Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Sebastian McBridge
 
Kelly Evans
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Egy görbe este... Seby és Lia

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4
SzerzőÜzenet
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Egy görbe este... Seby és Lia   Csüt. Nov. 12 2015, 18:36

-Jaj hát ez már nem kéne akadály legyen, hozod a kis fiolád, beleöntöd a limonádémba, teámba... cöcöcö! - Nevetek, hát ha már idáig eljutott!
-Hát? - Nem értem akkor hogyan máshogy de szerencsére kifejti, vágok egy "áhá" fejet. -Ja, ilyet bármikor, az őszi levélhullás, a tavaszi virágbomlás, ezek mind szépek, persze. - Ha ennyi is elég akkor még törnöm sem kell magam, adott lesz a dolog.
Jólesőbbet sóhajtok, hogy simogatja a tarkóm, kellemes így, csókolgatom puhán az ajkát, kész mámor.
-Mert nekem az a fontos hogy veled leszek, nem az hogy essen a hó vagy sem. Ha pont elcsípjük, csak még jobb! - Nekem nem a mikor a fontos, hanem a kivel. Mindig is ez volt.
Aztán szóba jön a múlt, régi vágyak, emlékek, nosztalgiázunk kicsit.
Bújok hozzá míg közlöm, én őt választottam, nem keresek mást, nem is akarok, nem látom, hogy megleptem, nem is számítok rá igazából. Azt hittem már akkor egyértelmű volt mikor igent mondtam a komoly kapcsolatra.
Ő is vállat von, hát tényleg ez van. Semmi kiemelkedőt nem tettem le az asztalra, de nem fogok ezért letargiába esni. Nem kell mindenkinek teremtőnek lennie.
-Nem valóban nem. De nálunk is ez ment. Csak nekem inkább az, hogy rossz példát mutatok az öcsémnek, milyen testvér vagyok én... - Szerintem azt is az én hibámnak fogják fel, hogy elkezdett drogozni, de azóta rájöttem, csak részben az én hibám. Részben az övék is.
-Benned nem nehéz bízni. - Bújok oda, olyan biztonságot sugárzó valaki nekem. Tudom meghallgat, figyel rám, így nagy baj nem lehet.
Bólintok a szüleimre, hát nem lehetett nekik megfelelni, most sem lehet.
-Minek? Minden amire vágytam itt van, Los Angelesben. Tanár itt is lehetek. Henry hiányzik csak, de őt párja köti Kanadába. - Mosolygok, ha ő is itt élne, sűrűn látnám, na akkor lennék a legboldogabb.
-Már miért ne lenne elég? Szerinted mi hiányzik még? - Mert gondolom úgy érzi valamit még adhatna, de nem tudom mire gondolhat.
-Én is szeretlek. Amíg velem vagy, boldog leszek. - Mosolygok, belekulcsolom a kezem az övébe, de most tényleg így érzem. Nem értem magam magányosnak, tudom, hogy itt van nekem. Én is neki, jó érzés.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Egy görbe este... Seby és Lia   Csüt. Nov. 12 2015, 22:31

- Aha, a fiolám. Szóval észrevetted?- megyek bele a játékba; ha már boszi vagyok.
- Na, látod. Használd ki a természetet, én imádom!- kevesebb erőfeszítésébe kerül, kézenfekvő... és annyira tőle sem idegen. A természetet ő is szereti, ezt már régen levágtam. (Usuinak igaza volt, csak nyitva kell tartani a szemem, többet árul el Sebastianról, mint amit ő elmond) Eszembe jut valami:
- Ha májusban mennénk Európába, keresünk egy cseresznyefát, és befekszünk alá, jó? - nem baj, ha nem érti. Elég, ha örömöt okoz vele. Hisz épp ezt mondja, igaz? Hálaképpen megpuszilom, hosszan és szenvedélyesen. Nem is tudja, mennyire örülök neki (és a szavainak is)
Hiába szupervumen (hehe) a nővérem, Sebastian biztos benne, hogy nem csábulna el.
- Majd mutatok róla képet, meglátom, mit mondasz akkor!- húzom tovább, de jól esik, hogy elkötelezettnek érzi magát velem kapcsolatban. Őszintén, meg is lep vele, hisz "szívügyekről" nem nagyon beszéltünk, bár a "szeretlek" szó elhangzott már közöttünk. (Bár tudnám, hogy ezzel kapcsolatban másképp gondolkodunk!)
Nem a tulajdonságai miatt vonok vállat, hanem avégett, mennyire odavagyok a hangjáért. Ezt sosem értette, most mégis megemlíti, olyan, mint az orromra koppintás, apróságoknak is lehet örülni. Lehet, hogy vannak apróságoknak tűnő dolgok, amiket szeretek benne, de ezek is hozzátartoznak, nem igaz? Nem szégyellem a véleményemet.
- Ugyan, ne már, nem voltál rossz gyerek vagy igen?- kérdem. Talán éppen Henry miatti odaadásában, meg ahogy engem ápolt és "nevelgetett", az a benyomásom, éppen, hogy nagyon jó gyerek volt. Rossz gyerekből nem lesz ilyen felnőtt. Amúgy Henry sem rossz. Sebastian soha nem panaszkodott rá, éppen csak aggódott az egészsége vagy a választásai miatt. Leginkább azért, mert nem lehet vele, amikor korábban teljesen egymásra voltak utalva.
- Igyekszem, hogy ne játszam el a bizalmadat- mondom halkabban, megszeppenve, hiszen nem ideális módon indult a közös életünk. Ezért is mondok el neki mindent, ami érinthet kettőnket, ami hatással lehet ránk, a kapcsolatunkra. (De nincs köze a múlthoz. Azt lezártuk. Nem érzem szükségét, hogy újra beszéljünk róla, ha új lappal kezdtünk.) Jó, hogy közben hozzám bújik, megerősít benne, hogy megbocsájtotta már a vétkeimet, tényleg képes volt új lappal kezdeni.
- És Franciaország?- kérdem félénken. Ha nem is emlékszik, pontosan emlékszem, milyen szenvedéllyel beszélt az élményeiről, amikor elmondtam neki, hogy szívesen elmennék oda (azóta sem jutottam el).
Henry felől megnyugodott, úgy látom.
- Nem sokat beszéltünk róluk mostanában- ismerem be. -De ez csak azt jelenti, hogy nincs velük gond, ugye?
Aztán azt mondja, boldog, én pedig megkönnyebülésemnek adok hangot, amin meglepődik.
- Nem azt mondom, hogy most nem elég....- próbálok finomítani. Nem akarom ismét feleveníteni, hogyan indult a mi kapcsolatunk. Lio árnyéka sokáig lebegett felettünk. Nem erre koncentrálok, hanem Sebastianra. Komolyan gondolom, amit mondok neki.
- Amíg boldognak látlak, semmi sem szakíthat el tőled- mondom, és így is gondolom. Ha már nem tudom boldoggá tenni, nem lesz maradásom mellette. De ilyen veszély nem fenyeget. Egy ideje érzem, hogy a ragaszkodása éppen olyan erős, mint az enyém. Összekulcsoljuk az ujjainkat. Különös érzés jár át: hogy tudom, mire gondol.
- Hazamenjünk vagy...- a füléhez hajolok, mintha bárki is hallaná, amit mondok neki- szeretkezünk a csillagok alatt?

