Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next
SzerzőÜzenet
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Pént. Feb. 05 2016, 11:32

- Ha te mondod...- vonok vállat. A hó is, a jég is csupán csak víz, csak más alakban. Nem kételkedem Sebastianban, hogy jobban tudja a dolgokat nálam. Lehet, hogy ez több, mint fizika?!
A jókedvem jelenleg letörhetetlen. Tetszik itt... Egyáltalán nem fázom. A levegő friss és olyan "éles". LA-ban mindig el leet punnyadni. Itt olyan, mintha valaki állandóan noszogatna. "gyerünk, gyerünk, csinálj valamit!"- és ez jó érzés. Töltődök, mintha lemerültek volna az elemeim. Életerő? Meglehet...
- A hideg ellen lehet védekezni!- nem értem. Ha jön a vihar, veszünk fel mg egy réteget, nem?
- Mit szokok meg, a hideget? Semmi bajom vele, jól bírom!- nevetek. Oké, tegnap kicsit összefagytunk, de... annak volt oka!
- Aha- figyelem, hogyan kell szabályos gömböt formázni a hógolyóból, amikor megnő. Nem biztos, hogy meg tudom majd emelgetni, ha elég nagy!
Nevetek, hogy kiforgatja a szavaimat.
- Aludni nem akarok egész nap, hékám!- az azért más, mint hogy egész nap futkározunk.
Nyelvet ölt, és úgy csinál, mintha valamivel hajtana... ütne?
- Jaj szegény fejemnek! Ne üss, ne üss! Inkább szaladok magamtól- nevetek megint. Kész vagyok.
Szorgosan hóembert kezdünk építeni (mielőtt tényleg beszerezne egy korbácsot valahonnan). Görgetem a hógolyómat, arra törekedve, hogy mindinkább megőrizze a gömb alakját. Időnként lesöprök róla egy kis havat, időnként tapasztok hozzá. Egész formás darabot hozok így össze.
Sebastiannak arra is van ideje, hogy kavicsokat és gallyakat gyűjtsön, hogy majd azzal csinosítsuk a hóemberünket. Segít feltenni az egyik gombócot feltenni a másikra, így elég magas hóemberünk lesz... majd a mellünkig ér. Tudom, mi a dolgom, amikor a kezembe adja a köveket, meg a gallyat, de aztán két pasira (?) hivatkozva átalakítja a művemet. Amikor rájövök, mit csinál, elröhögöm magam.
- Végül is, miért ne? Valahogy jelezni kell, milyen neme van az emberünknek, különben még félreértésekre ad okot...- harapok a számra. Minta olyan sok hóember vagy hókislány szaladgálna errefelé.
Amúgy nagyon pofás hóembert hoztunk össze, elégedett vagyok.
- Akkor most... szánkózunk még?- csillog a szemem. Elvégre még nem sikerült teljesen lecsúszni azon a meredek lejtőn. És hív, vonz: "gyere, gyere már!" Be vagyok zsongva. És a hó még mindig esik.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Pént. Feb. 05 2016, 14:13

-Azért a végtelenségig nem tudsz. És a viharra nem lehet eléggé felkészülni. - Legalábbis szerintem nem, hacsak nem mindennapi az ember életében.
-Azt ami miatt hamar kifulladsz! Nem tudom mi az, ha a hideg, akkor még szoknod kell Joshom! - Nevetek, ő tudja mitől fáradt el.
-Pihenés, alvás, egyre megy itten! Na dolgozz! - Röhögök, majd jajveszékel, jobban nevetek.
-Akkor járjon a kezed! Nem látom, hogy beleadnál mindent! - Szívom a vérét nevetve.
Látom hogy élvezi az alkotási folyamatot, én is szeretek hóembert építeni, kikapcsol. Aztán már csak a díszítés kell, röhögve "rontom el".
-Hát végül is jah, bár mellett is gyúrhattunk volna neki! Mert azért mindkettőt ne... - Röhögök, vagy ez vagy az, ez alap.
-Nah látom neked semmi sem jó! Ne vedd magadra drágám... - Ölelem meg óvatosan a hóembert, majd vigyorgok. -Na, akkor húzzad azt a szánt! Menjünk vissza! - Ha már én hoztam vissza! Persze megyek vele, fenn meg mondom majd, kicsit arrébb csússzunk, ne taroljuk el a művünk.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Pént. Feb. 05 2016, 14:38

- Na jó... Mit nem mondtál még el?- kerekedik a szemem. Nem hoztam túl sok cuccot, való igaz, de amikor kipakoltunk tegnap este, láthatta. Nem kéne idejében szólni, hogy ez kevés lesz?
- Nagyon nyugodt vagy. Nem mindennaposak a hóviharok errefelé?- kérdem, félrebillentve a fejem. Ó, hogy sajnálom! Vajon lesz-e még alkalmam, hogy ilyen élményben legyen részem? Hóvihart akarok! (Mint egy dacos gyerek)
- Na azt én se tudom, micsoda...- elég gáz. Sebastiannak láthatóan semmi baja. Rosszul alkalmazkodik a szervezetem? Bújkál bennem valami vírus? Jól érzem magam... Elhessegetem magamtól a buta gondolatokat.
- Nem mindegy...- ingatom a fejem. Nem akarok aludni, egész nap aludni, amikor annyi mindent nem láttam még. Csak éppen... erőt kell tartalékolni, mert úgy tűnik, jobban fáraszt enngem ez a kiruccanás, mint ahogy elképzeltem.
Összekapom magam, főleg, hogy meg is vagyok fenyegetve. Nevetek nagyon, hogy Sebastian a megkorbácsolás illúzióját kelti. Élvezné, mi?
- Biztos rabszolgahajcsár voltál előző életedben...- nyújtok rá nyelvet, de szorgosan dolgozni kezdek a hóemberen.
Elvagyunk egy darabig, ügyeskedünk mindketten. Ahhoz képest, hogy most csinálom először, büszke is vagyok magamra. Rá is. Még akkor is, amikor nemi szervet varázsol a frissen elkészített hóemberünknek.
- A következő akkor csaj lesz- Elgondolkodom, talán azt soványabbra kéne gyúrni, hogy jobban tessen a barátunknak. (Hihihi)
Ennek ellenére, hogy miket képzelgek, szánkózni menék inkább. Vonz a lejtő... Sebastian a nevemben kér elnézést a hóembertől. Én meg odasúgom neki:
- Ne izgulj, majd kiengesztellek. Te sem leszel egyedül éjszaka...- játékosan megpaskolom a ... fejét.
A szánt most rám bízza, de nem mondhatnám, hogy lemaradna mögöttem. Felmegyünk a domb tetejére. Kicsit eltávolodunk a hóembertől (az ő érdekében), aztán felülünk a szánra. Én Sebastian mögé. Még mindig nem bízom magamban eléggé, hogy megkockáztassam elől ülve. És megfogadom azt is, nem teszek hirtelen mozdulatot. És közeleb ülök Sebyhez. Így talán nagyobb az egyensúly.
- Mehetünk...- (Juhééé!) Újra bizsereg a vérem.
Zavartalanul, és bucska nélkül jutunk le egyszer-kétszer... sokszor. Nem tudom megunni, újra és újra felmegyünk a domb tetejére és csúszunk le. Aztán csak brachiból, mikor már majdnem lent vagyunk, megint mozdulok, szándékosan billentve fel a szánkót. Röhögök, mint először, és most én vagyok gyorsabb: hóval dörgölöm meg Sebastian képét.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Pént. Feb. 05 2016, 14:55

-Hm? Mit kellett volna még? - Nem értem mi a baja. Ha komolyan az, hogy nem akarok egy hegyen ragadni vele fagyhalálra, hát elnézést. A tegnapi összefagyás sem tett jót nekünk, semmilyen értelemben.
-Nem. Ne beszélj butaságokat, nem hozlak olyan helyre ami veszélyes! - Csak nem hitte, képes lennék rá?! Ez egy nyugis környék, sima hóviharokkal, amik hamar lemennek. Na meg ez egy nagy város, hamar el lehet bújni a dolog elől.
-Szerintem csak keveset aludtál! - Reggel még aludhatott volna. Én délután leszek álmos, előre látom...
-Az olyan alantas, Fáraó! Én csak utasítottam a hajcsárokat hajcsárkodjanak jobban! - Legyintgetek a kezemmel kényesen, mintha az is derogálna, hogy mozdulni kelljen. De csak röhögök, mi sem áll távolabb tőlem.
-Megbeszéltük. - Nekem egy vikingesebb, telt, magas nagymellű hóember képe villan be, szórakoztat.
Mondjuk amit odasúg keserű dolgokat ébreszt bennem, de már túl is lendülök rajta, hajtom előre, húzza azt a szánt!
Vállat vonok, hogy mögém ülne, szerintem ő is simán elvezetné.
-Át is karolhatsz ha inkább belém kapaszkodnál. - Érzem közelebb ül, arra saccoltam azért borultunk mert rosszul kapaszkodott.
Persze Josh nem bírja megunni a dolgot, újra és újra felcaplatunk, de csak mosolygok, hosszabb pálya kéne. De élvezem, én nagyon szeretek szánkózni, síelni is, snowboardozni is.
Pont egy ilyen békés gondolatból zökkent ki a de ja vu, hogy újra hirtelen oldalt látom a világot majd a hóban kötünk ki. De most nem értem mitől borultunk, bár ez olyan hirtelen, rá lehet jönni egyáltalán? De Josh csak röhög, majd már kapok is a pofámra.
-Naaaaa! - Markolok én is havat, hogy a képébe nyomjam, toljam ahova érem (persze így is vigyázva), nem akarok röhögni se, mert telemenne a szám vele. Csak azt érzem ő van előnyben, hogy én a hátamon fekszem és sokkal gyorsabb nálam, jobban képben van. Még a végén ő fürdet meg engem a hóban és nem fordítva! Ajjaj!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Pént. Feb. 05 2016, 15:28

