Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Claire és Kouji
Vas. Szept. 10 2017, 00:21 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Pént. Szept. 08 2017, 23:42 by River D. Woodrow

» EOF - Empire of Fantasy
Pént. Aug. 11 2017, 10:37 by Vendég

» Ráadás! Nőgondok. Suzy-Quen
Vas. Aug. 06 2017, 19:04 by Suzanna Crystal

» Harmadfokú cukisági égések Sammy és Seby
Kedd Júl. 11 2017, 20:30 by Sebastian McBridge

» Eltévedtél? - Kelly-Felix
Csüt. Júl. 06 2017, 22:01 by Felix Kaleolani

» Ármány és szerelem -Sam-Eric
Kedd Júl. 04 2017, 23:08 by Eric A. Blake

» FKFE rendszer - Nyilvántartási adatbázis (és avatarfoglaló)
Hétf. Jún. 26 2017, 10:14 by Claire P. Collins

» Claire Patience Collins
Vas. Jún. 25 2017, 18:48 by Sebastian McBridge

» Közös élet, közös döntések (Seby és Josh)
Kedd Jún. 20 2017, 00:30 by Joshua McBridge

Top posting users this month
Felix Kaleolani
 
Joshua McBridge
 
Samuel T. Collins
 
Reeven Callagher
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Eric A. Blake
 
Kelly Evans
 
River D. Woodrow
 
Kouji Oohara
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Áldjon meg téged az Úr! ~ Jack és Matt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Christopher Matthew Hart
avatarKlasszikus kommunikáció
Életkor : 26
Foglalkozás : hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 202

TémanyitásTárgy: Áldjon meg téged az Úr! ~ Jack és Matt   Vas. Ápr. 10 2016, 22:10

Eléggé kuszák a napjaim, mióta kiderül van egy bátyám, de az ünnepek és a vizsgáim miatt keveset találkozom Joshuával. Apával is ami azt illeti, mivel még kissé dühös vagyok rá. Fogalmam sincs pontosan miért, mert ő sem tudta meg sokkal előbb ezt a tényt, mint én, de azért szólhatott volna nekem is, kit hívok ebédre... Josh is egyelőre tagad, engem ugyan elfogad de... mit jelent testvérnek lenni? Mit jelent öcsnek lenni? Isten vajon milyen szándékkal küldte Josht az életünkbe? Vagy épp mi milyen szerepet kell betöltsünk Joshua életében? A kollégiumban nem tudok normálisan imádkozni, mert Will folyamatosan szövegel, ha ott leledzik, hogy Richiet ne is említsem, aki szerintem ha látná mit csinálok elnyomná rajtam a csikket... Hah. Szóval mostanában sokat járok templomba, vagy legalább is a templomkertbe, hogy dohányozhassak. Az Úr háza szent, a pap ki is tekerné a nyakam, ha már csak a küszöbön is rágyújtanék. A gyülekezettel megbeszéltük, tartunk egy kis pikniket, hogy jön a jó idő, sokan hoztak mindenféle kézműves holmikat, gyöngyöket, varrni való holmikat, mások süteményt és szendvicset, társasjátékot, a gyerekeknek játékokat. Én magam szendvicseket hoztam, meg pár alap cuccot bűvészkedni, a gyerekek szokták szeretni és nincs az, hogy nem tudok velük mit kezdeni. Mert... a gyerekek ijesztőek.
Éppen a magam unott tempójával pakolok ki az egyik dobozból, mikor George oldalba bök és közli a lányok elől bezsongtak. 17 és 18 évesek, nem kicsik már, az utcáról invitálnak be embereket, hátha csatlakoznak és meghallgatnak pár prédikációt amit a papunk ad elő vagy épp mi vetünk fel és beszélünk át. Nem igazán izgat a dolog, miért izgatottak, a lányokhoz sem értek. Persze George ezzel tisztában van, odalökdös, segítsek már, keresztényi cselekedetből, pakolni ő is tud. Már mondanám ez rá is igaz, de jobb híján elindulok. A lányok közlik "Ott jön Walker, úristen az ott Walker!", én meg hirtelen nem értem. Hallgatni hallgatok rádiót, de klippeket nem nézek, koncerten meg vagy látom az előadót vagy nem. Főleg ha nincs rajtam a szemüveg... Most sincs.

