- Nem nagyon érdekel ez a kor dolog, dolgozom az ügyön
Zárom le mogorván, igenis megteremtem, valahonnan, valamiből.
- Tudom, de a kiszolgáltatottság nem hiszem, hogy tetszik és hidd el, törődöm velem és nem tetszik, hogy szenvedsz
Lehet, hogy ezt meredek kijelenteni, de az előbb úgy hangzott, mintha szenvedne és ez nekem is pokoli, csak még jobban ösztökél, hogy megvédjem.
Kissé sápadtan nézek rá.
- Nem csak eggyel
Akkor meg mit akar? Neki annyi fontos embere van, nekem már nem maradt senki Sebastianon kívül...Joshal ki tudja hogyan alakul, ő nem érez közel engem, megtörne, túl rossz vagyok neki. Liának meg nem eléggé, ironikus.
- Ja, tudom, mindketten elszúrtuk
Ő Sebastiant fújta fel, én Josht. És ha tényleg szakítunk? Könnyen viselné... Ellenben én, szerintem ott én félbe lennék vágva, szó szerint.
Megforgatom a szemem, de érzem, megbuktattam az elméletét.
- Hogyne lenne, van kedvelhető.
Nyugtázom és igyekszem nyugodt hangsúllyal. Felsóhajtok, elvileg jobban szereti a fiúkat, nem?
- Felix...miért gondolod, hogy úgy gondolkodok, mint egy csaj?
Sok minden elmondható rólam, de ez nem.
- Ha te nekem azt mondod a szerelem nem több, mint hormonzavar, nem hiszel benne és ugyanannyit érek mint másik két szeretőd ráadásul a szerető definíciója mellett a szótárban nem pont az szerepel, hogy lelki társ, vagy bármi fontosabb a dugópartnernél...mégis mit gondoltam volna? Kombinálok, asszed, hogy de belül biztos mást érzel, mert blabla? Abból indulok ki, amit mondanak nekem. Te logikus voltál, magyaráztad mit gondolsz a témáról és mivel Erickkel is együtt laktál, de ő sokat utazik, most nálam laksz, igen, de miért gondoltam volna, hogy fontosabb vagyok? Átköltöztél, mert ő nincs, de soha nem mondtad, hogy mert fontosabb vagyok a többinél, azt mondtad, ugyanolyan. Tiltakoztam? Nem...
Nem, de a finom jelekből én nem értek, nem kombinálok annyit, mert ennél férfiasabb a gondolkodásom. Nem ezért kedvel? Nem ezért bukik férfiakra?
- Aha, mindig Joshnak a legnehezebb! Mindig ő az áldozat!
Gúnyolódom, mert ez necces téma nekem. Persze, ő szerelmes két fiúba, nyilván neki a leggázabb! Francba is! Nem tudom megjátszani magam, de azért nem fogom elbaszni, majd meghúzódom.
Megiszom a töményet, sikeresen megfájdul tőle a fejem, de legalább nem kell vezetni és nekitámaszthatom az üvegablaknak.


Odaérünk, Felix rögtön köszön a régi múzsájának. Én eldarálom a sajnálomot. Meglepetés, meghiszem azt! Nem is nézek rájuk, nagy levegőt veszek és próbálok leküzdeni minden rossz érzést.
- Hát igen ismeritek egymást...láttam a képet
Motyogom az orrom alatt, hátul. Nézze csak meg magának Sebastiant.
- Nem is tudom, talán a piát...meg a sütit.
Motyogom Joshnak, aztán némiképp oldódik bennem valami, elfélmosolyodom. A sportbaleset menő!
- Long board! Nagyon klassz!
Oldalt pillantok a nagy találkozáshoz, kíváncsi vagyok...mit gondolnak. Ha most teljesen jól lennék félrehívnám mindkettőjüket, lelkesen csüngve rajtuk, hogy "na, hogy tetszett a másik?" De a veszekedés lehúzott. Sebastian megölel és ez mindig olyan megnyugtató, olyan természetes, hogy megcsókol, szinte automatikusan hagyom, amikor...megmerevedek. Persze már késő, csak mikor elenged úgy állok ott, mint akit leforráztak. Felix miatt aggódom, mert...ehhez mit szól, ha az előbb kicsapta az nagy hisztit? Jóég, na most akarok nagyon gyorsan meghalni! Aztán Sebastian olyan sok kérdést tesz fel olyan gyorsan, hogy a felét fel sem fogom.
- Ő...
Felixre pillantok halálsápadtan, aztán vissza rá, majd Joshra. Josh tényleg ennyire elfogadja? Eszembe jut, hogy én is végignéztem, hogy ő csókolózott Erickel, akkor nekem mért nem szabad?
- Tök jó volt, de ez ilyen, nagy a sebesség. Semmi gáz, csak horzsolások, egy kicsit megfáztam, remélem nem kapod el.
Köhintek, ez nem igaz, de legalább nem kell annyit ennem és beszélnem, ha előadom, nem tudok nyelni. Ha behívnak, megyünk, gondolom és majd megmondják merre. Hm...innom kéne még, merthogy az kiöli a vírusokat, micsoda ötleteim vannak!

Várakozás közben Seby nyugodtabb, mint én. De már jócskán elő van készítve minden, éppen csak a húsokat nem pakoltuk ki a napra (már most majdnem hőség van és a tűz is kellően leégett már), úgyhogy már csak a terítékkel matattam, majd azt is megunva zuttyanok Seby mellé, amikor -épp a csókot megelőzően- meghallom az érkező autó zaját. (Egy pici csókot azért lopok. Az kell!)
A lakáson át megyek ajtót nyitni, hogy be tudjam őket engedni az otthonunkba, hogy aztán kijöhessünk a kertbe. Talán feleslegesnek tűnik, de így illik. Akár a lakást is meg kell majd mutatni, egyikőjük sem járt még itt. Seby lustán a nyomomban. Ő tudja, hogy ráér...

Felváltva üdvözöljük egymást. Először én Reevent, aztán miközben én Felixszel "ismerkedek", ő és Seby is váltanak néhány szót (Ölelést, puszit, ki tudja még...)
Nem hittem volna, hogy még egyszer megesik, Reev barátja azonban az a Felix, aki egyszer meghallgatott a színházban, aztán arra kért (vagy inkább utasított), vacsorázzak vele. Érdekes este volt, több szempontból is tanulságos. Mégsem ez a lényeg; hanem az, Felix lefestett engem, aztán hálából kimasszírozta a hátamból a csomókat. Nem gondoltam rá, hogy ő Reeven párja.
- Öhmmm- meglep a puszija, hogy a számra adja, kicsit zavarba is hoz vele.
- Nem, a memóriámra sajnos már volt panasz, de a neved olyan, mint egy dallam, nem lehet elfelejteni- régen volt már, de most elpirulok, mert Reeven éppen azt mondta egyszer, nem figyelek rá eléggé, és elfelejtek mindent, amit nekem mondott. Felix neve viszont - annak ellenére, hogy azt mondta, nem szokták megjegyezni- azonnal eszembe jut.
Bemutatom őket egymásnak (Sebyt és Felixet). Úgy érzem, magyarázatra szorul, honnan ismerem őt.
- Szerintem meséltem... A hegedűművész, aki lefestett, de nem mutatta meg, milyen lettem... - mosolyogva nézek rájuk, aztán már fordulok is Reeven felé, hogy elvegyem tőle, ami a kezében van . Észreveszem a sérüléseit, és ahogy szóvá teszem, Seby is odafordul rögvest. Teljesen túllihegi a dolgot, hiszen Reev láthatóan el van már látva.
- Long board? Azta! - mosolygok rá. A parkür is vagány sport, de ahhoz én nem nagyon értek- Túlpörögtél?- kérdem, mert vagy a megállás vagy a kanyarodás szokta okozni a sérüléseket. A védőfelszerelés ellenére alaposan össze lehet zúzni magunkat, a beton akkor is lenyúzza a bőrt, ha jól fel vagyunk öltözve. Viszont nem hinném, hogy Reev túlöltözve long boardozott volna.
- Ha még nem ment el a kedved, egyszer elmehetnénk együtt is...- javaslom. Nem emlékszem, mondtame már neki, sráckoromban én is deszkáztam. Nem volt komoly felszerelésem, de egyszerűbb volt azzal közlekedni (és gyorsabb), mint gyalog.
Mindannyian másképp reagáljuk le egyébként a sérüléseit. Seby természetesen túlreagálja, de ő már csak ilyen... Aggódik mindenért. Míg meg nem bizonyosodik róla a saját szemével, hogy Reeven egyben van, addig nem lesz nyugton. Felix... Inkább atyáskodón; mint valami fenyegetés, hangzanak szájából a szavak, de a stílusa miatt átlátható, inkább óvatosságra és megfontoltságra készteti Reevent; nem hinném, hogy valóban bántaná.
Ha már így alakult, mindenkit betessékelek a konyhába, elpakolom a sütit, és máris felnyitok egy üveg bort, hogy koccinthassunk a megismerkedésünkre.
- Gyertek, mielőtt kimennénk a kertbe, hadd mutassam meg a lakást... - előbb-utóbb szükség lehet a mosdóra is. Szóval, körbevezetem őket; hacsak nincs Seby nagyon elfoglalva valamivel, őkörülötte sündörögve.
Benyitok a fürdőbe, megmutatom, hova tettem neik tiszta törölközőt, aztán a nappali (a falon Suzy képe), majd a háló (oda is csak benyitok, hiszen semmi nincs benne csak az ágy, meg az éjjeliszekrények) Rend van mindenhol. Nora bújkál valahol (vagy a szomszédban játszik), egyenlőre nem látom nyomát.
- Az emelet átalakítás alatt, de ha érdekel beneteket, oda is felmehetünk...- nézek rájuk kérdőn. Mivel még nem használjuk, nem sok látnivaló van, de ha érdekli őket, természetesen megmutatom azt is. Ha élnek a lehetőséggel, ha nem, utána kijutunk a kertbe is.

