Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Beszéljük meg! (Josh és Reev)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Beszéljük meg! (Josh és Reev)   Szer. Jún. 01 2016, 17:00

Nos, Sebastian segedelmével pontosan tudom, mikor kell az épület közelében cirkálnom, hogy elkapjam Reevent és beszéljek vele. Ami azt illeti, unom már, hogy levegőnek néz és elkerül. Sebastiannal sokat beszélgettünk már, és ezért van fogalmam róla, milyen érzések kavaroghatnak benne, de ő sem ismeri (közvetlenül) az én szándékaimat, így a haragjának okát sem egészen értem. Kedvelem őt, szeretem Sebastiant, arra törekszem, hogy a mi kapcsolatunk is közvetlen legyen (megint). Úgy érzem, Sebastiannak is fontos lenne, hogy a két barátja jóban legyen egymással.
Február vége van, a szokottnál kicsit hűvösebb az idő, így a szokásos öltözékemet (farmer, póló) most egy kabát is kiegészíti. Bár nem áll esőre, záporokat jelzett előre a meteorológia. Nem szeretnék bőrig ázni. Támasztom a seggemmel az egyik padot, szemben a kijárattal; lesem Reevent. Igyekszem nem gondolni most rá, hogy az épületben van/lehet Seby, Suzy és Quentin is (Elee is, ami azt illeti), mert most nem hozzájuk jöttem, nem eléjük... Remélem...
Megáll a gondolat, ahogy diákok egy csoportja lódul ki az ajtón. Reev nincs az elsők között, de már nem agyalok, csak a szemem tartom nyitva. Laza tempóban sétálok a lépcsősor felé, amikor meglátom a srácot az ajtón kijönni. A haja takarja a fél arcát, kissé lefelé néz, nem előre, így azt gondolom, még nem vett észre.
- Hello- köszönök rá lazán.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Beszéljük meg! (Josh és Reev)   Szer. Jún. 01 2016, 19:24

Elgondolkodva megyek ki az ajtón, a tömeg után. Két lehetőséget szoktam hagyni magamnak, vagy hamar kitolakszom, még a tömeg előtt, vagy kurvára ráérek. Most ez utóbbi van, befejeztem még a jegyzetet, elgondolkodtam a rekesz és záridő variációkon és lefirkantottam, azt a sort, ami megfogant az elmémben.
Kész, pont került a mondat végére, az emberek elhagyják a termet, kisasszézom utánuk. Farmer, póló és egy bőrkabát van rajtam, a vállamon táska. Egy percre megtorpanok elrakni a füzetet, amibe firkáltam. A tollam berakom a fülem mögé, jó ez és megtartja a hajam.
Egy hello zökkent ki. Felpillantok, tekintetem elfelhősödik. Mit helloz itt ez az idióta? Biztos Sebastiant keresi, hát fogalmam sincs merre van.
- Neked is
Mordulok rá és részemről tovább is mennék. Jobb, ha nem akasztom össze vele a bajszom, hallgathatnám Sebastian prédikációját, ha egyáltalán szóbaállna velem, miután mondjuk kirúgtam szent Joshuája alól a talajt. Az ő érdekében, jobb, ha nem veszek róla tudomást. Különben is, akit én ismertem valaha - és akinek sokkal kevesebbet számítottam, mint az Sebastian illúziófelhőjében írva volt, nem lehet azonos azzal a Joshuával, aki kitalálta, hogy szerelmes belé, de nem meleg, ááá, teljesen hetero! Agyfaszt kapok ettől a hülyeségtől és JOsh összes baromságától. Menjen a büdös francba, ha nem áll el az utamból kénytelen leszek átgázolni rajta. Rohadt kis szemét álszent!

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Beszéljük meg! (Josh és Reev)   Szer. Jún. 01 2016, 20:06

Amikor meglátom, feltűnik, hogy közel úgy van öltözve, ahogy én. Egy pillantra megáll, eltesz egy füzetet, a hajával babrál (később meglátom, egy tollat dugott a füle mögé). Egy táska lóg a vállán. Nálam ilyesmi nincs, a cuccaim elférnek a zsebeimben. Nem nagyon néz előre, így csak akkor vesz észre, amikor köszönök neki. Ahogy rám emeli a szemét, mindjárt érezteti, hogy nem örül nekem, és menne tovább, de én mellé szökkenek, és tartom vele a lépést, ha sietősre fogná.
- Ugyan, ne hülyülj már, nem vagy már kiskorú!- duzzog itt nekem, mint egy kiscsoportos.
- Hozzád jöttem! - ha megállt, a vállára teszem a kezem. Ha nem, akkor is megpróbálom.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Beszéljük meg! (Josh és Reev)   Szer. Jún. 01 2016, 20:26

//Persze, mert ő nem csak beugrott, hanem iskolában van XD egész nap bent rohad, vagy jópár órát, kell neki a táska XD fiúk is hordtak táskát az Egyetemre, ha jól emlékszem XD//
Hát ez beszarás! Olyan rondán nézek rá, hogy remélem lerohad az arca. Jön itt a korommal, nem túl szerencsés húzás. Hozzám?
- Tegyünk úgy, mintha nem akartál volna poénkodni!
Elcsuklik a hangom a dühtől, de a maró gúny kiérződik, meg sem próbálom elnyomni.
- Minek?
Elhajolok, remélve kitépem magam a szorításából. Nem akarom, hogy fogdosson, hogy hozzám érjen!
- Mit akarsz?
Becsukom a szemem egy pillanatra. Nem fog eltűnni, elő fogja adni a prédikációját. A szenteskedő hülyegyerekek már csak ilyenek. És azzal fog jönni, hogy Sebastian most már az övé és én kopjak le. Ha nem is így szó szerint, de erre fog utalni, nekem meg majd a sorok között kell olvasnom. És ő engedni fog neki és akkor nekem megint eljön az apokalipszis.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Beszéljük meg! (Josh és Reev)   Szer. Jún. 01 2016, 20:47

//Jól van, na. Csak egyesek egyetlen füzettel járnak. A modernebbek laptoppal. Razz//
- Oké, tegyünk. Akkor dumálhatunk komolyan?- kérdezem.
Noha a hangja gúnyos, megérdemlem. Hogyan is viszonyulna hozzám, ha gyerekként kezelem?
- Ha te is hajlandó vagy felnőttként viselkedni- tessék, ezen is múlik. Mármint, hogy ő hogyan viszonyul. Az én hangomban azonban nincs gúny, tényleg beszélni szeretnék vele.
Minek? Ez most komoly?
- Nos, azt hittem, komolyan gondolod, hogy barátkozzunk.
Ahogy megérintem a vállát (közel sem szorítás), elhajol. Kissé zavarba jövök; ennél sokkal többet is megengedett már magának velem szemben, de ez most mellékes. Haragszik, nemcsak érinteni nem akar, látni se. De lagalább érdekli, mit akarok.
- Jóban lenni veled- válaszolom egyszerűen.
- Elmondanád, miért haragszol rám?- kérdem, kíváncsian, fürkészve.
Ha közben elindulna, tartom vele a lépést. Vagy ha megállt, megkérdezem
- Leülünk valahol? - jobban esne ülve beszélgetni, nem rohanásban.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Beszéljük meg! (Josh és Reev)   Szer. Jún. 01 2016, 21:04

// Háááát, nála van egy hátizsák, osztálytársaim laptoptáskával jártak, de ők kis burzsujok voltak Ma-n már xD//
Hihetetlenkedve nézek rá, mit akar ez dumálni? Komolyan?
- Bazd meg a felnőttségedet, akármi is legyen az
Közlöm kedvesen, Felixel is simán beszéltem már így, pedig őt szeretem. Akkor Josh? Akit legszívesebben eltaposnék? Ráadásul jön ezzel a hülye felnőttség dumával, pont ő?
- Neked kibaszottul nincs jogod a felnőttségről papolni. Joshua, aki nem buzi, csak
"szamárfüleket mutogatok"
- Meleg kapcsolatban él valakivel. Te még saját magad előtt se vállalod mi vagy, egy ilyen ne beszéljen nekem a felnőttségről! Milyen barátkozás? Ugyan már, nem voltunk barátok! Semmit se tudsz rólam és én se rólad, amikor próbáltam közeledni, fura voltál és elhúzódtál. Végig beadtad nekem milyen haaaatalmas dilemmád, hogy két nő közül kit válassz, Suzyval akkora egy álszent paraszt voltál, hogy azt tanítani kellene bazdmeg
Voltunk együtt előadáson, látszólag odavolt érte.
- Aztán meg kitalálod, hogy te a legjobb haverodba vagy szerelmes? Nekem egy barát ne hazudjon nőkről, egy barát mondja el a dolgait, soha nem voltunk azok!
Vágom a képbe, mi a francot hisz ez? Mekkora illúzióban él már? Hisz oda se figyelt arra, amit mondok neki!!!!
- Mekkora egy álszent fasz vagy! Te mindenkivel jóban akarsz lenni, mi? Szent Joshua, az ártatlan és érzékeny kicsi, juj mekkora érzelmi zavar lehetett, hogy buzi vagy, meg hogy valójában van családod
Gúnyolódom kegyetlenül, bele abba a mafla képébe. Velem ilyen ember ne akarjon jóban lenni! Mindenkinek meg kell sajnálnia és szeretnie, beleszeretnie, hát csessze meg! Nem ülök le vele sehova, engem nem téveszt meg, az istenes szenteskedő buziság tud a leginkább kiakasztani a világon a hazugsággal együtt és ő hazudott nekem, előadta mennyire odavan a csajokért, hogy néhány napra rá bejelentsék együtt vannak? Baszki, ez nem így működik! Nekem meg már rohadtul elegem van ebből a "nem mondom el, titkolózom és érzékeny vagyok stílusból, Lia már eljátszotta és én nem cicázom többet senkivel, aki nem teríti ki a kártyáit egyszerűen, pőrén, hanem játssza az eszét!

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Beszéljük meg! (Josh és Reev)   Szer. Jún. 01 2016, 21:39

//Na jól van. Ne szívd mellre azt is, amit nem kell...//
Hoppácska, Reeven szóhasználata messze van attól, mint ahogy eddig beszélgettünk. Olyasmi lehet ez, mint Sebastiannal a francia nyelvre váltás. Méregből adódik, idegességből... De már folytatja is, rögtön a képembe csapva, meleg vagyok. Mellesleg álszent paraszt. Nem titkolja a véleményét, az biztos.
- Neki is megvolt rólam a véleménye. A tied is elfogadom. Te talán nem valami kedves lányról beszéltél nekem, amikor legelőször söröztünk? - billentem oldalra a fejem. Férfiak vagyunk, szerintem normális, hogy addig, amíg rá nem jövünk, kik vagyunk valójában, a "normálisra" törekedtünk. Mi, férfiak, például a csajokra.
- Nos, én elmondanám, ha hagynád, de nem sok lehetőséget adsz rá, ha el sem jössz azokra a programokra, amit eddig együtt csináltunk...- be kéne látnia, ahhoz, hogy beszélhessek valamiről, találkoznunk is kéne.
Lényegében nem hoz ki a sodromból, hogy így reagál. Rosszabb is lehetne.
- Mindkettő váratlanul ért, ahogy mondod... - biccentek. Gonoszkodik, de teljesen igaza van. Mintha két mondatba sűrítette volna az életem.
- Te még talán soha nem titkolóztál senki előtt?- kérdem, de nem azért, hogy vagdalkozzam, csak hogy jobb belátásra bírjam.
- Azért vagyok itt, hogy megbeszéljük ezt. Valóban, nem akarok haragban lenni veled. Hogy eddig meddig jutottunk a barátságban... az a múlt. Bár úgy hiszem, nem tartozom számadással senkinek, neked mégis magyarázattal tartozom. És úgy hiszem, szükséged is van rá, hogy beszéljünk...- nézek rá nyíltan.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Beszéljük meg! (Josh és Reev)   Vas. Jún. 05 2016, 19:39

//dehogy szívom XD User szeret, user az nem a karakter, tudod Smile//

Nem hiszem el, hogy így idejött és ezzel kezdi! Hogy gyerekes vagyok, pont ő mondja bazdmeg, aki hirtelen kitalálta, hogy csajozós papgyerekből, aki gyerekeket meg családot akar, látens buzi lesz. Tudom, hogy nekem rohadtul nincs jogom így gondolkodni róla, de baszki, akkor is!!! Ezt az ember nem találja ki egyik pillanatról a másikra. Attól, hogy ő előadja szent Joshuát én még nem fogom beszopni! Sőt, kurvára átlátok rajta!
- Remélem kiadós pofont kaptál. Basszus hol van az már? Mellesleg ahhoz képes volt kedves, hogy két évre nevelőintézetbe juttattam
Nevetek fel gonosz-kiakadva, rohadtul nem tud rólam a tag semmit, se Tessről, merthogy más lányról nem igazán beszélhettem neki. De szerintem fogalma sincs, nem vette a fáradtságot, hogy bármit is megjegyezzen velem kapcsolatban. Így utólag, jelen pillanatban ezt nem bánom. Mélyen beszívom a levegőt, ez hülye
- Nem, nem megyek el edzeni veled és keress más hülyét az együttesedhez, arra gondoltam
Tagoltan beszélek, mintha fogyatékos lenne, lehet az is. Deh nem, esküszöm csak megjátssza
- Hogy előzőleg lett volna rá lehetőséged elkaffogni, hogy mondjuk bejön neked Seby, de akkora álszent vagy, hogy ő úgy adta nekem elő mekkora hetero vagy, folyton zavarba hoz.
Mondom gúnyosan a képébe, váratlanul, naná!
- Szegény, eldobom az agyam, leborulok előtted, füstölőt gyújtok és te leszel az istenem! Úgy volt, hogy áltattad a nőket, néha az egyiket, néha a másikat, de közben rájöttél buzi vagy? A családodnak örülnöd kéne fafej, előadod a mártírt, jajj Joshuának nincsen senkije csak egy macskája, szegéééény, a nagy faszt!
Kiabálom a képébe, herótom van tőle és a fajtájától, a kibaszott álszentek és nagy manipulálók hordájából.
- Pff, titkolózni, faszom kivan már a titkolózásotokkal! Te is, Lia is! Hát ilyen dolgokat képzeld elmondtam még neked is, akiről pedig tudtam, hogy egy prűd valaki és bennem volt, ha kiderül, Felixszel élek nagy ívben szarni fogsz a fejemre. De elmondtam, hát te nem, gyáva vagy! Vannak dolgok, amiet nem tudsz, sőt számtalan olyan dolog van, nem bírná el a kis lelked, bár tudod mit? Ha az kell ahhoz, hogy békén hagyj, hogy ismerj, kiteregetem én mindet! Ha ismernél kurva messziről elkerülnél.
Ó hogy baszná már meg! Lezuttyanok mérgesen az egyik padra, mondja mit akar, lökje a magyarázatát egy valamit én is hozzá fogok fűzni.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Beszéljük meg! (Josh és Reev)   Csüt. Jún. 09 2016, 16:53

//Oké, oké! Én is szeretlek! *.*//

Reev azonnal ellenségesen lép fel ellenem, ahogy megtudja, őelé jöttem, és nem Sebastianhoz. Durva és sértő, ahogy fogalmaz, és amiket a fejemhez vág, mégis úgy tűröm, mintha hidegen hagyna. Nincs is más lehetőségem; hagynom kell, hogy kidurrogja magát, hogy aztán beszélgetni tudjunk. De vajon meddig tart ez a fajta viselkedés? Meddig tudja feszíteni a húrt? Mikor veszi már észre, hogy nem ártó szándékkal jöttem, hanem azért, hogy megbeszéljük ezt a dolgot?
- Aha...- bizonyos értelemben pofonként hatott, ahogy Suzy reagált. De ez az én dolgom (vagy a miénk), Reev gondol, amit vagy amire akar pofon gyanánt.
A szemem aztán elkerekedik, nevelőintézet?
- Csak annyira emlékeztem, hogy egy lányról beszéltél...- dünnyögöm elgondolkodva, félszegen. Nekem úgy rémlik, egy olyan lányról beszélt, akiért küzdenie kell.
//Useresen: úgy emlékszem Lizzyre céloztál, akivel akkor egy albérletben laktál, de nem mondtad ki, vagy nem emlékszem, hogy kimondtad volna a nevét. Egyszerűen csak volt valaki, akit szerettél volna meghódítani. Akkor ennyiben maradtunk. //
- De hisz te sem voltál hülye- apró próbálkozás, hogy kibillentsem. Amúgy sem én kerestem tagokat az együttesemhez, hanem ő. Nekem nem lesz együttesem. Nélküle biztosan nem. Vele jó poén lett volna. De ezek szerint nem is gondolta komolyan. Az edzésről meg ne is beszéljünk. Csak miatta csináltam, de mindegy.
Lassanként aztán kiderül, mi böki a csőrét.
- Legutóbb decemberben találkoztunk. Elhiszed, ha azt mondom, akkor még nem tudtam, hogy ez lesz?- kérdezem, továbbra is nyugodtan. Bár a vallomása a tetőn, hogy ő egy férfiba szerelmes közel sodort ahhoz, hogy én Sebastianról valljak neki, nem csak az fogott vissza, hogy Lia a rokona.
Elpirulok attól, hogy ők korábban beszél(gethet)tek rólam, hogy Sebastian elmondta neki, engem zavarba tud hozni (és valószínűleg azt is, mivel).
- Gondold csak végig.. Lehet, hogy vannak információid, de a teljes képet nálam jobban senki nem ismeri. Még talán Sebastian sem- ha tudja is, elmondja Reevennek, miért voltam olyan, amilyen? Reeven is tudja rólam, elveim vannak nőkkel és szerelemmel kapcsolatban, ezt egyszer (legalább egyszer) kitárgyaltuk. Gondolja, hogy én úgy tervezem, a barátomba leszek szerelmes?
- Sosem mártírkodtam...- ez az első, amit kikérek magamnak; nem sajnáltattam magam. Időre volt/van szükségem, hogy alakalmazkodjak az új helyzetekhez - A család nem olyan, hogy ma akarom, holnap meg azt mondom, kösz, mégse. És a szerelem sem olyan.
Vállat vonok. Igen, idő volt, míg rájöttem, mi a legfontosabb számomra, és mit kell feladnom érte. És idő kell ahhoz is, hogy egy számomra eddig idegen embernek mondjam: "apa". Ha ezért megvet, hát tegyen úgy, másképp szocializálódtunk, ez még csak nem is "akarom" kérdése. Igenis vágytam apára. Nem őt tagadom meg, hanem a helyzetet, ahogy kiderült (vagy valami ilyesmi)
Mérgében aztán elszólja magát, és amikor lezöttyenek mellé a padra, már nagyobb a reményem, hogy kibékülünk.
- Ha valamiről nem tudok, csak amiatt van, mert nem mondtad el. Sebastian pedig közelibb barátod, jobbnak láttuk, ha először ő beszél veled...- mondom továbbra is nyugodtan, elvégre engem már nem feszélyez semmi. Megkaptam a haragot, talán most már lehiggadt egy kicsit. Mielőtt folytatnám, azért szükségem lenne némi visszajelzésre. Bár arra is fel kell készülnöm, hogy ellenségesnek mutatja majd magát.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Beszéljük meg! (Josh és Reev)   Hétf. Jún. 13 2016, 12:04

