Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Seriously? Rev-Rav

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 498

TémanyitásTéma: Seriously? Rev-Rav   Vas. Jan. 03 2016, 16:15

Tudtam arról, hogy a szüleivel összekapott, végtére is ott voltam, mikor megtörtént, mikor betelt a szülőknél a pohár. De azt is tudtam, nem egyedül megy, Sebastian nevű rokona és szeretője vele lesz, noha nem tudok semmit arról a férfiről, de maga a tény, hogy szemtanú lesz, mint idegen a Callagher család drámájában, úgy véltem, elég gátló erő lesz, hogy a szülei újra valami ostobaságot csináljanak. Mivel szeretők, nem hívogattam Reevent, gondoltam felhív. Nos, nem tette. Másnap megcsörgettem, de akkor sem. Nagy nehezen visszahívott, de akkor meg volt szíves közölni, nincs jól, feküdnie kell... mert a bordája kissé sajog és nem szép így most. Tudom, hogy bírja a fájdalmat, de felháborodtam, hogy ezt így közli velem, és világos és egyértelmű utasításba adtam Neki, hogy maradjon otthon és ha ki mer lépni a lakásból, el is felejthet. Aztán bontottam a vonalat. Amilyen hülye tényleg megsérült és nem veszi komolyan, nincs is veszélyérzete, fel sem fogja, ha komoly a gond. Abban sem vagyok biztos Sebastian végül vele ment-e, mérgemben el is felejtettem bármit is kérdezni. De már rajtam a kabátom, kicsit esős az idő ma. Veszek valami könnyű, de finom ételt, innivalót, csokoládét és hívok egy taxit, hogy vigyen el Reeven lakására. A címet tudom, mert elmondta, bár még nem voltam, így megkeresem az ajtót és becsöngetek. Remélem kinyitja, türelmesen várok. Csak a kezem van karbafonva és a lábam dobol. De semmi hirtelen mozdulat mert kitekerem a nyakát. Ha kinyílik az ajtó (remélem nem aludt) akkor egy elégedetlen tekintetű Felix-szel szembesülhet.
-Most komolyan, azt hiszed nem ismerlek? Komolyan így adod a tudtomra, hogy rosszul sültek el a dolgok? Reeven Callagher, ne akard, hogy nyakon vágjalak! Feküdj be az ágyba. Most!
Én már utaltam rá, hogy nem akarja, hogy ápoljam, de lám, csak meg akarta ezt is tapasztalni. Szóval nem tűrök ellentmondást, elhajtom az ágyba, bármerre is van, aztán ha levetkőztem és kitettem tányérra neki a levest és a főételt, kerítettem egy tálcát, kapott mellé narancslevet, akkor megkeresem merre van és leteszem valahova magunk mellé az ágy mellé ülve le, csúnyán nézve, hogy most beszélhet. De részletesen. Komolyan mondom, Reeven képes minden hülye érzelmet kisajtolni belőlem...

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Vas. Jan. 03 2016, 18:43

Félig az ágyon fekszem, félig lelógok róla, kényelmetlenebb, ha teljesen rajta vagyok és szeretek lelógni... Kicsit szendergem, alapvetően azon meditálok mihez kezdjek magammal. Ma nem sok mindent csináltam még, reggel fürödtem és teáztam, miközben néztem valami olcsó sorozatot, ami aktuálisan kikapcsolt. Aztán lefeküdtem megtervezni a napot és... itt tartok.
Szerepel benne Felix, tudattalanul is erőt ad a gondolat, hogy...amire rájöttem vele kapcsolatban! Bár első nap persze nem hívtam fel, aztán ő keresett, ezen meg is lepődtem, kicsivel később hívtam vissza, amikor tisztáztam mit mondjak, s hogy nehogy elesettnek, vagy gyengének tűnjek csak annyit mondtam, kicsit pihennem kell. Ami igaz is, valamit kaffogtam a bordámról, de azt nem tudja, hogy elrepedt. Egyébként semmi bajom vele, bár jobban fáj, mint vártam, mert érzem és a kisebb dolgokat nem szoktam. Persze ez mind lényegtelen, csak fájdalom, elmúlik, úgyhogy nem szándékozom nagy feneket keríteni, panaszkodni Felixnek, éppen ezért kell néhány nap regenerálódni. Még akkor is...ha mezítláb rohannék, kisgatyában, esőben, hogy lássam, borda ide vagy oda.
Hirtelen zajt hallok, megrezzenek, bele is fájdul az oldalam a hirtelen mozdulatba. Mi ez? Ki ez? Van ma posta? Ugye nem a szüleim? Megijedek, akár jellemző rám akár nem, de gyorsan elhessegetem, elvégre én nyitom ki...
Talán csak Sebastian. Bár mi van, ha Lia és meglát így? Kibotorkálok, viszonylag gyorsan, mert tudni akarom, kinézek viszont először a leselkedőn (nem jut eszembe a neve XD) Nem igaz! Gyorsan feltépem az ajtót, egyszerűen kívánságra jött hát beszarok!
És mérges! Imádom, ha mérges! Kipirulva nézek rá, mintha lázam lenne, tőle az is lehet. Beharapom az ajkam.
-Tudom... deh nem akartam, hogy szar állapotban láss
Élek rögtön olcsó kifogással, bár tényleg emiatt nem hívtam. Nyakon vágni? Elfojtok egy vigyort, de nem engedelmeskedem azonnal. Lendületesen közelebb hajolok megcsókolni, a borda most nem számít. Persze rajta áll mennyire viszonozza a szenvedélyem, de érezheti a lángot, ha elengedi magát. Aztán gondolom elhesseget, most már lassabban mozgom, de azért folyton hátrafordulok.
-Nekem hoztad? Komolyan?
Ámulok, egy csomó mindent, úúúúh azannya! Szerintem azzal fog jönni, hogy csak akkor kapom meg, ha visszafekszem, ezért leheveredem megint, a sok mindent nézem, aztán őt, még mindig pirult állapotban és már a tizennegyedik szinten vagyok, basszus, ez már súlyos. Néz rám, kérdőn tekintek rá vissza.
-Mire vagy kíváncsi?
Húzom kicsit, csak mert olyan állatira aranyos ez a nézés, hogy kérek még belőle!

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 498

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Vas. Jan. 03 2016, 18:59

Végre ajtót nyit, erre közli amit... látszik valami cifrát készülök mondani, de lenyelem és mutatok a lakás távolabbi pontjára, húzzon lepihenni. Orrom alatt persze olyanokat dohogok, hogy hülye agyalágyult, idióta... csúnyábbakat nem, azokat a suttyóknak tartogatom, akik arra sem méltók, hogy választékosan szidjam őket. Hajolna a csókért, de csak morgok, nyomok a szájára egy gyors puszinak sem nevezhető szösszenetet hajtom elfele. Nem érdemli meg, még nem. Hagyjon, hagy csináljam a dolgom!
-Azt mondtam húzzál lefeküdni!
Ripakodom rá, még leáll nézelődni, eszem megáll. Kap egy lesújtó pillantást is, hogy fogadjon már szót, mert tényleg megverem, hogy ilyen hülye és nem fekszik le. De szerencséjére ért a szóból, puffogva megcsinálok mindent, majd beviszem, némán leülök, várok valami magyarázatot. Ökölbe szorul a kezem, hülye morgó torokhangot hallatok, lassan látszódik hogy lüktet egy ér a halántékomon.
-Hogy mire? Hogy mire? Mi a fene ez? Mi a fene történt? Hol van a szerencsétlen Sebastian, megverem Őt is! Azért mondtam nyugodtan igent arra, vele menj, vagy Ameliával, mert az visszatartja a kib@szott arisztokratikus szüleid attól, hogy megint valami baromságot csináljanak. De most vagy nem mentek veled, vagy nem csináltak semmit! Egyik opció sincs ínyemre, mi a fene történt?! Nem azt mondtam vigyázz magadra?! Erre közlöd kicsit fáj a bordád?! Neked csak akkor fáj valami, ha azon más már sírna b@ssza meg, normális vagy?! Mutasd! Fogadjunk nem bírtál magaddal és nem pihentél... le merném fogadni. Hol hagyod ilyenkor az eszed?! Másért szeresselek, azt akarod?! Mert az eszedért így nem foglak... vetkőzz le, mutasd meg! A qva élet... Még fel is cseszed az agyam a baromságaiddal, hogy ne lássalak sz@r állapotban... teremtőm...
Végre halkulok, de felemeltem a hangom is. De mérhetetlen dühös vagyok... és ez tehetetlen düh, nincs is annál rosszabb. Nem is tehetek már semmit...

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Vas. Jan. 03 2016, 20:50

Húúú tényleg mérges és mutogat, mintha valami kisállat lennék. Nem mozdulok, pedig elég hangosan rámdörren, csak fúrom pillantásom az övébe makacsul.
Lehülyéz, meg ilyesmi, de igazából a csók hiánya az, ami megdöbbent, annál a résznél tehetetlenül pislogok, most mi van, tényleg ennyire zabos? Ráadásul még egyszer, hangosan rámordít.
-Jól van na, nem kell kiakadni, különben is...nem nagy dolog
Motyogom az orrom alatt lassan sántikálva az ágy felé, az ajkam harapdálva közben izgatottan. Milyen mérges! De irtó hiperszuper, hogy ilyen dühös lett! Bekászálódom az ágyba, bár nem fekszem el, ülve jobb.
Hoz nekem kaját, nem tehetek róla, vigyorgom és a színem is hülye lehet, mert érzem, hogy melegem van.
Szóval mérges, egy percre eltelek az érzéssel, aztán már kicsit aggódva sütöm le a szemem, tényleg nagyon mérges és ez nem biztos, hogy jó.
-Hát... helyrejövök. Igazából ezt nem tudtam kivédeni. Máskülönben esélyük sem lett volna. Sebastian? Dehát ő...adott krémet. Hogy érted? HOgy nem csináltak semmit? Kicsit gyorsan beszélsz... jah, hogy Sebastian. Ezt ő sem tudta volna megakadályozni. Hát...azt hiszem levezetődött rajtam pár év elfojtott gyűlölete... Hát, de...
Vigyázni magamra? Ez a fogalom olyan ismeretlen, de tényleg. Pedig mindig mindent elkövetek...
-Nem
Nos minek tagadjuk ugye? Nem vagyok normális.
-De ez nem nagy dolog, csak egy kicsit megrepedt. Semmi baja, nem ezért nem hívtalak...bár tény, hogy nos nem volt szép tőle, apámtól, vagyis nem kéne így hívnom. Pihentem, pont ez az! Magamhoz képest ez teljesítmény! Legszívesebben mentem volna hozzád már tegnapelőtt! Deh, kellett egy kis idő.
Nézem a térdem. Miért szeressen? Elkerekedik a szemem, nem merek felnézni, biztos rosszul hallottam.
-Pedig elég okos vagyok. Hm, Felix, nem emiatt, nem azért mert megvert.
Pillantok rá fel.
-Nem tudok, ide pakoltad ezt a sok mindent. Egyébként köszi, a narancsos ital a kedvencem!
Veszem el vigyorogva, hogy belekortyoljak, bár lehet rámborítja az egészet, mert nem engedelmeskedem. Közben hevesen dobog a szívem, úristen de mérges!

