Szinte betörök a házba. Erősen rángatom a kilincset, csapom be az ajtót és aztán nekidőlök. Ezt sem gyengéden, puffanással.  Nem tudom itthon van-e Felix, én arra tippelek nincs, mert mondtam neki, hogy Liánál alszom. Vagy vágyott egy kis magányra? Fogalmam sincs... Elcsigázottan ereszkedem le az ajtó lábnál, térdre, lábra, nem is érdekel. Zihálva csíptetem össze két ujjam az orromon. HOgy lehet egy szédülés ennyire kitartó? Asszem annyira üres vagyok, hogy se sírni se ordítani nem tudok, mire vagyok képes egyáltalán? Ott ülni a végtelenségig? Elcsesztem, ez egyértelmű, ez már velem jár, mint az őrültet. Vannak dolgok és nekem agyon kell taposnom őket. Akkor is, ha nincs velük baj, ha csak fel kéne fognom. Reev, téged nehéz elfogadni. A szüleid se tudtak egész életedben és jött egy ember, Felix, aki felforgatott mindent. Valami más lényegi állapotba taszított, jobba és rám nézve veszélyesebbe. Ha elveszítem Liát és csak ő marad nekem? Akinek nem én vagyok az egyetlen? Ó istenem, nem bírok gondolkodni....csak ülni ott és aktívan rosszul lenni. Forog minden, gondolatok egy nagy, mocskos, bűzlő káoszban. Mintha magam alá szartam volna. Persze nem, csak metaforziálok. Megint, Francba! Büdös a rendszertelenség, talán azért émelygem. Ki*ott átvitt értelmek, szabad asszociációk, félek tényleg és végleg begolyóztam

Még a fejem is alaposan nekib*om az ajtónak, koppanjon, szóljon, legyen valami kemény dobverés a háttérben. Megfordult a fejemben idefelé jövet, nekem azonnal maris után kellene néznem, hogy minden gyógyító ködbe vésszen, de... Itthon van Felix és ez kicsit kijózanít. Csak egy slukk, egyetlen szívástól már a csillagokban járnék! 
Elég szarul nézek ki, mint aki megtanult félni és megnézte a ghostot, tele lett a gatyája Patric  Swayzetől, pedig én csak a hátsójától félek, nem normális, hogy egy pasasnak ilyen kerek legyen. Mikor meglátom, köszönés helyett mondanám: szeretlek, de nem, ez sem jó alkalom. 
- Nem mondod...
Nyögöm, úgy érzem nincs erőm felállni, zsong, lüktet minden gondolatom, sőt fáj. Az agyamban alakultak ki fájdalom-idegvéződések, vagy mittom én, tudjuk, hogy hülye vagyok biológiából, igen, ennyire hülye.
- Felix...te véresen szereted a staket?
Még mindig úgy érzem megőrülök, de sokszor volt már ilyen, avagy súlyosabban talán kétszer, az egyiknek kóma lett a vége, a másiknak bizalmi barátság Sebastiannal, de nem tudom, hogy ez melyik véglet lesz. Jézusom, miért van itthon, szerintem látja, hogy rosszul vagyok. Ez a duma a semmi bajomról most érzem nem fog beválni, különben is folyamatosan hányinger-émelygő izélésem van. És majd jön a jó öreg Felix bácsi, hogy nem is kell ezt mellre szívni annyira.
Kikészültem, érzem, hogy lemerültek az elemek.
- Szar.
Közlöm
- Szarul vagyok
Ez a folyamatosan el akarom hányni magam gondolom ezt jelenti. Szerette volna, ha megmondom neki, hát tessék!
- Nem lesz családi ebéd, reggeli, vacsora, kirándulás.
Igen, gondolom ez ezzel jár.

Vágok egy fintort, tudom én, hogyne, van kanapé is. Nézek rá sápadtan, szerintem verejtékezem, érzem, hogy nedves az arcom.
- Elfelejtettem, ilyesmit nem felejthetek el, de csak átmenetileg, tudom, hogy véresen, csak...elvesztettem a ...
Keresem a szót, mit is, mit is? Fonál? Gombolyag? Valamelyik a kettő közül. Felix leszarja, én vártam, akartam, de összetörtnek érzek most mindent.
- Nem, ma, de nem is lesz asszem nem és ez baj, ez tudod mit jelent? Ez nagyon rosszat jelent.
