Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Claire és Kouji
Vas. Szept. 10 2017, 00:21 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Pént. Szept. 08 2017, 23:42 by River D. Woodrow

» EOF - Empire of Fantasy
Pént. Aug. 11 2017, 10:37 by Vendég

» Ráadás! Nőgondok. Suzy-Quen
Vas. Aug. 06 2017, 19:04 by Suzanna Crystal

» Harmadfokú cukisági égések Sammy és Seby
Kedd Júl. 11 2017, 20:30 by Sebastian McBridge

» Eltévedtél? - Kelly-Felix
Csüt. Júl. 06 2017, 22:01 by Felix Kaleolani

» Ármány és szerelem -Sam-Eric
Kedd Júl. 04 2017, 23:08 by Eric A. Blake

» FKFE rendszer - Nyilvántartási adatbázis (és avatarfoglaló)
Hétf. Jún. 26 2017, 10:14 by Claire P. Collins

» Claire Patience Collins
Vas. Jún. 25 2017, 18:48 by Sebastian McBridge

» Közös élet, közös döntések (Seby és Josh)
Kedd Jún. 20 2017, 00:30 by Joshua McBridge

Top posting users this month
Felix Kaleolani
 
Joshua McBridge
 
Samuel T. Collins
 
Reeven Callagher
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Eric A. Blake
 
Kelly Evans
 
River D. Woodrow
 
Kouji Oohara
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 "Vak(nem)randi" Kelly/Leopold

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Leopold K. Lindhardt
avatarVároslakó
Életkor : 28
Foglalkozás : Kritikus, szerkesztő
Hozzászólások száma : 259

TémanyitásTárgy: "Vak(nem)randi" Kelly/Leopold    Csüt. Feb. 11 2016, 20:19

Nem kimondottan teás személy, de a teaházak kellemes hangulatvilágítása, a kellemes illatú levegő, a pozitív hangulat, a jó kiszolgálás és nem utolsó sorban a bő választék azért el szokta csábítani, tömegnyomor ide vagy oda. Na meg van a jó kis sarokhelye, a két babzsákkal, ami azt duruzsolja a lelkének: ülj le és olvass, alkoss... És most pont erre vágyik. Mivel a negyedik sugárút környékén jár, útba is esik. Nincs mára már semmi, kellemesen belefeledkezhet a könyvekbe. Ahogy halad benn a füstös, gőzös levegőben nem tudja nem észrevenni, mennyire telt ház van. Persze neki elég egyetlen egy szabad asztal is, hát halad rendületlen. Mire odaér a kedvenc zuggal rendelkező helyiségébe, kezd fogyni a remény és bamm. Meg is szűnik, nincs hely. Tipikus, köszöni, fantasztikus és csodálatos. Van egy szőke lány a helyénél, nem úgy tűnik lenne vele valaki. Persze ez nem jelenti hogy öt per múlva nem állít be a pasija vagy a barátnős falka, hogy kipletykálják magukból a mostani hetet. De mivel mindenhol máshol legalább ketten vannak, így könnyedén ledobja magát vele szemben.
-Tudom, tudom, a képen teljesen másképp néztem ki, de így helyesebb vagyok nem? Ha a szőkeség miatt aggódsz, már nem divat, a fekete menőbb, nem kell furcsán nézned.
Mosolyog rá fogvillantósan, de aztán jelzi, nem beszélt komolyan és nem is részeg.
-Viccet félretéve, várod álmaid pasiját vagy valamelyik barátnőd vagy esetleg maradhatnék? Nagyon innék egy teát, de rajtunk kívül senki nem játszik magányos lelket, ezért zargatlak.
Meglátjuk mennyi ideje van, elhajtják-e vagy megszánják.

_________________

Az okos ember hülyéskedik, a hülye ember okoskodik...
Vissza az elejére Go down
Kelly Evans
avatarVároslakó
Életkor : 25
Foglalkozás : rezidens
Hozzászólások száma : 87

TémanyitásTárgy: Re: "Vak(nem)randi" Kelly/Leopold    Szomb. Márc. 12 2016, 16:44

Leopold & Kelly

Az elmúlt hét igencsak kimerítő volt a kórházban. Új vagyok még, szoknom kell a dolgokat. Na nem a sok munkát, az sosem volt nekem büdös, gyakornokként is dolgoztattak már rendesen, rezidensként ennél csak "rosszabbra" számíthatok. De hát hogyan is fejlődhetnék, ha nem teszek erőfeszítéseket? Mindenesetre a szabadnapomon mégsem otthon szeretnék egész nap rostokolni. Nem akarok befásulni, miért is ne mozdulhatnék ki? Persze nem hajnalban, a korai kelésből elég volt a hét során. A Napnál most nem szeretnék korábban kelni, de sosem voltam hétalvó típus, olyan tíz óra körül kivet az ágy.
Miután elintézem a bevásárlást, elkészítek magamnak egy egyszerű, egészséges ebédet és elpakolok magam után, arra jutok, hogy keresek magamnak valami kellemes helyet, ahova leülhetek olvasgatni. Mivel így tél vége felé az időjárás még kissé csípős, valami barátságosabb hangulatú beülős helyre gondolok, ahol emberek vesznek körül, de mégis elmerülhetek az olvasnivalómban. Csakúgy lazításképp. Társaságba is szívesen mennék, de még nincsenek barátaim, nem nagyon ismerek senkit ebben a városban, a húgom kivételével, aki azonban egyelőre nem tud arról, hogy ideköltöztem. Ma pedig lazítani, pihenni szeretnék, nem most kellene felkeresnem Kimberlyt.
Hamar találok is szerencsére egy egész helyes kis teázót, ráadásul épp az egyik sarokban akad is egy szabad asztal. Leülök, rendelek magamnak egy zöld teát és kinyitom a magammal hozott könyvemet, hogy elmélyedjek az olvasásban. Alig kezdenék azonban bele, valaki lepattan az asztalom mellé. Értetlenül emelem fel a fejem, hiszen a pincér aligha szokott odaülni az asztalhoz, mikor kihozza a rendelést. Ahogy felnézek azonban nem is őt látom, hanem egy sötét hajú, viszonylag magas, egzotikus arcvonásokkal rendelkező férfit. Ahogy tekintetem találkozik az övével, hadoválni kezd valamit, amit alig bírok követni. Először azt hiszem, talán összetéveszt valakivel, akivel itt lenne találkozója, mikor azonban nyitnám a számat, hogy tisztázzam a helyzetet, az arcán elterülő mosolyból rájövök, hogy csak tréfál és hamarosan elmagyarázza, mi is a helyzet valójában.
- Nem, semmi gond, maradjon csak nyugodtan, nem várok senkit és azt hiszem, elférünk itt ketten is - kedvesen mosolygok rá. Modortalanság lenne tőlem, ha elzavarnám. Egyedül foglalok egy asztalt és tényleg nem hazudik, valóban mindegyik másiknál többen is ülnek. Végtére is olvasni jöttem, abban nem zavar meg az, ha valaki más is ugyanannál az asztalnál ülve, békésen teázgat, úgy hiszem.


✻ Bocsi a késésért! ✻ 365 ✻ Can you feel this magic in the air? ✻

_________________

Miss Eminent

Vissza az elejére Go down
Leopold K. Lindhardt
avatarVároslakó
Életkor : 28
Foglalkozás : Kritikus, szerkesztő
Hozzászólások száma : 259

TémanyitásTárgy: Re: "Vak(nem)randi" Kelly/Leopold    Szomb. Márc. 12 2016, 18:21

Nem szokása ennyire nyomulós lenni, de ha már eljött nem akar visszafordulni. Ebből a szempontból makacs valaki. A helyénél pedig korabeli lány ücsörög, reméli nem hajtják el. Mikor ráemeli a lány a tekintetét még azt is megláthatja milyen csinos. Még jó, hogy ideje sincs zavarba jönni, mert csak mondja a hülyeségeit. Vigyorog, látja a másikon az értetlenséget.
-Te komolyan lemagáztál?
Néz rá szinte nevetve, ilyet sem pipált még, férfi számba lett véve!
-Nos, kedves hölgyemény, akkor társasága akadt!
Nevet kicsit és ellazul, hogy maradhat. El is veszi az itallapot. Ha már teázóba jött valami újat kóstol most is, mert ez is a lényege nem? Igyon valami olyat, amit ő nem tudna jól elkészíteni vagy nem venne otthonra egy csomaggal. De ha megvan amit akar csak pofátlanul azt kezdi el nézni mit is olvas a másik, mi a címe, ki a szerző, vajon klasszikus-e vagy valami divatos mostani lányregény, amikhez cseppet sem ért, de remek nem épp építő kritikát tud mondani róla?
Ha jön a pincér, hogy kihozza a lánynak amit kért, ő maga is rendel, egy fűszeres fekete teát, szereti a karakteres ízeket. Ilyenkor hajlandó nem televágni cukorral, bár egy keveset mindig tesz bele.

-Leopold vagyok és szeretem Stendhalt.
Dől kicsit előre mosolyogva, jelezve, most a másik jön. Persze, ha érzékeli nagyon terhére lenne a másiknak, előveszi ő is amit olvasnia kell, de az is munka valahol, így annyira nem erőlteti.

_________________

Az okos ember hülyéskedik, a hülye ember okoskodik...
Vissza az elejére Go down
Kelly Evans
avatarVároslakó
Életkor : 25
Foglalkozás : rezidens
Hozzászólások száma : 87

TémanyitásTárgy: Re: "Vak(nem)randi" Kelly/Leopold    Vas. Ápr. 03 2016, 15:44


Leopold &Kelly

Úgy terveztem, csöndesen elolvasgatok majd itt a sarokban, elvonultan, magányosan, de ettől függetlenül egyáltalán nem bánom, mikor ez az ismeretlen férfi ledobja magát velem szemben és mielőtt esélyem lenne feldolgozni a helyzetet, már mondja is a magáét. Először nem értem a helyzetet, de mikor tisztázódik előttem minden, kedvesen rámosolygok és belemegyek, hogy az asztalomnál maradjon. Miért is ne? Nem lehetek egyébként sem ennyire önző és kedves, udvarias férfinak tűnik. Talán még szórakoztató társaság is lehet. Mert úgy tűnik, ő nem az a csöndben olvasgatós fajta.
Bár először kicsit zavarba hoz, mikor elneveti magát. Valami rosszat mondtam volna? De abból, ahogy folytatja, nem úgy tűnik, mint aki igazán megbántódott volna. Az egészen kisgyerekeken, illetve a kamaszokon kívül, akik láthatóan lényegesen fiatalabbak nálam, nem szoktam élből letegezni senkit. Még a velem egykorúakat sem. Szerintem ez tiszteletlenség volna. Persze a barátaim, családtagjaim kivételek. Illetve ha megkér valaki rá, hogy tegezzem, az megint teljesen más tészta. Mint ennek a férfinak az esetében is. Ezt követően ehhez is fogom tartani magam. De egyelőre csak egy mosollyal reagálom le a szavait.
Látom, hogy a tekintete a könyvemre téved. Egy vallási témájú, újabb kiadású regény. Általában ilyesmiket, illetve önismereti, szintén keresztény könyveket szoktam olvasni. Talán előítéleteket vált ki az emberekből, ha ezt látják nálam, de én nem szégyellem, hogy az egyház és Jézus elkötelezett híve vagyok már kiskorom óta. A vallás mindig is fontos szerepet töltött be az életemben. Mondhatni a lényem részévé vált.
-Kelly Evans vagyok, örvendek. Ami azt illeti, Stendhal nem tartozik épp a kedvenceim közé, de a maga nemében nagyszerűeket alkotott-válaszolom diplomatikusan és kezet nyújtok a férfinak, ha már egyszer bemutatkozott.


