Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Pént. Jan. 08 2016, 20:46

Éppen a csipát törlöm ki a szememből, amikor csörög a telóm. Vissza kell érte robogni a hálóba, mert Nora még nem tanulta meg, hogy ilyenkor kihozza utának a fürdőbe. (Viccelek.)
- Hello! Itt a hűtő beszél. Kérem a sípszó után ne hagyjon üzenetet, mert a rögzítő és a hangpostás szabadságra ment- darálom Sebastiannak géphangon. Milyen jó a technika, tudom, hogy ki hív, mielőtt megszólalna!
Döbbent csönd, majd röhögés. Eltrécselünk egy-két percig, aztán irány surány, útban is vagyok a barátomhoz. Megbízást kaptam ugyanis. Ebédet kell vinnem Ameliának a kórházba.
- Seby féle meglepi? Hm? Én is kapok? - próbálok jópofizni, de gyorsan lehűtenek: Sok a meló, különben nem is kért volna meg erre a szívességre. De azért egy adagot nekem is csomagolt. Hm, finom az illata!
A kis tragacsommal jöttem, néhány perc alatt a kórházban vagyok, célba veszem a recepciót, hívatom Liát. Néhány perc múlva jön is, meghatódva Seby figyelmességétől, és az én közreműködésemtől. Viszont nerm marad trécselni, és javaslatomra, hogy kajáljunk együtt, azt mondja, nagy a forgalom, nemrég súlyos beteget is hoztak, ne várjam meg, azt se tudja, ő majd mikor eszik. Ráncolom a szemöldököm, miféle munkahely ez, de nem morgolódok. Eszik, nem eszik, ő dolga.
Látom is, hogy sokan vannak, bár eddig nem néztem igazán körbe. Most viszont, ahogy kifelé fordulok, ismerős arc ragadja meg a tekintetem. Kissé sápadtnak tűnik. Ugyan csak egyszer találkoztunk, de nem felejtem el neki, hogy nem hagyott magamra azzal a kutyával... Szóval, úgy érzem, itt a lehetőség, hogy törlesszek neki. Elindulok felé.
- Hello, Matt. Mi járatban itt? - igyekszem lazán beszélni, nem ráhozni a frászt, hogy rosszul néz ki.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Pént. Jan. 08 2016, 21:05

Mindenki mondhatja, hogy túlreagáltam a dolgot, de én ettől leszek nyugodt. Faternek szúrni kezdett a mellkasa, márpedig a mellkasi fájdalom lehet jele a szívrohamnak. Ő esküdözött nekem, hogy csak rosszul mozdult, mert most teljesen nyugodt, semmi sem történt, de nem is akkor jön a szívroham mikor épp nagyon ideges vagy. Jöhet utána is... na szóval betoltam a fatert a kocsiba és ha akarta ha nem elhoztam a kórházba. A vizsgálatokon túl vagyunk, várjuk az eredményeket, de eléggé aggódom érte. Kicsit sápadt ő is, de inkább csak unja, hogy megint a kórházban van. Én érzem jött tenne egy cigi, vagy öt, vagy több, de a fatert nem hagyhatom magára. Épp egy újságot olvas, amit elkért a szomszédtól, valami ingyenes szennylap, unaloműzőnek, mikor valaki megszólít engem. Hirtelen azt sem tudom fiú vagyok-e vagy lány, zavartan nézek fel, kell egy kis idő, mire rájövök hozzám beszélnek és ki beszél hozzám.
-Oh... John... nem Josh, elnézést, szétszórt vagyok! Inkább te mit csinálsz itt? Én a fatert hoztam be.
Mutatok magam mellé, az említett leemeli az újságot amibe belebújt, örül, hogy társaság akadt, már csak miattam is, mert látni, hogy stresszelek.
-Josh, ő az apám, apa, ő Josh. Emlékszel mikor meséltem, hogy a koncertről hazajövet megkergetett egy kutya és egy sráccal voltam? Na ő az a srác! Szerencsére Josh bátor volt, azért is úsztam meg!
Ecsetelem hálásan, mire a fater vág egy ahaaa fejet és feláll hogy kezet rázzon, én is adom a sajátom, hogy üdvözöljem.
-Üdv Joshua. Jonathan Hart, Christopher apja. És semmi komoly bajom, a fiú csak aggódik.
Elhúzom a szám.
-Joggal fater, joggal... Mintha ezer éve lett volna Josh, hogy vagy? Nem akarlak feltartani, csak jó összefutni.
Szimpatikus volt a srác, meg most külön örülök a társaságának, mutatom üljön le mellém, ha van ideje.

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Pént. Jan. 08 2016, 22:51

A kis kajás tatyóval a kezemben már kifelé tartanék, hiszen a feladatom beteljesítettem, Lia ebédjét eljuttattam feladótól a címzettig, és amilyen gondoskodó barátom van, nekem is van ebédem; amikor észreveszem Matt cimbimet, akivel még a nyáron volt egy kis kalandunk. (Életveszélyes, szó szerint!) Igaz, azóta nem találkoztunk, de ez nem jelenti azt, hogy ne gondolnék rá hálás szívvel. Valószínűleg nélküle most nem lennék teljes ember. (Az a kutya ingyen csinál átalakító műtétet, esküszöm!) Odamegyek, üdvözlöm, pár szót váltok vele, és ha igényli, maradok is, hogy ne legyen egyedül. Nekem halálom várni, főleg ilyen helyen, ahol mindenki csak a panaszairól tud beszélni (ráadásul ismeretlenül)
- Bocsánat..., azt hittem, te vagy beteg...- aztán vetek egy pillantást az apjára, aki éppen kikandikál az újságja mögül. Már be is mutat bennünket egymásnak. Automatikusan nyújtom a kezem kézfogásra, igazi szemkontaktust akkor váltunk, amikor kimondja a nevét, és én az enyémet.
- Joshua McBridge. Örülök, hogy megismerhetem, remek fia van! Matt csak szerénykedik, ő is kellett hozzá, hogy most itt lehessünk... - igyekszem mosolyogni, de valami nagyon fura a pasiban. Majdnem biztos, hogy sosem láttam még, mégis nagyon ismerős.
Irgalmatlan hidegvér, nyugodtság tükröződik róla, és valóban nem látszik betegnek. Közben lekezelek Mattel is, aki olyan izgatott, mint amikor rájöttünk, hogy a kutya a nyomunkba eredt, és nincs menekvés...
- A fiának igaza van, Mr Hart. Ha probléma van, el kell jönni... Néha kiderül, hogy felesleges volt, de sokszor életeket ment a gyors segítség- pillantok Mattre, aki máris szabadkozik, hogy nem tartana fel.
- Semmi gond, ráérek!- mondom neki szándékosan lassan, hogy ő is lenyugodjon kicsit.- Ebédet hoztam a barátom barátnőjének...- elnevetem, ez így viccesen hangzik, bár igaz!
Aztán eszembe jut, Amelia milyen kedves, és eszembe jut, talán szólhatnék neki, sorolja Hart-ékat előrébb, de aztán eszembe jut, ez a sürgősségi osztály, és Amelia egyszer elmesélte, mi alapján döntik el, kit hívnak be vizsgálatra. (Nem érkezési sorrend van)
- Hol tart az ügy? Behívtak már benneteket?- kérdezem Matt-től, miközben mellé huppanok, az apjától távolabb (Matt közöttünk ül) És aztán- Mi történt? - pislogok az apja felé. Persze, nem kíváncsiskodni akarok, de nem árt felkészültnek lenni.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Pént. Jan. 08 2016, 23:08

-Hogy én? Nem, nem, miből gondolod?
Apám addigra már idenéz, sóhajt egyet, csóválja a fejét, ő pontosan érti Josh miért mondta. Bemutatom őket, kezet fognak, bár apának kapóra jön, hogy épp furákat hall a drága gyáva fiáról, mert a név megzavarja. A vezetéknév.
-Christopher bátor ha kell, Isten úgy formálta, hogy óvatos legyen, nem igaz, fiam?
Mondja némileg kizökkenten, én csak legyintek. Mindig ezzel vigasztal, sosem mondaná rám hogy gyáva vagyok. Pedig én is tudom...
-Tudom, tudom, igaza van, csak fárasztó itt ücsörögni. Szívesebben pihennék le otthon.
Vissza is ül fater, de lopva nézegeti Josht, fura érzése van. Én ráfogom arra, hogy nincs jól. Én sem vagyok jól, ideges vagyok. Nem értem először miért beszél velem úgy mint egy fogyatékossal, mire rájövök: hadartam.
-Uh... ö... miért te hozol neki kaját?
Jó, utána kellett gondolni, de felfogtam, csak nem értem, ő hogy jön a képbe mint kajaszállító.
-Igen, igen, a dokit várjuk az eredményekkel, most már lassan kéne jönnie.
Apa közben csak figyel, nézeget minket. El van merülve látszólag. Én nem zavartatom magam, mert nem titok.
-Apa szíve rosszalkodik, volt már szívrohama és féltem megint van vagy volt vagy lesz vagy hogy megy ez. Fájt a mellkasa. Behoztam...
Magyarázom, miért vagyunk itt és mit várunk, mire várunk.
-Itt dolgozol vagy máshonnan ismered a hölgyet akihez jöttél?
Kérdezi a fater, bár sejti, hogy nem ápoló a kettővel odébb ülő fiú a kék szemeivel és csintalan nevetésével. De valahogy informálódni akar, nem emlékszik én mit meséltem már róla. Na meg elég fecsegős hangnemben adja elő, mint aki az időt akarja elütni, nem konkrét dolgok érdeklik feltétlen. Bár örülne nekik, csak ez nem látszik.

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Szomb. Jan. 09 2016, 00:26

-  Sápadtabb vagy, mint édesapád!- vallom be halkabban. Most már tudom, izgul. Az apja csak sóhajt, úgy látszik, nem ez az első eset közöttük.
Mi is be vagyunk egymásnak mutatva, kezet rázunk, ahogy illik (és teljes nevemen mutatkozom be, ha már így alakult)
- Hát, ha így fogalmaz, bevallhatom, Isten segedelme is a kezünkre játszott azon az estén- hívő lehet az idősebb Hart, ateisták sosem fogalmaznának így. Amúgy nem tűnik túl korosnak, kifejezetten fiatalos a külseje, csak a súlyával kéne vigyázni.
- A mamám is mindig azt mondta: mindenütt jó, de legjobb otthon!- szeretném kicsit oldani őket, azért anekdotázok.
Aztán megválaszolom a legelső kérdést is, mit keresek itt, noha azóta már beszélgettünk egy ideje.
- Így alakult. Sebastian éppen fordít- vigyorgok. Nekem magas ez a munka. A francia nyelv dög nehéz!
Elmondják, hogy eredményre várnak (jobban mondva, az orvosra). Ahogy leülök Matt mellé, időnként azt veszem észre, hogy az apja minket figyel (vagy engem), talán ő is úgy hiszi, találkoztunk már?
- Nos, az elsősegélytanfolyamon is azt tanítják, hogy komolyan kell venni a mellkasi fájdalmat, úgyhogy szerintem jól tetted, hogy behoztad- inkább legyen hiába, mint késő. Nyugtató pillantásokat vetek Mattre. Észre kellene vennie, hogy az apja jól van. Amúgy sem engedték volna ki a kezelőből, ha valami eltérést látnak a vizsgálatok alatt, nem igaz?
Aztán kissé előrébb hajolok, hogy Matt apjának is tudjak válaszolni.
- A hölgy, akit Ameliának hívnak, a barátom élettársa. Jó kapcsolatban vagyunk, rendszeresen járunk össze ebédelni, néha szórakozni. Én.. újságkihordásból élek, de kacsingatok a színművészettel. Volt néhány darab, amiben volt alkalmam játszani, de csak amatőt vagyok, nem képzett színész- válaszolok könnyedén.
Biztos vagyok benne, hogy érdekesebbnek tart, mint az újságot, amit eddig olvasott. Valószínű, hogy Matt nem szokta hazavinni a barátait, így nem furcsa, ha kíváncsiskodik egy kicsit.
- És Ön mivel foglalkozik? Mert aktív, ugye? - tuti, hogy nem nyugdíjas.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Szomb. Jan. 09 2016, 00:49

-Nem is...
Illetődöm meg, de apára nézek és látom a választ: de. Vállat vonok, hogy ez van.
-Nem kell ehhez így fogalmaznom fiatal ember, ha így van, mondd így!
Mosolyodik el apám, hogy ezek a fiatalok... nem mernek vallásosak lenni.
-Hát én nagyon imádkoztam, hogy ne maradjunk ott... szerencsére az sosincs hiába.
A mi családunk már csak ilyen, bár én néha elviccelem, könnyebben kezelnek ezzel az emberek, nem tűnök dogmatikusnak... Bár Joshról sejtettem hogy vallásos mondjuk.
-Na igen, de attól messze vagyunk. Persze jó itt fater!
Mondom rögtön bocsánatkérően, mert Los Angeles nem az otthonunk, Dayton messze van ide.
-Tudom fiam, tudom, de ha elvégezted az iskolát már nem foglak zargatni, visszaköltözhetsz. Ohaioból jöttünk, te idevalósi vagy?
Kérdezi meg a végét Joshnak címezve, én csak csóválom a fejem, hogy ezt megbeszéltük, nem hagyom el. Lehet elköltözöm, de nem másik városba, csak pár utcával arrébb.
-Hú... hát nekem az nem menne.
Semmilyen nyelvet nem beszélek, el sem bírom képzelni a dolgot.
-Kössz.
Mosolygok Joshra, ezzel tényleg megnyugtat, hogy nem én fújtam fel a dolgot és jól tettem hogy behoztam az öreget.
-Nyomasztó lehet kórházban dolgozni...
Motyogom, apa meg sem hall, bólogat.
-Valahol mindent el kell kezdeni, ki kell próbálni magad, anélkül sosem tudod meg, menne-e. Bár tanulni nagyon fontos, azért nyúzom ezt a léha kölyköt is, ne járjon úgy mint az apja!
Azon kapom magam, hogy kaptam egy tockost a fejemre.
-Naaa, fater! Beégetsz... nem is vagyok léha... a hangmérnöki irány még érdekel is!
De a fater csak nevet, büszkén néz rám, hiába nem vagyok egy észlény.
-Én... televíziókat szerelek. Bár a te korodban újságot hordtam ki én magam is. Mennyi lehetsz, 24, 25?
Veti oda míg megnézi magának Josht, bár nem tudná megmondani. Én annyi vagyok, mosolygok is, hogy egykorúak lennénk? Szerintem Josh idősebb nálam.

