Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Másnap(osan)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Másnap(osan)   Csüt. Feb. 25 2016, 19:26

Dideregve ébredek. Mellettem egy üres üveg fekszik a földön. Hogy mennyit ittam meg én és mennyi folyt ki belőle, nem tudom. A föld vizes, én is vizes vagyok. Eláztam. Kívül-belül. Vacogok. Felülök, és azonnal fájni kezd a fejem. Megmasszírozom a halántékom, de nem történik csoda, és marad a fejfájás. Szétnézek. Mennyire más volt ennek a helynek a hangulata, amikor Reevennel jártunk itt! Nem tudom, miért jöttem pont ide. Behúzódok a fa alá, ahol valamikor egy plédet terítettünk le, hogy napozhassunk, szárítkozzunk. Most nem süt a Nap, azt is nehéz lenne megmondani reggel van vagy már esteledik. Csak nem aludtam át egy egész napot?! Olyan hideg van, és a vizes ruha is rátesz egy lapáttal a hőérzetemhez. Hol hagytam a kocsim? Hol a slusszkulcs? Vajon tudok-e vezetni? Hol van Reev?
...
Hirtelen jut eszembe minden, és megint rám tör a haszontalanság érzése. Semmire sem vagyok jó; arra sem, hogy elmondjam Reevnek, hogy bízhat bennem. Én sosem kívántam a halálát, sosem akartam neki rosszat. Miért is feltételezte? Ezt még most sem értem. Már nem csak az eső mossa az arcom. Megint sírok, pedig azt hittem, többet már nem tudok. Egyedül megyek végig a fák alatt, ahol valamikor vele. Megállok a fa alatt, ahol fotót készített, felnézek rá, mintha lenne füle, hogy meghallhassa, amit kiáltok neki:
- MIÉRT?
Szerencsére, csak egyetlen járgány van a közelben, és az az enyém. Nyitva az ajtaja, és a kulcs is a helyén. Remélem, kikapcsoltam a motort, mielőtt kiszálltam, különben nem fog elindulni... Nem érdekes, hogy vizes vagyok, máskor is ültem már bele elázva (de nem részegen). Csak egy pillantást veszek a tükörre. Kár volt. Szörnyen nézek ki. Mindegy. Haza kell jutnom. Ha szerencsém van, Seby a rádióban vagy Josh-sal van. Úgy tudja, mi ma kirándulunk.
...
Gond nélkül hajtok haza, bár szándékosan fogom vissza a tempót. Semmilyen papír nincs nálam. Se igazolvány, se jogsi, csak a kulcscsomóm... A szokott helyen parkolok. A ház csöndes. Vizes foltokat hagyok a padlón, cuppog a cipőmben a lábam, még mindig folyik belőlem a víz. A hajam a fejemre van tapadva és tele van homokkal...
Halkan nyitom az ajtót, azt se akarom, az öregasszony a szomszédból kikukucskáljon. Csak egyre van zárva az ajtó, de arra nem emlékszem, én hagytam így, vagy Seby van itthon, mert ő így szokta? Itthon van a cipője, a felöltője is... jaj, ne. Ahogy beteszem az ajtót, kicsit nekidőlök, becsukom a szemem.
- Uram, adj erőt...- suttogom.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Csüt. Feb. 25 2016, 20:10

Épp főzök. Lia mondta, hogy Reevennel lesz, még este is, aztán valamelyikőjüknél aludnak, hát kivételesen elmentem Gabriellel és Barbarával tekézni, meg iszogattunk (mondtam is Ameliának, hogy ez a terv, ha lemondják megyek Josh-hoz, ha otthon lesz). Hajnalban jöttem haza csendben, mondván ha aludnak, akkor kijövök a kanapéra, de üres volt a lakás, tökéletes volt a rend, fel sem hívtam Ameliát vagy Reevet, mert ebből miért arra asszociálnék baj van? Szóval teljes lelki nyugalommal ügyködöm össze valami vacsit (most épp gofrit, mert megkívántam hiába édes és nem húsos, na meg Amelia is szereti hacsak nem füllentett).
Amiatt sem aggódom, hogy sokáig van Reeve-vel, hát én is simán elvagyok vele, nem új. //És nem, nem úgy van el vele... létezik más is XD//
Mikor hallom, hogy megjött valaki, de nincs beszélgetés, tudom hogy egyedül jött haza Amelia. Oda is megyek elé köszönni, mosolyogva. Ez hamar elmúlik és csak döbbenten mérem végig, mi a jó isten?!?!
-Ti meg mi a fészkes fenét csináltatok?! Melyikőtök ötlete volt? És Reeve hol a jó istenben van, ha te így nézel ki?! Megzápultatok?! - Nekem nem logikátlan a többesszám, el is kezdem kihámozni a vizes ruhából, tüdőgyulladást kap itt nekem. Egy nővérnek magyarázzam, komolyan???!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Pént. Márc. 11 2016, 19:47

Ahogy belépek az ajtón, észreveszem, hogy nem vagyok egyedül, Sebastian is itthon van. De hogy mennyi az idő, még mindig nem tudom. De ez a legkisebb problénám. Csorog belőlem a víz, koszos vagyok, és szerintem bűzlök is (az ital egy része biztosan rám folyt)
Nekidőlök az ajtónak, de sejtem, mi vár rám. Sebastian már jön is kifelé, alakját elhomályosodó szemeim ellenére is felismerem. Arcán a döbbenet óját látom, de aztán a hangja élesen töri át a csendet. Védekezésül azonnal a füleimhez kapom a kezeim. Összeszorítom a szemeim, a fájdalom most mintha még erősebb volna.
- Ne kiabálj...- nyöszörgök, és összecsuklanék, ha nem fogna meg. Épp a vizes ruháimból hámoz ki.
- Reeven... -már megint szipogok- nem volt velem. Tegnap... Itt hagyott...
Mint egy rongybábu, erőtlen vagyok és nagyon fázok. Nem bírom kihúzni a lábam a cipőmből, mintha rá lenne tapadva, és ettől is fojtogat a sírás. De csak a szemem van tele, hangot alig adok ki.
- Segíts, légyszi!- kérem őt, és közben átölelem magam. Olyan hideg van!

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Pént. Márc. 11 2016, 20:05

-Nem kiabálok kisasszony, csak hangosan beszélek. Vagy talán azt sem, ha nem ittál volna nem fájna a fejed! - Mi az úristen folyik itt? Reevennek innia sem szabad... megitta az ő részét is vagy mi van?
-Mi? Jó elment és akkor már inni kell és a mocsokban fetrengeni? Nekem nem akartál volna szólni? Épp csak a fiúd vagyok, meg az élettársad, meg az illető fogadott bátyja, bocs, tényleg semmi közöm hozzá... -Morgok, engem is hagytak már ott, akkor meg mi van? Legalább ivott volna itthon az ég szerelmére!
-Ó te... miattatok fogok szívrohamot kapni... de szép halál... minek szólni Sebynek... úgysem aggódna, hát Seby sosem aggódik, pont leszarja mindig mi van velünk, igen, persze, még egy cetlit sem hagyunk neki, minek azt? A mobil világában sms? Pfff... hol élsz te ember? Béna dolog... - Zsörtölődöm erőteljesen, de szó nélkül veszem le a cipőjét mindeközben, hámozom ki a kabátból, veszem fel és a fürdőben folytatom, hogy meztelen legyen és bedugjam a meleg víz alá. Persze nem hagyom abba...
-Reeven se hívna fel a kis hülye, mert tuti játssza a sértettet... vagy a drága Felixével hempereg és elfelejt szólni... te meg csak annyit mondasz elment az unokaöcséd és így jössz haza... ennyi tisztelettel sem vagytok a gyenge idegeimre... basszus, úgy beszélek mint valami vén nagyi... még ez is... átmegyek bridzspartira az öreglányhoz a szomszédba, juj de jó móka lesz.... - Igen, ideges vagyok, hogy így jött haza, ki tudja mit szedett össze, sima megfázást vagy tüdőgyulladást is. Ráadásul sokat is ivott, Reevvel sem tudom mi van... de közben levettem a pólóm és behajolok, segítek megmosni őt, puhán leszedve róla a koszt és a hideget. Ha morgok sem vagyok durva vagy hirtelen, fürdettem eleget Henryt mikor rosszul volt, hogy legyen rutinom. Ha akar le is tud ülni, ne hideg már, mert a meleg víz langyossá tette a padlót a zuhanyban.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Pént. Márc. 11 2016, 21:19