//Bocsánat, ha valami kimaradt; igyekeztem reagálni mindenre//

// Kell, de Josh is kapott, enyje Felix!!!! XD Mindig kicsinálsz, szemét!//

Megforgatom a szemem, nemtom miért ekkora ügy, hogy fiatalabb vagyok. Az ütő sokszor megáll bennem ilyenkor, elönt a keserű epe, hogy bárkivel is szexel rajtam kívül, aztán eszembe jut, hogy a csúcsra törni, sokszor csak így lehet.
- Én is ezt fogom tenni, rengeteg a buzi manager, olyan szopást kapnak, hogy egyből felnyomnak a slágerlisták élére!
Hogy mennyire gondolom komolyan? Érdekkapcsolatok, majd a helyére képzelem, ha már ott leszek, senki sem kérdezi majd, milyen volt az út odáig.
- Sosem
Nem a szám, ahogy a kornál se! Akkor meg? Sötéten nézek rá.
- Nem, nem jobban.
Azt hittem szakít velem, basszus, hogy lehetne jobban elszúrni? Az egész cseszett életem galyravágta volna!
- Te is behisztiztél és sokkal többet képzeltél a dolgokba, mint ami! Nem mondtam, hogy le se szarsz
Jelentem ki karba tett kézzel, ne adjon légből kapott szavakat a számba.
Tudom, sokszor elmondta már, hogy nem tudok könnye megszabadulni tőle, ma mégis olyan közel voltunk hozzá... Szóval nem egyformán... Vállat rántok.
- Mégis eléggé arra céloztál.
Ez a hisztis jó, akkor hagyjuk, szakítsunk, nekem nem erről tett tanúbizonyságot. Nem hinném, hogy összekeverem, nekem ő nem a barátom, nem csak, több, másabb, semmi nem jut eszembe, amivel keverném. Hogy Eric neki mi?
- Miért lenne minden feltétel adott? A logikus az lenne, ha nem lennék az. Hiszen van a másik kettő, míg a szerelem birtokol és kisajátít és ha nekem megfelel a nyitott kapcsolat érzelmileg miért akarnék belebonyolódni valamibe, ami merőben távol áll attól, hogy ennek élvezzem az előnyeit? Minthogy csak úgy van, csak lazulunk, kötöttségek nélkül, élvezve a test gyönyöreit, miért is akarnám ezt elrontani összekuszált lelkendező-rettenetes hőhullámokkal, mintha az emberbe hangyák mászkálnának, vagy belülről égetnék? Nem, nem lennék ennyire irracionális, melletted mégis...számomra még a gravitáció is megszűnik!
S láss csodát, belepirultam ebbe a mondatba, nézem a falat, egy üres részt.
- Rendben...térjünk
Mert most nem lehet, elkésünk és jobb is így. Nem kell, hogy kizárja egymást, én sem a pillanatnyi lángot látom Felixben, de ő ezt hiszi, tudom, hogy ezt hiszi...
Mert naiv, micsoda kifogás. Erre inkább nem szólok semmit! Ha simogatja a hajam, az ablakról a vállára dőlök.


Direkt csinálja! Tudom, hogy direkt akarja, felmenjen a vérnyomásom 200-ra! Miközben megint én legyek az idióta, hiszen itt mindenki más mennyire nyugodt, laza és kifinomult. Senki se akad ki Joshtól! Aki naiv, szegény és ártatlan! Felix majd összehugyozza magát, hogy emlékeznek a nevére, mennek is mosdót nézni, mégis kit érdekel, csak megtalálom a rohadt csészét a házban! Igen, a biztosíték ott ki is sül, hogy szájon csókolja! Mégis mi a f@?? Nem az volt, hogy jaj csak lefestettem! Nagy, rohadt blablabla! Asszem a képem, mint a pipacs, esküszöm képes lennék tényleg belázasodni, vagy itt helyben vulkánkitörést produkálni. És mi minderre Josh reakciója? Juj! Miközben mindenki úgy csinál, mintha ez lenne normális! Melyik szürrealista drámaíró darabjában vagyok? Igaz, hogy én és Seby is, de mi..okkal! Nekünk van történetünk, míg az övék csak egy kép. Dorian Gray arcképe? Fel fogom gyújtani... Leszarom, ha mérges lesz! Olyan, mint egy dallam! Egy percig úgy nézek rá, mintha meg akarnám ölni, aztán gyorsan becsukom a szemem. Mindent arra fogok fogni, hogy megfáztam! A neved olyan, mint egy dallam... nem hiszem el! Jóvan, ezek elenyelegnek a képen és a Bastian szón, nekem nem tetszik, mert a Végtelen történetes kissrác ugrik be és az béna volt! A hosszú hajú nézett ki jól. Ó franc enné a buzi a pofámat!
Közben Seby megfogja a vállam, belenézek a szemébe, úgy hozzábújnék, csak ölelni egy picit... Vele olyan jó gyengének lenni... Lehet, hogy ez a perverzióm, az elesett, hülye kis öcsike szerep?
- Semmi gond. Az aspirin remek ötlet! Biztosan van lázam
Piára aszpirin, hogyhogy nem én találtam ki? S miközben Sebastian aggódik, Felix kedvesen kiherélne.
- Nem ijesztesz meg, tudom, hogy nem buksz az eunuchokra.
Nézek rá némileg gunyorosan.
- Nem.
Miért részletezném Joshnak a balesetem? Nem nézek rá, a szájra kis játékocskájuk kizökkentett.
- Tudsz deszkázni? Az elég kemény, nem csak sima gurulás, ha lejtő van, száguldasz akár akarod, akár nem.
Biztos vagyok benne, hogy JOsh béna lenne.
- Sebastian nem engedne el.
Nézek az említettre - ugye Sebastian?- képpel. A lakás nem rossz, ennyit a szegény Joshról.
- Mi lesz fent?
Érdeklődöm és ha azt mondják babaszoba tényleg beveszek egy aszpirint. Viszont lemaradok, mert a budira nem vagyok kíváncsi, minek azt mutogatni? Megtalálom és kész! Inkább Sebastianhoz megyek és segítek a poharakkal, hogy ha visszajöttek, koccinthassunk. Ez az, jól be kell rúgnom! Aztán ha koccintottunk leülök egy székre.
- Igen, tök jó képek lettek.
Jó lett volna a nap, ha nem csesződik el.
- Ti mit csináltatok nap közben?
Gondolom enyelegve bababútorokat nézegettek.

Lehetséges, hogy túlreagálom azt a puszit; de zavarba hoz; nem szokásom mással puszilkodni Sebyn kívül. Nem látok Felix fejébe, és nem tudom, hogy ez mi miatt volt, inkább jut először az eszembe, melegek között "így szokás". (Reeven decemberi kalandunk óta nem próbálkozott hasonlóval)
- Uh, én csak...- Felix nem tudja, mit csinál vagy szándékosan csinálja? Kötve hiszem, hogy ne venné észre Reeven féltékeny pillantásait. És ha Seby miatt képes volt utálni, így sosem leszünk jó barátok!
Inkább szeretnék túl esni ezen a procedúrán, hogy mihamarabb leülhessünk egy pohár ital mellett. Általában az minden helyzetben segít.
- Nem mondhatom, hogy csak cincogtál rajta; nekem tetszett, ahogy játszol- most veheti kokettálásnak, de nem az. Jól játszik, még nekem is tetszett, bár inkább a cselló rabja vagyok, nem a hegedűé.
Reevenre pislogok, aki Sebyvel beszélget éppen. A figyelem aztán rá terelődik. A sérüléseit én veszem észre, Seby aggódja túl. Felixszel érdekes szócsatát vívnak, mely akár egymás húzása is lehet (vagy némi feszültség jele kettejük között). Inkább próbálok nem arra gondolni, hogy ennek is én lehetek az oka.
- Túlzás, hogy tudok, mert trükköket nem igazán. De sráckoromban volt deszkám, azzal jártam suliba. Gyorsabb volt, mint gyalog...- készségesen válaszolok Reevennek, de aztán rájövök, gúnyolódik, hiszen Sebyre nézve azt kérdezi, vajon elengedne-e. Belemegyek a játékba.
- Jaj, apuci, ugye mehetek? - nevetek, aztán megrázom a fejem- Szerintem le se lehetne beszélni róla, hogy velünk jöjjön. De nem miattunk, maga miatt! ő is kipróbálná! Nem igaz?- nézek Sebyre, és a hangom vidám; annak ellenére, hogy Reeven megint (vagy még mindig) mérges, én nem menekülök ki a közös proogramok alól.
Lepakolunk aztán a konyhában, (az italozást halasztjuk)
- Egyenlőre csak rendbe rakjuk. Lehet ott vendégszoba vagy dolgozó..., még mi magunk se tudjuk... Most még dobozokkal van tele- válaszolok Reevennek, de nem tudom, egyáltalán érdekli-e, mert körbe sem jön velünk, inkább Sebyvel pakolászik a konyhában, majd a teraszon. Felix viszont érdeklődést mutat, így a földszinten körbevezetem.