-Chris, hívd be, hívd be, mi túl lelkesek vagyunk, te viszont nyugodt, hívd már be! Most most most!
-Mi? Kit? Miért? Jó...
Gőzöm sincs, de csak egy férfi közeledik most, hát megköszörülöm a torkom és odaállok elé. Először csak bámulok rá, mert halvány lila elképzelésem sincs, mi olyat tudnék mondani ami becsábít ide bárkit is. Istenben vagy hiszel vagy nem, ezt nem lehet ráerőltetni senkire. Ahogy a prédikációkat sem. Vagy hogy egyen, legyen hirtelen éhes...
-Ahm... izé... Szervusz. Ne haragudj, hogy feltartalak a napi rutinodban de... korunkbelieknek van piknik a kertben és... rengeteg kaja van, sok játék, amihez többen kellenénk és nagyon örülnénk, ha csatlakoznál. Nem vagy kötelezve semmire, ez nem valami hittérítő izé, csak... amolyan ismerkedős délután. Szóval... izé... Christoph vagyok. Christopher Matthew Hart, örvendek...
Adom a kezem, remélve nem lök el és küld el Kenyába... Nem vagyok sem karizmatikus, sem jól érvelő valaki, tipikusan azt a szerepet töltöm be mindig, akin keresztül néznek, még a szemem is túl sokszor sütöm le, mert kerülöm a konfliktust. A lányok persze feszülten figyelnek, ha mást nem bevetik magukat, ha én elbuknék, márpedig nem szoktam valami sikeres lenni általában.

_________________





“Ahogyan a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződik a szívben az ember.”
(Példabeszédek 27:19)

Vissza az elejére Go down
Jackson Walker
avatarVároslakó
Életkor : 28
Foglalkozás : zenész
Hozzászólások száma : 10

TémanyitásTárgy: Re: Áldjon meg téged az Úr! ~ Jack és Matt   Hétf. Ápr. 11 2016, 16:13

