Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Tévedések vígjátéka ~ Lia && Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Tévedések vígjátéka ~ Lia && Seby   Vas. Nov. 29 2015, 23:40

- De nem tudhattam, veled hogy lesz...- elvégre nem tudtam, hogyan fog reagálni, miután lefeküdtem vele. Mondani bármit lehet!
Fogalmam sincs, mi bennem az a gát, hogy beszennyezzek másokat az ismerőseim/szeretteim előtt. Nagy Fehérről senkinek nem mondtam el, mit is tett velem azon az éjszakán; még anyámnak se, pedig ő észrevett valamit. (Hogy napokig óvatosan ültem le vagy furcsán jártam...) Sebastiannak sem vallom be, nincs már jelentősége... Az is elég szörnyűséges, hogy kijátszott, becsapott, elárult...
- Tudom- billentem félre a fejem arra, amit Sebastian mond, és a füllentésre csak az ajkamba harapok. Ha tud színészkedni, ha nem, én nem vettem észre, hogy titkolózik. Nem is sejtettem, hogy rá van kényszerülve- Te is tudod, milyen út vezetett el odáig, hogy ... együtt legyünk. Bizalom nélkül nem ment volna- -erősítem meg újra.
Kuncogok, ahogy azt mondja, nincs gyereke. Mosolygok, hogy dicsekszik velem.
- Én is büszke vagyok rád, remek ember és csodás férfi vagy!- bent biztos lesz majd néhány lány, aki rögtön belezúg, ha meglátja. Hát még ha megismerik a stílusát is!
- Ne sajnáld, meglehet, így kellett lennie- utólag nem tudom, befolyásolta volna-e az estém. Ő maga mondta, ha nem látja, hogy elveszíthet, talán sosem döbben rá, mit jelentek neki. Mindent több szempontból lehet nézni. Itt vagyunk, együtt, ez a lényeg.
- Nem ijeszt meg a tudat, hogy jobban fogsz szeretni- Valóban ő lehet gyermekkori ideálom megtestesítője.
Elfogadom, amit a "szeretlek" szóról mond. Annál inkább értékelem, hogy nekem mondta, mivel én őelőtte más férfit szerettem. Mekkora bizalom kellett ahhoz, hogy kapcsolatot kezdjen velem? Hogy higgyen abban, szeretni fogom? Szeretni annyira, hogy ne jusson eszébe Lio? Sokkal nagyobb szeretet van benne, mint hinné.
- Ilyenről nem tudok. A szexualitás részben tudatos. Csinálod, ha akarod, és nem, amikor nem!- nem értem, miért lenne egészségtelen visszatartani. A test uralható! Ugyanúgy, ahogy az ürítési szükségletet, meg lehet tanulni.
Elpirulok, ahogy az alkoholt említi.
- Reevennek megígértem, nem iszok felügyelet nélkül...- ilyen hibát többé nem vétek, ezt is tudom uralni.
Kapok egy csókot, örömmel simulok bele.
- Nemhogy rendszert nem csinálok belőle, de egyetlen alkalmat sem akarok!- mondom határozottan. Nem érti, hogy ettől én rosszul érezném magam? Bántana?
- Mármint te sem csinálsz belőle rendszert vagy... nem aggódsz? - kérdem, ez most nem világos, mire mondta. Apró hang a fejemben, Reev és Seby másképp gondolkodnak a csókról, mint én.
A táncra bólintok, nyugodjon meg, ha úgy alakul megyek... Nincs jelentősége. Úgysem megyek nélküle (vagy Reev nélkül). Legalábbis valakivel, akit ismerek. Egyedül soha! Az érintésébe beledugom az arcom. Örülök, hogy ennyire bízik bennem.
- Nem, nem az elvárások miatt. Nem akarom, hogy miatta másként ítéljenek meg, kivételezzenek vagy kíméljenekl, bármi ilyesmi...Hidd el, jobb, ha az ember nem viszi be a magánéletét. És jó az is, ha nem hozom haza a kórházi problémáim, ugye?- kérdem, rámutatva arra, miért hasznos szétválasztani a kettőt. Utóbbi gondolatnak ez a lényege. -Apámra pedig nem hoznék szégyent, szakmailag több vagyok, mint jó; de rá való tekintettel esetleg kivételezhettek volna velem. Másképp ítélnek meg, ha egy orvos gyereke vagy.- teszem hozzá, ha még mindig lenne benne kérdés.
- Igen, már tudom... De nem volt könnyű ezt megérteni! És nem lesz könnyű eleget tenni sem. Tudod, ez hasonló ahhoz, amikor titkot őrzöl, lehet ez az övé is... Tudod, hogy fontos, mégsem mondhatod el! Saját tiltásaimat kell megszegnem... ez ... nem könnyű!- szinte könyörgöm sebastiannak, legalább ő értsen meg. Bár ezt így Reevennek nem sikerült megfogalmaznom; talán azért, mert csak azóta gondolkodtam el a dolgokon.
- Ez jó ötlet, köszönöm. Igaz is... Néha sokkal kisebbnek érzem magam, mint amilyen ő. Sok dolog új nekem...- simítom Sebastiant, de közben Reev is eszembe jut. A csókja is, amivel vígasztalt. - Hagyjam?- talán kevésbé kéne szigorú lennem vele.
- Nekem is úgy tűnt, pedig akkor még nem is tudtam, hogy... férfiről van szó!- kicsit zavarban vagyok a témától, de láthatóan Sebyt sem zavarja - Mondtam neki, hogy úgy látom, jót tesz neki ez a kapcsolat. Kivirult tőle, magabiztosabb lett... - "áradozok" visszafogottan. Annyira szerettem volna Reevent boldognak és egészségesnek látni, és jó úton halad!
Sebastian elmondja a véleményét, és közben megint mászkálnak a hangyák a gyomromban. Aggódom Reevenért, hogy ez a kapcsolat mit hozhat magával, a testiség része is... Hát nah, ettől nekem zabszem lesz a hátsómban.
- De Felix mitől másabb? Engem régebb óta ismer, nekem mégsem hitte el, ha ezt mondtam...- talán szavahihetetlen vagyok Reeven szemében.
- Azzal árt, ha reménytelenül szerelmes, ha nem kap megfelelő viszonzást; te ne értenéd? - nézek rá szomorkásan. Ezt az érzést mi ketten már megtapasztaltuk. Reevent megkímélném tőle, bármennyire jó számára most ez a "lila köd"!
- A büszkeség sokunk átka, nemde?- az enyém is, Sebyé is. Egyikőnk sem ismeri be könnyen, hogy van gyenge pontja. Örülök persze, hogy nem drogozik, de a "másság" témába nem mennék bele. Emiatt keményen megharcolok Reevennel is.
- Igen, tudom. Én is így érzem. Kell neki a család, a biztos háttér. Rád is hivatkozva ígértem neki meg magunk. Hozzánk bármikor jöhet, ránk bármikor számíthat, ugye?- nézek mosolyogva Sebastianra. Tudom, hogy bízhatok benne, tudom, hogy támogatni fog engem is, Reevent is.
- Ühüm... - titkolóztam és hárítottam, nem csak szavakkal, nem csak a szavait- Igyekeznem kell jobban kimutatni, hogy szeretem, az biztos.- remélem, sikerül megoldani. Ezután könnyebb lesz, remélem.
- Mindannyiunknak vannak rossz döntései. Lesznek is, valószínű, hiába leszünk bölcsebbek, hibák becsúszhatnak...- mondom merengve, nem gondolva konkrét dolgokra. csak arra célzok, azért, mert idősebbek vagyunk, nem leszünk hibátlanok.
Bólintok, az őszinteség fontos. Már nincs is bennem félsz, ami a kapcsolatomat illeti. Az az eset a leánybúcsún még akkor történt, amikor sérülékeny voltam (és ittas is). El is viccelem egy kicsit a témát, de Sebastiannak erre is van válasza. Örülök, hogy ilyen laza, én is tudok nevetni a dolgon. Talán tényleg ennyire egyszerű...
- Na az lenne aztán a szép, ha Reeven barátja rám hajtana... vagy rád!- elvégre ha Reeven tetszik neki, a fiúkat kedveli. Még majd Sebyre mászik rá! Kikaparom a szemét! Kettős okom is lesz rá.
- Igen, így érzem én is. Remélem, majd elfelejti...- abban nem is reménykedem, hogy megbocsájt (harag nélkül gondol rám). Seby már megtette, megbocsájtott. A homlokcsók, a "fátylat rá" is ezt jelenti. Nekem is el kéne engedni...
Megköszönöm, hogy őszinte volt velem. Nagyon sokat jelent. Örülök, hogy kibeszéltük magunkat, ha nem is ment zökkenőmentesen, mert így sokkal tisztában látunk: ő is, én is. Igaza volt Reevennek is, kellett ez nekünk. Remélem, hosszú távon ez mindkettőnknek tanulságos lesz. Bízhatunk egymásban.


Csak rázom a fejem; nem beszéltem erről senkivel. Azaz.. anyámmal. Megerősítette, hogy milyen a vércsoportja, de hogy én hogy lehetek AB-s, nem tudott válaszolni. Néha a hallgatásnak is súlyos jelzésértékei vannak.
- Persze, apával igen. - Bőgtünk egy sort. Szerintem először ő sem tudta, hogy kezelje a helyzetet.
- Neked milyen vércsoportod van?- nem árt, ha tudom.
Szerintem nem tudta. Ha tudta volna, nem akad ki, ugye? - Ó szegény. Anyám becsapta végig. Pedig azt hittem, az ő házasságuk minta!
Aztán sebastianra nézek. Az előbb mintha azt mondta volna, örülne, ha kiderülne, az apja nem az igazi. Eszembe jut, amiket hallottam a szüleiről, amiket ő mesélt korábban, aztán nemrég, a tengerparton.
- Henry mellett már új családod van: Reeven és én... Sose felejtsd el, mennyire szeretünk téged! Ha rajtam múlik, alkalmad sem lesz elfelejteni...- átölelem, forrón csókolom. Nem pasizós csókkal; és akkor leesik: Reeven csókja is ilyesmi (lett volna). Basszus, hagynom kellett volna?!

