Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Lebegések, zuhanások Lia - Reev

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Hétf. Nov. 09 2015, 17:49

Reeven szándékosan provokál. Legalábbis pont árral szemben úszik. Én visszahúzódnék a csigaházamba, de ő folyton bombáz a kérdéseivel, és éppen úgy beszél, ahogy én beszélnék hasonló helyzetben. Fújok egyet.
- Oké. Hát legyen. Mire vagy kíváncsi? - nézek rá kihívóan. Legyünk túl rajta, úgy látszik, zokon veszi, hogy nekem még mindig vannak "titkaim"- vagy csak épp úgy vallomást kér tőlem, mint ahogy én tőle. Elvégre így lenne igazságos, vagy nem?
- Sebastiannak nem tudok újat mondani Lioról. Elmondtam neki, amire kíváncsi volt, és valamit mondani sem kellett, mert a szemtanúja volt. Mit ragozzam túl? Annyiféleképpen értelmezhetem, ami történt, attól függően kinek a szemszögéből nézzük! - vonok vállat, kissé kétségbeesetten. Ha így folytatjuk, kimenekülök a világból, hiszen valóban meg sem érdemlem Sebastiant. Se senki mást.
- Mire célzol?- kérdezem. Sebastian többet tud, mint Reeven, mi az, amiről azt gondolja, rosszul esne neki? Ugyan, mennyit beszéltek rólam? De hogy segíteni próbál, az biztos- Tudom, hogy segíteni próbál, hidd el, hálás is vagyok érte- Megint megfordul a fejemben, hogy egyedül nem sokra mennék. Csak azért nem megyek neki a világnak, mert Lio megtette helyettem.
Felhozza a pszichológust. Lehajtom a fejem.
- De, biztosan felhozza. Biztos majd akad jó tanácsa is, hogyan lépjek ezeken túl- és mit ne csináljak, hogy ugyanilyen helyzetbe kerüljek. Gondolatban ütöm a fejem, minden az én hibám, mondjuk ki, megszületni is hiba volt.
- Kedvelem? - felhorkantok meglepettségemben- Ennél azért többről van szó. De ha nem venni észre, ezek szerint csak magamat áltatom megint- az ajkamra harapok. mit hibázok el folyton? Így se jó, úgy se jó...

Elnevetem magam, hosszú ideje azóta, hogy a kocsiban ülünk.
- Bocsi, a te szüleidre én se akarnék hasonlítani...- nyújtok nyelvet. Jó, hogy Reev nem veszi zokon a kritikám, ez oldja a feszültséget.
- Úgy látszik, csak én nem látom be, hogy szerencsés vagyok- vonok megint vállat, lemondóan, sóhajtva. Biztos nagyravágyó vagyok, nekem a szeretetből több kell! Telhetetlen vagyok!? Nem a számszerűség a lényeg, hanem a minőség. Nem baj, ha csak egyetlen ember szeret (a szó nemesi értelmében, nem általánosságban).
Aztán jön a lazasággal.
- Ah, tény, hogy feszültebb vagyok. Igyekszem mindent jól csinálni, elvégre pont Sebastian az, aki a legkevésbé érdemli meg, hogy megbántsam. Nem is áll szándékomban- nehéz egyensúlyozni egy hajszálon, ha nem tudom pontosan, mit is jelent az a hajszál. Megzavar, hogy Reev azt mondta, Sebastian szerelmes. Nem lehet, hogy ezt csak Reev találta ki, hogy jobban érezzem magam? Ha így is van, ennél a két fiúnál nincs most fontosabb az életemben.
Megint egy csomó kérdés az agyamban. Hol a hiba? Úgy akarok jó lenni, hogy közben átestem a ló túloldalára? Sebastian sem feddhetetlen, az ő érzései és hozzám való viszonya is változott, ha Reeven jól értelmezi. Vagy én. Jó lenne ezt vele is tisztázni. Nekem is sokkal könnyebb volna.
Kiengedek. Nem tudom, Reeven mennyire nyugodott meg, de elhiheti, nem kacsingatok hátrafelé. Kitörölni nehezebb az emlékeim, talán lehetetlen is, de az új életemet nem azokra alapozom, amiket másokkal tapasztaltam. Sebastian pedig - ezek szerint- velem együtt építkezik. Így azért sokkal egyszerűbb, nem?

Nem egyszerűen meglep, hanem letarol a hír, miszerint a nagy ő egy másik férfi. De nem ez dühít fel.
- Aláírom, igazad van, Lio sem hibátlan!- elég ocsmányul viselkedett Reevennel. De megint a nézőpontok, ugye? Ha azt nézzük, akkor azt hitte, Reeven a pasim? (Ez tényleg a félreértések vígjátéka volt. Kár, hogy nem nevettünk.) Ha vád ér, hogy nem beszéltem eleget, hát Lio sem. Szinte képtelen voltam vele értelmesen beszélgetni.
- Nyugodj meg- nézek rá nagy szemekkel, bár csak a hangom nyugodt. Talán mégis jobb lett volna, ha apáca leszek. Az "ügyeim" miatt Reeven már-már bűnöző.
- Igazság szerint én is bántottam- kezdve azzal, hogy azt hittem, meleg. Aztán a tusolóban. Aztán... Sebastiannal. Nemde rosszabb vagyok, mint ő, aki sosem hazudott?
Nyíltan nézek Reevenre. Ha erről akar hallani, beszámolok neki. Én sem vagyok ártatlan. Lehet, meg is érdemeltem, amit kaptam. Épeszű férfi nem is tett volna másképp. Menekül!
Vállat rántok.
- Lényegtelen már, mit akartam. Talán szeretni. Úgy nézett ki, mint aki éhezik erre. Ahogy én is- mondom kissé elgyöngülve. Nehéz feldolgozni, hogy kezdetben csak dugni akart. Ha erről volt szó, nem volt hiba a kommunikációval, világosan közölte, mik a tervei.
- Hypersensitiv vagyok, ha még nem vetted észre. Egy kiskölyöktől is sírva tudok fakadni, mit vársz tőlem? - mondom, ismét csak vállat rántva. Az elhagyottság érzése, a reménytelenségé időnként visszaköszön, ha akarom, ha nem- Nem tagadom, hogy miatta is sírtam, de hibáztatom mindenért őt. Te se tedd. Akkor se, ha könnyebb lenne. Igazságtalan. Őt vajon vigasztalja valaki miattam, mit én tettem vele?- kérdem, kissé elgondolkodva, de aztán rájövök, Lio nem az a típus, aki sokáig őrlődik valamin. Valószínűleg már azt is elfelejtette, hogy a világon vagyok.
És aztán már nem vagyok ilyen finom, a ritka alkalmak egyikének, amikor káromkodok, most Reeven a tanúja.
- El! EL! EL!- mondom egyre ingerültebben, és nekiállok csapkodni. Felkapom az ülésre a térdeimet, szorosan átkarolom őket, és bőgni kezdek. Megint.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Csüt. Nov. 12 2015, 19:36

Nagy levegő, nyugi. Ha kihisztizi magát, mindkettőnknek jobb lesz, kiegyensúlyozottabbá válik.
- Rád. Komplett
Közlöm egyszerű, mély hangtónusban. Szerintem ez nem olyan fura, ha szeretsz valakit. Szerintem Sebastian nem is Liora kíváncsi.
- Nézd, nem hiszem, hogy arról akar beszélni, bár nem tudom, kérdezd meg Te magad, de szerintem hozzám hasonlóan Ő is kíváncsi mindenre, ami Te vagy. Ne feledd, hogy mindkettőnknek a te boldogságod az elsődleges, de rohadtul nem tudjuk, mi jár a fejedben, ezért kell egyszerű, barbár emberi módon, szavak formájában megfogalmazni.
Magyarázom lassan, hogy értse mi mindenre jó az emberi beszéd. Fel vagyok húzva én is. Nem annyira, mint ő, különben nem tudnék vezetni, de valamennyire mégis.
- Semmire. Nem célozgatok, hanem kimondom a dolgokat konkrétan. Ezt nem ártana nektek is gyakorolni, néhanapján jól jön. Nyilván nem kell mindent hangosan kimondani, de…
Megforgatom a fejem, könyörgöm mióta élnek félreértésekben ezek ketten? De hogy az istenbe vegyem rá, hogy vállalja fel Sebastiant?
Ő akart pszichológushoz menni.
- Ahhoz képest még azt sem viseled jól, ha én felhozom.
Morranom sötéten, ebbe lemondó sóhajtás vegyül egy percre rá.
- De észrevenni, de amikor erről a témáról beszélgettünk, mindig hárítottál, így nekem az volt egyértelmű, nem szereted Sebastiant. Szóról szóra nem tudom visszaidézni, de lehet ki is mondtad. Azóta ez lehet, hogy változott, nyilván, mert nagyon jól működtök együtt. Nézd Lia, tudod, hogy nem értek az érzelmek nyelvén, úgyhogy javíts ki, ha nem így van!
Ugyan már, csak nem rám akar alapozni? Sebastiannak kell észrevennie, nem nekem!

Valamivel jobb lesz a hangulat egy pillanat erejéig, felnevetek.
-Rájuk ép eszű ember biztos, hogy nem.
Feszülten sóhajtok fel. Nyugi! Ha most nekiállnék csapkodni a kormányt, meghalnánk.
- Nem értem miért. Lia…gondolkodj logikusan. Csak ebben a kérdésben. Oké, van egy defektes családom, de kinek nem az? Én és Sebastian is hasonló cipőben járunk. Gyönyörű vagy, elképesztő, kedves, idillikus romantikuslányregényhős, van egy valljuk be k*va jó palid, akinek csak te kellesz
Elhessegetem a gondolatot, hogy „te és a férfiak”
- Egy lakásotok, meg…én, aki szeretlek.
Tudom, hogy nem vagyok nagy dolog az életében, egy percre be is hunyom a szemem.
- Vagy nem jó, hogy képben vagyok? Sok mindent elrontok…
Megszorítom a kormányt, mi van, ha emiatt gondolja magát szerencsétlennek? Sőt, ez még ismerős is… Baszki…a szüleim! Itt már meg kell állni, levegőt is kell venni.
- Hm igen, a legkevésbé
Ez igaz…Sebastian nem érdemel semmi negatívat, hacsak nem azért, hogy fiúzik néha. De nem fogja fel rossznak, necces, összetett kérdés, meredek magam elé. Kár volt beleszólni. Esküszöm kár volt, biztos elcsesztem valamit a hozzá nem értésemmel.

Biccentek fancsali képpel, kíváncsi vagyok, ha mondjuk hagynám magam neki, merthogy elég jól bírom a fájdalmat, kinek a pártján lenne…
- Oké! Nyugi, nem bántom
Vetem oda gúnyosan, miért nem érti, hogy mindent csak érte tettem? Miért nem büszke rám ezért?
Felprüszkölök, ugyan mivel bánthatta? Meg különben is… hála istennek!
- Ez így működik, az emberek bántják egymást, nagy fiú, nem? Túléli.
Közlöm hidegen, én tökön szúrtam volna, azt élje túl!
- Egy embert csak akkor lehet szeretni, ha hagyja.
Mondom szárazon, nem hiszem, hogy ez a Lionel olyan készséges volt, de ő akar megszabadulni az emlékétől, akkor mi a tökömnek ismételgeti folyton? Óóó ez olyan, mint én és Lió! Nem csoda, ha Sebastian hülyét kap, én a helyében már rég tönkre vertem volna a csávót.
Rábámulok nagy szemmekkel. Tudtam, hogy érzékeny, de ez úgy hangzik, mint valami betegség.
- Tudom…tudom…én csak láttam, hogy valami nem stimmel.
Pislogok rá és nem igaz, még mindig védi… Most úgy kell tennem, mint Sebastiannál igaz? Mint a jó fiúknak…
- Remélem senki
Szúrom még oda gonoszan, mert ez kell, ez kihagyhatatlan, mit vigasztalgassák? Nem olyan ember, akinek lehetne bárkije is, olyan pöcs volt, mint én és elűzött magától mindenkit, lefogadom. De nem így lesz legyőzhetetlen, ez csak illúzió! El kell engedni, aztán kész, az mindent megoldana, ha el tudná, mikor csapkodni kezd viszont meghökkenek.
- Hé, hé…
Inkább engem üssön a kocsi helyett. Bár ez jó, ordítással, ilyesmivel ki lehet adni a feszültséget, segíthet. Kipattanok a volán mellől, figyelem nem-e jön valami, s amint lehet, átrohanok az ő oldalára.
- Na…gyere, nincsen semmi baj. Tudom, hogy nem könnyű elengedni, de…ordíts, sírd csak ki magadból, tombolj dühöngj, aztán lapozz egyet és hagyd a fájdalmad a tegnapra.
Jé ez olyan, mint egy óska dalszöveg! Óvatosan felrángatom, hogy szorosan, nagyon bensőségesen, mélyen átöleljem, magamhoz szorítsam, engem verhet, ordíthat a mellkasomba, bármit csinálhat, nem fogok meginogni, sőt hagyom, hogy elragadja a hév. Nem állítom meg rögtön és nem kezdem el azonnal vigasztalni. Hagyok neki egy kis időt //user is az időt tanulja hagyni Razz//
Buta szavak most nem segítenének, karolom szorosan, s ha kissé megnyugodott már, vagy eltelt egy bizonyos idő, óvatosan megemelem az állát mutatóujjammal és megmutatom milyen az, amikor tényleg megcsókolok valakit. Eszemben sincs visszakozni, szégyenlősködni, vagy bűntudatot érezni, Liának most szüksége van…valami igazán jóra, lassúra, selymesre, ami tele van…azzal van tele, amit mindig megvetettem, és amire mindennél jobban vágytam, éppen ezért. Többé nincs bennem dac, tele van szeretettel, puha, vigasztaló mozdulatokkal és nos ha hagyja a folytatás nyelvjátékkal következik.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Csüt. Nov. 12 2015, 21:16

Bújkálok. Bújkálnék. Sosem akartam szembenézni magammal, a gondjaimmal, legalábbis nem így, nem Reeven előtt! Szinte belelátok a fejébe, ismerem a véleményét, legalábbis arról a személyről, akit érint a "bánatom", de ahhoz gyenge vagyok, hogy őt hibáztassam vagy csak magamat, totál zavar van a fejemben, ha emlékezek. Emlékezni sem akarok már. Csak... élni!
- Aha- másra számítottam. Konkrét kérdésekre. Rám. Mi a f*szt meséljek magamról? Így az egész értelmetlen.
- Én ezt nem tudom... - mondom nyöszörgősebben. Tényleg tanácstalan vagyok. Ha elmondom, mi jár a fejemben, az lesz a baj- Nem akarok barbár lenni- már voltam egyszer. De arra kinyílik a fülem, hogy beszélni kell, elsősorban Sebastiannal. Valami zavar van a vonalban, nem vitás.
- Ez az. Kimondani vagy ne. Tudod  te, hányszor döntöttem rosszul? Inkább óvatos vagyok- és nem elsősorban magam miatt. Sebastiant érzékenyen érinti a Lio téma. Nem egyszer mondta, nem érti, hogy mit láttam benne... És ez még a kisebb probléma. Egyszerűen nem hiszi el, hogy ő jobb lehet Lionál. De hogyan győzhetném meg az ellenkezőjéről?
- Ez valószínűleg igaz. De a feszültségeinket, úgy hittem, meg tudjuk beszélni...- kérdőn nézek Reevenre. Vajon van valami, amiről nem tudok? Csak ez lehet a magyarázat.
Megérintem a karját. Igazából nem haragszom rá. Legalábbis nem nagyon.
- De ő kivülálló. Te részrehajló vagy. Nem adhatsz nekem jó tanácsot elfogultan- mondom szelídebben. Hát mindig engem véd, a vak is látja. Jó szándékból, de torzítaná az önértékelésemet. Magam is látom, hogy vannak (és főleg voltak) hibáim.
- Semmi sincsen ok nélkül...- sóhajtok, és a számba kapom az ujjaim. Harapom, ahogy szoktam, ha el akarom terelni a figyelmem valamiről. Elfordítom a fejem. Hogyan mondjam el? Ha Reeven megtudja, Sebastiannal milyen egyezségünk van, alapjában fog megváltozni róla a véleménye. Reeven elfogult, mindig az én érdekeimet nézi, és fogalmam sincs, mi miatt karolja fel most Sebastiant. Nem tud mindent, csak következtetéseket von le, de ...- ha úgy látod, jól működünk, akkor hol a probléma?- kérdezek vissza. Ötletem van, csak nem értem. Sebastianra nem jellemző, hogy bátortalan lenne kérdezni valamiről, ha kettőnket érint.

Oldódik közöttünk a feszültség, amikor a genetika és a családjaink kerülnek szóba.
Rávezet arra is, miért vagyok szerencsés, és meglágyul a szívem, ahogy rólam beszél. Na, tessék, erről beszéltem. Reeven totál elfogult.
- Cuki vagy, tényleg, de nevezz csak meg egyetlen olyan hősnőt, aki olyan hülye, mint én?- nevetgélek kínomban. Semmi idilli nincs bennem. Fel sem fogom mit mond Sebastiannal kapcsolatban. Ez is arra a lapra tartozik, hogy olyat akar mondani, amiről azt hiszi, kedvemben jár.
Felé fordulok.
- Én is szeretlek téged!- viszonzom a vallomását, tudom, hogy nem szokása ezt kimondani.
Sóhajt, és a kérdése meglep.
- Elrontani? Engem rontasz el, állandóan védelmedbe veszel, mintha maga lennék a tökély, noha nem vagyok az. Nem okolhatsz mindig mást azért, ami velem történik. Tisztában vagyok a hibáimmal és a képességeimmel, de ... nem tudok mindent egyedül megoldai. Kevés vagyok hozzá. Már rájöttem, hogy segítség kell, ezért is ragadtam meg a lehetőséget, hogy veled...- a pszichológusra célzok. Egyedül nem mentem volna el. Reeven sem ment volna el csak egymagában. Ha ketten támogatjuk egymást, csak jó lehet, nem? Elvégre szalember tanácsát kérjük, különböző problémákra. Aztán még a fejünket is összedughatjuk, hogy megbeszéljük az élményeinket!
Abban egyetértünk, hogy Sebastian nem érdemli meg, hogy csalódást okozzak neki. A probléma csak az, hogy igazából nem tudom, mit is vár tőlem ő. Másról van szó, mint hogy mit érzek iránta, hisz tudja jól, hogy szeretem. Ezek szerint... még mindig Lio foglalkoztatja, és azt hiszi, engem is.