Már hajnalban a stúdióban nyitottam, hónapok óta egy új albumon dolgoztunk a srácokkal, és mint ilyenkor mindig, nem bírtam nyugton megülni. Csak tökéletes munkát akartam kiadni a kezemből, és sosem éreztem hibátlannak a megvágott zenéket, amelyeket otthagytunk egy éjszakára pihenni a profi stúdiós gépeken. Úgyhogy mindig én voltam az első, aki megérkezett, és az utolsó, aki távozott onnan. Csupán azt nem kombináltam bele, hogy rajtam kívül a bandában mindenkinek volt magánélete. Barátnő, család, miegymás, egyedül engem nem várt haza senki. Úgyhogy ma reggel a többiek beintettek, miután tegnap éjszakába nyúlóan nyüstöltem őket a lemezzel, és megmondták, hogy bocsi, de ezt a napot mára kiveszik. Sosem voltam egy erőszakos fajta, így kissé csalódottan, de rájuk hagytam a dolgot. Azt terveztem, hogy velük ellentétben én bennmaradok és estig csiszolgatom a félkész dalszövegeket, de ehhez előbb ki kellett ugranom a boltba cigiért, piáért és egy doboz tejért a napi embertelen kávéadagomhoz.
Egy rekesz sörrel, két doboz cigivel és a bocifoltos csomagolású tejjel ballagtam éppen visszafelé a stúdióba, elhaladva a templom mellett is. Eddig egyetlen egyszer jártam csak a helyi templomban, akkor is csak a kíváncsiság vezérelt arra, hogy belülről is megnézzem az épületet. Csalódottan vettem tudomásul, hogy odabent sem volt semmi érdekes, nem úgy, mint néhány ősöreg építményben. Úgyhogy legfeljebb öt percet, ha eltöltöttem ott, és már rá is untam az egészre, szóval gyorsan bedobtam a gyűjtőládába egy kis pénzt és úgy iszkoltam ki, mint kisgyerekek az utolsó kicsengetés után. Sosem fogom megérteni, hogy képes valaki minden hétvégéjét egy ilyen rémunalmas helyen tölteni egy rakat álszent emberrel.
És ekkor lépett elém a nagyjából velemkorú srác. Körülbelül olyan volt a kiállása, mintha fizikai fájdalmat okozna neki ez a néhány mondat is. Általában rám mondták, hogy gátlásos vagyok és meglehetősen antiszociális, de ő még talán engem is felülmúlt. De nem is igazán ez döbbentett meg, hanem a puszta tény, hogy engem valaki be akar invitálni valami felekezeti piknikre vagy hasonlóra. Engem. Elég volt csak benéznem a templomkertbe, majd magamra, ahogyan ott feszítettem a Sex Pistols feliratú pólómban és sörrel a kezemben, és már beláttam, hogy ez elég abszurd dolog. (Nem mintha bármi szégyellnivaló lenne ebben, a Sex Pistolst biztosan valami felsőbb hatalom adta a zeneiparnak.)
- Jack Walker - ráztam vele kezet némi fáziskésés után, kissé megilletődötten. - Az az igazság, hogy nem vagyok valami nagy hívő és hacsak a sör nem jó, akkor a bulihoz sem nagyon tudok hozzájárulni...
Itt szúrtam ki a kerítésnél ácsorgó, csillogó szemű lányokat. Azonnal leesett a tantusz, nagy valószínűséggel ők akarták, hogy bemenjek. Meg is lepett volna, ha valaki csak úgy önszántából behív engem egy ilyen helyre. Előítéletek ide vagy oda, lerítt rólam, hogy a kereszténység és én két nagyon távoli pontján helyezkedtünk el a létezésnek.
- De öhm... akár be is nézhetek egy kicsit, nincs semmi dolgom. - Egyszer még a túlzott diplomatikus kedvességem fog a sírba vinni. Mennyivel egyszerűbb lett volna tahó módon ignorálni azokat a lányokat. Valószínűleg bárki más ezt tette volna a helyemben. Megutálnak? Na és akkor, van helyettük kismillió másik rajongónk. De tőlem távol állt az ilyesmi. Még akkor is, ha ehhez Isten házába kellett merészkednem. Magamban azért reménykedtem, hogy megúszom valami ingyen kajával és már szabadulhatok is, mielőtt még gyónni is elküldenek. Nos... lenne mit.
Egy tapodtat sem mertem mozdulni, pedig valószínűleg most jött volna az a rész, hogy magabiztosan besétálok a kapun. Ehelyett álltam az út közepén, mint a cövek és egyik kezemből a másikba adogattam a zacskót, benne a frissen vásárolt dolgokkal. Szép nap elé néztem, mit ne mondjak...

_________________





Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
avatarKlasszikus kommunikáció
Életkor : 26
Foglalkozás : hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 202

TémanyitásTárgy: Re: Áldjon meg téged az Úr! ~ Jack és Matt   Hétf. Ápr. 11 2016, 18:36

