Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Hétf. Feb. 01 2016, 21:45

-Na ez az... ha visszamész a múltba és megváltoztatsz valamit, minden megváltozik. Lehet meg sem születsz, de akkor hogyan tudtad megváltoztatni a múltat? Jó, persze új idősík kezdődik vagy valami, de akkor is eltűnsz. Bár sosem így csinálják, de ez lenne a logikus nem?
Ingoványos terep ez az időutazás, én mindig belebonyolódom.
Aztán még beszélgetünk, jól elvagyunk, örülök, hogy áthívtuk Josht, nincs sok barátom itt LA-ban.

Aztán persze mit sem sejtve megyek vissza a mosogatásból, ahol anyám a téma, de hogy miért, meg mi köze Joshnak mindehhez, meg amúgy is... nem értem. Titkos kapcsolat és hasonlók hagyják el apa száját, de nekem magas az egész és olyan szinten feszült leszek, hogy inkább ki is megyek. Kell a cigi, meg kell nyugodjak, ha már nem dadogok, talán merek is kérdezni. Addig csak még idegesebb lennék, hogy megint nem bírok normális ember módjára megszólalni.
//Bocs, ebe belenyúlnék. Judith nem volt a szerelme. Matt anyja csak éppen ott volt és nyomult, vigaszt adott, hogy nem volt Hannah. Nem szerette Matt anyját, mert a te anyád szerette, ezt beszéltük meg. Ergo, csak azért vette el, mert terhes lett és hiába volt züllött, azért vallásos nevelést kapott, így a fiát felnevelte. Emiatt van az is, hogy Judith nem szerette se őt, se Mattet, mert ő csak a karrierje miatt akart hozzámenni, azt hitte gazdagok lesznek. Nem számolt azzal, hogy pont az apaság miatt hagyja ott az egészet. Szóval bocs, de ezt akkor nem mondta el ugyan Joshnak, csak annyit, hogy Judith-tal is lefeküdt mert nem gondolkodott és mikor megmondták apa lesz, megkomolyodott. //
Sokat mesél, próbálja felidézni pontosan hogy volt, mint volt. Szeretné, ha Josh megértené, nem volt olyan egyszerű a helyzet.

-Nem terveztem örökre elmenni. Csak hazamenni, rendbe rakni az életem és olyan férfiként visszamenni, aki felvállalható. Nos... nem ment rögtön. Abban sem voltam biztos jó-e ha velem marad, ha engem választ, mert tényleg nem volt semmim. Matt anyja... ledérebb volt mint édesanyád, persze ne gondolj róla rosszat. Csak könnyen elcsábított, hogy magányos voltam, nem vagyok rá büszke. Aztán jött Matt és... a fiam mellett döntöttem. Nem tudtam, hogy van még egy fiam, akinek apa kell...
Mondd inkább csak ennyit, mert anyámat sem akarja rossz színben feltüntetni, nehogy rólam is rosszat gondoljon Josh, meg kiérezni nem volt könnyű döntés. Persze miattam nem bánta eddig, de ez a tudat, hogy a szerelmét és a fiát, az ő fiát pedig ott hagyta... több mint nyomasztó.

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Csüt. Feb. 04 2016, 19:37

// Bocs, oké. Nem törlök vissza, úgyis értjük egymást. Igazdodm az elképzelésedhez, és bocsi, hogy nem emlékeztem pontosan...//

- Nos, amikor visszamegy a múltba, nem a saját életébe nyúl bele... Arra nincs hatással. -Ennek ellenére bólogatok Mattnek- Tudom, miről beszélsz. Én is ismerek ilyen sztorikat...
Bár azzal nem feltétlenül értek egyet, hogy a szereplőnek ki kéne iktatnia magát a jövőből, a múltban eszközölhet olyan változásokat, aminek lényegében ez lenne a következménye.

Jonathannal kínos feszengésben maradok kettesben. Matt kiakadt, szívesebben tudnám őt most a közelemben, de persze, hazudnék, ha azt mondanám, nem érdekel, amitt Jonathan akar mondani. Ismerte anyámat. Az a férfi volt, aki együtt volt anyámmal (s tudomásom szerint nem volt más), így.. ő az apám.
Halggatom, és igyekszem megérteni, de inkább az anyám pártján állok, és őt képviselem ennyi év távlatából is.
- Sosem írt neki. Sosem jelezte, akarja a folytatást... Gondolja, ha esélyt ad maguknak, a nagyszüleim nem támogatták volna mindenben?
Én nem értem, ha olyan nagyon odavolt, miért nem próbálkozott legalább kapcsolatot tartani vele. Egyszerűen elment... És semmi nyomot nem hagyott maga után. Olyannyira félt (?) az anyám, hogy még azt sem mondta meg, kivel volt együtt (ezek szerint kit szeretett), inkább megszökött.
Nem ébred bennem részvét, amikor elmeséli, miképp lett apa. Ő tehet róla. Minden az ő hibája. Tanulnia kellett volna, harcolni azért, akit szeret. És az anyám? Ő sose jutott eszébe? Egyáltalán, találkoztak még valaha? Erről még nem beszéltünk...
Ráncolom a homlokom, próbálok koncentrálni. Elképzelhető anyámról, hogy nyakába vette a világot, és megpróbálta felkutatni az apámat? Vajon mikor adta fel? Miért nem jött vissza?
- Mit árult el magáról az anyámnak? Volt rá esélye, hogy megtalálja magát? Vagy többé nem is látta soha? Nem is hallott róla?


_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Csüt. Feb. 04 2016, 21:56

-Jó persze, de érted... ha nincs első világháború, akkor vajon megszületünk? A szüleink megszületnek-e? Ha igen ilyenek lesznek-e, találkoznak-e? Érted, minden mindenre hatással van.
Én erre értem. Nem tudsz úgy kivenni egy pohár vízből egy csipet cukrot, hogy a víz többi részére ne legyen hatással, vagy hogy is mondjam!

Miután kimegyek a zavaros kérdésekkel a fejemben, Josh apával marad. Apa még feszeng, de biztatja Josht, kérdezzen, jobb tisztázni a szürke foltokat.

-Nehéz kérdés... Nem jeleztem, valóban, mert tudtam haragszik rám, amiért leléptem. Aztán... folytak ki a napok a kezeim közül a munka és a család miatt és... jött Judith a bejelentésével és akkor már mindegy volt.
Legalábbis ő úgy éli meg, hogy onnan nem volt választása.
-A nagyszüleid pedig nem engem támogattak volna, hanem édesanyád, nagy különbség. Engem nem tudtak már akkoriban dotálni, de képesítésem sem volt, így olyan munkát találni amiből fenntartok egy lakást és eltartok egy nőt...
Hannahnak egy jobbik oldalát akarta volna mutatni de akkoriban fiatal volt még nagyon.
-Konkrétumot nem mondtam neki, csak hogy Dayton a szülővárosom. Én nem hallottam anyádról azután a szilveszter után. Mikor megtudtam apa leszek, nem volt erőm felkeresni már. Tisztességtelen lett volna Judith-tal szemben azt hiszem... mikor elment gondoltam rá, de... Matt sokáig várta, hogy az anyja egyszer csak hazajön, féltem nagyon összezavarnám, ha más nő nyomába eredek, nem az ő anyjáéba. Na meg... nagyon sokat kellett vele foglalkoznom az iskolában, sokkal lassabban fejlődött mint a többi gyerek de... ezt ne mondd el hogy elmondtam, nem szereti, ha tudják.
Tördeli a kezét, de hát ki szeret arról beszélni, hogy nem egészséges? Senki. Én már a második cigim szívom közben, de még nem jobb. Nekem nem.
Apa is elég zavarodott, ami azt illeti, látszik tanácstalan.

//Ha valami nem tetszik írd át a saját hszedben//

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Pént. Feb. 05 2016, 12:06

- Igen, hogyne...- Értem és igaza van. Egy tóba dobott kő is több hullámot csinál.

Jonathannal aztán felkavaró beszélgetésben lesz részem. Minden jel szerint ő az apám. Nem tudom felfogni, ha valóban szerelmes volt az anyámba, miért nem vette fel vele a kapcsolatot. Minden, amit mond, érthető és logikus, de nekem mégis hiányérzetem van.
- Ezt a sz*rt saját magának kavarta, ugye, belátja?- remeg bennem az indulat.
Arra hivatkozik, anyám haragudott rá... Ő vajon mit csinált volna? Addig vár, amíg ... meg nem hal?
Keserűség önti el a szívemet, Jonathan (az apám) milyen könnyen tette mindezen túl magán, létesített másik kapcsolatot. (Számomra lényegtelen, milyen érzelmek fűzték ahhoz a nőhöz, Matt anyjához. Úristen, milyen sz*r alak vagyok, hogy így gondolok rá!)
- Mindegy... Gondolja, anyámnak mindegy volt? Gondolja, csak úgy túltette magát rajta, keresett másik pasast, élt, mint hal a vízben?- fojtogat valami, szorítja a torkom. Tehetetlen vagyok. Dühös. Csak éppen tudok uralkodni magamon.
Úgy ül ott, mint egy rakás szerencsétlenség. És néma marad, mintha meg is kukult volna. Jobban is teszi; nem sok hiányzik hozzá, hogy beverjem a képét... Pedig milyen rendesnek tűnt! A francba!
- Ne hivatkozzon a nagyszüleimre, mit tettek volna, és mit nem, nem is ismerte őket!- remeg a hangom. Ahogy én ismerem őket, nem kérdés, mit tettek volna. Azt mondták volna: ahol három embernek van hely, ott van négynek is. Különben is, az unokájuk apjáról lett volna szó, a lányuk szerelméről. Nagyapám bizonyára kitanította volna az órásmesterség minden csínyjára-bínyjára. Mindig is szerette volna, ha valaki olyan veszi át tőle az üzletet, aki ugyanúgy szereti az órákat, ahogy ő.
Számos kérdés van a fejemben, és tudom, soha nem fogom ezeket feltenni neki, ha most nem. Tudni akarom, zud-e anyámról, van-e sejtése arról, mi történt vele azután a szilveszter után. Kiábrándít. Semmit sem tud róla. A szavai megint tőrt döfnek belém...
- Tisztesség... - forgatom a szemeim. Nem tudom, tudta-e akkoriban, mit jelent ez a szó, ha azzal szemben nem volt tisztességes, akit állítólag szeretett. Most már ebben sem vagyok olyan biztos.
- Nos, azt már sosem tudjuk meg, mit szólt volna anyám, ha maga ismét feltűnik, ugye?- kérdem keserűen. Marha kényelmes állapot. Neki. Ésmég mindig nem jutottam közelebb ahhoz, mi történt anyámmal azután, hogy lelépett... Összeroskadok.
- Azt hiszem, jobb, ha most elmegyek- állok fel. Remegek egész testemben, hányinger kerülget. Nem akarok itt kitaccsolni. Foglalkoztat még valami, de nem vagyok benne biztos, van jelentősége a válasznak. Elvégre...
- És mondja, mit csinált volna, ha az anyám állít be magához?

