Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Menjünk kirándulni! (Josh és Seby)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
SzerzőÜzenet
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Menjünk kirándulni! (Josh és Seby)   Hétf. Júl. 25 2016, 13:46

- A szüleidre, a tesódra...- bár utóbbi megoldódott, de senkinek nem kívánom azokat a napokat, heteket, amit Sebymnek kellett átélnie. Nem is tudom, mérgezett egér volt olykor, és nehéz volt rá hatni, megnyugtatni, minden rendben lesz, csak Henrynek is idő kell. (Mindenkinek az kell. Nekünk is kellett, erre mindig emlékeztetni kell!)
Amúgy a másik fele igaz. Tudom, miről mondott le, és ő közelebb járt hozzá, mint én. Suzytól tudom, hogy Lia már a gyerekekről beszélt neki, tehát tervezgette...
Apró félreértés van közöttünk, de amíg a lehetőségek tárháza átfut az agyamon, az egész már nem is tűnik apróságnak. Szerencsére Sebastian ráérez a feszengésemre, és tisztázza a dolgokat. Utóbb csak magamat szidhatom, milyen hülyeségek jutottak eszembe.
- Egyáltalán, szükséged van rá?- kérdezek vissza, mert én igyekszem mindig a kedvében járni, de ha maszturbál, az azt jelenti, nem vagyok mindig kielégítő (vagy éppen kéznél).
Olyan huncut a szeme, nevetni támad kedvem, ahogy ránézek.
- Minden érdekel, ami veled történik. Ez ilyen egyszerű. Ha magadnak csinálod, és látom, abból is tanulok. De tanulhatsz velem... Mondhatod, mi esik jól, és mi nem; hát eddig is beszélgettünk dolgokról... Változott volna valami? - figyelmesen nézek rá. Tudom, időnként meredeken estünk bele helyzetekbe (mondjuk az első nap, mikor szakított Liával), de többnyire megfontoltabbak vagyunk. Akarod-e, kívánod-e kérdések előzik meg a kísérletezgetéseket. Ettől a részétől nem félek: olyasmit tenni, amit egyikünk nem akar, kizárt.
-Nem vagy te eszement, csak élénk a fantáziád...- nevetem el magam. Ugyan, mi a fene jelenthet eszementségnek közöttünk? Még sosem akasztott ki, mióta együtt élünk.
- Wow! Imádom hallani, milyen hatással vagyok rád!- nevetek megint, jóízűen- Te vagy a katalizátorom, csodálkozol?- kacsintok. Igazából minden az ő érdeme, de ezt sosem ismerné be.
- Remélem, sosem jutok el odáig, hogy a neved felejtsem el... - vagy hogy ki vagy nekem... Az Alzheimer kerüljön el messzire; belehalok, ha őt elveszítem, elfelejtem!

- Nem is felejtettem el. Csak... Tudod, nekünk így nehezebb, mintha...- nyökögök egy kicsit, mert nem akartam már most (ma) a házasságról beszélni. De ha már így esett- Las Vegas-t útba ejthetjük hazafelé. Igaz, nem Hawai, de azt bepótolhatjuk. Mert én elveszlek akár ma is, holnap vagy holnapután; boldoggá tennél vele- nézek rá nagyra nyílt szemekkel. Ő az, aki kevésbé híve a házasságnak, azért is nem beszélek erről folyton, pedig bennem az elhatározás megszületett. Lényegében már akkor, amikor azt mondta, hazajött hozzám.
- A házasságnak is eljön az ideje. Épp ezért, nem bántasz vele, ha azt mondod, várjunk még- bólogatok, mennyire igaz minden szava. De azt hiszem, a nehezén már túl vagyunk. Minden, ami ezután következik, csak formalitás.
- Te, édes, városi férfi, szeretlek!- búgok neki. Hát persze, hogy nem bírná hosszú távon a nyüzsgés nélkül. Tudom én...

