Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Másnap(osan)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Vas. Márc. 13 2016, 15:54

-Hmm... akkor szirupos és édes dolgokat nem kapsz! - Nevetek, nekem se a kedvencem, nem baj, Reeven biztos szereti. Vagy Josh. Vagy Suzy... szóval csak elfogy!
Csóválom a fejem összevont szemöldökkel, hogy lenyomja a szirupos gofrit, holott nem is ízlik neki.
-Aaaaaaz. - Nevetek, nem láttam még ilyennek, de mókás, tolom elé a tálat, vegyen még.
Mosolygok hogy hallgat rám, nem szeretném ha rosszul lenne, van bőven, remek alakja van, amúgy sem esett most sokat, nincs miért visszafognia magát.
Tüsszög, nekem nem jut eszembe, hogy allergia, mivel egy egész éjszakát volt kinn a hidegben, vizesen. Bár az fura mikor kirohan, várok egy kicsit de nem jön. Lehet nem sült meg a gofri? Vagy nem tudom, elindulok a fürdő felé bekopogok. Benyitni nem akarok, lehet a hasa megy.
-Szívem? - Ez a kaja dolog nekem keresztem, ha kedveskedni akarok vele mindig elcseszem...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Vas. Márc. 13 2016, 16:22

-Jaj, ne sarkosíts, van, amit szeretek!- kerekedik el a szemem, de nem csak a kajára gondolok. Nekem ő a kedvencem, de pszt!
Fogalmam sincs, mi a juharszirup igazából, így ne bánok csínyján vele, bőven bekenem vele a gofrimat. S ha már így esett, le is gyűröm, pedig nem ízlik nagyon. talán sokat tettem rá. Vagy nem tudom.
Sebastian is meglepődik, hogy és mennyit eszek, szóvá is teszi. Szót is fogadok, mert azonnal belátom, hogy igaza van. De hát éhes voltam, jól is esik, és a szirupos cucc ízét is el kell nyomni valahogy.
Nevet rajtam, igazából nekem sincs már rossz kedvem. Lassabban is eszek. Talán ezért van, hogy nem nyelek félre vagy tüsszentem ki a falatot. De az érzés nem ennyire egyszerű, és azonnal gyanakodni kezdek, ahogy viszketni kezd a bőröm is, hogy ez... allergia.
Kiszaladok a mosdóba, és kihányom, amit ettem, aztán Calcimuscot adagolok magamnak. Szükségem lenne antihisztaminra is, de az nincs nálam, legalábbis nem gyors hatású. Néhány fára allergiás vagyok, de csak virágzáskor, ételallergiám még sosem volt.
Már a második ampullát iszom, amikor meghallom Seby hangját az ajtó előtt. Becsuktam volna? Biztos automatikusan, nem akartam kizárni. (Bár jobb, ha nem látta és nem haloota, hogy hánytam)
- Kérlek, ne ijedj meg. Be tudnál vinni a kórházba?- kérdezem, ahogy kinyitom az ajtót. A tükörben már észrevettem, hogy fel van dagadva a szám és a nyelvem, és az arcom is puffadtabb, piros.
Remélem, a Calcimusc kitart addig. Mindenesetre viszem magammal, van még 3 ampullám.
Beviharzok a szobába. Magamra kell kapnom valamit.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Vas. Márc. 13 2016, 16:32

//Szóval Seby szirupos és édes, értem értem xDDD//
-Hmmmm.... cukorszirup? Néha a teád is olyan! - Cukkolom kicsit, ha valamelyikbe megszaladt a cukor nekem olyan volt.
Amikor elszalad nem értem, kissé óvatosan megyek utána, mi lelte. Persze mikor a kórházat említi csak pislogok, kinyitom az ajtót nincs zárva, be is megyek.
De mire felfognám rendesen, valamire allergiás már rohan is el, hogy öltözzön, én sem lustálkodom, bár én előrébb járok ebben mint ő. Mindennek meg van a pontos helye, keresni nem kell semmit, fél perc és fel vagyok öltözve, kezemben a kocsikulcs, iratok. Az övé is ha tudom merre szokása tartani. Aztán már pakolom is be a kocsiba és behajtok a munkahelyére.
-Ne beszélj, a légzésre koncentrálj! - De tényleg, csak erre figyeljen, a kalcium gondolom kevés lenne ide ami otthon van, szóval gőzöm sincs mi a teendő, de majd a dokik tudják. Be is kísérem, nem gondolkodom, bár egyre sápadtabb leszek, hogy bekúszik a tudatomba a szag, a sok fehérség, a neonok fénye... Elönt a páni félelem is, de tartom magam, kísérem amerre kell, csak haladjunk.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Vas. Márc. 13 2016, 16:59