Idegesít, nem látom értelmét, hogy jóban legyünk, amikor még Sebastian se volt, megpróbáltuk, nem úgy tűnik, mintha összejött volna.
De én sem emlékszem már, milyen lányról beszéltem neki, nem esik le, hogy Lizzyről, az csak egy kósza terv volt, ötlet, amibe beleszólt, hogy megismertem Felixet.
//lehet, hogy Lizzy volt, sajnos már nem emlékszem//
- Oké, talán, volt egy gyors, kevésbé átgondolt ötletem, hát nem jött össze, a lányokkal nekem nem jött össze
Jelentem ki dühösen, mintha ez is az ő hibája lenne! Egyszerűen nem áll rá az agyam a csajos szarozásra. Tessel pedig azt csináltam, amit... és megint nem lennék másra képes, csak max. megdugni.
- De, elég hülye voltam
Hagyom ennyiben, ha ő ennyire válaszol és nem fejti ki, én is. Unom azokat az embereket, akik nem beszélnek, soha többé nem fogom átvállalni a felelősséget, hogy helyettük erőltessem magam. Ennyit tudsz csak mondani? Akkor nesze semmi, fogd meg jól, általánosságokat én is bárkinek a képébe tudok böfögni.
- Nem, nem hiszem. Biztos vagyok benne, hogy nem egy hete találtad ki, hogy neked Seby kell, már akkor is vacilláltál a család és a boldogság között, ez volt a te nagy filozófiai problémád, hogy mennyire add fel önmagad, összeraktam, nem volt nehéz, Seby miatt variáltál annyit.
Persze akkor még nem értettem, de így utólag összeállt a kép.
- Vagyis most is hazudsz nekem, te akkor már Pontosan Tudtad!
Sziszegem a képébe, én nem vagyok az a tátott szájú kis szent, aki beszopja a redvás tökét! Hiába játssza el a legjóságosabb tündérkereszt szent Josht, nem vagyok ostoba bevenni. Miért is lenne ő olyan kibaszott jó? Mert eljárt velem edzeni? Akkora áldozat, hogy mindjárt összeszarom magam!
- Szuper, akkor ismerd csak és tartsd meg magadnak!
Emelem fel a hangom a mondat végére, most meg jön azzal őt senki sem ismeri? Nálam nem működik ez a szánjuk meg a lelki szegényeket, mert nyomorultak dolog.
- Nagyszerű, igazad volt, beszélnünk kellett. Pont ezt akartam mondani. Ha megbántod Sebastiant, akkor nagyjából sejteted, hogy kasztrálva leszel öcsém, sosem épülsz fel, azt garantálom.
Okozok én neki olyan traumákat, hogy hebegni fog egész hátralévő életében, ha megbántja Sebastiant, az egész életét elveszem! Nem, nem ölöm meg, tönkreteszem, sírni fog a halálért, vagy ha marad benne méltóság, felakassza magát.
- Akkor lehet, hogy csak Sebastian néz akkora szentnek, elég undorító.
Közlöm "kedvesen"
- Beszélt, szuper volt! Igen, elmenne tőlem a kedved és gyűlölnél, tudod engem senki se szeret Josh Sebastian is megmondta, hogy ő kivétel, mert naiv és ő tényleg túl jólelkű, azért nem működött köztünk a barátság, mert eleve nem lehetséges. Úgyhogy ezzel az erővel búcsút mondhatunk egymásnak.
Jobb, ha tudja, lehetetlen engem kedvelni, hacsak nem vagy őrült, mint Felix, vagy kettyós, mint Seb. Tudom, hogy Josh nem bírna megszeretni. Eddig se tette, felesleges. Felállhat és szépen elsétálhat én elmondtam neki mindent, amit akartam.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Beszéljük meg! (Josh és Reev)   Hétf. Jún. 13 2016, 16:19

Seby elmondta, hogy Reev haragszik. Korábban is találkoztam már olyanokkal, akik rám zúdították a haragjukat, és azt már felmértem, ha felveszem azt a stílust, amit ők, akkor nem kerülünk közelebb. Lenyelem, hogy sérteget; ő így lát, így érez, joga van hozzá. De szeretném valamelyest ezt feloldani benne. Mindaz, amitől Seby szerint fél, alaptalan.
//Ő volt, visszaolvastam. A Tarzanos játékban//
- Ezzel nem vagy egyedül. Nekem sem jött össze, pedig próbálkoztam- jelenleg még nem tudom felmérni, mennyit mondhatok, mennyi jut el hozzá. Kivárásra játszok. Ha már nem vagdalkozik, talán könnyebb lesz beszélgetni vele. Így érthetően csak dióhéjban fogalmazok, a lényegre törekedve.
- Az Insomnia akkor is a te ötleted volt. Tőled függetlenül én nem akarok együttest alapítani- mondom határozottan, és ebben az is benne van, egyetlen hülyét sem fogok magam mellé keresni, akkor se, ha magát annak tartja. Ez az ő véleménye, nem az enyém.
A decemberi esténk a tetőn... Csak ketten voltunk. És most azt hiszi, akkor átvertem, mert nem Sebastianról beszéltem neki, hanem az apámról, mint titok. Pedig akkor arról még Seby sem tudott, noha őt tartottam legjobb barátomnak.
- Ez nem igaz. Sebastian Liával élt, és eszembe nem jutott volna belebarmolni a kapcsolatukba. Másrészről Suzyval találkozgattam, vele tervezgettem (magamban) jövőt- ez a két tény a legfontosabb, ami miatt Sebastiannal nem számoltam, még úgy se, mint lehetőség. Ki volt zárva.
Arról, hogy mi az én nagy filozófiai problémám, meglepően sokat tud. Én ugyan beszéltem neki a családról alkotott vágyaimról, de nem tudhatja, hacsak nem Sebastiantól, miféle dilemmát okozott nekem az őiránta érzett szerelmem. De ezzel -értelemszerűen- nem szembesültem mindaddig, amíg Alaszkában meg nem tudtam, Seby (is) szerelmes belém.
- Reev, nem hazudok! Mi okom lenne rá? - Nekem is voltak teóriáim arról, mi van kettejük között Sebyvel. De amikor elmondta, beláttam, hogy csak a fantáziám volt túl élénk.
Nem tudom, mert nem mondja, hogy a megvetése mögött milyen dolgok húzódnak. Ha kérdezné, elmondanám neki, azért jártam el vele edzeni, mert kedvelem, és mert úgy gondoltam, egyedül nem erősítené magát, pedig jót tenne neki. Úgy gondoltam, kettesben jó buli lesz, hasznos is, kellemes is. Nélküle én se járok már. Hiányzik a társasága.
- Azért vagyok itt, mert el akarom mondani neked. Vártam, hátha enyhül a haragod, de nem akartam tovább várni. És nem tagadom, ez az idő arra is jó volt, hogy bennem helyre kerüljenek a dolgok. Ha valaki, te is tudod, milyen feldolgozni a tényt: egy másik férfibe vagy szerelmes!- nem is tudom, miért vagdalkozik; mikor kellett volna elmondanom, ha esélyt sem adott, hogy találkozzunk? Aztán meg Seby véleménye miatt tartózkodtam megkeresni őt. Nem első haragjában akartam szembenézni vele.
Aztán megfenyeget: ha Sebastiant megbántom, kasztrálva leszek.
- Így fenyegetted meg őt is, Liával kapcsolatban?- játszik a mosoly az ajkam szélén, de nem irónikus vagyok, csupán emlékszem rá, mennyire haragudott Sebastianra, amikor Lia járni kezdett vele. Lesújtó véleménnyel volt róla, nyíltan gyűlölte. Most engem gyűlöl ugyanúgy (ha nem jobban). Aztán megrázom a fejem- Nem akarom megbántani őt. Szeretném komolyabbra fordítani, de ehhez ő is kel. Én hosszú távban gondolkodom most is; Sebastian nem csak egy futó kaland- Úgy érzem, eljutottunk arra a szintre, amikor már komolyabban lehet beszélgetni. A szavaimmal sem szűkölködök.
- Nem vagyok szent. Nem is vágyom az lenni. Honnan ez a hülyeség? - oké, sziszeg még, de ezt most nem értem, mire fel mondja.
- Benne van a pakliban, de rajtunk múlik minden. Én szeretném kiköszörülni azt a csorbát, amit ez a dolog okozott, mert szeretnék a barátod lenni. És nem hiszem, hogy Seby kivétel; ha nem éreznék irántad szimpátiát vagy közömbös lennék irántad, az első sértésnél faképnél hagytalak volna. Szóval, ne mondd, hogy eleve nem volt lehetséges közöttünk a barátság, mert ez önmagában képtelenség. Különben miért akartad volna, hogy a zenekarod tagja legyek? Egyikünk sem hibátlan, és senki sem szent. Beismerem, vannak dolgok, amiket nem tennék a helyedben, de te te vagy, én meg én, mindketten követünk el hibákat, ezek szerint csak nem ugyanazokat. Ennyi.
- mondom továbbra is barátságos hangnemben.
- Éhes vagy? Volna kedved velem ebédelni? Van egy tervem, amit szeretnék veled megbeszélni- Ajánlom, de addig nem mozdulok a padról, amíg nem válaszol. Nekem úgy is jó, ha itt beszélünk tovább.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Beszéljük meg! (Josh és Reev)   Szer. Jún. 15 2016, 14:15

- Suzyval összejött volna. Nekem úgy tűnt, csak te közben kitaláltad, hogy buzi vagy
Nézek rá flegmán, semmi kedvem eljátszani vele a szegény kis törékeny Josh című történetet.
- Ez van, rossz ötlet volt, folyton alkalmazkodnom kellene másokhoz, fél éve mire összeszednénk még három embert, nekem nincs annyi időm, te meg csak énekelni tudsz, azt én fogok, minek egy együttesbe két énekes? Nem mennék veled sokra
Az marha nagy barátságból volt, hogy akkor legyen együttesünk, most semmi ilyesmit nem érzek köztünk és szerintem őt se fogja hanyatt vágni a dolog, ha elsősorban színész. Nekem minél hamarabb kell a pénz.
- Pff, hát nekem aztán mondhatod, nem most jöttem le a falvédőről, szó szerint nem tudom idézni, de ezek szerint te megint kurvára elfelejtetted a dolgokat, vacilláltál Suzy és valami más érzés közt, később összeraktam, hogy az nem egy másik csaj volt. Ne mond nekem, hogy akkor még nem éreztél úgy iránta, hanem hirtelen találtad ki, ilyesmi nem egyik pillanatról a másikba fogan meg valakiben.
Habár nem tudok elmenni rajta, ugyan olyan csajosan gondolkodik, mint Lia //bocs// nekem Josh agya is kínai, nem értek a nyelvén.
A dilemmát ki lehet következtetni, ha utólag összerakja az ember és nem hülye //simán, Reev okos a maga módján, összerakja, Seby is emlegette neki a dilemmát benned//
- Nem, te teljesen ártatlan vagy, csak ostoba
Pislogok hökkenten
- És ez a mentségem mindenre. A hülyék nem tudnak hazudni, ők mindenre azt mondják, hááát én úgy gondolom, hogy nem hazudok, mert balbalabla, én vagyok Josh, aki különlegesen fogja fel a dolgokat és ártatlanul
Gúnyolódom kíméletlenül. Ezt Seby beszopja, én nem. Számomra ő cseppet sem ártatlan, vagy veszélytelen. Úgy gondolkodik, mint egy nő és az mindig veszélyes. Hárít, kombinál, összevisszáskodik, Josh nem egyenes és ez engem marhára bosszant.
- Oké, akkor gondolom feldolgoztad. Üdv a buzik világában. Habár én csak félig vagyok az, talán te is, ha feláll még a nőkre.
Pillantok rá füstölögve, már nem ordítom le a fejét annyira, mint először tettem volna, de ez nem jelenti azt, hogy kezesbárány leszek. Lia folyton a keményebb Reevenért sírt, ez vajon tetszene neki? Rájönne, hogy ugyan olyan vagyok, mint régen? Bizonyos szempontból. Egy percre kizökkenek.
- Hát persze, majdnem ráborítottam az íróasztalt. De az már régen volt, most te kaptad.
Egy fél centit én is elmosolyodom, de aztán komolyan, merően meredek rá.
- Komolyabbra? Hogyhogy komolyabbra?
Ezen megütődöm és meg is ijedek, nem hangzik jól. El akarja venni tőlem? A szent Josh-t?
- Sebastian mindig úgy beszél rólad, mint valami megváltóról.
Fintorgom, ez a gúnyneve nálam, szent Josh!
- Én is sok mindent szeretnék. Hát igen, elé fura, hogy még mindig itt vagy. Mert azt hittem lehetséges, de az ember sok mindent hisz. Hát persze, hogy nem, mert te vagy szent Josh! Hibákat? Fogalmad sincs az én hibáimról. Nem egyezik az értékrendünk, az pedig elég fontos egy barátságnál. Szerinted rossz ember vagyok, mert loptam, szerintem meg poén volt és nem tudom igazán bánni, sőt tudod, nem is nevezném hibának. Biztos vagy benne, hogy ilyen barátot akarsz? Én nem hiszem!
Nézek a szemébe egyenesen, aztán hülyének nézem.
- Nem, én soha nem vagyok éhes, Joshua. Ez nagy pozitívaim egyike, keveset kell rám költeni. Mit akarsz mondani?
ezt tényleg pont tőlem kérdezte? Ráadásul most? Éhes? Na mindegy, bökje ki mit akar.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Beszéljük meg! (Josh és Reev)   Vas. Jún. 19 2016, 16:57