Can you feel this magic in the air?| 270 |

_________________

Miss Eminent

Vissza az elejére Go down
Leopold K. Lindhardt
avatarVároslakó
Életkor : 28
Foglalkozás : Kritikus, szerkesztő
Hozzászólások száma : 259

TémanyitásTárgy: Re: "Vak(nem)randi" Kelly/Leopold    Csüt. Ápr. 07 2016, 19:47

Mázlija van csajjal, mert nem hajtják el a rákba, hogy mit humorheroldkodik itt. Nem csak teázhat, de egy szép nővel teázhat, tiszta mázlija van, pedig azt hitte, helyet sem fog találni. A magázódás nem bántja meg, sőt, imponál neki, elvégre fiatalabbnak nézik a koránál, ami bosszantó, főleg ha lányokról van szó. Bár a tegeződés nála nem tiszteletlenség, inkább közvetlenség, ezért is utal rá, ne legyen olyan formális az egész. Kinéz egy teát magának, közben meglesi mit olvas a másik. Nem ismerős neki, de a cím meg a borító valami hittanos dolgot sejtet neki. Olyanokat ritkán olvas. De nem látszik, hogy diszkriminálná a másikat emiatt, inkább csak nem tud pont ezzel valami témát indítani. Tekintve, gőze sincs pontosan mely tanítást taglalja a könyv, vagy csak pusztán a hitet mint értéket népszerűsíti, ilyesmi. Mással kezd a rendelés után, valami könnyebbnek tűnővel. A bemutatkozás megy, de a másik amolyan barkochbát játszik vele, kitér a válasz elől. Bár azt már tudja, nem Stendhal rajongó. Szomorú, szomorú, de nem esik kétségbe, nem ez a fajta. Bár a kézfogás kicsit meglepi, csak férfiakkal szokott, nőkkel nem, hát félmegoldásnak, elveszi a másik kezét, a szája felé emeli, de nem érinti hozzá. Mosolyog, kissé bocsánatkérően, de furcsa lenne kezet fognia egy lánnyal. Mintha nem nézné nőnek... vagy ehhez hasonló nem túl ép gondolat.
-Kelly, kedves név. Stendhal nekem a kedvenceim közé tartozik pont azért, mert nagyszerűeket alkotott és volt humora az öregnek. Ilyeneket szoktál olvasni? Inkább a téma a fontos, mint az író?
Vannak akik inkább így válogatnak, ő a stílus hamarabb megragadja, mint a téma, de mindenki más. Próbálja kipuhatolni, mennyire megy a másik agyára a kérdéseivel, egyelőre még nem érez szükséget a kézifék behúzására, de azért még nem bízza el magát ennyitől.

_________________

Az okos ember hülyéskedik, a hülye ember okoskodik...
Vissza az elejére Go down
Kelly Evans
avatarVároslakó
Életkor : 25
Foglalkozás : rezidens
Hozzászólások száma : 87

TémanyitásTárgy: Re: "Vak(nem)randi" Kelly/Leopold    Kedd Ápr. 19 2016, 01:35


Leopold & Kelly


Egyáltalán nem zavar, hogy ez az ismeretlen férfi ideült az asztalomhoz. Végül is tényleg arcátlanság lett volna tőlem egy egész asztalt egyedül kisajátítanom, mikor ennyire tele van ez a hely. Meg egyébként sincs még túl sok ismerősöm, lévén csak nemrégen költöztem ide, sosem jön rosszul, ha úgy emberekkel ismerkedem, azt hiszem.
Ahogy bemutatkozom neki és felé nyújtom a kezem, kicsit meglep, hogy ahelyett, hogy fogadná a kézfogásomat, kezet csókol, de egy zavart mosollyal igyekszem oldani a helyzetet. Végül is ez egy régi fajta módja a nők üdvözlésének. A belépője után nem gondoltam volna róla, hogy ilyen régi vágású úriember lenne, de mindig emlékeztetnem kell magamat, hogy nem szabad elhamarkodottan megítélni az embereket. A legtöbbekben több rejlik, mint ami elsőre tűnik.
- Köszönöm, bár a szüleim érdeme, nem az enyém - válaszolom a nevemet illető bókjára még mindig mosolyogva, bár ebben van még valami a kézcsók utáni zavartságból is. Idővel persze sikerül napirendre térnem e fölött is, nem történt tragédia vagy ilyesmi. Alighanem ez a férfi egyszerűen csak ilyen különleges, kissé hóbortos egyéniség. Nincs ezzel semmi baj. Isten mindenkit egyedinek és a maga nemében értékesnek teremtett.
- Alapvetően téma alapján válogatok, igen. De ha egy könyv elnyeri a tetszésem, utána szoktam nézni az író más műveinek is. Aztán van, amikor csalódok persze, de többnyire nem ez a helyzet. Paulo Coelhót például szeretem. Nem azért, mert manapság sikk olvasni, hanem mert szerintem tényleg nagyon mély, fontos gondolatokat, üzeneteket fogalmaz meg a regényeiben - kérdése tényleg elgondolkoztat és igyekszem kimerítő választ adni rá. Szimpatikus, hogy nem egy sablonkérdéssel indít. Intelligens férfinak tűnik, az intelligencia pedig egy olyan tulajdonság, amit nagyra értékelek másokban. Jó beszélgetőpartnerré tudja tenni az embereket.
- És Ön... akarom mondani te? Van más kedvenced is Stendhalon kívül? - Elsőre kicsit nehezen áll rá a szám a tegeződésre, de hamar észbe kapok és javítom magam. Végtére is összességében eddig szimpatikus ember, így ha már kellemesebb neki, ha mellőzőm a magázódást, szeretnék ebben a kedvére tenni.


© ZENE: Today was a fairytale | MEGJEGYZÉS: Bocsi a késésért!

_________________

Miss Eminent

Vissza az elejére Go down
Leopold K. Lindhardt
avatarVároslakó
Életkor : 28
Foglalkozás : Kritikus, szerkesztő
Hozzászólások száma : 259

TémanyitásTárgy: Re: "Vak(nem)randi" Kelly/Leopold    Vas. Ápr. 24 2016, 21:17

Nem épp hagyományos módon csöppen a lány életébe, de mivel nem küldik el, a tea rendelés után újra belefog az ismerkedésbe. A kézcsók neki magának sem mindennapi, de ebben a szituációban nem igen tudott máshogy reagálni, lévén, nőkkel nem fog kezet.
-A Tied is, végtére is megváltoztathattad volna, nem? Vagy használhatnád a másik neved, amit a vallásod miatt kapsz. Bérma neved is van, nem? Vagy azt nem szokás használni?
Annyira nincs képben, illik-e használni, de mire a név, ha nem azért, hogy használjuk? Arról pedig a lány maga döntött, ha valóban vallásos és nem csak könyvtémaként tekint a dologra. És ha már a könyv a téma, erről is kérdez tovább, mi a fontos egy könyvben, mi alapján választ?
-Hmm... Coelhóval nem vagyok kibékülve. "Sokféle nyelven beszél a világ." Nekem túl egyszerű és túl naiv, hiába lesz ettől könnyen befogadható, ami igenis fontos a mai világban, amikor nem dívik olvasni. De pont amiatt, hogy művészileg csupasz, mondhatni butított, mégis folyamatosan bölcseleg, utat próbál mutatni, művészi akar lenni. Szinte túlzsúfolja vele a regényt, bár tény, végig érthető marad, a céljára fókuszálva, hogy tanítson. De amondó vagyok, hogy aki tanulságot és mély tartalmat vár egy könyvtől, az nem igényli az egyszerű szövegkörnyezetet és a szájbarágósságot, aki pedig csak valami lagymatagot akar olvasni, unalmasnak fogja Coelhót találni, pont azért, mert tanítani akar. Én is pont a téma miatt választottam az Alkimistát, mert szeretem az elgondolkodtató könyveket, de engem zavart, hogy túl egyszerű a nyelvezet. Bár spanyolul nem olvastam, lehet csak a fordítás nem kielégítő, ez tény.
A hangja nem bántó, még csak nem is bíráló, inkább érdeklődő, a másik miként vélekedik Coelhó egyediségéről, miért szereti, miért mondaná Leopoldnak, nincs igaza, vagy épp miben van. Mint kritikus, szereti az effajta eszmecserét, de sokan pont ezért nem szívesen beszélgetnek vele, mert fárasztó érvelgetni.
-Én? Nem vagyok igazán olyan, aki kedvenceknél ragad le. Ha valami jó tud lenni egy valamiben is, már lehet kedvenc. Tolkien fantáziája egyedi a maga nemében, de túl szájbarágós, néha elveszik a cselekmény. Ellenben szeretem, ha a narratíva új, vagy kevert, váltogatja a nézőpontokat, kiszól az író, vagy sok szálon fut a cselekmény, akár egymástól független is, mint a Felhő atlasz. De ha egy könyv egyszerű, egyszerű értékeket fogalmaz meg, de azt jól, mint például az egyik lányregény, Dessen Tökéletese, akkor ki tudok békülni mindezzel, mert a célját beteljesíti, szórakoztat, könnyed marad, ha a téma maga nem is feltétlen egyszerű, mert a lélekről magáról szól. Mondhatni bonyolultat kérdeztél tőlem, ha egyszerűnek is szántad.
Vigyorog, na azt is biztosra veszi a csaj totál flúgosnak fogja nézni, pedig csak ő maga ilyen. Lehet elvont, lehet rámenős, de nincs mit tenni. Szakmai ártalom, vagy jellembeli kérdés, mellékes, de azt nem lehet mondani ne érdekelné őt a másik véleménye, már ha el merik neki mondani. De abban reménykedik, igen, elvégre nem régi barátok, csupán most ismerkednek, lehet többet nem is találkoznak, akkor miért ne? Szerinte így lehet megismerni a másikat, nem abból, hogy mi a kedvenc étele, teája, színe.

