Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 "Lépsz vagy lelépsz" - Joshua/Leopold

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Leopold K. Lindhardt
Városlakó
Életkor : 27
Foglalkozás : Kritikus, szerkesztő
Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTéma: "Lépsz vagy lelépsz" - Joshua/Leopold   Hétf. Feb. 08 2016, 21:19

Átlagos februári nap a mai, mindenki készülődik a túlértékelt Valentin napra, így a bevásárló központban is tumultus van. Sosem értette miért, talán a leárazott cserepes rózsa és a tucatnyi bon-bon az oka. Egy biztos: kiakasztó a tömeg ma. Nem is filozofál rajta sokat, csak egy kóláért és egy rágóért ugrott be, hogy gyorsan szabaduljon, majd hajnalban vagy este vissza jön, de miután készül szomjan halni és ég a vágytól valami mentolosért, így mégis beáll a sorba. Ami hosszú és tolonganak. Előtte valami pasi áll, korban közel hozzá (nincs a hátára írva, hogy Joshua vagyok, de Ő az) és betolakszik Leopold elé egy zsémbes nőszemély rettentő fizimiskával és olyan hajjal, hogy már hetekkel ezelőtt frissíteni kellett volna azt a szőkítést. Vagy ez a divat? Ki követi...
-Már elnézést, de itt én állok... a sor vége húsz kilométerrel hátrébb található, keresse a ketchup-ök mellett...
-Menj oda Te, itt álltam.

-Jó, hogy nem azóta áll itt, mióta a Holdra léptünk, hülyének néz?
Persze Leot meg nem akarják látszólag visszaengedni, rátolják a kocsit is. Ki is kerül a sorból, köpni-nyelni nem tud, komolyan kitúrta a kis kompánia?! Mikor csak egy kóla van nála meg egy rágó?!
-Senki nem szól semmit?!
Hüledezik, de persze mit szóljanak... kezdi feladni, hogy vegyen bármit is, inkább bemegy valami nyilvános klotyóba és iszik a csapból...

_________________


Nem vagyok cinikus, csak tapasztalataim vannak, ami persze majdnem ugyanaz...
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: "Lépsz vagy lelépsz" - Joshua/Leopold   Hétf. Feb. 08 2016, 21:48

Szokásos havi bevásárlásomnak vagyok áldozata. Hatalmasra megpakoltam a kocsit, a WC papírtól a mosószeren át a csirkemellig mindent megvettem, amire szükségem lesz februárban. Utálok vásárolni. Utálom a tömeget. Most is sok a tolakodó ember. Nem értem, egyszerűen nem értem, miért van szükség erre! Mindenki sorba kerül egyszer, hát nem? Oké, várni kell, de...
Enyhe lökés ér hátulról. Egy asszony... Borzalmas fizimiskával. Azt se mondja: "kukk", csak meresztgeti rám a szemét.
- Én kérek elnézést...- morgok magam elé, mert eszembe jut, hogy a macskaalmot elfelejtettem.
Nem is jutok tovább a gondolatban, kezdődik a műsor mögöttem. Valaki reklamál a tolakodásért. Az asszony szól vissza, vérlázítóan lekezelő hangsúllyal. Máris a srácpártján állok, noha nem ismerem. Mondjuk, ő is a magas "c"-n kezdte.
Hátra fordulok, mert meglepő, milyen tanácstalannak tűnik a hangja. Valóban segítséget kér? Összeakad a nővel a szemem, és ez azonnal eldönti a kérdést. Olyan győzedelmes gúny ül az arcán, muszály letörölni.
- Helló cimbi- emelem üdvözlésre a kezem- Hát téged mi szél hozott erre?
És intek a kezemmel, hogy lépjen oda hozzám. Nem kosárral van, csak egy kólát látok a kezében. Nem halok bele, ha magam elé engedem. Olyan mosolyt eresztek a nőre, hogy mind a 32 fogam látja.
- Csak egy kóla van nálad? - érte nyúlok, beteszem a kosaramba. Aprópénz.
Remélem, a srác veszi a lapot.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Leopold K. Lindhardt
Városlakó
Életkor : 27
Foglalkozás : Kritikus, szerkesztő
Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTéma: Re: "Lépsz vagy lelépsz" - Joshua/Leopold   Hétf. Feb. 08 2016, 22:38

Egyszerűen nem bírja a tömeget és a nyomorgást, ezért is akar hamar szabadulni. De esélye sincs, még a nyomorékos kólát és a rágót is sajnálják tőle, mikor együttesen kiszorítják a sorból. Persze nem valami nagy darab, mondhatni gizda, de attól még nem valami láthatatlan ember... Már úgy van vele beleb@ssza a nő kocsijába a kólát, mikor az előzőleg előtte lévő srác int neki. Először csak néz, hogy ugyan ki a fene ez, ennyire nem kéne rossz legyen a memóriája, mikor leesik neki. Az a diadalittas mosoly... egyszerűen művészi.
-Hát szevasz. Nem a Valentin-nap és nem is az olcsó kölni vagy a sváb kutyatáp.
Les a mögötte álló kocsiba, valami eledel lapul benne, negédesen mosolyog a nőre.
-Ja, meg egy rágó. Kinn megadom, meg is hívlak valamire. Kávézol még? Van egy büfé a sarkon.
Érezhető valamiféle kódnyelvi "kössz hogy megszánsz vagy mi és hogy beszívatod velem és értem ezt a hárpiát, a lekötelezetted vagyok mára" vagy valami hasonló.
-Hát öregem, Te aztán bevásároltál. Az egész lakóháznak Te intézed? Vagy fizuemelés volt... csak ugratlak.
Mosolyog rá, csak elüti az időt, kibontja a rágót, megkínálja a "barátját", majd bedob egyet a szájába, úgy teszi a szalagra, ha odakerülnek.

_________________


Nem vagyok cinikus, csak tapasztalataim vannak, ami persze majdnem ugyanaz...
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: "Lépsz vagy lelépsz" - Joshua/Leopold   Hétf. Feb. 08 2016, 23:19

Elfelejtettem, hogy közeleg a Valentin-nap, eddig sosem voltam érdekelt benne. Most viszont az ehhez kapcsoló akciók miatt tele a bolt. Ó, mennyei atyám, mreennyi sz*rt adnak ilyenkor el drága pénzért! Én csak a szokásos havi bevásárlásom végzem, a kasszások már ismernek is. Amióta ebben a városban lakok, mindig ide jövök nagybevásárolni.
Az emberek ilyenkor még türelmetlenebbek, mint általában. Úgy érezhetem magam, mint egy Forma1-es pilóta az utolsó kanyarban. Minig kell arra számítani, hogy valaki próbálkozik előzni. Mint mögöttem...
De a nő rosszindulata nem engedi, hogy figyelmen kívül hagyjam. Pártfogásomba vezsem a srácot, akit nyilvánvalóan kiszorított a sorból. Gyorsan lekommunikáljuk, hogy egy csapatban játszunk, és már ott is van mellettem. A nő hangosn fújtat és sápítozik, de olyannyira nem veszünk róla tudomást, hogy csak na.
- Sváb? Tényleg? Eleve rosszul hanzik. Mindjárt a svábbogarak jutnak róla eszembe. Melyik igénytelen kutya az, amelyik azt megeszi?- Vagy melyik igénytelen gazda vesz olyat?- kérdi a szemem.
- Látom, szomjas vagy...- mosolygok. Nem kéne kólát innia, rohadt egészségtelen, de nem az én dolgom, mivel mérgezi. Nem kisfiú már.
Rögtön veszi a lapot, és úgy társalgunk, mint régi haverok. Kár, hogy a nevét nem tudom.
- Hagyd csak el, nem tétel...- nem fogok elkérni tőle aprópénzt.
- Köszi, már csak hajnalban kávézok, munka előtt, de segíthesz bepakolni a kocsiba...- kacsintok rá. Nem erőszakolom rá magam, de azzal tényleg segítene. - Utána akár kivételt is tehetek a kedvedért...- mosolygok rá, ne nézzen bunkónak. Az asszony így is gyanúsan méreget.
- Hát jah... Rájöttem, mennyi időt takarítok meg, ha csak havonta egyszer állok sorba...- pillogok a nőre is. Na az olyanok társaságából nem kérek, mint amilyen ő.
Elfogadom a rágót, s közben módszeresen elkezdem kipakolni a kosaramtartalmát. Fejben már eldöntöttem, mi hova kerül... Ilyen sorrendben pakolok fel. Szellősen, hogy az asszony még ne férjen oda. Várjon csak türelemmel...
Egyben fizetek mindent. Módszeresen pakoltam el, így viszonylag kibírható a csomagmennyiségem, de szó, ami szó, négy kéz több, mint a kettő. Ha új batátom segít nekem, roppant mód hálás leszek neki.
- Itt parkolok, a B szektorban. -Igyekeztem közel állni, de azért voltak nálam ügyesebbek.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Leopold K. Lindhardt
Városlakó
Életkor : 27
Foglalkozás : Kritikus, szerkesztő
Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTéma: Re: "Lépsz vagy lelépsz" - Joshua/Leopold   Kedd. Feb. 09 2016, 22:43

Mivel egy jó szándékú idegen kisegíti, hozzácsapódik, együttes erővel bírálják a mögöttünk pofátlankodó némbert.
-Amelyik sosem evett normális kutyakaját. Vagy szimplán normális kaját... tudod az állatok is csak olyanok mint az emberek: amíg nem tudják, hogy van finomabb, édes a tudatlanság, boldogok a lelki szegények és hasonlók.
Gesztikulál, úgy magyaráz, hogy bizony ilyen ember csak rossz gazda lehet. Ha nem az, most akkor is az lesz, mert tanuljon illemet.
-Ja, nem ittam még ma semmit, csak reggel egy fél kávét. Mire a végére értem volna már kihűlt, úgy meg ember legyen, aki megissza.
Azt sem tudja hány óra pontosan, de nem most ivott.
-Ne szórakozz, mióta is vagyunk barátok? És hányszor hagytam hogy helyettem fizess? Ne is törd a fejed, naná hogy egyszer sem!
Bizarr lenne, ha meg is hívná, ebbe a mai világban, még a végén azt hinné randi. Persze csak viccel, nem fél az ilyenektől. Csak egy kicsit.
-Okey... Egyedül amúgy is kész izomgyakorlat lett volna, kilogikáztad Te ezt vagy csak vásároltál és nem foglalkoztál vele?
Nem ismeri, de hamar rájöhet, ő tuti listával a kezében ment volna és nem terhelte volna túl magát. Vagy eleve kocsit választ, azt tolta volna. Quen néha megvádolta azzal, nincs benne elég spontaneitás, de ez szemen szedett hazugság. Ő csak előrelátó (és gyenge fizikumú, hiába az íj).
-Tégy úgy! Lógsz nekem még egy sztorival.
A sztori legalább a másik nevét takarja, mert a minimum, hogy ne névtelen idegenként emlegesse már.
-Átszoktam pont emiatt a neten rendelésre. De nincs olyan cég, ami az utcára is kiszállít, bemérve a telefonom alapján... nem is örülnék neki isten igazából! Automata meg nincs minden sarkon.
Na pont az ilyen hülye p....k miatt tartja távol magát a tömegtől. Annál ő antiszociálisabb, de ezek után nem kövezné meg feltehetőleg senki érte. Szúrós tekintetét még utoljára megvillantja a nőre, aztán levegőnek nézi. Vagy még annyinak se.
Segít az elpakolásnál, elveszi a teletömött papírzacskókat, lesve merre tovább. Elszaladni nem fog, nem kell félni. Bólogat, majd követi az említett parkoló részre. Mikor elég messze érnek és lepakolnak a kocsihoz, adja a kezét is.

-Leopold vagyok, amúgy. És kössz újfent, lufit akartam csinálni a nő fejéből, de megmentetted. Jah és...
Túr elő egy tíz dolcsist, ami fedezi a kólát meg a rágót.
-Ezt is kössz. De a kávé áll, ha gondolod, ott tényleg nem rossz.
Veti fel az ötletet, míg segít elrendezni dőlés mentesre a csomagokat. Már ha megoldható.

