Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
SzerzőÜzenet
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Csüt. Nov. 26 2015, 06:24

- A sajtkrémleves menni fog, de mi a szösz az a másik?- nevetek, legyintek- Majd az interneten megnézem!
- Hát jah, Nora egy tünemény. Amúgy az állatorvos sem érti, miért nem nő. Az az ideológiája, hogy hiányzik belőle a növekedési hormon...- húzogatom a vállam- Nekem tetszik kicsinek, így nem kezeltetem.
- Ezt mondtam volna?- kérdem, és vakarom a fejem. Ajaj, pontosabban kéne fogalmaznom. A vállát nekem dönti, nevet, és ennyiben is hagyom a dolgot.
A pörgés és a tompulás azonban ellentétei egymásnak. Nem lehet egyiket is, másikat is csinálni, és én nem szeretném, ha csak tompulna, ha velem van. A kérdésemre aztán olyan választ kapok, hogy csak tátom a szám.
- Mikor jutottunk odáig, hogy csak ezzel pörgethetlek fel?- kérdezem, talán kissé csalódottan is. Úgy esik le, mintha ez lenne az egyetlen lehetőség. De a dumája olyan összetett, az arcpaskolás olyan játékos, a végére elnevetem magam, hát olyan cuki, ahogy előadja, hogy megeszem!- Ezzel csak az a baj, hogy ha csókot lopsz, beindulnak a hormonjaink, barátom!- Nem csak az övé. Én se vagyok fából! Vele nevetek, mintha a téma nem lenne véresen komoly.
Nincs közöttünk harag. Elfekszik az ölemben, én meg játszogatok a hajával. Még a gatyáját is képes letolni a kedvemért (vagy a sajátjáért, hehe, nem ver át), röhögve rázom a fejem, és kövök mellé. Talán tényleg le kellett volna tolnia a gatyát. (Nem, sosem láttam, hogy "o" lába lenne)
- Fingom sincs a hármas menetről; először azt se tudtam, három emberre gondolsz, vagy három menetre egymás után!- nevetem el magam a csikizésre. Tőlem aztán kérdezheti, fehér vagyok, mint a hó (szűz már nem). Könnyedén beszél közben Eleeről, hogy lovagol vele. Türelmes oktató, nehéz elképzelni, hogy a haját tépi.
- Melyik lovát cserkészted be?- kérdezem, nem sok szakmaisággal, de a kérdésem talán így is érti: melyiken lovagol?
Aztán jön a feladványom, nem sokat szöszöl a válasszal.
- Ez is helytelen, a baracklekvár nem a kedvencem!- kacsintok Sebyre. Aztán röhögök, milyen kíváncsi az első orgazmusomra.
- Nem tudom, elhiszed-e, nekem már az első spontán magömlés is orgazmussal járt. Arra is emlékszem, kiről álmodtam...- mesélem nevetve. //Azért milyen érdekes, hogy veled ilyen messzire eljutott a megnyílásban!//- 13 lehettem, nem emlékszem pontosan, amikor a suliba új lány jött. Jóban voltunk, egy idő után elmentünk hozzájuk is. A nővére eszement jó csaj volt, igazán formás mellekkel és fenékkel, akaratlan képzelegtem ruha nélkül és hát... álmomban is visszatért- nem kell ecsetelni. -A vizuális segédeszközök aztán nagy segítségemre voltak hosszú évekig!- teszem hozzá, mert na, mit tagadjam, Sebastian is tudja, hogy Elee előtt nem volt szexuális kapcsolatom- Az a mozis dolog... épp ilyen élmény, azt hiszem, az Elemi ösztön volt vagy valami ilyesmi...- nevetgélek, nem érztem magam különösen zavarban. Minden fiú ezt csinálta, ha bevallja, ha nem. A mama se szidott érte, azt mondta, ez teljesen normális dolog. (Sosem számoltam be neki róla, mennyi időt töltök ezzel. Talán megváltozott volna a véleménye)
Jön az ő feladványa, és azt hiszem, csak egyre tudom a választ, a másodikra.
- Kizárnám a kettest: ha jól tudom, a három férfi: Phoenix, Henry és én- harapok az ajkamra. Szándékosan emlékeztet folyton erre? A szemét keresem, aztán az ajkára siklik a tekintetem. Krákogok, és megyek tovább- A munkastílusodról semmit sem tudok, de elképzelhető, hogy a zene inspirál... Szóval: a tippem az egyes. De ha már mesedélutánt tartunk, te is elmondhatnád, hogyan veszítetted el a szüzességed? És kivel? - nevetek. Mondhatna bármit, úgyse tudom ellenőrizni.
