Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Sebastian McBridge
 
Kelly Evans
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Palacsintázzunk! (Usui és Lia)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Palacsintázzunk! (Usui és Lia)   Kedd. Jan. 19 2016, 04:48

Szilveszter éjjel írtam sms-t Usuinak (is), boldog új évet kívánva neki. Kicsit megint elsodródtunk egymástól. Őt az iskolai kötelezettségek és a munka, engem Reeven stúdiójának rendbetétele foglalt le. A legtöbb szabadidőm azzal ment el, hogy karácsonyra azt befejezzem. De lagalább tapasztalatot szereztem, hogyan kell okosan kifesteni... ah.
Visszahívott (szolgálatban volt), így beszélgettünk néhány percet. Sajnos, nem volt sok idő rá, a TEKLA egyfolytában recsegett és jelentette be az újabb és újabb baleseteket. Így megegyeztünk, hogy pár napon belül találkozunk. A pár nap gyorsan telt, hol én dolgoztam, hol Usui, így az első közös szabadnapunkra esett a választás: egy vasárnapra (a másodikra az évben)
- Csinálok levest és palacsintát, te pedig hozzál egy filmet, amit szívesen megnéznél, jó?- hívtam föl még egyszer, a találkozónk előtti napon, hogy ismét egyeztessem vele az időpontot. Újabban fel kell írnom a dolgokat, olyan sokfelé kell figyelni, szervezni a dolgokat... Mintha szét lennék csúszva.

Most jó előre megfőztem és megsütöttem a palacsintát is, hogy ne kelljen ezzel tölteni az időt, ha már Usui itt van. Azóta nem beszéltünk rendesen, hogy a gyerek-onkológián megszerveztük azt a játékos-rajzolós délutánt. Eltelt néhány hét (talán hónap is, úgy szalad az idő), és úgy gondoltam, ideje, hogy meghívjam hozzánk.
Főzés-sütés után beálltam a zuhany alá, mert szokás szerint a fülem is lisztes volt (a hajam pedig olajszagú), így délre már frissen és fitten vártam, hogy megérkezzen a vendégem. A háttérben a rádió szól. Rajtam otthonosan szabadidőalsó és póló van. A hajam még nedves, de lófarokba van kötve. A konyhában megterítve. A tűzhelyen a leves alatt csak takarékon ég a tűz, a palacsinták (vagy 50 darab) egy tányéron vannak kiterítve, az összes töltelék kézközelben...
Körbenézek. Rend van és tisztaság. Sebastian is büszke lenne rám. Kár, hogy nincs itthon, de remélem, lesz alkalmam rá, hogy Usuit is bemutassam neki (vagy őt Usuinak)...

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Palacsintázzunk! (Usui és Lia)   Csüt. Jan. 28 2016, 22:13

Usui egyáltalán nem aggódik olyan dolgok miatt, hogy egy ideig nem találkozik valakivel. Mindenkinek megvan a saját élete, a saját mindennapjai, ő csak örül, ha néha színesebb lesz az által, hogy a másik ráér arra a napra. Így esett, hogy örült, mikor Amelia kereste és meg is beszéltek egy könnyed délutáni programot. Abból kiindulva, hogy a múltkor Usui főzött és készítette el hazája (vagy saját konyhája) jellemző darabjait, Amelia hasonló elven a magáét is be kívánta mutatni. Persze igent mondott, bár a palacsinta fogalma nem volt idegen neki, mégsem tudta hova tenni. A filmmel pedig külön bajban volt. Usui nem szokott flmeket nézni, ő olvas. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne tudná megoldani a problémát. Volt pár napja gondolkodni, így a végén mégis olyan filmet választott amit ő maga szívesen nézne meg, remélve Ameliának is tetszeni fog.

//Azt hittem a kórházasat kijátszuk, de akkor nem kell xD//
Könnyen odatalált Amelia lakására, fehér vászonnadrágban, puha anyagú fehér ingben és egy laza szürke dzsekiben, oldalán táskával csönget be, pontosan a megbeszélt időpontban. (Várt az ajtó előtt pár percet, de az ilyenek Usuinak természetesek)
-Szervusz. Remélem nem jöttem korán. - Üdvözli a másikat és ha szabad a belépés, akkor megvárja, míg a másik becsukja az ajtót és kibújik a cipőjéből, leteszi a táskát és a dzsekiből is, felakasztja ahova Amelia mondja.
-Hoztam egy kis innivalót, bár nem voltam biztos benne, mit szeretsz igazán. Ez cseresznyelé, nem túl édes, szerintem finom. Valamint hoztam egy filmet is, nem vidám, de... szerintem szép és érzékeny, akár a könyv, ami az alapja. - Sok amerikai panaszkodik, hogy számukra a japánok mind egyformák a vásznon, de mivel Amelia magyar, bizakodik, ő nem így lesz ezzel. Ugyanis Murakami Haruki Norvég erdő című művét hozta el.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Palacsintázzunk! (Usui és Lia)   Pént. Feb. 05 2016, 00:14

Usuinak már régen megígértem, hogy valami magyarosat főzök neki, ezért esett a választásom a gulyáslevesre. Nagy fazékkal főztem, gazdagon zöldséggel , hússal, krumplival, szögedi paprikával fűszerezve. Isteni az illata! A palacsinta épp elég hozzá másodiknak, vétek lenne komolyabb főételt csinálni. És erre rá lehet járni, lehet enni darabonként... Szereztem túrót, lekvárt (barackosat), cimetet, kakaót, diót, mákot...
A megbeszélt időre minden készen van. Én is: rendezettnek tűnök (és főleg tisztának), így szorongás nélkül nyitok ajtót. Tudom, hogy ő áll az ajtó előtt. Mást nem várok. Seby Alaszkában van, Suzy a családjánál, Reev Felix-szel...
- Helló, épp időben. Bújj be!
Bár tisztaság van, és én imádok zokniban korizni a padlón, van néhány filcpapucsunk a vendégek részére. Ha akar, belebújik, de nem erőltetem rá, ha feleslegesnek tartja.
Ha kibújik a kabátjából, elkérem tőle és vállfára teszem, ne gyűrődjön a fogason.
- Köszönöm szépen, nagyon figyelmes vagy!- bólogatok a cseresznyelére. Hogy ne szeretném a cseresznyét, amikor magát a fát, a virágait is? Nem hiába volt az egyik kedvenc helyem a cseresznyafa alatt. Bár erre már lehet, hogy nem is emlékszik.
- Tudod, pont így képzeltem... Hogy valami olyat hozol, amin el lehet gondolkodni...- mosolygok rá, és rutinszerűen megpuszilom az arcát.
- Éhes vagy? Menjünk rögtön enni?- kérdezem, és invitálom beljebb, nézzen szét, ismerkedjen nyugodtan a környezettel.
A filmet kiteszem a dohányzóasztalra, a cseresznyelét kiviszem a konyhába. Ha odázza az ebédet, itallal kínálom és ülőhellyel. A nappali alkalmas arra, hogy beszélgessünk egy kicsit, míg megéhezik. A gázt azonban elzárom a leves alatt.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Palacsintázzunk! (Usui és Lia)   Pént. Feb. 05 2016, 11:16

Biccent, majd belép. Tágas lakás, nem zsúfolt, meglepően kellemesnek találja, ami furcsa. Másoknál mindig van benne némi kényelmetlenség. A papucsot mellőzi, látja hogy tisztaság van, otthon ő mezítláb szokott lenni vagy zokniban szintén, mint Lia.
Félredönti a fejét, hogy közlik nem is vártak mást, minthogy olyan filmet hoz, ami nem valami könnyed dolog, hanem elgondolkodtató, de úgy érzi mégsem lőtt mellé. Ami viszont meglepi az a puszi, amit az arcára kap, kicsit ki is kerekedik a szeme, erre most abszolút nem számított, de csupán némi pír jelenik meg az arcán és megköszörüli hanyagul a torkát.
-Szeretem az elgondolkodtató műveket. - Nyög ki némi zavarban ennyit, majd bólint.
-Ha éhes vagy ehetünk. Én reggel ettem utoljára, munka előtt. - Mert most nappalos volt, hazament, átöltözött, felkapta az összekészített táskát és jött is.
Követi a konyhába a másikat, de az illat miatt amit érez tanácstalanná válik. Nem tudja behatárolni ez vajon milyen leves, így odaáll a másik háta mögé és a válla felett megnézi magának a levest. Halk hangon szólal meg, érdeklődve.
-Ez leves? Sűrűnek tűnik. - Ő pontosan emlékszik, hogy levest mondott Amelia, de ez nem tűnik neki annak valahogy. Ráadásul sötét a színe... Illatra persze kellemes, csak maga a látvány szokatlan neki főleg.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Palacsintázzunk! (Usui és Lia)   Pént. Feb. 05 2016, 14:04

