Survivors - Reeven and Matt

Tárgy: Survivors - Reeven and Matt Pént. Feb. 13 2015, 18:29

Na igen, sürgős munka, nincs ember, akkor kell a beugró, azaz én. Nincs is ezzel gond, bár vasárnap van, aminek nem örülök, de legalább dupla bér a jutalom, ami most nagyon rám fér. Nem nagy szám a meló, délután van és egész jó idő. Az egyik légkondit kell megszerelni, de persze létrás meló. Kinn fel is állítom, szerelőruhám tele mindenféle szerszámmal, hogy ne kelljen folyton fel és lemásznom. Ott van a bolt alkalmazottja is, valami fiatal srác, nem igen törődik a dologgal, gondolom mert nem az ő gondja. Nagy nehezen azért kapok létrát, mászok, de kicsit instabil. Le is szólok neki, hogy fogja, mert nem akarok elvágódni, ő motyog valamit én meg hogy stabilabbnak érzem a dolgot inkább nekiállok leszerelni a hátlapot, nézem a cuccot. Persze hogy a ventillátor, tiszta dzsuva, nem meglepő, ha bedöglik. Ezek sem tartják be, hogy évente cserélni kell a szűrőt... Ott dolgozok nyugiban, mikor mocorogni kényszerülök hogy be kell nyúlnom a szerkezetbe, de érzem hogy nagyon meginog a létra.
Héj, fogod te ren....
Befejezni már nem tudom, mert dől az egész, szerencsére nincsenek sokan az utcán és nem dől rá senkire a cucc meg én se, bár hajszál híja. Én belekapaszkodtam és nem a betonnal csapódó felébe szerencsére, de olyan vagyok mint egy macska akit a fáról próbálnak leszedni, sikertelenül, mert minden idegszálával kapaszkodik.
Olyan... nehéz... lett... volna... fogni?
Mondom lesápadva, közben rájövök majdnem másnak is baja lett.
Szent ég, jól vagy haver? Nem volt bekalkulálva, elhiheted...
Próbálom nézni hogy van, megmarad-e, meg amúgy mi a fene történt... Közölni fogom hogy nem vagyok hajlandó ilyen munkakörülmények között dolgozni, komolyan, oldják meg...

Tárgy: Re: Survivors - Reeven and Matt Vas. Feb. 15 2015, 19:06

Tanulóvezető vagyok. Egész jól megy, mivel jogsi nélkül eleget gyakoroltam már, van amire emlékszem, van ami kimaradt, állítólag beszívva is vezettem. Ez most nem az a rész, mindenki életben marad, míg én ünnepeltetem magam az oktatóval. Lazán veszem a kanyarokat, elsütök egy-két mondatot a szabálykönyvből, érzem hamarosan zsebemben a jogsi. A pasas alázatos velem már-már azt hiszem a manók miatt (ami a hátsó ülésen feszít) de aztán kiderül, szarnia kell.
Izzad, izegmozog kínjában, a laikus Reev ilyenkor azt hiszi ráizgult az öreg.
„Nem lesz cumi, haver“
Közlöm mosolyogva, sajnos nem minden betépett pillanat maradt ki. Szó mi szó az öreg nem veszi a lapot (ötven körül lehet) hanem megállít egy bolt előtt. Mellette van egy étterem, közli sürgős dolga van, aztán jövök rá, hogy a fosás kapta el.
Mielőtt kinevetném, kiszáll és a kibontakozó akció is elvonja a figyelmem. Az étterem mellett van egy bolt, azt épp szerelik. Valami nyegle suhanc szarakszik a létrával, anyám, ezt még én is stabilabban tudnám fogni! A szerelő gyerek Pókembernek áll, csak lesem, hogy kapaszkodik, mikor a suhanc végleg eltolja. Érdekel a műsor, meg még én is hamarabb tudnék segíteni a kapaszkodónak, annyira pocsék a gyerek.
Kinyitom az autó ajtót, kiszállok, mondjuk nincs messze a létra, addig el tudok sántikálni és rendesen megfogni.

- Hogy lehetsz ekkora pancser? A főnököd? Na, ne nézz rám úgy, mint egy birka, mondom a főnököd! Hurrá. Aztán két perc múlva itt legyél vele!
Kiáltok utána, mikor végre észbe kap és beslisszol a boltba, bár lehet nem hívja a főnököt én meg jelenleg nem vagyok olyan állapotban, hogy a falnak szorítva fenyegessem, különben is azt a létrát akarom rendesen megfogni, hogy a szerelő lejöhessen. Szóval átveszem és ránehezedek a létrára, hogy a tag le tudjon jönni. Azt nem hiszem, hogy látta, hogy sánta vagyok, de a boltos gyerek talán azért döbbent meg ennyire. Vicces.
- Most már lejöhetsz
Kiáltom fel magabiztosan. Én a hős, én az ünnepelt! Hol marad a konfetti?

Tárgy: Re: Survivors - Reeven and Matt Vas. Feb. 15 2015, 19:47

Igazán nincs szerencsém, és noha nem tanyálok egy isteneset, attól még ideges vagyok, hogy ennyire nem tartják semmire az embert, pedig én garantálom nekik hogy ne pusztuljanak meg a melegtől a boltban... de hát... kell egy cigi. Közben valami srác rendesen kitámasztja nekem a létrát, meg elküldi az alkalmazottat, szóval levánszorgok.
Kössz haver, én nem is értem. Az egy dolog hogy nem telik egy normális létrára nekik de hogy annyit ne tudjon kibírni hogy pár percig rendesen tartsa míg szerelek nonszensz.
Dörzsölöm a tenyereimmel az arcom, hogy ébredjek fel a rossz álomból.
Én oda vissza nem mászom. Amúgy... minden rendben? Látom fáj a lábad, ha tudok segíteni szólj, ez a minimum.
Magyarázom neki, mire visszajön a nem túl toppon lévő alkalmazott és közli nem érte el a főnököt, de szereljem meg, mert ez a feladat.
Hát közlöm nem fogom megszerelni és van egy olyan érzésem az én főnököm eléri a tiedet. Pakolj el, vagy szereld meg magad, de nem fogom kitörni a nyakam egy légkondiért, amit egyébiránt nem tartottatok karban, azért ment tönkre. A garanciát buktátok, csak úgy szólok...
Csóválom a fejem és a másik felé fordulok.
Elfogadsz egy cigit vagy kávét? Christopher vagyok.
Adom a kezem, hogy kicsit megtöröltem a nadrágomban, mert hát némileg olajos és poros, ha nem fogadja el sem sértődöm meg.

Tárgy: Re: Survivors - Reeven and Matt Szer. Feb. 18 2015, 17:15

Lemászik a tag, én meg tartom neki a létrát.
- Szemétkedett a kis barom.
Ha tudnék járni alaposan megtanítanám hogy kell viselkedni, így csak pofázni tudok és az nem elég, a köcsögje azóta elő sem mászott az odújából. Megrebben a szemem, mit mond? A lábam… Érzem kicsit elsápadok, de gyorsan megmagyarázom neki, hogy ez normális, észreveszik, bármilyen elszántan próbálom titkolni. A földre nézek, elvigyorodok és felütöm a fejem a gyors beszédhez.
- Hogyne…ez semmi, csak sántítok egy kicsit. Nem, csak be kell járatni ez minden.
Ez kicsit kizökkent, először le se esik, hogy visszajött a szemét kis girnyó, a földre pislogok, akkor kapom fel a fejem, mikor megszólal. Úgy pattog, mint a kukorica.
- Na álljál le és szerintem húzz vissza a barlangodba, örülj, hogy a főnöke nem oltja le a tied, a cuccot meg szereld meg te. Mássz fel a létrádra, ha olyan nagy fiú vagy.
Nézek rá pimaszul, fölébe is magasodnék, de hát az inkább lenne röhejes, mint hatásos. A tag így gondolom elkullog magának, bár mintha hallanék egy „nyomorék” jelzőt a szájából. Ettől kissé elsápadok, de úgy teszek, mintha nem hallottam volna. Cigánykerekezni fogok, ha egyszer nem kell már a bot.

A cigivel Chris jó lóra tett, nem tudok nemet mondani.
- Jöhet, de akár a kávé is.
Cseppet sem vagyok telhetetlen. Nem lenne jó viszont messzire vánszorogni, úgyhogy a bolt melletti étterem felé biccentek. Bár igazság szerint nincs kedvem lehúzni egy szerelőt anyagilag, ha jó fej talán majd én is meghívom valamire.
- Menjünk oda, ott szarik az oktatóm az autóiskolából, szerintem egy darabig ellesz. Reeven vagyok
Nyújtok kezet vigyorogva. Mondjuk az megint vicces lesz, hogy egyáltalán mi mentén nyomakszom be az étterembe, a mankóim ugye a kocsiban vannak. Ha van fal, megoldom.

Tárgy: Re: Survivors - Reeven and Matt Szer. Feb. 18 2015, 19:56

Szerintem csak nem vett komolyan...
Vonok vállat, mert végül is mindegy, de kétlem hogy rosszindulatból nem tartotta nekem rendesen.
Meghúztad? Anno nekem is ez volt, kenjed izomlazítóval, nekem az használt.
Tanácsolom neki, mert hát nem sejtem hogy más baja lenne. Aztán miután visszajött az "ügyfelem" nem tetszik amit hallok, de ideges különösebben nem leszek, csak megmondom hagyjon. Ebben a srác is segítségemre van, hogy ne szívózzanak már velem, hálásan mosolygok rá egy sort.
Mikor elmegy a tag én szerencsére nem hallok semmit, de a mérges motyogása az embereknek amúgy is ignorálva van általam.
A cigi-kávé kombóra bólogatok, jó hír, legalább nem egyedül lógok, hanem társasággal. A mellettünk lévő étterem felé biccent, én vállat vonok jelezve, nekem mindegy, szóval elindulok vele arra.
A kis monológra elkerekednek a szemeim majd nevetek kicsit, ilyen bemutatkozást is ritkán hall az ember.
Hát ha te mondod!
Rázok vele kezet, nincs valami határozott kézfogásom, de talán sosem lesz, annyira nem csinálok belőle nagy ügyet.
Szóval vezetni tanulsz, az klassz. Én motorra is lettem két éve, azt jobban csípem, csak hát az sem olcsó, ahogy a kocsi sem. De utóbbit kölcsön tudom kérni a fatertól ha olyan van.
Mosolygok és nyitom az ajtót, menjünk be, bár ha nehézkesen biceg el odáig, akkor jelzem karoljon át, támaszkodjon rám, nem akarom leterhelni.
Amúgy ha így fáj a lábad nem fárasztó vezetni? Nekem volt hogy elfáradt benne az elején a lábam...
Kérdezem és ha tudok benn helyet foglalok vele a legközelebbi asztalnál.

Tárgy: Re: Survivors - Reeven and Matt Pént. Feb. 20 2015, 17:00

Vállat rántok, nekem mindegy, szerintem egy kis tetű volt, de nem fogok a sráccal vitatkozni. A lábam téma kizökkent, az életkedv szintem magamhoz képest kicsit lesüllyed.
- Nem egészen… Az nem használ.
Fanyar vigyor ül ki az arcomra. Sokszor röhögöm szembe az egészet flegmán, lazán, de ez nem az a perc, főleg, hogy a matyóhímzéses paraszt is próbál oltani a nyomoroncsággal. Ha legalább bevállalhatnék egy balhét! Csak a fogait verném ki…
Ő nyer, ha felhúzom magam, úgyhogy próbálok a szerelő ígért cigijének örülni.