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Tévedések vígjátéka ~ Lia && Seby   Hétf. Nov. 30 2015, 21:50

-Ez tény... de az első pár együttlét után sejthetted volna, hogy nem felejtem el a számod hirtelen. - Mondom halkan, óvatosan, mert nem bántás, csak észrevétel.
-Tudom. De igyekeztem rászolgálni édesem. Mikor éreztem, hogy... feszült vagy, óvatosabb is voltam. - Igen, éreztem rajta, hogy a teste nem úgy reagál ahogy kéne, ő sem úgy reagál teljesen. Egyértelmű volt, hogy volt rossz élménye, de hogy mennyi, milyen mélységben, azt nem tudom ma sem. Talán jobb is ha nem tudom, bár durván szerintem nem is értem hozzá eddig egyszer sem. Nem is akarok.
Mosolygok hogy dicsér, bár nem hiszem hogy csodás férfi lennék, de ha annak lát, az jó!
Bólogatok, ingatva a fejem, hogy lehet. Lehet tényleg így kellett lennie... ki tudja?
-Akkor jó, bajban lennék. - Mosolygok, bár nem tudom tudom-e jobban, mert most is úgy érzem néha túlcsordulok.
-Igen, de van amikor... kihat a viselkedésre is, meg ott a szó benne, részben tudatos. A tested néha akkor is reagál mikor te nem feltétlen akarnád. Mindegy is. - Eleinte Joshra gondolok, láttam rajta, hogy azért feszült mert nincs levezetve rendesen a felgyülemlett energia. Na meg ha azt vesszük, bizonyos érintésekre reagál a testem ha akarom ha nem, nem tudom elfojtani... Onnan meg könnyű elengednie magát az embernek, mert elnyomni nehéz.
(Na meg egyszer ki kell menned a mosdóba a végtelenségig nem lehet visszatartani xD)
-Megígérted neki? Miért? De rendben. Maximum ha nagyon be akarsz csiccsenteni, majd velem teszed, engem nehéz leitatni. - Mosolygok, aranyos, hogy szabadkozik, de hát nem kéne. Jól érezte magát, hála istennek, miért baj az? Jó, a pasikat nem szereli le könnyen, de majd ráérez ha nem fog megijedni a dologtól magától.
-Jól van, alapból én is örülnék neki, de nem akarom, hogy emiatt ne merj elmenni bulizni, inni, táncolni, akármi. Hm? - Szerintem nem érti, hogy csak nem akarom, hogy megvonjon magától dolgokat, csak mert ott a lehetőség egy hasonló "botlásra".
-Hm? - Szalad össze a szemöldököm, miről beszél, de csak nevetek, de rögtön szabadkozom is. -Bocs, nem aggódom, bízom benned abszolút, arra értettem. Én nekem te vagy a nő Amelia, más nővel nem csókolózom, max a kezük csókolom, az arcuk is ritkán, mióta veled vagyok. - Nem, nem kell nekem más nő, érezheti, nekem ez az opció fel sem tűnt. A fiúk... más tészta, de velük nem akarok összeköltözni, gyereket, családot... ők inkább... nehéz megfogalmazni, nekem az egy eszköz kifejezni az érzéseim. De csak Josh és Reeven az, akiket puszilgatok, csókolgatok, vackolom magam hozzájuk. Na meg Henry, bár őt próbáltam kímélni mióta... vallott.
-Hááát amíg nem részletezed a betegségek tüneit, meg ecseteled mi zajlik a műtőben, míg megbeszélitek az ebédet, addig bármit elmondhatsz édesem. A probléma probléma, nyugodtan mondd el, segíteni nem hiszem, hogy tudok, de szívesen meghallgatlak. Legalább edzenél, kicsit, hm? - De tényleg, nem kell elfojtani ha mondaná, nem fogok összeesni. Ha meg mégis, ápolónő, majd újraéleszt.
-Gondolom... én nem akartam bankár lenni. - Vonok vállat, jelezni nincs tapasztalatom a családi hagyományok követésében. De persze ettől függetlenül megértem miért jobb így neki.
-Tudom édesem, bizonyos emlékeket én is nehezen osztok meg. De annyira megbízom bennetek, hogy nem... szégyellem elmondani. Mert tudom, hogy megértitek és nem fogtok másképp nézni rám miatta. Reeven is így van vele, gondolj bele, azért az ő háttere nem egyszerű. Jó lépés hogy elfogadja önmagát, ha mesélhet róla. De ehhez az is kell, hogy lássa, nem kell szégyellni elmondani az ilyesmit. Hogy lássa, senki sem tökéletes, tényleg nem. - Magyarázom Reeven kapcsán szerintem miért lenne jó (Ameliának is) ha merne beszélni a dolgairól.
-Persze, én is hagyom, bár nekem segített tényleg. Nagyon kedves fiú, néha kicsit túlzó, de az meg megnevetett, szóval szerintem hagyjad. Ha nagyon kényelmetlen valami úgy is látni fogja és megkérdezi mi a baj, de akkor mondd el! Fontos hogy megértse nem vele a bajod, hanem valami mással. Hmm? - Fogalmam sincs, hogy Reeven megcsókolta Liát, bár engem is megcsókolt, sejthetném. Bár nem, mert pont előtte mesét arról új neki ez a fiú téma és kíváncsi. Átérzem a helyzetét...
-Hát... én csak azt remélem nem valami nagyon... "hello szivi" fajta... - Adom elő lányos hangon, a pejoratív lányos meleg szerepet. Kínosan mosolygok, az tényleg nem lenne jó szerintem sem. De elég férfiasan írta le a másikat, van remény.
-Igen, szerintem is. Élénkebb! Sok új célja is lett, élvezi a mindennapokat, ami most fontos. Valamint jobban odafigyel magára hogy tetsszen, ergo rendesen eszik! Áldom érte Felixet, nem érdekel hogy nem lány. - Mosolygok, sok előnye van a dolognak szerintem
Aztán nevetek kicsit, hogy aranyos a másik, irigykedik, úgy érzem.
-Édesem, attól másabb, hogy Felix most a világ közepe! Ő az alfa és az omega, bármit mondd, jelenleg húúú meg haaaa. Nagyon oda van. Nem te lettél kevesebb, hanem Felix van felértékelve, már elnézést. Meg Felix úgymond nem elfogult, nem ismeri, most kezdi megismerni, ha ő bármit lát, a friss szem varázsa, nem elfogultságból mondja. Reeven szerint nagyon szókimondó férfi, így a dicséreteit is úgymond... hát csúnya szóval komolyan tudja venni. Ha én azt mondom imádni való, ráfogja hogy elfogult vagyok. - Vonok vállat, szerintem ezt nem látja Lia.
Aztán Lia mondd egy mondatot, szintén a szerelemről, hogy arcomra fagy a mosoly. Bólintok, hogyne érezném át milyen ha nem szeretnek szerelemmel viszont, ha vágyod akkor sem. Keserű érzés, de én akkor is remélem, Felix idővel elmozdul ebbe az irányba, vagy Reeven lángja csökken, hogy ne égesse meg magát. De addig is bűn élveznie az érzést? Én élvezem, ha van bennem szomorúság is általa. De inkább nem mondok semmit, érezheti nem feszegetném újra a témát.
-De... - Sóhajtok, jah, mindhárman büszkék vagyunk valahol, de nincs mit tenni.
-Persze, én is mondom mindig neki, szó szerint érezze otthon magát. - Mosolygok, Reeven már nekem is családtag.
-Egyszerűen... mondjad és öleld meg sokszor. Burkolózz vele néha csendes összebújásba, beszédesebb lesz, mintha nagyon erőlködnél, kimutasd. Tudom, én ilyen alkalmakkor érzem nagyon, hogy szeretsz. - Szerintem működne Reevennél is.
-Persze, ez így van. - Nem is akartam megcáfolni, de szerintem az ember tanul jó esetben saját hibáiból.
Aztán kicsit próbálom őt oldani ne szorongjon a pasik "levakarása" miatt, majd Felixen megedződik.
-ÍÍííí, hát megeshet, de ne izgulj kincsem, utasítottam már vissza férfit is, megoldom! - Nevetek hangosan, szegény Killian, emlékszem rá. De valóban, megoldom, hogy nemet mondjak Felixnek is, nem lesz gond. (Hacsak valóban nem olyan megbabonázó woodoo figura, ahogy Reeve leírja, milyen szexi, mert misztikum ellen nem vagyok beoltva, lehet elvarázsol békává!)
-Én biztos vagyok benne. - Nem hiszem hogy olyan nagyon haragudna Liára Reeven, miért tenné? Nem is hiszem, hogy komolyan összekaptak.

Bólogatok, ha az apjával megbeszélte az is valami.
-Anyáddal? Hogy ki lehet akkor... az... szóval a biológia apád? - Bár gondolom kínos lesz bevallani hacsak valami egy éjszakás félrelépés eredménye lett az én drága Liám. Ha szeretője volt se jobb, de akkor legalább tudja ki az.
-Nekem? 0 negatív. Mindenkinek adhatok, ha nem ájulok el a tűtől. Vagy inkább az egyenruhától... - Szalad össze a szemöldököm elgondolkodva. -Szóval neked is adhatok édes! De mivel kaptam egy enyhe lecseszést anno a dokiktól hogy jobban is vigyázhatnék, mert nem kaphatok akárkitől vért, megfontoltam... addig sosem gondoltam bele. - Vonok vállat. Nálunk mondjuk nem teszi egyértelművé apa és anya fia vagyok, mert csak annyi bizonyos apám vagy A-s vagy B-s vagy 0-ás volt, de külsőre hasonlítunk.... csak azt remélem belsőre nem fogunk soha! Nem szeretném.
-Igaz, igen... - Mondom arra, hogy nem akadt volna ki az apja, ha tudja.
-Tudom kincsem, tudom. Szép nagy családom lett! Josht se hagyd le! Jó dolgom van, nagyon nagyon! - Ölelem jobban magamhoz, édes, hogy ezt mondja, a csókját is viszonzom, puhán, selymesen.
-Kérdezhetek egy... talán túl intimet is? - Kérdem óvatosan, csak akkor teszem fel a kérdést, ha egyértelműen látom hogy igen, amúgy azt mondom nem fontos. -Gondolod, anyád emiatt is volt... olyan szigorú veled? Ő tudta vajon? - Nem akarom őt felkavarni, kicsit sem, csak valahogy... nem tartom kizártnak hogy megfordult az ő fejében is már.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Tévedések vígjátéka ~ Lia && Seby   Kedd. Dec. 01 2015, 01:45