_________________


Nem vagyok cinikus, csak tapasztalataim vannak, ami persze majdnem ugyanaz...
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: "Lépsz vagy lelépsz" - Joshua/Leopold   Szomb. Feb. 13 2016, 23:16

Megszánom a srácot, akit a mögöttem álló némber túrt ki a sorból, és régi cimborájává avanzsálódok. Veszi a lapot, hozzám csapódik. Máris kritizálni kezdjük "egyesek" ízlését (igénytelenségét). Kis fricska az asszonynak a fura hajával.
- Ah, ilyen aspektusban még sosem vizsgáltam ezt a mondatot- nevetek. Jézus példabeszéde igazán közismert.
Elismerően nézek az ismeretlenre. Nem vagyok túl eszes figura, de a sorai között világosan olvasok, nem is a kutyáról van szó elsősorban, hanem a gazdiról. A nőről, aki mögöttem áll. Helyette.
- Na, akkor épp ideje, hogy bepótold..., ha még belefér- nézek az órámra. Ki tudja, meddig szokott kávézni? Ha pl. én délután gurdítanék le egy feketét, búcsút mondhatnék az éjszakának, az tuti. Ki van próbálva.
- Ez igaz, egyszer se. Szóval... itt volt az ideje!- nevetem el magam. Én nyertem! Hehehe.
Ugyan már, egy kóláról van szó. De ha ragaszkodik hozzá, hát majd kifizeti.
Jól jönne nekem a segítsége. Kicsit túlvállaltam magam, ami azt illeti. Biztos, hogy megbirkóznék a csomagokkal, de ha már itt van, miért ne kérném a segítségét?
- Hát... tuti menne egyedül is, de...- vigyorgok rá. Egyértelmű, hogy ketten könnyebb.
Kicsit meghökkenek.
- Milyen sztorival?- nem tudom, mire kíváncsi. Azt hiszem, csak rizsázni kell- Arra gondolsz, hogy kaptam meg életem első filmszerepét? - kacsintok rá.
A szemem sarkából észreveszem, hogy az asszony is felkapja a fejét. Nicsak, látom a szemében, egy leendő filmszínész???
- Személyesen Quentin keresett meg!- még csak nem is hazudok- "Josh, éppen rád van szükségem!", mondta és felajánlott egy zsíros állást- ennek a fele se igaz, de  ezt elég, ha én tudom. Ha a másikat érdeklik a részletek, majd elmondom a teljes igazságot, bár... majdnem kizárt. Nem is ismerjük egymást. Még.
- Na igen, biztos kényelmesebb, de ha szét tudok nézni, tuti, hogy eszembe jut még valami...- nos, most is van egy pár tétel a kosárban, ami nem volt betervezve.
- Ezzel ugye, nem azt akarod mondani, hogy nincs hol laknod? - forgatom meg a szemem. Nem úgy néz ki, mint akinek nincs fedél a feje felett.
Segít a pakolásnál, és nem is kell neki szólni, felkapja az egyik papírtáskát, amit degeszre pakoltam. Az enyém sem könnyebb (bízom benne), és így megyünk ki a kocsihoz. Mellettem jön, navigálom, melyik az én autóm. Segít a bepakolásnál is. Csak ezután fogunk kezet.
- Hello. Újfent nincs mit. Azaz szívesen. A feje elég gáz volt, lehet lufival jobban járt volna!- nevetem el magam- Joshua McBridge- mutatkozom be teljes nevemen, ahogy kezet rázunk.
Aztán, amikor a kezembe akarja adni a pénzt, megrázom a fejem.
- Ne, komolyan, nem fogadhatom el. Inkább költsük kávéra!- mondom mosolyogva. Szerintem ez korrekt ajánlat.
Bezárom az autót, és -ha nem bánja-, addig a kóláját is. Arra most úgysem lesz szüksége. Ha arra vágyik, majd iszunk kólát a kávézóban. Biztos lehet azt is.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Leopold K. Lindhardt
Városlakó
Életkor : 27
Foglalkozás : Kritikus, szerkesztő
Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTéma: Re: "Lépsz vagy lelépsz" - Joshua/Leopold   Vas. Feb. 14 2016, 18:29

-Nem? Pedig így aztán elég tanulságos!
Szereti a dolgokat fonákjukról nézni, ami azt illeti.
-Bele, hamar kipörög belőlem, oly mindegy. Ebéd után is szoktam inni egy feketét, ha olyanom van.
Tényleg mindegy neki, szereti a kávét, de akkor is megvan, ha nem iszik.
-Hagyjál már lógva!
Nem baj, akkor nem most, hanem később, ha nem látja senki, odacsúsztatja, mint valami dílernek. Felemelő lesz, bárki kérdezi, a rágó és a kóla beszerzés manapság, minőségben, nem olcsó.
-De..? Elejtenéd a felét útközben mi? Mindig ez van, tudod ilyenkor játszik be mindig az az alapeset, hogy kiszakad a zacskó, vagy elejted a kocsikulcsot és hasonló.
Nem pesszimista, csak realista, Murphy szent törvényei szerint él.
-Mert megkaptad? Ideje volt... mióta is próbálkozol, hat éves korod óta?
Szemétkedik, de a vigyora elárulja, csak a vérét szívja, szokása.
~Ha nem hinném, hogy hülyülsz öcsém, még a végén azt hinném a nagyon hülye Collinsról rizsálsz, na Ő van ilyen hülye, hogy ezzel a szöveggel állítson oda és ecsetelje a nagy volumenű terveit, míg rendet rak a helyiségben... utóbbi elmaradhat, ha üres. HA üres. Bár söprögetni akkor is lehet...
Gondolkodik, látszik a fején, hogy ez a mondat összezavarta.
-Ne bazz. De olvastad a kisbetűs részeket is, tudod milyenek ezek a szövegkönyv írok meg rendezők, mind stiklisek. De többet is ki tudsz belőlük húzni ám, fix szerződést, annyi ilyet átnéztem már, de hisz tudod! Összehozzuk, a zsírost még összevajazzuk Neked!
Legyint, mintha tényleg csak ennyi volna. De valóban nem árt átnézni a szerződést, ez nem volt vicc.
-Na ez az! TÖk feleslegesen veszel meg még egy csomó sz.rt. Nekem ez nem kell, tudom, mi kell, azt veszem meg, ennyi.
Nem szeret felesleges dolgokra költeni, főleg nem magára, inkább spórol.
-Mi? Nem, dehogy, szerencsére nem dobott ki a nyanya, akitől bérlem a lakást, szerintem jövőre meg is veszem tőle, csak még gyűjtök rá. Én csak arra értettem, menet közben ha épp megkívánok valamit és nincs bolt, akkor se legyek tanácstalan.
Persze hogy van hol laknia, csövesnek néz ki talán?!
Segít aztán a cuccokkal, a kocsinál végre be is tud mutatkozni.

-Hah, de nehéz eset vagy haver, de jól van, meghívlak egy kávéra akkor. Vagy amire akarod persze, nem tudom szereted-e.
Van aki nem kávézik már délelőtt. Az összes cuccot a kocsiba zárja, közte a kólát is... hát... paranoiás kissé, szóval még vissza kell ide jönnie mindenképp ha kell neki. Miért nem csaj a másik, máris más lenne a dolog fekvése. De most csak magában vállat ránt, amúgy sem biztos, hogy örülnének, ha innivalóval menne be, vannak helyek ahol nem szeretik, lehet Joshua is erre épít.
-Akkor gyere. Akkor Te is ezen a jó kis kertházas környéken laksz, vagy csak ide tévedtél be?
Fogalma sincs miről diskuráljanak, egyelőre ez is megteszi. Még a végén kiderül szomszédok vagy ilyesmi, elvégre Leopold nem lakik innen messze.

_________________


Nem vagyok cinikus, csak tapasztalataim vannak, ami persze majdnem ugyanaz...
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: "Lépsz vagy lelépsz" - Joshua/Leopold   Kedd. Feb. 16 2016, 16:36

- Sokmindent kiforgattam már életemben, a Biblia kimaradt- vonok vállat, de az ötlet vonzó. Más szemmel nézni, olvasni, értelmezni?
Mosolyogva bólintok, részemről ez jelen esetben azt jelenti: meg is van beszélve. Vonogatom a vállam, bármennyire ki van akadva, én ritkán tartok magamnál kézpénzt, és nem tudnék visszaadni neki. A vásárlásaimat kártyával fizetem. Pénz helyett nagyobb szükségem van a segítségére, ha éppen valahogy meg akarja hálálni, itt a lehetőség.
- Tudod, hogy van... Négy kéz több, mint a kettő. Amúgy tényleg elbénáznám: vagy a kulcsot ejteném el, vagy a zacskót- Igaza van: valamelyik tuti beütne. Bár sokat fejlődtem az utóbbi időben, azért még mindig akadnak bénaságaim.
Valami sztorit akar kiszedni belőlem (bizonyára, hogy elaltassuk a gyanakodást, most találkozunk először), így a szerephez jutásomat úgy mesélem neki, mintha pontosan tudná, milyen régóta ácsingózok rá.
- Voltam már négy éves is, de nem csodálkozom, hogy már nem emlékszel. Olyan rég volt!- na, ez majd negyed évszázados barátságot sejtet. Van legalább ennyi éves? Kb...- nevetek. Mikor megszülettem, fingom se volt a színészetről.
(Kár, hogy a gondolataidat nem mondod ki hangosan. Mindjárt kiderülne, hogy van közös ismerősünk. Bár akkor a Tarantino féle "félrehallásnak" nem sok értelme lenne)
- Ha éppen semmit se tudna fizetni, akkor is aláírnám... Szimpi az ürge, ki hitte volna?!- kacsintok. Ha a nagy rendezőről lenne szó, már csak a kuriózum edvéért is játszanék a filmjében! De amúgy az "én" Quentinem sem tűnik rossz embernek.
Szavain azonban elgondolkodom egy momentumra. Kisbetűs részek? Való igaz, csaknagyvonalakban beszéltünk a dolgokról, és még nem írtunk alá semmit, de jogos, hogy valakinek meg kellene mutatnom, mielőtt belefognék...
- Na, majd erre visszatérünk- bólintok. Nem a legmegfelelőbb üzletről beszélgetni, miközben akasszánál állok sorban.
Aztán nevetnem kell, ahogy a bevásárlási stílusomat becsméreli.
- Semmi sz*r, semmi felesleges. De amikor otthon szétnézek, ehet éppen nem jut eszembe. Viszont amikor itt meglátom, eszembe jut: ez is fogyóban, az se ártana. Hidd el, most is éppen olyan takarékos vagyok, mint régen!
A vásárlás kapcsán az egyik mondatát félreértem. Bár nem úgy néz ki, akinek nincs biztos fedél a feje fölött, úgy értem, az a baja, hogy nem tud "utcára" rendelni magának. Jelenthetné ez azt is, nagyon elfoglalt, és alig van otthon.
- Na, csúcs! De őt nem tartod meg, igaz? Nem kedvelem a hangját- mintha ismerném a "nyanyát".
Módszeresen pakolok a papírzacskókba, így is lesz négy tasakom, mire végzek. Új ismerősöm segít a kocsiig, és így bénázás nélkül kerülnek a kocsiba a cuccok. Most is kifizetne, de lerázom. Költsük el, javaslom, bár fingom sincs, volna-e kedve beszélgetni, ismerkedni.
- Szeretem a kávét, de tényleg ritkán iszok napközben....- billentem félre a fejem. De bármi mást szívesen megiszok, ha van kedve beülni valahová.
A sarki kávézót elég jól ismerem, mivel gyakran járok erre. Nem veszik jó néven, ha az ember csomagokal megy be oda, vagy olyat fogyaszt, amit nem ott vásároltak. Ennek ismegvan az üzletpolotokája. Egyszer elmondták, és megértettem.
- Aha, itt lakok a kertvárosban, néhány utcányira innen- mutatok a megfelelő irányba. - Talán te is? Még sosem láttalak...- Ezt a körzetet mondjuk nem ismerem annyira jól, mert ebben nem én hordom ki a postát, de azért vannak már, akikről tudom, hogy itt laknak, ha nem is ismerem mindannyiukat név szerint.
Beülünk az említett kávézóba. Leadjuk a rendelést, aztán érdeklődve fordulok felé:
- Viccen kívül... Említetted, hogy értesz a szerződésekhez. Talán ezzel foglalkozol?