Attól, hogy felfogtam, még rossz, borzasztó és rosszul vagyok tőle.
- Nem ittam, nem vettem be semmit, de lehet, hogy kéne, Felix
Nézek rá egy percre egészen kétségbeesetten, mint valami nyomorult haldokló az utolsó kenet előtt. Belekapaszkodom, átölelem, istenem... elveszítettem? És Felix? Őt fenyegeti veszély? Úgy kényelmesebb, fekve lenni, áh, leszarom a kényelmet. Hányni kéne talán tényleg, vagy még egyszer elájulni.
- Azóta van, hogy összeestem, nem bírom összeszedni magam.
Nyögöm belefúrva az orrom a hajába, hátha az elűz minden rosszat. Ha támogat, megyek ki vele, ott lerogyok a földre, talán be kellene másznom a zuhany alá, ott lenne víz, ha hányok is.
- Magamra hagynál? Nem akarok előtted hányni... ha sokáig nem hallasz semmit, gyere be, lehet, hogy elájultam.
Közlöm, mint valami használati utasítás-szöveget. Kérem helyezze be a dugatyút a konnektorba.

- Fontos! nagyon fontos.
Nézek rá ijedten, ne mondjon ilyet, minden apróság számít, félre fogja érteni! De remélem nem...remélem megkérdezné és sosem felejteném el a nevét, egyiket sem a három közül!
Lassabban kell lélegeznem, de ő akarta tudni és biztos látja, hát mondtam is. Nagy a kísértés, játsszam meg magam, mint vele próbáltam, de miért megy tönkre minden, amit Liával próbálok? Megrázom a fejem, érzem, hogy nehéz.
- Nem erről van szó. Nem zavarja, különben is, semmi közük hozzá...Sebastian biztos örülne.
Jóég, elvékonyodik a hangom, gyorsan becsukom a szemem, szédülök, úgyhogy ez jót tesz, minden behunyt szemmel töltött perc kincs. Megrázom a fejem, leküzdeni a mit? Most komolyan bőgnék? Levegőt kellene venni, kellene egy szívószál és buborékos víz.
- Jó lenne
Nyögöm, esküszöm valami energia, valami, ami életben tart, kell. Én és a pofám, kéne valami díjat kapnia, oszkár? Az túlzás lenne, aranymálna, aranyszömörce. Érzem jó most nekem ott a padlón, kellemesen hideg és ha fázom olyan, mintha élnék. Basszus, össze kell szednem magam! Már ezerszer eljátszottam ezt, kiakadás Lia miatt, bár Sebastian jobban kiakadt, szó se róla.
- Uhm, hülye egy történet. Elég kiábrándító, de...rohadtul nem akarom, hogy elhagyj, tudod? Ez most k*va fontos lett! 
Legalábbis az életemhez eléggé, csökkennek a létszámok, mintha az időm véges lenne.
- Vele, elnyögtem neki, hogy...ami otthon volt. Azt hittem, mittom én mit hittem! Basszus! Azt hittem túlvagyok rajta, de... olyan volt, mintha megőrültem volna, egy percre azt hittem. Azt mondta a szüleim nem is akarták, hogy lekapcsoljanak és ő igazán nem tehet arról, hogy meggyógyultam, nem nagy érdem, vagy ilyesmi, mintha nem lenne k*va nagy érdem, hogy nem hagyott meghalni! De...összezavarodtam én...azt sem tudtam merre van jobb oldal, kiakadt, amikor megkérdeztem, miért hazudik és váltig állította, nem, a szüleim ártatlanok. Tök sok minden megfordult a fejemben, ami logikus és mégsem, hogy én...hogy...érted, mi van, ha egy követ fújt volna velük? Ahh...huh
Érzem ebbe marhára beleszédülök, a szám elé tartom a kezem, nem akarok hányni, tartok tőle, nem szeretem...mi lesz, ha kijön? Akarom? Nem akarom? Iszonyatosan remegek, hányások előtti állapot. Bárcsak be lennék b*va!
- Nem, így nem lenne jó meghalni.
Nyögöm, hogy igaza van, belekapaszkodom, ha engedi. Az émelygés csak akkor fog elmúlni? Én küzdök vele és tudjuk, bármire képes vagyok,hát egész végig visszatartottam! Különben is, mit ettem ma? Úgy volt vacsorázunk, semmit...