Kint Seby mond pohárköszöntőt, és a koccintás után vágyakozva hajtom fel az első pohár italt. Reev és Felix egymás mellé ülnek, én Seby mellé, velük szemben //ha ez így nektek is megfelel//. Seby Reevent kérdezi a napjáról, én inkább most csendben figyelek, mintha csak rossz fát tettem volna a tűzre. Észreveszem Felix mozdulatát és halványan elmosolyodok. úgy látszik, nem csak Seby tarkója érzékeny... Egyébként, ahogy szokásom, folyamatosan hozzá érek valahol. Ha nem is feltűnően. Most például a térdem ér a térdéhez.
- Megnézem, jó-e már parázs- állok fel, amikor a kérdés elhangzik, mit is csináltunk mi ma délelőtt. Úgy érzem, erre inkább Sebytől vár választ. Ha én mondanám, megint kiakadna.
Szóval felállok. Csak néhány lépést kell tennem, hogy megkotorjam a leégett fát. Apró lángok égnek még benne, de úgy vélem, tökéletes lesz... Felteszem hát a rácsra az előkészített húsokat és zöldségeket, amiket Sebyvel előkészítettünk. Akár ott is hagyhatnám, de úgy érzem, kell egy kis távolságtartás, míg Reev fel nem oldódik egy kicsit.

Lazán vállat rántok, mert nekem mindegy is, csak tejeljenek. Végülis nem titok, kezdetben sokaknak "besegítettek" Viszont Felix nem úgy reagál, mintha jobban kedvelne a reálisnál.
- A cél a fontos, az eszközök részletkérdések
Úgyhis hiányzik egy jó dugás valami nővel. És képes velem tovább vitázni olyan lényegtelen, triviális dologról, ki volt a hülye! Eszem faszom megáll! Már szólásra nyitom a szám, mikor szerencséjére megcsókol és elfelejthetjük ezt az egészet. A veszekedés nagyon nem tett jót, megijesztett. Mi lenne velem, ha működne a veszélyérzetem? Szerintem folyton fosnék.
- Ja, élénk a fantáziám
Mondom a levegőnek mogorván.
- Tudod mit, most hagy sértődjek meg én. Ez a te kedvenc hobbid, de ezegyszer ellopom előled. Miért lennék olyan, mint a többi ember? Ha nem vetted volna még észre egyeseknél képesek megdőlni a klisék.
Nem vagyok átlagos, egész egyszerűen azért, mert nem átlagos körülményekből származom, ahogy ő sem. Az anyja kurvának nevelte, engem meg megpróbált kinyírni, akkor hol is az átlag, mit vonjunk ki ebből, hogy százalékosan azt az összeget kapjuk, mennyire térünk el a tömegtől?
Morranok arra, merre is járok tőle, elhúz, hízelkedik, hülye macska! Nekidőlök, ajkammal lágyan harapdálom az övét, átkarolom, jó így, bár ne kellene mennünk. A pia és a közelsége a kocsiban valóban megpuhít kissé, még ha tényleg rémálom is volt ez a veszekedés.

Mi fasz? Csókpuszi és dallam. Kit kell meggyilkolnom? Nem hiszem el, hogy van képe szájoncsókolgatni és elvárják tőlem, hogy úgy viselkedjek, mintha ez jó poén volna! És bókolnak egymásnak, hát én beszarok! Vagyis Josh bókol neki! Kivörösödve nézek rá, mégis mi a tökömet képzel, amikor Felix benyögi és még vörösebb leszek.
- Nem, nem is, csak allergiás vagyok a lószőrödre, ami a hegedűhúrjaidban van
Mondom ki a legnagyobb hülyeséget, ami eszembe jut. Megkönnyezte, ne...ne már!
Közben Felix és Sebastian is beszélgetnek, udvarias kis csevej arról az átkozott képről! Még csak az kéne, hogy long boardozzak Joshal, aztán összekaparjam és Sebastian hetekig ápolgassa, nem is látnám, mert nem mozdulna el mellőle.
- Nem a trükk a lényeg, csak hogy rajta maradj, de tényleg elég veszélyes.
Nem, egyszerűen én ezt nem nézem ki Joshból, bár igyekszem neki normális hangnemben válaszolni.
Aha, futna a gyáva, nem mer velem kettesben lenni. Még csak az kéne, hogy hárman menjünk bárhova is!
- Engem ne félts Seb, strapabíró vagyok, de a long board durvább, a srác akivel pl mentem nagyon profi volt, inkább csak úgy gurulni, megtaníthatlak pár trükkre.
Nézek Joshra, úgyse mer velem eljönni!
Közben Seby nagyon komolyan veszi a kamu megfázásom, jólesően, de nem bírom megállni, hogy ne bújjak kicsit hozzá, szívjam be a jellegzetes Sebyillatát, suhanjon át arcomon a körülmények ellenére mosoly árnya.
- Majd ha odaadod a gyógyszert jobban leszek. Azt hiszem a tűznél nem lesz gond. Az öledbe...
De olyan lennék, mint valami hülyegyerek! Úgy menekülnék az ölébe, hogy az nem igaz! Önkéntelenül is megölelem, milyen aranyos tőle és kap egy puszit az arcára. Joshank odamotyogom még, hogy értem, még nem találták ki, nem is lepődök meg, aztán menjenek wc-t nézni...mintha meg akarnánk venni ezt a házat...
Seby felém suttog, ekkor egy pillanatra felélénkülök.
- Ugye? Ugye mennyire jól néz ki és milyen...milyen durva kisugárzása van?! Annyira...
Lehalkítom a hangom és keresgélem a jelzőimet, de közben kiérnek.
Iszunk és valamivel tényleg jobb lesz, Josh elmegy sütögetni, nekem hiányzik a láng, de...a bornak szentelem a figyelmem, élvezem, ahogy beleszédülök mámorába és kérek még egy kicsit.
- Szemetet különféle megvilágításban.
Merthát...tényleg. A szemét nagyon művészi tud lenni.
A husika és társai nekem sok egy kicsit, de udvariasan hallgatom, közben odahajlok Felixhez, szórakozottan végigsimítok a kézfején.
- Most mi van? nem is vagyok undok, pedig szájonpusziltad!
A pillecukorra például felfigyelek, lelkesebben nézek rá,hogy nem felejtette el.
- Komolyan? Én azt szeretnék, köszönöm! Felix biztos éhes, én...igazából a betegség miatt nem.
Viszont lesem a pillecukrot és az ölét, olyan jó lenne megenni, miközben hozzábújok. Jézusom, mint egy öt éves...
Különben meg, kötelező pörögnöm, vagy mi? Ha meg pörgök, az a baj. Iszok még a borból, ujjaim összekulcsolom Felixével, aztán hirtelen eleresztem a kezét.
- Igen, remek ötlet, odaülök, ha nem baj.
Tűzközel egy piromániásnak, éppen ez kell! Különben is az ital kellemes, valóságelvonós szédülésként telepszik az agyamra, kissé kacskán, de megtalálom a tűzhöz vezető utat és úgy nézek rá, mint a legnagyobb szerelememre, mintha Felix lenne, esküszöm, bármikor belevethetném magam a karjaiba. Keresek is valamit, amit a kezem ügyébe akadva meggyújthatok.