Kedvelem Usuit. Számos kellemes élményem van vele. Úgy fogadom, mint jó barátot, és közvetlen vagyok vele. Megpuszilom, mert ajándékot hozott, s mert nem idegenedem megérinteni őt. Ez csak kedves gesztus, máskor is megesett már. Fel sem merül bennem, hogy ezzel meglepem (és fel sem tűnik). A torokköszörülés lehet rossz szokás vagy beidegződés. Vagy okozhatja valami, ami megakadt az ember torkán. (Még egy ok, hogy itallal kínáljalak!)
A filjének örülök. Usuival együtt jár, hogy együtt törjük a fejünket valamin, az életről elmélkedjünk, vagy azon törjük a fejünket, hogyan hasznosítsuk a tudásunkat. A Norvég erdő sem vígjáték, és a borító alapján azt képzelem, a főhősnek dilemmákkal kell majd szembenéznie. (Hogy mifélékkel, nem tudom). A címről egyébként egy Beatles dal jut eszembe, bár sosem gondolkodtam el rajta, mi köze az egésznek a norvég erdőhöz. Biztos egy olyan kifejezés, amit én nem ismerek.
- Én is...- mondom egyszerűen- Sokkal jobban megmaradnak, sokáig emékezem rájuk. Néha mintha bele is szólnának az életembe. Bár lehet, ezt csak beképzelem- lesütöm a szemem. Kicsit hóbortosnak tűnhetek, de ez van.
Felajánlom, hogy nézzen körbe, én addig pakolászok (nem látványosan), csak mindent a "helyére", amit hozott. A konyhában kötünk ki.
- Dolgoztál?- csodálkozom rá. Úgy emlékeztem, ma ő is szabadnapos.
Az asztalon már előkészítve a két teríték. De amiért nagy a fazék, nem azt teszem az asztalra, hanem a tányérral megyek a fazékhoz. Érzem, hogy Usui mögöttem áll.
- Szedhetek neked?- kérdezem. Rá bízom, ha akarja, de akkor figyelmeztetem, nyúljon jó mélyre. Néhány zöldség hajlamos lesüllyedni. Aztán mosolyogva magyarázok.
- Ez gulyásleves. Tipikusan magyar étel. Laktató. Sok finomság van benne: sárgarépa, fehérrépa, zeller, krumpli, vöröshagyma, paradicsom, husi és egy csomó fűszer... Magam készítettem bele csipetkét. Tejföllel szabad bolondítani, és valaki kenyeret eszik hozzá, de ezt... rád és az ízlésedre bízom.
Asztalhoz ülünk, ha mindkét tányér tele. Odakészítem a kenyeret, és a hűtőből kiveszem a tejfölt. Vizet töltök a poharakba.
- Nem csináltam erősre, de ha nem ismered az őrölt piros paprikát, fura lehet...
Figyelem őt. Úgy emlékszem, nem idegenkedik a csípős ételektől, de a paprikát nem mindenki szereti. Bajban leszek, ha neki sem jön be!

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Palacsintázzunk! (Usui és Lia)   Pént. Feb. 05 2016, 14:30

Annak ellenére, hogy először jár valahol és szoknia kell a másik közvetlenségét (igen, még mindig) elég könnyeden viselkedik, lesz ő maga is közvetlenebb azzal, hogy nem érzi, feszélyezné a másikat a közelségével. Neki nincs kimondottan szüksége vagy elengedhetetlen igénye rá, de van amikor jól esik neki, vagy csak maga a tudat, nem minden ember tartana tőle legszívesebben két lépés távolságot.
-Úgy érted, valamilyen véleményed fölülírja, vagy jobban kinyitja neked a világot, vagy mire gondolsz? - Mert a beleszólni kifejezés negatív kicsengésű neki.
-A végén igen. Charles megkért, későn jutott eszébe, hogy a fiának ma focimeccse van. Rólam köztudott, hogy elvállalom, ha nincs lemondhatatlan vagy áttehetetlen programom. Tanulni tudok este is vagy holnap, focimeccs nem lesz akkor. - Magyarázza békésen, neki ez nem teher.
-Hálás lennék. - Mondja a szedésre, közben szemléli a levest.
-Mi az a csipetke? Kenyeret? Tejfölt? - Hüledezik, ezeket sosem enné egymáshoz, bár ő kenyeret és tejfölt is ritkábban eszik. Na meg fűszerezni sem mindig szokott...
Szinte már-már elesettséget lehet felfedezni a tekintetében, hogy akkor... akkor ezt hogyan is kell enni?
-Kevés ételt nem szeretek... - Mond inkább csak ennyit és egyelőre üresen csak a leves levét kóstolja meg. A saját ízléséhez képest ez fűszeresebb és zsírosabb, kivételesen még némi mimikája is lesz, mert sokakkal ellentétben ő kiérez miden ízt benne és hirtelen letaglózza az íz bomba. Persze nem rossz értelemben, egyszerűen kell pár másodperc, míg rendezi magában.
-Egyedi íze van. - Kezdi el végigkóstolni egyesével minden elemét aztán, kezdve a zöldségekkel.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Palacsintázzunk! (Usui és Lia)   Pént. Feb. 05 2016, 15:02

Megosztom vele,miért szeretem a komolyabb filmeket. Ezzel kapcsolatban kérdez vissza. Bólintok.
- Igen, ilyesmi. Időnként szembetalálom magam valamivel, amit egyedül nem tudnék megoldani, és ezekhez az élményekhez nyúlok. Vagy ötletet merítek, hogy megszépítsem a környezetem...- vagy legalább nekem tűnjön szebbnek, mert más észre sem veszi a törekvéseimet, de ezt csak gondolom, nem mondom ki.
Elszólja magát, hogy munkából jön. Ezen meglepődöm, direkt olyan napot kerestünk, hogy egyikőnk se legyen fáradt vagy leterhelt.
- Értem...- és hálás mosolyt vetek rá- akkor még inkább köszönöm, hogy eljöttél! Nem volt nehéz napod? - kérdem. Bemelegítésnek beszélgethetünk arról, hogy neki hogy telt a napja.
Kimegyünk a konyhába. A levest mintha bizalmatlanul méregetné, de remélem, nem okozok neki csalódást. Elsőre nem is szedek túl sokat. Forró is... így jobban tud hűlni.
Minden válaszom újabb kérdést szül.
- A csipetke... levesbetét. Olyasmi, mint a tészta, csak miután megyúrom, nem nyújtom ki, hanem... csipkedem- mondom nevetgélve. Aztán a merőkanállal ihalászok néhányat- Ez az, látod?
- A tejföl selymesíti a levest, és ha túl fűszeres, enyhíti azt. A kenyér... a torokköszörülés ellen való. És mert zsíros a leves... Legyen, ami felszívja a gyomrodból...- magyarázom, és bizonytalanná válok, vajon jó ötlet volt-e ilyet főzni Usuinak.
- Remélem, hogy ez nem tartozik majd közéjük...- nézek rá, mosoly mögé rejtve szorongásomat. Hát nem érzi, milyen ínycsiklandó az illata?
Óvatosan, csak a levét kóstolja meg. A számat rágom. Mintha egy világ omlana bennem össze: ezt is elrontottam.
- Figyelj, ha nem jön be, inkább rendeljünk valamit...- mondom hadarva- Nem szeretném, ha csak udvariasságból ennéd meg, és megbetegednél...
Hát persze. Vannak emberek, akik nem bírják a fűszereket (vagy a magyar konyhát). Nem arról vagyunk híresek, hogy kímélnénk magunkat, összezabálunk mindent... Ó, legszívesebben elsüllyednék.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Palacsintázzunk! (Usui és Lia)   Pént. Feb. 05 2016, 17:15