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Leopold K. Lindhardt
Városlakó
Életkor : 27
Foglalkozás : Kritikus, szerkesztő
Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTéma: Re: "Lépsz vagy lelépsz" - Joshua/Leopold   Szomb. Feb. 20 2016, 00:19

-Ez mitől kiforgatás? Egyszerű értelmezés, nekem ezt közli ez a mondat...A lelki szegény az nem pozitív jelző, szerintem, úgy hangzik halál egyszerű ember, kicsit ösztönszerű. De hát akkoriban végül is ez volt a többség...
Von vállat, nem becsmérli a Szent Írást, csak számára eléggé így hangzik ez a megnevezés.
Aztán megbeszélik, segít kicuccolni majd a kocsihoz.

-Hát eléggé, de ez is alátámasztja: sosem késő!
Vigyorog, nem hiszi, hogy a másik négy évesen erre ácsingózott már, bár ki tudja. Talán kiderül még, mi az igazság a hazugság mögött, hogy átverjék a hátul kullogó fúriát.
(Ő sem gondolja komolyan, hogy valóban Quenről beszélsz, meg micsoda ütőkártya, azt nem így játsszuk ki! Very Happy)
-Ez baromi rossz válasz, elutasítva, ingyen nem dolgozunk! Minimum, hogy valamit kifizessen, a benzint, vagy kapj egy féléves szauna bérletet, vagy egy hétvégi túrát szállással a hegyekbe, akármi! Ne légy amatőr, impozánsabb, ha adsz magadra és becsülöd a saját munkád!
Úristen, na ettől van rosszul, manapság ez a véglet is veszélyes szerinte, mert olyan hatást kelt, minden áron be akar kerülni. De miért? Lehet eladja az információt a konkurenciának vagy hasonló. De ez nem paranoia, egészséges gyanú.
A szerződés kapcsán bólint, térjenek. De mivel elgondolkodtatta a másikat, úgy érzi megvan a napi jó cselekedete.

-A multik korában nem létezik ez a megfogalmazás, ha lista nélkül jössz. Tuti, hogy vettél olyat, ami nincs fogyóban, de jól esett megvenni, nem versz át!
Nevet, de tény, ha nem célirányosan megy, ő is néha megkíván dolgokat, cska a puszta tény miatt, hogy megveheti, ha akarja. Kiborító.
-Minek? Múmiának a sarokba? Nem jár hozzá szarkofág, rá meg nem költünk. Én nem csak a hangját nem kedvelem...
Sóhajtok, folyton azzal jön nem gondozom eléggé a gyepet. Mit kell azon gondozni?!
A pénzt nem fogadja el, hát meghívom valamire, miért ne. A kávéra legyintek, jelezve, akkor kap mást no para.

-Mert én a másik irányba lakom, az utca végén majdnem. Meg nem is mászkálok erre ami azt illeti. Vagy csak tucat fejem van, Rád bízom!
Nevet kicsit, míg sétálnak a pakolás után. A kávézóban akkor én kérek egy kávét, neki meg amit akar. Van üdítő, forró csoki, tea... válogathat.
-Nem, nem egészen. Szerkesztő vagyok meg kritikus. De nálunk pár éve én nézem át a munkaköri leírásokat, a szerződéseket, mert jobban ráérzek mibe lehet belekötni, mibe nem. Na meg a sajátomét is hasonlóan kezeltem. Miért, akkor tényleg kaptál? Olvasd át mit írsz alá, ne sajnáld rá az időt. Bár egyszerűbb előbb egyeztetni minden fontosabb pontot.
Válaszol neki érdeklődve, mert nehéz eldöntenie, játék volt vagy sem.

_________________


Nem vagyok cinikus, csak tapasztalataim vannak, ami persze majdnem ugyanaz...
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: "Lépsz vagy lelépsz" - Joshua/Leopold   Vas. Feb. 21 2016, 15:51

- Ne szívd mellre, barátom, de te az imént kutyákról beszéltél...- kacsingatok a kosár felé, hiszen abban van a kutyakaja- Na igen, egyébként teljesen igazad van: a lalki szegények azért boldogok, mert nincsenek tudatában szükségleteiknek. Magyarán igénytelenek vagy ösztönszerűek.- Csak magamban teszem hozzá, mostanság is sokan lelki szegények. Annyi mindent hajszolnak az életükben, hogy a lényegről megfeledkeznek.
Nevetek. Mondjuk, négy évesen még nem tudtam, mi akarok lenni, talán órás, mint a papám, de a színészkedés csak jóval később jött. De milyen humoros, hogy etetjük itt az asszonyságot a hülyeségeinkkel! Úgy pislog, mintha semmiről se akarna lemaradni.
- Ismersz, mindig is az az ember voltam, aki egyszerre több lábon áll...- magyarázok neki, mint régi cimbimnek. Szegénynek fogalma sincs, miről beszélhetek, de bármivel kipótolhatja, ebben az a jó.
Mindjárt megdöbben, hogy ingyen dolgoznék. Nem tudhatja, hogy nem dúskálok az ajánlatokban.
- Te, ha majd elolvasod a forgatókönyvet, te sem nyilatkozol másképp! Szenzációs!- lelkendezek. Öröm részese lenni egy ilyen produkciónak, bárhogy is végződjön. De azért bólogatok- Igen, igazad van, meg kell becsülnöm magam...- de elnyelem a mndat végét. Nem kezdek annak fejtegetésébe, hogy maga a rendező is gyerekcipőben jár még, és eleve úgy nyitott, ne ettől várjam, hogy meggazdagszom.
Új ismerősöm nem abból az anyagból van gyúrva, akit könnyű lenne megvezetni. Mégha olyan apró dologról van is szó, mint a bevásárlás, vagy mi felesleges dolog van a kosaramban... Szerintem semmi sem felesleges. Ha jobban belegondolok, mindenre rá lehetne fogni, hogy várhatott volna még. De miért az utolsó pillanatban vegyem meg, ha tudom, úgyis szükségem lesz rá?
- Ah, tovább romlott eddig sem bimbozó románcotok?- kérdezem derűsen. Annak ellenére, hogy meglehet, hülyeségekkel toljuk egymás fejét, egész jól elszórakozunk.
Kicuccolunk az autóhoz, és segít bepakolni is. Bezárok mindent az autóba, hogy majd így menjünk a kávézóba (üres kezekkel). Közben megbeszéljük azt is, hogy annak ellenére, egy körzetben lakunk, mg nem volt szerencsénk megismerkedni. Ezidáig.
- Nos, ennél meredekebb, hogy azt sem tudom, ki lakik tőlünk három háznyira... Nem vagyok kifejezetten szomszédolós tipus- nem kell azon csodálkozni, hogy nem futottunk össze. Valószínűleg egész más ritmusban éljük a mindennapjainkat.
A kávézóban aztán egy forró csoki mellett döntök, sok habbal, fahéjjal. Leopold kávét iszik. Az azstalnál ülve valóban visszakanyarodom ahhoz a témához, amit a sorban álláskor feszegetett.
- Valamelyik újságnak dolgozol?- ez a "nálunk" nem árult el túl sokat. Szeretnék többet tudni a munkájáról, mert elsőre izgalmasnak tűnik. Kritikus. Mit kritizál? Filmeket? zenekarokat? Könyveket? Cikkeket?
- Nos, a lényeget már megbeszéltük, azt hiszem. És az ajánlat cseppet sem kedvezőtlen. Igaz, hogy rövid távon nincs belőle sok hasznom, de ha bejönnek a számításaink... - jegyzem meg előre, Q védelmében. Hiszen rendes fazon, tényleg. Más kérdés, hogy a pénz, amivel rendelkezik, jó, ha a forgatásra elegendő. (Bocs Q., ha nem így van, majd kijavítasz, de ez beleillene a sztoriba) Szívesen elmesélem neki a sztorit (már amennyi publikus), ha érdekli.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Leopold K. Lindhardt
Városlakó
Életkor : 27
Foglalkozás : Kritikus, szerkesztő
Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTéma: Re: "Lépsz vagy lelépsz" - Joshua/Leopold   Szomb. Feb. 27 2016, 11:24

Legalább ebben egyetértenek, kik a lelki szegények, jó kezdet, ígéretes kezdet. a kutyákat nem érti hogyan jönnek ide, de nem is számít.

-Többön is mint illene, de manapság szinte elvárt, nem?
A durva fogyasztó társadalom bedarál, ha csak egy valamivel kötődsz hozzá és az a szál elszakad. Éhen halsz, felzabálnak, tényleg a zombik korát éljük!
-Hidd el, sokszor megmondtam már Neked, csak mindig azt hiszed, ez most a tuti. Nem, az is tele van hülyeséggel, éppen ezért kell kigyomlálnod, hogy általad legyen igazán jó. De tudom, tudom, a fal is jobban figyel rám...
Emlékezteti Quenre, Ő is legalább ilyen lelkes és Őt is mindig lerángatja a földre baráti szeretetből. Ezért is bólint egyet, hogy igen, becsülje meg magát a másik, ez annyira alap, nem is érti miért kell egyáltalán szóba hozni?
-Bimbózó. Románc. Hát hallod, egy mondatban ez a két szó azzal a némberrel, ember nem vagy magadnál, elvittek az ufók űrszexre, vagy mi van?!
Még a hideg is kirázza, lehet most nincs senkije, de az a nyanya az utolsó utáni számítás se lehetne. A gondolat is fúj és nem, viccnek is erős. Mivel a másik nem ismeri a totál-ránc nyuggert, nem tud neheztelni a botor kijelentés miatt. Végül egy kávézóban lyukadnak ki, ott kezdenek végre igazából beszélgetni.
-Én sem, de attól, hogy a szomszédaim nem leszünk barátok...
Mondjuk Leopold nem éppen az a barátkozós fajta, hamarabb találja magát kellemesebb társaságnak, mint aki rá van kényszerítve. Egyelőre Joshuával jól eldiskurál, nincsenek kínos csöndek és semmitmondó locsogások, így van remény.
-Könyvkiadó. Az újságok java szörnyű határidőkkel dolgozik és ma már egyre jobban az igény is rá, mert mindent a netről akarnak olvasni az emberek, ahogy nyomkodják a telefont.
Azon is gondolkodott a FB-ra kéne kizárólagos szerződéssel egy hírportált csinálni, minőségi hírekkel és minősíthetetlen egyéb rovatokkal, a tiniknek, a nyuggeroknak és az igényteleneknek. Tehát a bulvár, a napi szarok, hülyeségek, brit tudósok kimutatásai, pszichológusok sarkításai és persze horoszkóp. Alap.
-Szóval a tipikus rizsával etettek meg, mint egy jó sárga embert: Idő, míg a felkészületlen közönség és kritikus gárda meglátja a műben rejlő többletet és megértik annak mélységeit és helyénvalóságát, előrelátását, mi? A meg nem értett rendező egy meg nem értett színésszel... ugyan már, ha realista akarsz lenni, első körben olyan filmekben szerepelj és darabokban, ami népszerű, klasszikus vagy tucat kedvenc, aztán ha már ismernek lehet belekóstolni a Neked valóban tetsző dolgokba. De OK, vállald el ezt, ha már igent mondtál, hátha szerencsétek lesz. De ez egy jól bevált recept, nem is értem miért nem szeretik követni.
Sóhajt és belekortyol a kávéba, amit közben kihoztak a forrócsokival együtt (jó habosan és fahéjasan). Persze tett bele cukrot előtte és egy kis tejszínt is, anélkül hozzá se nyúlt volna.
-De ne lepődj meg, én folyton folyvást mindent megkritizálok. A barátom szerint megkeseredett ember benyomását keltem néha, pedig csak igényes vagyok. És baromi jó fej, hogy nem áltatok senkit semmivel, még magammal kapcsolatban sem.
Persze ez lehet a fő oka, hogy már pár éve nincs barátnője például... Vagy miért tűrik el nehezen, Quentinen és a húgán kívül. Az élet szép. Jah, nem.

