Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Amikor már a pia sem segít... Kimberly/Leopold

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Leopold K. Lindhardt
Városlakó
Életkor : 27
Foglalkozás : Kritikus, szerkesztő
Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTéma: Amikor már a pia sem segít... Kimberly/Leopold   Pént. Márc. 11 2016, 20:47

Ez hiba volt. Ő sem érti, hogyan is egyezhetett bele, hogy ezekkel a tagokkal menjen el kocsmázni. Mert ha még elmentek volna, de közölték az nem poén, vegyenek piát és üljenek ki a térre! Leopoldnak persze mindegy, hol isznak, ha isznak. De ezek a srácok még inni sem tudtak normálisan, vagy legalábbis nem bírják, pár sör és már csak baromságokat beszéltek. Ráadásul mindent mellre szívtak, nem érti Abrahamat, miért ilyen suttyókkal barátkozik? Lassan azt sem érti, ő maga miért barátkozik Abbel... Kezdi feladni a harmadik óra után, épp valami rettentő szakállas viccet mesél akadozva az egyikük, amikor Leopoldban megérik a gondolat, hazamegy. De már egy órája is bepróbálkozott és nem hagyták. Fél órája se. Nem is érti, miért olyan fontos, hogy maradjon. Már azt hazudta várja a csaja, pedig nincs is neki, hacsak az egyik aranyhalára rá nem fogjuk, hogy ő az. Meghúzza a vodkás üveget, ami a kezében van, mikor meglát a park padján ücsörögni egy csajt, talán ő maga is inna? Lehet, sötét van, nem látja. De egyedül van és nőnemű és ha sötét mint a belsőzseb akkor is jobb társaság, mint ezek a srácok. Ez már most eldőlt. Nem is gondolkodik, rögtön arra veszi az irányt, nem túl elegánsan, de átpattanva a padon, hogy levágja magát a csaj mellé.
-Héééj, kicsim, mondtam várj meg otthon!
Veti oda hangosan és közelebb hajol.
-Könyörgöm szánd meg egyszerű antiszociális suttyó mivoltom és legalább egy veszekedős jelenetet rendezz nekem, hogy megint megcsaltalak én köcsög, csak ne hajts el, mert nincs annyi pia, hogy kibírjam ezeket a szerencsétleneket! Van vodkám és söröm... és kérhetsz tőlem valamit! Öhm... ami nem drágább mint 59 dollár és 40 cent.
Néz rá könyörögve, közben ahogy támaszkodik a karjával a támlán kezében lóbálja a piás üveget, hogy szinte tele van, megosztja, akár oda is adja, csak látványosan színlelje a másik azt, hogy ismerik egymást. Közben a srácok lassan felfogják Leopold igyekszik meglógni, de talán a lány is látja, nem a menőbb fajta csávók, inkább a kezdő piások.

_________________


Nem vagyok cinikus, csak tapasztalataim vannak, ami persze majdnem ugyanaz...
Vissza az elejére Go down
Kimberly Evans
Vizuális kommunikáció
Életkor : 20
Foglalkozás : Énekesnő
Hozzászólások száma : 89

TémanyitásTéma: Re: Amikor már a pia sem segít... Kimberly/Leopold   Szomb. Márc. 12 2016, 18:42

Tipikus este a mai, a bandával elszívtunk egy füves cigit itt a parkban, meg iszogattunk, de felidegesítettek és ott hagytam őket a francba. Egy már egy órája volt, vagy kettő, de az is lehet, hogy három, kissé elveszítettem az időérzékemet a fű miatt, de most már megy ki a hatása, szóval egyre tisztább a fejem, de egyelőre még nem vettem magamon erőt, hogy felálljak a padról. Kissé hűvös van, de nem fázok, még úgy se, hogy combközépig érő fekete ruha van rajtam, fekete bőrkabát, és magas sarkú csizma, szóval nem nevezhető épp rétegesnek az öltözékem. Hajam hosszú, hullámos tincsekben keretezi arcomat. Smink természetesen van rajtam, feketével ki van húzva a szemem, ajkaimon pedig vörös rúzs. Csak bambulok előre, így összerezzenek, amikor valaki mellém pattan és elkezd valamit magyarázni. Már majdnem elküldeném a búsba, de aztán hallom ahogy magyarázni kezd, és ránézek az említett haverokra, és hát kissé szánalmasnak tűnik nekem a kis társaság. Egy rövid ideig elgondolkozok, de mivel szeretem a balhét, úgy döntök, kedves hangulatomban leszek, és segítek ennek a kis szerencsétlennek, ráadásul van piája, szóval még hasznom is van belőle!
- Igen? Várjalak meg otthon, mi? Hogy te közben hetyeghess egy másik csajjal, ugye? Ne is próbáld tagadni, Kate felhívott, és érzem rajtad a női parfümöt, te szemét! - pattanok fel, és kiabálok a másikra, jól hozva a sértett barátnő szerepét.
- Ne lássalak többször, a cuccaidat megtalálod majd a házam előtti kukában! További szép estét! - folytatom indulatokkal telve, és a jelenet kedvéért még egy pofon is csattan a másik arcán, nem erős, inkább csak hangos, majd elindulok a parki ösvényen, ám előtte még odasuttogok a fiúnak feltűnésmentesen.
- Találkozunk a park másik oldalán, a nagy diófa alatti padnál! - ajánlom neki, hogy jöjjön el, jól esne az a kis vodka ami nála volt, de ha faképnél hagy, és csak kihasznált, hát akkor se vágom fel az ereimet, mert szeretem a balhékat, és ez most jól esett, még ha csak színészkedés volt is.