- Jaj, Reeven!- nyögök fel. Kettejük közül nem kétséges, ki járna rosszabbul. Fenébe Lioval! Még mindig élénken él az emlékezetemben, hogyan esett neki a liftben, amikor azt hitte, bántott engem. Elképesztő volt.
- Az biztos- mondom hűvösen. El akarok határolódni tőle, mégis sokat beszélünk róla. Vagy egyszer muszáj, hogy kimondjam, amit vele kapcsolatban érzek, gondolok?
- Ott a pont- ezt szépen megfogalmazta, én se tudtam volna jobban tömöríteni. Én sem hagytam sokáig, tüskéket növesztettem, nem hiába voltam bizalmatlan (vagyok most is, tisztelet a kivételnek) És eszembe jut Lio is, sebastian is, nem tehetek róla. Egyik sem akart érzelmi kapcsolatba kerülni, aztán mégis mindkettő megégette magát velem. Nem én vagyok akkor a rossz?
Én csak annyit akarok elmondani neki, hogy nem feltétlenül kellett Lio ahhoz, hogy bőgjek egy kicsit. Annyi minden történt akkoriban, és azóta is érnek meglepetések, nehezen dolgozom fel a kudarcaimat, hát ez van! Majd megerősödök. Sokat kivett belőlem az a fejsérülés és a kórházi környezet.
- Mindig van valami, ami cseszi az agyam...- húzom fel a vállam. Sajnos, az én életem se problémamentes, ha kizárjuk belőle a pasikat, akkor se. Na jó, a legtöbb problémát és fejfájást ők okozták. De nem Sebastian!
Sóhajtok, hogy nem sajnálja Liot. Mit is vártam mást? Bár mint férfi, szolidaritást vállalhatott volna vele. Sebastian biztos elmesélte, miképpen hagyott faképnél Lio. (Ő maga mondta, hogy jól értesült.) Reeven pedig akaratlanul forgatja bennem a tőrt, felejtsem el végre... Kiborulok. Szeretném, de hogy csináljam? Kitör belőlem a feszültség, olyasmi módon, mint amikor Lio hülyézett le, valamikor az ókorban... Bőgök, mint egy hisztis gyerek, és összekucorodom az ülésen. Elbújnék.
Aztán arra eszmélek, hogy átölelnek, szorosan fogják a derekam és a hátam, és jól teszik, hogy fognak, mert összecsuklanék. Rongy a lábam, csuklik, nem tudom megtartani magam. Megérzem Reeven illatát, ismerős a haja simítása az arcomon, belé kapaszkodom, és legalább olyan szorosan ölelem, ahogy ő. Szalmaszál. Segítség. Támasz. Szükségem van rá.
Nem kiabálok, nincs is hozzá erőm. Zokogok, ki tudja, mennyi sírást folytottam magamba az utóbbi időben. De hogy miért bőgök? Nem tudom. Ennek is én vagyok az oka. Érzem, hogy bedagadt a szemem, összesírtam reeven felsőjét, még jó, hogy az orrom nem folyik látványosan.
Elcsitulok. Halk hüppögés veszi át a bőgés helyét, de még mindig bele vagyok temetkezve Reeven vállába. Hülyeség azt hinni, hogy így kevésbé égő, de nem érdekel. Reevennel már átestünk egy-két dolgon. És készülünk is. Ettől máris jobban érzem magam.
Az állam azonban ő emeli fel. Én éppen csak megtörlöm a szeme, és éppen szabadkoznék, kérnék bocsánatot, amikor szájon csókol. Végtelenül gyengéd, ahogy hozzám ér, mégis nagyon határozott. És ha azt gondoltam, csak megérint, meg kell lepődjek, mert nem csak olyan puszit ad, mint egykor én neki. A nyelve az ajkamat érinti, de javu érzésem lesz ettől és - ugyan kissé lassaban reagálva- de elhúzom tőle a fejem. A testem viszont még mindig az övének feszül.
- Mi a fenét művelünk? - kérdezem álomittasan és felemelem rá a szemem. Most nem foghatom a piára, nem ittam. Igazából nem értem, mi történt.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Szomb. Nov. 14 2015, 19:00

Én nem így reagáltam, amikor velem közölték ezt. Lehet, hogy Felix szofisztikáltabban tud fogalmazni, de baromira meghatott, hogy valaki kíváncsi rám úgy, ahogy vagyok. Hogy ez mekkora luxus már!? Rád! Úgy, ahogy vagy! Ő meg kinyög egy ahát! Most először merül fel a gondolat: elkényeztették Liát. De esküszöm, nekem még az is nagy dolog volt, hogy valaki kedvelt, de hogy rám legyen kíváncsi! Majd behugyoztam örömömben, Lia reakciója pedig: aha. Ezen a nyöszörgésen már hivatalosan is „falnak megyek wazze” képet vágok. Hogy nem akar barbár lenni! Vezetés közben vagyunk, oké „aha”, de esküszöm arcon csapom magam és tenyerem lehúzom rajta.
- Akkor válj jedi mesterré és kommunikáljatok gondolatban! Hipnózis.
Leszarom, hogy ez most gúnyos! De esküszöm megfordul a fejemben: totál buzinak kellett volna születnem, mert százas, hogy ezt a női agyat, nemcsakhogy nem vágom, de falnak megyek tőle! Pedig Lia…nagyszerű lány, tényleg, de honnan szopja az ilyeneket?
- Lenni, vagy nem lenni? Hát elég nagy dilemma… Lia, azzal, ha elmondod azt, amit Te gondolsz nem veszíthetsz semmit. Nézd, aki szeret az úgy szeret ahogy vagy. Én is. Pedig néha orbitális baromságokat mondasz, már ne haragudj!
Nyers, undok és gonosz vagyok, de leszarom. Ez a szeretet, nem?
- Akkoris imádlak! Akármit mondasz Lia, aki szeret, az szeretni fog a véleményeddel, az érzéseiddel és a lényeddel együtt! Akkor is, ha megbántod. Az emberi ego ilyen, sérülékeny, biztos vagyok benne,hogy sokkal jobban fáj ez, mintha fizikailag vernek oda valakit. Tuti! Akit ezzel elveszítettél, azt el kellett veszítened, mert nem állt rád készen. Akit el lehet ijeszteni, hagy menjen. Sebastiant nem lehet.
Közlöm tényként. Ő is ezt mondta, de akkor én miért látom, hogy nem tudják?
- Szuper, biztos így van. De se te se Sebastian nem vagytok valami érzésbeszédes típusok, vagyis szerintem sok mindent elhallgattok, hogy a másikat ne bántsátok. De ezt nektek kell valahogy megoldanotok. Boldogok vagytok és ez a lényeg.
Nem kellene beleszólnom. Fogalmam sincs, hogy haragszik rám, de jobb is, összevesznék vele, hisz kedves vagyok, segíteni akarok, hiszem, hogy jót teszek. Vállat vonok, ha szerinte nem tudok segíteni neki, akkor nem tudok. Nem kér belőle. Ugyan…részrehajló!
Felsóhajtok.
- Nem értettem miért sírsz időnként és megkérdeztem tőle, tud-e valamit. De ő sosem látta, hogy sírsz, teljesen új volt neki. Aztán persze kisakkoztuk mi miatt, én is rájöttem már előbb, mert okos vagyok, ha nem is mindig látszik.
Jelentem ki vállatvonva, ha hiúnak, vagy tudom is én minek gondol ettől, legyen.
- Megértem, ha nem akarod őt ezzel terhelni, de ha valami nehéz neked, mi vagyunk azok, akik segíthetnek megoldani. Papolsz itt a pszichológusokról, de basszus voltál már egynél is? Mert én 5 éves koromtól jártam. Szart se értek, egyik se mondta, hogy az egésznek a kulcsa rohadt egyszerű lett volna! Nyálas, vagy nem! Szeretni! Ennyi. Őszintének lenni. Kellenek a többiek, mert ha szarul vagy, ők ott vannak. Igazából. Nem a pszichológus, hanem mi. Akármiről is legyen szó, nem hagyjuk, hogy szomorú legyél. Se ő, se én. Semmi mást nem kell csinálnod, csak engedned , hogy segítsünk.
Ilyen egyszerű… Sokat és felspanolva beszélek, olyan dolgokat is, amiket Felix előtt, vagy azelőtt, hogy Liának elmondtam a legnagyobb félelmem, sosem mondtam volna ki. De az egyszerűen nem volt megoldás. Akkor megpróbálom így, őszintén, talán ez lesz a jó.

Hősnőt? Nem nagyon olvasgatok romantikus dolgokat.
- Mondjuk…Catherine az Üvöltő szelekből! Vagyis inkább a lánya, az már nem volt önző.
A szeszélyre gondolok, mint női alaptulajdonságra. Azt mondja ő is szeret engem? Kicsit mosolygom, bár most megint nem nagyon megy… Vajon komolyan gondolja? Akkor is, ha hergelem? Egyetlen erényem a számára, hogy szeretem, de neki ez is kényelmetlen lehet, mert ez nem csak azt jelenti, hogy megtapsolom minden mosolygását.
Mert őt meg kell védeni, mert olyan, mint a romantikus hősnők, akik ezt igénylik.
- Oké, menjünk, de elsősorban velünk kellene ezt megbeszélned. Fontos az objektív szempont is, de az is, hogy azokkal is megbeszéld, akiket szeretsz.
Mi a frászt fogok én kezdeni megint egy agyhurkásszal? Áh, francba is, kikészítem, mint az összes többit.

Úgy nyög fel, mintha én a légynek se tudnék ártani, kérdőn nézek rá. Fogalma sincs hová küldtem volna azt az idiótát, ha rossz kedvű vagyok. Négy évig az utcán éltem úgy, hogy belekötöttem boldog boldogtalanba, csak tudok valamit… Annak ellenére, hogy fele akkora vagyok, mint a másik, a saját módszereimmel kiütöttem volna. De Sebastiannak igaza van, Lia csak ápolná, nem állna mellém, ő a sebesültek oldalára áll, hm…talán azt kellene egy olyan helyzetben kihasználni, elvégre a fájdalmat jól bírom.
El kell felejteni a másikat, ennyi, ez hamar tisztázzuk, amit nem értek, hogy ehhez minek hisztizni? Még jó, hogy nem vagyok szívbajos fajta.
- Ilyen az ember, ha nincs problémája, keres magának, nyugi, nem csak te vagy így ezzel. Néha kell szomorúnak lenni, de én úgy láttam, nálad ez komolyabb és nem tévedtem.
Nyomatékosítok, aztán elkezd hisztizni, én meg kiszállok és kitámogatom szépen. Türelmesen megvárom, amíg enyhül a roham, jelentsen is ez akármennyi időt. Féltve, óvva szorítom magamhoz, simogatva, de nem csitítva, mert az a célom, kijöjjön belőle. Szóval támasz vagyok és őszintén, jobban tetszik ez a szerep. A hajába csókolok, szorítom magamhoz, s amikor már hüppög, az a tervem gyógycsókban részesítem, lassú, simogató, végtelenül gyengéd és mély érzelmes csókban, de alig simítja nyelvem ajka puha felületét, mikor érzem, ő nem teljesen úgy reagál, mint Sebastian… Elhúzódik. Mit vártam?
- Semmi rosszat…csak meg akartam mutatni mennyire szeretlek, meggyógyítani…
Vallom be szemlesütve, olyan közel hozzá, hogy a pilláim végigcirógatják az arcát. Hacsak nem lépett el. Sebastian azt mondta, nincs ebben semmi rossz, csak egy csók, miért kéne annak éreznem? Ha a legkevesebb tiltakozást érzem, elengedem.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Vas. Nov. 15 2015, 11:41

Nem tudom megszokni, hogy Reeven hajthatatlan. Most éppen a fejébe vette, hogy feltérképezi a lelkemet. Zavar a dolog, ideges leszek tőle; ilyen mértékben még Sebastian sem akart belém bújni, megismerni. Értem, de nem akarom érteni, hogyan kíváncsi rám. Nem akarom felfedni "a titkaim" senki előtt, pláne nem, ha ismerem és szeretem. Kereshetnék mentségeket arra, amit tettem, de nincs... Nem létezik! Én tudatában voltam annak, mit teszek, nem úgy, mint Reeven... Leráznám, de a reakciója túl sokatmondó: mintha pofon csaptam volna. Gúnyosan válaszol, ettől feljebb megy a pumpa, régi vitáink jutnak eszembe anyámmal (és Lioval). Teljesen értelmetlen, esélyem sincs, nem tudom megvédeni magam.
- Valószínűleg még az is könnyebb lenne, tudom! Tudom!- ennyit az önbizalomról. Most megint aprócska vagyok.
- Hát jah, gyakran előfordul- orbitális baromságok. Köszi. Végre a képembe mondta valaki- Jobb, ha megkíméllek ezektől, hát nem? - csípem csak úgy oda, de tudom, hogy ez csak üres vagdalkozás. Majd megint kapok egy fejmosást.
Milyen fura! Sokkal könnyebb elfogadni mások hibáit, mint a sajátjaimat. Valószínűleg Reeven is így van vele: magát, mint valami bűnözőt értelmezi azzal a robbantással kapcsolatban, pedig nincsen igaza. Be volt lőve, nem is volt beszámítható, és abban a pillanatban az egyetlen bűne, a drogfogyasztás. Szándékosan sosem ártott volna ártatlan embereknek, erre a fejemet teszem. De én???
- Olyasmire kérsz, amit nem szívesen csinálnék. Megtörténtek a dolgok, ezeken már nem lehet változtatni, és azzal sem oldunk meg semmit, ha csámcsogunk rajta. El fogom felejteni, megküzdök vele, így vagy úgy, de ... titeket nem akarlak belevonni, nektek miért legyen rossz? - Ennek sosem lenne vége. Sebastian nagy valószínűséggel túlreagálná a dolgot, és még kevésbé bízna abban, hogy igazán szeretem őt. Reeven csak dühös lenne, még inkább Liot hibáztatná. Amilyen vehemens, biztosan számon kérné, ha lehetősége lenne rá.
- Értsd meg, nem akarok bántani senkit! A dolgok jó úton haladnak- mondom nyugodtabban, bár feszengve- Vannak árkok és vannak gátak, amin túl kell jutni, de ... menni fog! - megtanulok néhány stratégiát, hogyan kezeljem az ügyeimet, és egyenesbe leszek.
- Sebastian nagyon érzékeny ebben a kérdésben. Mintha attól félne...- elhalkulnak szavaim, elfordulok Reeventől, kibámulok az ablakon. Sebastian egyszerűen féltékeny Liora. Fura, de emiatt haragot érzek. Miért? Én sem agyalok állandóan azon, vajon jobb vagyok-e, mint bármelyik korábbi kapcsolata. (Dehogynem)
- Igen- kapok a szavain- ez a lényeg- próbálok mosolyt csalni az arcomra, de ez nem olyan könnyű. Reeven kinyitotta a szemem, és rámutatott, hogy Sebaastiant feszélyezi valami, amiről azért nem beszél, hogy engem ne bántson. De ha kétségei vannak, az engem is bizonytalanná tesz! Az egésznek én vagyok az oka. Valahogy rendbe kell ezt tenni: rendet Sebastian fejében, rendet az enyémben is.
- Ó, hát ezért...!- szóval Reeven vitte bele a málnásba Sebyt- Nem találkoztunk egy csomó ideig, látsz néha sírni, és azt gondoljátok, csak Lio lehet az oka? - nem is tudom, sírjak-e vagy nevessek.
Nem csak Reev az, aki részrehajló, ha rólam van szó. sebastiannal együtt csak hibás következtetéseket vonhattak le, egymást erősítve és felülmúlva. Nem kétséges, hogy jó szándékkal vannak irántam, de jelen esetben nem tudnának hasznos tanácsot adni. Nem véletlenül kapaszkodom a reménybe, hogy egy pszichológus segíthet.
- Nem minden pszichológus béna. És nem arról van szó, tudok-e szeretni- mondom, és lehajtom a fejem. Talán nekem nem fáj, hogy a nővéremet mindig jobban szerették, mint engem?


- Olvastam a regényt, dereng a sztori, de nem tudom, mire gondolsz-  nézek Reevenre kérdőn. Volt abban a regényben minden, ami tetszhetett lánykoromban: szerelmi bonyodalom, feszültség, szenvedély... De nem vagyok képben.
Jól esik most a vallomása. Noha mimóza vagyok, talán hiszékeny is, ő nem az a fajta, aki csak dobálózik a szavakkal.  Hiába vannak közöttünk feszültségek, az érzés nem változik; lehet, még erősebbé teszi, hogy így viszonyul hozzám. Önzetlenül akarja a javamat, szívügye, hogy Sebastiannal jó kapcsolatom legyen. Értékelem az igyekezetét.
- Igen..., oké- Szükségszerű a beszélgetés, úgy hiszem, bennem is születtek kérdések.  De sokkal inkább szeretnék felkészült lenni. Sebastiant és Reevent nem riaszthatom el magamtól. Túlságosan szeretem őket.