_________________


Nem vagyok cinikus, csak tapasztalataim vannak, ami persze majdnem ugyanaz...
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: "Lépsz vagy lelépsz" - Joshua/Leopold   Szomb. Márc. 05 2016, 13:14

- Illik, nem illik, ki a francot érdeklek én? - Meg kell élni valahogy, de hülyeségekbe sosem mentem bele.
Neveztek, ahogy beszél. Időnként emlékeztet Sebastianra, máskor meg nagyon nem, de hogy a poénkodásban nagyon otthon van, az biztos. Hiszen tényleg felvette a fonalat, régi barátok vagyunk. Ráadásul ő atyáskodik felettem. Olyan kisfiúsnak tűnök? Vagy a lelkesedésem miatt hiszi, hogy naív vagyok?
- Itt nem beszélhetek, hiszen még szigorúan titkos, de...- teszem az ujjam a szám elé, hogy erről most nem beszélhetek, pedig valamit elmondhatnék! De már csak azért se az asszony előtt, nagyon sasol (és fülel)...- később beavatlak néhány részletbe. Higgy nekem, a zsigereimben érzem, ez nekem való szerep!
- Hé, na, ismersz!- érintem meg a felkarját, de még látszólag sem lökök rajta. A "bimbozó kapcsolat" természetesen irónikus megjegyzés volt. Épp azért mert Mrs. Blackwoodot képzeletem a főbérlője helyébe, és azt az asszonyt nem lehet elviselni. Mindenbe beleüti az orrát... Nevetek, mert nem tudom, honnan jött az űrszex meg az UFOk, de ez így nagyon vicces.
- Hát, ami az igazat illeti, átestem néhány agymosáson!- másképp kezelem az életemet, jobban figyelek a lehetőségeimre, az álmaimat nem úgy kezelem, mint amik elérhetetlenek.

A parkolóban kiderül, egy körzetben lakunk. Három éve lakok itt, de nem meglepő a dolog. Az újságkihordó körzetemben több embert ismerek, mint a lakókörzetemben, pedig ott sem kelnek korábban az emberek. Csomagok nélkül megyünk kávézni, és merülünk "komolyabb" beszélgetésbe.
- Ó, az érdekes lehet! Imádok olvasni! Szereted a munkád?- gondolom, nem csak azokat a könyveket kell elolvasni, ami őt érdekli, hanem mindent, amit elé raknak. Vajon i dönti el? Sosem gondolkodtam még ezen.
Bólogatok, ahogy az újságról beszél. Egyre több lapnak van már weboldala, ahol a teljes anyag elérhető. Arra fogják, a természet védelmében történik z egész, fák védelme, miegymás, de ennél sokkal prózaibb a helyzet: egyszerűen csak nem akarnak elmaradni a konkurenciától. Internetes hozzáférése van a Los Angeles Times-nak? Akkor lesz a Los Angeles News-nak is. És az össes többinek is. Ez üzletpolitika. A lapnak mindegy, honnan jön be a pénz: előfizetésből. Hogy ez internetes vagy papír alapú, mindegy.
- Sárga embert?- ezt nem vágom. Ráncolom a homlokom.
Nem tudom, hogy nyilatkozhat így valamiről, amiből még egy sort sem olvasott. Az én hibám, hogy nem sikerült érzékeltetni, miféle anyagról van szó.
- Ne valami elvont vacakra gondolj! A sztori tényleg érdekes, emberi kapcsolatokról szól, kötődésről, elszakadásról, arról, hogy a látszat nem mindig a valóság...- veszem azonnal védelmembe A sofőr fiá-t. Aztán bólogatok- Amúgy igen, ezt a lehetőséget is éppen úgy kaptam, hogy egy ismert darabban játszottam- bólogatok. Még most is szerencsésnek érzem magam, hogy Ká szerepe miatt enyém ez.
Megérkezik a rendelésünk. Leopold tejszínt és cukrot tesz a feketéjébe, az enyém úgy jó, ahogy van. A tejszínhabot meg kell kóstolnom külön is. Igazi tejszín-e vagy csak a szokásos műanyag? Aztán kanállal a számban hümmögök mosolyogva Leopoldra.
- Ez a hozzáállás ismerős- veszem ki a kanalat a számból. Aztán hunyorogva nézek rá- De tudod, mi ebben a jó? - Tartok egy kis hatásszünetet, mielőtt válaszolnék saját kérdésemre- Neked csak kellemes meglepetést lehet okozni
Belekeverem a tejszínt a csokoládémba, és kanalazni kezdem. Olyan sűrű, mint a puding. Eszméletlen finom! Suzyt is el kell csalnom ide...

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Leopold K. Lindhardt
Városlakó
Életkor : 27
Foglalkozás : Kritikus, szerkesztő
Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTéma: Re: "Lépsz vagy lelépsz" - Joshua/Leopold   Kedd. Márc. 08 2016, 22:33

Nem veszi észre, hogy atyáskodna felette, mert nem szokása, nem testvére ő senkinek. Persze erre a mondatra Chloe húga be szokott rágni, de könnyen kiengesztelhető szerencsére.
-Legyen úgy haver, tudod, hogy nem sajnálom Tőled.
De tényleg nem, nem egy irigy típus, mert mások élete sem tetszik jobban neki, mint a sajátja.
-Japp.
Ad igazat, ismeri, ámbár ez kicsit sem igaz, de a világ fele most ezt kommunikálják. Persze az abszurd és gusztustalan ötlet miatt, hogy kavatyolva a vén nyanyával kiérdemli a másik, hogy az alian-ek kimosták az agyát, erre még igazat is adnak neki.
-Legalább valami szexi csaj volt, aki belevitt a rosszba, mondd?
A remény, hogy kellemes agymosást kapott a másik és nem valami vén szivar oltotta be a hegyi beszédével. Sajnálná érte a másikat.

-Persze. Ha nem szeretném, nem csinálnám. Jah, de.
Kis műmosoly, hogy az élet igazságtalan.
-Te ilyen könyvmoly vagy?
Leopold nem tartja magát annak, bár olvasottnak olvasott valaki, mégsem tudna csak a könyveivel ellenni.
-A kis kínaiak esznek annyi rizst. A rizsnek még ünnepe is van arra fele, vagy 3 hét, ha nem négy.
Már ha nem keveri össze, de mintha ilyesmit mesélt volna neki az egyik csaj.
-Roppant új téma.
Igen, tényleg mindenbe beleköt. De neki ne mondja senki, hogy maga a téma eredeti, a görög tragédiák sem szóltak másról.
-Na, akkor nem vagy reménytelen. Akkor lehet mégis megérettél a saját választásra.
Mégsem piszkálja a másikat annyira mindezek fényében, elvégre ha nem csak zugdarabokban és szerepekben alkotott, akkor van már mit az önéletrajzba írni.
Belekortyol a kávéba és felszalad a szemöldöke, mire érti ismerős ez a hozzáállás? Csak nincs neki is egy zsebLeopoldja, aki kérve-kéretlen mondja a magáét?

-Szerintem mindjárt megtudom.
Közli kissé kimérten, de ez nem jelenti, hogy ne érdekelné mi a jó abban, hogy ő maga ennyire kritikus.
-Óh, hidd el, sajnos nem. Még mindig bele tudok esni abba a csapdába, hogy többet remélek, de... na meg néha az általad elképzelt rosszat is felül lehet múlni, de nem csak pozitív értelemben, na az eléggé kiábrándító barátom.
Mert mindig van rosszabb. Mindig.
-Szóval színész vagy, szeretsz olvasni, kiállsz a hited mellett, édesszájú vagy.
Mosolyogja meg, hogy kanalazva eszik a löttyöt szemben vele.
-Mit lehet még rólad tudni? Csajok, barátok, házi kedvencek, legkínosabb élmények?
Fogalma sincs, mi a jó recept az ismerkedésre, ugyanis ritkán szokott, Quentin az, aki leáll beszélgetni boldog-boldogtalannal.

_________________


Nem vagyok cinikus, csak tapasztalataim vannak, ami persze majdnem ugyanaz...
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: "Lépsz vagy lelépsz" - Joshua/Leopold   Vas. Márc. 13 2016, 13:31

Új ismerősöm szóhasználata idegen nekem, de próbálom követni. Mindenesetre mulatságos, hogy úgy beszélgetünk, hogy semmiféle előéletünk nincs, mégis "kritizáljuk" egymás életkörülményeit.
- Nos, volt szexi csaj is, igen...- mosolyodok el. Eleenek valószínűleg senki se tudna ellenállni. Miért éppen ez jutott először eszébe a másiknak? De hülye lennék tagadni.

Komolyabbra fordítjuk a szót a kávézóban, túl a bemutatkozáson.
- Nem tartom magam könyvmolynak, mert nem csak a könyvekkel tudok kikapcsolódni, de szeretek olvasni, szoktam is- mondom, kissé visszafogottabban. Mi célja lenne azzal, ha kifiguráz?
- Ah, közben le is esett. Rizsázik, rizs, sárga emberek... Jól van, bocsáss meg, szokatlan nekem, ahogy ifejezed magad, de majd megszokom... - Először Suzyt is nehezebb volt követnem, de mára már tökéletesen értem, miről beszél, ha csapong is.
- Ember! Te tényleg jó vagy abban, amit csinálsz!- elpirulok.
Egyetlen megjegyzés, és mintha hideg vízzel öntöttek volna le. Persze, ettől még a lelkesedésem a szerep után (és a könyv iránt) még nem lesz kevesebb, csak azon gondolkodom el, az emberek nagy része vajon hogy gondolkodik: úgy mint én, vagy úgy, mint Leopold?
Felnevetek.
- Köszönöm!- végre, valami biztató. Érettnek tart!
Hallgatom, milyen módon köt bele, amit mondtam neki, de erre is va válaszom.
- Akkor mégsem te vagy a legpesszimistább ember, akit ismerek!- elhúzom a szám, mintha csalódott lennék, pedig csak az agyát húzom. Remélem, nem sértődik meg.
Aztán, mintegy összefoglalásként, négy jellemzéssel körbe is ír engem. Vállat vonok. ha ilyennek lát, ilyen (is) vagyok. A következő kérdései, főleg, hogy úgy sorolja őket, mint valami recept hozzávalóit, kicsit kiábrándítóak.
- Nézd, nem akarlak megbántani..., de nem kell beszélgetnünk, ha nem akarsz. Bevallom, én sem vagyok az ismerkedés nagymestere, de ha kérdezek valamit, az valóban érdekel.
Nem tűnik felületesnek, de az az érzésem, csak gyorsan túl akar lenni ezen az egészen. Pipa, pipa, ezt is tudom rólad, de nem igazán érdekelsz... Akkor miért csinálja? Felhajtom a csokimat, ha végzett a kávéjával, akár mehetünk is. Odaadom a kóláját, aztán ég áldja!

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Leopold K. Lindhardt
Városlakó
Életkor : 27
Foglalkozás : Kritikus, szerkesztő
Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTéma: Re: "Lépsz vagy lelépsz" - Joshua/Leopold   Vas. Márc. 13 2016, 17:44

-Legalább nem csak nem szexik voltak.
Biccent, kellenek a szexi démonoknak is engedni, örök élmények maradnak.

