Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Seriously? Rev-Rav

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
SzerzőÜzenet
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 500

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Szer. Jan. 27 2016, 21:49

-Ahogy mondod.
Ebben egyetértünk, ez a szép és rút benne egyaránt.
-Rengeteg mindenre nincs, például az emberi hülyeségre...
Arra nincs, pedig meg kéne fejteni és gyökeresen kezelni...
-Persze, nem is létét tagadom, hanem a minőségét általában. A legtöbb szerelem üres léggömb, vagy túlidealizált, vagy plátói vagy nem is az csak azt akarják, az legyen. Mint a barátság...
Nem hiába hasonlítom hozzá...
-Ohm, nekem sok minden jól áll! Az is ami másnak nem feltétlen...
Vigyorgok rá, az önbizalmam a helyén, de ez csak természetes.
-Ostobaság beáldozni az élvezetet makacsságból, magad ellen vétesz. De szerencsére Te sem vagy az a végtelenül makacs fajta.
Csókolom meg, majd ellentmondva a tiltásnak lesz egy óvatos menetünk. Utána pihenünk, én legalábbis kidőlök, mert noha Ő nem mozgott én elég sokat. Eközben szalad ki neki egy szó, amitől Ő meg is ijed, de nem kéne. Nem szoktam sokat belegondolni az ilyen hirtelen kifakadásokba. Azon megint nevetek, hogy azt hiszi utálom.
-Miért is kéne utáljalak? Tudom, hogy szeretsz, hogy vonzódsz, ha emiatt utálnálak a közelemben sem lehetnél! Ne légy ostoba!
Kopogtatok finoman a homlokán, majd húzom egy csókra, ujjaim rögtön a hajába szöknek, nyelvem a szájába.
-Azt mondtam, utálom a szerelem nyálasságát és azt, hogy az emberek akkor is dobálóznak vele, ha közük nincs a fogalomhoz. Te nem hajtogatod ezt és fojtasz meg az akaratoddal, nem zavar. Nem utálom. Ne légy ostoba, a szüleim gyakran mondják például, utálnom kéne Őket emiatt, hm? Ha valami zavar, hidd el, a tudtodra adom elég hamar. Mint mikor jöttem, vagy az előbb a fürdőben.
Simogatom az arcát, majd az oldalát.
-Ne zaklasd fel magad baromságokon, fájni fog az oldalad. Ezért vigyázok Rád?! Hálátlan kutya...
Markolok rá a fenekére, majd ujjaimmal újra cikázok a hátán, mint valami tavaszi fuvallat.
-Te, szépségem... mennyire tolerálod a dohányzást a lakásban?
Kib@szottul jól esne egy cigi, de tiszteletben tartom, ha itt nem akar füstszagot például. Vannak emberek akiknek ez fontos.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Csüt. Jan. 28 2016, 17:50

Örülök, hogy egyetért, Felixtől nem is vártam mást. Az emberi hülyeségen felnevetek.
-Az határtalan is, magyarázat sincs rá
Elég hülye faj... Szóval a minőség!
-Hülye emberek hülye szerelmei? Igen, tudom, elég üres és elcsépelt lett mára, mindkét szó és én sem tudom hogy működik, mert nem láttam jó szerelmeket és jó barátságokat közelről, soha. Jó emberi kapcsolatokat abszolút.
Szóval a lehető leginkompetensebb emberrel beszél erről.
-Viszont rajongást, ilyesmit dögivel. Azoknál mindig éreztem, hogy nem igazi. A legtöbb, de nem mindegyik és biztos vannak fokozatai.
Gondolom egy kapcsolat mélyül idővel és ha jó, pozitív irányba. Emelt szemöldökkel nézem, kissé fejcsóválva, bár igaza van, sok minden jobban áll neki, mint másoknak. De elég a fényezéséből, nem tudhatja meg, miket gondolok róla, a végén elcsöppennék, ő pedig röhögne, hogy hát ez biztosan poén.
-Én túlságosan okos vagyok hozzá, de ne hidd, van, amikor és amiben végtelenül makacs vagyok, de tudod nálam ez is elég ellentétes, mert az okosabb enged, a szamár szenved és ennek tudatában nehéz megőrizni.
Néha a saját személyiségem alap tartópilléreit ingatom meg, normális ez?
Csók, szex és valami oltári mámor, ami annyira elkábít, hogy hülyeséget mondok. Persze aztán a falnál is fehérebb leszek, ő maga mondta, utálja a szerelmes embereket, köszöntünk a félelmek világában Reeven, mit oly sok rosszat, ezt is az őseidnek köszönheted, gratulálunk.
-Te mondtad, hogy utálod a szerelmes embereket
Emlékeztetem nehézkesen, kerülve a tekintetét, lassan vissza fog térni a színem. A csókot kissé remegve viszonozom, feszengem, nem veszi komolyan, de én...nem beszéltem a levegőbe.
-Nem, dehogy, sosem fojtanálak. Azt én se szeretném magamnak. Igen...tudom, csak mostanában ez a heppem, de te megmondanád, Te tényleg Megmondanád
Fújok ki egy adag reszketeg levegőt.
-Egyébként nem vagyok ostoba, te mondtad, ezt mondtad
Lehet nem kellett volna szó szerint érteni. Az oldalam nagyon kezd az agyamra menni.
-Hát jó, azt nem akarjuk, ma már megkínoztál ezzel a hányással.
A hálátlan kutyán már mosolygom, élvezem az érintését a hátsómon és a hátamon, aztán felülök incselkedni a fülével.
-Hm? Én is rágyújtok néha. Csak nyugodtan.
Ha megy, megyek vele, nekem is kell, különben is zaklatom és akarom hallani a  méltatlankodását, nem tudok nyugton maradni.
-Én nem kapok fogalmat?
Érdeklődöm, folytatódik-e a játék. Baromira nem tudom hová tettem a cigim.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 500

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Csüt. Jan. 28 2016, 18:20

-Akkor ezt pótold, feltétlen, mert csak a sz@rt látni kimerítő.
Én már csak tudom, bár az én kapcsolatom a szüleimmel teljesen rendben van, Eric-kel és Seth-tel is, Vele is, szóval nincs is okom panaszra.
-Annak is van több fajtája, de tényleg eléggé bosszantó tud lenni némelyik. Például a tinilányok sivítozása a kedvenc énekesük látva, ó teremtőm...
Húzom végig a tenyerem az arcomon, az katasztrófa.
-Egyszerűen ellened kell fordítani szépségem, hogy logikusan cselekedj, ne a baromságot.
Vigyorgok rá gonoszan, párszor már visszaéltem a makacsságával, rettentően élveztem. De tudom, hogy ezzel tisztában van.
-Miért, úgy érzed belém szerettél?
Fúrom a tekintetem az övébe, ha épp nem néz rám, magam felé fordítom az állánál a fejét, hogy ne tudjon hazudni, de somolygok.
-Persze, hogy megmondanám, minek tegyem a szépet? Eléggé álszent kapcsolat lenne...
Csak azoknak teszem, akiket eldobok később, mert nem számítanak, de hazugságra nem lehet hosszútávú kapcsolatot építeni.
-Igen...
Ezt mondtam, de érezni a hangsúlyomon, hogy Őt nem sorolom ebbe a kategóriába.
-Hmmm... Tudom, az orvos hibája, ki kéne rúgatni.
Hümmögök egy sort közben, hogy játszik a fülemmel. De szép gondolat, megfosztani a praxisától a dokit, az elkeseredésében inni kezd, majd végleg tönkremegy az élete. Édes képek.
-Ez jó hír!
Csillan fel a szemem, de mutatom feküdjön vissza a helyére, kap egy lesújtó pillantást, hogy elemelte a seggét a paplanról, majd elő is kotrok a ruhámból két szálat, meg is gyújtom őket. Jólesően kifújom a füstöt az orromon, elmosolyodom.
-Bátorság.
Ha szeretne még játszani, benne vagyok, közben a hátamra visszafekszem, átkarolom Őt és játszom a hajával. Remélem a borogatás nem jött le. (Mert ugye jeleztem, kapott, ott virít az oldalán.)