Előre átkozom magam amiatt, hogy nem mondtam nemet. Ritkán mondok nemet, mert mire felfogom, hogy jobban járnék már késő. Most is így történik, rávesznek a többiek, hogy invitáljak be valami srácot. Úgy tippelem a suliból ismerik vagy az egyetemről, valami színész, ha küllemre nem is egy di Caprio, de mit számít az, ha érti a dolgát. Ami elsőre bizakodással tölt el, hogy nem leszek elküldve semerre, sőt bemutatkoznak, kezet fognak velem és valóban Walkernek hívják. Legalább nem valami Smith és égtem volna, vagy épp a lányok.
-Igazából nem kell hozni semmit, de szerintem vagyunk páran akik örülnénk egy kis sörnek...
Mondom kis mosollyal, de őszintén. Attól hogy keresztény vagyok szoktam sört inni, nem tiltja a Biblia. Érdekes is lenne, bár menőbb lenne vízből bort csinálni, az is tény.
-Té...tényleg? Szuper! Rendes tőled!
Nem veszem észre, hogy a lányok miatt csinálná, de nekem mindegy is. A lényeg hogy van olyan jó fej, hogy legalább körülnéz, ritka az ilyen kedves ember. Nekem legalább is már annak minősül, mert ahelyett, hogy visszautasít, elfogadja. Mondjuk nem jön, csak áll, hezitál.
-Nem esz meg senki. Mondanám, megvédelek ha mégis de... elég gyáva vagyok. De dolgozom az ügyön. Gyere!
Nevetek kicsit, finoman hátba veregetem és mutatom merre. Nem lehet eltéveszteni, de ha már invitáltam így illik. Nem vagyunk olyan sokan, talán ha húszan, meg a pár gyerek, akik rohangálnak, mert fogócskáznak. A két lány nem mozdul, csak sugdolóznak és izgatottan pillantgatnak a srác felé.
-Kérsz valamit? Amúgy... látom a szókimondó zenét szereted.
Mosolygok rá, elveszek egy szendvicset, kínálom őt is és leülök a padra, de mivel tekintetem a pólójára tévedt sejtheti amiatt vontam le a következtetést. Nekem kissé túl nyersek a szövegeik, de ez nem jelenti hogy ki kellene nézni innen. Isten szemében amúgy is mind egyformák vagyunk, de lehet feszélyezi a légkör. De ha már eljött, jól is érezhetné magát, mi is csak emberek vagyunk ahogy ő, ismerkedni pedig jó dolog.
-Ismered a lányokat amúgy? Ahogy elnézem eléggé odavannak érted.
Mosolygom meg a dolgot, mert az egyik távolabbi padon ülnek és nyomkodják a telefont, de érezni lehet a tekintetük. Huh... még jó, hogy tudom nem engem vizslatnak, tutira zavarba jönnék.

_________________





“Ahogyan a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződik a szívben az ember.”
(Példabeszédek 27:19)

Vissza az elejére Go down
Jackson Walker
avatarVároslakó
Életkor : 28
Foglalkozás : zenész
Hozzászólások száma : 10

TémanyitásTárgy: Re: Áldjon meg téged az Úr! ~ Jack és Matt   Hétf. Ápr. 11 2016, 22:39

Máris szereztek nálam egy jó pontot. Nem voltam az a fajta, aki erőszakosan rátukmálja másokra a piát, de sosem értettem az antialkoholistákat. Nyilván az én alkohol(-és egyéb)fogyasztási szokásaim leginkább a beteges kategóriát súrolták, de néhány korty ital és egy kis becsiccsentés még senkinek sem ártott meg. De úgy tűnik, ez a bagázs sem csak szentelt vizet ivott. Oké, azt nem inni szokás. Akkor misebort.