- Bocsi, bocsi...- mintha megharagudott volna, pedig csak húzom, ahogy máskor is szoktam- mondjuk, hogy hozzak bundabugyit- viccelem el. Ne vegyen már mindent ennyire komolyan!
- Veszélyes? A hóvihar veszélyes? - ezt nem vágom. Oké, a tenger sem mókás, ha vihar van, de nekem az is tetszik. A hóvihar sem lehet olyan gáz!- Nem szélsőséges viharra gondoltam...- mondom kissé halkabban, megszeppenve. Őrültnek néz? Öngyilkosjelöltnek? Róla sem képzeltem soha rosszat.
- Ah, nagyon jól aludtam, és többet, mint szoktam!- legyintek, ezzel elvileg nem lehet probléma.
Aztán végre megint röhögünk.
- Na persze, Fáraó. El is felejtettem, hogy nemesi vér folyik benned- húzom megint. De az a kényes kézlegyintés valóban sokatmondó. Miéret is ne lehetett volna fáraó? Maximum nem a rabszolgákat korbácsolta, hanem a szeretőit...
A hóemberépítésbe jól belemelegszem. Közösen dobjuk össze és formázzuk meg, majd elhatározzuk, hogy társat is kap. Kicsit később, mert ácsingózok a csúszás után.
(Josh tisztában van vele, hogyan aludtatok az éjjel, és neki nincsen keserű íz a szájában/szívében. Biztos benne, hogy minden helyére zökken. Ez az a példa, amikor magától jönnek helyére a dolgok, így képzeli. Nem érzi a keserűségedet.)
- Ok, szerintem jobb lesz a súlyeloszlás...- teszem hozzá, mintha számítana. Nem közeledni akarok hozzá ilyen alantos módon. Ennél egyenesebb vagyok (remélem).
Csúszkálunk, egyre felszabadultabban. Kezdem érezni, mikor hogy megy a szán. Igyekszem befolyásolni a sebességét, irányát is. Több-kevesebb sikerrel. Aztán, amikor már majdnem a lejtő aljában vagyunk, szándékosan borítom fel a szánt.
- Csak hogy el ne bízd magad...- nevetek bele Seby arcába, aztán mosdatom a hóval. Nem mintha gond lenne a "szépségével". (Azt olvastam, a friss hóban megmosdani megszépít. Smile )
Persze, kapok én is, jócskán fürdök a hóban, bár ahogy én se vele, Seby sem durvul velem.
- Na, mi van, mi van? Nem tetszik a hó?- kérdem, és dörgölgetem tovább, fél karommal lefogva egy kicsit (A testén átnyúlva támaszkodik) Nevetek, élvezem, hogy én is kapok, jó nevetni, bohóckodni megint.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Pént. Feb. 05 2016, 17:30

Most meg elnézést kér... komolyan nem értem, de ráhagyom, az a legegyszerűbb.
-Azt mondani kell?! - Röhögök, úristen, kéne venni, hogy röhögjünk.
-Attól függ. De hagyjuk már, nem megyünk viharba! - Elégedetlenkedem. -Menj el Reevennel ilyen túrákra, szerintem ő még élvezné is, hogy nem lát semmit. És még csak nem is félne... - Tényleg. Ez tök érdekes, ütögetem az állam.
-Akkor csak... el-gyön-gül-tél! - Cukkolom, de belül fáj megint, hogy jól aludt. Én alig bírtam aludni. Reggel is bűntudatom volt... én miért nem tudok simán továbblépni? ahh.... nem baj, pár nap és elmúlik...
-Ezt hogy lehet elfelejteni? Szégyelld magad. - Húzom fel az orrom, de vigyorgok aztán.
(Nem is mutatom ki a keserűségemet, de attól még érzem xD Seby nem olyan pocsék színész, ha odateszi magát, márpedig most odateszi XD)
-Ehhez én nem értek. - Nevetek, nem tudom milyen a szánkó elosztása, hogy ez számítson. De ha közel van, természetesen nem zavar, sosem zavart.
Josh kezd belejönni, igazából a végén már ő kormányoz, merészebb is, így mókásabb. Persze mikor borulunk nem tudom hova tenni, Josh előre kitervelt mindent, én szegény pára pedig alig fogom fel milyen merénylet van ellenem! Na jó, ennyire nem drasztikus a helyzet, csak hülyülök.
-Te alamuszi! - Nyögöm és röhögve köpködök némi havat, próbálom visszaadni neki. (Nem vagyok elég szép? p.p XDD)
Ahh, mondjam megint nem a hó tetszik? Inkább kap egyet az arcára oldalról, az beszédesebb.
-Te vagy az aki még nem kóstolta! - Tolom a szájába is gonosz vigyorral, lassan fehér lesz a hajam. Legalább megtudjuk milyen leszek őszen!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Feb. 07 2016, 13:27

Szerintem jó buli lenne kipróbálni a vihart, de Sebastian szerint megfagynánk. Szerintem ez ellen fel lehet készülni, szerinte... Egy kicsit mintha elkomolyodna a játék, pedig nem akartam felbosszantani, csak húzni az agyát, mint régen. (Már ez se menne olyan jól?) De aztán a bundabugyin végre elneveti magát. Végre...
- Nekem, aki sosem jártam még Alaszkában, aki először lát havat, és aki meg akarná tapasztalni, milyen hóviharban szembeszegülni a terméeszet erőivel? Naná!- hát persze, hogy mondani kell. Ami neki természetes, az nekem még nem. Vigyorgok erősen, eltúlozva a buta kisdiák szerepét, de a neheztelést mindenképpen oldanám benne (ha van). Úgy érzem, van.
Aztán azt mondja, ő nem akar ilyen kalandot, menjek Reevennel....
- Ah, de könnyen lerázol!- hangomban csipetnyi sértődöttség, csak játékból- És ha én nem Reevennel akarom kipróbálni a hóvihart? - "duzzogok". Azt hittem, ellőttünk nem lesz akadály.
Akaratlanul árulja el, ő bizony fél ettől az élménytől.
- Mi van McFly, nyuszi vagy? - utánzom Biff hangját, de ellentétben vele, én kacsintok.
Hülyülünk egy darabig, de a hócsatában hamarabb elfáradok, mint ő. Most ő cukkol engem.
- Gyenge vagyok, mint a harmatos f*s, de majd pár nap alatt alkalmazkodom, meglásd!- nevetek. Tényleg gyorsabban kimerülök. Merem remélni, hogy nem leszek beteg...
Amikor megfed, milyen rövid az eszem ( a vérvonala kapcsán), a szememig húzom fel a sálam, úgy bújok el mögötte "szégyenemben". Úgy érzem, megint átbillentünk egy holtponton, hülyülünk, mint a régi szép időkben.
Aztán csúszkálunk megint, egyre bátrabban, gyorsabban (merészebben)
- Jaj, hát én se, azért próbálgatom, mi jön be!- meg hát ellesem másoktól. Sokkal gyorsabban csúsznak, akik összekapaszkodnak.
Meglehetősen élvezem a helyzetet. Sokadik csúszásnál szándékosan borítom bele magunkat a puha hóba, nem veszélyeztetve sem magunkat, se másokat, és szinte azonnal nekiesek Sebastiannak, hogy kicsit megmosdassam.
Alaposan meglepem vele, kissé lassú a reakcióideje, szóval nyeregben érzem magam.
//Oda is írtam, hogy nincs a szépségeddel probléma//
Annak ellenére, hogy őa hátáb fekszik, én félig rajta, hason, oldalról még kapok én is az arcomba. Igaz, hogy a fele visszahullik rá, de azt nem söpri le, mással van elfoglalva.
- Ez igaz, még nem kóstoltam...- nevetek, és ahogy nézem, észreveszek egy kevés hódarát a homlokánál, közvetlenül a hajkoronája tövében. Oda hajolok, és egyszerűen lepuszilom onnan- Hmmmm, hát ez isteni volt!
Nevetek. Sebastian haja tele van hóval, most próbálom kisimogatni belőle, de kesztyűs kézzel nem igazán megy jól. Fogaimmal húzom le a kesztyűt, és szabaddá válo kezeimmel ismétlem meg a mozdulatsort, ami kezdetben arra irányul, hogy kisöpörjem a havat a hajszálai közül, de aztán... inkább már valóban simogatom. Nem veszem észre magam, hogy elmerengtem közben...