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 498

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Vas. Jan. 03 2016, 21:13

-Ha tényleg nem az, majd bocsánatot kérek, de ha nem tévedek, márpedig nem szoktam...
Szűkül össze a szemem, na akkor jaj neki! Nagy nehezen visszabotorkál, de benn is csak felcsesz, meg nem mondaná mi történt, mindent úgy kell kiszedni belőle? Még a végén bordán vágom, bár akkor magamnak is ártok, sosem épül fel... Hmpf. De csak megszólal végre, a nyelve eszek szerint nem fáj.
-Szóval Veled volt de nem tudott semmit tenni. Akkor mégsem verem meg. Legalábbis megfontolom.
Közlöm dohogva Sebastianra.
-Na épp ez az! Nem kellett volna hagynod sem Neked, sem a kísérődnek. A szüleid kezét pedig csontról csontra töretem el. Biztos sokan utálják őket, könnyen elintézzük. Bár kicsinyesség lenne csak a kezüknél leállni...
Jut eszembe, ott a lábuk, a bordáik, a medencéjük... a nyakuk. De nem, nem jó, hosszútávú szenvedés kell nekik.
-És nem tudtál volna tegnap felhívni, hogy mi történt? Vagy ma megmondani normálisan, hogy mi a baj? Milyen kenőcsöt adott Neked az a félkegyelmű?
Keresem a szobában, hátha látom. Sebastian jelen esetben a félkegyelmű.
-Na épp ez az! Pont emiatt nem kéne hülyeségeket csinálnod, hát Te felfogod, hogyha hülyeség...
Már csak zsörtölődöm, de megenyhülök, mikor inni kezd.
-Tudom, hogy az a kedvenced. Azért hoztam ilyet.
Mondom normálisan, bár még mérges vagyok rá, hogy baja esett. Vagy inkább az apjára. Nem is tudom pontosan kire, csak érzem, ez is éppen eléggé idegesít. Ha megitta és letette odanyúlok a pólójához. A tálca amúgy az ágyon van egyelőre, nem az ölében, hacsak oda nem tette, de akkor leemelem még egy kis időre.
-Na mutasd azt a szerinted semmiséget...
Ha engedi felhúzom a pólót, elfintorodom kissé, milyen lila és nagy a folt. Kap még egy lesújtó pillantást, hogy eltérnek a fogalmaink a nem vészes kifejezésről. Kicsit megnyomkodom neki finoman, arra gondolom felszisszen. Forgatom a szemem.
-Az orvos mit mondott?
Mert logikus, hogy ezzel elment, ráadásul a kórház itt van közvetlen mellette, sétával is hamar átérni.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Kedd. Jan. 05 2016, 15:59

Azt megnézem, hogy ő mikor kér bocsánatot és nézőpont kérdése mennyire nagy dolog. A fizikai sérülés meg se kottyan, vagyis kicsit, de nem lényegesen.
-Szavadon foglak, hosszú térdepelés lesz
Viccelődöm, ő is érezheti, megpróbálom poénokkal elsimítani a ráncait, miközben egész testemben lúdbőrözöm, hogy miattam ilyen ideges!
-Nem is hagynám
Közlöm kedélyesen, nos...nehéz mélabúsnak lenni, ha így látom.
-Egyébként sokat segített
//Felteszem segíteni fog :p// Teszem hozzá nem mellesleg.
-Nem, ezt nem is hagytam volna, deh...tényleg nem láttam előre. Heh
Nevetek ezen, de dühös, de imádom, ha dühös, mennyire frenetikus, hogy miattam az!
-Áh, hagyd, saját bevallásuk szerint pokollá tettem az életük, úgyhogy ha ezt vesszük megkapták a magukét.
Valahogy nem...nem fűlik a fogam hozzá és ez igazán semmi, főleg ahhoz képest, amit verbálisan kaptam. Leütöm a fejem, motyogássá halkul vidám önbizalmam, ha arra gondolok...nem akartam, hogy úgy lásson.
-Bocs...de nem nagy dolog, amúgy nem voltam jól.
Ő nem szereti az ilyesmit és nekem be kéne fogni a szám: MOST
-Tudom, hogy ha elmesélem, idejöttél volna. Mármint jó, hogy itt vagy, de ha előbb jössz, nem találtál volna ilyen vidám állapotban.
Nézek rá, hogy az neki is rossz lenne. Sebastiant védelmező az éjjeliszekrény felé bökök, ott a kenőcs.
-Neki volt repedt bordája már.
Felfogom...
-Nem kellett volna tovább szítani a tüzet
Ez minden, amit elszúrtam egyébként. Megiszom az üdítőt, nekem hozta! És tényleg imádom! Megfogja a pólóm és megnézi, nos láthat egy elég hosszú és viszonylag nagy kiterjedésű szép lila zúzódást, picit meg van horzsolva, a két kezem és a térdem jobban felsértettem egyébként. Persze ezeket nem igazán tudom sérülés számba venni.
-Mondtam, hogy semmi komoly, au
Nyögök fel, s görnyedek bele, amikor megérinti. Orvos? Behunyom az egyik szemem készülve a dörgedelemre.
-Minek mentem volna orvoshoz? Nem tört el, kenőcsöt adtak Sebastiannak is, akinek pedig elrepedt. Nekem is max elrepedt. Nem szeretek a vénasszonyok közt ülni, nem lett volna semmi értelme.
Mondom komoly meggyőződéssel, márha az én komolyságom meg tudja győzni. Igazán megcsókolhatna most már...

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 498

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Kedd. Jan. 05 2016, 18:16

Összeszűkült szemekkel nézek rá, erősen kétlem, hogy bocsánatot kéne kérnem bármiért is. Ő fog térdelni előttem, ha jobban lesz és dolgozni is fog, nem fogom kímélni...
-Hmpf, sejtem.
Jegyzem meg a szeretője kapcsán, mivel én sem hagyom, hogy sértegessék szóban vagy tettben a szeretőim így logikus, hogy Ő is hasonlóan tesz. Megértő mivoltom már-már szentté tesz. Hmpf, na jó, szakad a plafon.
-Jah, látom.
Vetem oda foghegyről, morgolódva, ha segített volna, nem tartanánk itt. És még nevet is. Komolyan mondom, ha az erőszak híve lennék már a feje is lila lenne. Csóválom a fejem.
-Attól függetlenül, még igazán kaphatnak. Ha már a lelki terror kölcsönös volt, legyen a testi is az, ki ne maradjanak a jóból.
Sziszegem undorral, mert ha Reeven valóban semmirekellő lenne, igazat adnék nekik, de így hogy még tudom, begyöpösödött agyuk is van, esélytelen.
-Pláne hívnod kellett volna, fogadjunk egyedül aludtál éjjel...
Mert ha Sebastian maradt, belátom, sokan lettünk volna. De nem hiszem, Sebastiannak ott van a párkapcsolata is. ((Tudom, hogy még nincs kijátszva, írj valamit, vagy épp semmit xD))
-Persze, hogy idejöttem volna! De ha előbb hívsz, kevésbé találtál volna engem ennyire dühös állapotban! És azt hiszed csak akkor vagy jó társaság, ha teli pofával vigyorogsz rám?! Nem emlékszel hogyan találkoztunk először? Ennyire rövid az eszed? Akkor talán zavart, miután beszéltünk egy ideje?
Ripakodom rá, komolyan mondom a fejét is beverte, mert olyan most mint egy tökkelütött idióta, nincs értelme annak amit mond.
-Gratulálok.
Sebastiannak kitüntetést, a repedt bordájúak büszke klubtársa, hölgyeim és uraim!
-Hát nem. Vagy ésszel, biztonságos körülmények között.
Mert nem az zavar, hogy bosszantani akarta a szüleit, az teljesen pozitívum, hanem az a gond, hogy közben alaposan megsérült. Meg is nézem, de ez pocsékul néz ki, nincs mit szépíteni rajta. Erre még azt is közli, nem ment orvoshoz, mondván "minek"... Lassan, negédes hangon és mosollyal kezdek bele a válaszba, de a szememben a düh hideg fénye csillan.
-Igazán? Egy egyszerű kérdést teszek fel Neked Reeven. Jól fontold meg a választ. Pontosan tisztában vagy vele, hogy a tűrésküszöböd jóval az átlag felett van. Hovatovább, nincs veszélyérzeted és ezzel is teljesen tisztában vagy. Na ebből következik a roppant mód egyszerű kérdés, amit szerintem az utolsó hülye is kisakkoz, mert briliáns elmét nem igényel: Ha már TE is azt mondod, fáj, szerinted, akkor, érdemes-e megnézni, nem-e tört-e el?!
Sziszegem a végét, mert szívem szerint felpofoznám.
-De ha gondolod, akkor gondoskodom arról, hogy biztosra menjünk, szerintem akkor ELÉG okod lesz elmenni a sürgősségire, hogy megröntgenezzék és megállapítsák, valóban csak egy szimpla zúzódásról beszélünk-e. És kib@szott qvára lesz#rom, hogy kik várakoznak még majd Veled egy helyiségben. De tudod mit? Ha mondasz nekem egy azaz EGY VALÓBAN értelmes érvet, mi a büdös p#csáért nem kell menni, itthon maradhatsz. Persze mivel akkor is biztosra kell mennünk, így két HÓNAPIG semmi megerőltető mozdulat, tehát nincs futás, edzés, emelés, szex... utóbbi Sebastiannal SEM, mert nem tudsz majd megállítani, hogy ki ne heréljem nyámnyila eunuch-á téve Őt. Ha az orvos ellenben kevesebbet mond, el fogom neki fogadni. Ha HALLOM az ORVOSTÓL.
Mivel okosnak vélem - még pislákol a remény, nem hagyta a szülei házában búcsú ajándékként az eszét - akkor összeteszi, vagy eljön velem a kórházba, vagy kegyetlenül rossz két hónapja lesz. Minimum. A csókról pedig csak álmodozzon, jelenleg hamarabb fojtanám meg, mintsem érzéki csókot váltsak Vele. Nem tűröm az esztelenséget, márpedig ez az.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Kedd. Jan. 05 2016, 19:50