- Igen, igen... igazad van... - de akkor is fáj, szét akar esni.
Hiába közlöm vele verbálisan és nonverbálisan, hogy szarul vagyok, nem veszi figyelembe, és szid, mint a bokrot. Megjegyzem, jogosan, de ilyen állapotban nagyon védekezni sem tudok.
Csak az ajkamba harapok, hogy ittam. Hogy ezt választottam ahelyett, hogy Reeven után mentem volna, és visszahívom, ~rángatom, bármi. Gyáva megoldás, és eléggé primitív, de...
- Igazad van...- bólintok. Szólnom kellett volna. De amikor elmentem, úgy mentem el, vissza se jövök... Mégis itt vagyok. De ezt nem kell megtudnia. Soha, soha, soha! Inkább csak mondom, ami először eszembe jut:- Nem terveztem, hogy ez lesz...
Ez valamiképp igaz is. Nekem itt se kéne lennem. Se részegen, se másnaposan, se józanul, se sehogy. Se itt, se máshol. Máshol... Bakker, mi minden megfordult a fejemben tegnap!
Morog. Édes, drága, Seby. Legszívesebben megölelném, de tuti, nem kér belőlem ilyen mocskosan. Belém hasít a lelkiismeretfurdalás, hogy nem gondoltam rá, mi lenne vele... azután.
- Sajnálom, tényleg... Nem vittem a telóm se...- nézek rá, boci szemekkel- Nem is gondoltam, hogy aggódsz majd, elvileg csak holnap jöttünk volna haza. Vagy már vasárnap van?- Jesszus, ez nagyon bénán hangzik, de mi van, ha nem is szombat van?
Leszedi rólam a felső ruházatot, a cipőt, aztán úgy kap fel, mint egy játékot. Átölelem a nyakát, és kicsire húzom össze magam. Nagyon szégyellem magam.
A fürdőben hámoz ki a többi cuccomból, majd állít be a zuhany alá. Folyamatosan zsörtölődik velem, de közben olyan gyengéd, hogy elszorul tőle a torkom. Miféle harag ez? Csak petárda durrogtatás? Csak hogy halljam?
Leveszi a pólóját is, hogy be tudjon hajolni a zuhanyba. Vizes lesz ő is, de mintha nem bánná. Én meg aztán pláne nem bánom. Még a meleg víznél is jobban esik, hogy itt van, akkor is, ha zsörtölődik és morog folyamatosan. Gyengéden mosogatja az arcomat és a testemet.
- Ne haragudj, kérlek, kérlek, ne haragudj...- ismételgetem, és Reeven jut eszembe. Remélem, hazament.
- Felhívnád, megkérdezni, jól van-e? Otthon van-e? - kérdem, és a fejem a vízsugár alá tartom. Nem szabad sírni, nem szabad sírni, mondogatom magamban, de nem árt a fedősztori: szappan ment a szemembe, attól piros, attól könnyezik...

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Pént. Márc. 11 2016, 21:38

-Még jó... - Nyögöm, mi lett volna ha tervezi is hogy szimplán az idegroncs állapot szélén hagy, csak úgy heccből! És nem érdekel, hogy pátyolgatni kéne, most hülye volt, nem kicsit, ha ahhoz felnőtt volt hogy igyon akkor legyen ahhoz is, hogy szidom.
Csomagolom ki a gúnyáiból, mikor jön a szépen nézek trükkel. Elhúzom a szám.
-Nem hatsz meg. És jah, sosem aggódom. Acélidegzetű vagyok. És mi az hogy azt sem tudod milyen nap van?! Lesheted mikor hagyom, hogy csak úgy elmenj és ne írj smst legalább! Akivel vagy az is hívjon fel! Dedósat játszunk majd... - Na ezzel nem segített magán, hőbörgök. Persze nem szokásom hívogatni a másikat ha elvan, nem is akarom bevezetni bár egy pillanatig tényleg kecsegtető a gondolat.
Nem csoda ha morgok tovább...
-Nem fogok, ha nem lesz semmi bajod! - Majd akkor nem haragszom, addig fenn tartom a jogot.
-Fel. -Mondom kurtán, mert ő lesz a következő.
Hagyom kicsit ázni, megmosom a haját is óvatosan, vigyázva a szemére, majd ha megvagyunk elzárom a vizet és elveszek egy nagy és puha törölközőt, hogy bebugyoláljam, majd egy másikat a hajára.
-Moss fogat kérlek. Addig felhívom a jómadarat. - Azaz Reeven drágát. Elkapok egy másik türcsit, azzal megtörlöm magam, majd kinn felhívom de nem veszi fel, csak kapok egy smst, hogy majd beszélünk, de otthon van Felixszel. Jó... legalább ő kipipálva. Átmenni nem fogok ha a fiúja ott van, ő is tudja.
-Fiúzik otthon. - Kétlem Reeven hazudna, bár már gondoltam rá elkérem Felix számát, csak nem titkos...
-Kérsz enni? Inni? Inni kell, de valami vizet. Vagy teát, csinálok egy meleg teát, feküdj be az ágyba. Nincs ellenvetés, most. - Hajtom a hálóba, jobb lenne ha lefeküdne. Csinálok egy pirítóst, megkenem kis lekvárral, viszek be teát ahogy inni szokta, de csak gyümölcsöset, tudjon aludni. Jah és egy aspirint.
-Pár falatot enned kell, hogy hasson. Jó? A tea nem forró, tettem bele hideg vizet is. - Fekszem be mellé és az ölébe teszem, ha hagyja a tálcát. Most már, hogy kilátszik a mocsokból és a bűzből kaphat csókot is, ha elfogadja.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Szomb. Márc. 12 2016, 03:40