- Nem tudom... úgy érzem tönkrement.
Felfújom? Nem is ment? De tudom, hogy ő is így gondolná (csipetnyi userhatalom, most az egyszer én is belelátok a fejébe, ha ő is ezt csinálja nonstop)
Fogalmam sincs mennyire omlott össze a kicsi lelke.
- Nem is próbált megállítani, nem is akarta, hogy maradjak.
Ez hisztisen cseng, tisztában vagyok vele, azt hiszem Felix nem érti mit csesztem el, vagy mi forog kockán, miért ennyire rossz nekem ez, de nem is fejtettem ki teljesen, azon vagyok, hogy levegőt kapjak és ne őt hányjam le, hanem a wc-be célozzak.
- Felix, fogalmam sincs érted? Nem tudom mit gondol, kérdezek valamit, de nem arra válaszol, vagy rejtvényben válaszol, vagy nem válaszol, nem is hagyja, hogy ismerjem. Egy példa. Erőltette, hogy elmenjünk, együtt pszichológushoz és csak úgy mellékesen kiderült, hogy ja, ő már volt és igazam volt, szart se ér az egész, mert azt mondta neki, hogy a férfiak mind melegszexre vágynak, meg vizipólóra, asszem vizipólóra, vizipólóra, érted? Férfiak? Ez volt a problémája? És az a legszebb, hogy még mindig nem tudom a kérdésre a választ! Felteszek egy rakás kérdést és szinte alig valamire.
A hangom elcsukló, rekedt és kiabálok, bár elég gyenge vagyok a sokktól, vagy mi a szösz volt az, úgyhogy ehhez mérten kell venni a kiborulást. Rekedt, halk és folyton elcsuklik a hangom.
- Igen, aztán kiderült, hogy a szüeim tényleg rosszak, de csak akkor szedtem ki belőle, amikor magamhoz tértem.
Nyögöm, hát fájt, k*ára fájt bmeg! 
- Persze. Mondtam neki, hogy gondolkodjon mit akar tőlem és hogy most nem vagyok jó társaság, szó nélkül hagyta, még azt sem mondta, szia. Lehet, hogy én sem, de akkor is! Tudom, tudom, de nem érted! Azt hittem Lia se akarja, hogy felkeljek, kérdeztem, de nem válaszolt rendesen és még én voltam rossz, hogy hazugnak neveztem, hát érted miután ez kiderül a mit is mondtál...család? Volt családodról baszki, ez van Felix, gyenge vagyok, látod szarul esett! Nem gondoltam volna, hogy mikor szülinapomon elfújom a gyertyákat ezek azt kívánják dögöljek meg a következő sarkon és...talán túl korán jött ez, hogy védte őket, nem tudtam mi van, minden egybefolyt, minden!
Kiáltom és a tenyerembe temetem az arcom, nem sokáig, erőt vesz rajtam az öklendezés. Feltápászkodom, elmegyek a mosdóig és megengedem a csapot. Előveszem a fogkefém és jó sok pasztát nyomok rá, aztán megmosom és jól köblítem, közben mutogatom neki, hogy mindjárt megyek. Ha ez megvan, el is indulok.
- Ez most komoly...tudod? Ez nem csak olyan hiszti, mint a múltkor és én...asszem az idegeim nem regenerálódtak olyan gyorsan az ájulás után
Nyögöm, menet közben levetkőzöm és arccal az ágyba dőlök.

Megrázom a fejem, belefájdul, szédül, minden baja van. Érzem, hogy igaza van és hogy mindjárt, megint elbőgöm magam. Fene egye meg... bárcsak szedhetnék antidepresszánst! Egy aprócska, fél xanax egy jóféle skót whiskyvel.
- Én képzeltem sokat... Nincs, nincs olyan kapcsolatom, mint neked Sethttel
Mondom ki gyűlölettől tagoltan, mint neki...azzal a másikkal, akivel osztozom, miközben én megkapom Felix még szabad negyedét és közben elveszítem azt, akit fontosnak hittem, ráadásul képes vagyok bánni, siránkozni, miközben az élet minden kínlódva haladó másodpercét meg kellene tépnem, kiszívnom és életet nyernem, percekre, órákra, évekre, még egy kicsit tovább élvezve. 