Megint Lio a téma. Reeven ellenszenve iránta még nyilvánvalóbb. Komolyan félek tőle, hogy ezek ketten találkoznak. Felnyögök, amikor azt mondja, nem fogja bántani, nyugodjak meg. Lioról Sebastian is azt mondta, kiszámíthatatlan. Ez a párosítás (Reeven és Lio) sok veszélyt hordoz magában.
- Ne keverd bele magad. Jobb, ha távol maradsz tőle- teszem hozzá, jó tanácsként. Őt célom védeni, nem Liot.
Próbál észérvekkel hatni, de azzal, ahogy Lioról nyilatkozik, mintha megkeményítené az ellenállásom. Nem akarom, hogy így legyen, mégsem tudok ellene tenni. Olyan, mintha sárral dobálnák, amit szeretek (vagy szerettem), valahol rosszul esik, valahol fáj. Mintha engem bántanának.
Fogalmam sincs, a teljes összezuhanásig hogyan jutok el. Megtörténik. Reeven húz magához, hagyja, hogy a vállán sírjam ki magam, aztán másképp próbál vigaszt nyújtani. Megcsókol és kevés kell hozzá, hogy ne engedjek neki. Meglepődve kérdem tőle, mi történt, hogy jutottunk idáig és visszabújok a nyakába, amikor válaszol. Olyan édes!
- Valószínűleg nem is tudod, mennyire hasonlítasz Sebastianra- mondom, és melegség tölti el a mellkasomat- Hasonló helyzetben valószínűleg ő is így reagált volna. Csókkal- felnevetek-  Olyan furcsa, nem? A nők, legalábbis én biztos, olyan sokat képzelünk egy csókról... Mintha jelentéstartalma lenne, mély érzelmeké. Ti, férfiak... Más kategória nálatok a csók. Mintha... Nem is tudom- húzom fel egy kicsit a vállam. Elhúzódom Reeventől, de csak annyira, hogy lássam az arcát, a szemeit.
- Már attól is lelkiismeret-furdalásom volt, amikor az a pasi szájon csókolt Lídia partyján. De amikor Sebynek elmondtam, egy cseppet sem volt mérges- legalábbis nem emiatt, teszem hozzá gondolatban- és azt mondta...még azzal sem bántottam volna meg, ha ... lefekszem vele. De... érted te ezt? Ha én szeretek valakit... nem tűrném, hogy ilyesmit csináljon! Megcsalásnak érezném!- nézek rá, kissé szomorúan. Meglehet, hogy ez a véleménye is belejátszik abba, hogy azt hiszem, nem vesz eléggé komolyan? Nem számítok neki? Visszabújok Reevenhez egy kicsit.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Hétf. Nov. 16 2015, 22:08

Nem áll szándékomban elvenni az önbizalmát és harcra akarom kényszeríteni, vallomásra megkönnyebbülésre, de Liáról van szó… kemény dió a köbön. Nem ellenkezik, nem támad, pedig azt kérem tőle, mint Tesstől, képletesen. Vágjon arcon, vissza, gúnyolódjon ő is. Nem teszi…
Halkan levegőt veszek, be se illik sóhajtásnak, ahhoz is gyenge. A baromságokat is elismerni, először arra gondolok, nyitom a szám majd, hogy meggyőzzem, márpedig mekkora hülyeségeket tud mondani, mikor eszembe jut, hogy semmi értelme, nem cáfolná, ráadásul igazam van.
- Nem kérlek, segíteni akarok, csak…tanácsolni. Nem azt mondtam, hogy csámcsogjatok rajta, semmi ilyesmi nem hagyta el a számat, azt mondtam, hogy ő a véleményeddel együtt fog szeretni. Miért lenne csámcsogás, ha elmondod mit gondolsz? Nem ez a lényeg? Hogy megismerje a lényed? Megismeri cselekvések és érzések által egyrészt, de amit eltakarsz előle, ami elé falakat emelsz, áttörhetetleneket némasággal, nem fogja tudni áttörni.
Próbálom én elmagyarázni mire gondolok, az vezet, hogy én is ezt érzem vele kapcsolatban, néha beleütközöm azokba a nagy, láthatatlan üvegfalaiba és fogalmam sincs merre tovább. Nem számít, én én vagyok, de ha Sebastiannal tiszta vizet öntenének a pohárba, nem érné meg lebontani? Hogy a szerelem végre áttörjön rajta, mint egy orkán? Miért ne süvíthetne? Hát nem ez a lényeg?
- Miért lenne nekünk rossz? Ha segíthetünk az nekünk jó, de persze a te döntésed és tiszteletben tartjuk.
Sebastian nevében is beszélek, mert tudom, hogy ezt mondaná, sőt ő sosem esett volna így neki, még ha visszafogott is voltam…
- Oké…
Mit mondjak erre? A dolgok jól haladnak, nem ez a lényeg? Ezt neki kell eldöntenie, neki kell kinyitnia azt a k*va ajtót, én nem törhetem rá, csak marha hangosan dörömbölhetek. Úgy érzem hiába.
- Hogyne lenne, gondold magad Sebastian helyébe. A nő, akit szeretsz, kiborul egy másik férfi miatt, de nem beszél róla senkinek és arról se, hogy együtt vannak… ez igazából engem is kiborítana.
Bárkit? Mindenkit? Elszóltam magam… de várjunk, várunk, biztosan meg tudom magyarázni! Ha rákérdez, ha észreveszi, ha nem egyértelmű honnan tudom, kitalálok valamit. Most már mindegy, ha én említettem neki, hogy ő, Lia sírdogál, akkor ő is említhette ezt, hogy fel se vállalja, nem? Végülis nem titok, hogy beszélgettünk, miért lenne? Az már sokkal inkább, hogy utána mit csináltunk, köhm.
Szúrósan nézek rá, már megint megpróbálja kiforgatni a szavaim, de nem húzhat csőbe.
- Nem egyszer fordult elő és nem csak olyan helyzetben, amikor miattam tehetted volna. Te magad mondtad, hogy van egy probléma, amiről nem akarsz beszélni. Aggódtam. Nem mondtad el, megkérdeztem Sebastiant, hátha tudja. Gondold bele magad az én helyzetembe. Ha kedvelsz, kicsit is, de én random elbőgöm magam néha, nem járnál utána, mégis mi a fene bajom van?
Ahhoz képest hős vagyok, mert halvány lila gőzöm nincs mit kell ezen bőgni! Még csak lelkiismeret furdalása se lehet, ha az a f* dobta ki! Én se tudnék más magyarázatot, minthogy még mindig szereti! Szóval ahhoz képest én már nem nagyon bőgök, mondjuk ez lehet elfojtás…de én nemcsak megbántottam valakit, hanem kinyírtam. Mintha lenne különbség. Nem is tudom kit zárna elmeosztályra a pszichiáter…
- Oké, nem mindegyik, igazad van, nem mondtam, hogy nem tudsz szeretni, te tudsz csak igazán.
Állok meg, hogy később kibányásszam az anyósülésről.

Azt hiszem Cathy hasonlít rá, bár ezt is onnan tudom csak, hogy a történet kicsit horrorisztikus, emiatt végigrágtam magam rajta, a legtöbb lányregényen sajnos nem, de biztos lenne Liás nőhős.
- Oké, szóval Cathy szeszélyes, virgonc, de ugyanakkor van tartása és nagyon intelligens. Segít az elesett, ostoba Haretonnak felemelkedni.
Nagyjából ennyi, szóval Cathy pozitív karakter, nem kell ezen is megsértődnie…

Aha, mert nem verném szarrá Lionelt? Ugyan már, kétszer annyit bírok ki, mint egy normális ember, ha róla lenne szó, még többet, de jó, persze, persze, nem nézi ki belőlem úgyse senki. Komoran biccentek, lehet tényleg felesleges felkeresni.
Kirángatom a kocsiból és ölelem, nem csitítom, hogy hagyja abba, ki kellene adnia magából a feszültséget, annyit teszek, hogy óvón, féltőn szorítom magamhoz, szorosan, hogy érezze, mennyire szeretem…és hogy eltüntessem a fájdalmát, majd lecsókolom a könnyeit, én eltüntetem, leharcolom, puha ajkait érintem, veszem el a selymességben és helyezném új szintre a … nem helyezek semmit sehová, mert eltol, nem úgy reagál, mint Sebastian, az biztos, s ha már itt tartunk…
Hasonlítani, ó…hát igen… pontosan tudom, hogy elég gyakran tud csókkal reagálni, vagy mindenesetre húzni vele.
Körülbelül úgy nézek rá, mint Neville Longbotton Hermione Grangerra, amikor az sóbálvány átokkal sújtotta. Nem jut eszembe jobb hasonlat. Nők és férfiak? De hát… az én csókom éppen kitörő, elsöprő és odaadó készült lenni, különleges, érzelmes és…mikor csókolóztam én érzelmek nélkül? Sebastiant is szeretem, mint a családom, ő azt mondta nem baj, az is szeretet, Felix…
Lia pedig nem akarja, vagyis irántam nem érez semmit? Elhúzódik, a fejem magától lebiccen.
Ő…igen Sebastian felfogása a csókról egész különleges.
- Lehet, hogy csak azt akarta, hogy tapasztalj. Talán azt gondolja, a másik nem jelent neked semmit érzelmileg, csak szex. Kérdezd meg tőle, fogalmam sincs.
Vonok vállat megsemmisülten.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Kedd. Nov. 17 2015, 00:40

Sosem tudtam harcolni. Ellenállni sem vagyok képes. Ha fejemre olvasnak valamit, azonnal magamévá teszem, igaznak hiszem, fel is nagyítom, földbe döngölöm magam, mielőtt más teszi. Így kevésbé fáj. Így is belehalok, a szívem mintha szét akarna szakadni. De nem engedhetem, hogy más törjön össze. Megint. Inkább megteszem én. Így volt ez már anyámmal szemben is. Mindig az ő akarata érvényesült. Nagy Fehérre sem borítottam rá az asztalt, noha megfordult a fejemben, hogy beolvasok neki. És később sem... Vagy én menekültem el, vagy tőlem menekültek. Ilyen egyszerű.
Azt mondja, baromságokat beszélek, bár konkrétan nem mondja, miről. Biztos állandóan. Hát hülye vagyok, a gimiben is mondták, csak akkor nem foglalkoztam ezzel. Én is azt gondoltam róluk, hülyék. Reeven is ki tud hozni a sodromból, időnként őróla is azt gondolom, hülyeségeket beszél, de egészen más okból.
- Sebastian megint csak egy másik oldaláról ismeri Liot, hogyan érthetne engem? - kérdem Reeventől, és megint az jut eszembe, a két fiú mennyire egyforma véleményen van. Biztos, hogy én voltam vak, láttam mást... Persze, a lila köd, foghatjuk rá, de... - Ezt én értem, de ha beszélek, ő lesz keményebb, tartózkodóbb, félénkebb... mit tudom én, milyen- ingatom a fejem. Hát ez az, nem akarom, hogy kevesebbnek érezze magát azért, mert én tökéletlen vagyok, és nem tudom csak úgy letenni, ami történt.
- Mert szerettek..., s mert nem akartok szomorúnak látni. De ez bennem szomorúságot okoz, lehangolnálak benneteket is, vagy azt gondolnátok, reménytelen hülye vagyok, kinek jó az?- nem hiszem, hogy ez lenne a jó megoldás. Sosem szabad beszélni az exről, minden libanevelő ezt harsogja.
Én hiszem, hogy jól haladunk Sebyvel. Sok dolgot megbeszéltünk már. Észreveszem, hogy a kedvemben akar járni, és én is igyekszem neki kedveskedni. Van, ami jobban megy, és van ami nem annyira, de ahogy ő nem adja fel, én sem, legyen szó az a levesbetétről, a szexről vagy akár arról, minek hol a helye a hűtőben...
Újabb okokat kreálok, miért nem beszélhetek meg mindent Sebastiannal, amikor Reeven elszólja magát. Kell egy kis idő, míg leesik, de mivel épp csend van, meghallom a hangját a fejemben kavargó gondolatokon át, ahogy kifelé bámulok az ablakon, és lassan visszaemelem rá a szemem.
- Senkitől nem tudhatja, hogy sírtam...- de a szememben ott a válasz: csak tőled. Reeven elárult Sebastian előtt, és ő is panaszkodott neki. Így történhetett. Honnan épp ez a vád?
Egy ideig még fortyognak bennem az indulatok, és igyekszem mindenféle kifogással kibújni a válasz alól, de Reeven szavai állandóan visszapattannak a fókuszba, és már túl vagyunk azon is, hányszor vallhattam volna neki, meg a pszichológuson. A szeretet-téma kapcsán kipattan belőlem a mondandóm.
- Nos, akkor képzeld magad a nő helyébe, aki belezúgott egy betegébe, aki miatt majdnem kirúgták, és aztán az is kiderül, hiába őrölte magát, nem is volt érdemes, a pasi csak dugni akart vele. Aztán amikor összeismerkedik egy normális pasival, az is azt mondja neki, nem akarja lekötni magát... A nő mégis kapcsolatba lép vele, mert amúgy minden megvan a pasiban, amire valaha is vágyott, csak éppen... - na ez az a rész, amiről nem kell Reevennek tudnia. Sebastian már így is eleget tett egy kérésemnek. Legalább nem randizik mással, míg együtt vagyunk- Csak most jön a csavar, Reeven, kapaszkodj. Visszatér az a bizonyos "beteg", és valahogy helyre zökkenek a dolgok. Legalábbis ezt gondolja a nő. Már nem marakodnak, a vágy is ott van, az a bizonyos dolog is megesik, megtörik a jég, happy van. A nő azonban megint csak átveri magát, egyik férfi sem szereti igazán... szerintem ő maga sem tudja, kit szeret és hogyan. És amikor az egyik kilép az életéből, a másikhoz költözik. Büszke magára? Nagydobra akarja verni a dolgot? Én... a nő...- lihegek, annyira összekavarodtam megint. Elakadok.
// Itt még nem kéne bőgni, összekavarodnának az események... Smile//

Némi közjátékkal oldódik közöttünk a hangulat, de aztán Reeven megint Liot szapulja, én magamat, Sebastiant és már mindenkit sajnálok, ennek a sztorinak nincs nyertese, ergo mindenki vesztes, én meg a bűnbak vagyok. Bőgök.
Reeven vigasztal, Reeven, aki ezt az egészet kihozta belőlem és ahelyett, hogy pofon csapna, térjek végre magamhoz, nőjek fel végre, nem vagyok már kislány, megcsókol.
Fura tőle ez a reakció, mikor még az ölelésbe is bele tud feszülni. Most ő kezdeményezett volna csókot? Velem? Nem egészen tudom hova tenni, inkább arról kezdek fecsegni, mi a véleménye erről Sebastiannak (és mi nekem)
- Hallod te magad, hogy mit mondasz? - lepődök meg még jobban a szavain. Tapasztalatot szerezni másokkal? Minek? Talán Reevent is ő küldte rám, tapasztalatszerzés céljából? - Te is a tapasztalatom akarod gyarapítani? - kérdem, és csalódott vagyok inkább, mint mérges. Lecsúszik a karom a nyakából. Tenyerem ráfekszik a mellkasára, de nem tolom el magam tőle, a csípőnk csaknem összeér még. Még Reevennel kapcsolatban is becsaptam magam! Én hülye! Az álla alá nyúlok, csak annyira emelem fel, hogy a tekintetem megtalálja az övét (kisebb vagyok nála, én nézek fel rá)
- Jól esett, amikor azt mondtad, szeretsz. Elhittem... - nézek rá szomorúan. Függetlenül attól, milyen kötelékek vannak közöttünk, tartanom kell magam a szabályaimhoz. Nem szabad bízni a férfiakban.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Kedd. Nov. 17 2015, 10:14


Egyre csalódottabb vagyok, mintha a falnak beszélnék, Lia a fejében nem azokat a szavakat hallaná, amiket valóban mondok neki.
- Nem is Liot akarja érteni, hanem Téged.
Kit érdekel az a f*? Ki beszél megint róla?
- Ami természetes, mert érzelmileg kötődsz ahhoz a pöcshöz…
Célzok rá finoman, hogy Sebastian nem robot, vagy mégis mit vár tőle? Merthogy elég ellentétes reakciókat sorolt fel. Levegő, nagy levegő.
- Igen, nem akarunk, segíteni akarunk, de az vagy. Attól, hogy nem akarunk annak látni, még az vagy, ezen akarunk változtatni, szeretünk, de hidd el nem halunk bele, ha szomorú vagy. Te se haltál már ne is haragudj, pedig én nem szomorú voltam, hanem k*ott beteg és most nem a kómáról beszélek. De beláttam, hogy el kell neked mondanom, mindketten túléltük. És már bocs, de kicsit nagyobb problémám volt, mint neked.
Macskakörmök, mi lehetett volna annál nagyobb, minthogy balesetet okoztam és négyen meghaltak? Hogy egy hulladék helyett lett egy k*va jó pasija? Egyre idegesebb vagyok, most már én vagyok ideges.
- De elfogadunk ilyen reménytelen hülyének, nem érted? Nem gondoljuk, szeretünk!
Kiáltok rá, már szinte könyörgő hangon, mert egyszerűen nem hisz nekem. ÁÁÁÁÁhhhh kész vagyok!
- Lia, az előbb mondtam el, hogy aggódtam, még példát is hoztam! Nem figyelsz rám? Komolyan mondom egyik füleden be, másikon ki!
Istenem…
- Megkérdeztem, mert aggódtam, mondtad, hogy valami problémád van, de nem akartál beszélni róla. Sejtettem mi az, de féltem, hogy súlyosabb, megkérdeztem, mint ahogy, ha egyáltalán kedvelsz Te is megkérdezted volna, nem? Láttad a vacsorán, hogy magam alatt vagyok és azt is, hogy Sebastian tudja miért. Nem kérdezted volna meg, miután elmegyek?
Baszki, ilyen egyszerű! Nem tudom jobban elmagyarázni!
Látom mérges és próbálom a nő helyébe képzelni magam, nem megy. Nem vagyok nő, kicsit sem vagyok nőies, fingom nincs miről beszél.
- Csak éppen? Nem az a másik? A nőnek túl kellene tennie magát azon, amelyik csak megdugni akarta, a nőnek sikerült betörnie a másikat, egy nagy dolog a nőnek, büszke vagyok a nőre. A nőnek el kellett volna felejtenie azt a bizonyos beteget, mert egyszer már bántotta. Honnan veszi a nő, hogy az a másik nem szereti? Sikerült betörnie, nem? Nem mászkál egy éjszaka más nőkhöz, nem ezt akarta a nő? Nem teszi boldoggá a nőt? Akkor mi az istenért sír a másikért? Igen bazdmeg!
Kiáltok az arcába!
- Sikerült meghódítani Sebastiant, Sebastian benned találta meg a NŐT, akit eddig hiába keresett sok más lányban. Mi a franc titkolnivaló van ezen? Vagy szégyellnivaló? Őt szégyelled?
De hát…nem is tudja, hogy Sebastian… mindegy, mert nem megcsalja velem, egyszerűen csak nem tud leszokni a csókolózásról, neki az kellemes, családias, mást jelent, ennyi.

Lia nem viszonozza a csókot, eltol magától, közli, hogy neki ez csak akkor számít, ha érzelmeket érez a másik iránt…bennem pedig összetörik, hogy valaha is érzett. Legalábbis egy percre biztosan. Nem veszi észre, nem is foglalkozik ezzel és még…Felixről sem tudok beszélni, mintha megint földrengés készülődne nálam. Nem lehet, már biztos alapokon állok, már szilárd talajra léptem. Csak egy véleményt kér, holott megint…semmi közöm hozzá, Sebastian szexfelfogása valószínűleg más, csak találgathatok miért mondhatta azt, miért nem lenne neki baj, ez tűnik logikusnak, kézenfekvőnek, erre úgy csinál, mintha közöltem volna vele, holnap meggyilkolom Lionelt. Kérdőn nézek rá, hogy ezzel most mi a baj, nem vágom, csak akkor nyílik el a szám, amikor…én is csak tapasztalatszerzésnek?
- Hogy? Hogy gondolhatod? De hát én az unokatestvéred vagyok…én csak
Pislogok, meg akartam vigasztalni, meg akartam mutatni, hogy itt vagyok neki, nem úgy, ahogy ő képzeli, nem érzelmek nélkül, azt hittem nincsenek, de vannak, nagyon is vannak, elnyomtam őket, azt hittem gyenge vagyok tőlük, gyenge vagyok tőlük? Hogy mondhat ilyet? Felemeli a fejem és folytatja…megint hülyeséget mond, csak az a baj, hogy ez már fáj is. Eléggé… Sokkal jobban, mintha mondjuk tökön rúgott volna, pedig az nagyon tud fájni, még én is kiáltanék.
- Én…nem szoktam hazudni, nem szoktam hallgatni…ha nem hiszed, akkor nagy baj van, te mondtad, hogy csak érzésekkel csókolsz, tudd meg, hogy én is, egy csók lehet szeretetből, szerintem kettőnk közül én voltam a naivabb.
Ostobább? Hogy lehetne engem szeretni? Ááááh ezaz! Én tudok szeretni, talán Sebastiannak igaza van és tényleg szeretem már most Felixet, engem viszont…hallgatni kellett volna a szüleimre, ők megmondták, mindig többször is az arcomba, hogy lehetetlen, nem lehet szeretni és később,vagyis most már azt gondoltam csak azért nem lehetett, mert nem hagytam, azt hittem most már hagyom, de lehet, hogy eleve lehetetlen! Csak ez lehet, csak ez. Elfordulok tőle, nem bírom ezt a testtartást, hirtelen úgy érzem a programot is le kell mondani, elmegyek pár lépésre, nem akarom hogy lássa, mennyire koncentrálnom kell, hogy ne bőgjem el magam. Úristen, nem szabad, erősnek kell lennem bármi áron!