Befelé vánszorgás közben bólogatok
- Aha, elkezdtem Egyetemre járni, valahogy muszáj bejutni. A motor menő! Nehéz volt, vagy könnyebb mint a kocsi? Talán azt is megpróbálom majd.
Nem leszek örökre sánta, meg ha még marad is valami nyoma, kit izgat? Eszembe juthatott volna hamarabb, hogy inkább motorra kérjek pénzt, azzal egész más, egyéni sebességrekordokat lehet döntögetni. Tetszik a téma. Kit izgat, hogy nem olcsó, amíg élősködhetek?!
- Jó neked, hogy mindkettőt tudod, de a motor több szempontból is királyabb lehet. Egyrészt ha randid van is tudod a hátsó ülésre tenni a csajt, sőt még át is karol, jobb mint a kocsi, az utak folyton bedugulnak, de motorral lehet szlalomozni.

Nem is foglalkozom a fájdalommal, mármint a nehézséggel, amit a járkálás, meg az ajtón való benyomakodás jelent. Valahogy betolom magam, a segítséget mosolyogva visszautasítom.
- Nem kösz, megy ez…
Igaz, hogy nekimegyek egy széknek, de amíg nem borul nincs baj, ugye? Érzem, hogy kifáradok benne, de csak a levegőt veszem sűrűbben, meg az a pár izzadtságcsepp a homlokon… Biztos lesz az asztalon szalvéta.

- Egy kicsit, de igyekszem nem figyelni az ilyesmire. Amerikában mindenkinek van kocsija, aki azt akarja, hogy kicsit vegyék komolyan. Nekem nem volt, a nomád stílus híve voltam, de hát úgy alakult, hogy az nem vált be.
Leülök a legközelebbi asztalhoz, szerencsére jó fej és nem túráztat. Várakozóan nézek rá a cigiért, közben érdeklődöm én is.
- Te általános szerelő vagy, vagy direkt ilyen épületekre mászó?

Tárgy: Re: Survivors - Reeven and Matt Kedd Feb. 24 2015, 15:25

Hallgatom, meglep, hogy nem használ neki a kenőcs. Lehet sánta? Ez esetben elég tapintatlan voltam.
Ne haragudj, nem akartam modortalan lenni...
Kérek elnézést, hátha nem haragszik meg rám, csak olyan fiatal mint én, nem erre gondol rögtön az ember fia. Aztán kérdezget a jogsikról.
Najah, én koleszos lettem, a melóhely meg közel van relatív, nem gáz. Hááát alkat kérdése, szeretek motorozni, de a kocsi is klassz na meg ha bevásárolsz a motor nem valami hasznos, erre a fater is rávilágított.
Vonok vállat, hogy nekem ilyen szempontokat is figyelembe kell vennem. Az érveire halkan nevetek, najah.
Mondasz valamit, de sajna nincs motorom, a félretett pénzt amit erre szántam a tandíjra kell költenem. Szívás. Pedig tény, királyabb hasítani az úton, na meg király lett volna felvágni a csajoknál de majd pár év múlva.
Vonok vállat, mire megint összeszedek annyit... elvégre kajálni is kell meg vizsgázni, egyik sem olcsó.
Jól van, csak vagyok ha kellek, értesz.
Mosolygok rá mikor elutasítja a segítségem, de ráhagyom, azért figyelek ha elesne elkapjam.
Jah, alap egy kocsi meg albérlet de hát ha nincs meló, nincs zsé se, ez így működik.
Vonok vállat, mert nem jár a születési anyakönyv mellé ez a kettő, tegyük hozzá. Nyitott a helyiség, szóval adok neki cigit hogy előkotortam, én is rágyújtok és rendelek egy kávét a pincértől, meg nézek Reevenre, tegye ő is ezt, kérjen valamit.
Öhm, nem vagyok egy pókember ha erre gondolsz. Sima szerelő vagyok, megszerelem amit elém raknak és ennyi. Bár tévét és autót szerelek a leggyorsabban, ez tény.
Vonok vállat, mert hát nem vagyok kimondott csak légkondi szerelő, gáz is lenne.
Na és te dolgozol valamit suli mellett? Vagy ösztöndíjas vagy?
Ki tudja, kinézem belőle, hogy amúgy király tanuló. Én nagyon nem vagyok az, de ez mellékes.

Tárgy: Re: Survivors - Reeven and Matt Csüt. Feb. 26 2015, 19:40

Elgondolkodom azon milyen rég hallottam már a „modortalan“ szót. Persze úgy teszek, mintha leszarnám, elvégre egy idegennek mi a tökömnek kéne kifakadni a kóma utáni sántaság engem érintő hatalmas tragédiájáról, főleg, hogy ő nem ismer és nem tudja nekem milyen fontos a földön két lábbal állni, sőt szaladni.
- Nem baj, meggyógyul, remélem
Utóbbi szót halkabban teszem hozzá, de a jogsi jó téma a terelésre, lecsapok rá és mivel nekem aktuális, még érdekel is.
- Alkaté, a biztos. Úgyhogy meg kell csinálnom motorra. Minta rám lenne írva, nem? Amúgy nemtom, a motorra is fel lehet erősíteni cuccokat, annyit egyszerre meg én legalábbis nem veszek, keveset eszem.
Jut eszembe, hogy egy átlag embernek többre van szüksége. Nem arról van szó, hogy szuperhős vagyok, ebből a szempontból átlag alatti, mivel sokáig ugye nem vehettem magamhoz szilárd ételt, nagyon össze van szűkülve a gyomrom és tartom a szigorú diétát. Meg az az igazság sosem voltam nagy evő, az előtt a drog miatt…
Szegény fickó…tök szar lehet csórónak lenni. Igaz, én is voltam, de az valahogy más életmód volt, olyat nem tapasztalhattam, hogy nem kapok meg valamit, amire nagyon vágyom, csak mert nincs rá.
- Hm… és ha a sulira diákhitelt vennél? Én nem nagyon értek hozzá, csak gondolom lehangol, hogy melózol és az összes elmegy tandíjra, meg kajára.
Megrágom a szám, tök nagy őrültség ilyet mondani, de…
- Én veszek egyet! Igaz, hogy nem ismerlek, de fogjuk rá szeretek veszélyesen élni és naivan azt feltételezem rólad nem késelnél meg érte. Én elkezdem megcsinálni a jogsit arra is, te meg kölcsönkérhetnéd, bármikor… Cserébe mondjuk megszereled a dolgaim, mert ahhoz viszont tényleg sügér vagyok.
Igaz, hogy nem fix, anyámékat kell meggyőzni, de majd mondom, hogy az elfojtott adrenalin töltetet nem tudom miben kiélni, idő, mire rendbe jön a lábam annyira, hogy el tudjak tartani egy motort, de sosem értem be kevesebbel, mint az aktuális hülyeségeim. S már várom, hogy megint őrültnek nézzenek, sőt tagadni sem tudom.
Eleresztem a fülem mellett a szegény dumát, nem tudok többet, mint együtt érezni és megpróbálni feldolgozni. A segítsége nélkül egyelőre megvagyok. Bólogatok, lássa, hogy figyelek.
A cigit elveszem, kap egy hálás vigyort, meg egy „köszit” Gyorsan rágyújtok, kerek kis füst karikákat fújok, ahogy a nikotin jólesőn árad szét a tüdőmben.
- Értem, amolyan ezermester. Még a laptopokhoz is értesz?
Mert akkor tök sokra vihetné… A rám vonatkozó résznél kicsit csálén fújom ki a füstöt, beleköhögök.
- Nem, én nem tudtam eddig dolgozni, a sulit is csak most kezdtem, eddig nem igazán éltem megfontolt életet, mostanában jöttem rá, hogy a fotózás érdekel és ebben látok…célt. A szüleim meg támogatnak, ahhoz képest, ami voltam, ez életük nagy pozitív fordulata. Te mit tanulsz?
Kérdezem gyorsan, nehogy kárörvendő krákogásba kezdjek. Mindig rámjön, ha anyámék kerülnek szóba.

A hit csodákra képes.
Mosolygok rá, én sok igazságot látok benne. Isten amúgy is vigyáz ránk, de a mi feladatunk figyelni magunkra.
Jah, ha már kocsira meglesz a motor még könnyebb lesz.
Bólogatok, mert hát nekem is így volt.
Hát, ahogy gondolod, amúgy meg haza kell szállíttatni és csá. Legalábbis az is egy megoldás szerintem és olcsóbb mint a benzin néha...
Vonok vállat, szerintem jó dolog ez a fajta kényelem. A diákhitelre csak nevetek fejet rázva.
Pffff, dehogy, az életem végéig fizethetném. Na meg ha a faternál beüt megint a krach, akkor nem bírnék neki segíteni. Annyira nem fontos az a motor, max veszek valami ócskát és addig bütykölöm míg el nem indul. Aztán csak festés kell és kész. Vannak alternatív ötleteim. De egyelőre egy PC kell, mert hát a sulihoz muszáj valamin dolgoznom, nem akarok folyton a gépteremben meg a könyvtárban rohadni.
Húzom a szám, mert ott vannak gépek, de nem túl otthonos a dolog.
A szavaira viszont nagyon elkerekednek a szemeim. Ilyet se ajánlottak még, de mégsem érzem szivatna. Viszont párszor velem megtették, nem akarom hogy kihasználják.
Héj, Reeven, ez... klassz ajánlat, de... figyelj, azt se tudod hol lakom, sőt még a vezetéknevemet se tudod. Mi van ha kölcsön adod és nem látod többet? Az emberek könnyen kihasználják a kedvességet. Ha meg nem tették eddig is. Egyébiránt... benne vagyok, ha beleadhatok. Meg kicsit jobban ismerjük egymást.
Mosolygok, mert max bukom valamennyit, ha nem, akkor meg csak nyerhetek. A fater ezért kicsinál, de ha nem vadi újat veszünk, olcsón kijövünk és akkor viszont buli lenne.
Hamarosan már dohányzunk az egyik asztalnál, a cigi nekem is jól esik, kicsit stresszes volt ez a meló...
Hmmm, valamelyest. De csak a hardwerhez, a softwerek kínaiak nekem... De szedtem már szét laptopot, raktam is össze, nem ördöngösség, főleg ha megvan a típus, meg ilyenek, már az alkatrészek miatt.
Vonok vállat, könnyű szétkapni őket, bár nem teljesen egyformák, de egy sima hagyományos laptop nem vészes.
A fotózás nagyon népszerű mostanság. Mit akarsz fotózni?
Kérdezgetem, közben megjön a kávé (vagy amit kért), a sajátom elkezdem megcukrozni, tejet is rakok bele, kavargatom.
Áh, webszerkesztést... ritka unalmas, de talán több pénz van benne mint a sima szerelő szakmában. Na meg apám akart nekem valami diplomás szakmát, bár elég nyögvenyelősen megy. Ohio-ban könnyebb volt, kevésbé volt neves suli, de ez... Frances lettem de félek kibukom.
Vonok vállat szokás szerint, mert hát én meg a tanulás... nem vagyunk puszi pajtások sajnos. Főleg a könyvek untatnak, uhh.

Ja, végülis...Biztos hülyéskedik a srác, elvigyorodom és megtoldom a dolgot
- Hegyeket mozgat!
Tény, hogy a motor jobban illene a személyiségemhez, az ihlet adó figura máris kap egy nagy plusz pontot tőlem! Az sem hátrány, hogy meghív cigizni. Kicsit le is maradok a beszélgetésben, annyira elvonja a figyelmem az ábrándkép: jómagam fekete bőrdzsekiben, miközben hasítok, háttérben egy felszálló repülőgéppel. Ez nem egy filmben volt?
Visszatérve, diákhitel, nem bejövős Chrisnek, ha jól emlékszem az apjáról még konkrétan nem beszélt.
- Szóval faterodnak van valamilyen üzlete?