// Édesnek édes. Ennivalóan! Smile <3//

- Ah, csak akkor, ha nincs elég cukor az életemben...- nyújtok nyelvet, nevetek. Való igaz, néha elcukrozom a teát. De az én szám íze sem mindig egyforma. Jókedvűen eszünk, nevetgélünk. Tényleg minden csodás lenne, el is feledve a tegnapot, ha nem jönne a szirup okozta reakció. (Legalábbis arra gyanakszok)
Teszem, amire képes vagyok, amit tennem kell, és segítséget kérek Sebastiantól, aki az ajtóban toporog. A legjobb, ha ő visz a kórházig, bármennyire utálja az egészet. Majd út közben adok neki instrukciókat. Amúgy is csak ez a néhány perc ijesztő, aztán már semmi bajom se lesz. Én tudom!
Míg öltözöm, gyorsan el is hadarom neki, bár olyan, mintha tele lenne a szám:
- Valószínűleg a juharszirupra vagyok allergiás. Kapok antihisztamint és jól leszek, nincs semmi baj!
Őt nyugtatom, vagy magam, nem tudom. Be kell osztani a Calcimuscot, hogy kitartson a kórházig. Öt perc sem kell, hogy elinduljunk, a kórház sincs túl messze.
- Csak óvatosan...- simítok a karjára. Nem kell, hogy meggondolatlanul hajtson egy kereszteződésbe.
Sebastian rám szól, hogy ne beszéljek. és én rá bízom magam. Tudom, hogy nem csinál hülyeséget, de most ő is meg van ijedve. A kocsiban megiszok még egy Calcimuscot, igyekszem lassan venni a levegőt, és nem gyorsan kapkodni, pedig be vagyok ijedve. A torkom eléggé be van dagadva. Mint egy ronda torokgyulladás esetén.
Sietve megyünk be az ajtón, bár Sebynek mondtam, nem kell bekísérnie, hajthatatlan, velem tart. Fogom a kezét. Nem állok sorba, rögtön megszólítom az egyik orvosunkat. Nem régóta van itt, rezidens, de már dolgoztunk együtt, felismer.
- Hello, segítenél? - de addigra már Andrea is ott van, csodálkozva néz rám, aztán Sebyre.
- Vigyázz rá!- kérem Andytól, és rá bízom Sebastiant, míg bemegyünk a dokival az egyik kezelőbe.
- Mindjárt jövök- mosolygok bátorítón Sebastianra. Szegény, olyan sápadt!
Mire Andrea bejön a kezelőbe, én már előadtam a sztorimat, és ahogy gondoltan, antihisztamint rendel nekem az orvos. Lefektetnek, megkapom a branült és az injekciókat, és ahogy szétáramlik bennem a gyógyszer, máris érzem a megkönnyebbülést.
- Hol van Sebastian? - kérdem Andreától- Nem viseli jól a kórházi közeget, lehet, hogy ki kéne vinned innen...

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Vas. Márc. 13 2016, 17:10

Franc se gondolná, hogy allergiás rá, nem mondta, ő sem tudta, én fűre-fára, de szedem rá a gyógyszert, így annyira nem vészes. Azt is csak nyáron.
-Jó... kérek neked! - Antihisztamin, antihisztamin... miért van minden gyógyszerek hülye neve?! De nem kell félnie, nem hajtok mint az őrült, ha vezetek megfontolt maradok, csak épp a lehető leggyorsabban megyek, amit a forgalom enged. Rutinom van.
Benn persze ő jobban tudja mi merre, ilyenkor nem bánom hogy "protekciós", rögtön megy is el egy orvossal.
-De... - Mennék veled... de nem elmegy, én ott maradok egy nővel, de csak a hátam mögé rejtem remegő kezeim. Mit csináljak itt? Minden hang ijesztő, hátrálok a falig, igyekszem nem mélyeket lélegezni, mert a szagtól is rosszul leszek. Van szék, lerogyok rá és átkarolom magam. Amelia azt mondta, hogy megkapja az antiszert és jön is ki. Csak várni kell egy kicsit. Egész kicsit. Szóval ha remegve is de várom, hogy jöjjön, az más kérdés, hogy egyáltalán nem lógók ki a közegből, mert teljesen lesápadtam, izzadok és remegek, könnyű elhinni hogy ide tartozom, mint beteg. Pedig semmi bajom, legalábbis nem úgy vagyok beteg. Az agybajra nincs gyógyszer... De mindjárt kijön Amelia, mindjárt.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Vas. Márc. 13 2016, 17:37