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Feb. 07 2016, 15:02

-Ahhh.... Igen, neked, mert tévében azért láttál, olvasni olvastál róla, és úgy hiszem, okos gyerek vagy! - Nevetek, nem ver át, ezt ki lehet sakkozni. Amúgy nincs bennem neheztelés, csak bizonyos dolgokban nem ismerek tréfát, mert ahhoz túl óvatos és aggódó vagyok. Nah, a hóvihar kipróbálása pont ilyen.
-Hát ha neked a Mount Everest kell és nem elég valami kisebb csinos hegy! Te akartad! - Hüledezem, de mosolygok, hogy Reeven miatt puffog. -Ajh... Semmilyen viharba nem mehetsz Joshua McBridge, kész, pont, ennyi, finito! - Röhögök, még a végén baja esne, hát na, lehet nem vagyok elég bátor alak, de féltem a szívem.
-Nyah... - Mosolyogva húzom össze magam. -Nyussz-nyussz... - Dünnyögöm, jelezve igen, nálam ez nem működik, én simán összetaposom a büszkeségem, csak mert aggódom. -De a nyuszi totál szeretgetni való, imádja mindenki, imádd te is! - Nézek rá szépen, szeretgessen inkább cukkolás helyett!
-Ámen! Ha legyőzöl hólabda-csatában, teljesítem egy kérésed! - Mint valami Dzsinn, de engem nem olyan könnyű lenyomni benne.
-Te kis másoló! - Nevetek, én csak megyek, már lesegetem a többieket. De most úgy isten igazából nem is érdekelnek... Élvezem, hogy Josh-sal vagyok.
//Akkor minek szépítsz tovább, hogy ellenállhatatlan legyek? XDD//
Beborulunk a hóba, persze rögtön nekem esik, nem győzöm visszaadni neki. De azért próbálkozom, akkor is ha az egész arcom lassan tele lesz hóval, mert visszahullik, plusz ő is ad... nem vagyok jelenleg túl taktikus. Jelzem is neki, még csak nem is kóstolta, de... kapok a homlokomra egy csókot és bennakad a levegő. Csak azért nem látni hogy elpirultam, mert a dér és a hideg már kicsipkézte az orcám. Aztán simogatná a hajamból is, de nem megy, leveszi a kesztyűt a fogaival lehúzva, majd söpröget tovább engem. Én csak nézem, mint aki moccanni sem mer. Túl közel van. Nekem ez már túl közel. Próbálnám kerülni, próbálnám elnyomni... de ez... fizikailag is fáj lassan, mert... Itt van rajtam, elmenni sem tudok, simogat, mosolyog... könnyű lenne ebben elveszni vagy élvezni, de... nem is merem, nem is lenne jó ötlet, nem lehetek önző, azt kell csinálnom, amire kért és nem arra kért, hogy azt érezzem amit, hanem egészen másra.
-Josh... meg fogunk fázni.... - Suttogom egészen halkan, lesütve a szemem és inkább a kabátját nézem, kezem mellettünk a havat markolja. Túl közel van, teljesen vissza kell fognom magam, ne csináljak semmi hülyeséget. Amúgy sem lenne jó, ha észrevenné, mennyire elgyöngülök a közelségében, mennyire beszippant az egész aurája, a lénye... Tudom, hogy neki könnyű, mert ő nem azt érzi amit én, hogy ez neki semmi de... nem vagyunk egyformák. Már nem.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Feb. 07 2016, 15:36

- De érezni egészen más!!!- Ó, mennyi mindent képzeltem másképp, mint ahogy az a valóságban működik!
- Nem, tévedsz... én kifejezetten buta vagyok...- bólogatok nevetve. Ha okos lennék, nem lennék elégedetlen.
- Nem való nekem a szédítő magasság... Mindig hatalmasakat esek onnan!- nem feltétlenül a hegyre gondolok.- Szóval, mindent csak fokozatosan, szépen és lassan.. Tudod, ahogy a diákjaiddal!
Nem baj, ha valamit együtt tapasztal meg velem, és nem baj, ha lépésekben haladunk. De a kaland az kaland, én meg mindent bevállalnék vele, miatta. Csak ennyiről van szó. Aztán szomorúan lehorgasztom a fejem, amikor eltilt a vihartól. Szóval ez a kritikus pontja a történetnek. Nem mehetek.
- Hogy te milyen szigorú vagy!- nyafogom kiskölyök hangomon, mint amikor nem maradhattam kint kosarazni, vagy le kellett oltani a villanyt. De egy kicsit megcsipkedem. Tudom ám, hogy fél!
- Hát én is szertelek- átnyalábolom egy pillanatra a vállát. Fogalma sincs, mennyire szeretem.
Arra, hogy majd összeszedem magam, és alkalmazkodom a klímához, merész kijelentéssel válaszol.
- Na, csak vigyázz, máris töröm az agyam, mit kérjek!- huha, biztos halálosan megijesztettem. Kis nyuszika.
Aztán csúszkálunk a dombon, egyre rutinosabban. Ezért is lehet meglepő számára, hogy borulunk, pedig csak játszok vele. Ezúttal szándékosan fordítottam bele magunkat a hóba. Ő kerül alám, de kapok én is a hóból rendesen...
//:X//
Ki van terülve, tele van a haja hóval, az arca olyan piros, amilyennek még sosem láttam, és látom a lélegzetét a levegőben... Az ujjaimmal simogatom ki a hajából a havat, és igazából csak testben vagyok ott, mert eszembe jutnak azok a helyzetek, amikor még bátrabban simíthattam a hajába. (Mindig is kedveltem az ujjaimmal fésülgetni).
- Ó, bocs, bocs.. Igazad van!
Mintha valahonnan nagyon messziről jöttem volna vissza... Szinte meg is lep, hogy a hóban fekszünk, ráadásul ő van alattam. Gyorsan felpattanok. Sebastian haja már nem fehér... csak vizes. Meddig voltunk így?
- Meg kéne száradnunk egy kicsit. Iszunk valamit? Forró csokit?
Amikor a szánt bérelte, láttam, hogy mindenféle forró italt lehet kapni: teát, bort, csokoládét, kakaót...
Megfogom a szánkó madzagját. Akkor veszem észre a kesztyűmet is, a hóban.
- Hm, ezt majdnem itt felejtettem...- nem emlékszem pontosan, miért vettem le.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Feb. 07 2016, 16:07

-Jah, hát igen, sokkkkkkkal hidegebb, na hagyjál! - Nevetek, nem, nem, nem vesz rá.
-Akkor innen van az ellenállhatatlan charme-od! Üres fej... kocka has... - Mutogatom is, nyelvet öltök, tudom, hogy nem üres fejű, nem ver át.
-Hát de akkor légy türelemmel, a csúcs messze van. Nem most másszuk meg. - Lehet egyszer viharba keveredünk, de nem most. Egy hét alatt nem tapasztalunk meg mindent, ha már jön a tanársággal, legyen türelmes diák!
-Szigorúbb is, csak még nem tudod! - Nevetek, mintha bármitől is eltilthatnám, komolyan.
Elmosolyodom, hogy átkarol, hogy szeret. Bele is halnék ha utálna... de valahogy mégis szégyellősebb maradok mint szoktam, csendesebb, csak mosolygok örömömben. Kissé félek, talán, mikor múlik el nála. Annyiszor bántom, pedig nem is akarom!
-Inkább azon törd magad, hogy jobb legyél, úgy játszol mint egy ötéves, esélyed sincs! - Fellengzősködöm, direkt gonoszkodom, ne bízza el magát, nehéz ellenfél vagyok ám!
Aztán minden magabiztosságom tova tűnik, mert letarol, szó szerint, ott van felettem, megpuszil, simogat. Halkan szólalok meg egy idő után, hogy vegye észre, nem jó ez így. Fel is pattan, nem tudom mi fáj jobban: hogy tényleg neki ilyen könnyen megy és ennyire nem vagyok rá hatással, vagy hogy én vagyok ennyire gyenge. Mindegy, amíg utóbbi fennáll, a saját hülyeségeim és nem odavaló érzelmeim, csak magam korholhatom. Lassan feltápászkodom, leporolom magam.
-Persze, persze, jó ötlet! - Mosolyodom el, gyorsan legyűrve minden hülye érzést. Össze kell szednem magam.
-Ne hagyd itt, vehetnénk másikat. Rosszabb vagy mint egy gyerek, aki szanaszét hagyja a játékait, hm? - korholom, de igazából nem is, mert kedves a hangom. Meg fogok bolondulni. Ameliánál is el kell nyomnom, Joshnál is... Henry el is ment, azóta boldog igazán. Azt hiszem, nekem ez nem megy... de volt már rosszabb is, megoldom valahogy. Mindig megoldom, igen... el is indulok utána a domb teteje felé, rendezem magam, van benne rutinom, ez a szerencsém. Újra mosolygok, mint a borulás előtt, nem engedem meg magamnak, hogy lássa, kettőnk közül az egyik igenis gyenge...
-Ha ennyire tetszik a sebesség, kipróbálhatod a hódeszkát is. A gördeszkázás hogy megy? - Igen, igen, erre kell fókuszálnom, hogy minél több jó emléke legyen, azért hoztam el, hogy minden havas cuccot kipróbáljon. Csalódnék (megint) magamban, ha felületes munkát végeznék.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Hétf. Feb. 08 2016, 15:30