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Egy görbe este... Seby és Lia   Csüt. Nov. 12 2015, 23:12

-Igen, de azt hittem csak leitatni akarsz, nem megbabonázni! - Kacsintok rá.
-Cseresznyefát? Öhm, persze, miért ne? Szereted a fehér virágait? - Láttam már virágozni, szép volt, tetszett.
-Valószínű azt hogy csinos, élőbe bizonyára még csinosabb, de a legcsinosabb akkor is te vagy! - Csókolom meg, ugyan már! Amelia gyönyörű.
Szóba jön a régmúlt, ingatom a fejem.
-A szüleim kérésének mindig eleget tettem, de ez nem jelenti hogy jó gyerek is voltam. Kitűnő tanuló voltam, mintadiák, ha órán voltam, de szünetben és iskola után nem lehetett bírni velem! Lehet Henrynek sem én voltam a legjobb példakép, de nem bírtam karót nyelt lenni mint a szüleink. Élni és tapasztani akartam a magam módján. Henry pedig mindig velem volt, hogy elég nagy lett hozzá. - Mert mikor még csak tíz éves volt logikusan kiosontam bulizni mikor elaludt.
-Kétlem hogy megtennéd. - Nem, ezt nem hiszem. Inkább azt, bekattan nála valami amiről nem tehet és mennie kell, elhagy. Elvégre a szerelem ilyen, jön egy Lio 2 vagy maga Lio és... de csak nem.
-Oh, imádom Franciaországot! Mindig is imádni fogom, de míg itt megvan mindenem, ott a rajongáson kívül nem lenne semmim. Mindenkit és mindent pedig nem cipelhetek ki, nem igaz? - Mosolygok rá, hát választani kell. Én már akkor választottam, mikor még Henryn kívül senkim sem volt.
-Igen, gyakran levelezünk, vagy beszélünk videón. Jól megvannak, Ethan is egyre jobban megkedveli. Egyszer a kamerában is láttam, olyan édes az a gyerek, komolyan! - Nevetek boldogan, ellazulva, boldogsággal tölt el, hogy Henry talált valakit.
-Akkor? Hogy később is elég lesz-e? - Továbbra sem értem.
-Akkor jó! - Csókolom meg, kéz a kézben, belesimulok az érintésekbe. Jó érzés szeretve lenni!
Belesúg a fülembe az ajkamba harapok, elvigyorodom.
-Találd ki! - De nem lesz bonyolult, finoman eldöntöm míg csókolom őt, kezem végre a fenekére szökhet a ruha alatt. kiváló szoknya, imádom!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Egy görbe este... Seby és Lia   Szomb. Nov. 14 2015, 23:26