_________________

Az okos ember hülyéskedik, a hülye ember okoskodik...
Vissza az elejére Go down
Kelly Evans
avatarVároslakó
Életkor : 25
Foglalkozás : rezidens
Hozzászólások száma : 87

TémanyitásTárgy: Re: "Vak(nem)randi" Kelly/Leopold    Szomb. Május 14 2016, 02:49


Leopold & Kelly


Bár úgy terveztem, hogy magányos olvasgatva töltök el néhány órát, végül nem bánom, hogy egészen máshogy alakult. Az asztalomhoz véletlenül, a zsúfoltság miatt vetődő férfi kifejezetten érdekes embernek, intelligens beszélgetőpartnernek tűnik. Mivel egyelőre sajnos nincsenek még nagyon barátaim ebben a városban, de még csak jó ismerőseim sem, én hatványozottan jó néven veszem az ilyet. Még akkor is, ha az a kézcsók a bemutatkozásnál tényleg eléggé váratlanul ér és zavarba hoz, pláne az azt követő bókkal megspékelve.
- Persze, van és használhatnám is. De ha egész életedben egy bizonyos néven szólítottak, nehezen szoksz meg mást, azt hiszem. Valahogy a lényed részévé válik. Na meg a rokonaid, barátaid is nehézkesen hívnak máshogy. Nekem legalábbis fordított helyzetben nehezen menne - válaszolom mosolyogva felvetésére. Persze, abban igaza van, ha nem szeretném a nevem, soha jobb lehetőségem nem lenne rá, mint most, hogy megváltoztassam, hiszen itt senki sem ismer. A húgomat leszámítva, de ő még nem is tud arról, hogy itt vagyok. De még ha nem is lennék elégedett a nevemmel (mert egyébként semmi bajom vele, sőt kifejezetten szeretem), akkor sem változtatnám meg. Egyrészt az előbb kifejtett indokból, hogy a lényem, a valóm része, másrészt a szüleim iránti tiszteletből sem. Ha már el kellett költöznöm tőlük, nem vágnám el ezt a köteléket is. Különben is, a nevem egy ajándék, amit tőlük kaptam az életemmel együtt. Egy ilyen ajándékot nincs jogom felülbírálni semmilyen körülmények között, úgy vélem.
Figyelmesen hallgatom, amit Coelhóról mond és kifejezetten szimpatikusnak, megnyerőnek találom, hogy ilyen jól alá tudja támasztani az érveit. Szeretem azt, ha valaki ilyen választékosan, intelligensen ki tudja fejteni az ellenvéleményét is valamiről, minden ellenségesség nélkül. Mennyivel jobb hely lenne a világ, ha minden vita így nézne ki! De sajnos nagyon nem ez a jellemző általában.
- Én pont azért tartom őt nagyra, mert egyszerű módon, egyértelműen tud értékes gondolatokat közvetíteni. Talán leegyszerűsített, talán szájbarágós is néhol, de így sokakhoz eljut. És a népszerűsége is mutatja, hogy az embereknek van igényük erre a fajta szellemi táplálékra, ami elvontabb, burkoltabb formában azonban sokukhoz nem jut el. Én ebben látom az ő érdemét - Tényleg kifejtésre érdemesnek tartom a véleményem, ha már ő az övét ilyen szép terjedelmesen, értelmesen elmondta. A továbbiakban sem okoz csalódást, az egyszerű visszakérdezésemre is igencsak kimerítő választ ad. Talán van, akit ez elrettentene, vagy untatna, én azonban tényleg érdekesnek találom, hogy így, gyakorlatilag vadidegenekként ennyire feltárja nekem a világlátását bizonyos kérdésekben. Vagy ki tudja, lehet, hogy éppen ezért. Nem ismerjük egymást, így nem is számít, ha elítélem. Bár igyekszem senkivel sem tenni ilyet, ennek ellenére olykor előfordul. Ember vagyok és tökéletlen, de igyekszem fejlődni.
- Úgy hangzik, sokfélét olvasol, nem ragadsz le egy műfajnál. Ez szerintem jó. Sokat olvasol, igaz? - talán bugyuta kérdés, de ez az első benyomásom a monológja nyomán, amit rögtön meg is osztok vele. Miért ne tenném? Ha ő elém tárja a gondolatait, én miért is ne mondjam ki rögtön az első dolgot, ami eszembe jut? Azért remélem, nem gondol túlzottan unalmas, vagy sablonos társaságnak ettől, mert szívesen hallgatnám még egy darabig. Bár amíg meg nem kapja és issza a teáját, nem hiszem, hogy menne bárhová is. Ettől függetlenül azért szeretnék jó benyomást tenni erre az igencsak intelligensnek tetsző ismeretlenre, már csak  szimpátiám miatt is.


© ZENE: Today was a fairytale | MEGJEGYZÉS: Bocsi a késésért!

_________________

Miss Eminent

Vissza az elejére Go down
Leopold K. Lindhardt
avatarVároslakó
Életkor : 28
Foglalkozás : Kritikus, szerkesztő
Hozzászólások száma : 259

TémanyitásTárgy: Re: "Vak(nem)randi" Kelly/Leopold    Szomb. Május 14 2016, 19:04

-Hát igen, pont emiatt nem változtattam én sem...
Préseli a száját bólogatva. Egyszerűen megszokta, még a Kevint is, pedig az aztán tényleg félrement a nevelőszüleitől, mivel semmi köze a nagyapjához és Chloé óta még annyira se. A Leopold meg olyan, mintha a múlt századból jött volna, de már megmarad. Minden esetre a Kelly tényleg tetszik neki, modern és rövid, illik a másikhoz is. Valószínű meg is fogja jegyezni, ami nem hátrány.
Ahogy az sem, hogy nem öntik arcon a teával, mert elmondta a negatívnak mondható véleményét a szemben ülő hölgyemény egyik kedvenc írójáról.

-Hm, ebben igazat kell adjak, mert a cél itt szentesíti az eszközt. Én csak remélem, ha valaki kedvet kap a témához, akkor más, talán bonyolultabb műveket is megpróbál legalább majd. Bár valamiért én amondó vagyok, Neked egy összetett regény sem okoz gondot, nehéz nyelvezet ellenében sem. Főleg ha a Bibliát is olvasod, az az egyik legnehezebb olvasmány, tudtad?
Hasra üt, mert fogalma sincs, mennyire vallásos a másik, egyáltalán olvasott-e a Bibliából vagy hogy tényleg rendszeresen olvas-e, mint Leopold maga.
-Ami azt illeti ez a munkám. De előtte is sokat olvastam, sok félét. Sőt, gimiben azzal szórakoztam, hogy azt olvastam el, ami elsőre zsigerből nem volt szimpatikus, hogy megcáfoljam vagy épp igazolhassam magam. Hülye hobbi, de én remekül elvoltam. Próbáltál már olyat olvasni magadtól, amit nem akartál?
Vigyorog, nem úgy tűnik, hogy unná magát, a teát se issza gyorsan, csak kortyolgatva.
-De ha már így beszélgetünk... mi az első öt dolog, ami eszedbe jut, ha azt mondom: "szeretem"?
Egyfajta ismerkedős játéknak is betudható, de ha már tényleg ismerkednek, akkor többet is megtudna a másikról.

_________________

Az okos ember hülyéskedik, a hülye ember okoskodik...
Vissza az elejére Go down
Kelly Evans
avatarVároslakó
Életkor : 25
Foglalkozás : rezidens
Hozzászólások száma : 87

TémanyitásTárgy: Re: "Vak(nem)randi" Kelly/Leopold    Szomb. Május 28 2016, 03:30


To Leopold
Érdekesnek találom ezt a merő véletlenségből az asztalomhoz vetődő férfit. A szó legjobb értelmében. Őszintén örülök, hogy az Úr keresztülhúzta a számításaimat a mai magányos olvasgatást illetően. Sokkal jobb ez így. Különben is olvasom én eleget az orvosi szakkönyveimet. Ami persze távolról sem ugyanaz. De ahogy mondják, a Mindenható senkit sem vezet véletlenül az utunkba, így hiszek abban, hogy azzal is célja van, hogy én ma ezzel az intelligens férfival beszélgetek itt a regényem bújása helyett. Még ha csak annyi is az, hogy megismerjek egy kicsit más világlátást és beszélgessek egy jót. Legalább nem érzem most magam annyira magányosnak, mint az elmúlt napokban, mióta idejöttem és már csak ezért is megérte.
- Persze, rendszeresen szoktam forgatni és természetesen tudok róla, hogy nehéz olvasmány. Éppen ezért nem merném kijelenteni, hogy teljes mértékben ismerem. Bár már kiskorom óta járok hittanra, ifjúsági bibliakörbe, még mindig fedezek fel benne újabb és újabb dolgokat, amiket korábban nem - helyeslően bólogatok. A Biblia, a hit tényleg szívügyem és szívesen beszélgetek róla bárkivel. Pláne egy ilyen intelligensnek tűnő emberrel.
- Érdekes hobbi, őszintén szólva még sosem jutott eszembe ilyesmi, de ha lesz rá időm, mindenképp kipróbálom. Biztosan tanulságos. Egyébként, ha nem vagyok indiszkrét, megkérdezhetem, mivel is foglalkozol pontosan? - tényleg érdekes a feltevése és ha nem lennék mostanság a munkám és a tanulmányaim miatt időszűkében, tuti, hogy tennék vele egy próbát. Talán teljesen más szemszögből is kaphatnék rálátást így a világra. Leopold azonban nem hagy sok időt az elmélázásra, egy újabb váratlan kérdést dob be. Tetszenek ezek az eredeti kérdések, még ha nem is mindig vagyok biztos benne, milyen jellegű választ vár rájuk. De nem morfondírozok sokat, csak mondom, ami elsőként eszembe jut és nagyjából odaillőnek érzem.
- Nos... szeretem Istent, a szüleimet, az életemet, a munkámat és az embereket... - közben a kezemen számolom, hogy meglegyen az öt dolog, aztán újra a tekintetét keresem.
- Elsőre így ezek jutnának eszembe. És te mit válaszolnál ugyanerre a kérdésre? - kíváncsi vagyok, ilyesmi választ várt-e, illetve egy ilyen intelligens, csavaros észjárásúnak tetsző ember hogyan is válaszolná meg  a saját kérdését. Nem tudom, ő mit von le az én feleletemből, de ezt nyilván nem kérdezhetem meg egyenesen. Pedig őszintén kíváncsi lennék rá. De ezt talán sosem tudhatom meg. Vagy ki tudja. Az Úr útjai és egy másik ember észjárása épp ugyanúgy kifürkészhetetlenek.