-És ez zavar téged? - Továbbra is a beleszólni szó miatt hiszi, ez a másiknak kellemetlen dolog.
-Ráérek. A következő félévi anyagot tanulom. - Ami még el sem kezdődött, szóval nincs elmaradásban. -Nem, nem mondanám. Szokványos volt. - Ha érdekli kifejti, de szerinte nem valami különleges vagy izgalmas, de mivel mindennap ugyan azt csinálja, érthető.
-Értem. - Bólint egyet a csipetkére, a tésztaszerű dolgokat szereti. A fehér dolgok a levesben és ami nem a répa. Bólogat, minden világos. Azaz nem... a tejföl és a kenyér idegen neki, legalábbis ha levesről van szó.
-Jó... de teljesen más íze lesz nem? - Nem bírja elképzelni hogy ne legyen teljesen ás, ha még ezeket is eszi hozzá.
-Kétlem. - Nem hiszi, hogy rossz íze lenne a levesnek. Meg is kóstolja, de nem monaná hogy rossz, csak hogy erős és más. A könnyedebb, semlegesebb ízekhez van szokva, így ez most elég erős neki. Meg kell szoknia, ennyi az egész. Értetlen néz a másikra, míg megkóstolja a csipetkét is. Tényleg olyasmi mint a tészta.
-Miért betegednék meg? Hacsak nem tettél bele mérget, nem lesz bajom. Nagyon egyedi íze van... De ez olyan sűrű... ha eszek hozzá kenyeret is, nem tudok mást is enni... - Látszik nála ez a dilemma, nem az hogy megeszi-e. A palacsinta is ott van, de őt a kenyér maga nagyon laktatja.
-Mi a baj? - Néz értetlen a másikra, aki mintha itt sem akarna lenni. Szokásával ellentétben megfogja Amelia kezét, de inkább csak ráteszi a sajátját, túl gyengéd ahhoz, hogy fogásnak hívjuk.
-Bánt valami? - Nem gondolná, hogy a leves, mert azzal nincs baj.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Palacsintázzunk! (Usui és Lia)   Pént. Feb. 05 2016, 17:50

- Nem, dehogy! Épp ellenkezőleg...- zavromban a hajamhoz nyúlok, pedig fel van kötve. Mindegy. Hozzáteszem- Nem biztos, hogy helyesen teszem, de jobban bízom némelyik módszerben, amit olvasok vagy látok, mint amit... anyám javasol, például. Vállat rántok, részemről téma lezárva, anyámról tényleg nincs kedvem beszélni.
Fellélegzem, hogy nem maszatoltam bele a napjába (ha már egy kollegája megtette. Legalább nem lopom a drága idejét.
- Oh, jól van, oké- örülök, hogy nem mondja, nem maradhat sokáig, vagy ilyesmi. Rég láttam, rég beszéltünk, hiányzott.
A konyhában már a kajáról beszélünk. A levest méregeti. Valószínű, még sose látott és evett ilyet.
- A magyarok imádják a hasukat!- próbálom mentegetni magam. A jószándék bennem volt...
- Persze. De valaki a káposztástésztát is cukorral eszi. Más meg sóval és borssal. Erre mondják... ízlések és pofonok. Apám szerint vétek tejfölt tenni bele, de nekem azzal ízlik igazán. Mármint a gulyásleves- megint egy vállrántás. Ez vagyok én.
Usuin azt látom, erősen próbálkozik, hogy bátorságot merítsen, egyáltalán megkóstolni. Udvarias... tényleg az, de szavaiból azt szűröm le, tart tőle, nem fog neki ízleni. Nem akarom ráerőltetni, egyáltalán, erőszakoskodni, ezért javaslom, rendeljünk valahonnan kaját. Éhes csak nem maradhat!
- Nem mindenki gyomra bírja a borsot, paprikát...- magyarázom, mitől lehetne beteg. Reevent tuti kinyírná, például. Aztán leesik, próbált mosolyt lopni az arcomra- Ha megmérgeztem volna, nem főzök ennyit, és nem ennék belőle én ...- kacsintok- Oké, akkor kenyeret ne egyél. A palacsintát tuti nem rontottam el!
De azért feszengek, nem vitás. Usui túl jó ahhoz, hogy megbántson. Talán akkor is megenné, amit kiszedtem neki, ha utálná az egészet.
Jobb kezemben tartom a kanalat, bal kezem az asztalon fekszik, a szalvétát gyűrögeti. Fel sem tűnik, amíg Usui meg nem érinti a kezem. Szinte összerezzenek, de nem az érintése zavar.
- Úgy szerettelek volna meglepni. Tényleg... Magyaros íz, csipetke, meg ami kell.. Megint nem gondolkodtam...- Fel kellett volna ismernem, hogy Usuinak más az ízlése, más a kultúrája; legalább meg kellett volna kérdeznem, mit szól a fűszerekhez...- Ne haragudj. Tényleg, azt mondom, nem muszáj megenned, ha úgy érzed, ez erős neked...
Nem szabadna szívemre venni az egészet. Ez csak egy kaja. Mégis úgy érzem, felsültem, csalódást okoztam megint.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Palacsintázzunk! (Usui és Lia)   Pént. Feb. 05 2016, 18:00

-Tény úgy ahogy helyesnek érzed. - Mondd csa ennyit, mert szerinte nem baj az, ha ihletet merít egy műből.
-Az amerikaiak is... - Teszi hozzá, sok az elhízott ember errefele, persze ez nem sztereotípia.
-Tészta káposztával és cukorral? - Amelia egészen egzotikus dolgokat mondd neki.
Bólint, majd ő is kipróbálja tejföllel, bár bizalmatlan vele kapcsolatban. A tejföl savanyú.
-Nem eszel belőle annyit. Egy adagtól neked sem lesz bajod nem? - Kétli hogy Amelia gyomra erősebb lenne például.
-Lehet ellenmérged is. - Közli kajánabb hangon, de ő aki szereti a krimiket nem akad fenn ilyen kis fortélyon.
De látja hogy valami nyomasztja a másikat, nem érti mi. Az hogy idegen konyhát kóstól egy dolog, de reméli nem várta, hogy egyből megszokja.
-De megleptél vele. - Jó, tudja magáról, hogy mindig ugyan olyan fapofája van, csak ő érzi ha belül megmozdul valami.
-Neked nem azzal a problémád, hogy fűszeres-e a kaja. Mi bánt igazából? - Mivel enné ő a kaját és csak azért nem teszi mert épp belsőségesen beszélget, nem hiszi, hogy ez a baj. Érezni is rajta, nem is érti miért kéne haragudnia. Tudta hogy magyar ételt fog enni, de emiatt nem nyomozott utána. Hovatovább, nem adta jelét, hogy nem ízlene neki a kaja, mert ilyenről nincs is szó.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Palacsintázzunk! (Usui és Lia)   Vas. Feb. 07 2016, 14:49