_________________
Vissza az elejére Go down
Leopold K. Lindhardt
Városlakó
Életkor : 27
Foglalkozás : Kritikus, szerkesztő
Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTéma: Re: Amikor már a pia sem segít... Kimberly/Leopold   Szomb. Márc. 12 2016, 18:59

Mivel már nem bírja a társaságot, ami ráakaszkodott, de nem feltétlen akar mindegyikükkel összeveszni, így alternatív megoldást keresve egy ott ejtőző csajt szúr ki. Még csak azt sem lehet mondani ittas, amiért jelentre kéri, józanon sem normálisabb. Egy pillanatra elbizonytalanodik, hogy mégsem szánják meg, de amikor felpattan és kiabálni kezd, na az már valami. Még a száját is elnyitja és csak nézi. Már szólni akarna akármit, mire pofán vágják, de csak meglepődik, nem fáj. Ez is meglepő. Csak néz a "barátnője" után ahogy elsétál, nem tudja beleszeressen-e vagy sem, egy pillanatra ő maga is elhitte, hogy most hetyegett Kate-tel és a kukában lesznek a cuccai. De a célt eléri a kis műsor, a "haverok" mondanak pár "úúú haver cseszd meg"-et és "ezt kajak beszívtad öcsém" és hasonló rettentően lélekemelő dolgot, de legalább otthagyják, gondolván úgy is a csaja után megy. Persze így is lesz, boldogan pattan fel és dobja le magát miután végre megtalálta a padot.
-Te egy Istennő vagy! Végre békén hagytak!
Adja oda neki az üveget, hátha inna.
-Remélem nem trafáltam bele a szerelmi életedbe, hiteles voltál!
Bár akkor annál több okuk van inni, szerelmi bánatra nincs is jobb mint egy istenes bebaszás.

_________________


Nem vagyok cinikus, csak tapasztalataim vannak, ami persze majdnem ugyanaz...
Vissza az elejére Go down
Kimberly Evans
Vizuális kommunikáció
Életkor : 20
Foglalkozás : Énekesnő
Hozzászólások száma : 89

TémanyitásTéma: Re: Amikor már a pia sem segít... Kimberly/Leopold   Szomb. Márc. 12 2016, 20:20

Simán lenyomok egy jelenetet a féltékeny hisztis barátnő szerepében. Láttam már ilyet, de természetesen nem én voltam a megcsalt fél, hanem velem csalták meg a csajok a pasijukat, szóval teljesen élethűen hozom a karaktert. Csatt egy műpofon neki, aztán elviharzok. Nem kell olyan sokat várnom rá, épp csak elszívok egy cigit, mikor megjelenik a srác.
- Tudom-tudom! - legyintek flegmán, mikor mondja, hogy istennő vagyok, tudom én, mondták már. Istennő vagyok a színpadon, az ágyban, meg úgy szimplán a hétköznapokban is. Elveszem tőle az üveget, biccentek egyet köszönetképp, és lehúzok két nagy kortyot a vodkából. Alattomos ital tud lenni, de szeretem.
- Szerelmi élet? Ugyan! A szerelem felesleges! - nevetek fel, jó viccnek tartom, hogy én meg a szerelem. A szerelem egy idióta szó amivel az emberek áltatják magukat, mikor a fejüket ellepte a rózsaszín köd.
- Amúgy miért nem tudtad lerázni a haverjaidat? Már nem azért, de nem tűntek túl nagy IQ zseniknek. - kérdezem, aztán míg válaszol, még egyet kortyolok az üvegből, aztán visszanyújtom neki, csak az ökör iszik magában. Egy-két percen belül nevetgélést hallok, és a hang irányába fordítom a fejemet. Felismerem az egyik kis nyomit a mellettem ülő srác bandájából. Ő háttal ül nekik, de én észreveszem, hogy kiszúrtak minket, mutogatni is kezdenek. Jöhet megint a színészkedés, de most szerepet váltok.
- Na jó, most utoljára megbocsátok neked, de ez tényleg az utolsó! - mondom lágyabb, de határozottabban, mint pár perccel ezelőtt, de mivel nem tudom, meghallották-e, ezért a szavakat tett is követi. Két kezemmel megfogom a pasi fejét, közelebb húzom, és megcsókolom. Érzem rajta a meglepettséget, de remélem veszi a lapot, hogy élje bele magát a "színdarab" kedvéért. Panasza nem lehet, mert bizonyítottan jól csókolok, és szeretek is.