Nevetek rajta, ahogy beszél, nagyon vicces. De csak oltom tovább.
- Ne mán', tele van vízzel! Különben hogy nőne a szőrzetem ilyen gyorsan? - forgatom a szemeim. Valami csak van benne! - A hasam..., ah, csak jó redőzete vana bőrömnek- nevetek. Oké. Sokkal izmosabb, mint néhány hónapja, amikor felelőtlenül zabáltam Suzyval, és elhanyagoltam a mozgást.
- De nekem nem is az a csúcs kell! Csak egy kis vihar!- mutatom az ujjaimmal, hogy milyen kicsike. (Még mindig gyerekhangon, durcásan). Mosolygok. Felvette a tanár szerepét. Játszik ő is. Imádom!
- Jaj, dehogynem!- ez most komolyabban hangzik. Pontosan tudom, mennyire szigorú. Iszom a levét, több hónapja már, és most sem akar olvasni a jég. Ja, hogy ez Alaszka? Akkor legközelebb a trópusokra megyünk.
A szeretetmnek így is adok jelet, de most félszegebbnek tűnik, mint tegnap, ezért nem erőltetem az ölelkezést. El is bizonytalanodnék, ha nem kapnám el a mosolyát. Mi van vele?
- Szóval ötéves!- hőkölök hátra, miket nem mond. De ha én ötéves vagyok, ő nem liliomtipró? Hajaj! Inkább magamban tartom, ami eszembe jutott; ez a téma most nem szerencsés közöttünk. - Azért ne bízd el magad nagyon, tudod, mire vagyok képes, ha formában vagyok!- máris ugrándozni kezdek, és belebokszolok a levegőbe, mintha edzenék. Ez igazi kihívás! Tétje is van! Naná!
Némi csúszka után ismét a hóban fekszünk. Nosztalgikus érzések öntenek el, amiből ő térít észhez (megoint), szóval felugrok, mint aki rossz fát tett a tűzre. Talán így még orvosolható a kár, amit okoztam. Gyorsan alkalmazkodom, igyekszem olyan dolgot kitalálni, ami Sebastiannak is kedvére van, és próbálok túllépni azon, mekkora állat vagyok.
Sebastian örömmel helyesel, aztán megdorgál, hogy elhagyom a cuccaim. Pedig nem is hagytam el. Nem vagyok rendetlen, tudja ő is, csak... feledékeny. Nem csoda, ha azt sem tudom, hol vagyok... Ránézek, mert a fejmosás azért enm olyan durva. Mosolyog, mégis olyan.. fura. Mintha nem is itt lenne lélekben. Ismerős az érzés. Nem teszem szóvá. Legalábbis most még nem.
- Hát, deszkáztam már, de régen, és akkor sem voltam kimagasló tehetség. Tudom hajtani magam, tudok kanyarodni és kb ennyi- a trükkökig már nem jutottunk el. És hiába beszéltünk erről még valamikor a barátságunk kezdetén, ő sem tanítgatott. Pedig tervezte!
- Ha mutatsz néhány dolgot, esetleg megpróbálom, de csak úgy diákosan... ki ne nyírjam magam! - Suzy megölne. Lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magamra. Lehet, Elee is. Kinek a vérét szívná folyton?
Felhúzzok a szánkót, vissza is adjuk. Egyenlőre szánkózásból elég volt. Bemegyünk a faházba (ami nem olyan kicsi, hogy bódénak lehessen hívni). Kandallóban ropog a tűz, fából készült bútorok várják a pihenni/melegedni vágyókat. Csak egyvalaki áll a pultnál, így odamegyünk mi is, hogy megrendelhessem a forró italokat.
- Mit iszol?- kérdem Sebastiant, és azt fogok kérni is. Valószínűleg úgyis mindent megkóstolunk. Idővel.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Hétf. Feb. 08 2016, 18:57

-Az a napfény hatása, semmi köze a fejedben lévő káposztalének! - Hülyéskedem, ha már ő is. -Ilyen redőzet kéne nekem is... ha ez csak redőzet! - Röhögök, én sokat teszek érte, hogy olyan maradjon amilyen, de ha egyeseknek ez csak úgy adatik... hááááát. Persze röhögök.
-Pfff, akkor sem. - Vigyorgok, komolyan mondom kéne valami 4d-s film egy viharról, elég lenne az.
-Az csak a jéghegy csúcsa Joshom. - Eszembe sem jut a mostani állapotokat idesorolni, hát azt ő kezdte, én csak következetes vagyok.
-Jah. És kislááány. - Teszem hozzá lelketlenül, mert nem mondtam hogy kisfiú!
-Hm, hát, épp ezért nem félek! - Vigyorgok, rohadék vagyok, de legalább felszívja majd magát. Már el is kezdte, hogy Rockyt játszik.
Aztán lesz a kis affér köztünk, de mintha nem is itt lenne, úgy szólok neki zavartan, persze rögtön tovább lép... össze kell szednem magam, nincs mese. Tudom, hogy magamnak köszönhetem, amit, így nem rontom el az ő örömét is, inkább megyek vele valami forrót inni és azon kezdek agyalni, mit kéne még vele kipróbáltatni.
-Hát akkor lehet kicsit nehéz lenne, de kipróbálhatod, ha akarod. Segítek az elején. - Már a hódeszkában, én sem vagyok profi, de könnyebb pályákon ment anno a lesiklás.
-Azt nem hagynám, halállejtőre nem viszlek! Szigorúan kék pálya, semmi más! - Alap, csak hogy kipróbálja, milyen is az.
A házban kiráz a hideg, érzem vizes a fejem a hótól.
-Nem is tudom... egy tea jól esne. De te ihatsz forralt bort is. - Hívom fel rá a figyelmét, mert attól hogy én vezetek, ő még ihat.
Aztán ha megvan mit kérünk le is ülök az egyik asztalhoz, leveszem a kesztyűt, átdörzsölöm az ujjaim, azok így is átfagytak azért. A hajamba is kicsit beletúrok, bár jól fésültebb nem lesz persze, csak megigazgatom. ---Korcsolyázni korcsolyáztál-e már jégen? - Azt is ki kell próbálni, az is teljesen téli buli.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Hétf. Feb. 08 2016, 19:59

- Mi vagy te, kertész? Őstermelő?- napfény, káposztalé. Naná!
Aztán csak vigyorgok, mint a jóllakott macska, hogy nekem genetikailag kockás a hasam (Nem, dehogy!)
Lefele görbül a szám, hogy még csak egy ici-pici viharba sem mehetek el (be). Pedig azt hittem, itt majd mindent kipróbálunk, ami a hóval, hdeggel kapcsolatos.
- Óóóóó....- kissé összeszorul a torkom. Milyen megszorítások jönnek még?
- Elővegyem a cuki-hisztis Johannácskát?- na ne, ne akarja, hogy átmenjek kislányba. Ahhoz most kissé borostás vagyok.
- Pedig jól tennéd!- igaza van, én könnyen felszívom magam. Amúgy is maximalista vagyok, ha az a cél, hogy egy hócsatában bírjam szuflával, bírni fogom.