Igazából eszembe se jut, hogy magammal vigyem a kezelőbe. Sosem engedünk be oda hozzátartozót, csak zavarja aza ellátást, Seby amúgy is irtózik mindentől, ami orvosi... Azt is csodálom, idáig bejött. De amikor megjelenik Andrea, az első kérdésem rá vonatkozik.
- Leült a váróban- mondja, és vállat ránt. Részéről ennyi.
Összeszorítom a szemem. Basszus. Ez nem biztos, hogy jó. Remélem, nem ájul le a székről.
Én közben megkapom az injekciókat. Érzem, hogy a folyamat már nem lesz súlyosabb, igaz, még igazi javulást sem észlelek. Már az is jó, hogy nem rosszabb. Az összes calciumot megittam, de most vénásan is kaptam egyet. Jól ki is melegedtem tőle.
- Szóval, mi okozta az allergiás reakciót, Amelia?- kérdi tőlem az orvos.
- Juharszirup- válaszolom azonnal.
- Ennyire egyértelmű?- kérdi, kissé nevetve. Nincs hozzászokva, hogy határozott választ kap erre a kérdésre.
- Erre gyanakszom. Korábban még nem ettem, most meg igen. Szinte azonnal jelentkezett a tüsszögés, a bőrkiütés, viszketés, és a nyálkahártyaduzzanat is. Öt perc se volt...- vagy kb annyi.
- Mikor mehetek haza?- kérdem, bár tudom, mi az eljárás ilyenkor.
Cinikus mosollyal néz rám hisz tudja, hogy tudom a választ.
- Én... nem vagyok laikus. Bennem hagyjátok a barnült, adtok gyógyszert, és visszajövök, ha kell. De jól leszek.. Tudom...- próbálkozom
- Lia...- mondja az orvos, és mert a becenevemen szólít, kislánynak érzem magam, aki rendre lett utasítva.
- De a váróba kimehetek, ugye? - nyűglödöm, mert aggódom Seby miatt.
- Ki. De ne veszítsünk szem elől. Ismered a protokollt...- bólint.
Úgy örülök a válaszának, legszívesebben adnék neki egy puszit. De már nem gyerek vagyok, így csak széles mosollyal megköszönöm.
- Nem szökök el- ígérem neki.

Kimegyek Sebastianhoz, aki egy széken ül. Lehuppanok mellé, ha van ott hely, és megfogom a kezét.
- Hogy bírod?- kérdezem tőle halkan, mert most ő tűnik betegebbnek. Átölelem, megpuszilom.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Vas. Márc. 13 2016, 17:59

Na igen... sok mindent elviselek, tényleg, de a kórházak... szörnyűek! Csak betegebbé teszik az embert. Én sem vagyok jól. Úgy érzem, már vagy egy fél órája ülök ott, alig akarok levegőt venni, mert marja a tüdőm és a szemem, igyekszem egy pontra koncentrálni hogy ne legyek rosszul. Azaz rosszabbul. Arra eszmélek fel, hogy valaki leül mellém és megfogja a kezem.
-Jobban vagy? Mintha jobb lenne, jobb a hangod. - De lehet csak én akarom hogy jobban legyen, nem bírok tisztán gondolkozni, remegek ettől a helytől. Ijesztő.
-Mehetünk? Kaptál gyógyszert? - Én végletekig reménykedem. Tényleg a végsőkig, hátha elengedik, azt mondják mehet, hazaviszem, lefekszik, kidobom a szirupot, elsikálok mindent ecettel meg amivel kell... lehet?