Szokás szerint elbeszélünk egymás mellett. ő azt hiszi, szándékosan bosszantom, pedig... Ha elég bátor lettem volna, soha többé nem bosszantom. Nem vágom, miért kellett aggódnia, amikor elvileg még itthon se kéne lennem. Hacsak ki nem maradt egy nap, de az nagyon durva lenne. Több, mint durva. Holnapig ki sem tudom aludni magam, pedig ha holnap hétfő, nekem dolgozni kell!
- De most komolyan...- hát nem kegyelmez meg? Nem érdekel, hány sms-t kell írnom neki, el se nagyon megyek itthonról. De azért lefelé görbítem a szám. Igenis, kell, hogy lássa, komolyan veszem, amit mond (és nem tetszik). Pedig de. Örülök, hogy fontos vagyok neki.
Levetkőztet, bevisz a fürdőbe, és meg is mosdat, mintha tehetetlen lennék. Pedig még vezettem is... Bár jobb, ha ezzel nem dicsekszem. Még a jogsimat is elvenné.
- Csak a fejem fáj- füllentem. Lényegében egy darab fájás vagyok. Lábtól fejig.
A tus alatt sűrű bocsánatkérésbe kezdek. Leesik, nekkora butaságot követtem el. Ha legalább bevégeztem volna, nem kéne ezzel szembesülni. Így el kell fogadnom, hogy haragudni fog rám, ha netán megfáztam, vagy összeszedtem valami egyéb fertőzést (megvan rá minden esély. Ki tudja, mennyi ideig áztam az esőben?)
Reeven... Kérem, hívja fel. Jó lenne tudni, hogy ő jól van. De mielőtt megteszi, negem tesz rendbe, nem is akárhogyan. Fura érzés fog el, eszembe jut egy másik alkalom, amikor ápolgatva voltam, majdnem ennyire szeretetteljesen. Eszembe jut az eset, de az érzés már elhalványult vele kapcsolatban.
Be vagyok bugyolálva, külön a hajam is. Fogmosásra vagyok ítélve, és elmosolyodom. Na igen. Fogalmam sincs, milyen visszataszító lehet a szájszagom. A pia szagától is émelygek.
Ő is magára kanyarít egy törölközőt, aztán kimegy a fürdőből, kettesben hagyva engem a fogkefémmel. Megmosom a fogam, kiöblítem a szám. többször, mint szoktam, de még mindig érzem a pia ízét. Aztám átdörzsölöm a hajam, majd kifésülöm, ne legyen egy marék gubanc, mire megszárad. Visszatekerem a törölközőbe a hajam, nincs erőm, kedvem szárítgatni. Elkap Sebastian és ágyba parancsol.
- Jól van, jól van, megyek már!- És bólintok: ennék is, ennék is. nem sokat, de valamit igen.
Elnyúlok, szinte azonnal csukódna a szemem. Nyugi van, Reeven "fiúzik", biztonságban van. Én is itthon vagyok. Seby lép be a szobába, kezében tálca, továbbra is őrnagyot játszik. Engedelmeskedek neki. Felülök, ölembe kapom a tálcát, és akkor odahajtja hozzám a fejét. Megpuszilhatom? Azt jelenti? Élek a lehetőséggel, bár rövid a csók.
- Köszönöm- mondom hálásan.
Mellém telepszik. Talán csak figyeli, beveszem-e a gyógyszert, vagy eszek-iszok-e rendesen?
- Te már ettél? - kérdezem tőle, és letépek egy falatot a kenyeremből. Aztán eszembe jut, mi van a kezemben, de nem húzom addig vissza, amíg azt nem mondja, nem kéri. Hátha...
Belekortyolok a teába is. Valóban iható hőmérsékletű, fel is hajtom gyorsan, hogy belülről is melegítsen valami. Kezdek megnyugodni. Sebastian közelsége is jó hatással van rám. Nem is tudom, hogy lettem volna képes hátat fordítani neki... Valószínűleg meg fogja kérdezni, mi történt, de egyenlőre hagy enni. Legalább össze tudom szedni a gondolataim. Látványosan tömöm a fejem.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Szomb. Márc. 12 2016, 03:59

-Mit komolyan?! Te nem látod magad te nőszemély, a szívbajt hozod rám! Amúgy szombat van... - Miért nem nézte meg a telefonján? Ahh... nem értem mit nem ért. Lehet nem mostanra vártam, de nem ez a lényeg. NEM ÍGY VÁRTAM HAZA. Hah... oké, megnyugodtam.
-Nem úgy tűnik... - mondom arra hogy csak a feje fáj. Olyan gyenge és erőtlen, még a cipőjét sem bírta levenni. És ha elcsúszik? Na azt már nem!
Közben ha végeztünk megtörlöm, a haját nem, azt majd ő, kicsit magára hagyom. Legalább nem ellenkezik, nagy könnyebbség. Henry mindig olyan makacs volt, Reevenről nem is beszélve... Josh se egyszerű eset, maradjunk annyiban.
De Reeven látszólag megvan, Lia is az ágyba lett parancsolva, viszem is amit kell, hogy kicsit erőre kapjon. Ölében a tálca, hajolok egy csókért, elmosolyodom hogy ad. Mert volna nem adni! Kiérdemeltem!
-Gondoltam veled. De a gofri nincs kész... - Elkerekedik a szemem. Komolyan kenyérrel kínál? Egye fene, elveszem, megeszem, bár magában még izébb, de ha ez jobb kedvre deríti, nem halok bele.
Aztán csak kikerekedett szemmel nézem, hogy felhajtja a teát és bepuszilja a pirítóst.
-Többet kellett volna hoznom... - Suttogom, de fel is pattanok és hozok még, mosolyogva kap egy ugyan ilyen adagot, remélve megeszi és megissza. Féltem úgy kell majd könyörögnöm legalább egy falat meg egy korty menjen le.
Ha megette magunk mellé teszem a tálcát, eligazítom a párnát a háta mögött, hogy le tudjon feküdni, betakarom az álláig.
-Ma ágyban maradsz jó? Csak pisilni mehetsz ki. Meg ne lássam hogy sompolyogsz! Ha kaja kell hozok. - Simogatom a karját, de bánatos is vagyok. Mi a fenéért csinálta ezt? Már megint mi történt?