- Oké, akkor ezt szívesen bedobom a közösbe - vontam meg a vállam végül tettetett lazasággal. A magamfajtáktól elvárják, hogy majd' szétessünk a lazaságtól, de engem minden ilyen helyzet némiképp frusztrált. Ha az embert éveken át terrorizálják, megtanul félni a legártatlanabb közeledéstől is és mindenhol támadást sejteni.
Félszegen követtem, kezemben a zacskóval. A saját gyávaságára utaló megjegyzést csak egy feszengő mosollyal díjaztam, ami azt illeti, én sem voltam a bátorság mintaképe. Bármilyen életveszélyes őrültségbe bele lehetett rángatni, ilyen téren elég magasan volt a félelemküszöbön, szociálisan viszont a leghétköznapibb helyzettől is rettegés fogott el.
- Nem, köszi, maradok a sörömnél. - Azért erről eszem ágában sem volt lemondani. Különben is, a napi folyadékbevitel nagyon fontos, és bár ezt vízre szokták mondani, lényegében a sör is folyadék. És még csak nem is valami vacak fajtát vettem, úgyhogy igazán nem szólhatott érte senki sem. Eredetileg a dalszövegeim felett ülve terveztem elfogyasztani, megtoldva némi anyaggal is, de erről úgy tűnt, még egy jó darabig le kellett mondanom. Elég érdekesen nézett volna ki, ha itt nekiálltam volna felszívni a cuccot, vagy enyhébb esetben csak békésen sodortam volna magamnak egy spanglit. Nem mintha bármelyik lett volna nálam, de akár lehetett is volna. - Valahogy úgy, punkpárti vagyok. Ezek szerint ismered őket, de van egy olyan érzésem, hogy nem a kedvenceid.
Meglepett volna, ha kiderül, hogy nagy Sex Pistols fan. És még csak nem is amiatt, hogy hívő keresztény volt. Egyszerűen manapság az emberek nem rajonganak az efféle zenéért.
A szendvicsből egyelőre nem mertem venni, egyrészt mert szörnyen zavarban voltam, másrészt pedig már magamba kényszerítettem néhány falatot reggel. Rosszul ébredtem, ugyanis a gyötrelmes stúdiózás velejárója volt a másnaposság, az pedig ugyebár nem serkenti az ember étvágyát. Az enyémet semmiképp.
- Azt úgy nem mondanám - ráztam meg a fej, hátrapillantva a lányokra. Épp csak egy pillanatra találkozott a tekintetünk, utána azonnal beletemetkeztek a telefonjukba, mintha valami szörnyen érdekeset találtak volna. - Zenélek, talán onnan ismerhetnek. Van pár öhm... ismertebb számunk a zenekarommal.
Igazából örültem, hogy ez a Matt nevű srác nem ismert engem és úgy kezelt, mint akármilyen másik átlagos embert. Oké, kicsit fura, hogy az utcáról random módon behívtak valami szektás szeánszra... akarom mondani gyülekezeti piknikre, de azért tényleg rendes dolog tőle. Amíg nem akarnak megtéríteni, még akár jól is elsülhet a dolog.
- Amúgy ilyenkor mit szoktatok csinálni? - néztem körbe a kertben. Mert tényleg mindenki elfoglalta magát, de biztosan volt valami célja is annak, hogy itt összegyűltek, nem csak tengtek-lengtek egész nap. Bár annak is megvan a varázsa, én személy szerint szívesen űztem volna olykor. - Mármint az evésen kívül. Mert az tényleg a legjobb program az ivás után, de gondolom nem ennyiből áll a nap...
Ha már ide keveredtem, akkor komolyan érdekelt, mégis hova invitáltak be.