Ez a pillantás magáért beszél... de én azért elszántan bűvölöm tekintetemmel, kicsit felvont szemöldökkel, hogy így reagál Sebastianra.
Asszem nem lopta be magát a szívébe, pedig neki én kifejezetten és újfent rettenetesen hálás vagyok. Feldob továbbá a bosszúja, amivel megtorolná azt az apró, jelentéktelen kis foltocskát.
El is mosolyodom és igyekszem nem túl aléltan nézni, még a végén elcsöppenne a nyálam, ehhehe. Bár kettőnk között most én vagyok vidámabb. Nem reagálok az összeverésükre, csak a pillanatnyi indulat, viszont, hogy van ilyenje engem oltárira felcsigáz.
(Hm, na ez az, nehéz kérdés)
Szemérmesen mosolygom, mármint valahol lecsesz, viszont örülök neki, törődik velem ez azt jelenti. Ismét hajolok felé, megpróbálom megcsókolni, bár attól tartok ismét ki fogja védeni, arra hivatkozva mennyire dühös.
A mosolyom viszont megereszkedik kissé, pillantásom lekonyul, igen azt hiszem...hiszen Felix nem szereti a nyavalygást.
-Arra gondolsz, hogy nekimentem a postaládádnak?
Bár nem hiszem, hogy jobb lesz, ha most adom a hülyét, viszont sóhajtva beharapom az ajkam, mikor rájövök ennek semmi eredménye nem lesz.
-Tudom, tudom, csak...
Pír szökik az arcomba, nem akarom, hogy gyengének lásson, márpedig nem éreztem magam erősnek.
-Bizonyos dolgok kiakasztottak és helyre kellett rázódnom, tudom, hogy nem csak akkor kellek, deh azt akarom, hogy erősnek láss és nem tudtam az lenni
Húzom el a szám vállvonva, bámulva a takarót.
-Nem tehetett róla elütötték.
Veszem védelmemre egy percre, bár tudom ez nem Sebastianról szól. Néha nemtom visszafogni magam, ez van. -Jól van...
Sóhajtás, igen, ezzel mind tisztában vagyok.
-De annyira nem fáj... Csak kellemetlen, emiatt simán találkoztam volna veled tegnap is, nem ez volt a gond.
Motyogom kicsit durcásabban, mert most már igazán feladhatná. Az orvos viszont teljesen kiveri a biztosítékot.
-Igazán? Jól van, próbáljuk ki!
Csattanok fel én is, tudja, hogy nem félek, tudja, hogy bármit csinálna nem tudnék félni.
-Nem fáj annyira, tudok mozogni, gondolom pár nap és az egész teljesen eltűnik. Ugyan már, ez semmi, voltak már nyílt töréseim, még csak ki sem áll a csont, megütöttem, vagyis megütötték, ennyi. Hé! Mi van? Mi az, hogy nincs szex?! Szex mindig van és elsősorban miattad van!
Kiabálok már én is, ki ő, hogy megmondja mit csináljak? Különben is jövő héten edzés Joshssal, bár nem vagyok idióta, nem fogok emelni.
-Jó, ha ennyire akarod, elmegyek! De nem mondok le a szexről, világos? Akármit is mond!
Kiáltom, ha kell leteperem, kikötözöm és én dugom meg!
-Eljössz velem?
Kérdezem csendesebben az orrom alatt morogva a térdemnek.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 498

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Kedd. Jan. 05 2016, 21:09

Rettentően felhúz és még élvezi is, látom a szemében, de pont emiatt fordítom el felhúzott orral a fejem, mikor csókolna, nem, nem kap! Érdemelje ki... Eddig kevés sikert ért el.
-Igen, meg arra, hogy teljesen gyenge voltál, mégis fizikai munkát vállaltál,  depressziódról nem is beszélve. Ha ennyire ódzkodnék attól, hogy valaki nincs jó passzban, kiraklak annak ellenére már aznap, hogy voltak már az elején is számomra szimpatikus megnyilvánulásaid. Valamint nekem félig ez a munkám, lelki szemetes láda vagyok, olyan embereké, akik pénzért elvárják. Qvára nem érdekelnek, de gondolod, Te, aki érdekelsz, arra nem veszem a fáradtságot, hogy legalább meghallgassalak? Vagy csak nem érdekel a véleményem, az is szempont, de akkor mondd meg. Bár akkor igen erős túlzás lenne a fiúdnak vallani engem, kivéve ha nem csak a testi vágyaid kielégítése miatt tartasz, de akkor arra meg ott a puritán értelmű szerető szó... döntsd el mid vagyok neked!
Horkanok fel megint, mert Ő akar több lenni nekem, de közben meg ő  az, aki engem kirekeszt. Hol itt a logika?!
-Nem attól leszel erős, hogy sosem látlak gyengének. Ezt jól jegyezd meg.
Nem is vagyok hajlandó több szót erre fecsérelni, kivéve ha nagyon akarja vagy nem érti. De nem fogok mindent a szájába rágni, nem gyerek, jöjjön rá, nőjön fel ehhez is.
-Hmpf, nézzen a lába elé, mikor lelép a járdáról.
Nem tudom sajnálni azt a szerencsétlent, pedig Reeven nagyon próbálkozik, látom.
-Kellemetlen, a kellemetlent simán eltűröd! Vagy most már minden apróság miatt felszisszensz? Kétlem!
Nekem ezt nem dumálja be, igenis fáj neki és irritál, hogy holmi gyermeki dacból nem nézeti meg. Jön aztán nekem nyílt törésekkel, kiábrándultan nézek rá.
-Elnézést, ha nem arra akarok figyelni szex közben össze ne törjem az amúgy is megrepedt csontjaid... és nem, szex akkor lesz ha kivered magadnak, mert nem hiszel el, hogy annyira gyenge vagy, hogy ne bírj önuralmat tartani! Vagy ha csak erre kellek szólj, de tudtommal, nem a qvád vagyok, hanem a fiúd.
Mondom némi fintorral, Ő ne mondja nekem mit KELL csinálnom. Nem kell vele lefeküdnöm, ha nem akarok, márpedig én nem csinálok belőle nyomorékot egy menetért. Azt akarom, hogy meggyógyuljon, de látom Ő arra sem képes, hogy pihenjen, nem hogy vigyázzon magára!
-Márpedig VELEM nem lesz szex. Dugj Sebastiannal, ha Őt nem érdekli, hogy kiszaggatja a bordáddal a tüdőd... Kínozzon csak, ha Neked ez kell... legalább tesztelheted vele a határaid... de ha eltörik a bordád és két hétig p&sálni sem tudsz magadtól, ha megint az ágy fogja leszel és a saját testedé, közlöm, ÉN SZÓLTAM!
Hördülök rá, ennek elment az esze. Vagy nimfománabb, mint én, ami nagy szó.
-Ezt mondom Te idióta, én addig el nem megyek haza, amíg Téged nem látott egy orvos és nem mondd valami pozitívat! Hogy legalább a lábad nem kell levágni, vagy akármi... teret adok neki kibontakozni.
Közlöm némi gúnyos fintorral, felcseszett, talán még jobban is, de lehet csak szinten akar tartani. Lehet ez Reeven perverzitása: imádja, ha ordibálnak vele... ha igen, nem leszünk sokáig együtt.
-De előtte egyél, elhűl. És nem érdekel, hogy nem az igazi a gyomrod még, enni kell, mert anélkül sosem épülsz fel! Legalább pár falatot mindenből.
Ez vonatkozik a zöldség levesre, a salátára a párolt hússal és a csokoládéra is. Elkezdem felrázni és a háta mögé tenni az egyik nagypárnát, hogy kényelmesen el tudjon dőlni, a másikat meg az ölébe és belepakolom a tálcát, ne kelljen hajolnia, elérje könnyen. Persze míg ezt csinálom erőteljesen zsörtölődöm az orrom alatt, tökéletesen tisztában léve azzal, hogy minden szavam hallja.
-Idióta... utálom a hülyeségre csökönyösségből igent mondó embereket. Az sem érdekli mi lesz vele... eszem-f@szom megáll... egyszer érezné rendesen a fájdalmat, rögtön vigyázna magára... de nem. Lehetek én az esze... mert neki el kellett hagyni az egyik utcasarkon! Teremtőm...
Néha mérgesen nézek rá, csak akkor enyhülök meg, ha kegyesen enni kezd. Addig nem. Addig veszekedni fogok vele. Én teljesen rendben vagyok, neki fáj az erősebb levegővétel is nem nekem. Nem félek, hogy alul maradnék.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Szer. Jan. 06 2016, 17:26

Basszus már! Nem hiszem el! Felháborodottan nézek, ez már igazán túlzás, mintha őt bántottam volna meg! Mogorvább lesz a fejem, lassan és biztosan eltünteti a vigyorok árnyát ábrázatomról. Ráncolom a szemöldököm, mert először k*vára nem esik le miről beszél.
-A fizikai munka biciklizés volt...a másik meg, cöö, azt ki nem szarja le? Csak újabb agyi deficit.
Meg az egészet alblokk ki nem szarja? Szerintem vicces volt, hogy nekimentem, ebben semmi rosszat nem látok. Megismertem! A többi annyira lényegtelen.
A monológjára összerezzenek, érzem sápadok is és kényszeresen megnézem magamnak a térdemet.
-Dehogynem érdekel. Mih? Dehát...
Megint így elrontottam volna valamit? Dehát én csak azt akartam... Eldönteni mi ő nekem? Dehát én tudom már. Pislogok tehetetlenül, hirtelen, egy percig mindent olyan rossznak érzek, főleg azok után, amit otthon is átéltem, talán elrontottam, talán Felixnél is félreértelmeztem és nem igaz, hogy jó, hogy ennyire mérges, hogy valójában ő is... Nem, nem, az biztos nem.
-Nem is tartalak, szabad ember vagy, nem tartalak, elmehetsz, ha akarsz.
Jóég! Dehogy! Nem mehetsz el!
Felkapom a fejem.
-HOgy mondhatsz ilyet? Hogy kellenél csak arra?
Majdnem hozzá vágom nem én vagyok a kurva, nem nekem van 3 szeretőm egyszerre.
-Jó, jól van, tudom. Azt mondtad, hogy azt szeretnéd megismerni, aki vagyok, ezt mondtad.
Emelem meg a hangom én is.
-De mégis, rohadtul nem akartam, hogy Te is kiábrándulj, hogy ne legyek jó, érted?
Mert mi van, ha a valódi önmagam neki se kell? Ó, jóég, túl hamar jött, még mindig képes vagyok ostobaságokra gondolni, deh...a logikát annyira könnyen legyőzik az érzelmek. Én ostoba barom, minek engedtem meg magamnak ilyesmit? Hisz a világ szürke, de biztonságos volt, amikor senki se számított ennyire. És most...mi van, ha szétesik?
Sebastiant most hagyjuk és igenis nem fáj annyira, mit tudom én mi az, amikor nagyon fáj valami? Volt egy perc, amikor nagyon fájt, mondhatni, azóta elviselhető, nem használok fájdalomcsillapítókat például, legalább ebben legyek jó.
Megvonom a vállam, aztán rápillantok a kiábrándult arcára. Megint ezzel jön.
-Az vagy...ne mondj ilyet, nem törnéd el, ha meg igen begipszelnék és ennyi, a gipsz legalább tartaná és nem kellene annyira vigyázni
Kötök bele megint, igenis nem számít, igenis emiatt nem fogom visszafogni magam, vagy hagyni, hogy az a f*fej Seth meg a másik tökre lekörözzön! Tudom, hogy neki milyen fontos a szex, hogy két hónapig nem lesz, arról ne is álmodjon! Max. pár napig nem lesz. Fintorog, biztos...biztos nyomorultnak tart és nem is kíván. Hát persze...attól, hogy én cseszek rá, mások még tarthatnak ezért elmebeteg pszichopata őrültnek - jutnak eszembe a drága ősök, s hogy ezzel mindig problémám volt. Dugj Sebastiannal...nem, nem ez kell. Most úgy érzem kicsit ellenem fordítja, amit megosztottam vele, mintha nem miatta lenne, mintha nem miatta akarnám... Oh jóég a tenyerembe temetem az arcom. Ja igen, az rossz volt, amikor tolószékben voltam, de hamar ki is hámoztam magam belőle.
- Nem lenne ilyesmi...ez hamar meggyógyul, ott a kenőcs, csak megütöttem.
Nyögöm reszketve a tenyerembe. Aztán azt mondja eljön velem és viccelődik, talán. Kilesek az ujjaim közül, mondja azt is, hogy egyek. Most, amikor a legkevésbé sincs hozzá kedvem. Sóhajtok, ő hozta, elvégre ő hozta. Micsoda baromság, étel nélkül is jól lennék. Közben felpolcolja a párnám és az ölembe nyomja a kaját. Megfogom a kanalat és a számhoz emelem. Jól van, ez folyadék, nem olyan nehéz, különben is tőle kaptam. Egyébként lassan, kínlódva megy a nyelés és a rágás, már a leves felénél tele leszek, elég nagy adagot hozott. Hallgatom a szapulását és nem vagyok benne biztos, hogy nem kellene komolyan vennem.
-Hm, mi lenne, ha a többit később kóstolnám meg? Egyébként nagyon finom, köszönöm
Miért érzem azt, hogy emiatt is le fogja harapni a fejem?