☽ credit

_________________

Miss Eminent

Vissza az elejére Go down
Leopold K. Lindhardt
avatarVároslakó
Életkor : 28
Foglalkozás : Kritikus, szerkesztő
Hozzászólások száma : 259

TémanyitásTárgy: Re: "Vak(nem)randi" Kelly/Leopold    Vas. Május 29 2016, 00:50

Figyelmesen hallgatja teázó partnerét, nem kis teljesítménynek ítéli meg, hogy ilyen sűrűn forgatja a Bibliát. Ő ha olvasott is belőle, volt, hogy fel sem fogta, mert fáradt volt, vagy nagyon idegen volt tőle a leírt történet. Persze tudja, mindenkinek meg kell találnia benne a maga útmutatását. Na, ez az ami neki még eddig nem sikerült, de nem is próbálkozik valami nagy elánnal, így nem is várható csoda.
-Ez minden könyvre igaz lehet, de a Bibliára főleg. Az ember ahogy nő, idősödik, úgy változik, formálódik, ami régen sárgának tűnt vagy épp pettyesnek, mára piros lett és csíkos. Ezért van, hogyha tinédzserként elolvasol egy könyvet, lehet felnőttként már nem bírod elolvasni és fordítva. Amíg csak egyszer olvastál el könyvet, nem is olvastad el igazából.
Ez az ő filozófiája, meg lehet cáfolni, ha megakarják.
-Próbáld, de ha nagyon utálatossá válik a dolog, ne én jussak eszedbe, rendben?
Nevet valamennyit kínosabban, nem lenne szerencsés.
-Oh, ne haragudj, kritikus vagyok. Meg szerkesztő az egyik könyvkiadónál, én is át szoktam olvasni a könyveket és lektorálom, legalább is segítek benne, mert nem ez a végzettségem. De gondoltam rá, szerzek arról is papírt, még nem döntöttem el.
Mármint arra gondol, kell-e neki az a papír, ad-e neki valami pluszt, vagy szükségtelen, mert jó így neki.
-Na és Te? Remélem nem apáca vagy, akkor tilos lenne udvarolni és szomorú lennék.
Le is biggyeszti az ajkát, de mosolyog Rá azért, míg imádkozik magában, nehogy apáca legyen a másik, mert megróják milyen erkölcstelen.
Aztán vet fel egy nem túl hétköznapi ismerkedős kérdést, de ha csak unalmas kérdéseket tesz fel, ő maga is kikergetődik a világból. Így jobban elvan.

-Húú... impresszív.
Elég család és emberközpontú valaki a másik, ez rögtön lejött neki. Leopold maga nem ilyen, hiába a látszat, sokkal antiszociálisabbnak vallaná magát.
-Hát... szeretem a Húgomat, a legjobb barátomat, a könyveimet, az egyik sálamat és... és a halaimat.
Összepréseli a száját, szívja a fogát, lehet a halakat nem kellett volna mondani, de... imádja a halait. Valószínű erre a kérdésre nincs jó és rossz válasz, csak válasz van, ezért szereti ezeket. De hamar elmosolyodik és vállat von, hogy nincs mit tenni, ő is válaszolt. Annyi bizonyos, hogy egy kiegyensúlyozott, jó hátterű, "tudom mit akarok" ember ül vele szemben és ez jó hír. Szereti az ilyen lányokat. Tölt is még egy kör teát magának, csak előbb megkínálja vele a másikat is, kér-e, meg szeretné-e kóstolni, ha nem is most, de akár később.

_________________

Az okos ember hülyéskedik, a hülye ember okoskodik...
Vissza az elejére Go down
Kelly Evans
avatarVároslakó
Életkor : 25
Foglalkozás : rezidens
Hozzászólások száma : 87

TémanyitásTárgy: Re: "Vak(nem)randi" Kelly/Leopold    Kedd Jún. 07 2016, 22:45


Leopold &Kelly

A vallás és így a Biblia kiskorom óta központi szerepet töltenek be az életemben. Kislányként megfordult a fejemben az is, hogy teljesen Istennek szenteljem az életemet, hiszen már-már ámulattal figyeltem, valósággal rajongtam az engem hittanra tanító kedves nővérekért, de hamar rájöttem, hogy az én utam nem ez. Ahhoz túlzottan szeretem az embereket, hogy elvonuljak a világtól. Persze az egyház kötelékében is sokat tudnék tenni embertársaimért, de úgy érzem az intelligenciám és a természettudományokban mutatott tehetségem illetve tudásszomjam más útra tesz alkalmasabbá. Úgy akarom elsősorban segíteni az emberiséget, hogy a testüket és valamelyest talán a lelküket is gyógyítom, amennyire tőlem telik. A dolog másik része pedig az, hogy nem szeretem a magányt és bár egyetlen tartós kapcsolatom sem volt eddig, vágyom arra, hogy legyen egy társam és természetesen a legnagyobb adományra, amit Istentől csak kapni lehet, néhány gyermekre. Legalább kettőre-háromra, de ha négyen lennének, az sem baj. Persze ezek csak távlati célok. Nem akarok siettetni semmit. Előbb életem párját kell megtalálnom. Nem keresek görcsösen, nem aggódok, hiszem, hogy Isten majd akkor vezeti őt az utamba, amikor készen állok rá. Jelenleg az a legfontosabb, hogy az orvosi hivatást elsajátítsam és tényleg segíthessek. És persze ott a húgom problémája is. Őt is meg kell mentenem az ördög karmai közül. Tartok tőle, hogy szinte szó szerint. Isten tudja, mi történt vele az elmúlt egy évben, mióta ide jár egyetemre. Félek, csak még mélyebbre süllyedt a fertőben... Inkább nem is akarok most erre gondolni, vissza ehhez a kedves új ismerőshöz gondolatban is! Bár amit mond, arra csak bólogatni és mosolyogni tudok. Abszolút egyetértek vele. Tényleg minden könyv minden élethelyzetben teljesen mást mondhat ugyanannak az embernek is.
- Hogy nem fogsz eszembe jutni, azt nem ígérhetem meg, de szidni biztosan nem foglak - vele nevetek és csak azután válaszolok. Tényleg viccesnek tartom a megjegyzését, nemcsak udvariasságból teszem. Figyelmesen hallgatom a válaszát. Szóval kritikus. Gondolhattam volna. Nem csoda akkor, hogy ennyire határozott véleménye van a különféle regényekről, könyvekről. Biztosan sokat olvashat. De hát végül is ez munkaköri kötelessége. De jó, ha az embernek lényégében a munkája a hobbija. Ideálisnak tartom. A bókjára kicsit zavarba jövök és egy szégyenlős mosolyt eresztek meg felé.
- Ami azt illeti, kiskoromban fontolgattam azt is, de hamar rájöttem, hogy nem az az én utam. Nemrég végeztem az orvosi egyetemen, jelenleg rezidensként dolgozom az egyik helyi kórházban. Ezért is költöztem a városba néhány hónapja - válaszolom az igazságnak megfelelően. Nem hiszem, hogy ezzel több információt adnék ki magamról a kelleténél. Különben is szimpatikus ez a férfi, mi baj lehetne belőle? Nem annyira szokványos ismerkedős kérdésére is igyekszem a valóságnak leginkább megfelelő válaszokat adni. Reakciójából nem igazán tudom eldönteni, mi is a véleménye rólam az elhangzottak alapján, de nem is találnám illendőnek firtatni, inkább visszakérdezek.
- Ez kedvesnek hangzik. A könyvek nem lepnek meg. Ezek szerint jól értem, hogy szereted az állatokat, van egy nagyon közeli barátod és a testvéreddel is jó kapcsolatot ápolsz? - mosolyogva elemezgetem kicsit a válaszát hangosan. Miért ne tenném? Csak így jutunk előrébb abban, hogy megismerjük egymást, nem igaz? Közben Leopold teával kínál, amit én egy bólintással elfogadok, majd megköszönöm. Nem akarom még megszakítani a társalgásunkat, miért is ne tenném? Örülök, hogy egy asztalhoz vezetett minket az Úr itt. Őszintén.


Today was a fairytale| 531 |

_________________

Miss Eminent

Vissza az elejére Go down
Leopold K. Lindhardt
avatarVároslakó
Életkor : 28
Foglalkozás : Kritikus, szerkesztő
Hozzászólások száma : 259

TémanyitásTárgy: Re: "Vak(nem)randi" Kelly/Leopold    Szer. Jún. 08 2016, 00:12

Nos Leopold közel s távol nem ennyire céltudatos személy, mint a vele szemben ülő hölgy, de erre vagy rájön a másik vagy nem. Annyi bizonyos, hogy határozott véleménnyel operál a világban, de nem is nevezné véleménynek a határozatlan, körvonalazatlan okfejtést, az inkább elmélkedés. Olyat is szokott, bár azt nem hangosan és nem másokkal. Most is inkább a véleményét osztja meg Kellyvel és örömmel tapasztalja, hogy kedvét lelik benne, nem forgatnak szemet, nem sóhajtoznak. Azt csak akkor viseli el, ha indok is jár mindezek mellé.
-Mmm, ígéretes kezdet!
Emeli rá a poharát, mert jól hangzik a dolog, nem kívánják szidni még ilyen makrancos körülmények között sem, mint egy önként erőltetett unalmas könyv.
A későbbi bókjára szégyellősebb mosolyt kap, de jócskán meglepődik a válasz első felén.

-Húha... szóval fontolgattad... nos... én örülök, hogy inkább orvos lettél, kézzelfoghatóbb számomra. Az apácaság annyira... zárt dolog, ami persze nyilván zsigerből cáfolandó állítás Neked, mert egy apáca mindenki anyja és nővére, de... annyi a szabály, annyira elvonult életet követel, ettől lesz nekem zárt.
Kivételesen nem kritizálja azt a munkakört, csak nem tudja megérteni, miért lesz valaki pap vagy apáca. Nem lehet gyereke, de így mindenki az lesz? Úgy érzi, olyan mintha beadná magát a közösbe és ettől lesz hasznos? Csúnya megfogalmazás, de jobban nem tudná kifejezni magát.
-Szóval orvos, és milyen orvos? Gyerek? Vagy sebész?
Annyira nem ért az orvosláshoz sem, de ez a kettő amolyan népszerűbb, úgy véli.
Aztán játszanak kicsit, ki mit szeret igazán, Kelly vissza is kérdez, emiatt Leopold helyesbíteni kényszerül, ha nem is feltétlen kellemes neki, mégsem kelletlen a hangja.

-Igen, szeretem az állatokat, de én a halakat szeretem főképp. Otthon van egy nagy akváriumom, fantasztikusan relaxál, ahogy nézhetem a halakat, az élőviláguk... És igen, Quentin, nevezzük nevén a gyereket, ha már kapott, úgy mégsem olyan, mintha egy fantom lenne. Szóval Quen a legjobb barátom, vagy inkább egyetlen igazi, de Chloe nem a testvérem. Azaz... Ő a mostohahúgom.
Helyesebb megfogalmazás lenne, hogy ő maga nem testéve Chloenak, mert ő lóg ki a családból, nem a lány. Chloe mindig is jobban passzolt oda, mint Leopold valaha is fog. Legalább is Leopold maga mindig is így érezte.
-Neked van testvéred? Vagy barátaid a városban, hogy ideköltöztél? Tényleg, miért pont ide? Los Angeles rettenetesen zsibongó, nem?
Nem terel, azaz csak minimálisan, mert érdekli a lány és nem szeretné, ha azt éreznék, kínos Leopoldnak a beszélgetés. Inkább csak olyan, ami miatt az emberek hajlamosak együtt érző fejet vágni, ami nem szokott mindig az ínyére lenni valahogy. Végtére is, jó dolga volt mindig is.

