Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Quentin Collins
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Music is in the air - Brooke&Nick

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Music is in the air - Brooke&Nick   Pént. Jan. 29 2016, 16:45

Brooke Brigthmore. A rejtélyes, szenvedélyes, elbűvölő, blablabla, blablabla...agyfaszt kapok, hogy mostanában csak üres közhelyeket tudok írni. Jó, a csajjal még nem találkoztam, korai lenne máris megfogalmazni a fejlécet, mert mi van, ha az eddig leírtakból egy sem igaz? Kicsit szét vagyok esve, de majd Hale jól összerak este, vagy én őt.
Az irodámban a fejemre nőtt a papírhalom, azért nem is tudtam oda invitálni. Az egyetemünkre jön fellépni és az első dolog, amit lát belőle egy romhalmaz medvebarlang. Bár sok esetben fémjelezné a hallgatók színvonalát, de ebbe inkább ne most menjünk bele, az egy másik történet, egy másik címlap.
A zongoristával az egyetemi zeneteremben beszéltem le a találkozót. Hangszigetelt, nyugodt, tágas és a célnak tökéletesen megfelel. Mármint, senki ne értse félre, semmi piszkos szándékom nincs, hát ott a gyűrű az ujjamon,de nah. Mégiscsak pasiból vagyok és a képek alapján eléggé...köhöm..dekoratív. Hűséget fogok fogadni nem vakságot vagy mi.
Különösebben nem öltöztem ki, sötét farmer, mélykék ing, vékony fekete nyakkendő. Szokásos.
Kicsit utánaolvastam a nőnek, vannak érdekes pontok az életében, amikre könyörtelenül rá fogok kérdezni. Kezemben egy füzet, amibe néhány alap pillér van felvésve, mellettem meg egy diktafon. Még egy kávé kéne a teljes boldogsághoz, de legalábbis a tűrhető munkaviszonyhoz.

_________________
Józan esze mindenkinek lehet a világon, feltéve, ha nincs fantáziája.




Oscar Wilde
Vissza az elejére Go down
Brooke Brightmore
Városlakó
Foglalkozás : Zongorista, rádiós
Hozzászólások száma : 21

TémanyitásTéma: Re: Music is in the air - Brooke&Nick   Pént. Jan. 29 2016, 19:49

Hogy is viselné el az árva
trágár kaszárnya-szitkaik!
A kormányon sok mocskos ábra,
hogy is viselné el az árva?

Ideges a mai nap miatt. Nem csak azért, mert a diákok előtt kell beszélnie, az még egészen jó. Nem kifejezetten lámpalázas, sőt, nagyon is biztos benne, hogy érthetően és őszinte lelkesedéssel tud majd beszélni az ösztöndíjról. De már attól is megremeg a térde, ha arra gondol, egy interjút kell vállalnia. Tudja, hogy ez jó reklám lehet a kezdeményezésének, hogy sok fiatalhoz eljuthat a híre és ez most a legfontosabb. Viszont alapvetően nem viseli jól, ha kérdezgetik, azt meg főképp nem, ha róla kérdeznek. És sajnos sejti, hogy milyen egy újságíró. Alapvetően nem annyira szereti az embereket - a gátlástalanokat még kevésbé.
Időben érkezik a helyszínre, csinosan öltözve, kevés, visszafogott sminkkel és fonott konttyal. Az idegesség nem látszik rajta, nyugodtnak és elragadónak tűnik, mint mindig.
- Nicholas Hill? Üdvözlöm - mosolyog rá, de nem nyújtja a kezét és ha kérik, akkor sem szívesen adja oda. Nem szeret másokhoz hozzáérni, mármint idegenekhez. Szóval ennyi jár neki, egy kedves pillantás, és már helyet is foglal. Lábait keresztbe rakja, kezeit finoman az ölében pihenteti.
- Amondó vagyok, hogy vágjunk bele, rendben? Még elég sok dolgom lenne az iskolában... - mondja, de közben elkalandozik a tekintete, egyenesen a zongorára. Szusszant egy aprót, elégedettet, ahogy elképzeli magát, zongorázva. Ettől pedig máris lazább és természetesebb tud lenni.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Music is in the air - Brooke&Nick   Szomb. Jan. 30 2016, 14:10