- Ugye, milyen körmönfont vagyok? Én se tudtam...- nevetek.
- Aha, éppen azt! Csak mert megtehetem!- mondom jókedvűen, felszabadultan. Nem hiszem, hogy Sebastian morgolódna rajta, ha tela a hajam apró virágszirmokkal. Maga elé ültetne, és egyesével kiszedegetné a hajamból (így képzelem el), miközben mesél nekem valamiről.
- Mondod, aki még nem is láttad!- nyújtok rá nyelvet, de megint csak kap egy cuppanóst, hogy ennyire biztos magában.
- Ezek szerint csak azt várták el, hogy jó jegyeket vigyél haza?- kérdezem, és meglepődöm. Nálunk nem érték be ennyivel: minden mozzanatomról be kellett számolnom. Akkor is, ha nem is figyeltek oda- Mi mindent csináltál "iskola után"?
Noha értem, hogy nem szó szerint gondolja, felteszem neki a kérdést, hogyan "élt és tapasztalt", amikor épp nem a padban ült.
- Henry is jól tanult? - ha Sebastian pátyolgatta, félhetett a lebukástól, ergo Henryt is meg kellett tanítania, hogyan "verje át" a szüleiket.
- Nem, valóban nem...- megfeszülök kicsit. Már rájöttem, hogy vannak dolgok, amiket ki kell mondani, lesz ami lesz alapon, de még mindig nem mindegyikhez van merszem. Úgy gondolom, van megfelelő idő... Vagy éppen az oldja meg a dolgokat helyettem. Akkor minek belepiszkolni a fészekbe, ami otthont ad nekem?
- Ezek szerint találtál valami nagyobbat, mint a kamaszkori álmod...- nézek rá, kicsit féloldalasan, próbálva olvasni a szemeiben. A munkájára gondol? A tanításra? Esetleg ... én is színezem a képet? Ha így volna, engem megkérdezhetne, utaznék-e vele, nem tudom, mi az akadálya. Inkább Henry lesz az oka, hogy marad, mert Henry nem szereti a franciákat. Ő nem utazna vele, ha kéri, akkor sem.
Henry Sebastian szívügye. Nem ártom bele jobban magam, mint amennyire ő be akar avatni, és magukra hagyom őket, amikor beszélgetnek a neten. Mindaddig, míg személyesen nem ismerem, nem szeretnék a harmadik lenni (egyiküknek idegenül). Majd eljön az ideje, hogy megismerkedjünk...
Ahogy a kisgyerekről áradozik, az a nap jut eszembe, amikor a játszótéren beszélgettünk a másokkal, nem sokkal azután, hogy kijöttem a kórházból. Nem volt álom, tényleg szereti a gyerekekeket, ez most is egyértelmű, le sem tagadhatná! Erről eszembe jutnak azok az idők. Nem is csoda, hogy butaság(ok) is kibuknak a számon. Csak rázom a fejem, nem a későbbre gondolok.
- Seby, tudod te is... - most kérlelő a tekintetem: ne beszéljünk róla. Mindketten tudjuk, hogy Lioról van szó. Úgy félek attól, hogy Sebastain azt hiszi, nem szeret(het)em annyira őt, mint Liot!
Ma este már nem először mondom neki, szeretem, és így érzem, valóban.
Összesimulunk, ölelkezünk, buja vágyaim támadnak, amiket nem is titkolok el. Harap az ötletre, már csók közben ledönt, keze akadálytalanul kalandozhat a szoknyám alatt, én ugyan nem fogom megállítani.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Egy görbe este... Seby és Lia   Vas. Nov. 15 2015, 02:44

-Hát mert magadat is manipulálod! - Röhögök, csak viccelek.
-Miért ne tehetnéd? - Nevetek, nem értem hogyan jön ez ide, de vicces. Az eszembe sem jut, hogy tele lesz a hajunk vele, nem is izgatna. Mókás lenne.
-Nem kell ehhez látnom, mint mondtam! - De tényleg, Amelia napról napra szebb nekem, nem győzök gyönyörködni benne.
-Egyéb iskolai tevékenységekre nem buzdítottak, mert akkor Henrynek is kellett volna találni valamit, mert ők nem akartak vigyázni rá. Rám se, de én mindig is elvoltam magamban, csendben. Az igazat megvallva, nagyon csendes gyerek voltam, Henry már nem. Legyek kitűnő tanuló és az öcsém bátyja. Na meg alig voltunk egyhuzamban sokáig egy helyen... a suliból is sokat kimaradtunk, baromi nehéz volt... De pont nem érdekelte őket, mert utazni kell! - Mondom szemforgatva, nem fért bele más állandó, mint mondjuk csapatsport, olyan hangszer, ami nem cipelhető és tanárt igényel... semmi.
-Mikor mit... meg épp hol voltunk. Londonban lógtam a haverokkal a tereken, kocsmáztunk, táncolni jártunk, kosarazni. Ha máshol voltunk, fürödtünk a tengerben, a parton lógtunk, vagy házibuliztunk, piáltunk, cigiztünk, na meg a parkour! Ú milyen lebaszásokat kaptam, ha jól összeütöttem magam és másnap mentünk valami vacsorára... fú de utáltam őket, bájologni. Volt hogy verekedtem előtte való este, annyi sminket kaptam anyától, mosolyogni sem mertem, mert lepergett volna! Baromkodtam általában, de semmi túl törvénytelen, ne félj. - Mosolygok, mert ha be is lógtunk este a suliba, nem rongáltunk meg semmit.
-Persze, nagyon okos feje van, csak épp nem érdekelte. Emiatt és a lustaság miatt nem voltak olyan jó jegyei, de szerintem gyorsabb a felfogása mint nekem. De sokat tanultam vele, szerintem az én kedvemért tanult sokszor, nem is magának vagy bárki másnak. - Mosolyodom el, mert hát nála dacosabb kamasz alig volt szerintem.
Elmosolyodom, hogy találtam valami nagyobbat az álmaimnál.
-Mindent megtaláltam, amit kerestem. Maradt még, de az sosem fog teljesülni, szóval lemondtam róla. De most boldog vagyok, elégedett, és... csöppet sem magányos, ami nagy szó! - Hiába, Henryn kívül sosem volt igazán senkim, most ő nincs mellettem, de ennek ellenére sem érzem a kétségbeesés mardosó jelenlétét, mert itt van nekem Lia és Josh és már Reeve is, más számomra kedves emberek.
De ha figyel érezheti a hálás melegséget a hangomból, hogy őrá is gondolok.
-Oh.. persze. - Mondom veszítve a lelkesedésemből a Henryről való ömlengésem követve, mert sejtem mire gondol. Vajon elmúlik-e amit érez Lio iránt, vajon begyógyul-e minden seb. Vajon valóban jó partnere leszek-e vagy rájön ez kevés neki... megeshet, nem velem tervezett jó előre, hanem Lionellel. Sosem fogom megérteni, mit látott benne, ami miatt olyan előre szaladt, mint az összeköltözés, talán több is. Jó, velem is hirtelen jött, de ő már megérett erre, csak épp nem velem akart ugye... ha nem undorodott volna meg attól a lakástól, szerintem nem költözik hozzám. Ezen sokat agyaltam, de nem bántam hogy így lett természetesen. De tisztában is lettem azzal, hogyha komolyan akarom ezt a kapcsolatot, meg kell dolgoznom érte, mert lemaradásban vagyok. Vagy inkább úgy fogalmazok, én előrébb voltam szaladva, nekem nem volt egy "Lio"-m, aki visszahúzott.
De valóban nem akarok most ilyeneken agyalni, jó vele, a pia is segít lazulni, tompábbnak lenni, hagyni magam sodorni a jóban. Abban is megmutatkozik, hogy amikor felveti a szexet, azonnal eleget is akarok tenni neki. Döntöm, csókolom, felsimítom a szoknyáját. Egy idő után fölébe is helyezkedem és ha nem is vetkőztetem, annyira megszabadítom a ruháktól, hogy a főbb részek fedetlenek legyenek, mód nyíljon a szeretkezésre. Már ha megfelel ez neki, mert két okból csinálom így: már nagyon kívánom és nagyon akarom, a másik meg hogy a szabadban vagyunk és... én ott magamtól nem vetkőzöm ha szeretkezem, valahogy szégyellős leszek. De csak ha szex van, senki se kérdezze mi ez és honnan jön. Őt is takarni próbálom a testemmel, szorosan simulni, de ez nem jelenti hogy feszült lennék vagy ideges. Sőt...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Egy görbe este... Seby és Lia   Hétf. Nov. 16 2015, 20:04