Közben töltök magamnak egy kis piát. Megkívántam. (Tompítónak)
- Az én feladványom: 1: azt hiszem, tudom, ki az apám. 2: egy lány azért csókolt meg, mert Woody Allent idéztem neki 3: elültetted a fejemben, hogy én is biszexuális vagyok...- megáll a kezem a hajában, aztán túrom tovább. Erre varrjon gombot!

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Pént. Nov. 27 2015, 20:21

Vállat vonok vigyorogva, hogy valami magyar kaja biztos, én se tudom hogyan készül, de ha ez a kedvence, z a kedvence.
-Vannak ilyen macskák, kutyában is van, nem nő meg akkorára. Kicsi marad. Mikor vidéken csámborogtunk otthon ott is voltak kicsi macskák, mondták nem nőnek meg, emberek között is vannak alacsonyabbak, ne kezeltesd, minek tennéd? Aranyos így. - Mosolygok, majd ráncolom a homlokom, miért kezeltetné? Ez nem betegség.
-Utaltál rá, utaltál! - Vigyorgok, nem, mondani nem mondta, de így is lehetett érteni én meg naná hogy így akartam érteni!
A felpörgetés kapcsán kijön belőlem egy szemfogatós sóhajt.
-JELENLEG most ezzel tetted, mikor jutottunk odáig, hogy a jelen helyzetet vázolva rögtön általánosítani kell? - Nézek rá hogy ne legyen már zizi, de aztán már paskolgatom, mosolygok, nem bírok rá haragudni. -Meee' az enyéim nem? Te kezdted! Verbálisan... miért így nézel ki? Miért olyan szép zabálnivalóan bánatos a szemed? Egyszer elnassollak Joshom, vigyázz! - Csattintom össze a fogaim, nevetek, kap egy puszit az arcára, ajkaim közé csippentem a bőrét és nevetek. Beindulnak a hormonjai, de ő tud megálljt mondani nekik. Én ha vele vagyok kva nehéz...
Beleteszem a fejem az ölébe, játszunk, de kapunk új infót egymásról, jó ötlet volt!
-Jah, hát ha elég időt hagysz a menetek között a három menet megy, én arra gondoltam van egy harmadik személy is. Áhááá! - Vágok neki egy ugye már érted és megvilágosodtál fejet, nevetve.
-Valami hercegnő. Nem, nem princess... valami hasonló neve van, az amelyiknek rózsaszín az izzasztója! - Röhögök, naná, hogy azt a lovat kaptam a szettjével.
-Hah! - Szóval nem a baracklekvár a tuti befutó, hm. Hallgatom aztán.
-Te mázlista! - Röhögök, nézzenek oda. -Te kis hamis! A tapasztaltabbakra buksz mi? Megértelek, az érett szép lányok akkoriban, uhh, mindig a felsőbb évesekre gerjedtem... - Mondom amolyan jah, ők szexik voltak fejjel, vigyorogva.
-Na de ááácsi! Ha az első orgazmusod álmodban volt, akkor az volt az első, nem a moziban! Nem? Nem versz ááát! - Böködöm finoman mellkasát, nevetek, figyelek ááám!
Aztán mesélek én. Mikor kifejti hogy kik hárman vannak férfiak csók szinten az életemben mosolygok, főleg hogy látom ám, hogy a számat nézi, kicsit el is nyitom, ahh, még mindig lesmárolnám, de folytatja, koncentrálok.
-Nah, első helyes tipp ma! A lány nem volt velem egykorú, másfél kemény évvel idősebb volt, tapasztaltabb is. Egy házibuliban voltunk, mindenki hozott valaki ismerőst kábé, így volt pár fiatalabb meg idősebb is mint én, én akkor töltöttem be nemrég a 16-ot. Akkor már nekem a tipi-tapi meg az orális szex nagyon feküdt, akkor amellett hogy pajzán voltam még kíváncsi is! Volt egy csaj, hosszú fekete haj, vékony volt, rockeres, de nagyon huncut. Na ő némi tánc és pia után már hagyta hogy csókolózzunk, ahh, áldott tinédzser kor, akkor még nem volt fura ha órákig akartam csak csókolózni... szóval ő gondolom úgy gondolta jó leszek, mondom nah, egy kis petting, kalandozhatok, de már vette elő a gumit és tette rám, mondván reméli nem vagyok szűz. Bevallottam hogy de, de mondtam neki nem fog bennem csalódni. Nos, aznap este jól elvoltam, maradjunk annyiban, sokat is tanultam, ú, de rég volt! - Nevetek, ennyi a sztori, de én mindent bő lére eresztek ugye.
Közben ivott, majd mondd újra ő is 3 állítást. Hallgatom őket, de elnyúlik az arcom. A kettest tudom, mert már mesélte, de ezek szerint mégis rájött, hogy hát nah... nincs olyan hogy csak nekem enged, na.