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Csüt. Jan. 28 2016, 19:39

-Azon vagyok, most már
Itt van ő, Sebastian és Lia, szóval jelenleg nincs okom panaszra, alakulnak a dolgok, még ha minden kapcsolatom is tulajdonképpen még gyerekcipőben jár.
A tinilányokon vigyorgom egy sort.
-Az elég gázos, de elviselhetőbb, ha te vagy az énekes
Az imádat nem rossz és ezt ő pontosan tudja. Nem csoda, hogy az ilyenekből töltekeztem fel. Persze tisztában vagyok vele, bármit éreztek, az nem volt igazi, mert én sem voltam igazi.
Szóval ellenem fordítani, tudom, hogy direkt csinálja ezeket a dolgokat és én hagyom neki. Cicázik velem és  logikus az lenne, titokban felnézzek rá, de különben gyűlöljem, ehelyett én, imádom ezt is, hogy kifordít önmagamból, vagy megenyhít, eléri amit akar, versenyszellemt gerjeszt, nem is azt, hogy ne engedjek neki, hanem, hogy én is meg tudjam csinálni vele, hogy táncoljon úgy, ahogy én akarom, de ezt még...nem éreztem Felix előtt, szűz vagyok a témában, nyilván nem leszek olyan jó egyből, mint ő, aki egész életében ezt csinálta.
-Azaz te tudsz bánni velem. Tudod, te vagy első ember ezen a bolygón
Sebastian is, nem mondom, hogy nem, de ő másképp, teljesen máshogyan.
És oké, szerencsére nem eszem éppen semmit, amit ki tudnék köpni ettől a kérdéstől. Ez eddig nem esett le? Az arcszínem mégsem változik olyan gyorsan.
Nagyon néz rám és nekem most nem szabad kerülnöm a tekintetét, belefúrom az övébe.
-Ez...úgysem fontos
Ha hazudnék, nem lenne semmi értelme. De különben tényleg nem fontos az ő szempontjából.
-Legyen az én problémám
Ki fog röhögni, hogy az is.
-Igen
Ha vége a pillanatnak makacsul ismét a takaróm lesem. Elég álszent lenne, biccentek. Szóval igen, de engem mégsem vet meg? Azért csak keserűbben meresztem a szemem a mintákra.
-Szerintem sokkot kapott tőlünk és nem figyelt.
Még mindig nem tartom ezt végzetesen fontosnak, nem húsz darabot vettem be és kerültem megint kómába. Az most szívás lenne.
Szívni most cigit fog, de itt, engem meg lenyom, kicsit el is mozdult a borogatás (okééé, megvan) de elkezdem visszaigazgatni a helyére. A másik szálat gondolom megkapom, így visszahanyatlom vele. Bátorság... nehéz kérdés, ha világirodalmi példát akar.
-Az nem egyszerű fogalom, főleg ha irodalmi példa kell, mert... minden hős, végül bátor volt, de hogy melyik emelkedett ki ebben... Talán Tom Sawyer, de ő inkább volt elmebeteg, mint én. Vagy a hobbitok a gyűrűk urából, nagyjából az összes, főleg Samu, aki egész a hegyig ment, pedig csak egyszerű kertész volt, vagy Stephen King Atlantisz gyermekeiből a lány. Szerintem a bátorság, hogy azt tesszük, amit félünk megtenni, jelentsen is ez bármit. Elmenni nyüzüge kis kertitöpeként a pokolba, szembeszállni a sárkánnyal, ha béna vagy, mondhatnám a Gyáva oroszlánt is az Ózból. A lényeg, hogy mindenkinek meg kell küzdenie a félelmeivel, a hangsúly azon van, megteszi-e, szembe megy-e vele, megteszi-e, maga a cselekedet, nem a félelem nélküliség, hogy belevág, az a pillanat az, amikor ugrik
Nézek rá, ő mit gondol és neki mi jut eszébe.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 500

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Csüt. Jan. 28 2016, 20:09

-Hmpf, csak addig amíg messze vannak, amint elkezdenek zsongani mint a legyek és tapadni és nyomni a vinnyogást... fiatalon gondolom nem zavart Téged, de már jóval érettebb vagy, kétlem, hogy imádnád a sok üres fejű kis p#csát.
Vigyorgok rá, kétlem, hogy odalenne értük.
-Reméljük az utolsó is, imádok kiváltságos helyzetben lenni!
Közlöm jóllakott óvodás mosollyal, elégedetten, mert jó érzés a tudat, ismerem annyira, hogy tudjam, hogyan fejlesszem Őt és a kapcsolatunk.
-Gondolod nem fontos? Ha Te tennéd fel nekem ezt a kérdést és én ugyan ezt felelném, akkor is így gondolnád?
Újabb térfélcsere, gondolja így végig. Bár a válasz önmagában egyértelmű, Ő azt hiszi igen. De rá fog jönni, hogy nem. Legfeljebb elmagyarázom neki.
-Problémának éled meg ezek szerint?
Hülyét fog kapni. Már várom mikor kezd el dadogni. Aj, nem kéne rohadékoskodnom vele, de ez a helyzet adja magát, főleg mert Ő teszi ilyenné a helyzetet.
-Akkor egy gyenge nyomorfi, Taigetosz pozitív, minek megy az ilyen orvosnak?
Határozott véleményem van arról, ha valaki a 21. században felvilágosult, művelt, egyetemet végzett ember, ráadásul orvos kizökkenthető annyival, hogy két meleg férfi beszél arról, hogy ő melegek. Nonszensz.
Hozok cigarettát, rágyújtunk, a bátorságot adom meg témának.

-Hmpf, melyik fogalom egyszerű?
Vigyorgok rá, közben szemérmetlen szemlélem az ajkait, ahogy beszél és megformázza a szavakat.
-Amúgy nem kell irodalmit. Ponyvát is lehet, ha szerinted ott született meg, amit kiemelkedőnek gondolsz.
Nem ragaszkodtam eddig sem ahhoz, hogy sznoboskodjunk.
-Igen, ez tény. Bár a kérdés ott is felmerül, hogy az oroszlán az Ózból nem-e azért tudott bátor lenni, mert ott voltak mások, akik támogatták? Nem-e azért volt bátor a kis nyomorult dagadék hobbit, mert szinte szerelmes volt abba a hülyébe és mert hatalmas kötelesség tudata volt? Az Atlantisz gyermekeit nem olvastam. Szerintem a bártorság akkor is kiemelkedő lehet, ha pontosan tisztában van az illető a dolgok veszélyességével. Nem csak szóbeszédekből, hogy a hely ahova tartasz sötét mint az éjszaka és tele van iszonyattal, hanem effektív tudod mi vár rád és te ennek ellenére azt mondod, megteszem. Mint a Napfény című műben a főszereplő férfi. Pontosan tudja, hogyha bevégzi a dolgát, akkor abba belehal. Ha nem teszi, a Föld el fog pusztulni, de persze itt is mondhatjuk, hogy élete munkája és a kötelesség tudat és amúgy se élné túl, de... Önként belesétálni egy reménytelen helyzetbe és megőrizni a hidegvéred, bátorság.
Irodalmibb példa most nem jutott eszembe, de talán elnézi nekem.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Pént. Jan. 29 2016, 13:18