- Wow, micsoda furfangos boszorka vagyok!- kacagok.
- Á, semmi, semmi. Gyerekkori sztori. Anyám összeszidott, amikor virágszirmokkal lett teli a lakás... A hajamba tapadtak...- húzogatom a vállam. Messze van már az emlék, és azt hiszem, Sebastian nem úgy reagálna.
Sebastian egyre jobban köti az ebet a karóhoz, hogy hiába szebb a nővérem, mégis én tetszek neki (majd meglátja...). Tagadhatatlan, tetszik, hogy ennyire biztos magában.  
Sebastiannal aztán a gyerekkorunkról beszélünk. Érdekes, hogy még mindig vannak új dolgok, hogy még mindig nem beszéltünk ki magunkból mindent. Ha eddig csak arra fókuszáltam, milyen szoros a kapcsolata Henryvel, most az is előtérbe kerül, a szülei mennyire nem foglalkoztak vele (később velük). Sosem értettem, az ilyen szülőknek egyáltalán miért kell gyerek. Ha egyszer nekem gyerekeim lesznek, le sem tudnak majd vakarni magukról...
- És ez sosem változott? Most is utazgatnak vagy már felhagytak vele?- kérdezem. Lehetséges, örök nyughatatlanok, akik nem tudnak megülni a seggükön tíz percig. Bár a gyerekeiket akkor sem kellett volna elhanyagolni.
- Uh, ezeket a kötelező összejöveteleket én se nagyon szerettem...- húzom a szám. Egy ideje szerencsére nem nyomja ilyen teher a vállamat. Apám barátnője intézi a vacsorákat. Ott sem kell lennem (Nem is létezem már számukra) Nem ez a része hiányzik a kapcsolatunknak- De legalább a te fiatalkorod mozgalmas volt- nézek rá kérdőn, bár az enyémhez képest valóban mozgalmas élete volt. Talán két végletet képviselünk? Mosolyogva ingatom a fejem: nem félek, hogy törvénytelenséget követett volna el. Különben is, régen volt. Minden bűn megbocsájtható.
Mesél Henryről is. A mosolya elárulja, szép emlékeket őriz róla és nem neheztel rá, bármilyen nehézségekkel is kellett szembenéznie miatta. Az biztos, hogy Sebastian hamar megtanulta, mit jelent felelősséget vállalni valakiért. Lényegében ő nevelte Henryt...
- Soha ne mondd, hogy soha!- simítok végig a karján.
Jó tudni, hogy boldog. Időnként érzem is, bár nem feltétlenül állandóan. Azt mondják, a boldogság az életnek csupán töredéknyi részét tölti ki, és minden pillanatot meg kell ragadni, ami ezt az érzetet kelti. Én szeretnék maradandóbbat alkotni; benne lenni valami jóban; boldoggá tenni Sebastiant ma és holnap... mindig. (Örökké?)
Egy kicsit elmerengünk. Nem a boldogabb témák egyike, épp ellenkezőleg. Nem is mondjuk ki hangosan, amire gondolunk. Úgy érzem, egyikőnknek sem lenne jó, el is harapom a szó végét is. Aztán terelek, mint mindig. Könnyebb a mostról beszélni, és kinyilvánítani tettekben, hogyan is viszonyulok hozzá. Nem áldozat, de még sosem voltam szabad ég alatt mással. Én vetem fel a lehetőségét, és Sebastian él vele. Hátradönt és fölém telepszik...

Kielégülten bújok hozzá, miután elizgatom magamon a ruhát. Megint hallom a tenger zúgását, megint látom a csillagokat, érzem a hűs simogató szelet a bőrömön. Sebastian teste még mindig nagyon forró. Jó hozzá bújni. Bámulom a csillagokat. Távol a városi fényektől sokkal jobban kirajzolódnak, mintha meg is sokszorozódtak volna. Szépek. Megnyugtatóak.
- Be kell menned holnap a rádióba? - az a holnap, ha elmúlt az éjfél, már ma van. Én csak vasárnap dolgozom...