Sebastian nem ért teljesen. Sóhajtok. Azt hiszem, képtelen vagyok ezt megmagyarázni.
- Hagyjuk is, bebizonyosodott, hogy tévedtem volna, te nem olyan vagy...- nézek rá szelíden. A félelmeimet ő győzte le, nem én. Nagy Fehér meg eladhatja magát színésznek (is).
- Nem, nem úgy. Most nem... nem a szexre gondolok, hanem arra, hogy te bíztál bennem azok után, ami közöttünk történt, Lioval...- mondom csendesebben én is.
A szexuális életünkkel egyre kevesebb a probléma; úgy hiszem, egyre többet tudok neki engedni és adni, ahogy erősödik a kapcsolatunk. Márpedig folyamatosan erősödik, vonódik ki belőle Lio, kerülnek felszínre érzelmek, komoly érzelmek, nem egyoldalúak.
Most is felnézek rá, Sebastianra. Éppen olyan értékes, mint amikor nem éreztem, hogy az enyém lehet. Bár, ha korábban utaltam is rá, milyen eszményinek látom őt, ő sosem mondta, hogy én is ez lehetek az ő számára... történt, ami történt; mostmár mindketten okosabbak vagyunk.
- Féltem, hogy olyannak tartasz majd, aki sosem éri be, hogyan szeretik...- szeretetből sosem elég, mindig van jobban és erősebben, ennek nem lehet vége, mindig lehet fokozni! Én is képes vagyok rá... És most már szabad is!
- Igen, értem- ez az ösztön, amiről Seby beszél- De a tudat... nem erősebb? Valamit lehet, valamit nem... ?- Egyfajta viselkedési zavar, az impulzuskontroll hiánya az, amiről Seby beszél. Isten irgalmazzon neki, nekem, ha érintve vagyunk.
- Arra jutottunk, az ital tehet róla, hogy nem voltam képes uralni... azt a helyzetet. Elkerülhető lett volna, ha szín józan vagyok...- nem mondta ugyanezt Sebastian is? Bár ő azal folytatta, nem bántja a csók, az aktus sem, ha nem vonzódom érzelmileg ahhoz a másikhoz. Aztán bólintok- Veled, vagy vele, egyedül nem iszok!- ígérem, cserkészmód.
- Erre is van megoldás, menjünk együtt! És nem halok bele, ha mennék, de nem megyünk... - tudni kell elfogadni a nemet. Sosem kaptam meg mindent, amit akartam, ezentúl sem lesz másképp; az élet megy tovább, és kárpótol mással, máshogy.
- Látod, ez az! Te sem csinálod mással, én se akarom! Nekem is te vagy az egyedüli...- erre gondolok, pont így, úgy örülök, hogy érti! (Lia lemaradt egy fontos dologról, de jobb most így. Kiakadna, ha tudna a pasikról.)
- Jaj, dehogy, nem is lenne etikus, hogy ezekről beszéljek. Inkább arról van szó, igazságtalanság történt a kollegák között, összekaptak vagy éppen érintve vagyok..., ilyesmi- nyugtatom meg. Tudom, mennyire irritálja a kórház, már a puszta látványa is, nem fogom ilyen részletekkel traktálni, ha lenne okom, akkor se. Nevetek azon, hogy edzésben tartanám a sztorikkal. Kétlem!
Arról beszélünk, miért tabu a magánéletem bent, és példaként apám hozom fel. Úgy látszik, megértett, miért jobb nekem, ha semmit sem tudnak rólam. Nem is fejtegetem tovább, értelme sincs.
- Igen, tudom, és igazad van. És amíg arról van szó, hogy mások meséljenek nekem, addig könnyűnek látszik a dolog. De ha arról van szó, hogy nekem kell beszélni... félek. Félek, hogy elrontok valamit, hogy más is hibásnak lát, hogy nem kisebb lesz a probléma, hanem nagyobb, mert másokat is magamra haragítok...- vallom be, bár tudom, hogy ez nagyon gyerekes gondolkodás.
- Hiszek abban, hogy engem is el lehet fogadni a hibáimmal együtt, mint ahogy én is elfogadok másokat azokkal. Hibákkal. Senki sem tökéletes, talán csak te...- kacsintok, persze, nem mondom komolyan, Sebastiannak is megvannak a maga hibái, de én azokkal együtt szeretem.
- Reevennel azért van nehéz dolgom, mert eleve elfogult, s mert nagyon szélsőségesen tud gondolkodni. Egyszer már rátámadt Liora, a főnővér szobáját is felgyújtotta miattam... Hogyan meséljek neki, hogy ne legyen bennem a félsz, szeretetből meg akarná torolni a sérelmeimet?- félek, csak bajba sodorná magát miattam. Ennyit semmi és senki nem ér!
Igen, belátom, Sebastiannak igaza van, Reevent sem tarthatom burok alatt, másrészről, ha megosztom vele a mindennapjaimat, érezni fogja, hogy azoknak ő is részese. Élő és fontos része. (Hisz a bizalmam élvezi.)
- Igen, nekem is meg kell tanulnom kezelni a dolgait- megérteni, minek mennyi súlya van; és hogy ne lássak bele mást, mint ahogy szánja. - Mondanál példát arra, veled kapcsolatban hogyan esett túlzásba? - csak kíváncsiságból... Humorral leszerelni? Bár jobban menne az nekem!
Felixről beszélgetünk és a vele kapcsolatos félelmekről.
- Nem, biztos nem, Reeven az olyanokat szerintem (és bocsánat) le is nézi. Erre a fickóra felnéz! Bálványozza, tényleg tudhat valamit!- az a benyomásom, közös véleményen vagyunk.
- Ó, engem sem érdekel, hogy nem lány..., örülök, hogy Reeven boldog és kivirult!- bólogatok szorgosan. Hallgatok viszont arról, hogy féltem Reevent amiatt, mert Felixnek több kapcsolata is van. Tükörbe nézhetnék, én is ilyen kapcsolatba mentem bele, és most egyedüli vagyok. Előítéletekkel nem tartanánk sehol. - Új célok? Még újabbak? A csillagászat az utolsó, amiről tudok. Neked mondott valamit?- faggatom Sebastiant Reevenről. Ó, bakker, ha van még valami, elcsesztem valamit, hogy nekem nem mesélte!
- Legyen igazad...- én mégis félek, kevesebb lettem, miattam sosem volt ilyen húúú meg haaa, pedig nem is ismerte Felixet. És igen, Felixnek ebből a szempontból igaza van, ő korábban nem ismerte Reevent, nem is tudja mihez hasonlítani, elvárásai sem lehetnek. Irigy vagyok? Meglehet. Féltékeny. Az sem vígasztal, hogy Sebyvel is épp ugyanezt csinálja.
Kicsit megmerevedik az arca, amikor célzok rá, ő is tudja, milyen viszonzatlanul szeretni. Nem magunkra célzok, hiszen én szertem őt. Reevent attól féltem, egyoldalúan rajong valakiért, lesz bele szerelmes (hacsak nem az már most is), és nem kap viszonzást, se nagyot, se kicsit. Nem ok nélkül hagyom a témát nyugodni; nekem is vannak tapasztalataim.
- Én is folyton ismételgetem, hívom...- mosolygok Sebyre. Egy rugóra jár az agyunk, szuper! Ha Reeven kétoldalról hallja, talán csak elhiszi, ez nagyon fontos lenne, alap!
- Kezdetben... nagyon merev volt. Tudod, mintha zavarná az ölelés. De egy ideje felengedett, ő is bátrabban kezdeményez...- bátrabb is, mint én!- Szeretem őt megölelni!- ezen nem fog múlni! Mondani is fogom neki, ahogy eddig... De ez önmagában nem elég. Ő többet vár el tőlem!
Sebastianra mosolygok, és mert szeretem, témánál is vagyunk, megölelem. Az igaz, hogy nem spontán ölelés, de az érzelmeimet ki tudja fejezni.
Elbeszélgetünk. Felkacagok, amikor szóba kerül, Felix esetleg Sebyre nyomul. Bízom Sebyben, nem csak maga miatt koptatná le a pasast, hanem Reeven miatt is. Annyira ez a kép van előőttem, hogy eszembe sem jut visszakérdezni, milyen hasonló élménye volt már korábban.
Végre megtudtam, Sebastian miért volt annyira meglepődve azon a reggelen. Kicsit azt is értem, Lio miért akadt ki. Bizakodva nézek rá, hogy könnyű lenne nekem megbocsájtani. Csak azt nem tudom, hogy ő Reevenre gondol. Csak azt nem tudja, hogy jelenleg én Liora. A legfontosabb azonban az, hogy Sebastian képes volt megbocsájtani. Valamennyivel könnyebb így.



A fürdőben aztán elhatározásra jutok. Egy olyan problémát is felszínre hozok, amit eddig gondosan őrizgettem magamban.
- Szerinted? Lerázott. Nem is volt alkalmam megkérdezni, ki az... igazi. Odáig el sem jutottunk!- mérges vagyok. Pedig a beszélgetés a szokott mederben haladt, rá is készülhettem volna. De nem tudott kibújni, anyám vércsoportját ismerem, történetesen éppen én határoztam meg egy alkalommal, amikor a haematológiai vizsgára készültem.
- Elméletben igen. De tudtad, hogy arra törekszünk, a recipiens csoportazonos vért kapjon? Amúgy te...- húzom össze a szemem- nem vagy vérszegény, ugye? - Nem gondolok most a fizikai balesetekre, nem értem, miért lehetne szüksége vérre. És elgondolkodva nézek rá, mi járhat a fejében. Komorabb lett. Szemmel láthatóan.
Szegény apámat békén hagyjuk. Az igazságot talán sosem tudjuk meg. Ő nem tudja, ki lehet az igazi apám, úgy sejtem, az is váratlanul érte, hogy rájött, ő nem az.
- Ó, igen Josh! - bólintok; csak botlás volt, hogy elfelejtettem említeni, tudom, milyen jó barátok.
Békésen ölelkezünk össze. Csókot váltunk, felszabadultat. Mintha máris könnyebb lenne, jobb, mélyebb.
Kérdést intéz hozzám, és bátran bólintok. Nem akarok már titkokat, kérdezhetne akármit is. Elgondolkodtat.
- Nem tudom. Talán. De ha tudta, miért voltak hamis elvárásai? Az viszont igazolódni látszik, miért éreztem úgy, idegen vagyok a saját családomban...- beborulok megint Sebastian vállába. Nem akarok sírni megint.

Valamivel később, újra melegített ételt eszünk, lassan és csipegetve. Minden ízletes, de a gyomrom nem kívánja, hiába jelzi az agyam, hogy éhes. Nem erőltetem, Seby nem erőlteti. Közösen pakolunk el, mosunk fogat, bújunk ágyba. A köntös egy fogasra kerül...