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Vas. Feb. 07 2016, 15:47

-Fiatal voltam Joshua, nincs mentségem.
Látszik ne is akar védekezni, mert hiábavalónak találja. Ha tudta volna amit, utána megy Hannahnak, de nem tudta. Ha tudta volna, hogy nem védekezik Judith, nem fekszik le vele, vagy legalábbis okosabban. De akkoriban fiatal felnőttként nehéz bölcs döntéseket hozni. Neki nem is ment.
-Anyád kivételesen okos és szép volt, olyan akit nem lehet nem szeretni. Nem így terveztem az életem, de így alakult. De mivel két gyönyörű fiam is van így nem tudom megbánni. Csak emiatt nem bánom.
Ellágyulva nézi Josh vonásait amiben megbújnak Hannah arcának jegyei, meglepő mód a sajátjai is. Tudja, hogy Joshua joggal mérges, azt is hogy megérdemli, de elég nagy büntetésnek éli meg, hogy csak az egyik fiát látta felnőni. Josh is bizonyára nagyon dühös, hogy nem volt ott, nem gondoskodott róla, de Mattről igen. Nem mentség, hogy nem tudott róla. Ha felkereste volna, ha felmerte volna keresni Hannah-t, akkor hamarabb rájön. Nem tette...
-Annyira nem mint te. De már őket sem ismerhetem meg.
Lényegtelenné vált a kérdés. Hannahról sem tudni hol van, él-e még. Josh pedig valószínű látni sem akarja majd. Sejtette, de meg kellett próbálnia. Matthew miatt is, bár hogy én hogyan viselem majd, na, kivételesen ebben sem biztos. Én sem...
-Nem.
Mondja ki a tényt, Hannah eltűnt. Most még megkereshetné, de... lenne értelme? Ő szerinte lenne de... nem is biztos, hogy akarja látni. Lehet új családja lett. Bár... nehéz elképzelnie, hogy Joshua után... de ki tudja. Ő sem tud már semmit. Bólint, jelezve megértette, majd kissé keserűen elmosolyodik.
-Én nem változom. De ő kétlem, hogy még vonzónak találna egy beteges öregembert, aki tévéket javít.
Ha nem is mondja ki, de ő egy nőt szeretett mindig is, egy nőt is fog. Inkább elővesz egy doboz cigit és rágyújt, ő idebenn, amit utálok, de csak mert nem kéne dohányoznia. Igen, igen, tőle örököltem, a stressz levezetésének leghülyébb módszerét. Én is már a negyediket szívom de... mintha még rá sem gyújtottam volna. Egyetlen kérdés kering a fejemben: "Kicsoda ez a Joshua?"

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Hétf. Feb. 08 2016, 14:49

Mindig azt kézeltem magamról, hogy a türelem mintaszobra vagyok, de amikor Jonathannal beszélek, elönti a vér az agyam. Nem értem, miért nem robban fel. Egy részem megérti a történteket, míg a másik állandó kifogásokat keres. Csak azt látom, Jonathan minden kérdésemre tudna válaszolni, pontosan egindokolva, miért "nem". Csak azt nem akarja megérteni, olyan így a szememben, aki többszörösen hagyta cserben anyámat. Pont azért, mert szerette... Ha el kellett onnan jönnie, miért nem ondta meg? Ha már eljött, miért nem hagyott neki üzenetet, miért nem kereste később, várjon rá, szereti? És amikor... miért nem jelezte, változott az élete, reménytelen lenne rá várni? Bár ha leveleztek volna, talán soha nem kavarodik kapcsolatba Judih-tal...
Mérgesen a számra harapok. Mindenki volt fiatal. Mindannyian követhetünk el hibákat. Talán őt nem arra nevelték, hoyg a hibáit mihamarabb javítsa ki, kérjen bocsánatot, keresse a legjobb megoldásokat a megbocsájtáshoz? Nem erre tanította az ő Isten?
- Én nem vagyok a fia...- mondom mérgesen. Most találkoztunk másodszor. Ma közölte velem, hogy minden bizonnyal ő az apám. De ez nem jogosítja fel arra, hogy így nevezze magát. Közünk nem volt egymáshoz eddig.
Nem akarok rá nézni. Érzem a tekintetét magamon; de basszus, eddigi szimpátiámat elmosta a harag.
- Anyámból kiindulva... Mégis, milyennek képzelte őket?- anyámról azt mondta, szép és okos. Mindenféle jelzővel illette. Mit gondol, ezek csak úgy lettek? Nem feltételezte, hogy a szigor mögött mindent elsöprő szeretet áll? Úgy gondolta, a nagyszüleim nem álltak voltak ki a lányukért? A lányuk boldogsága nekik nem lett volna fontos?
Elmondja, azután a szilveszteri éjszaka után többé nem látta anyámat. Csalódott vagyok és keserű. Ha valaha is érdekelt, ki az apám, az első, amiről tudni akartam, anyámról tud-e. Mint kiderült, sosem találkoztak utána.
Az újabb kérdésemet kikerüli, a jelenre céloz, pedig nem ezt kérdeztem. Sokat elmond nekem ezzel. Megvonom a vállam. Hagyjuk is. Tök mindegy. Felállok, mielőtt elhánynám magam ( a gyomrom hullámvasutat játszik), és kifele araszolok, hogy fel tudjak öltözni (cipő, kabát). Olyan ideges vagyok, hogy meg sem tudom kötni a cipőm, így egyszerűen csak belegyömöszölöm a fűzőket a cipőmbe.
- Hát... Kösz az ebédet. Az legalább emészthető...- nem kéne bántanom, de képtelen vagyk magamban tartani.
Kirohanok a lakásból, le a lépcsőn, ki az épületből. Ahogy kiérek, ordítanom kell..., aztán nekitámolygok a falnak, és visszontlátom az elfogyasztott ebédet. Elöntik a könnyek a szemem.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Hétf. Feb. 08 2016, 19:52

-Vér szerint az vagy. Legalábbis... majdnem teljesen biztos vagyok benne. Persze megértem, ha nem akarsz így ennyi idősen már hirtelen egy új apát.
Mert Josh szavaiból ítélve a nagyapja volt az apja, nem kívánja elbitorolni a posztot, csupán a másik életének részévé válni. Persze ez nagy kérés, tudja ő. Nem is erőlteti, át is kell gondolnia a másiknak.
-Attól, hogy téged hogyan neveltek fiam és hogyan fogadnak egy udvarlót, ráadásul egy kis közösségben, 26 éve... Vagy szerinted édesanyád viccből titkolta, hogy velem randevúzik? Otthon sem tudták, szerinted ez is véletlen? Kamaszkori csíny?
Nem, az élet nem ilyen egyszerű, ahogy Joshua lefesti, bármennyire is elfogult, nem tud mindent. De még apa sem teljesen, egyedül Hannah adhatna választ mindenre, de ő nincs jelen. Nem is reagál semmit Joshra, nem tud mit. Ez neki csak az első köre, lesz még egy velem is. Ja igen, én... én még mindig ott ülök a lépcsőn, (egy kijárata van az épületnek) és már a hatodik cigit szívom. Igen, igen, érezhetően gyorsan égnek a szálak, mert mélyen letüdőzöm. Azt se tudom mit csináljak, mit mondjak, mit kérdezzek... kitől kérdezzem? Rég éreztem ennyire hülyének magam. Arra rezzenek össze, hogy valaki elrohan mellettem, üvölt egyet és... hány. Kell némi idő, mire rájövök, az emlegetett Josh az. Elnyomom a csikket, megtörlöm az orrom, feltápászkodom és odamegyek.
-Mondtam, hogy szar a főztöm...
Közlöm vele ahogy odasétálok, túrok egy zsebkendőt a zsebemből és odaadom neki. Kicsit gyűrött de látszik hogy tiszta. Azt se tudom mi van... beszélgessek-e vele vagy se... majd ő eldönti, azt se tudom kicsoda... miért jött, mit akar? Miért ideges... én tudom miért vagyok ideges, de ő? Franc se tudja.