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Egy görbe este... Seby és Lia   Hétf. Nov. 16 2015, 20:44

-Hát mióta mondom már, látod! - Nevetek, hogy micsoda boszit fogtam ki magamnak.
-Igen? Én levelekkel szórtam tele. Hasonló reakciót kaptam. Pedig milyen buli volt már! Minden színes lett végre! - Nevetek, megcsókolom, engem ez nem fog zavarni. Amíg nem sarat és homokot viszünk haza, esetleg egy valag állatszőrt, nagy baj nem lesz.
-Dehogy hagytak! Végre megint nyugodtan tehetik, úgy hogy mi nem zavarjuk őket. A fura, hogy hiába voltunk nagyobbak, nem akartak otthon hagyni minket, kötelező volt menni. Utáltam... egyetemista voltam, de mennem kellett. Persze Henry miatt minden megváltozott, ami ebből a szempontból jó volt, de túl nagy volt az ára. - Gondolok itt a drogozásra.
-Van olyan ember, aki szereti? De komolyan... - Mosolygok, látom ő nem ilyen, áldom érte, nem kell minden hétvégén kötelező vacsorákra eljárni.
-Azzá tettük, valóban. De muszáj volt, különben halálra untuk volna magunkat és megkattanunk a sok tanulásban. - Nem egészséges csak magolni, komolyan.
-Áh... csoda lenne, ha Henry megbocsájtana a szüleinknek, ők meg képesek lennének szülők lenni, főleg Henryé... Szívem, van amikor a soha az soha marad. - Csókolom meg az arcát, bánatosabb a hangom, de érezni, beletörődtem én már ebbe régen.
A következő téma sem vidámabb, de hagyjuk elengedni, dolgozni a piát, a tánc okozta kellemes zsibbadást és átengedjük magunk a vízszintes táncnak. Igaz, lopott tánc, de ettől izgalmas, ha nem is romantikus, bár lehet Lia annak éli meg.
...
Jólesően bújok hozzá, visszaigazítva magam a ruha kelletlen keretei közé. Ez az egy idegesítő van a szabadtéri szexben de sebaj.
-Aha... be. De nem gond, úgy is csak tízre megyek. Ebédre meg itthon is vagyok. Csinálsz valami finomat? - Bújok hozzá vigyorogva, ő otthon lesz, remélem lesz kedve főzni valamit. De ha nem se baj, maximum hazafele viszek haza valami készételt. Puszilgatom az orrát is, jól elvagyok.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Egy görbe este... Seby és Lia   Hétf. Nov. 16 2015, 22:20

- Őszi, színes levelekkel? - csillan a szemem. Egyszer azt álmodtam, olyan szobám lesz, ami narancsos színű, amire egy fa van festve, amiről fújja le a leveleket a szél. A padló (vagy a szőnyeg) is olyan, mintha avarban sétálna az ember. A bútorok őrzik az erdő illatát, durván vannak megmunkálva, az ágyat is egyetlen matrac képezi. Mintha a vadonban aludna az ember, a fák alatt. Olajlámpa vagy mécse lenne a világítás... - Szeretem a színeket magam körül...- A kórház fehér és matt színei letompítanak. Ujjong a lelkem, hogy Sebastiant nem ijeszti el az ilyesmi (belefér a rendmániájába egy kis rendetlenség).
- Zavarni? Viccelsz? - na ez már sok. Ha mi kiruccantunk, pont az volt a lényeg, hogy együtt legyünk, az év 350 napján úgysem volt elég idejük ránk. Az a két hét rólunk szólt, nem a munkáról (legalábbis többnyire). Nem értem Sebastian szüleit. Ha így gondolkodtak, miért nem mentek mindig kettesben? Sebastian és Henry biztosan feltalálta volna magát (hiszen folyton ezt tették, ha nincs is konkrétan kimondva)
- Megértem, min mentél át- bár én csak ízelítőt kaptam belőle, Reevenen keresztül tudom, milyen nap mint nap aggódni. Bánatos a hangom, de aztán elmosolyodom. Most jól alakulnak a dolgok, Henry is, Reeven is jól van.
- Biztos, hiszen az újságok mindig tele vannak rendezvényekkel, nem szoktad figyelni? - ha rosszkedvű vagyok, ezeket az eseményeket igen keményen szoktam bírálni, mire valók- Gondolom, igény is van rá.
- Ah, én csak begubóztam. Mindig olvastam, még a WC-n is, komolyan...- nem jött be a sport, s bár nem hagytam abba, semmibe nem fektettem túl nagy energiát. Inkább magamat szórakoztattam.
- Ah, így értem- a számra harapnék, ha nem adna rá csókot. Más álmokra gondoltam, de ezek szerint Sebastianban meglenne az igény, hogy összekovácsolja a családját. Engem sem lehetne rávenni, hogy még egyszer összeköltözzek anyámmal. A bánat kézzel fogható, de Sebastian nem hagyja eluralkodni a hangulatot. Bár egy rövid időre közénk is befészkeli magát a múlt árnya, sikeresen túl lépünk rajta.

Fekszünk a csillagok alatt, összebújunk, piszézünk, a szombatról beszélünk.
- Van valami kívánságod?- kérdem. Ha az ebéd jutott eszébe, talán ötletet is ad. Nem esik nehezemre főzni neki.
- Délutánra van valami terved? Vagy volna kedved elmenni moziba? - billentem oldalra a fejem. Kimozdulhatnánk megint. Igaz, passzívabb programban gondolkodom, de már ezer éve voltam moziban, és most játszanak valami jó filmet!