-A kettes igaz, emlékszem. A hármas logikus, bár nagyon állítottad nem vagy, ejjjejjj, milyen fiú nyerte el még a tetszésed legalább küllemre, hm? Na meg Apukád mondtad volna, szóval az első! - Mosolygok rá, odafordulok a hasához és adok rá egy puszit, nem hiszem sokat érez majd a ruha miatt, de jól esett. Eddig sem gondoltam, hogy tényleg csak nekem engedné meg hogy megcsókoljam vagy több, mint férfi, csak egyszerűen más férfival nincs ilyen jóban, ennyi. De még lehet, persze. Bár valahol önző mód jól esik hogy most csak én vagyok, nekem is csak ő van.
(Most nem írok újakat, mert szerintem ezt kifejted xD)

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Pént. Nov. 27 2015, 21:45

Lia kedvencére majd rákeresek a neten, csak el ne felejtsem, mi az...
- Én is azt mondom, aranyos így... Hol jársz, Sebastian?- kérdem.
Nem javítom ki, hogy amit mondtam, nem utalásnak szántam. Inkább csak az elutasítás tényét akartam némiképp tompítani. De ezek szerint így esélyét látja, hogy valaha meggondolom magam.
- Hát éppen a jelen helyzetre gondoltam...- húzom fel a vállaim. Most nem tudom követni. De aztán rötyögünk.
- Eleve többes szám volt, öregem, eleve...- nevetek. Tényleg azt hall meg, amit akar. Aztán a szemeimre tesz megjegyzést, furcsa mód bánatosnak írja le- Bánatos és zabálnivaló?- kérdezek vissza. Ritka társaság nálam a bánat, ha Seby is itt van, általában röhögünk. Meg is mutatja, hogy zabálna meg, fogait a levegőben csattintja össze aztán az arcom bőrén.
- Ej, sosem gondoltam volna, hogy jó lenne a harapnivalód lenni...- összeakad vele a tekintetem, de nevetésbe fulladunk.
Aztán az ölembe fészkeli magát, én meg természetesen érek hozzá, simítom a haját.
- Én? - miért nekem kéne hagyni? De a lényeg érthető. Pihenőkkel minden megy. Hármasban is menne, nem kétlem! Nevetek megint.
- Principessa...- Elee lova. Eszembe jut az első nap a lovardában, amikor véletlenül futottunk össze. Aznap szeretkeztünk. Talán soha nem fogom elfelejteni. Elkalandozom, lemaradok a rózsaszín cuccról.
Aztán játszani kezdünk, felbátorodva a példáitól én is belecsempészem a "titkaimat".
- Ne csodálkozz, tényleg bomba csajszi volt, az osztálytársaim mellett szinte királynő!- nevetek. Tényleg formás lány volt, nem csoda, hogy róla álmodtam sokáig éjszakánként. (Okos is volt, nem csak formás)
- A mozi...- nevetek- csak azért mondtam el, mert azt hittem, érdekel. Tudod, az később volt, már tudtam irányítani... Magamnak csináltam, miközben egy csomó ismerős ült a közelben... - a hajamba túrok. Vannak nekem is "sötét" titkaim. Bár szerintem Sharon Stone-ra egy csomó srác kiverte magának.
A feladványát helyesen oldom meg. Igazából nem lep meg az "eddig" a csók miatt. Sebastian vonzó férfi, nem csodálkoznék, ha akadna még, aki akarja őt megcsókolni, vagy ő a másikat. Ha öregkorú lesz, majd összeszámoltatom vele, hány pasija volt. Biztos nem áll meg hármunknál. (Csókban gondolkodom.) A fordítást kilövöm, nem értem, mi értelme erről lódítani. Ismerem már annyira, hogy tudjam, szereti a pajzán sztorikat, eleget ivott is, hogy meséljen róla, én meg úgy hallgassam végig, hogy ne piruljak bele folyton.
- 16 éves voltál? Tényleg? - azt hittem, sokkal fiatalabb volt. - Ez egyébként nem szokványos, ugye? - kérdezem, érdeklődve, lágyan dúrva a haját- A fiúk nagy része, úgy értem, először a közösülésen akar túl lenni, és csak aztán ismerkedik az alternatív dolgokkal, te pedig azt meséled, az orális szex... szóval, érted...- nézek rá, kicsit most zavarban. Hát jah, ez számomra szokatlan. Erről így velem még senki nem beszélt ezelőtt. Sebastiant nem zavarja a téma, olyan könnyedén beszél róla, mintha nem létezne számára a szó: intimitás. Vajon engem is kibeszél valakinek?
A saját feladványaimban most van egy kis csavar, de pókerarccal adom elő, és ez félre is vezeti.
- Sosem gondoltam magam annak, és őszintén mondtam neked, nem vagyok az- nézek rá. Nem bánom, ami közöttünk történt. Az erkölcsi határaimat bár megszegtem miatta, nem kezdtem el vonzódni a pasikhoz. Nem jönnek be. Meg sem fordul a fejemben, hogy próbálkozhatnék mással, noha észreveszem, ha a környezetemben valami vonzó (és hímnemű).