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Hétf. Márc. 14 2016, 15:56

Fordul velem egyet a világ, amikor meghallom, mennyire érdektelen Andrea a barátom kórházfóbiája iránt. Hogyhogy nem vette észre? Nem szorult belé semmi empátia? Nem vette észre, milyen sápadt?
Sürgetném a dolgokat, mindent bevetve, hogy szabaduljak onnan, de legalább a kezelőből. Nem sok sikerrel. Az allergia nem a legegyszerűbb kórkép, sajnos, előfordulnak késői szövődmények, és ilyen esetben előírás a megfigyelés. Nem engednek haza, de lagalább nem kötnek azonnal ágyhoz. A tüneteim már csökkenőben, közel sem viszketek annyira, és mintha a torkomban is kisebb lenne a gombóc.
- Jobban vagyok, igen...
Sebastian kezét fogom, és egészen közel hajolok hozzá. Olyan sápadt, mint a fal.
- Gyere, menjünk ki a levegőre, ok?
Nem engedem el a kezét,ésnem siettetem, ha egyet ért, szépen kisétálunk az ajtó elé.
- Ne haragudj, nem akartalak ilyen helyzetbe hozni- ölelem át a derekát, bújok hozzá, ha már nem vagyunk "útban". - Sajnos, még nem mehetek haza, itt kellmaradnom néhány órát, amíg meg nem bizonyosodnak róla, hogy teljesen jól vagyok, és elmúltak a tüneteim...- harapok a számra. Ki hitte volna, hogy így kicsinála a juharszirup?

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Hétf. Márc. 14 2016, 16:06

Kinn nem viselem jól a kórházat. Egyedül ülni és várni a legrosszabb. Nem tudod mi van, mi lesz... El sem tudom nyomni a remegést és a félelmet, mikor Lia kiül mellém, pedig jobb lenne erősnek mutatkozni előtte, nem pedig gyávának, de... sajnos nem tudom kontrollálni.
Megnyugtat, hogy jobban van, érezhetően, bár jobban nem leszek sajnos. Csak belül, de sajnos az nem olyan látványos mint a fóbiám.
-Kimehetsz? -Ez jó jel, bólogatok, de muszáj megkapaszkodnom és úgy mennem, annyira remegek félek megbotlok, az meg nem csak ciki lenne, hanem veszélyes is hogy az oldalamon van.
-Mih? -Nem mehet haza? Miért? -Oh... értem... megvárlak. -Azt hittem ha kap gyógyszert elmúlik. Mint a darázscsípés... kapsz kálciumot és ennyi, kórház sem kell. Nem akarok arra gondolni, hogy órákig itt kell lennem. Pedig itt leszek. Ha nagyon rosszul leszek maximum bekopogok Reevehez. Gondolom otthon van, ha csak át nem ment Felixhez. Az se gond...
-De nem lesz baj, ugye? - Nem tudom szokott-e lenni, ha nem lenne gondolom formalitás lenne, amit elengednének neki. -Ne haragudj az én hibám... - Nem is értem miért vettem meg az a szirupot. És még azt hittem jó ötlet. Hát nem volt az. Kinn a levegőn csak kicsit vagyok jobban, a tudat, hogy vissza kell menni, hogy ez még a kórház nem sokat segít. De próbálok erősnek látszani, akinek meg sem kottyan ennyi. Fogalmam sincs mennyire van sikerem.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Hétf. Márc. 14 2016, 16:43

Sokkal kevésbé érdekel a saját problémám, mint Seby. Amint lehet, már mellette vagyok, és szinte vonszolom ki onnan. Igazán hálás vagyok neki, amiért ezt bevállalta értem. Így volt a leggyorsabb, így volt a legbiztonságosabb. Szerencsére, nem lakunk túl messze a kórháztól.
- Csak annyira, hogy "szem előtt legyek"- mutatom a macskakörmöket, és elmosolyodok. - Szerettem volna ellógni, de túl átlátszó voltam...- húzom fel a vállaim.
Sebastiant közben átkarolom, és szinte kivezetem a váróból. Igyekszik tartani magát, de most sem jobb a helyzet, mint amikor legútóbb vitt haza innen. Még mindig sápadt, és azt a benyomást kelti, betegebb, mint én. Kimegyünk a friss levegőre, tudom, hogy az kell neki. A kórház sajátos szagát nem csak ő nem szereti. Ott aztán átölelem, és elmondom, hogy maradnom kell még.
- Ne, ne várj rám, csak időveszteség. Ez kb 5-6 óra. Ez a protokoll..- Nagyon jól esik, hogy maradna, de tényleg nincs értelme. Hat óra rengeteg idő, okosabb dolgokkal is elfoglalhatja magát azalatt.
- Remélem, hogy nem- mondom őszintén- Nézzd, igyekeztem megszabadulni az összes kajától, amit megettem, de valamennyi felszívódhatot. Most kivédtük a már kialakult tüneteket, de várni kell egy kicsit, hogy biztosan elég gyógyszert kaptam-e ellenanyagként...- próbálom elmagyarázni, hogy ő is értse. -Úgy érzem, nem lesz baj, de nem lehetek benne teljesen biztos. Az orvos sem az, azért nem enged el.
- Jaj, dehogy a te hibád! Én sem tudtam, hogy allergiás vagyok rá. Eddig semmire nem voltam allergiás, úgy értem, ételre, de a fákra is csak tüsszögök, amikor virágoznak...- Az is olyan enyhe, hogy még gyógyszert sem kell szednem. Ölelgetem még jobban, nehogymár felelősnek érezze magát!
- Menj haza nyugodtan. Én most úgyis aludni fogok, tudod, az antihisztamin kiüt...- mosolygok rá- és amúgy is álmos vagyok még...- nem aludtam eleget, vagy csak igénylem az alvást, nem tudom.
Figyelmesebben nézek rá. Mintha jobb színben lenne. Talán már nem is reszket annyira.
- Te jól vagy? - kérdem, és felnézek rá. Szeretném megcsókolni, de pocsék íze van a számnak.