_________________

Az okos ember hülyéskedik, a hülye ember okoskodik...
Vissza az elejére Go down
Kelly Evans
avatarVároslakó
Életkor : 25
Foglalkozás : rezidens
Hozzászólások száma : 87

TémanyitásTárgy: Re: "Vak(nem)randi" Kelly/Leopold    Szomb. Jún. 25 2016, 19:26


To Leopold
Jól esik a beszélgetés ezzel az intelligens férfival, tényleg. Bár még ilyen rövid idő alatt nem sikerülhetett kiismernem, milyen ember, de egy értelmes, intelligens, udvarias ember benyomását kelti. Pont olyan társaság, amilyet a leginkább kedvelek. Szívesen beszélgetek vele és nem érzem tolakodónak vagy furcsának a hozzám intézett kérdéseit sem. Azt sem veszem zokon, amit az apácaságról mond. Miért is tenném? Nem sértegette a szentegyházat vagy ilyesmi. Az az életforma nem való mindenkinek. Nekem sem.
- Értem, mire gondolsz és bizonyos szinten valóban az. Én is ezért éreztem úgy, hogy bár nemes életcél teljes testtel és lélekkel Istent szolgálni, de én ezt nem ezen a módon tudom a legjobban tenni. Szeretek emberek között lenni és mindenképp szeretnék családot is majd egyszer - talán kicsit túlzottan is őszinte vagyok, de valahogy úgy érzem, bízhatok ebben az emberben. Meg ez talán még nem túl intim.
- Egyelőre még nem döntöttem el. Rezidensként még le kell húznom két évet, addig több osztály munkájába is bepillantást nyerhetek. Ezután kell majd specializációt választanom - mosolyogva adok választ a kérdésére az igazságnak megfelelően. Természetesen vannak olyan szakterületek, amik már most jobban érdekelnek, mint mások, de még tényleg nem sikerült végleges döntést hoznom. Bízom benne, hogy majd a gyakorlat alatt, ha nagyobb rálátásom lesz az egyes területekre, könnyebben meg fogom tudni hozni ezt a nagy horderejű döntést. Játékos kérdésére adott válaszom után vissza is kérdezek és próbálom kicsit elemezgetni, amit hallottam, mire némi kiegészítést is kapok hozzá, amit figyelmesen hallgatok és bólintok rá néha.
- Szerintem nem számít, hogy valóban van-e közöttetek vérségi kötelék. Ha te a testvérednek érzed őt, akkor ő az - tényleg így gondolom. A vér összeköt, de ha együtt nő fel valaki egy másik emberrel, azt annak ellenére is tekintheti a testvérének, lehet köztük olyan erős a kapocs, hogy nem egy apától és anyától származnak. Sőt, ez talán ideálisabb is. Nagyon szeretnék igazi testvéri kapcsolatot én is a húgommal, de hiába vagyunk egy vérből valók, sőt alapvetően még hasonlóak is külsőre, soha nem értettük meg egymást túlzottan. Pedig én tényleg törekedtem rá, hogy rendezzük a viszonyunkat, de úgy éreztem, mindig falakba ütköztem. Pedig tényleg csak a javát akartam Kimberlynek, de ő ezt soha nem volt képes belátni. Most is így van.
- Igen, van egy húgom. Tulajdonképpen miatta is jöttem ide. Az a helyzet, hogy... nem a legjobb a viszonyunk. Elég rossz társaságba keveredett és már egy éve nem beszéltünk. De szeretném, ha tudnánk ezt rendezni... - meglepően őszinte vagyok. De valahogy nem tudok hazudni, alakoskodni új ismerősöm előtt. Különben is jól esik egy kicsit kiönteni a szívemet. Ez a probléma túl régóta nyomaszt már anélkül, hogy beszéltem volna róla bárkinek is.



☽ credit

_________________

Miss Eminent

Vissza az elejére Go down
Leopold K. Lindhardt
avatarVároslakó
Életkor : 28
Foglalkozás : Kritikus, szerkesztő
Hozzászólások száma : 259

TémanyitásTárgy: Re: "Vak(nem)randi" Kelly/Leopold    Vas. Jún. 26 2016, 12:55

Szerencsére nem veszik tolakodásnak, amit az apácaságról mond. Végtére is nem becsmérelte őket, csak közölte, neki nem lenne való a papság és örül, hogy ez a fiatal lány sem lett az.
-Na igen, ha bevonulsz, nincs család. Se a meglévők nincsenek, se új nem lesz. Már a katolikusoknál, de az is a legszigorúbb. Tudtad, hogy a Jezsuita szerzetesek mikor csatlakoznak két évre bevonulnak és nem tarthatják a kapcsolatot a régi életükkel? Max karácsonykor egy telefon vagy levél. Érted... postai levél. Nagyon durva.
Neki magának talán nem is a család okozna gondot, hanem Quentin. Megviselné, ha az egyetlen értelmes barátjával megszakadna a kapcsolata.
-Én meg azt hittem, rögtön dönteni kell, nagy falat is lenne, belátom. Ez így sokkal humánusabb. De akkor még nem is hajlasz egyik oldalra sem?
Faggatja, mert érdekli, de persze tudja mikor kell visszavenni, így ha a lánynak terhed lesz a kérdezgetés, majd visszafogja magát.
-Hm, meglehet. Elvégre vérség senkihez sem köt.
Von vállat, ha köti is bárkihez sosem tudja meg vagy ha mégis... számít? Egy idegen lesz neki. Vagy mert tudja, hogy a vére, többé válik? Fogalma sincs. Inkább a másikat kérdezi, Ő hogyan áll a dologgal.
-Majd lecsillapszik. Ha nem fiún vesztetek össze jók a kilátások.
Mosolyog, de komolyan gondolja.
-De ha nem vagy vele jóban eléggé egyedül lehetsz. Ha kicsit jobb belátásra tér a Húgod biztos értékelni fogja, hogy mennyi új dologba belevágtál részben miatta is, nem?
Nem tudja pontosan, de szerinte bátorság úgy új életet kezdeni valahol, hogy az sem biztos, eléri a célját az ember.

_________________

Az okos ember hülyéskedik, a hülye ember okoskodik...
Vissza az elejére Go down
Kelly Evans
avatarVároslakó
Életkor : 25
Foglalkozás : rezidens
Hozzászólások száma : 87

TémanyitásTárgy: Re: "Vak(nem)randi" Kelly/Leopold    Szer. Júl. 20 2016, 00:54


Leopold &Kelly

Továbbra is szimpatikusnak találom ezt az asztalomhoz vetődött férfit. Intelligensen tudja kifejezni azt is, ha nem ért egyet valamivel, amit mondok és akkor is végighallgat. Ez ritka tulajdonság. Talán ezzel éri el azt is, hogy egyfajta ösztönös bizalmat tápláljak irányába és őszintén feltárjam neki a gondolataimat, illetve olykor egészen személyes információkat is. Vagy ezt a kisugárzása teszi? Nem is tudom.
- Igen, hallottam már róla. De az ő élethivatásuk erről szól. Azért nem lehet családjuk, mert mindenkit egyformán kell szeretniük. Minden embert. Nem kötődhetnek valakihez személyes, önző okokból jobban - nem állom meg, hogy kicsit ne magyarázzak erről a dologról, bár látok rá esélyt, hogy ne értsen egyet velem. Noha én sem tudnám ezt a hivatást, az elvonulást, elszakadást választani (ahhoz a szüleimet is túlzottan szeretem), de abszolút megértem és példaértékűnek tartom azt, aki képes rá. Bízom benne, hogy továbbra is toleráns lesz, mint eddig és nem fog csalódást okozni valami lekicsinylő véleményalkotással. Mert tény, hogy én nem lettem apáca, de ettől még sokra tartom őket és a szerzeteseket, papokat is. Akik tényleg Istent és a szentegyházat szolgálják. Nem az elvadult szektásokra gondolok, akik Isten nevét aljas módon felhasználva pénzt igyekeznek kicsikarni a gyanútlan hívőkből. Nekik csak Isten bocsáthat meg, én nem tudok.
- Nem, dehogyis. Az egyetemi képzés alatt nem kell. Majd a kötelező gyakorlat után. Az elméleti kurzusok alapján vannak persze preferenciáim, de lehet, hogy a gyakorlatban teljesen más fog megfogni. Valami olyasmi, amire előtte talán nem is gondoltam volna, ki tudja. Igyekszem nyitott maradni minden terület iránt egyelőre - nem azért nem nevezek meg egy szakterületet sem, mert ködösíteni akarok, hanem mert tényleg így gondolom. El tudnám képzelni magam például gyerekorvosnak, de lehet, hogy a gyakorlatban, ha valóban gyerekekkel kell bánnom, rájövök majd, hogy ez egyáltalán nem fekszik nekem. Vagy éppen egy olyan terület fog meg, ami eddig kevéssé mozgatott meg, mint például a szemészet vagy a nőgyógyászat. Mondjuk az urológiát, legyek bármilyen nyitott, elvből kizárom. Ahhoz nem lenne gusztusom. Még gyakorlat ideje alatti próba szintjén sem. Remélem, oda nem fognak beosztani. Az roppant kínos lenne.
Leopold következő megjegyzésére inkább nem mondok semmit. Sejtem, hogy arra utal, örökbe fogadták, de ezt jobbnak látom nem kommentálni. Nem hiszem, hogy sajnálkoznom kellene ezen, hiszen ha azt nézzük, szerencsés lehet. Hány gyerek nő fel család nélkül! Neki legalább megadatott, ami mindenkit meg kellene, hogy illessen. Hogy beleszületett vagy befogadták, az valójában lényegtelen. A nevelőszüleit illeti dicséret. Akik felnevelték. Ha úgy alakul, én is szívesen fogadnék majd örökbe, hogy ezzel is jobbá tegyem legalább egy kis árva életét. De ezt most inkább nem osztom meg vele. Túl személyes lenne és talán félre is értené. Megbántani pedig nem szeretném.
- Bár ilyen egyszerű lenne - szomorkás mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy a húgomról folyik a szó.
- Már nagyjából tizenkilenc éve várok arra, hogy észrevegye, hogy nem ellene, hanem érte cselekszem. De mindig csak az ellenséget látta bennem - lemondóan sóhajtok fel és egy pillanatra elkomorul az arcom. A húgom életem legnagyobb kudarca. A fekete folt. A vele való viszonyom, az életstílus, amit folytat (illetve amit San Franciscoban folytatott és feltételezem, hogy jelenleg is folytat itt) a legfájóbb pontom. Úgy érzem, kötelességem megmenteni a húgomat az erkölcsi fertőtől, amibe süllyedt, kerül, amibe kerül, de nehéz egy fuldoklónak mentőövet dobni, ha az botor módon állandóan ellöki azt magától. Kimberly még mindig nem vette észre, hogy azokat taszítja el magától, akikre a leginkább számíthatna, a családját. De ezért jöttem én ide. Hogy megmentsem. Ha kell, önmagától. De nem akarom ennyire elrontani a társalgás hangulatát, ezért ismét Leopoldra emelem a tekintetem, elhessegetve magamtól a nyomasztó gondolatokat.
- De hátha megváltozott abban az egy évben, mióta nem beszéltünk. Addig is igyekszem berendezkedni itt, megismerni a helyet és minél több új arcot - még egy mosolyt is az arcomra erőltetek, bár ez most kevésbé őszinte, mint az eddigiek. Remélem, azért nem túlzottan feltűnő, mennyire elkeserített a húgom helyzetén és a vele való viszonyomon való gondolkodás.