-Én is, csak tudod vannak azok az emberek, akik elmenekülnek a könyv mögé a valóság elől, meg csak azok vannak és kiolvasnak egy fél könyvtárat és ők lesznek a barátaik. Az nem egészséges. Sőt ijesztő mert mi van, ha engem is csak odaképzel és azt hiszi én vagyok valamelyik rossz fiú a könyvéből és fejen vág mondván megérdemlem, uh.
Sarkit és kifiguráz természetesen, de nem bántó célzattal.
-De haver, évek óta ismersz, nem volt időd megszokni?
Nevet, csak ugratja, tudja, hogy szokni kell őt. Vagy nem, mert nem hívják többet, az is egy megoldás. Aztán csak lehűti a másikat, de a téma tényleg nem eredeti, az sosem eredeti, hacsak nem valami új társadalmi jelenségre reflektál, de talán már akkor sem.
-Csak mondom amit gondolok.
Zavarba hozta a másikat, pedig ez semmi. Ő ennél sokkal kritikusabb. Na meg a téma maga lehet csapnivaló, ha jól van megírva.
-Azért ne bízd el magad! Még nem láttalak játszani, lehet mást mondanék.
Inti sunyi kis vigyorral csitulásra a másikat, mert ezek tények.
-Addig jó, ha én lennék a legpesszimistább akkor egyértelmű lenne csak azért lennék még életben, mert a legoptimistább ember a legjobb barátom gyerekkorom óta!
Vigyorog, Quentinnél nem ismer optimistábbat, mindig úgy ragyog, mint a nap. Leopold csak sápatag hold mellette, de ezt sosem bánta. Ahogy most is terhesnek ítélik a személyiségét.
-Miből veszed, hogy engem nem érdekel? De persze.
Ha menne a másik akkor fizet, nem fogja feltartani. Int is a pincérnek, hogy kéri a számlát.
-Forrófejű vagy. Ha nem érdekelne, nem kérdeznék. Engem nem frusztrál a csönd mint a nagy átlagot, mert az is beszédes. Te fogadtad el a meghívásom, én is kérdezhetném, ha teher Neked, miért jöttél el? Létezik NEM a világon, nem kell úgy beállítani, hogy semmi se legyen a Te hibád, ha épp nincs kedved hozzá. Ez gyerekes.
Nem zavarja, hogy nem is ismeri, de pont ezért. Leopold maga ilyen, nem egy lelkesedő fajta, aki azon nyomban a másik nyakába veti magát, csak mert leáll vele beszélgetni. Szívesen beszélget, de ez nem jelenti, hogy tudja, hogyan is kezdeményezzen. Nem hiába csak Quennel lóg, vele már túl van ezeken a formalitásokon, nem feszélyezi az ismeretlen. Pont ezért gyerekes, hogy a másik rögtön azt szűri le, kényszer tartja itt. Felnőtt férfi, aki bármikor feláll ha olyan kedve van, csak mert unatkozik. Szinte sértő, hogy azt hiszik, ennyit se képes magáért megtenni ennyi idősen. Nem kis fiú már.

_________________


Nem vagyok cinikus, csak tapasztalataim vannak, ami persze majdnem ugyanaz...
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: "Lépsz vagy lelépsz" - Joshua/Leopold   Kedd. Márc. 15 2016, 20:14

- Milyen igaz!- tetszik a megközelítése. Ha már többen mossák az agyam, legalább valami örömöm is legyen benne.

- Nyugi, ennyire szélsőséges nem vagyok- nevetek. Bár élénk a fantáziám, legtöbbször képes vagyok különbséget tenni a fantázia és a valóság között.
- Lehet téged megszokni?- kacsintok. Igazából fogalmam sincs, annyira még nem ismerem.
A sztori a könyvvel kapcsolatban nem hozza lázba.
- Ó, ember, úgy nyilatkozol, hogy csak arra alapozol, amit én mondtam. De ez annyi volt, mint elmondani az Anna Karenináról, hogy egy fiatalasszony szerelmi élete- lázadozok. Nem feltétlen tudom visszatükrözni azt, amit érzek.
- Na igen. Játszani még nem láttál... Az sem tetszik mindenkinek...- Ízlések és pofonok, szokták mondani. Valaki azt mondja, jó vagyok, mások azt, átlagos, vagy még annyi sem. Másoknak pedig kifejezetten tetszik, amit a színpadon művelek.
- Vannak még optimisták a földkerekségen?- ámulok nagyot, de ez túlzás, magam is érzem. Őszinte mosollyal nyugtázom, mekkora mákja van a barátja miatt.
Aztán olyan fura kérdéseket tesz fel gyors egymásutánban, hogy az az érzésem, cseppet sem vagyok érdekes számára, és csak kényszerűeégből kávézgat itt velem. Mind felszínes és üres, olyan "nem is várok választ a kérdésemre" tipusút. Úgy tűnik, félreértem, mert kikéri magának. Sőt, támad, mintha nekem nem lett volna kedvem ehhez az egészhez.
- Ne haragudj. Őszintén, bocsánatot kérek, ezek szerint félreértettelek.
A pincér azonban jön, ott toporog az aztalunk mellett. Nem akarok több hibát elkövetni, ezért, amikor a pincér megkérdezi, hogy kívánunk fizetni, egybe-e vagy külön, rábízom Leopoldra a választ. Ha azt mondja, külön, szó nélkül kifizetem a részemet.
Miután elmegy, újra leopold felé fordulok:
- Nem járok senkivel, csak néhány barátom van és egy macskám. Legkínosabb élmények? - elpirulok. Azért mégsem fogom felfedni a titkaim:- Mondjuk, amikor zöldre festettem véletlenül a hajam. Vagy amikor ellopták a ruháim, miközben a tengerben úsztam...?- ilyesmire kíváncsi? Láthatja, én kész vagyok folytatni az ismerkedést, ha ő is akarja.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Leopold K. Lindhardt
Városlakó
Életkor : 27
Foglalkozás : Kritikus, szerkesztő
Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTéma: Re: "Lépsz vagy lelépsz" - Joshua/Leopold   Csüt. Márc. 17 2016, 18:56

-Nem? Akkor jól van, kicsit lehetsz, kicsit én is az vagyok.
Szúrja közbe, mert tény ami tény, néha valóban az.
-Mmmm. Nem.
Bólogat is mellé megfontoltan, kissé lemondóan, majd elvigyorodik. Nem hiszi, hogy meg lehet szokni ezt a kritikus stílust, maximum ha az illető maga is nagyon kritikus.
-Igen, erre is azt mondanám unalmas. Mert így elmondva az. Vagy meg kell ragadnod a velejét és a mondanivalóját és hogy maga az írásmód miért jó, hogy felkeltse az érdeklődésem vagy told az orrom alá a szövegkönyvet és elolvasom. Más lehetőséged nincs meggyőzni. De nem tagadom, hogy az Anna Karenina jó, olvastam. De ha mondjuk Zola írta volna, lehet ki nem állhatnám.
Mondott valamit, mert lehet akkor is tetszene neki, de azért más az orosz meg a francia irodalom, főleg Tolsztoj és Zola.
-A kritikáim sem tetszenek mindenkinek, ettől szép. Ettől van értelme.
Ha mindenkinek egyfajta ízlése lenne, nem lenne értelme kritizálni sem.
-Azt hittem Te is az vagy, nacsak nem vagy Te is pesszimista Josh? Hívhatlak Joshnak ugye?
Nem mindenki bírja a becézést, tudja jól. Bár nem mindig érdekli, ez is igaz.
Aztán kissé összekapnak, bár az túlzás, inkább csak morognak egy sort. Bosszúságában inti le a pincért, aki úgy hiszi fizetnek, de mivel bocsánatot kér a másik, úgy sejti, még maradhatnának.

-Majd én fizetek, de meggondoltam magam, kérek én is egy olyat mint Ő. Neked még egy? Vagy valami üdítő?
Hátha kér valamit, ez is egyfajta gesztus: ő nem rohan.
-Legalább a csajod miatt nem kell izgulni, hogy hívogatni fog. Na az enyém se, mert nincs, a csajok nem bírják, hogy túl őszinte vagyok. De ha meg olyan buta, hogy meg se értse, jaj, hát az fáraszt, azt többet nem.
Fűzi hozzá, majd bólogat pár korty kávé után.
-Nekem halaim vannak. Macskát nem merek tartani, mert a barátom finnyás mindenre, nem jönne át szerintem, ha lenne valami szőrös állatom, max takarítani.
A legkínosabb élményekre bólogat, hozakozzon elő egyel, ha mer.
-Nahát. Hogy lehet véletlenül zöldre, kékre akartad?
Vigyorog, nem érti. Esetleg ha szarul keverte ki a színt, de egyáltalán van még kikeverős hajfesték? Sosem festette a haját mondjuk.
-Azért az szívás, ha így meghecceltek. És hogyan mentél haza, lóbálva amit kell vagy...
Vigyorog tovább, ő maga nem szégyellős, de nem is magamutogató, nem tudja mit csinált volna.
-Hát... nekem nem pont ilyen volt, bár Quennel a haverommal sok hülye sztorink van. A leggázabb még mindig az, amikor ültünk a plázában a többiekkel de már este volt és kihaltság, tinik voltunk ilyesmi, mellettem a padon ül a csajom, nem az eszéért voltam vele, ezt tudták, de... na mindegy, aztán azt vettem észre, hogy egyre idegesebb és egyre inkább akaszkodik rám, de más csak nem volt a környéken, vágod. Mondom csak nem hiszi bebuzult az egyik haver és rám mozdul, mire megkérdeztem miért érzem úgy hogy idegesebb. Erre közölte hogy a csaj hátul minket bámul, pedig pasival van, de tuti én kellek neki. Persze nem volt senki sehol, mondom ez beszívott, drogos csajom úgy sem volt még, mindegy. Te mire rájöttem, hogy a messzi tükörképünket stíröli baszod. Gondolom nem volt jó a szeme és csak azt látta valami csaj forma néz erre, de az Ő maga volt. Én meg voltam olyan hülye hogy ki is mondtam. Persze nagyon beégettem, még aznap este szakított velem, de érted ő velem, holott nekem volt a kínosabb, hogy én hívtam randizni anno.
Sóhajt, csóválja a fejét, mai napig nehezen hiszi el, de mint most is, kínjában röhög. Hihetetlen történetek első fejezet, köszönjük a figyelmet!
Közben kihozzák a rendelést, bármi is lett a végeredmény.

-Mennyire édes ez az izé?
Kérdezi a forrócsokira, mert nehezen lövi be, szereti a nagyon édesre felkészíteni magát.

_________________


Nem vagyok cinikus, csak tapasztalataim vannak, ami persze majdnem ugyanaz...
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: "Lépsz vagy lelépsz" - Joshua/Leopold   Kedd. Márc. 22 2016, 13:01

Nevetek, hogy engedélyt ad. Minő szerencse! És közben elárulja, ő se különb, mint én.
Elismeri, talán sosem lehet őt megszokni, bár ebben kételkedek. Mindenkit meg lehet szokni. Ha vannak is rossz (vagy inkább elviselhetetlen) szokásai, épp elég a regeneráció, ha távol tartom magam tőle, és egy kicsit feltöltődök. Ezzel nem lenne bajom, hajlékony vagyok, mint a fűzfavessző. Mindig almazkodok.
- Ne várj tőlem ilyet, én nem vagyok kritikus. Az érzéseimet pedig nehéz szavakba foglalni. Mondjuk úgy, első hallásra tetszett, másodjára kellett, és ahogy beleástam magam, egyre inkább magaménak éreztem, sok jelenetében ismertem valóban magamra, éltem bele azonnal magam, holott a történet nem egysíkú, mint amilyen unalmas én vagyok...- válaszolom, kissé hadarva, hiszen a lelkesedésem nagyobb, mint a szókincsem, amivel ki tudnám fejezni, miért is fogott meg az a szövegkönyv.
- Nem vagy híve az apró részleteknek?- kérdezem, némi mosollyal. Zola említése váratlanul ér, de mivel olvastam már tőle, tudom, hogy Leopold mire céloz. Úgy éreztem, az aprólékos, talán túlontúl részletes leírások miatt elveszik a mondanivaló. Mintha az lenne a célja, hogy az ő szemével lássak, hogy ha rekonstruálnom kéne a helyszínt, pontosan úgy alkossam meg, ahogy ő elképzelte. Bevallom, ez - számomra- gyakran felesleges, és unalmassá tette az amúgy ígéretes sztorit.  
- Nem lehetünk egyformák. Éppen emiatt izgalmas élni, ismerkedni!- nem tragédia, hogy nem vagyunk egy véleményen egy dologban. Lehet, hogy valami másban szétválaszthatatlanok vagyunk. Az emberek sokszínűek, a kapcsolataik utánozhatatlanok.
- Sokan hívnak így- mosolygok. A Josh tökéletesen fedi, akinek érzem magam. A Joshua... olyan komoly!
- Pesszimista? Nem, nem igazán- nevetek- Noha nem látom rózsaszínben a jövőt, nem vagyok pesszimista. Milyen is vagyok? Realista, némi romantikával. Nem elhanyagolható romantikával.
Ismerkedésünk első mélypontja, amikor félreértem a szándékát, és azt javaslom, hagyjuk egymást békén, ha igazából nem is kíváncsi rám, vagy unja a társaságom. De aztán helyre zökkenek a dolgok, és nemhogy mennénk, rendelünk még. Elszégyellem magam, bocsánatot kérek. Még a kérdéseit is megválaszolom.
Kértem én is egy újabb forró csokit. Más ízűt, mint az előző. Bár ha megiszom, nem tudok majd ebédelni. Édes, és kitölti a gyomrom. Nem érdekel. Kevésbé, mint az, ha haragban váltunk volna el Leopolddal.
Nevetek, ahogy a lányokról nyilatkozik. Sarkosít, és úgy állítja be, jól megvan ő csajok nélkül, de ennyivel nem ver át.
- Az őszinteséget nem csak a csajok viselik nehezen...- vonok vállat, mert hát, na. Én sem viselem első körben jól, ha a képembe tolnak valamit. Más kérdés, hogy kifelé ez mennyire látszik, de nem hagy hidegen a kritika. A jó sem, pláne, ha rossz...
Kuncogok, ahogy a finnyás barátjáról beszél. Igazi tisztaságmániás lehet.
- Halak... Az akváriumot is csak tisztán kell tartani, azt is gyakran mossa ki?- viccelek. Leopold, mint tudjuk, nem az aprólékosság híve. Bár ez nem azt jelenti, hogy ne ügyelne arra, tiszta legyen az akvárium.
- Hülye és hóbortos ötlet volt... Tudod, kicsit kiszívta a nap a hajamat, és valaki azt mondta, ha szőkítő sampont használok, akkor ez még kifejezettebb lesz. Kipróbáltam. Valamit elnéztem, és nem szőkítőt vettem, hanem zöldítőt- mesélem, kissé elpirulva. Alig volt ciki. Sebastian persze, jót röhögött rajtam, de legalább ki mert jönni velem az utcára (és én vele).
- Nem hecc volt. Egy hajléktalan volt, neki tetszettek meg a cuccaink. Szerencsére, nem voltam egyedül...- nevetve mesélem a történteket- ja..., meztelenül mentünk haza. Éjjel volt, nem volt túlzottan nagy forgalom és érdeklődés a látvány iránt- elég ennyi. Túléltük. Bár utólag még viccesebb, mint akkor.
Aztán mesélni kezd, és vele nevetek, ahogy lelövi a poént. Uh, ez tényleg ciki...
Megérkezik a pincér, leteszi az újabb adag édességeket az asztalra, aztán távozik.
- Nagyon...- sóhajtok. Nem is biztos, hogy jó ötlet meginni még egyet, mert akár hányingerem is lehet tőle, ha túl sok édeset eszek hirtelen. Szóval, egyenlőre csak kavargatom.
- Gyakran jársz színházba, moziba? - kritikus. Mi lenne, ha valóban megmutatnám neki "A sofőr fiá"-t, hogy véleményt mondjon róla? Persze, ehhez kell Q. engedélye is, egyenlőre nem hivatalos még a project, nem akarok ártani neki.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"