_________________
Vissza az elejére Go down
Leopold K. Lindhardt
Városlakó
Életkor : 27
Foglalkozás : Kritikus, szerkesztő
Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTéma: Re: Amikor már a pia sem segít... Kimberly/Leopold   Szomb. Márc. 12 2016, 20:55

Kész a csaj, ahogy leül mellé megint vigyorognia kell, bírja ha valakinek van önbizalma. Bár neki mindegy, ha olyanja van beleköt, de egyelőre még nem kúszott fel a torkán semmi szívből jövő "kedvesség".
-Mondja ezt egy lány! Hölgyeim és uraim a nő, aki eldobta a szerelmet, mert látta, hogy amaz öl, butít és nyomorba dönt!
Neveti el magát, ritka szórakoztató ez így, majd kibontja a sört, ami a kabátjában lapult. Persze ha kérnek ad abból is, de erre koccintani akar. Nincs baja a szerelemmel, de általában nincs jó vége és megkattannak az emberek, amitől nem bírják a kritikát és nem bírnak értelmesen gondolkodni. Az pedig irritáló.
-Jaj ne is mondd... csak most ismertem meg őket, egy haver haverjai, vágod. Gondoltam inni bárkivel lehet, hát csak iszunk, de.. nem. Kurvára nem. De mikor leléptem volna rám akaszkodtak, mindegy volt mit mondok, de ha egyszer megmondom a véleményem, akkor meg nem bírja el a piciny lelkük, katasztrófa. Tök jó fej voltam és csak csendben akartam lerázni őket, de nem hagyták. Ekkor jöttél Te!
Emeli rá a sört és iszik még. Persze ha kínálják a vodkával abból is iszik egy kortyot, szereti e kettőt együtt, lehet a lány is. Elnéz valamerre, de ő nem látja kik azok, vagy miért érdekes
-Milyen kegyes...
Mondja a megbocsájtásra halkan, azt hiszi hülyéskednek, de a csókot természetesen hagyja. Igaz, meglepte, erre nem számított, de nem kell tudnia, hogy nézik vagy sem, hamar elfelejt mindent és odateszi magát a csókba. Magához is húzza a másikat és szenvedéllyel viszonozza, elvégre "most bocsátottak meg neki". Akkor illik bizonyítani az érzelmek hevességét nem? Szóval a beleéléssel nincs gond, egy szép lány csókját amúgy sem utasítaná el. Csak egy idő után hajol el, mikor érzi a lányon is, hogy elég, vagy egyelőre elég. Akkor néz oda lopva, vajon azért kapta-e amiért sejti és igen, a közönség itt van és csak les.
-Hogy ezeknek sincs jobb dolguk...
Forgat szemet és hangosabban szólal meg.
-Jaj kicsim, ígérem soha többet, Kate-tel is csak egyszer, de csak mert folyton rám mászik, annyira kiállhatatlan! De nekem csak Te kellesz Egyetlen Cicám!
Fojt el a vigyort, de utálja ezeket a jelzőket, annyira nyálasak, de ha már jelenet, rendezzenek egyet, ő benne van, úgy fest a csaj is. Szeret hülyülni és parodizálni, habár rossz színész.

_________________


Nem vagyok cinikus, csak tapasztalataim vannak, ami persze majdnem ugyanaz...
Vissza az elejére Go down
Kimberly Evans
Vizuális kommunikáció
Életkor : 20
Foglalkozás : Énekesnő
Hozzászólások száma : 89

TémanyitásTéma: Re: Amikor már a pia sem segít... Kimberly/Leopold   Szomb. Márc. 12 2016, 22:53

Bármit lehet rám mondani, de hogy szerény vagyok, és nincs önbizalmam, na azt nem. Csak nevetek és a fejemet rázom, milyen költőien fejezi ki magát. Nem javítom ki, hogy nem eldobtam a szerelmet, hanem szimplán nem hiszem, hogy létezik a szerelem, mint érzés, mindez csak puccparádé. Hallgatom a sztoriját, hogy miért is nem tudta lerázni a kis bandáját, és felvonom a szemöldökömet.
- Túl kedves vagy. Ha valakit le akarsz rázni, akkor ne finomkodj, különben elkényezteted őket és életed végig a nyakadon fognak lógni. Nem lesz mindig ott valaki, hogy kimentsen a szituból. - mondom, és ezt veheti kissé letolásnak is, nem szabad túl kedvesnek lenni, mert kihasználnak, és tényleg, halálra idegesítenek a ragaszkodásukkal a végén. De nem oktatom túl sokáig, inkább iszok, koccintok vele, és szépen iszom a vodkát, de aztán a díszpintyeket újra megpillantom, szóval jöhet megint a kis színjáték. A srác meglepettsége után rajtam a sor hogy magamban meglepődjek, nem számítottam arra, hogy ennyire beleélni magát, hevesen csókol vissza, és egy pillanatra elfelejtem, hogy a haverjai előtt játsszuk a párocskát, de elhúzódik, és szavai hallatán nehezemre esik nem kiesni a szerepből, olyan szinten csöpögős a szöveg amit letol itt nekem.
- Hát remélem! Nekem is csak te kellesz! - közelebb húzódok hozzá, szinte már csak nem dorombolok neki. Lopva a fiúkra pillantok, és látom, ahogy egymást lökdösve mutogatnak erre felénk, de nem látom rajtuk a szándékot, hogy le akarnának lépni végre. Na jó, szerintem elég együgyűek és egyszerűek, adni kell nekik egy olyan jelenetet, amitől zavarba jönnek és akkor elhúzzák a csíkot innen. Bár szoknyában ez merész vállalkozás, én nem vagyok szégyenlős, ellenben a kis nézőinket ez talán már jobban zavarba hozza, beleülök "szerelmem" ölébe, szembe vele, és átkarolva a nyakát így csókolom meg hasonló hévvel, mint ő az előbb. Bevallom ebben egy kis önzés is van, nem csak az önzetlen segítség hajt, szerintem baromi jól csókol a másik, és kicsit kihasználom a helyzetet.
- Na ez úgy látom bejött, leléptek. - szólalok meg kis idő múlva, mikor már nem hallom a nevetgélést és a csókot is abbahagyjuk. Még nem mászok le az öléből, hanem magamhoz veszem a vodkás üveget, és nagyot kortyolok.
- Mondták már amúgy, hogy rohadt jól csókolsz? - kérdezem tőle, bár gondolom igen, idősebbnek is tűnik nálam, szóval ezt tekinthetjük költői kérdésnek.