Today was a fairytale| 649 |

_________________

Miss Eminent

Vissza az elejére Go down
Leopold K. Lindhardt
avatarVároslakó
Életkor : 28
Foglalkozás : Kritikus, szerkesztő
Hozzászólások száma : 259

TémanyitásTárgy: Re: "Vak(nem)randi" Kelly/Leopold    Csüt. Júl. 28 2016, 21:49

-Tudom, de ez szerintem ellentmond az alap emberi természetnek. Mert akaratlan is jobban megkedvelünk valakit vagy épp nem tudunk eléggé megkedvelni. Ebbe sok minden belejátszik, akár a kémia is. Szerintem valahol túl szigorú elvárások vannak ezek felé az emberek felé, mindenről lemondani, de tényleg mindenről, család, személyes tárgyak, de még az érdeklődés is, mert hiába vagy a matematika megszállottja, hiába vagy belőle nagy tudós, ha Japánban tealevél szedésbe kell besegíteni, oda küldik a szerzetest. Ez nekem olyan fura.
Magyarázza mosolyogva, jelezve nem ellenzi a dolgot, csak magas neki. Nem lát benne elég logikát. Aztán szóba hozzák a szakmákat, a tanulást, de Kelly megnyugtatja Leopoldot, hogy ráér elköteleznie magát hivatásán belül.
-Szerintem, ha teheted, mindent próbálj ki. Azt is, amit kapásból elutasítanál. Sosem tudhatod, ahogy mondod, de szerintem nagyon izgalmas lehet mindenbe belekukkantani kicsit. Mik az előnyei, mik a hátrányai. Na meg ki kell faggatni mindenkit, aki már legalább fél vagy egy éve azt csinálja, hogy objektíven próbáljon nyilatkozni.
Izgalmasnak találja a tanulói fázist az egészségügyben, de másutt is. Noha ő maga tudta mivel akar később foglalkozni, örömmel próbálgatja magát szakmája határterületein is mai napig, hogy változatos maradjon a munkája. Aztán 'családiasabb' lesz a téma, Kelly húga konkrétan.
-Lehet, ha valami olyasmi módon fejeznéd ki magad, ami rá jellemző, nem Rád, akkor könyebb dolgod lenne. Velem egyszer a Húgom ezt csinálta és noha meghökkentett, akaratlan is jobban figyeltem. Röhejes volt a maga módján, de amolyan görbe tükör is volt.
Nevet halkan, ahogy eszébe jut a kis szőkeség a nevetségesen nagy ruhákban, mert persze Leopoldét vette fel, jelezve, most Ő Leopold. Igaz, Chloé kicsi volt még, tíz éves se, de felnőtt módon is van értelme az ilyen jellegű jelzésnek szerinte. Kelly következő mondatára csak ingatja a fejét, jelezve finoman, ő feltételezi, hogy így történt, de hátha.
-Mmmm, lehet, ha mást nem, kitombolta magát Nélküled és hajlandó lesz engedni a beszélgetésnek. De nagyon jól teszed, ismerkedni nem rossz dolog, ha nem muszájból van. Ez csak félig muszáj Neked, ugye?
Vigyorodik el, jelezve reméli nem probléma továbbra sem, hogy elvonja a figyelmét a könyvéről.
-Tudod, Los Angelesben a legjobb a brownie. Én mondom Neked, sehol máshol nem olyan finom, mint itt. Ettél már? Meghívlak! Nem vagy laktóz vagy csokoládé érzékeny ugye?
Kérdez vissza hirtelen, mert már intett is a pincérnek, hogy kérjen két tányér süteményt. Észrevette, hogy nem a legjobb téma került szóba, de mivel annyira nem ismeri a másikat, hogy igazán vidám dolgot mondhasson, inkább eltereli a figyelmét valami finommal. Füllent ugyan, hogy ebben a városban a legjobb, de annyi baj legyen. Hacsak nem tiltakozik a másik vagy közli allergiás, akkor kér is és hamar hozzák is. Magának külön nem kér persze, ha nemet kapott.

_________________

Az okos ember hülyéskedik, a hülye ember okoskodik...
Vissza az elejére Go down
Kelly Evans
avatarVároslakó
Életkor : 25
Foglalkozás : rezidens
Hozzászólások száma : 87

TémanyitásTárgy: Re: "Vak(nem)randi" Kelly/Leopold    Csüt. Aug. 18 2016, 11:33


Leopold &Kelly

- Pont ezért nehéz és tiszteletreméltó élethivatás szerintem. Természetesen ők is csak emberek, biztosan nem tudnak mindenkit egyformán szeretni, de a lényeg, hogy törekednek rá. Isten a jó szándékot mindig értékeli – jól esik, hogy bár érezhetően most sem ért egyet, nem szól, fitymál le semmit, csak értelmesen, kulturáltan kifejti és meg is indokolja a véleményét. Bár talán jobb témát váltani, mielőtt túlságosan elmegyünk a vallás, a kereszténység irányába. Arról rengeteget és igen nagy elánnal tudok beszélni. Nem szeretném azonban még véletlenül sem untatni.
- Igen, én is erre szeretnék törekedni – mosolyogva bólogatok, ahogy a munkára, tanulásra terelődik a szó. Régóta tudom, hogy orvos szeretnék lenni, tulajdonképpen kislánykorom óta. A szakterületet azonban nem lehet csakúgy vaktában kiválasztani szerintem. De bőven van még időm, hiszem, hogy majd ez is kiforrja magát az elkövetkezendő években. Különben sem baj, ha minél többet tapasztalok, több területen teszem próbára magam. Az urológián kívül biztosan nem szeretnék elzárkózni semmitől. Legalább próba szintjén.
- Nem is tudom… Van abban valami, amit mondasz, de nem igazán tudom, hogyan is „beszélhetnék az ő nyelvén” – elmosolyodok azon, amit a húgáról mond. Ahogy felnevet, abból arra következtetek valami szép, mókás emléket idéz ez föl benne. Utána azonban elgondolkodóbbá válik az arcom. Tényleg jó is lehet ez a tanács. Talán valóban az lehetett a baj, hogy Kimberly nem igazán értette az én kifejezésmódomat, ha úgy tetszik és csak kioktatásnak, egrecéroztatásnak vette mindig az egészet. De hogyan tudnám úgy kifejezni magam, ami rá jellemző? Rúgjak be vagy szívjak el egy füves cigit a kedvéért, mielőtt meglátogatnám? Esetleg írjak egy hörgős rock számot a mondanivalómról és adjam elő neki, hátha úgy megérti? Egyik sem tűnik épp értelmes lehetőségnek. Tényleg tanácstalan vagyok ebben a kérdésben.
- Az ilyen kötelező ismerkedéseknek még örülök is. Kellemes társaságban sokkal jobb tölteni a szabadidőmet, mint egyedül – ismét megajándékozom egy mosollyal, hiszen tényleg úgy gondolom, ahogy mondom. Olvasni terveztem ugyan itt, de így még sokkal jobban is szórakozom, hogy végül a véletlen idevetette őt az asztalomhoz. Ritka szimpatikus társaság. Úgy tűnik, egész sok szimpatikus, udvarias férfi él ebben a városban. Most itt van ő, néhány napja a bevásárlásnál pedig az a rendkívül megnyerő, udvarias férfi, akivel nem volt épp kellemes a találkozásunk kezdete (lévén nekimentem szegénynek és az általa vásárolt paradicsom a nadrágján kötött ki), de a végén egész kellemesen elbeszélgettünk egy tea mellett épp ebben a teázóban. Mi is volt a neve? Quentin, ha jól emlékszem. Szóval eddig igazán jók a benyomásaim. Ki tudja, talán a jövendőbelim is ezeket az utcákat rója valahol. De inkább maradjunk a jelenben, a realitások talaján. A lényeg, hogy most remekül elbeszélgetek Leopolddal és ennek roppantul örülök. Még ha a húgom felemlegetése le is lombozott egy kissé.
- Tényleg? Erről még nem is hallottam. Szívesen megkóstolnám és köszönöm szépen – ezzel most elég nagy gyengémre tapintott rá. Ha van bűnöm, akkor azok az édességek. Elképesztően édesszájú vagyok, bár általában igyekszem türtőztetni magam. Egy ilyen felajánlás esetén azonban nem vagyok képes. Még ha nem is túl illendő meghívatni magamat egy férfival, akit alig ismerek. Végül is ez nem egy randi, nem lenne köteles rá. De az édes élvezeteknek tényleg nehezen állok ellent.

Today was a fairytale| 515 |

_________________

Miss Eminent

Vissza az elejére Go down
Leopold K. Lindhardt
avatarVároslakó
Életkor : 28
Foglalkozás : Kritikus, szerkesztő
Hozzászólások száma : 259

TémanyitásTárgy: Re: "Vak(nem)randi" Kelly/Leopold    Csüt. Aug. 18 2016, 19:27

-Az nem kifejezés, hogy nehéz! Igen, igen, persze. De vajon őket nem feszélyezi az érzés? Vagy ha nem, vajon Isten nem gondolja úgy, hogy akkor nem is teszik oda maguk? Ha meg frusztráltak emiatt, akkor meg stresszes a munka és nem is igazságos. Olyan mint egy patthelyzet, engem stresszelne. Bár én amúgy is túl szókimondó vagyok, nem lennék jó szerzetes.
Vág kínos fejet, aprót ránt a vállán, hogy hoppá, de tény ami tény, nem bírja magát elképzelni papi csuhában. De nem untatja a téma, ha ennél maradna a másik, akkor úgy is mondaná, hogy ezt inkább mellőzzük.
Az orvosnak való tanulás is érdekli, noha sosem ment volna doktornak sem, nem bírna műteni, megijedne a betegségektől és nem lenne elég türelme az emberekhez attól fél. Nagy falat lenne, de úgy fest a másik örömmel veti bele magát ebbe a hivatásba. Mindezek ellenére a Húgával való találkozás már nem ennyire örömteli téma, Leopold úgy sejti nincs meg a közös hang, amit a lány meg is erősít.