Majdnem bokán rúgom Sebastiant, amikor azt találja mondani Reevennek, otthon kellett volna maradnia. Szerencsére, nem fordít azonnal hátat, hogy szót fogadjon, és meginduljon hazafelé, mert a hangulata most sem éppen felhőtlen. Felixszel is tovább feszíti a húrt, Reeven belevörösödik, de úgy hiszem, csak "civódnak", és én is kapok némi gunyort, Reev most is elemében van, Seby pedig mindent komolyan véve még kontráz is a féltéseivel.
- Kutyaharapást szőrével... Neked nem ment el a kedved, ugye?- kérdem Reeventől, és rá mosolygok. Véleményem szerint pont ő az, akit egyáltalán nem érdekel, mennyi sérülése van. De hogy Sebynek nincs kedve jönni, meglepő. Ha nem is akar deszkázni, tartogathaná az elsősegélycsomagot, hogy azonnal tudjon segíteni (ha már ennyire félt minket. Reevent? Rólam ugyan nem beszélt!)
- Ha mindentől megijednék, ami veszélyes, az utcára se mehetnék ki, nem igaz?- vonok vállat, nevetve. Most mi van? Reeven is le akar beszélni? Talán nincs kedve velem menni... Úgy teszek, mintha nem vettem volna a lapot- Majd nem a legmeredekebb lejtőn kezdem!
Sebyre pillantok, a szánkózás jut eszembe. Azt is tanulópályán kezdtük, aztán már a legmeredekebben juhúztunk, ezerrel! Jó móka volt. A bukásokkal együtt is. Szóval bizakodón pillogok Reevenre: így jártunk, megyünk kettesben!
- Nekem így is jó, aztán majd meglátod, alkalmas vagyok-e a lejtőhöz?!- nevetek. Valamit félreérthettem az előbb, hiszen azt ajánlja fel, megtanít a trükkökre! Az több idő, mint legurulni egy lejtőn...
Aztán Seby lesz a favorit, hozzá bújik, megöleli... Ketté szakadunk. Reevent nem érdekli a ház, inkább Sebyhez szegődik. Én Felixszel megyek körbe.
- Szóval... legközelebb engem is megríkatsz?- utalok vissza a hegedűjátékra. Nem akartam erre rákérdezni, amikor Reeven igényelte a figyelmét. Bosszantani sem akartam a fiút. Mosoly bújkál a szememben, hiszen nem vettem készpénznek, hogy Reeven sírt. Bár elképzelhető; az a srác tele van visszafogott érzelemmel.
Az emelettel kapcsolatos véleménye váratlanul ér, de nem keserít el, sőt!
- Ez remek ötlet, kösz! Amúgy nem magamnak akartam dolgozó szobát, hanem Sebastiannak. Tudod, számtalan könyvet pakol ki, amikor fordít. Vagy amikor dolgozatot javít, néha olyan a nappali, mint a csatatér!- nevetek halkan. Fura nekem, hogy így látom a nappalit, de nem zavar, csak... Néha úgy érzem, én zavarom Sebastiant. -Amúgy is, most elsődlegesen az a cél, hogy ne csak raktár legyen...

A teraszon találkozunk megint, ott tartunk pohárköszöntőt, kezdünk újabb beszélgetésbe. Felix Reevennel sutyorog, csak találgatni tudom, és a mozdulatokból olvasni: arra törekszik, hogy oldja Reevent.
Seby térde velem kommunikál, elmosolyodom, ahogy játszik velem, miközben a kajáról beszél. Örülök, hogy ő teszi, és nem én... Reevennel kapcsolatban még nem ismerem a mértéket, de arra már rávezetett, nem kedvence a téma. Szóval, ha lehet, nem is beszélek a kajáról, vele legalábbis nem, majd ezügyben Seby vagy Felix a szárnyai alá veszi (én meg majd nyitva tartom a szemem és a fülem, hogy legközelebb okosabb legyek)
Nem hagyom őket magukra; lényegében a sütögetőhely sincs messze attól, ahol ülünk; ha szólnak hozzám, kényelmesen tudok válaszolni. Amúgy csak némán követem a beszélgetést a fotózásról és a mi napunkról.
- Értem, rendben...- bólintok Seby kérésére, hogyan készítsem el neki a húst.
Ahogy teszek-veszek, lopva Reevent figyelem. Vajon én ismertem félre vagy Seby?
Nem sajnálom tőle, de amikor a második pohár bort is felhajtja, elgondolkodom, ez mennyire tudatos a réészéről. Mindannyian tudjuk, milyen gyorsan hat nála az alkohol. Felix szavaira elmosolyodok. Nagyon diplomatikusan oldott meg egyszerre két dolgot is: evés és ivás. Remek fickó! Örülök, hogy ilyen társa van Reevennek.
- Igenis, értettem! - jelzem jókedvűen, vettem a rendelést. Emlékszem, ő félig véresen szereti a steaket, de Reevenről el sem tudom képzelni, hogy meg tudná enni úgy, így máris két újabb adag húst teszek a rácsra.
Seby szóval tartja őket, és már kezdene oldódni mindenki, amikor megint aggódásba kezd. Uh, ezt most kár volt, gondolom magamban, de Reeven kap a lehetőségen és közelebb jön (hozzám) a tűzhöz, ami inkább már csak parázs, de mint olyan, ha megpiszkálják, képes lángot okádni, és Reeven erre készül.
- Reev, megmutatod nekem, hogyan kell elkészíteni a pillecukrot? - egyszer azt mondta magáról, hogy piromániás. Valóban úgy bámul a rács alatti tüzes forróságba, mintha a szemével akarná kilopni onnan a lángokat. Mielőtt belenyúlna, inkább elfoglaltságot adok neki. Mivel olyan dologról van szó, ami érdekli, talán sikerrel járok. Kezébe adok egy nyársat és egy zacskó pille cukrot. Csak gondolom, hogy fel kell őket szúrni (én legalábbis így készítettem volna el)
- Van itt mindenféle...- mutatok körbe; kis tálakban gyümölcsök, magvak, rágcsálnivalók. Rá bízom, eszik-e, vagy figyelmen kívül hagyja őket, esetleg valamit még nyársra húz. Szabad a vásár, mondhatni.
Felix rágyújtana. Sebyt biztosan nem zavarná, sőt, talán kedve is lenne egy szálat elszívni, így a kérdést magamra veszem, és válaszolok:
- Hogyne, egészen nyugodtan. Seby, hoznál egy hamutálat?- én amúgy sem tudom, hol van- Vagy üljetek ti is közelebb!- jut eszembe. Parázsba hamuzni még egyszerűbb.
A húsok közben szépen sülnek, azokat, amiket először tettem fel, már sisteregnek. Feldobok néhány zöldséget is a tárcsára. A lecsöpögő hús zsírjában bizonyára nagyon különleges ízük lesz.

Biccentek, hogy ismerem és felfogtam
- Ahogy te is az enyém.
Aztán játékosan vállat rántok az élénk fantáziám "dicsőítésére" Röhögök, hogy megsértődés nála külön értelmet nyer, persze hosszú évek folyamán se akarom olyan elegánsan és módszeresen felhúzni az orrom, mint ő. Ez Felix sajátsága.
- Akkor maradjunk annyiban, hogy majd meglátjuk
Mondom kissé mogorván, de végülis a kocsiban kedveskedni próbál, ki vagyok én, hogy megakadályozzam, hogy jó legyen nekem?


Próbálom lenyelni a békát - Felix köszöntését, csak hogy engem bosszantson... és közben feldolgozni a nagy programterveket. Arra nem reagálok, hogy Josh megfontoltabb, bizonyára, számomra az a fogalom még mindig elég idegen. Joshra nézek kihívóan, ahhoz képest, mennyire barátkozni akart most megint húzódzkodna és Sebastiant is rángatná magával. Tudtam, hogy álszent és beszari! Visszavigyorgok rá, én is tudok jó műmosolyokat gyártani.
- Eleve te akartad, hogy Sebastian is jöjjön, én nem félek veled kettesben maradni
Jegyzem meg gunyorosan, mert ő nyilván igen, különben mi a pöcsért hozná Sebyt, ha ő akar barátkozni? Így az életbe nem fogunk... de persze én már rég nem élem bele magam ilyesmibe. És így, hogy nem erőszakolom, hogy legyünk azok és nincs veszítenivalóm, erősebb vagyok. Épp, mint régen!
Ez hülye... nem érti, hogy az tényleg veszélyes?
- Felőlem... de jobb lenne simán deszkázni, mert kurva gyorsan lehajtani egy lejtőről autók közt necces egy kicsit, ha megzavar egy kocsi simán begurulhatsz alá.
Mit gondol heccből magyarázom, hogy maradjunk a simánál esetleg a trükköknél? Luinál más volt, mert ő sokkal tapasztaltabb nálam is, hozzá van ragadva a deszka, Josh meg valamikor tinikorában csinálta utoljára, ne akarjon már egyből lejtőzni. Bár ki vagyok én, hogy megmondjam neki? Felőlem aztán! De ne én legyek lecseszve, hogy nem szóltam!
- Ahogy akarod, én figyelmeztettelek, de szerintem először a deszkázásba kellene újra belejönni.
És még csak rosszat se akarok neki! Felixre nézek, látod, hogy hülye - tekintettel. Pedig nekem nincs veszélyérzetem. Ezt a pillantást remélem csak ő látja.
A hegedűért figyelmeztetően nézek, aztán igyekszem nem idegrohamot kapni, hogy ők is külön programocskát beszélnek meg. Legközelebb...
Szerencsére Josh megjegyzését már nem hallom. Tényleg elrontanám az estét, ha pofán vágnám.
- Nyugi, ha nem csap el autó nem lehet megsérülni
Nyugtatom Sebyt "jóval mi?" aztán hozza nekem az aszpirint és atyáskodik, de valahogy ettől mindig jobb kedvem lesz. Nagyban bólogatok, hogy nem, nem maradok egyedül, aztán a pisilése részletein nevetek.
- Addig majd beleülök Felix ölébe
Vetek az említett irányába futó vigyort, talán még elkapja. A piszézés mindig nagyon feldob, most is, boldogan tartom oda az orrom, aztán megvárom a vízzel és az aszpirinnel.
- Köszi. Ja, hogy nekem is? Nemtom
Vonok vállat, leget, elég sok kiscsaj odavolt értem frontember koromban. Viszonozom a puszit, aztán leülünk borozni, először Felix mellé ülök, nézek rá pimasz-vidoran, ahogy néz, aztán megpuszilom az ajkát, mikor hallom a morranást. Sebastian csak aggódik, ez aranyos, neki is látnia kell, hogy aranyos! Kedvére tennék, pedig jó lenne húzni, mert ő is húz Joshsal...
- Meglátjuk, lehet, hogy nem jön be a főzőtudományuk, bocs, ez nem a ti hibátok lenne.
De nem akarok behányni, viszont ha túl sokat iszok, az lesz a vége. Ezértis lesz jó a cukor!
- Az értéktelen értékké tétele, a szemétben lévő művészi szépség, például egy összegyűrt papiros fodrai egész megkapóak tudnak lenni
Magyarázom Sebastiannak, aztán kapva kapva az ötletén a tűznél találom magam.