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 498

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Szer. Jan. 06 2016, 18:30

Forgatom a szemem, mert komolyan, beverte a fejét. Ez már száz százalék.
-Épp ez az. Ha az nem érdekelt, Veled voltam azok ellenére is, akkor szerinted ez fog érdekelni? Nem, Veled akarok lenni, élvezem akkor is a társaságod.
Ez már igazán szájbarágósan lett közölve, ha így sem érti meg, sajnálom. Aztán látom végre felfogja, ez nem jó taktika velem szemben, hogy kirekeszt, lehet másnál bevált, nálam nem fog. Ha érdeklem, hagy döntsem el én, zavar-e engem a kialakult állapot vagy sem.
-Nem elmenni akarok, hanem hogy felfogd, nem valami tökéletes vigyorgó kelj fel jancsit akarok magamnak, hanem úgy ahogy vagy, úgy akarlak megismerni. De ha nem hagyod, nincs értelme. Ha meg idő kell, azt mondjad, de ne döntsd el helyettem, mikor akarlak látni és mikor nem.
Mondom már csak határozottan, de nem kiabálva. Azt hiszem végre megértette. Talán.
-Akkor meg ne mondj ilyeneket, meg ne higgy a vakvilágba dolgokat. Kérdezz meg. Ennyi.
Hmpf, remélem érti is mikor mondja a szavakat, nem csak ismétel engem mint valami papagáj.
-Ha emlékszel, akkor miért nem hiszed el?!
Ütöm meg a halántékom finoman az ujjammal, majd szalutáló szerű mozdulattal ellegyintem a kezem, hogy gondolkozzon már!
-Miért ne lennél jó?! Azért mert emberből vagy és megsérülhetsz?! Utálnálak és a büdös fenébe kívánnálak, ha semmi sem ártana Neked, nem bírom az übermensch effektust.
Nézek rá értetlen, nem értem ettől miért ne lenne nekem Ő maga megfelelő?!
-Nehogy már adj a szüleid véleményére akár csak egy töredék ezrelékben is. Majd én eldöntöm jó vagy-e nekem, de hozzá kell tennem, sokkal kifinomultabb az ízlésem, mint a szüleidé.
Minden szerénység nélkül, az én ízlésem mögött gondolkodás is van.
-A borda nem gipszelhető észlény. Nem szabadna mozdulnod.
Dörzsölöm a halántékom, hol hallotta ezt? Hahh...
-Te nagyon idióta, fel sem fogod hogy mivel nem érzed hogy gond van, akár lehet is?! Neked nem működik a sikító életösztön, és ha belső vérzésed van?! Azt a kibeb@szott kenőcs nem hozza rendbe! Nem vagy olyan fizikai állapotban, hogy félvállról lehessen venni egy ilyet!
Komolyan, ez a Sebastian nem magyarázta el neki?! Nem vitte el, meglátom, megverem. Úgy megszorongatom a tökeit, hogy egy hétig szoprán hangja lesz. Zsörtölődve előkészítem neki az ülést evéshez és az ölébe teszem a tálcát. Szuggerálom, hogy egyen. Szerencsére legalább ennyit megtesz... de érzem én, hogy szemmel kell tartani, nem fog enni, ha nincs rászólva. Kiakasztó egy beteg, az biztos, rosszabb mint én... te jó ég.
-Csak pár falatot, nem kell megenned mind. De a leves az semmi, az csak a vizet pótolja Neked, meg egy kis vitamint. Ha annyit eszel ma már nem fogom többet erőltetni.
Ülök közelebb és vágok neki egy falat húst, emelem a szájához. Nem akarom, hogy visszafogyjon, azt meg pláne nem, hogy ne tudjon rendbe jönni.
-Különben is, ha eszel, a tested könnyebben regenerálódik, hamar fel akarsz gyógyulni nem? Az orvos sem fog mást mondani. Enni kell.
Legalább már nem vagyok idegbeteg állapotban, inkább unszolom, némi kérlelő tónus is színezi a hangom. Könyörögni persze nem fogok, de elkeserítő lenne, ha nem enne.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Csüt. Jan. 07 2016, 19:02

Hihetetlenkedve nézek rá, nos...nem élvezte volna, nem voltam jó társaság, persze így egyértelműen nem mondom ki. Viszont megértem mit akar ezzel, asszem túlságosan rástresszeltem a legyőzhetetlen példára, ami egyébként is egy nagy hazugsággá vált.
-Igaz, igazad van...sajnálom
Motyogom a térdemnek, amire most egyébként egész jó rálátásom van. Tényleg engem akar és jó lenne ezt lassan felfogni!
-Hagyom! Hagyom már, ne haragudj, jó? Hívni foglak és nem akartam eldönteni...de tényleg hívhattalak volna, hogy elmondjam, bocs kell egy nap, amíg összeszedem magam.
Aggódott, én is aggódtam volna, én is mentem volna, én is lecsesztem volna, ha nem akarja én is döntés elé állítottam volna, mit akar velem?
-Felix...nekem nem voltak kapcsolataim csak kb mióta magamhoz tértem és úgy érzem hibás kódjaim vannak ezzel kapcsolatban, párkapcsolat pláne nem volt, szóval írd a tapasztalatlanság számlájára.
Sóhajtok, most majd biztos megint gyereknek néz...
-Tudod, amikor arról volt szó, kimaradtak dolgok. Ez elég súlyosan kimaradt, az emberi kapcsolatok.
Vallom meg, nem mindig értem és érzek rá hogyan működnek... A költői kérdéseire nem válaszolok. Nehéz elhinni, baromi nehéz, ha egy életen keresztül nem kellettél, mint ahogy arra fény derült.
-Tényleg?
Felix tényleg nem kedvelte volna az előző énem. Az egy idő után már nem sérült (csak belülről) Szóval nem bírja az ilyesmit, mintha visszajönne ettől a színem.
-Tudom, nem szabad, csak ez a hatás most elég erős volt és megfordultak a fejemben dolgok... Jó, bízom a döntéseidben.
Biccentek rámeredve, aztán kissé összevonom a szemöldököm.
-Kale, ne hívjuk őket a szüleimnek többé. Tegyünk úgy, mintha árva lennék.
Hozzáteszem jobb lett volna.
-Ohh, nem? Akkor tutira nincs eltörve. Hát igen, bioszból mindig gyenge voltam
Gondolom már észrevette... szerintem ez is anyám miatt van! Direkt akartam szar lenni, sosem figyeltem oda. De ezt megjegyzem, nem gipszelhető, pedig azt hittem minden az.
-Hát igazából ezt elég nehezen fogom fel, mivel nem érzem át, de látod, meggyőztél, hogy menjünk el orvoshoz, ő majd megerősíti, hogy elég lesz a krém is.
Próbálkozom az enyhítő körülményekkel. Az igaz, még mindig nem vagyok olyan fizikai állapotban, biccentek és nézem a kaját, eszem is, amit nekem hozott. Bár a gyomrom kavarog, az elmúlt napokban nem nagyon volt kedvem enni, szóval eleve összébb van húzódva a gyomrom, ráadásul kifejezetten megijesztett utóbb ezzel a dühkitöréssel, még akkor is, ha imponál.
-Ha mennyit?
Kérdem egyezkedő tekintettel, bár amikor felvágja nekem a húst minden eldől, engedelmesen kitátom a szám.
-Igen, persze, meglátod hamar rendbejövök! Szóval felejtsd el ezt a két hónapot. Nem azért mondom, mert csak arra kellenél, egyáltalán nem. Ugye tudod?
Nézek rá, megrágom a húst, bár ennél meg is állok, attól függ persze adja-e nekem, s hogy mennyit. Ha két, három ilyen falatot kapok érezni kezdem, hogy nem lesz jó és kissé sápadtan megálljt parancsolok a kezemmel, tekintetemen is látszik viaskodom valamivel.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 498

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Csüt. Jan. 07 2016, 19:52

-Jobb később, mint soha...
Fújok ki egy adag levegőt erősebben a tüdőmből az orromon át. Azt hiszem végre megértette, de biztos még mindig nem merek benne lenni.
-Na csak azért... jól van, értem, de nem csak Sebastian van erre.
Meg ahogy elnézem, nem is járt sikerrel a felvidításában, akkor már tegnap hívott volna...
-Nincsenek hibás kódjaid. Most elnézem, legközelebb viszont nem foghatod erre.
Húzom az orrom, de mivel logikus érv, nem kötök bele. Enyhülni is kezdek, ki lehet engem is engesztelni, csak idő.
-Lehet, de én mindig mondom Neked, én mit várok el egy kapcsolattól. Nem a levegő mondom, mert jól hangzik, vagy mert olyan kedvem van éppen. Nyugodtan vedd készpénznek amit mondok, ha komolyan mondom.
Mert a vicceket természetesen nem érdemes, csalfa dolog lenne. /b]
-Tényleg.
[b]Mi ezen olyan meglepő? A tökéletes irigylésre méltó, tehát idegesítő. Reevenben szeretem, hogy szenvedélyes, hogy bizonyos szempontból sebezhető.

-Ne forduljanak meg benne....
Közlöm zsörtölődve, de ez most a szüleinek szól. Csak én moshatom át az agyát és formálhatom, Ők nem, mert Ők csak rombolnak, nem teremtenek.
-Nem, nem, ők a szüleid, még ha szánalomra is méltóak. Meg fogják bánni, hogy kitagadtak, hidd el.
A tagadással nem megy semmire, csak erre célzok.
-Vettem észre, nem baj. Majd szép lassan kiokulsz belőle.
Közlöm könnyed hangsúllyal, nem számít. A biológia tudás most másodlagos.
-Erről beszélek, végre kezded felfogni... Legyen úgy, mondja ezt, de megfenyegetned nem ér.
Közlöm tényként, csalni tilos most.
Etetem, mert kéne még egy keveset ennie, a mennyit kérdésre nem is felek, mutatom inkább.