Időutazásban van részem, és fogalmam sincs, mikor kezdődött vagy meddig tartott. Attól való félelmem azonban, hogy megfázik/zunk, észhez térít, mintha bolha csípett volna meg. Felugrok, és összeszedem a szánt, elhagyott (?) kesztyűt, Sebastiant, elvégre ő lett totál havas (és vizes), neki valóban van oka félni, és tegnap se igazán vigyáztunk magunkra (ami megint csak az én hibám volt).
- Hát persze, próbáljuk ki, ki tudja, mikor leszek megint hóközelben?- nyitott vagyok és kíváncsi. A szánkózás is bejött, semmi okom attól tartani, hogy bajom eshet.
- Kék lejtő... Azt jelenti, tanulópálya?- mintha hallottam volna ilyesmiről. - Ha nagyon belejövünk, válthatunk merészebbre, mint a szánkóval is, nemde?- vigyorgok. Remek ötletnek tűnik.

Beérünk a pihenőbe. Két teát veszek, jó nagy adagot. Nekem sem kell a bor, jó ideje nem iszok egyedül...
Sebastian helyet foglal, próbál szárítkozni. Vele szemben ülök le, tolom elé a forró italt. Az asztalon van cukor, teszek is a saját poharamba néhány kanállal, aztán csupasz markaim közé veszem a bögrét. Jó meleg.
- Sosem volt korcsolyám- ingatom a fejem. Ez így arra is válasz, koriztam-e valaha. - Gondolod, azt is ki kéne próbálni? Te tudsz korizni?
Ahogy kezdek átmelegedni, leveszem a kabátomat, sálamat is. Magam mellé teszem a padra. A csontjaim még hidegek, nem egészen olyan így melegedni, mint a forró fürdőben, de nem vagyok elégedetlen a helyzettel. Most a tea segít, hogy belülről is át tudjak melegedni.
- Nem vagy jól Fázol még?- kérdem Sebyt, mert ő még mindig magán tartja a kabátot. Kicsit aggódom érte. Az arca még mindig nagyon piros, pedig már nem csípi a hideg.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Hétf. Feb. 08 2016, 22:01

-Szőrgondozó kisiparos. - Pödröm a nem létező bajuszom, minden vagyok csak szóros nem. Lehet van bennem indián gén vagy ilyesmi...
-Hmmm... - Ez megfontolandó, hisztis Johanna... érdekel!-Kénytelen leszel, de a siker akkor sem garantált a számotokra! - Vigyorgok kegyetlen, a borostája sem zavarna, úgy is pillogna meg nyafogna nekem.
-Júúúj de nagyon féééélek! - Öltök rá nyelvet, cukkolom a végletekig, hócsata maratont nekünk!

-Eljöhetünk még. - Mindent félretéve, szívesen telelek vele. Max akkor két ágyas szobát fogok kérni és ennyi.
-Az a síelésél a legkönnyebb pálya, igen. Rendezett, takarított, kizászlózott, egyszerű. Az a kék. - Mosolygok rá, kis egyszerű pályácskák a kékek.
-Azért a hódeszka nehezebb, majd meglátod! - Nevetek, hogy rohan előre, pedig még azt sem tudja milyen!

Leülünk, rendbe szedem magam, megköszönöm hogy hozta a bögréket. El is veszem a sajátom, de én üresen iszom.
-Az nem gond, bérelni is lehet. Aha, tudok. Gyorsítani, lassítani, forogni... egyebet nem, örültem, ha nem mentem senkinek míg száguldoztam! - Nevetek, úristen mekkora seggeseket levágtam a jégre!
-Jah... nem, csak jól esik a meleg. A kabát is melegít, a tea is. De mindjárt leveszem, tudom, tudom, megbetegszem ha rám melegszik. - Mosolyodom el, majd lustán lehámozom magamról, a sálat is. Beleszürcsölök a teába, óvatosan körbenézek hányan néztek ezért hülyének, majd vállat vonok, szürcsölök még egyet (rohadt forró a számnak még), aztán lenyalom a szám, hűtöm, így is megégettem.
-Ezzel várok még kicsit... - Vigyorgok, mohó voltam.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Hétf. Feb. 08 2016, 22:34

- Elég rosszul végzed a munkád, heverom- nevetek rá. Ha legalább bajusza vagy borostája lenne!
Némi előtanulmányt kéne folytatnom, hogy hisztis kiscsajt tudjak alakítani. Megvonom a vállam.
- Akkor várj még egy kicsit...- és kacsintok. Bevállalom a kedvéért, de nem nyilvánosan csinálok magamból bohócot.
Olyan idétlen a vigyora, olyan szerethetően idióta, legszívesebben máris megdobálnám. De még nem vagyok kész. Ha kihívás, komolyan kell venni! Úgyhogy úgy nézek rá: "most még megúsztad, de csak vigyázz!" Ebből csak annyit lát, hogy a mutatóujjam billegetem. De jól ért már engem, beszélni se kell. Többnyire.

- Mikor? Az idén már van programunk... A kenuzás, pl...- nézek rá, kicsit eltűnődve. Nem várhatom el, hogy minden szabadságát velem töltse. De ezek nem egynapos kiruccanások.
- Aha, értem- így gondoltam én is. Megvan ennek a módszertana, sejtettem én.
- Gondolom, ha azon nem ülni kell...- kuncogok. Képzelem, hogy jobban számít az egyensúlyérzék, de azzal nem volt gondom soha. Remélem, itt és most se fogok beégni.

Én jó cukrosan iszom a teát, Seby üresen. A szürcsölésre néhányan felkapják a fejüket, pedig szerintem nem is volt hangos. Csak nevetek rajta. Hihetetlen, milyen szokásai vannak.
Bent már a korizásról beszélünk. Csodálkoztam volna, ha ezt nem próbálta volna. Hitetlenkedve rázom a fejem.
- Igen izgalmas lehetett a fiatalkorod, hogy ennyi mindent kipróbálhattál!- én annak is örültem, ha kimehettem egy keveset játszani: kosarazni, focizni... Bár leginkább az olvasással töltöttem ki a legtöbb szabad időmet.
Nem tudok olyan sportot kapásbólmondani, amit már e próbált volna a barátom (az egy kenuzás kivételével)
Még mindig nagkabátban ül, pedig érezhető ameleg. Ki van pirulva; már a domb aljában feltűnt, de most megfordul a fejemben, nem lázrózsák-e... Azt mondja, jól van, és nekivetkőzik.
- Persze, csak óvatosan...- nem kell kapkodni. Én fakír vagyok. Tudjátok, valaki forrón szereti...
Iszogatom a teámat, nézelődök, élvezem a meleget, ami egyre inkább szétárad a gyomromban is.
- Tudom, hogy az előbb én szüttyögtem, hogy fáradt vagyok, de ... Ha úgy érzed, jól esne egy kis pihenő, nem fogok Johannázni, hogy maradjunk.
Szokatlan, hogy ennyire szótlan. A vállai is előre vannak esve, ettől ráadásul kicsinek is látszik. Ugye, nem lesz beteg? Ha nem is érhetek hozzá, azért a rezgései még eljutnak hozzám. És azok most nagyon erőtlennek tűnnek. Vagy énbennem ment fel az adrenalinpumpa?

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Hétf. Feb. 08 2016, 22:54

-Hát dehogy is, nézd, én a fejemre összpontosítom a sajátom, milyen dús, milyen fényes, milyen puha és hullámos! - Túrok a hajamba, majd röhögök.
-Ó, türelmesebb vagyok mint Buddha hallod! - Ezért megéri vári, komolyan. Elégedetten vigyorgok, elszánt feje van, de bölcsen nem most kezdeményezi az epic csatát.

-Lesz még tél idén. - Igazából tél sem kell, a kenuzás meg nem zárja ki. Tudtommal nem.
-Nem, nem egészen, ülhetsz is, de akkor a deszkások nem csak hóval fognak megdobálni, elhiheted! - Vigyorgok, szerintem amivel érik mit csinál a deszkával.

Szörnyű mennyi cukrot tesz a teába.
-Nem lett volna egyszerűbb, ha a cukortartóba öntöd a teát? - Nézek rá amolyan uhh... az már szirup lett haver fejjel.
-Henryvel mindent amit csak lehetett. Azt is amit nem mondjuk. De halálra is untuk volna magunk, legalábbis Henry, őt nem kötötték le a múzeumok és hasonlók, engem legalább lefoglaltak ezek is. - Nem vitás, jó volt ezeket kipróbálni.
-Késő... - Mondom az óvatosanra, már megégettem a szám, hiába szürcsöltem. Ilyen az én formám. Közben levedlek, de már nem fázom legalább.
-Johannázni? Szegény, ez lett az új fogalom a hisztire? Ejj, még a végén csúfosan megtréfál téged, ha rossz vagy vele! Most pihenünk nem? Amúgy... van kedvem még deszkázni, korizni. Úgy is idő mire én ezt megiszom. - Mosolygok, túl forró a tea. És igen, szótlanabb vagyok. Nem a mozgásban fáradtam el, hanem a belső frusztrációim fárasztanak, na meg hogy alig aludtam az éjjel. Lehet elérkeztem a napom egyik holt pontjához. De elaludni nem fogok, annyira nem kényelmes ez a lóca.
-Van valami kívánságod amúgy, amit kipróbálnál? Nem igen mondtál semmi konkrétat, pedig biztos eszedbe ötlött valami időközben. - Faggatom, hátha mondd valami izgalmasat.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Kedd. Feb. 09 2016, 00:11

- Mindig oda voltam a hajadért, szó se róla...- mondom elmélázva. De tényleg!
- Nem ígérek érte rózsát, az csak a mesében van...- nevetek.