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Kedd. Nov. 17 2015, 13:11

- Nem érthet, ha mást lát, mint amit én...- ingatom a fejem. Reeven sem képes rá, ékes bizonyíték, hogy nekem van igazam.
Ráemelem a szemeimet. Érzelmi kötődésről beszél?
- Ez nem igaz- tagadom. Nem kötődök érzelmileg Liohoz, legalábbis nem úgy. Emlékszem rá, és hogyne, fájdalmat ébreszt bennem, de... - Én képtelen vagyok csak úgy átszaladni ezen, csak lapozni egyet, akár egy könyvben..., ez nekem nem megy!- belemarok a hajamba, reszket a kezem. Mégis mit várnak tőlem, amnéziát?
Hiába magyarázom, hogy őket akarom kímélni a hülyeségeimtől, ezt sem fogadja el, ezt is ellenem fordítja, saját példáján, és fáj, mert igaza van. Én is tudni akartam, mi bántja.
- Hát éppen azért, mert hülyeség, nem is szabad beszélni róla!- ócska kifogás, tudom, tudom. Azt is, hogy semmit se fog érni.
- Ó, kösz!- szóval megbeszélték, hogy reménytelen hülye vagyok.
Karjaimat magam elé fűzöm, elzárkózok, rágom a szám. Fejemre olvassa, hogy tőlem is próbált információt nyerni, de én... nem beszéltem. Kitől mástól kérdezhette volna meg, mi van velem? Egyértelmű a válasz, nem is hibáztatom, hogy Sebastianhoz fordult. És mégis.
- Türelmesebbnek kellett volna lenned. Előbb-utóbb elmondtam volna, te is tudod, hogy előtted nincsenek titkaim!- nyavalygok szánalmasan. Azonban még mindig nehéz beszélni erről, hiába van képben, hogy Lioról van szó. Arra már nem is reagálok, én kitől kérdezősködtem volna Reeven felől. Úgy lát át rajtam, mint valami szitán.
Beszélni kezdek neki a "nőről", mintha könnyebb lenne úgy, hogy E/3-ban mondom el a sztorit, de csak értetlenséget látok rajta. Látom, hogy nem jutott el az agyáig az információ, ami ugyan lényeges, de nem akartam arra tenni a hangsúlyt. Én is hibás vagyok ebben, nem csak Sebastian, de ezt vele már megbeszéltem.
- Sebastian azt mondta, nem szerelmes belém...- kezdem halkan- Ez éppen azt megelőző napon történt, amikor Lio elhagyott. És aznap kórházba kerültem, és amikor kijöttem, azt javasolta, költözzünk össze... Te mit gondolnál? - Bólogatok, mert az agyamban átfut annak a napnak az emléke, amikor megbeszéltük ezt. Sebastian tisztában volt vele, hogy mit jelentett nekem Lio, és én is tisztában voltam vele, hogy mit jelentek számára én. - Csak egy barátnő voltam, még csak nem is az egyetlen. Egyetlen most csak azért vagyok, mert megkértem, ha együtt élünk, ne legyen mással is- mondom ki a lényeget, hogy Reeven is képben legyen. Hisz ő maga is célzott rá, nem csak tanára egyes diákjainak.
- Én nem törtem be semmit és senkit. És nem sírok a másikért... legalábbis nem sírom vissza- Még annyi minden kavarog a fejemben: Lioról: hogy nem csak futó kapcsolat volt, vagy egy pasi, aki meg*ott. Sebastianról, aki csak akkor jött rá, hogy fontos vagyok neki, amikor rájött, hogy elveszíthet. Magamról, aki nem tudtam eldönteni, melyik érzéshez legyek hű vagy meylik férfihez, hiszen mindkettőhöz erősen kötődtem, de ez... nem normális!
- Úristen, dehogy szégyellem őt!- morranok fel. Neki is próbáltam elmagyarázni, most Reevennek is el kell mondanom: - Te mit gondolnál rólam, ha csak annyit tudnál, szeretek valakit és mégis mással költözök össze?
Azt hittem, nem érdekel, mit gondolnak mások rólam. De igenis számít. Most még azt mondják, megbízható és becsületes vagyok. Befolyásolná őket az, ahogy döntöttem? Azt hinnék, kihasználom Sebastiant, érdekem fűződik hozzá, és emiatt sutba vágtam az érzelmeimet. Megbélyegezne, hogy érdek ember vagyok, és megváltozna a benyomásuk rólam. Érezném. Zavarna. Most is zavar, holott igazságalapja sincs a vádaknak (saját vádjaim).

Már azt hiszem, megúsztam ennyivel, újabb bőgés nélkül, de aztán mégis megríkat. És a fene se hinné el, ezzel csak egy újabb lavinát indítottunk el, hogy veszekedjünk egy sort.
Nem értjük egymást. Mintha más malomban őrölnénk, én a sajátomat fújom, ő meg az övét. Megdermed bennem a levegő, hogy minden férfi egyforma. Egyáltalán hogy is jutott eszébe csókolózni? (Nekem is eszembe jutott, nem szabadna hibáztatnom. De ő annyira más! Nem értem, most miért viselkedik így...)
Megbántódik. Azonnal meg is bánom, amit mondtam.
- Ne haragudj!- mondom, szinte abban a pillanatban, ahogy elfordul tőlem, és akkor úgy érzem, összetörtem valami nagyon értékeset. Fogalmam sincs, mit kéne mondanom vagy csinálnom, hogy ezt helyrehozzam.
- Azt mondjátok, a csókolózásban nincs semmi rossz. Te azt mondod, a szereteted jele. Én is szeretlek, de... a francia csók nem kettőnknek való, mi barátok és rokonok vagyunk, ez számomra intimebb!- sosem arról voltam híres, hogy csókolózok össze-vissza. Lídia partyjáról is azért menekültem el, mert az a pasas nem csak csókolózni akart.
Ha belegondol, nem azzal van gond, hogy ne akarnék hozzá érni. Szájon csókoltam már én is őt, ugyanazt kifejezve, amit most ő akart közölni: szeretem és támogatom, mellette vagyok. De a nyelvjáték már erotika, annak más üzenete van.
- Ne fordíts nekem hátat, ne legyünk haragban... kérlek!- inkább könyörgök, de ez más lapra tartozik. Nem sok értelme maradna az életemnek, ha ő is kisétálna az életemből.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Csüt. Nov. 19 2015, 10:07

Megrázom a fejem, jó, hagyjuk. Felvonom a szemöldököm, ezek szerint magát is becsapja.
- Oké, nyugodj meg, de majd lapoznod kell, ha elég erős leszel, ugye tudod? Ebben szeretnénk segíteni, ha hagynád.
Jegyzem meg már szinte élettelen, mintha süket fülekre találna minden, amit mondok, Lia ragaszkodik a berögzült hülyeségeihez.
- Ebben nem értünk egyet, ha valami bánt és a másik segíteni akar, beszélni kell róla, a másik érezni fogja, hogy megbízol benne, kinyílsz neki, neked pedig segít.
Olyan egyszerű ez, hát miért nem látja? Nem igaz, hogy pont én magyarázom ezt! Aki most kezd csak rájönni a dolgokra… Vagy pont ezért tudnám jobban meggyőzni? Héééhahóóó, most jöttem rá valamire! Mi van, ha ez működik? Tudod a hallgatás és elfojtás nálam nem jött be. Nem értem Lia miért nem fogja fel, vagy próbálja meg másképp.
- Ha valamilyen módszer nem jön be, meg kell próbálni egy másikat. Én is ezt csináltam és máris jobban állok emberi kapcsolatok terén, mint régen.
Ez tényleg jobb, hogy érzem…kedvelnek, ha még nem is szeretnek igazán, de ez közelebb van ahhoz, amit a szüleim produkáltak irányomba.
Látom megsértődik, nemtok ezzel mit kezdeni.
- A türelem nem a legfőbb erényem és nem úgy tűnt elmondasz nekem bármit is a téged bántó dolgokkal kapcsolatban.
Vonok vállat, haragudjon, egészségére!
Fejbe csapom magam, ismét lehúzom a tenyerem az arcomon.
- Mikor volt már az? Még fel sem ébredtem! Azóta megszeretett jobban! Azt, hogy Sebastian rendes pasas, aki mellett lehet jövőm, idővel elfelejtem a másikat, megbeszéljük a dolgot, minden félreértés lassan tisztázásra kerül, egymásba szeretünk fokozatosan és boldogan élünk, amíg meg nem halunk.
Fordítom le Lia életére a szöveget, aminek lennie kéne, megvalósulnia. Ezt gondolnám. Minek lenne jó az nekem, ha kombinálok össze-vissza, ahelyett, hogy a saját boldogságomra összpontosítanék? Szerintem nők közül egyetlen, Josh néha felhúzza és én…nagy levegőt veszek.
- Nem csak mert megkérted, ha így lenne, nem lenne veled.
Sóhajtok fáradtan. Tökre ignorálja, amit mondok, vagy pedig tagadja, vállatvonok. Tudja a véleményem, elmondtam, de minek tépjem újra és újra fölöslegesen a pofám?
- Ki nem szarja le eleve ki mit gondol róla? Ez a logika már ott bukik, hogy ki tudta, hogy szerelmes vagy Lioba? Nem hiszem, hogy ezt olyan nagy dobra verted, ha azt mondtad először csak meg akart dugni. Amúgy meg annyi az egész, ha már ennyire számítanak mások: nem jött össze a másikkal, de van egy új srác a láthatáron.
Nem értem miért olyan nagy dolog ez? Nem akartam elhinni Sebastiannak, amikor mondta, de Lia tényleg ezzel jött neki!


A vigasztaló csók, amire annyira készültem már, nem kell neki, hisz ő csak azokat fogadja, amik sokat jelentenek neki, de én valószínűleg nem. Folyamatosan az cseng a fülemben, amit a szüleim mondtak egymásnak, azon keserves pillanatok egyikében, amikor kihallgattam őket: Lehet ezt a gyereket szeretni? Hogyan lehetne? Nem tudom, én képtelen vagyok rá…
Amikor azt gondoltam megváltoztatom az életem a kóma után valahogy arra számítottam kapok majd abból a sokat emlegetett nagy dologból, amiről a mesék szólnak, de valószínűleg hülyeség. Majd megkérdezem erről Felixet, szerinte is hülyeség a szeretet, talán nem kellene hajszolnom és akkor…most sem fájna semmi. Talán tényleg csak gyengévé tesz és nem megoldás semmire. Az, hogy csak kihasználni akarom, a tapasztalatait gyarapítani és hogy én nem szeretem már sok egy kicsit, meredek előre az úton, mint aki olyan falakba ütközött, amiket nem lehet lerombolni. Bocsánatot kér, eleresztem a fülem mellett.
Megmagyarázza, miért nem akar francia csókot…
- Igen, világos.
Az intimebb, mélyebb, fontosabb, velem elég valami pusziféle, hisz nem jelenthetek túl sokat senkinek, Mekkora ostoba barom voltam, hogy azt hittem! Hogy egy pillanatra is, mint valami hülyegyerek reménykedtem, egyáltalán…hogy megfordult a fejemben! Lia mondta, de azok csak szavak, most megint mást mond. Behunyom a szemem, összeszorítom, kicsit remegek, aztán rendben lesz. Visszafordulok semleges arckifejezéssel.
- Jó. Mit akarsz csinálni? Folytatni az utat, vagy hazamenni?
Kérdezem teljesen arc halottan.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Vas. Nov. 22 2015, 06:01

- Reeven, bár olyan könnyű volna!- sóhajtok fel. Értem én, hogy segíteni szeretne, de azt hiszem, az a módszerrel, amivel most próbálkozik, csak ellenkező hatást ér el.
- És ha mást hatást érek el vele? - bár ha végiggondolom, van abban valami, amit mond. Ha tudok beszélni róla, már nem fog nyomasztani. De vajon Sebastiant vagy Reevent nem nyomasztaná?
- Igen, ez igaz, én is kísérletezgetek, elhiheted...- mondom határozottan. Nem célom egész életemben siránkozni. Különben is, már alig-alig fordul elő, hogy gondolok rá!
A folyamatos cseszegetése azonban most olaj a tűzre, se így nem jó, se úgy, se a bezárkózás, sem a nyílt beszéd nem vezet eredményre, állandóan úgy érzem, csak ütik a fejem.
- Ugyanazokat a köröket futjuk.... Úgy érzem, eleget mondtam, te mégsem értesz, egyre csak azt hajtogatod, milyenkegyetlen vagyok, hogy bizonytalanságban hagyom Sebastiant, pedig ez nem igaz! fakadok ki.
Nem akartam ezt belekeverni, de nem én vagyok a világ rossza. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Sebastian rossz ember lenne, egyáltalán nem az!Ezerszer végiggondoltam, mi lett volna, ha az a péntek másképp alakul: a beszélgetés Sebastiannal, a baleset, Lio viselkedése, és aztán a szombat reggel, amikor ők ketten "találkoztak". Jaj, édes Istenem...
- Ez történik... Eddig is fontos volt számomra, egyre fontosabb, egyre több dolog köt össze minket, hasonlóan, ahogy közöttünk is, Reev, akármilyen furán hangzik is ez- nekünk is kellett idő, hogy ráhangolódjunk egymásra, mintha elfelejtené.
Kívülről lát minket, azt gondolja, minden olyan egyszerű. De mindkettőnknek vannak berögződései, hibái, kikötései is, ha a kapcsolatot nézzük, és ez nem biztos, hogy optimális helyzetet teremt.
- Ah, minek is magyarázzam? Nem értek ehhez!- fordulok tőle el egy kicsit, megint kibámulva az ablakon. Ő nem látta, nem hallotta, milyen reakciója volt, amikor megkértem, ne randizzon másokkal is (Lia emlékeiben úgy él, volt egy kis alkudozás, maradjon az ölelés, meg ilyesmi, szóval nem olyan könnyen mondott le ezekről)
- Ha úgy nézzük, neki több kapcsolata volt velem párhuzamosan... Nem is tekintett párjának, nem érted, hogy csak egy voltam a sok közül?- én nem olvasom a szemére, hogy így történt, megbeszéltük akkor a határainkat. Akkor ő miért rója fel hibámként, hogy ... tudjuk?!
- Lídia rögtön kiszúrta, hogy bejön nekem, az ő ötlete volt ez az egész csókos-fogadás is, aztán a főnövérnek is besúgott valaki, de már hamarabb gyanakodott, legalábbis ezt mondta. Megfenyegetett, megzsarolt, el tudod képzelni, hogy megkínzott, míg nála voltam gyakorlaton? - legyintek; hát persze, nem tudta senki. Épp csak minden nap a kórházban lógtam. Először Lio miatt, aztán meg éppenséggel miatta. Csak ezt nem tudja.
- Ez a dugás dolog csak akkor jött szóba, amikor már kómában voltál...- mondom elgyötörten. Azért annyira nem volt bunkó, hogy rögtön ezzel jött volna.
Ez a téma még most is belém mar.
- F*sza úgy élni, hogy senki nem akar mást tőled, csak dugni. Inkább elcsúfítanám magam, rám se nézzen senki. Vagy drogozok és piálok, és akkor a fene se emlékszik rá, ki használ ki!


Kisírom magam a vállán, de aztán megint összeveszünk. Már megint egy csókról van szó; úgy látszik, meg vagyok átkozva.
Olyan hideg lesz, mint egy jégtömb, és elfordul tőlem, mint egy sértődött kamasz. Szeretet és szeretet között különbséget kellene tennem, ezzel az erővel járhatnék vele is, mert nem biztos, hogy a rokonom. Úgy hiszem, a vágyaknak időnként ellent kell mondani, nem csókolózhatok össze-vissza, még akkor se, ha fel vagyok rá "hatalmazva", mert nekem sem esne jól, ha Seby csinálná... Magamnak hogyan is engedhetném meg?
Visszafordul, az arca sápadt, és a tekintete kifejezéstelen. Szomorúan nézem őt.
- Reeven...- szólok hozzá finoman, és megérintem a kezét- Már tapasztalhattad, nincs ellenvetésem az ellen, ha összeér az ajkunk. Nekem még az is csók, finom, mint a vanilia-fagyi, de a nyelveddel már vágyat csiholsz, bennem és magadban, gondolod, hülye vagyok, és nem vettem észre? - kérdem, még mindig halkan beszélve hozzá. Hatalmas önuralom kell megfékezni a vágyat, és egyikőnket sem akarom kellemetlen helyzetbe hozni. Az talán nem lenne rosszabb? Már ennyivel is megbántottam...
- Szeretnék veled maradni, ne haragudj, kérlek!- ha hagyja, most én ölelem át, bár ő nem sír.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Kedd. Nov. 24 2015, 16:55

De hát az! Oké, nem mondom ki, ajkamra harapok és próbálok megértően nézni.
- Nem fogsz. Ezért vannak az embernek közeli barátai, erre is találták ki őket.
Ne mááár, hogy pont nekem kelljen magarázni!
Nem látom, hogy stratégiát változtatna, de legyen, lenyelem, biccentek, hogy jól teszi. Ha tényleg tenné…
- Igen, mert te nem érted meg!
Basszus felrobbanok. Hányféleképpen magyaráztam azt, hogy egy meg egy az kettő? Jézusom mi ütött Liába?! Miért nem érzi megtiszteltetésnek, hogy van, akit érdekel, hogy minket izgat, mi van vele? Én majd összehugyoztam magam, mikor valaki kíváncsi volt rám! Ne beszéljünk soha semmiről, ez a megoldás? Csak én legyek az egyetlen idióta, aki összehord neki tücsköt, bogarat? Ez így nem működik, nem egyenlő, ha ő nem, hát tőlem se fog kapni ló*szt. Nagy levegőt veszek.
- Lia…én melyik valóságban mondtam, hogy kegyetlen vagy? Merthogy ebben a világban biztos nem!
Jézusom, kiabálok, de nem csak hogy kiforgatja a szavaim, olyanokat mond, amit soha nem közöltem, de még csak nem is gondoltam! Lia és a kegyetlenség? Ennyire hülye még én se vagyok!
- Mih? Miért hangzik furán?
Hát azért mert nem érdekled te idióta! Miért érdekelnéd? Mitől? Ugyan…
Értetlenkedem, pedig nagyon is világos a helyzet.
- Az igaz, legyen igazad, ne mondj el semmit, ne mondjuk el egymásnak soha semmit, én se értek hozzá, jó lesz így.
B*ki!
- Értem… De most csak egyetlen vagy, nem?
Rajtunk kívül. De hát…az nem Olyan kapcsolat, nem is kapcsolat, Sebastian mintha a bátyám lenne, a testvérét megcsókolja néha az ember, nem? Mint az oroszok, nyugi. Lia csak egyetlen, de ezt ő nem látja és ezt nem is nekem kell megoldani. Nehezen tudom követni a szövevényt. Lídia, izé hozé…a nő, akinek majdnem felgyújtottam az irodáját? Ejnye, nem kellett volna félmunkát végezni.
- Azért mert egy betegeddel voltál, gondolom én, de ha akarod, kirúgatom. Sőt nem is kell akarnod, megoldom. Új főnővéred lesz, idegesít, tönkreteszem!
Jelentem ki könnyelműen, de rohadt eltökélten, Lián nyilván nem tudom, de azon a rohadékon simán kiélhetem a haragom. Mintha csak azt mondanám, holnap pudingot főzök.
- Szóval semmi köze hozzá a főnővérednek, hogy kivel jársz, de az se jó, ha azt hiszik szingli vagy, mert nem vagy. Ezért nem bánthat senki.
Ezt a logikát megint nem értem.
- Aha, sokkal jobb.
Lio is megáshatja a sírját! Eltaposom! Féreg.
- Sebastian nem csak dugni akar, ellágyult hangon mondogatja, hogy Te vagy a nő! Az a nő, akit keresett, blablabla, tudod…szerelmesen! És ha nem lennénk rokonok én sem csak azt akarnám! Ha simán barátok lennénk, nem lenne Sebastian, soha nem akarnám Csak azt! Ne csináld már ezt a gyerekes hisztit, azért mert volt két köcsög, aki azt akarta, még nem akarja azt mindenki! Sokan, mert ilyen szar világ ez, de hidd el nem te vagy az egyetlen nő, akit csak megdugni akarnak, bármennyire is szép vagy! Most találtál valakit, akinek számítasz. Ez az a pillanat, amikor örülni kell.
Figyelmeztetem gúnyosan.