-Hosszútávon és közelről idegesítőek, az imádatba is bele lehet unni, főleg az ilyen üres hülyeségbe, mint az énekesek iránti rajongás. Nem, maximum egy éjszakára kiválogatnám a jobbakat.
Megdugni úgysem akarok mást, mint ilyeneket. Az értelmem lefoglalták, csak a nőhiányt akarom kielégíteni és erre tökéletesek lesznek a kis p*ák, akik isteníteni fognak és ha jól csinálom még a seggem is ők fogják kinyalni.
Hah, nézek rá, reméli az utolsó is?
-Azt gondoltam, nincs még egy, aki így tudna, mint te. Persze van, aki tud bánni, csak másképp. Ilyesmit te is mondtál a többi szeretőd kapcsán
Juttatom eszébe, mert most Sebastianra gondolok. Persze ő egészen másképp csinálja. Lia is. Mások.
Eléggé zavarba hoz és ezzel tökéletesen tisztában is van. Az arcom színeződik, de a tekintetem rajta marad, a szégyellős kislány kategóriáját nem most fogom súrolni. És így szemtől szembe láthatja a kínlódásomat.
-A te helyzetedből nem az, vagyis...valahol igen, mert tudod, hogy ennek a dolognak a fényében más a hozzád állásom, hogy mennyire akarlak, meg minden...
Reszketős levegő, még több pír, furcsán fénylő szemek, de a tekintetem marad az övében.
- Ha nem cserélnénk szerepet és mivel én azt érzem, amit, nekem számítana, de hagyjuk ezt
Pislognom kell, elnézni róla, nem tudom miért kínzom magam ezzel. Valahol mélyen nyilván nem jó, hogy ekkora marha vagyok és pont vele kellett közölnöm, éppen ezt. Áh, nem igaz.... Sötéten összeszűkítem a szemem, lássa, tudom, hogy szórakozik, épphogycsak be nem zöldül az egész.
-Nézd, ez nálunk egészen sajátos. Alapvetően nem, egyszerűen csak jó érzés, szeretném megtartani. Erre koncentrálni, de nyilván vannak aspektusai, amik nekem nem olyan egyszerűek. Ennyi. Ezek olyan dolgok, amik nem számítanak, amíg velem vagy.
Nehézségek. Nem is az én életem lenne, ha könnyű lenne, már átrágtam magamban, hogy jobb ez így, hogy nem kaphatom meg teljesen és ezáltal még szerelmesebb leszek belé. És vannak olyan részei, amik fájnak, hogy ő nem, ő soha, és ott van Seth meg Eric.
Sóhajtok, amikor az orvost szidja, nekem ez megint nem számít annyira, hogy csatlakozzam.
Ráncolom a szemem ponyván, közben könnyed füstcsíkokat sóhajtok a plafonra.
-Akkor az a Beavatottas cucc, abban konkrétan van szó a Bátrakról, akiknek vannak félelmeik, de szembesülnek vele, szerintem az a legnagyobb bátorság, ha valaki saját magával néz szembe. Nem erősebb, vagy gyengébb ellenfelekkel, démonokkal, szörnyekkel, hanem magával. Támogatták, de a végső harcot akkor is önmagában vívta meg és mindegyiknek meg volt a maga problémája az Ózban. Lehet, de a lényeg, hogy megcsinálta, ahogy a nyamvadt kis barátja is, bááár Frodót azért nem mondtam, mert ő konkrétan nem dobta bele a gyűrűt, vagyis elbukott, de nem is a bátorságán múlott, gyenge volt. Persze. Ha nem vagy tisztában vele, az nem bátorság. A Napfényt nem ismerem. Aha. Egyetértek
Én is valami hasonlót mondtam.
-Ha így vesszük Batman is bátor. Konfuciusz mondta: " A tigrist előbb gondolatban kell elejteni - a többi csak puszta formalitás." Van egy pillanat, amikor meghozod a döntést és ha akkor nem rezelsz be és elég kitartó vagy már csak megtörténik.
Fordulok felé karcolgatva a mellkasát és a hasfalát, óvatosan mozdulva csókot lehelek a mellbimbójára és környékére.
- Boldogság
Közlöm, hátha van még kedve 1, 2 körre.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 500

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Vas. Jan. 31 2016, 00:47

-Igen, igen, így elmegy, kiválasztod a három legszebbet és aznap velük vagy. De az nem jó, ha leállnak féltékenykedni egymásra, de remélhetőleg el lennének foglalva azzal, hogy érinthetnek Téged.
Nevetek, Reeven bizonyosan élvezné a kialakult szituációkat.
-Hmpf, Ők egyszerűen ismernek. Jó, Ericnek vannak piszkos húzásai, nem tagadom. De amíg nem pusztítod önmagad és a kedvemre teszel, az elég jó bánásmód.
Vigyorgok rá, mindig jön a többiekkel, talán sokszor is. Féltékeny típus azt tudom, de hm.
Cserébe zavarba hozom a saját félelmeivel, tévhiteivel. Elvégre én tudom, hogy nem szerelmes, így nem is tud idegesíteni vele.