-Ez jó kérdés. Nem ismerem Őt, de például jók lehetnek példák is. Én amikor a Quenre akarok hatni, mindig a takarítás témát veszem elő. Imád takarítani ez a hülye, szerintem túlzottan is. Mivel szereti, arra figyel és olyan stílusban adom elő, mint Ő szokta. Persze én általában cukkolni szoktam Őt, de ez most mellékes. A lényeg, hogy ragadd meg azt a témát amit szeret és... nos... próbáld meg az Ő szemszögéből nézni a dolgot. Ez nehéz és lehet nem is lesz tökéletes, de a félsiker is több a semminél. Esetleg vidd olyan helyre beszélni, ami az Ő természetes közege. Neked a teaház, neki nem tudom... egy gyorsétterem, a kínai negyed, akármi és akkor már az is ellazítja. Ilyen apróságok, de szerintem sokat segíthetnek.
Mint minden férfi, Leopold is azonnal megoldást keres egy problémára, ha tanácstalanságról van szó. Nem akar erőszakosnak tűnni, ő csak ötletel, szeret ötletelni, főleg, ha haszna is van. De úgy érzi, ennek van, talán Kelly bátrabb lesz és ha sikerrel jár, boldogabb is. Azért rákérdez, hogy nem teher-e a másiknak ez a beszélgetés, ám szerencsére nincs ilyen veszély, mindketten élvezik a beszélgetés nyújtotta örömöket.
-Ahogy mondod!
Mosolyog vissza szélesen, de mivel Kelly még mindig a Húga miatt van elkenődve, keres valami B tervet hogyan varázsolja vissza a másik elveszett jókedvét. Nem is hitte volna, hogy beletrafál a süteménnyel, nem is késlekedik, rendel.
-Ó hát hogyne, velem meg aztán külön finom!
Kacsint rá és hamar hozzák is a két tányér süteményt. Ő maga annyira nem édesszájú, de ez a csokis sütemény még neki is egyik kedvence, azért is jutott eszébe. Ha belekóstolt a másik lesi sunyi kíváncsi mosollyal a lány arcát.
-Nah? Hogy gondolod, ízletes?
Reméli igen, mert különben felsül kissé, de annyi baj legyen. Legalább a tea jó, nem? Iszik is belőle, ha már így eszébe jutott.
-Képzeld, Quen barátom nem csak főzni tud, de sütni is. Néha, ha eléggé nagy kiskutya szemekkel nézek rá, akkor süt ilyen browniet. Csak ő valahogy brutál csokoládésra készíti és én mondom, egy cukrász is megirigyelné! Mindig gondoltam rá, hogy legalább ezt az egy süteményt megtanulom, de... már vagy hatszor odaégettem szinte szenesre, meg egyszer nem kelt meg, nem is értem. Jah és egyszer sót tettem bele cukor helyett. Annyira gyönyörű tepsi édességet még nem láttál, de rettenetesen pocsék volt...
Magyaráz neki, hogy teljesen elterelje a figyelmét az előzőekről, meg mert reméli mosolyog még a másik, általában csak ilyen célok miatt égeti magát bugyuta ballépéseivel, de a cél szentesíti az eszközt, ahogy mondják.

_________________

Az okos ember hülyéskedik, a hülye ember okoskodik...
Vissza az elejére Go down
Kelly Evans
avatarVároslakó
Életkor : 25
Foglalkozás : rezidens
Hozzászólások száma : 87

TémanyitásTárgy: Re: "Vak(nem)randi" Kelly/Leopold    Szer. Szept. 14 2016, 14:33


Leopold &Kelly

- Nem hiszem, hogy feszélyezné. A Biblakörökön és hittanóráimon elég sok kedves nővérrel találkoztam, akik egyáltalán nem tűntek feszültnek. Sőt, nagyon is elégedettek voltak az életükkel. De hát kinek mi jelenti a boldogságot. Nem mindenkinek való élethivatás, az biztos – diplomatikusan mosolygok rá, ahogy én is kifejtem a saját nézeteimet. Tényleg szerettem volna egy időben apáca lenni és csodáltam is őket. De arra is hamar rájöttem, hogy nem tudnék család nélkül élni. Nem nekem való az az élet, bármennyire nagyra tartom és szeretnék Istennek tetsző életet élni. Nem így kell őt szolgálnom. Ebben hiszek. Amit a húgommal való viszonyomra mond, az viszont eltereli a gondolataimat erről a problémáról. Kicsit elszomorít, de el is gondolkoztat. Bármennyire fejti is ki jobban azonban, nem igazán tudom, mit is kezdjek ezzel. Elég tanácstalan vagyok és ez azt hiszem, az arcomra is kiül.
- A húgom egy rockbanda énekes, úgy tudom. Gondolod, hogy segítene, ha mondjuk az egyik koncertjükön keresném őt meg? – teszem fel a bizonytalan kérdést. Nem szokásom idegenektől tanácsot kérni, de ez most valahogy kiszakad belőlem. Leopold azonban úgy tűnik, tudja, hogyan kell oldani a hangulatot, mivel hirtelen meghív egy brownie-ra, amit bármilyen illetlen is, képtelen vagyok visszautasítani, ő pedig már rendel is és miután gyorsan meg is kapjuk a süteményeket, míg megkóstolom, már sztorizgatni is kezd.
- Hm, isteni. Tényleg nagyon finom. Anyukám brownie-jával persze nem vetekedhet, de nem lenne igazságos ahhoz mérnem – válaszolom újra szélesen mosolyogva és még egy falatkát veszek a villámra, hogy élvezettel elrágcsáljam. Tényleg finom ez a sütemény, nem hazudok. Persze a házi sütemény, az házi sütemény, ezzel szerintem mindenki egyetért. Ahogy a sztoriját hallgatom, úgy veszem ki, ő is.
- Én is szoktam néha sütni, de ismerem az érzést. Anyukámhoz én sem érek fel, hiába csinálok mindent úgy, ahogy mondta. Egyébként rendes, sokoldalú embernek tűnik ez a Quen barátod. Régóta ismeritek egymást? – felnevetek a történetén, aztán továbbra is mosollyal az arcomon válaszolok neki, mielőtt továbbfűzném a témát. Remélem, nem veszi tolakodásnak, hogy megint a személyes dolgai iránt érdeklődök, de annyit emlegeti ezt a jó barátját, hogy valahogyan kézenfekvőnek tűnik számomra kicsit többet kérdezősködni róla, még ha nem is ismerhetem őt természetesen. Legalábbis azt hiszem.

Today was a fairytale| 356 |

_________________

Miss Eminent

Vissza az elejére Go down
Leopold K. Lindhardt
avatarVároslakó
Életkor : 28
Foglalkozás : Kritikus, szerkesztő
Hozzászólások száma : 259

TémanyitásTárgy: Re: "Vak(nem)randi" Kelly/Leopold    Szomb. Szept. 17 2016, 22:15

-Ez igaz, ha számukra megfelelő, akkor sokkal jobb, mintha egy irodában vagy egy gyárban robotolnának.
Nem köt ebbe bele, neki nem való, úgy fest a szemben ülő lánynak sem szívügye a dolog, hát ennyiben is hagyja.
Aztán szóba kerül Kelly húga, így próbál valami eszement ötlettel előrukkolni, hogy talán az segíthet.

-Váó! Az már valami, nekem is van egy ismerősöm, aki rockzenész. De... nem tudom hogyan reagálna, ha elmennél egy koncertjére. Ha csak meghallgatnád és kérdeznéd hogy van, de semmi egyéb, tehát semmi veszekedés forrás nem lenne benne, talán örülne, hogy érdeklődsz a zenéje iránt. De fontos, hogy ne köss bele semmibe és ne vágj fejeket, hiába nem tetszik valami. De a rockzene jó, ha mást nem, kikapcsolódsz kicsit.
Mosolyog a lányra, ő biztosan élvezné az ott létet, szokott is eljárni, koncertekről is ír kritikákat.
Aztán mivel a hangulat nem a legemelkedettebb, így némi süteménnyel próbálja kompenzálni. Szerencsére nincs ellenvetés a dologgal, ráadásul nem is rossz, bár abban hamar kiegyeznek, hogy a házi sütemény az igazi.

-Nem, egyáltalán nem lenne igazságos, szegény tömeg gyártott brownie, fogd be a morzsafüleid!
Érinti egy-egy ujját két oldalról a süteménynek, de csak nevet, hülyül.
-Ezek az anyukák ilyenek, tuti kihagynak valami fontosat, hogy meg legyenek kérve, csináljon nekünk süteményt.
Somolyog, de csak ugratja, egyszerűen nekik nincs meg a rutin. Bár Leo amúgy is hanyagnak látszik ezen a területen, mert túl szórakozottan főz és süt.
-Hú... hát... nyolc éves korom óta, szóval igen, lassan húsz éve! Úristen, hirtelen öregnek is érzem magam!
Nevet, fogja is a fejét, hogy te jó ég, ilyen rég? És bizony ilyen rég.
-Mondhatni együtt nőttünk fel. De Quen tényleg rendes és sokoldalú, olyannyira sokoldalú, hogy már szinte gömb.
Vigyorog, de érezni, tényleg kedveli gyerekkori barátját és fel is néz rá, ha titkolni is próbálja.
-Neked van ilyen gyerekkori pajtásod? Az iskolából, vagy valami szakkörről?
Mert emlékszik hogy most jött és itt nincs senkije, csak a Húga, de attól még otthon akadhatnak régi barátok, akik meglátogathatják.

_________________

Az okos ember hülyéskedik, a hülye ember okoskodik...
Vissza az elejére Go down
Kelly Evans
avatarVároslakó
Életkor : 25
Foglalkozás : rezidens
Hozzászólások száma : 87

TémanyitásTárgy: Re: "Vak(nem)randi" Kelly/Leopold    Vas. Okt. 16 2016, 00:48

- Nem is tudom... nem igazán az én ízlésemnek valók azok a koncertek. Nagyon másfajta módon szeretnek ott kikapcsolódni az emberek, mint én - kicsit elhúzom a számat akaratlanul is. Kedves persze Leopoldtól, hogy bár alig ismerjük egymást, segíteni próbál. Valahol kicsit illetlennek is érzem magam, hogy így rázúdítottam a problémámat, de valahol jól is esett. Nem nagyon volt kivel beszélnem erről, mióta itt vagyok. A húgom egyébként sem az a téma, akit sűrűn felemlegetnék bárkinek. Pedig néha kifejezetten tudnék örülni egy-két jó tanácsnak. Mert vele kapcsolatban már jó ideje teljesen tanácstalan vagyok. De egy próbát talán tényleg megérne az a koncert. Bár nem tudom, mennyire tudnék legalább úgy tenni, mint aki jól érzi magát. A sok szakadt göncben ordibáló, csápoló részeg között... a zene meg közben fülsüketítően dübörög. Az a tömeg, az a zaj... már a gondolatától is kiráz a hideg.
Még szerencse, hogy a brownie elvonja a figyelmemet és a társalgás ismét kellemesebben folyik tovább. Felnevetek Leopold mókázásán. Nemcsak jóképű és intelligens, de ezek szerint vicces is. A párja szerencsésnek érezheti magát. Bár nem látok jegygyűrűt az ujján, de biztosan van neki. Ezt viszont már illetlennek érezném firtatni. Különben is, még a végén félreértené a szándékaimat. Pedig én tényleg csak barátkozom, semmi mögöttes célom nincs. Konzervatív lány vagyok egyébként is, ha majd eljön, akit mellém rendelt a Jóisten, annak kell majd meghódítania engem. Én ilyet sosem tennék.
- Biztosan jól ismerhetitek egymást akkor. Természetesen voltak barátaim San Franciscóban, ahonnan jöttem. Még volt általános iskolai osztálytársam is, akivel tartottuk a kapcsolatot. Tényleg, jó is, hogy eszembe juttattad, ideje lenne már legalább egy-két üzenetet írnom nekik. A költözés, az új munkahely annyira lefoglalt, hogy még nem volt rá időm, hogy keressem őket, mióta ideköltöztem - Látom rajta, hogy tényleg nagyon közel állhat hozzá ez a Quen nevű férfi. Tényleg igaz barátok lehetnek. Nekem ilyen nagyon-nagyon közeli barátom talán nincs, de azért akadnak otthonról, akikkel sajnálnám, ha megszakadna a kapcsolat. Erre jobban oda kell figyelnem a jövőben, legyek bármilyen elfoglalt. Az emberi kapcsolatokat végül is ápolni kell. A karrier is fontos dolog persze, de egyedül végső soron mégiscsak magányos. Az ember társas lény. Nem szabad elhanyagolnom a barátaimat. Tényleg hálás vagyok Leopoldnak, hogy ezt eszembe juttatta. Ha már csak ezért vezette őt az Úr az utamba, már akkor is megérte. A kellemes társaságáról nem is beszélve!
Leopold
&
Kelly