- Nos, képzeld... Talán a nyomára akadtam a fateromnak. Persze, lehet, hogy a füles tévútra visz, de az egyik színházi csóka szerint kiköpött mása vagyok egy régi ismerősének...- megáll a kezem a hajában- Te akarnád tudni? Utánajárnál?
Az anyámat is csak fényképekről és a nagyiék történeteiből ismerem. Apámról mindeddig semmit sem tudtam, most a puszta véletlen, és a feltételezett hasonlóság miatt van egy halvány nyomom, amin elindulhatnék. Valószínűleg értelme sincs elindulni... Mi értelme volna?

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Pént. Nov. 27 2015, 23:27

-Hmm, csábító, egzotikus helyeken, ahol minden mennyei, de ha csatlakozol még parti hangulat is lesz! - Röhögök, hogy visszakérdez. Az utolsó mondata miatta mondtam amit, az célzott rá, megfordult a fejében (de minimum a dokiéban akkor na.)
-Bocs, ha jelenleg a szokásos és imádott lököttségedet übereli a fess-séged és a kívánatos ajkad, bocsi, férfiból vagyok, fentről leszökött a vér! - Vágok egy upsz, bocsi fejet, míg széttárom a karjaim de nevetek, hogy nincs mit tenni. De komolyan, hát most mit csináljak ha kívánom és ez jár a fejemben, nem az hogy mennyire jó a humorja?
-Nyáh! - Nevetek, legyen, legyen, akkor eleve belevett a hormonviharba. -Most elég bánatos volt, biztos féltél megbántasz, de nem tudsz. Azon felül meg zabálni való, igen, igen, az vagy, legszívesebben folyton ölelgetnélek! - Na jó, ez lehet a pia volt, ennyire nem szoktam kimondani ami a fejemben jár, de talán elnézi nekem, főleg mert epekedésem mellett vigyorgok mint a tejbe tök.
-Nem? Hogy hogy nem? Ejjj, sürgősen pótold! - Nevetek, puszilgatom, majd az ölébe fekszem.
Röhögök mikor visszakérdez.
-Hááát, akár te is édes barátom, általánosan mondtam, de ha akarod vedd magadra, vagy cáfolj meg, neked nem kell sok idő, de akkor le is teszteljük! - Vigyorgok, imádom hogy lökött.
-Valami olyasmi... - Nem jegyeztem meg, másra figyeltem. Ahogy elnézem most ő is, sebaj, játszunk tovább.
-Hát igen, igen... külsőre milyen volt? - Értem, formás, de bővebben is érdekel milyen az ízlése.
-De nem tetted bele az állításodba, hogy az első direkt vagy ilyesmi, azt mondtad az első orgazmus, de akkor az az ágyban volt egyik reggel te betyár! Amúgy érdekel, minden érdekel, amúgy a moziban sötét van, nem látnak! Ha halk vagy... bár te annyira nem vagy halk édesem! - Harapok a számba incselkedve, hogy hujjuj mi volt még ott?
-Jah, 16. Ha rámenősebb lettem volna, akkor már 15 évesen elvesztem, de annyira imádok csókolózni, hogy nem sietettem, hiába érdekelt. - Vonok vállat.
-Hm, mármint mi, Joshom? Hogy 16 éves korukig várnak a legtöbben? Vagy hogy már akkor megesik. Mert szerintem nagyjából az átlagba estem, a 17-18at szoktam még hallani, de ez ne feszélyezzen nem az számít mikor és mennyit, hanem a hogyan és a minősége életem. - Simítok fel az arcára, kedvesen mosolygok, remélem nem frusztrálja még véletlenül ez a dolog, szerintem ő csak különleges attól hogy várt. Én megkattantam volna, de az én vagyok.
-Jaaaa, hogy az. Ja... nem tudom, nekem fontos volt, hogy a lány is maximálisan akarja, meg én szerettem a szám használni, összecsókolni a másikat. Fiatalon a lányok a szexet nem merték mert fáj, de az orális szex nem fáj, úgy könnyen rosszalkodhattam. Meg nekem a csókolózás is felér néha az aktussal magával, ha hosszan csókolózhatok. Egyszerűen imádom. Na meg... kicsit aggódtam is, érzékeny voltam odalenn, 14 voltam mikor műtöttek, akkor mire megszoktam, hogy szabadon vagyok odalenn... állandóan! Nem sietettem a dolgot, féltem a gumitól majd fájni fog ha sokáig rajta van, minden baromság, mert hát hülyeség de hát kvára nem akartam visszamenni a kórházba. - Na igen, nálam ez belejátszik, bár a gyávaságaimról ritkán beszélek, Joshnak merek, Joshnak szinte bármit. Henryről is csak ő tud mindent, nem félek rábízni egyetlen titkom sem, ha úgy alakul.