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Szomb. Jan. 09 2016, 01:50

Hamar észreveszem, hogy a két férfi egymással hangtalanul kommunikál. Jól össze lehetnek szokva, utoljára ilyet a nagyiéktól láttam, és mikor volt az már!
Elmosolyodok a szavaira. (Vagy vissza rá?)
- Uram, nem akarom félrevezetni. Nem vagyok megkeresztelve, de az igaz, hogy vallásosan neveltek- mondom alázatosan.
Matt szavaira elmosolyodom. Az az este felejthetetlen volt. Tényleg csoda, hogy megúsztuk egyetlen sérülés nélkül. Azaz mi ketten nem sérültünk meg...
Először nem értem, mire céloz Matt, hiszen az otthonról beszéltünk, jobb ott lenni, mint a kórházban, aztán leesik. Nem mindig laktak LA-ben. Az apja ki is egészíti Mattet, mintha azt akarná, képben legyek. Nagyon figyelmes. És érdeklődő.
- Nem, nem egészen. Santa Barbara úgy máfél óra északra a 101-es úton- magyarázom, bár lehet feleslegesen. Kedvelt üdülőhely, sokan ismerik, járnak oda- Onnan költöztem LA-be, közel 3 éve- majdnem hozzáteszem, hogy a mama halála után, de aztán meggondolom magam. Nem biztos, hogy erre is kíváncsiak. Nekem sem esik jól emlegetni.
Leülök Matt mellé, próbálok belé lelket verni. Szerencsére nagyon jó fej, és kapva kapok azon is, amit mond.
- Sebastiant nem kell félteni. Perfekt beszél franciául, Párizsban élt és tanult egy ideig. Nekem viszont biztos kihívás volna. Olyan raccsolós a francia nyelv, nem? - nevettetem, próbálok valami hülyeséget mondani, ahogy annak idején Solange-t is szórakoztattam. Se füle, se farka, de jól hangzik.
Komolyabbra fordítva a szót a helyzetről tudakozódok: mi a baj, miért vannak itt. Meg kell nyugtatnom Mattet, hogy jól döntött (remélem, ezt az apja is hallja), és hogy nyugodjon meg, jelen állás szerint a helyzet pozitív. (Még senki nem ugrott rá az apja mellkasára. Az ER-ben így láttam!)
- Hát, nem tudom. Talán én se csinálnám szívesen. Nagyon késznek kell lenni agyban, és fizikaikag is bírni kell. Képzeld, 12 órás műszakban nyomják! - hogy tompítsam ennek az egésznek a súlyát, hozzáteszem- De Amelia például szereti... Neki ez hivatás- irigylem is érte, hogy azt csinálja, amit igazán szeret. Épp csak ebédideje nincs. Felháborító!
Matt apja aztán arról kérdez, én mivel foglalkozom. Hihette, hogy itt dolgozom, ha hallotta, amit Mattnek meséltem. (Bár úgy tűnik, nem mindig ide figyel, az újság néha megzizzen a kezében. Lapozgatja, az biztos.) Mielőtt válaszolhatnék, Matt feje megbicsaklik, éppen csak egy kicsit. Nem akarok hinni a szememnek. Az apja tockost adott neki?  
Mattre csodálkozó pillantást vetek. Hangmérnök? Még jól is jöhet a tudása, ha Reevennel komolyabban beindulunk (zenekart tervezünk)
- Eh... igen.., ezen még gondolkodok, amíg ki nem derül, mit is szeretnék igazán...- halasztgatni nem szégyen, van még időm tanulni. Lényegében most is azt csinálom, csak éppen nem az iskolapadban.
Visszakérdezek, ő mivel foglalkozik. Mi lehet az, amit Mattnek el kéne kerülnie? Arra számítok, valami vagányabb dolgot mond. Jó fizimiskája van, akár az "iskola réme" is lehetett, ha szaladt a szoknyák után. Vagy bocsánat. Hívő. Nagy fia van. Komoly volt, eminens... de akkor miért csak tévészerelő? (Filózok, találgatok.)
Megkérdezi, hány éves vagyok. Közvetlen, Mattnek az apja, a lájtosabb sztorimat adom elő:
-  Az újságkihordás nem egy életre szóló szakma- mosolygok rá- Egyébként szeptemberben voltam 25 éves.
//Ez a játék játszódhat akár januárban is, ezért írtam így//
Matt apja közben felhorkant. Mintha kiszaladna arcából a vér, s közben hirtelen vesz levegőt.
- Jól van, Uram? Kér valamit? Vizet? - lehet, hogy csak Matt aggodalma ragadt rám, de nem szeretném, ha az apja itt halna meg. Úristen, egy pillanatra megijedtem!
Ezt a pillanatot választja ki egy nővérke (Andrea áll a névtáblán), hogy behívja Mattet elbeszélgetésre.
- Menjek én is?- kérdi Matt apja. Aztán csak csóválja a fejét, hogy miféle kórház ez, ahol vele nem állnak szóba.
A nővérke egy pillanatig tanácstalan, aztán megrázza a fejét: nem, nem kell. Ahogy eltűnnek, átcsúszom Matt székére, hogy ne legyen közöttünk hézag.
- Biztos jól van? Az előbb nagyon furcsán vett levegőt..- kérdem tőle halkan, és úgy vizslatom, mintha értenék hozzá. De se nem piros, se nem sápadt. Ugyanolyan nyugodt, mint korábban volt. (Vagy annak látszik) Hogy hogyan mennek itt a dolgok, nem tudom. Sosem voltam még olyan beteg, hogy ide kellett volna jönnöm...

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Szomb. Jan. 09 2016, 20:12

-Az nem jelent semmit fiatal ember. Van akik csak a házasság miatt keresztelkednek meg, de hit nincs mögöttük. A hit tesz vallásossá, nem az, hogy a pap lefröcskölt némi vízzel. Az is csak akkor ér valamit, ha hiszed, hogy Isten figyel és az ő áldása teszi kellemesen hűsítővé és szenteltté azt a vizet.
Nyugtatja meg Josht, én bólogatok bőszen, mert apa ezt tanított nekem és én is hiszek ebben. Aztán bocsánatkérően tekintek Josh fele, ezt lehet nem említettem neki a múltkor, nem vagyunk idevalósiak, északiak vagyunk. De apa jobb állapotban van egyelőre mint én, hamarabb kapcsol, kiegészít engem.
-Santa Barbara...
Ízlelgeti, mint a bort szokták, mintha csak keresné a fejében a térképen, de igazából egész mást csinál, emlékeket bogoz ki, amik hirtelen elöntik a fejét.
-Hát, 3 év alatt egészen ide lehet szokni. De hamar otthon vagy, ha hazavágynál, ez jó dolog! Dayton sajnos messzebb van, még repülővel is majdnem hat óra...
Vonok vállat, hogy nincs mit tenni, közben apa is összeszedi magát.
-És mi hozott ide, barát, barátnő, munka, iskola?
Kérdezi apa, de ez engem is érdekel, mindketten nézünk rá, de én kifejtem a mi részünk, ne tűnjünk túl kíváncsinak.
-Minket a munka, apa itt kapott állást. Én meg átiratkoztam az egyetemre.
Semmivel sem könnyebb itt mint odahaza, tegyük hozzá. De az időjárás jobb, még ilyenkor januárban is. És nincs hó! Imádom, hogy nem kell lapátolni.
-Hú, micsoda barátaid vannak! Hát, eléggé, olyan néha mintha befognád az orrod és úgy beszélnél...
Nevetek, szerintem is vicces az a nyelv, viccesebb mint szebb. De Josh jól csinálja, kezd valami színem lenni és azt is elfelejtem, hogy már fél órája durván ácsingózom egy kis nikotinra.
-Az ügyeletes munka ilyen, van, hogy sok a munka, van hogy kevés és nyugodt. Voltam én is ügyeletben, 24 órásban, csak nem bírta a szervezetem. De büszke lehetsz a barátnődre, szép hivatást választott.
Én magam azért kicsit visszakozva nézek, 12 óra? A 8 is sok néha. Főleg ha jönnek az emberek és agresszívak, meg sietettnek, meg bunkók. A beteg ember még ideges is és nyomorúságos állapotban van. De tény, nagy szó, hogy valaki szereti ezt.
-Ne izgasd magad rajta, én sem tudom. Apa mindig azt mondja, ráérsz, mert előtted az élet. Nem, fater?
Ő meg bólogat, egyetért. Aztán bevallja, hoyg tv-t szerel, de én sosem éreztem ezen bármi szégyellnivaló lenne, elvégre az is egy szakma. Az is kell. Persze apa pontosan tudja, hogy többre vihette volna, hogy nem is ezt akarta csinálni és ahhoz képest maradt ennél. De Josht is nyugtatni próbálja, ő is így kezdett mikor kellett valami újságkihordással, csak mi nem tudjuk, hogy nem az volt a kérdés lényege. Hanem Josh kora. Amire olyan választ kap, hogy félek megint elkapta valami roham, fel is állok és megtámasztom a vállainál finoman.
-Fater... megint fáj?
De ő csak elhesseget finoman, hogy nincs baja, víz sem kell, ráadásul az egyik ápoló is megjön. Lesápadok megint, menjek, apa maradjon...
-Kérlek maradnál Josh? Csak pár perc... tényleg! Kérlek!
Nem merem a fatert egyedül hagyni, de pozitív visszajelzést kapok Joshtól így hagyom magam elvezetni a dokihoz.
Apa próbálja rendezni a gondolatait, de egyszerűen azt hiszi bebeszéli magának és különben is mekkora lenne a dolognak az esélye vagy a valószínűsége amire ő gondol?

-Persze, persze, a korral jár... A szülők már csak ilyenek, szerepcsere lesz ha felnő a gyerek, a gyerek aggódik a szülőért... gondolom te is így vagy a sajátjaiddal.
Mondja teljesen általánosan, de a szeme nagyon nézi Josht, a reakcióit, de betudható annak is, hogy miért nézik ennyire, mit látnak rajta, ami erre ad okot, hogy Josh alaposan szemmel tartsa, leszámítva a fura levegővételt.