-Majd elfelejtem, ha az orvos mást mondd. Addig lesheted. Ennyi lecke jár Neked.
Aztán ránézek, adok még egy falatot a szájához.
-Tudom.
Látom rajta, hogy nem, nem szoktam ilyen szempontból tévedni, vagy csak kevés esetben. Kaptam már elég pofont, hogy tudjak különbséget tenni. Adok még egy falatot neki, de jelzi nem kéri. Kérem igyon egy két kortyot és egy szem csokoládéval simogatom az ajkát, ezt még engedje meg, a nyelvére szeretném tenni.
-Szopogasd el, ad egy kis cukrot, no meg energiát.
A tálcát magunk mellé rakom, nm erőltetem bele, mindenből megvolt a pár falat. Az öléből kiveszem a párnát és mellé rakom, nekidőlők, a vállaink összeérnek. A csokoládét magamnál hagytam, az ölemben van, egy kockát én is megeszek, neki is adok még, ha kérne.
-Mi a baj?
Látom valami nyomasztja, már megnyugodtam, óvatosan átkarolom, ujjaimmal játszom a hajával, azt szereti, közben vizsgálódva lesem minden rezdülését.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Pént. Jan. 08 2016, 22:07

Morcosan nézek magam elé. Jól van na... talán rossz stratégiát választottam, de azért még igazán hozzámérhetne kicsit jobban...
Sebastian? Valahogy mindig szóba hozza.
-Perszehogy nem.
De ő már látott nagyon durva állapotban is, Felixnek akarok illúziókat őrizni.
-Neked is elmondok mindent.
Végülis én csak...nem akartam sírni előtte. Pedig vannak... El se hinné milyen defektes vagyok.
-Áll az alku! Jó fiú leszek, nem fogom erre fogni, már tudom, harapsz, ha nem kereslek és nem adsz csókot
Látszik rajtam eztán megfontolom.
Nagy levegőt veszek, bólintok. Szóval Felix kpban osztogatja a jó tanácsait.
-És ha valami nem világos, kérdezzek, tudom, jól van
Sóhajtok keserű szájízzel.
Tényleg nem bánja, hogy nem vagyok legyőzhetetlen, sőt kettőnk közül talán én bánom jobban. Féloldalas mosolyt kap cserébe és közli, ne forduljanak.
-A gondolatokat nehéz irányítani
Vetem közbe "mellesleg" A szüleimnél megrezzenek, kicsit megfájdul a bordám is, de nem vészes.
-Először én is ezt hittem, de Kale, ne... nem akarok erre gondolni, nem kéne őket így hívni, hidd el
Mondom csendesen gyenge-gyengéden, bár azon óhatatlanul elmosolyodom, hogy gyenge vagyok bioszból.
-Jó, majd ált. anatómiázom, hogy legalább az alapokat tudjam.
Bár mostanában nem nagyon lesz rá időm, a munkakeresésre kéne összpontosítanom.
-Hm, a megfenyegetésre nem is gondoltam, milyen jó ötlet! És természetesen nem ér
Teszem gyorsan hozzá vetve egy pillantást az arcára.
Tudja...hála istennek. Fárasztó lenne bizonygatni, de Róla van szó. Bár nagyon etet, de mivel ő csinálja, hagyom, akkor is, ha kicsit felfordul a gyomrom. Amikor már éppen annyira fordul, határeset, jelzem, abba is hagyja. Bár a csokit csak a számhoz rakja és olyan törődő, hogy engedelmesen iszom (van az éjjeliszekrényemen víz) és kapom be a csokit is, még ha az émelygés el is fog egy kicsit. Nem ér hozzám rendesen, csak a vállaink érnek össze. Remegek kicsit, de csak múló rosszullét, jól ismerem már ezt.
-Hogy érted?
Pillantok rá, nemtom mire céloz, fizikai állapot? Vagy nem? Aztán végre átkarol, már azt hittem hidegséggel akar sújtani a nap hátralévő részében. Behunyom a szemem, átkarolom, legalábbis amennyire nem megerőltető, nagyon nem tudom, nekitámasztom a fejem a vállának.
-Kicsit lehangoltak, de...van egy tök jó hangolóm, melletted nem maradok soká fals.
Élek egy szar hasonlattal, félig behunyt szemmel, nem rohanok az orvoshoz és az émelygésre a legjobb gyógyszer (rajta kívül) várni, amíg elmúlik.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 498

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Pént. Jan. 08 2016, 22:24

-Utoljára...
Mert hogy nem nekem először az is biztos... ha nem hívom fel fel sem hív?! Hah...
-Remélem ezt is gyorsan megtanulod mint minden mást.
Legyen is jó fiú ebből a szempontból, tartsa magát ehhez a kijelentéséhez.
-Igen. Szóval ne sumákolj.
Zsörtölődöm még, hogy sóhajtozik, eltitkolta volna előlem, tudom én.
-Akarat kérdése, meg tudod elég jól elterelem a figyelmed, ha méltóztatnál felhívni. Magadtól.
Hmpf, hát ha magától nem megy másra gondolni, kérjen segítséget. Ennyi. Saját érdeke is, nem csak az enyém.
-Hmpf. Felőlem ne beszéljünk róluk. De az sem megoldás. Olyan mintha elmenekülnél, nem fog hosszútávon segíteni. Hidd el.
Ez tényleg jó tanácsként mondom, de érezheti, nem kell erről beszélnünk. Most semmiképpen.
-Lehet nem ártana, kívülről már elég jó képet kaphattál. Legalábbis a férfi testről.
Még nem mesélte, hogy mostanában csajozott volna.
-Valóban nem.
Ejtem ki szúrós szemmel, nyomatékkal a szavakat az orvos kapcsán. Etetem kicsit, itatom, de mivel kitett magáért és mindenből evett egy minimálisat, elkényelmesedem mellé és átkarolom, míg kérdem mi a baja. Mert valami baja van és nem az oldalára gondolok.
-Mi az ami nyomaszt?
Ha már visszakérdez, válaszolok.
-Reeven... Eddig sem adtál a szavukra, miért most kezded el? Mit mondtak ami ennyire megvisel?
Nem muszáj elmondania, de könnyebb lenne tisztán látnom, ha megosztaná, miért ilyen kókadt.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Vas. Jan. 10 2016, 22:28

Nézek rá nagy komolyan, meggyőzően.
-Utoljára
Esküdözök, kicsit elvigyorodom, "mint minden mást"
-Látod, látod, nem vagyok én nehéz felfogású
Megemelem az egyik szemöldököm ( a sóhaj nem olyan tudatos?)
-Nem sumákolok, felfogtam, rosszul döntöttem, tájékoztatnom kellett volna téged, sajnálom, ha úgy jött le, nem veszlek komolyan, úgy veszlek.
Túl komolyan... A szüleim illetően egy sóhaj, ez már tudatosabb.
-Tudom, de most rövidtávú terveim vannak
S most nem tartozik bele a kiakadás, nem is tudnám hogyan kezdeni. Majd, ha leülepszik már ez is könnyedebb témává válik. Talán, idővel, hagyjon nekem egy kis teret és majd beszélhetünk róla, egyébként is ki akarom kérni a véleményét egyes dolgokban...
Nem ártana belenéznem a bioszba, bár ez a része az emberiségnek tényleg annyira nem hat meg.
-Akkor mondhatjuk, hogy felületes a tudásom... Nekem nem is baj ez
Siklik végig tekintetem a testén, persze most nem meztelen, szám sarkában bejátszik a perverzitás, nem nehéz elképzelnem. Egyébként a nőiről is van, de ez most nem lényeges. Hah, hogy néz! Nem is nagyon vigyorgom, csak egy kicsit, de azt muszáj.
A kérdésétől és a számomra sok kajától viszont kicsit émelygek, nekitámaszkodom, félig behunyt szemmel.
-El fogom mondani, de most olyan jó, hogy itt vagy, máskor beszélek róla. Úgyis szóba fog jönni.
Lehet behánynék, de komolyan... és azt nem akarja, már megbeszéltük, hogy nem szereti.
-Tudom, de ez most más volt... Egy kicsit maradunk még így?
Kérdem, ez most olyan megnyugtató, de szükségem van egy kis időre, a közelségére, az illatára.

// nem bírtam ki, hogy ne írjak Razz//

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 498

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Vas. Jan. 10 2016, 22:52

Gyönyörűen visszaismétli amit mondok, de megütközöm ezen.
-Tényleg mindent nekem mondasz el utoljára?
Nézek rá csodálkozva, mert azt hittem nem így van, de ezek szerint mégis. Nem hibáztatom, nem ismerem olyan régen, csak bántja a hiúságom a dolog.
-Ha az lennél, nem érdekelnél. Nem bírom a hülyéket.
Dörzsölöm kicsit a halántékom. De úgy fest megjegyezte, előttem nem jó titkolóznia ilyen nyilvánvaló dolgokról, kezdek megnyugodni.
-Értem, a rövidtávúba belefér.
Ha csak ideig-óráig nem akar beszélni róluk, akkor nincs nagy baj. Azaz nem lesz.
-Hmpf, valóban nem.
Hízelgő, ahogy végigmér, ez imponál, bár a doki miatt még kiérdemel egy dörgedelmes pillantást. Miután evett valamennyit elkényelmesedünk, hagyom emészteni, majd utána elmegyünk a kórházba. Most már az a fél-egy óra nem oszt vagy szoroz.
-Én ráérek Reeven, de cserébe ha velem nem beszélsz róla, magadat se emészd rajta. Jó?
Nem tesz az jót neki, ilyen hülyeségek jutnak eszébe, minthogy engem nem érdekel hogy van...
-Nem volt más. Hidd el. Bármit is mondtak vagy tettek... ugyan az történt maximum más megvilágításban. Továbbra is Ők a sötét parasztok, akik nem látják, kit vesztettek el, még egy gondolat erejéig se törődj velük. Elmúltak, letudtad őket, végre kiteljesedhetsz! Jó lesz, hidd el.
Fésülgetem a haját, megnyugtató hangon mantrázom ezt neki halkan, hátha kicsit kimosom a fejéből az ostoba szüleit. Ha nem sajnálnám a lőszer árát rájuk még le is lőném őket. De annál anyagiasabb vagyok.
Mivel kért némi pihenőt, nem mocorgok, simogatom a haját, néha kap egy könnyed csókot a fejére, homlokára, szabad kezem vagy az ölemben pihen, vagy a karját simogatom, ha elérem.
Fél órát is gond nélkül elvagyok így, ha kell többet is, de egy óra múlva már mindenképpen kezdek elgémberedni és még dolgunk is van, így elkezdem akkor noszogatni.

-Na hogy érzed magad? Egy séta a kórházba? Minél hamarabb letudjuk annál több időnk marad egymásra este.
Csábítgatom, a mézes madzag effekt szerintem mindig hatásos. Hogy mi lesz este természetesen a doktortól függ, de szerintem nem túl sok minden. Nem feltétlen baj, én szeretek vele beszélgetni is, együtt aludni sem rossz, nem aggodalmaskodom.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Kedd. Jan. 12 2016, 23:54

Nézek rá döbbenten, nem, nem, ezt honnan vette?
-Utoljára csinálom azt, hogy nem jelentkezek. Nem neked mondok el mindent utoljára! Dehogy!
Igaz, hogy Sebastian valahogy előbb megtudja, legalábbis a traumákat, vagy azt, hogy szeretem, Ez utóbbiért lehet, hogy haragudna, elvégre őt is érinti...
-Tudom
Félmosolygom, ezt mindig elmondja, ha bebizonyosodik, ááá, de mégsem vagyok az. Ha rövidtávú lenne, ha ez is, ahogy a gyilkosság is tényleg rövidtávúak lennének! Összekaparok egy egészen profi műmosolyt és szent meggyőződésem, hogy megtévesztem. Azt mondja, nem baj, hogy csak felületesen biológiázom, annyira éppen elég, hogy megtaláljam a fontos pontjait, el is időzik rajta a tekintetem kicsit. Micsoda csere! Ennyire látszik? Ha rajtam minden ennyire látszik, akkor vajon sejti? Csak nem...
-Oké... Ha itt vagy semmiképp! Aztán lehet egyszer kapsz egy fura telefont, amiben szomorú leszek, vagy leírom levélben
Hülyéskedem el a dolgot, tudom, hogy ez nem fogja kielégíteni, csak kapok még egy olyan, pezsdítő, ellenállhatatlan bónusznézést. Ő talán elfeledteti velem...mindig képes rá! Annyira szeretem!
-Elég más volt most a világítás a színpadon. Nem parasztok, csak gyávák, tudod...asszem betegek. Igen, őrültek... Hagyjuk, igen, nélkülük jobb lesz és Felix, ha... valaha is rájönnél, hogy velejéig romlott vagyok, az ördög teremtménye, vagy hogy ne legyek ilyen patetikus, ha nehézzé válna velem lenni, engedj el. Tudom, hogy erős vagy, hogy elengednél, csak mondom...hogy tudd, hogy...