-Tényleg? - Nem tudom miért, elpirulok, mikor komolyabban közli, tényleg nem érdekli egy férfi sem. Én tényleg kivétel vagyok, bár ez csak a sorok között kukucskál ki. Valahogy egyszerre lesz bűntudatom és érzem hogy melegség önti el a gyomrom.
-És ezt csak így, most? - Remélem a játék csak lehetőség volt, de nem egyetlen opció hogy elmondja. Elmondta volna gondolom, ha nem játszunk akkor is. Keze mozdulatlan marad a hajamban én csak bámulok fel rá nagy barna szemekkel (vagy barnászöld, nehéz belőni Miles szemét xD).
-Hááát... ez nehéz kérdés. Neked kell tudni, akarod-e tudni, ki volt az ember, akitől a génjeid örökölted. Nekem vannak rokonaim Liverpoolban, két unokatestvérem van, de még a nevük sem tudom. Anyámék összevesztek velük valamin talán, nem is tudom, de nagyon kicsi voltam mikor még egyáltalán emlegették őket. De valahogy sosem vettem nyakamba a várost, vagy faggatóztam, hogy kiderítsem kik ők, milyenek. Pedig lehet nem olyanok mint a szüleim, lehet tök jóban lennénk de... Ott volt Henry, nekem ő volt a családom. Most itt vagy nekem te is, Lia, Reeve... Nem tudom mit szólnának ha felkeresném őket, pedig mi még olyan közeli rokonok sem vagyunk. Az hogy felkeresed az apád... csak akkor tedd ha a legrosszabb esetek sem okoznának fájdalmat. Minthogy már elhunyt vagy van másik fia, vagy nem akar megismerni, ne adj isten letagadja, hogy az övé lehetnél. Ezeket mind olyan dolgok, hogy neked kell tudni, fontos-e neked, hogy tudd ki ő, hogy megismerd, hogy megismerjen. Bárhogyan döntesz én támogatlak. Főleg, hogy nekem már a családom része vagy, szóval van családod, bármi is legyen vele. - Mosolygok rá, a hasa felé fordulok és megölelem, fejem a hasába fúrom. Ebben sajnos nem tudok tanácsot adni...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Hétf. Nov. 30 2015, 15:17

- Szóval elvágyódsz innen?- kérdem, de csak ugratom.
- Ahmmmm...- harapok az említettre. Az, hogy milyen a szám, nem tudom befolyásolni. Mindig ilyen. Mitől lett vonzóvá most? Vagy mindig vonzotta? A mozdulata arról árulkodik: erről ő sem tehet, így jártunk.
- Ez igaz lehet...- hogy miért voltam bánatos. Bízom abban, hogy a barátságunk örök, de attól mindig szorongok, hogy olyan dolgot mondok vagy teszek, amivel megbánthatom. Elnevetem magam- Hihetetlen lökött vagy!- az ölelgetési mániája szinte kóros.
Bevallom, nem igazán veszek tudomást a tényről, hogy Sebastian biszexuális. Homokba dugom a fejem, mintha nem is létezne, mert ő egyértelmű jelét adja, hogy kedvére való vagyok. Nem veszel túl komolyan a közeledési kísérleteit, így hárítok. Fura ez, ahogy iránta érzek; időnként ínyemre volna kedvére tenni az ő öröméért, nem azért, mert én kívánom. Közben pedig az ölelése és a csókja is nagyon bensőséges. Természetesnek tűnik és nem természetellenesnek, nem olyasminek, amit tilt az Írás.
Az ölembe fekszik, együtt nevetünk, játszani kezdünk, felszabadultan.
- Hehe... hehe... hehehe...- méghogy velem teszteljük. Nos, jobb, ha nevetgélek, és nem mondok erre semmit.
Principessa neve világosan is tisztán ugrik az emlékezetembe; maga a ló is, az a nap is, amikor leette a fejemről a kalapot. De az a nap nem ettől emlékezetes. El is merengek egy kis időre.
- Nálam akkoriban egy fél fejjel lehetett alacsonyabb- próbálom leírni, milyen volt a lány, aki álmaimban kísértett- Sima volt a bőre, mintha őt sosem pecsételte volna meg a kamaszkor a maga bőrjelenségeivel. Komolyan, hamvas volt, mint egy barack! A szeme világos barna, kb. mint a haja, ami hullámos volt, de nem volt túl hosszú. A szája keskeny volt, de rúzzsal szépen ki tudta emelni. A dereka keskeny, de anyám... a csípője és a melle megért egy misét, esküszöm!- nevetem el magam, hát a méretekre nagyon gerjedtem akkoriban. A levegőben mutatom, micsoda homokóra alakja volt a leányzónak.