A hozzászólást Joshua McBridge összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Ápr. 04 2016, 04:54-kor.
Vissza az elejére Go down
Leopold K. Lindhardt
Városlakó
Életkor : 27
Foglalkozás : Kritikus, szerkesztő
Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTéma: Re: "Lépsz vagy lelépsz" - Joshua/Leopold   Vas. Ápr. 03 2016, 22:52

-Mi ez az unalmas vagyok szöveg öregem? Mindenkinek így nyomatod? Ettől nem unalmas leszel hanem szánni való. Na mármost, figyuzz, lehet úgy gondolod szürke egér vagy, de ez nem jelenti unalmas is. Én példának okáért még nem unatkozom. De majd szólok, akkor elmondhatod újra és nem kötök beléd. Na meg egy színész mikor unalmas baszod? Az vagy aki akarsz lenni, mekkora dolog már? Na de visszatérve, akkor a karakterek fogtak meg, legalábbis az egyik, nem? Akkor mond azt, nagyon barók a karakterek. Persze akkor is mondhatom, kinek mi, de már beljebb vagyunk.
Mosolyog, na erről beszélt, amikor azt mondta, vele nehéz.
-Nos... amikor a szádba rágják azt is mennyi por ül a polcon, hány szem, akkor arra azt mondom megöli a fantáziát és nem hagy fókuszálni a valóban fontos dolgokra.
Zola neki túl naturalista, nincs mese.
-Japp, ezt lököm én is, sokkal érdekesebb megvitatni dolgokat, mint csak ülni és bólogatni mindig.
A túlzott egyetértés szerinte unalmas. Persze a túlzott különbség meg idegesítő, de ez egy másik kérdés.
-Zsír, akkor Josh. Az olyan klassz rövid.
Jobban rááll a szája, de ez a saját hülyesége.
-Romantikával! Milyen érdekes egy férfi szájából hallani. Melyik romantikára gondolsz, a hangulat romantikára, hogy gyertyafény, udvarlás, kézcsók, ilyesmi, vagy inkább arra a szenvedélyességre, mint a korszak?
Mert neki az első ugrott be, de ezt ritkán hallani, hogy realista romantikus valaki.
Túllendülnek egy kisebb vitán, Leopold már nem is gondol vele, kérdez, reagál, főleg hogy válaszolnak neki. Az is biztató jel, szinte bocsánatkérésnek veszi, hogy kérnek még egy forrócsokit, örül a dolognak, szélesebben mosolyog.

-Ez igaz...
Ráncolja kicsit az orrán a bőrt, hogy ejhm, jah, kevesen bírják nemtől függetlenül a kíméletet nem ismerő kritikát. Quentin mindig mosolyt csal az arcokra, de nem csoda, haláli figura.
-Nem hagyom Neki, csak nem hiszed, hogy zaklathatja a halaim?! Még a végén kimosná hipóval az üveget, azt csodálkoznék, hogy kinyiffantak... nem, nem, elmosogathat és kiviheti a szemetet, ha nagyon akarja, de a halamhoz nem nyúlhat! Nem is szokott szerencsére, annyira nem állatmániás.
Nevet fel Quenen, az kéne még, hogy ő pucolja a halait!
-Áh, így már értem, amúgy lehet szőkítő volt csak hülyén szívta ki a hajad. Az egyik csajom valami napsárgát akart, vágod, de befestette és libafos zöld lett a haja, olyan sárgás zöldes undormány. Három napig nem ment utcára, engem is hazazavart, mert nem bírta hallgatni a szövegem arról, minek festi magának ha elcseszi, aztán befestette feketére. Az se volt jobb, de már nem mondtam neki.
Fogja a fejét, azt hitte a csaj cseszte el, de úgy fest ilyen tényleg van, hajtól függ úgyfest. Ő nem lesz szőke soha, az tuti, meghagyja Quennek nyáron.
Aztán mesélnek neki a ruhalopásról, azt hitte hecc, de a hajléktalan meglepi.

-Baszod, azért a csövik sem százasok...
Nem gondolta volna hogy lopnak, de úgy fest mégis.
Az ő sztorijához nincs mit hozzáfűzni, max annyit, az ember okos barátnőt válasszon, vagy legalább olyat aki nem vakoskodó...

-Mm... szóval gej. Nem baj, el fog fogyni.
Határozza el, meg fogja inni a forró csokit. Ő szereti az édes dolgokat, csak nem mindig vevő rájuk.
-Mmm, jah.
Nyeli le a kanálnyi édes szirupszerű csokit, kicsit megtörli a száját.
-A barátom filmbuzi csúnya szóval, vele gyakran elmegyek, de a színdarabokat is szeretem. Meg koncertekre is járok, fesztiválokra... de inkább könyveket kritizálok, ha erre gondolsz, újságcikkeket. Mondjuk az operát nem csípem, az a sok ária, meg minden, a balettot sem vágom a piruettekkel, meg komolyzenei koncertre sem megyek általában, mert nem köt le meg nem is értek hozzá.
Magyarázza, nem jár ő sem mindenhova.
-Te az a sokat csavargó lennél? Ha sokat olvasol, gondolom inkább otthon vagy. Vagy nem?
Egyáltalán nem biztos, azért kérdezi.

_________________


Nem vagyok cinikus, csak tapasztalataim vannak, ami persze majdnem ugyanaz...
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: "Lépsz vagy lelépsz" - Joshua/Leopold   Hétf. Ápr. 04 2016, 05:59

- Ja, általábam. Inkább csalódjanak kellmesen- Hoppácska, Leo is Felix fajta- Ha meg mégis unnak, mondhatom: én szóltam!- emelem a kezeim. Aztán csak nevetek, ahogy ő magyarázza a dolgaimat.
- Jók a karakterek..., valóban. A címszereplő például... egy szellem. Ez leszek én. Ugye, milyen szellemes vagyok?- vágok valami grimaszt. Hülyülök csak, de Leoval lehet, így kell dumálni. Mindenesetre bennem is oldja a feszültséget, ha nevet. Ha mégsem, legfeljebb hülyének néz. Mondjuk, az messze van a szellemességtől, de erről Q-nak nem kell tudnia.
Bólintok. Na jah. Oldalakat lehetett volna átugrani, amiben nem történt más, csak a helyszín leírása. Úgy látszik, én mazochista vagyok, mert elolvastam minden betűt.
- De ha egyszer egyetértek? - billentem félre a fejem. Már elnézést, hogy nem vitatkozom folyton. De persze, évődök vele.
- Viszonozhatom, Leo?- tán csak megmondja, ha gáz, hogy a neve egy oroszláné.
- Inkább az utóbbi. Bár a fürdés hiányozna!- nem volt divat akkoriban fürdeni. A testszagot kölnivel nyomták el.- Majd ha igazán szerelmes leszek, biztos az előbbi is befigyel...- udvarlás: gyertyafény, kézcsók. Bár ez az adott leányzától is függ. Suzyról például el tudom képzelni, hogy neki tetszene. Eleenek viszont nem.

Kisebb zökkenő után újra beszélgetünk.
Szóval mosogatás, és szeméthordás. Inkább tűnik cselédnek, mint barátnak, de ez az ő dolguk. Főleg, ha annyi bizalma sincs felé, hogy pucolja az akváriumot. A halak többet jelentenek neki a barátjánál? De az egészet meghazudtolja, amilyen szeretettel beszél róla. Ettől Seby jut eszembe. Emiatt pedig a rossz érzésem is elmúlik.  Mindenkinek vannak gyenge pontjai. leonak ezek szerint az imádott halai. Na és?
- Ez ismerős...- nevetek magamon, meg a barátnőjén. Hülyékkel teli a világ. Ettől mulatságos- Mi kimentünk a barátommal kosarazni. Vicces volt. Valaki megkérdezte, én leszek-e Joker az új Batman filmben... Aztán sapkát hordtam, lehetőleg ne bámuljon meg senki. Aztán visza lett festve saját színemre, de alig vártam, hogy lenőjön...- nagyobb gáz lett volna, ha valamelyik fellépés előtt történik hasonló baleset.
//Useresen: lehet, hogy a sztori nem stimmel egészen, már nem emlékszem. de belefér, hogy Josh viccesebben akarja előadni magát.//
- Jaja, képzeld, mindent magára vett! A gatyákat is!- a felsőruházatára, nem viccelek.
Aztán sztorizgatunk, nevetgélünk. Ő is került cikis helyzetbe. Utólag vicces az is.
Megérkeznek a forró csokik, újabb kérdések hangzanak el. Most az én számból.
- A balettet én sem értem- vonok vállat nevetve, mert bármit is mond, képes mulatságosan megfogalmazni.
- Az áriák, ah!- nevetek- bárhogy fülelek, nem értem a szöveget. Akkor se, ha saját anyanyelvemen megy, és nem olaszul- mert először még azt sem vettem észre, hogy Verdit olaszul éneklik.
- A komolyzene azonban... érdekes. Nem mindegyik, de... némelyik abszolút kedvemre való. Tudod, csak fekszem otthon, és elnyúlok, becsukott szemmel, és akkor megjelenik előttem valami kép, vagy elragad valami érzés. Igyekszem megfejteni, de nem mindig sikerül... Attól még jó, mert elindít bennem valamit- mondom kissé félszegebben. Csöppet sem tűnhetek zakkantnak. Amúgy nem arra gondoltam, hivatalból jár-e ilyen helyekre (a kritikák miatt)
- Nézőpont kérdése... - vonok vállat- Naponta kimozdulok, új helyeket fedezünk fel egy barátommal, itt a városban, miközben eszünk is valamit. És tervben van Alaszka, de nem vagyok világjáró. Santa Barbara és Los Angeles nevezhető otthonomnak, és kb ennyi, máshol nem jártam még. Ha otthon vagyok, többnyire olvasok, bár újabban filmeket nézek... Csak két éve van tévém- vonok vállat.
- Te sokfelé jártál már? Melyik hely a kedvenced?