Vállat vonok, lehajtom a fejem, aztán közelebb bújok kissé remegve, amit az émelygés is tetéz, de megnyugszom a közelében, átkarolom, kucorgom, levegőt veszek és jobb lesz, csak érezzem egy kicsit, hamarosan jobb lesz. Nem kell egy óra, nagyjából 15-20 min. múlva megmozdulok.
-Tökéletesen. Jó melletted, ő...
Érzem, hogy elpirultam, fülig.
-Vagyis mehetünk, csak felveszek egy nadrágot
Alsó, bokszer van rajtam, óvatosan felállok, aztán a szekrényből kihúzok egy farmert, leülök az ágyra magamra rángatni.
-Jó esténk lesz, meglátod, alig várom a diskurust, vitát és ha majd megcsókolsz...

Nézek rá hosszasan, heccelődve, én már vissza lettem utasítva, neki kell. Ha sikerült magamra rángatni a nadrágot útra készen állok, a pólót nem cserélem át.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 498

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Szer. Jan. 13 2016, 18:26

((Onnan vette, hogy erre mondta hogy utoljára xD))
-Hmpf, na csak azért.
Valami tényleg van vele, nem fókuszál, mintha gondolatban máshol lenne. Ráadásul a mosolya is sántít, hunyorogva méregetem, de nem mondok semmit.
-Levélben... kapok egy fura telefont... ha fenyegetni próbálsz elég gyengén teszed, gondoltam szólok.
Nézek rá amolyan "és akkor mi lesz?" fejjel. A lényeg, hogy jelezze, mert nem állapot a hallgatása.
-A rokonait nem választja az ember, szokták volt mondani.
Ha őrültek és gyávák, nincs mit tenni. Aztán komolyan hallgatom a kis összerittyentett monológját, de felnevetek.
-Reeven Callagher, ha bebizonyosodik amit mondasz egy életre a rabszolgám leszel, sosem engedlek el és nem mondhatod soha, hogy fáj a fejed, mert minden alkalommal jól megk.rlak, remegni fogsz a gyönyörtől. Tudom, hogy erős vagy, csak mondom... hogy tudd.
Ismétlem a szavait a végén kaján vigyorral, belesuttogva a fülébe, de nem viccből mondtam. Semmi bajom a stílusosan gonosz emberekkel, ők fajunk elitje, akik a túlélés érdekében (és saját maguk szórakoztatásáért) teszik amit a haza követel. Ebből adódik, hogy nem bírom a szent életűeket, az nekem nem lesz ágyasom, vagy ha igen, meg lesz rontva, életképessé lesz téve.
Aztán pihenünk egy fél órácskát és mocorogni kezd, noszogatom. Elpirul, de meglepődöm, ugyan mi váltotta ki?

-Na most mi lelt, olyan vagy mint szál rózsa, csak úgy piroslik az orcád!
Nézek rá, tekintetem az Övébe fúrom, válaszoljon, mi jár a fejében? Tudni akarom!
Aztán elengedem, hogy tudjon öltözni.

-Hmpf, azt előbb érdemeld ki!
Somolygok, ugyan, úgy sem bírja ki, meg fog csókolni. Meglátjuk meddig bírja. Oda is sétálok, megigazítom rajta a nadrágot, belenyúlok a zsebeibe, mintha azokat igazítanám, de csak fogdosom.
-Majd elbeszélgetünk. Van egy jó vitaalapom, ha szereted az elgondolkodtató filmeket és könyveket. Egyikünk mond a másiknak egy szempontot és a másik választ hozzá egy művet és kifejti miért azt mondta. Hm?
Magyarázom a pofon egyszerű struktúrát, közben rákanyarítok egy vékonyabb kabátot is, felveszem a cipőm, majd ha Ő is megtette, elkísérem a kórházba, hogy mondjanak véleményt az oldaláról...
((A dokit akkor írd majd le tömören (vagy hosszan xD) hogy mi a bajod Smile )

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Csüt. Jan. 14 2016, 00:08

(Tudom, de nem arra értette XD)
Na tessék, még a fenyegetés sem használ, bár ezt megint olyan jól megfogalmazza, hogy elnéző mosoly lesz a jutalma.Egy hosszú hahh-os sóhajjal vállat vonok, hogy nem választottam őket.
-A rabszolgád? Ha tudnád irányítani a sátánt, jó lenne, mi?
Nézek rá somolyogva, azt hiszem csak viccel és természetesen nem én vagyok maga a gonosz, ezt is tudja szerintem. Nevetek is hozzá, bár elég örömtelen még, hangulatkeltésnek elmegy.
-Szóval neked imponálna, az a remegés nem is hangzott rosszul, bár naiv vagy, ha azt hiszed rabszolgává tudod tenni az ördögök fattyát
Nézek rá kihívóan, biztos a szexrabszolgára gondolt, de szerelem ide-vagy oda, nem lennék a talpnyalója, abban az értelemben, hogy én adok, ő nem. Másrészt örülne, ha gonosz lennék?
-Felix...tényleg nem vagyok valami jó. Igaz, hogy a gonosz megtestesülésének nem mondom magam, bár lehet, hogy csak szerény vagyok. Bármit is mondtak...
Veszem komolyabbra, szemeim megbámulnak egy semleges felületet
-Meg tudom érteni, hogy gyűlöltek, hogy ennyire...hogy...el, el akartam pusztítani
Nem beszél a Reeven! Nem szegi meg a saját szabályait! De mit bizonyít ez?
-Néha gondolok szörnyű dolgokra... néha nem érzek rossznak olyasmit, ami márpedig az...
Ha így folytatom teljesen kétségbe fogok esni, inkább ráfekszem, különben is hányingerem van és az nem a beszéd ideje. Csendben kell maradni, összeszorítani a kitörni vágyó baromságaim, megsemmisíteni és nem most válaszolni erre a kérdésre, noha a válasz magától értetődő...
Mikor feltápászkodom, vörös vagyok és ő észreveszi.
-Semmi!
Vágom rá gyorsan, ahhoz képest, hogy sérült vagyok hamar a ruhásszekrénynél termek. Morranok a kiérdemlésre, én olyan sokat próbálkoztam és volt képe visszautasítani, b*hatja, hogy könyörögjek, vagy megalkuvó legyek. Makacsan és csúnyán nézek rá. Igazgatja a nadrágom, zsebeim, továbbra is morózus arcot vágok, a szövegtől enyhülök meg.
-Ez nagyon jól hangzik! Tudom sokat beszélgetünk, de mindig olyan kevésnek érzem, mintha egy olyan világ lennél, aminek a létezésről éppen hogycsak tudok. Fel akarom fedezni! Mindig akarok ilyet! Véleményeket, beszélgetést is
Nem mintha nem lenne, de annyira vágyom megismerni még jobban, egy kalandos táj, amit még nem fedeztem fel, hihetetlenül ösztönöz.
A kabáttal és Felix urasággal sétálunk a kórházba, viszonylag hamar be is jutunk, az orvos morózusan megnézi, kimért egy pasas és elküld röntgenre. Végül közli:
- Nincs elrepedve! A zúzódás miatt a bordaközti izmok nehezebben mozognak, a tüdő is nehezebben tágul. Amellett, hogy meg van duzzadva, nehezebb mozgatni is. Pihenés, borogatás, pihenés, fájdalomcsillapító, pihenés kell. Légzésre fokozódó fájdalom léphet fel.

Elégedett oldalpillantást vetek Felixre.
-Köszönöm, fájdalomcsillapító nem kell, a borogatás jöhet. Mikor szexelhetek?
A kérdés hallatán a doktor és a nővér arcán is megtestesül a döbbenet. (Felix bejött velem, mert kértem)

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 498

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Csüt. Jan. 14 2016, 00:34

-Nem, nem, maximum akkor, ha már mindent eltanultam tőle és teljes tudástárral kreatívoskodhatok mások szenvedéseivel.
Vigyorodom el, ohm, kellemes délutáni piknik!
-Te vagy naiv, ha azt hiszed nem...
Elégedett mosoly a kihívó tekintetére, imádom benne, hogy olyan tüzes.
-Reeven. Én egyáltalán nem vagyok jó. Kevés embert veszek emberszámba, akit pedig nem veszek azért nem kár.
Magyarázom teljesen nyugodtan, eddig tudom nem hitt nekem, de talán ezután szépen lassan megteszi majd.
-Mit akartál elpusztítani? Na idefigyelj. Minden relatív és minden csak egy szemszögön át jó vagy rossz. Igazából ez a fogalom nem létezik. Tegyük fel, valaki száz dollárt ad egy hajléktalannak, aki nincs teljesen tisztában magával. Alapból mindenki azt mondja, mennyire jó, mennyire nemes! Aztán halálra issza magát a hajléktalan a kapott vagyonból, mert hirtelen nem tudja felmérni a helyzetet. Megölte. Ez sok kérdést felvet, minthogy továbbra is jónak mondanád-e az adományozót? Kár-e a hajléktalanért? Ha a társadalmat nézzük, jobb így. Ha a szeszipart nézzük jobb így! Ha azt vesszük, talán akadt még ember a földön aki szerette a részeges nyomorultat talán kár, de ennek mennyi az esélye?! Reeven, szépségem, egyszerűen az emberek puhányak, azt mondják dolgokra, hogy rossz és gonosz dolgok, holott szükségszerű lépések, a gyengék igenis megérdemlik, ha elnyomják őket, mert ők azok akik hagyják és lehetővé teszik a helyzetet. Ha van benned "rossz", akkor érdekelsz igazán.
Bár lehet ezt is észrevette már... Inkább csitítom és hagyom pihenni, de mikor vöröslő fejjel nem válaszol, feldühít.
-Reeven! Ne nézz ostobának, vagy tanulj meg hazudni, vagy meg se próbáld, mert csak felcseszel!
Ha azt mondom válaszoljon, tegye meg! Mi az amit nem lehet elmondani?!
A morcossága qvára nem hat meg, most Ő volt a hülye, megérdemli. Máskor gondolkodjon.

-Csak kérned kell, tudod.
Mosolyodom el a végén, hogy milyen lelkes lett egy kis játéktól! Megsimogatom az arcát is, majd tessékelem ki öltözni.
A kórházban tújutunk a macerás részeken, végre bejutunk a doktorhoz, közli amit. Bólintok, hogy legalább én felfogtam. Kell jégzselé, meg egy kalapács, amivel fejbe verem hogy nyugton maradjon, mert amúgy... A kérdésére csak a szemem forgatom.