Imádom, már csak nézni is, ahogy pattognak a szikrák, hallgatni, ahogy ropogtatja a fahasábokat. A bámészkodásból Josh zökkent ki, rápillantok, a tűz - mily ironikus - elfeledteti a haragom, mindig lenyugtat.
- Igen, merre tartjátok a botokat?
Kapok, úgyhogy kibontom a zacskót és felfűzök egyszerre vagy hármat.
- Elég egyszerű, csak arra kell vigyázni, hogy ne tartsd őket ott túl sokáig, értelemszerűen...
Magyarázom, bár kurva viccesnek találom azt a szót, hogy értelemszerűen, úgyhogy ezen elkezdek röhögni. Kissé mozog velem a látkép, de sokkal felszabadultabbnak érzem már magam, szentül hiszem, hogy nem fogom szétcseszni a partijukat! A tűzhöz tartom a cukrot és a lángokat bámulva lassan forgatom. A többi kajára ügyet sem vetek.
- Majd ti is egyetek pillecukrot, ez klasszikus.
Felix cigizni akar, majd én is, de majd később mondom. Hirtelen azt érzem hogy valami megelevenedik alattam.
- Hát te mit csinálsz?
Kérdezem röhögve, de jó, hogy benne ülök az ölében. Ki i veszem a botot a tűzről, bár elfelejtem megfújni, csak akkor érzem meg, hogy éget, amikor már a számban van. Sebaj, ezen is röhögcsélek.
- Hát ez fojjó, basszus, még a végén beGollamosodom.
Látszik élvezem, hogy Sebastian ölében ülök.
- Majd én is rágyújtanék, ha senkit ne zavar
Kezdek el kotorászni a zsebemben, közben pillantásom vissza-visszatér a tűzre.

Jóízűen felnevetek.
- Félreértesz, Reev. Nem hívtam Sebyt gardedamnak; úgy véltem, neki is lenne kedve jönni! Eszembe se jutott, hogy lebeszélne inkább róla!- mosolyogva nézek Sebyre, aztán Reevenre is; ugyan, ne csináljátok már arccal, mert én ahhoz vagyok szokva, hogy azt mondjam, amit gondolok. Szerintem nem lehetett félreérteni.
Reeven tovább ecseteli, milyen veszélyes, pláne autók között lesiklani, Seby azt mondja, ne csináljunk magunkból rokkantat, én nevetgélek. Ezek azt hiszik, megbuggyantam.
- Úgyis összetákolsz minket, nem?- kacsintok Sebyre, hiszen olyan anyáskodó; most is kezelésbe veszi Reevent. Ha nem a sérülései miatt, akkor a náthájával.
- Részemről oké- mondom Reevennek. A puding próbája az evés: kiderül, mennyit felejtettem, mióta utoljára deszkáztam. Ezzel számomra egyértelmű, hogy a program nincs lefújva, sőt. Vérszemet kaptam! Nekem is kell a plezúr... hehehe. Majd Seby ápol, hmmmm....

Azt hiszem, már négyszem között vagyunk Felixszel, de megjegyzésemet a hegedűvel Reeven is meghallja (Sebyvel bementek a fürdőbe Aspirinért). A számra csapok, ha csak ezt hallotta, talán nem veszi jó néven, bár nem volt szándékom gúnyolódni, remélem, tudja.
- Na tessék! Újabb ok, hogy megpróbáld!- nevetek Felixre. Jópofa indok, meg kell hagyni. Saját módszereim vannak, hogyan kellene könnyen könnyeket csalni saját szemembe, de még nem kellett alkalmaznoom, így nem tudom, hatékonyak-e.
- Nemes cél! Fel is írom, el ne felejtsem!- ugratom egy kicsit. Behalok, hogy a szexszel jön. Seby biztos díjazná. Nevetgélek, nem érzem sértve magam, hogy ilyeneket mond.
(Seby nem rendetlen. Legalábbis nem úgy, köznapi értelemben.)

A körbevezetés nem tart sokáig (nem olyan nagy ház ez), és aztán a kertben ülünk le egy italra, majd a sütéssel kezdek foglalatoskodni, mert kellően leégett a tűz. A társalgás úgy-ahogy zajlik, leginkább Seby és Reev beszélgetnek, de mi sem vagyunk kizárva, és ha aktívan bele sem szólunk, némi metakommunikáció közöttünk is zajlik Felixszel.
Arról, hogy a szemetet választotta témának, kissé odakapom a fejem. A művészet ezen irányzatához nem igazán értek, de nem csak akkor tetszik egy kép, ha szép, hanem akkor is, ha fel tudja kelteni a figyelmemet. Márpedig a szeméttéma ilyen. Nagyon kíváncsi lennék azokra a képekre. (Reev kétségtelen jól fotóz, egyéni a szemléletmódja; emlékszem még a Liáról készült sorozatra.)
Seby aggodalmaskodása néha még engem is meglep, de láthatóan Reevent nem zavarja. Úgy tűnik, minden szentírás, amit Seby mond, mert neki készségesen megtesz mindent, soha egyetlen ellenvetése sincs azzal kapcsolatban, amit mond vagy javasol.
Reeven aztán mellém telepszik, a tűz közelébe (Seby javaslatára), és hogy lefoglaljam valamivel, illetve fel ne élessze megint a tüzet, pille cukrot süttetek vele. Kap nyársat is, amire a cukrokat tűzheti. Úgy tűnik, tetszik is neki az ötlet, ezzel kezd foglalatoskodni.
- Oké, nekem csinálhatsz, szívesen kipróbálom!- mondom máris. Rötyögök, hogy rötyög, most valóban kisfiúsnak tűnik. Láttam már ilyennek. Akkor többet ittunk. Talán most sem ez a két pohár bor volt
az első.
Seby is észleli, hogy Reeven be van csípve. Ügyesen alá tornázza magát, aztán közelebb húzza magához, így ölelgeti (és ügyel rá, nehogy befejeljen a húsok közé). Nem esik be, sőt, a cukrokat is kiveszi, és máris nyomja az egyiket a szájába. Már nyitnáma szám, hogy hozok neki vizet, amikor megint röhögcsélni kezd.
- Hogy mi-hi-hi? Gollamosodni?- aztán leesik, hogy pöszézik, mert tele a szája. Nevetek- Drágaszááág- nem sokat tudok a Gyűrűk uráról, de ezt igen.
Felixre pillantok, de látszólag közömbösen szemléli az eseményeket, majd közli, hogy rágyújtana. Lenne hely, hogy - a húsokat kímélve- a kültéren (közöttünk ülve) dohányozzon, ő mégis a hamutál utáni nyomozásba kezd.
- Seb, merre van a hamutál? Nekem fogalmam sincs, hova szoktad tenni...- kérdem, mert úgy érzem, kötelességem lenne segíteni a keresésben.
Megforgatom a húsokat, aztán Felix nyomába eredek. Seby és Reeven úgyis remekül megvannak egymással. Egy percig nem fogok hiányozni. Szerintem többre sem, de hagyjuk.
Nem sokkal Felix után érek be a konyhába. épp az evőeszközös fiókot tolja a helyére.
- Lám, mégsem volt kielégítő a körbevzetés- mondom laza hangsúllyal, majd a szekrényhez lépek, és a tetejéről leemelem a hamutálat- Bocs, csak Seby használja

Aha, állítja ő! Kérdés, mennyire hiteles, Seby válasza alapján, ő is arra gondolt, amire én. Nem a barátságunk akarja építgetni? Akkor  minek a gardedám?
Bólogatok Seby szavara, aztán Joshra pillantva vállat vonok.
- Nekem mindegy, rád bízom
Fasz se fog neki erősködni. De tény, hogy gyertyatartó nem szívesen lennék... Összetákol... nem mintha engem kéne, mindenesetre rávigyorgom Sebyre
- Számíthatod a kamatot!
Josh kap egy vállrándítást megint.
- Felőlem is mehet, de ne is álmodj róla, hogy legurítalak egy magas lejtőről, túl egyszerű halálod lenne
Csak viccelődöm, remélem kiérzi a hangomból, hogy tényleg. Persze a poénon lehet már csak én fogok röhögni és azok, akiknek van humorérzékük...
Seby felé fordulva Josh ölével kapcsolatban gyorsan hozzáteszem:
- Abszolút!
Nem hiszem, hogy díjazná az ilyesmit...
A csóklopás tetszik, gyengéden viszonozom, a többiek úgysem látják, ráadásul ők is összepuszilkodtak... Megborzongok, mi lenne, ha smárolni látnám őket? Innom kell, tök karótnyelt vagyok ennyi laza szabadgondolkodású között... Biccentek, de nyilván nem fogok odamenni Felixhez, hogy ugye kedveli-e a kisugárzásom. Ahhoz többet kellene innom!