_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Hétf. Márc. 14 2016, 17:00

Kitámogat, pedig nekem kéne őt, de... semmi erőm, kész csődtömeg vagyok. Azt mondja maradnia kell megfigyelésen, hát akkor maradok. Nem fogok belehalni, legalábbis remélem... szánalmas halál lenne.
-Nem jó ha ellógod... ez fontos... - Csak miért egy kórházban vagyunk?
Átölel, de ilyenkor árnyéka vagyok magamnak, nehezen reagálok, főleg hogy koncentrálnom kell a beszédre is, ne remegjen túlzottan a hangom.
-Mennyi?! Úristen... úristen... -Ezt már nem bírtam elfojtani, 5-6?! Kicsinál addig ez a légkör, nem, nem megy, az nagyon sok, úristen, az nagyon sok, mit fogok csinálni?! Azt hiszem kissé eluralkodott rajtam a pánik...
Ráadásul az én hibám hogy itt kell lennie...
Bólogatok, mikor magyaráz, hát ezért. Majdnem megöltem a barátnőm... milyen párja vagyok én?
Nem győz meg... erélyesebb kellett volna lennem, hogy csak kóstolja meg, ne falja be az egészet, ha nem is evett még. De persze nem voltam, örültem annak, hogy eszik... mit csináltam? És ha nem lett volna otthon elég gyógyszer? Azt se tudtam volna mit csináljak...
-De ha baj lesz? Itt akarok lenni... -Emiatt tényleg, amúgy persze hogy nem. Ez egy kórház...
-Persze, semmi bajom. - Hazudom, de nem izgat mennyire átlátszó. -Csak aggódom. - Ez igaz. Nem akarnám itt hagyni, mi van ha tényleg megbetegítettem? Nem jó ötlet, nem bírnék otthon semmit sem csinálni. Itt se, de itt legalább a tudat, ha kellek, itt vagyok.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Hétf. Márc. 14 2016, 17:32

- No igen. Rajtam kívül mindenki komolyan is veszi..- vonok vállat, aztán kiigazítom magam- Én is, én is, de szerintem már nem lesz semmi...- mielőtt megijedne, hogy nem foglalkozom az egészségemmel kellőképpen.
Az esetek 90 %-ban nem is szokott. De néha újra megjelennek a tünetek. Ez általában pár órán belül kiderül. Néha később. Volt már rá példa, hogy tovább is megfigyeltünk valakit. Ez mindig attól függ, hogyan változnak a tünetek. Én abszolút bizakodó vagyok, eddig legalábbis jól ment minden.
- Seby... Azért mondom.... Nem kell maradnod. Ez hosszú idő, azalatt egy csomó dolgot meg tudnál csinálni. Gondolom, még készülni akarsz holnapra vagy hétfőre... Tényleg, rám itt vigyázznak, jó helyen vagyok, ne aggódj!- ölelgetem folyamatosan. Nem lenne jó, ha betegre izgulná magát. Ez a közeg meg amúgy se neki való.
Látom, érti, miről beszélek, miért kell maradnom. Azt nem látom, hogy magát hibáztatja, és ilyen szélsőségesen. A tépelődését, a riadalmat a szemeiben az egész helyzetnek tulajdonítom, nem bűntudatnak.
- Nem lesz baj. Ha érzem, hogy rosszabb a helyzet, azonnal adnak még gyógyszert, nem kerülök mégy egyszer olyan helyzetbe...- mondom magabiztosan.
- Édes vagy, tudtam én- mondom mosolyogva, és most nem állom meg, hogy ne nyomjak egy puszit az arcára- Hidd el, nem most látsz utoljára.
Úgy beszél, mintha halálomon lennék. Itt akar lenni, amikor utálja ezt a helyet... Jaj, nagyon szeretem!
Szeretném, ha kimondaná, jobban van. Szeretném hallani tőle, bár tudom, hogy mit fog mondani. Szeretném, ha el is hinné, hogy jobban van, mert én jobban vagyok. Nem kell aggódnia. A kórház meg... nem kell visszajönnie. Oda be..., nem kell, hogy emlékezzen saját mumusaira.
- Köszönöm, de nem kell. Jó kezekbe vagyok. Tényleg a legjobb helyen. Ismerem őket, bízok bennük, vigyázznak rám- teljesen elönt a melegség. Nem, ez nem az allergia utóhatása, de kipirulok tőle, úgy érzem.
- Vissza kell mennem...- nézek rá, kissé várakozón. Ugye, belenyugszik? Ugye, megérti, hogy nem várom el tőle, maradjon?