Már visszafelé botorkálunk a sátorunkhoz, amikor felveti a gyerektémát, s közben kezét az enyémbe kulcsolja, mintha attól tartana, megszökök. Pedig a téma egyáltalán nem riaszt. Ha korábban csak játszottunk is vele, van abban némi igazság, milyen álmokat fogalmaztunk meg. Most az újrafogalmazás miatt vannak kétségeim, ugyanarra gondolunk-e. De a téma miatt nem vagyok zavarban.
- Nem furcsa, amin gondolkodsz, nagyon is ésszerű. Én is olvasgattam már a neten, mi módja van az örökbefogadásnak...- bólogatok, hogy igen, nekem is úgy tűnt, eléggé bonyodalmas és főleg hosszadalmas- Még a szabályozásban is van némi eltérés az államok között, de gondolom, csak emiatt költözni nem akarsz. Amúgy California állam még viszonylag segítőkész is. De... alternatívákon nem gondolkodtam hosszasan. Meglehet, van olyan nő, aki le tud mondani a gyerekéről, de én nem ismerek ilyet, gondolom, nem is olyan egyszerű ez, hogy meghirdetem...- felvonom kicsit a vállam, jelezve, tanácstalan vagyok, az ilyesmit hogyan lehet elintézni, és gondolom, ennek is számos szabályozása van...
- Te már körbejártad a kérdést? Tudod, hogyan kell eljárni? - gondolom, mindent előre le kell írni, belevonni orvosokat, ügyvédeket, hogy mindenki azt kapja, amit akart. Számomra fontos, hogy a gyerekem biológiai szülei is egészségesek legyenek. Ha az egyikük én vagyok... Várjunk csak!
- Seby, te most tulajdonképpen a lombik-programról beszélsz?- azaz külső megtermékenyítésről; a kérdés erre vonatkozik. Akkor megoldható lenne, hogy egy leszbikus pár (akár) velünk együtt vállaljon gyereket: ők nekünk segítve, mi nekik. (Hiszen lombikprogrammal általában több petesejtet termékenyítenek meg egyszerre). Érdekes gondolat. Némiképp reménykeltő is. Nem beszélve arról, végig követhetnénk leendő csemeté(i)nk fejlődését.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Menjünk kirándulni! (Josh és Seby)   Hétf. Júl. 25 2016, 22:48

-Jah... hát a szüleim félig már kitagadtak Henry miatt, most végleg. De legalább belátják, Henry igenis értékes, már nem drogozik, van munkája, barátnője, fogadott fia, szerintem hamarosan saját fia is lesz... Nem bánom, ha rólam lemondanak, ha őt végre elismerik. - De komolyan. Henry pedig kezdi feldolgozni, ha nem is lelkes.
Aztán sok minden szóba kerül, kilyukadunk az önkielégítésnél is.
-Csak ha sokára jössz meg én meg stresszes vagyok. Néha rám jön... de ritkán. - Mosolygok rá, nem mehetek el mindig futni, van hogy egyszerűen rám tör és akkor kiengedem a fáradt gőzt, ennyi, de ez nem az ő hibája. Ha ott lenne, rámásznék. Jah igen, olyat is szoktam...hehe.
-Oh, hát... sosem nyúltam csak magamhoz úgy hogy néztek... - Nevetek kicsit, még a végén felsülnék hogy nem menne. Ki tudja? -Nem, semmi, de gondoltam inkább mondhassam szóltam, minthogy nem! - Vigyorgok és megcsókolom, nagyon szeretem őt, el sem hiszi mennyire.
-Rólad van szó, persze hogy élénk! - Nevetek, imádom őt, ezer és ezer módon akarok a kedvére tenni!
-Akkor egymást húzzuk egyfolytában... mmm, fincsi! - Harapom be ajkaimmal az alsó ajkát majd megcsókolom, jó hogy így hatunk egymásra, jó ezt megtapasztalni.
-Sosem. Sokat kereszt-rejtvényezünk. Én úgy is kissé elhanyagoltam, ejj ejj! - Nevetek, csókolgatom, dehogy felejt el, én sem őt, soha!

-Szívecském, nekem nem a fontos mikor. Nem kell Hawaii sem, de... legyen komolyabb, ne Las Vegas. Itt Los Angelesben is lehet talán, de az államban biztos. Meg tanúk is kellenek, azért azt szervezzük le. Szeretném érezni, hogy ez... komoly, nem csak futó ötlet. De amúgy igent mondtam már, hozzád mennék. Tehozzád. - Piszézem az orrommal az övét, tényleg elvette az eszem, mert nem riaszt a gondolat, a házasság gondolata sem. Nem akarok már mást keresni, se nőt se férfit.
-Akkor jó. Várjunk kicsit, mondjuk... míg megismered jobban a családod és Reeven is megnyugodott. Talán Lia is hazajön addig, Henry is eljöhetne. Kevesen lennénk így is de... jó lenne. - Már megosztani, lássa mindenki mennyire boldog vagyok és ennek ő az oka.
-Szeress, szeress! - Dörgölődöm, örülök, hogy nem akar az Isten háta mögött letelepedni, a halálom lenne.