Az alternatív ötleteken felnevetek.
- Hajrá! Még a végén szerelnél egy időutazó motort, vagy olyat, ami repül. Nincs laptopod?
Remélem nem volt lenéző a hangom, inkább csak megdöbbentem. A mai világban az olyan mint a szappan. Kicsit csavarok a fejemen, mintha rázni akarnám, de félúton gondolnék egyet.
- Nekem van egy régi, amit nem használok, meghagytam, mert vannak rajta játékok, de kb csak ezért nem dobtam még ki. A játékokat ki lehet írni
Nézek rá nyomatékosan. A gép különben menne is a szemétbe, apámnak is van vagy három, amit nem használ. Ez kicsit reálisabb mint a következő ajánlat, hogy veszek egy motort, de ez nem olyasmi, minthogy most becsukom a szemem és engedem, hogy leszúrjon.
- Ja, persze. Az időt nem mondtam, egy motort gondolom nem két nap beszerezni. Addigra megtudnám a vezetékneved és egyéb olyan infókat, hogy nem tudnál előlem meglógni. Meg ugye idő, mire leteszem a hajtásit motorra, egyelőre a lábam se bírná. Bocs, nem mondtam, de az idő nálam relatív kategória.
Ráncolom a szemöldököm, néha még keverek eseményeket, vagy nem látom úgy át. Időzavarban vagyok. Az is elgondolkodtató használták-e már a ki a kedvességem, de nem hiszem, inkább fordítva. Ez sem igazán kedvesség, haszon alapú befektetés.
- Nem vagyok kedves, nem a tiéd lenne, hanem csak kölcsönkérhetnéd cserébe, hogy megszereled a cuccaim. A laptop kedvesség, ez nem
Legyintek, megfogta velem a gyerek az isten lábát, mi?
- Beleadnod sem kell, ha rendes leszel, meghát tényleg nem mai téma, mert egyelőre még kocsira sincs jogsim, viszont ez a motor téma nagyon megfogott.
Őt meg megsajnáltam, de ezt nem mondom. Viszont akár haverok is lehetünk, nem? Akkor meg igazából könyörgés nélkül bármikor odaadnám. Lehet megint előreszaladtam.
- Akkor sima ügy, ha eljössz velem hozzánk megnézhetnéd a gépet és vihetnéd isten hírével. Bár cserébe lehet arra megkérnélek írd ki nekem a játékokat.
A fosós vizsgabiztos úgyis le fogja mondani a napi programom további részét… Közben lazán cigizek, megjön a kávé, de cukor nélkül iszom meg. Oda kell figyelnem a dolgokra…és nem akarok csatlakozni az oktatómhoz a budiba.

Hogy a fényképezés népszerű lenne?
- Tényleg? Mindent, amiben meglátok valami mást is. Most például az unokanővéremről szeretnék képeket csinálni.
Lia, szombat, tónál, fel van ám jegyezve!
- Huh öregem, az tényleg. Én is Franceses vagyok, de figyelj, biztos tudsz majd puskázni, vagy kettessel, de átvergődöd magad, laptoppal könnyebb lesz. Most már akkor is adok neked, ha hozzád kell vágnom.
Webszerkesztés laptop nélkül? Az apját gyakran emlegeti…
- Apáddal élsz?
Mekkora sumicig izé lehet, hogy elküldi a fiát ilyen unalmas szakra és még gépet sem szerez neki. Persze diploma, diploma, de már egy keresett szakember lehet jobban elboldogul, meg nem úgy tűnik, mintha élvezné…

Azokat talán nem, de felér velük egynémely következmény, amit a hit okoz.
Én így gondolom, szerintem a hit igenis nagyon erős és jó dolog. Erőt ad a mindennapokhoz és utat mutat. Apa kapcsán nem teljesen értem a kérdést.
Üzlete? Nem, TV szerelő volt, most is szerelő de egy másik cégnél, kisebbnél, magánnál. Én az egészségére értette, volt már egy szívrohama.
Jövök rá közben hogy a krach szó okozhatott zavart az erőben.
Pf, haha, az jó lenne, bár nem is tudom... elcsapna egy repülő... kész Harry Potter feeling lenne!
Igaz ott valami fa volt a hunyó, de hát nem gáz, érteni fogja a lényeget szerintem. A laptopra rázom a fejem.
Nincs, egy öreg PC-nk volt, de az nem bírja a mostani programok gépigényét, meghagytam a faternak.
Vonok vállat szokás szerint, az a gép már őskövület, vacakolni sem érdemes vele. A szavai meg a nézése nem esik le nekem, ugyan minek kéne leesnie? Nincs pénzem, hogy megvegyem, meg vettem mindenféle alkatrészt már csak össze kéne raknom őket. A múltkor Lolita lekötött, nem haladtam vele sokat.
Jah, a PC-t én is azoknak hagytam meg, jó kis Win 98-as csodáknak!
Mosolygok, egyetértően bólogatok. Majd mikor a motor jön szóba már bocsánatkérőbben mosolygok.
Oxi, nekem jó. Amúgy Hart. Már a vezetéknevem. De jah, a következő fizuig még nekem is várni kell, elvégre most kezdtem és a tartalékok az útra meg a tancuccokra kellettek...
Na jah, még nekem is idő, nem most lesz, de mivel Reeven is így gondolja, nincs gáz.
Hmmm. És mi van ha mindkettőnknek kell?
Csak egy felvetés, de érdekel hogy gondolta megoldani. A laptop miatt kérdőn nézek rá, mire gondol, mint említettem, nekem az nem esett le.
Majd meglátjuk hogyan alakul. Odébb van. Majd beszélünk róla újra, ha odajutunk. Tudod: felesleges azon gondolkodni hogyan jutunk át a hídon, ha még a folyót sem látjuk.
Áh, az ilyeneket zsigerből nyomatom lassan, de van igazság alapjuk, szóval nem zavartatom magam. Persze mosolygok mellé és nem is bántóan mondtam, de érezni érdekel a dolog.
Ennyire alkatrésznek való, úgy érzed? Amúgy kiírom neked szívesen, csak vegyél DVD-t vagy CD-t attól függően mit olvas, ha olvas, ha nem akkor meg kell egy pen-drive.
Vonok vállat, az egyáltalán nem bonyolult dolog, az még nekem is simán megy. Szerintem neki is menne, csak időigényes és lusta hozzá.
Jah, legalábbis elég sok fotós van a suliban, meg a környéken sok a fotós szaküzlet is. Nem nézted?
Lehet még nem volt ideje, nekem feltűnik ha lépten-nyomon belebotlok valamibe.
Igen? És mit szól hogy felkérted modelnek?
Kellemesen lep meg hogy sulitársra találtam benne.
Áh, hagyd, remélem valami okos megsajnál. Na jó nem, de ha már egy két dolgot megértek talán elég lesz a ketteshez. Csak a feladatok sok időt vesznek igénybe és eléggé lehangoló hogy a gép előtt görnyedek majd éveket még mire lesz valami.
Csóválom a fejemet is hogy nagyon nem vonzz a dolog, de ha ez van, akkor ez van. Lehetne rosszabb is.
Már nem, koleszos lettem. De eddig anyagilag jobban megérte hogy ott maradtam nála. Ellenben itt a tandíj olyan magas, hogy kihasználom a koleszt ami jár vele... mondjuk nem rossz, tetszetős, csak a szobatársak... nos... Willel még elvagyok, de a másik kettővel nem beszélgetek inkább, jobb a békesség.
Fújom ki a füstöt erősebben a tüdőmből, majd iszok egy kis kávét. Richie meg Adam nem egyszerű esetek.
Te? Ősökkel? Vagy saját kecóban?
Kérdezek vissza, mert nem nagyon mond magáról sokat, csak tolakodni sem szeretnék. Ez talán így belefér.

Egyetértően bólintok, bár én nem pont egy vallási „hitre“ gondolok, hanem mindenre, ami ebbe a kategóriába tartozik, nevezhetnénk akár meggyőződésnek is. Az apjáról kérdezem, mert úgy tűnik nagy hatással van rá, valamiért azt hittem külön boltja van, nemtom már mi vezetett ehhez a gondolathoz.

- Ou...sajnálom. Nem baj, ha így dolgozik?
Bukik ki, pedig nem kéne ebben vájkálnom, azt is megértem miért ragaszkodik, ha ilyen gond van, az ember hajlamosabb. Meg létezik szülőszeretet, csak erre mindig erővel kell emlékeztetenem magam.
Kicsit felnevetek a repülő motoron, könnyelműen legyintek.
- Óvatos lennél.
Asszem nem esik le Chrisnek, hogy neki akarom adni, nemtom mennyire jó, vagy rossz, mert nem értek a programokoz, nem véletlenül mentem el a művészetek irányába az Egyetemen se, de azért megnézhetné.
- Úgy értem nem használom, eljönnél hozzánk és megnéznéd. Ha jó, ha bármi használható van benne, nyugodtan elviheted, nekem nem kell, ha nem viszed, kidobjuk.
Átmásolok néhány játékot esetleg, vagy a régi képeket, az orvos szerint az jót tenne az amnéziámnak, de egyébként nekem tényleg nem kell.

De szar lehet szegénynek lenni, Chrissel valahogy szembesül az ember a kemény valósággal, ha egy amerikai álomban él...
- Igazad van Mr Hart, nem most, csak egy hirtelen ötlet volt, gyakran vannak agymenéseim. Legyen egyszerűbb. Idővel én is szerzek motoros jogsit, veszek hozzá szerkezetet és kölcsönkérheted, most, hogy már tudom a vezetékneved. Cserébe segítenél gyakorolni rajta, a motoron és szerelnél, ha kéne, hm?
Végülis ez az előző ajánlat, csak kevésbé tűnik Terézanyásnak! Igen, te csóró, én neked adom mindenem – wwwáh, nem akarok ilyen hatást kelteni, csak nekem egyszerűen könnyen mennek az ilyen dolgok, ha már van, miért ne osztanám meg azzal, aki rászorul?
- Ha sikerül a vizsgám nekem lesz kocsim, majd azzal megyek, ha épp te használod.
Igazából én úgyis csak az adrenalin éhségem csillapítanám vele, távok megtételére ott lenne az autó.
Biccentek, végülis igaza van, kicsit elszálltam, sok mindent akarok egyszerre és azonnal, pedig attól, hogy most keltem fel, nem biztos, hogy holnap megint meghalok.
- Aha, nekem nem kell. Van pendriveom, meg tárhelyem, nem lenne sok idő, annyi minden nem lehet rajta, megcsinálom én a másolást, neked nem is kéne, te csak elvinnéd.
Igazából fingom nincs mennyi minden van rajta, de a nagyon szar játékokat nem másolnám át.

A fotózásról beszélünk tovább és hogy nekem izgalmasnak tűnik az iskola, ő meg mintha csak szenvedne, többet kéne lazítania.
- Elég szégyellős, de majd feloldom, tök feleslegesen gátlásos.
Úgy tűnt Lia nem érzi mostanában magát kifejezetten szépnek, meg akarom mutatni azt a töbletet, amit ő esetleg most nem lát magában. Meg nekem is jó, gyakorolok. Nőket és tájakat fotóznék inkább, meg elvont képződményeket, de az is természet. Nő is lesz, természet is lesz.

- Biztos megéri majd a végén, addig meg szerintem kapcsolódj ki néha. Nem tudom neked a szerelés mennyire az, de ha csak tanulsz és dolgozol könnyen belefásulhatsz.

Nem akarom kioktatni, de akaratlanul is lehangol, amit mond. Szerelni nehéz, tök csóró és még a sulit is utálja, meg úgy néz ki egy beteg apja van. Bakker még a végén elsírom magam.
A koleszra kicsit felkapom a fejem, jól hangzik, bár amit a szobatársairól mond nem annyira...
- Miért, ők milyenek? Én otthon, de albérletet szeretnék keresni, még folyamatban van. Chris...
Kicsit lehajtom a fejem, pusmogósabbra vált a hangom.
- Ma délután, este ráérsz?