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Vas. Jan. 10 2016, 16:37

Igazából nem tudok mit válaszolni erre, úgyhogy csak bólogatok; lényegében egyetértek vele, és ez elég. (És amint látom, Matt is bólogat, ezen kuncogok kicsit.)
Villogok kettejük között, mert mindkettő beszél hozzám. Mintha körkörösen beszélnénk: ők is kiegészítik egymást, engem is belevonnak a beszélgetésbe. Oldottá tesz ez a fajta közvetlenség. Mintha nem is most találkoznánk először (és másodszor).
Mattnek csak bólintok, valóban hamar "hazaérek", ha arról van szó, és nem tagadom, néha meg is esik, bár csak SB-ra megyek, és nem haza. Suzynak tetszik az a hely, voltunk már ott, leszünk is még.
- Ez...- hogy mi hozott ide? - elég összetett- pirulok bele egy kicsit. Mégsem mondhatom, hogy menekültem otthonról, a magányosság érzése elől. Belekapaszkodom abba, amit Matt mond.
- Melyik egyetemre jársz?- van néhány. Milyen fura lenne, ha a Francesre járna ő is, ahol Sebastian tanít!
Éppen szóba kerül Sebastian, mesélek is róla, miért "könnyű" neki fordítani (noha tudom, hogy nem mindig az). A franci a nyelven pedig összenevetünk. Tényleg olyan, mintha valaki az orrából beszélne. Szerencsére, a nevetés Mattra is jó hatással van: legalább visszajön egy kicsit a színe.
Matt apja aztán akkor szól közbe, amikor Amelia hivatásáról beszélgetünk.
- Sosem gondoltam még erre, de igen, azt hiszem, büszke vagyok rá!- az biztos, hogy sem én, sem Sebastian nem szívesen cserélne Ameliával. (És Matt sem, elég az arcára nézni!)
Bevallom, igazából nem tudom még, mit akarok tanulni, mert tanulni kell, nem vitás. Hogy pontosan mit... Van még időm eldönteni, bár ahogy belegondoltam, mennyi ideje vagyok itt, és milyen tervekkel érkeztem. Csak rohan velem az idő.
Leszögezem magamban, hogy szinte nincs olyan srác a világon, aki legalább egy rövid időre ne hordott volna ki újságot. Matt apja is foglalkozott vele, mégsem ezt csinálja most. Vígasztaló tudat, hogy valószínűleg nekem is lesz valódi munkám (hivatásom?)
Matt apja közben kissé lesápad, Matt is odaugrik, én is, hogy segítsünk neki. Mattet éppen ekkor hívja el egy nővér, és megkér, maradjak a faterjával. Bólogatok, ez természetes, mellé is ülök azonnal, Matt még el sem tűnik.
Matt apja mintha elérzékenyülne a törődésre, és ezzel kapcsolatos kérdést tesz fel.
- Ebben igaza van. Egy idő után a dolog megfordul- aztán sóhajtok egyet- Sajnos, nekem már nincs kiért aggódni. Csak egy távoli nagybácsim van, nem is igazi, talán nagyapám testvére, de vele sem tartom a kapcsolatot. Nincs élő rokonom. Legalábbis nincs tudomásom róla- húzom el a szám. Szomorú, de ez van. Nem tudom, mi jön rám, talán csak azért kívánkozik ki belőlem, mert látom, milyen kapcsolatban van ő a fiával.
- Azt hiszem, időnként nekem is hiányzik egy-egy tockos...- és elnevetem magam, csak azért, nehogy könnycsepp szökjön a szemembe.
Matt apjának arcán mosoly suhan át, aztán melegebbé válik a tekintete. Megpaskolja a térdemet.
- Sajnálom, fiam. Az élet néha nem kegyes, és hamar veszteségeket generál. De ha van reménységed, nem szabad elfelejtened, hogy az új világban viszontláthatod a szüleidet.
Megindít, hogy neki ilyen reménysége van, és nem akarom kiábrándítani, mit gondolok én a halálról.
- Engem más dolog vígasztal. Tudja, a nagyapám hirtelen ment el, a szíve vitte el egyik percről a másikra. A mamám viszont hosszú évekig betegeskedett. Ő mondta mindig, sose bánjam, ha lecsukódik a szeme. Ő vágyik már abba a világba, ahol semmi sincs már...
- És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. Jelenések könyve 21:4- egészít ki Jonathan.
Borzongás jár át. Bólintok.
- Nem akarok tolakodó lenni...- folytatja- de nekem most úgy tűnt, a nagyszüleidről beszélsz...- kérdés van a hangjában. Rám bízza, válaszolok-e, akarok-e.
Bólintok.
- Igen, így van. Engem a nagyszüleim neveltek fel...- fogalmam sincs, miért nyílok meg neki. Elmesélem, hogy apámat sosem ismertem, és azt is, amit a nagyszüleim tettek értem és meséltek anyámról. - Úgy tudom, próbálták őt kerestetni, hiszen kiskorú volt még, amikor elszökött otthonról, de nem jártak sikerrel
- És te? Nem gondoltál arra, hogy megkeresd őt vagy az apádat?- kérdi, ráérezve, hogy foglalkoztat a kérdés, kik a szüleim.
Felsóhajtok.
- Apámról semmit sem tudok. Azt sem, ismerte-e anyámat szilveszter előtt, vagy se. Állítólag aznap éjjel fogantam...- mosolyodok el. -Ezt némelyek nagyon romantikusnak gondolják, de tekintve, hogyan nőttem fel... Az is megfordult a fejemben, hogy anyámat esetleg megerőszakolták, és szégyellt beszélni róla. Azért ment el, mert én is mindig arra az éjszakára emlékeztettem.
Fura, úgy tűnik, Jonathan szeme is becsillan. Nagyon együttérző pasas.
- Á, ne vegye a szívére... Én nem fogom fel ilyen tragikusan. Szeretem azt hinni, szerelem volt... Anyám nem volt rossz és könnyelmű lány. És ahogy a fényképét nézem, gyönyörű volt!

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Vas. Jan. 10 2016, 17:19

-A Francesre... elég elit... rámegy a félretett pénzem is, de... valóban jobbak a lehetőségeim itt, ebben nem hazudott a katalógus.
Mesélem neki, hátha feloldom a zavarát, ami a közvetlen kérdésünk okozott, miért jött LA-ba.
Beszélgetünk, ugyanolyan könnyeden és természetesen mint akkor este a koncert után, a fater amúgy is közvetlen, neki pláne nem okoz gondot a dolog. De kicsit mintha megint rosszul lenne, ráadásul be is hív az orvos, de mivel Josh ott marad apával nem esem kétségbe, nem marad egyedül. Hálásan nézek Joshra és már ott sem vagyok, minél hamarabb visszaérjek. Apa közben Josh-sal tovább beszélget.
Mikor azt hallja nincs élő rokona a fiúnak belemar valami a szívébe, elvégre ha valóban az az anyja akit gondol... akkor tényleg nagyon elkésett bizonyos dolgokkal. De aztán rájön, lehet butaságokon agyal és függetleníti magát, az a biztos, vigasztaló szavakat mond, hátha jobban lesz a másik. Na meg, olyan tanácsot ad ami őt magát is vigasztalja. Sok mindent megtud, de azt is, nem is biztos hogy elhunyt a lány, akinek a fiának hiszi Josht. De ha valóban igaz, hogy szilveszterkor fogant ez a fiú, hogy az anyja nem beszélt senkinek arról ki az apa... sok minden elképzelhető. Josh egy fényképet emleget, szinte biztos benne kit látna azon a képen, de mielőtt bármit mondhatna visszatérek, nem sokkal nézek ki jobban.

-Itt is vagyok. Az orvos azt mondta hazamehetsz, de nem kéne sem cigizni, se alkoholt fogyasztani, a cukrodra is jobban kéne vigyáznod és nagyon kerülni a stresszt.
Sóhajtok, igazából az az elkeserítő, hogy ezeket mind be is tartja apám, de úgy fest, ezzel csak csökkentjük a veszélyt, meg nem szüntetjük.
-Köszönöm Josh, hogy apámmal maradtál. Tényleg, nagyon hálás vagyok!
Mosolygok haloványan, de igazán hálásan.
-No lám, nem is tudtatok eleget beszélgetni. Sajnálom. De egyszer átjöhetnél hozzánk ebédelni, ha gondolod.
Elvigyorodom, abszurd ötlet, de nem Josh miatt.
-Fater, ha te főzöl Josh sosem jön át többet, ha én, akkor talán! Kedvelem, ne üldözzük már el!
Nevetek, de érezni semmi bántás nincs a hangomban.
-Na a pimasz kölke megszólalt! Majd akkor te főzöl Christopher, rá se nézek csak ha már készen vagy, áll az alku!
Én csak vigyorgok, én szoktam neki ezt mondani, bólogatok, Joshra nézek.
-Lenne kedved? Én örülnék neki.
Szimpatikus nekem, na meg jobban megismerhetném. Legalább apa is látná, rendes barátaim vannak itt LA-ban is.

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Csüt. Jan. 14 2016, 16:47

- Kicsi a világ. Van néhány ismerősöm, barátom, barátnőm, aki oda jár. Némelyik dolgozni- nevetem el.
Nem érzem magam zavarban. Matt jó arc, bár füstöl, mint a gyárkémény. Amikor arról volt szó, hogy mentse a bőrét, nem hagyott magamra. Pedig nem is ismert. A faterja hasonló beállítottságú, bár úgy tűnik, a társasági életre jobban ki van éhezve, mint én. Amikor Mattet behívják, mi sem természetesebb, hogy tovább beszélgetünk.
Jonathan nem csak kiváló hallgató. Van benne valami, ami egészen nyílttá tesz vele szemben. Talán a vallásossága, talán a csendes beszédmódja. Mintha régi ismerősöm lenne. A szavai úgy vonnak körbe, mint puha takaró. Felidéződik bennem, amit nagyapám tanított, és megerősíti azt, amit a mama. Bár abban nem hiszek, hogy valaha is fogom még őket látni, abban biztos vagyok, hogy most nem szenvednek.
Anyámról kedves képet festek. Én is így gondolok rá. A mamáék se mondtak róla sose rosszat. Arról sem, amit velem tett. Hogy ott hagyott. Vannak helyzetek, amikor egy rossznak tűnő döntés bizonyul hosszú távon a legjobbnak. Meglehet, anyám felmérte, hogy képtelen erre a szerepre, és tudta, a mamáéknál jó helyen leszek, ők gondoskodni tudnak rólam, s megadni mindazt, amit ő nem tudott. Amikor néhanapján előszedem azt a fényképet, amit találtam róla, az a benyomásom támad: egy földre szállt angyalt látok. Az alkatom tőle örököltem: éppen olyan csontos vagyok, mint ő.
Visszatér Matt, sóhajtozva mondja el, mit mondott neki az orvos. Életmódbeli tanácsok, többnyire. Mintha betarthatatlan lenne, úgy veszem ki Matt reakcióiból. Vagy nem nyugodott meg, mert nem kaptak gyógyszert? Nem bízik az orvosban, a tanácsaiban? Erről nem beszél.
- Ugyan, ne hülyéskedj, szívesen maradtam- szabadkozok, nem érdemlek köszönetet. Így legalább gyorsabban telt az idő.
- Köszönöm, remek lenne!- mosolygok rájuk, amikor meghívnak ebédelni, és mulattat, hogyan csipkedik megint egymást. Egyértelműen a szeretet jele, még a vak is látja!
Kimegyünk a friss levegőre. Ott aztán kiderül, nem egy irányba megyünk (különben ők is kocsival vannak, akárcsak én). Megbeszéljük, hogy a jövő hét folyamán találkozunk. Hivatalos vagyok hozzájuk ebédre. Elkérem a címüket, és Matt-tel telefonszámot cserélünk.
- Örülök, hogy megismerhettem- nyújtok kezet Jonathannak, aztán elbúcsúzok tőlük.
A kajám már biztosan kihűlt, így gyorsan hazahajtok, megmelegítem, amit Seb csomagolt nekem, és belapátolom. Norával nyúlok el a kanapén, ahol el is nyom az álom. Fura, mert nem szoktam, de anyámról álmodok.

//Folytathatjuk, ha van kedved az új játékban, vagy itt is...//

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Csüt. Jan. 14 2016, 20:11

-Uhh, ugye nem tanár, vagy színész tanár, nem szoktak kedvelni a tanáraim!
Nevetem el magam kissé, remélem nem ismerem, beégetném magam rögtön Josh előtt. Aztán én konzultálok a dokival, ők meglepően jól elbeszélgetnek, bár akkor még nem is konstatálom. Minden esetre nagyon-nagyon hálás vagyok a srácnak, amiért kisegített és itt maradt. A fater felveti jöjjön át enni a másik, nekem tetszik az ötlet, át is hívjuk. Van olyan szerencsénk, hogy igent is mond, el is kérem a számát (szerintem aznap este nem volt eszemben ilyesmi már). Megbeszéljük a jövő hetet, apa bólint, hogy legyen úgy.