Sóhajtok erre. Ami szerintem helyes, nem biztos, hogy más szemében is az. Amikor szeretünk valakit, el kell felejteni az én fogalmát. Akkor is, ha az önvédelmi ösztön állandóan figyelmeztet, megéghetünk (újra és újra).
- Az itteniek, úgy hiszem, nagyon kényelmesek. Sokkal több a gyorsbüfé, mint nálunk. Olcsó a kaja és kalóriadús. Ezzel szemben nem túl nagyok az adagok...- sokféleképpen szerethetjük a hasunkat, de nem kell feltétlenül ártani!
- Aha- bólogatok nevetve. Mulatok, hogy ez mennyire meglepő Usuinak. - Párolt káposzta, főtt tészta, cukor...- boncolgatom neki tovább.
Rátérünk a levesre. Javaslom neki, hogyan gyengítheti a fűszerezés erejét, de előre szólok, a tejföltől más íze lesz (és apám úgy nem is szereti).
- Nekem vasból van a gyomrom, azt mondják. A fűszerezést legalábbis bírom, de mióta Sebastiannal élek, alapból nem teszek bele annyit, mint szoktam. Inkább utólag, a saját adagomba, ha kell. De már kezdem megszokni az ő szája ízét... Tudod, sokszor főz ő- mosolygok. Szeretem Sebastian főztjét. Azok az idők jutnak eszembe, amikor még kuriózum volt, hogy együtt eszünk.
- Wow, ellenméreg! Lebuktam!- kuncogok. Le se tagadhatná, hogy köze van a kriminológiához.
Aranyos, hogy humorral próbálja elűzni a... Mit is? Kicsit feszengősebb lettem, de még nem vagyok rosszkedvű. Egyszerűen csak... félek, hogy nem lesz jó, amit csináltam. Hogy túl erősnek találja majd (nem csináltam erősre), hogy zavarja majd az ízek kavalkádja. Amit mi együtt ettünk korábban, az sokkal konkrétabb volt: sós, édes vagy savanykás...
Úgy tűnik, én bátrabb voltam, amikor számomra ismeretlen ételekkel kínált. Őt bátortalannak látom (és bizalmatlannak. Ez bánt igazán, ahogy a teste beszél. Például, hogy mindent szétszed, külön a levét eszi, külön a zöldségeket...) Próbál vígasztalni, pedig igyekszem leplezni, mennyire zavarban vagyok. Megérinti a kezemet.
- Nem... én nem...- hőkölök egy kicsit hátra. Miből gondolja, hogy (más) bajom van? - Konkrétan az bánt, amit mondtam, nem tudom, hogy... - a számba harapok. Kérdőn nézek rá. Mit lát rajtam? Mi árulkodik rólam? Mintha a szívverésem is megállt volna. Úgy érzem, most látott át rajtam.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Palacsintázzunk! (Usui és Lia)   Vas. Feb. 07 2016, 15:29

-Tekintve hogy mindenki kocsival jár, még a boltba is... de a gyors ételnek ez a lényege, kevés de kiadós. Ha sok lenne nem bírnád gyorsan megenni. - Bár ő nem szereti, szerinte csak só és zsír az egész.
-És jó? - Neki nem tűnik túl egészségesnek, lehet ez inkább valami desszert...
-Miért, Sebastian hogyan főz? Amerikai módra? Mert akkor nem értem, miért ne bírná a fűszert.
- Úgy vette észre az amerikaiak is szeretnek fűszerezni, erősen, így most hirtelen nem érti. Ez a magyar konyha annyival fűszeresebb lenne?
-Mégiscsak nyomozó akarok lenni, jobban meg kell dolgoznod azért, hogy alulról szagolgassam az ibolyákat, haaa? - Hülyéskedik, érezni a hangján, ha az arcán nem is látszik.
Aztán valóban bizalmatlannak tűnik, de csak elsőre túl erős minden íz, na meg külön-külön is tudni akarja minek milyen az íze, hogy mikor egybe kóstolja újra, jobban értse. Ő egyszerű elemző mechanikát csinál, ismerkedik az ízekkel, nem pedig finnyáskodik, de annyira megszokta már, hogy nem értik, hogy fel se veszi. Amúgy sem hinné hogy egy étel miatt ennyire kedvét szegné a másiknak. Úgy sejti egészen más problémája van Ameliának és ez csak az utolsó cseppek egyike.
Annak ellenére hogy hátrahőköl a másik, nem veszi el a kezét (hacsak Amelia nem tette) és alig érezhetően kezdi el simogatni.
-Mit nem tudsz? Kérdezz. Tudod pontosan, hogy ha velem van gond, kérdezel és én válaszolok. Nem is velem a gond, igaz? - Dönti félre a fejét, de kedves a hangja, próbálja megnyugtatni a másikat, hogy nincsen gond. Ha bántja valami, elmondhatja. Méreg sem kell, hogy sírba vigye a titkát, ez is biztos nyílt titok.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Palacsintázzunk! (Usui és Lia)   Kedd. Feb. 09 2016, 20:47

- Ez igaz, de amilyen gyorsan eltelít, olyan gyorsan meg is lehet éhezni utána - nincs sok értelme erre költeni, ha pár óra múlva ugyanolyan éhes vagyok.
- Megeszem. A suliban a menzán gyakran adták- válaszolom, vállat vonva.
Való igaz, máshogy készítem az ételeket, mint régebben. A húsokkal alapvetően nincs baj, de a köretekkel, desszertekkel már gondjaim szoktak lenni.
- Nem kedveli, ha valami túl erős, túl csípős... vagy túl édes- vállat vonok. Nem mindenki szereti a szélsőséges ízeket, ezzel nincs semmi gond. A kenyérrel már gondjaim vannak. De ez megint csak az én hülyeségem, mert Sebastiannak nem hiányzi, csak én hiszem azt.
- Mi úgy mondjuk: lájtosabban...- kuncogok. Szó-szó, én a fűszeresebb ételekhez vagyok szokva, de meg szoktam enni, amit Sebastian főz. Aztán eszembe jut még valami:- Szerintem az angol konyhát követi. Vagy a franciát. De tuti nem főz amerikai mód: zsírosan és fűszeresen...
Annyira nem vagyok otthon a konyhatechnikában, hogy most bizonyára beégek. Otthon megtanultam, mit hogy kell csinálni vagy receptúrákat követek, de hogy Sebastian mi alapján és milyen technikával főz... Erről sosem beszéltünk.
- Ha ez lenne a célom, nem mérget használnék- hunyorgok rá. Elfelejti, hogy nővér vagyok. Bár az igaz, minden orvoság méreg, ha rosszul alkalmazzák.
Jó ideje ismerem más Usuit, de az arca még mindig kifürkészhetetlen nekem. Ahogy azonban a levest eszi, azt a benyomást kelti, nem ízlik neki. Ezen aztán fennakadunk kicsit. Usui könnyen észreveszi kínlódásomat. Sokan mondták már, hogy nyitott könyv vagyok, nehezen rejtem el az érzelmeimet. Meg akar nyugtatni, még a kezem ismegfogja bátorításul. Csak akkor akadok ki igazán, amikor at feltételezi, valami más bajom (is) van, mint a leves...
- Hát persze, hogy nem veled van a gond! - ennél nagyobb meggyőződéssel már régen mondtam valamit. Aztán tétován hozzáteszem...- Nincsen semmi gond...
Konkrétan nem gondoltam semmire. Ma nem foglalkoztatoott semmi. Azaz csak annyi, hogy készüljek a találkozóra, de ez inkább örömöt okozott, mint gondot. Sebastian és Joshua csak tegnap utaztak el, és még nem érzem üresnek a lakást. Olyan, mint egy átlagos hétköznap (noha vasárnap van), amikor én itthon vagyok, Seby meg dolgozik. Reeven amúgy is megígérte, hogy átjön, amikor szabadnapos vagyok, és itt is alszik, ha igényem van rá. Szóval, egyenlőre még azt sem tudnám mondani, megesz az unalom (sosem szokott), vagy bántana a magány.
- Azt nem tudom, miből gondolod, hogy bánt valami?- kérdezem aztán, megfontoltabban. Mi árulkodik rólam?

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Palacsintázzunk! (Usui és Lia)   Kedd. Feb. 09 2016, 22:00