©


_________________

Miss Eminent

Vissza az elejére Go down
Leopold K. Lindhardt
avatarVároslakó
Életkor : 28
Foglalkozás : Kritikus, szerkesztő
Hozzászólások száma : 259

TémanyitásTárgy: Re: "Vak(nem)randi" Kelly/Leopold    Pént. Okt. 28 2016, 17:45

-Nos, meglehet máshogy kapcsolódnak ki általában, de ez nem jelenti, hogy a magad módján ne szórakozhatnál. Nem kell ahhoz füvezni, piálni és vághatatlan füstöt eregetni, sőt, még csak szakadt fekete ruhák és durva smink sem kell hozzá. Bár... ha csak feketét veszel fel, az segít elvegyülni, de a lényeg az, hogy Te úgy is a húgod mennél nézni, nem másért. Ergo, eleve más okból mész oda, mint Ők. A többi pedig lényegtelen, szerintem értékelné a húgod, hogyha miatta kivételt tennél.
Nem tudja biztosan, de szerinte az emberek általánosan örülnek annak, ha áldozatot hoznak értük, jelentsen ez bármit, no meg ha értékelik a munkájuk vagy a hobbijuk.
Minden esetre jobbnak látja menteni a helyzetet, a süti be is válik, aminek örvend is. Szerencsére van annyi humora, hogy azzal elsimítsa az előző nehezebb téma élét. Szóba kerül Quentin is, mivel az élete szerves része, fel se tűnik neki néha mennyit tud mesélni, noha mindig próbálja visszafogni magát. Persze nehéz, mert neki Quentin nem csak a barátja, hanem a családja is.

-Az nagy baj! Nekik kellett volna először írnod vagy legalább másodszorra, hogy milyen az új kecó, a meló, milyen a hangulat.
Szerinte fontos, hogy az ember megtartsa azon barátait, akik fontosak, akiknek ad a véleményére az ember. Közben eszegetnek, de jól elszaladt az idő, realizálja is, hogy dolgozni jött, de ehelyett flörtölget és ismerkedik, pedig határidőre dolgozik.
-Upsz, bármennyire is élvezem ezt a teázást, muszáj dolgoznom, vagy legközelebb nem tudlak miből meghívni, mert igen, igen, ne is ellenkezz a vendégem voltál! Cserébe mondjuk találkozhatnánk megint...? Vacsora? Egy rövidebb mozi, vannak nagyon jó 3D-s rövidfilmek, mintha búvárkodnál vagy kimennél az űrbe, klasszak. Mit szólsz? Megadod a számod egy srácnak, akit kábé két órája ismersz?
Minden új neki, a város, az emberek, Leopold akkor sem esik kétségbe, ha nemet kap, de titkon reméli nem kosarazzák ki. Próbál megnyerően mosolyogni mindemellé, hátha megnyerőbb lesz. Szívesen találkozna még a lánnyal, talán kölcsönös.

_________________

Az okos ember hülyéskedik, a hülye ember okoskodik...
Vissza az elejére Go down
Kelly Evans
avatarVároslakó
Életkor : 25
Foglalkozás : rezidens
Hozzászólások száma : 87

TémanyitásTárgy: Re: "Vak(nem)randi" Kelly/Leopold    Hétf. Nov. 14 2016, 17:02

- Sajnos nem vagyok benne biztos, hogy annyira értékelné - kissé fancsali képet vágok, ahogy végiggondolom a dolgot. Valószínűleg gyanakvó lenne és csöppet sem tenné boldoggá, ha meglátna egy koncertjén. Ennek ellenére mindenképp megfontolandó ötlet. Ha sikerülne kiderítenem az együttese nevét, talán még könnyebb is volna a nyomára bukkannom. És onnan nem is küldhet el, vagy menekülhet, ha meglát. Bár kétségtelen, hogy én mozognék idegenül azon a terepen. Az az ő világa, nem az enyém. De hátha így sikerül legalább egy kicsit közelebb kerülnöm hozzá. Kezdésnek mondjuk már az se lenne rossz, ha egyszer az életben végighallgatná a mondandómat és még, netalán figyelne is rá. Mert én tényleg nem akarok rosszat neki, gondoljon bármit.
Mindenesetre legalább a brownie finom és Leopold mókázása is gyorsan elvonja a figyelmemet erről a nyomasztó témáról. Ez a férfi aztán ért hozzá, hogyan fordítsa a társalgást kedvező irányba. Nem hiába, tényleg intelligens, empatikus embernek tűnik, amik mind nagyon szimpatikus tulajdonságok. Számomra legalábbis mindenképp. Az is, hogy eszembe juttatja azzal, ahogy a legjobb barátjáról mesél, hogy nem ártana fölvennem a kapcsolatot az én régi jó ismerőseimmel, akiket hátrahagytam San Franciscóban. Ugyan most egy időre ideköt a munka, itt kell kiépítenem az életemet, bízom benne, hogy egy nap majd visszatérhetek oda, a szülővárosomba. Már csak ezért sem szabad felégetnem magam mögött a hidakat. Jó, hogy emlékeztet erre.
- Igazad van. Pótolni is fogom ezt a hiányosságot mihamarabb - immár mosolyogva nézek rá ismét. Tényleg hálás vagyok érte, hogy emlékeztet, még ha nem is feltétlenül ez volt a célja. Viszont, ahogy mondani szokás, jó társaságban repül az idő. Észre sem vettem, milyen hosszú ideje beszélgetünk, teázgatunk, sütizgetünk itt. Meg kell hagyni, nem egészen úgy alakult a délutánom, ahogy terveztem, a sarokban csöndesen olvasgatva, de ezt egyáltalán nem bánom, sőt. Hiszen egy nagyon érdekes, szimpatikus embert vezetett Isten az utamba. Hiszem, hogy nem ok nélkül.
- Semmi gond, bocsáss meg, hogy feltartottalak, a meghívást pedig nagyon köszönöm - a további ajánlatára kicsit szégyenlősen mosolygok. Ez nem úgy hangzik, mint egy... randi? De persze talán csak túl sokat képzelek bele. Nem számít, egy ilyen szimpatikus új ismerősnek mindig örül az ember. Csak továbbra is szélesen mosolyogva bólintok és egy kis jegyzettömböt veszek elő a táskámból, aminek a legfelső lapjára odakanyarítom a nevemet és a számomat, majd letépve felé nyújtom.
- Bár elég sokat dolgozom, így nem lesz könnyű összeegyeztetni, de nagyon jól éreztem magam és szívesen beszélgetnék még, ha te is úgy gondolod, szóval alkalomadtán örömmel vennék valami ilyesmi közös programot - kicsit zavarban vagyok, ahogy átadom neki a cetlit és válaszolok. Pedig nem is történt semmi. Hogy őszinte legyek, nem vagyok túl járatos az ilyen dolgokban és véletlenül sem szeretnék többet beleképzelni ebbe a helyzetbe. De ki tudja, talán nekünk még van együtt történetünk. Csak Isten tudhatja persze, hogy milyen formában. Hisz alig ismerjük még egymást. Viszont úgy hiszem, nem szabad elzárkóznom a lehetőségektől. Főleg, ha ez a lehetőség egy intelligens, őszinte, vicces és még jóképű új ismerős alakjában jelenik meg.
Leopold
&
Kelly

©


_________________

Miss Eminent

Vissza az elejére Go down
Leopold K. Lindhardt
avatarVároslakó
Életkor : 28
Foglalkozás : Kritikus, szerkesztő
Hozzászólások száma : 259

TémanyitásTárgy: Re: "Vak(nem)randi" Kelly/Leopold    Hétf. Nov. 14 2016, 22:23

Mivel nem ismeri az említett Húgot, így nem tudja megmondani mi lesz a reakció, bár lehet ha ismerné akkor sem. Ő csak magából indult ki, hogyha bárki, akit amúgy nem érdekel az íjászat elment egy-egy versenyére, ő azt értékelte.
Mindenesetre sikerül elterelni a másik figyelmét erről és kellemesebb témákat felvetni. El is szalad az idő, kénytelen búcsúzkodni, mert nem íródnak meg maguktól a vélemények sajnos. Főleg nem olvasódnak el az oldalak...

-Egyáltalán nem tartottál fel, sőt. Szívesen!
Le is int egy pincért, hogy az eddigi fogyasztást rendezze, ha maradna még olvasni Kelly, akkor már csak a maradék új fogyasztást kelljen rendeznie. Leopold randinak is szánja a kérdést, de számára annyira evidens, hogy még ismerkedne, nem titkolt szándékkal lehetne akár több is, ha jól kijönnek, hogy fel sem merül benne, hogy Kelly nem éppen ebben gondolkozik. Ezt a szégyellős válasza is alátámasztja a másiknak.
-Nyugi, rugalmasan dolgozom, majd igazodom. Akkor majd időponthoz egyeztetjük a programot is.
Veszi el mosolyogva a cetlit, némileg diadalittasan is, noha elnyomja azt azért és gondosan elteszi a pénztárcájába, majd otthon beleírja a telefonjába meg a határidő naplójába hogy duplán meglegyen. Hiába a modern technika, azért a hagyományosan papírra leírt dolgok a maradandóbbak szerinte.
-Nagyon örültem Kelly, akkor majd jelentkezem! Köszönöm a szép délutánt!
Mivel nem egy kézcsókos, inkább csak integet valamennyit mosolyogva, majd hazaindul. Végtére is kimozdult, szava nem lehet, de akkor majd megint bevackol a kanapéra olvasni a kellemes kékes fénybe, jó lesz az neki.

//Ha van kedved játszani még, kezdhetnénk egy újat, hogy felhív Smile Az esetben írok majd kezdőt Smile //

_________________

Az okos ember hülyéskedik, a hülye ember okoskodik...
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTárgy: Re: "Vak(nem)randi" Kelly/Leopold    

Vissza az elejére Go down
 

"Vak(nem)randi" Kelly/Leopold

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Elaine&David - első randi
» "Azért vannak a jó barátok..." Edgar/Leopold

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-