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Hétf. Feb. 08 2016, 20:32

Megvillan a szemem, amikor azt mondja, vér szerint ő az apám (vagy minden bizonnyal az). Megint az jut eszembe, eddig miéert nem foglalkozott vele. Kicsit késő már, hogy nevelőmmé nevezze ki magát, nem?
- Tudja, 14 évesen vesztettem el a nagyapámat. És igen, sokszor hiányzott egy apa, valószínűleg más ember lennék, ha...- a számba harapok. Valahogy el kell rejtenem, mennyire érzékenyen érint ez engem. Fenébe!
Szembesít vele, hogy anyám eltitkolta a kapcsolatukat. Ezen sokszor gondolkodtam, miért tette. Talán a "vallási" nevelés, az erkölcsi értékek túlzott tisztelete miatt hallgatott. Talán nem hitte, hogy csak egy gyors kaland lesz Jonathan életében, és ahogy múlt az idő, egyre inkább vesztette el a fiúba vetett hitét.
Nem tudhatom, miért nem mondta el, kit szeret. Nem tudhatom, utána indult-e. Nem tudhatom, csak remélem, sosem félt a szüleitől, ahogy nekem sem volt okom félni, bármilyen balhéból mentem is haza. (Csak akkor verekedtem, ha a családom becsületét vonták kétségbe)
- Ne akarja anyámra kenni, mert megbánja...- Meglehet hibázott ő is, de nem bújhat mögé. Eltelt azóta egy negyed évszázad, ha akkor nem is, mára már benőhetett volna a feje lágya.
- Tükörbe nézünk/ De önmagunkba soha/ Mindig más a hibás/ Mindig más ostoba... - idézem valahonnan, ki tudja, honnan ugrik be a szöveg. De ahogy ő nem hibáztathatja anyámat, a nagyszüleimet, én se hibáztathatom őt. Elvégre, nem is tudott rólam... Ez aztán felmenti minden bűne alól, ugye? UGYE?
Tehetetlen dühömben inkább lelépek, otthagyva Jonathant az asztalnál, albummal az ölében. Kirohanok a házból, de nem jutok messzire. Üvöltenem és hánynom kell. Jön mind a kettő.
Zsebkendőt tolnak az orrom alá, miközben lihegve kapkodom a levegőt, és próbálok nem sírni, mint egy csecsemő.
- Matt...- szinte meglep, hogy itt van, hogy ő van itt. Persze, számíthattam volna rá, hogy ő nem szaladt ki a világból- Ne haragudj...- fordulok felé egy kicsit, aztán újra le, a földre. Homokkal próbálom befedni a gőzölgő hányásomat.
- Nem a főztöd miatt van. Mostanában így reagálok, ha erősen feldúl valami...- nem ez az első eset. Korábban is volt rá péda, de azt hittem, kinőttem. Nem tudok rá nézni, nem tudok magyarázkodni... Nem is nekem kéne, igazság szerint.
- Menj fel hozzá. Szüksége lesz rád... Én majd... jelentkezem, oké?- megpaskolom a vállát.
A szívem kezd normálisan verni, én megleszek... Majd hazabotorkálok.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Hétf. Feb. 08 2016, 23:13

-Nem biztos, hogy jobb ember lennél mint most. Vagy másabb. Sok van benned édesanyádból... De én is lehet másabb lennék, ha tudtam volna két fiam van, nem egy. Matthew is más lenne, hogy tudja, mi az hogy testvér. Vagy épp te. Ezt már sosem tudjuk meg sajnos.
Mereng el, valóban rejtély, a mi lett volna ha szál.
-Nincs erről szó, de ő kérte, én nem bántam. Utólag igen, de utólag sok mindent bán az ember. De attól hogy te ismerted a nagyszüleid egyik oldalát, nem jelenti ismerted egy másikat is. Te amolyan második gyerekek lettél, ne feledd. Bölcsebben neveltek már.
Joshua túl dühös, hogy elfogulatlanul szemlélje a dolgot, de nem hibáztatja. Nem tehet semmiről.
-Azt hiszed bölcs vagy, de ha megkérdezem, 21 évesen minden meghozott döntésed helyes volt-e vajon nyugodt szívvel mondod-e nekem, merészen: igen. Mind elrontottuk valahol, egyikünk sem csinálta jól. A múlton nem lehet változtatni, csakis a jelenen és a jövőn. Én próbálok.
Teszi hozzá, mert tudta, milyen következményei lehetnek annak, ha elmondja amit, de vállalta. Akkor is ha elveszíthet mindent, mert engem sem ismer azért 100%-ig, anyám mindig is szakadék volt köztünk.

Kinn ücsörgök, majd mikor kiviharzik Josh hányni odasétálok. Idegenebb számomra mint eddig bárki, de úgy lettem nevelve, senki sem lehet igazán idegen. Próbálok ebbe kapaszkodni.

-Nem kár érte. Mondtam hogy nem tudok főzni. Csak a gyomrod sajnálom.
Vonok vállat, hol izgat a kaja. Legalábbis gondolom azért mondott bocsánatot.
-Aham... a gyomrodra megy. Rossz szokás. De jobb mint elszívni egy fél doboz cigit...
Elhúzom a szám, nem tetszik amit mond.
-Nem oké. Mi a fene dúlt fel pont téged? A fater meglesz egyedül is, tudja ha anyámról beszél, csak felcsesz. Ráadásul mások előtt, így... te ismered?
Másra nem tudtam gondolni, csak erre. Josh ismeri anyám. De honnan és miért? Apa okkal hívta át... csak én nem értem azt. Keresztbe fonom a karjaim, csak előtte rágyújtok még egy szálra. Josht nem kínálom, tudom hogy nem szereti.

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Kedd. Feb. 09 2016, 19:21

- Ha maga mondja... Nekem nem volt szerencsém megismerni- hajtom le a fejem. Miért én érzem magam rosszul ettől a helyzettől?
Olyan dolgokat mond, ami miatt megcsavarodik bennem valami: testvér. Matt. Hirtelen miből gondolja, hogy mi mindannyian egy nagy boldog család lehetnénk? És ha ennyire vágyott rá, miért nem valósította meg Matt anyjával? Megvolt rá a lehetősége...
- Sose firtatta, hogy miért?
Eddig úgy tűnt, arra célzott, hogy anyám arra hivatkozott, szigorúan van nevelve, és nem látják szívesen egy fiú társaságában. Nem tudom, ez csak Jonathanra vonatkozott-e, vagy az összes fiúra, és ha rá, miért. Különc volt? A megjelenésében volt valami, ami anyám szerint bántotta volna a szülei szemét? //Nem beszéltünk róla, milyen volt fiatalkorában Jonathan. Ha úgy, mint a korabeli rockerek: hooszú haj, szakadt farmer, elnyúlt póló, ing, tornacipő..., akkor igencsak különbözött anyámtól, aki konzervatívan öltözködött.// Vagy mástól tartott? Hogy nem ő az egyetlen lány, akinek Jonathan udvarol, és szerette volna jobban megismerni, mielőtt kiderül, csak álmokat kerget?
Elgondolkodom. Vajon igaza van? Bölcsebben neveltek engem? Nem tudom megítélni. Nem voltam ott, amikor anyámat nevelték. Nemhiszek ebben. Anyám jól volt nevelve, nem a nagyszüleim bűne, hogy elhagyott... bennünket.
- Téved. Egyáltalán nem tartom magam bölcsnek- csak görbe tükröt tartottam elé: miért másokat hibáztat? Az ő felelőssége éppen úgy ott van a sztoriban: miért nem védekeztek, miért nem volt őszinte anyámmal, miért nem kereste fel sosem?
Magára hagyom. Túságosan szűk a gyomrom, nyomja az étel, gombóc van a torkomban, haraggal teli a mellkasom. És zsong a fejem. Menekülök. Matt kap el...
Kihányom az ebédet, de nem azért, mert rossz volt. Zaklatott vagyok.
- A gyomrom érdekel legkevésbé- mondom csüggedten.
Abban igaza van, cigizni nem fogok. Na persze, még szédüljek is, hát hogyne! Aztán rá nézek. Azóta valóban elszívott volna fél doboz cigit? Arra céloz, ő is ki van borulva? Sóhajtok. Gyenge vagyok én ahhoz, hogy őt is pártfogásomba vegyem. Különben is...
Ajánlom, menjen fel. Bizonyára az apjának is szüksége van néhány jó szóra. Én nem voltam rá képes. Legszívesebben betörtem volna a képét. Az a garag már elmúlt, és szégyenlem is magam érte, de azért nem mennék vissza, hogy folytassuk...
- Matt..., ne kínozz te is- forgatom a szemem. Aztán megsajnálom- Hidd el, nem édesanyádról volt szó. Nem róla elsősorban. Közöm nincs hozzá, nem tudom ki ő. Csak annyit, amennyit apád mondott... és azt te is hallottad...-mondom elgyötörten. Az az igazság, alig emlékszem rá... Össze vagyok zavarodva.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Szer. Feb. 10 2016, 22:55

-Gyerekek voltunk még, nem az számított ki tud róla, hanem csak mi voltunk. Meg ha szerelmes az ember nem gondolkodik a miérteken.
Sosem vonta kérdőre Josh anyját, nem is lett volna értelme.
//Nem beszéltük de szerintem jah, amolyan züllött rocker, aki bandázott xD Ivott, cigizett, ilyesmi. Nem túl keresztényi kinézet xD//

-Bocs, hogy kérdezni mertem...
Húzom el a szám, még hogy én kínzom őt? Mikor azt sem tudom kicsoda és mit keres itt? Aztán végképp nem értem.
-Jó, de minek mondta el? Az egy dolog, hogy nem kellettem, de minek mondta el neked? És mi a fenétől lettél rosszul? Fájna mondani valamit?!
Hát nem hiszem el komolyan, kezdem úgy érezni mindketten elküldenek aludni, hogy lámpaoltás, pedig még sötét sincs... De unom ezt az egészet, legyintek menjen akkor, titkolózzanak... visszacsoszogok a lépcsőre, Josh nagyon is emlékeztet ezzel a viselkedéssel valakire, akire most pipa vagyok. Löki a rizsát, de lényeget nem mondana. Nem vagyok már gyerek, aki ne fogná fel, ha mondanak neki valamit... Most már Joshra is zsörtölődöm. Persze ez csak annyi, hogy kb duzzogva szívom a cigit. Nincs kedvem visszamenni a faterhoz, úgy se mondana semmit, ismerem annyira.