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Szomb. Márc. 12 2016, 11:38

Bölcsen hallgatok arról, hogy láttam magam a kocsi visszapillantó tükrében. Szörnyen festek? Enyhe kifejezés.
Szombat van. Hihetetlen a megkönnyebbülés, hogy nem esett ki egy teljes nap, csak néhány óra. Jónéhány. Ez most már mindegy, mert itthon vagyok, és gondoskodnak rólam. Bár folyamatosan morgolódik, Sebastian hangja az első kirohanás után mondhatni inkább csendes. Már nem hiszi, hogy süket vagyok, azt se, hogy szellemi fogyatékos. Még az aggodalmát is felülírja az igyekezet, hogy segítsen rajtam.
(Lia úgy értette, hogy eddig is aggódtál, nem csak azóta, hogy most megláttad. User érti a különbséget Smile )
- A látszat sokszor csal- húzom el a szám. Még most is tagadom, hogy olyan sz*r lenne a helyzet. A fejfájásom az egész fejemet satuban tartja. A csontjaim át vannak fagyva, az izmaim a sok didergéstől elsavasodtak. Az ujjaim szinte érzéketlenek a kihüléstől. Vajon hány fok volt az éjjel? Öt?
A zuhany alatt azonban lassan felengedek, és Sebastian olyan gyengéd, kívánni se lehetne jobbat. Negszabadulok a homoktól. A hajam is mintha kilókkal lenne könnyebb, pedig ez lehetetlen. Rövid időre vagyok magamra hagyva, ezalatt megmosom a fogam, és kifésülöm a hajam. Igyekszem erőt venni magamon, mozgósítani magamban az utolsó energiaforrásokat is. Talán még soha életemben nem voltam ilyen fáradt.
Jó és engedelmes kislány vagyok. Nem akarok veszekedni, ehhez nem lenne most erőm, pedig megérdemelném az alapos fejmosást (és nem azt a fajtát, amitől tiszta leszek). Bár tudom, hogy beszélnem kell majd róla, mi történt, Sebastian türelmes, és vár a megfelelő pillanatra. Vagy arra, hogy magamtól kezdjem el...
Ágyba kapom az enni és innivalót, ő is mellém telepszik. Nézi, ahogy eszek, beveszem a gyógyszert, iszok. Figyelemmel kíséri minden mozdulatom. Tudom, hogy jót akar, és ha nem is esik igazán jól, szükségem van arra, amivel elhalmozott. Legfőképpen a szeretetére, de ez nem újdonság. Jön minden sorban, én se vagyok türelmetlen. Egy puszit már így is váltottunk. Többet ért, mint a bogyó.
Ha már én eszek... Ő nem akar?
- Nagyon figyelmes vagy, köszönöm!- gofri! Azt sem tudom, mikor ettem utoljára.
Ezernyi módon szeretném meghálálni, hogy ilyen jó velem. Abból kínálom, amit nekem adott. Kicsit megdermedek, mekkora liba vagyok, hogy a kenyérrel kínálom, de elfogadja tőlem a falatot és megeszi. Ezt most azért csinálta, mert én is elfogadok mindent? Jó kedvre akar deríteni? Hihetetlen melegség önti el a mellkasomat. Legyűrök mindent, az utolsó kortyig, az utolsó falatig. Ahogy elkezdi tölteni a gyomromat, egyre jobban esik. Így amikor egy újabb adaggal tér vissza, nem tiltakozok, de azt már lassabban eszem.
Ott van velem, és figyel. És amikor végzek, elveszi tőlem a tálcát, és félre rakja, majd megigazgatja a párnát, betakargat, szinte becsomagol, hogy mihamarabb átmelegedjek. Pedig már egészen jól vagyok. Sebastian tökéletes ápoló lehetne. Kinyúlok a takaró alól, megfogom a kezét.
- Ígérem, jó leszek...- bólintok az instrukciói után. És ahogy a karomat simogatja, felsóhajtok.
- Tudom, hogy apróságnak tűnik, máskor is összekaptunk már Reevennel, de ez már sok volt. Tudod, mint amikor betelik a pohár. Úgy érzem, elege van már belőlem, és ugyanúgy menekül, mint...- a számba harapok. - Egyszerűen nem tudom, mit csináljak. Tegnap azzal vádolt, hogy összejátszom a szüleivel, és ugyanúgy a halálát kívánom, ahogy ők- elcsuklik a hangom, jobban szorítom Sebastian kezét- Nem akartam, hogy megtudja, a szülei igazi szörnyetegek, de kiszedte belőlem, hogy rajtam múlt...- nem tudom fojtatni, gombóc lesz a torkomban- Elmondta, milyen csúnyán összevesztek, és már gyerekkorában is csúnyán bántak vele. Én meg még védeni próbálom a szüleit! Én azt hittem, megváltoztak, de nem is Reeven miatt költöztek ide, hanem az apja munkája miatt, és... Ez annyira kiábrándító!
Szipogok, mint egy gyerek.
- Nem értem Reeven szeretet-nyelvét. Nem találom meg hozzá az utat. Nem elég a szó, nem elég, hogy időt töltök vele, nem jó... semmi. Még többet is tettem volna érte, de ... elrontottam, és elrohant, és úgy éreztem, minden csak rosszabb lett, mint előtte, és hogy haszontalan vagyok...
Belefordulok a párnába, felhúzom a térdeim. Vajon tudja, milyen érzés ennyire fölöslegesnek érezni magam? Haragszik rám apám, anyám, Reev... és Sebastiannak is beárnyékolom az életét. Mi értelme van így az életemnek?

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Szomb. Márc. 12 2016, 15:41

-Mínusz hatos a szemem, ne várj csodát a látásomtól... - Zsörtölődöm, de nem vagyok hülye. Látom amit látok, szét van esve.
Fürdés és hozom is a kaját, remélve eszik. A figyelmességre csak vállat vonok, majd megcsinálom ha lepihent. Nem vagyok éhes. Ő azonban szerencsére az, megnyugszom, hogy lassabban eszik, látva, hozok amennyit csak akar. De mikor végez elfektetem, szeretném ha melegben lenne, meg fog fázni ha nem.
Elfekszem mellette, a karomon támasztom a fejem és hallgatom.
-Na ezt meg hogy az anyámba szűrte le... - Nézek szkeptikusan, mert ne már. Ez abszurd.
-Nekem mondod? Kevés embert gyűlölök, de a szülei közte vannak... olyan dolgokat vágtak Reeven fejéhez, hogy szülő ilyet nem mondhatna a gyerekének. Az én szüleim is mondtak már durvát, de... ez leírhatatlanul az volt. Még jó hogy nőt nem ütök... az apjának azért behúztam. - Legalább neki...
-Pedig igazán tudhatnád, mi Reeven szeretet nyelve, mert ordít róla. - Mosolyodom el, tényleg nem látja? Tényleg nem érzi? Akkor rajtam sem érzi?
-Elég lenne ha megölelnéd. Nem kell sokáig és nem kell mondanod semmit. De minél szorosabban öleled annál inkább tudni fogja szereted. Nem csak azért ölelgetem és puszilgatom mert én másképp nem tudom kimutatni. Azért is, mert ő is ilyen. - Mosolygok, ne máááár, hogy nem vette észre!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Szomb. Márc. 12 2016, 17:15

Ráhagyom. Gondolom, most is betette a kontaklencséit. Se erőm, se kedvem szócséplésre.
Az ágyban, némi kajával és teával a gyomromban (meg a jó öreg Aspirinnel), már nem olyan ijesztő a helyzet. Szombat van. Sebastian is türelmes és a zsörtölődést is abbahagyta. Ahogy mellém dől, ahogy megérint, nintha szavak nélkül kérne, hogy meséljek neki. És elmondom neki, mi vezetett idáig.
- Állandóan azt hajtogatta, valaki hazudik... Tudod, amikor itt gépre rakták, a szülei valóban le akarták kapcsoltatni a gépekről. De én a sarkamra álltam, és azt kértem tőlük, vigyék el magukkal New Yorkba, ott van a nemzeti kómaközpont. Máskor is volt már rá példa, hogy visszajött valaki a kómából. Finanszírozási okokból itt nem csinálják tovább 2-3 hónapnál. Havonta ül össze orvosi bizottság, hogy eldöntsék, van-e értelme működteteni a berendezéseket, és ezalatt történik meg a rokonok felkutatása, tudod, a szervadományozás miatt...- Seby nem igazán szereti az orvosi témákat. Ha látom rajta, hogy ezt is nehezen viselim rövidre fogom- De mivel ők Reeven szülei, az aláírásos beleegyezésük kellett, hogy átszállíthassák a központba. Ezt próbáltam elmondani Reevennek is, de mintha nem értette volna.
- Behúztál az apjának? Komolyan? - pedig ő csak egy marionett a felesége kezében. Reeven anyja kész boszorkány. Kicsit még fáj a fejem. Nem tudom, ha ez ekkora balhé volt, miért nem szólt róla nekem Sebastian? Talán Reev kérte meg... Nem akarta, hogy tudjam, milyen szerencsétlen? Vagy milyen hülyék a szülei? Vagy attól félt, nekik megyek? Legalább Sebastian megtette helyettem. Elismerésem jeléül ismét megszorítom a kezét- Helyesen tetted!
- Azt hittem, tudom... - kezdetben félt minden érintésemtől, de aztán ő maga is kezdeményezett. Mégis... Nem nézek Sebastianra. Attól félek, őt is teljesen félreértem.
- Én megpróbáltam....- magyarázom sebastiannak- Először azért bújt ki alóla, mert rá akart gyújtani, másodszor meg azért, mert azt hitte, aludni akarok...
Kibuknak a könnyeim, bár gyorsan letörlöm őket. Észrevettem már korábban is, hogy kettejük között ez mennyivel könnyebben megy. Nem Reevennel van a baj, hanem velem. Valamit elszúrok. Bármennyire szeretném jól csinálni, nem tudom...
-Igazság szerint, most nekem is nagyon jól esne, ha... megölelnél- nézek Sebastianra.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Szomb. Márc. 12 2016, 17:34