-Nem tudom, én nagyon ritkán eszem ilyesmit és mert tényleg csak pár falatra van időm. De nem nehéz elhinni, hogy nem laktat. - Nincs oda a gyorskajákért vagy a mirelitért.
-Általában véve én is ilyen vagyok, hasonlítunk. Bizonyára ő sincs hozzászokva. Én jobban szeretem mindennek kiérezni az ízét, a fűszer elnyomja azt sokszor. - Magyarázza meg, miért nem szokott sűrűn ízesíteni semmit.
-Nem ismerem az európai konyhát. A franciákról csak a sajtok jutnak eszembe, de erősen kétlem, hogy mindenbe sajtot tenne például. - Szabadkozik ő maga is, nem egy konyhaművész.
//Seby amúgy vajjal főz főleg, a francia konyhát követve, fűszernek is inkább a zöldeket használja, mint a petrezselyem, bazsalikom, kakukkfű, ilyesmi, meg fűszerkeverékeket, de abból keveset. Meg úgy eleve a francia konyhát követi, azt szereti xD Gondoltam leírom érdekességképp xD//
-Haaaa, most ijesztegetsz? Kreatívabb lennél, ugye? - Kaján a hangja, ilyentől nem fél. Amelia esetében legalábbis nem, az emberismerete nem szokta cserben hagyni szerencsére. Vagy Amelia kimagaslóan tehetséges színész.
-Rendben, elhiszem. - Bólint egyet, miután elég határozottan próbálják mondani hogy nincsen gond, ami volt is úgy fest csak átmeneti sötét felhő volt. A kezét is visszaveszi, eszik tovább pár falatot.
-Abból, hogy teljesen logikátlan így magadba zuhanni attól a feltételezéstől, hogy esetleg nem ízlik a fűszeres leves. Egyrészt azért, mert van másik étel is, másrészt, nem volt garantált, hogy ízleni fog, ahogy én is így voltam a miso levelessel. Tehát valami amúgy is bánt, ez csak a plusz rossz ami letaglózott. Amolyan "még ez is" felhangú volt a sóhajod. De persze lehet beleképzelem, mert számomra nem természetes a mély csalódottság érzet, ha valakinek nem ízlik valami. Főleg, mert amúgy ízlik, csak nem vagy hajlandó belátni. A tészta a legérdekesebb benne, annak az íze tetszik inkább, de tény, nekem paprikás és erős. Kaphatnék egy kistányért, amiben megkóstolom tejföllel? Nem merem az egészbe beletenni... - Annál sokkal megfontoltabb, úgy sejti neki így fog ízleni, de azért ha már itt van, kipróbálná. A hangja amúgy teljesen nyugodt, mondhatni természetes, hogy erről beszélgetnek, nem csak a kajára értendő, ahogy az is, tévedhet, nyugodtan megvétózhatja őt a másik.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Palacsintázzunk! (Usui és Lia)   Csüt. Feb. 11 2016, 14:50

- Én ettől egészségtelenebb vagyok... Időnként becsapok egy hamburgert- ütök a hasamra. Elnevetem magam. - Bár inkább a kiadósabb, megaburgerekre szavazok, nem a Mekire vagy Burger Kingre. Tudod, hatalmas buci, tele, igazén tele zöldséggel, vagy savanyúsággal, vastag husival, és szószokkal...
- Oh- sosem mondtam volna, hogy Seby és Usui hasonlítanak valamiben. Úgy látszik, az ízlésük mégis hasonló (ami a fűszerezést illeti). Persze, ez még inkább bizonytalanná tesz, jó ötlet volt-e ez a leves.
- Na igen: sajtok, borok, saláták, tenger gyümölcsei, és bagett... , amit sehol nem tudok felhajtani...- sóhajtok alig hallhatóan. Úgy szeretnék Sebastian kedvébe járni!- Nem nem mondhatnám hogy mindenbe sajtot tenne. Inkább húst!- kacsintok.
// Mindig gondban vagyok, ha ilyesmiről kell írni. :/ //
- Naná, naná!- nevetek. Ijesztgetném? Azt nem, de erről nem kell tudnia. Kreatívabb lennék? Egyértelmű. A saját halálomnak is tucatnyi módját dolgoztam ki.
A kóstoló... Nos, mondjuk úgy, mint valami csápok, nőnek ki az érzékelőim, és alapozva arra, amit korábban beszéltünk, alapos a gyanúm, hogy a kaja nem bejövős. Usui megnyugtat, de közben azt is feltételezi, talán "csak" ez volt az utolsó csepp... Ha vannak is gondjaim, nem akarok ma rájuk gondolni. Szokásos struccpolitika.
Kedvelem Usuiban, hogy logikusan magyaráz. A hangja semmiféle megbántottságot nem jelez, tehát nem haragudott meg, akkor se, ha sejti (?), hogy füllentettem. Az okfejtése logikus, még el is mosolyodom rajta.
- Akkor nevezd magad mázlistának, nem tudod, milyen vagyok, amikor valami igazán gyötör- próbálom elviccelni, és közben eszembe jut, hányszor kérdezte Seby is, mi bánt, miközben úgy hittem, semmit nem mutatok kifelé a belső vívódásaimból. Nem lennék jó színész, szó, ami szó.
Szélesen elmosolyodom, amikor a csipetkét dicséri, és örömmel állok fel, hogy újabb tányért veszek neki elő, hogy kísérletezgethessen a tejföllel.
- Amit csak szeretnél...- érezhetően vidámabb a hangom, pedig fogalmam sincs, ennek mi lesz az eredménye. Legalább próbálkozik. Milyen aranyos!

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Palacsintázzunk! (Usui és Lia)   Csüt. Feb. 11 2016, 19:28

-Ha ízlik! - Közli amolyan miért ne hangon. Nincs abban semmi, ha nem csak azt eszi. -Nem szoktam hamburgert enni, maximum hot-dogot. - Most hogy belegondol, ritkán eszik ilyeneket, annyira nem húsos valaki, inkább a zöldségeket, halakat kedveli.
-Miért, igényli? - Mármint Sebastian a bagettet. -Akkor mégsem hasonlítunk. - Közli játékosan a húsra.
//Ne legyél, főleg ha velem játszol xD Látod, leírtam neked xD Mondjuk most könnyű volt, én vagyok Seby is xD//
-Ezt inkább csak azért nem szeretném megtapasztalni, hogy te ne éld át. De ezt elmondhatod te is magadról, nem láttál engem elgyötörtnek. Persze ez nem jelenti, ha valami bánt, félj amiatt vagy aggódj, hogy megoszd-e. - Tudatosítja a másikban, nincs ezzel baj, emberi dolog.
Magában megkönnyebbül, hogy jobb kedve lett a másiknak, egyeseknek már az is segítség, hogy tudják: van segítség ha kell. Úgy sejti Amelia ilyen eset.
Kap egy kistányért, átszed belé egy keveset, mindenből tesz bele közben, majd nézi ehhez mennyi tejföl kéne. Nem tudja eldönteni.
-Mennyit? - Kérdez rá végül, a kanalat is odaadja, ami a tejfölhöz van, hogy szedjen neki bele, ízesítse meg, ő tudja az arányokat. Még egy kis kenyeret is elvesz, csak az íze miatt. Aztán ha megvan, akkor belekóstol először kenyér nélkül, majd kenyérrel.
-Hmm... nem. Az eredeti jobb. - Határozottan visszatér a tányérhoz, ahhoz is eszik egy kis kenyeret, de hamar félreteszi, jobb így. A többi csak "elrontja".
-Na és mesélj, történt valami érdekes míg nem láttalak? Nekem hamar elment a vizsgákkal ez az időszak. - Javarészt tanult és dolgozott azért nem ért rá.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Palacsintázzunk! (Usui és Lia)   Kedd. Feb. 16 2016, 20:18

- Hot dog!- nevetek- Gyerekkoromban, amikor még alig beszéltem angolul, sose értettem, miért így hívják. Mondjuk, most se...- Miért forró kutya? De vadul bólogatok, igen, igen, én is szoktam enni.
- Ha már pékáru, akkor a francia bagett- de tudom, hogy egy kicsit eltúlzom a dolgot.
Nevetek. Usui humora utánozhatatlan.
- Nem. Tényleg nem...- Nem is tudom, kapásból tudnék-e valami olyasmit mondani, ami közös Usuiban és Sebastianban.
Aztán komolyabb témát is érintünk. Nem tudom, hogy képes rá, hogy egy semmiség kapcsán olyan gondolatokat tud velem megosztani, ami aztán úgy raktározódik el bennem, mint valami kincs. Úgy hiszem, valami értékes dolgot kaptam tőle, holott csak annyit mondott, elmondhatom neki, ha bánt valami. A barátság manapság már értékes ajándék, nem terem minden utcasarkon. Talán ezért örülök neki annyira.
- Oké. Köszönöm- mondom, és elmosolyodok.
Szívesen segítek neki abban, hogy kipróbálja tejfölösen a levest, noha nem ízesíti meg a teljes adagját. Utóbb kiderül, jól tette, mert tejföllel (még) kevésbé ízlik neki. Pedig nem teszek hozzá sokat. Éppen csak.
- Én szeretem a tejfölt. Magában is. Gyerekkoromban képes voltam megenni egy egész pohár tejfölt egy vagy két kiflivel. Úgy gondoltam, mennyei eledel...- mesélem nevetgélve. Most is bőségesen teszek a levesemhez.
Aztán amíg eszegetünk, arra kér, meséljek neki.
- Kissé mozgalmasabb az életem... - hálás téma- Stúdióvá alakítottam a régi lakásomat az unokaöcsém kedvéért, akiből minden bizonnyal híres fotós lesz. Vagy csillagász. Vagy zenész...- ha lenne ideje mindenre, polihisztor lenne, szerintem mindenhez ért, és amibe beleveti magát, abban profizmusra törekszik.
- Igyekszem helyt állni, mint háziasszony...- nézek körbe, noha hogy most csillog-villog a lakás, még Sebastian segítő keze is benne van- Egészen más úgy élni, hogy nem csak magamról kell gondoskodni. Illetve... Ez így nem is helytálló. Megtapasztaltam, milyen érzés, amikor gondoskodnak rólam, és szeretném ezt meghálálni...
Elakadok. Ez az egész így olyan bonyolultnak tűnik. Pedig csak én teszem azzá. A hajamat birizgálom, félre tettem a kanalat.
- Szóval... Olyan fura az egész... tudod, ilyesmiről álmodtam egész életemben, mégis... hiányzlk valami. Belőlem. Mindig igyekszem jobb lenni, szorgalmasabb, háziasabb..., de...- az ajkamba harapok. Miért érzem úgy szüntelen, nem vagyok elég jó? - még megfogalmazni sem tudom, mi a baj...
Hirtelen nagon érdekes lesz a tányérom tartalma: ahogy a tejföl kkicsapódott a forró levesben.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Palacsintázzunk! (Usui és Lia)   Csüt. Feb. 18 2016, 21:58