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Csüt. Feb. 11 2016, 20:16

Bele tudom képzelni magam a helyébe. Ha szerelmes volt, ha boldog, akkor valóban semmi más nem érdekelte, csak az, hogy együtt lehessen anyámmal, hiszen ahogy mondta, szaladt utána egy darabig (miközben őutána is szaladtak más csajok). Nem tudom, mi rémiszt meg jobban: mindaz, amit elmesélt, annak a lehetősége, hogy ő az apám, vagy az, hogy mindazok ellenére, hogy szétzúzta a családomat, a dühön túl mégis egyet tudok érezni vele. Pedig azt akarok legkevésbé!
Elmenekülök a lakásból, de nem jutok messzire. A ház előtt belebotlok Mattbe. Azaz... Segít rajtam. Kisegít egy zsebkendővel, bár meglehet a kíváncsisága nagyobb, mint a szolidaritása. Nem sokáig bírja, hogy ne vonjon kérdőre.
Eléggé feldúlt vagyok enélkül is, igazából a sok információ olyan emésztetlen, mint az ebédem a porban.
- Matt, a francba... Össze vagyok zavarodva...- mondom indulatosabban, pedig őt aztán nem volt szándékom megbántani.
- Hogyhogy nem kellettél? Felnevelt, nem? - fogalmam sincs, hogy az anyjáról beszél, hisz nem tudok semmit , csak amennyit az apja mondott. Hogy nem szerelem volt, és Matt miatt maradtak együtt.
Látom a tipródását. Én is úgy érzem magam, mint egy sarokba szorított egér. Odalépek hozzá, és a vállára teszem a kezem.
- Az apád ismerte az anyámat. Még akkoriban, amikor ott tanult... Anyád előtt....- vállat vonok, ha nem tőlem, Jonathantól úgyis megtudja, mi történt- Elképzelhetőnek tartja, hogy mi hárman rokonok vagyunk- vajon kíméletes ilyenkor humort csempészni a mondandómba?
Dehogy! A fejem megint zsongani kezd, a gyomrom megint ökölnyire húzódik össze. Elfordulok, nehogy a következő adaggal telibe találjam Mattet, de csak egy hangos böfögés jön ki a számon.
- Bocs... Mennem kell...
Fájdalmas arccal nézek rá. Sajnálom itt hagyni. Sajnálom, hogy tőlem kell megtudnia, ilyen hülye féltestvére van, mint amilyen én vagyok. Ha nem tart valamiképp vissza, elbúcsúzom tőle.
- Sajnálom, hogy gondot okoztam. Köszönöm a... meghívást- elfordítom a fejem, az ebédem nyomait keresem a porban. Úgy tűnik, sikerült valamennyire eltüntetni.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Csüt. Feb. 11 2016, 23:39

Mivel fogalmam sincs miről folyt fenn a szó, tudni akarom miért lett ilyen feldúlt, holott nekem lett benyögve, anyám nem is akart engem. Az ő hátteréről ilyen formán nem tudom, apa nem mondta el miről beszélgettek. Számomra a nagyszülők a szülők és ők fel is nevelték, csak sajnos már nem élnek. Különbség. Nekem...
-Te? És én?
Mondom olyan hangom, hogy öregem, nem vagy egyedül sok kérdéssel a fejdben.
-Hát ha öt évesen felneveltnek számít a gyerek, akkor igen, fel.
Hőbörgök, tudom valaki ennyit sem kap, hálás kéne legyek de... nem tudok. Ráadásul olyan űr van bennem, hogy apa is máshova ment volna, ha nem születek meg. Elég kellemetlen.
-Ah.
Mond végre valamit, ismerte az anyját az apám. Lehet csak példálózott velem, hogy vannak ilyen anyák? De akkor is a hátam mögött félig... nem fer. Aztán összezavarodom.
-Mégis hogy? Az anyáink tesók vagy mi?
Eszembe nem jut a valós variáns, hát kb egyidősek vagyunk.
-Nagyon szarul vagy hallod... hívok neked egy taxit... addig maradj.
Mivel ittam nem vihetem haza, legalábbis nem biztos hogy jó ötlet. De legalább nem hagytam ott, adok neki még egy zsebkendőt és hacsak el nem szalad, tárcsázom az egyik taxit és bemondom a címünk.
-Tíz perc. Hazakísérjelek? Nagyon fehér vagy.
Most hogy jobban megnézem elég ramaty az állapota. Bizonyára mert hányt, meg mert mégt mindig rosszul van. Apa úgy is megvár, Joshnak meg nem árt ha nincs egyedül így.
-Hazakísérlek...
Döntöm el a végén, nem maradok a nyakán, csak meggyőződöm, hogy lefeküdt az ágyba.

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Vas. Feb. 14 2016, 01:29

Sóhajtok egyet. Fogalmam sem lehet róla, hogy amit hallott, az mennyire új neki. Hitem szerint azért akadt ki, mert az apja beszélt nekem az ő anyjáról. Biztosan én se érteném a helyében. Igazából én sem értem. Szerintem Judithnak kevés köze volt ahhoz, amit Jonathan tett... azelőtt.
- Az édesanyádról beszélsz? Én apádról. Rólam speciel nem is tudott. Hogy is nevelhetett volna?- kérdem, kissé ironikusan. Még mindig úgy érzem, ez legalább annyira Jonathan hibája, mint anyámé. Hogy is mondhatta volna meg neki, hogy gyermeket vár, ha többé nem is látta?- Anyámra nem is emlékszem...- Még csak néhány hónapos voltam, amikor utoljára kilépett a családi ház ajtaján.
Nem tudok bocsánatot kérni. Nem én bántottam. Nem én akartam ezt az egészet. Miért nem lehetett titokban tartani, ha már eddig az volt? Nem értem Jonathant. Mit akar? Mit akar most? Nincs kicsit elkésve? Min akar változtatni? Mi lehet más? Hogyan képzeli...?
- Matt...- nézek rá. Hihetetlen, hogy nem érti- Apai ágon vagyunk rokonok- mondom ki kereken, nyersen. Kíváncsi vagyok, majd ezt hogyan fogadja. Hiszen az apám az ő apja is, és fordítva. Őt nevelte, nem engem, sosem hagyta el őket, ergo, az anyám maradt magára. Azaz... Tudja, hogy a nagyszüleim neveltek, de azt nem, mióta. Vagy... elmondtam? Már nem tudom biztosan. Az a nyári este, amikor meglógtunk a kutya elől, már régen volt.
A gyomrom még mindig görcsösen rándul össze. Még mindig jobb, mintha infarktusban múlnék ki. Van rá esély... Állítólag öröklődik a hajlam. A gyomrom viszont már üres, semmi sem jön fel, csak levegő, meg némi sav, amit vissza tudok nyelni. Éget, mint a tűz. A pokol sem lehet rosszabb.
- El sem tudnék szaladni...- dőlök a falnak. Remeg a lábam, tényleg elgyengültem. Izzadtságtól csatakos a testem. Megijedek magamtól, ahogy megpillantom magam a lépcsőház megvillanó ajtajának üvegében. Sápadt vagyok. A szemem körül sötét karikák. Mintha krónikus beteg lennék.
Először nem tetszik az ötlet, hogy hazakísérjen, de aztán rábólintok.
- Hoznál nekem egy zacskót? Csak biztonságból. Nem hiszem, hogy van még a gyomromban van valami, de a taxit nem akarom összemocskolni, ha mégis...- kérem tőle, egészen halkan. Lassan beszélni sincs erőm. Aludnék. Hihetetlen fáradtság tört rám. Szédülök.

Hamar megérkezik a taxi, és Matt segít beszállni. Úgy nyúlok el a hátsó ülésen, mint aki azonnal el tudna aludni, de amikor Matt beül mellém, kinyitom a szemem, és felemelem a fejem. Bemondom a címem, és próbálok arra koncentrálni, lassan és mélyen vegyem a levegőt. Kicsit le is tekerem az ablakot, hogy érjen a levegő. Úgy érzem, megfojt a meleg. A taxis aggódva pillog hátra. Mutatom neki a zacskót, ne aggódjon, készültünk.
- Ne a kórházba vigyem?- kérdi.
- Eszébe ne jusson!- rázom a fejem. Rossz ötlet volt. Fekete karikák jelennek meg a szemem előtt. Le kell hunyni a szemem, hogy eltűnjenek.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Kedd. Feb. 16 2016, 21:41

Őszinte leszek, én egyáltalán nem értem miről beszél.
-Apa? Jó persze, felnevelt, hálás is vagyok neki, mindig is az voltam. De ha a sajátod nem tudott rólad azért nem hibáztathatod, vagyis legalábbis annyiban csak, hogy nem védekezett. Bár néha akkor is megesik egy terhesség, szóval....
Nem értem miért emlegeti a sajátját, bár úgy sejtem arra akar kilyukadni, hogy nem kéne hálátlannak lennem, engem valaki legalább felnevelt a szüleim közül. Szóval teljesen megértem hogy dühös rám, vissza is fogom magam. Nem szép dolog pont neki puffognom, tudom, de nem értem miért mesélt neki apám. Ezt csak megerősíti bennem, amit az anyjáról mond. Kulturált módon közölte, fogjam be, így meg is teszem. De a rokoni izére csak visszakérdezek, majd amit válaszol... csak nézek rá. Még nézem. Aztán elvigyorodom, viccel, bolondozik.
-Pff, persze. Csakis.
Nem, nem, alap hogy tagadom. Apa sosem mondta, hogy van egy másik fia! Persze, majd pont most hirtelen lett egy mi?! De elég komoly fejet vág, lassan forognak a kerekek. Mivel nem azt mondta vértestvérek vagyunk... de akkor...
-Az nem lehet, nem vagy te annyival idősebb. Meg mikor volt anyáddal? Egyáltalán az is kétségbevonható lenne akkor már, én a fia vagyok-e...
Nem Joshuával a bajom, félreértés ne essék, de nekem elég idegen ez a kép, apa másik nővel. Anyával se voltak belsőséges viszonyban valahogy, mint mások szülei, de mióta elment nem is igen láttam hogy udvarolt volna akárkinek is. Számomra apa és a nők... nos... Látszik nekem teljesen zavaros amit mond.
-Legalább ennyi...
Mondom arra, hogy nem szalad el, hívok is egy taxit, mert lehet hülyeségeket beszél, de attól még vagy pont azért, jobb lenne ha ledőlne. Mondjuk annyit felfogok, otthon tenné, nem másutt.
-Persze. De ha elbarangolsz megkereslek és Isten engem úgy segéljen, úgy fenéken billentelek, hogy az orrod is bevered!
Igen, most megfegyelmeztem ám. Felmegyek egy papírzacskóért, meg gyorsan belebújok a cipőmbe, közben odavetem a faternak hazakísérem Josht és már ott sem vagyok. Tényleg két perc az egész, még a taxi se ilyen gyors, így odamegyek, mondom neki mélyeket lélegezzen a zacskóban, az majd megnyugtatja. Nekem be szokott válni.