Apára rázom a fejem.
Nem, szerintem a stressztől meg a zsíros kajáktól volt, már jobban van rég. Csak oda kell figyelni az öregre.
Mosolygok, mert masszív motoros az öreg, annyira nem féltem, csak nehéz elmagyarázni neki hogy kevesebb szalonnát meg hasonlót kéne ennie.
Az igaz, nem akarok lezúgni!
Mondom a repülő motor manőverre. A laptop kapcsán elkerekedik a szemem.
Kidobni? Miért dobnád ki?
Nálam ez a fogalom nem igen él, elvégre ha valamit kidobunk az már tényleg semmire sem jó. De olyan meg ritkán van, ráadásul egy komplett gép!

Jól van Reeve, oxi, megbeszéltük.
Mosolygok, főleg mert Mr Hart... hülyén hangzik. De látom ragaszkodik ehhez, meg kitart a véleménye mellett akkor miért ne?
Hm, jól van. Vagy én kérem el a fatertól az övét, ha csajozol.
Vigyorodom el, mert kinézem belőle, mondta is, hogy erre is használná, szóval belefér szerintem.
Azért szólj ha segítsek. De lehet fel tudjuk gyorsítani meg ilyenek, nem kell kidobnod meg lemondanod róla.
Ahogy ő simán odaadná, én simán megszerelném meg frissíteném neki, hogy tudja tovább használni. Nem tartanám fair dolognak, ha nem ajánlanám fel és nem hívnám fel a figyelmét erre.

Nem lehet hogy csak nem szereti ha fotózzák? Nem mindenki szereti...
Vetem fel csendesen, mert ki tudja. Lehet hogy csak ennyi a baj.
Tudom, szerelni szeretek, csak tanulni nem. Elég unalmas szerintem. És kábé öt perc után belefásulok, ez van!
Nevetem el magam, mert hát ez van. Bár a Starbucksot nem szeretem, ez tény... azt ott hagyom amint lehet, csak hát na... nem úgy megy az.
De amúgy kiszoktam, csak minden haverom Ohio-ban maradt, alig ismerek itt még valakit... szokom az új szitut.
Vallom meg neki mert nem titok. Eljárnék én dumálni, sörözni, ilyenek, de kivel? Will-el szoktam, néha Daviddel, de valahogy sokszor nincs meg a közös hang, azt hiszem, hiába bírom őket. Aztán a koli lesz a téma, meg a lakások.
Háát... Richie elég magának való, amolyan... kemény fiú. Adam alig van a koleszban mondjuk, de ő tipikus új Brad Pitt. Will is mondjuk, de ő haverkodósabb. Vele szoktam dumálni, ilyenek. Az albérlet az jó, hajrá.
Buzdítom, mert én is akarok majd, csak előbb még próbálok spórolni a sulira. A pusmogás meglep, reflexből közelebb hajolok.
Rá. Miért?
Miért van rossz érzésem, hogy pusmog? Kíváncsian nézek rá, mi járhat a fejében.

Legalább az apja jól van, kifújok némi levegőt.
- Aha, akkor már értem miért emlegeted olyan sokat, te vigyázol rá.
Nyugtázom. Nem kérdem meg merre van az anyja, így is sokat kérdezek, letörni meg nem akarom.
A repülő motorra biccentek, ahogy a laptop témára is.
- Sok régi kacat van és akad helyette jobb, nem is egy.
Nekem ez természetes, anyámék mindig kidobták, ami már nem kellett.

- Kezet rá Mr Hart
Vigyorgom, nyújtom felé a jobbom, jó üzlet ez, mégse vagyok akkora őrült. Legalábbis most még nem akarok felrobbantani semmit.
- Felgyorsíthatod, megszerelheted, magadnak.
Mondom komolyan, ezt már letárgyaltam itt belül, nem kell nekem annyi gép. Ha el is romlik, amit most használok, bár ajánlom neki, hogy ne tegye, van pótlék, egy régebbi, amit Chrisre testállnék tulajdonképpen egy olyan, amiben még régi játékok, punk zenék és néhány őrült kép van kb 18 éves koromról.

Ezen elgondolkodom, nem mindenki szereti?
- Tuti biztos nincs oda érte.
Most, hogy így visszaemlékszem.
- De más baja is van mostanában, csak nem mondja el és még mindig nem hiszi el milyen szép, viszont a velem való munkát élvezni fogja, majd úgy intézem.
Nem ideges, siettető fotós leszek, aki különféle pózokat kér tőle, csak meg akarom mutatni neki, amit én is látok. Aggódom Liáért.
- A te szakod tényleg baromi unalmas lehet, én se szerettem soha, csak, ami érdekelt. Az valahogy beszívja az agyam magától, de matekos dolgokhoz nem nagyon értettem soha, különben csillagásznak mentem volna.
Mondom egyetértően, neki gáz lehet infó blablákat magolni, én nem értek az ilyesmihez.
Ahá, kicsit összeáll, hogy olyan új fiú mint én. Viszont lehet nincs annyira őrült, hogy random ismeretlenekre csak úgy ráakaszkodjon betépve. Hoppá, ez a volt énem.
- Megértem, ezzel én is így vagyok, bár nekem sosem voltak valami mélyek a kapcsolataim…
Vallom be, megvakarva a fülem tövét. Egy barátom nevére sem emlékszem, gáz.
- De ezen változtatni fogok! Neked sok ilyen mély dolgod volt Ohioban? Pontosan… hogy működnek?
Vannak elképzeléseim, de megkérdem inkább, meg Chris elég reális figura, vagy legalábbis megfogható, mindennapi dolgai vannak.
A kemény fiúval már tuti összebunyóztam volna heccből, hehe. Kicsit felnevetek a Prad Pittekre.
- Akkor ők olyan gyúrósak és szőkék? Tényleg mindig krémezik az izmaikat?
De kééész, egyszer mennék el halálra égetni őket! Kicsit jobban sajnálom most Christ. Igen, a pusmogáson kicsit igyekszem változtatni, felpillantok rá és rendesebb hangszínen mondom.
- Kirúgni a hámból.

Ez amolyan kölcsönös dolog, vigyázunk egymásra.
Nem vagyok én apa csősz, csak hát csak mi vagyunk egymásnak. Anya után nem keresett magának mást, szerintem nem is akart, én meg... keresek ugyan csak még nem találtam. Legalábbis megfelelőt még nem.
Az más...
Ha van jobb és csak porosodna náluk, valahol érthető hogy kidobják a cuccokat. Csak nekem akkor is fáj a szívem értük, látatlanban is.

A sírba kerget a Mr Harttal, de vigyorogva szorítom meg kicsit a kezét, hogy áll az alku, legyen. Meglátjuk mi sül ki belőle.
Fura alak vagy haver.
Lehet amolyan vörös kereszt lovagja, csak ő most nem kaját meg ruhát osztogatott a csóróbbaknak, hanem régi gépet. Én csak a ruháimat szoktam elvinni oda, ilyesmit nem tudok.

Akkor miért nyomatod neki? Inkább vidd el kirándulni vagy valami. Vagy vásárolni, azt szeretik a csajok.
Mondom én, mert én aztán rettentően értek hozzá ugye.
Ha te mondod. De lehet nem is a külsejével van baja. Az ember ha elégedett önmagával külsőre is szebbnek látja magát, ellenben ha nem... hajlamos a küllemben keresni az okokat. Pedig nem ott kell.
Nem ismerem a csajt, nem is láttam még, lehet hogy valóban nem egy szépség vagy éppenhogy az, de amíg van valami ami elégedetlenné teszi... sokaknál láttam ezt, igazán csinos lányoknál is.
Szerintem míg fotózod kérdezgesd. Csak ne erőltesd, az nem segít.
Mondom finoman, mert én látom a jó szándékot Reevenben, de sajnos az sem mindig a jó megoldás. Az emberek rohadt bonyolultak.
A csillagászat jó lehet, amúgy... jah. De a matek még mindig könnyebb, mint az irodalom, az olyan elvont. Meg a biosz meg a többi... ez legalább olyan, hogy vagy kijön az eredmény vagy nem. Nincs köztes állapot, ami jó.
Legalábbis engem megnyugtat, hogy csak ennyi és kész. Nem kell azon agyalnom, hogy egymillió másik szemszöget is vizsgáljak meg ilyenek.
Nem tudom mennyire a mélység számít, vagy inkább az, legyen akire számíthatsz. Ha valakit kedvelsz és segíteni akarsz akkor is fogsz ha csak kicsit kedveled, de akkor is ha nagyon. A lényeg az őszinte kedvelésen van.
Vonok vállat, mert én sem érzem hogy olyan mély barátságaim lennének. Egyszerűen a barátaim és kész.
Az meg hogy hogy működik... bizalom kérdése az egész. Vagy bízol valakiben vagy nem. Szerintem ennyi a történet. Az emberek szerintem szeretik túlbonyolítani a dolgokat, mert egyszerűbbnek tűnik mint beismerni egy vagy két dolgot, csak úgy, egyszerűen. Félnek kedvelni is, mert ijesztő. Pedig a szeretetben semmi ijesztő nincs.
Én, aki azt tanultam szeressem felebarátaim, nekem természetes, hogy kedvességgel és bizalommal fordulok mások felé. Igaz, sokszor vissza is éltek ezzel, de annyi ember van, egy-két ilyen tapasztalat miatt nem ítélhetek meg egy tucat másikat. Legalábbis én ezt szűrtem le. Közben elszívtam a cigim, gyújtok is rá a másikra, nem zavartatom magam, elöl hagyom a dobozt, ha Reeve akarna szintén még egy szálat. A következő kérdésére vigyorogva fújom ki a füstöt.
Fff... Richie nem, ő vékony és sötét hajú, de a másik kettő olyasmi. Az meg hogy krémezik-e nem tudom, elég nekem hogy Will szeret meztelenül flangálni, nem szoktam nézni mit csinál.
Továbbra is amondó vagyok semmi újat nem látok és nem érdekel, de ha véletlen benyit valaki akkor az necces, de hát magyarázhatjuk.
Mire érted?
Fújom félre a füstöt, ne őt kapjam telibe, de ráncolom a homlokom, hogy mi jár a fejében. Ez egyénenként változó, kinek mit takar. Gondolhat arra is leisszuk magunk egy kocsmában, vagy azt is, hogy nem dámapartit játszunk a parkban hanem sakkot. Kinek mi.

Megértően bólogatok. Nem nagyon akarok beledumálni, mert nem látom belülről hogy működik ez a viszony és a legtöbb embernek általában kelleni szokott valaki, akiben megbízhat. Én is ezen dolgozom most, de eleve nehezen nyitok (mélyen)
Megint megvakarom a hajam hátul a tarkómnál.
- Ezt mondták már mások is…
Nemtom jó, vagy nagyon rossz, vagy mindkettő egy kicsit.