Aztán visszafele felvetem a gyerek témát, mert nagyon érdekel, ő mire jutott, mire vágyik, hogyan gondolta.
-Nem, emiatt nem... de azoknál már fel is adtam. - Már a szabályozásoknál... borzasztó bürokrácia.
-Nem, persze... inkább ilyen fórumokra gondoltam, ott beszélgetni, kérdezgetni. De kevés ilyen anya van, szóval... - Már aki lemond a gyerekéről "csak" kihordja. Esélytelen, bár van a pénz, tudom én, de... a leszbikus pár elmélet nekem sokkal szimpatikusabb.
-Nem, előbb veled akartam megbeszélni, mert ha elleneznéd, felesleg lenne. - Ez tény. Közösen nézni amúgy is jobb lenne szerintem.
-Igen. De nem tudom, hogy azt csak úgy lehet, ha nehezen fogan meg egy nő vagy amúgy is. Mert... nem kéne neked lefeküdni vele, csak meg kellene termékenyíteni. De nem tudom ez pontosan hogyan működik. Mert oké, hogy a nők elmennek a sperma bankba és akkor teherbe eshetnek, de szerintem nekik is jobb, ha megismerhetik az apát. Meg, ha mindketten vállalnának gyereket akár... mert nem tudom... bár ha több megtermékenyített petesejt lenne, akkor azt már béranya is kihordhatja, és akkor mi adtunk spermát, ők meg petesejtet. De ennyire nem értek hozzá, hogy is működik ez a lombik bébi dolog, hogy őszinte legyek. Én csak ahhoz értek hogyan ne legyen baba, ahhoz nem, hogyan legyen... - Mert én világ életemben erősen kerültem hogy legyen gyerekem, míg én úgy nem döntök. Pedig most jó lenne, ha lenne... furcsa mi?
-Mit gondolsz? Szerintem találnánk ilyen leszbikus párt! Ha normálisak, kapcsolatban is maradhatnánk, miért ne? - Mosolygok, de érezhetően örülök, hogy benne lenne.
-Bár ha egészséges az anya... akkor is lehet? Ez nem csak meddő nőknek és férfiaknak van? Mert akkor elég csak... feljuttatni a hüvelybe a spermát és megtermékenyül az... csak abból még mindig egy gyerek lesz, nem kettő. Vagy ez hogy megy?
- Komolyan kérdezem, hátha ő többet hallott, végső esetben megkérdezem Liát, remélve nem veszi pofátlanságnak a dolgot. Bár ha fizetünk igazából... nem kéne hogy gond legyen nem?

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Menjünk kirándulni! (Josh és Seby)   Kedd. Júl. 26 2016, 15:47

- A szüleid meglehetősen furcsák... számomra...- lesütöm a szemem. Nem szokásom bírálni másokat, és nekem Sebastian szülei, hogyismondjam, eléggé ellentmondásosak. Bevallom, nem értem őket. Hogyan viselkedhetnek így a saját fiaikkal? Engem utálhatnak; nem kell, hogy szeressenek, de kitagadni valakit... mert szeret valakit... Ohm. Henrynek amúgy nagyon örülök. Amióta rendeződött az élete, Seby sem aggódik miatta olyan sokat. Más kérdés, neki éppen olyan meglepő volt Seby választása. De mivel a kapcsolatuk meglehetősen szoros, azt hiszem, Henry szemében hamarosan én sem leszek vörös posztó. A szüleikkel kapcsolatban kétségeim vannak; Seby biztosan maszatol, hogy engem meg ne bántson, de azt hiszem, nekik könnyebb, hogy hibáztathatnak valakit, aki nem az ő vérük.
- Stresszes, édes?- simítok végig az arcán. Előttem sokszor tagadja, bár néha azért mászok a nyakába, hogy eltereljem a figyelmét valamiről, amiről nem is tudom, micsoda, csak azt látom, zavarja.
- Zavarna, ha néznélek... közben?-kérdem, kíváncsian. Szeretem a testét, kedvem lelem benne: nézni, érinteni. Különös érzés, ahogy reagál rám, az érintéseimre, a csókjaimra. Nem lenne taszító számomra (sőt, izgalmas lenne), ha azzal a céllal nyúlna előttem magához, hogy örömöt szerezzen magának. Különös hozadéka lenne a dolognak, ha hagyná, hogy nézzem.
Megnevettet és megdobogtatja a szívem. Még nevetek, amikor megcsókol, megharapja az ajkam. Beleremegek, ahogy csinálja, számomra ez a fajta vadság nagyon érzéki.
- Ah, szóval az az ellenszere!- füttyentek; lám, erre én nem is gondoltam.

A házasság...
- Wow!- megint sikerült meglepnie. Nyilvánosság, vendégek? Komolyan gondolja...
- Seby- nézek rá melegen, túlfűtötten- Akkor... Legyen úgy, ahogy megálmodtuk. Nem számít az idő, azt mondod. Szervezzük meg úgy, hogy mindenkinek életre szóló élmény legyen, ne csak nekünk. Hawai, bambuszszoknyás fiúk, pálmafák, fehér homokos tengerpart, gyémántgyűrű...- nevetek. Mindent megtennék, hogy valóra válthassam az "álmait".
- Írjunk mindenkit össze, akivel szeretnénk megosztani azt a napot... Kezdjünk gondolkodni, hogyan szervezhetnénk meg!- újabb katalizátor. Újabb csoda, Sebymmel. Egyszerűen.. imádom!
- Kérned sem kell. Szeretlek és szeretni foglak míg világ a világ, itt vagy egy lakatlan szigeten... - hozzá hajolok, hosszasan elnyújtom a csókot, ha hagyja.