-Hm, azt mondod, ha nem szeretnél nem akarnál ennyire? Ha nem lennél szerelmes? De ha jól érzem Sebastiant is akarod, Ő belé is beleszerettél?
Ártatlan hangsúllyal kérdezem, de egyáltalán nem ártatlan szándékkal. Rá akarom vezetni, hogy nem szerelmes. El is szakítja a pillantását, tapintani lehet a zavarát.
-Nekem is számít. De mivel nem ismersz eléggé nem vetem a szemedre, hogy nem jöttél rá. De emiatt mondom azt is, ha ilyen alapvető dolgot rosszul sakkoztál ki rólam, akkor mennyire valós az a képzeted, hogy belém szerettél? Reeven... belegondoltál abba, hogy mennyi új dolgot tapasztaltál általam?
Fordítom vissza már-már zöldellő tekintetét.
-Eleve találtál valakit, aki olyannak tart érdekesnek, amilyen valóban vagy. Olyas valakit, aki értékeli a művészi vénád, az összetett gondolkodásod és érzelemvilágod. Előttem nem voltál még igazán férfival sem. Nem volt vagy kevés kiemelkedően jó szexuális élményed volt csak. Nem tapasztaltad még, hogy valakinek valóban tetszel, nem csak a színpadon lévő férfi, hanem valóban Te. Úgy sejtem kevesekkel töltöttél ennyi tartalmas és minőségi időt is. Vagy aludtál vele... érezted magadénak. Vagy most a lassú, érzéki szex élménye, ami magával ragadt, hogy valaki ennyi figyelmet szenteljen Rád. Ezek mind új és még friss élmények. Nem gondolod, hogy az újdonság varázsába szerettél bele? Hogy inkább csak rajongsz a kialakult helyzetért, a személyemmel járó dolgokért? A férfi test felfedezése, a sajátodé is... valóban úgy gondolod, belém vagy szerelmes? Már ha ez szerelem...
Magyarázom, míg simogatom az állát és a száját rabul ejtve a tekintetemmel, hogy lássam, figyel. Nem vagyok naiv, hogy azt higgyem, komolyan szó szerint énbelém legyen szerelmes, szerintem csak élvezi az új dolgokat, ennyi.
-Először én is ezt akartam mondani, hogy önmagunk legyőzése de... ez ha belegondolsz, baromság. Azért mondom, mert alapjáraton ha van benned valami gát az önmagában is szar ügy. A saját gyengeséged legyőzni nem bátorság, hanem szükséglet. Egyszerűen képes vagy logikusan végiggondolni egyszer és megerősödni, fejlődni. Önmagadon mit győzzél le, amikor nem vagy magad ellensége, a saját boldogságod keresed, nem bátor dolog, ha végre megragadod. Mert ha van egy fóbiád, mondjuk félsz a pókoktól és egyszer megfogsz egyet, az bátor dolognak mondható, mert megpróbálod legyőzni a betegséged. De... valóban ettől leszel bátor? Igazán bátor? Vagy hogy a te példáddal éljek, van egy belső aggályod. Mondjuk, hogy szerelmes leszel, de nem akarsz és félsz. Úgy döntesz legyőzöd ezt a félelmet és átadod magad az euforikus érzetnek, amit a szerelem okoz. Akkor te most bátor voltál, mert megengedted magadnak a boldogságot és a jóleső érzést?
Tényleg érdekel, erről hogyan vélekedik, lehet meg tud győzni egy jó példával, akár a Beavatott kapcsán is, amit nem olvastam (nem is akarok).
-Konfúciusz bölcs ember volt, kedvelem a tanításait, persze nem mindet, van ami baromság. De ez jó, tényleg így van sok esetben.
Bólogatok, én is így látom. Míg csókolgat élvezettel túrom a haját, jól esik az érintése.
-Boldogság... Assisi Szent Ferenc.
Vigyorgok rá, gondolom nem erre a válaszra várt, de mielőtt kiakadna, kifejtem.
-Az Ő műveiben érzem a tökéletes boldogságot. Nem olvastam végig, mert bevallom, isten imádata tőlem távol áll, de a harmónia ami árad belőle, önmaga teljes elfogadása, hogy fejleszti magát és kiegyensúlyozott, nagyon is imponáló. A boldogság végtére is nem más, mint önmagad teljes elfogadása, azzal való teljes összhang és a tudás, hogy tudod, mi segíti előre a fejlődésed, ami által még boldogabb lehess! A boldogság végtére is nem egy állandó érzés vagy életforma. Az egy röpke pillanat, amiből ha elég sok van, konstans érezheted. "Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség." És nem-e az elégedettség az, ami boldoggá tesz?
Mosolygok rá, de ebben a mosolyomban fellelheti az elégedettséget és a velejáró boldogságot is. Jól érzem magam vele, jó most így.
-Kiszolgáltatottság.
Csak hogy ne csak pozitív fogalmak legyenek.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Vas. Jan. 31 2016, 16:39

Nevetek, az tényleg nem lenne jó.
-Vicces, ha a nők marakodnak, egy ideig elnézed, de ha az egész hisztibe csap át, idegesítő. Hát meg kell szervezni a dolgot, ha jól csinálom, nem fognak hajba kapni, el lesznek foglalva
Közlöm csalafinta vigyorral. Nem voltam rájuk ennyire kíváncsi, amennyire most kifejti, most kivételesen nem a féltékenység mozgatott, bár azon nagyot nézek, Eric milyen.
-Piszkos húzásai? Veled?
Hirtelen nem értem kire gondol. A továbbiakból arra következtetek rám, de engem aztán hidegen hagy a kis köcsög.
Istenem ezek a kérdések... Veszek egy nagyobb levegőt, kicsit igazítok az ülésemen.
-De, egyébként is elég motiváló vagy és egyébként is akarnálak máshogy is, mint szexuálisan, de ez doppingol és intenzívebbé teszi az akarást mindenre vonatkozóan, ami Te vagy
Mondom lángoló arccal, hihetetlen, hogy ezen lovagol! Nem lehetne túllendülni? Nem ismerem eléggé. Szúrós pillantást és dacos mormogást kap:
-Majd foglak...
Számít neki, oké, ezt mellélőttem, tényleg azt hittem nem, ő a nagy Ravernon majd pont leszar olyan pitiáner, kis hülye dolgokat, mint az érzéseim. Sötét lesz a pillantásom, amikor megkapom, egy ilyen alap dolgok rosszul sakkoztam ki vele kapcsolatban. Arcul üt ez valamennyire, ha még ezt sem tudom, hogy szerethetem? Mekkora ökör is vagyok, nemdebár?
-Ebben lehet, hogy tévedtem, de ha ez egy érzés, akkor nem lehet, hogy nem kell túlbonyolítani, hogy ez egy olyan dolog, amit egyszerűen csak érzel?
Kérdezem némi felháborodással a hangomban. Á, szóval ilyen volt Sebastiannak, amikor Lia nem hitt neki?!
-Nem, Sebastian más, ő olyan, mint egy idősebb testvér. Akarom, mert egy telhetetlen kis köcsög vagyok
Morranom gúnyosan. Aztán feltesz egy kérdést és rögtön sorolni is kezdi, mennyi újat tapasztaltam.
-Ez mind igaz és ennek fényében nem állíthatom, hogy nem, nem az újdonságba. Rajongani? Pff, nem, nem vagyok tinilány, hogy rajongjak! Ezek jók és igen, örülök nekik, de... én azt hittem ez több. Ha csak rajongnék, Felix nem hányok egyet poénból, miattad, csak úgy, jó kedvből. Lehet jól bírom a fájdalmat, de hányni nem szeretek... Vannak dolgok, amik...amik szerintem többől fakadnak. Az újdonság stimmel, ráadásul nem értek a dologhoz, én nem vagyok szerelmes típus, fogalmam sincs hogy működik ez, nem tudom neked holt biztosan állítani, deh, tudod mit? Ha igazi úgyis észreveszed. Akkor észre fogjuk venni mindketten.
Gondolom ehhez is idő kell és nem szabad türelmetlennek lennem vele, vagy magammal. A szám durcás ívbe hajlik, miközben ő simogatja, szememben zöld árnyalatok kavarognak, ahogy belevésődik az ő sötét íriszébe.
-Akkor szerinted mi az? Szükséglet...az is,normálisan, avagy logikus az ember azt akarja, hogy neki jó legyen, de sokszor fogja és elb*ssza magának az egészet, mert túlkombinálja, sok minden van rá hatással, vagy csak rossz irányba indul. Számomra nehéz szétválasztani az akaraterőtől, mert ahhoz, hogy megtégy egy nehéz lépést a félelmed legyőzéséhez, vagy ahogy te mondod, hogy neked jobb legyen, elhatározás kell, némi bátorság, akaraterő, több mindenből összetevődő dolog. Nem ettől leszek bátor, végülis, de nem is attól, hogy nem félek semmitől. Mi van, ha nem származik belőle semmi jó nekem? Csak egy helyzet arra kényszerít, hogy nézzek szembe vele. Neked nincs ilyen?
Ne csak velem példálózzunk már.
-Például végig kell menned egy kifeszített kötélen a kezedben Eric fitymájával, mert valamiért ez marha fontos, de te félsz a magasságtól és rossz az egyensúlyérzéked. Ez most csak egy példa
Mondom gyorsan, nem kell beleélnie magát.
- Elindulsz, de meghalhatsz, nem ejtheted el a fitymát. Oké a te érdeked, hogy ne halj meg, de azt is mondhattad volna nem viszed el a cuccot és akkor Ericnek levágják, vagy ki tudja. Vállalod a kockázatot miatta. Vagy feladod magad miatta. Kockáztatsz. Mert a f* fontos!
Micsoda szép elképzelések!
-Lehet a bátorság ebben az esetben, hogy szembenézel önmagaddal, valaki másért?
Konfuciusnál nagy az egyetértés, kap sok csókot egy pár jóleső helyre, aztán az arcára lágyabbakat, például a szemöldökére, azt is szeretem. Szent Ferencen meglepődöm, mondjuk ő jó fej volt tényleg, de hogy pont Felixtől kell ezt hallanom?
-Nahát ez szép volt. Jah, elég durva, hogy őt az tette boldoggá, hogy önmagát sanyargatta, de egészségére. Igen, ez nagyon inspiráló volt Kale, szóval te elégedett vagy? De nem unalmas, ha állandóan elégedett vagy? Amíg van valami cél, sosem leszel teljesen elégedett, addig el kell érned és hajtani fogod, vagyis a boldogság egy végső konstans állapot?
Nézek rá kérdőn, aztán ő is mond még egy elgondolkodtatót. Kiszolgáltatottság...
-Az ezeregy éjszaka meséi. Seherezádé túljár a szultán eszén és nem fejezi be a meséket, vagyis az uralkodó kiszolgáltatott lesz és még csak észre sem veszi. Ez olyasmi, mint a függés, bár lehet egyszerűbben is értelmezni, például a holokauszt történeteknél, hogy ha egy nép ki van szolgáltatva az önkénynek. Az előző inkább függés, ugyanakkor kiszolgáltatott helyzetbe kerül valaki, ha ennyire ragaszkodni kezd valamihez, akár egy történet végéhez, a másik befolyással lesz rá. Ez elég kellemetlen állapot, ugyanakkor izgalmas és megéri a kockázatot, hisz kapsz valami ellenszolgáltatást. A másik esetben kényszerítve vagy, tulajdonképpen teljes apátiával és közönnyel talán el tudod viselni, hogy teljesen mások rendelkeznek feletted. Az ember kiszolgáltatott az államban, a vezetőknek és erre valahol mélyen szükségük is van, kell hogy valaki kicsit is megszabja az életük, mert a szabadsággal nem tudnának mit kezdeni. Káosz lenne, ha semmiben sem lenne rend. A kiszolgáltatottság szerintem minden embernek kell egy kicsit, olyasmi, amit szégyellnek bevallani, titkolják, hogy lehet élvezni. Te szeretsz uralkodni, gondolom az ágyban és a lelken, de nem vágysz néha rá, hogy rajtad is uralkodjanak? Csak egy kicsit
Sandítok rá. Nyilván ezzel nem azt mondom, jó dolog, vagy én szeretném, de mégis...néha élvezhető. Vajon ő mit gondol?

