Tárgy: Hajnali kórházlátogatás - Kelly & Jack Vas. Ápr. 17 2016, 13:25
Utólag már én is beláttam, hogy nem volt jó ötlet betépve leülni egy padra az éjszaka kellős közepén, azzal a címszóval, hogy csak kicsit lepihenek. Nem voltam jól, nagyon nem, gondoltam pár perc pihenés majd jót fog tenni. Ebből a pár percből az lett, hogy ülve elaludtam, és még arra sem keltem fel, hogy kizsebeltek és elvitték mindenemet - pénztárca, benne az iratokkal és egy kisebb összeggel, telefon, de még a cigimet és az öngyújtómat is elvitték. Egyedül néhány gitárpengető maradt a zsebemben, amelyből mindig hordtam magamnál többet is, ez amolyan rossz zenészszokás volt. Arra riadtam fel, hogy két pasi keltegetett és kérdezgették, hogy minden rendben van-e velem. Rémülten felpattantam és rá akartam vágni, hogy persze, minden oké, de abban a pillanatban már vissza is zuhantam a padra, szerencsére nem a földre. A következő feltápászkodási kísérletem is kudarcba fulladt, ugyanis rettentően szédültem. Ez volt az a pillanat, amikor karon ragadtak és kijelentették, hogy sürgősen be kell mennem a kórházba, mert ritka szarul nézek ki. Próbáltam ellenkezni, bizonygattam, hogy jól vagyok, csak kicsit többet ittam a kelleténél, de ragaszkodtak hozzá, hogy bekísérjenek, nem akarták, hogy az ő lelkükön száradjon, ha esetleg valami komolyabb bajom lesz. Jobbnak láttam nem közölni velük, hogy elég gyakran kerülök ilyen állapotba, és pár óra múlva úgyis kiürül a cucc a szervezetemből és kutya bajom sem lesz - fogjuk rá. Valószínűleg kicsit túlzásba vittem a mai adagomat, amire rájátszhatott még a kimerültség és egyéb tényezők is. Az viszont esélytelen, hogy ezt valami orvos ne szúrja ki, nekik nem adhatom be csak úgy simán, hogy részeg vagyok. Láttak ők már sok mindent, nem fognak nekem hinni. De ahhoz is gyengének éreztem magam, hogy ellenkezzek. Egyszóval nem tehettem mást, csak hagytam, hogy a két nagyjából velem egyidős srác bekísérjen a legközelebbi kórházba és átadjanak valami ott dolgozónak. Az az igazság, hogy elég tompa voltam még, kicsit lassabba fogtam fel, ami körülöttem történt, mint máskor. Csak reménykedni mertem benne, hogy épp rengeteg a munka és elhajtanak majd, nem vizsgálnak meg alaposabban és semmi efféle. Mély levegő, nyugalom, Jack.
Tárgy: Re: Hajnali kórházlátogatás - Kelly & Jack Vas. Május 01 2016, 21:47
Jack & Kelly
A hajnali ügyelet fárasztó dolog, rám azonban egyelőre az újdonság varázsával hat. Ez az első, hogy ilyesmire osztottak be az ügyeletes orvos mellé, aki egyben a mentorom is. Nem történik semmi, egészen addig, míg be nem hoznak egy beteget, akinek kiderül sürgősen operációra van szüksége. Egészen izgalomba jövök tőle, hogy ilyen eseménydúsan telik az első éjszakám itt, az ügyeleten, ez azonban csak addig tart, amíg a mentorom közli velem, hogy én természetesen, megfelelő tapasztalatok híján egyelőre nem vehetek részt a műtéten. Normál körülmények között megfigyelőként ott lehetnék, hogy tanulhassak, de mivel valakinek az esetlegesen betévedő további betegeket is el kell látnia, ott kell maradnom az ügyeleti szobán. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vagyok csalódott, de tudomásul veszem. Ez is fontos, hisz mi van, ha műtét közben érkezik valaki, akinek sürgős ellátásra van szüksége? A műtét azonban elhúzódik, más pedig nem jön, így a szobában egyedül üldögélek, keresztrejtvényt fejtve, hogy ezzel próbáljam ébren tartani magam, de unalmamban egyre nagyobbakat pislogok. A percek csigalassúsággal telnek. Már kezd hajnalodni, mikor azonban megjelenik két férfi, akik egy harmadikat támogatnak. Egyből felugrok és bevezetem őket a rendelőbe. Hamarosan kiderül, hogy a parkban egy padon találtak erre a férfire, aki tényleg első ránézésre is elég rossz bőrben van és azért hozták be. Nem tűnik bonyolult esetnek, mégis izgatott leszek. Valószínűleg csak egy rutinkivizsgálás, de akkor is az első lesz, amit teljesen egyedül csinálok végig! Megköszönöm a férfiaknak, hogy behozták ezt az ismeretlent, akik ezek után gyorsan el is tűnnek a helyszínről és kettesben maradunk. A fickó tényleg nincs épp jó bőrben. Nagyon sápadt és elég zavaros a tekintete. De nem tűnik hajléktalannak, vagy ilyesmi, annál valamivel ápoltabb, azt hiszem. - Uram, hall engem? Érti, amit mondok? Ha ért, kérem, válaszoljon - fordulok oda hozzá. Meg kell tudnom, mennyire van tudatánál. Első ránézésre azt mondanám, biztosan részeg vagy bevett valamit, de nem szabad elhamarkodottan ítélkeznem. Ha valami betegsége van, akár valamiféle roham is lehet az ok. - Lenne kedves elárulni a nevét? - teszek fel neki még egy kérdést. Ha megérti, mit szeretnék és még választ is ad, az nagy segítség. Már csak azért is, mert rákereshetek a kórház nyilvántartásában és ha kezelik vagy kezelték valamivel az ország bármely kórházában, azt néhány perc alatt megtudhatom és pontosabb képet kaphatok arról, mi lehet a gondja. De ha nem is találok semmit, akkor is jó jel, ha tud válaszolni a kérdéseimre. Amíg nem kapok valamiféle választ vagy reakciót, nem folytatom azonban a kérdezősködést. Hátha. Ha nem tud értelmesen kommunikálni, akkor viszont kénytelen leszek másféle irányba elindulni a kivizsgálással.