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Hétf. Márc. 14 2016, 18:31

-Mert aggódnak, neked is kéne... - szerencséjére nem teljesen tiszta a fejem, nem jutnak eszembe ilyen összefüggések.
-Szerinted tudnék ilyenekre figyelni? -Sokat néz ki belőlem. Amíg nincs teljesen jól esélytelen, hogy megnyugodjak. Amikor legutóbb a kórházban volt, akkor is egy merő stressz voltam végig.
-Biztos? És ha félvállról vesznek mert nővér vagy? - Nem győzött meg, mi van ha nem figyelnek rá eléggé?
-De biztos? És ha ott ülnék az ágyadnál? - Akkor én rögtön látnám és tudnék szólni.
-Tudom, tudom, de nem szeretném hogy rosszul érezd magad. - Alig fogom fel a puszit is, de amennyire kivert a víz csodálkozom hogy adott.
-Jó... de nálad a telefonod? Hívsz? Hívnak ugye? Eljövök eléd... biztos ne maradjak? Egyedül rossz itt... - Most tényleg magamból indulok ki. Én nem bírnám ki itt egyedül. Fél órát se, nem hogy hatot!
-De nem lesz baj? Hívni fogsz? Küldj smst... óránként... félóránként... teher lenne? Aludni akarsz... jó... - Eljut ez az infó is hozzám végre.-Akkor ha felkeltél! Eljövök érted. Hívhatsz előbb is. Bejövök. Biztos ne maradjak? - Majd itt kinn fogok ülni, akkor nem jön oda doki hogy megnézzen. Persze ha hazaküld hazamegyek, elpakolok, kitakarítok, ilyesmi. Ahhoz nem kell agymunka.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Kedd. Márc. 15 2016, 16:06

- Ha aggódok, az segít rajtam?- kérdezem, mosolyogva. Nem szokásom magamért aggódni. Bár a mai nap ékes bizonyítéka, hogy az életem fontosabb, mint gondoltam.
- Meg kellene próbálnod- nézek Sebyre mosolyogva, hiszen tudom, hogy nehezet kértem tőle.
- Uh, akkor nem sokat érhetek...- rázkódok össze a feltételezésre, nem figyelnének rám kellőképpen. - Amúgy is van szám, szólok, ha valami nem stimmel- igyekszem megnyugtatni Sebastiant.
Elmosolyodok az ötletére, hogy beülne az ágyam mellé. Le se venném róla a szemem, azt lesve, mikor szédül le onnan.
- Köszönöm, jól esik, hogy szemmel akarsz tartani- kacsintok rá. Vegyük egy kicsit viccesre, nem árt az!
Beladugom az ujjaim az övéi közé.
- Sokkal jobban vagyok. Azt remélem, látszik is...- mosolygok- Nem akarok maradni, de kell. Engem sem dobnak fel a kórházi protokollok, de rám is mindegyik vonatkozik.
Ha nem lenne keserű a szám a hányástól, szájon csókolnám. Arra a pnuszira nem csak nekem van szükségem.
- Minden bizonnyal a táskámban van... - ráncolom a homlokom, próbálok emlékezni, hol lehet a telóm. Aztán csak bólogatok hevesen.
- Hívlak, ahogy mehetek. Majd lesétálok a sarokig, ott felveszel, jó?- mutatok a megfelelő irányba. Aztán nevetek egy kicsit- Nekem nem ilyesztő ez a hely, minden nap ide járok, emlékszel? - ugratom kicsit.
Oké, abban igaza van, hogy a másik oldalon lenni nem olyan rózsás, de most csak pár óráról van szó, és nem három hátről, mint legutóbb.
Sebastian azonban mintha be lenne sózva, túlaggódja a dolgokat, és úgy érzem, minden szavam falra hányt borsó.
- Jelentkezek, mondjuk, óránként. Közben megpróbálok még aludni...- nevetek.- Az antihisztamintól kissé elálmosodtam.
- Szólok, ha jöhetsz értem. Hidd el, nekem is jobb lenne a közös ágyunkban...- simulok hozzá.
Megpuszilom a nyakát, kicsit ott tartva a fejem, hogy beszívhassam az illatát. Sokkal jobb, mint a kórház levegője, az szent igaz.
Elbúcsúzunk. Ha meg akarja várni, míg bemegyek, ő búcsúztat engem. Szót fogadok neki, bármit is kért, és remélem, ő is szót fogad, és hazamegy. Otthon legalább a megszokott közegében van.
Visszamegyek a számomra fenntartott placchoz, és leteszem magam. Ellenőrzöm, hogy nálam van-e a telefon, aztán beállítom ébresztőre, óránkénti ismétléssel. Bekapcsolom a zenelejátszót, és elfekszem az ágyon, magamra húzva egy takarót. Jól vagyok, csak nagyon álmos. Percek alatt alszom el...

