Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Claire és Kouji
Vas. Szept. 10 2017, 00:21 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Pént. Szept. 08 2017, 23:42 by River D. Woodrow

» EOF - Empire of Fantasy
Pént. Aug. 11 2017, 10:37 by Vendég

» Ráadás! Nőgondok. Suzy-Quen
Vas. Aug. 06 2017, 19:04 by Suzanna Crystal

» Harmadfokú cukisági égések Sammy és Seby
Kedd Júl. 11 2017, 20:30 by Sebastian McBridge

» Eltévedtél? - Kelly-Felix
Csüt. Júl. 06 2017, 22:01 by Felix Kaleolani

» Ármány és szerelem -Sam-Eric
Kedd Júl. 04 2017, 23:08 by Eric A. Blake

» FKFE rendszer - Nyilvántartási adatbázis (és avatarfoglaló)
Hétf. Jún. 26 2017, 10:14 by Claire P. Collins

» Claire Patience Collins
Vas. Jún. 25 2017, 18:48 by Sebastian McBridge

» Közös élet, közös döntések (Seby és Josh)
Kedd Jún. 20 2017, 00:30 by Joshua McBridge

Top posting users this month
Felix Kaleolani
 
Joshua McBridge
 
Samuel T. Collins
 
Reeven Callagher
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Eric A. Blake
 
Kelly Evans
 
River D. Woodrow
 
Kouji Oohara
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Csak egy kérdésre... - Nathaniel-Felix

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Felix Kaleolani
avatarVároslakó
Életkor : 31
Foglalkozás : Host, festőművész
Hozzászólások száma : 718

TémanyitásTárgy: Csak egy kérdésre... - Nathaniel-Felix   Szomb. Ápr. 30 2016, 15:37

Szokásos egészségügyinek csúfolt sétámra indulok, mivel Reeven ahogy mindig, az egyik óráján rontja a levegőt az egyetemen. Hogy miért rontja? Nem hiszem, hogy figyelne, tekintve mindig csapong és nem bír megmaradni a seggén. Ellentétben velem, aki előszeretettel teszem az említett testrészt kényelembe a kedvenc padomon a parkban, míg az egyik új filozófia témakörű könyvem tanulmányozom. Kell ez a napi egy-másfél óra, hogy átmozgassam magam reggeli után és elmélkedhessek a világról.
Természetesen senki véleménye nem érdekel, mennyire furcsának is tűnhetek ezzel az idejét múlt szokásommal, főleg, mert kevesen tudják. Maximum azok a futók és kisgyerekes anyukák, akik szintén ebben az időpontban lebzselnek a parkban már pár hete. Egy idő után a tudatom pereme jelez, helyet foglaltak mellettem, de nem szokásom törődni ezzel, a könyv és kérdései amik felvetődnek bennem mindig jobban lekötnek. Bár most kivételesen nem bírom megragadni a dolog velőjét. Nem is habozok, nem érdekel, ki pihenteti fáradt testét mellettem, már hallja is hogy megszólítom.

-Ön mit gondol arról, hogy az emberek alávetették magunkat a hatalomnak, a piac, az általános esztelenség hatalmának, így az ember Értelme megszűnt dolgozni, elveszti morális érzékét... mert a tömeg sosem tudott gondolkodni, ez tény, de vajon a mai világban az egyén is önkéntelen belesétál kora morális csapdáiba?
Mert úgy érzem, aki küzdeni akar, küzd, lepereg róla a hatalmak és törvényhozók akarata, de való igaz, így elveszíti a képességet a szeretetre, a bizalomra, mert látja a világ romlottságát és csak egy naiv lélek hiszi, hogy van igazság és szeretet ezen a földön... vagy valamit valamiért? Ehhez nekem most kéne egy vitapartner, bár úgy sejtem a mellettem ülő fiatal srác azt hiszi bedrogoztam és azt hiszem épp Sziddhártát faggatom elvont kis világomban, pedig semmi ilyen, innom sem kell, hogy ilyeneken elmélkedjek. De már megkapta a kérdést, azt csinál vele, amit akar.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Price
avatarMarketing kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 5

TémanyitásTárgy: Re: Csak egy kérdésre... - Nathaniel-Felix   Szomb. Ápr. 30 2016, 20:13