- Miért, miért, hát szükségem van modellre. Látok fantáziát a vonalaiban. Vásárolni nem, kidöglenék ne viccelj! Csomó ideig válogatnak és cipelheted a vackaikat… Esetleg az a vicces változat jó, amikor felpróbáltok mindenfélét egy poénosabb boltban.
Mindenben van fantázia, csak meg kell látni.
- Kirándulni viszem és ott fotózom le.
Jelentem ki magabiztosan.
- Egen, tuti valami belső aszú rágja, de nem akarom erőltetni, hogy elmondja, nem akar róla beszélni.
Vonok vállat, hogy ennyire nem vagyok fontos neki. Mert az biztos, hogy nagy dolog lapul a háttérben, ha öt percenként sírógörcsökben tör ki valaki. Gondolom…én már időtlen idők óta nem sírtam, azt sem tudom képes vagyok-e ilyesmire egyáltalán. Simán túlélem, ha Liának nem vagyok fontos, egy bizonyos körtől beljebb úgysem kerül hozzám közel senki, legalábbis nem ilyen gyorsan, még ő sem. Hisz legutoljára is azt hitte a „komoly” Reeven soha nem is létezett. Felpillantok rá mosolyogva.
- Okos srác vagy te Chris, jobbat érdemelnél a testépítőknél.
Viccelek, felröhögök, hogy aztán elkomolyodva tegyem hozzá.
- Pontosan ezért nem erőltetem.

Chris racionális fazon, egy meg egy az mindig kettő. A csillagászat és az irodalom pedig tele vannak rejtélyekkel…
- Értem mit mondasz, de én pont másképp működöm. Imádom kifürkészni a rejtett értelmeket, viszont az irodalmat csak elolvasni szeretem, nagyon sok a túlelemzés olyan írókról, akik már régen megmurdeltek. Vannak igaz megállapítások, sokszor mindent belemagyaráznak, szerintem különböző olvasatok vannak. Akkor mégiscsak jó szakon vagy te, csak kitartás kell.
Sandítok rá.
A barátos dolgon nagyon figyelek, mostanában elég segítőkész vagyok, néha nem is értem miért.
- Tényleg? Hát…valahol igaz, gondolom, ezt jelenti az önzetlenség. Te így működsz? Nem is vársz el cserébe semmit? Engem magányossá tenne ez…valahogy üresnek érezném.
Viszont abban is van valami, amit ő mond, talán én is csak túlbonyolítom. Bólogatok magam elé.
- A bizalom nehéz és nem tudom…nem tudok bízni, ha ez nem kölcsönös. De igazat mondasz, hogy a szeretet a lényeg és minden más talán csak túlbonyolítás. Te nem félsz ugye? Létezik olyasmi, hogy valaki semmitől sem fél a világon csak ettől?
Érdeklődöm Chris prófétánál.

Felvonom a szemöldököm, kicsit röhögök.
- Bakker, téged nem zavar? Mondjuk ha tudod, hogy nem meleg és nem neked bemutatózik nincs gáz.
Engem zavarna, mert irigy vagyok az izmokra. Megkérdem elszívhatok-e még egy szálat, ha igen élek vele, jól ismert méreg nyugtatja szervezetem.
- Mit szólnál egy night klubbhoz?
Pöccintek le kis hamudarabokat a cigim végéről, hogy aztán újra nagyot szívjak bele. Ha neki más elképzelései vannak, nyitott vagyok, ez egy egyszerű lehetőség, ami eszembe ju. De mehetünk maffiózókkal pókerezni is.

Nevetek hogy mások is mondták neki, hogy fura alak, bár én nem rossz értelemben mondtam csak amolyan... megállapításként.
Áhá. Szóval ő amolyan múzsád is?
Nem tudom ez jó szó-e rá, de hirtelen nem tudom másképp megfogalmazni.
De az is fárasztó egy idő után, hidd el, haverommal mi hülyültünk így, de fél óra után meguntuk azt is.
Nevetek, de vállat vonok.
Kombináld össze, ügyes!
Vigyorgok, amúgy komolyan mondom, így sokkal hangulatosabb lesz. Csak legyen jó idő meg megfelelő fényviszonyok vagy mi kell egy jó fotóhoz.
Idővel majd csak fog. Ez amolyan türelem játék is mint az origami.
Húzom el a szám, hogy nem lesz egyszerű, de segíteni mindig jó, úgy gondolom.
Okos? Ezt se mondják rám sűrűn haver!
Nevetek jóízűen, mert szerintem minden vagyok de okos nem éppen.
Elvagyok én az izomagyúakkal is, nincs velük gond. Adam amúgy is lehet kiköltözik. Na meg ha szobacserét kérek mi garantálja hogy nem valaki bogarast kapok?
Vigyorgok, bólogatok a szavaira, én megértem. Nekem nincs rá most keret és nagyon is szép és igényes a koli, jól felszerelt, szavam nem lehet.

Nem mondtam hogy rossz szakon lennék, én választottam, magamtól, csak úgy igazán nem köt le semmi ilyen szellemi munka. Amit te is mondasz, olyanon agyalni, mit gondolt ez meg az száz évvel ezelőtt... pff ugyan már! Én csak a bibliát olvasom, ott hallgatom meg örömmel ki mit gondol egy egy részéről, mert örök. Minden korban talál az ember bölcselmet benne. De a teológia sem csigáz fel, meg kell valljam.
Vonok vállat, mert ez van, lehet kicsit érdektelennek tűnök, de nem tudok vele mit kezdeni.
Én így működöm, de minden ember másképp éli meg ezeket. Nekem ez elég, így is lettem nevelve, de el is fogadom. Nem érzem üresnek, üres akkor lenne, ha nem érezném jól magam velük, vagy nem lenne senkim.
Nem tudom miért érzi üresnek, elvégre mitől lesz mély a dolog? Honnan tudja, hogy az már "elég" mély?
A félelem nagy gátad lehet, amíg félelemmel viseltetsz sosem lesz könnyű a lelked. De persze könnyen ér csalódás ha olyan vagy én, nem csaplak be. Az élet majd eldönti melyikünk volt az okosabb.
Mosolygok rá, mert én mindenkinek megszavazol először a teljes bizalmam. Most például neki is.
Már arra gondolsz, hogy a szeretettől, vagy hogy bízni merjen? Igazából a kettő talán ugyan az is, mert mi a szeretet ha nem feltétlen bizalom és biztonság, öröm?
A szeretet bonyolult fogalom és nem is vagyok nagy filozofáns alkat.

Zavar, de megtanulok együtt élni vele. Ő ilyen, hát el kell fogadni ennyi. De nem meleg, meg ha az is lenne sem zavarna, csak engem hagyjon lógva, ennyi. Semmi bajom senkivel amíg tiszteletben tartja az igényeim.
Mosolygok, feltartom a kezem is hogy ácsi van és akkor béke is van. A cigire bólogatok, vegyen amennyi jól esik, ez amúgy is az emlegetett Willtől van, még tőle kaptam ajándékba.
Night club? Elmehetünk, de nem vagyok kimondott partyarc, nem tudom látszik-e...
Rajzolom a mutatóujjammal körbe a levegőben az arcom mosolyogva, némi kétkedéssel, hogy valóban rám gondolt-e. Nem is hiszem hogy lettem volna-e már ilyenben, meg abból is több fajta van. Vagy nem?

Nem gondoltam még erre, mivel még nem fényképeztem le, csak akarom. Könnyedén legyintek a levegőbe, miközben magyarázok.
- Nem tudom, lehet.
Tény, hogy főleg nőket akarok fényképezni, félmezeteln, olajos fazonoktól falnak mennék. Én még sosem hülyültem haverommal így, max ruhát loptam, de abból se rossz érzésem, se lelkiismeret furdallásom nem származott.
- Nem vagyunk mi nők, hogy élvezzük a le s felöltözést.
Bólogatok vigyorogva, értem miről beszél. Selfikben sem akarok brillírozni... Igen, összekombinálom, ez már rég így van eltervezve, bólintok.
Szerinte Liához türelem kell, ebben van valami.
- Te türelmes embernek tartod magad?
Nem régóta ismerem, de nekem annak tűnik. Tudom, hogy ezt nekem is meg kell tanulnom, sokszor rálegyintek a dogokra, türelemmel, de sokszor több dolgot akarok egyszerre, vagy idő előtt. Viszont, ha nem kapom meg nem cirkuszolok, azt is felfogom, hogy Liának több idő kell, néha eszembe jut, mintha rosszul esne, hogy nem oszt meg velem dolgokat, de aztán leesik mekkora baromság ez. Megint a józan eszemmel kéne vitáznom,nem szeretem, kimerítő.
- Miért ne lennél, jó tanácsokat adsz.
Vonok vállat. Türelmesebb mint én, nem bírnám az izmokat, már a látványuk se menne minden nap. Hozzájuk b*nék náhány törölközőt, meg elvből cseszegetném őket.
- Kaphatsz jót, rosszabbat is, ha bírod, akkor kitartást.
Nézek rá sajnálkozva, mert ez azért (nekem) durva lenne.

Bólogatok azon, hogy felesleges olyasmiket tanulni amit mások száz évekkel ezelőtt csináltak, kivéve, ha csak olvasod, regényben, az érdekes lehet. Már mondanám is a regényt kivételként, de megakaszt a bibliával.
- Biblia? Te olvasod a bibliát?
Nézek úgy rá, mint egy idegenre, aztán vadul ráncolom a szemöldököm, mintha egy különösen bonyolult egyenletet kellene megoldanom.
- Az nem…unalmas?
Kockáztatom meg.
- Jézus még hagyján, de az ószövetség. Xy ilyen fiai…
Vallásos? Ez csak most esik le. Hááát Chris ezek szerint nagyon jó ember ha az önzetlenség ennyire kielégíti. Megint úgy nézek rá, mintha nem bírnám megemészteni, hogy lehet valaki ilyen reális és jó.
- Az a lényeg, hogy te elégedett vagy.
Félelem, hé én nem is magamról beszéltem. Najó, ez átlátszik. Nekem könnyű a lelkem, csak vannak dolgok, amik még nehezen mennek. Ezt a félelem dolgot elég Jézus styleben nyomja.
- Mármint…te olyan vagy, hogy mindenkiben megbízol, mindenkinek őszintén kinyílsz? Én is azt hiszem, hogy a kettő összefügg. De mondjuk a szeretet, ami talán magával vonja a bizalmat. Aha…hát neked biztos könnyű, egy hívőnek. Gondolom ti ezt hívjátok Istennek, de őszintén én nemtom van-e Isten
Fintorodom el.
S aha, a szobatársaihoz való viszonyán már látom a keresztény felfogást. Hát ehhez se fűzök hozzá többet egy öblös bólintással. Végülis, amíg nem kezdenek ki vele mindegy…csak, na…én püfölném őket.
- Mindent ki kell próbálni. Olyanra gondoltam, ahol csajok táncolnak színpadokon, vagy az öledben. Nem túlöltözve
Nézek rá nagy, sokat sejtető szemekkel. Elrontom a kis papot.
- Nem látszik, csak ha a bibliát hozod szóba, bár lehet a bűnös lányoknak tetszik.
Ha nem akar jönni nem erőltetem, de hátha, tök szent életet él, nemár…

Pff, na jah.
Bólogatok, nem vagyok egy nagy öltözködős valaki.
Annak. Sokan ezért sem kedvelnek, túl higgadt vagyok. Sosem kiabálok vagy húzom fel magam. Türelemmel vagyok mások fele, remélve, ők is türelemmel viseltetnek irántam. De sokan csak idegesebbek lesznek attól, hogy látszólag nem érdekel semmi.
Vonok vállat, múltkor Kimberly is ettől csömörlött be. De most komolyan, egy ostoba nőn húzzam fel magam? Minek?
Pff... mondom amit gondolok, majd az élet eldönti jó volt-e vagy sem. De igyekszem megosztani a tapasztalataim, hátha tanulsz az én káromon.
Szívok egy mély slukkot, majd még egyet számban a cigivel. Fogalmam sincs mennyire jók a tanácsaim, de ésszel adom őket, remélve segít. Én szeretem az embereket, szeretek segíteni ha tudok. De bölccsé sajnos nem válok általa.
Mint mondtam türelmes ember vagyok Reeven. "Mert milyen dicsőség az, ha mint bűnösök eltűritek az arculütést? Ha ellenben jót tesztek, és mégis türelmesen szenvedtek, az kedves az Isten előtt."
Mosolygok rá, mert szeretem ezt az idézetet. Szerintem még passzol is, ha nem is teljesen, de a lényeget leszűri szerintem.