A gyerek(ek)...
Mosolyogva nézek rá, ahogy kifejti a véleményét, magyaráz... Szavait megint áthatja az a fura aggodalom... Nem tudom megmagyarázni, miért, de ettől most inkább jókedv tölt el, mint hogy átvenném a félelmeit.
- Miért ellenezném?- kérdem, meghökkenve, nevetve. Mindig is akartunk gyreket, én csak örülök, ha találunk olyan megoldást, amivel nem kell éveket várni.
Átölelem, fél kézzel (hisz a másik tele van faágakkal, amelyek arra várnak, hogy felaprítsam és feltüzeljem őket)
- Nagyon előreszaladtál... Még alig tudunk valamit a dologról, te máris aggódsz... Ne tedd! Szinte semmit nem tudok a lombikprogramról, de múltkor volt egy riport a tévében...- elmesélem neki, mit szűrtem le belőle. Innen volt az ötlet, hogy leszbikus párt keressünk, akik maguk is gyereket akarnak.
- Én támogatnám az ötletet, hogy olyan leszbikus párt keressünk, akik maguk is akarnak gyereket...- még a kapcsolattartás is kedvemre való volna. Nem csak magunk, hanem a gyerekeink miatt is. Elvégre tesók lennének...Gondolataimba Sebyt is beavatom- Így lehetne gyorsan, nagy családunk. Nem lenne szép?

Visszatérve a táborhelyhez, ledobom a fát, és mielőtt összeraknám, megölelem az én Sebymet.
- Szeretlek. Ne aggódj a gyerekek miatt, meg fogjuk oldani. Max lopok egyet!- kacsintok nevetve. Tényleg megtenék mindent, hogy gyerekünk legyen.
Bár ötletem eddig nem volt, hogyan keressek "anyát", Seby mondott valamit, ami felkeltette az érdeklődésemet. A mai világban a számítógép sokkal több lehetőséget ad, mint azt korábban képzeltem. Talán könnyebben találunk megoldást, mint képzeljük. Talán Isten is látja, a szándékunk komoly, és ha eddig nem görgetett követ az utunkba, ezután sem fog.
Ha ezt a kérdést sikeresen (megnyugtatóan) lezártuk, összerakom a tűzrevalót, és meggyújtom, aztán segítek Sebynek lakályossá tenni a sátrat, elpakolni... Mire végzünk, a tűz is éppen jó, hogy sütögessünk. Seby mellé ülök, segítek neki, hogy a húsa ne legyen szenes, aztán, ha már profi a nyársforgatásban, több figyelmet szentelek neki. Simogatom és becézgetem, szavakkal és érintésekkel, körbeudvarolva; mintha ez lenne az az este, amikor meg kellene őt szereznem. Bár magaménak érzem, nem szeretném, ha ebben a hitben elkényelmesednék. Minden nap tudatni szeretném vele, hogy fontos nekem, hogy megküzddenék a szerelméért.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Menjünk kirándulni! (Josh és Seby)   Kedd. Júl. 26 2016, 19:08

-Csak sznobok és önzőek... az hogy nem brit vagy, hanem amerikai egy dolog. Az hogy nem vagy gazdag és sikeres, ambiciózus egy másik. A fő gond, hogy férfi vagy, legalább is számukra. - Vallom be kelletlen, de legalább nem kell számítani arra, hogy betoppannak.
-Néha. - Jaj Istenem, Joshom annyira édes, simogat és aggódik, de nem kell. Vannak kelletlen napok, mindenkinek vannak.
-Hátöhm... - Pislogok rá némileg zavartan mosolyogva, mert sosem csináltam ilyesmit. -Úgy gondolom... nem. - Somolygok rá, sosem hittem volna, hogy ilyen érdekelné, de majd kipróbáljuk, érezheti a hangomon, hogy a kedvére próbálok majd tenni vele, ha olyan lesz a hangulat. Incselkedve csókolom aztán, én is szeretem amikor ő vadabb, szenvedélyesebb, egészen mámorba tud vele ejteni.
-Naná! - Nevetek, én imádom a keresztrejtvényeket, de én franciául fejtem őket általában.