Nem érti, mire célzok, de mivel jó a hangulat közöttünk, nem fogom elrontani. Tudja jól, hogy szívesen vagyok vele, és úgy formálom a szabadidőm, ahogy neki jó (mert így egyszerűbb). Szóval nem rajtam áll, hogy mikor hova megyünk.
- Na jó, na jó, nem is gondoltam ülve lecsúszni rajta!- bár miért ne? Vagy inkább hason?

Nem iszom szörnyen édesen a teát, de szeretem, ha édes. Legalább van valami íze, mert ez úgy tűnik, feketetea és nincs benne gyümölcs (azt nem cukrozom meg)
- De ennek semmi íze...- forgatom a szemem. Mintha nem ismerné a teázási szokásaimat.
- Nekem is jól jött volna egy hiperaktív tesó, nem lennék ilyen beszűkült!- nyújtok rá nyelvet. Magammat gúnyolom, csak így jön ki.
- Fáj?- csak megégette a száját, ej! Messziről szemlélem, látszik-e rajta sérülés. Nem venné jó néven, ha közelebb hajolnék, az fix.
Nevetve bólogatok, hogy kitalálta, mire gondolok. Mégis, hogy hangzott volna az én számból az a szó, hogy hiszti? Így csak mi ketten tudjuk, miről van szó.
- Nyugi, kordában tudom tartani a kiscsajt- mondom nagy mellénnyel, magabiztosan, mintha valóban egy harmadik személyről lenne szó.
Fáradtnak tűnik, kicsinek, levertnek... betegnek.... De amikor azt mondom, pihenhetünk, ha igényli, leráz.
- Oké, jól van...- egy pillantra szemezek vele. Aggódom.
Aztán ő is a bögréjéhez menekül, én is látnivalókat keresek magamnak, amíg hül a teám (bár én szeretem forrón is. Biztos szőrös a nyelvem, hogy nem éget)
- Mindent egy napra akarsz bezsúfolni? Igazából a szánkót sem untam még meg, remek kikapcsolódás, tetszik!- úgyhogy csak rángatom a vállam- Még nem gondolkodtam.
Azaz igen, de nem olyan tevékenységet találtam ki, amit el lehetne intézni 10 perc alatt... Ha már itt vagyunk, ahol vannak befagyott tavak... Kipróbálhatnánk a jéghorgászatot. Biztos lehet bérelni pecabotot is... Meg tudnám mutatni, mit tudok, ha pecabot van a kezemben...

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Kedd. Feb. 09 2016, 21:26

-Mintha neked nem lett volna hosszú soha, úgy mondod! - De komolyan, az övé is ilyen volt, ilyen is. Mióta levágatta szerintem jobb mondjuk, de ez az én véleményem.
-Nem is kell, szúr meg minden... - Nevetek, nem vagyok annyira virágos. Egy kertben szép, kellemes, de a vázába nekem jó a mű is.

Nekem szörnyen cukros a teája, idáig elérzem a feloldódott cukros gőzt. De mivel én az összeset üresen iszom, nem nehéz.
-Már hogy ne lenne íze?! Csak a cukortól semmi nem marad belőle, édes víz marad a helyén. - Sóhajtom, ő is ismeri én hogyan iszom a teát. Ebbe elférne még egy kis tejszín, de nem kérek, nem teázó ez, még a végén hülyének néznek.
-Nem is vagy beszűkült! Amúgy jah, szerettünk csavarogni. - Igaz, nem mindig volt így, egy ideig csak a négy fal szinte, de... kellett a gyógyuláshoz.
-Hamar elmúlik. - Legyintek, hogy nem számít, kicsit éget, de elmúlik, mert nem vészes. De tény, jelen helyzetünkben nem örültem volna ha közel hajol, nem tudtam volna vele mit kezdeni. Reflexből így is kissé hátrébb dőlök, nem csak mert így kényelmesebb.
-Biztos vagy benne? Szerintem egyre inkább érvényesíti az akaratát, a vihar miatti durcád is... hmmmmmmm... - Somolygok, tudom, hogy csak játék volt, de ez is az.
Nem vagyok teljesen felhőtlen, de csak mert folyton nehéz helyzetbe hoz. Engem ez leterhel, ha ő nem is tud róla.
-Most van a holt pontom, majd tovább lendülök. - Fogalmam sincs mikor van, de akár most is lehet, nem biztos hogy ferdítek. Látom aggódik, de ő azt hiszi álmos vagyok, az a bajom, nem más, hát baromi felesleges belemenni az egészbe. Részéről amúgy is lezártnak éreztem mindent.
-Nem, de hát hosszú a nap, este sem kell korán lefeküdni, csak ha akarunk. Ejj, kezd el, segíthetnél kicsit, mert a végén ha a fejemhez vágod, mik maradtak ki, nem fog izgatni, szívtelenül a fejedhez vágom majd, hogy te nem szóltál! Hm? Na de akkor még szánkó, meg hódeszka. És akkor kori? - Ha már ennyire nem mond mást, kénytelen vagyok rögtönözni. Annyira precízen én sem találtam ki a heti tervet.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Szomb. Feb. 13 2016, 22:15

- Teljesen félreértesz...- ingatom a fejem. Semmiféle összehasonlítás nem volt a fejemben. Odavagyok a hajáért, sosem csináltam belőle titkot. Ennyi. Az egésznek semmi köze az én hajamhoz. Semmi.
- Pha...- Fújok egyet. Úgy látszik, ma nem tudok jól szólni. Szúr a rózsa tövise. Mintha ez is az én hibám lenne. Mindegy. El kell lazáskodni mindent, sokszor kaptam már ezt a tanácsot. Most legalább gyakorolhatom.

- Jaj, ne kötekedj már...- kérem tőle. Eddig sosem szólt bele, hogy iszom a teát. Miért most kezdi el? Csakazértis pakolok bele még cukrot!
Jobb, ha dumálunk valami másról, legyen az Henry, vagy a gyerekkor, csak... megdermeszt ez a távolságtartás. Az igazat megvallva, össze vagyok kicsit zavarodva. Ha bevállalta, hogy együtt töltünk egy hetet, számítania kellett volna rá, hogy együtt leszünk az idő nagy részében. A közös tevékenységek egy része azonban egyértelműen feszélyezi (amik eddig sosem), talán ennek tudható be, hogy beleköt bizonyos tevékenységeimbe (amiket eddig is csináltam)
Maradok három lépés távolságban, akkor is, amikor láthatóan megégeti magát. Újabb hideg tőrdöfés, ahogy hátrébb dől, mintha ezzel is jelezné szándékát, maradjak távol. LAZÁN! NYUGI!
- Újra és újra...- ugyanaz a lemez. Hányszor veti még a szememre? Nem ő mondta, mindent kipróbálhatunk? Egy picike vihart akartam, ő abból is nagy ügyet csinált. Különben is, mi garantálja, hogy a következő napokban lesz vihar? Semmi. Majd beülök egy 4D-s moziba, és megtapasztalom, milyen a hóvihar, ha ilyen... nyuszi. Igyekszem mosolyogva befejezni- ... próbálkozni szabad, nem? - de aztán inkább a csészémbe bámulok.
- Jah, holtpont. Nekem is szokott lenni, ha hajnalban kelek, vagy rosszul alszok- emelem rá a tekintetem, mintha olvasni akarnék belőle. Hiszen mikor felébredtem, már ébren volt. És ugyan láttam, hogy aludt az éjszaka, de nem tudom, hogy mennyit. Vajon kialvatlan?
- Nem fogom rád erőltetni, hogy pihenj, ha azt mondod, ezen gyorsan túllendülsz. De nem várom el, hogy maximálisan kitöltsd minden percemet. Ha elvagyunk a szálláson nyugiban, nekem az is megfelel. Majd kimegyek a teraszra, vagy sétálok egyet a városban és fotózkodok, hogy ne zavarjalak...- ajánlom, kedvesen. Nem akarom lerázni, de ha egy kis magányra van szüksége, az is megoldható. Most mintha egymás agyára mennénk.
- Oké. Gondolkodom...- hagyom rá- Kipróbálhatjuk a hódeszkát, de a korizást hagyjuk meg holnapra- ajánlom.
Szó, mi szó, egy kicsit lehangolt. Persze, ez csak egy pillanatnyi hangulat, és meglehet, valóban csak annyi az oka, hogy nem vagyunk most egy hullámhosszon. Ha a deszkával éppen úgy lehet hülyülni, mint a szánkóval, talán ez a síri hangulat is elillan, ami most körbeleng bennünket. Vágyakozón nézek kifelé. Mi romlott el? És persze: mit rontottam el?