-Mert nem értette miért utálják és mondták meg kéne halnia, ha te meg most azt mondod nem akarták sosem a halálát. Azt jelentette volna, most tett valamit ami megbocsáthatatlan, a mostani énje szörnyűbb lenne mint a régi. Nem csoda ha összezavartad. - Mindig fél, a mostani Reeven nem kell senkinek. Fogalmam sincs milyen volt a régi, de ez abszurd. De a kórházas téma valóban nem a kedvencem, szerv donorság, uhh.
-Csak azért írták alá, mert te annyira akartad! A presztizsük csökkent volna ha a te kérésed ellenére megtagadják! Azok kígyók, nem érdekli őket Reeven csak saját maguk. Azért mert megöleltem rögtön b.zi lettem, hogy lehet ilyet mondani?! - Nem, én nem térek magamhoz ha róluk van szó.
-Ha Reeven nem szed le róla jobban megverem. Olyanokat mondott, hogy nem tűrhettem. Reeven jobb szülőket érdemelne. - Ami meglep, hogy helyesel, azt hittem rám szól miatta majd.
De megkönnyebbülök, nem orrol miatta. Áttérünk Reeven szeretetnyelvére de nem értem mit lehet ezen elrontani.
-Attól hogy nem akarja kimutatni mert büszke még igényli! Menni kell vele, ennyi. Hogy tudott elbizonytalanítani? Ilyenkor kicsit akaratoskodni kell, hogy ne legyen olyan büszke. Tudod, imádja eljátszani hogy ő a sérthetetlen teminátor, közben meg arra vágyik legyen összepuszilgatva. - nézek rá enyje fejjel, nem vette még észre?
-De buta vagy... Majd ezt is megbeszélitek, nem kell rögtön világgá szaladni... - Húzom magamhoz ahogy elfekszem és megölelem. Simogatom a fejét, majd kibékülnek. Kétlem hogy ekkora lenne a baj.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Szomb. Márc. 12 2016, 18:05

- Ó, basszus!- szalad ki belőlem, amikor leesik nekem, amit Sebastian mond. - Már értem, miért emlegeti folyton, hogy én is csak a régi Reevent szerettem. Hát igaz: bennem is kételkedik. Azt hiszi, most kevésbé szeretem, mint akkor. De hogyan tudnám meggyőzni arról, tévedésben van?
Tanácstalanul nézek Sebyre. Eddig minden tervem kudarcot vallot.
Eldöntöm, ha lehet, soha többé nem tárgyalok reeven szüleivel. Bár ezt lehetetlen teljesíteni. Ha olyan zsarnokok, apán keresztül úgyis feveszik velem a kapcsolatot, hogy megtudják, hol van Reeven. De ha rám uszítják a rendőrséget, vagy akár Reevenre... Nem állok jót magamért.
- Igen, Reev is mesélte, hogy miket mondtak. Hihetetlen....- mármint nem olyan értelemben, hogy kételkednék reeven szavahihetőségében, hanem hogy egy szülő (sőt, mind a kettő), hogy képes ilyeneket mondani... Drogoznak vagy mit csinálnak? Ép eszű szülő nem így viselkedik.
Szomorúan vallom be, mekkora csődtömeg vagyok. Sebastian szerint Reeven könnyen olvasható, és csak az a baj, hogy ő maga nem akarja kimutatni, mire van szüksége.
- De akkor meg én tűnök akarnoknak. Mintha rá akarnék kényszeríteni valamit. Te is tudod, én nem így működök. Ha nem kérnek belőlem, én... - vállat rántok. Amúgy sem rólam van szó. De egyre kevésbé van merszem bármivel is próbálkozni. Minek, ha eleve kudarcra vagyok ítélve?
A várva várt ölelést megkapom...  Magához húz, törölközőbe csavart fejemet a nyakához fúrom. Lehunyom a szemem. Szerencse, hogy Sebastian nem tud mindent, hova akartam szaladni, nem csak világgá. Vagy inkább szó szerint ki a világból. Még jó, hogy hamarabb ütöttem ki magam, minthogy használni tudjam a ... Jesszus! Azt elhagytam valahol... Megpróbálok nem gondolni rá. Sebastian illatába menekülök. Így érek igazán haza.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Szomb. Márc. 12 2016, 18:32

-Azért kételkedik mert nem vagy egyértelmű. Amúgy nem tenné... - Nem tudom hogyan vagy miként csinálja, de sajnos ez az igazság. Ha kedvesen is mondom amit, tudom nem szép. -Mondd el neki. Mondd el miért szereted most. - Ez csak egy tipp, nem biztos jó, de ezt mindig jól esik hallani szerintem.
-Az. - Nem is akarok róluk beszélni, megviselt.
-De szívem, át kéne látnod a kis színjátékán. Tudod, hogy szeret nem? Akkor miért utasítana el? Logikátlan lenne... nem leszel akarnok csak mert szeretgetni akarod. Ha nagyon nem kér belőle úgy is elmondja, tudod hogy nem szokta visszafogni magát, ha ki akar mondani valamit. - Szerencsére, én ezt nagyon szeretem benne, könnyebb megtudni mit szeretne és mit nem.
Simogatom, várom, hogy megnyugodjon. Finoman csomagolom ki a haját a törölközőből és rakom magunk mellé. Simogatom, próbálom elaltatni, jót tenne neki ha aludna. Reevennel pedig majd legközelebb megbeszélik a dolgaikat. Egyikük sem olyan, hogy ne akarna kibékülni, nem lesz gond.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Szomb. Márc. 12 2016, 19:33

-Nem vagyok egyértelmű? - kérdem, s ezen felkapom a fejem. Mit lehet azon félreérteni, hogy "szeretlek"? Furán összeszorul a szívem. Sebastian képben van. Tudja. Jobban tudja, mint ahogy nekem illene, tehát megbeszélték ezt már egymás között is. De a hangjában csak kedvesség van, ezért megfontolom a tanácsát- Jó. Legközelebb elmondom neki
Reeven szüleit be kéne záratni, valószínűleg őrült mind a kettő. Még azzal is egyetértek, hogy Sebastian megütötte Reev apját. Ha már nála is elszakadt a cérna, tényleg súlyos lehetett a helyzet. Akkor tuti kiérdemelte.
Reevenről szívesebben beszélgetek. Úgy tűnik, ők ketten sokkal jobban értik egymást, mint azt én valaha remélhetem.
- Te is tudod, milyen. Engem néha úgy kezel, mintha burokban lennék, és inkább valami kifogással él, hogy ne kelljen olyat az arcomba tolnia, amiről azt gondolja, nem tetszene. Ha róla van szó. Ha viszont másról... Olyan nyers, olyan szókimondó, mintha az lenne a célja, hogy verbálisan pofozzon fel. Szóval, nem, nem én vagyok, aki nem egyértelmű, hanem ő. Vagy ő se. Mert én igazán szeretnék neki megfelelni, de ha azt is elutasítóan reagálja le, amivel korábban ő próbálkozott... Tényleg nagyon tanácstalan vagyok...
Sebastian szerint azonban nem kéne aggódnom. szerinte csináljam csak, amit gondolok, akkor is, ah egy kis ellenállásba ütközök. Reeven szeret, én is szeretem őt, meg tudjuk majd ezt beszélni. Csak attól félek, elmondani még nehezebb, mint kimutatni. Amúgy is nehéz az érzelmeimről beszélni. Eddig, ha megnyitottam magam valakinek, mindig történt valami rossz.
Sebastianhoz bújok, aki kifejtegeti a hajam a törölközöből és úgy simogat tovább. Átölelem a derekát. Örülök, hogy itt van mellettem. Örülök, hogy meg tudom vele beszélni ezeket a dolgokat. Már az álom mezsgyéjén járok, amikor eszembe jut valami, és félálomban kimondom azt, amit iránta érzek.
(- Szeretlek)
Aztán mély álomba zuhanok.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Szomb. Márc. 12 2016, 20:09