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 500

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Vas. Jan. 31 2016, 18:52

-Igen, eléggé ismer már, tudja pár gyenge pontom és előszeretettel él velük vissza, ha kell neki valami.
Vigyorgok, annyira nem zavar a dolog, mert én is ilyen vagyok. Szerintem Reeven is.
-Intenzívebbé... de biztos vagy benne, hogy engem akarsz?
De ezt ki is fejtem utána, hiába a morgása. Kissé csücsörítem a szám, hogy lássam be, ez egy érzés, nincs benne logika, van és kész. Bólintok, hogy elfogadom, de kifejtem, szerintem félreérti mit is érez irányomban. De előtte még nevetek, hogy kis köcsögnek vallja magát, mert akarja a "bátyust".
-Akarod a jót, miért lennél köcsög emiatt, hm? De szóval Ő más.... Testvér... szexi és kívánatos testvér, hm?
Nevetek, megcsókolom, mert én nem vetem meg érte kicsit sem. De olyan hévvel magyaráz, hogy megkomolyodom, még a mosolyom is eltűnik, úgy szemezek vele.
-Tudod mit? Erre térjünk vissza, ha lement mindkettőnk kedvenc napja, hm?
Nézek rá és megcsókolom, puhábban, mint egy pecsét, hogy nem felejtem el, Ő se tegye.
-Hm... bizonyára van, de én reálisabban mérlegelek. Ha nem is lesz tőle nekem jobb, de másnak rosszabb lesz és ez örömmel tölt el engem, volt hogy megtettem dolgokat. Az akaraton való uralom, aminek ezt nevezném inkább, nem bátorság.
Mondom elgondolkodva. Aztán a példán nagyon kell röhögnöm. Főleg ahogy folytatja, kicsit sem megy, hogy komolyan vegyem, mert ez a példa nagyon kész van!
-Oh... hoho, hát, igen, nálam nagy szó, ha nem vagyok önző, de képzeld, néha megesik. Mint az előbb, mert semmi jó nincs abban, ha valaki hány, de mivel nem akartam, hogy bajod legyen, kiszuszakoltam belőled. Akkor szerinted én most bátor voltam? Ugyan, nem hinném, hogy ez bátorság lenne, csak logikus megfontolás az akaratunk és reflexeinken való uralkodás.
Vigyorgok rá még mindig az eszement példa miatt.
-Köszönöm!
Biccentek egyet, hogy szép volt, amit mondtam.
-Persze, önmagunk fejlesztése örök cél, mindig hajt előre, de ettől még nem unalmas, ha folyton elégedett vagy, sőt, éppen hogy nagyon is kellemes. Te örülnél, ha most ebbe az állapotba belerondítana egy telefon, egy plafonszakadás...
Vigyorgok, szerintem nem, mert jó így, most jól vagyunk így.
Felvetem a kiszolgáltatottságot, bólintok. Igen, igen, kell a rend, kellenek a törvények meg a velejáró kiskapuk is. Az utolsó kérdésére sokat sejtetően elmosolyodom, a szemeibe nézek.

-Tudod Reeven, az ember az én szakmámban elég sokszor kiszolgáltatott. Ha valaki fizet, Ő parancsol. Ha azt mondja térdelj, letérdelsz. Ha azt mondja úgy nézz rá, olyan áhítattal, mint soha Őelőtte senkire, megteszed. Ha azt mondja pucsíts meztelen és ne mozdulj, hangot se adj ki és felnyom valamit a seggedbe, ami nem izgatásra való nos... ráharapsz a szádra és kussban tűrsz. Az elég kiszolgáltatott helyzet és nem, nem vágyom rá. Kicsit sem.
Sokkal jobban érzem magam, ha én irányítok, ha az van amit én akarok, akkor is, ha közben elhitetem az ellenkezőjét. Aztán lehunyom a szemem, mélyet szívok a cigiből és elkényelmesedem újra, ujjaim elmélyesztve a hajában. Elgondolkodtató azonban, hogy jó lenne, ha néha nem lenne ez a teher, ha csak élvezném ami van, de... ezt leginkább csak velük tudom megtenni, hármojukkal. Na meg anyával persze. Nem szokásom elengedni magam, jobb kordában tartani magam.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Vas. Jan. 31 2016, 20:14