- Tudom...szánalmas vagyok, nem így kellene...
Elcsuklik a hangom, kell tér a legördülő könnycseppjeimnek, menet közben még a folytatást is elfelejtem. 
- Az...észre kellett vennie, de nem tudom, semmi konkrétra nem tudok válaszolni vele kapcsolatban, sem tiltakozni, ragaszkodtam valamihez, ami soha nem létezett és depressziós vagyok úgy, hogy egy kibaszott kurva xanaxot sem vehetek be...az egyetlen drogom te vagy
És ez jó és elég szokott lenni, csak most összetörtem épp, de minden egyes regenerálódás erősebbé tesz, ez a főnixeknél is beválik, nálam is működni fog...még ha nem is akarja, hogy legyőzhetetlen legyek...másra sem vágyom. Mert rossz, hogy valami így tudjon fájni...mert ébredés előtt ezt nem ismertem, nem vagyok hozzászokva ezekhez a lelki természetű dolgokhoz, semmi nem számított.
- Jó, nem fújok rá ezért.
Vonok vállat, tapogatózom zsebkendőért.
- Áh, persze, csak soha nem akarom, hogy így láss, de mégis mindig megszívom, nem? Akkor kedvelj így is.
Mondom dacosan, hullatva a könnyeim, mintha csak úgy elejteném őket néha, ahogy az emberek az érméket szokták. Keresem a zsebkendőm. Érzem, hogy a hangom megkeseredett, mintha a fronton harcoltam volna és ezrek vére tapadna a kezemhez. Mekkora egy teátrális pöcs vagyok!
- Ahh...tökmindegy, csak egy példa volt. Az agybajt nem lehet gyógyítani, tudom, mondtam is, hogy nem segítenek a dilidokik, most megtapasztalta egyedül, a hangsúly azon van, hogy én erről sem tudtam, ahogy a félelmeiről sem meg úgy komplett semmiről vele kapcsolatban. Sebastian nem dug velem
Közlöm mintegy mellékesen, mint amikor a szereplő kiszól a vánszonból.
- Nem kurvákkal kellene őszintének lennie, hanem velünk. Mih? Nem, nem tetszem, bármit csinálok, visszautasít, és jah, fél a férfiaktól, de Sebastiantól félni olyan, mint a nyuszikafóbia, röhejes és lehetetlen, de létezik, látod. Rettegj, itt a ma született bárány!
Rosszul sikerülnek a vicceim, még ki se tudom gúnyolni rendesen. Oh bazzeg, belefojtom magam a wc-be!
- Biztos...és tutira nem akarta, hogy nekem rossz legyen, dehát... miután apám megvert... Lehet fokozni, hogyne, hogy kishíján lekapcsolt a lélegeztető gépről, de ha ő mondja, tanú előtt, elég nehéz elhinni, hogy nem igaz, viszont ha a te imádott, nagyra értékelt, szűzies, szent rokonod mondja...kicsit megtorpansz, hogy valaki megint becsapott. És ez most sok volt. Aha...könyörögtem, hogy legyen őszinte, legalább ő, az egyetlen rokon az életemben, aki...
Hagyjuk is, újabb mondat, amit nem tudok befejezni. Megtörlöm a szám és most nem tudok bemosolyogni ezen a kurvás hasonlaton.
- Igen...Lia tényleg ilyen, bár tudat alatt vágyik a vadságra, volt egy bunkó pasija, bár én nem ismertem, csak Sebastian mondta, hogy a bunda se jó neki, a lágyság se, amit ő ad. És...nem tudok rajta segíteni, ez olyasmi, amit csak ő oldhat meg magában...
Már rég feladtam, de...mégis rossz, elveszettem egy világot. Fogmosás közben bár felajánlja, nem támaszkodom rá, elég ha picit hozzáérek és ott van, nem akarok ennyire gyenge lenni, valahonnan mindig szerválok erőt a létezéshez. Most fontos, hogy ne legyen büdös a szám, megpróbálok örülni annak, hogy Ő már itt lakik velem. A támogatást elfogadom, most nagyon szükségem van rá, bár a vetkőzést is egyedül akarom megoldani, egyedül a nadrágkigombolásban segíthet, ott engedek magamnak egy forró remegéshullámot, mint amikor jéggé fagysz és megpróbálnak kiolvasztani.