Látom elnyúlik hátul de jobbnak látom beülni mellé, ha baj lenne. Odasúgom neki, ha gondolja dőljön el az ölembe, lélegezzen. A taxisnak mondom, nem kell sietni, egyenletesen menjen, az most fontosabb. Még szerencse hogy van nálam pénz...

-Otthon van minden, ami kell, köszönjük.
Tényleg nem akar a kórházba menni, de remélem tényleg otthon megnyugszik. A tudat, hogy biztonságban van, ilyesmi, talán...
Bármi kell segítek neki, majd ki is segítem, a taxist kifizetem, majd támogatom Josht a lakásba. Ha előkeríti a kulcsokat, ki is nyitok mindent, hogy bemenjen. Benn persze segítenie kell, merre a mosdó vagy az ágy, attól függően merre indulna először.

-Hozok neked egy kis vizet. Próbálj meg lefeküdni jó?
Mondom ha már az ágyhoz támogattam, előbb nem, félek nem jutna el odáig. Csak kiigazodom a lakásán nem? Annyira nem nagy, meg nem tűnik egy káosz embernek hogy semmi se legyen értelmes helyen.

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Vas. Feb. 21 2016, 11:18

Sóhajtok. Matt vagy nagyon naiv vagy szándékosan játssza az értetlent. Valójában ez is védekező mechanizmus, hiszen én is ezt csinálom. Csak én már kicsit előrébb tartok. Tagadás fázisa? Fogalmam sincs. Tagadni sincs erőm.
Aztán azt hiszi, poénkodok. Bár elnevethetném én is magam! Szinte hallom, ahogy újra forogni kezdenek Matt "kerekei". Éppen úgy van vele, ahogy én, az első kézzelfekvő ténybe kapaszkodik bele, ami eszébe jut. A kettőnk közötti korkülönbségbe.
- Egy szilveszter éjszakán fogantam. Első és egyetlen alkalom, amikor együtt voltak, aztán másnap apád hazaköltözött. Anyámat nem is látta utána, nem is tud róla azóta semmit. Rólam sem tudott... Édesanyáddal euzután találkozott. Úgy tűnik apád nem hallott a védekezésről...- mondom keserűen, mert azért nem kis teljesítmény, hogy rövid időn belül két gyermeket is nemzett. - Te melyik hónapban születtél? - Ha jól gondolom, kb. fél év lehet közöttünk.
Nem értem, miért kételkedik benne, hogy ő az apja fia. Nem kizáró tényező, hogy valakinek több gyereke szülessen rövid időn belül. lvégre nem ő hordta ki őket...
Megvisel a téma. Még mindig szédülök, forog a gyomrom (noha már üres). Matt attól fél, megszökök. Bazz, még a helyzetváltoztatás is nehezemre esik. Mintha ólomból lenne minden tagom. Amikor megfenyeget, hogy szétrúgja a hátsómat, csak lehorgasztom a fejem. Nos, most aztán jól megijesztett! Nevetnék, ha lenne hozzá erőm.
Beleegyezem, hogy elkísérjen. Igazából azt hiszem, nem is boldogulnék egyedül. Hoz egy zacskót (a biztonság kedvéért), aztán amikor megérkezik a taxi, mindketten a hátsó ülésre ülünk. Én félig lecsúszva ülök be, a fejemet sem tudom tartani, úgy vetem hátra, mint akinek gumiból van a nyaka. Matt mellém ül, és azt javasolja, dőljek bele az ölébe. Eleresztem a fülem mellett, csak legyintek, hagyjon már! Valamennyirre tudom még magam tartani. Kórház sem kell!
Szerencsére nem megyünk túl gyorsan. Matt sem molesztál a kérdéseivel, van időm lehiggadni. Gondolkodni túl nehéz. Felesleges is. Majdhogynem teljesen bizonyos vagyok benne, hogy Jonathan az apám, még a DNS vizsgálatra sincs szükség. Vajon neki kell effajta bizonyíték? Kétlem. A szilveszteri sztori igaz, és amit anyámról mesélt, beleillik a képbe. Nem hiszem, hogy másik Hannah McBridge is volt abban a városban... Ahogy azt sem, anyámnak volt mással kalandja...

Matt kifizeti a taxist. Természetesen nem maradok adósa, ahogy észhez térek, rendezem vele a számlát. De még a kulcsaimmal is meggyűlik a bajom. Matt segít most is. Ahogy beérünk, Nora (a macskám) szalad elénk, és figyelmesen néz, emeli a fejét, szagol a levegőbe. Mattet még sosem látta, és engem sem hasonló állapotban.
- Ő Nora. Ne izgulj, nem karmol, nem harap!- dünnyögöm Mattnek, mert kínomban csak ez jut eszembe.
- Várj, használnám a fürdőszobát, itt van, mindjárt jobbra...- mondom neki, és engedem, hogy odatámogasson.
A fürdőben aztán megmosom az arcom és kiöblítem a szám. Iszok néhány kortyot a hűs vízből, de nem igazán esik jól.
- Gyere, ülj le egy kicsit nálam- mondom Mattnek, és a nappaliban esek a kanapéra. Ugyanúgy vetem hátra a fejem, mint a taxiban.
- Kösz, nem kérek semmit. Csak... maradj itt egy pár percig még...
Próbálom magam összeszedni. Eddig nem nagyon izgatott, Matt min megy át. De nem akarom, hogy rossz érzések maradjanak benne. Neki sem lehet könnyű. Segítenünk kellene egymásnak, elvégre... tesók vagyunk.
- Mi jár a fejedben?- kérdem tőle. Felemelem a fejem, odafordulok hozzá. Itt az ideje, hogy átlépjek a saját problémáimon.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Vas. Feb. 21 2016, 23:14

Hallgatom amit mond, csak nem értem. Szilveszter, meg az ő anyja... az én anyám.
-Az tuti... de... miért feküdt le a tieddel, ha aztán az enyémmel is? Apa meg a nők... hagyjuk már!
Ki is mondom, nekem a fiatalkoráról sem mesélt sokat, ezek szerint azért hogy én véletlen se legyek ilyen csapodár!
-De ha eddig nem tudta, most hogy tudta meg? Vagy te mondtad neki?
De ez sem lenne logikus. Akkor miért nem akkor jött át, mikor én nem vagyok ott? Meg amúgy is, honnan?
-Ö... én? Én... Március elején... te akkor szeptemberben kb.
De ez nekem akkor is fura. Öt hónap... nem sok. Persze más mondhatná, nem is kevés.
De mivel eléggé rosszul van, jobbnak látom hanyagolni az egész témát. Én még fel sem fogtam igazából. Ő sokkal előrébb van mint én. A taxiban csak leint, hagyom pihenni, a sofőr meg egyenletesen vezet, gondolom félti a kárpitot is.

Végre már a lakásánál vagyunk, a kulcs is előkerül, benyomakodunk a házba. A macskája rögtön szalad is elénk, élénk macska, amiket én ismerek mind lusták.

-Nem félek az állatoktól... legalábbis a kölyköktől.
Olyan kicsi a macska, szerintem még kölyök.
-Jól van, itt megvárlak. De rád kopogok ha sokáig nem reagálsz.
Jelzem neki, mert nem akarok bemenni, de ha elájul, értitek. Ritka pocsékul néz ki. De mikor kijön nem a hálót választja, hanem a kanapét. Először leszek igazán tanácstalan. Mert ha elfektetem alszik, elmegyek és... fogalmam sincs, de egyedül vagyok. Most meg ott lóg a levegőbe, hogy ez a rokonom háza és szarul is van és ki tudja mennyire utál engem? Próbálkozom a vízzel kínomban, de nem kéri. Leülök a kanapéra, de összekulcsolom a bokáim és ölemben a kezeimmel dőlök nem túl kényelmesen hátra. Azt sem tudom mit mondjak vagy csináljak. Maradni éppenséggel tudok, azt kéri, biztos fél, nem bír elmászni a fürdőig vagy az ágyig.
Nem akarok gondolkodni, de képtelenség. Úgy érzem kaptam egy rejtvényt, de túl kevés az információ és értelme sincs megfejteni. Még csak nem is szórakoztat, csak frusztrál.

-Sok minden.
Az első tömör válaszom ennyi. Azt se tudom mit mondjak, igazából min gondolkodom. Se eleje se vége a kuszaságnak bennem.
-Nem értem az egészet és hirtelen is. Nekem apa nem mondott semmit. Régen sem, most sem. Irigy vagyok, amiért neked olyan könnyen mond el dolgokat, de egyben haragszom is rá, hogy nem mondta el. Kicsit furcsa volt, mióta a kórházban voltunk, de azt hittem csak még emészti, érted. hát valami mást emésztett, tök jó.
Sóhajtom és előre dőlök, könyökölök a combjaimon és megtámasztom a fejem. Most hogy belegondolok Josh jobban hasonlít apára. Én inkább anyámra ütöttem, de... ez is csak bosszant, több okból. Csóválom a fejem, nem jó ez így.
-Neked?
Fogalmam sincs elmondja-e, de talán annyival is okosabb leszek.