-Majd ha én azt mondom! Feküdni fogsz az ágyban és örülsz, hogy nem kötlek ki oda! És kérjük a fájdalomcsillapítót! De mivel fél éve étkezik rendesen körülbelül, előtte kómában volt, így olyat legyen szíves felírni, amit elbír a szervezete. Valami gyengébbet, ami nem okoz függőséget.
Magyarázom teljes türelemmel, nem tudom mennyit lát a kórlapjából, de inkább felhívom erre a figyelmét a dokinak.
-Amúgy legyen szíves válaszolni a kérdésre, mert nem fog megnyugodni, nem bír a hormonjaival. Szerencsére...
Teszem hozzá csöndes mosollyal, mert nekem ez imponál.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Csüt. Jan. 14 2016, 14:16

Najó, ezen röhögnöm kell, szóval én taníthatnám, ha tényleg sátáni lennék, mekkora kísértés már!
-Nemtom hogy lehet a szenvedés kreatív, az eredmény ugyan az, nem? Vagy ordít, visít a jelölt, belehal, sír, bevizel
Csak könnyedén, heccelve akarok most belekötni. Felciccenek, összeráncolt homlokkal meredek a szemébe, jó hogy nem zölden.
-Nem
Jelentem ki, merthát nem, lehet akar kontrollálni, de nem tud, tény, hogy überjól csinálja, hogy baromi meggyőző, de én remélem nem is akar, komolyan akarom venni a dumáját, hogy a magam nemében akar, olyannak, amilyen most vagyok, így, nem is tudom mi lenne, ha ezzel, még Felix-szel is pofára esnék.
-Tudom
Mármint, hogy nem jó, bár csak nézőpont kérdése.
-Velem az vagy. Szóval hiába mondod, van benned jószándék.
Nem totálisan gonosz, vagy csak én képzelem el másképp a jelentését? Homlokomhoz szorítom a tenyerem, rosszul mondtam, nem én akarom elpusztítani őket, én csak...el akarom felejteni az egészet, az arcukat, azt a nagy büdös semmit és most a gyűlöletet...
-Rosszul ragoztam Rosszul flektált XD
-Ők engem. Szóval igazad van.... Mármint jah, nézőpont kérdése, én sosem tudtam átérezni, ha valami "rossz" Tudom, mi a helytelen, te tudod? Vagy úgy fogod fel, az emberek nézőpontja szerint helytelen és azt érzed át, amit hiszel, nyilván. Én néha...nemtom átérezni, hiába érzem helytelennek. Helytelen, amit Sebastiannal csinálok, mert ismerem az unokanővérem, tudom milyen, tudom mennyire nagyon kiakadna, ha megtudná, szakítana Sebastiannal és én talán mindkettőjüket elveszíteném. Normális ember nem kockáztatna... De ugyanakkor ott van, hogy ha emiatt mennek szét, nem igazi a szerelmük és...nem érzem át, hogy rossz. Tudom, hogy az, de nem tudom átérezni. Érted miről beszélek? Sebastiannal nem tudom mi a helyzet, szerintem ő csak bebeszéli magának, hogy így fogja fel a kötődést, én meg... Magamnak akarom! Liát is, őt is, kisajátítani, azt akarom, hogy Sebastian nekem köszönjön dolgokat, én vezessem be, legyek neki idővel meghatározó. És tudom, hogy ez önzés és elvileg negatív, de nem érzem át, csak tudom. Mint a veszélyérzetnél. Szóval...vagyok így egy pár dologgal. De mi van, ha ez csak egy újabb pszichológiai rendellenesség? Ha azért van, mert az agyamban nem működik jól valami? Mint a pszichopatáknál... De érted, olyan sok minden vagyok már, hogy nem akarok még az is lenni.
Zihálom kissé kifakadva, ami jelen helyzetben csak annyit tesz, szenvedélyesen beszélek. Aztán Ravernon szeme közé nézek. Elfogadna még gonoszan is.
-Van. És te vagy az egyetlen, aki talán el tud fogadni így.
Aki látja, vagy ha még nem látja, láthatja... Bár még nem látott gonosznak. Elég ritkán tör elő...
Nem tetszik neki a fejem...
-Nagyon jól hazudok, de neked nem akarok. Tudod az agyon átfut minden baromság...
Próbálok kitérő választ adni és elpihenni rajta, visszanyerni az eredeti fejszínem. Viszont megmakacsolom magam, nem fogok neki könyörögni... Ad majd magától, ráveszem, nem fogja kibírni.

Az orvosnál aztán a doktor és a nővér csak néz, hogy ő válaszol, szerintem lassan realizálódik: vele szoktam ilyesmit csinálni.
-Pedig kiköthetnél
Ez már kicsit sok nekik, sápadnak. A doktor belenéz a kórlapomba, elkerekedik a szeme, vág egy kételkedő fejet, legalábbis én annak azonosítom és valamit pötyög a gépén. Kiderül, egy recept az, borogatóteával és nagyon erős fájdalomcsillapítóval. Én legszívesebben vitatkoznék Kaleval.
-Nem okoz függést, de elég nehéz, írtam fel hozzá probiotikumokat, hogy elbírja a gyomra.
A kérdést illetően, ha már ilyet csináltok fiúk...védekezzetek! Megfelelő pihenés mellett pár nap múlva mozgatható állapotban lesz, ez egyénfüggő. Leghamarabb két nap

Összeráncolt homlokkal néz rám, Felixnek adja a receptet.
-Elég lesz a borogatás... Jó, ha rajtam múlik, minden rendben, már itt sem vagyunk és nyugi, használunk síkosítót. Bár...nem mindig
Vetek rá kihívó pillantást, a nővér köpni nyelni nem tud, s ha ezzel megvolnánk nem is tartom fel a doktor urat.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 498

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Csüt. Jan. 14 2016, 19:27

-Ó, a szenvedés mindig személyre szabott és sokarcú. És a lelki megnyomorítást jobban kedvelem, bár tény, valóban jár hang hatással és és sírással.
Somolygok, de a fájdalom ezen esetekben szinte leírhatatlan, megigézően egyedi. Az viszont tetszik, hogy ellentmond, legyen is úgy!
-Hm, teszteljük, ha elbuksz, mindent elbuksz!
Metsző, gonosz mosoly a válasz, ha elveszti önnön gondolatait, ha nincs egy egyedi megmozdulása, megtörtem, ergo kidobható kacattá válik. De szerintem Ő annál izgalmasabb.

-Hívhatod annak is, de ez egyszerű. Ha jót teszek Neked, többszörösen meghálálod, mert olyan fajta férfi vagy. Magamnak teszek jót, mikor Neked is. Sokkal jobban szórakoztatsz mikor tökéletes egészségben és kedélyállapotban vagy, hát törekszem rá! Fárasztó lenne valami szuicid hajlamú egyénnel, vagy önbizalom hiányossal, vagy egy szimpla szerencsétlennel, hát tudod ki ölne bele energiát! Te ellenben nagyon is kamatozó befektetés vagy, már rögtön az első nap kisejlett a sápadtságod és a bánatos kék szemeid mögül.
Simítok végig az arcélén, elégedetten gyönyörködve, hogy jó vásárt csináltam.
-Hmpf, szerencsétlen hülyék, ha gondolod és elült a felhajtás véletlen kapnak egy autóbalesetet. Szén-monoxid mérgezést... valamit. Addigra összeszedjük a pénzt rá.
Vonok elegánsan vállat, hogy ilyenek miatt ne problémázzon, hamarabb kiiktatjuk őket, mintsem ők végre megpróbálnák ugyanezt. Aztán hallgatom a monológját Sebastianról. Simogatom az állam, látom nagyon szívén viseli ezt. Rezignáltan figyelem.
-Az unokanővéred prűd nőszemély, egyszerűen fel kéne nyitni a szemét. Ha bevezetnéd a szexuális buja örömök édes útvesztőjébe, szerintem fogékonyabb lenne ezekre, kivéve ha frigid, de akkor Sebastian nem értem mit keres mellette. Már ne is haragudj. Ami pedig Sebastiant illeti, felnőtt férfi, teljesen tudatában van a tetteinek és azok következményeinek. Mi rossz van a plusz élvezetekben? Mással tudtommal nem csinál semmit, csak a barátnőjével meg Veled. Ergo nem azon van neki a lényeg amit csinál, hanem AKIVEL csinálja. Másodsorban, Reeven, ezt úgy hívják, egészséges önzés. Én pontosan ezt érzem, minden értelmes ember ezt érzi, ami jó akarja, meghatározó akar lenni benne vagy vele kapcsolatban. Azért nem érzed, hogy rossz, mert ez nem rossz! Aki ezt cáfolja képmutató és gyenge, mert nem tudja megszerezni magának és irigy, vágyik rá, de bűntudatot próbál benned kelteni, hogy megkeserítse az örömöd. Emberi természet, kicsinyesebbet kitalálni sem lehetett volna! Nem vagy pszichopata, én sem számítok annak, szóval megnyugodhatsz. Ameliával kapcsolatban pedig ha kell, vedd el! Időd mint a tenger, ha szépen lassan csinálod, Őt is megkapod. Aztán pedig ha mindkettő megvolt, nem egyszer, párszor, akkor megpedzegeted az édes hármast, szigorúan a lelkükre kötve, hogy ne beszéljenek a múltról, mi volt édes kettecskén. Ha pedig az is megvan, egyik sem szólhat semmit, ha lefekszel a másikkal. Nem fognak szétmenni, ha ügyesen csinálod, hidd el! Csak nem szabad kapkodnod, az Ő tempójukban kell haladnod, ennyi. Tudom, hogy meg tudod csinálni, csak akarnod kell.
Somolygok rá, simogatva az arcát, játszva a hajával is néha. Ő remek padawan, gyorsan és ügyesen tanul, merész és vállalkozó kedvű! Remek partner ehhez.
-Hmpf, ha nem lenne, rövidtávú kapcsolat lenne a mienk szépségem. Szeretem az emberek sötét oldalát. A tied kifejezetten izgat!
Duruzsolom a fülébe, majd ráripakodom később, miután aludt, hogy itt vöröslik és nem mondja el miért.
-Igen, de miféle baromságtól leszel paradicsom vörös?! Ettől csak még inkább érdekel.
Nem ússza meg, érezheti mondania kell valamit, de ha hazudik - amit nem akar - látni fogom.

A dokinál hozza a formáját, elsomolyintom magam, hogy szeretné, ha kikötném.

-Eljön annak is az ideje, de most pihenned kell, sokat.
A doki belenéz a kórlapba, eleget tesz a kérésemnek, mert volna ellenkezni.
-Köszönjük.
Mondom a kiegészítő gyomorkímélő szerekre.
-Ha rajtad múlik már holnap nem bírsz magaddal és talpon leszel. És beveszed a gyógyszert... Hmpf... hah, na igen. Köszönünk mindent, a jó tanácsokat is, doktor úr!
Közlöm kajánul vigyorogva, védekezni... nem akárkivel fekszünk le, addig nincs gond. Ilyen szempontból bízom Reevenben.
Ki is támogatom a teremből, belecsókolok a nyakába, hogy feltüzel itt, kedvet csinál, pedig nem is lehet most egy darabig semmi!
Kiváltom a recepteket a patikában, kérek vitamint is neki, majd hazasétálunk, néha simogatom a fenekét, ingerlem. Muszáj, Ő kezdte.

-Na, akkor beveszed a gyógyszert, elmész fürdeni és beborogatom az oldalad. Apella nincs, az lesz amit mondok. Tessék, most pedig menj.
Adok neki egy szem gyógyszert meg narancslevet, majd elhajtom fürdeni, addig előkészítem a borogatást neki.
-Ja és nem kell felöltöznöd majd, gondolom tisztában vagy vele!
Vigyorgok, jobban tetszik meztelen az ágyban!