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Szomb. Feb. 13 2016, 23:36

-Tényleg? - Döntöm félre a fejem, mert akkor nem értem.
Nevetek, hogy paffog, nem kértem virágot az öltözőmbe, szóval nem gond a dolog.

-Ez nem kötekedés, puszta jó tanács! - Szinte fizikailag fáj, hogy még cukrozza, de már csak nevetek. -Teh... ha tudom, hogy Johannának megvan és kívánja az édeset, veszek neked cukorkát! - Cukkolom, mert komolyan, rossz nézni hogy mennyire túlédesíti.
Aztán nem érti a viccet, hogy cukkolom Johannával, magára veszi. Sóhajtok, hagyjuk is inkább, majd bólintok hogy próbálkozni szabad, csak magamban teszem hozzá, hogy nem mindig érdemes... ugye. Én is próbálkozom, de feleslegesen sokszor, úgy érzem.
-Jah, jah, nekem van amúgy is. - Nem akarom, hogy leolvassa rólam, alig aludtam, mire lenne jó? Nyaralunk, ő nem látott még havat, inkább próbáljunk ki mindent, nekem is jobb kedvem lesz tőle.
-Pff... olyannak ismersz aki a szobában ücsörög, ha mászkálhatna is? - De komolyan. Jó persze ha épp nagyon rossz passzban vagyok élni sincs kedvem, nem hogy mászkálni de szerencsére ott még nem tartok. Fáj ami van, de Amelia is megedzett most... nem lehet mindig az amit én akarok, én tervezek el. Ennyi.
-Jól van. Akkor az holnapra marad. A korizás mellett meg elmehetnénk majd nézelődni a városba is, ha van kedved. - Vetem fel, a magam részéről most elvagyok azzal, hogy igyam a teám, főleg mert látom, már menne ki. Ő még be sem jött volna szerintem, csak miattam ittunk valamit. No sebaj, megiszom és mehetünk, tíz perc nagyjából, aztán ha ő is megvan, akkor mondom menjünk és megtanítom kinn a deszkát.
Úgy is lesz, kibérelek kettőt, a szánkót visszaadtuk már, (ha nem majd most) és mutatom Joshnak hogyan álljon rajta, hogy fékez, hogy gyorsít, hogyan tartsa meg az egyensúlyát. A könnyű pályán én le is siklok, nekem van múltam ebben is, szóval csak azért nem esek pofára. Persze a másik oldal már nem menne, maradjunk annyiban.
Ezzel elbohóckodunk egy jó darabig, de ha gondolja, akkor arra szintre felhozom amin én vagyok. Nem sok, de magabiztosan le tud csúszni, gyorsan is.
Aztán elhívom vacsorázni is, beülök vele valami kellemes, de egyszerű vendéglőbe, hogy együnk, mert az ebéd is csak pár falat volt, szinte semmi.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Feb. 14 2016, 00:55

- Mindig is szerettem a hajadat. Szeretem bele mélyíteni az ujjaim, fésülgetni...- vállat rántok- Ez nem olyan, mint a sajátom. Az utóbbi időben amúgy is mindig csutkára van vágva, mert azt mondjátok, férfiasabb így.


Csak bólogatok. Fölösleges lenne arról vitát nyitni, hogy ami neki jó, az nekem  nem, és fordítva.
- Még nem késő!- nevetem el magam. Vegyen nekem cukorkát, hátha én is jobban leszek tőle!
De aztán elborítják a felhők a fejemet, és nem tudok tisztán gondolkodni.
- Nocsak, te is emberből vagy?- nem szégyen az, ha kimerül az ember, csak be kell vallani.
- Tudom, hogy felturbózott Duracell nyuszi is tudsz lenni, de a passzív pihenés is hasznos- nézek rá, félredöntött fejjel. Csak mert pihenünk néhány órát, nem csúszunk le semmiről. A város nem szalad sehová.
- Oké, szuper lesz!- mondom lelkesebben. Szívesen ismerkedek a várossal is. Egészen másmilyen, mint LA, és a szülővárosom. Már eddig is tetszett, amit láttam. Igazából az emberek is. Olyan sokfélék!
Elgondolkodva nézek kifelé az ablakon. Fura ez az egész nekem. Még azok a dolgok sem működnek, amik tegnap vagy a múlt héten igen. Lehet, hogy tényleg hisztis vagyok, mint egy nő? Megkísért engem Johanna szelleme, kár volt megidézni. Egyik gondolatból jön a másik, különös asszociációkon keresztül. Felidézni se igazán lehet. Észre sem veszem, mennyi idő telt el, mikor Sebastian jelzi, hogy mehetünk. Bólintok.

A deszkázás aztán lassan ugyanolyan hangulatba csap át, mint a szánkózásnál. Hatalmasakat nevetünk, hogy mekkorákat bénázok, mert kezdetben biztosan kisiklik alólam a deszka. Én meg szaladok utána, és a lendülettől megtanulok repülni is. Hoppá. De az elszántságom sokkal nagyobb, mint a kudarctól való félelmem, így újra és újra  nekiesek, és addig csinálom, amíg le nem tudok csúszni teljes bizonyossággal a szelídebb lejtőn. A trükközés azonban ma nem fog menni. Örülök, hogy a kanyarodást el tudtam sajátítani nagyobb sérülések nélkül.
Hulla fáradt vagyok, mire befejezzük. Csúsznék még, de reszket már a lábam, és Seby az, aki leállít. Így már nem veszélytelen a csúszás. Rá tud beszélni, hogy menjünk vacsorázni, mert ha belegondolok, korog a gyomrom. Hogy nem vettem eddig észre, hogy éhes vagyok? Leadjuk a deszkákat, összekapjuk magunkat, aztán autóba ülünk. Talán idefelé jövet nézte ki, de konkrét helyre visz.
Tetszik a hely. Családias, csendes. Úgy beszéljük meg a napi eseményeket, mintha nem is lettek volna kellemetlen percei. Inkább nevetgélni próbálunk, a nap kedvesebb emlékeit felidézni.
- Tudod, mit felejtettünk el?- csapok hirtelen a homlokomra- A Hóbarátunknak barátnőt építeni!
Teli hassal és hulla fáradtan együnk vissza a szállásra. Most nem vagyok átfagyva, sőt kifejezetten melegem van és el vagyok pilledve, így a fürdőben előre engedem Sebastiant, addig a kandalló előtt dőlök el, és olvasok egy kicsit. (Míg ki nem jön)

//Én is sűrítettem egy kicsit, ha nem baj//

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Feb. 14 2016, 01:19

Kicsit meglepődöm, hogy ennyire tetszene neki a hajam, de mosolygok az övé miatt.
-Hidd el, sokkal jobb így a hajad. Jobban kiemeli az arcod... - Vagy hogy kell ezt mondani, így sokkal férfiasabb és jobban kiemeli a szemét is szerintem, meg úgy az egész arcának teret ad. -De amúgy... fésülgeted amikor szeretnéd... - Sütöm le kicsit a szemem szégyellősebben, basszus, miket ki nem vált belőlem. De ha tetszik neki... szereti... én is szeretem ha csinálják nekem, szóval... bár később, mikor valóban fésülgetni fog nem kicsit zavarba hoz vele, maradjunk annyiban.

-Áhá! Szóval kérsz! - Mintha valami bazi nagy titokról rántottam volna le a leplet, jelen esetben, hogy kívánja az édességet.
-Pf, mikor mondtam hogy nem? - Forgatok szemet, ezt meg honnan vette a szentem? Sosem mondtam hogy valami emberfeletti izé lennék. Bár tény, elég emberfelettinek érzem, hogy mennyire vissza tudom fogni magam vele szemben.
-Majd este korábban alszunk, ennyi. - Vonok vállat, ma szerintem ha akarom, ha nem, elnyom az álom. Akkor legalább mocorogni sem fogok, végtére is ha totál kimerült vagyok meg se moccanok míg alszom.
-Nah, vegyünk majd valami szuvenírt is a csajoknak! Én veszek Reevenek is. - De csak hogy ne higgye, elfelejtettem.