Oké, ejtve vagyok mindenhogyan. Fizikailag, lelkileg, rohadék szemét lehetek a szemében, de hozzá is hozzávágom az igazságot, ahogy bárkihez tenném! Ahogy a szüleim pofájába is beletoltam és ahogy Felixébe, meg Sebastianéba is tenném. Nem tiporhatom el önmagam, ha ezzel nem kedvel…sosem kedvelt igazán, Felix jól mondta…az egész lényt kell szeretni, ezért akkora dolog szeretni! De Lia bennem valószínűleg mindig csak a múltat látta…
Persze ezektől a gondolatoktól csak bőgnöm kell és naná, hogy nem fogok! Nem az a helyzet, hogy Liának kimutassak bármit is, miután elutasít.
Vanília fagyi….
- Persze, igazad van
Fordulok hozzá mosollyal. Mondtam már, hogy a „régi” Reeven hogy élt meg? Lehet, nem vagyok egy JOsh, de ha 21 évig színészkedtem menni fog most is.
- Nem gondolom, sajnálom, bocsánat, meggondolatlan, heves, téveszmés hülye vagyok. Tudom, hogy azt fogod mondani nem vagyok hülye
Előzöm meg
- De hagyjuk, az vagyok. Sajnálom.
Ellépek tőle, nem kell félnie, nem fogom többet megcsókolni, nehogy lángot csiholjunk a vanília fagyira.
- Oké, ne haragudj, ha durva voltam, csak segíteni akartam, de…semmi közöm hozzá.
Hunyom be a szemem. Nem bírom elfogadni, semmi közöm? Nem akarja, hogy közöm legyen… Átölelem én is, de nem túl szorosan, próbálom felfogni, hogy ez mindig így volt, csak én képzeltem bele többet.
- Akkor öhm folytassuk az utat és ne beszélgessünk hülyeségekről, jó? Sebastiantól hallottam, hogy készültök Magyarországra! Milyen remek ötlet! Majd én is szeretnék, amikor legutoljára voltam nem sok minden maradt meg. Szóval mikor indultok?
Kérdezem, mintha semmi sem történt volna. Lássuk csak…mi van még? Időjárás, postaláda, nem, nem az fiús téma. Hm… nehéz lesz. Ha hagyja, visszavezetem a kocsihoz. Mintha semmi sem történt volna… Ez is olyasmi, ami neki megy, nekem…nehezen, de meg tudom oldani, egy egész élettapasztalat áll mögötte!

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Kedd. Nov. 24 2015, 18:18

Nem vagyok ura a gondolataimnak. Össze-vissza ugrálnak, ellent mondanak önmaguknak. Eddig arra próbáltam összpontosítani, hogy felejtsek, most azt az utasítást adtam ki, emlékezzek. Tudnom kell a választ! Valahol itt van bennem, de olyan mélyre ástam a Lio ügyet, hogy nem tudom... Nem akarom tudni...
Reeven egyre haragosabb, én meg egyre inkább úgy érzem, nem tudok mit mondani, semmi sem jó, mindenre van egy válasz, ami kifordítja a folyót a medréből. Nyugtalan leszek tőle, amit nem akarok; menekülök. Hallgatok.
Ha mondok valamit, támad, legorombol, ellentmond. A falba verném a fejem. Veszekszünk. Egyre makacsabb vagyok, fújom a saját dalom, így vagyok biztonságban, így van biztonságban az az emlék is, amit őrzök Lioról, így van biztonságban a kapcsolatom Reevennel és Sebastiannal is. Vagy mégse?
Persze, motoszkál a fejemben, hogy Reeven megosztotta velem egy olyan titkát, ami miatt azt gondolta, el fog veszíteni, és lám, könnyedén túltettük magunkat rajta. És igaza van, én még csak ... nem is öltem..., bár szerintem Reeven sem. Ő nem volt tudatában, mit csinál; én meg... Naná!
- Akkor milyen vagyok?- kérdezem durcásan. Merthogy aztán sokféleképpen vágta már fejemhez, hogy milyen szemét dolog, hogy nem beszélek, amikor ő kinyílt nekem, egy. Kettő: Sebastiannak is joga van tudni arról, miért pityergek (noha előtte -és mellette!- sosem sírok).
- Az a fura, hogy nem úgy jön, mint egy pofon, váratlanul, hanem lassan, ahogy a víz mossa a medrét... Veled sem egyik percről a másikra lettünk ilyen szoros kapcsolatban, és Sebastianban sem az első perctől kezdve bízok meg. Senkiben sem bíztam, értsd már meg!- harapom a szám, a nyelvem, csoda, hogy nem serdül ki a vérem.
Fogalmam sincs, hogyan mondjak ki dolgokat... amiket én sem akarok hallani. Folyamatosan őrlik az agyam az emlékek, képek bukkanak fel és le, okoznak folyamatos fájdalmat, holott a helyzet nem a másik  hibája, hanem az enyém. Talán épp ez az. Nem tudok magammal elszámolni. Valami nem stimmel... De mi?
Hárítok, most éppen Sebastianra, mert hát ő is elzárkózott az érzelmektől, nem csoda, hogy nem "maradtam" hű hozzá. Nem terveztünk közös jövőt!
- Igen, azt hiszem... - egyetlen vagyok Sebastiannak- Nekem is ő...- ez mentség? Jó válasz? Egyáltalán, ezzel nincs is probléma. Mióta együtt élünk, egy pár vagyunk. Megvannak ennek is a szabályai. Nem is terhesek; engem biztonsággal tölt el. -Épp ezért nem értem, hogy gondolhatja Sebastian, hogy lefeküdni valakivel -vagy akár csókolózni- nem megcsalás.
//Nem Lídia súgott be, hanem Andrea, amikor Lio az ITO-n volt a sörözés után//
- Ne, hagyd békén, már nem is nála dolgozom...- tépem a hajam. Nem akarok újabb balhét egy lefutott ügy miatt.
- Nem titkolom el, hogy van valakim...- nézek csodálkozva Reevenre. Igaz, nem írtam ki a homlokomra, és nem szokásom beszélni a magánéletemről, de ez mindig így volt. Ha valaki tudja, Reeven is tudja. Tapasztalja. Nem könnyű velem a pasikról beszélni.
Fújok egyet, mérgesen. Liot semmi nem moshatja fehérre, pedig ártatlan volt a témában, sokáig. Tényleg. Ha fel is vetette korábban, nem vettem komolyan. Csak próbálkozott, elvégre jó pasi volt, én meg éppen tetszettem neki. Honnan tudhatta volna, hogy szorongó és bizalmatlan vagyok?
Aztán kiakaszt. Nem csak Sebastiannal kapcsolatban, hanem amit hozzáfűz.. Úgy nézek rá, összeráncolt szemekkel, mint aki nem akar hinni a fülének.
- Kérdezd csak meg tőle- mondom, határozottan. -Bármennyire is hihetetlen, úgy feküdtem le vele, hogy tudtam, nem akar tőlem többet. Csak azt. Amennyit én akarok... De szexről beszéltünk, nem együtt járásról, vagy hasonló. És miket beszélsz...? Miért kavarod bele magad...? - igyekszem felfogni, mit mondott. Hogy ő sem csak dugni akarna velem... Erre céloz? Ő? Reev? Bakker! Kapkodom a levegőt meglepetésemben. (Tudom jól, hogy merevedése volt már, amikor együtt voltunk, de könyörgöm, egészséges pasi...)
- Biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen nő, de még mindig azok közé tartozom, akik ennek nem örülnek! Basszus, az lenne a normális, hogy olyan valakivel fekszem le, akinek számítok. Ennek örüljek? Gratula, Lia, végre nem vagy hülye!- veregetem a vállam irónikusan.

Sokkal később már más témánk van. Reeven elfordul tőlem, én meg szarul érzem ettől magam. Hátat fordított nekem, mintha megtagadná azt is, hogy ismer.
Skandál, és ismerem már annyira, hogy feladta. Nem azt mondja, amit gondol, hanem amit én hallani szeretnék. A szavai üresen szólnak. Mégis rázom a fejem, mert nem hülye. Kitalálja a gondolatom, beszél helyettem, hideg továbbra is, elutasító és merev. El is lép tőlem. Leforrázva érzem magam.
- Ez látod, igaz... durva voltál. És azt is elhiszem, segíteni akarsz...- mondom neki, és lépek hozzá közelebb, meölelve őt, ha hagyja. Hagyja, de az ölelése renyhe, egyáltalán nem hasonlít ahhoz, amit korábban kaptam tőle.
- Én nem azt mondtam, hogy nincs hozzá közöd- védekezek- Arról van szó... Hogy magam sem tudom pontosan, mi bánt, mi fáj, mi nem hagy békén... Mindenkit sajnálok ebben a történetben: Liot is, Sebastiant is, magamat is, nem érted?- kérdem, de már alig hallani a hangomat.
Reeven próbál túllépni rajta; részéről ennyi volt. És bár tudom, hogy tüske van benne, jelenleg képtelen lennék többet mondani. Egyenlőre csak elindultam azon az úton, hogy felfedjem a titkaimat. Ki kell nyitnom Pandora szelencéjét... Emlékeznem kell, mindenre!
- Igen, majd megyünk... de nem tudom, mikor... Te is jöhetnél!- kapom fel a fejem, de igazából máshol jár az eszem. Fel kell eleveníteni a múltamat, hogy leszámolhassak vele.
Mint egy zombi... Egyik pillanatban még az auto mellett állunk, aztán már benne ülök. Hogy kerültem oda? Hova is megyünk? Fel sem fogom, nem is emlékszem. Nézek ki a fejemből, de nem látok semmit.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Pént. Nov. 27 2015, 15:13

Értetlenül nézek rá. Hát nem mondtam el már vagy legalább százszor?
- Fantasztikus! Mindig azt mondom neked milyen jó vagy. Erre most miért nem emlékszel?
Nekem Lia agya túl meredek. Kiabál, de nem bánom, egyrészt megszoktam, másrészt nem vagyok cukorból.
- Oké. Igazad van, tényleg nem megy egyik pillanatról a másikra, de nem is mondtam ilyet.
Sebastiannal már elég régóta együtt vannak… Mindegy, ugorjunk.
- Beszéld ezt meg vele, lehet neki mást jelent, tudd meg, hogy mi megcsalás szerinte. Attól is függ milyen csók, például, amit mi váltottunk nem az, tudod…még a múltkor. Rokonok közt.
Mondom óvatosan, mert ha ennyire szigorúan veszi, sokkal hamarabb megcsalta őt velem, mint ahogy Sebastian velem… De csak nincs akkora különbség csók és csók közt, csak mert használjuk a nyelvet! Annak nem lenne értelme, egy ártatlan, rokoni kis kapcsolat, nem kell emiatt aggódni, jól esik és Sebastian nem csinálja mindenkivel, csak a rokonaival, nem? Nőkkel biztos nem, Josh…nem tudom, de nem hiszem,  ezeket a határokat nekik kell kijelölni és tisztázni, de jó lenne, ha a csók még beleférne. Mindkettejüktől…olyan őrjítő az a veszett vágy és finom és… Megborzongok, itt ez a konfliktus és Lia úgy csinál, mintha süketnéma földönkívüli lenne, vagy ő örökölte volna anyámék hülyeségét. Egyszerűen MINDENT elért, fordít ki valami furcsa, bigott hozzáállással. Vegyük példának pont ezt, nehogy megszólják… Anyámék cselekedeteit motiválja a mai napig ez az orbitális baromság, én is ennek köszönhetem, hogy kaptam egy kocsit! Mert minden jó gyerek kap és én az vagyok, Egyetemre mentem, jól tanulok.
- Ha nem neki dolgozol, akkor ki szólna meg? Ha azt mondod, azért nem mondtad el, nehogy ő megtudja és megkeserítse az életed, de már nincs a láthatáron az kicsit önellentmondásos, nem? Legalább magadra figyelj oda, hogy te mit mondasz!
Én téphetném a hajam tőle, basszus! Rám nem figyel, az egyértelmű, hajtja a magáét, míg teljesen feleslegesen kaffogok a vakvilágba.
-Oké. Akkor ne titkold, ha megkérdezik mond el, szerintem ez Sebastiannak is elég lenne. Szerintem nem azt kéri, hogy áradozz róla, csak ha valaki érdeklődik, legalább mond meg.
Hullára nem hat meg, hogy mérges, nincs oka rá. Neki? Nem azzal jöttem, hé te némber, nem mondasz el nekünk semmit? B*meg nem látod, hogy aggódunk érted, hogy kíváncsiak vagyunk rád? Semmi mást, semmi rosszabbat nem akartam, nem mondtam és még ezt is visszafogottan közöltem.
-És? Először gondolom nem akartatok csak egy jó szexet. Nincs ebben semmi rossz, semmi bűnös, Lia. Én nem keverem bele magam! Annyit mondtam HA semmi rokoni kapcsolat nem lenne köztünk és szingli lennél, megismernélek, nem csak arra akarnálak, nem csak megdugni, hogy nem minden férfi olyan.
Nem mondtam én már el ezt egyszer? Deja vu. Liának mindent kétszer kell? Mi vagyok én, papagáj?
- Most olyannal fekszel le, akinek számítasz. Nézd Lia, én ezzel nem értek egyet. Szerintem egy nő lehet értékes attól, mert lefekszik valakivel és aztán kezd el számtani, vagy csak a vágyak ragadták el. De ha téged ez ennyire zavar, miért csináltad? Sebastian várt volna, megismer és később esik meg a dolog, de igazából nem a múlt számít, sosem az, hisz ezt éppen ti mondtátok nekem. A jelen a legfontosabb, csak annyit kellene tenned, hogy a jelenben élsz.

Kész vagyok ettől, mintha nem is Lia lenne…talán csak az, hogy mélyebben nem akar hozzámérni, mert nem vagyok neki olyan fontos. Valahogy meg kell emészteni, erősnek maradni, Felix gondolata segít és Sebastiané is. Ők akarnak…ők legalább hozzám érnek, nem is tudtam, hogy ez nekem mennyire fontos.
- Igazából nem, nem voltam durva. Allergiás vagy az igazságra! Ha hülyeséget mondasz, akkor hülyeséget mondasz, csak azt kaptad, amit csináltál és szépen mondtam, visszafogottan, azzal kezdtem, hogy szeretünk és érdekel minket, hogy mi van veled, segítő szándékkal.  
Ha erre fel is meg akar még ölelni, átkarolom, igaz, hogy vigyázok rá, hogy ne túlságosan vesszek el az ölelésében, de hidegnek nevezni túlzás. Nem kért belőlem, én pedig nem fogok nyomulni, rohanni szekerek után, amik nem vesznek fel, ez számomra nem a küzdés pillanata, hanem a lemondásé.
-Pedig igazából nincs.
Csak akkor lenne, ha elfogadná, hogy fontos nekem. Mert ha érdeklődöm, az azt jelenti, de ő visszautasít, úgy érzem. Sajnálja magát Sebastiant, még azt a fszop*t is, csak engem nem.
- Értem. A pszichológus majd jót fog tenni, sajnos én nem tudok segíteni
Olyan érzéseknél, amikre ő sem jött rá? Nha ne már! Eleve annyira kaotikus, lehetetlen.
A kocsiban előveszek egy sablon témát a sok közül, Magyarország jut eszembe, ahol még nem jártam. Igazából ezt Sebastian is mondta, és milyen szar lenne, végignézni, hogy ők ölelkeznek, csókolóznak, de én nem kaphatok semmit…
-Nem akarok zavarni, de biztos jó lesz. Ott szokott esni a hó, nem?
Nézek szomorúan előre, a tájra, bár nem sokat érzékelek most a látványból. Jó lesz kizuhanni mindenből, repülni!
Egy idő után észreveszem, hogy nagy a csend, így bekapcsolom a rádiót, amíg oda nem érünk.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Pént. Nov. 27 2015, 17:00

- Nem lehetek jó, ha panaszkodnak rám...- nézek szomorkásan Reevenre. Tudom, hogy ő milyennek lát, de ezek szerint rosszul. Sebastian úgy ismer, mint a tenyerét, mégis kétségei vannak...
Nem tudja, mennyire sokat ért el már így is. Ő és Seby. Hogy senkiben nem voltam hajlandó bízni és ahogy itt éltem évekig..., mintha itt sem lettem volna. A bizalom... A bizalom nagyon törékeny. Én igyekszem..., de védeni kell magamat. Mindenki ezt teszi, csak mindenki másképpen. Valaki hazudik vég nélkül. És valaki hallgat.
- Sebastian egészen más szemléletű, mint én. Én... elfogadom olyannak, amilyen, de én szigorúbb vagyok magamhoz. Magamból indulok ki, nekem mi esne rosszul... és olyat nem teszek mással, ilyen egyszerű... - Érdekes, hogy felveti a csókot, ami közöttünk történt. Mintha lenne a hangjában valami... Most elítél érte vagy számon kér?
- Bensőségesnek szántam. Éreztetni veled, hogy szeretlek- mondom gyengéden. Érezte, szerintem; az egy szép hétvége volt, de hogy jön ez ide? Mi nem kezdünk ki egymással! (Nem kezdek fejtegetésbe, mi számomra a különbség, mert nem lenne értelme annak, ami később történt közöttünk. Lia hallgatag, megelégszik ennyivel, bízik abban, hogy te érteni fogod.)
Eszembe jut, hogyan érvelt Sebastian, milyen természetes számára az ölelés, a csók, a puszi... Számára nem gond és nem ad okot féltékenységre az ilyesmi. Ez nekem fura, de csak azért, mert ő engedékenyebb, én nem használom ki a kínálkozó lehetőségeket.
- Nem ő a lényeg, bár ő minden pletyka elindítója. Gondolod, hogy nem úgy tudta mindenki a kórházban, hogy lefeküdtem Lioval? Pedig nem is volt igaz!- legalábbis akkoriban még nem- Majdnem kirúgtak etikátlan viselkedés miatt...- ismétlem, ezt már mondtam neki, de úgy látszik, elfelejtette. Hát nem jobb, ha a magánéletem tabu? Amúgy sem igényem, hogy ki legyek beszélve.
- - mondom röviden. Ez így nincs ellenemre. Az arcomon mosoly suhan át. Sebastianról áradozni... szoktam, neki. Olyan sokszor mondtam már el, hogy milyennek tartom! És igen, szerencsésnek érzem magam, hogy velem van.
(Lia inkább védekező és durcás volt eddig, mint mérges, pedig sokszor írtad, hogy kiabál. Nem szántam kiabálósnak.)
Mérges akkor leszek, amikor azt mondja, el kéne fogadnom, hogy az esetem nem egyedi, másokat is használtak már ki (bocs, ezt hallja ki belőle). Csak ingatom a fejem, hogy semmit sem tud rólam (annak ellenére, amiket elmondtam). Nem tudom, hogy nem rakja össze, hogy a férfi mumus volt a számomra, a szex ijesztő...
- Számomra nem csak szex volt- mondom haragosan, mert hát nem dugni akartam, pláne nem dugni, ez olyan... megalázó!- Nem is annak indult... Én... Úgy be voltam tojva...- nyökögöm, alig hallani a hangom. - Sebastian feloldott bennem valamit. Megtalálta a kulcsot..., nem tudom. Aznap, tudod... táncolni voltunk és úgy éreztem magam, mintha...- a számra harapok. Ó, te jó ég, most is érzem a melegséget a gyomromban, a jeges csókot a nyakamban, az összebújást a sötétben és aztán...- Figyelmes volt és szeretve éreztem magam. Tudod, mennyire vágytam rá? - Szerintem tudja, ő is átment ezeken. Miért nem érzi át az én helyzetemet is? Miért ítél ennyire szigorúan engem?
- Reeven, hisz épp ez az, a jelennek élnék, és ezek szerint hazugságban, mert én nem láttam, hogy gond van!- fakadok ki. Sebastian sosem panaszkodott nekem.