- Neked is voltak... ilyen álmaid, nem? Csajokról?- automatikus a kérdés. Miért tűnik ez most természetesebbnek, mint amikor a gimiben faggattak a srácok?
- Az első, az első, különben is, ha úgy nézzük: direkt-direkt, az.... Eleevel volt, mit csináljak? - sosem gondoltam, hogy valakivel ennyire részletekbe menően fogok beszélni a "szexuális életemről" Haha. De remélem, képben van, és ezt többé nem kell elmesélni. Annyira nem vagyok büszke, hogy csak ennyit tudok felmutatni, de közben azt sem bánom, hogy nem faltam fel a fél várost.
- Nos, otthon és a moziban nem lehettem hangos...- szinte nagyobb energiáim emésztette fel, hogy ne nyögdécseljek olykor-olykor, mint hogy meddig nyújtsam erekcióm. A hangok kiadásával kapcsolatban inkább zavaros emlékeim vannak; nem a nagyszüleim kapcsán, hanem a filmek, amiket láttam. Stone kisasszony például nem fogta vissza magát, de a legtöbb lányról azt állítják, kukák szex közben vagy csak nyöszörögnek. Ellevel és Sebastiannal nem éreztem úgy, bármit is vissza kéne fojtanom, úgy emlékszem, kijött, ami kikívánkozott, ennyi.
- Arra számítottam, fiatalabb voltál és mindjárt megtapasztaltál mindent, te.... mohó vagy!- ez is csak egy vélemény, bár lehet, alaposan félreismertem. Mindenesetre megemelem a kapalom az önuralma előtt. Neki nem voltak olyan erkölcsi gátjai, mint nekem. Ki tudja, ha nem úgy nevelnek, milyen lettem volna? Lehetőségem adódott volna, azt nem tagadom.
- Mintha nem egy világban nőttük volna fel... A gimiben az osztálytársaim java másról sem beszélt, csak hogy hány lányt dugtak már meg- tagadhatatlan, ez az őseimet igazolta, és nem éreztem nagy ingert, hogy ezt a tevékenységet gyakoroljam, illetve "kérkedjek" vele.
Nos igen, a minőség miatt én is aggódtam kicsit. Hogyan lehetek biztos abban, hogy jó, amit csinálok, ha sosem gyakoroltam korábban? Elee azonban nem panaszkodott, és a maguk természetes medrében folytak az események; azt hiszem, nem vallottam szégyent. Ez a teher már nem nyomja a vállam.
- Ah, már értem...- ez azért sok mindent megmagyaráz. De hogy a csók mennyit jelent Sebastiannak, kicsit váratlanul ér. Túl sokat. Ilyen szempontból talán még visszafogottabb kell, hogy legyek, nem csak vele, általánosságban is, a csók számomra könnyed játék, nem feltétlenül gondolok mögé (vagy köré) mást. Csókolózni a csók miatt szeretek. Bár lehet, hogy ez a vélemény változni fog, ha már... tapasztaltabb leszek; nem tudhatom.
A játék kapcsán elmondom neki, sziklaszilárd hetero vagyok (annak tartom magam). Meglepődik? Visszakérdez.
- Úgy gondolod, át kéne ezt gondolnom?- nézek rá komolyabban. Ezen gondolkodni kell? Az ember tudja, kikhez vonzódik, és én sosem fantáziáltam srácokról. Sebastian pedig csak azért kerülhetett olyan hozzám közel, mert úgy szeretem, mintha... Nos, mint saját magamat. Nem tudom mihez hasonlítani, sosem volt hasonló élményem mással. Jobb lenne, ha ő nyitná ki a szemem, mielőtt valami észbontó baromságot követnék el.
És az apám... Legyintek. Sebastian felém fordul, megölel, azt mondja, ő már a családom. Nagyon szeretem érte. Rámosolygok. De amikor az apámról kell beszélni, hideg vagyok, mint a jég.
- Nincs súlya az életemben. Soha nem ismertem, nem tudok róla semmit. Az apa nekem a nagyapám, ahogy anyám a mamám, nekem ez természetes, és hidegen hagy, hogy számomra idegenek a vér szerinti szüleim. Sosem hiányoztak, a nagyiéktól mindent megkaptam, úgy értem, szeretetben nőttem fel, nevelést kaptam, iskoláztak...- megrántom a vállam - Bármelyik idegen lehetne az apám, aki szemben jön velem az utcán, nem érzek iránta semmit- mondom, és a hangom is közönyös. Csak a kíváncsiság van bennem, de mint minden más, ez is könnyen elnyomható.