-Azért mert forró és kutya jó dolog. - Poénkodja el a maga módján, de vállat von, jelezve, ő maga sem tudja honnan ez a fura név.
-Értem. Ha az a kedvenc, azt kell venni. - Számára ez természetes, legalábbis nem furcsa.
A köszönetre bólint és ezzel ő rendbe is tette a dolgot, Amelia már tudja milyen minőségű a barátságuk, annyit mondd, amennyit jónak érez, se kevesebbet, se többet nem kell, csak ha akar.
A tejföl közben nem bejövős neki, inkább félretolja, eszi anélkül, mert úgy kellemesebb. Pedig nincs baja a savanykás ízvilággal, de ez mégsem passzol neki össze.
-Érdekes... De úgy gondolom egész más íze van. Én a rizst szeretem magában is. Teljesen üresen is képes vagyok elnassolni. Főleg hogy sok fajtája van, más az ízük, az állaguk, változatos is. - A tejföllel valahogy nem próbálkozna, de aztán ki tudja. Lehet úgy már ízlene neki.
-Ha csillagász kétlem hogy stúdió kéne neki. Milyen stúdió? Zenei? - Ha már zenész, neki a stúdióról nem a fényképészet jut először eszébe.
-Ez csak természetes. Így kerülsz harmóniába, ha egyenlő arányban gondoskodtok a lakásról és egymásról. - Bólint, ezek jó törekvések, abszolút támogatja. Ő közben azért eszeget, de figyel.
-Miért gondolod, hogy belőled hiányzik valami? Ha ennyire nem bírod megfogalmazni, lehet Sebastianból hiányzik valami, amit igényelnél. Az is lehet, nem belőle, hanem a kapcsolatból magából. Vagy csak nem veszel vagy tudatosítasz valamit, ami feloldaná benned a rossz érzést. Én apám kapcsán éreztem azt, hogy nem felelek meg az elvárásainak, hiába tanultam többet, lettek jobbak az érdemeim, valahogy nem éreztem, ezt várja el tőlem. Idő volt, mire megértettem, ő nem azt várja, hogy minél több elismerést érjek el, hanem hogy mikor kezdem el élvezni amit tanulok és csinálok. Ő végig azt várta, mikor válik hobbivá, azért adott mindenféle egyéb feladatot, nem azért, hogy nagyobb legyen a kihívás. Erre is csak akkor jöttem rá, mikor Hinata magától megtanult egy mindentől független darabot valami animéből és megmutatta nekünk. Apám megdicsérte, hogy milyen szépet választott és nagyon boldognak tűnt, azt mondta, örül, hogy hobbi lett a zene és nem kötelező program. Azután én is könnyebben boldogultam, bár hasonló reakciót már nem tudtam megtapasztalni. A kérdés a te esetben az, mi az ami kiteljesít? Mik azok az állapotok, mikor minden teljes? Ha ott megtalálod a választ, könnyebben megtalálod majd ebben a helyzetben is. - Mesél magáról kicsit és tanulságot is levon belőle, remélve Amelia hasznosnak találja majd. Közben folytatja az evés, úgy sejti hidegen túl zsírossá válna neki a leves.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Palacsintázzunk! (Usui és Lia)   Szomb. Feb. 20 2016, 21:50

- Szóval kutya jó...- nevetek. Ez aranyos. Igaz, hogy most sem értem.
Hát jah, a francia bagettel csak az a baj, hogy Los Angelesben nem lehet kapni.
Nem sok férfiról mondanám el, hogy a bizalmamat élvezi. Igazából nem is gondoltam rá, hogy valaha ilyen kapcsolatba kerülünk (főleg azok után, hogy legelsőzör azt hittem, valami rossz hírt hozott nekem). Abban azonban biztos vagyok, a titkaim jó helyen lennének nála. Más kérdés, hogy saját elmondása szerint is inkább magának való ember, és nem igazán társasági lény..., így nem tudom, mennyire tudná értelmezni a problémáimat (és azokba beleélni magát).
Mosolyogva vonok vállat.
- Én a krumplival vagyok úgy, mint te a rizzsel, de a világ így kerek, nem? - szerintem ez is csak egy dolog, ki mit szeret, mit mivel eszik. Egyikőnk sem több, vagy kevesebb az ízlése miatt.
- Fotóstúdió. Sajnos, nem túl nagy a szoba, de a méreteihez állítottuk be a lámpákat és a derítőket meg a mindenféle felszerelést, és padlótól mennyezetig homogén... Szóval ideális a fényképezéshez, mert semmi sem zavarja a témát- Reeventől tudom, mennyire zavaró, ha szűk térben kell fényképezni, és akkor még nem beszéltünk a bútordarabokról, amelyek korlátozzák a lehetőségeket- A csillagászat most még csak hobbi, bár foglalkozik vele, sokat olvas a témával kapcsolatban. Ki tudja, mi lesz belőle? - Meglehet, jobban érdekli majd, mint a fotózás, vagy a kettőt összeköti..., nem tudhatom.
- Sosem gondoltam erre úgy, mint valami egyenletre...- nem értem, miért fontos, hogy valamiből egyenlő részben vegyük ki a részünk- Talán pont abban van a dinamika, hogy az egyikünk mindig túlszárnyalja a másikat- Legalábbis... érzek abban motivációt, hogy mindig jobb és jobb szeretnék lenni... Felnőni Sebastianhoz. Más kérdés, hogy néha úgy érzem, nem vagyok rá képes, és sosem tudok olyan lenni, mint ő.
Mielőtt reagálhatnék arra, amit ezzel kapcsolatban mond, saját élményét meséli el. Azonnal érzem, hogy mire céloz, és magamba nézek. Való igaz, ez rám is igaz, hogy azon igyekezetemben, hogy megfeleljek másoknak, elvesztek valamit. Görcsösnek tűnhetek vagy éppen közönyösnek, hiszen úgy érzem, az a Lia, aki én vagyok, nem kellene senkinek. Pedig... mindig arra vágytam, hogy úgy szeressen valaki, amilyen vagyok. Önmagamért.
Tovább maradok csöndben, mint ahogy illene, de a választ (ha egyáltalán számít ilyesmire), nem akarom elkapkodni. Nem hiszem, hogy Sebastianból hiányozna valami. Belőlem annál inkább, és nem nehéz rájönni, hogy a már elveszített önbizalmam az. Erről nem Sebastian tehet. Én vagyok gyáva. Én nem engedem, hogy a lila köd-szerű állapot újra megmásítsa számomra a valóságot. Nem merek repülni, nehogy megint nagyot zuhanjak. Meglehet, tényleg csak annyit kéne tenni, hogy önfeledten élvezni, amiben részem van, elengedni az érzést, ami ki akar törni, és kockáztatni... Kockázat boldognak lenni? Sebastian azt mondta...
- Köszönöm- mondom Usuinak, mert azt hiszem, valóban segített valamit megérteni. Örülnöm kell annak, amim van, és nem félni attól, ami lehet. Bolond vagyok. Önmagamat korlátozom. Saját magam állok a boldogságom útjában. Képes vagyok túllépni a sérelmeimen, a félelmeimen?
- Talán éppen a megfelelni akarás csorbítja az örömöt. A magyarok azt mondják, nem akarásnak nyögés a vége, de meglehet, akkor is, ha túlzottan akarjuk...?- Lehet ezt sokkal egyszerűbben is csinálni. Ahogy Usui huga, csupán a maga szórakoztatásával ért el elismerést. Bár egyenlőre fogalmam sincs, miként lehet ezt megvalósítani, biztos vagyok benne, hogy ez a példázat nyomot hagyott bennem. Nem fogom elfelejteni.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Palacsintázzunk! (Usui és Lia)   Vas. Feb. 21 2016, 22:38