Reeven közeledése átlépi azt a mércét, ami számomra elfogadható rokonok között. Nem probléma, milyen szorosan öleljük meg egymást. Még az ellen sem tiltakoztam volna, ha az ajkamra csókol. Úgy csókolt viszont, ahogy a férfi szokása csókolni a nőt, és ez ellen tiltakoztam (nem is túlzottan durván), csupán meglepődve, mit is művelünk. (Hisz a vonzalom kölcsönös, nem titok, hogy Lia is vonzódik hozzád.)
- Azt kaptam..., amit csináltam?- nem értem. Én nem erőszakoltam meg senkit- Én csak felejteni akartam- Túléltem Fehér dr-t, túlélem Liot is. - Ráadásul nem is vagyok egyedül! Hát mi a fenének élnék a múltban? - Persze, az olyan mint a por... eltüntetem és újra ott van, erőkifejtés kell hozzá, hogy újra meg újra eltüntessem. Így viszont nehéz felejteni.
Konok leszek attól, amit Reeven mond, igazából nincs köze az életemhez. Ki tudja, mióta vitatkozunk valamin, amit ő hozott fel, és amivel felkavarta a nyugodtnak tűnő életemet, és aztán kijelenti, nincs is köze az egészhez.
- Hát ja, a pszichológus varázsló. Pikk-pakk!- mondom ironikusan. Nem hiszem, hogy vele könnyebb dolgom lesz, akkor se, ha idegen. Vagy neki velem. Főleg, ha férfi. Nőt kell keresnem.
Egyenlőre arra jöttem rá, valóban van valami, ami nem hagyja könnyen múlni a dolgokat. De hogy pontosan megtudjam, fel kell idéznem az egészet, ettől pedig félek. Az embernek nem szokása kapargatni a saját sebeit. Félő, hogy nagyobb darab szakad le, és csak vérzik, elfertőződik, begyullad... Temetetlen múlt, itt az idő, hogy szembenézzek veled, és megfizessek azért, amit tettem. Ez a lényeg.
Az autóban térek magamhoz, valószínűleg Reeven tett be oda. Nem sokra emlékszem.
Felhozza a tervezett utazást, kicsit meg is lepődök, hogy tud róla; bár ebből sem akartam titkot csinálni. Hívom is, hogy jöjjön velünk. Álmatag és szomorú, és azt hiszi, zavarni fog.
- Sosem zavarsz. Sebastian is örülne neked, ebben biztos vagyok!- győzködöm. Aztán beszélni kezdek a hóról: hol van, hol nincs, Mo-n kiszámíthatatlan..., de mintha nem figyelne. Elhallgatok. És ő bekapcsolja a rádiót.
Visszasüppedek az anyósülésbe, és elmerengek azon, amikről beszélgettünk, vitatkoztunk. Igyekszem megtalálni a feleletet a kérdésre, mit rontottam el Sebastiannal szemben. És aztán fel kell göngyölnöm azt is, Reeven miért haragszik...

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Pént. Nov. 27 2015, 21:18

-Nem, nem panaszkodnak. Az nem panaszkodás, hogy a tudtodra adtam, fontos vagy és szeretnék tudni a negatív dolgaidról is, mert az is Te vagy. Hogy segítsek, ha szenvedsz, Sebastian sem panaszkodott, csak megijedt, hogy mi bajod lehet, de ez az én hibám.
Közlöm kimérten, elvégre eléggé az agyamra megy, hogy már vagy negyedszerre magyarázom ugyan azt, feszült leszek, nem lennék jó tanár… türelmetlen vagyok.
- Igen, szerintem erről már meséltél, jól teszed.
Megfordul a fejemben a csók és az azutáni rész, öhm… de az más, Liának nincsenek ferde hajlamai, másnak kell lennie! Igen… ő csak jót akart nekem, én neki, én szeretethiányos vagyok, ezért az egész…
Szeret? Megremegek, de hiába mondja, később megcáfolom magamban.
-Öhm, igen, sikerült, köszönöm.
Motyogom zavartabban, beharapva kissé az ajkam, ahogy visszaidézem, s ahogy birizgálni kezd a késztetés, mindannak ellenére, hogy egy veszekedés közepén vagyunk. A főnővéren fintorgom, tényleg alá kellett volna neki jobban pörkölni.
-De ha már nincs ott, vagy ott van, csak nem ő a főnök? De ha nem ő, miért érdekel? Nem értem, nem bánthat… Én a helyedben…féltékennyé tenném, jól beolvasnék neki. Tuti azért ilyen, mert egy ronda, magányos, frigid p*a Nincs is annál jobb, mint azokat szembesíteni az igazsággal!
Nem akarom, hogy Lia sznob legyen, nem akarok rájönni, hogy kicsit olyan, mint az egész családunk és számít neki a jelentéktelen, ostoba, szarkavaró senkik véleménye. Biztos nem erről van szó, csak fél, de ha ő nem, majd én elintézem azt a banyát!
- Egyébként…nem akarsz váltani? De most komolyan. Új életet kezdhetnél egy új környezetben. Én a helyedben adnék esélyt magamnak. Miért nem váltasz kórházat? Nővérekre mindenhol szükség van.
Vonok vállat. Ez a város nagy, annyi benne a kórház, ha rosszul érzi ott magát, miért nem keres másikat? S akkor tökre menőzhetne Sebastiannal is.
(Lia mindenből mást hall ki, bocs XD Én kiabálósnak éreztem, de akkor max. csak egyszer mérges XD Mindent magára vesz, amit nem kéne…)
-Oké, akkor mond ezt.
De most komolyan, az előbb azt mondogatta milyen rosszul érzi magát, hogy először csak a szex miatt kellett Sebastiannak, most, hogy mást jelentett. Neki mást jelentett, oké.
-Betojva? Miért? De hát ez jó! Ez szuper! Pont ezt is kellett tennie!
(Senki nem ítéli… -.-)
-Én nem fogalmaznék ilyen teátrálisan. Sebastian boldog veled, te is vele, én csak azt akartam megértetni veled, hogy fontos, hogy elmondd a szeretteidnek, ha bánt valami. Itt nincs gond, itt semmi más gond nincs, csak ez
Ötödszörre… De ki számolja?

Szerettei…Aki én nyilván nem vagyok, mert azokhoz mélyebben kötődik.
Sóhajtok és próbálom eltenni, elraktározni ezt a tényt magamban, elvégre meg nem beszélhetem vele…
-Okém sajnálom.
Pusmogom ezt most őszintén.
- Én meg…nem akarom, nem tudom nem kimondani a véleményem, mindent másképp értesz, szinte minden szavam, csak az akartam….hisz már mondtam mit akartam
Ötször. Megrázom a fejem, hogy nincs, ott van neki Sebastian, kicsit mosolygom, szomorú visszfényesen, hogy minek élne a múltban? Minek élne az ember…
A pszichológusok igazából inkompetens barmok és egyáltalán nem hiszek bennük, de talán neki segít, ki tudja. Neki pszichológiai problémái vannak, nem agybetegsége. Talán csak nekem nem segítettek. Erre nem reagálok, gúnyolódik. Megteheti. És?
A kocsiban felhozok egy témát, ami eszembe jut, ne, hiszem, hogy jót tenne egy hármas utazás, malmoznék? Ha megkérem Felixet, hogy… ne kezdjen ki velük, akkor az jobb lenne, ha ő is jönne.
-Elhozhatom Felixet?
Kérdem, aztán kibámulok az ablakon és rágondolok. Jó most elmenekülni ehhez a biztosan felemelő gondolathoz. Pedig fiú. Pedig csak egy vagyok a sok közül neki is és még kurva is. Mégis… Ez van, nem lehetek egyetlen, nem lehet szeretni és ostoba, emberi, szánalmas módon mégis megpróbálom összekaparni a morzsáit. Mivel ő nem beszél, csak bámul ki a fejéből és én is, zenét kapcsolok, hátha ez kitölti az űrt, vagy csinál valamit, betömi a csendet.
Hamar megérkezünk, mert megint rálépek a gázra. Nekem az idő valóban jót tesz, amikor leállítom a motort már nincs harag bennem, persze ez nem azt jelenti, hogy a szomorúság eltűnt volna. De hát az valahol mindig a nyomomban járt, egyáltalán nem meglepő, vagy idegen.
- Hát, megérkeztünk. Gondolom most jót fog tenni kizuhanni önmagunkból. Egyébként csoportosan.
Nézek rá félmosollyal, szerintem ezt még nem mondtam. Remélem ő is jobban van.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Pént. Nov. 27 2015, 22:49

- Az valóban nem...- döbbenek meg egy kicsit. Attól tartok, nem fogja megérteni, hogy nem tud segíteni, ha én sem tudom, mi pontosan a bajom. - De mit mondtál pontosan, amitől megijedt? - kérdem vissza, szorongva, hát nagyon nem mindegy.
- Örülök, hogy ebben egyetértünk- mosolygok rá. Azzal nem csinálok bajt, ha szigorúbb vagyok, mint Sebastian. Azzal nem árhatok a kapcsolatunknak. Úgy félnék elveszíteni!
Felhozza a csókunk. Élénken él bennem is. A vágy is, ami társult hozzá, és most keményen biccentek, azok után, amiről korábban beszéltünk, helyes döntés volt (úgymond megszakítani, mielőtt elmélyülhetett volna), hiába esett volna jól...
Ez jellemző rá: megköszöni, hogy szeretem. (Megint félre ért? A csókot köszönöd?) Elmosolyodom, egy pillanatra a vállának döntöm a fejem. Csakhogy végre rájött!
Felhorkanok azon, hogy kiakad, de elnevetem, mert a leírása igencsak jellemző az illetőt. Tényleg frigid, férje, barátja legalábbis nincs, és rossz nyelvek szerint pont ettől ilyen savanyú.
- Nem ér nekem ennyit az egész, hogy ujjat húzzak vele...- mondom szelíden. Amúgy sem vagyok veszekedős tipus. Amúgy sem járnék jól.
- Gondoltam rá. Még a múlt nyáron, valóban megfordult a fejemben, hogy váltok. De akkor úgy éreztem, a pályát is el akarom hagyni. Végletekben gondolkodom. Másik kórházzal nem lettem volna boldog, amúgy is jól érzem itt magam - eszembe jut, Lio vágta a szemembe: mindig nővérként viselkedsz!- Nem is értek máshoz. Szeretem is, amit csinálok, tényleg. Megismertem Sebastiant, újabb terveim lettek, visszatértél te is... Már nem tudnám itthagyni a várost. Ide kötődök...
(Semmi baj, csak azért ezt fontosnak éreztem megemlíteni.)
Sebastiannal való első együttlétünk kerül szóba, és rájövök, megint kinyitottam egy szelencét.
- Fogalmazzunk úgy... Nem maradt bennem jó élmény, mi történik férfi és nő között, ha lefekszenek egymással- fogalmazok sejtelmesen, mert most is fáj kimondani a nyilvánvalót. Hiszen akartam én is, de nem úgy!- Sebastian pedig végtelenül gyengéd, láttad te is, szó szerint tenyerén hordoz... Mi már akkor jó barátok voltunk, egyik dolog követte a másikat és így... hagytam, hogy a kíváncsi vágy győzzön az elveim felett. Valószínűleg most is egyájszakás lennék, ha nem lenne ő...- húzom el a szám. Hát már tudja, mire nem vagyok büszke.
- Igen, persze, jó...!- pirulok bele, hiszen viszonyt kezdtem vele, ráadásul az érzelmek kizárásával. Igaza volt Sebynek, ha akkor belészeretek, nagyon-nagyon féltékeny lettem volna és haragos, hogy másokkal is randizik.
Aztán összefoglalja, amit gondol, hogy nem azzal van a baj, ahogy szeretjük egymást, hanem azzal, eltitkolom, ha bánt valami. Vissza az elejére, és sajnos, most sem vagyok okosabb. Mit mondhatnék, ha én sem tudom?

(Már bocs, itt te érted alaposan félre Liát. Hisz ismered, milyen. Amúgy: miért is ne beszélhetnéd meg vele?)
- Oké, semmi baj. Kérlek, te se haragudj- nézek rá engesztelőn.
- Igen, tudom, segíteni- adom meg a választ helyette. Tudom, hogy segíteni akart, de bárhogy szerette volna, nem értünk célt. Ez nem olyan, mint a szorzótábla, hogy bevágom és tudom kapásból a választ. Azt is tudom, hogy segített elindulni valamerre, de hogy eredményes lesz-e, nem tudom. Fájdalmas lesz... pont azok alapján, amiken átmentünk. De meg kell lennie...
Van egy kis sértődés a " nincs közöm hozzá" és a pszichológus körül, de csak durrogunk egy sort... Nagyobb a füstje, mint a lángja. Ez már csak ilyen. Tudjátok, a bizalom.
A kocsiban aztán a tervezett látogatásról beszélünk, hívom őt is. Nem lelkesedik látványosan. Azt feltételezi zavarna minket, aztán eszébe jut Felix.
- Ha téged boldoggá tesz, miért ne? Legalább megismerhetjük őt is- Bár Reeven nem mondja, az az érzésem, Sebastian már mindent tud. Ez épp olyan, mint annál a másik titoknál... Istenem...
Ezek után csöndbe burkolózunk és csak a rádió töri meg a csendet. Jót is tesz nekünk, mert amikor kiszállunk az autóból, lényegesen kevesebb közöttünk a feszültség.
- Bár úgy lenne! Kezdenél egy új élettel, tisztán? - kérdezem és mosolygok. Bár ilyen könnyű lenne megszabadulni a rossz dolgoktól, újra kezdeni valamit, ami sok jóval kecsegtet!
- Sokan leszünk, mind újak?- juj. Remélem, kiokítanak minket előre, mert meghalni jelenleg nem áll szándékomban.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Vas. Nov. 29 2015, 20:05

Huh, ezt érti. Sebastian?
- Nem mondott semmit, én kérdeztem, hogy nem-e tudja, mi lehet veled, mert tudtam, hogy valami miatt szomorkodsz néha, már említetted is, hogy van valami, amit nem mondtál el, gondoltam neki igen.
Rántok vállat, kövezzen meg érte, aggódtam. Fordított esetben ő is megtette volna. Vagy nem. Már nem tudom, mert kiderült, én teljesen másképp cselekszem és gondolkodom, mint ő tenné.
(azt köszöni, hogy érezteted vele, hogy szereted, nem ért félre XD)
Mikor mosolyog, halványan viszonzom, legalább ennyi pozitív történik, amitől nem akarom felvágni az ereim.
A főnővérét én már a pokol legmélyebb bugyraiba kergettem volna, húúúúh….az ilyen banyákat érdemes kicsinálni, de ha már nem a főnöke…nem is értem. Tudom, Liáról van szó és ő a megtestesült jóság, tényleg illenek Sebastiannal, azt…leszámítva, hogy ő szabadabban gondolkodik csókokról és egyebekről.
- Hm? Mit csinálnál, ha nem nővérkednél?
Kérdem, ez érdekes, nem is tudnám elképzelni másban. Azt hiszem még nem ismerem eléggé…de azt hiszem ezt nehéz, ha nem is mond el dolgokat. Abban sem reménykedem, hogy ezt pl megtudom most.
- Ahogy gondolod, te érzed.
Megkérdezném miféle tervek, de nem hiszem, hogy válaszolni fog, így csak biccentek. Hogy én felébredtem… azt mondanám, miattam igazán nem kell visszafognia magát, ha változtatni akar, vagy elmenni, de itt van Sebastian is. Szomorú lennék nélküle…de ki vagyok, hogy akadályozzam? Persze ez csak fikció, mert nem akar elmenni.
- Értem…sajnálom, de sikerül feloldani ezeket Sebastiannal, nem?
Kérdem reménykedve, tudom milyen gyengéd…
- Jól tetted, miért ne és látom, igen, biztos így volt már az elején is. Ez nem igaz…miért lennél csak egyéjszakás kaland? Erről senki más nem dönthet, csak te magad.
Akarat és nemet mondás kérdése, de azért sem kellene elveszejtenie magát, mert végre felhagyott a berögződéseivel és elkezdett élni.
Azt mondja jó….talán végre megértette! Hisz nincs köztük probléma, mindenki azt akarja, hogy együtt legyenek nagyon boldogok…