Míg telnek a napok apa egyre furcsább. Nem feltűnően, csak egy kicsit. Régi holmikat keres elő, nosztalgiázgat a maga módján. A gyerekkorom is felemlegeti néha, beszélgetünk erről-arról ha épp nála vagyok. Olyan mintha leltárazna, ami ijedelemre ad okot... mintha csak nem akarná, hogy a hagyatéka egy merő szemétnek tűnjön. Kissé aggódva figyelem őt, ő is néha elmerengőbb, izgatott is talán, na azt végképp nem tudom hova tenni nála. Máskor meg tök komoly, szerintem valamin nagyon töri a fejét, csak tudnám min... Minden esetre kicsivel több mint egy hét múlva azonban eszébe juttatom, hogy át kéne hívni Josht, azaz én át szeretném, egyik délutánra meg is beszéljük vele. Megüzenem neki, hogyha tud, hozzon egy kis üdítőt, két litert valamiből, mert abból híján vagyunk. Apró füllentés, van itthon ez-az, de így nem kell gondolkodnia hozzon-e valamit vagy ha igen mit, na meg megtudom mit fogyaszt szívesen. Egyszerű bolognai spagettit próbálok csinálni, bár semmi rutinom, a neten kinéztem hogyan kell... lehet nem lesz elég fűszeres, mert azt apa miatt nem merem, meg a tészta sem tökéletes, de ehető lesz, maradjunk annyiban... Josh nem fog ideszokni ebédelni sajnos nem sajnos, de nem vagyok valami ügyes a konyhában. Ha megjön én nyitok neki ajtót. Nagyon egyszerű panel lakás, kicsi is, másfél szoba, konyha, bár a nappali van olyan nagy, hogy elférjen benne egy konyhaasztal kinyitva és meg tudjunk kényelmesen teríteni. Amúgy mostanra egészen belakta apa, néhol kicsit talán túlságosan is, de a mini-kupi-halmokkal nem volt időm foglalatoskodni. A nosztalgiás cuccai közül is elől hagyott ezt-azt.

-Szia Josh! Épp jókor, nem régen készültem el. Gyere be!
Invitálom be mosolyogva, elkérem a kabátját is ha van, felakasztom a kampóra.

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Csüt. Jan. 14 2016, 22:55

- Nem, nyugi, egyik sem színész-tanár- nevetek, bár kétlem, hogy Mattet ne kedvelnék a tanárai- Miből gondolod, hogy nem kedvelnek?- csak nem hagy a kíváncsiság.
Míg bent van a dokival beszélni, én az apjával töltöm az időt. Kettesben jobban telik. Az "öreg" amúgy nem is öreg, bár apám lehetne. Még a szeme is kék, minő véletlen! Matt szeme is kék, egészen más árnyalatú, mint Suzyé, vagy akár az enyém. Mivel anyám és a felmenői mind barna szeműek voltak, feltételezhető, hogy apámnak volt kék szeme, bár amikor genetikát tanultunk, beszéltünk recesszív öröklődésről. Valami ilyesmi az is, hogy anyámnak barna szeme van, nekem mégis kék, pedig a barna szem szín domináns tulajdonság. Még az is lehet, apámé is barna, de az ő szüleié kék. Ezt sosem fogom megtudni, azt hiszem.
Jól elbeszélgetünk. Kedves ember, barátságos. Érdeklődő és együttérző. Éppen olyan mélységig megyünk a dolgokba, ami nem fáj; és úgy érzem, amikor jelét látja rajtam, hogy igénylem, máris vigasztaló szavakat mond. Ha hitben nem is egyforma a reménységünk, kedves szavai megérintenek. Őszintének tűnik, a lelkem így érzi. Jól érzem vele magam.
Barátságosan válunk el, a viszontlátás reményében.

Alig egy hét telik el...
Matt megcsörget, ráérek-e vaamelyik délután. Megbeszéljük, melyik nap jó (azt a napot választom, amikor Suzynak elfoglaltsága van és nem fog ráérni velem találkozni). Szerencsére, az időpont Mattnek és Jonathannak is kedves, így gyorsan egyezkedünk. Matt csak arra kér, vigyek üdítőt. Semmi probléma. Már beszereztem egy üveg minőségi félszáraz vörösbort (a flavonoidok miatt kis mennyiségben szívbetegeknek is ajánlott!), hozzá csapok két liter 100%-os narancslevet. Ha ezeket felbontjuk, meg tudom mutatni, milyen a Mussolini koktél. (Egy könyvben olvastam, és utánanéztem, mi az)
Farmer és világos póló van rajtam, illetve farmerdzseki. Ezt adom oda, amikor Matt ajtót nyit, bár szokatlan, hogy kiszolgál.
- Helló, köszönöm a meghívást!- üdvözlöm mosollyal.
- Egy kis üdítő, ahogy kérted... , és ahogy gondoltam- nyújtom neki oda a táskát, amibe az innivalókat hoztam- Semmi egészségtelen!- mosolygok.
- Jó napot!- köszönök Jonathannak is, miután kilépve a cipőmből Mattet követve bemegyek a nappaliba (ami most ebédlőnek van berendezve)- Hogy van?
A lakás egyáltalán nem hasonlít azokra, amiket eddig láttam. Úgynevezett panel lakás, amiből 12 egy tucat. Előnye, hogy nem a tulajdonosnak kell a házat karbantartani, hátránya, hogy sokan laknak ugyanabban a lépcsőházban, emeleten (vékonyak a falak?) Maga a lakás sem túl nagy, de egy ilyet is el tudnék képzelni magamnak, jelenlegi állapotomban (mint egyedülálló). Családnak kicsi volna. Úgy veszem észre, ez a szoba Matt apjáé. Nem tökéletes a rend, de rendszer van abban, ahogy a földön, vagy az asztalon, ágyon hagyva vannak a dolgok. Én is szoktam így "kupit" csinálni magam körül, ha tanulok vagy kutakodok egy téma után. Nem feltünően, de körülnézek.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Csüt. Jan. 14 2016, 23:21

-Ehh... nem vagyok valami jó tanuló.
Vonok vállat, a tanárok a jó tanulókat szeretik, vagy a vagányakat, akiket amúgy is kedvel mindenki. Én egyik sem vagyok.


-Ugyan, nem tudod mire vállalkoztál... az én főztöm fogod enni!
Nevetek, majd rájön, hogy nem vicceltem, amolyan szedett-vedett főzőtudás az enyém. Bezzeg, ha szerelni kéne valamit! A kaját nem tekinthetem annak, bárhogy is szeretném becsapni magam egy jobb végeredmény érdekében.
-Oh kössz... rendes tőled, hogy gondolsz a faterra!
Mosolygok rá, tényleg hálás vagyok érte.
-Hm, ez? Eh, jó dolgunk van.
Nevetek, mikor meglátom a bort is. El is viszem a konyhába őket, apa a kanapén ücsörög, de feláll kezet fogni.
-Hát szervusz. Köszönöm kérdésed, jó egészségnek örvendek jelenleg.
Nem hazudik,jól érzi magát, nem panaszkodott arra, hogy fájna valamije, aminek nagyon örülök.
Josh ha körbenéz mindenfélét láthat, autós újságokat, csavarkészletet, fotóalbumokat egy rakáson, öltönyöket kiakasztva, azok ott maradtak a vasalásból... Van pár kép rólam és rólunk, anya egyiken sincs. Fiatal vagyok rajtuk, egyiken 6, másikon 10, van egy olyan amin 16. Apa szereti őket, én nem, mindig olyan vicces fejet vágok. De talán pont ezért szereti... Na meg vannak kis csetre tárgyak, egy kereszt a falon, egyik polcon a Biblia elfekvőben. De most a hangsúly a terített asztalon van.

-Ülj le, hozok a bornak is poharat. Meg hozom a kaját...
Mosolygok, hellyel kínálom és kimegyek a konyhába.
-Na és te hogy vagy? Hogy telt a heted? Történt valami említésre méltó?
Kezd bele családiasan a fater, mintha csak hazajött volna a másik egy hosszú útról vagy ilyesmi. Szokása, bár mivel halkan hallom őket, azzal vagyok elfoglalva, hogy kivigyem a kaját és tálaljak aztán.
-Remélem raktál bele fűszert! Egy kis oregánót? Kihozzam a sót, látom nem tetted...
Forgatom a szemem.
-Na persze fater, tudod hogy nem eheted. Bocs előre is Josh, szolidalítunk, de sót hozok neked ha kell, de ő nem kaphat!
Mosolygok, fejemmel a fater felé bökök, aki sóhajt elégedetlen és kérlelőn néz Joshra, szánja meg, ha nem látom, adja majd neki. Kis pimasz...

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Pént. Jan. 15 2016, 00:11

- Szorgalom, érdeklődés hiánya, vagy mi az oka...? - kérdem. Nem úgy néz ki, mintha debil lenne. És bocs a jelzőért, ilyenkor sarkosítok. Ha van esze, használja. Más kérdés, ha nem ér rá, mert közben dolgozik, vagy mert a hobbijának él. De ha csak egyszerűen lusta... Amúgy nem hiszem, hogy a tanárokat csak a jó tanulók érdeklik. A jó pedagógus a legrosszabból is ki akarja hozni a legjobbat, tehát vele többet foglalkozik. Meglehet, nem egy véleményen vagyunk, de ez most nem kerül napvilágra.

- Ha már bevállaltad, hogy elhívsz, csak nem borzalmas!- nevetek. Ha viccel, szoknom kell a poénjait.
- Gondoltam rá. Meg rád, meg rám. Miért ne lehetne összekötni az egészségest a kellmessel? - neki is elmondom, mit tudok a vörösborról. - Nemhogy árt, véd is, mert növeli az erek falának rugalmasságát! Ezt majd megtárgyalom Liával is. Kíváncsi vagyok, ők intravénásan alkalmazzák-e. Hehe- kacsintok. Viccelek.
Örülök, hogy örül a bornak. Nagy körültekintéssel választottam. Tényleg legyen hasznos, ha már hozok. Minőségi, igazi bor. Nem kannás (ahogy az utcán hívják az olcsó, porból készült italt. És még merik bornak nevezni? Sose látott szőlőt)
Jonathan feláll, hogy üdvözöljön. Látom, jó színben van.
- Jól is néz ki, örülök- mondom neki mosollyal, aztán elfoglalom a felkínált helyet.
Matt játssza a háziasszonyt (anyának, feleségnek nincs nyoma) Míg kint sündörög a konyhában, Jonathan kezdeményez beszélgetést.
- Köszönöm, jól vagyok. Hordom az újságot, próbálunk a Dzsungel könyvére, a barátaimmal járok össze, ha időnk engedi, egyébként egyformán telnek a napjaim- válaszolok udvariasan, nem túl bőven, mégsem egyszavakban.
És aztán diskurál Mattel is, előre jelezve, hogy sótlan az ebéd, bármi is az (oregánó? Hm, olaszos kaja lesz!) Összefolyik máris a számban a nyál. Fűszer ide vagy oda, a paradicsomos dolgokat szeretem.
Matt nagyon szigorúan veszi a fűszermentességet, de én az apjával értek egyet.
- Ne már... Só nélkül minden íztelen. Nerm hiszem, hogy az orvos azt mondta volna, ne egyen egyáltalán... Csak hogy fogja szűken. Egy csipetnyit minden étel megérdemel...- próbálok lelkére beszélni Mattnek. Az tuti, hogy én is mesózom az adagomat (főleg, ha nem rakott bele egy szemet se)
Miközben vártunk Mattre, beszélgettünk Jonathannal. Nézelődni is volt időm, bár ezt nem mertem túl nyíltan. Ami feltűnt, az otthonos rendetlenség, ami azt mutatja, igazi élet folyik ebben a szobában, nem csak aludni járnak haza. A másik, a képek (fényképek). Mattről, korábbi fotók... És anya sehol. Vajon őt is elhagyták? Legalább neki itt maradt az apja. Eddig erről nem beszéltünk, és ha rajtam múlik, nem is fogunk.
- Ah, ha megengeditek...- ha Matt felbontotta a bort és a narancslevet, kérdőn nézek rájuk- Készíthetek egy-egy koktélt étvágycsinálónak? - kérdem mosolyogva.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Pént. Jan. 15 2016, 21:23

-Háát, nekem több idő kell hogy megemésszem a dolgokat, meg sokszor belebambulok az órába. Nehéz fókuszálnom, ha csak ülök és hallgatok egy monológot.
Mert ez az, ha csak úgy beszélgetek valakivel, mint most Josh-sal akkor nincs gáz, de a tanár másfél órán keresztül szünet nélkül nyomatja és az én agyam hamar kikapcsol. Bambulok egy sort, megint figyelek, bambulok megint...