-Ilyet nem szokás mondani? - Lehet összekeverte valamivel hirtelen, de mindegy is igazából. Nevet a másik, több nem is kell.
-De. - Szóval krumpli. Ezt is megjegyzi, ennyivel is többet tud a másikról.
-Nem értek a fényképészethez. De ha erre lett berendezve, akkor bizonyára nagyon örül neki az unokaöcséd. - Nem is lehetett olcsó ez a felszerelés, tegyük hozzá. Ha együtt csinálták, eszmei értéke is lett.
-Ráér, kevesen tudják mit is szeretnének kezdeni az életükkel. - Ő sem tudta igazából, míg az élet ki nem kényszerítette belőle a választ, amit önmagától nem is választott volna soha.
-Én sem azt mondtam, csak hogy az egyensúly és a hamrmónia jó dolog. - Szerinte az emberi érzelmek és kapcsolatok semmilyen matematikai egyenlethez nem hasonlíthatók, félreértették őt.
-Meglehet. Ha kölcsönös mindeképpen ösztönző. - Mert ha mindig csak az egyik fél jár feljebb, már nem gondolná kellemesnek, egyik fél részéről sem.
Tanmesét mond a saját életéből merítkezve, nem zavarja hogy a másik elgondolkodik, ez a cél, nem sietnek sehova. A halottakat emészteni kell, értelmezni, elraktározni, Usui pedig igencsak türelmes. Hangtalanul is kanalaz és rág, ezzel is csökkentve az esélyt, kibillentni a másikat.
Bólint a köszönetre, szükségtelen volt kimondani, nem azért mesélt.
-Túlzottan akarni valamit, ha gondolkodás nélkül megyünk elébe talán még károsabb is, mint nem akarni valamit. Először amúgy is önmagunknak kell megfelelni, mert ha nem tesszük, persze, hogy nem hisszük el, mások elfogadnak minket. Megfelelni pedig sokféleképpen lehet, magadnak kell rájönni, neked mi a fontos. - Teszi még hozzá, mint egy záró akkordot. Majd elmereng a másik, ha úgy tartja kedve. Közben megette a levest, sóhajt is egyet.
-Ez laktatóbb mint gondoltam. Nagyon sűrű, mint egy nagy tál Ramen. - Gondolkodik el, az igazi ramen adagot nem is bírja megenni. Ezt meg tudta, csak meglepte milyen könnyen eltelítette.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Palacsintázzunk! (Usui és Lia)   Pént. Márc. 11 2016, 18:33

- Pedig most éppen én mondtam. Oké, csak vicceltem- nevetem el magam. Korábban én sem hallottam még ezt, hogy "kutya jó".
- A fényképezéshez én sem értek. Csak rácsodálkozom a szép fényképekre. Reeven jó képeket csinál, tetszik, ahogy lekapja a dolgokat. Olyan egyszerűnek tűnik minden, de ha én csinálnám, tuti, nagy maszatolás lenne belőle...
Bólogatok, igazat adva neki, amikor a pályaválasztásról beszélgeünk.
- Nos, ez igaz. Nem is tudom, én is néha megkérdőjelezem, jó-e, amit csinálok, vagy váltanom kéne? Időnként pont az kapcsol ki, ha egyedül vagyok és alkothatok... Tudod, térfonástól kezdve a lakásfelújításig mindent magam csinálok...- vállat vonok. Egyenlőre nincs égető szükségérzetem, hogy változtassak a munkahelyemen- Nem is baj, ha Reeven ennyi felé mutat érdeklődést. Ha többfélét tud, bizonyosan az életben is könnyebben boldogul.
- Ó, igen, ne haragudj!- nem is lehetne egyenletbe rendezni... Ugyan mivel tudnánk mérni?
- Igen- mondom kurtán, és részemről a téma be is van fejezve. Nem tudnám megmondani, mi az oka, hogy Sebastian és közöttem nem működik a dolog. Néha olyan kétségbeesett vagyok, hogy az az érzésem, nem előre, hanem hátrafelé megyünk, lemaradunk...
A tanmeséjét akár én is magamra húzhatnám. Minden nagyon egyszerűnek tűnik... Nekem mégis nehéznek túnik. Már annyira félek, hogy elrontom, hogy nem is tudok semmit igazi örömmel csinálni. De ha így is van, megtanultam belőle valamit. Talán, ha belekezdünk a festésbe, megint sikerül átzökkennem...
Nem zavaróak a csöndek, Usui eszik közben, és nem tűnik türelmetlennek. Amúgy sem hiszem, hogy minden szavára választ várna. Csak beszélgetünk. Igaz, ő beszél többet.
- Nem vagyok éppen a kitartásomról híres... Tanulni jó volt, és könnyen elsajátítok bármilyen tevékenységet, ha valaki egyszer elmondja, mit, hogyan kell csinálni... De egy társkapcsolat pl. nem ilyen. Ott nincsene lefektetett szabályok, amiket feketén-fehéren elő lehetne szedni: A esetben ezt csináld, B esetben meg azt. Úgy érzem magam, mint smikor biciklizni tsanultam: hatalmasakat estem és jól megütöttem magam, mire megtanultam végigkerekezni az utcán.
Én tudom, hogy mit szeretnék, de az erre irányuló tgörekvéseim sorra kudarcot vallanak. Ki szereti, hogy állandóan csalódjon? De ha állandóan védekezek, az se jó. Mintha nem mernék felülni se, nemhogy elindulni! Szóval, lassan ott  tartok, hogy gyűlölöm magam, amiért Sebastian nyakán élek. Mert hogy nem a segítsége vagyok, az biztos. Társa? Barátja? Kedvese? Egyre távolabb érzem magam ezektől, és ettől még jobban stresszelek.
- Egészségedre!- mondom, mivel Usui befejezte a levest. - Nem baj, ha tartunk egy kis szünetet, én se tudnék azonnal többet enni...
Berakom a tányérokat a mosogatógépbe, a többi csetres mellé, amit felhasználtam, és elindítom a programot. Legalább ennyivel előrébb vagyok.
- Átmegyünk addig a nappaliba? Ott sokkal kényelmesebb üldögélni, mint itt!- javaslom Usuinak. Ha jónak látja, akár a filmet is elkezdhetjük nézni.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Palacsintázzunk! (Usui és Lia)   Pént. Márc. 11 2016, 18:56