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Leopold K. Lindhardt
Városlakó
Életkor : 27
Foglalkozás : Kritikus, szerkesztő
Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTéma: Re: "Lépsz vagy lelépsz" - Joshua/Leopold   Csüt. Ápr. 07 2016, 19:48

-Hülye vagy, de van valami furán kedvelhető Benned, szinte már ijesztő...
Csak félig viccel, valóban nem érti, miért gondolja unalmasnak magát a másik és ettől függetlenül miért nem hiszi el senki. Mert ha valaki sokat hajtogat valamit ugye..., Na de a szellemes poén miatt kap a másik egy lesújtó pillantást, Leo meg arcon csapja magát a tenyerével és lehúzza azt, hogy ne... ne.
-Ez. Fájt. Nagyon. Fájt.
Hangsúlyozza a szavakat, de nevet, úristen, kivel hozta össze a sors?
-Szóval szellem, mi? Leváltod Chaspert?
Nem, nem szereti a szellemes sztorikat. Ez sem lesz a kedvenc műve.
-Nem-nem, ezen össze kell vesznünk, miért értesz egyet? Megengedtem?
De csak vigyorog és hülyül, vágja ő, hogy Josh szívja a vérét. Ő sem úgy gondolta, mindenben de MINDENBEN különbözni kell és vétót nyomatni.
-Jah, persze, csak a Poldit nem szeretem, az olyan mint ha papagáj lennék, érted, Poldi kekszet, kér, kekkkkszet! Ahhh...
Mondja a végét papagájos rikácsolós hangon és a végén leereszt, mint egy lufi, hogy csak azt ne.
-Csak nem, az olyan nyálas. Szóval realistán romantikus. Fura fazon vagy, ez érdekes ellentmondás. Hogy oldod fel? Mondj már egy példát amiben egyszerre vagy realista is meg romantikus is!
Kéri, látszik nem gúnyolódik, hanem veszett kíváncsi, az hogyan nyilvánul meg a másiknál. Türelmetlen kitapasztalni.

Amíg nem látja Joshua együtt Leot és Quent, nem várja el Leo, hogy a másik megértse, mennyire húzzák egymást folyton a másikkal, akkor is ha az illető nincs is itt. De... a halaira valóban érzékeny, ez tény.

-Bátor vagy, bár valóban Jokeresen festhettél úgy. Már csak kence kellett volna rád, csillogó fogsor, dilis kacaj. Mondanám pályázd meg, de valami Leto gyerek benyúlta. Sebaj öcskös, találunk más szerepet!
Legyint, annyi baj legyen, villámgyorsan elhessegette a bajt. //Remélem fogunk egymással harcolni "Te meg én", bár nem vagy az ellenségem de... hátha Very Happy Ezra lesz az új Flash//
-Már... minden ruhát magára húzott? Mind a két szettet? Fúj...
Azt a ruhát sem venné fel többet. Úristen, de kár, hogy nem Quennel történt, el is sírta volna magát, hogy a "kedvenc ingem... büdi lett... a gatyám!" és a többi, nyavalygott volna egy sort, mint a másik ingéért. Hm, még mindig nem vett neki másikat helyette, illene bepótolnia, de vesz valami extra kényelmeset, kárpótolja kedvenc finnyás hülye barátját.
-Én végig a feliratot bambulom, úgy sem mozognak az énekesek, mert máshogy nem bírnak énekelni, a flancos ruhán meg mit nézzek... de általában belealszom, drága mulatság egy kényelmetlen alvásért, nem szokta megérni.
Ő és az operák nem épp puszipajtások.
-Hát, a filmzenék is valahol szimfonikus művek, azokat én is szeretem. Kivétel akad-akad, ugye, most is, de értem mire gondolsz.
Nem nézi hülyének, ha ő maga nem is sokszor, de Quentin valami ilyesmit csinál. Leopold általában tök máson agyal és nem hallja a zenét fél perc után.
-Ez tök jól hangzik. Gasztronómiai kiruccanások vagy nem az a lényeg? Hogyan választotok következő "állomást"?
Ez érdekesen hangzik, tetszik neki, el kéne rángatnia Quentint. Úgy is folyton csak dolgozik, bele fog zápulni.
-Tévé... én mindent laptopon nézek. Olcsó volt a pornó csatorna, mi?
Csak ugratja, érezni, gondolja, hogy a sok csatorna meg a sok kölcsönözhető film, hasonlók miatt vette.
-Áh, nem vagyok utazgatós. A nevelőapámmal sokszor eljártunk a közeli halas tavakhoz pecázni, sporthorgászat, vágod. Szóval a tavakat ismerem, de amúgy őshonos paneldzsungel-lakó vagyok. Csak a belvárosi rengeteget fedezem fel. Nincs igazán kedvem helyem... nem az számít hol vagyok, hanem hogy kivel. Quennel lógok általában, ő a gyerekkori barátom, szóval kedvenc helyem a lakása, mert ott szoktunk dumálni, de ez elég kocka szöveg, így... "ezt most meg sem hallottad".
Veti be a jedi elme trükköt, elhúzza a kezét a másik előtt, majd mosolyogva iszik megint a csokoládéból. Vagy inkább eszik, jó pudingos.

_________________


Nem vagyok cinikus, csak tapasztalataim vannak, ami persze majdnem ugyanaz...
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: "Lépsz vagy lelépsz" - Joshua/Leopold   Pént. Ápr. 08 2016, 12:18

-Nah, csak összeérünk...- Ez igaz, furán ijesztő vagyok, mondta már más is. Mégis vissza-visszatér hozzám.
Leopold nem ismer, nem tudhatja, hogy ritkán nevezem magam unalmasnak, sőt, magam szinte sosem unatkozom; nincs nekem időm arra.
Hogy ne üljön le a hangulat, gyerekes poént vetek be. Leo le is fárad, képzelem, mit gondol magában (Nem járok messze az igazságtól). De aztán csak nevetek. Szeretem megnevettetni az embereket. Más kérdés, mikor nevetnek rajtam, és mikor ki. De a cél szentesíti az eszközt, szóval ez nem mindig számít. Mármint, ha kinevetnek. Elég vastag bőr vana képemen, hogy elviseljem.
- Nem egészen olyan. Hús-vér vagyok, mint Bruce Willis. Legalábbis sokáig nem derül ki, hogy... már nem is létezem- mondom óvatosan. Ez azért eléggé spoileres, de egye fene.
Aztán csak vigyorgok rá; nagyon jól tudja, nincs olyan, hogy mindenben egyetérteni. De ahogy poénkodik, érzem rajta, lazul.
- Eszembe sem jutott. Amúgy sem papagájra emlékeztetsz...- oroszlánt egész könnyen maszkíroznék belőle. Amikor azonban rikácsol, elnevetem magam. Vagy mégis inkább papagáj? Ez nagyon élethű volt. Elképzelem Leot tollakkal a hajában... Ah, nem jó. Egy szerep akkor a legjobb, ha a szereplő is élvezi, amit csinál. Leonak nem fekszik papagájnak lenni.
Nevetek, hogy nyálasnak tartja a gyertyafényt (csak kiragadtam valamit). Rákérdez, hogy lehetek egyszerre romantikus is és realista is.
- Hát úgy... Hogy különbséget tudok tenni az álmaim és a valóság között- kénytelen voltam megtanulni, hogy valami nem válhat valóra, vagy nem úgy, ahogy elképzeltem. De ettől függetlenül még álmodozom. A hétköznapjaimban viszont leszálltam a földre. Szerintem példa sem kell.

Mesél egy kicsit a barátjáról. Számomra furcsa a kapcsolatuk, a másik szolgalelkűnek tűnik, ettől függetlenül elhiszem, hogy a kapcsolatuk mellérendelt viszony, és nem uralkodik felette. És ha úgy is volna? Sok házasság működik úgy. Barátságok között is szélsőséges különbségek lehetnek.
Nevetek, ahogy a cikis sztorimra reagál. Még adja is alám a lovat.
- Hű, az a fogsor! Nagyon parás!- rémisztő, ami azt illeti, de biztosan kell a karakterhez. Azt a filmet még nem sikerült megnézni- Bevállalnám azt is, lennék a pót-Leto, bárkit le tudok utánozni, ő se kivétel.
Bár Felix azt mondta, vállaljam fel, aki én vagyok, ne csak az utánzásból keressem a kenyerem. Vagy éppen csak abból. Én önmagam szeretek legjobban lenni, de időnként szerepekbe kell bújni. És szerepekben lenni is jó..., én legalábbis szeretek a karaktereimmel azonosulni.
//Az utalásod , sajnos nem értem, milyen harcra gondolsz. User sem látta a Leto-s filmet. Csak azt a maszkot...//
- A napokban Grincs is voltam, csak a hecc kedvéért...- mesélem, mellékesen, hogy ki lehet engem kenni.
A szerepre meg bólogatok. Lesznek szerepek. Lassan, de biztosan, jönnek az ajánlatok, én is megragadom a lehetőségeket, ha kicsinek is tűnnek.
- Jaj, ne már! A mi ruháink tiszták voltak, mit fújolsz? - nevetek. A pasas mondjuk nevetségesen nézett ki, de ez legyen az ő baja. Mi meg Ádám-kosztümben kocogtunk haza, az meg a mi bajunk volt.
- Felirat?- látszik, nem vágom, miről beszél. Én még sosem vettem észre, hogy feliratoznák az operákat. Mondjuk, nem is gyakran megyek operába, lehet, változtattak a szokásokon, és kivetítik, vagy ilyesmi.
Azt azonban nem hiszem el, hogy bealudna az előadásokon. Ahhoz az a zene túl hangos. Nevetek.
- Igen, például a filmzenék... Azokkal többnyire ki vagyok békülve. - Van néhány kedvencem: Silvestri, Zimmer, Williams, Horner...- Vannak kedvenc zeneszerzőid?
Észrevétlenül csúszunk át egyik témából a másikba. Már Suzyról beszélek neki.
- Változó. Van, hogy egyikőnk azt mondja: most olaszosat ennék, és akkor ennek megfelelően választunk célpontot, de legtöbbször csak elindulunk valamerre, és véletlenszerűen választunk. Vagy egyéb programot csinálunk, és akkor annak közelében nézünk ki valamit- vonok vállat. - Az együttlét a lényeg, és nem az, mit és hol eszünk. Legalábbis számomra.
- Először nekem is csak számítógépem volt, és azon nézelődtem. De vannak filmek, amik megkívánják a méretet.. Tudod, hogy nagyban lásd..- Főleg az olyan filmek, amiben jelentősége van a térnek, a mélységnek, a távolságnak, a táj szépségének, pl. Avatar, A visszatérő..., biztosan egyetértesz, nagyban egészen más, mint a monitoron.
A pornóra nem is reagálok. Minek? Így vagy úgy, mindenkit izgat a téma. Nem vagyok kórosan függője a témának.
Figyelmesen hallgatom, amikor magáról beszél; nevetek, amikor beveti a "trükköt".
- Mi ezzel a baj? Nekem is fontosabb a társaság, mint hogy éppen hol vagyok, mit eszek... Minden más háttérbe szorul, érted...- mosolygok. Például már most is elvonatkoztattam attól, hol vagyunk most. Még a csokimról is. Csak azért fogok újra enni, mert Leo is azt csinálja.
- Merre vannak ezek a tavak? Lehet bennük úszni, fürdeni? Vagy kifejezetten pecás hely?- Suzyt talán érdekelné a téma. Élvezte, amikor kint voltunk a hajóval. Igaz, hogy a zsákmányt elengedtük, de jól szórakoztunk. Érdekel a téma, nem csak udvariaskodok.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Leopold K. Lindhardt
Városlakó
Életkor : 27
Foglalkozás : Kritikus, szerkesztő
Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTéma: Re: "Lépsz vagy lelépsz" - Joshua/Leopold   Vas. Ápr. 24 2016, 19:31

-Áh szóval a tipikus, a végén derül ki hogy 'csak ő látta' sztori. Nem, ezzel sem győztél meg, bocs.
Nevet, ezeket a fajta történeteket nem tudja komolyan venni, ez az ő baja, de reméli Josh élvezni fogja a szerepet, ha megkapja persze.
Elbohóckodik a Poldin, mint papagáj, de Josh jól érzi, Leonak nem vágyai netovábbja ez a szerep, nincs oda a madarakért amúgy sem.