- De, érezni, azelőtt nem csináltam ilyen ostobaságot, nem számított volna Lia, se te, se senki. Nem, nem erről van szó, vagyis csak részben. Ismerem a hitványságot, de eddig nem kötődtem senkihez és olyantól, akihez igen...
Elcsuklik a hangom, megpróbálom visszaszerezni.
- Nem vagyok cukorból, oké? Neked is vannak húzásaid, Sebastinnak is, de Liával ez más, elhidegült tőlem, elhúzódott, aztán...vidám lettem, mert ezt kellett neki, kerek perec kimondta, hogy ugyan bűn lenne, ha jól akarja érezni magát velem? Mindig visszatérünk rá, hogy nem azt szereti, akit Te Felix és ez azóta elvárás, hogy veled vagyok, mert te megmutattad mi az igazán fontos, nem azt keresed, ami sosem volt bennem igazán, hanem teljesen akarsz, nem csak ha szépen mosolygom és benyelem a farkad... Lia egyszer közli, hogy a régi kell neki, aztán, hogy a szeretet jóban rosszban kitart, buborékokat fújtam neki, olyan lettem, amilyen kicsit mindig vagyok, lökött, mire kérte, hogy bújjunk össze, amit hirtelen nem vágtam, mert csak úgy beköpte, mintha aludni kéne menni, pedig épp palacsintát csináltunk volna, aztán meggondolta magát, megint és közölte, hogy menjek én pihenni, ő sütni fog, na itt adtam fel. Mert...rájöttem, hogy ez kevés, hogy...nekem...nekem az kell, amit te mondtál, folyton arra gondolok ez mennyire fontos.. Ahh...nem lesz új ruha, nekem ti voltatok...hárman.
Összeráncolom a szemöldököm, érzem, hogy ez megcsap, olyan rossz, elengedni...nem szabad ragaszkodni, túlságosan sebezhetővé tesz. 
- Be kéne mennem a... összeszedem magam, hamar, csak most...
Nézek zavarodottan magam elé.
- Konyak! A konyak jól jönne, maradj itt velem, ne menj el, megcsinálok mindent.
Húzom magam mellé az ágyba reszketve, bújok az ölelésébe, nem akarom, hogy Felix is álom legyen...baszki...ugye nem tűnik el?

- Aha... gyerekkoromban nem, az én családommal még a rokonaink sem voltak jóban.
Rántok vállat és kitartóan gyűlölöm Sethtet, az én anyám is lehetne kurva, sokkal jobban jártam volna. Sóhajtok. Az is szánalmas, hogy szánalmasnak tartom magam, nem kéne...össze kell kapirgálni a szemetet, ami belőlem maradt és újjá épülni. Ettől a nem vehetek be gyógyszert ragaszkodásán keserű, bugyborékoló nevetés hagyja el ajkaim.
- Nem veszek, te jobb vagy és az nem baj, ha rád szokom.
Kapok zsebkendőt, azzal durván vörösre törölöm a képem és kifújom az orrom. Kicsit elázik, de kidobom. Kérdőn nézek rá.
- Amin te átestél az valami szerelmi csalódás-féle volt, nem? 
Ameliát nem nevezném annak, habár, ha azt vesszük, mint ember nem vagyok jó neki, ahogy mondja, ráhúzható, de ha belegondolok, vele is koppanhatok. De mit érne ez az egész kockázat nélkül? 
- Túllendülök rajta, most egy kicsit csalódott vagyok, de elmúlik. Könnyebb lenne, ha nem lett volna az az affér előtte az ex családdal.
Utalok óvatosan, nem vagyok ennyire gyenge, Lia rosszul hozta össze az időzítést, valahogy nagyon ért ehhez. Kicsikarom belőle, hogy kedvel, annak ellenére, hogy sírok a mosdó padlóján, mint valami pelenkás, Lia megbántott, ah anyám... A fosásos példán elnevetem magam, nem nagyon, de elég hatásos, hogy felfogjam. Csak azért nem hajolok közelebb, mert szagom van, ha meg még nem hánytam, fogok és szagom lesz.
- Értem. Kösz, hogy nem a fosás alapján ítélsz meg. Én se foglak, fossál nyugodtan.