_________________
Vissza az elejére Go down
Leopold K. Lindhardt
Városlakó
Életkor : 27
Foglalkozás : Kritikus, szerkesztő
Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTéma: Re: Amikor már a pia sem segít... Kimberly/Leopold   Vas. Márc. 13 2016, 00:03

-Ez igaz. De általában mindenki azt vágja a fejemhez túl szókimondó vagyok. Gondoltam kipróbálom a másik verziót de... maradok a sajátomnál.
Nevet, neki ez nem megy. A kedveskedés és a jófejség azokkal, akik ostobák. De igaza van a másiknak, értelme sincs másmilyennek lenni, még a végén újra elhívják valahova, ahova véletlenül sosem fog ráérni elmenni. Vagy maximum ezzel a lánnyal, de ennyi.
Aztán kölcsönösen meglepik egymást a csókkal, amit nem más vált ki, mint a kis közönségük. Leopold persze van akkora ripacs, hogy csak a giccs menjen neki, ő még csak felolvasni sem bírja hihetően Quentin irományait, ne várjunk hát tőle csodát.
Persze a válaszra amit a csajtól kap már rázkódik a válla, mintha sírna, de csak röhög, a pia is elkezdett dolgozni benne, úristen de nyálas! Már pukkadozik, messziről talán úgy látszik mintha szipogna, de annál jobb! De nem beleülnek az ölébe? Na jó, ez is meglepi, vissza kell fognia magát, hogy ne simítson végig a másik testén, mert nagyon dögös, erre még le is kapják ugyan úgy. Ehhez nem kell színészet, hogy viszonozza, szemérem nélkül, mintha a hálóban lennének a félhomályban, édes kettecskén. De Leopoldnak nem szoktak az ilyenek számítani, ha van hév, követi, élvezi és beleveti magát. Ahogy ebbe a második csókba is, mert lenyűgözi az ölében ülő nő vemenciája és tapasztalata. Mert van neki, érzi, nem érdekli mennyire önző, hogy elveszi amit kínálnak, talán többet is, mert húzza magához és elnyújtja a csókot. Mikor a lány elhajol kajánul vigyorog, micsoda belevaló nőbe botlott.

-Ja, hogy ezért volt, azt hittem elkezdték kiverni menet közben. Szerintem ilyen dögös nőt még nem láttak, megértettem volna őket!
Nevet kicsit, veszi a bátorságot és simogatni kezdi lassan a másik hátát.
-Páran. De már értem miért ábrándít ki a szerelem, túl magával ragadó a személyiséged, ellen lehet Neked egyáltalán állni?
Gondolja, minden férfi egy ömlengős nyálgéppé válik, akit nem bír levakarni és idegesíti. De ennyire impulzív személyiségre ki vannak éhezve az emberek, Leopold sem tagadhatja, hogy tetszik neki a másik. Elkéri a piát, iszik belőle pár kortyot, főleg az ízéért, majd ha már azt mondták jól csókol és az ölében is vannak, kér egy ráadást.
-Menjünk biztosra, hogy elmentek.
Vigyorog, tudja, hogy elmentek, de ha a lány nem ellenkezik, lop egy extra csókot a forró ajkairól, mert érezhető, Leopold is igencsak jónak találja a másik csók-tudását és technikáit. De ha nem hagyják sem esik kétségbe, nem szokása.
-Ennyi csókon túl vagyunk, bajársakká is váltunk szorult elcseszett helyzetemben, de még a neved sem tudom, micsoda világot élünk...
Nevet, nem, nem fontos igazából, de érdekli őt kit sodort az ölébe a sors, mégsem hívhatja úgy, a szexi szőke szirén, csak hogy alliteráljon is.