Összevonom a szemöldököm, ha látom, hogy bántja Felixet, megskalpolom a kis nyomorultat! De Ravernon nem ostoba, nem tudja kikészíteni egy rossz buzi, vigyorog, lehet csak kiforgatja, amit mond, ilyesmi, nem kell a legrosszabbra gondolni. Megforgatom a szemem.
-Nem, a Dalai láma jobban beindít
Miértis...
- Nézőpont kérdése, végülis tényleg csak akarom a jót. Ahh, ez hülyén hangzik, szerencsére semmi közöm hozzá rokonilag, de igen, csináltunk vérszerződést, meg minden
Ha tudná milyen kívánatos férfi... Kicsit megkomolyodik, ez lehet rossz jel, talán nem kellett volna bizonygatnom, elvégre...nem is baj, ha nem hiszi. Kutakodólag nézek rá, mi az istent tervezhet a kedvenc napján?
-Térjünk
Jó hosszú napok lesznek, azt hiszem. Megcsókol, mintha csak kezet fognánk rá, élvezkedve ajkai puhaságán, lágyan viszonozom.
Nézek rá felvont szemöldökkel, pusztán azért tett meg dolgokat, mert az a másiknak rossz volt.
-Ezt tényleg nem bátorságnak hívják Ravernon, hanem szemétségnek
Röhögök fel. Oké, volt, hogy én is csináltam ilyeneket, hogy piszkáljak valakit, vagy ha nagyon az agyamra ment... Aztán ő nevet fel a példámon, csatlakozom, annak ellenére, hogy inspiráló elképzelés, vicces.
-Tudom, de azért nem rossz, ha megesik, főleg ha velem kapcsolatban
Jelzem finoman, vigyorogva, nem csak ő önző.
-Ha hányásfóbiád van, akkor igen. Egyébként másnak nevezném.
Biccentek elkalandozva arcának tökéletes vonásain. Szeretem, ahogy mosolyog, ha megnevettetem, nekem is felkanyarodik tőle a szám széle. Ezek szerint ő baromi elégedett mindennel, hát nem semmi, ha belezúgtam, az pontosan valami ilyesmiért van, mert nem semmi.
-A plafonszakadás érdekes lenne, de nem, nem lenne pénzem megcsináltatni. Nem, dehogy, ez a pillanat így, jó, boldog, elégedett
Biccentek elszakítva pillantásom róla, egyszerűen ráragadt. Ou, pedig már egész vidám voltam, de ezzel a szakma dologgal elhűl ereimben a vér.
-Mi az, hogy ő parancsol? Te vagy a domináns, neked senki nem parancsol
Nézek rá megütközve. A nézés még nem olyan izé, ha kurva, megtanult úgy nézni, hogy becsapja a szerencsétlen marhákat. Viszont ez...
-Mih? Veled nem csinálnak ilyet!
Csattanok fel, mintha ő közölte volna, hogy felnyom egy kaktuszt. Felülök, fölé hajolok, nézek rá döbbenten.
-Ki csinálna ilyesmit Veled? Kit kell kinyírni? Felix, te luxus kurva vagy, akivel megjelennek, büszkélkednek, elhiszem, hogy szépen kell nézni, de nem bánthatnak! Nem bánthatnak, ugye? Még a végén valaki elvágná a torkukat.
Zöldell be a tekintetem teljesen, csak viccel! Biztos, hogy csak viccel! Belemélyesztem ujjaim én is a hajába, de most inkább simogatóan, az arcán is végigszántok a másik kezemmel. Mintha...szomorú lenne. Ő. Mintha megviselné ez.
-Gondolom... de te mondhatsz nemet. Felix...
Becézem, ugyanakkor szuggesztíven nézem, fordul a kocka, ha eddig ő aggódott, most én teszem.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 500

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Vas. Jan. 31 2016, 20:50

-Hoo, érdekes ízlésre vall...
Cukkolom kissé a Láma miatt, de nincs mit tenni, nem kicsit lenne undorító ha igaz lenne, nem de bár?
-Miért, ha valóban a bátyád lenne, másképp néznél rá?
Kétlem.
Aztán a szerelem témát napolnám a kedvenc napok utánra. Meglátjuk, ugyan úgy fog-e kívánni, mint most.

-Ohm, nem így fogalmaznék, hogy szemétség... inkább kegyetlenség!
Vigyorodom el, szeretem ezt a szót!
-Sejtem.
Vigyorgok rá, hogy tetszik neki az állapot, amit elő tud idézni nálam, márpedig az önzetlenség.
-Bár, ha úgy vesszük, magam miatt csináltam, hogy jobban legyél és szórakozzunk kicsit, jobb is így nem?
Azért ne szálljon el magától, ne képzeljen belém sokat.
-Hmpf, nincsenek fóbiáim.
Milyen gyenge dolog lenne már! Kinek néz engem?!
-Mindig a piszkos anyagiak Rev, ejnye.
Vigyorgok rá a plafonszakadás miatt, de nevetek, nem is az a baja, hogy megsérülünk, akármi, hanem hogy rendbe kell hozatni... imádom az ilyen embereket!
A könnyen megbotránkozást a korához társítom, lazán fújom ki a füstöt.

-A pénz az úr kicsi Reeven, nem mindenki gazdag család sarja. De azért ne menj qvának ha nem muszáj, hiába van most kevesebb pénzed.
Mosolygom meg a reakcióját.
-Sssh. Csitulj, vagy azt akarod a szomszédaid is tudják, egy qvával hálsz? Hm?
Mosolygok rá, olyan naiv. Az én szakmámban nincs választás. Szerződést kötök, maradandó heg vagy sérülés nem érhet, nyolc napon túli sem, mert akkor nem tudok dolgozni de... a kínzásnak sok arc van, könnyű szembesülni vele.
-Attól függ. Lehet nemet mondani, de nem éri meg. Nem leszek mindig fiatal. Az ember pedig sok mindent elvisel, ha vannak céljai. De nem kell ilyen fejet vágnod, utálom, ha sajnálkoznak rajtam, vésd az eszedbe! Most pedig tedd le a segged mellém és bújj vissza, sosem jön helyre az oldalad, ha izgága vagy... ostoba kölyök...
Fújom ki az orromon a füstöt és tolom le a csípőjét. Kár volt elmondani, most aggódni fog a semmiért... minél kevesebbet tud annál jobb. Ezt néha hajlamos vagyok elfelejteni.
-Na mi az szépségem, nincs több fogalom? Mást szeretnél inkább?
Markolok a fenekére, buja mosollyal, felejtse el az előbbit és fókuszáljon rám!

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Hétf. Feb. 01 2016, 17:06

Nevetek, persze a láma poén, de gondolom neki is leesik.
-Mondták már, hogy érdekes vagyok
Tudom, ez nem feltétlen jelent jót.
Fogalmam sincs, milyen egy tesó, de valószínűleg nem akarnék vele ágyba bújni, ennyire nem tartom magam bujának.
-Az attól is függ milyen körülmények között nőttünk volna föl, ha a bátyám lenne tényleg, lehet nem akarnék tőle, csak bátyós dolgokat, például, hogy tanítson meg vizisíelni
Most mondtam valamit. Ám nem ez a helyzet Sebastiannal... A kegyetlenségen vigyorgom, bár nem feltétlen, attól függ.
-Ez attól is függ, mit csinálsz, talán csak szórakozás
Maga miatt... az lehet, de...nem szoktak az emberek ilyen sokat tenni értem maguk miatt. Mindenesetre nem mondom ezt neki, hagyom, hogy velejéig romlottnak érezze magát.
-Jobb volt így. Nem feltétlen kellett volna hánynom, de tény, hogy aztán kárpótoltál.
Csókolok az ajkaira puhán.
-Nehéz is lenne elképzelni mitől félsz. Bár nem Felix, tévedsz. Rettegsz a korpától
Mondom neki holt komoly képpel, csak aztán nevetek fel.
Sosem voltam anyagias, deh eleve Lia házában élek és nem érzem magaménak, mert én konkrétan semmit nem fizettem még érte neki. A rezsi az én gondom, oké, de egyébként... ráadásul most már nem árt gondolkodnom és számolgatnom, hirtelen megint megcsapott a szegénység szele.
-Hát igen, üdv megint csóró lét!
Ünneplem ironikusan, de majd...kitalálok valamit.
Rondán nézek rá a kicsi Reevenkor, oké, én is voltam szegény, igaz, hogy akkor nem zavart, most jobban, mert már nem akarom kihasználni Liáékat és itt van ő. Hát hogy fogom én vacsorázgatni vinni? Kicsit fintorgok, hogy gúnyolódik. De neki elég...nehéz lehet.
-Kit érdekelnek a szomszédok? Fogalmam sincs kicsodák és nem is akarom tudni
Meresztek rá nagy szemeket, ő fontosabb, mint mások, főleg ilyen hülye népcsoport véleménye, mint a szomszéd. Jhaj, megint ezzel jön...
-Majd adok a koromból, ha már nagyon rászorulsz.
Ezt a szemtelen megjegyzést még megengedem magamnak, de aztán szeretnék rá figyelni.
-Jól van! Én csak... Én is utálom!
Ha sajnálkoznak...
-Nem akarom, hogy bántsanak, hogy rossz legyen neked...nem minden jó neked abban a munkában
Legalábbis erre következtetek, a kiszolgáltatottságot nem mindig élvezi. Továbbra is cirógatom az arcát. Közben elnyomom a csikket az éjjeliszekrényen, majd letakarítom a foltot, most nem nagyon érdekel. Elfekszem mellette, morranok a kölyökre, de továbbra is játszadozom az arcán.
-Még egy utolsó. A kegyetlenség
Ha már ez a kedvenc szava.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 500