Unottan dobolok az ujjammal. Krónikus késő vagyok, egyedül a munkám az, ahol igyekszem pontos lenni, de ezt is minek. Az interjúalanyok 90%-a öntelt pöcs és leszarja, hogy az idő pénz, abból meg most eléggé kéne. Bele se merek gondolni mennyibe fog fájni az esküvő, bár az még remél a jövő gitárszólója. Meg kéne tanulnom gitározni, Demi amúgy is ígérte, hogy elkalauzol a húrok között, lehet fel is hívom az interjú után.
Basszki mikor jön már...és mint végszóra nyílik az ajtó. Rögtön felpattanok, a székre hajítom a füzetet, és nyújtom a kezem. Belém nevelt megszokás, nagyjából olyan ösztönösség, mint a reggeli utam a kávéfőzőhöz.

- Ms Brightmore, köszönöm, hogy eljött - amikor látom, hogy eléggé vonakodik a formális tenyérbepacsitól kicsit értetlenül, de magam mellé engedem a karom. Remek, kifogtam egy jéghegyet. Mondjuk abból elég jófélét. A szőkék alapból a gyengéim, pláne ha még kihívás is van. Igaz, nekem meg menyasszonyom így talán annyira nincs is kihívás.  
- Igen, szerintem sincs értelme húzni az időt... - bár azért szoktam hangolódni kicsit, de a csaj körül a komplett kínai fal van, amit lehet, hogy érdemes lenne megmászni. Igyekszem vele szemkontaktot tartani, de a zongora meglehetősen nagy vetélytársam e tekintetben.
- Mit jelent önnek a zene? - ezzel talán kicsit megnyitom. Magamról tudom, hogyha engem az írásról vagy Haleről kérdeznek elfelejtem, hogy éppen mit kéne csinálnom csak beszélek és beszélek és beszélek, mint valami kiskölyök.

_________________
Józan esze mindenkinek lehet a világon, feltéve, ha nincs fantáziája.




Oscar Wilde
Vissza az elejére Go down
Brooke Brightmore
Városlakó
Foglalkozás : Zongorista, rádiós
Hozzászólások száma : 21

TémanyitásTéma: Re: Music is in the air - Brooke&Nick   Vas. Jan. 31 2016, 13:46

Szokás szerint nyújtják felé a kezet, de ő még mindig borzasztóan furcsa szokásnak tartja. Erőteljes brit akcentussal beszél, a leginkább udvarias angolt, amit csak használni lehet, de nem szeret kezet fogni, a kézcsókoktól pedig egyenesen menekülni tudna.
- Én köszönöm a lehetőséget, de kérem, bánjon velem finoman - kéri őt, egy kedves mosoly kíséretében. Talán nem látszik rajta, mégis feszült az egész interjú miatt. Nem szereti a kérdéseket, azt sem, ha az emberek ítélkeznek felette, legyen az jó, vagy rossz értelemben.
Figyeli a másik reakcióját és talán nem annyira örül neki, hogy Brooke szeretne egyből belekezdeni. Kicsit sajnálja, de nem szeretne csevegni, csak úgy feleslegesen. Sosem volt jó ilyesmiben, nem tud a semmiről beszélgetni, amúgy sem egy túl beszédes alkat. A zongorán időzik kicsit a tekintete és nagyon könnyen el tudja képzelni, milyen kellemes lenne ott ülve beszélgetni. A billentyűkkel elmagyarázni, mit is érez valójában, olyan egyszerű volna. Ahogy meghallja a kérdést, visszatér tekintete a fiúra, Nicholasra pillant és elmosolyodik. Nem kell túl sokat gondolkoznia a válaszán.
- Lehetőséget. A megnyílás lehetőségét, a meghallgatottság lehetőségét, a hallgatás lehetőségét, nemtől, kortól, helyzettől, pillanatnyi állapottól függetlenül, bárkinek. A zene szerintem a legdemokratikusabb intézmény, ami valaha létezett.
A mondandója befejeztével nem bír magával tovább, feláll, a zongorához lép, finoman végigsimít a billentyűkön. Pontosan ezért szeretné támogatni a fiatal művészeket. Ő sosem másoknak zenélt, talán néha igen, de az különleges alkalom volt. Sosem a siker miatt zenélt, mindig is szórakozás volt. Lélekemelő kikapcsolódás, olyan kiváltság, amit nem ismerhet mindenki és ettől különlegesnek érezheti magát. Szívesen terelné a témát efelé, de nem akarja megnehezíteni Nicholas dolgát.
- Mondja, Mr. Hill, játszott valaha, valamilyen hangszeren? - kérdezi végül, érdeklődőn pillantva a másikra.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Music is in the air - Brooke&Nick   Vas. Jan. 31 2016, 14:30