Amikor megszólít először kicsit megijedek, hogy butaságot mondtam, vagy ő nem is így akarta, hanem sebtiben, vagy nem tudom, de hamar megnevettet.
-Neee, gyémántgyűrűt nem kérek, ezt örömmel hordom, egy sima karikagyűrű tökéletes, maximum belegravírozunk. És jó itthon is, Hawaii legyen a nászutunk, mit szólsz? Ott még én sem voltam! - Vigyorgok, de amúgy komoly a kérdés.
Hirtelen nagyon lelkes lesz, mintha eddig nem hitte volna, hogy az igenem 'igen'. De nagyon imádom, mikor ilyen, nincsen ezzel baj.
-Jó, de azért ne legyen bonyolult. Legyen egyszerű de szép, jó? - Kuncogok, de a halálom lenne, ha hetekig szerveznénk egyetlen napot... ettől mindig is féltem, remélem Josh nem akarja túlhajszolttá tenni azt a napot. Én akkor csak arra akarok gondolni, hogy basszus, házasodom, nem arra, hogy 16:24 van, tehát akkor menetrend szerint ez és ez lesz. De talán ő sem ilyen, remélem. De érezni benne vagyok, bár az én listám nem lesz olyan hosszú... szerintem.
Aztán mosolygok és kimutatja egy csókkal jelenleg mennyire szeret, mondani sem kell, élvezek elmerülni a szeretetében, mindenhogy, csókban leginkább.

-Nem tudom... akármi miatt. - Nézek rá, bármi lehetne indok, az is hogy kék az ég, elfogadnám, mert Joshomról van szó, azt akarom hogy boldog legyen és elégedett.
-Hát mert... a gyerek komoly dolog, az anyukára is vigyázni kell... - Azt se tudom lesz e vagy ha lesz ki lesz de én már féltem... nem is én lennék, ha nem tenném.
//Nekem is leírhatnád, én sem nagyon értem, hogy lehet-e egészséges nőknek is, na meg hogy akkor egy gyerek fogan vagy tudom lehet több is, de nah XD //
-Én örülnék, azért mondtam. Ez... mégiscsak biztosabb és... én boldog lennék, ha örökölné a génjeid, nem lehetne nem imádni azt a gyereket. És mindegy lenne, hogy fiú vagy kislány. Amúgy is legalább kettő kéne, lehetne vegyesen. - Kuncogok, mondjuk háromnál többet nem vállalnék, nem lenne minőségben elég időm rájuk és Joshomra (és mindenki másra sem).

-Jaj miket beszélsz szívem! - Szörnyedek el, de mosolygok, tudom, hogy viccel. Inkább megcsókolgatom.
Lepakolunk, el és előpakolunk, majd szép lassan a sütögetésbe is belefogunk. Persze én eleinte nagyon a lángba tartom a húst, aztán nagyon nem, Joshom szerencsére türelmes, segít és megmutatja hol sül a legszebben a husikám. Ah, de imádom a fehérjebombát. Már csak szója meg ananász kéne rá és kész, egy diabetikus lefordulna a székről, hehe. De persze eszem zöldséget is, de a húsokra vagyok ráállva. Közben persze észreveszem, hogy mindenhol simogat, kényeztet, a hasam, a hátam, a tarkóm, az arcom, a kezeim... Látszik mennyire élvezem, cserébe ha hagyja etetem, játékosan és incselkedve is, szerelmesen szemezve vele, így falatozva. Ha épp nem rág akkor csókokat is lopok szép számmal, piszézek vele. Ha lemegy a nap, javaslom nézzük meg, közben is puszilgatom, el nem marad. De ha feljönnek a csillagok, akkor lesz az igazi a tűz mellett ülni. Ha eddig nem volt, akkor még világosban egy pokrócot is leterítettem, hogy el lehessen feküdni. Nem felejtettem el mi jött szóba a csillagok és a sátor belmagassága kapcsán, hehe.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Menjünk kirándulni! (Josh és Seby)   Kedd. Júl. 26 2016, 21:29

- Nem vagyok elég ambiciózus? Oh, ezzel a lelkembe tiportak!- nevetem el magam. Éreztetni akarom, hogy Seby szüleinek véleménye nem töri meg a szerelmemet.
- Akkor semmi probléma. Ha éppen nincs kedved velem kísérletezgetni, majd nézlek...- beszívom az alsó ajkam, szememben huncut fény csillog. Mindig őt bámulom, ha tehetem, akkor is, ha dolgozatot javít, ha olvas vagy alszik. Muszáj megcsókolnom, ah!