- Azt hiszem, amúgy, te jössz... - szóval játszhatunk, ha van még kedve. Egész érdekes ez a játék. Mik ki nem derülnek, ugye? Töltök még piát is, de csak kortyolgatom.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Hétf. Nov. 30 2015, 19:10

-Neeeem, igazából azt próbáltam sugallni, pálmafás tapéta kéne, meg egy bár a sarokba, tudod olyan napernyős hosszú koktélpoharakkal! - Röhögök, dehogy vágyódom!
-Te kis rohadék, neked lehet, nekem nem? - Nézek rá úgy mint egy gyerek, akitől elvették a csokiját. De aztán nevetek, azért túlélem ha nem csókolgathatom. Remélem... ehhee.
-Pedig elhihetnéd, ha már tapasztalod nem? - Nevetek a lököttségemen.
Csak röhög, mikor mondom, teszteljük ha ő hamar újra harci készültségbe tud állni, somolygok, gondolom betojt szaván fogom. Aztán faggatom milyen volt neki az a nagyon szexi csaj akkoriban, érdekel milyen nők jönnek be neki Eleen és Suzannán kívül.
Vigyorgok ahogy ecseteli, megértem ha tetszett neki!
-Vannak is. Sokat álmodom Ameliával de néha idegen csinos nőkkel is. Szeretkezni is szoktam álmomban, jaj te egyszer én voltam a nő. Komolyan, tudtam hogy én én vagyok, de nő voltam és nem is értettem, mert én férfi vagyok. De persze férfivel voltam, mondom nekem kéne ott lenni... Igazi szürrealista álom volt. Mikor felébredtem persze már nem elékeztem rendesen, milyen volt, de hallod... - Röhögök, szerintem ez vicces, komolyan nem tudom hogy sikeredett.
-Szerintem megérte várnod, rögtön a csúcson kezdeni. - Somolygok, Elee jó az ágyban, ha mi nem is passzolunk valahogy (vagy csak nem tudtunk összecsiszolódni).
-Gondolom. - Vigyorgok, hogy nem lehetett hangos, pedig de szép lett volna a mozi közepén!
-Mohóóóó, na szééép! - Kacagok fel, még hogy mohó vagyok! Éééén? Igazából az vagyok... hehehe.
-Jaaaj, mert szerinted igaz volt? A legtöbb nem volt több egy szertári smacinál vagy egy lesz.pásnál. De szeretik kiszínezni a srácok mert az menő, nálunk is volt csomó ilyen. - Legyintek, nem kell mindig mindent elhinni.
Aztán kifejtem neki én miért tudtam várni, egyrészt mert féltem, másrészt elvoltam, mert mint sokszor emlegetem, szeretem az orális szexet is, a csókot is, és fájdalmat okozni nem kenyerem. Tapaszt lány meg nem szűz fiúval kezd, általában.
A csókolózás miatt látom megdöbben, vállat vonok.
-Most mi van? Utána olyan kipihent és feltöltődött vagyok. - Nem arra értem, elélvezek a csóktól, hanem lelkileg és testileg feltölt. A szex azért kell, sosem tagadtam.
-Ehm... fogalmam sincs. Nekem át kellett, de az én vagyok. - Húzom össze magam, hogy nem beleszólni akartam, csak... nem tudom. Ha tényleg csak velem kivételezik zavarba ejtő is, mert mi olyan különleges bennem, hogy még a szexuális beállítottságának is ellent mond? Nem érzem magam olyan csodálatosnak...
Hidegen beszél az apjáról, én se tudok melegebben a sajátomról, hiába ismerem...
-Akkor? Nem keresed fel? - Nem válaszolta meg a saját kérdését, ami azt illeti.
-Ahm, jah, én... na lássuk... 1: A gitáromat Olaszországban vettem egy nyaralás alatt. 2: Bármilyen európai evőeszközzel tudom melyik fogásra való, ha puccos étterembe megyek. 3: Gyerekkoromban még anya olvasott nekem esti mesét, ha lehetett az volt nekem a mese, mert tévét nem nagyon néztem. - Mondom a három variációt, válasszon kedvére!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Kedd. Dec. 01 2015, 20:10

- Adok neked pálmafát, napernyőt meg... hehe, hülye...- elröhögöm az egészet.
- Mi???- nem esik le, csak amikor észreveszem, hogy a szám stíröli, miről beszél- Na, ne már...- ennyitől nem akadhat ki.
- Úgy hiszem, még most sem tudom, hol a felső határ!- mindig tud valami újat mutatni, mondani, amivel képes kiakasztani.
Vannak dolgok, amire jobb, ha nem reagálok, vagy csak röhögcsélek; még mindig jobb, mintha újra belebonyolódnánk valami olyan beszélgetésbe, aminek nem lehet jó vége. Valaki megbántódik. Akár én is, mert nem szeretem őt visszautasítani, de néha... ezt kell csinálni. Kész, nincs mese!