-Ha Reeven kételkedik, nem. - Nekem ez jön le, de valóban szokott kételkedni. Bólintok, mondja, az lesz a legjobb, mondja el.
Hallgatom amit Reevenről mesél, érdekes.
-Attól, hogy bizonyos dolgokat nyersen mondd ki vagy épp kedvesen a tartalma nem változik. Egyértelműen elmondja mit gondol, csak a mószer más, de ez nem kéne, hoyg befolyásoljon. És miből hiszed, hogy elvárja, hogy megfelelj neki? Úgy szeret amilyen vagy, nem megváltoztatni akar. De mit utasított el ami anno nem, hmm? - Példával egyszerűbb lenne, mert nekem Reeven nem egy rapszodikus valaki.
De próbálom elcsendesíteni kicsit, pihennie kéne. Már majdnem elalszik mikor motyog valamit. Kicsit elgondolkodtam, de talán azt szeret. Vajon melyikünknek mondta? Nem tartom kizártnak hogy Reevennek, de lehet nekem. Mindegy, mert tudom mindkettő igaz. Lehet nem pont úgy mint mi szeretnénk, de szeret minket, ez a lényeg.
Ha elaludt még vele maradok egy ideig, nehogy felébredjen, majd óvatosan kimászom mellőle és befejezem a gofrit, kiterítem a törölközőket a szárítóra, elpakolom a pirítós maradékát. Ha még nem ébredt fel, akkor visszafekszem mellé és olvasok az ágyban, amúgy a konyhában tevékenykedem.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Szomb. Márc. 12 2016, 20:54

- Te kételkedsz?- kérdezem, rá emelve a szemem. Ő kívülről lát minket, könnyebben meg tudja ítélni, ha elhibázok valamit. De igaza van, beszélnem kell Reevennel. Hogy mire jutunk, nem tudom. Remélem, többre, mint eddig.
- Ha így van, akkor... Konkrétan, éppen öleltem, amikor azt kérdezte, rágyújthat-e? - szünetet tartok, mintha Sebastiantól várnám a választ- Elengedtem, hogy rágyújthasson, ha akar. Mit kellett volna csinálnom? Nem gyújtott rá, csak tőlem akart szabadulni. De én hülye vagyok, nem sokkal később azt javasoltam neki, dőljünk le egy kicsit, tudod, olyan nyúzott volt, és már nem akartam terhelni a palacsintasütéssel. Visszakérdezett, aludni akarok-e, vagy valami ilyesmi, holott az lett volna a lényeg, hogy kicsit sziesztázunk. Együtt. Mint amikor kirándultunk, és ott aludtunk. amikor ugyanolyan pizsit kaptam tőle, mint az övé...- Sebastianra borítok egy csomó dolgot, amit úgy mondok el, hogy be tudja lőni, kb mikor volt. Ez már éppen nagyon régen. Éppen azt a hétvégét követően költöztem ide. - Akkor is csak annyit szerettem volna, ha érzi is, mennyire kötődöm hozzá. Tudod, hogy szeretem. Ő is ezzel mutatta ki, hogy szeret, amikor vigaszra volt szükségem...
Ahogy most is van... Szerencsére Sebastian vevő rá (vagy inkább adó), hiszen ő von a karjaiba. Hálásan bújok hozzá, bevackolva magam a "helyemre", a vállgödrébe, miközben simogat, és leszedi rólam a törölközőt. Ellazítanak a mozdulatai, a teste melege. Gyorsabban alszom el, mint képzeltem, és mélyebbre zuhanok, mint valaha.

Álomtalan alvásból ébredek, és ő még mindig mellettem fekszik. Könyvet olvas.
- Szia...- nyújtom felé a kezem, hogy megérintsem. Néha még mindig úgy érzem, álmodom, hogy velem van. Hogy együtt vagyunk.
- Végig itt voltál? Sokat aludtam?- ülök fel. Próbálok tájékozódni, mennyi lehet az idő. Bár az se segítene. Azt se tudom, mikor értem haza.
- Engedélyt kérek kimenni, pisilni...- bújok közelebb. Megpuszilom. Tényleg jó vagyok, nem felejtettem el, mire kért.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Szomb. Márc. 12 2016, 21:09

-Én tudom hogy szereted, de nem is én vagyok a kérdés. - Én tudom, hogy szereti Reevent, ahogy Reeven is őt...
Mondjuk amit mesél nekem kusza.
-Lehet rá akart, de rájött, én sem szoktam idebenn az ablakba nem volt kedve kiállni. De mi a baj azzal hogy visszakérdezett aludni akarsz-e? Elmondtad neki hogy vele akarsz feküdni az ágyban, pihenni? Gondolom ha aludtatok volna se lett volna baj. Nem értelek. - Tényleg nem értem, miért baj ha Reeven megkérdezte? Ettől miért nem mert elmenni vele a hálóba?

-Felébredtünk? Felébredtünk? - Simogatom meg míg játékos a hangom. -Remélem ki tudtad pihenni magad. - Mosolygok rá.
-Nem, nem végig, kisütöttem a gofrit, meg elpakoltam, csak aztán jöttem vissza. - Kár lenne tagadni, ha kimegy észreveszi, hogy magától nem csinálódhattak meg a dolgok odakinn. -Pár órát. - Nem figyeltem az az igazság.
-Megadom. - Mosolygok, kap egy puszit, közben elteszem a könyvet. Persze kimegyek, jelzem ha akar mehet másmerre is, talán nem lesz baja. Pl enni, vagy akármi. Vagy felöltözni, mert meztelen, csak a türcsi van rajta. Persze engem cseppet sem zavar, meztelen is lehetne, nekem csak jó lenne, de lehet fázik.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Szomb. Márc. 12 2016, 21:41

- De ha kételkedik, te miért nem állsz mellém? - Úgy értem, ő is mondhatná Reevennek, rémeket lát, ha azt hiszi, nem szeretem. Tudom, ez önmagában nem elég, de megerősítésnek nem ártana.
- Ah- sóhajtok. Sebastian nem érti. Nem volt itt, nem látta. Nem arról volt szó, hogy meggondolta magát. Éppen csak belőlem volt elege. De ezt még kimondani is fáj. Aztán vállat vonok. Hogy mi történt utána, megint lényegét veszti, hiszen az előzményeket sem érti. Inkább elhiszem, hogy én hibáztam. - Nem javított ki, amikor azt mondtam, talán rossz ötlet volt...- Bújnék el megint. Tiszta hülye vagyok. Tényleg.- Nem tudom már, szó szerint mit mondtam, de tudom, mire gondoltam: arra, hogy akkor és ott békében voltunk egymással. Ugyanazt akartam visszaidézni. Neki és magamnak, hiszen mindketten fel voltunk zaklatva.
Talán az sem véletlen, hogy egyedül is oda mentem vissza. Meg akartam találni a hely varázsát, töltekezni belőle... vagy épp elbúcsúzni. Örökre. De meghalni nem is olyan egyszerű. Nem elég hozzá az elhatározás.