Ajkamba harapok, amikor azt mondja, Suzyval összejöhettem volna.
- Hogy lehetsz ebben olyan biztos?- kérdezem- Én sem voltam, pedig fél éven át szinte naponta találkozgattam vele- Úgy érzem, nem érti, vagy inkább nem akarja érteni azt, ami közöttünk Sebastiannal működik, hiszen biztos vagyok benne, hogy ő elmondta neki, ez a kapcsolat nem a szexről szól.
- Igazad van. Két énekes nem kell, gitározni meg nem tudok megtanulni fél éven belül- rá hagyom. Decemberben még nem mondta, hogy mindez ennyire sürgető neki. Keresem benne azt a srácot, aki odaadta volna a dalai egy részét, csakhogy együtt énekelhessünk egy közös együttesben, az Insomniában. Hogy ő lett volna a frontember, sosem volt kérdés. Vajon így nyilatkozna akkor is, ha Suzyval járnék?
- Persze, hogy vacilláltam. Egyszer már elriasztottam magamtól egy lányt; Suzy sem adott elég bátorítást, hogy igazán udvaroljak, így csak lógtunk együtt, és próbáltam nagyon figyelni, hogy sose lépjem át a határaimat...- védekezek; én úgy emlékszem, akkor is elmondtam neki, többet szeretnék Suzytól, de nem akarom kockára tenni a barátságunkat. Még mindig könnyebb volt így a barátja lenni, mint elutasítva. Ez a dolog egyik része- És igen, igazad van... Nem januárban gondoltam rá először, hogyan érzek Sebastian iránt. Csak hát...- elgondolkodva nézek rá, és egy pillanatra elhallgatok, mérlegelve, most, hogy ilyen dühös rám, mennyire tárulkozhatok ki előtte. Aztán folytatom:
- Világéletemben arra vágytam, hogy nagy családom legyen. Tudod, hagyományosan, feleséggel, gyerekekkel- mondom, kissé elgondolkodva, és most nem őt látom, hanem azt a képet, amivel gyakran álmodtam: öten egy ágyban, én, a nejem, és a gyerekeink. Nem véletlenül van akkora ágyam- De a dolog nem csak darabról szól: egy feleség, három gyerek, kutya, macska, satöbbi. Hanem az érzésről, ami ezzel jár. És ezért vagyok Sebastiannal. Mert ő ezt az érzést adja, és ennél többet is. Leírhatatlan, mennyire tud szeretni és ezért szeretem én is annyira őt. Boldog akartam lenni és ő azzá tesz. Miért ítélsz el ezért? - Nem kavarom most ide a vallást, vagy az elveimet, hiszen nem Sebastian volt az első, akiért elkezdtem őket felrugdosni, henem Elee, aki egy ideig maga is dilemmát okozott. Vajon folytassak viszonyt úgy vele, hgy tudom, nem akar tőlem (mást) semmit?
- Igazad van. Nagyon ostoba voltam. Már sokkal korábban boldog lehettem volna- biccentek. Lehet, hogy ő másra céloz, én értem a magam módján. Az a nyár nagyon sok újat hozott magával: Seby kapcsolatát Liával, az enyémet Suzyval (és Eleevel); hogyan is gondolhattam volna akkor arra, egyszer közös jövőnk lesz (lehet) Sebyvel? Több sebből vérzett a dolog.
- Ez csak azon múlik, képes vagy-e elfogadni az én nézőpontomat- biccentem oldalra a fejem. Lehet, hogy számára nem fedi a valóságot, amit elmondtam neki- Én is elhiszem, nem vagy Seby szeretője- nehezen nyögöm ki az utolsó szót, mert nem tudom pontosan megfogalmazni, mire gondolok. Seby elmondta, mi történt (és történik) közöttük, és azt is, mi van emögött, én pedig hiszek neki; és ezzel háttérbe szorítom a saját skatulyáimat.
Üdvözöl a buzik (vagy bi-k) világában, és ez mosolyt csal az arcomra; noha Reeven nem enyhült még meg. Nyitva hagyom a kérdést, feláll-e még nekem a nőkre; a lényeget nem változtatja meg: meleg vagyok, Sebastiant szeretem.
- Oké, megkaptam, számolok a bosszúddal- bólintok és megint úgy érzem, ha ez volt a kötelező nagy balhé ahhoz, hogy most ismét visszatérjünk a normál kerékvágásba, akkor nem bánom, hogy így történt, és túl vagyunk rajta. Akkor akár úgy is folytathatjuk, mint barátok! (Elvégre Sebyvel is azok)
Valamelyest enged, a mosolyát is észreveszem; elárulom neki, hogy Seby fontosab nekem, mint ahogy ő -ezek szerint- hiszi. Láthatóan megdöbben (ijed?) és ezen én is meglepődök.
- Hát... Seby nem mondta? - kicsit tanácstalan vagyok, hiszen nem akarom a kettejük kapcsolatát megingatni, de úgy rémlik, arról tud, hogy Seby hozzám költözött- Kicsit átalakítjuk a házat, a kertet.... Később ugyanis szeretnénk ...gyerekeket... örökbe fogadni- igaz, ez hosszú távú terv, de elég komoly, nem?
Melegség tölti el amellkasomat, amikor visszahallom Seby szavait. Nem tudom, ki kinek volt a megmentője, szerintem pont egymáséi voltunk, bár sokáig nem hittem el, hogy Sebastian pont énrám vágyik. Reeven viszont ezt a részt nem érti; gúnyolódik rajtam.
- Ha ő nevez így, miért nem kérdezed meg tőle, mire fel? Hidd el, nem én aggattam magamra ezt a kifejezést- mondom gyengéden. Bár aközött, hogy valaki szent, meg aközött, hogy "megváltó", van némi különbség.
Aztán elküld, de nem hagyom magam lerázni, főleg, mert tudom, volt oka tüskéket növeszteni. Nem csoda, hogy most is szúr. De míg én arra próbálom terelni, nem számítanak a különbségeink, ő épp ezekre alapozza, hogy nem működne a barátságunk.
- Nem tartalak rossz embernek- mondom határozottan- Ezen az analógián én magam is rossz ember vagyok, és nem szent, mert nem voltam egyenes. Elhallgattam dolgokat a barátaim elől és ez a TE szemedben hazugság, az enyémben gyávaság. Neked poén lopni, nekem nem az, de ettől nem dől össze a világrend bennem, és nem látlak másképp téged. Ez az elfogadásról szól. Benned mitől ekkora az ellenállás?- kérdem, még csak nem is úgy fogalmazva, hogy a haragra céloznék. Talán odáig is eljutunk... Csak még mindig sok a tüske.
Javaslom, menjünk el valahova, enni, ha éhes, de hárítja, mintha ő soha semmilyen táplálékot nem venne magához.
- Te is szoktál eni valamit, nem?- veszem könnyedén. Akár itt is dumálhatunk, lényegében a nehezén már úgyis túl vagyunk. (Legalábbis ezt remélem). És mert a téma fekszik a folytatáshoz, bele is fogok: - Szükségem lenne a segítségedre. Sebastiannal arra gondoltunk, eljöhetnétek hozzánk Felix-szel. Súghatnál, mit süssünk-főzzünk, ami kedvedre való és ami Felixére.
Mosolygok rá. Láthatja, bennem nem csökken a szándék, hogy tartsuk a kapcsolatot. Sebastian is örülne, ha benne oldódna a harag, és Felixet is szeretné megismerni (én nemkülönben).

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"


A hozzászólást Joshua McBridge összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jún. 23 2016, 21:54-kor.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Beszéljük meg! (Josh és Reev)   Csüt. Jún. 23 2016, 19:17

Jesszus már megint ez a kishitűség, megforgatom a szemem.
- Tetszettél neki, ez látszott
Emlékeztetem, együtt voltunk előadáson.
- Miért nem léptél Josh? Ezt sosem vágtam. Illetve persze, most már utólag világos, mert nem is akartad te soha, mert Sebastiant szeretted.
Jelenetem ki karbazett kézzel. Néha az embernek nem egyértelmű, ami másnak azonnal leesik.
- Nézd, ez a dolog nekem nagyon sürgőssé vált, rohadtul le vagyok égve és kell a pénz, nincs időm összeszedni a tagokat, meghallgatásokat csinálni, ennyi, nem annyira a személyed ellen szól, mint inkább, hogy kell a pénz és nem vagyok színész, nekem a zene az egyetlen adu ászom, mert a fotózás lassan kifizetődő biznisz, úgyhogy talán nem is olyan irányba megyek el, mint eredetileg mi terveztük és talán meg sem felelne neked.
Vonok vállat, ja, hülye voltam, hogy fel akartam áldozni mindent azért, hogy vele együtt alapítsunk zenekart, miközben kiderült, nem is voltunk barátok igazán soha. Ő is elismerte, én pedig csak áltattam magam.
- Mert töketlen voltál Josh, a csajoknál kezdeményezni kell, és te baromira úgy gondolkodsz, mint egy lány, mindent túlkombinálsz, de sebaj, megvannak a nemi szerepek a kapcsolatotokban.
Szúrom oda, mogorván hozzátéve.
- Ja és mert valójában mindig a legjobb haverodat szeretted. Micsoda love story
Szúrom hozzá gúnyosan és oké, tudom, hogy nem kellene így viselkednem, hanem örülnöm, sőt cseszni rá Josh milyen barátjának tart, hiszen Sebastian fogadott kisöccsének, miközben én...én nem teljesen "csak" azt érzem, amit ő, de hiába vagyok kemény, nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy sosem jön össze, amire vágyom, még ha jól tudom...nem érdemlek ilyesmit, főleg nem érzelmekkel kapcsolatban, még akkor is nehéz...tudomásul venni, hogy Felix sosem szeret belém, hogy Sebastian másba szerelmes és nekem nem jár viszonzás, tök mindegy mit érzek. Még barátilag se, hisz Joshnál...is igyekeztem, de úgy érzem mindig csak én teperek, vagy másképp teperek, vagy jobban teperek, vagy egész egyszerűen csak túl mélynek képzeltem a kapcsolataim. Kevésbé fájna, ha megmaradnék a felszínességnél. Igen...tudom és kurvára próbálom elérni. Végül Lia örülhet, hogy jobban fogok hasonlítani a régi önmagamra, akinek még nem volt megengedett, hogy érezzen, vagy mélyen kussolt róla.
Oldalra biccentem a fejem, feszült levegőt fújok ki.
- Ja igen, néha nem úgy alakul az élet, ahogy tervezzük, néha nem megkapni amit kívánunk csodálatos szerencse.
Nem tudom megérteni ezt a gyerek dolgot, hát beszarnak! Érzem, borzongás fut végig rajtam, mennyire tudja szeretni Sebatsian. Őt... viszonozva. Lesütöm a szemem, még mindig annyira rossz tud lenni, mintha beszippantana valami sötét, kavargó örvény.
- Gratulálok!
Mondom gyűlölködve. Nem akarom, de mégis, olyan vegyes ez...oké, legyenek boldogok, ők nem tettek semmi olyasmit, ami miatt ne lehetnének.
- Nem ítéllek
Mindegy, úgysem érti és megint az lenne rinyálok, engem nem szeret senki. Végülis csak szerelemmel nem... Sóhajtok
- Hát képzeld el, hogy tegyük fel szerelmes vagy, mondjuk azt hiszed, de te nem kapod vissza ugyanezt. Szívás, úgyhogy tudod mit, irigyellek te pöcs!
Vágom a képébe. Szegény szent Josh, aki még csak nem is tudja mennyire szerencsés.
Hahh, sokkal hamarabb! Oké, nézem a földet hátha jobb lesz. Cöhm, a nézőpontját... vállatvonok, aztán biccentek, nem arról van szó, hogy nem értem. Viszont megütődöm, nem vagyok Seby szeretője. Vannak jég miatt keletkezett égési sérülések, na most úgy érzem magam, mint akit bemártottak egy - 100 fokos tartályba. Úgy van...Felix tévedett, tévedtem én is, ő nem a szeretőm... Lehunyom a szemem és megrázom a fejem. Csak én hittem azt...rosszul, megint. Lia nem az unokatesóm, Felix nem a szerelmem és Sebastian nem a szeretőm, Lia egy nő aki becsapott és itthagyott, Felix a szeretőm, Sebynek pedig a képzeletbeli kisöccse vagyok és mindenki úgy csinál, mintha az én téves érzeményeim és elvárásaim dacára én lennék a földkerekség legszerencsésebb embere!
Azt hiszem nem kellene felfordulnom ettől a következő csapástól. Ház-gyerekek.
- Ó
Végülis ja, velem ezt soha nem kapná meg egyikőjük sem...márpedig Felix is gyereket akar, de ő sajátot, egy nőtől, szóval... Most nem bánom, hogy nekem nincsenek hosszútávú terveim az élettel kapcsolatban. Úgysem élem meg a harmincat.
- Aha, nagyszerű...mindenki ezt akarja.
Mondom tagoltan és arra gondolok, talán majd egy másik életben, ha másvalaki leszek. Most nagyon nem kéne bőgni, jól jönne egy hangulatjavító bogyó, csak egy slukk valami ütősebb marisból.
- Leszarom, nem érdekel, jó ez így. Kellenek a szentek. Vannak szétcseszett sorsok és vannak rendesek, biztos ugyanígy van ez a szétcseszett emberekkel is.
Rántok vállat. Jó lenne, ha most elhúzna, jó lenne egyedül lenni.
- Mert nem ismersz
Közlöm egyszerűen.
- Igazad van, inkább gyáva vagy. Irányodban? Mondtam, nekem álszent vagy, bizonyítsd be, hogy nem.
Rántok vállat.
- Nem
Igazából még mindig erőltetem, még most is nehéz, ahogy Seby mondta, egy életre szétcsesztem a szervezetem.
Ó basszus, hogy mindenki vacsorát akar szervezni! Többféle forgatókönyv lesz arra vonatkozóan hogy játsszam meg magam.
- Jó, miért ne. Felix szereti a húsokat, félig nyersen, én nem, de nekem úgyis halál mindegy, szét van baszva a gyomrom Josh akármit csináltok, ez mindig így marad és nem, nem csak az utolsó nagy dobásom tehet róla én folyamatosan tettem ezért 16 éves korom óta és már előtte is, túl vagyok vagy száz éhségsztajkon, mert a szüleim kibaszott pszichopaták voltak, akik ignoráltak, úgyhogy az összes lehetséges módon próbáltam magamra felhívni a figyelmet, evészavaraim vannak már vagy 7 éves korom óta, gyűlölök minden percet, amikor rágni kell a sok szart, aztán meg lenyelni
Ez van, beteg vagyok és az agyammal is gond van. De elveszítem a türelmem és hozzávágom ezt az infót is, unom, hogy mindig a kajával jönnek, rohadtul unom, hogy mindenki próbálja elhitetni velem, egészséges vagyok, amikor ez nem igaz.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Beszéljük meg! (Josh és Reev)   Szer. Jún. 29 2016, 16:55