Tegnap kaptam postán egy újabb csomag kubai szivart, de csak most volt időm elmenni érte. Direkt az egyik frissen vasalt öltönyöm vettem fel, na meg persze a rolexem, hogy amikor megkóstolok egyet az új szerzeményeim közül, meg legyen a kellő hatása a dolognak.
Amint kiléptem a posta nagy épületéből, rögtön rá is gyújtottam, mások kezemmel mélyen a hajamba túrva szippantottam fel egy jókora adag füstöt, sőt még a szememet is becsuktam mellé, de hiányzott is már. A fejemet az égre emelve fújtam ki magamból a szervezetemnek idegen anyagokat, de kínosan körbenézve kellett megállapítanom, hogy egy lány a sarkon elég hülye szemeket mereszt rám, hogy miért viselkedem úgy, mint aki egy film utolsó snittjéhez pózol. El is indultam egy teljesen véletlen irányba, szivarom még mindig szorongatva a jobb kezemben.
Gyűlölöm, amikor valami leesik a földre.
Jaj de furcsán hangozna ez, ha ki is mondanám.
Nem is magát a jelenséget utálom, hanem a hanghatást ami következik belőle. Állandóan egy pisztoly elsülésére emlékeztet, én pedig elkezdtem újra és újra hallani, mintha beakadt volna egy lemez az agyamban. Képtelen vagyok tovább szívni az aktuális kiskedvencemet. Jó mélyet szívva a szivarból el is nyomom, hogy elhajíthassam egy aktuális bokorba.
Bokorba?
Az előbb még egy sétálóutcán voltam.
Mit keres egy park egy sétálóutcán?
Felhagyok hát a magam elé bámulással, idegesen nézek körbe. Mióta sétálhatok itt? Miért vagyok itt? Voltam már egyáltalán itt? Szétrobban a fejem, túl mélyet szívtam a cuccból, le kell ülnöm. Fel fogok robbanni, lüktet a vér a nyakamban.
Helyet is foglalok egy teljesen véletlenül választott helyen, s a térdemre támaszkodva mindkét tenyeremmel megdörzsölöm a szemeimet. Túl sok az elvonási tünet, most vagy előbb-utóbb meg fogok őrülni, vagy újra rászokom és úgy őrülök meg. Vagy lehet nekem is az Ő sorsára kéne jutnom.
Ki kéne hívnom valakit egy orosz párbajra, szörnyen menő halál lenne úgy meghalni, mint Lenskej, Puskin Anyeginjében. Csak akkor fel kéne szednem egy nőt és egy havert, hogy a haverom kikezdhessen a nőmmel. Vagy egy pasit és egy havernőt, hogy a havernőm kikezdhessen a pasimmal.
Oké, nem vagyok normális.
Időközben egyébként fel sem tűnt, hogy valaki leszólított. Elnézek a vállam fölött, hogy végignézhessem az -ezek szerint- srácon, akit még életemben nem láttam.
Ezt is megértük, máskor fordítva szokott zajlani a felállás, én szólítok le olvasás közben más megőrülni készülő sznob izéket, nem fordítva.
- De a tömeg tudatlansága sosem a tömeg hibája volt, hanem a felsőbbeké. Sokkal több rejlik itt a világ működésében és minden dologban ami itt van körülöttünk, csak vagy olyan hülye a vezetőség, hogy ők nem jöttek még rá, vagy egyszerűen nem árulják el nekünk, ami által az átlagemberek megmaradnak a maguk tudatlanságában. Pont ezért titkolják el, a tudatlanság miatt. Ép ésszel nem lehet felfogni, mekkora áldást is jelent..
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
avatarVároslakó
Életkor : 31
Foglalkozás : Host, festőművész
Hozzászólások száma : 718

TémanyitásTárgy: Re: Csak egy kérdésre... - Nathaniel-Felix   Szomb. Ápr. 30 2016, 20:52