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Hétf. Feb. 01 2016, 20:07

-Szerintem én magam is mondtam már.
Ha nem lenne érdekes, nem lennék vele. Egyértelmű.
-Miért, az olyan bátyós dolog?
Nézek rá tényleg érdeklődve, én is egyke vagyok.
-Nekem mindenképpen szórakoztató.
Mosolygok negédesen, a kegyetlenség ettől jó.
-Mondtam, hogy foglak. Ha kérek valamit általában honorálom.
Ez tény, még akkor is, ha csak a saját baromságaim akarom kijavítani, mint a mostani esetnél.
-Hmpf, te kis szemét, az én szakmámban ez elég nagy taszító erővel bír, lásd be! Cöh...
Nézek rá mogorván, de ha el is fojtom, odaszökik a mosoly a szám szélébe. Hülye, de pont ezért szeretem. Szeretem az örültségeit.
Ha aggódik, ráadásul teljesen feleslegesen, már kevésbé. Ez a szakma velejárója, mindennek van árnyoldala, ezt csak a hülye nem látja be. A szomszédokon, vállat vonok, nekem aztán teljesen mindegy, ha hallják, ha nem. ((Népcsoport xDD))

-Hmm, de nekem tetszik, hogy ilyen fiatal vagy.
Sok előnye van, formálható még abszolút, de nem szorul állandó pátyolgatásra, pont jó kor.
Aztán amolyan "akkor meg?" nézést kap, ha ő se szereti, ha sajnálják, Ő se tegye. Felhorkanok a megállapításán.

-Megfizetnek Reeven, ne zavarjon. Nincs olyan munka, ami mindig minden körülmény között élvezetes lenne.
Maximum a full agymosott ájtatos apáca lét, de kétlem.
Elfekszik, ha morogva is, elégedetten mosolyodom el, élvezve ujja nyomának vonalát a bőrömön.

-Micsoda zárás! Megfontolom!
Gondolkodom el mi is a legkegyetlenebb mű vagy karakter, akit felhozhatnék. ((Ha Rav olvasna ponyvát de még inkább tiniregényt, egyértelműen Bella Swan, de így sajnos Őt csak a user mondja xD))
-Én nem vagyok fantasy rajongó és nem is legjobb a példa talán, de a Harry Potterből Dumbledore. Gondolom nem érted, de kifejtem. Az a vén f@sz végig tudja mi vár a szerencsétlen anyátlan-apátlan kölökre. Otthagyja a katasztrófa rokonainál, azzal az indokkal, hogy ott a családi ház megvédi. De érted, ha kimegy a suliba akkor sincs már otthon, akkor gyilkolják le azt a szerencsétlen amikor akarják. Aztán folyamatosan nem mondd el neki mindent, van hogy kerüli, máskor visszaél a segítőkészségével a gyereknek, nagyon manipulatív és habár azt állítja szereti Harryt, de komolyan, csak azt érezni, hogy folyton egyre nagyobb terhet rak rá, még arra sem képes, hogy kinyögje, nincs választás és nincs egyedül, semmi, csak hogy ó, ez szomorú Harry. Az az ember kegyetlen. Talán ezért is kedveltem, na meg a tudása miatt, szeretem a manipulatív embereket, van bennük potenciál. De a lényeg, hogy teljesen a tudatában vagy annak a tetteid és szavaid súlyával, másokra nem vagy tekintettel mert ők csak sakkfigurák egy táblán, és nem akarsz veszíteni. Hagyjuk, hogy meghal, azt Ő cseszte el, amúgy tuti nem nyíratja ki magát. A kegyetlenség lényege ez, hogy addig gyötörsz valakit, míg össze nem omlik és te élvezed és nézed, hogy a körülöttük lévők és szenvednek. De aki gyenge, azért nem kár, aki ellenség, szintén megérdemli, nem gondolod?
Szerintem csak sejthetőbbé tettem a sejthetőt, miszerint bennem erős a kegyetlenségre való hajlam. Vajon még mindig úgy gondolja, szerelmes?


_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Hétf. Feb. 01 2016, 21:29

-Szerintem is
Nézek rá félvigyorral, aztán a kérdésén vigyorgok egyet.
-Gondolom igen. Úgy képzelem el megtanít dolgokra, Sebastiannal jelenleg úgy képzelem, ő megtanít dolgokra, oké, pl parkorkedni, de én is, például együtt lenni egy férfival.
Somolygom, egyúttal arra is, hogy ő élvezi, vagyis csak felfogás kérdése, nem? Kap egy csókot az ajkára, aztán az állára és a nyakába is, ez még a honorálásért és csak úgy, időnként oda kell hajolni és kényeztetni kicsit.
-Igen
Látom, hogy tetszik neki, mosolyog ő is.
-Ha te mondod, biztos. Csomó olyan finnyás vevő lehet, aki a korpád nézi.
Oké, nem kéne tovább szívatnom, próbálom elnyomni. Meg simogatom az édes, fényes haját, tudja, hogy imádom, csókot is kap rá és mélyen beszívom az illatát.
-Nem érzem magam olyan nagyon fiatalnak, de tudom, persze, mázlim van.
Mert tudom, hogy amúgy az idősebbek jönnek be Ravernonnak. A pénz, mi? Persze, tudom, de...
-Oké, tudom, de ha valaki, véletlenül bántani fog, másnap nem biztos, hogy felébred
Közlöm kissé jegesen, ez nem neki szól, egyszerűen csak nem tetszik, hogy kiszolgáltatott és hogy bánthatják...
Vigyorgom, micsoda zárás, hallgatom mit vall erről. Dumbledore. Először nevetgélek ezen, mert nos arról a pasasról az isten se gondolná, hogy kegyetlen.
-Hát... szerintem ezt nem mindenki veszi észre, de utóbb kiderül róla, hogy sötét mágus is volt, meg minden, szóval sántít a pasas, ja. Nem olyan egyszerű, ártatlan éjjeli edény vadászó bácsika, mint amilyennek beállítja magát. A gonosz dumbi
Ezen azért elvigyorodom.
-Egen, én is kedveltem... Szóval kegyetlenség, hogy nem mondasz el ilyen létfontosságú dolgokat a másiknak. Van benne valami Felix
-De. Mármint, ha mondjuk bántanának téged, haha...öhm, igen, bár lehet elragadna a hév és nem tudnék úgy kegyetlenkedni vele, de aki szimplán idegesít, nos...miért ne élvezném, ha rossz neki? Nem vagyok én szent és nem is hazudok feleslegesen magamnak, ha egyszer bosszant és szórakoztató, hogy szenved. Egyébként lehet Dumbledore is inkább csak vizsgáztatta Harryt, meg hát igen, egyértelműen azért nem mondta el, hogy aztán felhasználhassa, mint valami bábut. De egy nagyobb jó érdekében tette, logikus volt. Ha közli vele, Harry nem csinálja végig, Voldemort jön és bamm, megint vége a világnak, emberek halnak meg feleslegesen. Szóval én is így csinálnám. Simán.
Nemtom milyen választ vár, lehet durvábbat, deh nem mindenki szenvedése öröm, aki hülye azé, oké, azt megtanítanám, a gyengék nem tudom, attól függ, ha a javát szolgálja gyötörném kicsit, bár attól függ nekem érdekem-e, hogy a gyenge szenvedjen, foglalkozzak-e vele. Nekem nem minden gyenge fontos... Pl Mattet nem kínoznám, bár ő nem gyenge, a hitében erős.
Szóval erről elbeszélgethetünk még, ma úgyis csak azt tudunk már...aztán lassan szerintem elszenderedünk. Felix megint megmentett. Azt hiszem...őt tényleg valami csoda küldte.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 500