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Egy görbe este... Seby és Lia   Hétf. Nov. 16 2015, 22:37

-Ahaaa, otthon minden fehér meg fekete volt, egy két zöld folt növények képében, de anyáék a letisztult dolgokat szeretik, a tágas tereket. Háááát, olyan üres volt, fogtam magam és teleszórtam színes levelekkel, sokkal szebb lett! Anya meg sápítozott, hogy behozom a koszt meg a bacilusokat és itt fog minden elrohadni, szedjem össze és suvickoljak ki mindent... ráment az egész napom, mennyi voltam, nyolc, kilenc? - Röhögök, nem bántam meg akkor sem.
-Ha akarod, mivel úgy is időszerű már lassan a tisztasági festés, átmázolhatjuk a falakat. - Mosolygok rá, a kedvéért simán, főleg ha segít.
-Nem hát komolyan. Ők nem akartak gyereket. Engem sem akartak, de én legalább... hát én direkt lettem, letudtak. Mert gyerek az kell, már mindenkitől megkapták, mikor esik már teherbe anya... ők ezt szeretik, utazni, világot látni, csak egymással lenni. Bár szerintem megszokásból csinálják. - Újgazdagok, mit várunk? De ezt nem mondom, azzal komolyan sértegetném a saját szüleim.
-Nem fontos. A lényeg, hogy Henry boldog! - Mondom valóban boldogan, nekem csak ez számít.
-Az nem egyenlő azzal, hogy szeretik is édes egyetlenem! - Nevetek kicsit, a szüleim sikkből jártak ilyenekre, nem azért mert olyan csoda jó volt!
-Kinek mi életem, én a futásnál maradtam, sokáig nem bírtam a seggemen maradni. Bár mikor Henryvel voltam otthon, akkor én is sokat olvastam. - Bólogatok, nem áll messze tőlem a dolog, bár alapból kimozdulósabb vagyok.
A szomorkásabb hangulatot fűtöttebb követi, de rendjén is van ez így, elvégre már órák óta kerülgettük egymást, pedig milyen szexi már Amelia ebben a ruhában!

-Áááh, tudod én mindig húst ennék... rád bízom, lepj meg! - Csókolom meg, nevetek, ismerhetne már. Ez nem fog változni.
-Persze! Nézzél a neten valamit, mik érdekelnek és rábökök majd egyre. Majd veszünk egy jóó nagy popcornt és megdobáljuk az embereket! Nem, nem? - Vigyorgok, nevetek, gondolom nem ezt szánja fő programnak, pedig az is vicces!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Egy görbe este... Seby és Lia   Hétf. Nov. 16 2015, 23:40

- Nálunk sokáig tapéta volt... De a virágszirmokat nem direkt vittem be. Éppen csak olvastam a fa alatt, eszembe se jutott, hogy én is tele leszek vele, észre sem vettem... De anya!- az arcomra csapok, mennyire el volt képedve, hihetetlen, milyen hisztit csapott- Én ís kb ennyi lehettem, úgy emlékszem.
- Wow, tényleg? Lehetnek színesek? - Nem lesz olyan, mint a sajátomban. Semmi sem emlékeztet majd arra. Sebastiannal közösen választunk majd, és dekoráljuk a falakat, hogy még hangulatosabb legyen... Le sem tagadhatom, hogy lelkesít a gondolat.
- Ezt nem tudtam- mondom kissé komoran, és el vagyok képedve. Csak azért vállalni gyereket, mert elvárás? Megvolt, letudva, darab-darab, ennyi? Így tűnik. Nem hiszem, hogy Sebastian túlozna. Ez is csak alátámasztja mindazt, amit korábban mesélt.
- Akkor nem nekik kell megköszönjelek... hanem a barátaiknak?- kérdezem, és egy szokás jut eszembe. Bár még korai erre gondolni, vajon hogyan fogadnák, ha ajándékkal köszönném meg nekik a fiukat?
- Tartjátok a kapcsolatot? - kérdezem. A szüleire értem. Fogalmam sincs, szoktak-e találkozni. Mióta Sebastiant ismerem, még sosem volt szó róla, hogy tervben lenne egy családi összejövetel.
- Ez igaz. Nagyon fontos!- bólogatok. Ha boldog, akkor kiegyensúlyozott. Ha kiegyensúlyozott és okos, ahogy Sebastian állítja, nem fogja kockára tenni (újra) az egészségét. Drogok, Istenem. Reevennek majdnem ráment az élete.
- Na, akkor jól sejtettem, hogy ez valami kötelező izébizé. Megmutatni magukat, a ruháikat, az ékszereiket, kipletykálni mindazokat, akik nincsenek jelen, és azokat is, akik éppen háttal állnak nekik... Undorító!
- Nem annyira szeretek futni, mióta megnőttek az ikrek...- harapok a számra. Sosem szerettem őket, hiába szorítottam le őket, zavart a futásban, ahogy mozognak. Biztos hülye vagyok, de így van. Hasmánt fekve olvasok, olyankor azok sem zavarnak. Vállat vonok- Ezen nem fogunk veszekedni!

- Igen, ezt rögtön gondoltam...- nevetek vele. Hihetetlen, mennyi húst képes elpusztítani. Nem is nézném ki belőle!
- Jól van...- kezdésnek így is jó, bár nézhetnénk együtt is a programajánlót... Felnevetek, mi célja a popcornnal. Nagyon csibészes gondolat, de nem hiszem el, hogy komolyan gondolja. Lehet, meglepődök?
Összeszedjük magunkat, és elindulunk haza. A homokban a cipő nélkül könnyen elvagyok, de a betonon már vissza kellene bújni bele.
- Nagyon ciki, ha nem veszem fel?- tartom a kezemben a pipellőimet. Nem kívánok újra tűsarkúban tipegni. Bár az alkohol nagy része már elpárolgott, biztosabb a járásom a magasítás nélkül.
Egy kevés homok a ruhám belsejére tapadt, ezek most furcsán birizgálnak, ahogy lépkedek. Talán jobb lenne taxit fogni, míg halálra nem vakarom magam. De csöndben vagyok. Kibírom hazáig, ha arról van szó, úgyis a zuhanyozással indítunk.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Egy görbe este... Seby és Lia   Kedd. Nov. 17 2015, 00:04