Felébredek és Sebastian mellettem van, könyvet olvas.
- Aludtam, pihentem, de hogy eleget-e... Még nem tudom. Fáj a fejem- ha ilyen a másnaposság, sose iszok többet.
- Észre sem vettem, hogy elmentél...- pislogok, továbbra is az időben keresem önmagam. Hol hagyhattam az órám? Azt hiszem, a nappaliban van. Tegnap fel se raktam.
- Ú, gofri! Annak van ilyen finom illata?- szippantok a levegőbe. Felismerni az édeskés tészta illatát. -Ígéretes!
Vállat vonok, mindegy is, mennyit aludtam eddig, ha úgyis szoba- ill. ágyfogságra vagyok ítélve. Azonnal eszembe jut minden. Kikéredzkedek pisilni. Közben puszit lopok tőle.
Még mindig a törölköző van rajtam. Érzem, hogy Sebastian követ a hálóból, ezért incselkedve nézek rá.
- Szerinted meglógok ilyen öltözetben?
Beszökkenek a fürdőszobábam de a fejem kidugom még, mielőtt elvégezném a dolgom.
- Eszel velem? - bociszemek, szép mosoly. Talán mégis tudok rá hatni, bárhogy tagadja.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Szomb. Márc. 12 2016, 22:02

-Mert hiába mondom, azt mondja mindig, elfogult vagyok. Nem nekem kell őt meggyőznöm. - Szoktam mondani, mert egyértelmű, de úgy fest az kevés.
-De elmondtad mi az ötlet maga? Elég kuszán adod elő. - Jelzem, nem értem és nem látom át.
-És ő tudta, hogy te nosztalgiázni szeretnél? Nem mindenki reagál ugyan úgy, lehet neki eszébe sem jutott. - Nekem se jut mindig mindenről minden az eszembe.

-Az fog is, az aspirin se csodatévő. - Ha tényleg sokat ivott, holnapra talán jobban lesz.
-Mert lopakodtam mint egy macska! - Nem akartam felébreszteni, az volt a lényeg, hogy aludjon.
-Aham. - Mosolygok, az az ígéretes, hogy van étvágya, az a jó.
-Ki tudja, lehet ezentúl furcsa dolgokat fogsz csinálni! - Nevetek, dehogy hiszem, de csak inni akartam kimenni.
-Eszem persze. Vettem juharszirupot is. Szereted? - Fogalmam sincs szereti-e én néha megkívánom, máskor rá sem bírok nézni. Az egy rapszodikus kaja nálam. De míg elvan iszom és megterítek, nem vagyok haragtartó típus, amúgy sincs miért mert nem lett baj. Legalábbis én nem érzékelem.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Vas. Márc. 13 2016, 00:08

Elszorul a szívem. Nem is csak egyszer fordult elő. Reeve hitte valaha is, hogy igazat mondok neki?
- Nem tudom... - rázom a fejem. Tényleg nem tudom, mit mondtam ki, mit gondoltam csak. Nem hittem, hogy ez probléma lesz, hogy alkalmam sem lesz megmutatni, mire gondolok. Reev nem olyan szófogadó, mint én vagyok. Mindig kérdez, semmit sem fogad el tényként.
- Ezek után azt hiszem, hogy nem- Nem tudok visszaemlékezni. Az agyam mintha védekezne az emlék ellen, hiszen emiatt fordultam ki magamból. Mennyi kellett volna, hogy teljesüljön a tervem? Hol csúszott ki az irányítás a kezeim közül? Nem tudom felidézni.

Aludtam. Sebastian közelsége melenget. Úgy beszélgetünk, mintha semmi sem történt volna; ez csak egy átlagos nap egy hosszú műszak után, amikor én alszok, ő van ébren, és főz rám. Jó elhinni, hogy minden rendben van. Illúzió, de jó nagyon. Sebastian szuper, tényleg. Nem hozza fel a tegnapot, új lappal nyitunk, csókkal, humorral, ahogy kell. Bár minden nap ilyen volna! Nem akarok mindig berúgni ehhez.
- Kérek majd még egyet, jó?- Jó az az Aspirin, csak eleget kell bevenni belőle!
- Felesleges volt. Szerintem ágyút is süthettél volna el mellettem...- mondom vigyorogva. Tényleg. Filmszakadás. Kakukk. Azt sem tudom, hogy és mikor aludtam el. Annyira igen, hogy a karjaiban, miközben birizgálta a hajam.
Elindulok pisilni, és ő jön utánam. Nem szökök el, biztosítom, de bizalmatlannak mutatja magát. Húzza az agyam. Én is fogom az övét, csak legyek jobban!
- Nem tudom. Sosem ettem még juharszirupot- rántok vállat tanácstalanul- Majd most kiderül- mondom, amikor visszatérek, immár köntöskébe bújva. A hajam is átfésültem. Teljesen megszáradt.
Sebyhez lépek, átölelem fél kézzel, megpuszilom, mielőtt leülnék.
- Hmmm, máris csorog a nyálam! Nééézd!- hülyülök, de persze, nem csorog.
Megkenem sziruppal a gofrit.
- Te is ilyet kérsz?- ha bólint, neki adom, amit csináltam, és magamnak is kenek egyet.
A juharszirup nem lesz a kedvencem, de egy ilyen tésztát meg tudok enni belőle.
- Miből készül a juharszirup? Úgy értem, a fa melyik részéből? Sosem hallottam arról, hogy lenne gyümölcse...- filózok hangosan.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Vas. Márc. 13 2016, 00:41

-Lehet nem tetted. Akkor persze, hogy nem értette. - Úgy sejtem nem mondta, arra emlékezett volna.
-Legközelebb mondd el, mit miért akarsz csinálni ha visszakérdez. Magadban is erősíted a dolgot, meg benne is. Szerintem féltek kimutatni mit éreztek, vagy feleslegesnek gondoljátok, de mégsem vagytok teljesen egy hullámhosszon hogy szavak nélkül is menjen. Nem baj ha kellenek a szavak is. Az nem von le a dolog értékéből, hm? - Nem értik meg egymást, nem az első eset.