-Majd te megállapítod!
Ahogy megkóstoltam ehető, de....majd elválik.
-Nem is tudtam, hogy a vörösbor ilyen jót tesz... lehet veszek majd én is apának.
Ha tényleg jó, miért ne? Mértékkel gyógyszer.
-Liával? Intravénásan...?
Nézek rá, először szó szerint veszem, szokásom. Nehezebben esnek le a poénok, nem mind, de általában. Látszik átfogalmazom magamban, aztán esik le. Akkor kezdek nevetni is.
-Ah, csak össze ne keverjék a vérátömlesztős zacsikat!
A színe ugya olyan lesz ha az állaga nem is. Közben apával kezet ráz, megyek ki a konyhába. HáziGAZDAként, még jó hogy nem látok a fejébe, vagy nem látta hogy még kötényem is volt! Akkor lettem volna nőies a szemében!
-Ó az a mese, biztos érdekes lehet a színpadon. Rendesen beöltöztök az állatoknak?
Nehezen képzeli el a fater a kígyós jelmezt, de a többi megvan.
Aztán folyik le a szokásos vitáink egyike, de most apa cinkost remél Joshban. Persze hogy benne és persze hogy megy neki!

-Nem láttad még őőőő hogyan sózza a kaját! Ő nem tud csak egy csipetnyit szórni, neki az egyenlő a marékkal! De tudod mit fater? Joshua megsózhatja a te kajád is, majd ő kiméri a sóadagod!
Látszik megtörik a lendülete a lelkesedésének, de olyasmit motyog, hogy az is több mint a nulla, vagy a semmi vagy a zéró...
-Na varázsold elő Joshnak a sószórót! Tudom, hogy meg tudod csinálni.
Nézek a faterra, valóban zsebre vágtam a fűszereket, gondolom szórakozni akar Josh-sal. Elmosolyodom.
-Itt és most? De kevés varázsporom van, csak a sóra és a borsra elég. Na de egye fene! Hol is van... valahol itt?
Tapogatom Josht mindkét kezemmel, majd ügyeskedem az egyikkel és "előhúzom" a pólója aljából meg aztán némi újabb tapogatózás után, ami inkább laza paskolgatás itt-ott a pólója ujjából. Halál egyszerű trükk, de mivel a szóról nem olyan vékonyak és laposak bárhonnan nem tudtam észrevétlenül elővarázsolni.
-Hopp, Josh, tök rendes vagy, hoztál mindent, ilyen rendes vendégünk rég volt!
Nevetek, szeretek ezzel bohóckodni. Aztán már én is leülök, a koktélra kapom fel a fejem.
-Koktélt? Miből? Honnan húzod elő az üvegeket?
Kérdem gyanakodva, hátha nagyobb "mágus" mint én, de bólogatok, apa is érdeklődve figyel. Nem vagyunk koktélosak, de nem jelenti hogy ne akarnánk megkóstolni. Koccintani is fogunk, na meg egy rövid ima is megelőzi a kaját, de egyelőre lessük, miből csinál koktélt Josh.

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Kedd. Jan. 19 2016, 00:36

- Akkor az a tanár hibája, nem a tiéd!- nevetek. Emlékszem arra az interaktív órára, amire Seth vitt be. Na, ott nem unatkoztunk!- Próbálj ráhangolódni, már jegyzetelés közben tanulni, akkor kevésbé kalandozol el!- vonom meg a vállam. Ha szövegtanulásról van szó, én is beleképzelem magam a helyzetbe, azonnal. Sokkal jobban megragad, ha nem önmagában a szövegre, hanem a mögöttes tartalomra és érzelmekre figyelek.

Amikor belépek Mattékhez, már olyan, mintha régóta ismernénk egymást. A kezdeti udvarias csacsogás is személyesebb, mint például, ha arról beszélnénk, milyen az idő odakint.
- Csak mérétkkel ajánlott. Napi 1-2 deci- bólogatok Mattnek, hogy bizony, ő is vehet az apjának bort, nem fog vele ártani.
- Lia, tudod, az ápolónő a sürgősségiről- emlékeztetem, kiről beszélek- Nos, a vénás cucc csak vicc volt- kuncogok- ne haragudj!- szerencsére nevet velem, nem néz teljesen hülyének.
- Ó, valóban, az nagy gáz lenne!- kacsintok Mattre, hogy vette a lapot- Gondolom, ezt meg lehetne oldani. A véres zacskókra amúgy is a vércsoportok jelölése kerül, a borosokéra meg ilyesmi, hogy "Camille 2003" //Nem vicc, ez volt az első, amit találtam//, vagy egyszerűen "Rose Dry" meg mittuodmén, fantázianevek. Nem ismerem túl jól a kínálatot.
Míg Matt a konyhában tevékenykedik, mint jó HÁZIGAZDA (bocsánat), addíg mi az apjával beszélgetünk. Maga mellé ültet, felé fordulok.
- Igen, persze!- a gyerekeknek fontos a látványvilág, de úgy hiszem, a felnőtteknek is tetszenek majd a jelmezek.- Az enyém pl . hungarocellel van megoldva. Tudja, hengerformába ömtötték, és az fel van csavarva a derekamra. Mintha csak önmagamra lennék tekeredve...- nevetek. -Vicces jelmez, de legalább nem meleg, mint Balué vagy Akeláé.
Matt is megérkezik, és csendes kis vita kezdődik arról, menniyre lehet fűszeres az étel. Jonathant támogatom. Ha ételről van szó, szeretem, ha van íze! Nevetek rajtuk, nem túl hangosan, az talán illetlenség lenne, de szórakoztatnak, komolyan! Bólogatok:
- Persze, szívesen sózok én!- remélem, nem sózom el, ha Jonathan amúgy is marokkal méri...
Aztán valami játék kezdődik. Először nem tudom mire vélni, hogy Matt matatni kezd rajtam. De annyi bizalmam van, hogy ne állítsam le. Nevetek, amikor előhúzza a sószórót, és hangosabban felkacagok, amikor a borstartó is a "pólómból" kerül elő.
- Úgy látszik, többre vagyok hivatott, mint gondoltam- nem csak vendég vagyok, hanem beszállító is. hehe. - Biztos, hogy nem ezzel akarsz pénzt keresni? Jól csinálod!- nevetek tovább. Ügyes trükk volt és váratlan!
- Nos, ha hiszed, a Mussolinihez két dolog kell: narancslé és vörösbor. Olálá!- nevetek megint. Hiszen épp ezt a két dolgot hoztam. Csak tudom már, miről beszélek!
Ha beleegyeznek, sorba rakom a három poharat, és először narancslevet töltök mindegyikbe. Aztán óvatosan, hogy csak a pohár falára folyjon a bor, azt is öntök rá. A narancslé fajsúlya nagyobb, mint a boré, így reményeim szerint nem fog elkeveredni, hanem szépen megmarad a tetején. Valahogy így
Ha sikerül szépen megoldanom (és miért ne sikerülne), mindkettőjüknek adok egy-egy poharat. Felállok. Úgy tanítottak, koccantani így illik.
- Szeretnék köszönetet mondani...- először Jonathan felé fordulok- Önnek a vígasztaló szavaiért, és a fiáért, Mattért...- most felé fordulok- aki megmentette a se... bőrömet- javítom gyorsan magam elpirulva. Elvégre az asztalnál nem beszélünk a seggemről- Egészségetekre!
Leülve Jonathan mond asztali imát (áldást), és kívánságának megfelelően én sózom meg a tésztáját, amit Matt tálal. Az ételnek finom illata van, azb ámen után éhesen tekergetem a villámra a tésztát. Ráfét a só, de borsot én nem teszek rá. Majoranna pedig éppen annyi van rajta, ami elég.
- Ízletes, finom, nem is tudom, miért szerénykedsz!- mondom csendesen Mattnek.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Kedd. Jan. 19 2016, 21:56

-Ehm... az összesé?
Vonok vállat félszegen, hát én minden órán így vagyok, nem csak egyen.
-Jegyzetelni is unalmas...
Nyögöm, mert én a lusta diákok közé tartozom, engem nem szórakoztat a tanulás. Inkább leterhel.

A borra bólogatok, mérték, ez alap.

-Jah, igen, asszem.
Talán tényleg mondta, már a nevét a lánynak, de még ebben sem vagyok biztos. Valami nővérhez ment a múltkor. Aztán mosolyogva rázom a fejem, hogy nem haragszom, nincs miért. Az hogy lassabban reagálok nem jelenti, hogy nincs humorom. Vagy nem érteném egyáltalán.
-Amíg össze nem keverik a címkét, hohó!
Nevetek, lenne baj! A kínálatra vállat vonok mosolyogva, jelezve én sem értek jobban hozzá, nem vagyok valami nagy boros. Ételhez megiszom, bulikban is néha ittam, de amúgy a sört jobban kedvelem.
Míg előkészítem a kaját apa is beszélget Josh-sal, szóval tartja, ne unatkozzon.

-Hungarocel? Tudsz benne mozogni? Christopher is csinált egyszer valami köpenyes maskarát valami gumiból, azt se nagyon értettem!
Szabadkozik, megmosolyogja a dolgot. Bizonyára kényelmetlennek találja az ilyen gúnyákat, pedig poén, de hiába magyaráztam anno.
Aztán már készülünk a kajához, megengedem apának hogy Josh sózza az ételét, figyelem ám, de ha nem szór majd sokat, belefér. Addig is "előbűvészkedem" a sót és a borsot, Josh szerencsére jót nevet rajta.

-Csak minőségi vendégeink vannak, a beépített só és bors funkció alap!
Hülyéskedem el, ha már vevő rá. Aztán csak nézek rá.
-Bűvészkedéssel? Kétlem, hogy ma még divatja lenne.
Vonok vállat, erősen kétlem.
-Az eléggé ingoványos, mint a művészetek általában, jobban örülnék, ha elvégezné az egyetemet. Te is fókuszálj a darabokra Joshua, gyakorolj sokat.
Mondja apa, érdekes, az egy dolog hogy miattam aggodalmaskodik néha, de úgy fest Josht is megkedvelte.
Aztán zavartan nevetek, vállat vonok, szóval nem egy bonyolult koktél, hah? Hát jó! Nézem is figyelve mit ügyködik, de jól néz ki a cucc, az már biztos. Még köszöntőt is mond, én nem értem mit akart mondani, csak vállat vonok amolyan semmiség stílusban, ő is megtette értem! Apa úgy fest érti mit akart mondani Josh, mert somolyog egy sort, némileg dorgálóan, de semmi komoly.

-Meg rád is, mert segítettél és vagy olyan merész, hogy egyél a főztömből!
Nevetek, majd koccintok, megkóstolom a lét. Huh, érdekes, az már biztos, de nem merem lehajtani, inkább csak iszok belőle, össze is keverednek a színek. Jóll néz ki nagyon!
A kaja is, csak a tészta másztok kissé, meg paradicsomosabb lett a hús, de persze ehető.

-Hah, mihez vagy te szokta? Gyors kajához? Ej, apa is sokáig azt vett, megértem ha finomnak tűnik most ez!
Nevetgélek, apa meg szemlél minket csendben eszegetve. Közben kérdez általánosan mindenfélét, én is például hogy tetszik neki a város, mi a kedvenc helye, van-e amit nem látott de érdekes, melyik színházakban dolgozik, ha megemlíti a macskát arról is kérdezek, sosem volt házi kedvencünk. Én elmesélem, hogy Dayton ilyenkor tiszta hó, gyűlöletes hólapátolás szezon van, meg hogy itt nekem nagy a nyüzsgés ahhoz képest, pedig az sem olyan kis város. Közben megebédelünk lassacskán, beszélgetünk még, töltök neki bort, apának is egy keveset, magamnak sem sokat. Aztán az egyik kisebb csöndet apa töri meg.

-Fiam, megtennéd, hogy elmosogatsz? Meg a tegnapi lábast is...
-Aaaaa, fater, szenesre égetted az alját, hiába van beáztatva, minimum negyed óra, mire kisuvickolom! És akkor a többi...
Hüledezem, hogy nem ér rá? Vendég van...
-Christopher, ha most mosod el, gyorsabban megleszel. Joshua megvár, szóval tartom addig a fél óráig.
Lehet lesz az több is, de vállat vonok, majd berakom a zenét a fülembe ahogy szoktam, ha már Josht is elszedte tőlem...
-Jó...
Törődöm bele, összeszedem a tányérokat és a többi holmi, Josh ha akar sem tud sokat segíteni, mert apa le is csap rá.
-Joshua... mutatok valamit, gyere!
Ül át a kanapéra, invitálja a másikat és az ölébe vesz egy fotóalbumot. Régi, még a zenélős korszakából. Olyan is van amin hosszú a haja, bár nem is tudja, hogy álljon neki. Sehogy sem könnyű... na meg ezek fekete-fehérek kevésbé látszik a szemszín és a hajszín adta hasonlóság...

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Pént. Jan. 22 2016, 20:51

Nevetek. Matt igazán vicces. Vagy komolyan beszél?
- Vigyél be diktafont. Ha nem szeretsz jegyzetelni, és ha hajlamos vagy elkalandozni, vedd fel az órát. Aztán, amikor úgy érzed, eljött az ideje, hogy tanulni kell... Hallgatni könnyebb. Tudod, Dexter is megtanulta, hogy "omlett du fromage"- nevetek. Igaz, hogy beakadt a lejátszója, és semmi mást nem tudott franciául, csak a sajtos rántottát, tény, hogy úgy tanult, hogy közben aludt.