- Nem-e? - viccelek. Ezt a részét sosem vettem teljesen komolyan; bár igaz, hogy megtenném, megszerezném, ha valóban ezt és így akarná.
- Nem nehéz erre rábeszélned...- igazából bármire. Nekem az fontos, hogy boldog legyen velem, minden más másodlagos.
- A kérdés már csak az... Mikor? Mikor?- suttogom, nyöszörgöm a fülébe, noha az előbb épp azt mondtam, ráérünk. Mégis, a tudat, hogy az enyém, egészen különleges érzéseket gerjeszt bennem.
- Szívemből szólsz- nekem sem a cicoma kell vagy a külsőségek, hanem maga a gesztus. Hűséget esküdni egymásnak. Arra azonban törekednék, hogy emlékezetes maradjon az a nap. A legboldogabbak egyike, ha ez lehetséges- Amúgy se hagylak ki belőle...- szervezés, készülődés..., elvégre az a mi napunk lesz, nem mások miatt csináljuk. Nem kívánom túlbonyolítani.

- Akármi, például?- mégis mire gondolt? Mi ijesztette meg?Sosem beszéltem gyerek ellen, hiszen imádnám, ha lenne, mindig is vágytam rájuk!
A gyerekekről elbeszélgetünk. Mindketten azon a véleményen vagyunk, szívesebben vennénk részt benne aktívan, mint egyszerűen örökbe fogadni. Seby túlbecsül engem; önmagában a kék szemeim nem lehetnek elégségesek, hogy én legyek a biológiai apa, de nem szállok vitába vele, ez a kérdés most másodlagos. Fontosabb a kérdés másik "oldala", azaz a nő, aki majd kihordja a magzatot.
- Nem tudom, te hogy vagy vele, jobb szeretném személyesen ismerni... Szimpatikus az ötlet, hogy már kezdettől fogva ismerjük egymást, hogy részünk legyen abból a korszakból is...- mosolygok.
//Itt csak arra céloztam, amit nem emeltem ki kékkel: azazhogy tarthatnánk velük a kapcsolatot, akár egy család.//
- Azt hiszem, így egyikőnk sem venne zsákbamacskát: ők megismerhetnének minket, mi őket, csak abban az esetben indítanánk el a procedúrát, ha mindannyian elégedettek vagyunk. Persze, biztos, hogy ez sem megy gyorsan, az sem biztos, egy próbálkozás eredményes lesz; ez attól is függ, milyen egészségi állapotban vagyunk- fontos az egészség. Inkább erre törekednék, mint arra, kék legyen az utód szeme.
- Kedves vagy, tényleg, hogy a gyerekeinkben is engem látnál szívesen, de ennél fontosabb dolgok is vannak, nem? Bizonyára erre is vannak tesztek, kinek milyen a géntérképe, milyen betegségeket hordoz. Vagy ne bonyolítsuk ennyire túl? - kérdem. Kivételesen én aggódom túl a dolgokat.

Nevetek, hogy komolyan vette, lopnék neki egy gyereket (vagy a kedvéért), jelenleg nem látom olyan borúsnak a helyzet. Több lehetőségünk is van, és még körbe sem jártuk mindegyiket; szerintem lesz gyerekünk. Egy vagy kettő (vagy három). Elnevetjük az egészet, és ettől még közelibb az egész. biztos vagyok benne, hogy közösen ezt is meg tudjuk oldani.
Megoldjuk a tűzrakást, bepakolunk a sátorba, kipakoljuk, amit kell, aztán lustulunk a tűz mellett a vacsorát sütögetve. Már az én gyomrom is korog, eszegetek valamit, Seby szájába is pakolok zöldséget, gyümölcsöt (olyan húst, ami nyersen is ehető). Letelepedünk, incselkedünk, pihenünk, "szerelmeskedünk". Seby kapható az ilyen játékokra, ő is kezdeményez, nevetünk is, komolykodunk is, míg etetjük egymást.
- Tele a hasam...-nyöszörgöm neki úgy egy óra múlva.
A nap a hegyek mögött, de néhány csillag már kivehető az égen. Seby mellett ülök, átölelem a derekát, a kezem bedugtam már a pólója alá, és meztelen hasát cirógatom, miközben a vállához fúrom a fejem, a puha anyagon át csókolgatom. Ledőlünk, ha úgy szeretné, a pokróc, amit előzőleg odatett, jó szolgálatot tesz. Hozzá nyomakodok, de (még) nem szexuális célzattal.
- Aludtál már valaha csillagok alatt?- az égre nézek, Seby illatát szívom magamba. Az ég egyre sötétebb, egyre több csillag fényét látni percről-percre. Gyönyörű látvány. Csodás érzések kavarognak bennem, fűtenek. Noha érezhetően hűlt a levegő, mióta eltűnt a Nap a hegyek mögött, jelenleg még nem fázok.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Menjünk kirándulni! (Josh és Seby)   Kedd. Júl. 26 2016, 22:17

-Nekik nem, mert nincs saját vállalkozásod és ennyi idősen nem vagy már keresett, profi színész számos kritikus alátámasztásával... - Legyintek, mert ők ilyenek, nincs mit tenni.
-Veled mindig van, de... tehetek kivételt. - Vigyorgok, jó kis előjáték lesz reményeim szerint, csak ne jöjjek zavarba tőle!