Persze hogy olvasom.
Közlöm kicsit nevetve, mert ez a fej, annyira tipikus. De nem zavar, max ő is ufónak néz majd érte, nem lenne új.
Nem. Azaz vannak benne leíró részek, vagy olyanok, amiknél a felmenőket ecseteli, meg ki kinek a kije, az unalmas, de számomra lényegtelen is. Azokat a részeket olvasom, amik tanítanak. Azok nem unalmasok, bár néhol nehéz a szövege elismerem. Sok idő volt mire megszoktam, de mióta olvasni tudok olvasom azt is.
Az életem része, mindig olvasok belőle.
Szerintem az ószövetségben jobbak a történetek, Mózest jobban csípem. Jézust is szeretem, de az Ószövetség hozzám közelebb áll.
Mosolygok, mert ezek szerint belelapozott, ígéretes kezdet. Kár hogy letette.
Japp, más nem számít, csak hogy meglátjuk a jó dolgokat. A boldogság nem eszköz az életre, hanem az élet maga, ha akarjuk.
Mosolygok, megiszom a kávém, feleslegesnek tartom a kesergést, mert rossz dolgok mindig vannak és lesznek is. Simán csömört lehet kapni.
Igen. Mi értelme hazugságra építeni egy kapcsolatot? Na meg mi titkolni valóm lenne, egyszerű ember vagyok, hétköznapi félelmekkel és vágyakkal. A bizalom meg olyan dolog, hogy elsőre mindenkinek megszavazol. Másodjára már csak indokkal, ha újra kiérdemli.
Azt nem teszem hozzá, hogy nincs nehéz dolgok, de megtanultam hogy ezt jobb nem hangoztatni, mert szívtam már ezzel is.
Istennek sok alakja van, van aki másképp hívja. Isten maga a szeretet, azt kérded? Meglehet. De én inkább gondoskodásnak hívom. Erőt ad, ha hiszel abban hogy erőt ad. Boldogságot, ha te is teszel érte. Ő önmagában kevés, kellesz hozzá te is. Mi "hívők" is csak emberek vagyunk Reeven. Se többek se kevesebbek nálad. Az a különbség, hogy mi sosem vagyunk magányosak, mert érezzük az Úr tekintetét. De neked kell eldöntened, engeded-e érezni, vagy megtagadod.
Vonok vállat, nem akarom megtéríteni, győzködni, hogy márpedig van Isten és neki hinnie KELL. Baromság. A hit mindenki esetében személyes dolog. Elnyomom a csikket és gyújtok másikat, élve bűnös és önpusztító szenvedélyemnek. Majd gyónok este és hálát adok érte.
Ehh...
Vigyorodom el és lesütöm a szemem.
Értem, értem, sztriptízbár. Ott spec nem voltam még. Nem olcsó hely, ugye tudod? Elmehetünk, bár... kicsit mazochizmusnak gondolom a dolgot. Már... érted, ott van előtted a nő, gyönyörű, kívánatos, de nem ér hozzád, ahogy te sem hozzá. Annyiban másabb mint a pornó, hogy élőben hangulatosabb, ellenben nem recskázhatsz rá, mert mindenki lát!
Nevetem el magam fejcsóválva, nem vagyok én szent, csak jobb szeretem a beteljesült izgatást. Bár az sem elégítene ki, csak ideig-óráig, ez a gáz.
De ha akarod megnézhetünk egyet, szerintem mi leszünk a legfiatalabbak, talán szívesebben táncolnak nekünk a lányok, mint a vén szivaroknak.
Szívok megint egyet mélyen a cigiből és oldalra fújom somolyogva. Lökött ez a srác, de amíg nem próbáltam nem mondom hogy nem jó.

Megdumáltuk, nem szeretünk öltözködni, az a nők dolga, nekünk elég azzal bajlódni, hogy lefejtsük róluk a ruhákat.
- Hm, fura, pedig ez jó tulajdonság. Akkor veled nem is lehet összeveszni? Hm…hát szerintem kihívást kéne látniuk benned, olyan lehetsz, mint a brit királyi testőrség, ráadásul egy csomó szituációban megmentheti az életed.
Én már csak tudom, nekem megkeseríti, hogy nem bírok az indulataimmal. Elég egy vakkantás és bármilyen buldognak nekimegyek. Érdekes, hogy Chrissel az érem két oldalát képviseljük. Persze sokszor nekem sincs kedvem konfrontálódni, mert van, hogy tényleg leszarom az embereket, de pl a Chrissel baszakodó tagtól kivert a víz. Hm….meg kellett volna vernem.
Biccentek, mondja, amit gondol, kevesebbet nem is várok el. Aztán majd tanulok. Vannak dolgok, amikben olyan atomszűz vagyok.
Najó, amikor idéz elröhögöm magam. Nem, egyszerűen képtelen vagyok visszafogni. A szám elé kapott kézzel rotyogok, mint egy fazék, kibuknak nagyobb viháncok, aztán kicsit elengedem magam, csak későn kapcsolok.
- Bocs, ez olyan izé idézet volt? Hát te tényleg baromi keményen tolod. Bérelt helyed van a mennyországban, az tuti!
Kicsit fészkelődöm, máshová helyezem a súlyt a széken.
- Majd szólhatnál fenn az én érdekemben is.
Fújok ki füstöt, ha létezik ez a baromság, egyértelműen a másik oldalra kerülök. És még csak annyit tudok, hogy a mostohaanyámat keféltem, meg kiraboltam egy templomot. Uhhh, ezt Chrisnek jobb ha sosem mondom el.

- A biblia elég félelmetes lehet. Mármint nem nekem csak úgy amblokk. Ha fúrsz vasárnap elvernek az ördögök.
Fenyegetem meg mutatóujjammal játékosan, nem, engem ez a vallási maszlag nem tud meggyőzni. De attól még Chrisnél baromi érdekes, szeretnék erről többet megtudni. Türelmes ember, szóval talán nem fog megsértődni, ha kicsit gúnyolom az igét. Mekkora baromság már a tíz parancsolat.
- Szerintem a tíz parancsolat szar. Uradat istenedet imádd és csak neki szolgálj? Mekkora baromság ez! Ha létezik isten tuti nem ekkora egomán köcsög, hogy imádatot akarjon. Vagy nem katolikus vagy? Az én családom sajna az.
Óóó volt egy időszak, amikor rördögűzőhöz vittek és nagyon rákaptak a vallásra, szóval tudok egy-két dolgot.
Hmm….baszki! A hatéves Chris bibliával a kezében, ez ijesztő.
- Jó, a bölcseletes részek biztos nem olyan rosszak… de azért a Micimackót is ismered, ugye?
Pislogok rá. Kb hatéves fejjel, jajj ne már! Mózes. Oké, nem röhögök! Mózes!
- Miért Mózes? Mondjuk elég menő volt a csipkebokorral, ugye ő az?
De ha választani kéne én Jézus párti lennék. Jesszusom, vagyis basszus isten nevét szádra hiába ne
vedd! Szóval azta… Mózesről beszélgetek
A boldogságos dologra bólintok.
- Ezzel egyetértek!
Teljes mértékben, nincs is mit magyaráznom rajta.
- Semmi, hazudozni tényleg nincs értelme. Csak…én úgy gondolom a bizalmat nehéz megszavazni. Kinek, miért, mennyire? Másodszor talán már nem is érdemes, én nem tudnám.
Ő biztos, ő nagyon hívő, tényleg. Beszarás, hogy van ilyen!
Kicsit idegesítő, hogy ennyiszer kimondja a nevem.
- Hm…de mi van, ha csak beképzelitek az urat? Ha valójában nincs is senki és csak szeretnétek elhinni, hogy van valaki? Mert az kellemesebb, mert jobb úgy élni. A megtagadás erős szó, én csak kételkedem. Nem láttam még Istent, nem szólt még hozzám, nincs rá bizonyíték, hogy létezik.
Nem is szerettem, de ez egy más kérdés. Ezt a dolgot én csak szeretném megismerni, de még nagyon az elején vagyok. Viszont mi van, ha csak áltatják magukat? Nem lesz-e nagyobb csalódás a végén, ha rájönnek mindez csak illúzió?
Igen, nagy a kísértés, hogy megrontsam a srácot, hátha a sztriptíz bárt is bűnnek tartja, szerencsére ennél racionálisabb.
- Az igaz, nagyon felizgatnak, de úgy hagynak… és végülis olyan mint az állatkert, csak nézed őket, nem ugyan az. Mondjuk, lehet, hogy ki lehet kölcsönözni őket… De igazából még én sem voltam és egyszer mindent ki kell próbálni. Fizetem a te jegyed, az nem gond. Annál jobb, sajátítsuk ki őket!
Vigyorodom el, bár szó mi szó mazochizmus… Max. este jó álmaink lesznek. Csak nem olyan rossz, ha még mindig van rá kereslet… Bár mondjuk ez csak este lenne aktuális.
- Addig van kedved megnézni a gépet, amiről beszéltem és megszabadítani tőle?
Kérdem, még elég korai az idő… A vezetőm közben visszatér az illemhelyiségről és majd hazafurikáztatom magunkat, ha neki úgy jó. Egyelőre elvan azzal, hogy fizet, én meg intek neki, hogy bejöttem, nem a kocsiban vártam meg.

Azt mondanám nem egyszerű. De nem jellemző.
Csóválom a fejem a veszekedésre.
Megmentheti az életem? Amúgy azt hiszik nem is érdekel, ha már nem lettem ideges. Pedig csak hamar felfogom, hogy semmi értelme bosszankodni és túllépek magamban a dühöngés részén és inkább a békés megoldást keresem. De ha temperamentumos vagy majd rájössz, hogy fura tapasztalni, meglátjuk hogy viseled!
Nevetek kicsit, ha őt nem zavarja nekem csak jó. Aztán idézek neki a Bibliából, de nevet, úgy fest neki ez abszurd, pedig semmi sincs benne.
Az izé alatt bibliait értesz? Igen, az volt.
Vigyorgok, mert látom kész a másik.
Áh, nem ettől kerülsz mennybe, bárki mondhatja az Úr igéit, de ha nem gondolja komolyan, csak szavak maradnak.
Mosolygok, nem gondolom magam eleve jónak. Nekem is van mit gyónnom, mint akárki másnak.
Látnak mindent, nem kell szólnom.
Kacsintok rá, most vagy megijed vagy megnyugszik, bár valószínű egyik sem.