_________________





Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
avatarKlasszikus kommunikáció
Életkor : 26
Foglalkozás : hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 202

TémanyitásTárgy: Re: Áldjon meg téged az Úr! ~ Jack és Matt   Szomb. Ápr. 16 2016, 00:06

Mosolygok, igazából ha nem ad bele most semmit az sem baj, nem azért hívjuk, van minden. Ismerkedni hívjuk, játszani, ellenni. Mert jó látni, hogy az emberek igenis tökéletesen elvannak egymással anélkül is, hogy bántsák egymást. Benn leülök vele az egyik padhoz, én magam elveszek egy szendvicset, ő marad a sörénél, bólogatok. Sör nincs, csak mindenféle üdítő meg tea, kávé, rágcsák, sütemények. De ki tudja, lehet később szemet vet majd valamire.
Fogalmam sincs vajon milyen napi rutinban zavartam meg, de ha már így esett, próbálok beszélgetni. Nem lány, szóval a kezdeti feszkó kezd kimenni belőlem, kaja után egy kis kávé és cigi és teljesen rendben leszek. Addig is a pólója kapcsán érdeklődöm mit hallgat, ha unja magát.

-Jah, ismerni ismerem, kevesen nem ismerik szerintem... de jah, hát igen, nekem túl... obszcének és szókimondóak. Szeretem ha egy dalnak van üzenete, vagy bárminek de... ez a fajta stílus nem az én világom.
Vonok vállat, jelezve, nem zavar, őt se zavarja, mások vagyunk. A klasszikus zenéért sem vagyok oda, az a másik véglet, szóval... Áttérek a csajokra, akik rém feltűnően fixírozzák a srácot, nem tudom hova tenni
-Tényleg? Az klassz. Bocs, én nem igen vagyok képben ezekkel. Olyasmit játszotok, mint a Sex Pistols, vagy annál kevésbé lázadót?
Mosolygok rá, majd mivel kábé fél perc alatt betoltam a szenyát, öntök egy kis kávét és előkotrom a cigim, őt is megkínálva, hátha dohányzik (és nem nézi rossz szemmel ha rágyújtok itt mellette.)
-Ilyenkor?
Fújom ki a füstöt ha nem ellenezte a cigit, mert akkor eltettem és csak szürcsölgetem hang nélkül a kávém.
-Háááát, mindenfélét. Van hogy nézünk valami filmet, vagy ha közeleg valami ünnep közösen készülünk rá apróságokkal, ha van valakinek valami gondja átbeszéljük, vagy átmegyünk és segítünk... a múltkor például átmentem megszerelni a csapot az egyik nőhöz, aki egyedül neveli a kislányát. Jött velem még pár ember, ők közben összeraktak neki egy szekrényt. Van amikor ilyeneket. Most csak hoztunk tollast meg pár társast. Mégsem egyedül tengődünk otthon, az nem jó. A koliban amúgy sem jó tespedni, túl jó az idő ahhoz.
Mosolygok, de nem teszem hozzá, több okom is van ennél.
-Meg ha konkrétan összeülünk akkor szoktunk a Bibliáról is beszélgetni. Kiemelünk egy sort, vagy egy bekezdést, egy történetet és átbeszéljük kinek mit jelent, az ő életében ez hogyan segít vagy hogyan segített. Megismerjük a tanítást, egymást, önmagunk. "Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájokból. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki őt felemelje."
Mosolygok rá és belekortyolok a kávéba.
-De nyugi, ha ez a része nem érdekel nincs dolgod vele. A lényeg, hogy jól érezd magad, barátok között vagy. És... rajongók között is.
Nevetek kicsit, mert a csajok lesik minden rezdülését.
-Nem nehéz híresnek lenni? Mármint... engem nagyon frusztrálna, ha megyek és felismernek, meg nézik mit csinálok, de mondjuk szerepelni sem szeretek, lehet ezért van csak... mintha nem lehetne magánéleted. Pedig van, tudom, hogy van, csak. Valahogy mégis, nekem mindig is fura volt.
Josh is... mi lesz ha befut mint színész, hát ő sem egy nagy kifelé élő típus. Bár Jack sem tűnik nagyon annak... érdekes.

_________________





“Ahogyan a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződik a szívben az ember.”
(Példabeszédek 27:19)

Vissza az elejére Go down
Jackson Walker
avatarVároslakó
Életkor : 28
Foglalkozás : zenész
Hozzászólások száma : 10

TémanyitásTárgy: Re: Áldjon meg téged az Úr! ~ Jack és Matt   Vas. Ápr. 24 2016, 23:46