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Tévedések vígjátéka ~ Lia && Seby   Kedd. Dec. 01 2015, 22:43

Mosolygok rá, örülök, hogy belátja, nem olyan vagyok.
-Oh... Hát... bevallom őszintén, néha bennem a félsz mi lenne ha visszajönne és látni akarna téged... vajon mennél-e. Mert ő megkér. De reménykedem abban, nem hagynál el. Érte sem. - Húzom össze magam kicsit, elvégre Lioba beleszeretett, vele akart élni, rá épített, ilyenek. Lio meg olyan hirtelen lépett ki az életéből... van bennem félsz. Azért is hogy más iránt felcsapnak nála a lángok és megint csak elhagyna, de ezt nem hozom fel, még nagyobb bűntudata lenne, hogy nem akarna belém szeretni másba meg belesne, csak úgy.
-Nem gondoltam ezt... meg sem fogalmazódott bennem, fura is lenne. - Ráncolom a homlokom, értelmezni sem egyszerű. Amelia elfogadja a szeretetemet, mindig is elfogadta, úgy érzem.
-De, persze. Hát ha velem is kikezd egy nő, nem omlok a karjaiba, fura is lenne! Bár nem is igénylem más nő érintését, csak a tiedet, szóval nincs nehéz dolgom. - Mosolygok.-Én inkább arra értem mikor nincs senkid, vagy új valami, vagy keresed önmagad is ezáltal, vagy ilyesmi. Akkor nehezebb elnyomni. - Én ilyenekre gondolok, inkább. Lehet váratlanul általánosítottam, lehet.
//Isten irgalmazzon xDDDD Bocs, ezen nevettem xD Főleg, hogy Liát elképzeltem így xD//
-Szívecském én inkább a pasas határozottságának tudom be mint pár pohár bólénak. Az ital legalább ellazít kicsit, kevésbé görcsölsz rá, hogy el kell utasítanod valamit. Picit igyál, egy pohárkával csak, maximum kettővel és rendben leszel, hidd el. - Mosolygok rá.
-Rendben, ahogy akarod. De amúgy is, csak ökör iszik magában, meg rég rossz, ha egyedül vagy olvasás helyett a pohár fenekére nézel, hmhm! - Vigyorgok rá, ugratom kicsit, ne vegye ilyen véresen komolyan.
-Igen, tudom, de nem akarom, hogy miattam lemaradj valamiről Édesem, azt szeretném, ha minél több vágyad teljesülne! De majd igyekszem mindig ráérni. - Mosolygok, simogatom a karját.
Mosolygok rá, jól esik, hogy nem akar más férfit. Én sem akarok más nőt, a férfiak nekem továbbra is más tészta. Meg is csókolom, mint egy pecsétet biztosítva, nem keresünk mást.
(Te mondtad nem is feltételezné, szóval persze hogy lemaradt xD)
-Jaj, azokról nyugodtan, az egyetemről meg a rádióról én is mesélek, ez ugyan az szívem. - Ezt tényleg elmondhatja, nem azt fejtegeti, már megint nem találta valaki vénáját és hatodszorra már jött valami vérecske... bvah.
-Szívecském, ez nem így működik. Ha elrontasz valami nem azzal lesz hogy elmondod. És ha haragudnak is rád, majd kibékülsz vele. Velem is, bár mi nem veszekszünk. De nem kell rémeket látni. Vannak dolgok amikről nehéz beszélni, még nehezebb érthetően megfogalmazni, de ha úgy adódik, meg kell próbálni, maximum többször lesz nekifutva. De Reeven ritka megértő, nem kéne félned ilyenektől. - Mosolygok rá, ugyan.
-Pffff, beb.szna! Már elnézést! - Röhögök, én meg a tökéletesség! -Pontosan, igazából a hibáinktól leszünk egyediek nem hallottad még? Fogadd el a hibáid édes. - Mosolygok, kis buta, benne mit nem lehet elfogadni, de tényleg?
-Hááát ki kell kötni és megesketni nem csinál hülyeséget. Konkrétan semmit... - Én is kiköttettem vele.
-Neeem pont velem, inkább... hát Liora elég haragos, a fehér doktorra is... Meg mikor megismertem akkor például azt hitte minden lány diákom megfektetem, és hogy vele gyűlik meg a bajom. Túlzás, hogy akivel flörtölök már az ágyamban ébred. - Legyintek, de mosolygok, régen volt.
Felix is téma, nem csak Reeven.
-Najah, hogy idézzem művelt, intelligens, amolyan művészlélek. De ez nem baj, ahogy elnéztem ad is magára a férfi, nagyon nem tudtam belekötni, de nem is láttam ugye. - Mosolygok, nem vagyok kötözködős, de na.
-Igen? Tényleg nem zavar hogy biszex? Meg úgy a biszexualitás? - Nézek rá, én azt hittem ez nála nehéz falat lesz, de én csak örülnék ha nem!
-Háát... nem tudom, arra gondolok hogy tanulna ugye magyarul, fejlesztené magát szerintem kábé minden téren, nem is tudom... kinyílt neki a világ, jó látni. - Mosolygok, nem tudnék hirtelen példát mondani, inkább érzem, mint tudom.
-Te is voltál szerelmes, pontosan tudod, olyankor az illető szava mennyire nagy súlyértéket kap. - Komolyan neki magyarázzam? Szerintem ő sokkal jobban tudja mint én. Na meg ahogy sejtem átérzi én mit éreztem (érzek még kicsit) hogy neki Lio ilyen piedesztálra volt emelve, én meg maradtam ahol vagyok, voltam. Tehettem akármit, Lio valahogy jobb volt... de miért? Nincs magyarázat. De ez nem mondom neki, úgy is tagadná.
-Kezdetben én is ilyen voltam, csak inkább férfiakkal, olyan nőkkel, akik tudtam nem akarnak semmit tőlem. Fura volt... Ezt meg kell szokni, merni kell nyitni, aztán már sokkal könnyebb! - Magyarázom, hogy én értem Reeven kezdeti "ridegségét".
-Én is, kis bújós. - Vigyorgok, nagyon kedvelem Reevent, de ő is tudja.
Liát is megölelem, de ez inkább csendes, puha ölelés, örülök, hogy van nekem.

-Oh... de ez ha neked fontos életem, akkor ne hagyd annyiban. - Nem tudom eldönteni, akarja-e tudni.
-Hogy mire törekszünk egyetlenem? - Nézek rá, nem beszélek "orvosiul".-Én? Nem. Csak amikor a balesetem volt majdnem elvéreztem. Úgy hogy tudtam ritka a vércsoportom és hát Spanyolországban nem az én vércsoportom a domináns... - Vonok vállat, fiatal voltam, nem izgatott.
Kérdezek én is, bár az enyém kínosabb, szerencsére Amelia jól fogadja.
-Gondolom, hogy az ő lánya vagy, ő a közös pont, ha mindkét lánya jól teljesít, akkor az az ő érdeme, nem apátoké. - Vonok vállat, fogalmam sincs.-Jaj szívem ne beszélj butaságokat. Akkor lettél volna idegen, ha senkihez nem kötött volna semmi, de még akkor sem, mert befogadtak volna. Szóval ne hidd hogy idegen vagy, apukádnak biztosan nem vagy az vérkötelék ide vagy oda. - Simogatom a haját, a hátát, enyhén ringatom. Butaságokat beszél. Nem ez számít, ki az apja.

Én sem vagyok nagy étvágyú, csendben falatozunk hát. Habár mindkettőnkben maradt ilyen-olyan tüske, azért szakítani nem fogunk, ez teljesen biztos. Ami maradt seb majd beheged, ennyi... ez is az együttélés része, nem?

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Tévedések vígjátéka ~ Lia && Seby   Szer. Dec. 02 2015, 23:36

Megosztom vele az egyik félelmemet, aztán el is hessegetem magamtól. Az idő már igazolta magát, elég idő telt el ahhoz, hogy ne kételkedjek benne. Cserébe(?) ő is egy félelmét osztja meg velem. Szinte összehúzódik mellettem, ahogy Liot említi. Nehezet kérdez. Mi lenne, ha...?
- Nem hiszem, hogy még egyszer látni akarna- rázom meg a fejem, nem hinném, hogy ilyesmitől tartania kéne- És ha most kellene választanom kettőtök között, téged választanálak- nézek nyíltan rá. Volt időm belátni, hogy nem illek Liohoz, felőrölnénk egymást; egyikőnknek sem lenne jó. Sebastiannal pedig van esély a boldogságra. Egy ideje a pesszimista hangok is elhalkultak. //Jelen pillanatban ez a beszélgetés is megerősít benne, hogy Sebastian érzelmileg is hosszú távon gondolkodik velem.//
Reeven volt, aki felnyitotta a szemem, mekkora bizalom Sebastian részéről, ha úgy kezdtünk "járni", ha közben tudta, egy másik férfi van a szívemben. Ami azért érdekes, mert egyszerre ketten voltak benne. Kár tagadni, hogy korábban is éreztem már "valamit" Sebastian iránt. (De azt is be kellett zárni, vissza kellett fogni, nem voltam egyetlen az ő életében-sem)
- Ah, már értem...- bólintok. Abszolút párkapcsolat alatti kísértésekre gondoltam, nem arra, amikor az ember szabad, és a vágyai felülírhatják a józan eszét.
//Useri szurkapiszka volt, de legalább érted. Smile//
Sebastian -úgy érzem- megint elbagatellizálja a gondjaimat. Ráhagyom. Sosem fog megérteni. Már így tompította a bizalmatlanságomat, különben hideg lennék most is, mint a jég. Bár az sem volt mindig eredményes taktika. Nem a "nem"et mondani probléma, hanem az, hogy a "határozott" férfi  ezt nem érti.
- Nem akarok és nem szoktam egyedül inni. Akkor is társaságban voltam, pillanatnyi helyzet volt csak, hogy magamra maradtam...- védekezek. Elvégre egy buli volt, ráadásul majdnem mindenkit ismertem!
- Édes vagy, köszönöm! De nem kell minden kívánságom lesni és teljesíteni... Még a végén hozzászokom és a fejedre növök!- félig komoly, félig ugratás. Könnyű a jóhoz hozzá szokni... és szerintem fárazstó lehet mindig más kedvében járni. - Normális felnőttnek érzem magam, értem a nemet!- ha minden álmom valóra vált volna, nem itt tartanánk. De a szándéka hízelgő, és a csókja is jól esik.
(Ennek is vannak előzményei. Tényleg nem gondolkodik másban)
- Hát jó...- sóhajtok, bár a benti pletykákat igyekszem meg sem hallani, ha valakinek problémája van velem, azt meg szeretem tisztázni, szemtől-szemben.
(Micsoda példa! Lia jól vénázik, de ha másodszori sikertelen próba után inkább mással szúrat, nem kínozza a beteget... Amúgy is ismeri a fóbiáidat, nem kínozna)
- Eleve félreértettem... - térünk át Reevenre- Nagyobb hangsúlyt kapott a szememben az, hogy tudtam, hogyan vélekedik egy dologról, mint az, hogy engem félt, vagy próbál tehermentesíteni- hogy sokáig nem nyíltam meg Reeven előtt, éppen az volt az oka, hogy féltem a lesújtó reakciójától. Csak remélni tudom, hogy mi is kibékülünk, rendesen...
- Inkább kijavítani szeretném őket...- nézek Sebyre esdeklőn. Ha én nem szeretem őket, mások hogyan is szerethetnék.. és velük együtt engem? Persze, van, amin nem lehet javítani. Ahhoz újra kéne születni. Csak igyekszem bebeszélni magamnak, hogy engem a hibáimmal is lehet szeretni.
- Hülyeséget... és ha nem annak szánja, mégis úgy jön ki? Előre amúgy sem tudom, mire készül...- az a csók.. Bár visszaforgathatnám az idő kerekét!
- Na ez az. Minden pasast gyűlöl, akinek köze volt hozzám. Örülök, hogy téged megismert és megváltozott a véleménye...- sóhajtom megkönnyebbülve. Kezdetben Sebastian sem volt a szíve csücske, de aztán... megbeszélték a dolgokat és lám! Most jó barátok, úgy tűnik.
- Engem akart megvédeni. Úgy gondolta, nőcsábász barátom már volt, nem kell másik...- nézek elnézést kérve Reeven miatt. Nem tudta, hogy mi ezeket a dolgokat megbeszéltük már Sebastiannal.
- Így valahogy... Reeven nagyon... odavan...- mondom mosolyogva. - Lesz alkalmunk személyesen megismerni, Reevennek mondtam, hozza el ebédre valamelyik nap!- szerintem erről ők is beszéltek, ha Reeven nem is említette. Sebastian mindenről hamarabb tud, mint én. Ezt meg kell emésztenem. Bár valószínűleg itt  épp arról volt szó: pasik között könnyebb erről beszélni, mint velem.
- Biszex?- ejtem ki a szót, noha éppen azzal védtem a bu*iságtól, hogy a lányok társaságára vágyik- Nos, nem tudom... Boldognak látom, és ez a lényeg. Minden más részlet elhanyagolható.
- Ah, hát igen. Az önbizalma szárnyra kapott. Ezért is hiszem, jót tesz neki az a kapcsolat. Jót tesz neki Felix- mondom ki őszintén, mit gondolok.
- Igen, ez igaz- bólintok, lefelé nézek. Szerelmesen minden felértékelődik, amit a másiktól kap az ember. A hibáit nem is látja.
A szerelem valahogy ezért is mumus. Nem akarok újra olyan vak lenni, mint akkor. Ha már látom és ismerem a másik hibáit, azzal együtt is el tudom fogadni és szeretem, akkor... szabadjára lehet engedni a lovakat, de addig nem! Az ép ész felülírja, mit kíván a szív. A szív csalóka. A szív hajlamos vaknak tettetni magát.
- De én... a rokona vagyok. Azóta kedvelem, hogy a reptéren találkoztunk, akkor is, amikor megtudtam a drogprobléámáit, akkor is, amikor... kalamajkát csinált... és most is... én szeretem őt!- mondom Sebastiannak, Reeven kapcsán; nem értem, hogyan lehetett velem rideg és bizalmatlan. Hogy bújós lett az utóbbi időben, érzem én is. Biztos ő is szeretné megtapasztalni milyen az érintés, az ölelés, a csók... Utóbbi miatt megint zavarban vagyok. Sokat jelentett volna neki!
- Veled kapcsolatban sosem éreztem bizalmatlanságot...- billentem félre a fejem. A ridegséget meg se említsem, szóba se jött.
Összeölelkezünk. Jó hozzá bújni. Megnyugtató. Békés.