-Hitted volna? - Nevetek, hogy nem kell gyémánt gyűrű.
Kellemesen bizsereg a gyomrom, hogy türelmetlen, hogy ennyire akar, kuncogok zavaromban.
-Tavasszal? Vagy inkább ősszel? Én szeretem az őszt. - Mosolygok rá, az nincs messze, de túl közel sem.
Aztán megnyugtat, nem 500 fős lagzit tervezget hatalmas templomi esküvővel, nem kell rémüldöznöm.
-Ne is, még a végén kimarad valami hús az étlapról és nem fog tetszeni a pap! Nah, olyan papot nem tudom találsz-e mondjuk, aki nem utálatos nekem, de... ö... amúgy akarsz templomot? Lehet? - Nem értek hozzá. Azt tudom, anglikán vagyok, de hogy ez akadály-e vagy nem... ő sincs megkeresztelkedve mondjuk.

-Nem tudom, félsz kijön valami családi betegség, úgy nem akarsz adni spermát, ha nem természetes a fogantatás úgymond, ezer és ezer oka lehet, nekem nincs ilyen, így nem tudok mondani. - Vonok vállat.
-Én is... - Mondom aztán az anyára, mert nos... az örökbe fogadott gyereknél is fennáll ez. Csak ott nincs ez az opció. -Szerintem is! Élvezném az egészet, főleg jó érezni, ha mozog már a baba az anya hasában. Haloványan, de emlékszem Henryre még úgy. - Mondom mosolyogva, szép érzés is az. Izgalmas!
-Áh, hát igen. De reméljük jó egészségben, sok spermával! - Vigyorgok, hallani, hogy csökken minden generációnál a szám, vagy ilyesmi. A kék szemet jó hogy nem hallom, kinevetném kicsit, nekem sem az a szempont, inkább a jelleme. Josh nagyon jószívű valaki, kreatív és humoros. Hátha örökölné a kicsi! (Meg persze a kék szemét, hehehehehe)
-Persze. Az én családomban nincs öröklődő betegség, a szemem is az inkubátor miatt rossz, nem genetikailag, azt nem fogja örökölni a gyerekem. De... az én szüleim sosem fogják látni, mondhatni, Henry lenne még egyedül a rokona. Ellenben az apukád és szerintem Matt is örülne, ha lenne még vérrokonuk. Én a nevemhez sem ragaszkodom, apám miatt nem szeretem. Apróságok, de... félnék a szüleim jelleme jönne ki a gyereken... butaság? - Az ő családja kedves és elfogadó, az enyém sznob és rátarti... én nem tudom hogyan sikeredtem ennyire "félre", meg Henry. Persze ettől még szívesen vennék egy "saját" gyereket, de ha Josh-ét nevelném, az is a sajátom lenne. Lélekben teljes mértékben.

De a lényeg, hogy nem kell félnem a témától, a furának hitt ötleteimtől, mert Josh valóban nyitott és elfogadó és édes és... alig várom, hogy legyen gyerekünk. Persze nem kell elkapkodni, elő kell készíteni mindent ahhoz.
Addig is ma még élvezzük a sátrazást, előkészítünk mindent, a sátrat, a vacsorát. Utóbbit játékosan, lustán falatozva osztjuk meg egymással, kiélvezve, hogy csend van, szabadság... rettentően élvezem.
-Inkább, minthogy korogjon! - Nevetek, megcsókolom puhán az említett testrészt.
Aztán megnézzük a naplementét, elnyúlunk a csillagok alatt, amik lassacskán előbújnak. Simogatja a hasam és csókolgat, halkan és jólesően nyöszörgök, hogy ahh, édes élet. Szerelmesen nézek rá, amikor tudok csókot lopok.
-Ühüm. Párszor. Nagyon jó erre elaludni. De a reggeli harmat okozhat némi kellemetlenséget mondjuk! - Nevetek és csókolgatom a nyakát, ha hagyja.
-A csillagokról már mindig Alaszka jut majd eszembe... minden csillagokkal teli égbolt a szabadban egy újabb vallomás neked... veled... - Lopom el az ajkait, ha már idemászott, akkor francia csókot kérek, át akarom karolni, érezni szorosan magam mellett, vagy akár magamon. Nem most ettünk, nem lesz baj, ha rám fekszik.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Menjünk kirándulni! (Josh és Seby)   Szomb. Júl. 30 2016, 23:41

Elmosolyodok. Sebastian talán csak kedves akar lenni velem, és "menteni" a helyzetet. De tök mindegy, a szülei mi miatt utasítanak el. Gyanítom, hogy azért, azért elsősorban, mert én is pasi vagyok. Az csak mind hab a tortán, amit felsorolt.
Rákacsintok Sebyre.
- Oh, pont ezek a kivételek keltették fel most az érdeklődésemet...- nevetem el, a számba harapva. Hihetetlen, hogyan tudja előnyére fordítani mindazt, amit az imént még nehezményeztem.