Elmerengek olvasás közben, mint mindig, de most érdekes kérdés vetődött fel bennem, amihez ha csak pár perc erejéig is, de társaságra van igényem és szükségem. Mikor már kimondom az elmémet lázasan foglalkoztató szavakat, csak akkor realizálom kihez is intéztem a kérdéseim. Végig is nézek rajta, mert a jómódúság és az, hogy valaki ad magára mindig is szemet szúr, végtére is az ilyen embereket szeretem. Én magam is mindig kellő időt szánok magamra, nem csak szakmai ártalomból. Ápolt test, megfelelő öltözet. Rajtam ugyan nem öltöny van, de egy elegánsabb fekete ing és farmer, mint általában. De míg én kialudt és kipihent vagyok, Őróla ez már nem elmondható. Vagy nem aludt több napja vagy az elvonás tüneteit produkálja. Nem csodálkoznék, én ritkán csodálkozom bármin is. Mondjuk talán azon, hogy belemegy rögtönzött játékomba és komolyan felel. Kedvemre van. Előveszek egy cigit és megkínálom, a könyvet becsukom addig, jelzem, Ő most érdekesebb.
-Pontosan ezért áll mindig a tömeg élére valaki, mert Ő lesz az, aki mozgatja a tömeget. A tömeg nem gondolkodik, hanem követ, persze, hogy a felsőbbek kihasználják ezt, hülyeség lenne nem visszaélni vele. Igazat kell adjak, szerintem is, a vezetőség nagyon is tisztában van a tömegmanipuláló dolgokkal, Ők is alakítják a világot, így azt is, mennyit mutathatnak meg a világból, annak működéséből. Ahogy a Biblia is mondja: "Boldogok a lelki szegények...", de nem azért mert övék a Mennyeknek országa, hanem mert a tudatlanság édes kényelem. Minél többet tud valaki, annál inkább szembesül azzal, mennyire korrupt és romlott a világ. Ebből is jön a kérdés. Mi számít morálisan helyesnek így? Hagyni, hogy élvezd a tudatlanságot, egyszerű, de boldog életet élj, vagy küzdj és nyisd fel saját és mások szemét, annak a veszélyével karöltve, hogy elveszted emberséged, hited, álmaid... mert a tudás hatalom, de csak akkor, ha elbírod a súlyát.
Szívok egy mélyet a dohányból, várva mit reagál. Mikor ma felkeltem, nem hittem volna, hogy találok egy filozofáns partnert. Remélem nem csak futó dolog ez, egy kérdés életű, mint a tiszavirág.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Price
avatarMarketing kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 5

TémanyitásTárgy: Re: Csak egy kérdésre... - Nathaniel-Felix   Vas. Május 01 2016, 22:04

Akárhányszor velem egy nemű, hosszú hajú illetővel találkoztam, az bennem automatikusan bizalmat ébresztett. A közvetlen környezetemben amióta csak megszülettem, mindenki szentül vallotta az "egy férfinak már pedig legyen rövid haja" - elméletet, és amióta csak rájöttem, hogy vannak az apámtól független, önálló gondolataim is, -ami egy nehéz szülés eredménye volt mindkettőnk részéről -, kezdtem el egyre hosszabbra hagyni a hajam. Tizenéves koromat szinte végigölelte természetes szőke, derékig érő hajkoronám, s minél nagyobbra nőtt, annál többen csesztettek érte. De valahogyan minél érettebbé váltam az idők során, ha lehet így fogalmazni, minél inkább kinőttem a lázadós énemet, annál rövidebb is lett, míg végül mire egyetemre kezdtem járni megmaradt valahogy a kulcscsontom és az állam közötti hosszúságban. S amint beszélgetésbe elegyedek valakivel, akinek az átlagnál hosszabb hajkorona ékesíti a fejét, valahogy bizalmat ébreszt bennem a gondolat, hogy talán ő is járt már az én cipőmben, de mint minden, ez is kissé megváltozott amikor ide érkeztem, ugyanis tudniillik itt sokkal több hosszabb hajú férfiegyeddel találkoztam két év alatt, mint odahaza tizenkilenc.
Elfogadtam a cigarettáját, gyújtónak viszont már a sajátomat használtam. Amikor apámmal voltam valahol régen, mindig volt valahol volt egy kis részleg, ahová félre jártak a cigarettások, és elég nagy illetlenség volt mások megkínálása nélkül elővenni egy cigisdobozt, csaknem visszautasítani azt, így elég könnyen rászoktam a dologra, bár nem lettem függő.
Szívtam is egy jó nagyon belőle, az egyre gyakrabban előtörő elvonási őrült rohamaimnak csak ez az idétlen nikotin tudja kedvét szegni, így a testembe kerülő füsttől kicsit összeszedem magam, és már nem tűnök olyannak, mint aki mindjárt megőrül.
- Emlékszel még, milyen jó volt gyereknek lenni? Pont ezért, az ártatlanság gyönyörétől. - bámulok magam elé elmélázva, majd bevillan valami. Valami, ami minden alkalommal eszembe jut, és bár sok barátom ismeri a Skyrim nevű rpg-t, senkit sem ragadott meg ennyire a kérdés, mint engem. Nagy kár, rengeteg életigazság van elrejtve abban a játékban...
Megáll a kezem, - amiben a cigaretta is van -, és elnézve a vállam és a kezem között, az arcába nézek.
- Azonban, mi az élet legnagyobb illúziója? -kíváncsi vagyok, mit reagál, nemigen kaptam még értelmes, jól kigondolt választ a kérdésre, csak csupa értetlen arcot, pedig mindenkitől megkérdezem akit csak emberszámba veszek.
- Az ártatlanság, és a boldogság. Tudod e miért?
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
avatarVároslakó
Életkor : 31
Foglalkozás : Host, festőművész
Hozzászólások száma : 718