Igazából az lepett volna meg, ha rávágja, hogy neki is a kedvenc bandája, mondjuk a Rammstein mellett. Utóbbit mondjuk akkor sem hallgattam volna, ha valaki kényszerít rá, minden esetre a sráctól még abszurdabbnak tűnt volna.
- Az biztos, hogy sosem finomkodnak - vigyorodtam el. - De én pont ezért szeretem őket. Ha valami szar, akkor azon nem változtat, ha szebb köntösben tálaljuk. Szerintem. Persze a helyzettől is függ.
Különben az sem zavart volna, ha közli velem, mennyire gyűlöli ezt a zenét. Mindenkinek más az ízlése, habár személy szerint a diszkópatkányokat és a fiúbandákra vonagló tinilányokat bezártam volna valahova, de ezt a nézetemet sem hangoztattam inkább. Szerencsére nem olyan körökben mozogtam, ahol az ilyen emberek túl gyakran megfordultak. Az ismerőseim többsége vagy a punk és rocker réteget képviselte vagy amolyan saját stílusba tartozott.
- Annál azért kevésbé lázadót, jobban szeretem a lírikus dalszöveget. Meg azt hiszem, kicsit dallamosabb is a zenénk, legalábbis törekszem rá. - A számaink többségét én írtam, és bár imádtam a régi punkokat, de azért zeneileg többet és élvezetesebbet akartam nyújtani, mint a Sex Pistols. Akkoriban ők voltak a legjobbak, de azóta rengeteg idő eltelt, és a zeneiparral együtt az egész stílus megváltozott. Most már nem volt elég, ha az ember írt egy jó dalszöveget és két akkordot játszott a gitárján, jobb esetben két összeillőt.
Azonnal lecsaptam a cigire, és miután megköszöntem, én is rágyújtottam. Kölyökkorom óta dohányoztam, és mivel eddig a többi függőségemtől sem sikerült megszabadulnom, így ezt sem tartottam szükségesnek. Ha az ember annyira közeli kapcsolatot ápol a kábítószerekkel, mint ahogy én is tettem, utána már nem nyomja a lelkét annak a terhe, hogy esetleg le kéne rakni a cigit.
- Nem ilyen helyekre szoktam járni, de ha jobban belegondolok, nem hangzik rosszul. Mármint hogy segítetek egymásnak, manapság az emberek nem nagyon foglalkoznak másokkal. Jobb esetben a családtagjaikkal meg egy-két baráttal, de inkább még azokkal sem. Szóval ez tök jó, tényleg. - Egy pillanatra átfutott a gondolat az agyamon, hogy milyen jó lehet tartozni valahova. Akárhova, ahol ha baj van, fordulhat az ember valakihez, segítenek neki, támogatják, kirángatják a gödörből. De aztán el is hessegettem a dolgot, mert nyilván ezt nem az olyanoknak találták ki, mint én. Valószínűleg két alkalom után szenteltvízzel fröcsköltek volna le hangos "távozz Sátán" kiáltások közepette. Vagy valami hasonló.
Figyelmesen hallgattam a bibliai idézetet. Szép volt, legalábbis amit üzenni akart, az mindenképp. Én viszont nem tudtam elhinni, hogy ez megvalósul az életben. Jók ezek a tanítások, egy remek célt szolgálnak, de ugyan ki ilyen a mai világban? Mert én csak azt láttam magam körül, hogy mindenki eltaposta a másikat, nem pedig felemelte vagy még zuhanás közben visszarántotta. Nem, az emberek nem ilyenek, és ezen nem változtathat az sem, ha valaki kívülről tud ilyen régi szövegeket. Valószínűleg már akkor sem működött ez.
- Nem tudom, még nem sikerült dűlőre jutnom vallási kérdésekben. Ami azt illeti, annyit nem is tudok róla... Talán majd egyszer jön valami pálfordulás, nem tudom. - Esküszöm, nem gyenge viccnek szántam a páli fordulatot, épp csak ez a kifejezés jött a számra.
A kérdése teljesen jogos volt. Legtöbbször frusztrált, hogy felismertek az emberek, és próbáltam velük kedvesen viselkedni, de folyton elfogott valami szorongás a közelükben. Állandóan attól rettegtem, hogy majd rájönnek, mennyire szar alak vagyok valójában, vagy hogy elkövetek valami baklövést és onnantól kezdődik újra a kipellengérezés, amelyen már kamaszként keresztülmentem. És ezen nem segítettek az évek, eddig valahogy megúsztam mindenféle balhé nélkül, de ez sem adott több önbizalmat. Jó, felkerült rólam egy rakat részeg és bulizós kép a netre, de az ilyenek nem zavartak. Semmi vállalhatatlant nem tettem ilyenkor, legfeljebb úgy néztem ki, mint akit kimostak, majd áthajtottak rajta egy úthengerrel. De mégis ki ne eresztené el magát néha? Azt meg úgysem tudta senki, hogy néha mennyire eleresztettem magam...
Kifújtam a füstöt, mielőtt válaszoltam volna.
- Eleinte nagyon furcsa volt, most már megszoktam. És szerencsére a legtöbben normálisak, csak közös képet szeretnének, aláírást meg ilyeneket, nem jelennek meg a lakásomon vagy tudom is én. Néha elég fura dolgokat lehet olvasni, de nekem ez eddig kimaradt az életemből. Mondjuk nem is vagyok egy Justin Bieber, negyedannyian sem ismernek - ráztam meg a fejem. Előbb ugrottam volna ki egy toronyház tetejéről, minthogy olyan legyek, de ezt már inkább nem mondtam ki hangosan. - Úgyhogy túl lehet élni. Megörülök is, ha valaki elismeri a zenénket. Megerősít abban, hogy van értelme tovább csinálnom.
Néha tényleg ennyi tudott csak rábírni arra, hogy végigcsináljak néhány napot. De az előbbi mondatot inkább meghagytam abban a jelentésében, hogy a zenélésben adott újabb löketet az emberektől jövő biztatás.
Kiittam a maradék sörömet, mielőtt teljesen felmelegedett volna. A világon talán nincs is szörnyűbb, mint a meleg sör.