Gyorsan hasonló hangulatba kerülünk a viszontlátás alkalmával. Sosem gondoltam volna, hogy a bor is vicc témája lehet. Matt kellett hozzá, hogy ez bekövetkezzen, de egyáltalán nem bánom.
- Mit gondolsz, ki érezné azt, hogy jobban járt?- kacsintok. Valakinek vér kell, másnak a bor. Mi van, ha véletlenül felcserélnék?
Amíg Matt el van foglalva a konyhában, Jonathannal beszélgetek. A jelmezről kérdez a darab kapcsán, amiben Ká-t játszom.
- Eszméletlenül könnyű...- bólogatok. Hungarocel, habszivacs, levegővel dúsított műanyag. Mégsem izzad bele az ember és a mozgást sem akadályozza (nagyon).
- Tényleg? És milyen jelmeze volt? - gumiból... el sem tudom képzelni. De érdekel!
Megérkezik Matt is az ebéddel. A fűszerezéssel és a bűvésztrükkel szórakoztatnak engem, és a koktéllal én őket, senki nem unatkozik, jó a hangulat.
- A lényeg, hogy valami olyat mutass, amit előtted még senki!- fordítom félre a fejem. Én is megnézem a tévében, ha beharangoznak valami "nagy mutatványt". Érdekel, ki hogyan tudja átverni a fejem (szemem).
Aztán Jonathanra nézek, és bólintok a szavaira.
- Persze, igaza van. Érdemes több lábbal a földön állni; de miért ne hódolhatnánk a szenvedélyünknek? - pláne, ha pénz is lehet vele keresni. Inkább nem hozom fel, hogy szerencsejátékkal is szoktam jövedelemhez jutni- Vannak dolgok, amikben maximalista vagyok. Nem megy másképp...- vonok vállat. Aalap, hogy a szerepeimet a lehető legjobban adjam vissza.
Szóval a koktél kicsit meglepi őket, de igazából fizika az egész. Ha ügyesebb lennék, csíkozni is tudnám, de az még sosem sikerült. Köszöntőt mondunk egymásra, aztán iszunk. Matt kicsit gyorsan dönti a poharat, az itala összekeveredik. Én óvatosabban iszok (nem kevesebbet), így nem keveredik olyan durván a narancslé és a bor.
Jonathan közelében úgy érzem magam, mint valaha nagyapa társaságában. Egy pillanatra úgy érzem, most is meg vagyok feddve, szótlanul (a seggem miatt). Pedig ki sem mondtam! Aztán enni kezdünk. Elkél a fűszer, de attól függetlenül, hogy a tészta kicsit túlfőtt, nekem minden tökéletes. Így is. Matt bírálata azonban nem maradhat szó nélkül.
- Nos, mindenfélét eszek. De tudod, ritkán olyat, amibe benne van a szeretet!- ezzel azt kívánom kifejezni, mennyire nagyra becsülöm, hogy meghívtak magukhoz, főztek rám (is).
Felszabadultan beszélgetünk, mindenféléről: a városról, a munkáról, a macskámról, az ő otthonukról, az enyémről.
- Wow! Ha minden igaz, hamarosan én is megtapasztalhatom, milyen a hó!- szólom el magam. Bár Matt szerint a hólapátolás nem a legélvezetesebb tevékenység, megfogadom, hogy ha lehetőségem lesz, kipróbálom.
Hiszem, hogy a hangulatunk nem az újabb pohár bornak köszönhető, mégis így van, egyre gyorsabban és lazábban ugrálunk témák között. Egészen addig, amíg Jonathan le nem rázza Matt-et. Fogalmam sincs, miért, úgy érzem, kettesben akar lenni velem. Matt is érzi, még a fülest is felrakja, hogy ne unatkozzon egyedül, jelezve, hogy nem tart igényt a társaságomra. Noha szívesen mentem volna ki vele mosogatni. Miért ne?
Utóbb rájövök, sokkal jobban ismeri az apját, mint én, és fél szavakból is ért. Nem a mosogatásról van szó, valóban kettesben akar lenni velem az "öreg", és egy albumot húz az az ölébe. Maga mellé invitál a kanapéra, én pedig úgy ülök mellé, mint egy engedelmes gyerek. Mocorog bennem valami, egy fura érzés, azzal kapcsolatban, amit mutatni akar. Vajon lesznek közös ismerőseink?
- Itt vagyok...- ülök le mellé.
Félig áthúzza az én ölembe az albumot, miközben mesélni kezd.
- Valamikor réges-régen..- fekete-fehér fényképeket mutat egy olyan korszakból, amikor én még egészen kisfiú lehettem. Fiatalabb volt, mint én most, hosszú volt a haja, és valamelyiken olyan beleéléssel rázza, hogy nem is látszik az arca.
- Csak nem egy rockegyüttes tagja volt?- kérdem, hitetlenkedve, kuncogva, rá-rá pillantva, és a képekre. Lehetséges, hogy ez az ember ugyanaz, akit a képeken látok?
Engedi, hogy lapozgassam a könyvet, miközben elbeszéli, hogyan alapítottak együttest 16 éves korában, és aztán a gimnázium utáni nyáron a házibulikat kinőve ők szervezzen bulikat, hogy bemutassák, mire képesek. Kinőtték a várost, hírük ment, milyen jól játszanak, iskolai rendezvényeken is felléptek, szalagavatókon és egyéb rendezvényeken játszottak élő zenét, mert a fiatalok meg voltak őrülve értük. Néhány fénykép a lelkes tömeget is lekapta. Izzanak a képek, átüt a hangulat: csápoló tömeg, forróság, hullámzás... Az egyik képen hosszú hajú lány. Dús haja az arcába omlik, alig látszik belőle valami, mégis... Ismerős. Sovány lány, farmert és trikót vagy pólót visel (a sok hajától ez nem látszik), vagy pózol a kamerának, vagy táncol, nehezen tudnám elképzelni, melyik.
- Ő ki? - kérdem kíváncsiságból. Anyámnak is hosszú és rakoncátlan haja volt, ráadásul haragban volt a fésűvel a mama szerint, mert legtöbbször kócosnak tűnt. Megállok egy kicsit. Jonathanra nézek, úgy érzem, talán Matt anyjáról fog mesélni. Elvégre ez az első olyan kép, amin egy lány van, szólóban.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Pént. Jan. 22 2016, 21:26

-Úristen, azokat hallgatni újra és újra... Dexter?
Nem értem kiről beszél, ő kije.

-Hát egy vámpír ha onnan akar lopni biztos nem örülne a cserének...
Hülyéskedem el, aztán terítünk, apával beszélget.
-Akkor meg olyan mintha nem lenne rajtad semmi! Ha leesik sem veszed észre csak hogy mindenki nevet, mi?
Vicceli el apa a hungarocelt.
-Kérdezd őt én nem értek hozzá, de valami szuperhős volt, ahogy ő mondta.
Közli, de szégyen hogy nem volt hajlandó elismerni mennyire jó lett az a Batman jelmez!
-Nincs saját trükköm.
Mindet tanultam, sosem fektettem annyi energiát bele, hogy kitaláljak valamit. Hasonló úgy is lesz vagy van már, úgy hiszem.
-A legelső, hogy megéljen valahogy, nem jó arra mindent feltenni.
Najah, emlékszem apa sem tévéket akart szerelni, de vállat vonok, nem mondanám, hogy bűvész akarnék lenni... nem tudom mi akarok lenni.
A kajám illetően mosolygok rá, tény, nem volt teher elkészíteni, szóval örülök, hogy hálából tudtam neki kotyvasztani valamit. Ha ettől neki finomabb, akkor mindketten jól jártunk. //Seby felnyögött bennem, hogy ritkááán? xDDD//

-Borzasztó... hideg és nedves és csúszós és mindenütt ott van! Ha koszos akkor meg undorító is! Csak úgy jó ha a lakásban ülsz és semmi dolgod vele!
Szörnyülködöm, majd nevetek, nem vagyok hó párti. Én a tavaszt szeretem. De kimegyek mosogatni mert a fater kiküld, nehéz eldönteni a mosogatást erőszakolja ilyen formán rám, vagy dolga van Josh-sal. Mindegy is, kivonulok.
Apa magyaráz, képeket mutat, Josh szeme megakad egy nőn.

-Nos... ez a kép ott készült ahol születtél...
Nehéz belekezdeni, hogy is csinálja? Nem könnyű ez főleg hogy semmi sem teljesen biztos, mert ki tudja. Egyáltalán nem száz százalék, hogy igaza van.
Elmeséli hogy ismerte a képen látható lányt, hogy mennyire szép és okos volt, humoros, talpraesett, hogy találkozgattak, a barátaival egyetemben, nem volt ott sokat. De a szilveszteri bulin mindketten ott voltak... Itt kicsit meg is akad, mert innen egyértelmű, hogy van információja arról, ki lehet az apja. Már ha a képen látható lány valóban Joshua anyja.

-Joshua... három kérdésem van... hogy hívták édesanyád?
Ha azt a nevet hallja akit sejt, akkor bólint és folytatja.
-Nem mondtál biztosat arról, érdekel-e téged, ki az apád... érdekel?
Csak abban az esetben teszi fel a harmadik kérdést, ha bármi igennek felfogható visszajelzést kap. De a hangja egyre csöndesebb, egyre bizalmasabb, de mégis elszántabb. Elhatározta, ő tudni akarja.
-Eljönnél DNS vizsgálatra... velem?
Néz a másik szemébe, van benne aggodalom milyen feleletet kap de ez világossá tette a kérdés lényegét: mi rokonuk vagyunk? Érezhető, ő tudni akarja, elhatározta, végigcsinálja. Az más kérdés, hogy nekem eddig nem szólt még semmit, pedig már törölgetek, ki is szedem a zenét a fülemből, de azt hiszem csak azért nem hallok semmit most még, mert hangosan hallgattam a zenét.

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers



A hozzászólást Christopher Matthew Hart összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jan. 23 2016, 12:20-kor.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Szomb. Jan. 23 2016, 02:06

Felvonom a vállaim. Csak ötlet volt. Se jegyzetelni nem akar, se felvenni, amit visszahallgathatna... Hogy akar tanulni?
- Nem ismered? Dexter laboratóriuma. Rajzfilm- hátha leesik neki, elvégre ő is volt gyerek (velem kb egyidőben)
//Remélem, ez az: https://www.youtube.com/watch?v=8C-hQleMFhY//

- Na, ez is igaz!- nevetek. Ilyesmi nem jutott volna eszembe.
Jonathannal beszélgetek, míg Matt rendezkedik. Szóba kerül Ká jelmeze.
- Nos, van alatta ruha... - pirulok el. Kinevetne? - A kígyó testi adottságaiból adódik, hogy azt a hatást kell kelteni, hosszabb vagyok, mint valójában. Innen jött az ötlet, hogy tekerjem magamra-magyarázom. Szerintem nagyon ötletes, és jól néz ki.
A jelmezekkel kapcsolatban elmeséli, hogy Matt is eszkábált magának ruhát, gumiból. Nem hiszem el, hogy nem tudná, miféle jelmez volt az. Szuperhős, egy tucatnyi van belőlük!
- Matt, miféle hős akartál lenni, mielőtt az lettél?- kérdezem, és azonnal éreztetem vele, semmiféle megvetést nem érzek iránta, csak mert hasonlítani akart valakihez. És az én szememben azzá nőtt; tök mindegy, milyen módszerrel menekültünk meg abból a helyzetből.
Aztán trükközik a fűszertartókkal. Az apja nem örülne, ha csak ezzel foglalkozna, de Matt sem bízik magában annyira, hogy ettől tartania kéne.
- Nagyon sok hasonlít egymásra. Ha nem is tudsz minden lépést, sejted, mi a vége. Vagy a csomagolásnak kell különböznie a többitől, vagy a poénnak...- megint eszembe jut az alternatív Rómeó és Júlia. Még mindig érdekes gondolatnak tartom, noha már ezer év telt el azóta, hogy Suzyval beszéltünk róla!
- Igen, ez is igaz- nézek Jonathanra. Fontos a megélhetés, az állandó kereset. Eszembe jut, hogy a szívével van probléma. Eszembe jut a nagyapám, aki egyik napról a másikra hagyott el bennünket. Talán Jonathan is attól tart, így fog elmenni, és félti Mattet, mit csinál majd akkor?
//Ritkán: viszonylagos. Ritkábban, mint szeretném. Hetente, kéthetente az gyakran? Amúgy sem rád panaszkodok vagy a főztödre. Razz//
- Kérdezz meg néhány hét múlva, akkor már több tapasztalatom lesz!- nevetek. Egyáltalán nem ilyen kép él bennem a hóról. Biztos van olyan oldala is, ami nem túl kedves, de Sebastian el van ragadtatva tőle, és neki elhiszem, hogy a tél (és a hó) szép! Szerencsére, Mattet sem kell vér komolyan venni, elneveti magát, hogy csőbe próbált húzni.