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Kedd. Márc. 15 2016, 17:01

Vállat vonok a kérdésére. Honnan tudnám, miért váltogatta így a nőit?
- Fiatal volt és bolondultak érte a nők. Talán egyiknek sem tudott ellenállni- mondok valamit, hiszen láttam azokat a képeket. Jóképű pasas volt, csupa mosoly, ráadásul egy bandában énekelt. Mit csodálkozik Matt?
- Miért csodálkozol? Ő is volt fiatal, benne is tomboltak a hormonok! Ahogy elképzelem, még csak erőlködnie sem kellett!- ha nem is így volt, némi neheztelés van bennem az apjával (apánklkal) szemben. Mondhatnék bármit, akkor sem szólhatna rám senki. Maxi ő, hogy fogjam be a szám végre, de nem teszi.
- Lett egy fia, talán ettől nőtt be a feje lágya...- mondom aztán, némiképp megenyhülve. Elhiszem, hogy egy gyerek meg tudja változtatni az ember életét. És rólam, ugye, nem tudott. Különben csak az én apám lenne... talán.
Sóhajtok. Matt kérdései benem is felmerültek, de hiába vagyok okosabb, néhány dologban csak feltételezni tudok.
- Fogalmam sincs. Szerintem nem tudta biztosan. Azért mutatta meg azt az albumot. Van benne egy kép az anyámról...- mondom. Úgy hiszem, ő is csak gyanakodott. Santa Barbara, a korom..., talán anyára is hasonlítok egy kicsit. Talán a kék szemem... Ki a fene tudja, miből rakta össze?
Előszedem a képet, amit magamnál hordok, és megmutatom Mattnek is.
- No, erről beszéltem. Eltelt néhány hónap, és már a te anyáddal kavart. Bocs..., nem akartam tiszteletlen lenni- nézek rá, mert azt nem én fogom elmondani, mit mondott az apja a nőivel kapcsolatban. (Meglehet, nem is mondta, csak kisakkoztam. Már nem emlékszem, mit mondott pontosan)
Hanyagolnám a témát. Legalábbis egy darabig. Mintha megfordult volna körülöttem a világ, és ez nem az a kellmes szédelgés, amit szívesen élek át.

Hazavisz. Hálás vagyok érte, de egyenlőre túl beszűkült vagyok, hogy kimutassam. Bekísér, és én nem akarok prosztó lenni, behívom, kérem, maradjon még. Úgy érzem, ő legalább annyira fel van dúlva, mint én, és tele van kérdéssel. Szinte vibrál. Amúgy meg, nagyon rendes tag. Amikor volt az a kutyatámadás, épp úgy be volt tojva, mint én, mégsem lépett le, amikor lehetősége lett volna. Ki hitte volna, hogy ilyen cinikus az élet? Megmenti az életem, én meg összekuszálom az övét. Szép köszönet, mi?
- Több, mint két éves. Legalább azóta van velem. És egy centit se nőtt. Lehet, már nem is kölyök, hanem kifejlett nagymacska...- mutatok Norára. Én sem hiszem el, de valami génhibája van. Sosem lesz nagyobb.
A szobában a kanapéra ülünk le, nem messze egymástól (mégis nagyobb távolságba, mint indokolt) Megértem, hogy tépelődik, az én agyam is folyamatosan kattog. Igyekszem segíteni neki, de elkerülhetetlen, hogy majd az apjával is beszéljen.
- Nem volt benne biztos, azt hiszem- kezdem- Tényleg bizonytalan volt. Nem jött rögtön azzal, kicsoda ő, és ki vagyok én neki. Kérdéseket tett fel, hogy hívták az anyám, mikor születtem, ilyesmi... Ne légy féltékeny... Gondolom, először biztos akart lenni a dolgában, mielőtt téged felizgat. Mert mi van, ha minden csak véletlen egybeesés: hogy hol éltem, mikor születtem... stb? Gondolod, az én szüleim az egyetlenek, akik szilveszterkor feküdtek le egymással?- elkapom a tekintetem. Tudatosul bennem, hogy egy egyéjszakás kaland bizonyítéka vagyok.
Nézem, ahogy megtörten előre dől, lehorgasztja a fejét. Közelebb ülök, megérintem a vállát.
- Kismillio dolog... Hogy volt képes otthagyni anyámat, miért nem kereste soha... Mi a fenének mondta el most mindezt nekem... Miért nem tartogatta a titkait meg magának...
Sóhajtok. Elveszem a kezem a válláról.
- Nem tudom, mit kéne csinálnom. Apád azt mondja, menjek el vele egy DNS vizsgálatra. Szerinted van értelme?

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Szer. Márc. 16 2016, 20:14

-Nekem mindig is úgy tűnt, nem igazán érdeklik a nők...
Persze amit én láttam már egy férjes ember, nem egy szingli.
-Mert apáról beszélünk... anyával amennyire emlékszem elég távolságtartó volt, más nőkkel sem nagyon beszélgetett, nem hogy más. Furcsa elképzelnem, régen pont az ellenkezője volt... persze lehet csak kitombolta magát mire én meglettem. Vagy pont én vettem el a kedvét...
Jegyzem meg halkan, mert egy gyerek lehet ráébresztette, ha szeretkezik bizony abból gyerek lesz előbb utóbb. Aztán bólogatok, hogy egyetértek, ez lehet.
-Értem. Kellettél te is, hogy tudja.
Egy biztos, ehhez én nem kellettem. De vajon ha nem megyek be elmondja? Fogalmam sincs.
-Nem vagy az.
Veszem el a képet, de nekem egy idegen van rajta. Sosem láttam. Vagy ha igen, nem tudtam hogy fontos személy.
-Hasonlítasz rá.
azt már nem teszem hozzá, hogy apára is. Minél jobban nézem őt, annál inkább. Vagy csak bebeszélem magamnak?

-Mi?
Na jó, lehet most kicsit kiült az ijedelem a hangomra, szóval ez már nem kölyök? Nem bírnak az állatok, de most nem rezelhetek be egy csöpp macskától. Bár tudja, hogy nem vagyok valami bátor, nem kéne teljesen elásnom magam.
Kilyukadunk a kanapéján, de sajnos nem tudom elnyomni, hogy frusztrált vagyok. Minden kusza és értetlen. De szerintem neki is.

-Termesztésen nem. De... nem vagyok féltékeny! Csak... azért ez olyan dolog hogy... hát csak van jogom tudni hogy lehet van egy testvérem!
Hördülök fel, de inkább hangzik felnyögésnek, hogy ne már! Az én rokonom is! Bár bennem nem tudatosul, hogy kalandból van, nekem nem ez a lényeg. Látva a szüleim hidegségét, nem kizárt én is abból vagyok. Anya szerintem nem akart engem. Lehet félt az abortusztól... akkor én mitől lennék jobb mint ő? Abszurd.
Kicsit meglep, hogy közelebb jön, megérint, de nem húzódom el, inkább csak felpillantok rá.

-Nem az a kérdés mit mondd a DNS teszt. Apa nagyon családszerető valaki. Legalábbis.... engem tényleg szeret. Mindent megpróbált megadni. Szerintem ha tudta volna van még fia, neked is mindent megadott volna. A fő kérdés neki szerintem az, te akarsz-e egy apát, vagy őt. Inkább őt... mert nem a vérség a lényeg, Isten szemében a szeretet a lényeg és az elfogadás. Én... én nem mondhatom meg, mit csinálj. Ha apa azt mondja, a testvérem vagy elhiszem neki és testvérként gondolok majd rád. Sosem volt, nem tudom milyen, de... ha így van családtag vagy. Nekem nem fontos a teszt. Kérdés neked fontos-e. Te akarod-e... minket. Főleg apát. Én csak félig vagyok a rokonod, megértem ha nem tekintesz annak majd. Tőled függ rád erőltetni nem tudja, hogy legyél a fia. Ezt a döntést nektek kell meghozni. Bár apa döntött mikor elmondta. Szóval neked kell. A te döntésed lesz.
Nézek rá, mert igazából ennyi a tanácsom. Nem fogja jobban elfogadni apát, ha lesz egy papír ami kimondja. Szerintem nem. Én nem ettől érezném a testvéremnek. De persze ez én vagyok, tulajdonképpen semmit sem tudok a mellettem ülőről. Azt se tudom van-e értelme bármit mondanom, számít-e neki, mert hiába minden új info, attól én még nem vagyok más, csak egy ember, akit egy koncert után ismert meg.

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Kedd. Márc. 22 2016, 16:01

- Voltál már neki te... Nem lehetett felelőtlen!- mutatok rá a tényre. Pontosan nem tudom, mikor hagyta el őket Matt anyja, de minden Jonathan nyakába szakadt. Férfiként biztos nem volt egyszerű gyereket nevelni.
Elszorul a torkom. Nem akartam én Matt képét az apjáról összezavarni.
- Ne haragudj. Nem biztos, hogy régen másmilyen volt...- mert mit tudunk? Hogy volt az anyámmal, és aztán volt Matt anyjával is. És hogy mi volt előtte? Mi volt utána, amit Matt talán észre se vett? Ki tudja? Erre csak Jonathan tudna válaszolni.
- Jaj, ne hülyülj már- paskolom meg a vállát. Nem ő tehet az apja csajozási szokásairól.
Elkomorodok.
- Kellettem- tagadhattam volna. Játszhattam volna a hülyét. Lett volna értelme? A nevem, a születési helyem és az ideje is pontosan klappolt Jonathan sztorijába.
Lassan lehiggadunk. Már nem akarom felborítani a világot. Mattre sincs okom puffogni, nem tehet semmiről. Szerencsére, nagyon nyugodt tipus. Túlszárnyal engem is. Jó hatással van rám. Hálás vagyok érte, hogy nem hagy magamra.