Istenfélő ember lennél, hogy ezt gondolod? Amúgy semmi ijesztő nincs benne, a szeretetről szól, az meg nem ijesztő
Csóválom a fejem mosolyogva, főleg hogy megint, vigyorgok is. Nem sértődöm meg ha valaki más véleményen van, mindenki úgy éli az életét ahogy számára a legjobb.
De az vagyok. Ez a parancs arra int, hogy ne hamis bálványokat istenits, ne tévesszen meg pár szó, mert Isten csak egy van. De én amondó vagyok mindenki abban hisz amiben szeretne, csak higgyen. A hit fontos dolog.
Vonok vállat, nem vagyok szűk-látókörű, vannak gondolataim.A micimackóra felnevetek.
Persze, olvastam mást is, de én Robinson Crousot jobban csíptem, mint a Micimackót. De hogy őszinte legyek, kevés könyvet olvastam, nem szeretek olvasni, nekem unalmas hogy ücsörgök csak.
Vonok vállat megint, nem az én világom.
Aham. Ő biza. Bár én József történetét jobban szeretem ennél. De az is jó!
Bólogatok, szeretem az Ószövetség történeteit.
Te tudod mivel lehet kiérdemelni. De én például miért érdemeltem ki? Fél órája ismersz.
Mosolygok rá, hogy szerintem nem olyan nehéz dolog a bizalom.
Nincs, ez a hit lényege. Bár a szél se látható, de tapasztalható. A világ kisebb csodái megfigyelhetőek, ha nyitott szemmel és lélekkel nézel körbe. Persze lehet nincs semmi, de mégis... a kérdés az, számít-e? Vagy a hit számít?
Szerintem utóbbi, az érzés a lényeg, nem a mögöttes elgondolások, hogy akkor van-e, nincs, bizonyíték van-e, ilyenek.
Haha, nem hiszem hogy kikölcsönözheted őket mint egy DVD-t, az már borély amiről te beszélsz! De jah, elmehetünk, szeretek szép nőket nézegetni, csak nem csinálom ilyen egyértelműen általában!
Vigyorgok és nevetek kicsit, sztriptízbár... anyám. De miért ne?
Kösz. Majd legközelebb én hívlak meg valamire.
Mosolygok, szerintem most nem lenne nálam annyi kes, ami a belépőre elég lenne, hát még másra.
Persze. Csak ez a melóm volt mára, de hát azt leshetik, szóval szabad vagyok. De te nem órán vagy most véletlen?
Sandítok rá, majd a klotyó felé bökök a fejemmel. De már jön is ki az ipse. Persze ha mehetek velük nekem az is jó, nem hiszem hogy elrabolnak és eladnak rabszolgának.

Túl nagy energia lenne összeveszni vele a hecc kedvéért, inkább csak bólogatok. Egyelőre nem is tudnék elképzelni olyan szituációt, mert Christ nem bántanám.
- Sokan azért járnak pórul, mert őrülten a másiknak rontanak, ha az pl az anyjukat szidja és így belesétálnak mondjuk egy késbe. Meglátjuk, nemtom, mert nagyon nyugodt emberrel még nem vitáztam.
Egyelőre úgy vagyok vele biztos nem zavarna, aztán meglátjuk.
Az izé alatt bibliait értek, vigyorgok a srácra, bólintok.
- Azt… De te komolyan gondolod. Azok a pletykás öregek, akiknek csak a szájuk nagy, de egyébként nem hisznek tuti a pokolban égnek el…. Hm, szívesen ott lennék, hogy lássam az arckifejezésük, mikor ez kiderül.
Jóleső érzés szenvedő öregasszonyokra gondolni. Chrisre pillantok, ez túl mélyen érintené, hallgatok, a poklon morfondírozok. Abban sem hiszek száz százalékosan. S ha van pokol és én oda kerülök vajon lehet öregasszonysütögető rangra kerülni?
- Ahh…ez kicsit perverz, mármint látják, ha fürdök?
Nevetgélek, nekem ez túl megfoghatatlan és úgy döntök nem agyalok a poklon, azért mégsem tölt ez olyan jó érzésekkel…
A szeretet a legijesztőbb, le is sápadok. Istenre csak legyintek
- Dehogy félek, egy olyan Istenben nem tudok hinni, aki hülye törvényeket hoz, ha létezik biztos nem olyan, amilyennek a keresztény ember képzeli szegényes, emberi, szűklátókörűségéből szemlélve valamit, amit nem bír felfogni.
A katolikusok egy olyan istent állítanak a mennyország élére, aki egy rossz embernek is elmenne.
Ahh katolikus, a legrosszabb, mondjuk Chris annyira nem durva, abból a szempontból, hogy a hit nem egy negatív dolog.
- De mi számít hamis bálványnak? Nem hiszem, hogy a többi isten hamisabb lenne mint a keresztény Isten, olyan isten kéne, aki nem ujjal mutogat a másikra és zárja ki a többieket. Ez az egész Isten dolog szerintem helytelenül van felépítve, mintha valamilyen tulajdonságokkal bíró, ítélkező féreg lenne, miközben azt mondja ne ítélj, hogy ne ítéltess… Ha van isten, biztos nem ítél és nem katolikus.
Lehet ezzel örökre elvágom magam nála, de ez olyan vélemény, ami egyszerűen kibukik, legfeljebb meglocsol szenteltvízzel, én meg elkezdek füstölni.
Felnevetek én is, Robinson sem rossz, bólogatok.
- Dehogyis, hisz a könyvek mind más világokba visznek, valójában sosem maradsz ülve, legalábbis szellemileg.
Főleg, ha fantáziadúsabb műveket olvas valaki, de akár a Twist Olivér is elvisz. Londonba mindenképp.
Mózes, József, töröm az agyam mi a különbség.
- Az az amelyiket a tesói beledobtak a kútba és aztán Egyiptomba ment?
Nem vagyok biztos benne, de annak au ürgének voltak ügyei a kígyókkal is asszem.
A bizalom kérdésnél kicsit megütközök, megszavaztam volna neki? Valamennyire biztos, mert a vallási nézeteimet se vázolom sűrűn, de azért Chris elég kevés dolgot tud még rólam.
- Hát te jó ember vagy…de idő kellene, amíg teljesen kiérdemelnéd, meg egyelőre ez…nemistom, hogy megy-e nekem.
Pusmogom halkabban, szinte morgolászva. Nem tudom mennyire szavazok bizalmat és vagyok őszinte… Erőltetem a dolgot és próbálok kapcsolatokat építeni, de nem egyszerű. Az csak buta, anyagi dolog, hogy nekiadom a gépem. Mert nem kell, mert anyámék kidobnák.
- És én mivel? Hogy elmondtad a vallási dolgaid, ami gondolom fontos neked… Én nem vagyok vallásos, szóval nekem könnyebb beszélni róla, mint neked.
Mert nem számít annyira. De neki fontos.
- Igen, a szélben jobban hiszek! Vagy ha van Isten, akkor olyan mint a szél…akkor is van, ha nem hiszel benne.
Lehet, hogy jó lehet olyannak lenni, mint ő.
- Te biztos azt mondanád a hit számít, én ezzel annyiban érte egyet, hogy én is azt vallom minden csak nézőpont kérdése. Bár Isten léte ennél kicsit több, ha olyan mint a szél, akkor is van, ha nem hiszel benne. Kiderül, ha meghaltam.
Akkor biztos történik valami, addig Chris élvezze a hitet, ez biztos segít neki a hétköznapokban, meg ilyesmi.
A sztriptízbárban benne van, helyes, liberális keresztény, az orrom alatt vigyorgom: kikölcsönözni őket mint egy dvd-t. Biztos van az a pénz…
- Igen, tudom, de hátha szokott olyan lány is lenni, ami elvihető egy-két körre. Na mindegy, nem akarlak kurvázni vinni, csak nézzük őket.
Szögezem le gyorsan és kicsit megnyugtatóvá avanzsálva arckifejezésem.
- Jó, majd egy teára. Jó citromosan szeretem, ja és a baracklevet, azt nagyon.
Vigyorgom, hülyéskedek csak, nem kell meghívnia. Szerintem úgyis elfelejti.
Bólintok, hogy ezt az ötletet vállalja és ráér, merthogy addig meg tudná nézni a gépet kell-e neki, talán az enyémen is tudna csinálni valamit…
- Szerintem annak vége, az ispe nincs jól.
Bökök felé a fejemmel.
- Na gyere.
Hívom és már bicegek is az oktató felé, aki rögtön szabadkozással kezdi és hogy elvisz egy darabig, de ő hazamenne, mert nincs jól. Nagyvonalakban megbeszéljük, melyik útvonalon tegyen ki, hogy lesz jó nekünk, majd tömeg közlekedünk, ha kell jegy Chrisnek, kap tőlem ajándékba. Remélem nem bánja, egy egész jó helyet javasol kitevésre, nem kell onnan már sokat utazni.

Reméljük nem is fogsz, vita nélkül jobb.
mosolygok, nem tudom elképzelni se hirtelen mi a szöszön veszhetnénk össze, de csúnyán.
Na de kérlek, ez nem túl szép dolog. Az Isten amúgy is könyörületes.
Mosolygok, de ez a kárörvendő magatartás valahol mulattat, szerintem simán lehetne ijesztgetni az embereket ezzel. Bár ma már kevés az igaz istenfélő, aki kötelességből tartaná a vallást szerintem.
Aztán jóízűen felnevetek, hogy perverznek gondolja hogy az Isten mindig látja, akkor is ha fürdik.
Igen, mindig, akkor is ha szeretkezel!
Nevetek, nem bírtam kihagyni.
Igen, nehéz befogadni Isten bölcsességét. Ez tény.
Elvégre nekünk csak egy életnyi időnk van, nem a végtelen mindenség. Aztán megint nevetek, hogy ha van isten, az "nem a saját hitén van".
Ki tudja. A Bibliában minden le van írva, de száz és százféleképpen lehet tanítani és olvasni. Ezért van hogy mindenkinek a maga igazságát kell megtalálnia, felfedeznie. Isten csak annyit kér, higgy benne és üdvözülsz.
Mosolygok, elvégre ha hiszel benne és az akaratában, akkor úgy élsz ahogy kéri, jóságban és szeretetben és helyet kapsz mellette a mennyekben. De persze én is csak egy felfogás vagyok a sok közül, ki tudja Istenen kívül, kinek van igaza?
De fizikailag igen. Annyira elgémberedek. Meg... okés, nem vagyok szellemileg itt, de... a való világ is érdekes. A képregényeket jobban csípem, azok rövidebbek, sok bennük a fantázia, bőven elég nekem. Amúgy szeretek inkább fizikailag is ténykedni. Mondjuk csoportosan csinálni valamit. Az otthoni gyülekezetben sokszor volt közös program, szerettem őket.
Igen. A testvérei irigyek voltak mert az apjuk jobban szerette őt és bedobták. József lett a fáraó tanácsosa, de megbocsátott nekik és sosem bántott senkit, csak segített.
Bólintok, szeretem József történetét. Aztán valahogy tovább kanyarodunk a bizalom témakörébe.
Honnan tudod hogy jó ember vagyok? Egyszerűen megszavazod a bizalmad, ha nem is az egészet de egy részét. Most is ezt teszed, amitől ódzkodsz és nem érzem, hogy nehéz lenne.
Mosolygok rá, szerintem nyílt szívvel könnyebb élni. Néha fel lehet sülni, de ha egy kedves és jó embert ismerünk meg, kárpótolva leszünk.
Azzal hogy barátságosan fogadtál, önzetlenül segítettél és kedves szavaid voltak és vannak.
Könnyű bizalmat szavazni neki, mert rendes gyereknek tűnik.
A vallásról pedig nekem könnyű beszélni, azoknak nehéz, akik nem vallásosak.
Legalábbis nekem így a logikus.
Ez így van.
Szerintem is van, ha sokan nem hiszik, attól még van. És nem azért mert én hiszek. Amíg van aki hisz, létezik, utána is, csak nehezebben találják meg az emberek.
Hamarabb is, barátom. Hamarabb.
Mosolygok, szerintem még életében rájön, hogy van Isten, látom benne a hit magvait.
De éles kanyart veszük aztán, már a sztriptízbár a téma. "Ne paráználkodj!" Khm... hát hoppá.
Jól van, nem vagyok híve, hogy olyan nővel szexeljek, aki mindenkivel teszi. Nem is tudom...
Vonok vállat, nem ítélem el az ilyen nőket, de én olyat nővel akarok lenni, aki velem akar lenni, nekem akarja adni magát és nem másnak, én pedig ugyan így. Annak van intimitása, ennek nincs, átmenetileg jó, de hosszú távra nem elégítene ki.
Igen? Igyekszem megjegyezni!
Mosolygok, szóval citromos tea és baracklé. Csak össze ne öntsem neki, szerintem nem lenne valami ízletes ,hiába megy egy helyre.
Nincs jó napja, úgy fest.
Vonok vállat az oktatójára. Aztán követem hozzájuk, van jegyem, mert inkább busszal járok, apának kell a kocsi.
Nem fogok otthon zavarni nálad? Csak kérdezem.
nem minden szülő szereti, ha a gyerek haverjai feljárkálnak. Apa mondjuk nem ilyen, de volt ilyen haverom.
Amúgy miért hiszed hogy ez a bizalom dolog nem menne neked? Volt valami rossz tapasztalatod?
Kérdezgetem már feléjük sétálva, mert eddig ezen agyaltam, miért mondhatta.