Felixtől mindig jobban érzem magam, most is így van, a maga édes, különleges módján egy-egy éppen jól időzített mondattal beszúrja, számítok neki, vagy rámutat, mi a fontos igazán ennél a témánál. Nem biztos, hogy Sebastian leszopna, amikor akarom. Ki tudnám belőle csikarni, de annak mi értelme van, ha ő maga nem kívánja? Lehet, hogy csak egy pótlék vagyok neki, kiéli, amit Liával nem tud.
- Középút nincs, mi? Nem érdemes csak dugni őket.
Lemondó a hangom és kibaszott nőgyűlölőként tetszelgek most, de ki nem szarja le? Pillanatnyi hangulatom nem túl kedves. 
- Lia sosem menne kurvákhoz, ahhoz prűd, ő kapott nevelést, ami hatott rá.
És sajnálom is érte, mert nem jól. A fejem rázom aztán.
- Nem nőies. Attól mert szereti az intimitást...vannak ilyen férfiak. 
Szeretethiányos, mint én, de ezt nem teszem hozzá. Sebastian nem egy állat, de nem mondanám androgünnek, lányosnak, vagy tököm tudja.
- Szerintem a szextől fél, vagy a fájdalomtól, nem tudom, neki se enged dolgokat, a csávó tökre ki volt készülve, mikor leszoptam, hogy úúú, pedig az nem durva szex, csak egy szopás.
Érzem, nem kéne ezt elmondanom, de fel van kúrva az agyam, ebben az állapotban sok mindent megengedek magamnak, különben is, valójában nem voltak gátlásaim, azok a szeretettel lettek, mint valami szar mellékhatás, ideje szétbasznom a korlátokat, vagy átugorhatóvá tenni őket megint. Most csalódtam, ebben is, azt hittem megoldás lesz. Az érzések... aztán telibebaszódsz és ja, ez sem? Nincs jó stratégia! Az élet szar.
- Nem tudta, Sebastian megvárta, amíg én mondom el neki, de hééé ne basszák meg egy sikátorban, lehet ő utál, lehet nem fogad el, de Liáról van szó, ne vicceljünk ilyenekkel, még mindig kinyírnám az illetőt.
Liának trauma lenne, neki Sebastian a jó pasi, miért nem veszi észre? Még én is durva lennék vele... nekem is az a jó szex. Szóval, azért érezze nem csinálhat ilyet, nem dughatja agyon egy sikátorban, hogy valami baja legyen, bár ő nem erőszakolós, csak dühös és valahol hálás vagyok neki, hogy osztozik velem ezen. Már vagyok büdös, mentolos szájszaggal és gatyában bújok hozzá, már lehet ölelni, beszívni az illatát.
- Nem áll fel? Olyanom már volt, amikor nagyon beálltam, ilyen hullára. Neked? Mármint az, hogy hittél valakiben, aztán hátbabaszott? Odaadtad magad és azt mondta nem kellesz? Biztos... de Lia tudod nem egyértelműen csinálja. Csak érezteti, aztán megcáfolja, aztán megint érezteti, ez készített ki. Végül rájöttem, nem tudja mit akar... Jól van, hagyjuk, most nem kell más, most hideg és gonosz akarok lenni, mindenkivel, aki nem Te és Sebastian vagy, ha kopogtatnak kirugdosni őket azon a rohadt ajtón!
Rántom a fejemre a takarót, hogy remegjek alatta egy kicsit. Különféle ötletei vannak, hoz nekem ezt-azt, és én nem bírom elengedni, ezt is meg kell tanulni.
- Jól van, menj, pihenek, becsszó, úgyis szédül a fejem. Ahh igen, ezt még szoknom kell. A csókja elvon a valóságból, ahogy a simogatása is, reszkető kézzel simítom végig a derekát. Kimegy és várok rá, hozza a poharakat. Nekem nem önt valami sokat, de nem akarok hányni, elég, ha jobb kedvem lesz. Koccintunk, hamar felhajtom, oldalra rakom a poharat és átölelem, nyakába fúrva a fejem. Szagolgatom és csókolom.
- Nagy mázlim van, hogy itt laksz már. Rendbehozom magam, már olyan sok mindent hoztam helyre, csak egy újabb tüske.
Vonok vállat, szinte hozzászokhatnék. Jön a csipesz és kiveszi. Fáj, dehát ez van, ő mondta, mindenkivel megesik.