_________________


Nem vagyok cinikus, csak tapasztalataim vannak, ami persze majdnem ugyanaz...
Vissza az elejére Go down
Kimberly Evans
Vizuális kommunikáció
Életkor : 20
Foglalkozás : Énekesnő
Hozzászólások száma : 89

TémanyitásTéma: Re: Amikor már a pia sem segít... Kimberly/Leopold   Vas. Márc. 13 2016, 12:38

- Maradj a szókimondónál. Ha megsértődik valaki, hát megsértődik, így jár az, aki nem bírja a kritikát. - vonom meg a vállam flegmán. Én is ilyen életfelfogással vagyok, ami a szívemen az a számon, és totál letojom hogy ki mit gondol rólam és kit sértek meg azzal, amit mondok. Egy csókos közjáték következik kedves nézőink számára, valamint romantikus nyáltenger, mitől a rosszullét kerülget, de nem esek ki a szerepemből, ami egyébként roppant szórakoztató, és kellemes is, kiélvezek minden pillanatot, amíg a sráccal csókolózok, hamarosan már az ölében ülve. Célunkat elérjük, a díszes kis társaság lelép, én pedig elhúzódok tőle, és a vodkáért nyúlok. Felnevetek azon, amit mond arról, hogy elképzelhető lett volna, hogy elkezdik kiverni.
- Ahhoz túl nyomik voltak hogy itt álljanak neki kiverni, de otthon a szobában biztos felidéznek, de hát ki hibáztatná őket? - kérdezem egy mosoly kíséretében, és álszemérmesen megigazítom ruhámat a dekoltázsnál, ami bár bőven mutat alapjáraton is, picit lecsúszott itt a csók hevében.
- Nem, természetesen nem. Elvégre te sem tudtál nekem ellenállni. - vigyorgok rá a másikra, és flörtölve kacsintok rá egyet. Egyértelmű, hogy őt is lenyűgöztem és oda van értem, csak rá kell nézni, hiába mentek el a haverjai, a hátamat simogatja, és le se tudja venni rólam a szemét. Magamban elmosolyodom, mikor hallom következő szavait, ezzel csak még inkább alátámasztja a nyilvánvalót, de hát ki vagyok én, hogy nemet mondjak az efféle élvezetekre?
- Oké, nem árt elővigyázatosnak lenni. - egyezek bele olyan hangsúllyal, mint aki még azon van, hogy ne bukjunk le a szerepjátékunkkal, de mindketten tudjuk, hogy ez már csak saját magunk örömszerzéséről szól. Ismét átadom magam ajkai és nyelve kényeztetésének az elkövetkező néhány másodpercre.
- Haha és tényleg. Kimberly vagyok. És te? - kérdezek vissza egy mosoly kíséretében, és úgy döntök, még mindig nem mászok le az öléből, továbbra is itt helyezem magam kényelembe, és iszok az üvegből, de ahogy végignézek rajta, majdnem kiköpöm a vodkát, de kár lenne érte, szóval gyorsan lenyelem mielőtt megfulladnék.
- Úgy látom, a kis barátod is szeretne bemutatkozni. - mutatok le enyhén dudorodó nadrágjára vigyorogva, ami ha jól emlékszem, eddig nem ilyen volt, de kijavít majd, ha tévednék. Mindenesetre szórakoztató számomra, tudom én, hogy ilyen hatást váltok ki rövid időn belül a férfiakból, de mindig elégtétellel tölt el, mikor bebizonyosodik, hogy vonzerőm nagyon jól működik továbbra is.

_________________
Vissza az elejére Go down
Leopold K. Lindhardt
Városlakó
Életkor : 27
Foglalkozás : Kritikus, szerkesztő
Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTéma: Re: Amikor már a pia sem segít... Kimberly/Leopold   Vas. Márc. 13 2016, 16:54

Csak nevetni kezd, el sem hiszi, létezik ilyen nő? Hol volt eddig?
-Hát én elég kritikus vagyok, de úgy fest Te is!
Csak tényleg bele ne szeressen, Quentin feladná, két felől kapná az áldást, annyi is lenne neki! De persze ennyi nem elég a heves érzelmekhez, bár a csaj nagyon is jó úton van, hogy elcsavarja barátunk fejét, mert ez a színészkedés, a balhé, a csókok... igencsak a kedvére van.
-Igaz, igaz...
Nevet vele, ezek a srácok tényleg visszafogottak voltak, de nem baj. Ő meg csak hitetlenkedve vigyorog, hogy a lány aztán full laza, itt az arca előtt igazgatja a melleit. Persze Leot nem zavarja, kicsit sem, bár ne várják, hogy szemérmesen elforduljon, mikor nem szokása. Ahogy az sem, hogy eljátssza nem tetszik neki valami, mikor igen vagy fordítva.
-Lehet csak nem akarok...
Ez tény, miért akarna? Néha sodródni kell kicsit az árral, most kimondottan jól esik neki. Ahogy a csók is, amibe beleegyeznek. Tudja jól, mennyire átlátszó a dumája, de amíg nem tartják soknak, miért ne?
-Hm, Leopold.
Közli mosolyogva, mert tudja, nem egy William vagy egy Edward vagy tudja is mik a népszerű férfinevek mostanság a lányok körében.
-Kimberly... A Kimet szereted?
Mert ő előszeretettel rövidít, szokása, de legalább megkérdezi. Hogy figyelembe is veszi-e ha nem szeretik, az egy másik kérdés.
Nézi ahogy iszik a másik, de nem érti miért köpi ki majdnem, körbe is néz, mi lelte. Persze felesleges, a lány nem látott, hanem érzett valamit, azaz még mindig érezheti, nem fog elmúlni hamar.