(nem értettem félre, Lia nem mond el dolgokat és nem jelentette ki, hogy márpedig ezen változtat és megnyílik, hanem veszekedtünk… Ebből Reev azt szűrte le továbbra se mond el neki dolgokat, mert nem mondtad, hogy elmondana, legalábbis nem tudhatja mi az ami már elmondásnak számít, mert most is hosszas unszolásra mondtad el Liot… De hát ő nem akar mindenről így veszekedni… Cserébe úgy gondolja neki sem kell mindent megosztania…ha te se teszed)
- Nem, nem is haragszom
Vonom meg esetlen a vállam, kissé félszeg lesz. Nem tudok rá haragudni tartósan, bár tény, hogy jó pár dologgal erősen ugrabugrált az idegeimen. Ez nem jelenti, hogy túl tudok lendülni, mintha egy szellő elfújta volna az egészet, bennem is kialakultak most bizonyos meggyőződések.
- Igen
Suttogom arra, hogy csak jót akartam…. Azt hiszem máskor nem kéne, hagyni kéne az emberek élni a saját maguk által keltett nyomorban. Nem válthatom meg Liát, bármennyire is szeretem, ezt csak ő teheti meg saját magért.
Az autóban, hogy ne néma kussban üljünk, felhozok egy témát. Eltom képzelni mi lenne, ha hárman mennék. Nem akarok gyertyatartó lenni, úgyhogy megemlítem Felixet. Igazából már a veszekedés előtt is mondani akartam, nem tudom van-e még jelentősége, de halkan megjegyzem.
-Ugye tudod, hogy nem vagyok b*zi?
Rágcsálom a szám, ettől tartok, izgulok, hogy elítél, vagy annak gondol, most már…egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy érti Felix mitől fontos és miért nem számít lány-e, vagy fiú.
- Sebastian már meghívta vacsorázni. Ha jöhet
Pillantok rá. Aztán csak akkor szólalok meg újra, amikor megérkeztünk már, nekem most jót tesz a hallgatás, úgy tűnik neki is.
- Nem… Nem, amíg nincs vége a jelenleginek. Nem az lennék akkor, aki most vagyok.
Pedig ez elég kemény kijelentés, ha valaki ismeri, avagy ismerné a teljes múltam. Normális ember biztos, hogy mindent megváltoztatna. De akkor nem Reeven lennék, hanem valaki más. Nem az az ember, aki most száll ki a kocsiból.
- Te igen? Ha lehetőséged lenne most, azonnal?
Kérdezem, közben becsukom a kocsit, ha kint van Lia táskája és amit hozni akart.
- Igen, egy kisebb csoport.
Furcsa lesz olyan emberekkel ilyesmit csinálni, akik tudnak félni. Elindulok lassan egy 5-10 emberből álló csoport és egy repülőgép felé gondolom Liával.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Vas. Nov. 29 2015, 22:00

Felsóhajtok. Hihetetlen számomra, hogy valaki aggódik értem, ráadásul ilyen mértékben. Kezd összeállni a kép. Sebastian úgy kavarodott bele, hogy Reeven aggódott.
- Igen, ez így volt- mondom finoman, mert valóban kérdezgetett a problémáimról, de mindig elodáztam a válaszadást- Mindig úgy éreztem, van valami, ami fontosabb a saját problémámnál, amivel valóban foglalkozni kell... Érted? Vagy éppen valami klassz dologban voltunk benne, és nem akartam elrontani...- húzom fel az orrom, hát csapjon agyon, hogy nem terheltem meg a "hülyeségeimmel", amikor éppen az volt a célom, hogy életerőt csepegtessek magunkba.
- Nem igazán tudom...- vonok vállat.- Próbálkoznék a lakberendezéssel, azt hiszem, de hogy keressek vele, sokat kéne tanulnom, és kellenének a kapcsolatok... Ahhoz viszont nyuszi vagyok, hogy törtető legyek- nem az én habitusom.
Ránézek, amikor azt mondja, én érzem.
-Ha nem éreznék semmit irántatok...- bevalljam, ne? Inkább a kevésbé meredek verziót vallom be neki- már nem lennék az országban. Talán Amerikában se- Megijedne, ha beszélnék a depresszióról, a vágyról, hogy vége legyen... mindennek? (Pedig múlt idő)
Kibukik belőlem, milyen rossz élmény maradt bennem az első szexuális élményem.
- Sebastian egészen más...- megint melegség jár át, az arcomra is kiülhet, hogy boldoggá tesz- merek nyitni felé, mert érzem, hogy fontos neki, hogy jól érezzem magam vele- olyat nem tenne, ami fáj, vagy amitől megalázva érezném magam.
-Nem tudtam volna másképp dönteni...- ráz ki a hideg még mindig, ha eszembe jut, hogyan vették birtokba a testem legelőször- Amíg nem lett összehasonlítási alapom... , de odáig hosszú volt az út, elhiheted-hajtom le a fejem megint. Szégyellem, ami történt. Ki lenne büszke rá, ki tudna csak úgy átlépni rajta?
Nem úgy kezdtem a fiatal felnőtt életem, hogy az első pasi lesz a férjem, de miután gyakorlatilag megerőszakolt és megalázott, egyetlen férfival sem akartam kapcsolatot létesíteni. Szexuálisan biztosan nem, míg nem vagyok benne biztos, hogy ... szeretve leszek. De még így is voltak (és vannak) félelmeim. Azt hiszem, Sebastian kellett hozzá, hogy elinduljak az úton, hogy legyőzzem magamat.


(Jaj, ha már beszélek, az elmondás, nem? Azt nem kell hozzátennem, hogy nesze, most megkapod, mert akkor megsértődnél, nem is akarom mondani, csak amiatt, hogy ne legyen harag közöttünk. Lia csavar. :DDD Bosszantó egy nő, de majd kinevelitek belőle ezt a csavaros észjárást.)
Lassanként rájövök, hogy mi volt a célja Reevennek. Ha fel is kavart, ha ki is hozta belőlem a hisztis nőt, már tudom, hogy miért. Szembe kell néznem a mumusaimmal, különben nem leszek boldog. Harcolni viszont nem kell egyedül, mert vannak, akik segítsenek nekem. Most csak az a dolgom, hogy felszínre hozzam, amitől menekülni próbálok. Nem lesz könnyű, de nem leszek egyedül. Ennyiben hagyom a dolgot, és nem mondom ki hangosan, amit gondolok (hibásan).
Az autóban már más dolgokról beszélünk. Aztán az egyik kérdése váratlanul ér.
- Egészen biztos, hogy nem vagy az!- mondom neki határozottan, bár kissé elgondolkodom (utána), mire is gondol Reeven. Elbizonytalanadom azzal kapcsolatban, mi van közöttük. Eddig úgy tűnt, egyfajta példaképpé lett, kuriózummá, mert ódákat zengett róla, milyen csodálatos. Egyáltalán, számít, az-e? Nincs bajom a melegekkel. Ráadásul szeretem őt (Reevent), elnézőbb lennék vele, ha előítéletek lennének bennem a melegekkel kapcsolatban.
-Szexeltek egymással?- kérdezem, félénken, és a fájdalom jut először eszembe. Remélem, ha már csinálják, Felix legalább olyan gyengéd, mint Sebastian. Reeven törékeny alkat...
- Örülnék, ha jönne. Szeretném megismerni- Mi a titka? Hogyan tudta Reevent így az ujja köré csavarni?
Aztán mindenki elvan saját magával, szól a rádió, repül az idő, odaérünk.
- Ez igaz. De úgy éreztem, ahogy mondtad... valami hasonlóra vágysz: kizuhanni önmagunkból- vagy csak a vitánk miatt? Nem lehetek benne biztos, hogy annak nagy jelentősége van. Innentől úgyis minden meg fog változni, hiszen felnyitotta a szemem, és már tudom, rá is, Sebyre is számíthatok. Tényleg. Bármikor. Bármiben.
-Nem, most éppen nem. Valami jó kezdődött el, buta lennék most újra kezdeni, nem?- nézek rá, mosolyogva. Ha az első nap, -amikor találkoztunk- kérdi ugyanezt, boldogan mondtam volna igent!
Segítek neki hozni a cuccainkat (ő is pakolt, nem csak én), aztán szorosan mellette megyünk oda a kisebb csoporthoz, akik már beszélgetnek.
- Reev, ne nézz piócának, de ne szakadj el tőlem, oké? - kérem tőle, kicsit félénkebben. Ha fogja a kezem, kevésbé parázok.
Bemegyünk, bemutatkozunk, tesszük, amit kell. Mindig Reeven közelében maradok, bár látványosan nem fogdosom a kezét, bármennyire vágyom is a megerősítő jelenlétére. Azért félek egy kicsit. Izgulok.




_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Kedd. Dec. 01 2015, 19:39


-Igen, értelek. Nem is számon kértelek, csak tudatni akartam veled, hogy egyébként ránk számíthatsz a rosszban is.
Hat… De lehet, hogy már hét, vagy több. Viszont úgy néz ki a vezeték nem végtelen hosszúságú, kezdi felfogni.
-Jó, ezt is értem, nem akartad elrontani, aztán nekem volt nyomorom.
Tudom, tudom, de akkor is érdekelt, mindig érdekelt, segíteni akartam. Biztos túl erőszakosan, biztos nincs is hozzá közöm, tökre nem kellett volna beleártanom magam, megoldották volna nélkülem is. Nem az a láncszem vagyok, aki majd ezt az egészet helyrebillenti.
-Áh, hm, lakberendezőnek el tudlak képzelni. Azért elkezdhetsz érdeklődni tanfolyamok iránt, hátha jót tenne, segítene kiteljesedni. Nem kellene azonnal belevágni, de gondolom nem véletlenül gondoltál a váltásra. Nem túl megterhelő neked ez a munka?
Istápolni a sok szerencsétlent… Lia olyan empatikus, de ez nehéz lehet lelkileg és hosszútávon, most még fiatal, de később esélyes lehet, hogy belefárad.
-Hová mennél?
Kérdezem, talán vissza Magyarországra? Nem, meg sem fordul a fejemben, hogy más is van emögött, csak mélán emésztgetem a gondolatot, hogy fontosak vagyunk. Én valamennyire…
Sebastian… tényleg gyengéd, vele is az lehet, halványan mosolygom, hogy mennyire áradozik. Biztos, hogy érez iránta valamit.
-Igen, persze, jók vagytok.
Mutatok szuper hüvelykujjelet erre, biztos meg tudják majd beszélni a dolgaikat és én a családjuk lehetek… Olyan jó lenne.
-Az embernek a rosszat is meg kell tapasztalni, hogy tudja értékelni a jót
Vonok vállat, nincs ebben semmi, egyszer engedett a kísértésnek és nem jó eredménye lett?
-Nincs semmi, amit megbánhatnál, jól alakult, erre gondolj.


(De, a férfiaknak hozzá kell, nem tudnak kimondatlan dolgokból információkat leszűrni Very Happy A csavaros észjárást meg főőőőéeg nem XD Úgyhogy ott a nőknél van az előny Very Happy//
A kocsiban, zenehallgatás előtt még kibököm, ami zargatja a csőröm, nem-e gondol annak. Nyelek, belebámulok a szemébe, ezek szerint nem hisz annak.
-Nem, dehogy, egyáltalán.
Azt már nem teszem hozzá, hogy nem, mert ezt biszexualitásnak hívják és többen „szenvednek” tőle, mint gondolná.
A következő pillanatban kidüllednek a szemeim, kissé összepréselem az ajkam, oldalra biccentem a fejem.
- Hááát igen
Bólogatok, aztán óvatosan rápillantok.
-Oké, én is szeretném, ha megismernétek.
Úgyis le fogják vonni a következtetést, tényleg mennyire fantasztikus. A zene szól, az autó repül és mikor megérkezünk, jobb lesz.
- Tényleg erre gondoltam, de csak pillanatnyilag lenne jó, pillanatnyilag kizuhanni egy kicsit. Egy kicsit nem árt.
Kacsintok rá, néha megfeledkezhet az ember arról, hogy kicsoda, nem? Mindenről…
- Nem, most tényleg nem kell újrakezdened.
Mosolyodom el most természetesen és őszintén, megfogom a kezét, nem is engedném el, látom tart egy kicsit a dologtól. Mikor odaérünk, biccentek, a köszönés után aztán főcsávó nekünk is elmondja, amit már a csoport tagjainak azelőtt.
- Oké, nem engedlek el, aztán ha kérdezik, majd azt mondjuk parázok egy kicsit
Szívesen eljátszanám, hogy félek…
De csitt, mi fény tör át az ablakon? Beszélnek, osszák a felszerelést, figyelek, ha elengedi a kezem, nem nyúlok utána. Ő tudja mikor van rám szüksége, ha nincs, akkor nincs. Egyébként vagy tíz percig beszélnek, nyugtatnak, úgy tűnik többen izgulnak.
A részletes beszámoló után kis gyakorlati rész következik, elpróbáltatják velünk a szárazföldön a mozdulatokat, aztán felterelnek a repülőgépre.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Kedd. Dec. 01 2015, 21:19

- Szokatlan nekem..., hogy értem aggódik valaki- mondom halkabban. Azt is nehéz elhinni, hogy támaszkodhatok valakire, márpedig Sebastian és Reeven kitettek magukért, utólag könnyű belátni.
- Ah...- utálom, ha így beszél magáról, mintha ő nem számítana- Én csak azt mondom, nem volt alkalmas az idő...- nyűglődöm még egy kicsit, azt bizonygatva, beszéltem volna, csak a megfelelő lehetőségre vártam (olyan természetesen nincs)- Érdekel a véleményed, de tartottam is tőle..., megérted?
Lioval kapcsolatban nem hallgattam rá. Kezdettől fogva mondta, hogy valami nem stimmel nála. És először Sebastiannal kapcsolatban is óvatosságra intett; hát hogy is mondhattam volna, hogy mindig vele szemben megyek? Miféle barát vagyok, miféle testvér, ha nem hallgatok rá?
- Ezek sokba kerülnek, és nem is a pénz az elsődleges dolog, félre tudnék rá tenni- mosolygok rá, hogy látja bennem a lehetőséget- De érvényesülni csak akkor tudnék, ha lennének kapcsolataim.
- A szakmám hivatás, annak érzem, nem érzem magam haszontalannak magam benne. Szeretem csinálni, nekem való...- állok ki a jelenlegi mellett. Vannak kötelékeim, nem tudom őket elfelejteni- Már nem vállalok túlórákat, a baleset óta nem...- ezt Sebastian is megfogadtatta velem.
- Nem tudom...- húzom fel a vállam- Angolul és magyarul tudok, franciául nyökögöm egy keveset, de azzal a tudással nem tudnék elhelyezkedni. Franciaország pedig vonzana, olyan szép lehet ott!- ábrándozom egy kicsit. Az az álom még mindig nem vált valóra, hogy eljussak oda.
- Ne aggódj, már nem akarok menni. A közeletekben szeretnék lenni...- mosolygok rá, simítom a kezét.
Fájdalmasabb témát is érintünk, szerencsére, nem lesz kicsomagolva, a titok titok marad.
- Rossz és rossz között is van különbség. Mondjuk úgy, nagy szerencse, hogy Sebastianba botlottam- kicsit csodálkozom, hogy Reeven miket beszél, de belátom, akár igaza is lehet.
- Jól alakult...- ebbe a gondolatba kapaszkodom én is, győzöm le a bűntudatom nap mint nap. Mindenkinek úgysem lehetett volna jó...


A kezdeti bódultság után ismét beszélgetünk egy keveset, Felixről és róla (főleg róla). Meglep a kérdésével, és gondolkodás nélkül vágom rá a választ, bár amikor bevallja, hogy szexuális kapcsolata is van a sráccal, úgy érzem, talán elkapkodtam a választ. Fogalmam sincs, igazából mi tesz valakit meleggé. Csak annyi, hogy egy másik pasival van kapcsolata? Ennyitől talán nem. Automatikusan védem a stigmától és tagadom a lehetőségét is, hogy Reeven meleg.
- Hozd el, tényleg! Megmondod, mikor értek rá, és megoldom - Eszemben sincs elzárkózni. Jó lenne megismerni... (Megnyugtatni a lelkiismeretem, Reeven valóban jó kezekben van?)
Kicsit megint magunkba zárkózunk, van min elmélkedni, aztán megérkezve kissé könnyedebb köztünk a hangulat.
- Hm. Egy kicsit nem árt- mosolygok rá. Szívesen kiugranék abból a Liából, aki veszekedett vele.
Közelebb lépünk egymáshoz, megfogjuk egymás kezét. Újrakezdeni csak vele kell, remélem, máris elkezdődött, szeretném, ha nem haragudna rám. Ahogy szeretni, haragudni is könnyű rám, tudom én...
- Parázunk...- én nem tagadom, hogy parázok, Reeven meg nem tud, de ha akarja, ezt sem árulom el. Ettől a gondolattól máris jobban érzem magam: Reeven nem fél, nem tud félni, az ő nyugalma átragad majd rám is. Így működik, nem?
(Smile WS-ért)
Szorosan lapulok hozzá, fogom legalább a felsője alját, ujját, amit érek. Nem akarok elszakadni tőle, nem baj, ha látják rajtam, izgulok. Más is izgul, máshogy. Az oktató rendes csóka, szájbarágósan mondja el, mit hogyan kell csinálni. Jön a szárazföldi próba, aztán a repülőgép.
- TE JÓ ÉG!- sikkantom, és kapaszkodom megint kacagva Reevenbe. Repülünk! A félelem helyét átveszi a jól eső izgalom, a várakozás...
Felszállunk. Imádok repülni! Bár semmit se látok a tájból, ez a gép nem sétarepülő, a gyomromban ott az a furcsa gombóc.
- Felhoztad a csodasisakot?- kérdem Reeventől. Talán még nem késő lecserélni.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Szomb. Dec. 05 2015, 19:36


-Deh..én régen is aggódtam.
Gondoljunk csak bele, kb mióta először megláttam. Első látásra aggódás a miénk. Aztán sóhajtva bólintok, hogy persze, értem, hogy fura neki.
-Igen értem. Egyébként…nem terheltél volna, semmi ilyesmi
Van más választásom, mint megérteni? Értem valahol és lehet, ő gondolja jól, minek elmondani valamit, ami nem konkrétan érinti a másikat? Talán túl sokat akarok…talán még nem vagyunk erre felkészülve. De hogy ő és Sebastian se legyen…
Próbálok tanácsokat adni, hátha az is a baja, hogy elege van a munkájából, amit nem csodálnék.
-Belevághatsz később is. Hát igen, ez ilyen, valamit valamiért, annál a melónál nem a betegekkel kell kapcsolatot teremteni, hanem támogatókat szerezni. Ilyen a világ, a legtöbb munkában kapcsolatot kell teremteni, így vagy úgy. Szerintem nem kell ettől félni, bele lehet lendülni.
A legtöbb ember hülye, ezért elég nehéz ügy, tudom, rám is ez vár majd, bár…nekem könnyebb, mint neki, engem nem zavar, ha úgy kell tennem, mintha, ha el akarok érni valamit, elérem, ha kiállítást akarok, megszerzem, ahogy a közönséget is megnyertem a színpadon.
- Értem. Jól van, akkor csináld azt, amiben jól érzed magad
Mintha ebbe is bele akarnék szólni… Tényleg kussban kéne maradnom, mert úgy tűnik, teljesen ki akar hagyni az életéből, mintha minden tanácsom rossz lenne…vagy erőltetés, vagy rábeszélés. De…miért éli meg így? Nem látja vajon, hogy minden érte van? Hát érdekel engem a munkája? Az izgat csak, hogy ő jól érezze magát amiben van, maximálisan és egy nővérmeló elég megterhelő, ha ő is gondolt másra… Á, mindegy!
-Milyen baleset?
Sápadok el. Hirtelen nem tudom miről beszél, hogy arról, amikor felébredtem és kórházban volt, meg sem fordul a fejemben. Levez a víz, de nem elsődlegesen attól, miről nem tudok még, hanem atyaég, milyen BALESET??? Nem úgy adta elő, hogy az egy nagyobb baleset lett volna.
Franciaország… Tényleg összeillenek.
-Angolul beszél ma már mindenki, a magyar csak plusz lehet. Sebastian majd biztos elvisz.
De már mindegy, hisz nem akar végleg elmenni, nem? Liánál egyszerűen semmiben sem tudok biztos lenni.
Végül azt mondja, a közelünkben szeretne lenni, itt kicsit mosolygok, hagyom, hogy hozzám érjen, bár érzem, elég visszafogott leszek vele megint.
-Igen, jó nektek.
Teszem hozzá halkabban, ha ezt megoldják, minden tökéletes lesz és akkor megint méla nyugalommal gondolhatok a boldogságukra.