Most először nevetek fel jóízűen, mióta bohóckodtunk az ebédnél.
- Igazából egy oroszlán, csak nagyon jó a megtévesztő képessége!- mondom haláli hangon, visszatartva a kuncogásomat. A jókedvem azonban csak eddig tart, mire a fürdőből a kanapéra érek, ugyanolyan siralmas állapotban vagyok megint, mint Matt.
Beszélgetünk tovább. Jonathan kizárásával igyekszünk tisztába tenni a dolgokat, noha vele könnyebb volna. De én nem akarok most vele beszélgetni. Először még emésztenem kell ezt az egészet. Szokni a gondolatot. Az eszemmel már felfogtam, mi az ábra, de a szívemet nem ilyen könnyű befolyásolni.
- Egy testvér, jah...- na igen, ez is a dologhoz tartozik- Egyáltalán, akartad valaha, hogy legyen tesód? Képzelődtél róla?
Mintha kicsit későn kapott volna egyet. Kimaradtak a közös balhék, a nagy játékok, a nagy veszekedések, a nagy röhögések, a... Minden kimaradt. Nekem sincs testvérem, anya nélkül nehéz is lett volna másikra vágyakozni. Mattre nézek. Ő a testvérem. Ha nem is ízig-vérig, de van bennünk közös, és ha majd jobban megismerjük egymást, talán arra is rájövünk, mennyi minden még. Ha van erre igénye...
Elmondom neki, mennyi minden jár még a fejemben, és közben vigasztalón teszem a vállára a kezem. Ő legalább olyan megtörtnek tűnik, mint ahogy én érzem magam. Kissé a barátomnak érzem, így is címzem hozzá a kérdést, van-e értelme biztosan tudni, ami egyértelműnek tűnik. Őszintén válaszol, megfontoltan, okosan. Bele sem lehetne kötni, így-vagy elfogult a kérdéssel kapcsolatban.
Nos, igaza van, nem az a teszt számít. Nekem elég az a bizonyíték, ami a rendelkezésünkre áll. Más kérdés, elfogadom-e a tényt, hogy él az apám, aki nyitna felém. Egy éve még jobban örültem volna, azt hiszem. Most nem tudom, mit érzek. Számtalan módon képzeltem el apámat, mindig máshogyan, volt gonosz és a világ legbűbájosabb udvarlója, irodalmi alkotásokból opott hős vagy galád cselszövő.
- Nem tudom, mit akarok...- sóhajtom- Egyenlőre nagyon fel vagyok kavarodva, azt hiszem, kell egy kis idő, míg minden a helyére kerül- mondom Mattnek, aztán fészkelődni kezdek.
- Beszélgessünk másról....- javaslom, de hirtelen eszembe se jut semmi: család kilőve. Suli kilőve, Csajok..., ah, hagyjuk a csajokat, ez is csak visszavezetne Jonathanhoz.
- Sportolsz valamit?- kérdem.
Szeretném, ha maradna még, és oldódna bennünk a feszültség. Jonathan meg főjjön csak a maga levében. Basszus!

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Szer. Márc. 23 2016, 19:48

-Kereshetett volna új feleséget, hogy elvált... nincs az megtiltva.
Mondjuk én nem vágytam új anyára, kicsit féltem is hogy lesz, de... elmaradt. Most már látom jó lenne, ha apa találna valakit, kevésbé lenne magányos.
-Lényegtelen.
Mert az. Az régen volt, nem számít. Annyiban számít csak, hogy lehet van egy testvérem. Máskülönben nem számít mit tett anno.
A csajozástól való elkedvtelenedés okát, tehát magam nem viccnek szánom, vállat vonok hogy paskolgat, jelezve ki tudja mi az igazság.

Nála én tényleg megijedek a macskájától, zavartan nevetek vele, hogy ő meg jól kikacag. Értem én, hogy kicsi és veszélytelennek látszik, de a látszat csalhat. Lehet lepisil, mert olyanja van. A macskák szeszélyesek. Szerintem látja is rajtam, én elhinném neki ha kcisit komolyabban mondaná, ez egy fenevad. Inkább tartom a távolságot, nem akarom felbosszantani a macskáját.
A tesós kérdésre vállat vonok.

-Sosem gondolkodtam benne... mármint... ha apa talál valakit lett volna mostohatesóm, vagy ha anya beállít és közli van másik gyereke is... lehet van neki. Apáról nem gondoltam volna, hogy van még gyereke. Új az egész. Nem tudom hogy hogyan kell tesóként viselkedni... amíg nem ismerlek meg, szerintem nem is fog kialakulni bennem az érzés.
Jobbnak látom őszintének lenni vele, mert habár valószínű egy vérből valóak vagyunk, nem megy varázsütésre, hogy valóban úgy érezzem, van egy testvérem.
A tesztről is kérdez, hát megfogalmazom, mit gondolok. Úgy fest megérti az álláspontom, hogy nem a teszt a lényeg.

-Na igen.
Az nekem sem fog ártani, megemészteni amit mondott a fater. Kicsit el is merengek, mikor fészkelődni kezd és hirtelen, legalább is számomra hirtelen témát kéne váltani. Csak nézek rá, ugyan mi érdekelné most mindezen kívül? Felveti a sportot. Nem erre számítottam, de megértem, mindegy neki mi a téma, csak ne ez legyen. De mivel alig ismerjük egymást, nem egyszerű így a dolog.
-Öhm... nem. Nem vagyok valami sportos. Nincs érzékem hozzájuk, hogy őszinte legyek. Annyit mozgok amennyi a kötelező tesi, szóval nem sokat. Nálad van valami komolyabb? Vagy tervezel valamit? Maraton, ilyesmi, a sokan szeretik.
Hogy miért nem tudom, futni unalmas és fárasztó. De próbálok idekoncetrálni, nem egyszerű tekintve amúgy jeleskedem a fókuszálásban.

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Szer. Márc. 30 2016, 10:15

Az első néhány perc után lecsitulok én is. Miután a gyomrom sem háborog már olyan eszeveszetten, hogy már nincs mit iokádnia magából, és a fejem is kitisztult kicsit, Matt lesz a sorstársam, mert ő legalább annyira zavarodott, mint én. Hogy apánk milyen volt korábban, és hogy a gyereke(i) miatt változott-e meg, csak tőle tudhatnánk, de hogy én nem fogok felmenni és bájcsevegni vele, az is holt biztos. Hazamennék. El Jonathan közeléből. Még gondolni sem akarok rá, hogy megváltoztathatja az életemet, hogy tudom, ő kicsoda.
A nőkre, mint lehetséges anyákra csak legyintek. Nem vagyok Jonathan, nem voltam ott, amikor az egyedülállő apa szerepében mutatta magát. Fogalmam sincs, vonzotta-e a nőket, vagy azok őt, és bevallom, nem is érdekel. Matt viszont, ugyanúgy, ahogy én, anya nélkül nőtt fel, noha nekem voltak nagyszüleim, akik teljes családot alkottak. Volt papám, volt mamám... Szerencsésebb volnék?

Matt és Nora első találkozása kissé viccesre sikeredik. Matt mindent rém komolyan vesz, (nem szándékosan) el is hitetem vele, hogy Nora oroszlán, és Matt ekként is viselkedik vele: távolságtartó. Nora meg csak néz, most mi van, nem ehhez van hozzászokva, aztán sértetten elvonul, hogy nem ő a világ közepe.
A nappaliban beszélgetünk, egészen emberi módon, érintve a kérdést, hogy mi tesók vagyunk. Matt csendes ember, és higgadtan kezeli, ami történt, legalábbis kifelé alig mutatja, zaklatott, pedig az. Hogy a fenébe ne lenne az?
- Ezek szerint... és bocsánat, ha ismétlem magam, kissé szita az agyam... nem tartod anyáddal a kapcslatot? - Tudja-e egyáltalán, él-e, mivel foglalkozik, bármi mást? Bár kötve hiszem. Azt a nőt is mintha a köd nyelte volna el. Mint az én anyámat.
- Ne görcsölj ezen, én sem tudom, milyen tesónak lenni. Csak egy barátom van, aki olyan közel van hozzám, mintha a testvérem lenne, de... Tudod, az élmény csak hasonlítható valamihez, amit olvastam vagy láttam valahol...- noha ennél sokkal többet érzek Sebastian iránt, most nem ez a lényeg. Nem orrolok meg rá, mert egyik percről a másikra nem ugrik a nyakamba örömében.
Megbeszéljük a DNS tesztet is. Nem sok értelme van, ráadásul biztosan sokba is kerül. Amúgy sem vagyok benne biztos, akarom-e tudni. Bár már úgyis tudom... Minden sejtem azt üvölti, igen, igen. Az agyam meg azt: na nem! Szóval egyenlőre jegelve a téma, és nem érdekel, Jonathan mennyire szeretné kibővíteni a családját; én nem érzem annak magam. Hagyjon inkább békén. Legalábbis egyenlőre.
Terelnék, szeretnék másról beszélni, de csak ez kattog a fejemben. Aztán kérdezek valami hülyeséget, és Matt nem esik nekem, mekkora barom vagyok már, hogy jön ide a sport, térjek már észhez, hanem komolyan válaszol, mintha komolyan vette volna a kérdésemet. Még vissza is kérdez.
- Ah, nem rendszeresen. Kosarazok Sebastiannal, néha futok néhány kört, egy haverommal testépítésre járok, de semmi komoly- felnevetek, nézzen rám, nem vagyok egy izompacsirta. Vagy legalábbis nem látszik.
Aztán csak ülök, hallgatagon, elmerengve azon, milyen gáz, hogy itt van két épkézláb fiatalember, és egy olyan piti dolog miatt, mint hogy testvérek, megreked bennük a szó. Talán nem is olyan piti ez a dolog. Félek magamnak beismerni, hogy a dolognak nagy súlya van az életemben. Ismét hátranyaklik a fejem, ahogy hátra dőlök. Lecsukom a szemem. Szeretném kiüríteni a fejem. És most a szívemet is.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Vas. Ápr. 03 2016, 00:13