1 óra múlva sms megy Sebynek:
Jól vagyok. Sikerült aludnom. Tudnék még... Smile Ne aggódj! <3

Újabb 1 óra múlva:
Minden ok. Nagy a sürgés-forgás, sok a beteg, de csak nézem, nem dolgozok! Wink

Újabb 1 óra múlva:
Nyugaton  a helyzet változatlan. Hiányzol. Kitartás! Mindjárt vége! Smile

Ismét 1 óra múlva:
Kezd lemerülni a telóm, és nincs nálam töltő. 1 óra múlva jöhetsz értem! Várlak a sarkon! <3

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Kedd. Márc. 15 2016, 21:41

-Nem kizárt... - Őszintén jelen állapotomban fogalmam sincs.
-Próbálkozni lehet csak nem mindig érdemes... - Közlöm száraz torokkal. Nem bírnék koncentrálni. Eleve az idő lesz hogy ezt az állapotot kiheverjem, de ezt nem mondom.
Sajnos ilyen pánikos állapotomban se viccet se metaforát nem értek, így a kacsintással sem bírok semmit kezdeni, nem értem és látszik is rajtam. Én tisztán és szimplán aggódom, komolyan kérdezek mindent.
Gyengén, de próbálom viszonozni azt is hogy fogja a kezem, de jelenleg az enyém nyirkos és hideg, remeg. Nincs benne sok erő, gyengébb pofont adnék bárkinek mint egy kislány.
-Szerintem elraktad. Ha nem használd a vonalast benn, biztos van. - Nővér, itt dolgozik, tuti megengedik neki használni. Ha nem tudja a számom akkor kiírom neki, ezen nem múlik.
-Te csak ne sétálgass, várj meg itt és bejövök. - Még csak azt kéne a sarokra álljon! Viccet félretéve, annyit tényleg nem ér, hogy egyedül legyen az utcán nem teljesen jól. Zsebtolvajok is jöhetnek akármi.
-Jó, de nem mint beteg. - Nekem ez nem elég indok, nagyobb az utálatom, mint a logikám most.
-Jó... jó. - Elég ha akkor hív amikor jöhetek, de ha ír, az csak jó.
Aprókat bólogatok, hogy rendben, megoldom, mindent megoldok még a saját nyomorúságom is, hogy feldolgozom, nem vagyok valami hasznos.
Megvárom míg bemegy, csak aztán sétálok el a kocsiig. Ott legalább 10 perc, ha nem több, hogy annyira rendezzem magam, hogy haza bírjak vezetni. Nem akarok balesetet.
Otthon lezuhanyzom, mert csurom víz lettem, hogy kivert a víz, majd kidobom a szirupot, elmosok mindent, ami érintkezett vele alaposan, a szemetet is kiviszem, aztán a fürdőt is rendbe rakom.
Az smseket olvasom, bár nagyon írok vissza, csak hogy aludjon és kitartás és hamarosan megyek.
Aztán sok mindent nem csinálok, leginkább takarítok és rendet rakok, mert ideges vagyok, hogy vissza kell menni. Kár tagadni, az állapotom ha kórházról van szó még mindig rémes. Főzök valami könnyűt holnapra, hogy legyen mit enni. Ennyi.
De mindent előkészítek neki, ha hazajön, tudjon kényelmesen fürödni, ha akar enni majd aludni.
Ha nem bírtam lebeszélni, hogy kimenjen az utcára, ott veszem fel, de ha lebeszéltem bemegyek érte, nem fogok összeesni, bár érezhetően gyorsabban hagynám el a helyet, mint a patkányok a süllyedő hajót.
Otthon kérdezgetem, minden rendben volt-e, mit mondott a doki ilyesmi, de amúgy engem ez a nap így leszívott, nem kicsit, amennyit aggodalmaskodtam, szóval este sem csinálok semmit, csak lefekszem mellé az ágyba és aludni is fogok, kivételes alkalmak egyike, de nagyon rávenni sem tudna szexuális aktívságra, még csókra sem nagyon, ami tudom fura, de engem ez a fajta passzív aggodalom nagyon leszív. Reggel már jobb lesz. A rádió idejére megyek majd csak el, de ebédre itthon leszek.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Szer. Márc. 16 2016, 18:03