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Hétf. Feb. 01 2016, 22:14

-Igen, a tanítás részében egyet értünk.
Bár a parkour nem tudom micsoda, lehet látszik is a fejemen, de nevetek halkan és gonoszan, hogy megtanítja a bátyust a férfi együttlét örömeire.
-Testvéri kötelesség, nem gondolod?
Vigyorgok, ha édestestvére lenne se zavarna, nem vagyok az a fajta. Azt meg külön élvezem, hogy elhalmoz csókokkal, bár ügyelek arra óvatosan fészkelődjön, vigyázok az oldalára.
-Pontosan.
De viccen kívül, valóban illúzió romboló, a tökéletes megjelenés olyan alap, mint a levegővétel. De csak kummogok még egy kicsit, hogy csókolja a hajam, csókolja is! Sokat foglalkoztam vele, hogy azzal se legyen gond.
-Mert nem vagy nagyon fiatal. Ha 14 lennél, már túl fiatal lennél, a 17 is gyerek még nekem, ez a 20-21 jó, de a gondolkodásmódod amúgy is inkább 24-25. Jó így.
Saccolgatok.
-Véletlenül nem lehet engem bántani, ne izgulj. Amúgy is vannak sokkal kifinomultabb bosszúk is mint a gyilkolás. Eleve a hulla... a hullák macerásak, ez alapszabály, ne verj halálra senkit kérlek, tudom, megoldod, de mégse.
Gúny nélkül, komolyan. Nem szeretném, ha elragadtatná magát, mert forrófejű.
Magyarázok aztán Dumbledore-ról és a kegyetlenségről egy sort.

-Pontosan, sokan nem akarják észrevenni. Mint ahogy azt sem, Perselus nem volt gonosz, hanem egy szánalmas bolond volt... mit esznek rajta, te jó ég, ki nem találom.
Sóhajtok, a végére egyre taszítóbb lett az a karakter. A legnagyobb giccs persze az Albus Perselus Potter, mert mennyire idiótán hangzik már.
-Nagyobb jó... igen, persze... vagy épp a saját hibáját akarta kijavítani, mert Ő cseszte el anno. De tény, logikusan felépített utat adott Harrynek, de elég kegyetlent is. Ha észrevetted, a könyv egy nagy szenvedés és passió történet. Kár hogy Harry nem halt bele, bár így érdekesebb volt, tény.
Kivételesen mindenki azt hitte, Harrynek kampec, mert a jóslat meg amúgy is, ő is egy elpusztítani való kis lélekdarab.
-Amúgy igen, igencsak kedvelem benned, hogy nem vagy álszent, hogyha valakit nem kedvelsz kimondod és nem is sajnálod.
Simogatom kéjesen, ezt az oldalát még alaposabban fel akarom fedezni!
Eldiskurálunk még, közben borogatom még, csókolgatom, de nem izgató jelleggel, inkább lazítóan. Ma vele alszom, reggel magam mellett tartom az ágyban, majd lustán felkelek és készítek reggelit, ágyba viszem neki, jelezve feküdnie kéne pár napig. Délutánig vele maradok és ápolom míg elvagyunk (csak úgy mellékesen, ne ezen érezze a hangsúlyt), aztán elköszönök és hazamegyek, mára akad még dolgom, nem tudok maradni. De közlöm vele hívjon, majd jövök is. Karácsonykor mindenképp!


((Köszi Smile Írok kezdőt Wink ))


_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Szer. Feb. 03 2016, 16:11

-Szuper. A parkour egyébként átugrálás egyik falról a másikra, ő már több éve csinálja.
Először nagyot ugrott a szememben, amikor kinyögte. Akkor még nem kedveltem...
Egyetértően röhögök a testvéri kötelességen. Jól kivesézgeti a korom, mosolyogva, bámészkodva hallgatom.
-Csak 24-25? Én azt hittem legalább száz
Hülyéskedek. Aztán meggyőz, hogy ne húzzam be valamelyik szadistább partnerét valamelyik sikátorba. Ó, de meg ám! Csúnya halála lenne, de igaza van, nem ölünk, még egyszer nem.
-Akkor jó. Igaz, ha valaki bántana más eszközökhöz kellene folyamodnom.
Elkalandozom, de hamar visszaráncigálom magam a valóságba, hozzá, ha már a kegyetlenségnél tartottunk.
-Nem, elég szentimentális volt. Gondolom azt, hogy olyan volt, mint egy nagy denevér és hogy sok Hp rajongót ugyan úgy terrorizáltak az olyan James-féle seggfejek, mint őket, aztán átérzik a meghurcoltatást és imponáló ez a húúú de nagyon gonosz, aztán mégsem fordulat. Egyébként nekem sincs bajom Pitonnal
Közlöm csak úgy mellesleg, bár az ilyen divatgonoszkodó, főleg hülye darkosságot utánzó kislányoktól kiráz a hideg. Juuuuj, minden kell, ami sötét és furiii, őket kéne belemártogatni babaagyvelőbe.
Játszom a mellkasán, kis megfejthetetlen mintákat karcolok rá.
-Én jobban örültem volna, ha meghal, ez így olyan kicsavart, mintha a rajongók akarták volna. Nem rossz, de mégis. Vannak törvényszerűségek, ha egyszer nem élhet az egyik, míg él a másik, haltak volna meg mindketten. Anyai szeretet...
Ciccenek megvetően. Mindent erre fogott, pedig ilyesmi nem is létezik!
-Nem, azt nem. Látod Felix, nem kell tartanod a sötét oldaladtól, mindenkinek van.
Csókolom az állát, ami úgy imádok, az ajkait lágyan. El vagyok kényeztetve, sokáig velem marad és gondoskodik rólam, kárpótol...Felix abszolút kárpótol mindenért.

//Köszi Smile//

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Today at 23:19

Vissza az elejére Go down
 

Seriously? Rev-Rav

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-