Visszatérünk, elárulom, hogy a szemét a témám, és megígérem Sebynek, hogy megmutatom majd a képeket.

A második pohár már igencsak jól jön, főleg, hogy gyógyszer és tömény-alapra érkezik, hamar hangulatba kerülök. A tűz erre csak rásegít, még Josh is jobb színben tűnik fel a narancssárga lángok gyűrűjében. Sütögetem a cukrokat, legalább két nyársat, az egyiket Joshnak adom.
- Fújd meg, addig kapd be, amíg folyós
Tanácsolgatom vidoran, jó így nekem Sebastian ölében! Olyan puha, kedves a közelség, hogy érzek egy élő lényt alattam, nagyon élvezem, mintha trónszékben csücsülnék, a kedvem is lényegesem megugrik. Megpuszilom az arcát megint, kicsit belevihogok a nyakába.
- Szóval negatív előítéleteid vannak a cukorral?
Hozzábújok mosolyogva, csak meglepett.
- Igaz...megígérted. Nekem meg Felix hozott nagyon finom sütit
Próbálok gyerekes mód visszavágni a Josh nagyon jó szakácsra, vetek az említettre egy pillantást.
- Hm...nem is tudtam.
Nem ettem még Josh kaját, de húst sütni mindenki tud. A cukrot forrón bekapni nem volt nagy ötlet, de legalább szórakoznak a többiek. Elolvad a számban, vetek a bohóckodó Joshra is egy mosolyt.
- Igen, azaz! Pedig milyen csodás lenne erre kelni, nem?
Nem kételkedem, hogy élethűen előadná. Bámulom a tüzet az ötlettel, hogy majd rágyújtok, de a megvalósulásig nem igazán jutok el, túlságosan leköti a figyelmem, hogy a cukorkákat süssem, kiesem a jelenből és lemaradok az egész hamutárca felderítőkörútról, csak azt látom, hogy Felix befelé megy, Josh utána.
- Hová mentek?
Nézek Sebyre szinte ijedten, mert mi ez hirtelen? Ráadásul ketten.
- Mosdóba?
Találgatok, befészkelem magam Seby nyakhajlatába.
- Azt hiszem nekem is kellene mennem
Elég sokat ittam és lassan sürgőssé válik. Épp Felixnek sütök cukrot, de mikor kész és még nem értek vissza ténylegesen rátapadok Sebyre, le se tojva a húsokat.
- Mérges lettem a kép miatt...azt hittem, kavartak...nem akartam, hogy őt is elvegye tőlem. Ugye hamar visszajönnek?
Nyüszögöm a mellkasába szédülve. Átkarolom Sebyt, bújok a arcához, de figyelek...mert ha jönnek rögtön Felix elé rohanok egy cukorral.

Uh, kínosan nevetek, ha Seby is félreértett, ott már gáz van. Elröhögjük, hogyan ápolna bennünket Seby, aztán mi hogyan törlesztenénk neki. Jó hír, hogy Reev nem akarja a halálomat (legalábbis nem gyors halált tervez nekem).
- Bíztam benned, köszike- vigyorgok Reevenre. Noha a szokásos közömböst adja, azért én tudom, hogy nem olyan.
Kétfelé válunk; míg ők Aspirinre vadásznak, mi körbeszaladunk a házon.
- Nem szokásom vádaskodni- más kérdés, sírni sem tudok nagyon könnyen.
Nevetek, hogy azt mondja, amatőrök vagyunk, ha még nem keféltük végig a házat. Természetesen nem fogom beavatni a nemi életünkbe most nyomban (vagy a későbbiekben). Az ötlete az emelettel kapcsolatban azonban tetszik; meg fogom beszélni Sebyvel. Veheti ezt úgy is, hogy ez az elkésett jótanács.


Kint eléggé összetett a hangulat. Nehéz lenne meghatározni, jó-e vagy rossz, mert ilyen is, olyan is. Időnként még mindig elkapok egy-egy szúrós pillantást Reeventől, így próbálok "levegő" lenni, hogy Seby próbálkozásai, hogy Reevent oldja, sikert érhessenek el. Felix csak szemlélőnek tűnik, alig-alig szól bele a beszélgetésbe. Inkább ő is csak Reevennel kommunikál.
Némi lanyhulást az okoz, amikor pillecukor evés közben Gollamot idézem. Reevent megnevetteti, Sebyt inkább taszítja a játékom; én csak mulatok magamban.
- Ha ennyire tetszett, vedd fel, és akkor kelhetsz erre- kacsintok Reevenre. Ízlés dolga, kinek milyen ébresztés tetszik a legjobban. Én még mindig Sebyére szavazok, bár ritka, hogy korábban ébred, mint én.
- Szívem, kicsit csukd be a szemed és a füled- nevetek Sebyre, ha Reeven kérné, hogy csináljam mégegyszer, ne legyen tanúja.
A forró és lágy pillecukor egyébként kellemes csalódás. Igaz, evés előtt nem szokásom édességet enni, de Reeven miatt megkóstolom, és ízlik. Mondom is neki, hogy számíthat rám, süthetünk belőle majd még...

Felix után megyek be a házba, hogy segítsek neki hamutálat keresni. Mázli, hogy a szekrény tetejére esik a pillantásom, mert ott van a keresett tárgy. Talán Matt tette oda (hiszen Sebynek ez eszébe sem jutott)
- Ezüstöm nincsen, a fogpiszkáló pedig itt...- nyitom az egyik felső szekrényt, hogy Felix feje mellett be is tudjak nyúlni érte. Talán van kint, erre nem emlékszem, de ha már így alakult, visszük magunkkal.
- Mindegy is, ha nem lett volna meg, adtam volna egy konzerves dobozt...- vonok vállat. Mindent meg lehet oldani, csak fantázia kérdése az egész.
- Kösz, próbáltam; nem okozott örömöt- mondom félig nevetve, tiltakozva rázva a fejem, amikor megkínál. Seby sem szív erőset, és nem kétlem, hogy Felix dohánya jó minőségű (az egész ember jó ízlést sugároz), de nem kívánok újra próbálkozni.
- Még valami, amiben hiányt szenvedsz?- ha már a házban vagyunk, talán van még valami, amivel a kényelmére lehetek. Étel, ital, egyéb kívánság, ki tudja. Körültekintő házigazdáknak akartunk mutatkozni, de valami elkerülhette a figyelmemünket.
Kezébe veszi a hamutálat, de csak forgatja az ujjai között, mint valami játékszert. A fogpiszkálót egyenlőre a zsebembe dugom. És jön az ajánlatával, hogy csinálna képeket még.
- Örömmel; bár szeretném megnézni azt, amit először festettél- billentem oldalra a fejem. Minden művésznek megvan a maga heppje. Ő azok közé tartozik, akik menet közben nem mutatják meg a képeiket senkinek. De ezek szerint az első már készen van.
- Nem kifogás, de Reevent nem zavarná?- kérdem, kissé félszegebben. Így is elég sérülékeny a kapcsolatunk, nem célom, hogy most szándékosan hergeljem. Ha őt zavarja, hogy modellkeden Felixnek, inkább hanyagolnám a dolgot. Legalább addig, amíg kettőnk kapcsolata nem rendeződik.

Kettesben lépünk ki a házból. Reeven továbbra is Seby ölében, egészen hozzá bújva. Mintha nem is felnőtt lenne, hanem egy kisgyerek. És amikor felpattan, hogy Felix elé szaladjon a cukorral, nem múlik el a benyomásom. Pár alkalom eszembe jut, amikor együtt láttam őt Sebyvel és Liával, és az is átsuhan a fejemen, velem hogyan viselkedett néhányszor. Aztán az jut eszembe, ahogy Seby a szeretetét kifejezi... Nem csoda, hogy Reeven ennyire kedveli. Felix vajon ugyanígy dédelgeti?
Leülök Seby mellé, csak egy pillantást vetve a húsokra, amik maguktól is szépen pirulnak.
- Minden oké?- kérdezem halkan tőle. Megölelem, és lágyan megpuszilom. Reevenre célzok. Mintha elfújták volna a morcosságát; legalábbis most nem adta jelét annak.
Odaér hozzánk Felix és Reev, épp azt kérdezik, hagymát süthetnek-e (a cukor helyett)
- Hogyne lehetne! Úgy, hogy egészben van feltűzve a nyársra, még csak nem is csíp. Rád bízhatom, Reev?- kérdem, és máris a hagymákért nyúlok egy tálba. Igaz, a legkülső héját le kell szedni, de az csak egy mozdulat. Ha Reevnek tetszik a sütögetés, talán mindegy, mit tart a tűzbe.
Én addig kirakom a zsebemből a fogpiszkálót, és megfordítom a húsokat.
- Felix, vetnél ide egy pillantást? Ez a szelet jó lesz neked?- kérdem, ha az említett közelebb lép. Már ki van fehéredve a hús (félig átsütve szereti, emlékeztetem magam), de kérget még nem sütött rajta a parázs, a belseje puha lehet és még majdnem rózsaszín... Egy villát adok a fiatalembernek, hogy bele tudjon szúrni a húsba.
Az első körben feltett szeletek már szépen pirulnak, néhány perc, és Seby is rávetheti magát egy szeletre.
- Érezzétek otthon magatokat, szedjen mindenki köretet magának, ki mit szeretne!- javaslom. Könnyebb így, mint mindenkit végigkérdezgetni, mit és mennyit szeretne. Én úgyis bő kezű lennék.