Bármennyire igyekszem, hogy Sebastian figyelmét eltereljem, nem járok sok sikerrel. Csodás barátnő vagyok, mondhatom, de most nem kezdem sajnálni magam. Így is van elég bajom. Az allergia a legutolsó. Sebastian fehér, reszket, és komolyan aggódok érte, ha nem tűnik el azonnal, rosszul lesz. De ha lerázom, azt se venné jó néven. Igyekszem tehát egyensúlyt teremteni aközött, hogy menni kell, és hogy fontos számomra, hogy velem maradna... Nem veszi a poénjaimat, a kedveskedésemet. Lényegében épp a félelmét uralja, csoda, hogy ennyire képes...
Bentről óránként küldök nei sems-t, a maradék időben javarészt alszok. Kivételesen a nagy zaj sem zavar, a fülemben kellemes rock zene muzsikál, elnyomva a környezetet. Felhív, hogy pontosan mikor jöhet értem, és ki sem kell mondani, érzem a hangján, az egészet annyira akarja, mint hátára a púpot. Mondok neki időt, de én már lényegesen korábban kimegyek az ajtó elé. Igen, azt mondta, bejön értem, de úgy érzem, nem lenne szerencsés, ha megint pánikközeli állapotba kerülne.
Amúgy tök jól vagyok. Az arcom még duzzadt egy kicsit, de a pirosság teljesen visszahúzódott, és a bőröm sem viszket már. Szabadnapot kaptam hétfőre, azt mondták, pihenjek sokat, és jelentkezzek azonnal, ha bármelyik tünet újra jelentkezne. Megnyugtattam őket, hogy fogok. Aztán sietve hagytam ott az egész kócerájt.
Leintettem a sarkon Sebastiant, ha megszidott, megbánást mutattam. Nem kezdtem magyarázni a tetteimet. A kocsiban megnyugtattam, hogy teljesen rendben vagyok. Ha csodálkozott is a hétfői szabadnap miatt, inkább örült neki, mert pihenhetek, és nem kereste a miértjét.
Hazaérve észrevettem (és szóvá is tettem) a rendet és a tisztaságot. Éreztem a finom étel illatát a levegőben, de negáltam, hogy éhes lennék, és azt mondtam, leginkább pihennék. Megfürödtem, fogat mostam, és lefeküdtem. (Ha te feküdtél le korábban, akkor természetesen melléd) Nem akartam már a kórházról beszélni. Inkább ott folytatni, ahol a konyhában hagytuk abba, még a szirup előtt, de Sebastiannak nem megy olyan jól a regenerálódás. Odabújtam hozzá, de ha nem is feszült meg a teste, éreztem, hogy nem kívánja a közelségemet
Becsuktam a szemem. Arra gondoltam, amit ő mondott, mindig mondjam ki, amit gondolok, de ma este nem akartam ezzel frusztrálni. Abból így is jutott neki éppen elég. Inkább csendbe burkolóztunk és sötétségbe. Ki tudja, mikor, de elalszunk...
A másnap... vasárnap. Ahogy elindul a nap, felhajtok egy üzletet, ami most is nyitva van, és beszerzem Reeven ajándékát. Ha nem is ma... , de holnap mindenképpen felkeresem.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Today at 15:23

Vissza az elejére Go down
 

Másnap(osan)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-