- Nekem ő az apám, nem akarok egy idegenre így gondolni...- legalább olyan ez, mint csalódni a szerelemben. Elveszíteni egy fontos személyt, még egyet... Nem bírnám ki! Megrázom a fejem- Nem akarok ezen agyalni. - számos hozadéka is van, pláne nem.
A vércsoportok kapcsán idegen szót használok. Nem érti.
- Bocsi... Arról van szó, hogy legmegfelelőbb a csoportazonos vérkészítményt használni- próbálom leegyszerűsíteni. Ez is olyan téma, amiről nem jó hosszan beszélni, nehogy... Seby rosszul legyen.
- Baleseted volt Spanyolországban? - így rakom össze. Tudok arról, hogy egyszer elütötték, és aztán ... Lio bántalmazta, de erről a "majdnem elvéreztem" dologról nem hallottam még- Mi történt?- régen lehetett, talán még a szüleivel való utazgatás időszakában.
Vállat vonok. Anyámnak mindig a nővérem volt a kedvence, nem is tagadta.
- Te pontosan érted, milyen úgy felnőni, hogy nem azt kapod, amire ... számítasz...- esetemben, amit láttam. De ez most lényegtelen. Mintha engem sem szerettek volna. Nos, apám igen, de ő gyorsan lelépett. Akárcsak a nővérem. Csoda hogy olyan szeretetéhes vagyok?


Eszünk is, bár nem sokat. Éppen úgy, mint a Reevennel való beszélgetés után, kicsit magamba nézek. Igyekszem felmérni, mire jutottunk; hasznos volt-e beszélgetni ezekről a dolgokról: ha igen, miért igen, és ha nem, miért nem. Nem mondhatnám, hogy nem kerül egy-egy dolog mindkét serpenyőbe. De egy biztos: a helyzet nem lett rosszabb, mint volt. Megtudtam, hogy Sebastian valóban kinyitotta a szívét, de még mindig fél Lio árnyékától. Remélem, meg tudom győzni, be tudom bizonyítani, hogy nincs mitől félnie. Tudom a módját...

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Tévedések vígjátéka ~ Lia && Seby   Szomb. Dec. 05 2015, 00:55

~De ha mégis.... - Gondolom, mert nem arról van szó, hogy nem akarja, hanem ha éppenséggel akarja őt látni Lionel. De azt mondja engem választana. Most engem választana... De vajon akkor is ezt felelné, ha Lionel is itt ülne a kanapén égő tekintettel? De inkább csak bólintok pár aprót, hogy értem.
-Édesem, lesznek még ilyen pillanatok, hogy magadra maradsz, elég ha csak a buszmegállóban egyedül ácsorogsz. - Mosolygok rá, hogy ne féljen ettől, semmi nincs ebben. Meg fogja oldani.
-Nem fogsz. És... jól esik. - Mosolygok rá, szeretek a kedvében járni, szeretem ha boldog, ha nevet, akkor szinte sugárzik.
-Ha olyanom van úgy is mondok nemet, ettől ne félj. - Jegyzem meg mosolyogva, mert nem félek én nemet mondani, csak épp ha a kedvére tehetek, miért ne?
(Csak mondtam valamit, hogy értsd xD Jaj te! xD)
Aztán Reevenről beszélgetünk.
-Ez elő szokott fordulni, de akkor ennek fényében mondd el neki, vagy az elején kösd ki, tudom erről hogy vélekedsz de hallgass meg. Ennyi. Én Henrynek sokszor kezdtem így pár témát, mint a tanulás, a szüleink... - Pontosan tudtam, hogy fárasztónak és értelmetlennek gondolta ezeket a beszélgetéseket, de szükségesek voltak.
-Persze, erre törekedni kell édes, csak mondtam, hogy én szeretem a hibáid is. - Csókolom meg könnyedén.
-Nem persze, nem hülyeségnek szánja, de vannak dolgok amiket kiköthetsz. Akkor behatárolod őt is, vagy csak mondod neki, hogy ne tegyen semmit, egyszerűen hallgasson meg, azzal segít nem mással. Értelmes srác, érteni fogja mire célzol. - Mosolygok. Fogalmam sincs mire mondja ugye.
-Mert olyan fiúid voltak. Idő kell neki, meg félt, tudtam, hogy azért csinálja, azért beszél úgy velem, de azt is éreztem, csak kóstolgat, nem csinál ő semmit, amíg nem adok rá okot. Így is volt, jóba is lettünk. - Majd csak bólintok hogy tudom azaz gondoltam Lionel miatt ilyen velem.
-Nekem is mondta, én is mondtam hogy semmi akadály, jöjjön. Mondta menne valahova telelni ahol hó van, azt is mondtam, ha belefér a viszonyukba, hívja el ha megyünk valahova hárman, menjünk négyen. Akartam éreztetni, ne szégyellje véletlenül sem, sőt, a párjaként kezelem a férfit, reméltem hogy neked sem lesz gondod ezzel. - Mondom némileg bocsánatkérően, de úgy ítéltem meg, Amelia túl kedves hogy nemet mondjon Reeven párkapcsolatára.
-Igen. - Hát a nőket és a férfiakat is szereti, ergo bi. -Úgy sejted ez amolyan fellángolás nála és több férfija nem lesz? Ne feledd, ha együtt lesznek nem kizárt, hogy látod őket csókolózni, intim helyzetben, ne ugord át fejben a dolgot szívem, ezt gondold át magadban, ha látod őket együtt ténylegesen, ne legyél se zavarban, se ne jöjj rá, neked ez sok. - Óvom ettől, mert az a fiúknak is rosszul fog esni és kínos is lesz. Annyit tudok, én nem leszek zavarban, nekem természetes lesz. De az én vagyok.
-Szerintem is jót tesz neki Felix. - Mosolyodom el, a szerelem kinek nem tesz jót?
Aztán "féltékeny" Reeve fiújára, ecseteli mindig is szerette, minden kezdeti ridegség ellenére.
-Tudom szívem, ő is tudja. Hidd el hogy tudja. - Nem lehet nem észrevenni, hogy szeretik egymást.
-Mert neked udvaroltam, akkor nem lehetett érezni rajtam, hogy nem tudok mit kezdeni a helyzettel, hát udvarlásban otthon voltam és vagyok. - Mai napig udvarolok neki, szeretem.

-Nem is kell. Senki sem kéri ezt tőled. - Mondom szelíden, az apja az apja marad, ha igazi ha nem.
- Azaz elsősorban olyat adni amilyen a pácienssé, aztán ami legközelebb áll hozzá és így tovább? - Nem értem miről beszél, én csak nulla negatívat kaphatok, annyit tudok. De adhatok bárkinek, de akkor nem az én vérem a legjobb neki ezek szerint? Ehhez én nem értek.
A balesetem kapcsán nevetek kicsit. Komolyan, le kéne szoknom arról, hogy sosem mondok sokat a rossz dolgaimról és emlékeimről... Felhúzom a pólóm, kezét a hegemre simíttatom.
-Ez még mindig ugyan az. Spanyolországban estem le a ház faláról bele az üvegbe, ami felvágta az oldalam. Mivel Henry csak angolul beszélt, a mentő hívásnál volt némi gond, de kiértek, bevittek, de sok vért vesztettem, el is ájultam. Összevarrtak, kaptam vért, sokat kellett pihenni, inni, de szörnyű volt. Huligánnak voltam nézte, le merném fogadni, épp parkouröztem. Akkor még annyira nem ment. - Legyintek, rég volt. (remélem nem írtam hülyeséget xD)
-Na igen... de szerintem a nővérednek sem lehetett könnyű, mindig megfelelni, mikor mindig emelik a tétet... - Nem védem a nővérét, azaz csak egy kicsit. A szülei hibája, hogy ez volt, nem az övék.