-.-- ezt kapja, konkrétan kínai macskafejet vágok, aztán megforgatom a szemem és biccentek, röviden, mereven. 
- Én is azt hittem több vagyok, mint a távoli rokona.
Értem mire céloz, megint előjön ez a kurvás téma, asszem tudat alatt őt bántja, hogy annak nézik, ami. Legalábbis az ügyfelek...
- Neki nem, másnak több lettél.
Szúrok oda vigasztalást, én, Seth és a többiek nem kurvaként tartjuk számon. Hozzátenném én is őrült vagyok, de minek rontsak a statisztikán? Főleg az ő szemében.
- Az, hagyjuk is.
Megint megforgatom a szemem arra, hogy megnézné, ha őt sírni látnám.
- Jó, ő Lia volt, fontos kategória, szerintem ha Seth közölné, hogy neki örökre csak kurva maradsz, törölgethetném a könnyeid. Vagy nem?
Annál jobb, akkor nem olyan fontos neki az a seggfej. Amúgy nem, nem tudom elképzelni, ebből a szempontból én vagyok lányosabb, be kell látnom. És gyűlölöm érte magam, legalább egy kicsit. A naturalisztikus megjegyzését most szó nélkül hagyom.
- Jó, majd én is keresek.
Baromság, nekem nincs utódmániám, nem akarok gyereket, sőt...szeretném eltemetni a hibás kódjaim magammal, kösz szépen,nem kell síró, szaró reprodukció - ízléses megfogalmazása a babának...De ha ő, én is! Csakazértis!
- Dugni azért érdemes őket, lehet számodra férfiakat jobb, de én dugnám őket, ott a csöcs, ami nekem tetszik és a segg se rossz és kiszolgáltatottak. Egy férfi is lehet az, de egy nőnél más.
Micsoda logika, nem? 
- Ja ennyit érnek a kibaszott magyar rokonok! Áldjuk a szüleimet, mi? Ha kicsit odafigyelnek talán ülhetnék a pszichológusnál a nőgondjaim miatt, miközben nem ismerném be hogy a férfiakat is szeretem, ááá de ez különleges Felix hatás volt csak.
Elég különleges. 
- Érdekelne mit gondolsz róla.
Sebastianról. Seth egy paraszt, szóval Ericre én is kíváncsi vagyok.
- Najó, azért állj le, ő nem egy tárgy, hogy csak arra legyen jó, hogy leszopja. Ő...Lia és nem baszod meg! Én akartam, de mindegy. Hessegetem el a dolgot, mint legyeket. Úristen tényleg elkapta volna? 
- Tökmindegy, engem nem is kell. De héé tényleg megcsináltad volna? Mármint az erőszak és az nem buli, ha ő nem akarja.
Emlékszem egy korábbi diskurzusra ezzel kapcsolatban.
- Komoly? De szerencsétleneket verni nekem már nem kihívás...olyanokba belerúgok, aztán tovább megyek, semmi élvezet nincs benne, elkezdenek nyafogni és koszolnak. Vagy behugyoznak, vagy fosnak és vagy bőgnek.
Komoly probléma, mi? De tény üdítő lenne valami bokszzsák. 
Odasimulva, félig lehunyt szemmel élvezem a kényeztetést, egész a vádig.
- Gyáva? Na menj  picsába! Meg sem fordult a fejemben, hogy elválasztódnál SzentErictől. Tudom, nem vagyok emo, itt nyögök rajtad, látod? pedig gondoltam fel alá dőlögetek magamnak egy üres sarokban.
Gúnyolódom, aztán szelid erőszakkal megcsókol, borzongva "vetem magam alá" neki, ő is mintha ideges lenne, hajába túrva, nyelvjátékkal enyhítek saját szenvedéseinken.
- Szóval... volt olyan, hogy nem állt fel? 
Kérdezem porgovakív kis vigyorral.

Vállatvonok, talán igaza van, a hitet el kell dobni, mert egy kalap szar, a lényeg a bizonyosságokban rejlik.
Mintha Felix feddhetetlen önbizalmán lyukak tátongnának, ha a foglalkozásáról van szó... A szent Seth és íme:
- Mih?
Nevetek fel, Felix nem az a "biztos utál" hitéletű fajta. De minek lenne Sethttel, ha utálja?