Én beveszem Liának, hogy nem gondol melegnek, miért is hinném, ha egyszer azt mondja nem. Legalább ezzel nincs gondja és megnyugszom kissé, sőt támogatja, hogy elvigyem Felixet.
-Rendben, majd bemutatom.
Meg sem fordul a fejemben, hogy korai lenne. Sebastian említette és kész ötletként veszem, aminek minden fél örül, bár magát Felixet még nem kérdeztem.
A hallgatás után felszabadultabb lesz az érkezés, van egy megjegyzésem, ami neki megint félreérthető, végül tisztázódik, mindenki kiugrana egy kicsit magából.
Közelebb megyünk a társasághoz, mindenki izgul, Lia mondja is, hogy parázunk, én bólogatok. Miértis dicsekednék az agybajommal? Az a normális, ha ilyenkor tele van az ember gatyája. Unalmas, ahogy magyaráz az ipse, elég egyszer mondania, teljesen hülyének néz minket… Mégis úgy tűnik, a többségnek erre szüksége van. Végre jön a lényeg, van repülőgép is, Liát kissé átkarolva szuszakolódom fel magamon a felszereléssel. Az adrenainszintem felszökik, izgatott, várakozó leszek, ettől sokkal jobban érzem magam, mintha…ez természetes állapot lenne, vigyorgom.
- Szuper!
Repülünk már, a csoportvezető adja az utasításokat, hogy kettesével menjünk, kérdezi ki vállalja, hogy egyedül ugrik és majd odasodródik, merthogy egyszerre az ajtón nem férünk ki.
-Lia mindenképp egy profival megy.
Ha még fogja a kezem (ha nem, akkor én megfogom) és a vezető kezébe teszem a kezét.
-Én viszont odaúszom a levegőben, azt mindig ki akartam próbálni!
Csillannak fel szemeim, bár a vezető többször rákérdez nem lesz-e gond. Hogy lenne? Mindenesetre nem mutogatom a papírjaim, csak magabiztosan állítom, hogy nem, megtalálom őket. A többi ember mind olyannal megy, aki már profi, vagy valamilyen klubtag, de szerintem, ha nagyon béna lennék, akkor se lenne gond, megmutatták hogy kell kinyitni az ernyőt és max. ők odaúsznak a levegőben. Remélem ez jobban fog menni, mint a vízen. Liáék előbb mennek, szurkolok nekik!


// itt egy videó Smile https://www.youtube.com/watch?v=WBpxuJyYBt8 //

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Szomb. Dec. 05 2015, 21:18

- Emlékszem!- nevet rá a szemem, bár az akkori kirohanásait nem feltétlenül értettem. Mintha csak a balhé kedvéért csinálná, ugrott mindenre és mindenkire, aki csak rossz szemmel nézett rám, anélkükl, hogy megkérdezte volna erről a véleményem.
- Akkor úgy gondoltam, úgy éreztem, ne ródd fel nekem hibának, kérlek!- ami volt, amúgy sem tudom visszacsinálni. Sok tényező játszott szerepet a döntéseimben, meglehet, rosszul döntöttem, de ezen már nem tudok visszamenőleg változtatni. Majd előre. Most és a jövőben...
Aztán megint olyan dolog történik, ami inkább éket ver közénk, bár erről fogalmam sincs. Gondolom, elege van a nyűglődő csajokból, nekem is elegem van magamból, így nem csoda, ha igyekszem azon véleményemet hangoztatni, hogy erős vagyok és megbírkozom a jelen kihívásaival, illetve, hogy szeretem azt, amiben vagyok, amit csinálok. Ha nem is tudatosan, de anyám hangja zeng a fejemben: "ugyan már, ezt te úgysem tudnád megcsinálni, hova gondolsz, szállj már le a Földre"!
- Igazad van, sosem késő. Valahol el kell kezdeni...- ki tudja, mi jön be? Hogy ne tűnjek gyávának, nem vetem el az ötletet, bár halkan megjegyzem, az egészségügyben mindenki számít, a legkisebb nővér is; ha van is könyöklés, engem nem hoznak izgalomba a pozíciók, nem veszek részt ezekben.
- Ha néha panaszkodom is, komolyan, nekem való ez a szakma, szeretem az embereket, szeretek segíteni is!- nem véletlenül nem vágytam többre, orvosnak lenni; ebben megtaláltam a hivatásom. - Kevesebb túlórám lesz, nem fogom kifárasztani magam...- ismétle, mert azt hiszem, ez lehetett a baj.
- Oh...- meglepődöm, azt hittem, Sebastiannal erről is szó esett- hát... Elütöttek, ahogy átszaladtam az úton. Nem tűnt komolynak, de másnap elájultam... Agyrázkódásom volt, és egy duzzanat volt a fejemben... Gyógyszereket kaptam, de azóta minden oké. Aznap voltam kontrollon, amikor először találkoztunk, mióta... visszajöttél. Gyenge voltam, mint libafos a levegőben- Te sem voltál éppen toppon. Emlékszel, hogy támogattuk egymást?- A
szemembe könny szökik, de ez most nem a bánat könnye. Megkönnyebbülésé, hogy mindketten túl vagyunk a nehezén.
- Igen, meglehet, hogy elvisz. De nem akarok ott maradni!- rázom a fejem. Reeven és Seby elég indok, hogy bárhova is menjek, visszatérjek. Ide. Haza. Nekem ő a családom, és érzem, hogy szüksége van rám, ahogy nekem is rá.
- És úgy érzem..., te is jó úton jársz, ez éppen olyan fontos, ne felejtsd el!- úgy lehetek boldog, ha őmiatta sem gyötör aggodalom.

A barátját szívesen megismerném. Csak azt látom, Reeven hogy felélénkült miatta, mintegy varázsütésre. Kíváncsi vagyok rá, (és féltékenység mar), mi lehet benne, ami bennem nincs. Hetek alatt nem sikerült elérnem azt, amit Felixnek néhány nap alatt. De a lényeg a lényeg: Reeven kivirult, szárnyal, boldog. Csak csodálom, miféle energia szabadult fel benne.
A megérkezés aztán hozza a maga hordalékát, feszültség és izgalom, várakozással elkent öröm. Reevennel újra testvérek vagyunk, elfeledve azt, hogy nemrég még veszekedtünk, s mint két gyerek, egymásba kapaszkodva, nevetgélve nézünk a kaland elé. Mindketten fel vagyunk dobódva, reeven hangulata is magasan a legjobb, mióta találkoztunk.
Amikor azt mondják, párosával kell ugrani, egyértelműnek tűnik, ki lesz a párom, de Reeven meglep, hogy a kezem egy másik férfi kezébe nyomja.
- Reev...- nézek rá megszeppenve, és a szemem azt üzeni: "én veled akartam", de a nyafogásnak nincs helye. Szép lenne, ha elkezdenék picsogni. Nincs is rá idő, a következő percben már kint vagyunk a szabad ég alatt, szabadesésben gyorsulunk a Föld felé. Lélegezni is alig merek, arra koncentrálok, hogyan kell tartani a végtagjaim, hogy ráfeküdhessek a levegőre, és szárnyalhassak, mint a madár.
Várok, egyre csak várok, hogy lássam a többieket, érezzem Reevent... Hol van már? És közben elszédít a látvány, az érzés, hogy lebegek ég s föld között. Lssanként látóterembe érnek a többei is, megbeszélés szerint rendeződünk alakzatba, fogjuk meg egymás kezét. Lassan mindenki itt van, csak épp Reevent nem látom... Ahogy fogják a kezem, felkukucskálok, a magasba...
- Vigyázz, kibillensz!- szól rám valaki jobbról, és ezután nem merek felfele nézni. Csak bízni tudok, hogy Reev is megérkezik...




_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Hétf. Dec. 07 2015, 15:40


Mosolygom egyet, amikor úgy néz, megintcsak azt hiszem, ebből megérti, hogy fontos nekem, hisz úgymond „bizonyítottam” Kéri, ne rójam fel hibának, biccentek.
Kicsit belemászom megint egy olyan dologba, amibe asszem nem kéne, elvégre nem az én tisztem eldönteni, mihez kezdjen az életével, megint csak a segítő szándék vezet szemben az ő beteges önbizalomhiányával.
Minden rajtad áll
Vagy bukik, teszem hozzá magamban, viszont ez a veszekedés rádöbbentett, hogy marhára oda kell figyelnem arra, mit mondok ki hangosan, mert a szavaim kilencven százalékát félreérti. Nem is tudom, nem is értem miért, legrosszabb indokra gondolni sem akarok.
Igen, tudom. Nagyszerű, hogy vannak olyan emberek, mint te. Kellenek.
Ez igaz, csak megpróbáltam az ő érdekeit nézni az emberiséggel szemben. Kielégítő-e, nem-e túl fárasztó. Hisz az embert olyan sok mindenben tartják vissza a korlátok, pedig nincsenek is korlátok.
Rendben! Pihenj sokat, az fontos, kell
Értek egyet bólogatva, de én nem erre gondoltam, hanem, hogy azt a hivatást találja meg, ami minden téren maximálisan kielégíti, de Liával… valahogy erről sem tudok beszélni, mintha minden visszatartaná, mintha szűklátókörű lenne. Mintha támadnám a hivatását, mindent harcként fog fel, pedig nem az.
Nem küzdök senkivel, ő küzd folyamatosan saját magával. A baleseten megütődöm, nem, erről így konkrétan nem tudtam.
Basszus
Érzem, hogy elsápadok és remegő kezeim a felkarjára vándorolnak. Kit érdekel én hogy voltam?
Nem tudtam, hogy ez ennyire komoly volt.
Motyogom a földnek és összeveszés ide vagy oda, ez fontosabb, megölelem. Féltőn reszketve a gondolattól, hogy baja esett, fájt neki valami, rosszul volt.
Ne haragudj, ha kemény voltam…nem tudtam
Motyogom a hajába, ha egyáltalán hagyja, hogy öleljem. Nem kellett volna magam beleártanom…franc!
Látom könnyes a szeme, jobban szorítom magamhoz, simogatom, ha engedi.
Jajj Lia, vigyáznod kell magadra… Persze, hogy nem maradsz ott, itt élsz velünk
Nyögöm még mindig szédülten kicsit ettől a hírtől. Még mérges is csak később leszek, hogy ezt sem mondta el, egyelőre eszembe sem jut, a szeretet erősebb.
Igen, persze
Én sem vagyok rosszul, elengedem és vezetek, jót tesz a hallgatás, nekem most nagyon kell.
A felkészítés nekem kicsit unalmas, mert érdekel a dolog, vagyis első hallásra megjegyzem, hogyan kell csinálni és biztosan eszembe fog jutni, mert nem tudok stresszelni. Ehhez képest elpróbáltatják velünk egy tucatszor. Maga az ugrás nem lesz ilyen hosszú…
A lényeg, hogy megérkezik a gép végre és realizálódik hogyan kellene kiugrani majd a egyedül. A legfontosabbat persze azonnal a legprofibb kezébe adom, szerintem ő is látja Lián, hogy először van itt, hogy fél, rajtam, meg hogy nem. Szóval ők hamarabb mennek, a többi profibb addig magyaráz nekem a gépben még, ahogy én az ugró Liáék után nézek. Csinálok egy képet is, aztán a gépet bebugyolálom a kabátomba, remélem nem lesz baja. Nem nagyon fogom, fel mit magyaráznak, nem figyelek.
Jó, a cél utolérni őket, most jövök én, nagyot rugaszkodom és ugrom, zuhanok, a szél kap fel és repít, arcomra fagy mosolyom, hát ez fantasztikus! Kitárom a karom, belekap a szél, billentget, sodor, játszik velem, átadom magam ennek. Tényleg hihetetlen, hallom a zúgást, mintha ujjai lennének, hujjogva zuhanok. Látom magam alatt a többieket, oda kéne kúszni, szóval különféle pórokban és stratégiákkal próbálok a zuhanáson gyorsítani. Már egész közel vagyok, tényleg úszom a levegőben, álmaimban csináltam ilyet, de sosem ilyen magasban. Szóval fantasztikus a sodrás és az esés, a táj és az érzés. Már egész közel vagyok, Lia mintha billegne, lehet, hogy engem keres. Kinyújtom a kezem, először a táskáját tapogatom, azon keresztül odahúzom magam a többiekhez, velem pedig bezárul a kör. Ujjaim a Liáéba fonom, széles mosollyal köszöntöm, örülök, hogy így együtt, két a kézben tapasztaljuk ezt meg. Kizuhanunk önmagunkból, egy percre mindenből. Most miénk a világ!

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Csüt. Dec. 10 2015, 22:31

A múltban szerzett közös élményeken öszemosolygunk. Reeven teljesen kiszámíthatatlan és forrófejű volt, és az is majdnem biztos, hogy miattam csinált hülyeségeket. Úgy érezte, ezekkel meg tud védeni, segíteni tud. Más részről nem éreztee a tette súlyát, nem volt benne felelősségérzet, és nem látta be, hogy a tetteivel akár árthat is nekem. Sosem vetettem szemére, mert nem akartam, hogy nyomassza ennek súlya.
- Ezt nem mondanám- vonogatom a vállam - Oké, igazad van, fejben dől el!- ah, tudom, hogy tele van a t*ke az állandó bizonytalankodásommal.
- Köszönöm...- jó ezt hallani. Emiatt vagyok még a pályán: időnként mástól is hallom, jó vagyok abban, amit csinálok.
- Igen, tudom- mint akit tetten értek. Már én is belátom, hogy kizsigereltem magam. És valóban: úgy érzem, támadva vagyok. Mint anno otthon: sosem volt jó, amit csináltam, ahogy csináltam. Szinte automatikusan helyezkedek védekező álláspontra.
A balesetem kerül szóba. Jobban meglepődök, mint ő, hogy erről még nem tud, amikor személyesebb dolgaimról igen. De felhazsnálom ezt, hogy miért hallgattam róla.
- Képzeld el, most hogy ki vagy tőle akadva, akkor hogy ki lettél volna...- ki tudja, milyen következményei lettek volna, ha akkor beszélünk erről. Amilyen gyenge voltam, rázúdítottam volna mindent. Egyszerre, önző mód kihasználva őt. Pedig akkor még ő sem állt a helyzet magaslatán, épp elég energiájába került önmagát összetákolni. Rám (és magára) már nem lett volna elég. Belesimulok az ölelésébe. Most is érzem, mennyire megviseli, szinte reszket- Kérlek, nyugodj meg, már teljesen jól vagyok!
- Semmi baj - a francba, most megint magát hibáztatja, pedig az egészről nem tehet. Aztán bátorítón mosolygok rá a könnyeimen át: -Nyugi, nem vagyok cukorból.
Olyan jó így lenni vele! A karjai közé von, védelmezőn, óvón. Mint egy nagy testvér (nem is a kicsi Öcsi) Vannak dolgok, amiben nagyon is egy rugóra jár az agyunk, és néha éppen azon akadok ki, ha ilyen jól értjük egymást, hogy lehet, hogy máskor meg nem? De a pillanat most fed minden korábbi vitát, és boldog vagyok a pillanatban, hogy ilyen ember van mellettem és támogat, mint Reeven. Az a legkevesebb, hogy én is támogassam.

A gépen kisebb sokként ér, hogy nem Reeven a párom, aztán az, hogy ő egyedül ugrik majd, és bármennyire bízom az ügyességében, féltem őt. Ha haragudtam is rá idefelé jövet, az már a múlté; annyira kötődöm már hozzá, hogy az sem tudja csorbítani az érzéseim iránta, hogy tán nem is a rokonom. Belátom, nem is emiattam szerettem, noha sokat papolnak arról, a vér a vért hogyan vonzza. Van erre egy nemzetközi jel, a középső ujj magasba tartása: ennyit gondolok a vérségi kötelékről.
Maga az ugrás és a zuhanás szédítő élmény; az adrenalin úgy áramlik a vérembe, hogy szinte hallom, ahogy susog (persze, az csak a szél, de így nagyon költői), érzem, hogyan kapcsol a szívem nagyobb ütemre, hogy dbol a vérem a fülemben (a szelet kísérve). Nyugtalan vagyok, a formáció csaknem összeállt, de Reeven még sehol, amikor... Érzem a nyomást a hátamon, aztán Reeven tapogató kezét. A szemüvegen át odamosolygok rá, megszorítom a kezét.
- Végre!
Aztán hujjungatunk, nem csak én, ő..., mindenki, valaki nevet. A horizonton látni, hogyan gömbölyödik a Föld, látni az óceán kékjét és a szárazföld zöldes-barnáját. Lelassul az idő, csak a szél süvölt (és a vérem dobol), aztán szorítást érzek a kezeen. Eljött az idő. Elengedjük egymás kezét, megfelelő távolságra sodródva egymástól húzzuk meg a kötelet, ami az ejtőernyőt nyitja majd. Egy rántás, jajdulok egyet, ahogy megfeszíti a testem a heveder. Aztán lassabb tempóban ereszkedünk alá. A földet érés kisebb zuttyanáshoz hasonlít, de nem vészes, eléggé lelassítottam magam.
Lihegek, remegő kézzel bontom ki magam a hevederből, pillanatnyilag ott hagyva az ernyőt, zsákot, mindent, hogy Reevenhez szaladhassak. Futok, pedig remeg a lábam. A nyakába vetem magam. Úgy ölelem, mint a tónál, a "mi helyünkön", tiszta szívvel.
- Ez... ez... ez...- de nem találok szavakat.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Today at 11:11

Vissza az elejére Go down
 

Lebegések, zuhanások Lia - Reev

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Kerülőúton - Usui, Reev

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-