...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Tévedések vígjátéka ~ Lia && Seby   Szomb. Dec. 05 2015, 17:34

Mi lenne ha Lio látni akarna? A kérdés eleve értelmetlen. Túl sok idő telt már el, nemhogy látni, hallani sem akar rólam, azóta nem keresett, hogy kirobogott azon a szombaton az életemből. Megint. Most végleg. Azzal a határozott véleménnyel, amit utoljára mondott, és amit sem én, sem Sebastian nem cáfoltunk meg...
Kimondom, amit gondolok, amiről úgy hiszem, Sebastian számára is fontos: nincs mitől tartania, nem kezdeném újra Lioval (folytatásról eleve nem beszélhetünk). A reakciója nem túl megnyugtató: mintha felhős maradna a homloka. Bizalmatlan? Jobb, ha nem feszegetjük a témát. Már így is túl sokat beszéltünk Lioról.
- A buszmegállóban nem kezdek nekiállni inni- mebetek fel, nem is értem, hogy jutott eszébe. Amúgy sem vonz az alkohol, ha előttem van, nem nyúlok az üveghez, nem szokásom magányomban iszogatni.
Visszamosolygok rá, jól esik, hogy azt hiszi, nem nőhetek a fejére. Pedig a kényeztetéshez könnyű hozzá szokni, azért sem engedem, hogy folyton kiszolgáljon. Erre én sem lennék képes.
- Oké, jól van- megegyezünk, hogy egészségesen kezeljük ezeket a dolgokat, szólunk, ha valamelyikünk túllépte a határait.
(Ehhh.... Hát ismersz!)
- Miféle beszélgetés lehet az, amit azonnal kikötésekkel kezdek? - nézek nagy szemekkel Sebastianra, értetlenül. Komolyan gondolta? - Ha megbízok valakiben, éppen azért mondok el valamit, mert kíváncsi vagyok, hogyan reagál. Ha leszabályozom, hogyan viselkedjen, mit ne mondjon, akkor csak önigazolást keresek, ergo, csak a magam hülyeségeit vagyok hajlandó elfogadni... Te nem így látod? - Henry lehet más, Reevennel ezt nem lehetne csinálni (és én se akarnám).
- De azért nem bánod, ha dolgozom rajtuk, igaz?- bújok az ölelésébe. Jól esik, hogy képes elfogadni a hibáimmal együtt, de ha lehet, kihoznám magamból a maximumot. Ő is megteszi értem, folyamatosan küzd, ez számomra sokat jelent. Hogyne akarnám viszonozni? Nem csak magam miatt, érte is!
Bólintok, hogy értem, mire gondol, de míg nem volt tapasztalatom, hova juthat el a segítő szándék, eszembe sem jutott volna. Ez olyan: "ne szülj gyereket, mert 8 évesen felgyújthatja a nagyszobaszőnyeget" effektus. Hogy láthatnám előre a jövőt? hogyan is számíthatnám ki, hogyan fog reagálni? Ha képes lennék ilyesmire, messze elkerülném amegalázó helyzeteket.
Az ajkamba harapok, amikor azt mondja, "olyan" fiúim voltak. Csajozósak. Nagy Fehér nem volt csajozós. Legalábbis senki nem gondolta róla, hogy az. Én sem. Felnéztem rá, a becsület mintapéldánya volt... VOLT! Lionel bevallotta, hogy mire használja a nőket, lényegében tudtam, mit vállalok, ha vele kezdek... Bár akkor már elkezdődött, és nehezen lehetett visszaforgatni az események láncolatát. Megdöbbentett, amikor Sebastian azt mondta, más női is voltak velem párhuzamosabn. Ebbe sosem gondoltam bele; igaz is lehet, még így is rosszul esik, utólag... Francba.
- Kilátásba helyezte, hogy ellátja a bajod, ha összetöröd a szívem- mondom csak úgy, halkan megjegyezve, hiszen nem is tartok attól, hogy ez megtörténhet.
Reeven és Felix kapcsolata kerül szóba. Elemi erővel tör rám újra egy érzés: féltékenység és félelem. Sebastianra úgy nézek, mint a megmentőre, ő talán okos tanáccsal lát majd el, mit is kell ilyenkor tenni.
- Ezt én... nem tudom előre kijelenteni. Hogyan is tudnám, miként fogok reagálni egy olyan helyzetre, amiben sosem voltam azelőtt? Ez attól is függ, ők hogyan viselkednek egymással és velem, velünk...- mondom és zavarba jövök. Emlékszem, amikor megláttam Darylt Lio fölé hajolni. Azt hittem csókolóznak. Már maga a tudat zavarba hoz. - Elfogadó vagyok, igyekszem előítéletek nélkül gondolni erre, Reev amúgy is a... - kezdem hadarni, hogy valahogy kimásszak belőle- de ez.. akkor sem... normális... Mármint... az a közhely, hogy a férfi és a nő egy pár..., érted?!- Fogalmam sincs, ha nem csak elmélet lesz számomra ez a kapcsolat, hogyan fogok viszonyulni hozzá. Így könnyű..., nem látom (mintha nem is létezne; pedig Reeven ezért a gondolatért nagyon haragudna rám)- Most csak az számít, hogy jól legyen, boldog legyen... ez mindennél fontosabb!- ismételgetem, mint valami mantrát.
~Ó, Reeven. Bár tudnék más megoldást, hogy ugyanilyen boldog légy!~ Féltem őt.
- Ez igaz. Mestere vagy, hogyan hálózd be az embert észrevétlenül... - bóknak szánom. Arra gondolok, némelyeknek milyen durva technikái vannak, ha ismerkedni akarnak. Sebastiannal úgy ismerkedtünk, hogy nem tűnt egy lépés sem erőltetettnek, erőszakosnak. Mindennek megvolt a kellő ideje...

Makacs vagyok, ha az apámról van szó. Nem igazán érdekel, ki a vér szerinti, ha soha még csak meg sem kérdezte, hogy vagyok. Miféle apa az ilyen?
- Igen. Ezt a Landsteiner szabállyal tudnám elmagyarázni, de eléggé orvosi...- kérdőn nézek rá, ha érdekli, tovább mondom, de tele van szakszavakkal, és félek, ezt nem tudom elmagyarázni (max lerajzolni)
Egy balesetet említ, amiben majdnem elvérzett. A hegére húzza a kezem, ami a bordaíve alatt szalad végig.
- Ó, édesem...- sóhajtom, mintha még most is aggódni kellene érte. (Miért lenne hülyeség, amit írtál?)- Képzelem, hogy meg voltatok ijedve- Maga a baleset is nagy feszültség, hát még egy idegen országban!
- Ez igaz lehet...- lényegében nem tudom, miféle elvárások voltak vele szemben, engem mindig hozzá mértek. Talán ezért menekült el olyan korán otthonról? Elképzelhető...

A kimondott "titkok súlya", vagy a lehúzott 12 óra miatt, úgy omlik rám a fáradtság, mintha nyomná valaki a vállaim.
- Ne haragudj... Hulla vagyok. Megmosom a fogam és lefekszem. Jössz te is?- simítok bele Sebastian hajába. Nem tudom, van-e még ma estére munkája, vagy mellém fekszik. Holnap megint korán kelek, ki kéne aludni magam.







_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Tévedések vígjátéka ~ Lia && Seby   Szomb. Dec. 05 2015, 21:55

-Kivéve ha betör a fagy és pingvinek szaladgálnak az utcán! - Nevetek, nem az ivásra asszociáltam. -Arra értettem, bármikor lehetsz egyedül és leszólíthatnak, ha mész haza ilyesmi. Piától független is. - Mindegy is, még kicsit nevetek.
-Jaj hát nem úgy... de amúgy te is csináltál ilyet! "Sebastian, ne akadj ki, jó? Ígérd meg hogy nem leszel dühös!" - Adom elő mímelve az ő hangját, de mosolygok. -Hasonlóan ha kezded mióta baj? Tudja mire számítson. Vagy mire nem! - Mosolygok.
-Na jó, de ő sem csinál mindig tettleges dolgokat minden beszélgetés után. Csak néha, vagy akarna, hirtelen fellángolásból. Én ezekre értem, nem minden apróságra. És persze hogy adsz a véleményére ez alap. - Úgy érzem megint elbeszélünk egymás mellett.
-Nem, persze, de ne ess a ló másik felére, hmm? Én is próbálok optimálisan változni. - De van amiben nagyon nehéz, ami kell. Mint a rend, a futás... az aggódás... nem bírok változtatni.
-Hát igen, igen, de szerintem nem csak megvert volna, abban az állapotban amúgy sem tudtam volna komolyan venni ha akartam volna se. De elmagyaráztam neki finoman, hogy nem csak te hoztál komoly döntést, hanem én is, valamint hogy én nagyon akarlak téged azt inkább nem tettem hozzá, úgy éreztem nekem kell jobban küzdeni, hogy ne dobj ki a francba, mint fordítva! - Mosolygok szélesen, de hát másba volt szerelmes, úgy éreztem nekem ez nagyobb lépés mint neki. Egy komoly kapcsolat, hát nekem nem is volt még! Szóval tepertem én nagyon is, teperek most is, nem akarom elveszteni Liát.
-Na látod, erről beszéltem! Nem tartod normális dolognak. Fogadjunk ha bárhol láttál ilyet félve fordítottad el a fejed. Tegyük fel turbékolni fognak mint a friss szerelmesek. Amelia, én csak arra kérlek fejben edzed magad, képzeld el legalább ölelkezve vagy csókolózva más férfival az unokaöcséd, mert ott és akkor enélkül nagyon zavarban leszel. Kivéve ha mindketten nagyon visszafogottak lesznek. Felix nem tudom hogyan fog viselkedni, de Reeven szerint árad belőle az erotika. Ha ez igaz, nem fogja zavartatni magát. Reeven pedig amilyen szenvedéllyel ég iránta, azért nem fogja kibírni. Tudom, hogy nagyon szereted, de Reeven érzékeny még, új ez neki, ha azt látja feszengsz az egész miatt ő is feszengeni fog. Tudom, hogy nehéz elfogadni és... tudom jobban örülnél, ha csak a lányokat szeretné, de végtelenül boldoggá tennéd vele szerintem, ha látná, ha teljesen meleg lenne, te akkor is imádnád. Hm? - Mondom kérlelve, puszilgatva az arcát, magamból indulok ki, nekem nagy megkönnyebbülés szembesülni vele, el vagyok így is fogadva.
-Ezt úgy mondod, mintha hátsó szándékaim lennének... - Szeppenek meg, mintha tudatosan férkőznék mások bizalmába ilyen olyan okokból.