Kettesben maradok az apjával. Mintha készült volna erre. Nem véletlen talán az sem, hogy Mattet elküldi mosogatni (ismerve a szokásait, hogy zene mellett csinálja). Célirányosan nyúl egy albumért, húzza az ölünkbe, hagyja, hogy én lapozgassam miközben arról beszél, milyenek voltak azok az évek, amikor gimis volt, és nem sokkal utána.
Mesél a zenekarról, aminek tagja volt, és a sikerről. Arról is, ami ezzel járt: buli, pia, nők... Olyan, mint valami tanmese: "fiam, te ne csinálj ilyet, úgy jársz, mint én". Gondolom,  Matt unalomig ismeri már ezt a lemezt. Érdekes, hogy éppen most meséli ezeket nekem, amikor Reevennel azon ügyködünk, összehozzunk egy zenekart mi is. Talán hallott minket énekelni? Talán látta, mennyi csaj ugrált bennünket körbe, amikor énekeltünk abban a karaokee bárban? Hogy került volna oda? Vagy honnan tudja? Ez nem lehet csupán véletlen, azokban sosem hittem.
- Santa Barbarában? Tényleg? - először felcsillan a szemem. Ki lehet a lány? Talán ismerem is. Most annyi lehet, mint Jonathan, talán kevesebb valamivel. Az egyik tanárom? A poén mindig valami ilyesmi... Ha van oda kötődése, nem csoda, hogy meglepte, amikor kimondtam a város nevét. De
miért nem mondta azonnal, járt arrafelé?
Aztán beszélni kezd arról a lányról, akinek egy fényképe felkeltette a figyelmem. Nem sok képpel találkoztam eddig, amin ne ő, ők (a banda) vagy a tömeg lenne jelen. Kicsit hevesebben kezd verni a szívem, ahogy egy szilveszterről kezd beszélni. Bár sok srácról, és sok csajról beszél, akik ott voltak azon a bulin (és akik amúgy is összejártak néhanapján), valahogy úgy érzem, ennek köze van az anyámhoz is. Nem nézek rá, amikor felteszi a kérdéseit.
- Az anyámnak a Hannah nevet adták- nem tudom azt mondani, így hívják, vagy úgy hívták, mert fogalmam sincs, él-e, hal-e. Nézem azt a képet, újra és újra, és úgy vélem, akár ő is lehetne. De a következtetés, hogy Jonathan az apám lehetne meredek, hiszen neki itt van Matt, aki csak néhány hónappal fiatalabb nálam (öttel, de ezt nem tudom biztosan).
Jonathan szinte felnyög mellettem.
- Ne húzza az agyam...- nyöszörgök, és fel vagyok rá készülve, hogy kimondja a férfi nevét, aki engem nemzett. Tudatom legmélyén az is megfordul, hogy ő az- Csak akkor mondja, ha biztos benne...- a találgatásokba nem akarok energiát fektetni. Reszketek, mint a kocsonya, noha korábban eldöntöttem, nem érdekel a téma.
- Nem lehetek biztos, de erős a gyanúm... - mondja, mégis váratlanul ér, amit harmadjára kérdez.
- Magával? Mi...? Hova? - lassan esik le, mit mond.
Akaratlanul ülök egy kicsit messzebb tőle. Más gondolni valamire, más szembesülni vele, hogy... itt van, mellettem, akit ezerszer képzeltem el magamnak. Felemelem a fejem, úgy nézek rá, mint először, amikor észrevettem, hogy kék szeme van, mint nekem. (Majdnem ugyanolyan kék) Nem fordult meg a fejemben, akár az apám is lehetne? Nem azért vetettem el az ötletet, mert túl kicsi a korkülönbség köztem és Matt között?
Nem a kérdésére válaszolok, egyenlőre túl nagy bennem a zűrzavar.
- Na és Matt? Az ő anyja? - máris válaszokat akarok. Ha Jonathan kedvelte anyámat, lefeküdt vele, hogyan  lehetséges, hogy röviddel utánam egy másik nőtől (is) született gyereke, ráadásul azt fel is nevelte? Engem miért nem vállalt fel?
Nem kapok azonnal választ. Megfordulok. Magam mögött, az ajtóban, észreveszem Mattet, ahogy ártatlanul áll az ajtóban és bennünket figyel. Ó, bakker, mennyit hallhatott mindebből? Vagy tudta? Elvetem az ötletet. Az arckifejezése olyan ártatlan, és Matt nem arról híres, hogy meg tudná játszani magát.
És most mi a fenét csináljak?

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Szomb. Jan. 23 2016, 12:50

-Jah... nem, nem nagyon.
Nem sok rajzfilmet néztem, apa inkább kiküldött az udvarra játszani, vagy áthívott egy másik gyereket. Nem akarta, hogy a tévé előtt szocializálódjak, a gyülekezetben meg sok gyerekes család is volt. //Én meg má azt hittem a sorozatgyilkos Dexterre gondolsz xDDD//

-Azt sejtem, de ha levedlik a kígyó máris nem lesz olyan gonosz hm? A gyerekeknek biztos tetszene ez a fordulat!
Bólogat, nem kinevette őt csak viccesnek tartja a jelmezt. Na meg kényelmetlennek, bármennyire is könnyű. Míg terítettem csak félig figyeltem rájuk, nem is igen a kérdést, mikor Josh felveti nekem. Apa kisegít, hogy amit Bob haverommal raktam össze.
-Jaaa, hogy aaaz, Batmaaaan!
Egy pillanatra megint kölyök leszek, hát Batman mennyire menő már! A kedvenc szuperhősöm egyike. Aztán inkább bohóckodom még egy sort a fűszerekkel, örömmel tölt el, hogy meglephettem vele Josht.
-Lehet... egyszer láttam egy fazont, aki égő csikkekkel trükközött, hogy lenyelte úgymond őket. De egy egész doboznyival a végén! Nem tudom hogyan csinálta, de nagyon jó volt!
Mesélem lelkesen, az nagyon durva volt.
//Na jó, de tudod hogy akkor főz neked amikor csak akarod xDDD//
-Hát jó, pár hét múlva ugyanitt és elmeséled!
Vigyorgok, ha szerinte a hó jó, akkor hátha megszépíti az én emlékeim is róla!

Kimegyek mosogatni, közben apa és Josh beszélgetnek. Addig rendben is megy a történet, míg odáig nem érnek, hogy volt az a szilveszteri buli. A kérdések, hogy Josh arrébb ül... De apa sejtette, ezt nem lehet úgy előadni, hogy mosolygás legyen a vége. Vagy legalábbis az eleje... azért reménykedik benne, hogy ennek végső soron mindenki örülni fog. Ő nem vesz észre engem, hogy közeledem, csak akkor mikor már kimondja amit talán nem kéne.

-Matthew.. anyja...
Hirtelen akad össze a tekintetünk, a konyharuha megáll a kezemben, hogy töröltem a kezem, mi az hogy egy idegennek mesél az anyámról nekem meg nem?!
-Régi ismerősöm... vissza akartam menni oda ahol szilveszterkor voltam, de... Judith azt mondta terhes. Hogy felneveljem a fiam abbahagytam az éneklést, de ő... nem egészen ilyen életre vágyott. Nem azt kapta, amit remélt és nem látta azt, Christopher mennyivel értékesebb. Nekem csak a fiam számított. Sosem mentem vissza...
Ecseteli fájdalmasan én meg csak meredek rá, ha jól értem, anya nem is akart engem. Tényleg nem akart. Már értem miért nem beszélt róla. De attól még fáj... hova nem ment vissza? Apa valamit feladott miattam?
-Miért mondtad el most? Miért előtte? Miért mondtad el egyáltalán?!
Csak meredek rá, meg Joshra, össze vagyok zavarodva, de talán nem csak én, hanem mindenki? Ki ez a férfi mellettem?! Miért kellett hallania anyámról? Anya... egyik rokona? Vagy ki ez?! De Joshnak nincs senkije, ő mondta, nagyon is sajnáltam érte, de biztos vagyok benne hogy nem hazudott. Akkor meg?

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Szer. Jan. 27 2016, 18:34

- Én is csak néhány részt láttam, ezt éppen igen. Vicces volt!- legyintek nevetve. Rá se rántson, én se TV előtt töltöttem a gyerekkorom.
//A sorozatgyilkos Dextert szeretem! De inkább könyvben!//

- Hát..., nem is tudom. A kígyó akkor is kígyó, ha levedli a bőrét. Kicsit csillogósabb, naná, újnak tűnik, de ugyanaz marad...- kíváncsi lennék, arra gondol-e, hogy a bőrrel együtt személyiséget is vált-e.
Látom a fényt csillogni a szemében. Vár még tőlem valamit, választ, folytatást.
- Ne higgye, hogy rossz nekem kígyónak lenni. A gyerekek nagy szemekkel ámuldoznak, amikor bűvölöm a majmocskákat, és ők Mauglinak szurkolnak, nem Kának. És nevetnek, amikor kupán vágnak, és leesek a fáról. Ilyen körülmények között naponta meghalnék... ez a sorsom, nevetéssel a fülemben elpusztulni- magyarázom neki vidáman.
- Persze, Batman!- csapok a homlokomra. Rájöhettem volna. Elég Mattre nézni, hogy tudjam, most is odavan azért a figuráért.
- Nekem is van kedvenc hősöm, de még nincs megfilmesítve...- kotyogom el magam.
- És szabad tudni, ki az?- kérdi Jonathan.
- Egy Stephen King hős: Jake Epping. A regény a JFK merénylet köré épül, és lényegében az időutazásról szól...- érzem, hogy el udna kapni a hév. Ha Kingről van szó, többnyire így járok.
Jó a hangulat, Jonathan alig észrevehetően biccent Mattnek, aki trükközik, majd mesél.
- Na ne... Én csak egyszer próbáltam ki a cigit, köszi, nem kell többször, nemhogy még meg is egyem!- nevetek. Kizárt. Nincs az a pénz, amiért megtanulnám ezt az egész átverést.
//Tudom, Seby, tudom. Smile //
- Hát, úgy illene, én hívjalak meg benneteket legközelebb. Lehet Alaszka után, akkor legalább majd beszámolok az élményeimről... fényképekkel alátámasztva...- mosolygok. Nagyon úgy néz ki, hogy ez egy hosszabb barátság kezdete. Miért ne kezdődhetne (vagy folytatódhatna) így? Amúgy sem vagyok meggyőzve, hogy a havazás, a hó rossz dolog lenne. Engem érdekel! Kíváncsi vagyok rá, akkor is, ha lapátolni kell vagy ha lucskos!

Amikor megint kettesben maradunk Jonathannal (ezt ő intézi így), albumot vesz elő. Először azt hiszem, Mattről, de rögtön meséli hogy az ő fiatalkorából valók a képek. Nem gondolok semmi rosszra. Biztos egy tanmese arról, hogyan ne herdáljuk el a tehetségünket. A legtöbb apa ilyen, ilyennek kellene lennie, ilyennek képzelem. Minden fiú a sajátja, mindenkinek jót akar; olyan Jézus-féle, szelíd útmutató.
Nem kell sok idő, hogy rájöjjek, hova akar kilyukadni, és érzem, ahogy minden izmom megfeszül, zsugorodik. Fázok, pedig jó idő van, kellemesen fűt a bor is, amit megittunk. Nem lennék Jonathan helyében sem. Fogalmam sincs, én hogyan tálalnám a témát. Talán ezért is adtam fel olyan gyorsan, hogy megtaláljam az apám. Mert mit is mondanék neki?
Nem fér a fejembe, hogyan lehetséges, hogy együtt volt anyámmal, (feltehetően) elhagyta, és fél évvel később már egy másik lány/nő volt a kedvese, hacsak nem volt csapodár, de... Ennek meg az mond ellent, hogy vele maradt, és még mindig neveli Matt-et.
Matt éppen úgy ki van akadva, mint én. Szerencsétlen, a legrosszabb pillanatban lép a szobába (bár mindegyik pillanat rossz lett volna, ha belegondolok). Én, mit akit fejbe vertek, csak ülök, és emésztem, amit mondott. Hogyan lehetséges, hogy az anyámnak nemet mond, a másiknak meg igent? Hogyan lehetséges, hogy Matt olyan értékes neki, míg énrám sosem volt kíváncsi? Nem áll össze a kép...
Matt kérdései törik meg a csendet. Én pedig ... lebénultam. Csak kapkodom a fejem kettejük között, mintha néma párbeszédüket akarnám elkapni, kihallgatni.
- Talán mégsem lett volna szabad bort innia. Azt hiszem, félrebeszél- mondom Mattnek, győzködöm magam, hátha igaz. Mert amit közölni akar...
Judith után kutatok az agyamban. Nem ismerek egyetlen lányt sem, akit így hívtak volna, akit emlegettek volna a nagyszüleim. Bár nem feltétlenül biztos, hogy ismerték egymást anyámmal, semmi sem zárható ki teljes bizonyossággal, míg be nincs bizonyítva, nem igaz? Ez a férfi sem az apám addig, amíg a ... DNS-vizsgálat be nem bizonyítja.
Miért akarja most tudni? Ennyi idő után? MEGŐRÜLÖK! Inkább maradt volna csendben...