-Áh, az úgy nem is buli! - Nevetek, hát még csínyt sem csinált, csak belemerült a könyvbe. -Na majd egyszer direktbe teleszórjuk! - Mekkora ötlet! Egyszer mikor hazajön este a melóból, remélve nem lesz hulla úgy várom hogy felszórom az egész lakást virágszirommal! Meg lesz vacsi, meg ilyenek. Takarítani már kevésbé lesz jó, de na, egyszer belefér!
-Persze édesem, miért ne? Csak passzoljon legalább kicsit a bútorhoz, azért nem cserélném ki az egész lakást! - Nevetek, most fehérek a falak, de mikor beköltöztem pont lefestették újra és jó volt az úgy, nem variáltam.
-Nem hangoztatom. A szüleim se, mert hát rontana az imidzsükön de... neked elmondom, a párom vagy. Emiatt sem vágyom, hogy megismerd őket. Amúgy is minden kifogásuk lenne veled, főleg mert nem angol vagy, hanem magyar. De érted, komolyan sem tudom venni őket pont ezért. - Legyintek, nem akarom ennek kitenni Ameliát.
-Pf, barátok, őőő, jah, olyasmi. A társadalmi nyomásnak és a hagyományoknak köszönd, mert beijedt apám impotensnek nézik lefogadom! Köszönd a férfiúi büszkeségnek! - Nevetek, az én fejemben nem él ilyen szokás, eszembe sem jut.
-Nem. Mióta nyíltan Henryt választottam alig. Néha felhívnak, random, gondolom legutolsó unaloműzésként, karácsonykor kapok smst... mert a címem biztos nem jegyezték meg. Vagy nem hiszik, hogy képes vagyok arra, hogy egy lakásban maradjak évekig. Ha szerencsénk van, elég lesz pár év múlva hazamennek Angliába egy kis időre. Nem erőltetem majd, hogy gyere, a szüleim sznobok. - Utalok arra, nem érezné jól magát London ide vagy oda.
-Na és a te családod? Jobban tolerál egy brit udvarlót? - Mosolygok, ki tudja. De szívesen megismerném őket, bár ha olyasmi véleményen van mint én a saját szüleimről, lehet maradunk annál, hogy ő Reevent, én Henryt adom a "közösbe".
-Egész velősen összefoglaltad, kihagytad a kapcsolatépítést, hogy több pénzhez juss. - Pedig az fontos, hát ez a lényege a tetszelgésen kívül.
-Oh... - Vigyorodom el, ez de édes vallomás volt. Látványnak páratlan az össze-összekoccanó női mell, de érzetre lehet nem olyan idilli. -Olyan sportosabb melltartóval sem? Sok nőn látni olyat. Vagy azokat feszíti a szilikon? - Vigyorgok, ki tudja. De szemérmetlen megsimítom az említett bájakat. -Minden esetre én imádom őket, dédelgetni is, nincsenek elhanyagolva! - Vigyorgok pofátlan, Amelia mellei pont gyönyörűen teltek, csak annyival nagyobbak, hogy nagyobb gusztusa legyen az embernek megkívánni őket, puhák és gömbölydedek. Khm, na már csak ezért sem lehetek meleg, áradozni tudnék a melleiről is...
-Ezen nem, engem nem zavar ha nem sportolsz, amíg mozogsz. Az kell az egészség megőrzéséhez. De annyit olvasol, amennyit akarsz. A WC-n is, csak ha nagyon kell, engedj be, jó? - Nevetek, azt nem teszem hozzá, még ki is kell mennie, vagy bajban leszek.

A húsra ártatlan vigyorgok, hát de milyen finom már! Egy jó kis csirkecomb, vagy vad hús... uh.
A popcornon nevet, szeretem mikor kacag, csókolgatom is a nyakát, olyan bájos.
-Már miért lenne? Levegyem én is a sajátom? Vaaaagy felkapjalak? Jöhetsz a hátamra. - Lenne egy jó napja annak a pár járókelőnek aki lát minket, elvégre rövid az a szoknya ehhez, de nem vészes.
Bárhogy is lesz, hívok egy taxit amint jól kivehető címet tudok megadni neki, majd próbálok nem rosszalkodni a kocsiban. Otthon lefürdünk, az ágyban viszont rám telepszik az álmosság. Ugyan fel tud csigázni ha rosszalkodni akar még, mert hát semmi sem lehetetlen, de alapjáraton szorosan hozzábújva lépek az álmok mezejére elég hamar, szuszogva kicsit.

//Köszi előre is Very Happy //

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Egy görbe este... Seby és Lia   Kedd. Nov. 17 2015, 13:45

- Nem is az volt!- forgatom a szemem- Anyám ribilliót csapott!- talán túlzok egy kicsit, de nem volt lányálom, az biztos.
Nevetek, ahogy ajánlja, szórjuk egyszer tele a lakást.
- De takarítani is segítesz, ugye?- mert ha csak az én saram lesz..., ajaj. Hasonlítanék anyámra? (Az engem is bosszantana)
- Mindenképpen, és csak közösen!- bólogatok. Amúgy tetszik a lakása, nem akarom átrendezni vagy ilyesmi. Szóval a falfesték színében is mindenképpen számít a véleménye.
A szüleiről alkotott benyomásom tovább romlik, amikor újabb tényeket ismerek meg róluk. Elhúzom a szám. Uh, nem igazán jó sztori, ezt az én szüleimnek sem lehetne elmondani. Főleg nem anyámnak. Neki annyira fontos, hogy mindenkinek jó benyomása legyen róla és a családjáról! Talán azért bántja annyira, hogy én nem vagyok olyan kiemelkedő jelenség, mint a nővérem.
- Jól van, te ismered őket, tudod, mi a helyes...- bár ha hiszi, ha nem, érdekeltek volna a szülei. És abban is igaza van, ha rossz véleménnyel lennének rólam, lehangolódnék.
- Jaj, ne, túlzol!- fintorgok. Ez azért már tényleg túlzás.
- Arra kértek, mondj le Henryről?- egyértelmű, hogy ezek szerint ők lemondtak róla. De miért akarták Sebastiant is erre kényszeríteni?
Bólintok, beleegyezően; legyen, ahogy akarja.
- Anyámnak még imponálna is. Apámnak szerintem nem számít a nemzetiséged- nem teszem hozzá, véleményem szerint nekik tökéletes mindegy, mit csinálok- A faterral össze tudnék hozni egy találkozót, de anyám nem utazna ide... miattam- sóhajtok. Sebastianra lehet kíváncsi lenne, de mivel rólam van szó, nem fogja elhagyni a családi fészket. (Amikor kórházban voltam, egyszer sem kérdezte, hogy vagyok)
- Igaz is..- elkámpicsorodok. Ebbe a kategóriába az én szüleim is beletartoznak. Rossz beismerni.
Beszélünk az olvasásról, a futásról, az ikrekről... Meg is vannak szeretgetve, ha már szóba kerültek.
- Vagy csináltatunk még egy WC-t, a biztonság kedvéért- kacsintok. Nem leszek olyan figyelmetlen, hogy Sebastiannak miattam kelljen várnia.