- Tetszésre önmagában nem lehet alapozni.
Aztán hozzáteszem, mert kérdőre von, miért nem léptem:
- Jelét adta, hogy jobban teszem, ha visszafogom magam...- vállat vonok. Bár utóbb kiderült, valamit félreértettem, hiszen Suzy is nyitott volna, ha lépek; ezt inkább nem osztom meg Reevennel. Talán Suzynak sem esne jól, ha elmondanám- Kérlek, ne tarts ennyire érzéketlennek! Ha nem érdekelt volna Suzy, bizonyára nem sündörgök körülötte hosszú hónapokig... Szerettem őt.
Más kérdés, mennyi igazság van abban, amit mond. Tudat alatt vajon már akkor Sebastiant akartam? Nem lehetett az enyém, Liával élt, őt szerette, az érzéseimmel meg erősen hadakoztam, értelmeztem őket. Tagadhatatlan, ahogy a testem vágyott a fizikai szeretgetésre (is), melyet hellyel-közzel Elee biztosított, a lelkem arra a szeretetre ácsingózott, amit Seby próbált közvetíteni. De a kettőt nehezemre esett akkor párosítani. Nem csak az elveim, vagy Lia miatt. Ott volt Suzy, akiben potenciális jövőt láttam. Kellő mértékben hasonlít hozzám, mégsem unalmasan ugyanolyan, sőt. De erkölcsileg ezer százalékig megbízhattunk volna egymásban, hiszen mindketten a zárt kapcsolat hívei vagyunk. Ráadásul vele családom lehetett volna, akár rövid időn belül (és nem olyan bonyolult módszerekkel, mint Seby esetében)
- És nem tagadom; kezdettől fogva szeretem Sebastiant- mosolyodok el- de akkor ez még nem szerelem volt, én lányt akartam, nőt, asszonyt..., hisz tudod!- Sóhajtok- Sebastian... megfoghatatlan számomra. Tudod, azt gondoltam, ez az igaz barátság: amikor rákattansz valakire, úgy érzed, ezer éve és még régebben ismered... Amikor kitalálod, mit fog mondani vagy úgy nevetsz vele össze, hogy egy szót sem szóltatok... Amikor elég egy mozdulat, és tudom, váltani kell, mert ahova tartok, az nem jó, pedig még nem tett szóvá semmit. Mint amikor egy rugóra jár az agyad valaki máséval; tesztek mindent teljes összhangban, anélkül, hogy súrlódnátok...- merengek, vigyorogva, hisz most is megjelenik előttem Ő, ahogy sündörög körülöttem a konyhában, kiegészítve azt, amit én csinálok, mégsem akadályozva.
- Oké, ez érthető- megnyugtató, hogy nem velem van baja. Az indokai kézzel foghatóak és tudom, milyen érzés, amikor sürgetően kell a pénz. Nem jut eszembe vonni, hogy a barátságunk, ami ugyan gyerekcipőben járt, megbukott volna. Vannak, amihez több idő kell. Nálam különösen.
- Nézd, nincs sok pénzem, de valamennyit tudok nélkülözni, ha ezzel segíthetek...- mondom, felé fordulva. Tudom, hogy az anyagi helyzete érzékeny téma, egyszer már besértődött, amikor helyette akartam fizetni, de a témát most ő hozta fel. Hozzá se teszem, mert biztos vagyok benne, Sebastian éppen ilyen szívesen segítene (vagy még jobban)
- Oppsz, pedig csajos ruhában még nem is láttál!- pillogok, most elhülyéskedem, hogy töketlennek nevezett. De ennyi önirónia belém is szorult. Aztán ránézek a gatyámra- Pedig használni is tudom, nem csak lóg...- sutyorgom. Ez már tényleg sok lenne hangosan. Mellesleg Seby is eszméletlenül jól fest nőnek álcázva. Solange!
- Reeven... Lehet, hogy igazad van. De mivel korábban hasonlóval nem találkoztam, korábban nem szerettem más férfit, az ilyen kapcsolat nem is volt... természetes számomra, hogyan nem érted, hogy küzdöttem ellene? Hogy alapjaiban vontam kétségbe? Hogy próbáltam másképp értelmezni? - kérdem tőle, kissé hadarva; hiszen ez a lényeg... Nekem se egy nap esett le, mit érzek, és persze, Seby döntése is kellett hozzá. Magamtól sosem mondtam volna ki, vagy közelítem őt meg ilyenformán.
Sejtelmem sincs róla, milyen érzéseket/vágyakat táplál irányomba, hiszen ezekről sosem beszélt. Én pedig a lassú víz partot mos tipus vagyok, aki hagyja a dolgokat a maguk medrében folyni, előbb-utóbb úgyis eljön mindennek az ideje. Reevennel kapcsolatban nem érzem a sürgős szükség késztetést, most azonnal ki kell nyilatkoztatnom a barátságomat, vagy a szándékomat róla (hiszen a magam üteme szerint "jól haladtunk"). Amúgy de, igen, teperek, tenni szeretnék kettőnkért, nem csak (anno) az edzések vagy az együttes által, és nem csak azáltal, hogy felajánlom kicsinyke pénzemet, meg ilyesmi. Itt vagyok; olyan dolgokról beszélgetünk, amikről csak barátok között szokás. Én annak tekintem őt.
- Hát... Idő erre rájönni, de igaz...- fújok egyet. Suzy szavai jutnak eszembe, milyen lett volna, ha elkezdünk járni, és akkor jövök rá, Sebastianba vagyok szerelmes. Nem hiszek a gondviselésben, de talán minden csalódás azért volt, hogy őrá találjak. És talán ő is azért volt ilyen sokáig útkereső...
Puffog még egy kicsit, de már nem olyan dühvel, mint az elején, és aztán kitör belőle, hogy viszonzatlan a szerelme, ezért irigykedik. Egyértelműen Felixre gondolok, hiszen róla mondta, hogy szereti.
- Úgy emlékszem, együtt éltek. Honnan veszed, hogy az érzéseid viszonzatlanok? - kérdezem, érdeklődve, felé fordulva. Bevallom, jól titkolta, hogy szenved Felix miatt. Nekem úgy tűnt, kivirult, mióta vele van. Olyat nem lehet boldogtalan kapcsolatban.
Még mindig igyekszem arról meggyőzni, nem ellenségek vagyunk, hacsak ő nem ragaszkodik ehhez, és érvként felhozom, én sem vagyok féltékeny rá, mert ugyan tudom, hogy szoros kapcsolatban vannak Sebyvel, ez megint csak nem az a kategória, ami miatt emésztenem kellene magam. Nem én vagyok kevés. Lehorgasztja a fejét; talán nem tudta, hogy Seby beavatott a kapcsolatukba, talán elszégyellte magát, hogy ő ordibál velem, amikor én mindennel együtt elfogadom őt (és nem nézem vetélytársnak).
Seby viszont talán nem avatta őt be ami terveinkbe (ház, gyerek), mert ez meglepi Reevent. Láthatóan lelombozódik, általános sületlenségeket mond, és érzem, ezzel csak takargat valamit.
- Hé, most mi rosszat mondtam? Decemberben a tetőn épp te kezelted haláli lazán a témát, örökbefogadás, miegyéb... Tudod, az ember sokmindent bevállal, hogy teljessé tegye az életét- én feladtam egy álmomat egy másikért.
Aztán kissé befelé fordul, megkeményíti magát, struccpolitikát folytatva rázza le magáról (látszólg) a terheket. Megint ellenséges, nem is titkolja, szeretné, ha elhúznék a pi*ba, de engem ilyen könnyen nem ráz le.
- Ja, akkor az a te véleményed, hogy rossz ember vagy, és azért zárkózol el, nehogy magam is megbizonyosodjak róla? Akkor megint sántít a politikád; nem tudom meg soha, hogy az vagy, így nem is akarok távolságot tartani- kifacsarom, amit mond, és halvány mosollyal vágom a képébe. Jaj, ne legyen már ilyen hülye! Én se vagyok hibátlan.
- Oké. Mit kell tennem?- nem tudom, miért tart álszentnek, de ha neki bizonyíték kell, megteszem, amit kér.
A kajálástól kiakad. Szó szerint az arcomba vágja, hogy milyen régóta evészavaros, és ettől elkerekedik a szemem. eddig azt hittem, "csak" a kóma miatt vannak nehézségei (bár egyszer célzott rá, a drogozás is rásegített)
- Kérlek, ne haragudj, ezt nem tudtam...- sajnos, keveset tudok a témáról. A gimiben volt egy lány, aki anorexiás volt, de ő bele is halt a betegségébe. Reeven már nem tűnik kórosan soványnak, tehát biztosan eszik valamit. A szülei emlegetése megint lehűti a levegőt, és ez rossz irány; nem akarok arra menni, ahol sebezhetőek vagyunk.
Adott egy tippet, Felixnek mit csináljunk, halványan motoz bennem egy emlék, megfoghatatlanul, mint valami deja vu, de olyan gyorsan oszlik szét, meg sem tudom fogni, miről szól pontosan.
- Akkor nem kajálós partyt csinálunk, hanem... ivósat, éhségsztrájkolósat, karaokee-sat, mittudomén...- ölelem át a vállát, közelebb csúszva hozzá. ha lesz is kaja, nem fogom frusztrálni vele, hogy kint sütünk-főzünk.
- Komolyan, nagyon szeretném, ha eljönnétek. Seby nevében is beszélek. Akár már most a hétvégén, vagy a következőn, ha ráértek...- mondom neki, megerősítve a szavaimat, hogy (ha nem rázta le a kezemet magáról) kissé meg is szorítom a vállát, megerősítéseként mindannak, amit mondtam.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Beszéljük meg! (Josh és Reev)   Hétf. Júl. 04 2016, 20:19

Vállatrántok, végülis...én is tetszek Felixnek, ezzel nincs gond, bár azzal sem, ne léptem volna. Levonok bizonyos következtetéseket.
- Ti tudjátok, végülis mindegy, nem mellette kötöttél ki
Nézek előre, pff mintha érdekelne a szerelmi élete... Na ja, ha barátkozni akar, az nagyon nehéz lesz...
AAh, ráharapok a nyelvemre, kezdetektől fogva. Kicsit kellemetlen, még a végén pösze leszek emiatt a pöcs miatt.
- Kezdetektől fogva én is
Mondom hirtelen ahogy folytatja és rájövök, milyen szeretetről beszél.
- Vagyis bizonyos események után, kicsit később, mint a kezdetek. Hát úgylátszik egyes embereket rögtön megszeretünk, míg másokat nem
Tárom szét a karom, magunkra célzok. Engem nem szeretett meg és tudom, hogy nem is fog. Már csak az csesz ebben az egészben, hogy lefogadom, én jobban megszerettem... ez végtelenül bosszant és nem segít azon, hogy ne utáljam.
Najó, most forgatom a szemem száznyolcvan fokban, jééézus már milyen nyálas szöveg és mégis...erre vágyok én is, szóval a nyálasság mélyén valahol vonzó, amiről beszél, bááár faszt, bele tudok kötni!
- Unalmas lehet olyan emberrel, akivel kitaláljátok egymás gondolatait
Szőrszálhasogatás ezerrel! A súrlódások felfrissítenek, bár Felixszel nekem is valami ilyesmi van, egyetértünk sok mindenben és természetesen megfűszerezzük súrlódásokkal.
- Minő idill! Nem veszekedtek soha? Minden mindig a legnagyobb egyetértésben működik köztetek? Aztapaszta
Mormolom gunyorosan.
- Akkor köztünk sosem lesz ilyen ideális barátság, nem gondolod? Aztán meg már minek barátságról beszélni, ha nem erős, vagy nem számít neked? Akkor lehetne simán haverság, vagy ismerősség.
Magam sem hiszem el, de azt mondom:
- Nekem fontos a barátság, nem veszem félvállról, ahogy látom te sem, de ha igazán a barátom akarsz lenni, semmi ilyesmit nem garantálhatok neked, sőt...lefogadom, ha ismernél igazán nem akarnád Josh, különbözünk, te vagy virágos rét vagy nyuszikkal én meg mocsaras, barlangrendszer és én nem fogok még egyszer komoly kapcsolatosdit eljátszani senkivel, kurva sokat szívtam és a látszat ellenére...rohadtul nem élvezem. Lia azt mondta, neki ez túl nagy falat, túl sok és nem bírja feldolgozni, ami vagyok, valahol érthető...
Mondom keserű haraggal, bele a szemébe.
- De még egyszer senkivel nem fogom végigélni azt, amit vele.
Úgyhogy nekem félvállról csak ne jelentgessen ki ilyesmit! Főleg, ha az elképzelései nem felelnek meg a valóságnak.
- Ne viccelj, az anyagiakat megoldom, de kösz.
Sebastianak se engedem, neki pláne. Nem nagyon értem miért akarja...hogy jó színben tűnjön fel?
- Különben azt hittem szegény vagy
jegyzem meg mellesleg, hát nem újságkihordó?
Nézek rá elszörnyedve:
- Csajos ruhában? Nem is akarlak
Csak nem ez a hobbija? Ahhoz képest, hogy heteronak vallja magát és kiderül, hogy transzi? Megrándul a szám sarka erre, hogy nem csak ott lóg neki, aztán eszem,be jut hol fog meredni hamarosan és elmegy a kedvem a vigyorgástól.
- Jó, megértem, hogy nehezen esett le
Morranom, végülis megértem, tényleg és most, hogy nem akarok már idegbajt kapni tőle... lassan belenyugszom.
- Ja, mert azt mondta ő baromságnak tartja a szerelmet, nem hisz benne és mert három szeretője közül vagyok az egyik. Ez szerinted milyen?
Csattanok fel, hogy lehet ezt nem érteni? De nem fogom hagyni, hogy szenvedni lásson, elfogadtam, hogy Felixszel ilyen kapcsolatom lehet, mást ráadásul nem is érdemlek, összetett dolog, az is, hogyan érzek ezzel kapcsolatban, ahogy a legmélyebb boldogságban gyötrelem rejlik. A másik, hogy ugye Sebastian iránt is érzek valamit...
Kap egy ronda nézést a gyerekre, belemarok a saját kezembe és megroppantom.
- nem korai még ez? Most jöttetek össze, most jöttél rá, hogy langyi vagy és máris gyereket akartok?
És még én vagyok a hülye, hogy kiakadok ezen? Menjenek a faszomba!
Kiforgatja a szavaim, mikor felmerül ez a dolog az emberségemmel kapcsolatba,nézek megint/mindig magam elé megsemmisülten. Persze ő ezt nem látja, mert miért látná, a hajam belelóg az arcomba, jól jön most a takarás.
- Hm...hát akkor sosem fogod megtudni.
Nem hiszem, hogy pusztán eme információ hiányában most fogná magát és hegyeket mozgatna.Úgysem viselné el, tudom, ő a nyuszika a Hófehérkéből, én a mérgezett alma.
- Hmp...nemtom, talán csak idő kell, mire felfogom, hogy ti együtt vagytok és ha normális lennél, áááh mit tudom én?!
Fakadok ki, honnan tudjam, mi kéne ahhoz, hogy ne gondoljam álszentnek.
- Pozitív benyomások
Ezt diktálja a logika. A sikerélménytől növekszik az önbizalom, pozitív cselekedetektől, eseményektől a hit másokban.
Jaj már, hogy néz, az evészavaraim nem súlyosak, hisz élek.
- Semmi gond, nem sokan tudják, nem reklámozom.
Felpillantok rá
- Éhségsztrájkolósat? Ne, miattam ne szenvedjetek, legyen tök normális, ünnepeljünk...benneteket
Mit csinál ez? Ide jön? Ez most már segít, egyszer elhúzódott, most én teszem, úgyhogy nem tudja szorongatni a vállam.
- Ja, hurrá, oké, majd még egyeztetünk.
Akkor ezzel annyiban is marad a dolog, gondolom.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Beszéljük meg! (Josh és Reev)   Vas. Júl. 10 2016, 19:50