Finomabban oké. Biccentek egyet, hogy vettem, semmi kontakt csak szikár szakmaiság. A csaj kicsit jéghegy, tiszta, nyugodt, valahol még jéghideg. Jó, persze a zene nyilván felolvasztja és kiderül, hogy amúgy gyémánt. Hahh, milyen költői vagyok ma is.
Próbálom oldani a ropogós hangulatot, talán némi sikerrel. Halvány mosollyal hallgatom, ahogy beszél. Mindig azt hittem, hogy az én életem hálózzák be gyökeresen a dallamok, de ennek a nőnek minden mozdulata zene. Nem őrültködős jazz, hanem szolid romantika, de kitudja, lehet tartogat még meglepetéseket.

- És egy legális drog... - teszem hozzá mintegy megjegyzésként. Nem feltétlenül ragaszkodom, a kérdezz felelek formulához valahogy úgy érzem nála nem az a legcélravezetőbb.
- Tudja, mindig élmény olyan emberrel beszélgetni, aki e tekintetben hasonlóan gondolkodik. Nem tudom, ön hogy van ezzel,de jóval több zeneórát iktatnék be az oktatásba. Nem csak a személyiséget fejleszti, de ha valaki például zongorázik vagy gitározik, az nagyjából egy színes tűzijátéknak fele meg az agyban. - lehet magasról tesz a meglátásaimra, de jó lenne, ha kicsit oldódna. Másrészről meg önző módon kihasználom, hogy van, akivel tudok eszmecserélni erről.
Figyelem, ahogy a zongorához megy, tényleg ez a legnagyobb szerelem az életében. Mögé állok, pár lépést azért tartva, nehogy megint durvának tűnjek.

- Ha választhatna mit játszana inkább? Chopin, Debussy vagy Gershwin? - nekem mondjuk az utóbbi a kedvencem, de hozzá inkább az első opció passzolna.
Kérdésére felnevetek.

- Nagyon szerettem volna gitározni vagy dobolni, de sajnos a zenei érzékem a triangulumhoz és a lábasfedők ritmikátlan egymáshoz csapkodásához volt elengedő. Önnek mi volt első zenei élménye, ami erre a pályára terelte? - az ujjai olyan természetesen pihennek a billentyűkön, hogy elképesztő. Irigyeltem mindig a hozzá hasonlókat, jó mondjuk nekem is megvan a magam szenvedélye, Hale és az írás, de mégiscsak szebb egy jól eljátszott prelűd, mint egy velősen megírt tárca.
- Játszik nekem valamit? -mögötte maradok, reménykedem, hogy nem küldd el, kíváncsi vagyok mennyire tudja megtáncoltatni a hangokat.

_________________
Józan esze mindenkinek lehet a világon, feltéve, ha nincs fantáziája.




Oscar Wilde
Vissza az elejére Go down
Brooke Brightmore
Városlakó
Foglalkozás : Zongorista, rádiós
Hozzászólások száma : 21

TémanyitásTéma: Re: Music is in the air - Brooke&Nick   Pént. Feb. 19 2016, 21:38

