Yvonne Norina Lynx
pillangókisasszony εïз
"A fényképen mindig két ember van. A fényképész és a néző."
Neme:nő
Kor: 19
Kar és Szakirány: Klasszikus Kommunikáció ~ Fotográfia
Évfolyam: 1.
Előtörténet:*egyke
*Ausztriából származik, egészen a gimnázium végéig ott élt/tanult
*anyja állatorvos, de Yvy 10 éves korában meghalt, pedig egyetlen támasza volt
*apja üzletember, ingatlanügynök, a ráhagyott családi vagyon mögé így jópár nullát pakolt
*de szemében a lány csak egy gyönyörű fegyver, tökéletes a vevők lenyűgözésére, elkábítására, a házak reklámozására, egyszóval üzlettárs csak kicsit másképp
*elköltözött 18 évesen, tehát még új itt Amerikában
*régi álma volt eljutni egyszer, mondjuk nyaralni, az Államokba, de beleunt a folyamatos bájolgásba így kicsit több időre jött el
*saját lakás
*egy kutya, Linda
*piszok gazdag, apja pénzének egy részét kapta csak meg, de ez is épp annyi, hogy nem kéne dolgoznia ha nem akar
*jelenleg még kicsit keresi a helyét, mert nem sok embert ismer errefelé
A karakter jelleme:Egy lány jön veled szembe, és már távolról látod rajta, hogy a művészetnek él. Nehéz róla levenni a szemed, mert van benne valami különleges, amit nem lehet pontosan meghatározni. Talán az európai virtus, ami úgy lenyűgözi az Államokban felnőtt embert, vagy esetleg a stílus, amit modell múltjából merített. Amint közelebb ér jobban szemügyre veheted, jobban elidőzhet a tekinteted hosszú barna haján, halványkék íriszén. Az arca nyugodt, és szelíd, ajkain halvány mosoly, mint mindig. Csak a szeméből olvashatod ki aktuális hangulatát. Sosem láthatod őrjöngve, ha ideges is mindig kimérten, hidegen, de tökéletesen nyugodtan tud vitatkozni, vagy akár a legaljasabb szitkokat szórni rád egy angyali mosoly kíséretében.
Majd amikor elhalad melletted megcsap valami finom édeskék virágillat, ami annyira jellemzi a lányt. Erről még akkor is megismered, ha a hátad mögé áll, befogja a szemed és meg sem szólal. Egyszóval leleplező egy illat ez, amit nemcsak a bőre, hanem a haja, a ruhái, egyszóval mindene áraszt.
És innentől kezdődik az, hogy megszólítod, és megismered. Az első pár szavából azt hinnéd, hogy visszafogott és zárkózott lány. Ami pontosan 20 percig tart, amikor is eldönti kedvel-e vagy sem. És ha előbbi, akkor nincs több titkolózás, felszabadul az arca, és rájöhetsz, hogy árad belőle valami bolondos gyermekiség, vadság, és meggondolatlanság. A veszély szeretete, a hatalmas bulikhoz való kedv. Minden, ami elüt az apja által diktált hivatalos felnőtt életnek.
Szerepjátékos példa:"Visszahúz, olyan gyengédséggel, és olyan odaadással, hogy jelen pillanatban meg sem bírtam mozdulni, csak hagytam magam, hogy beletúrjon a hajamba, és újból megsimítsa az arcom.
Talán erre vártam? Bár nagyon utáltam magam ezért de valahogy ez kellett. Szerettem volna odabújni hozzá. Szerettem volna megcsókolni, de nem mertem. Féltettem valakit, de nem őt, hanem saját magam. Tudtam, hogy Ausztrália varázsa alatt, könnyen túl tudtam ezen lépni, de most, ha még egyszer megcsal, akkor nem tudom, nem tudom túl élem-e? Féltem, hogy összetörik megint a szívem. Ami most olyan nagy hatással lenne rám, hogy még bele sem merek gondolni. Most nem kockáztathatok. Hiszen már láttam a tükörben a családom, akiken segítenem kell. De ahhoz, megint csak fel kell nőnöm. Nem... ez annyira ördögi kör.
Edward megszólal, ami végre visszarángat, és megint csak azon veszem észre magam, hogy a kezei között van az arcom.
Maradjak egy kicsit... úgysem lesz belőle semmi. Mondani akartam, hogy nem késett el, egy bocsánat megteszi, de tudtam, hogy nem így van. Tudtam, hogy Jey soha nem menne ki a fejéből, de egyet eldöntöttem maradok.
Szemeimet újra belefúrtam a szemébe, és csöndesen, szinte már suttogva mondtam.
-Ez nagyon bonyolult...-
És fejemet a mellkasára hajtottam, kissé bánatosan, színte már barátian hat. Mintha neki akarnám elmondani minden bánatomat. De nem, ezt most nem kell, mert pontosan tudja. Mégiscsak ismer, ha nem is annyira amennyire gondolom.
Maradok, de még nem tudom mi lesz ebből. Hogy fogom én ezt elfelejteni, vagy feldolgozni? De most, hogy hallom a szíve dobogását, amely színte egyszerre ver az enyémmel, már mindegy.
A könnyeimet alig bírom visszatartani, annyira keserédes ez az egész helyzet. De egyenlőre sikerül, még a kezemet sem húztam ki az ővéből. Csak hagytam most, hogy történjen az, amit ő akar. Nekem már mindegy. Már akkor elrontottam, amikor ide jöttem."
A játékos:
Nem szeretek magamról írni. Ha valaki kérdez nagyon szívesen válaszolok, de ilyenkor sosem tudom mit is kéne pontosan elmondani, de azért megpróbálom... Kedves szüleim a Nóri nevet adták nekem, 17 éves vagyok, szeretem az állatokat, a divatot, imádok sportolni, és körülbelül 3 éve szerepjátékozom. Remélem ennyi elég.^^
Kezdőlap 
Pént. Feb. 14 2020, 20:58 by 
Hátha nekem is bejönne egy kis plusz pénz 