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Vas. Jan. 31 2016, 16:08

-Azért csak ne szegd a nyakad ténylegesen, mikor leesel a fáról, de nevettetni tényleg jó dolog!
Ezzel apa is egyetért, aztán én is vigyorgok Batman kapcsán. Aztán először azt hiszem neki is van kedvenc szuperhőse, de tévedek, valami könyvhős, akit nem ismerek.
-Az a képessége, hogy időt tud utazni?
Nem rossz, bár eléggé veszélyes meg felelősségteljes dolog...
A cigi miatt kedvesen nevetek.

-Egészségesebb, ha nem szívsz egy szálat sem, de lehet erőset próbáltál! Amúgy nem eszi meg természetesen, de nem tudom mit csinál vele!
Az sem kizárt az nem rendes cigi és tényleg valahogy a szájába pakolja el de nem tudtam még rájönni.
-Jól van, de akkor vigyorogj azokon a képeken!
Nevetek, remélem élvezni fogja a havat, vannak jó oldalai is, csak... én már nem szeretem annyira. De szívesen átmegyek és meghallgatom, hogy tetszett neki a fagyos csoda.

Apa aztán hosszasan, de végül is felvezeti és kinyögi, miért is ültette maga mellé Josht. Valahogyan csak kinyögte, hogy esélyesnek tartja, apa-fia kapcsolat van köztük is. Én csak arra jövök be, anyámról mesél, ami önmagában is abszurd, mert miért neki? Miért most? Egyáltalán miért? Joshra meredek.

-Ennyi meg sem kottyan neki, szín józan...
Hüledezem, mert nem, ez nem vicc, de nem értem akkor sem az egészet.
-Matthew... volt egy... volt egy titkos kapcsolatom Santa Barbarában, mielőtt hazamentem volna... Hannah... de... nem hittem hogy vissza tudok menni... nem volt pénzem, állásom, és... otthon anyád sokszor velem volt, de... szóval mikor azt mondta megfogantál vele maradtam, mert így a helyes... rólad nem is tudtam, Joshua... most se vagyok biztos, de... szerintem igazam van.
Csak kapkodom a fejem, mi az hogy nem tudott Joshról? Ki az a Hannah? Érzem a feszültség remegteti a testem.
-D-d-de... H-Hogy? J-Josh?
Veszek egy mély levegőt, megint dadogok. Mutogatok, hogy ők ketten valamit tudnak amit én nem, de... felemelem a kezem, mint aki megadta magát és kimegyek úgy ahogy vagyok a ház elé dohányozni. Leülök a lépcsőre és remegő kézzel rágyújtok, mélyen letüdőzve a nikotint, hogy megnyugodjak. Ha jól értettem apa egy másik nőről beszélt, meg Joshuáról... lehetséges volna?
Apa közben sóhajt egy aprót.

-Kiment dohányozni hogy megnyugodjon, visszajön. Kérdezz.
Nézi a kezeit az ölében, mert ez nehezebben megy mint gondolta. Velem gondolom nem számolt. Vagy nem tudta mit reagálok. Még így is keveset tudok, szóval inkább az kavart fel, hogy apa más nőt szeretett nem anyát. Anya talán szintén nem szerette őt, vagy emiatt nem szerette én meg rá emlékeztettem és ezért hagyott el. Sehogy sem jó.
De Josh most kérdezhet, vagy kijöhet utánam is, elmenni nem hagyom, az biztos, mert van pár kérdésem hozzá.

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Vas. Jan. 31 2016, 21:28

- Nem áll szándékomban- nevetek, majd nézek magam elé.
Matt és Jonathan folyamatosan gondoskodnak a szórakoztatásomról. Oldottnak érzem magam, mintha nem is először ebédelnák náluk. Jót derülünk rajta, miféle jelmezt fabrikált magának Matt,  amikor kisebb volt (és Batman rajongó). Szóba hozom az egyik kedvencemet, noha közel sincs olyan rajongótábora, mint Batman barátunknak.
- Lényegében nem is képesség... Inkább csak lehetőség...- kezdem magyarázni- Egy barátja mutatja meg az ajtót, amin közlekedni tud, de jól tudja, ha egy utazás után visszamegy, olyan, mintha sosem járt volna ott korábban; mintha az lenne az első alkalom. - (Mindent és mindenkit nem lehet megmenteni)
Szerintem nagyon jó téma, és King remekül érzékelteti az erkölcsi felelősséget. Senki sem tudja, mi lett volna, ha az a merénylet Kennedy ellen nem sikerül. Akkor mindeki gyászolta őt, pedig elképzelhető, hogy a politikája egyenes út lett volna az atomháborúhoz. De vajon tényleg így lett volna?
Matt viccesebb vizekre evez, mulatságos, ahogy a fűszertartókkal bűvészkedik. Meglep vele, megnevettet. Úgy látom, örömét leli a szórakoztatásban, bár abban mintha mindannyian egyet értenénk, hogy ebből nehéz megélni.
- Nem tudom..., nem hiszem...- fintorgok ugyan, de nem tartom valószínűnek, hogy Sebastian veszélyeztetné magát a nikotinnal. Inkább kocabagós. Semmi kockázat (szerinte). Mindenesetre fixa ideálom, hogy többé nem gyújtok rá.
- Gondoltam, hogy nem, csak...- vállat vonok. Nekem már az is magas, hogy egyszerre több cigi van a szájában.
Később már az újrázásról beszélgetünk. Lehetne nálam, javaslom, valamikor Alaszka után. Úgy érzem, nekik szívesen mesélnék, milyen tapasztalatokat szereztem a hidegről és a hóról.
- Csakis!- jóízűen mosolygok. Sebastian maga garancia a mosolyra. Ezzel nem lesz gond.

Hogy mennyire irányított volt, hogy kettesben maradjunk Jonathannal, az akkor derül ki, amikor felvezeti, nagy az esélye, hogy ő az apám. Bele sem gondolok ebbe rendesen, Matt máris "megzavar" bennünket. Éppen olyan értetlen, mint amilyen én vagyok, bár más dolgok érdeklik, és ez természetes.
A szavai keringnek bennem: titkos kapcsolat. Akármit is feltételeztek anyámról, úgy tűnik, nem egy részeg este hozadéka vagyok. Ettől elérzékenyülök. Annyiszor hallotttam ezt, hajlamos voltam elhinni, hiába mondták a nagyszüleim, hogy Hannah, a lányuk mindig "rendes lány" volt.
Csendben maradok, amikor Matt kérdőre vonja az apját; úgy érzem, ez a kettőjük ügye, persze, a fülem azért nyitva van. Ha anyám rendes lány volt, nem tudhatott Judithról. Nem nevelhették másként őt a szülei, ahogy engem neveltek. Nem lehetett olyan pasival, akinek volt barátnője (felesége?). És ha Jonathan az apám..., ha nem tudott rólam, hogyan is várhattam el, hogy érdeklődjön utánam? Ez azért pár dolgot megmagyaráz.
Mattra nézek, fájdalom nyillal belém, de nem tudok mit mondani. Talán úgy érzi, titkolózom előtte, de nekem ugyanolyan új minden információ, mint neki. Mit mondhatnék? Megadóan és tehetetlenül hagy magunkra, nagy űrt hagyva maga után. Vajon miért szeretném, ha maradna?
- Bocsásson meg... nehezet kér tőlem- emelem szemem Jonathanra- Jelenleg azt sem tudom, mit higgyek...
Tehetetlenül emelem meg a vállaim, majd ejtem le őket. Vajon tudja, hányszor képzeltem őt magam elé? A helyzetet, amikor először találkozunk? Mindig úgy volt, hogy én  találok rá, keresem fel, és még úgy is nehéz volt, nem így... váratlanul... Előkeresem a tárcámat, pedig egyre kevesebb bennem a kétely. Előszedem az anyám fényképét, ahol jól látszik az arca... Az egyik utolsó, ami tudomásom szerint készült róla. Jonathan kézbe veszi, bólint. Egy nőről beszélünk.
- Szóval... régóta ismerte? Úgy értem, mielőtt... lefeküdt vele...- az első, ami eszembe jut, mert ... Nem is tudom. Semmit sem számít.
Jonathan sokáig néz rám. Mintha fontolgatná, ezek után mennyit mondjon el nekem. Minta minden szavának súlya lenne, és már így is ejtett rajtam néhány sebet. Pedig mit számít? Mondhatna akármit, úgysem tudom megváltoztatni a múltat. Én nem ismerem azt az ajtót...
- Mielőtt bármit mondanék, tudnod kell, édesanyád nem egy egyéjszakás kaland volt... - kezdi, mintha úgy érezné, ez bántana  a legjobban.
Aztán elmeséli, hogy valamikor ő is lakosa volt Santa Barbarának. Akkoriban azonban lazán kezelte az életet. A hirtelen jött hírnév fejbe csapta, leszokott a tanulásról, csaka zenének és a zenélésnek élt. Bár körbezsongták a nők, két lány volt az életében: Judith, aki még a középiskolában lett a szerelme, és anyám, akit 1989 októberében ismert meg, és akibe- ahogy mondja- első látásra beleszeretett.
- Karácsonykor már tudtam, hogy szinte mindenből megbuktam, és a szüleim hazarángattak. De mielőtt elutaztam volna, fergeteges bulit csaptunk... Természetesen ott volt édesanyád is.
Olyan finoman beszél róla, elpárolog a harag belőlem, mielőtt valójában megfogalmazódna bennem.
- Hetek óta szaladtam utána, lestem minden lépését, az alkalmat, hogy szóba elegyedhessek vele, de kezdetben nagyon távolságtartó volt. Aztán egyszer egy cetlit juttattam el hozzá... Egy barátnőjét kértem meg, hogy adja oda neki... Randit kértem tőle az egyik kávézóban, és bár nem bíztam benne, hogy el fog jönni...
- Ott volt...- kotyogok közbe.
- Nem egészen...- nevet fel keserédesen Jonathan. Megáll a történet mesélése közben, és ellmereng. Mintha számítana, hogy pontosan idézze fel a történteket.
- Késett. Sokat. És be sem jött a kávézóba, csak elsétált előtte, és ha nem ülök a kirakatüveg mellett, talán észre sem veszem... Mindent otthagytam, és szaladtam utána. Biciklivel volt- a hajába túr, ahogy én szoktam, ha zavarban vagyok.
A parti sétányon érte utol. Anyám rendesen megfuttatta, kapkodta a levegőt. Anyám akkor szembefordult vele, és ellökte magától a biciklit, hogy a következő pillanatban a kezeit a nyakába tudja kulcsolni.
- Nem engedte azonnal, hogy megcsókoljam, de abban az ölelésben több volt, mintha azt mondta volna:, "szeretlek".
Percekig csak álltak egymással szemben, szótlanul, de Jonathan szerint többet beszéltek egymással így, mint amikor valóban beszélgettek. Az anyám elmondta neki, hogy szigorúan van nevelve, nem mutatkozhat fiú társaságában, és senki nem tudhatja meg, hogy ők "járnak". Jonathan titoktartást fogadott, és mindig eldugott helyeken, lehetetlen időpontokban találkozgattak.
- Ahogy átléptük az óévet, mi is leléptünk... Kettesben akartunk lenni. Anyád nem tudta, én viszont már igen, hogy ez az utolsó napom Santa Barbarában- ismét megáll, sápadtan néz rám- El akartam mondani neki..., de nem voltam rá képes...
- Ehelyett együtt volt vele és szó nélkül elhagyta... örökre- fejezem be helyette. Hideg a hangom.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)   Today at 00:51

Vissza az elejére Go down
 

Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Bellboy needed || Callie&Matt
» Az első nap! ~ Josh && Suzy
» Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: Hogy mire vagy jó... :: Munkahelyek :: Archívum-