-Érteni kell a géphez is, nem elég csak kattintgatni. Én sem értek hozzá. Az egyik csoporttársam, Nina is nagyon jó képeket csinál. Voltam az édesanyja kiállításán is. - Meséli csak úgy, jelezve őt is lekötik az ilyesmik.
-Kikapcsolódás mindig kell, kérdés, ha ezt kéne napi 8 órában csinálnod, kikapcsolódás lenne akkor is. - Nem biztos benne. De ezeknek ez a lényege, hogy néha csinálgatja az ember. Mint mikor ő metszi a kis bon sai-t.
-Reméljük. - Ez nem mindig segít, nem tud egy valamire fókuszálni. De talán a fényképezés eléggé leköti Reevent ahhoz, hogy maradandót alkosson benne.
-Én nem haragszom. - Nem szokása, legalábbis Amelia eddig nem adott okot rá.
-Az emberek nem bonyolultak, csak figyelni kell rájuk. Mindig elmondják, mire vágynak és mitől félnek. Csak figyelni kell. Sosem volt barátnőm így nem tudom, pontosan hogyan megy egy párkapcsolatban. Csak a szüleim és a húgom ismertem közelebbről. De azt az elején megtanultam, hogyha beszélgetsz, rá fogsz jönni mi a jó. A biciklin is megtaláltad az egyensúlyod nem? Pedig az eléggé bonyolultnak tűnik nekem. Bonyolultabbnak, mint beszélgetni. - Igen, jól érthető, Usui nem tud biciklizni. Sosem tanulta, nem volt rá szüksége. Azóta meg vagy taxit fog vagy gyalogol.
Közben befejezi az evést, mert ő maga haladt vele.
-Jó. - Akkor kis szünet, addig legalább megemészti amit evett. Nehéz ételnek tűnik...
-Persze. Ne segítsek elpakolni? - Neki semeddig nem tart. De ha igen ha nem, előbb utóbb átmennek a nappaliba.
-Akkor? Filmet néznél? Vagy játszanál valamit? - Nem tudja mihez lenne inkább kedve a másiknak, mivel kapcsolódjanak ki kissé. Úgy érzi Ameliának jót tenne, ha elterelné a figyelmét kissé Sebastianról.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Palacsintázzunk! (Usui és Lia)   Szer. Márc. 16 2016, 19:05

- Ez igaz, de Reeven ért hozzá. Mesés képeket készít!- bólogatok. Én biztosan nem tudnék ennyit kihozni belőle, mint ő.
- Abban reménykedem, hamarosan Reev is eljut erre a szintre. Tudod, hogy saját kiállítása legyen. Szeretne mihamarabb a saját lábára állni, és ehhez elengedhetetlen, hogy sokan ismerjék a munkáit, a nevét. Ebből akar megélni...- tudom, hogy nagy fába vágta a fejszéjét, de hiszek benne, mert tehetségesnek tartom.
- Nos, van olyan munka, ami álommeló?- kérdem mosolyogva Usuit. ha van is, nem az átlagembereké- Mindennek megvannak az árnyoldalai.
Örülök, amikor egyetértünk. Bár Usui maga is békés természet (magamat is annak tartom), nem hiszem, hogy ez csak azért működik közöttünk, mert egyikünk sem akar vitatkozni.
Usui szerint az emberek nem bonyolultak. Nem akarom kiábrándítani, hogy éppen most beszélget eggyel. Elismerem, hogy vannak hibáim, vannak komplexusaim, és emiatt gyakran "fura" vagyok a szeretteim szemében. Usui azonban nem támaszt velem szemben elvárásokat, így megfelelési kényszerem sincs. Megértjük egymást, beszélgetünk, és mindenki megy a maga dolgára. Az együtt töltött idő kellemes és sokszor hasznos, de érzelmileg óvva vagyunk egymástól. És ez nem azt jelenti, hogy nem kedvelem, vagy ne kedvelne ő.
- Akkor csak rossz volt a hasonlatom...- vonok vállat, jelezve, hogy mindegy, nem éri meg az idő, hogy erre fecséreljük. Megértem azt is, rossz ajtón kopogtatok, ha Usuitól várok párkapcsolati tanácsot. Talán éppen azért ilyen könnyű vele kijönni; semmi sem befolyásolja a véleményét. Se jó, se rossz tapasztalat. De vajon jól van ez így?
- No igen, de ami jó nekem, nem biztos, hogy a másiknak is az. Vagy fordítva- mintha erről beszélgettünk volna már.
Usui közben befejezi a levest, én is megeszem a saját adagomat. Eltelünk vele, így a palacsintát későbbre halasztjuk. Bepakolok a mosogatógépbe (három tányér, néhány evőseszköz, mi az?), elrakom a kenyeret és a tejfölt. Két perc az egész. Usui felajánlásán csak nevetve rázom a fejem.
- Gyorsan megy ez!
Aztán bemegyünk a nappaliba.
- Nocsak, játékot is hoztál? Mifélét játszanál? - kérdezem vidáman. Talán nem véletlenül kérdezi.
Szeretek vele játszani, kikapcsol, bármit is csináljunk. A film ráér később is (azalatt palacsintázni is lehet). Ha kell valami segédeszköz a játékhoz, kerítek, ha viszont ő hozott, egyszerűbb a dolgom, csak hagyom, hogy megtanítson rá. Könnyen ráhangolódok a játékra is, a filmre is. Jó kikapcsolódni a hétköznapokból.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Palacsintázzunk! (Usui és Lia)   Szer. Márc. 16 2016, 19:31

-Akkor valóban elengedhetetlen. De sok módja van, az interneten sok féleképpen terjesztheti a képeit. - Nem félti a fiút, biztos talál módot a képei népszerűsítésére.
-Természetes. Erre céloztam én is. - Csak másképp ragadta meg.
-Már mikor volt rossz a hangulatod? És ha rossz volt, okkal volt rossz. - A kimondott szónak jelentősége van, Usui maga így tartja.
-Nem, természetesen nem. De ha nem kérdezed meg vagy cselekszed meg, majd kapsz egyértelmű reakciót nem is tudhatod a választ. - Találgatni nem érdemes, ő legalábbis nem látja értelmét. Ő mindig rákérdez mindenre, szívesebben beszél, mint önti mozdulatokba a dolgot. Számára kifejezőbb.
Biccent hogy nem kell pakolni, majd átmegy a nővel a nappaliba.
-Nem, nem hoztam. De nem minden játékhoz kell valami materiális dolog feltétlen. Vannak szóbeli játékok is. De ha van itthon neked valami az is éppen olyan jó. A játék az játék. - Sok formája van, lehet az szólánc is, vagy keresnek papírt és akasztófa, vagy elővesznek egy társast, kártyát, neki mindegy.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Palacsintázzunk! (Usui és Lia)   Szer. Márc. 23 2016, 15:39

Bólintok, ez igaz. Lájkolják a képeit, nem hiszem, hogy csak az ismerősei.
Ahogy abban is egyetértünk, nincs igazi álommeló. Sokan irigykednek erre vagy arra, de igazából mindenki panaszkodhatna valamire. Attól függ, ki milyen beállítottságú.
- A hasonlatom...- kuncogok a kezem mögött. Bár igaz, ami igaz, a hangulatom is rossz néha. Néha? De ezt most szerintem csak elértette. A beszélgetést biciklizeséhez hasonlítani tényleg... fura. Na mindegy.
- Néha eleve úgy ébredek, hogy rossz a hangulatom. Nincs különösebb oka, de húz az ágy, nyűgös vagyok, a kávé is keserű... Nem igazán szeretem, ha mások ezt észreveszik rajtam. Tudod, mindig valami okot feltételeznek mögötte. Nehezen hihető, hogy nincs oka...- az ajkamba harapok, mielőtt folytatnám- És igazából... ha van is oka... akkor azt kéne felszámolni, nem? Az is az én dolgom. Nem várhatom el, hogy helyettem oldja meg valaki...- elmerengek közben.
- No igen, ez igaz- bólogatok hevesen. Épp a minap beszéltük meg ezt Reevennel is. Már nem is keresek kifogásokat, miért nem akartam sokszor szavakba önteni, amit érzek, amit gondolok. Igaza volt, és én igyekszem tanulni a hibáimból.
Elrakom azt a néhány tányért és edényt, amit használtunk, és az étkezési pihenőben átmegyünk a nappaliba. Usui ötlete, hogy játszunk valamit, felébreszti bennem a gyereket.
- Hát van itthon magyar kártya és francia kártya, vannak dobókockák...- sorolom, ami először eszembe jut, s egy pillanatra elmosolyodom, mert eszembe jut Reeven karácsonyi ajándéka. Érdekes játék, de nem ide való. - Milyen ajánlatod van neked, ami nem materiális?- kuncogok. Szeretem a szellemi játékokat is, tehát nem zárkóznék el, ha ilyesmit ajánlana.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Palacsintázzunk! (Usui és Lia)   Today at 15:32

Vissza az elejére Go down
 

Palacsintázzunk! (Usui és Lia)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4  Next

 Similar topics

-
» Kerülőúton - Usui, Reev

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-