-Hm? Jaaaa...
Neveti el magát, mikor rájön mire céloz a másik. Széttárja a karjait és vállat von.
-Várható volt, nem gondolod? Az lenne fura, ha nem akarna bemutatkozni, betegesnek vagy vérszegénynek gondolnád, nem módi!
Röhög, de most tényleg, mit várt a másik, fából van? Rohadt szexi amit csinál, folyamatosan.
-Miért, amúgy hagynád, hogy bemutatkozzon?
Kérdezi csintalan vigyorral, őt nem zavarja, hogy egy parkban vannak, este, a fa árnyékol, meg amúgy sem szégyellős. Mivel egyik kezében még ott a sör, hát iszik ő is még pár kortyot, másik kezét meg a lány derekán pihenteti. Neki nagyon is bejön a panoráma, nem is titkolja, élvezi.

_________________


Nem vagyok cinikus, csak tapasztalataim vannak, ami persze majdnem ugyanaz...
Vissza az elejére Go down
Kimberly Evans
Vizuális kommunikáció
Életkor : 20
Foglalkozás : Énekesnő
Hozzászólások száma : 89

TémanyitásTéma: Re: Amikor már a pia sem segít... Kimberly/Leopold   Vas. Márc. 13 2016, 23:14

- Egyértelmű. Bármikor bárkinek megmondom a frankót kertelés nélkül. - jelentem ki határozottan, és simán őt is leoltanám, vagy közölném vele a tutit, ha a helyzet úgy hozná, de eddig nincs vele baj, belevaló srácnak tűnik, legalábbis egyelőre. Csóktudásával abszolút meg vagyok elégedve, magabiztos, ami tetszik. Engem sem ejtettek a fejemre, tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy mi kell ahhoz, hogy elcsábítsak egy férfit, így minden mozdulatom szándékosan történik, ahogy a dekoltázs igazgatás is. Nem szemérmes, nem fordul el, és nem is vártam volna tőle, szóval ebben sem okozott csalódást.
- Áltathatod magad, de ha akarnál se tudnál... - kacsintok rá csábosan, és ez tény, ha egyszer hagyta már magát elcsábítani, onnantól nincs menekvés. A másik kezdeményezi a következő csókot, immár közönség nélkül, szóval bizonyíték ez előző szavaimra, még ha önmagának nem is vallja be.
- A Leopold név nagyon komoly hozzád szerintem. - jelentem ki enyhén félredöntött fejjel, majd mikor a Kim névről kérdez, ártatlan tekintetekkel kezdek el rá pislogni.
- Hát, amennyiben nem szeretnél a tököddel együtt aludni, akkor nyugodtan becézgess. - közlöm vele határozottan, ám továbbra is ártatlanul pislogva rá. Láthatja rajtam, hogy őzike szemek ide vagy oda, ezt bizony komolyan gondolom. Szívesen meghagyom én legnemesebb szervét, akár ki is próbálnám, de a becenevektől amiket próbálnak rám aggatni, egyszerűen falnak megyek. Na de ha már a férfiasság lett említve, rakoncátlankodik a kis huncut partnerem nadrágjában, és ezt bizony meg is jegyzem neki. Először nem érti, de hamar leesik neki a szitu, mire célzok.
- Pontosan, elgondolkoztam volna, hogy nem-e nő vagy férfi testbe bújva. - mosolygok rá, és bár engem az se zavart volna, tekintve hogy mindkét nem irányában nyitott vagyok, ma inkább pasihoz lenne kedvem. Csintalan vigyorát látva és kérdését hallva már elkönyvelem magamban, hogy nyert ügyem van, megnyertem magamnak estére Leopoldot, de miért ne játszhatnék még egy kicsit?
- Ugyan, hova gondolsz? Én nem olyan lány vagyok! - teszem mellkasomra a kezem, felháborodást színlelve, és ártatlan tekintetekkel pislogok rá, mint valami szűz kislány. Mindeközben mellkasomra tett kezem "egészen véletlenül" elindul lassan lefelé, végigsimítva mellemen, oldalamon, és lecsúszik egészen a fiú combjaira, ahol közel a kis dudorhoz megállapodik. Mindeközben további ártatlan pillantásokat vetek a másikra, végig szemeibe nézve, amennyiben azok nem kalandoznak el közben.