- Igen, így van- bár az egész nem ennyire egyszerű. Gondolom, mindenkinek megvannak a maga problémái, és az idővel, míg döntést hozunk, mindenki saját maga gazdálkodik (hacsak nincs kényszerítve). Nos, nekem ilyen kényszereim nem voltak, talán ezért is voltam sokáig döntésképtelen. Ma már világosan látom, hol és mikor cselekedhettem volna másképp. Akkor, abban a helyzetben azonban még más dolgok is befolyásoltak. Hogy ez fejlődés-e a részemről vagy éppen csak "kényelmes" voltam; nézőpont kérdése.
Reeven nem rám néz, hanem maga elé, mintha már nem érdekelné a téma. Legalábbis ez a része.
- Tessék?- kicsit meghökkenek, mintha azt ismételte volna, ő is kezdetektől fogva szereti Sebastiant. Aztán kiegészíti, és visszatér belém az élet, mert értei vélem, mire gondol. Első alkalommal, amikor Sebyről beszélt, még csak egy nőfaló bunkónak tűntette fel, aki a nővőrőre hajt, azért is nem azonosítottam azzal az emberrel, akit én ismerek. Szóval, oké, Lia miatt kritikusabb volt vele, aztán kiosztotta, mint az előbb engem, és aztán rájött, a "cukros bácsi" mégsem harap.
- Iiiiiigen- húzom kicsit a szó elejét, hiszen, ha igaz, most egyre gondolunk. Vannak emberek, akiket azonnal meg lehet szeretni. Seby ilyen. Míg ebben a kijelentésben az is benne van, miközöttünk nem ennyire egyértelmű a dolog; de azt nem tudom, arra céloz-e, hogy melyik irányból nem működik így a dolog.
- Azt is mondják, a jó dolgokhoz idő kell- mondom vígasztalón; nehogy azt gondolja, csak mert egymás iránt nem érzünk ekkora svunggal, a mi kapcsolatunk nem lehet értékes vagy fontos.
Nem vagyok biztos benne, ránk célzott, és nem magára és Sebyre vagy magára és Felixre; és a helyzet most ne alkalmas, hogy ezt tisztázzam, hiszen számos más van előtte, amit helyére kell rakni. Reeven különben sem az a tipus, ahogy észrevettem, akire szavakkal lehetne hatni. Bár ha nem érdekelne, nem lennék itt, ezt neki isbe kéne látnia. Talán még nagyon dühös rám, és emiatt nem veszi észre ezeket a dolgokat, hozom fel mentségére, és nem piszkálom; van elég baja.
- Nem azt mondom, hogy egyfolytában, de sokszor! És ez...olykor... mulatságos... és meglepő... és... felemelő...- ábrándozok mosolyogva. Úristen, hogy is unnám, amikor ezek nagyon jó érzésekkel töltenek el! Nem, csöppet sem unalmas; erre rázom a fejem.
- Egyszerűen nem hiszem el, hogy ti ketten még nem voltatok így Sebyvel...- unszolom egy kicsit. Vannak dolgok, amiben nagyon hasonlítanak, nem véletlenül szeretik egymást ennyire. Ha fel tudna idézni ilyet, már beljebb lennék, úgy érzem.
Elgondolkodok, mennyire vesz komolyan, és én mennyire vegyem őt, amikor gúnyolódik.
- Természetesen, mi sem értünk mindenben tökéletesen egyet. De ez nem is várható el. Számodra amúgy is dögunalmas lenne egy súrlódásmentes kapcsolat!- Na, éppen most érzem magam nyeregben, hogy van itt keresnivalóm. Ha mi ketten idilli kapcsolatban lennénk, unna. Mivel vitázik velem, nem vagyok közömbös neki. Ettől a felismeréstől valahogy jobban érzem magam. Ő is rögtön ránk húzza a dolgokat.
- Ha ideális lenne, unnád!- nevetem el magam. De aztán komolyabbra fordítom a szót- Sarkosítasz, Reev. Szerintem mi már jó úton haladtunk... És Seby csak közelebb hozhat bennünket, nem gondolod?- Nem érzem úgy, hogy bármelyikünk lóláb lenne, kilógó, vagy felesleges, hiszen mindhármunk között volt már kapcsolat korábban is, máshogyan is. Nem kényszerbarátság lenne. Sosem volt az.
Most egészen komolyan beszél a barátságról, és kilyukadunk megint ott, mennyire vagyunk különbőzőek, ez miért nem jó, illetve Liánál, akiben csalódott.
- Nézd... Lia nevében nem nyilatkozhatok, de a sajátomban igen: ragaszkodó tipus vagyok. És ha egyszer már kötődtem valakihez, nehezen válnék meg tőle. Szívtam már én is, csalódtam is; csalódást is okoztam, nem tagadom. De nem fordítottam hátat még senkinek. Veled sem azért nem találkoztunk az elmúlt egy hónapban, mert én nem akartam...- mondom nyugodtan. És mivel erősen néz a szemembe, nem kapom el a tekintetem, úgy mondom- Nem ismerlek eléggé, Reev; a problémáidnak is csak a töredékét ismerem, és meglehet, én is nehezen küzdök majd meg velük, de én nem vagyok egyedül, és meg akarok küzdeni. Már akkor értékes voltál a szememben, amikor nekimentél a téged csúfoló srácoknak. Az, hogy Sebynek ilyen fontos vagy, az egészre csak még rátesz egy lapáttal.
Úgy rémlik, lehülyézett, hogy nem örülök annak, a semmiből ott termett egy apa és egy tesó a számomra. Én mint barát ajánlom magamat, de éppolyan elutasítónak mutatja magát, mint ahogyan én berzenkedtem attól a rokonságtól. Ha összefüggéseiben nézzük a dolgokat, csak annyira kéne engednie nekem, mint ahogy nekem javasolta.
- Nem vicceltem. Most van némi tőkém, amit tudnék mozgósítani- például az a nyeremény a casinóból, még csaknem érintetlen.
- Ki a szegény? Van kocsim, tető a fejem felett, állandó munkám...-  nem vagyok szegény. Hogy millióim nincsenek a bankban, nem jelenti, hogy szegény vagyok. Amúgy is szerényen élek, még a fizetésemből is félre tudok tenni. És ezután még könnyebb dolgom van, mert együtt élek Sebyvel. Ketten minden könnyebb!
- Kár. Pedig még Sebastian is simán bevette, hogy nő vagyok...- nevetek, megint eszembe jut, hogyan csapta a szelet Johannának. Reev azonban inkább meg van ütközve a dolgon, hogy ilyesmiket művelek, aztán... csak megrándul a szája sarka. Nem értem- Szerintem vicces volt. De nem csinálok belőle rendszert, nyugi. - nem kell attól tartania, hogy netán őt égetem ilyesmivel.
Arra a közös megállapításra jutunk, hogy néha nem baj, ha nem kapjuk meg, amire vágyunk. Ennek következménye lehet ugyanis, hogy más dolgokhoz jutunk, amik majd nagyobb örömet okoznak.
A viszonzatlan szerelem kapcsán aztán meglepő kijelentést tesz Felixszel kapcsolatban. Ég a pofám, mert nem emlékszem, hogy korábban beszélt-e már róla, de valahogy úgy tűnik, úgy mondja, amit, mintha tudnomkéne, mintha képben kéne lennem...
- Ah, ez nehéz ügy... De a szerelem nem baromság, akkor sem, ha ... egy ideig reménytelennek tűnik is- Ha csak abból indulok ki, mi volt közöttünk Sebastiannal... Ellenpéldaként viszont emlegethetném Liát, ő mondott valami hasonlót Sebynek: nem tudja vagy nem akarja szerelemmel szeretni... Máig sem értem. Hogy lehet ezt eldönteni? Pláne, hogy az embert ennyire szeretik. Hogy lehet erre nemet mondani?
- Gondold végig, miért mondja ezt. Egyáltalán; úgy érzed, nem szeret téged? Mondani bármit lehet. A valóság ellenkezőjét is, önvédelemből, pl. Vagy azért, mert nem akarunk összezavarni senkit és semmit. Vagy megbántani. Számtalan ok lehet, be sem látni mindahányat!- próbálom csendesíteni a csalódottságát. Hiszen emlékszem, milyen áhítattal említette Feliszet. Mint valami varázsszót, úgy mondta ki a nevét.
- Egyébként... valamiért fontos neked ez a kapcsolat. Hiszen magad akaratából vagy benne, tűröd, hogy harmadik legyél...- a számba harapok. Eszembe jut Elee, aki kijelentette, nem járunk attól, mert lefeküdt velem- Gondolod, sosem változhatnak a dolgok? Ismered a másik kettőt? Tudod, hozzájuk mióta és milyen viszony köti?
Én most csak találgatok, de mi van akkor, ha Felixnek is "komoly" kapcsolatai vannak? Oké, jelenleg három, de mindegyik fontos a maga nemében. Mint ahogy nekem is fontos volt Elee, ahogy Suzy is az volt, pedig a két lány ég és föld. És akkor Sebyről nem is beszéltem. És Seby? Neki is legalább három fontos ember van az életében (ha nem több): Henry, Reev, Lia, én, Elee, Callie... hogy ne soroljam tovább, ez kapásból nem is három. És Reevnek? Felix és Seby... Mondhatni, mindannyiunknak szüksége van valakire/valakikre.
A tervekkel megint elgurul a gyógyszer, rám förmed, milyen korai még ezen agyalni.
- Bocsánat, igazad van. Nem konkrét terv, nem holnap akarjuk beadni a kérvényeket....- emelem fel a kezeim, megadólag. Persze, mindent úgy ért, ahogy akar, de azt mindenki tudja, az is, aki nem foglalkozik a kérdéssel, hogy a bürokrácia jelentősen lassítja a rendszert. Szóval, nem teszek hozzá semmi magyarázatot, csak elgondolkodom, vajon ha Lia mond hasonlót, azt hogyan fogadta volna.
Aztán zuhan megint egyet, a haja takarja az arcát, így nehéz kitalálni, mire gondol. Csak maga a mozdulat árulkodó.
- Nehéz, ha magad sem tudod, mit akarsz- mondom csendesen- Hagyj magamra, ismerj meg, hagyj békén, gyere ide huzavona.- Sebyvel éltem át hasonlót, amikor nem engedtem, hogy megcsókoljon, az ölelésemet viszont lerázta.
Kicsit megint lehangolódott.
- Normáááális? Ééén?- mintha sértegetne. Persze, hülyülök, hogy végre elnevesse magát, de sosem mondtam magamról, hogy normális lennék. A normális emberek amúgy is... lehangolóak!
De oké, ott egy pont, mert belátja, idő kell neki, amíg elfogadja a kapcsolatom Sebyvel. Szép tőle.
- Ahhoz viszont találkoznunk kell. Hogyan is lehetnének benyomásaid rólam, ha nem is látsz?- biccentem oldalra a fejem. Vigyorgok. Talán mégsem olyan reménytelen ez az ügy. Én legalábbis nem adom fel!
Hívom, együnk valamit. Csúnyán leráz, és azt is -mint egy megvetést- a képembe tolja, evészavarai vannak.
- Ezt megértem. Én se tenném- ez komoly téma megint; én pedig mint a sült hal, csak hallgatásba tudok burkolózni, mert a hiányos ismereteim erről... halálosak. Reeven pedig sokkal jobban néz ki, mint amikor megismertem, ergo, valamivel táplálkozik. Csak nekem nem hajlandó segíteni. No, nem baj, talán Seby okosabb és tapasztaltabb már nálam ezügyben.
- Ünnepeljünk..., de egymást, magunkat, négyünket, vagy tudomisén, valami okot majdcsak kitalálunk- mosolyodok el, mert valahogy mégis sikerül rávennem, hogy eljöjjenek hozzánk. Egy biztos, nem magunkat akarjuk ajnároztatni.
Közelebb ülök hozzá, hogy átöleljem a vállát, de a kezem lerázza, távolabb ül tőlem. Csúszok utána.
- Ennyire ciki, ha meg akarom ölelni a vállad? Ne tegyem?- kérdem, őszintén.
Rábólint a meghívásra, olyan ráhagyó módon.
- Bármelyik hétvége jó nektek? Leginkább abban gondolkodunk, mert Seby egész héten elfoglalt...- na, akkor kezdjük konkretizálni. Úgyis addig rágom majd a fülét, amíg kell.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Beszéljük meg! (Josh és Reev)   Pént. Júl. 15 2016, 20:52

Pff, mekkora klisé. A jó dolgokhoz idő kell. Megforgatom a szemem.
- Nem az előbb mondtad, hogy Sebastiant rögtön megszeretted? Ahogy én is Felixet
Teszem hozzá nem mellesleg. Nekünk nem kellett idő, mégis mid a kettő jó dolog... Nekem ez csak duma és hozzá sem kellett volna annyi idő, ha hagyja és nyit felém, de úgy érzem nem tette, nem akart ő átlépni soha a haver szintről a barátságéra. Vagy én vagyok csak ilyen idióta, hogy ennyire komolyan vegyem, Hisz neki láthatóan nem számít, lazán rávágja, a jó dolgokhoz idő kell és kész, ennyi, semmi extra, majd kialakul, ha meg nem...ez van
Nézek magam elé, jórészt hallgatok és nem töröm magam. Miért nekem kéne jártatnom a pofám folyton?
- Mire gondolsz, hogy nem voltunk?
Elvesztem a fonalat egy kicsit, nehéz úgy gondolni rájuk, kikerülni a képből teljesen.
- Attól függ mit értesz súrlódásmentes alatt... A dolgok nem csak fehérek és feketék nálam
Mondom, párkapcsolatnak igen...kellenek az izgalmak
- Tény, hogy szeretem a frissítő vitákat pl egy párkapcsolatban, de az állandó konfliktusok nem dobnak fel.
Az agyam az emberi kapcsolatokra másképp van ráállva, mint az eseményekre, sajnos ez a gyengém, amilyen legyőzhetetlen lennék nélkülük...néha hiányzik a régi leszaromságom. Tudom az kell, hogy valamennyire újra bezáruljak, miért tudok én csak végletekben élni?
Aha, tartós barátságokat köt, talán Suzyval és Sebyvel igen, de mi van velünk, akik nem vagyunk egy hullámhosszon.
- Na és mikor együtt jártunk edzeni? Úgy volt barátok vagyunk, nem? Vagy az neked még nem volt elég, még idő kellett? Nem ismerjük egymást olyan régóta, de ez nem is annyira új és nem alakult ki köztünk az a kapcsolat, amit te komolynak éreznél. Szerintem az van, hogy bassza az agyad, hogy rosszban legyünk, mert Sebyhez közel állok, ezért továbbra is a haverom akarsz maradni, de ennyi...te nem gondolod komolyabban, csak én képzeltem be hülyeségeket, mint mindig.
Nekem sosem elég semmi, s ha az emberi kapcsolatok, nos mindig mélyebbet akarok, de lehet nem is érti meg mit akarok ezzel. Csak fáradt leszek az egésztől...de azért nézek a szemébe a magam rejtett keserűségeivel.
- Senkitől sem vártam el, hogy valaha is szembeszálljon a problémáimmal, ezek az enyémek és Lia sem volt egyedül, neki is ott volt Sebastian. De mégis elég rossz hallani, hogy ez túl sok és így már nem kellessz valakinek, ezt nem hiszem, hogy bárki a képedbe vágta volna így és tényeg nem ismersz, én pedig nem akarom még egyszer ezt hallani...senkitől.
Ja, nehezen lépek át a következő szintre én is...de erre megvan az okom.Ahh persze, a menő részem, vállat rántok.
- Idő kell talán, igazad van, hiszen nem ismersz, de egyáltalán nem hiszem, hogy ha nem lenne Seby, akkor is közel akarnál kerülni hozzám.
Neki csak fontos, hogy senkivel se legyen túl rosszban. Szerintem...de bármikor lehet bizonyítani, bár nem tudom hogyan tehetné.
// akkor mondd ki Joshm, hogy úgy kellene engednie, ahogy neked a tesódékkal kapcsolatban, mert nem tudok gondolatot olvasni//
- Nekem is vannak dolgaim, amit tudnék mozgósítani
Hisz látott már lopni.
- Kösz, de nem, akármilyen indíttatásból is ajánlod fel, kösz, de nem.
Sebytől sem fogadtam el, szóval ez nem arról szól, hogy őt nem bírom.
- Rendben, akkor nem vagy.
Én az újságkihordásból azt vontam le, elégre nem valami jól fizető meló, kirpbóbáltam és nekem bevált, mint a gólya hozta elém Felixet, de nem pont azt képzeltem tőle Josh hú de el van eresztve, még a kajáját is igyekeztem mindig én fizetni, amíg teljesen le nem égtem. De nem lesz ez mindig így! Szóval Josh szabadidejében nőnek öltözik? Aha... Jó, én igyekszem nem ferde szemmel nézni a transzikra, ahhoz képest, hogy sokáig azt se tudtuk, hogy hiszen ez elég bizarr váltás nekem.
- Aha, szóval ezzel csábítottad el.
Világos, én nm vagyok elég lányos, mégha lágy vonásaim is vannak. Tényleg mosolygok egy kicsit.
- Nézd, ha Sebyt ez izgatja fel... de nem akarod nővé operáltatni magad vagy ilyesmi...
Akkor nem is lennék rá féltékeny... azt hiszem, csak sajnálnám. Olyan lenne, mint a Dán lány, ritka szánalmas figura volt.
Gondoltam, hogy ő az a romantikus figura, aki nem fogja baromságnak tartani a szerelmet, pedig...
Előre meredek, jól láthatóan vállat vonok, aztán megrázom a fejem.
- Te könnyed beszélsz, neked összejött.
Nem értek hozzá, de gondolom úgy totál más. Mindegy... miért is akarnám megbeszélni vele, nem úgy tűnik, mintha megjegyezte volna, bármit is mondtam Felixről... Pedig határozottan emlékszem, hogy említettem Sethet, meg Ericet, ha nem is név szerint. Komolyan mit akar tőlem? Nem is figyel rám...
- De, biztosan kedvel, csak nem romantikus típus, ahhoz ő túl logikus és túl fontos neki a másik kettő.
Meg a többi száz kuncsaft - teszem hozzá gondolatban és vállatvova el nézek a távolba, mintha nem számítana. Elvégre változtatni nem is lehet rajta. Ja, csodás, nem csinált semmit, de úgy érzem, mintha pofon ütött volna. Tűröm...és nem könnyű, de tudom, hogy én sosem kapnék mást. Egy olyan emberi roncs hulladék, mint én nem kapja meg a királyt. Ja, most én nem tudom mit akarok? Talán igaza van... Nem olyan egyszerű, vagy túlbonyolítom magamnak.
- Nem kellett volna nyitottnak lennem semmilyen érzelemre és akkor nem lenne gond, most se, nem lenne kérdés és biztos lennék benne. Haverkodni az egész világgal és leszarni mindent, mert semmi sem elég komoly és elég fontos. Liának is így kellettem, amikor komolyabban éreztem iránta, már nem és Seby...Seby téged szeret, nem engem.
Ja, túl sokat mondtam, fel is pattanok, kijelentem, gyorsan, hadarva, zavartan, csak úgy a levegőbe:
- Mennem kell.
- Ez bonyolult, sokadik...és kb 10 éve, úgyhogy nem új keletű a dolog, az egyik Seth, az a hülye az edzőteremből.
Közlöm csak úgy mellesleg, hátha összeköti a szálakat. Tudom, hogy ismerik egymást.
Nem, nem holnap, de kérvényeket akarnak beadni és nekem el kell fogadnom, hogy megint nem lehettem első valakinél. A hulladékág dolog miatt...ott a hiba, túl selejtesre sikerültem, már a fogantatásnál...
Mindegy, nem akarok ennyire látványosan önmarcangolni, csak vállat rántok, mikor megy végre el?
Nézek rá zavartan, hogy nem lenne normális? Mitől...
- Valószínűleg sehogy
Motyogom az egyetlen kézenfekvő választ. Egyszerűen csak nem kell komolyan vennem, visszaszerezni a régi énemnek ezt a részét.
Biccentek, ezt senki se reklámozná, bár már jobban nézek ki, persze, ettől kerekebb valószínűleg nem leszek és ez is elég satnya. Igen, tisztában vagyok vele.
- Rendben, még nem tudom, majd egyeztetünk.
Nekünk se jó minden hétvége, amikor ők csak úgy csettintenek. De majd egyeztetünk. A vállra csak annyit mondok, vagyis nem "csak" és éppen ez a gond. Bezzeg, ha olyan lennék, mint amilyen Lia volt!
- Te se örültél neki, amikor én hozzád értem a tetőn! Akkor minek erőltessük? Nézd, nekem az nagy lépés volt, azt hittem közelebb kerültünk egymáshoz, de...
Megrázom a fejem...kihűlt ott benne valami, pedig nem szexuálisan gondoltam rá, csak vágytam valami érintésfélére, mert kurva szeretethiányos fasz vagyok. Mindegy, megfordulok, elmondtam, hogy mennem kell, akkor talán hagyni fogja, még egy sziát odareppentek neki.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Beszéljük meg! (Josh és Reev)   Kedd. Júl. 19 2016, 02:33