- Az utálatra gerjedsz?
Emelgetem meg szemöldökömet, viszont látszik, nem nagyon fér a fejembe. Bár abból a gyökérből sok mindent kinézek. Beszéljünk inkább a nőkről, én csöcsöt, puncit keresek bennük, több nem nagyon kell, probléma, rejtélyek és nem a jó oldaláról, valahol reménykedek, hogy találkozom valaki normálissal, de minek magam sem tudom... Nem értek egyet, hogy kívánatosabb, azét egy női mellnél kevesebb jobb dolog van a világon.
- Én imádom a tejcsárdákat.
Vallok.
- Kulcscsont? Én nem látom a mellektől a csontot, látod milyen klisés vagyok?
Nyomok erotikus, beharapós csókot az Ő kulcscsontjára. Érdekesen nézek a sejtelmes válaszon, meg fogom tudni mit gondol Sebastianról... Gondolom jah, de valahogy úgy mondja, hogy az nem sok jót ád. Pedig tudom, hogy be fog neki jönni, az ártatlanságnál és naivitásnál megakad majd, mint egy termék a futószalagon (szeretjük Sebastiant) de alapjában jah...kevés kívánatosabb férfi van kettejüknél.
- De, azért Lia ember, bár sokat filóztunk az Ufokon. Gonolod másik bolygóról jött?
Nevetek fel kényszeredetten, mintegy próbálva elütni a dolgok élét, valahol görcsbe rándul a gyomrom, de a másik oldalon megkérdem magamtól, minek? Egyrészt azért nem kedveli, mert hányva jöttem vissza, ami imponál, másrészt számít-e kedveli-e? 
- Értem, engem is taszít Seth. A lénye és mert utál. 
Közlöm, nekem a suliból sem szimpatikus. 
- Ne akard, és nem nézlek le Felix, de esküszöm még Te sem tudnád! Max. az lenne, hogy örökkévaló, hatalmas trauma lennél neki a tonnányi faszoddal és élete végig járhatná a pszichológusokat. Hm... a testi verzióját annak, amit velem tett, kibaszottul rohadék vagyok, de ez tetszik, tőled, hogy ezt mondod
Búgom ajkaira, beleborzongva.
- Biztos vagyok benne, ha még lesz köztünk egyáltalán valamiféle interakció, legközelebb én be fogom nyögni neki, hogy ezt rohadtul gondolja át, mert lehetünk távoli ismerősök is, azt, hogy így szeret, úgy szeret akkor fogom elhinni, ha bizonyít és felejtsen el Minden Régi Reevent. Én ez vagyok, a belül gonosz, de azt Senki se látja, nyers-buzi.
Najó, vissza.
- Félmeleg.
Helyesbítek gyorsak. Aztán kiröhögöm, bármikor le tudnék szedni akárkit. A trükkök!
- Miért, drogosan és 16 kg-san szerinted többet értem? Ugyan, ebben a témában ne félts, ismerek pár trükköt, mondtam, a kihívás csak azt jelenti, hogy Ne öljek meg valakit, nah az kuuurva nehéz, ha tudom hogyan kell légcsőre ütni pl, necces.
Én mindig attól féltem, ne múljon ki a másik, de... bolond vagyok... Én nem verekszem, engem verhetnek, én nem tudok verekedni, tényleg csak pár trükköt tudok, amit nem félek megtenni, de azok eléggé ütősek.
- El vagy szakadva! Remélem
Nézek rá elborzadva. Még csak az kéne, hogy ne lenne, basszus...
Csókunk viharló örvény, harapom miközben simulok belé. De a kérdés fontos, somolygom is a megnevezésem.
- Csak kiskancsó. Nem vagyok Teljesen köcsög.
Van még remény, ha lenne kinek.
- Beszarok, viagra? Ne már Ravernon
Kicsit kinevetem, de aztán elsimítom csókkal.
- Jól van, engem is érdekel, ha már annyira fáj, hogy nem áll fel, mondhatjuk az valamiféle határ. Mit szólsz, majd kiderítjük? 
Kérdezem mohón, nem most kéne, amikor nem vagyok kimerülve...de érdekel, mivel érzek valami forró hevültet mindig, ha csak rá gondolok, a közelében vulkánkitörés van, akármit csinálok.