-Ettől még nem leszel romantikusan realista. Quentin haverom is meg tuja tenni ezt, minden kicsit is két lábbal a földön is járó ember képes erre. Mert valahol mindenki álmodozik és mindenki tudja, hol van a határ álom és valóság között. Aki nem, vagy fájón üres és realista vagy épp annyira álmodozó, hogy életképtelen. Te csak tudod az egészséges egyensúlyt, de ettől nem leszel realistább mint a többség vagy épp álmodozóbb.
Nem az Ő érdemeit fikázza, csak rá akar világítani, ez a normális, de ettől nem lesz mindenki realistán romantikus.

-Eléggé, nem is értem hogyan jött.
Már hogy ezüst foga legyen Joker karakterének.
-Ki tudja, lehet a következő filmbe keresnek dublőrt, pályázd meg!
Nevet, mert ez a forgatás már lezárult, hamarosan kijön mozikba is a film, de biztos lesz folytatás. Minek nincs manapság?
//Jared Leto az új Joker, aki Batman ellensége. Ezra az új Flash, aki Batman társa lesz. Ha lesz crossover film, azaz olyan amiben találkozhatnak, akkor szerepelhetünk közös filmben is akár, erre értettem Smile //

-Grincs? Az nem semmi, és milyen apropón, közölted utálod a karácsonyt?
Nevet, mert kinek jutna eszébe pont a Grincs jelmeze ilyenkor?
-Hát hogy azt már tudod ki venné fel! Valami csövi jól belehempereg, nagyon kész!
Nem a ruhák miatt fújol, hanem a tény miatt, ki vette fel őket. Quen totál behalna, majd elmeséli neki.
-Persze! Ha eredeti olasz, orosz, német, akármi, akkor van felirat, értsd a szöveget is. Én legalább is nem tudok ezeken a nyelveken, németül is alig.
Csak a neve miatt kezdett németül tanulgatni, de nem jutott sokra vele.
-Nem, nem mondanám. A filmzene akkor jó, ha észre sem veszed, mert belesimul a jelenetbe, vagy annyira karakteres, hogy a zene maga egy szereplő a filmben. Mint a Pszichoban vagy a Cápában, vagy a Star Wars egyes jeleneteiben.
Ecseteli véleményét, szerinte melyik filmzene miért jó.
-Azt hittem ez amolyan gasztromóm körút, hogy ezen a héten francia konyha, következőben kínai és így jártok-keltek.
Félreértette, megzavarta a kaja, mint állandó program ezeken a találkákon.
-Vagy épp 3D-ben, bizonyos filmek jók úgy, látványosabbak. Szóval megértem, de akkor már elvonszolom magam egy moziba.
Az számára elég nagy, hangos és van egy hangulata.
-Ja, vágom, csak akkor is elég kocka válasz volt, asszem.
Feleli Quen lakására, majd mesél arról, merre csámborgott az utóbbi években.
-Északra, de ezek horgásztavak, nem tudsz fürdeni bennük, elzavarnád a halakat.
Vakarja mosolyogva a fejét, abszurd ötlet horgásztóban fürdeni.
-De sokfele vannak tavak, amik kimondottan fürdeni vannak, könnyen találsz szebbet. A húgom kedvence például az Echo park, szeret ott csónakázni.
Von vállat míg meséli, hogy ez is egy példa, sok hely van ami nem pecázni van.
-De ha horgászni mennétek, arra horgásztavat ajánlok, sok szép hely van.
Azokat jobban ismeri, de tudja, horgászni sokaknak unalmas sport.

_________________


Nem vagyok cinikus, csak tapasztalataim vannak, ami persze majdnem ugyanaz...
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: "Lépsz vagy lelépsz" - Joshua/Leopold   Hétf. Ápr. 25 2016, 19:32

- Na jól van, lakat a számon! De annyit mondok, semmiféle plágiumgyanús fordulat nincs benne- hunyorítok Leora, hiszen láthatóan nem tud elvonatkoztatni a kritikustól, és őszintén örülni velem. Bár a nevetése kicsit enyhíti rosszallásomat és megenyhülök én is. elvégre, ez a szakmája. Én meg tudom, amit tudok. Remélem, egyszer majd ő is látja majd a végeredményt, s egyetért majd velem. Ez a darab jó!
- Nos, akkor olyan vagyok, mint az átlag...- nyújtok rá nyelvet és elnevetem magam.
Nem baj, hogy így vélekedik, alig ismer. Aki meg jobban, az úgyis tudja, milyen vagyok, milyen tudok lenni. Talán éppen azért kedvel, mert nem vagyok egy a tucatból. Ennek csak van valami oka? Mindegy, nem lehetek mindenkinek kedves.
Említ egy keresztnevet (Quentinét). Kedves emlékeim rebbennek fel emiatt, még arra is emlékezni vélek, ő egy barátjáról mesélt nekem, aki a Leo nevet viseli.
- Bocs, hülye kérdés... Kevés az esélye, hogy igaz... De Quentin barátod nem tanít véletlenül a Francesen?- kérdem, kissé bizonytalanul. Érdekes lenne... Több szempontból is. Ő talán nem ismeri a sztorit, amit Q írt? Igaz, nem meséltem róla sokat, de... Na, lehet, hogy tévedek, és mégsem ismerik egymást. Ritkán történik olyasmi, mint anno Reev és közöttem: emlegetett ismerősei az enyémek is voltak/lettek.

- Ezt én sem tudom - Jokert tovább csúfították. Nem tudom, a fém/ezüst fogaknak mi jelentőségük van, mit akarnak szimbolizálni. Nevetek, hogy majd a következő filmben dublőr leszek. Ki tudja? Még az is lehet. //Ah, utóbbi infó új volt nekem, köszi. Nem épp az előbb írtam, minden lehetséges? Na, akkor a vásznon is találkozunk! Smile //
- Hehe, vicces, de épp karácsony táján volt... - nevetek.
//Na itt van az, amikor a játék beelőzi magát. Mert ha az előbb rákérdeztem Q-ra, bizonyára azt is elmesélem, milyen kalandom volt vele, nem csak most, ennek apropóján//
- Quentin festett ki a Grincsnek, én meg belőle navit csináltam. Nem mesélte? Nem mutatta a képeket?- kérdem, nevetgélve, mert én már minden képet megkaptam Q-tól, és nagyon jók! //Ezúton is köszi, Quentin//
-Na, mi is rá hagytunk mindent...- bólogatok. Egyikünknek sem lett volna gusztusa újból visszaveni azokat a darabokat.
- Hm, ez érdekes. De még ez sem elég indok, hogy elmenjek az operába...- vonom fel a vállam. Az áriázás akkor se szimpatikus, ha tudom, miről szól- Nem beszélek más nyelveken, bár ezzel nem kéne dicsekednem, mi? - fintorgok, felhúzva az orromat. Ez van. A nyelvérzékem katasztrófális.
A filmzenék kapcsán érdekes dolgot mond, és igazat kell adjak neki. Bólintok:
- Értem, mire gondolsz!-amúgy érdekes, hogy ezeket a filmbetéteket a kedvenceim írták. Csak mosolygok, nem teszem szóvá "megfigyelésemet".
- Nem, ilyen rendszer nincs benne- akár lehetne is, tényleg. Általában azonban csak jót szórakozunk és "mellesleg" eszünk valamit.
- Hát jah, néha én is elmegyek moziba....- bár a mozi élmény, egyedül mégse igazi. - Te gyakran jársz? - Inkább kihagyom, hogy kocka lennék. (Vagy csak a válaszom)
- Uppsz, hát az édes vizi halak olyan ijedősek?- csodálkozom őszintén. A tengerben sokkal bátrabbak a halak. Komolyan, még ők jönnek oda "ismerkedni". Némelyik még simogatni is hagyná magát. Ezen sokat nevettem annak idején. Eszembe sem jut, hogy a horgásztavakban nem lehet fürdeni. Miért  nem? //User morog, mert vízimádó//. Nemtudásommal beégek Leo előtt, de igyekszem nem foglalkozni vele.
- Ah, értem- megjegyzem, Echo park. Majd utánanézek a neten. Biztos szép hely. Többet kéne kimozdulni, turistának érzem magam saját otthonomban. (Ha LA annak nevezhető)
- A horgászat nálam inkább nosztalgia; tudod, a nagyapámmal pecáztam sokat- vonok vállat. Ha el is mennénk Suzyval, szabadon engednénk a fogást.
- Neked van valami kedvtelésed, amit rendszeresen csinálsz? - kérdem; sokat meséltem már magamról, Leoról meg alig tudok valamit.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Leopold K. Lindhardt
Városlakó
Életkor : 27
Foglalkozás : Kritikus, szerkesztő
Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTéma: Re: "Lépsz vagy lelépsz" - Joshua/Leopold   Kedd. Ápr. 26 2016, 20:06

-Hajrá, bár manapság bármire rá lehetne fogni hogy plágium, kevés az eredeti ötlet...
Von vállat, mert mégiscsak ez az igazság, nincs új a nap alatt.
-Hamar meggyőztelek, tényleg olyan vagy mint az átlag!
Fricskázza oda ha már itt öltik rá a nyelvüket. De persze humorkodva teszi, nem sértés.
Aztán beszélgetnek, szóba kerül Quen és kissé meglepődik a másik kérdésén.

-De, tanít, csak nem a tanárod? Mr. Collins... Egy diákjával sem futottam még össze.
Vigyorog, no fene, úgy fest kicsi a világ, legalább is ma.

-Áh, akkor így érthetőbb.
//Nem gáz, erről jutott eszedbe, ennyi. Gondolom nem csak ezt csináltátok végig, szóval segáz.
-Hm, így nem dereng. De valószínű azért mert tudja, hogy halálra szívtam volna a vérét azzal, hogy milyen csinos cicafiút avanzsáltál belőle!
Gonosz vigyor, de érezni tetszik neki. Nehéz elképzelnie kéken Quent.
-Nem lett véletlenül duli-fuli beütése mikor kész lett?
Nevet, nem, nem megy neki, mikor Quen annyira finnyás!
-Szerintem sem, a legtöbb nem valami fordulatos szerintem...
Legalább is őt untatják.
A Suzy nevű lánnyal való kajálós találkák felkeltik az érdeklődését és megfogadja magában, hogy elrángatja Quent néha ilyesmikre, változatosabb lenne mint csak szórakozó helyekre járni.

-Nem mondhatnám. Néha elmegyek egyedül is, ha kell valami kritikához, mert valami könyv az alapja, vagy irodalmi mű, de minden másra el kéne rángatni valakit és kevés emberrel ápolok szorosabb viszonyt.
Fogalmaz finoman mert Quen és Húga állandók, más nem igen. Egy-egy kolléga, volt iskolatárs, de ennyi.
-Persze, nem mennek oda a csalihoz, ami nem jó. Meg a horgászat csendes valami, nem hangos.
Nem, nem, pancsikolás kizárva.
-Jaja, nekem kicsit öreges sport. Én is a nevelőapámmal mentem, gondolom ez olyan... apa-fia program szerű.
Ezzel utal a másik nagyapjára is. //A sporthorgászat ilyen, szabadon engeded a halat és vigyázol is rá ne legyen baja, ergo Leo is elengedi őket//
-Hát... nem sok. Írok, olvasok, gondozom a halaim... íjászkodom. Lógok Quen nyakán...
Mosolyog, nincs nagyon sok hobbija, eléggé magának való, csendes is a maga módján. Inni jár még el amikor tombolni vágyik, de az nem rendszeres.
-Te sportolsz valamit?
Ha már horgászat és íjászat...

_________________


Nem vagyok cinikus, csak tapasztalataim vannak, ami persze majdnem ugyanaz...
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: "Lépsz vagy lelépsz" - Joshua/Leopold   Today at 00:56

Vissza az elejére Go down
 

"Lépsz vagy lelépsz" - Joshua/Leopold

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» A csordaszellem alapvonás... vagy mégsem? - Neile & Lizzy
» Ha már a véletlen így hozta.... Eleonor és Joshua
» Ragyogás (Sebastian és Joshua)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-