- Akkor még egy klisé: mindig vannak kivételek- elnevetem magam. Nem veszem olyan komolyan a harapásait, mert tudja jól, miről beszélek, csak kóstolgat.
Persze, nem tudhatom, mi jár a fejében, és mennyire veszi ő komolyan a mi kapcsolatunkat. Arról sem tudok, megbántottnak érzi magát a korábban történtek miatt.
- Látod, tudod, miről beszélek! Vagy azt mondod, engem is úgy szeretsz, mint Felixet?- mert ha ő másképp viszonyul hozzám, mint Felixhez, nem értem, miért baj, hogy nekem ő más, mint Seby. Ha nem lennék szerelmes, akkor sem lehetnének egyformák, hiszen még csak nem is rokonok. Másért kedvelem Reevent, másért Sebyt.
- Hogy egyszerre gondoltatok ugyanarra. Hogy ki sem kellett mondani valamit, ugyanazt csináltátok, ilyesmi...- ah, talán kissé elragadtadtam magam. Lehet, hogy csak számomra tűnik misztikusnak ez a dolog (vagy épp Seby miatt).
- Hát nálam se... - bólintok. A szélsőséges gondolkodás amúgy is a merev emberek jellemzője, és én inkább rugalmasnak tartom magam. Alkalmazkodónak. Nem esik nehezemre, ha olyan dologban kell igazodnom a másikhoz, ami engem nem sért- Rájössz majd, könnyű természetem van; nem szokásom veszekedni.
- Nos... ha nem valami apróságon rágódunk órákig, akár szórakoztató is lehet egy-egy véleménycsere, de ezeket nem nevezném vitáknak. Úgy hiszem, ezek akár mindennaposak lehetnek, hiszen nem lehetünk mindig, mindenben azonos véleményen. De igaz, az állandó konfliktus felőrölne, biztosan- mint ahogy az is, hogy elhallgatjuk őket, fogalmazom meg magamban. Úgy tűnik, reeven az a típus, aki kimondja, amit gondol.
- Hallod te magadat, milyen összefüggéseket vágsz a fejemhez?- forgatom meg a szemem- Még nem is tudtam, hogy ismered Sebyt, akkor is kerestem a társaságodat! Így neki ehhez nincsen köze. És lásd be, a futópadon lihegve nehéz normálisan beszélgetni. Mi bajod van neked egyáltalán a barátságunkkal? - nézek rá kérdőn, hiszen én soha nem ráztam le, én sosem haragudtam rá.
//Nem játszottunk túl sokat, így nehéz arról beszélni, milyen kapcsolatunk volt//
- Persze, hogy böki a csőrömet, hogy eltávolodtál tőlem Seby miatt. Vesztettél valamit? Ő ugyanúgy foglalkozik veled, én ugyanúgy akarok foglalkozni veled. Te nem hagyod! Játszod a pukkancsot, "hű, két barátom barátja egymásnak, de nagy tragédia"! - próbálom rávezetni, milyen kicsavart módon látja és értelmezi a dolgot, és szándékosan túlzom el, inkább azért, hogy megcáfoljon, ennyire nem rossz a helyzet.
Liát hozza fel. Őszinte szavai a szívembe marnak.
- Nézd... Csak annyit tudok, amennyit te és Seby elmondtatok. Seby pedig azt mondta, hogy Lia nem beszélgetett vele. Nem kért segítséget, tanácsot... - mondom szomorúan- Lehet, hogy naív vagyok..., de amikor Sebynél ebédeltünk, nekem úgy tűnt, bezárkózol Lia előtt, pedig a kedvedben akart járni. Sebyvel... inkább tűntél oldottnak. Mintha ő lett volna rokonod, nem Lia. Nem gondolod, minden két emberen múlik? Ha segítségre, tanácsra szorulsz, kérned kell? Lia is hibás, igen, mert ha tudja, hogy te és Seby ilyen jól kijöttök, tőle kellett volna segítséget kérnie. Vagy Felixtől... Bizonyára ő rossz módszerrel próbálkozott, ha próbálkozott...- egyszerűen nehéz elhinnem, hogy ilyet mondott Reevennek.
//Most tekintsünk el attól, nem vagytok Liával rokonok. Akkor még nem tudtátok.//
- Oké, kérlek, fogalmazd nekem meg világosan: mit vársz tőlem? Mit jelent neked a barátságunk? Miben okoztam csalódást?- lássak máár tisztán, mert ha csak a szavakkal dobálózik, nem értem. Én tőle akarom hallani, mit vár el, és rögtön meg tudom mondani, megy-e az nekem, vagy se!
- Lám, megint Sebyvel jössz, pedig azt mondtam, ő csak plusz a mi kapcsolatunkban. Én örülök annak, hogy mindketten ismerjük és szeretjük őt. Még egy dolog, ami összeköt, vagy lehetőség, hogy többet legyünk együtt..., hm?
Próbálom újra és újra elmondani, nem én voltam, aki távolságot tartott, hanem ő. Mintha ezt mindig elfelejtené.
//Nos, oké, megfogadom a tanácsodat//
- Emlékszel, a tetőn azt javasoltad, nyissak a családom felé. Most én mondom, légy nyitottabb, fogadj el engem úgy, amilyen vagyok, ahogy én is elfogadlak olyannak, amilyen vagy. Azt mondod, neked fontos a barátságunk és szereted Sebyt is; akkor hogyan lehet, hogy haragszol rám? Be tudom bizonyítani, hogy te is fontos vagy nekem, mert sose hagynálak cserben, számíthatsz rám!- más kérdés, ő mennyire él azzal, amit felajánlok neki.
- Ah, értem, nem akarsz tartozni... Becsülöm, hogy magad erejéből akarod megoldani, de mint mondtam... Vedd úgy, én vagyok a vésztartalék- talán ez is biztosíték. Ha minden kötél szakad, akkor is van hova fordulnia. Nekem ilyen a kaszino, bár a dolog gyakran többesélyes, és nem szívesen hazárdírozok. Jobban nem fogom erőltetni. Postán csak nem küldöm el... (Hm? Eszembe jutott valami)
A szegénység fogalma sokmindent takar (és most csak az anyagi dolgokra gondolok). Mivel mindig is szerény körülmények között éltem, jelen helyzetemet sem értékelem le. Sőt. Mondhatni, elégedett vagyok, mert mindenem van, amire szükségem van: lakásom, kocsim, munkám, barátom, még bankszámlám is, hehe. Igaz, hogy a kocsim majd szétesik, olyan öreg, de jó műszaki állapotban van, gurul, beérem vele. A lakásom a nagyiék hagyatékából van, lényegében a szülői házat cseréltem le arra, amiben most lakok. A munkám.. Nos, az újságkihordókat (sem) fizetik túl, de közben tudom élni az életem, talán a jövőmet is tudom alapozni. Most kecsegtető ajánlataim is vannak (ha egyenlőre nem is fizet túl jól)
- A házamat és a kocsimat lényegében örököltem...- bizonyára emlékszik is a tagacsomra; bár a házam nem látta még. Átlagos, semmi kirívó nincs bene. Nem túl nagy, de kicsinek sem nevezhető, lehet benne terjeszkedni, hiszen még az emelet "lakatlan". Akár hosszú távra is lehet tervezni benne. Én már megszerettem, nehezen válnék meg tőle, de ha Seby igényli, persze, költözünk.
- Nem, dehogy!- nevetek. Ez azt feltételezné, hogy már akkor bejött nekem, mint férfi- Ez még akkor volt, amikor alig ismertem. Csak tréfa volt, esküszöm!
Mosolyogva nézem Reevent. Csak próbálja elképzelni a helyzetet, olyan vicces! Elmosolyodik, a vonásai ellágyulnak (csak egy kicsit, de észrevehetően)
- Jaj, nem, nem akarom átoperáltatni magam, és Seby se akarná!- ergo, nem is izgatja. Vagy ha igen, jól titkolja, mert csak szórakozásból szoktuk Johannát emlegetni.
- Azt hiszed, könnyű volt?- kérdem, kissé elhalkulva. Ha tudná, én is mennyit keseregtem magamban, hogy mindenki másnak könnyebben összejön, mint nekem, pedig valóban akartam!
- Épp Sebytől kértem anno tanácsot, hogyan szerezzek barátnőt...- vallom be neki. Talán elhiszi, hogy nem kamuztam, amikor azt mondtam, én egy lányt szeretnék társamul.
Elkenődöttnek tűnik, Felix miatt csüggedt, merthogy neki is kapcsolatai vannak. Nem merem megkérdezni, Felix vajon hogy vélekedik Sebyről; hiszem valószínűleg tisztában van vele ő is, és Reev sem csinál titkot belőle.
- Túl fontosak. Úgy érted, régóta ismeri őket vagy hogyfontosabbak... nálad?- megint az idő a tényező. Vagy az, nem lehet első?
Nem tetszik, ahogy vállat von; az olyan lemondó, és nem jellemző rá. Rá, aki a küzdeni akarás mintaképe! Hát miféle oroszlán volt, amikor lebénázták? Ez a két, név nélküli "mumus" meg elkedvetleníti.
- Nem vagy nyitott , Reev- mondja, de nem érzem, hogy tenné- Hárítasz, vagdalkozol, zársz.-Hogyan akarhatja, ogy fejlődjön a barátságunk, ha falakat emel kettőnk közé?
- Kérlek, ne haragudj. Biztosan én is hibás vagyok, hogy nem vettem észre, több igényed van rám, mint amit eddig nyújtottam...
Magamra hagyna, nem hagyom; valószínűleg a szándék sem volt túl erős, mert marad; bár morgolódik még.
- Lia sérült. Sebynek is azt mondta, nem tud szerelmes lenni belé... Érted ezt? - puffogok, a fejem mellett az ujjamat tekergetem; szerintem ott hibáztak a dolgok. Bár ami azt illeti, ha szerelmes lett volna, nekem esélyem se lett volna.
- Seby téged is szeret. Még Liát is szereti... Neki ilyen nagy szíve van- mondom elhalón. Sose érhetek nyomába, bár szeretnék.
És Felix barátait se hagyja ki.
- Seth? - végre leesik, kiről beszél. Ő lenne az egyik rivális? - Százszor többet érsz Sethnél. Szerintem ő a saját testébe szerelmes!-nevetem el. Fura egy srác. Úgy tűnt, mindennél fontosabb számára, hogy néz ki, hányan bámulják meg.
Aztán megint kiakad, de lehet joggal, kissé előreszaladtam. Már a gyerekekről is beszélek neki, pedig az távolabbi terv. A vállrángatásaival már nem csap be, tudom, hogy nem közömbös a téma iránt. Nehéz őt megfogni, ha így viselkedik.
- Á, szuper, köszi! Megint sokat segítettél!- sóhajtok. Tényleg, mondhatnék akármit, belém tudna kötni.
- Ez egyszerű kérdés volt, és kapásból tudnál rá válaszolni. Szóval, legalább annyit mondj, széna vagy szalma, mert akkor úgy időzítek Sebyvel is...- na, csa annyira jussunk már, hét közben vagy hét végén jobb-e nekik. Ha együtt laknak, csak van valami napirendjük, nem?
- Jaj, de bolond vagy...- elindul egy sziával, de utána lépek, ismét a vállára teszem a kezem. Vagy elé lépek, vagy ha engedi, szembe fordítom magammal.
- Nem értem, mire célzol, mi volt a tetőn. Kicsit be voltunk állva...- fogalmam sincs mire célozgat. Nem emlékszem, hogy leráztam volna, vagy elutasító lettem volna. Még akkor se, amikor lekapott a bárban, holott az a csók igencsak váratlan volt.
- És már nem akarsz közelebb kerülni, mert Seby fiúja vagyok? - összerakom én neki a legódarabokat, ha nem is tetszik neki. Ebből csak azt szűrném le, féltékeny, mint atom. Sokminden értelmet nyerne.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Beszéljük meg! (Josh és Reev)   Csüt. Júl. 21 2016, 17:46

Égnek emelt pillantásommal rázom meg a fejem, de nem a klisén.
- Pont, hogy nem vagyunk azok, nálunk ez nem működött.
Vagy hogy képzeli? Ezután a beszélgetés után hirtelen tűzijáték robban a szívében és ellenállhatatlan vágyat fog érezni, hogy megismerjen? Csak egy egyik pillanatról a másikra, hirtelen? Elég gyanús lenne.
- Dehogyis
Fintorgok, Josh iránt semmi szexuális vonzódást nem érzek.
- Arra gondoltam megszeretted, mint embert, gondolom nem zúgtál bele már az első pillanatban.
Én inkább hallgatok, mert velem valami olyasmi történt, de Felix...különleges. Lesütöm a szemem és próbálom elhessegetni a féltékenység fekete kis pamacsfelhőjét a fejem felől. Kimondták egymás gondolatait, az ő kapcsolatuk különleges és eleve nem kellene hozzájuk hasonlítgatnom a miénket. Igaza van, nem is ez volt a célom...más minőségű emberi kapcsolatok is vannak, nem lehet mindenki lelki társ. Bizonyára sokat akartam Sebytől, Liától is... Ezen eltűnődök egy kicsit magamban, félig csukva tartott szemmel, próbálom zsigereimbe visszaimádkozni a lazaságot. Fű nélkül nehéz, az egész természetemmel kell harcba szállnom.
- Igen, egy nézetkülönbség lehet frissítő jellegű. Értem... nekem nehéz van
Közlöm csak úgy mellesleg. Bár nem mondták még, csak, hogy makacs vagyok, de nem sok emberrel vagyok túl jó viszonyban.
- Jó, tegyük fel, hogy haverkodni akartál velem. Az is egy bizonyos szint, ittunk együtt, zenekart akartunk, de valójában nem léptünk tovább, csak haverok maradtunk és ez nem azért volt, mert én nem akartam többet, talán nem is azért mert te se, hanem csak így alakult, mert mások vagyunk. Sok mindentől függ két ember mennyire hangolódik egymásra. Neked és Sebynek összejött, nekünk nem annyira.
Rápillantok frusztráltan és zaklatottan.
- Az hogy kevés! Nem lehet barátság, ha még nem is ismerjük egymást! Nekem ez többet jelent, te meg könnyelműen kijelentetted, hogy az. Nem, nem az! De...bizonyára én baszom el, mint mindig mindent, hisz te tökéletes vagy, meg ártatlan
Sorolom a Sebastian által hangoztattakat, beletépek a hajamba és nagy levegőt veszek.
- Volt egy időszak, egy nagyon hosszú időszak, amikor soha senkinek nem hagytam, hogy hozzám érjen, mármint...ha nem voltam józan mindegy volt és ritkán voltam az, de lényegében...direkt nem barátkoztam és nem is éreztem mélyebben soha senki iránt. A világ vagy haver volt, vagy ellenség... a kóma után jöttem rá, hogy ez nem jó, mi van ha ezzel csesztem el, mert azt éreztem...nem akarok felébredni belőle. Ha inkább nem akarsz létezni, joggal gondolhatod, hogy valamit elszúrtál, nem igaz? És arra gondoltam, hogy akkor majd barátokat szerzek! Az első ilyen volt Lia! De ahogy visszatértek az emlékeim is egyre nehezebb lett és én egyre közelebb engedtem, kijelentette, hogy neki a régi hozzáállásom, a régi énem kell, mert a valódi tele van fájdalommal, amivel ő nem tud mit kezdeni. Tehát elutasította a létezésem igazi formáját... Én pedig nem bírom megtalálni az egyensúlyt és mindenbe sokkal többet képzelek, mint amit valójában jelent.
Most is minek vagyok ennyire kibaszott őszinte? Ő az lenne velem? Ennyire? beszélne így magáról? Megrázom a fejem és behunyom a szemem. Valahogy vissza kell kényszeríteni magam a biztonságos burkomba... úgysem fogja megérteni, senki se érti, aki nem élte át. Próbálom nem nagyon össze és felkavarani magam, Josh csak haverkodni akar, és végülis ha túlteszem magam rajta és Sebyn ez igazán nem válhat senki kárára. Logikusan kell gondolkodnom...
- Hát persze! Mit gondolsz? Én végig azt hittem, hogy Seby a másik szeretőm
Csattanok fel remegő hangon, azt hiszem túl impulzív vagyok a hallgatáshoz.
- Most biztos megvetsz majd Lia miatt, de mindig is láttam, hogy az nem működik...és mindegy, a lényeg, hogy Seby másképp gondolta, de ezt csak akkor mondta el, miután veled összejött, hiszen amikor kérdeztem nekem mindig azt mondta több vagyok, mint barát.
De nem vagyok több.
- Nem játszom a pukkancsot
Vetem oda, micsoda hülyeség... Ő mit szólna ha lenyúlnák az egyik pasiját? Látszik, hogy Josh nem látott bele a Lia és az én kapcsolatomba, de hogy is láthatott volna, nem tudott róla semmit.
- Fordítva volt. Ő zárkózott el tőlem. De, úgyhogy kurvára nincs jogod ítélkezni felettem Lia javára és látattalanban őt védeni, miközben Te akarsz az én barátom lenni, úgy, hogy fogalmad sincs mi volt köztünk, csak láttál egy vacsorán! Két emberen múlik és ő jól elbaszta! Könyörögtem neki, akármilyen büszke és állhatatos is vagyok, aztán mondtam csúnyán, fenyegetve, de sehogy sem tudtam meggyőzni, hogy ezt az énem szeresse, engem fogadjon el, úgyhogy kösz, ez is azt bizonyítja mennyire nem ismersz, hogy egy ostoba pukkancs kölyöknek gondolsz, aki fel akarja hívni magára a figyelmet. Hát igen...ebben lenne is valami, de az megint egy másik estés mesedélután!
- Ja, ők próbálkoztak és ők közel is jutottak. Szóval nem lehetetlen hozzám közel kerülni
Vonok vállat, nem lényeg, nem is tudom, miért vagyok még egyáltalán itt?
- Csak túl sokat vártam el...azt hiszem. Hogy nyitottabb legyél...
//Josh, sokszor volt olyan, bizonyára Lia miatt, hogy Josh-Reev játékot nem akartál... sokszor hónapokig vártam, mert azt mondtad "oké majd" de ha az egyik szálat nem ápoljuk nem fog fejlődni... vagy lassan haladt, mert csak Sebyvel pörgettél... //
Vonok vállat, az egyetlen, amit komolyabban elmondott az az apja és a fura dilemma a nők körül, de valahogy nem tudom, kevés volt és ezt éreztette
//jó ez kis userhatalom, mert csak gondolatban írtad le, de te is megcsináltad számtalanszor, hogy a karid tudta, amit a másik csak gondolt XD arra fogva, Joshnak jók a megérzései. Most én is azt játszom, hogy Reevnek jók a megérzései//
- Én nem akarok elvárásokat támasztani senkivel szemben, vagy olyanra kényszeríteni, ami nem megy. Tisztában vagyok vele, hogy az én barátomnak lenni, igazán, nem pedig a haveromnak, amik mi vagyunk...nos nagyon nehéz. Senkitől nem várom el, majd próbálom könnyedén felfogni.
Liát is úgy kellett volna. Jól van, nem beszélsz? Akkor leszarlak, max. otthagylak, mert megunlak. És ilyen hozzáállással egyáltalán nem bántott volna meg. Nem akarok folyton pofára esni az emberekkel, márpedig ez történik...de én nem vagyok olyan erős, hogy mindennek ellenálljak. Sebyn vállat vonok, kimerített a sok önvallomás. Pedig azt hiszem tartozom még egy párral. Első körben csak vállt rántok a kérdésre, hogyhogy nem örülök nekik, ha fontosak. Ha lehunyva tartom a szemem jobb, bár jó lenne valami támaszték, ék, amivel kiköthetem magam.
- Mert...hirtelen jelentette be, kell egy kis idő, mire felfogom és...én is csak barátként tudok gondolni Sebyre.
Mert menni fog, menni fog. Biccentek, hogy számíthatok rá, nem tudom az ilyeneket mennyire vegyem komolyan. Nem merem beleélni magam.
- Persze, de mindent megoldok egyedül.
Nyugtázom, ez így is van, az ember lényegében mindig csak magára számíthat.
- Az jó
Nekem se lenne rossz, ha örökölnék egy házat, de nem fogok, mint tudjuk, úgyhogy meg kell küzdenem érte.
Ez a nőnek öltözősdi elég fura, de kicsit mosolygom, mert valami furcsa kicsavart értelemben biztos vicces lehetett.
- Biztos durva lehetett, úgy is viselkedtél, mint egy csaj? Mondjuk te színész vagy
Biccentek, szerintem egy férfin látszik, hiába van lányos arcom, rajtam is látszana...
- Úgy tűnik nem volt könnyű
Nézek rá, elég lehangoltnak tűnik, ahogy Seby mondta, bizonyára megvívta a csatáját, hisz akkor is eléggé kombinált, amikor beszélt velem a tetőn, össze-vissza variált család és boldogság között, már akkor Sebyre ment ki a játék.
- Az elég régen lehetett
Mármint, hogy Sebytől kért tanácsot a barátnőihez. Vagy csak valami fura elterelő hadművelet volt.
Felix kapcsán sóhajtok egy kicsit.
- 10 éves ismeri őket és azt mondta, egyformák.
Nem helyezett engem se fölé, se alá a másik kettőnek. Bosszantó, mi? Legalább tudnám hol a helyem. Nézek rá dacosan, ha már így elsorolja, hogy zárok, vagdalkozom és hárítok, a kezem is összekulcsolom a mellkasomon. Nem...sosem fogja megérteni miért olyan nehéz nekem ez. Ő szent Joshua, aki csak a fényt ismeri, mintha más fajhoz tartoznánk... Nem reagálok, azt hiszem jobb, ha erre nem reagálok semmit. Hagyjon elmenni, egész egyszerű lenne minden.
- Elfogadni egymást, azt mondod ez lenne a megoldás? Elfogadni az álszentségeid, neked pedig... Elhamarkodott kijelentéseket teszel Joshua, ha még nem is ismersz igazán.
Nem tudná elfogadni, ebben biztos vagyok. Seby lökött, Felix egy pszichopata, másnak pedig szintén sáros, másnak nincs gyomra hozzá.
Nézek rá nagy, mélyzöld szemekkel. Ha felzaklatnak mindig bezöldül és minél dühösebb, vagy megrázóbb lesz valami, annál zöldebbek lesznek. Most úgy állítja be, mintha nekem lenne szükségem rá!
- Mi vagy te, valami pap?
Eszembe jut a mi atyánk és elszörnyedve nézek rá, mintha átváltozott volna azzá a perverz szarrá!
- Nincs igényem semmire
Nyilván nem vallom be neki zokogva, hogy de igen, mert engem soha nem szerettek és bárcsak mindenki ölelgetne, mint egy plüssmacit.
- Hát igen...
Mondok Seby nagy szívére csak ennyit. Aha, most meg próbál azzal nyalni, hogy többet érek Sethnél. Felvonom a szemöldököm.
- Nem hiszem, bár tény, hogy srác magába szerelmes, állítólag az ágyban verhetetlen.
Felixnél az is szempont. Nagyon mennék rá, de akadályoz!
- Hétvégén.
Úgy emlékszem mondtam. Elindulok, de megállít, utálom, mikor ez van, megfordít, mintha csak játékbaba lennék. Miért vagyok ennyire kibaszottul gyenge?
- Csodálkoztam is volna, ha világos lenne. Semmi! Semmi csak akkor én már annyira nem voltam részeg, mint a bárban és közeledtem, de nem úgy...
Nem olyan értelemben, ha érti mire célzok. Megrázom a fejem, ő nem...nem egészen úgy fogadta
- Nem azt a kaput nyitottam ki azzal, amit szerettem volna, nem kerültem hozzád közelebb, csak mert megérintettelek. Hagyjuk, jó? Nem akarok már ilyet játszani az emberekkel, senkivel. Nem csak azért...mert nem ismersz Josh, nagyon-nagyon nem és gyűlölnéd, amit látnál, ne üsd bele olyasmikbe az orrod, amitől felfordulna a gyomrod, élj boldogan Sebyvel és legyen az életetek rózsaszín viziló!
Most már remélem hagyni fog elmenni.