Még a parton beszélgetünk a másnapi programról (és menüről), aztán elindulunk haza. Nem lenne ezzel nagyobb gond, ha akarózna felvenni a cipőm. de nem. Olyan kényelmes a lábamnak, hogy nem szorítja semmi! (Pedig kényelmesnek tűnt a cipő is, nem vettem volna meg különben. Csak nem volt időm még betörni, így egyszerre sok volt belőle!)
- Jaj, nem kell!- engem nem zavar, ha ő cipőben van én meg mezítláb, ha őt nem... Nevetek, és komolyan fontolóra veszem, hogy a hátára ugrok, de a szoknya elég rövid, nem kétséges, hogy kilógna belőle a hátsóm.
- Juj, ezt majd máskor!- csókolom szájon, mert hát kecsegtető ajánlat, hogy a hátán hordoz!
A dolgot aztán az dönti el, hogy elcsorog mellettünk egy taxi. Le is intjük (vagy ha nem áll meg, hívunk egy másikat). Hátulra ülünk, szorosan egymás mellé; a kezünk néha elkalandozik, de az út nem olyan hosszú, hogy látványos dolgokba bocsátkoznánk.
Felsuhanunk a lépcsőn, beengedjük magunkat a lakásba, együtt megyünk zuhanyozni és az ágyba. Egészséges, fiatal felnőttek vagyunk. Az olvasó fantáziájára bízom, hogyan tölti ki az elalvásig elmúló időt. Én csak annyit mondok, nem volt okom panaszra. ( Smile)

//Köszi. <3//

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Egy görbe este... Seby és Lia   Kedd. Nov. 17 2015, 18:57

Nevetek, hogy patária volt otthon a virágszirmokból, de mikor felvetem otthon teleszórhatja azzal vagy levéllel, neki is a takarítás jut eszébe először.
-Persze, szerinted ott bírnám hagyni? - Nevetek, nem, nem bírnám...
-Reméltem, hogy nem veszel egy színt és felkensz valami látványos helyre egy csíkot, hogy amikor hazajövök közöld: Na Seby, látod azt a csíkot? Olyan színűre akarom az egész lakást! - Nevetek, durva is lenne, bár megcsinálnám persze, mert bántaná a szépérzékem. (Az én szüleim megcsinálták ezt xDD)
-Helyes... itt semmi sem helyes, max a csinos pofám... - Mosolygok rá, arról már rég lecsúsztunk.
-Ki tudja. De talán azért valahol akartak, csak foglalkozni ne kelljen vele. Érted, mint a műnövény vagy a kaktusz. - Legyintek, mosolygok, már beletörődtem, hogy ilyenek a szüleim.
-Pf, persze, kitagadták. Ha nem is nyíltan, de burkoltan, mikor hazahoztam függőként és elvonóra került. Szerintük Henry akkor választott a tisztességes és a nem tisztességes élet között és csak magával fog rántani, nem tudok a karrieremnek és a leendő családomnak élni, ha az öcsémet abajgatom... ők is tudták, hogy nem két perc míg leszokik, évekről beszélünk, folyamatos odafigyelésről. Ők ebből nem kértek, mert nem hittek abban, hogy aki egyszer engedett a káros szenvedélynek, nem fog megint. Pedig Henry tiszta... - Már fél éve ha szigorú vagyok és a gyógyszereket beszámítom ide.
-Tényleg? No fene, jól van. Majd britesen beszélek! - Nevetek, megcsókolom, örömömre lenne, ha elfogadnának.
-Úgy is megyünk az országodba, megnézzük a szülővárosodat is, ha gondolod. Apáddal is amikor akarod. Én a szüleimmel nem szívesen, de ha mégis, mi megyünk, mert ők ide nem jönnek. Hacsak nincs útitervben Los Angeles, de itt már voltak, olyan tíz éve, kétlem akarnának. - Magyarázom, mert ha szeretné, bemutatom őt, megoldjuk, de én szóltam előre hogy nem lesz kellemes.
-Áh, ne... minek? Dupla munka takarításnál... - Igen, igen, azt utálom pucolni, de kell. Inkább várok vagy ilyesmi...

Mosolygok, hogy nem kell szolidalítanom vele, de az ajánlatom látom megfontolja a hátammal kapcsolatban.
-Vaaaaagy kösd a derekadra a kabátom, engem úgy is te fűtesz! - Kacsintok rá, akkor a villantós gond letudva. Ha belemegy tényleg felkapom, semmiben sem tart.
//Szóval elcsábítottad még egy körre xD És még én vagyok telhetetlen! Very Happy//
Otthon aztán elvagyunk, míg el nem alszunk, holnap mozi, jó világ van.

//Ez még kellett xDD <3//

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Egy görbe este... Seby és Lia   Today at 15:38

Vissza az elejére Go down
 

Egy görbe este... Seby és Lia

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 4 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4

 Similar topics

-
» Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-