TémanyitásTárgy: Re: Csak egy kérdésre... - Nathaniel-Felix   Vas. Május 01 2016, 23:20

Elfogadják a cigarettát, az jó pont, nem szeretek egyedül dohányozni. Ez legalább olyan, hogy dukál a csoportos tüdőroncsolás, mint a csoportos "kit utáljunk" dolog a kis közösségekben, mert kell közös szekálható pont. Persze lehet a hasonlat nem tökéletes, de most eléggé elkalandoztam morális kérdésekben, míg... ki nem zökkent, lustán fújom ki a füstöt az orromon és nyájasan mosolygok rá.
-Hát hogyne.
Gyereknek lenni? Az mi... Kib@szottul nem emlékszem mi ártatlan lett volna benne, maximum gyönyör, de az sem nekem, hanem anyámnak és a kuncsaftoknak. Alig vártam, hogy végre felnőtt legyek, hogy én mondjam meg mi és hogyan fog történni. De meghagyom a másikat abban az illúzióban, hogy én is csak egy átlagos kiskölyök voltam, aki autókat tologatott a útfelfestéses szőnyegén és kakaót ivott reggelire, állatkertbe járt és hasonló rózsaszín programok.
Elmerengünk, de úgy sejtem, meg sem közelítjük egymás gyerekkorát. Gyereknek lenni sz&r, szerintem Neki sem volt jó, csak ki vallja be? Senki, persze, hogy senki, végre túlléphet rajta. De a kérdése, elegánsan, már-már gyönyörűséggel teszi fel.

-Hogy ahol a szépség, ott jóság is?
Nevetek fel sötétebben, Tolsztoj, bölcs voltál, én sem vagyok jó, ha tetszetősnek is teremtettem. A szép emberek általában a legkegyetlenebbek, ahogy az állatvilágban is játszik ez. A természet már csak ilyen. De érdekel Ő mit gondol, mosolyogva szemlélem. Bólintok, egyetértően mosolygok fogvillantósan tovább, mint valami ezerszer játszott fogrémreklám.
-Mert a mai romlott világban hogyan lehetnél ártatlan? Illúzió azt hinni, létezik még a fogalom is egyáltalán! A boldogságról nem is beszélve. Az egy röpke állapot, nem egy életérzés! Bebeszélheti magának az ember, boldog, de maximum elégedett lehet. Az öröm pillanatnyi állapot, ha sok van belőle, lehetsz elégedett, de boldog? Hmpf, naivitás ezt gondolni. De az ártatlanság a nagyobb illúzió, mert aki ártatlannak van mondva, maximum tudatlan vagy megjátssza magát. De tudod kedves új barátom, szerintem a nagy szavak is illúziók, nem csak ez a kettő. Barátság... szerelem... akár maga a szeretet is. Az emberek hajlamosak mindenre rámondani, üres és értelmetlen lett... nem léteznek, illúziók.
Itt szokott jönni az a pont, hogy közlik antiszociális szociopata vagyok, de egyik sem. Egyszerűen mindenki érdekből, önző mód cselekszik, ennyire egyszerű a képlet, abba pedig tiszta, önzetlen érzelem nem vegyülhet. Kilökődik, mint egy rossz beültetett vese és kész.
Mosolyogva szívok még egy mélyebb slukkot és figyelem, elég furcsa vagyok-e Neki, hogy maradjon még.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTárgy: Re: Csak egy kérdésre... - Nathaniel-Felix   

Vissza az elejére Go down
 

Csak egy kérdésre... - Nathaniel-Felix

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Nathaniel & Kaya v.03

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-