_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Beszéljük meg! (Josh és Reev)   Kedd. Aug. 02 2016, 11:04

Beharapom a szám. Hiába minden szócséplés, ha megmakacsolja magát, és azt az egyetlen igazságot hajlandó elfogadni, amit ő annak gondol.
- Nah, erről van szó- bár nekem nem jut eszembe a szexuális vonal. A fintoron inkább nevetek- Uh, ilyen szörnyű helyzetben vagyok?- nem értem őt.
- Persze, hogy nem szerettem bele első pillanatban. Ilyen ritkán adódik. Nem tagadom, hogy létezik, de... ritkán van, na. Az viszont igaz, gyorsan egymásra hangolódtunk. Neked ilyen lehet Felix... Bár ti hamarabb egymásba zúgtatok, nem?- most is ragaszkodom az elmélethez, miszerint nem voltam homoszexuális. Nem vonzottak férfiak, Seby sem szexuálisan vonzott.
Reev elgondolkodik a hallottakon. Kissé lehajtja a fejét, mintha agyalna rajta. De hogy mit gondol..., nehéz kitalálni.
- Ó, igen, valóban. Egy kicsit...- próbálom elnevetni; de ő is tudja, én is: meglehet, ez az oka, hogy nem kerültünk még közelebb.
Sebastianban nagyon kedvelem, mennyire nyíltan kimondja és kifejezi az érzéseit és kívánságait. Akkor is, ha valamiben nem értünk egyet, gyorsan és világosan meg lehet vele beszélni dolgokat. Reeven ezzel szemben nehézkesebben kezeli a problémáit. Nem tudja, nem meri vagy nem akarja felszínre jutattni őket. Mintha elvárná, hogy találják ki, mire gondol, és ha ez nem jön össze, még meg is keményíti magát, hátrál, bezárkózik, és még kevesebbet mond. Nehéz így alkalmazkodni hozzá.
- Egyetértek veled. A barátságnak is különböző szintjei vannak- nyomon vagyunk. De akkor hol a probléma?
Kissé leesik az állam a vallomásától, a mi barátságunk kevés neki. Nem kissé zaklatott-
- Hé, Reev! - igyekszem megérinteni, magamra vonni a tekintetét- Ezt én... nem vettem észre, ne haragudj!
Nos, nem hittem, hogy tele lenne barátokkal, haverokkal, de nem hittem, hogy énrám ilyen szemmel néz. Talán igaza van, én skatulyáztam be őt havernak, mert nekem Seby volt a barátom, és ezzel elégedett is voltam. Együttérzőn nézek rá, mert tudom, milyen, amikor az ember csak vágyik valamire, de nem teljesül.
- Ha tökéletes lennék, felismertem volna, mire van szükséged- mondom csendesen- De tökéletlen vagyok. Még most sem tudom, hogyan válthatnám valóra, amit elképzeltél. Miben lehetek jobb, több számodra? - És mellesleg, hogyan tudnám elérni, hogy ő az legyen számomra? Egyáltalán, ez rajtam múlik?
A tetőn történt dolgok említésével sebeket szakítok fel. Ahogy a hajába túr... Ismerős az a mozdulat. Vallomásba kezd, és úgy rakom össze az információkat, mint a puzzle-darabokat.
- Így már sokkal inkább értem, miért úgy történt, ami történt...- bólintok, mint akinek leesett a húszfillér.
- Nem tudtam erről. Nem is gondoltam volna... Tudod, amikor legelőször találkoztunk, a Tarzan film válogatásán, akkor is kerültünk furcsa szitukba. Nem vettem észre, hogy problémáid lennének az érintéssel. Amikor gorillaként lógtál rajtam, nyomát sem éreztem frusztrációnak. Isteni színész voltál vagy már akkor bizalmadba fogadtál? - pislogok. Kissé zavarban vagyok.
Reeven tökéletes példája annak, hogyan lehet álarcok mögött élni. Egyszerűen másnak mutatta magát, mint amilyen valójában. A megjátszott könnyedség és felszínesség mögött sérülékeny és érzékeny lélek lapul. Mondjuk, nem csodálom, hogy azt az énjét rejtegeti; én sem tennék (tesek) másképp. Csak ... Vak voltam, hogy nem vettem korábban észre. Igaza van, hogy nem figyeltem rá eléggé...
- Oh, értem. Olyan sok különbség van aközött, aki akkor voltál és aki most? - egyikőnk sincs könnyű helyzetben. Sem Lia, sem én, és gyanítom más sem, aki nem képes átlátni Reevenen. És őneki sem lehet könnyű, hiszen az "öntudatra" ébredése Liának olyan lehetett, mint újra megismerkedni vele.
- Egyikőtöknek sem lehetett könnyű... Úgy képzelem, társított hozzád egy csomó jelzőt, tulajdonságot, érzést...
És időközben te más lettél. Gondolod, ha éveken át azt hitte, hogy a citrom édes, nem kell neki több bizonyíték, hogy bebizonyítsd, savanyú? Először talán azt hiszi, éretlen gyümölcsöt adtál a kezébe. Aztán azt, nem is citrom, amit eszik, csak valami, ami nagyon hasonlít rá
- ha jellemében egészen más volt, mint most, mit is gondolhatott Lia? Régen ismerte rosszul vagy Reeven változott meg? Még nekem is fejtörést okoz a viselkedése, pedig régen nem is ismertem.
Aztán Seby... Belém szúr valami, amikor azt mondja, biztos volt benne, hogy Seby a szeretőjeként gondol rá. Inkább hallgatok arról, Seby hogyan ecsetelte nekema különös kapcsolatukat. Mivel (úgy tudom) nem szeretkeztek soha (a szó szoros értelmében), halkan megkérdezem:
- Sosem gondolkodtál azon, mit gondolna erről Lia?- még emlékszem, milyen vehemensen védte Liát a nőfaló Sebytől. És éppen ő lett volna az, aki elcsábította tőle? Seby szájából az egész sztori más színezetet kapott. Vagy csak elfogult lennék vele szemben?
- Seby szeretője akarsz lenni? Vagy Lia helyét szeretnéd betölteni? - minden értelemben: testi, lelki... Hiszen tudom, mennyire ragaszkodik hozzá, mint személyhez. Nem hinném, hogy csak a teste kell neki; ennyire nem szívtelen, nem üres. Megint helyére kerültek dolgok. Jobban értem a haragját, mint eddig bármikor. Seby felvállal engem, a kapcsolatunkat; vele nem tette meg ugyanezt. De ismeri az okait? Nem tudom eldönteni, ő akart-e Sebynek segíteni, vagy...
- Persze, hogy több vagy neki, mint barát. Gondolod, mindegyikükkel csókolózik?- hogy mást ne is mondjak. A hangom nem haragos, inkább kicsit csalódott vagyok, hogy azt feltételezi, Seby osztogatja magát- Nagyon szeret téged...- sajnálom, hogy ezt ők ketten nem beszélték meg világosan, mit is takar. Reeven szempontjából érthető a csalódás. Azt hitte, abból a szempontból egyedüli. Én meg... belerondítottam a képbe.
Lehajtom a fejem, noha nem nekem kéne szégyellnem magam. Vagy a fene tudja. Nem akartam bevallani magamnak, hogy Reeven vetélytársam lehet, mert Seby meggyőzött róla, hogy nem az. De most azt érzem, ő engem vetélytársának lát, ergo, nekem is az ő.
- Ha te mondod...- Vállat vonok. A sértődékeny emberek látják be a legkevésbé, hogy sértődékenyek. Mindenféle okot kitalálnak, miért a másik a hibás. Sajnos, Reevenben is megvan a hajlam. Néha bennem is. Jellemhiba. Talán kinőhető.
Aztán megsértődik (megint), és a fejemre önti, hogyan is foglalhatok állást Lia mellett.
- Bocs, ez is csak egy vélemény, távol áll tőlem ítélkezni. Mondtam, megfigyelésen alapult. Miféle barátom vagy nekem, ha nem mondhatom el a véleményem egy kérdésben? Vagy csak olyat mondhatok, ami neked tetszik?- kérdezem, kissé élesebben, mert való igaz, hogy nem ismerem az előzményeket, vagy csak nagyon felszínesen, kedvesebben is elmondhatta volna, nem vagyok képben.
Megint az az érzésem támad, hogy Reevennek olyan elvárásai vannak, amiknek nem könnyű megfelelni.
- Te szereted őt? Olyanak, amilyen?
Lia sem hibátlan. De emlékszem, régen úgy beszélt róla, mint egy istennőről, most meg... Mintha kutyagumi lenne a cipője talpán. Persze, nem Lia miatt vagyok most itt, és nem is fogom védelmembe venni (megint), mert Reeven ezt úgy kezeli, mintha ellene fordultam volna.
Figyelmesen nézek rá. Lehet hozzá közelebb kerülni. De akarja is, hogy megtegyem? Most nem úgy tűnik.
- Van egy lényeges különbség közöttünk, Reeven. Tudod, én nem várok elsenkitől semmit. Elfogadom, amit kapok, gazdálkodom vele. Elvárásoknak nehezebb megfelelni, mint spontán örülni a másiknak. Az a baj, veled is úgy éreztem, jól mennek a dolgok. Beszélgettünk, hülyültünk, ittunk, énekeltünk, szőttünk terveket. Őszintén mondom, jól éreztem magam veled mindig. Most lett minden zavaros, hogy elmondtad, neked mennyivel fontosabb lett volna mindez, ha én másképp viszonyulok... Én ilyen vagyok, Reev. Vagy... ezt hoztad ki belőlem. Számomra kedves vagy, el tudom képzelni, hogy hosszú évekig legyünk jó kapcsolatban, de őszintén, már azt is, hogy ma vagy holnap hátat fordítasz, és többé nem szólsz hozzám. Igazad van, talán nem vagyok elég nyitott. Ilyen a természetem. Bár szerintem sokat fejlődtem e téren, régebben sokkal zárkózottabb voltam...- mondom sóhajtva. Nekem elmondani apámról a dolgokat kb akkora súlyú lehetett, mint neki az az ölelés. Vagy a fene se tudja.
- És mi rossz van a haverságban?- kérdem tőle, komolyan. Baráti szintre eljutni is folyamat. Seby más, ahogy Felix is más. Lényegében nincsenek barátaim. (Matt a tesóm)- Minél jobban megismerjük egymást, annál inkább nőjük ki ezt a skatulyát, nem gondolod? Egyre több közös élményünk lesz, egyre többször cserélünk véleményt. Meglehet, formáljuk is egymást, ne tudatosan, de ha együtt vagyunk, mindenképpen igazodunk egymáshoz. Ez már barátság... vagy nem?
Meglehet, én gondolkodok rosszul az egészről, hiszen szinte barátok nélkül nőttem fel.
Reeven azonban újra bezárkózik, mintha megbánta volna, hogy rám öntötte szíve titkait. Vállrántásai az előzmények miatt kizártnak tartom, hogy közömbösséget jelentenének.
- Így már érthető... - érzékeltetem vele, hogy együtt érzek vele, hogy már értem a reakcióit. Megszorul a szívem, hogy azt mondja, barátként kell gondolnia Sebyre.
- Most is azt mondom, többek vagytok egymásnak, mint barátok. Nem kell "csak" úgy gondolnod rá. De ha komoly terveid voltak vele... Meg kéne ezt beszélnetek- nem jó, ha félreértés van közöttük. Valóban olyan, mintha én kavartam volna be. Én pedig csak Liát tartottam szem előtt (és előtérbe is helyeztem; nem sakkoztam ki)
Segítséget ajánlok fel, de elutasítja.
- Néha be kell látni, hogy egyedül nem megy... Vagy nem olyan jól, gyorsan...- nem szégyen, ha segítséget kér. Egyáltalán nem lesz attól gyengébb, kevesebb, kisebb. Ahhoz is erő kell, hogy segítséget kérjünk. De ha már ott van a lehetőség, meg kéne ragadni!
A pénzkérdésen kicsit elmélázunk. Megint egy fogalomkör, amit máshogy értelmezünk: szegénység, gazdagság...
Aztán mosolyogtatóbb téma, Johanna.
- Saját házvezetőnőmnek adtam ki magam, aki már éppen indulóban van, kicsípve, felöltözve...- Seby flörtjéről inkább nem ejtek szót.
- Hogy nem is utánoztam valakit, meglehetősen egyszerű volt- vonom meg a vállam, apró mosollyal a szám sarkában. Nekem ez kedves emlék. Sebynek is az, sokszor nevetünk rajta, ha emlegetjük.
Aztán arról is beszélünk, nem volt könnyű nekem sem idáig jutni, ahol most vagyok.
- Nem mondhatnám. Bár a nyáron beszélgettünk komolyabban- gondolkodom el- akkor derült ki, hogy van közös nőismerősünk. Az egyik lány, akiről neked is meséltem... Szóval ők ketten... Ez még Lia előtt volt, de ők azóta is barátok- nem mondok ki mindent, szájbarágósan, mert ennek most nem sok lényege van- De azóta is kérdezgettem erről-arról. Hiszen tudod, Suzy volt a (másik) szimpátiám, vele gyakran találkozgattam...
Felix kapcsán megismertet a gondjaival.
- Hát persze. Szerinted vannak egyforma emberek?- kétkedésem világosan érezni.
Kettőnkről kezdek beszélni, de mintha megint zárna; összekulcsolja karjait maga előtt, dacosan néz rám. Azt hittem pedig, enyhül kettőnk között a feszültség. Elég régóta dumálunk.
Lehajtom a fejem. Álszentnek tart. Saját magát meg olyannak, akit én nem tudnék elfogadni.
- Ha már részedről megbukott a dolog, mondd ki. Miért engem hibáztatsz, nem vagyok elég nyitott? - belenézek a szemeibe. Furcsán ragyognak, szinte zöldek. Haragos zöldek.
- Ments Isten!- elnevetem magam. Pap, te jó ég! Újra nevetek. Honnan is veszi ezt a hülyeséget? //És mire mondod ezt?//
- Akkor boldog ember vagy!- mondom cinikusan, kissé mulatva rajta (nem bántó mód, csak éreztetve, egy szavát sem hiszem).
- Az ágyban? Nem tudom, egyikőtökkel sem volt még dolgom. De ha lett volna is, ez csak egy dolog... Ugye, nem hiszed, hogy egy kapcsolatban csak az a fontos, működik-e a szex? - ha így lenne, levakarhatatlan lennék Eleeről. Ha szexeltünk, tökéletesen igazodtunk egymáshoz.
A téma miatt vagy mert már elege volt, menekülősre fogja. Nem igazán hagyom annyiban, hiszen vannak még itt nyitott kérdések. Félvállról felel, de továbbra sem hagyom magam lerázni. Így nem mehet el. Még mindig dúl benne a harag. De most inkább a csalódottság szól belőle.
- Értelek, Reev. Mostmár értelek. Akkor nem tudtam értelmezni, viszonozni se kellőképpen, ez már világos. De nem elutasítás volt, ezt hidd el nekem, kérlek- mondom neki lágyan, és hiába a park, a szabad tér, hogy sokan vannak a közelünkben, ha engedi, most megölelem.
- Nem vagy egyedül, nem kell, hogy egyedül legyél. Lehet, hogy sosem leszek olyan jó barátod, mint Seby, de azért, mert ő ezután velem él, te sem szűnsz meg létezni számunkra. Szívesen megyek veled énekelni, ha kedved van hozzá, vagy edzeni, ha időd engedi, és biztosan más dolgok is vannak, amiket közösen csinálhatnánk. Szeretnék barátkozni, jobban megismerni téged, és megismerni Felixet is. Jó alkalom erre ez a piknik. Legyetek ott, érezzétek magatokat jól, aztán... Jön majd a következő lehetőség. Csak meg kell ragadni!