-Van még, de háromnál többet ne vegyél be, jó? És csak evés után. Nem akarom, hogy kikezdje a gyomrod. - Henry óta óvatosabb vagyok a gyógyszerekkel és nem is tartok erőset itthon. Ha Amelia hozott, vagy vett csak akkor van.
-Nem baj, nem akartam hogy felébredj. - Mosolygok, de szó mi szó, mélyen aludt valóban.
-Tényleg? -Kérdezem hangosan már a konyhában, hogy nem evett juharszirupot. -Hát egyedi íze van, az biztos! Hamar eldől szereted-e vagy sem! - Legalábbis így gondolom, elég sűrű és intenzív valami.
Mosolygok rá, hogy megpuszil, jobb színben van végre.
-Ú kösz nem... undi, tudod? - Adom elő lányosabban, de csak nevetek, nem zavarna ha folyna a nyála, kapna egy szalvétát.
-Várj várj... várj... hú de merész vagy. Először kóstolj meg belőle egy falatot, okés? Aztán ha tényleg ízlik kend meg azt is, amúgy van csokiszósz a hűtőben. - Nevetek, tényleg nem evett még juharszirupot.
-Mert nincs neki, a kérgének a nedvéből van. - Olyasmi mint a méz, elég édes is, ez elég jó minőségű, nincs benne adalékanyag. Én nem is rakok rá sokat, mert tömény nekem. De mivel Amelia szereti az édeset, talán a teájába is tesz vagy a kávéba. Akármibe. Egy évig eláll, addig csak megesszük!
Közben leülök, erre sarkallom őt is, ne ácsorogjunk.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Vas. Márc. 13 2016, 01:32

Talán igaza van. Mindent ki kellene mondani, amit gondolok. Akkor meg az lenne a baj, szófosós vagyok, sokat beszélek, körülményesen. Én csak... Csináltam, ahogy hajtott a szívem. Rosszul csináltam. Majd legközelebb okosabb leszek (?). Kizárt, hogy valaha is jó legyek valamiben... (De ez a gonosz hangom, nem a józan)
- Talán igazad van, talán nem. Elfelejted, hogy mindez azért volt, hogy kiváltsam a szavakat...- Ő például miért nem jelent be előre, ha meg akarja ölelni Reevent? Igen, tudom, az nem ugyanaz... Mégiis... Ami egyszer halál természetes, miért akad fenn rajta máskor?
Igyekszem figyelni minden szóra, momentumra, de -ekkor még- minden fáj, és nagyon húz a sötétség.

Ébredés után mintha új életet kezdhetnék. Sebastian nem harap, úgy látszik, annyi fenyítéssel beérte, amennyit már alkalmazott. Kedves vele, mosolygós és vicces. Könnyű partnerének lenni, amikor ilyen. Kicsit évődünk egymással, aztán asztalhoz ülünk, menet közben megbeszélve, hogy max három Aspirint vehetek be egy nap (én ne tudnám! Épp a minap dializáltunk túladagolás miatt), hogy juharszirup van a gofrihoz, neg ilyesmi.
Megpuszilom, mielőtt asztalhoz ülnénk, aztán megviccelem. Totál komolyan vesz. Ez jó, ez jó, lehet szívni a vérét! (Nem gondolom komolyan, csak... Na.)
Úgy kenem én a szirupot, akár a lekvárt, bár kissé hígabb. Sebastian szerint nagyon merész vagyok. Érzem is. Bátorság is kel, hogy legyűrjem, amit megcsináltam magamnak, de nem hagyom ott. Viszont nem kérek belőle többet. Talán soha többé. Nem finom!
- Ne haragudj, ez rosszul hangzik- elhúzom a szám. Nem lesz a kedvencem, az tuti.
Választom a csokiszószt, akkor is, ha ki kell venni a hűtőből. Jobb oldal, felső polc. Csukott szemmel is megtalálnám. Micsoda előnye a kartotékos hűtőszekrénynek! Nehéz volt megszoknom, hogy mindennek helye van bene, de mára már nem is menne másképp.
- Hmmm, így már sokkal jobb!- a csokit sem sajnálom magamtól, így az ujjamra is kerül, és ha nem vigyázok, akár le is ehetem magam.
Rájövök, tegnap alig ettem, azt is korán, mert Reevennel akartam enni. És azóta semmit, csak amit Sebastian készített nekem.
- Nem baj, ha eszek még egyet? - kérdezem. Nem szoktam édességből ennyit enni egyszerre, de most nagyon kívánom.
Épp lenyelem a falatot, amikor elkezdek tüsszögni. Már csak ez hiányzott!

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Vas. Márc. 13 2016, 01:47

-Na igen. De ha nem jönne be, arra mondom. - Mert ha működik nélkülük tök jó, de ha nem... nos... erősítsük meg.

Nevetek, hogy viccelődik, örülök hogy kipihente magát és jobban van. Aztán megint nevetek.
-Mert a máz jobb a méhek nyálával? azt bezzeg megeszed! De ha nem ízlik hagyd ott, majd én megeszem. - Igaz, rém sokat kent rá, de maximum teszek rá még egy gofrit.
Vigyorgok, hogy a csokiszósz már jobb.
-Minek kented meg az egészet a sziruppal, túl mohó vagy! - Nevetek rajta, nekem jó a szirup most, de alig teszek rá, is láthatja.
-Ez mióta kérdés? Csak azért ne edd meg most rögtön az egészet, mert megülné a gyomrod! De annyit eszel amennyit akarsz, ahányszor csak akarsz! - Nevetek, mi ez? Mióta kell megkérdezni, mennyit ehet? Ő érzi mennyi esne jól neki.
-Hah, pedig majdnem szerencséd volt. Már akartam mondani, feloldom a tiltást, de ez a tüsszentés.... ezzel elástad magad! Ha megetted sipirc vissza az ágyba! És kapsz teát is! Meleget. Meg vegyél be C-vitamint, okés? - Remélem csak a por, vagy a szirup illata és nem fázott meg. Minden esetre tényleg főzök neki egy teát, magamnak is.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Vas. Márc. 13 2016, 15:07

Testi-lelki fájdalmaktól gyötrődve alszom végre el. De az alvás mély és álomtalan, és amikor ébredek, új fejezet kezdődik.

- Nos, a méz sem a kedvencem- borzongok. Csa időnként eszek, azt se magában.
Nem hagyom, hogy ő egye meg, amit kentem magamnak. Túl... izé, de lenyomom, nagy falatokkal, keveset rágva. És már nyúlok is a csokiöntetért. Annak legalább jó íze van.
- Mmmm, mohó vagyok- bólogatok, teli szájjal. Igaza van. Nem is tudja, mennyi dologban vagyok mohó. Csak éppen nem lehet mindent úgy csinálni, ahogy szeretném. Ez csak rám van hatással. Ha viszont vele szemben mutatnám ki, mennyire vagyok mohó, elriasztanám.
- Uh, igazad van...- nem szabad egyszerre sokat enni. Akkor se, ha kívánom. Az agyam csak negyed órával később jelzi, hogy teli a gyomor, elég volt. Szóval, lassítok.
És akkor a tösszügés. Érdekes, mintha birizgálná valami az orrom, a torkom. Nem olyan megfázós fajta. Viszketek is.
Bólogatok Sebynek, hogy oké, úgy lesz, tea, C-vitamin, de már ugrok is le a székről, hogy szaladjak a fürdőszobába. Ez nem lehet igaz...
Ledugom az ujjam, hogy kihányjam, ani bennem van, minél kevesebb szívódjon fel belőle, és csak akkor hagyom abba, amikor már nem jön fel semmi, csak a nyál. Érzem, hogy dagad a nyelvem és a szám, ezért kikapom a nesszeszerem a fürdőszobaszekrényből, és kiöntöm a tartalmát a mosdóba. Mindig van nálam Calcimusc. Mindig!
Megtalálom, és remegő kézzel töröm fel az ampullát. Egy az egyben a számhoz emelem, beleütögetem a tartalmát, és nem törődök vele, milyen keserű. Tartogatom egy kicsit a számban, hogy a nyálmirigyeken keresztül is szívódjon fel valami, de már töröm is a következőt, hogy azt is megigyam.
A halálra vágytam, de nem Sebastian szeme láttára!

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Másnap(osan)   Today at 12:54

Vissza az elejére Go down
 

Másnap(osan)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-