Ráhagyom ezt a Josh puha ölt. Idegesít, hogy azt mondja Joshsom...olyan hülyén hangzik.

Szóval jobb kedvem lesz, a filozófiai blablát most hagyjuk, milyen a hangulat, igyekszem feloldódni és az alkohol nagyban hozzásegít ehhez.
Sebyre viszont értetlenül nézek, hogy lehet ezt megkérdezni.
- Mert úgy finom
Pislogok rá, hogy ez egyértelmű, aztán csak nevetve koccantom neki a fejem megölelgetve, kicsit mozogva az ölében, mint egy gyerek, de nem tudatosítom.
- Jól van te mérhetetlenül édes, én meg az édes dolgokat, bár a sós is tud finom lenni.
Megpuszilom az orrát abban a reményben, hogy sós, kicsit a nyelvemmel ízlelgetem, Seby-chips. Kihúzom magam, mintha Sebastian engem dicsérne, bár valahol leesik, hogy ez gyerekes, elvégre nem arra játszunk kinek van jobb pasija.... ugye?
- Azt nem tudtam róla, hogy tud főzni és jól csinálja, azt sejtettem, hogy nem dohányzik.
JOsh még ehhez is lágymányosi-híd //bocs, ez a szójáték jött XD//
- Ugyan már egy kis Gollam neki se árt, neked is szeretned kéne Joshod kopaszon és fogatlan
Vigyorgok az említettre kissé gonoszan. De persze csak hülyéskedek.
- Persze, igaz, ti elég szirupos életet élhettek
Simogatom meg Sebastian arcát, közben az össze-összerázkódó világban arra gondolok, Felixnek igaza volt. Ez nekik való, nem nekem...az amiben vagyok tökéletesen megfelel, itt kisöcsi szerepben Sebastian ölében.
Felix eltűnése viszont megriaszt és nem is érti mit akarok ezzel, mennyire félek, hogy ők ketten lelépnek, valamilyen formában őt is elrabolja, lesz egy legyőzhetetlen akadály, felfoghatatlan módon túl nagy jelentőséget tulajdonítok Joshnak, óó de forog a világ basszus!
- Aha...hamutál
Igyekszem normális hangnemben mondani, még jobban belefészkelem magam az ölébe, dúdolok valami hülyeséget, egy kapásból jött dallamot.
- Nem figyeltem, de megtalálom, ne aggódj. Majd ha eljön az ideje, még kibírom egy kicsit
Annyira nem sürgős, mármint lehetne rosszabb.
- Paranoiás vagyok, tudom...de Felix a tökéletes férfi, ezt biztos látja Josh is, akar majd tőle valamit... tuti szexéhes csak elnyomja.
Motyorgom, aztán még jobban átölelem.
- Tudom...testvéri értelemben nem.
Csókolok a hajába, viszont figyelek, mert ha megjönnek kilövök Felix felé egy darabka aranybarnára sült pillecukorral. Megállok előtte, zavartan elfélmosolyodom, ha hagyja óvatosan belehelyezem a szájába.
- Ezt Neked sütöttem! Nincs baj, csak a mosdót kerestem.
Na persze...
- Hogy migymát? Hagymát?
Ezt most rohadtul nem vágom, hagymát mondott tényleg? Aztán eszembe jut, biztos nem magában gondolja, hanem egy francos sütögetős dolgokkal.
- Inkább majd lopok a tiedből
Csókolom meg lágyan, ez nem a lekaplak azzal az elsöprő szenvedéllyel, amit irántad érzek csók, hanem az elolvadós az ajkain, különben is édes cukoríze van, beleszippantok mámorába.
Valahogyan odafelé kerülünk, ahol a hagyma van, nem teljesen értem hogyan csak hogy Josh a kezembe nyomja én meg elkezdek röhögni.
- Ez most komolyan egy hagyma? Hát hogyne, de ez így egybe, istenem....rohadt vicces!
Kicsit szédelegve és össze-vissza lépve elveszem és rátűzöm a nyérsra, aztán a tűzhöz érintem, megbabonázva figyelem mit tesznek vele a lángok. Közben a levegőt tapogatom magam mellett Felixet keresgélve.
- Én majd lopok a hagymából és Kale kajájából
Ejtem ki ezt a szót "kale" különleges tónussal, mintha már jóllaktam volna vele. Arra nem gondolok, hogy taccs lenne a vége egy félig átsült húsnak. Közben kapok Sebastiantól is egy adagot, igyekszem kisütni mindent, meglepetten figyelem a lángokat, kicsit meg is perzselek némely zöldséget, de időben észreveszem.
- Hogy érzed Felix, milyen velem lakni? Be, már amennyire egy galériát be lehet. Ma tök jó, hogy Felix áthozta néhány képét
Nézek felé habozva, a hagyma közben kész, kérek egy tálat, hogy lerakhassam rá, a kezemmel segítek levenni a nyársról, nem nagyon érzékelem, hogy forró csak egy kis fáziskéséssel, de nem az jut eszembe róla, hogy fáj.
- Sütné valaki helyettem? Nekem keresnem kell egy fehér porcelántálat.
Remélem valaki átveszi a stafétát, nem akarok bepisilni, most már esedékes felkeresni az illemet.

Jópofa eszmecsere folyik a tűzrakó körül. Ki-ki leteszi a voksát édesség és a sós (hús) között. Sebyre mosolygok, amikor említi a nevem. Ha nem ülne az ölébe Reeven, szívesen hajolnék oda, hogy ajkára tapasszam az ajkam. Olyan hivogató! Így, amikor a csókot emlegeti, mint reggeli ébresztőt, felnevetek. Lám, olvasok a gondolatai között! Légpuszit küldök neki, és ha éppen morzsolgatja a kezem, rászorítok.
- Naná, hogy téged csókkal ébresztelek! Kinek-kinek kívánsága szerint...- nevetek jóízűen, és Reeven beszólása sem tűnik szúrkálódásnak. Inkább vicces.
- Hát, eltelik jónéhány év, és maszk sem kell, olyan leszek: kopasz, fogatlan és ráncos....Legalább szokod!- vágok valami hülye pofát. Ő is velem öregszik majd, nem aggódok.

Felix után megyek a házba, hogy hamutálra vadásszak vele. Szerencsém van, észreveszek egyet a szekrény tetején.
- Sosem érdekelt a divat- vonok vállat. Bár Seby szülei sznobok, Seby nem hozta magával ezt a ... hozzáállást. Nincs ezüstünk, nem is lesz.
- A kertben igen... Egy hónapja még semmi sem volt, csak a fű meg a fák, meg a kerítést pótló cserjék. A bútorok tényleg újak, de ha a későbbiekben gyakrabban fogadunk vendégeket, nem árt, ha van hol lepihenniük. Most avatjuk fel a tűzrakót is, remélem, nem sülünk fel vele- mosolygok Felixre.
Dohánnyal kínál, udvariasan elutasítom. Ő sem gyújt rá, csak forgatja a kezében a hamutálat, szórakozottan.
- Ott a pont! Nagyon homályosan fogalmaztam!- nevetem el magam. Örülök, ha ugrat, ezek szerrint fesztelen a társaságomban. Biztosan tudja, Reevent nem akarom még jobban magamra haragítani. A gesztusa azonban árulkodó: nem kívánna olyasmit tőlem. Elárulja, veszekedtek, mielőtt hozzánk eljöttek. Féltékenységből? Miattam? Mintha a kép miatt lett volna pipa Reeven.
- Nem lenne értelme cipekedni... - gondolkodom egy pillanatra- Szívesen elmegyek, és akár akkor modellt is ülök vagy állok, ha ez neked is megfelel. Csak mondd, mire számítsak- felelem nyugodtan. Ha tisztázták a félreértéseket, akkor nincs gond azzal sem, ha Felix ott kezd el festeni.
- Máshol nem is nagyon tudnál festeni, csak nála, igaz? - mert ha jól tudom, együttélnek ők ketten. Reeven lakásában, de Felix anyagi támogatásával. Érdekes, hogy tőlem meg nem akart elfogadni semmit. No, mindegy.
Megfogja az állam és maga felé fordítja. Kissé fáradt a tekintete, de mosolyog. Visszamosolygok rá. Bólintok, értem a célzást, ha modellkedni megyek, ugyanilyen borosta lesz rajtam, mint most. Ha neki ez jön be (természetesen, művészi szemmel)
- Kérdezhetek valamit?- elpirulok; ez a leghülyébb kérdés, mégis alkalmazom. Ritkán nemleges a válasz, de ha ő nem mondja, fogjam be, folytatom.
- Legutóbb, amikor beszélgettem Reevennel, azt mondta, nem érzi, hogy komolyan venném. De bárhogy próbáltam közeledni, mindig bezárt valahogy. Leginkább arra hivatkozott, hogy sosem tudnám elfogadni őt, a valódi énjét. Mit tanácsolsz, mit tegyek, hogy megváltozzon a véleménye? - őszinte ember vagyok és jelenleg tanácstalan.