-Hááát... majd legközelebb édes. - Most így is tele a fejem, félek fel sem fognám mit magyaráz arról a szabályról.
(Nem tom XD biztosra mentem xD)
-Henry eléggé... 13 volt. Anyáék is, de mikor már tudták megmaradok, csak a fejmosást kaptam. Meg nem is voltam jó beteg. Ezt ők is tudták. Meg... áh mindegy, rossz volt. - Úgy éreztem elrontottam mindenki nyaralását, Henryt is cipelték magukkal mindenhova, mert muszáj volt, ennek az öcsi sem örült, én meg a kórházban maradtam egyedül, nem értettem mit beszélnek, az infúziótól is féltem, a sok rossz emlék... az rossz időszak volt. Nagyon.
-Idősebbnek sem könnyű lenni, elsőszülöttnek. De Henry abszolút átérezné a helyzeted szívem, csak ő jobban lázadt mint te tetted. - Mosolygok, úgy fest én a nővérével eveztem egy csónakban. Senkinek sem volt könnyű.

-Persze, menjünk szívecském. - Nem kezdek bele semmibe, nem lenne értelme, majd holnap. Kivételesen lehet én is inkább csak összebújnék és aludnék, a szexet nem erőltetem, de ez nem jelenti hogy nem vágyom a közelségére. Inkább csak idegileg merültem ki, a vitatkozás mindig fáraszt és... pár dolgot még emésztek, ha csendben is. Na meg ő is korán kel, talán jobb is így, ha hagyom aludni.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Tévedések vígjátéka ~ Lia && Seby   Csüt. Dec. 10 2015, 19:39

Elpirulok.
- Bocs, én még mindig ott tartok, hogy a pia hatása alatt vagyok meggondolatlan- vallom be, hogy félreértettem. Reeven is ezt vágta a fejemhez, Lio is. Meglehet, nem is vagyok normális.
Igaza van abban, hogy bármikor leszólíthatnak, de a kórházon kívül nem igazán vagyok beszédes, pláne nem idegenekkel. A bizalmatlanságom idegenekkel szemben nem múlt el, nem lettem másmilyen...
Sóhajtok.
- Belátom, nem könnyű velem beszélgetni bizonyos dolgokról...- fájdalmasan szalad össze a szemöldököm, lesz gombóc a torkomban. Hallgatok megint. Lehajtom a fejem. Reevennel már összevesztem. Csodálkozik bárki is, hogy nem akarom ugyanezt átélni Sebastiannal is?- Én csak azt akartam mondani, nem feltétlenül mások hibája, ha ... rosszul végződik egy beszélgetés- Nem másokat kell figyelmeztetni, mit ne mondhjanak vagy mit ne csináljanak, hanem nekem kellene megváltoznom. Merni nyitni, bízni, beszélni...
- Tudom, épp ez az! Nem tudok mindenre felkészülni. Hogyan is tudhatnám előre, mi lesz valaminek a következeménye? - ráadásul a beszélgetésre sem voltam felkészülve. Reeven "váratlanul" hozakodott elő a témával, ki is akadtam, aztán az a mód is meglepett, ahogy vigasztalni akart. Rágcsálom a szám, feszült vagyok.
- Te nagyon édes vagy... Ne változz semennyit!- Puszilom arcon, majd bújok az arcához, nyakához. Bár én lennék ilyen rugalmas!
- Ezt nem értem... Miért gondoltad, hogy ... kidobnálak? - értetlenül nézek rá.
Sosem felejtem el, mennyit tett értem azokban a napokban, amikor kiengedtek. Mindjárt azzal, hogy értem jött, annak ellenére, hogy viszolyog a kórháztól. Aztán naponta feljött abba a lakásba... és nem csak élelemmel látott el, hanem velem evett, és szóval tartott, kimozdított onnan, be ne ... fásuljak oda.
Reevenről beszélgetünk, és valahonnan mályről ellenérzés szakad fel belőlem az iránt a kapcsolat iránt, amit ő tart Felix-szel. Félek, hogy Reeven nem lát reálisan, hogy meg van vezetve, hogy elkábította valami, amit én régen úgy neveztem volna nevén: szerelem. Ambivalens az érzés, hiszen örülök, hogy boldognak látom, de annak valószínűsége, hogy egy az egyben leszek szemtanúja a "viszonyuknak", az ismeretlentől való félelem érzetét is előrevetíti. Hogyan fogok reagálni? Lehet, hogy számukra ez természetes, számora nem az. Lehetséges-e, hogy az én viselkedésem lesz inkább a zavar oka, nem az övék? Nehéz ezt előre látni.
- Én imádom, mindenhogy, de nem kizárt, hogy... zavarba tudnak majd hozni- Erre éppen úgy nem lehet felkészülni, mint egy bensőséges csókra. A példát persze nem mondom ki hangosan. Reevennek szüksége van arra, hogy rájöjjön, az érzelmek nem ártalmasak, nem rosszak, szeretve lenni jó.
És szeretni éppen ugyanolyan jó. Ha ehhez Felix a kulcs... Hogyan is képzeltem, hogy én megtaníthatom erre, amikor én is csődtömeg vagyok?
- A kötődés fontos. A bizalom. Az a kapcsolat, amire számíthatsz...- Nem így van-e, ha a saját életemet veszem alapul? - Nem az számít, ki teszi boldoggá, hanem az, hogy boldog- mondom határozottan. Ha ragaszkodnánk egy-egy elképzeléshez, az életünk folyamatos csalódások sorozata lenne.
Puszilgat. Meghat, hogy ennyire szívén viseli Reeven sorsát. remélem, hogy feleslegesen aggódik. Remélem, hogy valóban nem ábrándít ki a látvány, hogy Reevent egy másik pasassal látom.
Rázom a fejem. Megint félreért.
- Nem, nem hátsó szándékkal. Inkább- keresem a szót- apránként, óvatosan. Olyan jól olvasol másokban, pontosan érzed, meddig mehetsz el. Te nem bántasz meg másokat, nem sértegetsz, nem alázol másokat. Valószínűleg ezért vagy sikeres tanár is, remek pedagógiai érzék szorult beléd- mosolygok rá.

Nevetek halkan, hogy Sebastian kibújik a vércsoportok körüli szabályok magyarázata alól. Nem csodálom.
- Nem csodálom, hogy rossz élményeid maradtak a kórházasdiról- idegen környezet, szülői nyomás, Henry iránt érzett bűntudat. Csak megsimítom, szerencsére vége, ugyan, felejtse már el!
Aztán a tesóság kapcsán rájövök, talán a nővéremnek sem volt könnyű a helyzete. Nem tudhatom. Számomra az ő élete volt jobb, meglehet, ő az enyémet látja annak.

Kimerülten bújok ágyba, és hamarosan Sebastian is csatlakozik. Összevackoljuk magunkat.
Sokáig elkerül az álom, hiába vgyok fáradt. Balsejtelem gyötör, hogy valami olyasmit mondtam, amivel megbántottam Sebastiant. Nem szokott ennyire csendes lenni...
Eszembe jut, miről beszélgettünk nemrég a tengerparton. Arra az érzésre gondolok, ami akkor volt közöttünk. Az nagyon hasonlított ahhoz, amiről valaha álmodoztam. Vajon mi takarja az igazi szerelem fogalmát? Vajon mit gondol Sebastian erről? Szerelem...

Fél6-kor ébreszt a telefon. Szinte azonnal kinyomom. Nem akarok felébredni, nem akarok felkelni. Sebastian teste fűt, ahogy rám van tekeredve. Megpuszilom a karjá, amit átvezetett a fejem alatt.
- Édesem- duruzsolom halkan- kelnem kell, de te aludj még...- és lehámozom gyengéden magamról a karját, lábát. Sajnálom itthagyni. Nem akarok elmenni.




_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Tévedések vígjátéka ~ Lia && Seby   Csüt. Dec. 10 2015, 21:50

-Én továbbgondoltam. De nem vagy meggondolatlan édes. Az alkohol ellazít, tompít ha nem épp túlontúl felpörget. Ittasan egy apró szikra is lángoknak tűnik, nem hibáztatlak, ahogy nem is tettem. É csak azt mondom, józanul is tanácstalan vagy, nem az italon van a hangsúly. Amúgy sem részegedtél le. - Magyarázom kedvesen, remélem nem megyek az agyára a tanáros hangnememmel, de a diákoknak is így magyarázok, ha valamit újra és újra próbálok elmondani más megközelítésből.
-Mindenkinek vannak ilyen témai szívem. Nekem is. - Ne érezze, hogy egyedül van ezzel, maximum nálam nehezebb megtalálni az Achilles sarkot. -Az két fél hibája, közösen kell törekedni a dolgok tisztázására. - Nem hiszem, hogy Reevennel olyan rosszul végződött volna a beszélgetés, akkor ezzel kezdte volna ha hazajön.
-Hát... vannak dolgok, amikhez nem kell sok ész drágám, minthogy Reeven bárkinek nekimenne, aki árt neked, vagy hogyha vágysz valamire meg akarná szerezni bármi áron, csak hogy mosolyogj. Ilyenekre gondolok, nem arra, hogy... nem tudom, nem absztrakt és kifacsart szituációkra. - Na ezt már nem bírom elmagyarázni.
-Akkor hosszútávon az agyadra megyek, inkább kihagynám! - Nevetek, hogy jó vagyok így neki.
-Hát.. - Kezdek bele kínlódva. -Ne feledd, akkor te teljesen arra készültél Lioval költözöl össze, az ő napjaihoz és életritmusához fogsz igazodni, a saját lakásodban... ha az összes általam ismert hülye szokását elfelejtem, akkor sem bírom elképzelni, hogy hasonlóak lennénk. Diák volt az egyetemen, dolgozott Phoenixnek, de kötetlenebb volt mint én, más a habitusunk is. Erre elköltöztél, hozzám, akivel nem is számoltál, valamint az hogy sokat voltunk együtt nem jelenti hogy tudtad milyen lesz együtt élni. Én tudtam hogy tudok igazodni hozzád, de neked lehetett volna ez kényelmetlen, kevés, akármi. Akkor pedig szakítottál volna, mert nem vagy a magad ellensége. - Legalábbis szerintem hálából vagy mi a fenének mondjam, szánalomnak akár, nem maradt volna velem. Értelmetlen lett volna.
-Én biztos vagyok benne, hogy zavarba is jössz majd. Én már tapasztaltam ilyet, Kilian kedves ismerősöm meleg, meleg bárban is voltam már a szülinapján. Zin szerencsére velem volt, így mondhattuk együtt vagyunk! - Nevetek fel, vicces volt (nem lett kijátszva de useresen meg lett beszélve így... én megtörténtnek veszem). -De a lényeg, hogy... éreztesd vele, hogy nincs baj ezzel. Ha meg nagyon leállnak smárolni akkor húzódj közelebb és mi is rákezdünk, észreveszik majd maguk szerintem. - Kacsintok rá.
-Tudom. De azért mondd neki néha, neki ahogy elnéztem, új ez. Minden. - Mosolygok.
-Oh... Hát óvatos vagyok, tudod ha valakit megbántok napokig mar a bűntudat. Így inkább nagyon kerülöm az ilyen szituációkat. Olvasni másokban... azt nem mondanám, csak próbálok nagyon odafigyelni a másikra, hogy megértsem. - Nem nevezném magam jó emberismerőnek, mert estem már pofára, nem egyszer és nem kétszer.