_________________





Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
avatarKlasszikus kommunikáció
Életkor : 26
Foglalkozás : hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 202

TémanyitásTárgy: Re: Áldjon meg téged az Úr! ~ Jack és Matt   Szer. Ápr. 27 2016, 22:03

-Ez így van csak... ha már zene, szeretem ha van benne dallam, nem csak egy és a tömény zúzás. Szeretem, ha a zene megnyugtat, valszeg' emiatt választok inkább mást.
Mert alapból nincs bajom a Sex Pistols-zal sem, csak túl egyhangú is nekem egy idő után. De az jó hír, hogy nem lök le a padról a véleményem miatt és nem hagy itt. Mindig jó érzés, ha nem csinálnak az emberek személyes kérdést mindenből, akkor könnyen megsértődnek.
-Az jó. És gyakran koncerteztek? Merre fele? Vagy kérdezzem úgy merre nem?
Mosolygok, ha sok fele járnak, lehet így könnyebb válaszolnia.
A cigi nem hogy nem zavarja a srácot, de úgy érzem függőtársra lelte benne. A szokásos szemcsillanás, hogy "cigi!" nála is befigyel, nálam a kávénál is ez van. Szóval rágyújtunk kellemesen lelazulva, én is teljesen megnyugodtam, hogy visszatérhettem a komfortzónámba, több idegent ma már talán nem kell leszólítanom.

-Ehm, jah. Főleg a nagyvárosokban, mert a kisebbekben még hagyján. De Los Angeles olyan bazi nagy, meg zsúfolt valahogy. Még szokom. Dayton kis porfészeknek tűnik ehhez képest, komolyan.
Nevetek, mert nekem sosem tűnt kicsinek, de LA annyira szűkös már az embereknek, hogy jah, megváltoztak a fejemben a dolgok, kialakult képek.
-Amúgy milyen helyekre szoktál járni? Mondtad nem ilyenre.
Hátha mond valami jót, még mindig ismerkedem a várossal.
-A hit megtalál, ha meg kell találjon. Én nem féltelek, Pál történetével viszont ha unod magad, megismerkedhetnél, ha már említed. Az jó.
Mosolygok, persze relatív kinek mi a jó, de szerintem érdekes. Közben mélyen tüdőzöm a cigit, nagyon kellett már.
Aztán kérdezem erről a híresnek lenni dologról, mert számomra eléggé idegen, legalább most hallok egy személyes tapasztalatot.

-Najah, azért az elég para lenne, ha követnének merre mész haza, kivel vagy, mittom' én. Amúgy nem lehet csak nem vetted észre? Mondjuk addig jó!
Nevet kínosan, remélem nem ültetek bogarat a fülébe vagy hasonló.
-Persze, amíg egy valakinek is örömöt okoz, megszólítja, akkor már van értelme. De akkor is van értelme, ha magadat tudod ezzel megszólítani, tudsz... önkifejezni, na érted. Mert sokszor mondtam a faternak, mi értelme megbütykölnöm valamit, ha pár hónap és megint vacak lesz? De azt mondta, ha jól érzem magam míg foglalkozom vele, ha bárkinek hasznos, miért ne érné meg? És... jah, végül is jah, szóval hajrá! A te szakmád jó nehéz. Amúgy énekelsz vagy zenélsz? Mi a szereped a bandádban?
Faggatom még egy kicsit, mert amúgy ez tök érdekes, érdekel is.
-Na, tutira nem kérsz valamit? Látod mennyi van, max akkor pusztítjuk el, ha egy sáskahad besegít...
Tukmálom kicsit ha mégis enne, bátran tegye, persze lehet tényleg elég neki egy kis sör, folyékony kenyér végül is, megérteném azt is.

_________________





“Ahogyan a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződik a szívben az ember.”
(Példabeszédek 27:19)

Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTárgy: Re: Áldjon meg téged az Úr! ~ Jack és Matt   

Vissza az elejére Go down
 

Áldjon meg téged az Úr! ~ Jack és Matt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Bellboy needed || Callie&Matt
» Matt Bomer

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-