_________________
Vissza az elejére Go down
Leopold K. Lindhardt
Városlakó
Életkor : 27
Foglalkozás : Kritikus, szerkesztő
Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTéma: Re: Amikor már a pia sem segít... Kimberly/Leopold   Hétf. Márc. 14 2016, 16:43

-Ez egy remek tulajdonság, tetszik!
Vigyorog, de nem hazudik. Ő maga nem csak osztja a kritikát, de bírja is, szereti az egyszerű szókimondást, az üres kerteléssel ki lehet kergetni a világból.
-Talán egyszer kiderül majd, ha nem akarom.
Mert egyelőre nagyon is akarja a lányt, a csókját, a hirtelenségét, a függetlenségét.
-Igazán? Hívhatsz Kevinnek is ha az komolytalanabb Neked.
Ő nem szereti jobban, de megszokta azt is. Quentin is szokta úgy hívni. De ezt se mondták még, hogy komoly lenne hozzá... főleg, hogy sokszor nem veszik komolyan. Ám ez az ártatlan tekintet, ó, ez nagyon is ismerős neki, ismeri ezt, nevetnie kell.
-Ohm, de a Kimberly hosszú! A cicámtól meg a falnak megyek! De jó, valamelyikünk alkalmazkodni kényszerül Kim... berly.
Vigyorog, szereti a farkát a helyén tudni, nincs kedve megválni tőle, de ez szinte felhívás volt keringőre!
-Pocsék nő lennék, meg eleve a nőkre gerjednék, faramuci helyzet lenne. Még a saját melleim se fogdoshatnám, semmi buli nem lenne benne!
Vigyorog, nem, nincs neki semmi baja szexuálisan, szerencsére. Az identitása is teljesen a helyén, köszöni. Ezért, ha már bizonygatni kényszerül bizonygatná ő merészebben is. De a válaszon vág egy fájdalmas fejet, szakad az égbolt, de persze ennyire ő sem pofátlan, hogy kimondja. De hamar elkalandozik a tekintete a másik kezét követve, enyhén elnyílt ajkakkal néz fel az igéző szempárba a mozdulatsor végén.
-Ó jaj, megront egy szűz lány! Mit is kéne tennem... hívjam anyut?
Vigyorog, cseppet sem ijedt meg, csak jobban hangulatba jött. Keze máris felfelé siklik a lány oldalán, finoman hátrateszi a szexi loboncokat szabaddá téve a mellkasát és a nyakát a másiknak.
-És a szende szűz lányok nem félnek a tanácstalan stréber pasiktól?
Kérdezi és elkezdi csókolgatni a lány vállát és nyakát, nem kapkod, de lehelete forró és érezteti, hogy bizsergetni kívánja a másik érzékeit. Bár lehet ebből kizökkenti a lányt, hogy keze megmarkolja a feszes combot az ölében. Természetesen csak azért, meg ne fázzon ebben a csípős esti időben!

_________________


Nem vagyok cinikus, csak tapasztalataim vannak, ami persze majdnem ugyanaz...
Vissza az elejére Go down
Kimberly Evans
Vizuális kommunikáció
Életkor : 20
Foglalkozás : Énekesnő
Hozzászólások száma : 89

TémanyitásTéma: Re: Amikor már a pia sem segít... Kimberly/Leopold   Hétf. Márc. 14 2016, 23:31

Bólogatva konstatálom, hogy a szókimondó stílus közös jellemző kettőnkben. Bírom én is a kritikát, bár az tény, hogy ha valaki beszól vagy kritizál, akkor többnyire behisztizek és elhordom a sárgaföldig ott helyben a másikat.
- Hiszem ha látom. - kacsintok rá játékosan, és nem gondolnám, hogy ellen tudna állni nekem, még ha akarna se. Ahhoz túl jó nő vagyok és túl sok tapasztalatom van már, hogy ne tudjak lényegében szinte bárkit az ujjaim köré csavarni, ha úgy akarom.
- A Kevin nem tetszik. Szokták a Leopoldot valahogy becézni? Az már úgy nem lenne talán olyan komoly. - igazából nekem aztán mindegy hogy hívják, de azért kedves leszek vele, és ejtünk pár mondatot becses nevéről, na meg az enyémről. A szememet forgatom a kis monológjára, hogy túl hosszú a Kimberly név, és hogy valamelyikünknek alkalmazkodni kell. Természetesen neki kell alkalmazkodni, ezzel jó ha ő is tisztában van. Mikor hallom hogy hogy a Kimnél elkezdi levinni a hangsúlyt, egy szempillantás alatt legnemesebb szervéhez nyúlok, készen arra, hogy jól megszorongassam, amennyiben nem hajlandó a rendes nevemen nevezni, de aztán mintha mi se történt volna, ártatlanul kortyolom tovább a vodkát, tökei most megmenekültek, mert oda tette azt a Berly-t a nevem végére.
- Szerencséd. - fűzöm még hozzá határozottan, de azért mosolyogva, és ha van esze, nem kísérletezik tovább.
- Te szegény! Én szerencsére akkor fogdosom a melleimet, amikor csak szeretném! - vigyorgok rá, és hogy demonstráljam ezt, mindkét kezemmel megmarkolom a melleimet, és csintalan mosollyal rákacsintok a srácra. A vodka amúgy kezd egy kicsit a fejembe szállni, a fű hatása meg már szinte teljesen elmúlt, szóval elememben vagyok, de most inkább a szórakozás kedvéért eljátszom a szűz, ártatlan kislányt. Noha számtalanszor rácáfoltam már rövid ismeretségünk alatt, veszi a lapot.
- Igeen, mindenképp hívd fel anyucit, hogy a gonosz szűz lány meg akar rontani még az esküvő előtt! - bólogatok őzikeszemekkel pislogva, és nehezen állom meg, hogy ne törjek ki nevetésben, de tartom magam, és inkább szavaimnak ellentmondva végigsimítok magamon, és elégedettséggel tölt el, ahogy látom elkalandozó tekintetét, aztán szám szélén mosoly jelenik meg, mikor azon az útvonalon, ahol én lehúztam a kezemet, ő most a sajátját vezeti végig, és arrébb teszi hajamat az útból.
- Viccelsz? Ők az...eseteink. - mondatom közbe beékelődik egy kis szünet, méghozzá akkor, mikor megérzem Leopold csókjait a nyakamon, ami természetesen mint mindenki másnak, érzékeny terület, és egy apró sóhajt kellett visszafognom. Érzem, ahogy megmarkolja combjaimat, én viszont megfogom kezeit, és finoman irányítani kezdem egészen formás fenekemig, majd közelebb csúszok hozzá, ezzel a mozdulattal alapvetően mini szoknyám feljebb csúszik, de úgyis csak ketten vagyunk itt. Alsó testünk most közeli viszonyba került, egyelőre ruhán keresztül, és ha már ő ingerel a kis csókjaival, akkor finoman, lassan épp csak hogy kicsit megőrjítsem mozgatni kezdem csípőmet az ölében.