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Csüt. Jan. 21 2016, 17:13

Csóválom a fejem, mondjuk engem lelkileg meg tudna fogni. De gondolom nem akar...nem arra megy, hanem, hogy ép legyek.
Mindent elbukom? Ő lenne a "minden?" Akármilyen fitymálóan is próbálok nézni, ez bizony nagy tét, de nem adom magam, kihívóan meredek a szemébe, viszontmosolygom gonoszan.
-Hogy érted, hogy mindent? Magadra gondolsz?
Kérdem, tudja, hogy én sosem hátrálok meg, semmi elől, a makacsságot az anyatejjel szoptam, szinte az egész életem ellenállás volt, mint egy kicseszett forradalmárnak... Még Liával is, mindig kockáztattam és ha a lelkem a tét, még akkor sem adhatom el, ha ő kérné, ha ő, akit szeretek, akit tényleg...
-Kezet rá Felix, nem leszek a rabszolgád, szexben is akkor, ha te is az enyém, vagy rohadtul kárpótolod és te is odatolod a segged, ha mondom, ahová mondom
Megyek bele,  ne nézzen csicskának. Nyújtom a kezem is, vegye biztosítéknak.

A jó szándék annyira nem jön be neki, bár nemtok ellenvetni, tényleg nagyon hálás típus vagyok. Kicsit vigyorgom ezen a monológon, végül bólintva fogadom el a szavait.
-Szórakoztatóbb vagyok, mint depressziósan, az biztos.
Végre hozzám ér, szemezek vele, ahogy simítja az arcélem, gondolatban vidáman eljátszom a szülőhalállal, de aztán gyorsan hozzáteszem.
-Nem, nem kell rájuk pénzt kiadni.

Tagadjam, hogy Lia prűd? Védjem meg, amikor nem csókolhattam meg? Amikor... najó, lesütött szemmel vállat vonok.
-Visszautasított, azt mondta csak azokkal csókolózik nyelvesen, akik iránt mélyen érez. Nem vagyok benne az elitben. Az igaz, Sebastiant nem kell etéren annyira félteni, a legjobb lenne a hármas, ha szépen együtt feloldhatnánk Lia gátlásait, dehát...ehhez ő tényleg prűd. Nem, mással nem csinál semmit. Lia nagyon érzékeny és tradicionális, gondolom csak azzal fekszik le, akihez vonzódik, hozzám nem, egyrészt jó lenne, másrészt, teperni nem fogok, ráerőszakolni magam nem fogom, még egyszer próbálkozni. Minek? HOgy megint veszekedjünk? Hisz megmondta, hogy úgy nem kell...ek
Teszem hozzá kelletlen, ezt sosem jó kimondani.
-Jó, önzés, nem vagyok szent, önző vagyok, azt mondod nem rossz, ha szerinted se, én se érzem, nem fogom elkönyvelni annak és felesleges köröket lefutni a lelkiismerettel. Ahogy mostanában, a hülye szülők miatt. Lia meghódítása... Menne, ha akarom elcsábítom, az önzésem akarja is, én magam, akarom is, de olyan áron nem, hogy ő másképp gondol rám. Az bántaná az önérzetem, annál dacosabb vagyok, ha érted...
Bennem az él, nem kellek neki, futni nem fogok utána, lánnyal dugni nem nehéz. Persze Lia más lenne, ő...mindegyis, talán vissza kellene térnem a csendes, távolságtartó Lia szemléletemhez, ahhoz amelyik szinte szentnek gondolta. Bonyolult kérdés...
Unalmas lennék? Ki tudja... Felix sejti bennem a sötét oldalt és nála se nehéz megállapítani.
-Szuper, nem mintha eddig nagyon mutogattuk volna egymásnak ezt, de személyiség árnyaló egy ilyen dolog és hát te elfogadod, ez a lényeg.
HOgy mire gondolok, gonoszan somolyodom el.
-Ugyan, minek hizlalnám, tovább az egód? Tudod, hogy szuper vagy, nincs szükséged rá, hogy az orrod alá dörgöljem
Bosszantom egy kicsit, valahogy ez nem megfelelő pillanat és jó szórakozni vele.

Hah, gondolom most fájna egy ilyesmi, bár ha belém diktálja a csillapítót... Sunyin nézek rá, biccentek az orvosnak.
-De ha egyszer nem fáj... Majd meggyőzöl, ha nagyon akarod a kedvedért beveszem
Teljesen felesleges... Ami viszont nem az, hogy ingereljük egymást, nyakcsókot és tompor tapogatást kapok, hazafelé a farzsebébe teszem az egyik kezem, nekem is kijár a tapintás.
Otthon úgy érzi parancsolgathat. A nyelvemre helyezem a gyógyszert, nem gondolok bele, hogy erős...nem kéne, már abban az értelemben, hogy a gyógyszerek kissé elszédítenek. Nem kaphattam erős fájdalomcsillapítókat a lábamnál se, mondjuk akkor pont nem is éreztem az izmaim
- Meglátjuk Felix, lehet, hogy kaftánban szállok ki a fürdőkádból
Gúnyolódom, aztán elmegyek lefürödni. A csillapító hat, egyre kevésbé érzem, hogy lenne valami bajom. Nem öltözöm fel, a hajam törölközővel kócosra, vizesre borzolom, néhány csepp még végigcikázik róla a mellkasomon.
-Szóóóval hogy is volt az a játék? Mondok egy fogalmat és te művet és gondolatot csatolsz hozzá?
Kérdem állam a vállára téve, simogatón lehelve fülébe a szavakat ( vagyis nem beszélek valami hangosan) Kicsit színesebb a világ, Ravernon szinte világít, tompábban a fények. Ó hogy hiányzott!!!! Istenem! HOgy bírtam ki eddig? Baromi jó ez a fájdalomcsillapító
Átkarolom vidoran, nagyon kész, hogy még mindig nem csókolt meg. Nagyon durván el fogom venni, ami az enyém, ha tovább húzza az agyam.
-Én mondok fogalmat először.
Úgyis minden rózsaszín!
-Szerelem!
Közlöm álmatag vigyorral.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 498

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Csüt. Jan. 21 2016, 18:28

-Magamra, arra amit adok, magadra és az önbecsülésedre... mindenre.
Vigyorgok kajánul, gonosz éllel. Mindent, azaz mindent, ami fontos neki. Kapok egy ajánlatot, felnevetek rajta, de megfogom a kezét, rászorítok, magamhoz húzom kihívóan.

-Ha rabszolgám leszel a szexben kérni fogod gyötörjelek még, de persze, rendelkezhetsz néha napján velem, kárpótlásul, ha valóban kérsz majd ilyet.
Ugyan-ugyan, élvezni fogja, akarja majd még! Tudom, hgy izgatni fogja a dolog.

-Igen, jobban sziporkázol.
Nem fogom azt mondani, "jaj dehogy, hát mindenhogy szórakoztató vagy...". Ami tény az tény.
-Ha még ennyit sem érnek, akkor hagyjuk.
Mosolygom meg a szüleit, szerintem sem kell velük foglalkozni.

-Ahh nem bírom a prűd embereket. Unalmasak.
Forgatok szemet enyhe fintorral.
-Lehet csak kéreti magát, az ilyen nők nagyon is perverzek gondolatban de rém gyávák a tettek mezején. Ha megfelelő körülményeket teremtesz, akár ártatlanságot mímelve, lehet rá tudod venni, anélkül, hogy kérned kéne, tenni bármi konkrétat. A veszekedést is el tudod így kerülni.
Persze nem ismerem ezt a nőt, de mindenkinek vannak gyenge pillanatai. Mindenkinek.
-Már hogy másképp gondol rád? Valószínű nem fog a fiújának tekinteni, de mivel van neki, ezt nem kéne elvárnod. Valószínű a kívánatos és buja rokon kategória leszel.
Vigyorodom el, ohm, ha nekem ilyen rokonom lenne...
-Több, mint elfogadom. De majd meglátjuk mennyit bírsz.
Ha szerencsém van, mindent és boldogan nevetünk ellenségeink romjai felett. Békés kép, tetszene.
-Áh vagy úgy... nem akarsz ömlengeni... pedig nyugodtan, szeretem hallani, hogy jó vagyok, azt nem lehet megunni!
Somolyodom el, gondolom valami nyálasnak titulálható dolog jutott eszébe, megértem, hogy nem meri közölni.

-Lehet most nem fáj, de este fájhat mikor aludnál. Vagy ha rosszul mozdulsz. Jobb így.
Nem akarom szenvedni látni, így legalábbis nem. Kifinomultabb, erotikusabb módon majd igen, de az odébb lesz.
-Hmpf, de aztán a monogrammod is bele legyen hímezve...
Zsörtölődöm, hogy itt bebugyolálná habtestét, mikor úgy is ágyba dugom rögvest, ha kész. De rendesen viselkedik, már-már gyanúsan rendesen, míg elpakolok lefürdik, az ágy mellé készítem ki neki a dolgokat, mikor érzem átölel és duruzsol a fülembe édesen.
-Igen, olyasmi, vagy egy szempontot ami érdekel és kiválasztom, szerintem mi a legjobb alkotás rá amit ismerek.
Magyarázom, kitakarom az ágyat, belehúzom, feküdjön le, betakarom, közben letörlöm a mellkasára a pár csepp vizet.
-Ahogy óhajtod.
De mikor megszólal jobban megnézem magamnak. Ez hülye... szerelem?! Hmpf, valami nem jó. Közelebb hajolok, látom, hogy tágabb a pupillája. Olyan mintha...
-B@ssza meg... mi a f@szt adott ez a kuruzsló?!
Ragadom meg a dobozt, beleolvasok, ez... nem tűnik gyengének. Ez nem jó...
-Van egy nagyon jó történetem a szerelemről Reeven, de azt el kell játszani, meg kell mutatni. Kihagyhatatlan... gyere velem!
Húzom ki az ágyból, ahova próbáltam betessékelni, egyenest a fürdőbe, ahol a wc mellett megállítom, vagy a csapnál, ha az is közel van.
-A történet igazi átéléséhez le kell hunynod a szemed és kitátanod a szádat... mit gondolsz, bízol bennem ennyire? Hm?
Kérlelem úgy, mint egy hízelgő macska. Muszáj hagynia... rábeszélem. Bár ilyen állapotban nem hiszem, hogy ellent mondana. De lehet a gyógyszer nem volt jó ötlet... Szóval ha kitátja az édes száját, bizony lenyúlok a torkán hezitálás nélkül, de csak annyira, hogy megingereljem a garatot és hányjon egyet. Nem akarom, hogy baja legyen, a dokit legszívesebben felgyújtanám. Ha sikerül elérnem, hogy hányjon (szinte mindegy, hogy jön ki, csak jöjjön, ha a mosdóba vagy a wc-be sikerül neki, már luxus lesz) akkor simogatom a hátát.
-A te érdeked...
Mondom akkor is, ha esetleg nem jött még össze, de bizakodó vagyok. Nem akarom visszaszoktatni, nem értek a gyógyszerekhez, de ettől megint függőséget kap... az kéne még. Ha most kijön, talán nem szívódott fel sok. Remélem.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Seriously? Rev-Rav   Today at 11:12

Vissza az elejére Go down
 

Seriously? Rev-Rav

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-