Kinn már jobb a hangulat, leköt minket a tanulás. Néha nagyon kínos fejet vágok, mekkorákat nyal a hóban, de mivel nem beton, nem izgulnom halálra magam. Néha én is esem, ha megdob egy bucka vagy egy kő, de Josht nem érem utol így sem, hehe. Trükközni a hóban én sem tudok, csak gördeszkával, ezt mondom neki is, szóval azt max együtt tanuljuk meg a napok alatt. De tény, jól kimerítettem, én kevésbé fáradok el mert jobban megy, de mivel keveset aludtam, kb egy szinten leszünk vacsi előtt.
Jól átbeszéljük mi tetszett és mi nem, szerencsére könnyeden telik, ahogy a vacsora is gond nélkül lecsúszik.
-Ahh, bazz tényleg... nem baj, visszamegyünk még, majd akkor! Feltéve ha meglesz még. - Nevetek, kki tudja, ha vannak arra fele rombolósdit játszó gyerekek, akkor kevés az esély. De hátha szerencsénk lesz!
A szálláson bólintok hogy előre megyek fürödni, de hamar végzek, minden rutinból megy és el is feküdnék. Látszik is rajtam, hogy álmos vagyok, szólok is neki, hogy lehet aludni fogok mire kijön. Amikor bemegy én el is fekszem az ágyon oda ahol tegnap, a szélére, de tényleg nem kell sok hogy elnyomjon az álom. Hiába a sok szutyok a fejemben, azért nem lazsáltam egész nap, hogy bírjam még. Mire kijön én már szuszogok, de valahol nem is bánom. Ellenben este sem moccanok, mert kimerült voltam, nem is kicsit. A repülő utak után amúgy is fáradt szoktam lenni, azt is kipihentem most. Reggel hacsak ő nem jött közel, valószínű egyedül ébredek, de új szokást felépítve rögtön ki is kelek (mellőle) az ágyból, hogy menjek a fürdőbe (hacsak nincs épp ott). Azért ezt még szoknom kell, nincs mese... de majd ma korizunk és várost nézünk, az majd eltereli a figyelmem!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Feb. 14 2016, 01:53

- Oh, kössz!- adok a véleményére, hogyan hordjam a hajam, mit vegyek fel, stb. Sokkal jobb az ízlése, mint az enyém.
Kicsit hunyorogva nézek rá. Akkor még fel sem merül bennem, hogy  milyen hamar élek ezzel a lehetőséggel. Lényegében nem tudatosan beszéltem, és nem tudatosan cselekszem. Ezt nem értheti bárki.

- Egy próbát ez is megér, nem?- kérdem. Ha Johanna hisztis, és Johanna én vagyok, akkor Johannán keresztül én is jobban leszek, ha cukorral teli a szám.
- Te sosem vagy fáradt, sosem akarsz pihenni, mindig mozgásban vagy, egy perc nyugtod sincs...- sorolom. Most is. Pihenni jöttünk, és eddig csak éjjel voltunk az ágyban.
- Nem arról van szó, mikor fekszünk le. Arról, hogy megtehetnénk, hogy napközben is pihenjünk. Csak úgy...- magyarázom, mert úgy érzem, nem érti.
- Mindenképpen. Tervben volt- bólintok.

A nap további része gyorsan telik, sok eséssel, nevetéssel. De olyasmi, mint szánkózás közben, nem fordul elő. Nem kerül alám, még nagyon a közelembe se.
Vacsoránál a hasunkkal vagyunk elfoglalva. Beszélgetünk, általában jó dolgokról. Csak a hóemberünk maradt társ nélkül. Igazából én is, ő is, hiába vagyunk itt egymásnak.
- És kérjünk a konyháról répát.... az orrának!- ha már csaj, legyen benne valami vonzó. Nevetek.
Amúgy nem nagyon bízom benne, hogy másnapra meglesz még az "emberünk". De ha nem lesz meg, majd építünk másikat. Másik kettőt.

Az este rutinosan megy; ez a régi időkre emlékeztet. Csak az nem, hogy mire kijövök, alszik. Az ágy szélén. Odalépek hozzá, hallgatom szuszogásának ritmusát. Egyenletes, szabályos. Testét csak a tűz fénye festi. Kezemet a fejéhez közelítem, szeretnék belesimítani a hajába. De aztán meggondolom magam. Nem akarom felébreszteni. A lehető legkevesebb neszezéssel bújok be az ágyba. Úgy alszom, ahogy otthon szoktam, a párnát félig magam alá gyűrve. Nem kell sok idő, hogy elnyomjon az álom. Kimerült vagyok.
Reggel korán ébredek. Seby még alszik, ezért halkan mocorgok a szobában. A fürdőben öltözök fel, hogy ezzel se csapjak zajt, aztán leosonok az ebédlőbe. Nem nehéz rábeszélni a kisasszonyokat, hogy állítsunk össze egy reggelit két személy részére. Nem kérek szobaszervízt, magam viszem fel a reggelit a szobába. Míf Sebastian fel nem ébred, olvasok az ablak alatt. Odakint hétágra süt a Nap.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Feb. 14 2016, 02:04

-Mondod te, aki reggel is azt mondta, ő bizony nem aludni jött ide! Ha nagyon fáradt vagyok, úgy is ledőlök, hidd el! - Amúgy ez igaz, végtére is otthon is ez van.
-De hisz pihenünk. - Miért, most mit csinálunk? Vagy arra gondol szundítana egyet? Nem hiszem.

-Áh igen, majd veszünk valami boltban, ne viccelj! De akkor rögtön kettőt, vagy négyet, ha egyet-egyet is rágcsálnánk. - Mosolygok, igazi hóembert szeretne úgy fest, "rendes" orral.

Ami azt illeti kimerültebb vagyok mint gondoltam. Olyan mélyen alszom, hogy ha este megsimogat, vagy átölel sem keltem volna fel, de még reggel sem, hogy mozog körülöttem. Ugyan úgy vagyok, mint mikor elaludtam reggel is, el is leszek gémberedve ha magamhoz térek. De lesz az reggel 10 is, szóval bőven van ideje olvasni ami azt illeti... ám így hogy nincs ébresztő, a testem kihasználja az édes tudattalan állapotot. Már hét ágra süt a nap, mire realizálom csúnyán elaludtam. Érzem hogy el vagyok macskásodva, a hasamra fekszem és ropogtatom a hátam. Mivel nincs rajtam szemüveg, nem látok kb semmit sem. Hunyorogva próbálom kivenni a nagy pacák közül, vajon Josh alszik-e még, de esélyem sincs. A hajam is teljesen kócosan lóg az arcomba, de csak feladom és fekszem így egy kicsit. Ő észreveheti hogy felkeltem, mert nyöszörgök, ha halkan is. Kezemmel az éjjeli szekrény felé tapogatózom, kell a szemüveg, anélkül vaknak is elmegyek.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Feb. 14 2016, 02:21

- Nem alvásról beszélek. Passzív pihenésről...- eldőlni, olvasni, filmet nézni, zenét hallgatni. Mintha nem tudná. Mintha nem csináltuk volna már számtalanszor ezelőtt.
Felemelem a kezeim, tenyérrel feléje. Oké, feladom, jelenti. Erre már nem tudok mit mondani.

- Ah, milyen igaz, vehetünk is!- nem tudom, miért tűnt kézenfekvőbbnek kunyerálni. Talán viccesebb lett volna, de nekem így is megfelel. A cél a lényeg. Répa orra lesz a hóemberkéinknek! (Mint a mesekönyvekben)

Vacsora után rögtön hazamegyünk. Sebastian már alszik, amikor kijövök a fürdőből, így én is elfekszem, és hihetetlen gyorsan el is alszom. Reggel frissebben ébredek, mint Sebastian, ezért azt veszem a fejembe, reggelivel fogok kedveskedni neki, és tálcán felpakolva egy kis hidegtálat viszek fel narancslével. Egyedül nem kezdek neki, leülök az ablak alá olvasni, ahol betör a fény. Élvezem, ahogy melegít a Nap. Suzy jut eszembe, és a módszer, ahogy megtanított napozni (és amikor először leégtünk).
Arra leszek figyelmes, hogy Sebastian mocorog. Beteszem a jelölőm a lapok közé, és félre teszem a könyvemet. Szótlanul lesem a folyamatot, ahogy Seby nyújtózkodik, majd kutakodik a szemüvege után. Csak akkor szólítom meg, amikor már felvette.
- Ma megelőztelek...- mosolygós a hangom- Jó reggelt! Asztalon a reggeli!
Felhúzom a térdeimet, kezeimet arra támasztom. A hátamat pedig a szék lábainak (vagy a falnak).
- Hogy vagy ma reggel? Kialudtad magad?



_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Today at 12:52

Vissza az elejére Go down
 

Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 11 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next

 Similar topics

-
» Az első nap! ~ Josh && Suzy
» Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Világjárás :: Archívum-