_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Beszéljük meg! (Josh és Reev)   Vas. Aug. 14 2016, 19:14

- Nem, nem jössz be, ha erre vagy kíváncsi, nem csipázom a borostát
Ha ezt a vonalat nézzük, rossz a helyzet, de nem hinném, hogy pont nekem akarna tetszeni.
Kissé összepréselem ajkaim, mert Felix egyáltalán nem szerelmes belém és pont neki elmondani a legrosszabb.
- Én zúgtam bele, ő nem szerelmes, viszonylag hamar
Elég impulzív természetű vagyok, ők ezek szerint nem, s nem is vagyok olyan korlátolt, ami a biszexualitást illeti, de ez nem jelenti, hogy ne mentem volna át komoly válságokon.
Gúnyosan nézek rá, valójában nem, a felszínen csak egy vagány hülyegyerek vagyok, akit könnyű kedvelni, megismerni viszont nem, a valódi személyemnél ütközik nehézségekbe az ember, csak kettőt ismerek, akik máig nem hátráltak meg.
A barátság nekem nem egyszeri, könnyelmű fogalom, de ezzel is megerősít, ő másképp vélekedett, hogy én voltam ostoba belelovalltam magam valamibe, ami sosem létezett. Mintha számomra engedélyezettek lennének a mély kapcsolatok, hm, kár hogy nem emlékeztem mindenre a kóma után, mikor megfogadtam, hogy beengedem az életembe ezt az érzelem dolgot, hiszen a kettő kizárja egymást. Nekem egyáltalán nem lehetnek ilyen típusú igényeim, maximum kihasználhatom a hátralévő pár évem, hiszen lássuk be, veszélyérzet nélkül kevés esély van rá, hogy vígan évtizedeket zongorázzak végig, a kilencből legalább nyolc életem oda, nem hiszem hogy már túl sok dobásom lenne. Így nem is kell nagyra vágynom, mármint, ami az embereket illeti, hiszen minden materiális, nem lélekből álló dolog megszerezhető.
Megrázom a fejem
- Egy kapcsolatnak, legyen az akár baráti, nem a véres küzdelemről kell szólnia. Igaz, hogy nem vagyok túl jártas a témában, hiszen nincsenek barátaim és régen le is mondtam róluk. Csak egy új keletű, meggondolatlan vágyálom volt, hogy megengedjem magamnak, hogy legyenek. Hiba volt, folyamatosan felsültem. Liával, veled. Nem kérek és nem várok el soha többé semmit az emberektől és nem hiszek abban, hogy egy kapcsolatot elvárásokra kellene építeni. Vagy magától jön és alakul vagy, vagy nincs értelme erőltetni
Úgy hiszem, nálunk ez utóbbi áll fenn, ha nem jött magától. Hiszen a srácokkal magától alakult ki. Nem mondom, hogy nem kell küzdeni érte, de olyan, mintha Josh mindenáron helyre akarná hozni, amikor nincs is mit, elvégre nem felesleges-e kikényszeríteni magából a baráti érzést? Ennek így semmi értelme. Nem érzi, kevés voltam, és még meg sem ismert igazán. Mi lenne, ha kicsit többet tudna rólam? Hagyjuk, ez halott.
- Az más volt, csak hülyéskedés, nem vettem észre, nem úgy értem hozzád, nem volt benne mélység.
Baromkodtunk és neki csak ennyi kell, egy haver. Nekem haverom van sok, vagyis…inkább ismerősök, haverokban sem bővelkedem már. Liáról fáj beszélni, de igazából csak el kellene engednem ezeket a kellemetlen érzéseket. Teljesen feleslegesen vannak jelen az életemben.
- Valójában mindig ilyen voltam, ugyanaz a baromarc, aki szétveri azt, aki hátulról megtámadja, a vagány, annyi, hogy több van a felszín alatt, de az mindenkinek ijesztő, abból már senki sem kér.
Mondjuk Felix kifejezetten arra van rákattanva, nem is véletlen, hogy ő a nagy Ő, akinek valójában kellek, hiszen Sebastiant elvakítja a naivitása és sokkal jobb színben lát, mint amilyen valójában vagyok.
- De…Felix mellett rájöttem, hogy én azt akarom, hogy a mélységben rejlő Reevent is fogadják el, ami rajta kívül természetesen lehetetlen. És mégis…zavaró és felesleges enélkül velem bármi komolyat kialakítani. Tudod ez egy kizáró ellentét. Az mindenkit eltaszít, de csak akkor kaphatnád meg, ha teljességében megértenéd
Nem róla beszélek, nagy általánosságban. Nem hiszek benne, hogy rajtuk kívül lesz bárki, akinek olyannak fogok kelleni, amilyen valójában vagyok. Pedig ez nagyon fontos, mert a többi akkor csak ismerős/haver lesz mindig.
- Mondtam neki, hogy mindig ilyen voltam, annyi volt, hogy álarcnak csupán a festését látta, de mögé nem nézett be. Ha ezt nem volt képes elfogadni és felfogni, többszöri hosszas magyarázat, könyörgés, cirkusz, ordibálás és dráma után sem, gratulálok a mínusz húszas IQ-jához, mehetett isten hírével, ahhoz is csak gratulálok, hogy elfutott és csessze meg magát!
Vetem oda ingerülten…képtelen vagyok nem nagyon haragudni arra a nőre, még mindig.
- Lia sosem szerette, folyton arról nyafogott, hiányzik a Sebys kapcsolatból valami, zavarja, hogy nem féltékeny, stb…de ja, gyakran éreztem szarnak magam emiatt is, de hát önzőbb voltam, minthogy Lia miatt lemondjak róla, Sebasian véletlenül megtudott rólam valamit és ő volt az egyetlen, aki…akinek kellett a megértése, de ezt nem fejtem ki jobban
Ígyis túlzásba esem, így sem kellene tudnia Joshnak erről egy kurva szót sem! Dühösen nézek rá, hogy egyáltalán megkérdezte és hogy még mindig az a ribanc a téma! Azt se tudta mit akar? Akkor szar volt, utólag cseppet sem sajnálom!
- Nem, ő így mutatja ki a szeretetét, de testvérként tekint rám, én nem egészen…de hagyjuk, nincs választásom, áttranszformálom magamban, megoldom és mielőtt azt mondod, lehetetlen, tévedsz! Minden, minden lehetséges ezen a világon, ha van elég akaraterőd! Még a saját amnéziám is én csináltam magamnak! Ha akartam éreztem, ha nem akartam nem, úgyhogy megnyugodhatsz nem fogok rászállni a fiúdra.
Legfeljebb nem hisz nekem, de így is…már annyi mindent tud rólam, hogy ha valaki lennék meg kelleme ölnöm a tudásért.
Ja persze, szent Josh szent Liát védi, csak engem nem ért meg senki, ha nem tiszta szeretetben és elfogadásban gondolkodom.
- Lehet véleményed, de az előbb már megbeszéltük, hogy nem vagyunk barátok, mert nekem az többet jelent. Ráadásul az én oldalam nem is látod, tudod mit? Barátkozz Liával
Vetem oda rosszindulatúan, ha annyira egy húron pendülnek tessék bazdmeg! És engem nyugodtan kihagyhatnak, szenteljék egymást!
- Igen szerettem őt annak a naiv, jó szándékú kislánynak, akinek hittem, csak kiderült hogy egy manipulatív ribanc
De elfogadtam, annak ellenére, hogy én nagyon nem vagyok jótét lélek, úgy tekintettem rá, mint egy szentre. Úgyhogy ha ebbe akart belekötni, hát rábaszott!
Nagy levegőt veszek, ránézek.
- Szuper, legyél nyitottabb, igazad van. Ezt nem lehet erőltetni, neked ennyi volt, én kombináltam túl, nekem nem volt elég, nekem kellett az, hogy jobban ismerjük egymást, de ja ellehettünk volna így évekig. De tudod ez semmi! Nekem semmit nem jelent, bárkivel tudok terveket szőni és hülyéskedni és te is! Az a kurva kisherceg mondta, hogy kibaszottul meg kell szelídíteni a másikat, hogy ez az egész érjen is valamit! Hogy fontos legyek neked, és vica versa. De ez azzal a lagymatag hülyéskedéssel, amit mi nyomtunk nem megy, nekem igenis több kell! Nincsenek elvárásaim, mert nem lehetnek, tudom, hogy ez ellentmondásos, mert máris elvárás, de nekem akkor sem elég! Én akkor is barátokat akarok, akiket megszelídítek, de úgy érzem Te nem tettél ezért, talán mert ilyen vagy, talán nem is a te hibád, egyszerűen csak nem ment nekünk. De nem vagyunk barátok, nekem ez a fogalom több lett. Persze ha összefutok majd veled, nem megyek át a másik oldalra, akár dumálhatunk is semmiségekről, milyen bandát szeretsz, ott az időjárás, vagy milyen darabokban játszol, de ez barátság csak akkor lesz, ha megszelídítesz és ha hagyod magad, viszont ezt erőltetni nem szabad.
Márpedig úgy érzem, ő most azt akarja. Talán hülye hasonlat, talán nem is fogja érteni és bizonyára feltartjuk egymást. Látványosan megnézem a telefonom számlapját. Nem…az élet rövid, nem vesztegethetem ilyesmikre, nem adhatom ki magam valakinek…aki nem fog megérteni. akkor inkább leírom, az megmarad, nem fog valaki elfelejteni és hülyének nézni, miközben a szemem be néz.
Mi a baj haversággal? Vállat rántok. Semmi. Csak sose nevezzük fontosabbnak. Csak ne vágyjak többre. Végülis meg tudom oldani. Sőt baszki! Egyszeriben olyan hatalmas vigyor költözik a képemre, mint egy akkutt bipolárisnak (hisz az is vagyok)
- Igazad van, tévedtem, semmi! Haverok vagyunk, hát nem?
Még neki is dőlök lazán, mintha mindent a szél fújt volna el, vagy mintha…megértettem volna neki egyszerűen nem kell több belőlem. Persze aztán elhúzódom, mert a haverjaimhoz nem szoktam nagyon hozzáérni, de azért továbbra is vigyorgom rá.
- Ja nem, nem, már megdumáltuk téged szeret, én meg amúgy Felixet, csak kicsit összezavart. Mivel egész életemben gyűlöltek, akik közel kerülnek hozzám, azokba valamilyen szinten talán beleszeretek
Jah, ilyet egy haver nem mond, úgyhogy gyorsan hozzáteszem röhögve
- Csak vicceltem…
Hiszen haverok vagyunk és semmi mások, azoknak nem adom ki magam!
- Egyedül megy csak igazán! Akkor, aki elrontja, az is tuti te leszel
nevetgélek. Josh nőnek is öltözik pazarr!
- Azta, nem semmi! Ügyes színész vagy
Ha ez tényleg színészkedés és Sebastian bevette. De hát naiv, kinézem belőle, Joshból pedig hogy még a lábát is leborotválta. Hallgatom a közös nőismerősöket, kicsit kusza, de bólogatok.
Felixet most már csak elhessegetem, vállat rántok, hogy ki tudja. Pedig megvan a véleményem, meg is tartom, kösz szépen. A szemem gyorsan becsukom, amikor belenéz, de még mindig mosolygok, sokszor mosolyogtam akkor is, amikor a szüleim ridegen úgy tettek az esti vacsorák közben, mintha nem születtem volna meg. Egyszerű, régi képesség felelevenítve!
- Jaaa, nem, lehetünk haverok, igazad volt. De, most elég nyitottnak tűnsz, nem hibáztatlak
Vonok vállat, de a haversághoz amúgyis felesleges, hogy túlságosan nyitott legyen. Kipislogom szemeimből a zöldet, visszakékül, ahogy néhány mélyebb levegőt veszek.
- Persze, a legboldogabb!
Seth, najah, könnyebb valaki másról beszélni.
- Nem, de fontos, viszont nem ismerem, csak hallottam, hogy jó benne
Emelem meg a kezeim játékosan, mintha eleve ő beszélt volna támadóan és elégtétellel tölt el a tudat, mennyire idegesítő lehetek. Sosem mondtam, hogy a régi énem, amitől kikészültek az emberek, teljesen oda. Tudok én jófejet is játszani, íme a vagány hülyegyerek, aki leszar mindent!
Megölel a tetőn történt dolog miatt, nem elutasítás volt, bizonygatja. Zavartan kibontakozom az öleléséből, most már teljesen kék szemmel pislogok vissza.
-Elhiszem, köszönöm. Persze… ő hogyne, ott leszünk a pikniken! És ja, tudod a számom, ha akarsz, hívj fel, bár én mostanában egyedül edzek már, nem jött be annyira a kondi
Egyébként tényleg jobban szeretek magam futni és közben felmászni ide-oda, a futószalag nekem baromi egysíkú volt
- De ha kitalálsz mást, felőlem mehetünk. Akkor majd egyeztetünk a közös izével kapcsolatban
Hátrálok.
- Tudom, tök jó, akkor majd hívj, ha van kedved, bár nem mindig érek rá, de majd egyeztetünk, most mennem kell, szia.
Intek, aztán végre tényleg lelépek innen.

// köszi szépen Smile//

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Beszéljük meg! (Josh és Reev)   Today at 11:14

Vissza az elejére Go down
 

Beszéljük meg! (Josh és Reev)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Kerülőúton - Usui, Reev
» Az első nap! ~ Josh && Suzy
» Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Frances épületek :: Archívum-