-Nekem csak rossz élményeim vannak szívem... - Mondom durcás fintorszerűséggel, mert a kórház ezt váltja ki belőlem. Na meg érezni, tartok is az egésztől. De inkább túl is lépek rajta, lopok egy csókot.

-Mmmmmmmmmmmmmmmmmm.... - Nyögöm, úristen, már kelni kell? Ne máááááár... most aludtam el... (igazából pár órája xD) -Jelents beteget... - Morgom még a szemem sem bírom kinyitni, bár minek azt, úgy sem látok. Fogom ahol érem, de mázsás súlyú a karom, nem bírom húzni se, nem hogy tartani a karom. Ha mégis bemegy, akkor kivételesen úgy ahogy vagyok bealszom újra. Úgy is kelnem kell majd, nekem is menni kell dolgozni. A telefon nekem is csengeni fog...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Tévedések vígjátéka ~ Lia && Seby   Csüt. Dec. 10 2015, 23:36

Türelmesen beszél hozzám, javít ki. Bólintok, értem, mire gondolt. Így már világos, de a tény tény marad: az alkohol befolyásolja az érzékeim.
Belátom, hogy nem könnyű mindenről beszélgetni velem, hiszen szándékosan zárkózom el. És ebből adódóan nehézséget okozok másoknak, nem vitatom. De amikor azt mondja, neki is vannak ilyen témái, meglepődve nézek rá. Aztán bólintok.
- Ezt nem kétlem- eszembe jut Henry (és a családja). Olyan téma, amiről nem feltétlenül beszél szívesen, hiszen a családja tele van problémával.
- Ez így van. Ha valamelyik nem akarja, nem is sikerülhet- tapasztalat. Keserű. Azt remélem, közöttünk mindig erősebb lesz a szeretet, mint a harag a titkolózás vagy a félreértések miatt. a szeretet jó alap, hogy békét kössünk, hogy kitartsunk egymás mellett.
- Hát ez az... Nem akarom, hogy bajba verje magát miattam. Főleg, hogy ... értelme sincs. - sem Lioval, sem Sebastiannal szemben nem kell megvédenie engem. Egyik sem tesz kárt bennem.
- Nem mész az agyamra, hogy is mondhatsz ilyet? - kérdem, kissé korholva őt. Ismerhet annyira, hogy ha gondom van, szólok! (Legalábbis ami vele kapcsolatos: hiszen abban ő tud segíteni!)
Nem tudom, mibe nyúlok bele, amikor feszegetni kezdem a kérdést, miért érzi úgy, neki nagyobb volt a félnivalója. Megint úgy érzem, kevesebbnek érzi magát Lionál egy olyan megközelítésben, amit az enyémnek vél.
- Nem tudhattuk előre, hogyan fog működni. És igen, te biztosabb voltál abban, hogy menni fog, mint amennyire én. De azt ne hidd, hogy Lioval kapcsolatban ne lettek volna félelmeim, milyen lesz... És ahogy tudod, alkalmam sem volt megtapasztalni, szóval... Kezdők vagyunk: te és én. - Megint emlékezésre késztet, és ez nem esik jól. Lio ábrándos életem része volt, akihez romantikus elképzelések és mesék társultak. A szerelem iránti vágy, az érzet, hogy ő teljesíti be... Vajon honnan vettem? Melyik regényből, meséből? Csipkeherceg vette volna el az eszem hosszú időre? Hinni egy mesében, hogy egy csók a végtelen boldogság kezdete lehet? Hány pofon kellett, hogy felébredjek?
- Jó veled élni. Kiszámítható és biztonságos; tudom, mire számíthatok veled. Tudom, hogy neked nem esik jól, hogy ezt mondom, de hidd el, ez fontosabb, mint egy heptikus szerelem. Hosszú távban gondolkodsz? Én is... Már ismerjük egymást, nyűgösen is, fáradtan is, tudjuk milyen veszekedni és kibékülni. Ez nem kevés. Ez jóval több, mint amire számítottam...- mondom, és hozzá bújok, puszilgatva, csókot lopva.
Remélem, hogy egyszer eljut ő is erre az álláspontra. Félek, hamis képem van a szerelemről, és ha így van, olyat én vele kapcsolatban sosem akarok érezni. Nem hamis vágyakat akarok kergetni, hanem úgy élni, hogy boldoggá tegyem őt. Ha ez sikerül, én is maradéktalanul boldog leszek. Szeretem. Nem csak baráti szálak kötnek hozzá, hanem azok is. Ettől csak többek leszünk, nem kevesebbek. A lila köd lenne, ami meghamisítaná, ami közötünk él, fejlődik, növekszik. Mert hiszem, hogy működik. Erre éppen Sebastian a példa.
Reeven és Felix kapcsolata nem elsősorban az érzelmek hevessége miatt fakaszt bennem aggodalmat. Sebastian rávilágít, hogy gondjaim lehetnek ezzel, és nem is tagadom: félek ettől egy kicsit. Félek, csalódást okozok a reakcióimmal.
- Most azt javaslod, menjek ilyek bárokba, nézzem, ahogy a pasik egymással smárolnak?- forgatom a szemem, micsoda ötlet. De hol látnék hasonlót? Hogyan kéne szoktatnom magam ehhez?- Na, inkább. Ha ők nyalakodnak..., majd mi is... Ez jobb ötlet. Tetszik- nevetem el magam. Mindjárt kapok is az alkalmon, hogy gyakoroljunk egy kicsit.
- Örülök, hogy boldog. Nem fogom a félelmeimmel traktálni, elbizonytalanítani, ez legyen az én gondom. És majd megygőződöm róla, hogy Felix olyan, ahogy Reeven látja, és akkor megnyugszom, és még elfogadóbb leszek- még csak nem is feltételes módban beszélek. Hiszek abban, amiben Reeven.
- Én mindenben támogatom őt. Ha a véleményemre lesz kíváncsi, őszintén megmondom neki- nézek Sebastianra; remélem, ezt várja tőlem. Nem hazudhatok, nem is tudnék.
Mosolyogva nézek rá, ahogy a bókomra reagál.
- Nagyon figyelmes vagy, nem kell szerénykedned- elsősorban magamból indulok ki, hogy velem hogy bánt. Mással sem lehet másmilyen, nem tagadhatja meg önmagát.

A kórház, vér, apaság témáját gyorsan jegeljük. Sebastianban sok a frusztráció.
Békében fekszünk le (legalábbis úgy érzem), és összebújva alszunk. Más kérdés, hogy nem alusszuk ki magunkat.
- Csábító az ajánlat, de mennem kell- mosolygom bele a mellkasába, ahogy magához húz búcsúzoul. Szívesen maradnék, és ha nem menne sehova, még fontolgatnám is az ötletet. De ha ő is elmegy, minek maradnék itthon?
Öt percre még hozzá bújok, félálmos csókokat váltva vele. Aztán felkelek, és a lehető legkevesebb zajjal készülődök a napra. Halkan zárom be magam után az ajtót, majd rohanok dolgozni. Hosszú lesz a nap.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Tévedések vígjátéka ~ Lia && Seby   Vas. Dec. 13 2015, 20:43

Sok minden szóba kerül, átbeszéljük, legalábbis próbáljuk a véleményünk magyarázni, megosztani. Lionel kapcsán tudom, hogy neheztel, de nem fogja sose megérteni, milyen bizonytalan érzés olyannal összeköltözni, aki mást szeret puszta gyengeségből, hogy én már nem bírok meglenni nélküle és ki tudja, mikor mondja azt, én kevesebb vagyok. Noha azt fejtegeti, mellettem biztonságos, kiszámítható élete van, minek a szerelem, valahol mélyen bennem volt mindig is a vágy, hogy átéljem. De úgy érzem, fel kell áldoznom, reálisabb kell legyek. Most először kezdem megérteni, a szüleim miért maradtak együtt. Ők is szeretik egymást, ha másképp is mint mi, úgy sejtem, de szerelem ott sosem volt. Itt is csak az én részemről, de ahogy Liát hallgatom, ő feleslegesnek érzi. Számára fontosabb, hogy már nem, vagy nehezen tudom "meglepni". Van benne valami, így csak bólintok, csókolom. Felnőni sosem könnyű, rájönni, le kell mondani dolgokról, hogy boldogabb és teljesebb életet tudjunk élni. Mégis sajog érte a szívem, de lehet csak a tudat fáj, hogy nem is akarja... fogalmam sincs, agyalni nem akarok rajta, inkább örülök, hogy valamilyen szinten tudtam többletet adni neki, mint amit elsőre gondolt velem kapcsolatban.
Felix és Reeven rokon téma, de mégis más, próbálom ezeket némileg erőszakosabban előhozni, de mindezt Amelia és Reeven kedvéért teszem. Felixnek és valahol nekem se új a téma. De nem is mi vagyunk rokonságban, ugye.
Hogy hogyan értelmezi az én tapasztalataim, ergo kövesse őket megnevettet.
-Nem, eszembe sem jutott, én csak azt mondom, én emiatt nem leszek már zavarban. - Nevetek tovább, érdekes is lenne. De látom tetszik neki az ötlet, ha ők csókolóznak, majd mi is. Meg is csókolom, bár belenevetek kicsit a csókba, de húzom magamhoz, ne tántorítsa ez el.
-Csak nehogy elvarázsoljon téged a hihetetlen személyiségével! - Nevetek, de amúgy tényleg remélem, nem szeretném, ha annyira csodálatos lenne az a férfi, örülnék, ha csak Reevennek lenne annyira csoda szexi és magával ragadó! Legyen kedves és jó fej, nekem az elég.
-Persze, ne is füllents neki. - Nem ezt mondtam, csak hogy látványosan ne ellenezze, például.
Mosolygok, hogy szerénynek titulál, pedig tényleg nem gondolnám, hogy ez akkora dolog lenne részemről. Sokszor fel is sültem vele.

Reggel aztán, mivel ő kel, én is felébredek, bár nem akarok, őt sem akarom messze tudni magamtól, de dolgozni nekem is kell majd menni sajnos. Édes csókok között zuhanok vissza az álomba, szerencsére nem kezd el kattogni az agyam. Azt ráér este is...

//Köszi! Smile //

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Tévedések vígjátéka ~ Lia && Seby   Today at 03:13

Vissza az elejére Go down
 

Tévedések vígjátéka ~ Lia && Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-