Mivel elég ramatyul van, hát hazacipelem, persze nem szó szerint, nem bírnám el őt, de a vonszolni is izé szó és mivel nem csak mellette mentem... mindegy. A kanapén már ne kellek, de ott vagyok, próbálunk beszélgetni és dűlőre jutni mi a fene van és mi a fene legyen. Nekem nincs bajom a sráccal, bár tény, eléggé felbolygatta az életünk. De ha azt vesszük, mi is az övét. Nem? Gorombaság lenne haragudnom rá emiatt. De anyám a téma és nem tudok nem gorombán viselkedni, mint valami sértett kakadu. Mikor azt kérdezi tartom-e a kapcsolatot anyámmal látszik abszurdnak tartom a dolgot és talán először leszek némiképp elutasító hangvételű. Vagy csak így jön ki a zaklatottságom, nehéz kérdés.
-Hah, na persze, majd kajtatok utána, hogy csak úgy lelépett, ó hogyne, örülök ha emlékszem hogy nézett ki az arca.
Na igen, anyámról nem szívesen beszélek. Apa is tudja hogy fáj, hogy lemondott rólam. Sokáig azt hittem gyerekkoromban, miattam volt, mert nem voltam elég jó fiú, nem lehet engem szeretni. De valószínű anya sosem szeretett, nem is akart engem szóval túl próbáltam tenni magam rajta. Kisebb nagyobb sikerrel. A tesó téma már más, addigra már hozom a formám, meg lesz az egyensúly.
-Hát... nekem ilyen közeli barátom sincs.
Mert van egy haverom, akit nagyon csípek és sokat lógtunk együtt, de mióta elköltöztünk alig tartjuk a kapcsolatot, meg a srác már dolgozik, szóval kevesebb is az ideje, meg... nekem csak apa van. Alig veszem észre, hogy gyűrögetni meg kisimítgatni kezdem a gatyát a combomon szórakozottan.
A sporttal tudom, hogy terel, hát próbálok alkalmazkodni. Ha erre van szüksége, beszéljünk másról. Nem akarom neki mondani, nem biztos, hogy nekem menni fog, amíg próbálkozom lehet reménykedni, sikerem lesz, nem?

-Ah... hát.. a sakk is sport, ki tudja! Szóval testépítés... a csajok bírják az ilyet, biztos sikered van...
Aha. Hát... izé... ebben baromira nem vagyok jó, fogalmam sincs a testépítésről sem. Súlyzózás meg ilyesmi gondolom. Kosarazni sem tudok. Kissé bereked a dolog, érzem izzad a tenyerem. Kéne valami téma, de mindig is béna voltam az efféle dolgokban. Hallgatni jól tudok, tanácsot adni sem idegen nekem, de... ah.
-Olyan nagy ez a kecó... hogy hogy egyedül laksz benne? Biztos találnál valami albérlőt nem? Vagy nem szeretsz együtt élni másokkal? Mondjuk megérteném, a koleszban az egyik szobatársam nem csinál mást csak piál és cigizik, a másik meg folyton meztelen. És csajozik. Ehm, jah...
Jó oké, most érzem hogy hülyeséggel nyitottam az előbb, sóhajtok is, nem tudom mit kéne mondanom. Pedig próbálkozom, tényleg, de azt hiszem, mivel nem tudom elfüggetleníteni magam a dologtól, nem látom át és el is vesztem benne. De remélem nem kérdeztem izé dolgot, csak ahogy körbenéztem, ez jutott eszembe. Lehet meg kellett volna kérdeznem, focizik-e is... vagy akármi.

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Vas. Ápr. 03 2016, 21:56

Az anyja érzékeny téma, azonnal viszakozom, ahogy kifakad.
- Nyugi, pajtás. Elég, ha annyit mondasz, fogjam be a pofám!- értem én; én is belemásztam mások arcába, amikor anyámat mocskolták. Amúgy békés természet voltam.
Fénykép? Kérdezném, de mégsem. Én is egy megviselt képet hurcolok magammal, ki tudja minek. Hisz nincs mire emlékeznem. Kisebb voltam, amikor elment, hogy emlékezhetnék rá. Ez meg csak egy kép. Ráadásul másmilyen, mint amit Jonathan albumában láttam, mégis... felismertem. Krákogok, na jó, ezt hagyni kéne.
- Sajnálom...- mondom őszintén. Hirtelen nagyon magányosnak tűnik. Nem kisfiú már, de régi önmagamat juttatja eszembe, abból az időszakból, amikor haragudtam a világra. Cirka tíz év telt el a papa halála óta, és még most sem vagyok igazán kibékülve vele.
Zavaromban hülyeségeket fecsegek, kérdezek, mert nem akarom, hogy felálljon és elmenjen az összes hülye frusztrációjával és itt maradjak a sajátjaimmal.
- Nem igazán érdekel a sakk. Agyilag lefáraszt- mondom kissé közömbösen, aztán felsóhajtok- Na jah. Olyan nagy a sikerem, hogy nem is tudok vele mit kezdeni...- fáradt irónia, de érezheti, nem vagyok sikeresebb, mint Quazimodo.
Aztán a lakásról kérdez, és a koleszról beszél. Leesik, mit mondott, és elkezdek nevetni. Nem bírom abbahagyni, még a könnyem is kicsordul. Felülök, a térdeimre támasztom a kezem.
- Öregem, kösz, köszi, ez jól esett- még mindig neveztgélek. - Bocs, élénk a fantáziám...- magyarázom neki a bizonyítványomat, nem őrültem meg. Tényleg megjelent előttem egy kisebb szoba, benne a srácok: az első, akinek egyik kezében egy üveg pia van , a másikban cigi, a második, aki meztelen rohangál le-fel a szobában, és a harmadik, Matt, aki éppen úgy, mint most, kissé görnyedten és a nadrágját gyűrögetve ül az ágyán egy képesújság fölött (azt mondta, tanulni nem szeret)
- Amúgy... előre tervezek. Olyan házat akartam, amiben elfér majd a leendő nejem és a sok-sok gyerekünk. Legalább három, de az se baj, ha több. Mármint a gyerek. Feleségem csak egy lesz, ha Isten is úgy akarja- mosolyodom el, lényegesebben szelídebb modorban, mint az imént. - De ez a projekt várat még magára...- vonok vállat. Inkább visszakérdezek.
- Te hogyan képzeled a jövődet? Van már konkrét elképzelésed? - a sulival és a továbbtanulással kapcsolatban nem volt túl határozott, de hátha ezen a téren más a helyzet? Ki tudja?

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Vas. Ápr. 03 2016, 22:25

-Ilyet neked nem mondanék, nem rád haragszom te dinnye!
Morgok rá, de ez sem neki szól. Anyám talán az egyetlen téma, ami érzékeny, ami kibillent. Kényelmetlenül mocorgok kicsit, nem akartam hangosabb lenni vele. Persze a barátok téma hamar lehúz, csömörből vödörbe, vagy hogy mondják, bár a sajnálatra megint feszengek csak másképp.
-Miért? Nem kell... szeretem az embereket.
Mintha ez pótolná a dolgokat, de... van pár haverom. Lehetnék teljesen egyedül is, de akkor meg ott van Isten. Sosem vagyok egyedül.
A sport téma ha váratlan is, valahol megértem. Próbálok komolyan is válaszolni, de nem vagyok otthon benne.

-Hát... csináld úgy, lássák... vagy csókolgasd az izmaid ilyesmi.
Ugratom, akkor erősödni akar csak, nem akartam beleártani magam, de én tuti nem venném rá magam soha hogy testépítsek, max ha egy csaj kérne rá. Nagyon lusta vagyok.
Aztán próbálok én is beszélgetést kezdeményezni, de... hamar rájövök mikor párhuzamot vonok a lakása és a koli között, baromság a kérdés, miért él egyedül. Nagyon nevet, talán ebéd alatt volt ennyire felszabadult, még a macskaincidens sem tetszett neki ennyire. Mosolyogva vállat vonok, szerénykedve, hogy hát bocs, nálunk ez a stájsz...

-Ezt át kell élni, bárhogy képzeled nem olyan vicces mint élőbe...
Bár inkább a fejem szoktam fogni Richien és Willen, de mindegy is. Aztán ő nevetett meg egy kicsit, gondoltam hogy gyerekből kell neki több, nem asszonyból.
-Elég ha egy nő miatt fáj a fejed, mi?
Én örülök ha egyel is megértetném magam, nekem mind túl szeszélyes, nem bírok velük mit kezdeni.
-Ráérsz még nem? Én sem kapkodom el.
Ez nem tudom mennyire vigasz, de mivel nincs sok köztünk... talán.
-Ehm... hát... nem sok. Kéne valami fix állás, amivel azért keresek is... meg... megszokni ezt a várost, fater már nem fog költözni, így én sem megyek el. Meg... hát... a gyerek még messze van, félek a gyerekektől is, mondjuk a csajoktól is így.... képlékeny a dolog, de nem szoktam semmit sem elkapkodni.
Nem, jól sejti, én ilyen lagymatag vagyok, nincsenek konkrét terveim, szokom az új dolgokat és ennyi. Nem sok. Akarok feleséget és gyereket, de nem tervezek így előre, mint Josh. Nincs is miből, egy házra tellet itt, az a fateré, koleszos vagyok, ha kijárom az egyetemet akkor... majd keresek valami lakást. De hogy mekkorát... attól függ mennyit keresek addig és tudok-e félrerakni. De nem tűnök szívbajosnak se.
-És van csaj aki tetszik? Mármint... a feleség projekthez.
Nem vagyok gúnyos, komolyan kérdezem. Ha van is valaki gondolom nem pár hónap után akarja elvenni. Szóval gondolom max barátnője vagy vagy randizgat. Színész, tuti nem tart a csajoktól mint én.

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Today at 23:16

Vissza az elejére Go down
 

Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Bellboy needed || Callie&Matt
» Az első nap! ~ Josh && Suzy
» Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: Hogy mire vagy jó... :: Munkahelyek :: Archívum-