_________________
Vissza az elejére Go down
Leopold K. Lindhardt
Városlakó
Életkor : 27
Foglalkozás : Kritikus, szerkesztő
Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTéma: Re: Amikor már a pia sem segít... Kimberly/Leopold   Kedd. Márc. 15 2016, 00:54

Na igen, Leopold is így gondolja, majd elválik. Ha nyáladzani nem fog, de érdeklődni valószínűleg igen, mert kevés szókimondó csajt ismer, főleg aki jól is néz ki, nem csoda hát, ha nem akar ellenállni.
-De kis válogatós vagy Kim drágám! Leonak szoktak becézni. Vagy csak L. Igazából mindegy, amíg fiús és nem nyálas.
Nevet, mert komolyan a nevéről folytatnak eszmecserét? Neki a neve annyira nem számít, bár hiába nem szereti, mert valahogy sehogy sem érzi sajátjának, mégsem fogja megváltoztatni. Sok papírmunka.
De az már biztos, hogy a Kim-névvel vigyáznia kell, nem jön be a másiknak, bár maga a mozdulat, hogy fogdosnák odalenn nem lenne ellenére, ha nem túl durva a másik.

-Legyen, legyen, lehetnél angyalom, ha már ilyen angyali vagy, hogy hagytad a golyóim a helyén.
Nevet, iszik ő is, szórakoztatja a lány valahogy.
-Ahhh... igazságtalan! Jó lenne ha én is akkor fogdoshatnám őket amikor csak akarom.
Tekint rá csibészes mosollyal, ha már az elején elégedetlen "duzzogott" az élet kegyetlenségén.
-Ah!
Kap a szájához, hogy az esküvő előtt lesz szex, de a szeme nevet és amikor elveszi a kezét az ajka is, némán rázza a nevetés.
-Akkor nem lehetek fehér öltönyben... micsoda tragédia!
De a lány ártatlan mosolya beteszi neki a kiskaput, mert kitör a nevetésben, sajnálja hogy ő maga csak ripacskodni tud, mikor ez szórakoztató!
-Igazán?
Vigyorogja el magát, érzékeli, hogy az a kis szünet nem gondolkodási idő volt, hanem a csók által kiváltott erotikus szünet. Érzi, hogy a keze vezetve van, méghozzá fenéktájékra, hát akkor azt markolja, nem is gondolkozik rajta, húzza a lányt, ha már jönne. Ő sem lustálkodik, finoman szívogatni kezdi azt a kecses nyakat, nyelvével bizseregteti a bőrt, hogy hangulatba hozza a másikat, vagy fokozza azt. Persze ő nem olyan jó elfojtásban, belőle kiszökik a halk sóhaj, ami hiába a kellemes esti zajok, a lány füle mellett megejtve tisztán hallatszik.
-Furfangos...
Ez nem verseny, de feltüzeli a kis néma küzdelem. Persze már rég vesztett, de a tűz még hajtja, így ha hagyják lop még egy csókot szenvedéllyel, míg markolja a lány fenekét, majd másik keze a mellére csúszik. Ott azért óvatosabb, sok lány érzékeny erre, így inkább finoman izgatja míg nyelvjátékkal fűszerezi meg az egészet. Persze ezzel magát is legalább annyira izgatja, de mivel a lány ennyire rafináltan mozog az ölében, már elvesztette kissé a fejét, nincs mit tenni. Lássuk be, Kimberly nyert.
//Azt hiszem kérek engedélyt, mert ha így marad topikot kell váltani xD//

_________________


Nem vagyok cinikus, csak tapasztalataim vannak, ami persze majdnem ugyanaz...
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Amikor már a pia sem segít... Kimberly/Leopold   Today at 08:57

Vissza az elejére Go down
 

Amikor már a pia sem segít... Kimberly/Leopold

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-