- Oly sokszor emlegetted, hogy már arra gyűjtöttem az utóbbi hónapokban- ugratom, de a hangom komoly.
- Úgy érted, idén ősszel vagy jövő tavasszal? - kérdem komolyan. Nekem nem lenne nagy vendéglistám. Két ember van, aki saját részről jönne: Jo és Matt, a többiek közös ismerősök, többnyire.
- Kösz, a papot kihagynám...- húzom el a szám. Nem keverem ebbe a vallást, nem is lehetne templomi esküvőm, lévén nem vagyok megkeresztelve. És ezért sem fogok. Egy gonddal kevesebb. Szerintem. És úgy tűnik, Seby sem ragaszkodna hozzá.

Meglepő számomra, milyen körülmények között hozza fel a gyerektémát, de egy pillanatra sem zárkózom el előle, hiszen engem is nagyon foglalkoztat. Jobban is belemerülünk, bevallom, nem is vagyok annyira naprakész, mint ahogy Sebym tűnik, bár néhány információ neki is új, amit én vázolok neki. De alapvetően jó érzés, hogy az elképzeléseink sokban hasonlítanak. Szimpi például, hogy saját gyereket szeretne, hogy részese akar lenni az élménynek a fogantatás pillananatától... Uh, nagyon remélem, hogy valóra válnak az álmaink.
- Örülök, hogy így állsz ehhez a kérdéshez, számomra ez nagyon sokat jelent- ismerem el neki, és megszorítom a kezét. Tényleg társam; kedvesem, szeremem. Hálát adok az Istennek, hogy így alakult.
- Ha gondolod, hazaérve komolyabban belemerülhetünk a keresésbe; feltérképezhetjük, mik a lehetőségeink, és aztán...- lényegében ez határozza meg azt is, hogyan gazdálkodhatunk az idővel. Belemelegszem a gondolatba, hogy minden vágyam valóra válik valahogy.
Nevetek, ahogy a "félelmeiről" beszél.
- Ettől nem kéne tartanod. De ha nem akarod, természetesen nem ragaszkodom hozzá. És mi legyen a keresztneve? Ezen már gondolkodtál? - billentem előre az állam. Na, ki vele, jelzem mosolyogva. Ha már itt tartunk, megbeszélhetjük ezt is.

Jól sikerül a tűzrakás, hamar leég, de elég parazsat hagy maga után, így könnyen elkészül a vacsoránk, amit gyorsan el is fogyasztunk. Aztán nem marad más, mint ő meg én, meg (újra) az a gyönyörű, csillagos ég, mely a milliárdnyi fénypont ellenére egyre sötétebb. Épp azon agyalok, csak a sarki fény hiányzik róla, amikor szóba hozza Alaszkát.
- Ó, nagyon remélem, hogy sikerül majd túlszárnyalni azt az élményt- noha az én életemben legalább olyan mehatározó volt az az éjszaka. Bár a vallomás szó hallatán bársony gyengédséggel nézek rá. Meglehet, hiú ábránd azt hinni, van annál nagyobb öröm, mint rájönni, hogy a szerelem-érzés kölcsönös.
Most is össze bújok vele, szorosan belé kapaszkodom, ezerszer súgom gyors egymásután a fülébe, hogy szeretem, míg bele nem fárad a szám; de akkor az ajkaiból lopok energiát, és csókkal vallok tovább, miközben ledőlünk a plédre, s bújunk egymáshoz közelebb, még közelebb.
Vágyja a közelségemet, érzem ölelő, hívó karjait. Bekéredzkedek egyik lábammal a lábai közé, jobbára azzal támasztom magam és a másik kezemmel, hogy egyensúlyban legyek, és folyamatosan csókolgatom Hm... Nem érdekel már a Nagygöncöl, sem az, milyen fázisban van a Hold, van-e bármilyen más fényjelenség vagy felhő az égen...
- Nem értem, miről beszélsz. Miféle vallomás?- kérdem, csókolgatás közben, "ártatlanul". A francia csók a menedékem, el ne nevessem magam. Ollyan boldog vagyok! Nem csak őt, az egész világot átölelném... Mert ha csak rá koncentrálok, összeroppantom a szeretetemmel...

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Menjünk kirándulni! (Josh és Seby)   Today at 11:09

Vissza az elejére Go down
 

Menjünk kirándulni! (Josh és Seby)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3

 Similar topics

-
» Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby
» Az első nap! ~ Josh && Suzy

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Világjárás :: Archívum-