- Nos, azon tekintetben, hogy függőséget okoz, valóban drog, viszont nem azonosítanám egy ilyen negatív dologgal - közli a meglátását kedvesen, nem korholón. Inkább csak nem feltétlen drogként emlékezne a zenére, még ha van is olyan impulzív, képes is olyan érzéseket kiváltani másokból. Ez inkább a társadalom hibája, akik az összes drogot egy kalap alá veszik és rossznak, elítélendőnek címkézik, a használóját pedig egy szánalomra méltó valakinek. A zene nem éppen ilyen.
- Tudja, én nem vagyok amellett, hogy még több zeneórát erőltessünk a gyermekekre. Van, aki ezt nem élvezi, sőt, talán még koloncnak is érzi és emiatt megutálja. Az én szemszögem az, hogy nem több kötelezés, hanem sokkal több lehetőség kell - magyarázza álláspontját, és közben annyira belemelegszik, hogy még szemkontaktust is tart, sőt, gesztikulálni is kell. A lehetőség szól amúgy is nagyon megragadta mostanában, valahogy ekörül forognak sokat a gondolatai. Ő szerencsés gyermek volt. Tehetség és lehetőség párosult, igaz, nem gondolja, hogy olyan sok mindent ért volna el a világon, de most mégis úgy érzi, hogy minél több fiatalt ebben kell részesítenie. Ő amúgy sem tud ezen felül mit kezdeni a pénzével, ami elég sajnálatos, de mégis így van.
- Őszintén nem tudok választani, mindig a jelenlegi hangulatomnak megfelelő a kedvencem - válaszol, bár sajnálja, hogy kissé kitérőnek tűnhet, de tényleg nem mondana soha olyat, hogy egy valaki a kedvence. Nem választana szívesen ezek közül sem, mert mindegyik csodás valahol és az egyik művész semmivel sem kevesebb a másiknál. És valójában tényleg nem preferálja egyiket sem jobban.
A zongoránál ülve már sokkal kényelmesebben érzi magát, mintha hazaért volna. Bizony. Egy zeneterem amúgy is a legkellemesebb hely, ahol az egyetemen belül lehet, de ez még inkább fokozza a hangulatot.
- Tudja, én őszintén hiszek abban, hogy ha akarja, triangulummal és lábasfedőkkel is lehet csodásat alkotni. Nem csak olyan értelemben, ami magának csodás, hanem ami a közízlésnek is csodás - pillant hátra a másikra és egy biztató mosolyt ereszt meg felé. A másik kérdésén viszont tényleg el kell gondolkoznia, ugyanis nem rémlik neki teljesen pontosan, hol is kezdődött az egész. Annyira egy végeláthatatlan folyamat, egy életstílus, amit művel... mintha nem lenne se eleje, se vége, de úgy érzi, Nicholas nem elégedne meg ezzel a válasszal.
- Azt hiszem... egy műanyag xilofon volt, négyévesen - válaszolja, és kellemes, halk kuncogást hallat. - Aztán amint rájöttem, hogy érdekel a zene, sokáig kerestem, mi az, ami nekem való. Próbálkoztam... hát, meglehetősen sok hangszerrel, de a zongora az igazi.
Valóban, tinédzserként sokáig nem találta magát. Próbált lázadni és gitározni, dobolni, de nem találta meg a számítását. Majd próbálkozott többféle vonós hangszerrel, próbálkozott fúvósokkal is. Sokat mai napig élvezi megszólaltatni, de a zongora az igazi szerelme.
- Valamit? Az azonos a bármivel? Nos, legyen - mosolyodik el végül, ahogy visszafordul a billentyűk felé és megérinti azokat. Lehunyja a szemét és gondolkozik, mi is illik éppen a hangulatához. Izgatottságot érez, kuszaságot, zavart, egy belső lüktetést, ritmust. Ezt pedig követi a keze, aminek nyomán a kissé... nos, kaotikusnak és intenzívnek nevezhető Schubert szonátánál marad. Megpróbálja minél nagyobb beleéléssel átadni a pörgős részek erejét és minél finomabban éreztetni a lassú részek lágy hangjait.

_________________
Válaszfalat húzok magamban hit és tények közé,
dühvel szigetelem mosolyom réseit.
A sok csalódás rendben tart, mindig hófehérre meszel.
Ez a ház rajtam így lett kész. Csak egy dologban hibáztam.

Nem építettem vészkijáratot az imáknak.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Music is in the air - Brooke&Nick   Today at 12:55

Vissza az elejére Go down
 

Music is in the air - Brooke&Nick

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Frances épületek :: Archívum-