Amikor Reeven Felix elé szalad, magukra hagyom őket, én pedig kihasználom a lehetőséget, hogy Sebyvel váltsak néhány szót, néhány csókot. Reeven egy kicsit becsípett, mondja Seby, de annyira nem tűnik bizonytalannak, ogy a hagymasütést ne bízhatnám rá, ha benne van. Egész jól forgatja már a nyársakat. hogy néhány zöldség kicsit megpörkölődött, talán nem is az ő hibája. Ha én csinálom is éppen ilyen volna.
- A hagyma akkor csíp, ha felvágod... Felszakítod a rostjait, vagy nem is tudom, rég volt, amikor a mama ezt elmagyarázta.
- És ha megsütöd, valóban édes- mondom Reevennek, megerősítve Felix szavait.
Felix adagja eékészült (a többit még sütni kell), de mindenki elfoglalja magát valamivel, gyorsan repül az idő. A kaja is folyamatosan készül. A zöldségek nagy része már meggrilleződött, tányérokra szedem (de ez tovább bontható, ha valaki sokallná)
Seby hátulról hozzám bújik, örömmel dörgölődöm neki; szeretem, ahogy a nyakamba szuszog, amikor csinálja, mindig beleborzongok.
- Húst hússal, tudom én...- beszélek hozzá, nem túl hangosan, bár nem titkolózva- Egyél hagymát, zöldséget is, én is megkívántam. Isteni az illata, ugye?
Reeven abban a fázisba kerül, amikor minden vicces, a sült hagmán is képes nevetni.
- Vigyázz, forró!- annak ellenére, hogy minden tele van evőeszközökkel, szabad kézzel próbálja (sikerrel?) leszedni a hagymát. Szerencse, hogy puhára főtt a belseje, könnyen lecsúszik (?).
- Itt a villa, legközelebb használd ezt a kezed helyett. Nem égetett meg?- kérdem, bár úgy tűnik, nincs baj. A baj az, ha részeg, még kevésbé érzi a fájdalmat, mint egyébként. neki meg mintha nem is lennének korlátai...
Az együtt élésről Seby kérdezi őket. Úgy fest, végleg összeköltöztek. Ez biztosan sokat jelent a "kiscserkésznek". Ha én szólítanám így, pofán vágna?, tűnödöm.
Aztán azon nevetek: "szofisztikus". Felixnek mutogatom, Reevennek pisálnia kell, mire ő is elneveti magát. Valamit félreértett. Ha vicc volt, szoknom kell Reev humorát. Amúgy nem rossz!
- Nem mondom, hogy minden zökkenőmentes volt, de mióta Seby itt van, még nagyobb rendszer van a lakásban, mint előtte. Láttad pl. a hűtőt?- kacsintok Sebyre, komolyan ne vegye, hogy ezt hoztam fel példának. De ez annyira jellemzi őt!
Ha nincs a közelemben, odalépek hozzá, átölelem a derekát, az állam a vállára fektetem. Hagyom őt is elmondani a véleményét. Amúgy igen, boldoggá tesz a tudat, hogy úgy látja, "belakjuk" ezt a házat. Nekem is tetszik így; egyre kedvesebb nekem most, hogy Seby velem lakik benne.
A házra nézek. vajon csak nekem tűnik úgy, Reeven sokáig van távol? A mosdót megtalálni nem olyan nehéz, még az ajtót is nyitva hagytam, emlékeim szerint...

Röhögcsélek Seby ölében, hogy jobban szeret rágni. Megpiszézgetem ezért és ajkát beharapdosom, bár ettől a szentemtől kiráz a hideg. Fájdalmas képet vágok egy fintor-vigyorral, tegye, ahová szeretné. Elhülyéskednek azok ketten, én pedig próbálok a rezgő pillecukrokra koncentrálni.
- Nemtom...biztosan sokat nyalifaliztok és gügyörésztek együtt, wáh fuj
Túrok a hajába játékosan csúfolódva, csak nem haragszik meg...
Mikor bemennek, Sebastian nem érti és sejtettem, hogy ez lesz. Bújok hozzá szédelegve, nyögedezve vajon mit csinálnak odabent kettesben.
- Na attól tuti nem. Nem érted...nem tudod mennyire húzott Joshsal otthon és Josh...téged is megkapott
Attól tartok ebben a témában mindenki hülyének fog nézni, senki sem érzi át és a falnak beszélnék. Sóhajtok, el kell lazulnom valahogy, nem ezen tornáztatni az agyam... Továbbra is hülyét kapok ettől a "joshomtól"
- Megedzetted? Na jó....hagyjuk
Forgatok szemet, megrezzenek, amikor az orromra pöccent.
- Nem, nem, örülök, hogy testvéri értelemben gondolsz rám, még mindig nem nagyon merem elhinni
Nevetek a nyakába, kész vagyok! Ne érezze, hogy kevés, elhajolok és komolyan kijelentem
- Feldolgozlak, folyamatban van, most, hogy Felix kicsit emberi volt és replikázott, könnyebben megy. Talán...
Súgom a fülébe
- Elképzelhető, hogy mégis érez valamit...
Ettől aztán ujjongva elébe sietek.

Uh, mindig kikészít ezzel, most konkrétan majd összehugyozom magam, ahogy bekapja az ujjam, meg is roggyan a térdem, ahogy átszellemülten figyelem. Komolyan a hagymáról beszélgetünk, vagy csak képzelem? Felixszel közlöm "jólvanjólvan" perszehogytudtam, aztán kissé tátott szájjal figyelek Joshra, tényleg a hagymáról beszélünk? Biccentek. Édes, sós? Mi van? Azt hiszem eszünk, pont ennél a résznél vagyok én még mindig jelen, pedig már nagyon kell.
- A hagymán? Fogalmam sincs, jó, próbálom nem meg égetni csak....
Nem tudok teljesen jól koncentrálni a tevékenységre. Kale....na igen, mintha nem tetszene neki, hogy lopok, vagy ezt is álmodom?
- Ha nem adsz, nem kell, elvagyok a pillecukrokkal.
Nem tudom most mennyire szívat, de gondolom adna, ha éhes lennék. Közben sikerül levenni a hagymát, bár kicsit megégetem vele a kezem, a villát meg az ilyesmiket teljesen elfelejtem. Na igen, nem vagyok egy nagy szakács. Fáj, de nem annyira, Josh közli, hogy legközelebb a villát használjam, biztosan finnyás.
- Oké. Nem, nem vészes
Rázogatom meg, ha sokáig rázom és gyorsan, kihűl, mármint a kezem, a hagyma már készen van, a többit leszedem villával. Felix felé fordulok, kelletlen elfintorodom a kiscserkészre
- Bezzeg neked lehet hülye neveken hívni... ez az összes? Akkor a Joshosat is add el.
Gondolom nem akarja egész nap azt nézegetni... Közben valaki vegye már át a dolgokat, mert sürgőssé válik a dolog, Felix nem érti a megfogalmazásmódom, Josh meg hülyén mutogat...
- Jah, túl sokat ittam, úgyhogy tessék...megkeresem a mosdót
Közben Seby is feltart valami vízzel, jajj ne emlegessen már vizet, próbálom gyorsan lerázni és bekóvályogni a házba. Igen...bent érzem, hogy szar ötlet volt nem figyelni, merre van a mosdó, aztán arra is, mikor benyitok egy másik helyiségbe, hogy nagyon szar ötlet... és hogy elég spicceees vagyok a rossz tájékozódáshoz. Nem találom az ajtót sehol, jajjj ne, mindjárt bepisilek. Rámarkolok a szerszámra, átfut a fejemen mekkora ciki lenne már összehugyozni magam és hogy Felix miatt semmiképpen, de már nagyon közel vagyok hozzá. Francba, nem fogom megtalálni a mosdót...miért nem figyeltem? Az egyik komód mellett elhaladva, nem is tudom melyik szobában egy váza ásít üresen. Gyorsan lekapom, kirántom a szerszámot és belelógatom, szerencsére elég nagy váza...tele is csurgatom. Ezt akkor asszem visszateszem, biztos nem fogják észrevenni. Kifelé menet már könnyebb, a fürdőt is megtalálom és megmosom a kezem, bár halványan rémlik, hogy valami nem volt rendben a pisiléssel.
Visszafelé menet egyre jobban rezeg a világ, az a tömény indulás előtt befigyelt. Út közben is fura érzésem van, de megtapogatom az ölem és száraz, nos...bármit csináltam, nem pisiltem be. Viszonylag hamar vissza is érek, valami hűtőről beszélnek.
- Aha, az fagyaszt!
teszem hozzá a beszélgetéshez és keresgetni kezdem a borosüveget.