Attól függ, ha nem annyira kedvelem szeretek vitázni, viszont sokszor lesz ez egyenlőtlen, ami egy idő után unalmas. Chris viszont rendes gyerek, csak bólintok, vele nem is szeretnék.
Igaz, elég szemét voltam.
- Jól van, bocsi. Bár igaz lenne és létezne az Istened!
Végülis jó érzés elhinni, amit Chris, hogy van, megbocsát, valamiféle irányító figura, mintha az embernek kisebb lenne a felelőssége.
Az Isten perverz.
- Akkor legalább lát egy jó pornót, az szerintem sokkal cikibb, ha egyedül csinálod, vagy kakilsz
Morfondírozok hangosan, kicsit nevetve.
- Neked mi lenne a legkínosabb, ha mit látna?
Bólogatok, hogy ha van Isten, akkor a bölcsességét nem könnyű megemészteni
-Ezért veszélyes a vallás, mert félreértik, például ott voltak a keresztes háborúk, Isten nevében mészárolták egymást. Ennyire félreérteni valamit…
Csóválok fejet.
- Csak ennyi? Hát az jó lenne. Bár, ha úgy vesszük hinni nem egyszerű. De ha lenne bizonyíték, mutatna egy égő csipkebokrot, talán.
Mondom ezt is kicsit vigyorogva. Könnyű az olyan embereknek, mint ő.
Kicsit más téma, nem szeret olvasni.
- De a realista regények például a valóságról szólnak.
Magyarázom.
- A képregényeket én is, melyik a kedvenced?
Kapom fel a fejem rögvest, ez olyasmi, amiben hasonlítanánk? Imádom a szuperhősöket.
- Csoportosan? Például….gitározni kb hat emberrel, vagy nagyobb csoport?
Nem nagyon értem mi jót lehet nagyobb csoportban csinálni. Én a nagy csoportokat nem kedvelem, persze beszívva más volt, a bandatagok, némi partizás, akkor nem annyira számított. Hallgatom közben Józsefet.
- Az apja cseszte el!
Vonom le szenvedélyesen a konzekvenciát. Jó, hogy nem vágok az asztalra…
- Miért kellett jobban szeretni, mint a többit? A többiek nem kaptak eleget, ezért lettek köcsögök, aztán bedobták, tiszta sor. Az apa volt a hibás.
Fonom keresztbe a kezeim ítélkezően.
Honnan tudom?
- Megérzés… Meg amiket mondasz. Igen, valamennyire megszavazom, mert szimpatikus vagy, de mélyebben nehezebb. Érted? Egy bizonyos szintig nem olyan nehéz megszavazni, csak egy mélységi szint után.
Próbálom megmagyarázni, hogy bár megszavaztam neki a bizalmat, nehezemre esik minél mélyebb témákat szántuk, sőt egyre nehezebb lenne…
- Jah kösz, hát persze, tudok rendes is lenni
Vigyorgok rá. Mostanában igyekszem egyre rendesebb lenni.
- Értem. Hát nekem sem nehéz, bár a pokolról talán.
Mert mi van, ha tényleg létezik és örök szenvedés vár rám, ha ennek vége? Nem vagyok mazochista, a fájdalmat élvezni és kockára tenni dolgokat elég más.
Nos, ő úgy gondolja hajlamos vagyok a hitre. Vállat vonok, rendes, hogy biztat, de nem vagyok biztos benne, hogy menne. Mélyebben, vagy igazán. Úgy nem, ahogy ő hisz. Nem is hisz, hanem biztos benne, mintha látta volna a másvilágot.
Más téma.
- Naigen, abban nem sok kihívás van, de szórakozni jó.
Végülis nem nagy ügy, amíg nem keverünk bele érzelmeket, vagy nem csalunk meg valakit.
A teát és a barackot viccből mondom, mosolygom is, mikor közli, hogy megjegyzi. AZ oktatómnak tényleg nincs jó napja.
Indulunk közben hozzánk.
-Dehogy! Örülnek, ha normális emberrel látnak. Hát még ha tudnák, hogy katolikus vagy! Anyám örökbe fogadna! Apám meg el akarna cserélni a tieddel.
Mondjuk akkor az ő családja nagyon rosszul járna. Közben kérdez, bizalom. Nem volt rossz tapasztalatom, legalábbis nem emlékszem.
- Nem volt semmilyen. Alapból nem nagyon nyíltam meg senkinek. Még annyira sem, mint most neked
Közlöm szerényebben. Közben akkor járműre szállunk, vagy valami, viszonylag hamar meg is érkezünk hozzánk.
- Mert másoknak nem mondtam el, hogy nem nyílok nekik meg.
Teszem még hozzá halkabban, kicsit rántva a vállamon, mintha nem lenne ez olyan fontos.

Bólintok, én is remélem hogy létezik, bár mivel én hiszek, nekem alap hogy létezik. Valahogy az a fura, ha azt gondolom nincs. Aztán jövök neki pár hülyeséggel, minthogy legintimebb dolgai közepette is látja őt az Úr. Ami amúgy igaz, csak az nem, hogy Istent pont ez érdekelné, vagy hogy mondjam.
Isten mindent lát, ezeket is. De gondolod ha lát egy billió sőt, ezt nézi mióta világ a világ, érdekli?
Nevetek, én már naaaaaagyon unnám, de hát szerintem őt az érzelmek és a cselekedetek érdeklik, nem a szükségletek úgymond. Neki nincsenek is.
Isten előtt nem szégyellek semmit. De amúgy bárki előtt nem fürdenék vagy vágnám a lábkörmöm érted... Vagy összeszedsz valamit valami fürdőben vagy akárhol és épp odalenn próbálod kikúrálni valami kencével és rád nyitnak... hát öregem, szerintem az sem kellemes. Magyarázkodhatsz mit és miért csinálsz...
Nevetek, igazából rengeteg minden lehetne még, de hirtelen semmi sem jut igazán eszembe.
Na igen. Isten sosem kérné hogy ölj. De az emberi ostobaság és nem belegondolás, beleérzés miatt sok bűnös dolgot elkövetett.
Értek vele egyet, valahol valóban veszélyes. De elég szomorú, hogy annak kell titulálni, mikor olyan természetes dolog volt mindig is mint a levegő.
A hit lényege pont ez. Ha bizonyíték kell, nem is hiszel. Ezt tudni és érezni kell. Nem látni.
Mosolygok.
Amúgy sem hinnéd el, azt hinnéd trükk. A mai világba már semmit sem hisznek el az emberek, azt hiszik filmes trükk. Akkor is ha amúgy teljesen komoly és baj van például.
Sóhajtok, de mosolygok. Váltunk az olvasásra, de hát abban nem jeleskedem, maradjunk annyiban.
Igen, a többségük biztos unalmas is a részletes leírásokkal... huh, nem kéne, kösz.
Nevetek, engem nem a fantázia része zavar, egyszerűen hogy... csak ülök órákig és... olvasok. Nekem ez nem program, legalábbis hosszútávon nem.
Hmmm, szeretem a Marvel regényeket. Meg a DC-t, de szoktam krimiket is olvasni meg paródiákat, karikatúrákat. Igazából mindenfélét, abból nem vagyok válogatós. Bár a romantikázósakat nem nagyon szeretem.
Húzom a szám, de mosolygok, azok nagyon eltúlzottak és visszatetszővá válnak számomra.
Na és te? Van valami? Én nem bírtam dönteni. Bár... pókembert eléggé csípem. Meg Flasht.
Nevetek, talán őket, ők olyan... tényleg jó fiúk. Nem inognak meg soha.
Áh, játszani nem tudok, a zongorán is csak elpötyögök. Hát vagy sportolunk valamit vagy társasozunk, kártyázunk, vetélkedőt csinálunk, ilyesmi.
Vonom fel a vállam, sok jó program volt, szeretettem őket.
Hát... a szeretet erejét nem lehet befolyásolni. De ettől még nem volt indokolt amit a testvérei csináltak, ez belátható.
Mondom szelíden, de csak mert ő meg harcias lett. Nem zavar, mosolygok rajta, az sosem baj ha heves érzéseket kelt valakiben egy történet. Azt jelenti érdemes róla beszélgetni.
Miért kéne hogy mélysége legyen? És honnan tudod hogy mi fér még bele? Hmm, az még belefér, hogy engedd hogy levágjam a hajad, de azt, hogy megborotváljam az arcod nem, mert félsz elvágom a nyakad?
Nevetek, csak sarkítok és hülye a példa de akkor is.
Sosem tudhatod ki milyen igazából. Amíg nem ad jelet arra, hogy megbántana mondjuk, miért ne kaphatna teljes bizalmat?
Kérdezem, érdekes téma. Én nem szoktam kategorizálni, de nincsenek is nagyon titkaim.
Szóval mivel csütörtök van, ma pont jó fej leszek napod van? Mázlim volt hogy nem tegnap futottunk össze, akkor bunkó napod volt, mi?
Nevetek, kiforgatja a szavaim, még ilyet!
A pokolról? Miért pont arról? Ijesztő?
Másra nem tudok gondolni, miért nehéz arról beszélnie. Aztán
Hát... ez is csak egy szükséglet, meg aztán lányokkal együtt lenni jó...
Adok igazat, kár hogy sosem tudok a helyzetekkel mit kezdeni, szerintem ott is csak addig lesz nagy a mellényem, míg csak nézni kell, gyönyörködni, de aztán... inkább húzok elő egy nyuszit a kalapból és mászok a helyére.
Hát... nem hiszem. Miért, ők is vallásosak?
Kérdezem a szüleiről kifelé menet.
Nem mertél vagy nem volt kinek?
Különbség, remélem nem tolakodó a kérdés. Elvégre ez is amolyan... bizalmas kérdés, nem? A kocsiban annyira nem beszélgetek, ha ott van az oktató, úgy is ő magyaráz.
Miért mondanád? Érezték gondolom. Az ember láthatatlan falakba ütközik. Aztán vagy talál egy ajtót, vagy nem.
Vonok vállat újra, szerintem ez nem csak Reeven felelőssége. Ha nem motiválják miért kezdjen csak úgy magáról kisregényt előadni? Szerintem normális, ha idővel válaszol bizonyos kérdésekre az ember. Nem mindig van helye és ideje bizonyos témáknak az adott szituációban. Ha megérkezünk nézem merre lakik. Ha nagy ház tuti megnézem magamnak, hogy azta, nem is tudom mikor láttam vendégként belülről ekkora házat. Meg erősen kétlem hogy olyan kis lakásuk lenne, mint nekünk volt a faterral. Az másfél szobás volt. Jó kicsi... de legalább könnyű volt takarítani.

karakterinformáció

» Szobatársak Matt-Tina
» Mindennapok - Richard and Matt
» Ez egy vicc? ~ Nina & Matt
» Tanuljunk főzni - Matt & Will
» Tesós nap ~ Josh & Matt

Survivors - Reeven and Matt

Survivors - Reeven and Matt

Similar topics

Similar topics