Arról a csajról beszélni, akire sráckoromban gerjedtem már egyáltalán nem is hoz zavarba. Eltelt azóta néhány év, az a lány már régóta nem is jutott eszembe. (Azóta már anyuka, ha jól sejtem)
Előjön enekem egy zavaros mesével arról, hogyan álmodta azt, hogy ő nő. Bocs, de úgy röhögök, fáj tőle az oldalam.
- Szépséges csajszi lennél! Bizonyára tudatalatti üzenet, hogy kipróbálnád a másik szerepet!- ugratom- Na, és emlékszel, milyen volt???- húzogatom a szemöldököm, halljuk, halljuk, kíváncsi vagyok!
- Azt hiszem, mázlim volt. Tudod, mennyit olvastam arról, milyen könnyű elsőre beégni?- törlöm meg a homlokom, noha a helyzet nem volt ennyire forró. Valahogy eszembe sem jutott feszengeni, Elee annyira magával ragadó volt.
- Az hát! Csak mondjad, hogy nem!- öltök rá nyelvet. Hát ha rajta múlna, össze lennénk nőve. Mondjuk, most is...
- Ha nem lett volna igaz, terhes lányok sem lettek volna, de voltak. Oké, biztos némelyiknek nagyobb volt a szája, de engem sosem érdekelt, ki kivel kamatyol- megint hűvös vagyok; nem igazán érdekelt, mások hogy és hányszor csinálják. Megtaláltam a módját, hogyan segítsek magamon.
Csak nézek rá, ahogy a csókról beszél. Meg nem tudnám fogalmazni, de véleményével éket ver közénk, egyre kevésbé lehetővé téve, hogy egyszer újra csókolózzunk mi ketten. Veszélyes lenne. A múltam, an neveltetésem, a vágyaim... nem kell sokat gondolkodnom azon, milyen jövőt kívánok magamnak. Nem tudom, hogy lehet ebben a képben Sebastian, hogyan érezhetek iránta így... Így? Nem látok abban semmi kivetnivalót, hogy érzelmileg kötődünk egymáshoz. Nekem azzal van bajom, ha testiségről van szó. Ha szeretném a férfiakat, taszítana gondolat? Kétlem.
- Nem hiszem. Egyenlőre legalábbis nem tervezem- mondom határozottan.
Aztán javaslom, hogy játsszunk tovább. Ő jön, mondja is a maga hármasát.
- Ez könnyű, bár nem vidám feladvány, barátom- mondom szomorkásabb hangszínnel, mert úgy tudom, nem sokat jelentett az anyja számára, dadák nevelték- a hármas hamis.
Ha nem találtam el, majd elmeséli, mi a helyes megoldás (talán így is mesél egy keveset), aztán felteszem az én kérdéseimet is:
- 1: ha befuccsolnék színésznek, énekesi karrierbe kezdenék. 2: Elee még mindig izgatja a fantáziám. 3: a következő meghallgatás miatt kopaszra kell nyírni a fejem.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Kedd. Dec. 01 2015, 21:47

-A napernyőt tényleg ne felejtsd meg a szívószálat, kösziiii! - Röhögök, integetek, hogy hellóka, de röhögök én is.
Röhögök a reakcióján, egyik kezem a vállán támaszkodik, másik a mellkasomon pihen, nagyon röhögök, hogy nem érti.
-Deh... ahaha, demár! CSak akkor haraphhhahahahatod a szád ha én is haraphhahatom! - Röhögöm el az egészet, szemernyi komolyságot vagy durcát nem bírok belevinni, fenébe! Nem baj, röhögni is jó!
-Ejj, hát mert nincs! Nincs-nincs! - Énekelgetem a végét, megártott a pia tényleg, egy játék vagyok határok nélkül úúúú ehehhee. Khm.
Mesélgetünk egymásnak, elmesélem az egyik vicces álmom, mikor nőként szeretkeztem, akkor igazából erotikus volt, mostanra csak röhejes.
-Eeehhmmm... - Nézek félre, jó, megfordult a fejemben, mert biztos jó lehet az is ha ügyesen csinálják, különben nem csinálnák annyira sokan. Vakarom is a nyakam, nevetek, hát ezt inkább nem mondom ki hangosan, még a végén hülyének néz.
-Nem nagyon, akkor és ott élveztem, erotikus volt, de... - Széttárom a karom, röhögök, erre mit mondjak?
-Persze, de ez inkább a fiatalkori stressz, meg ha abszolút nem vagy edzett az ingerek fogadásában. De hát szerintem te ezekből kinőttél addigra. - Mosolygok, szerintem nem mázli volt, egyszerűen átadta magát az egésznek és rendszeresen magához nyúlt.
-Tudod mit? Nem mondom! - Mondom dohogva, de röhögök, tudom, hogy mohó vagyok, de hát Joshról van szó, nanáááá hogy az vagyok!
-Az mondjuk durva, nálunk nem voltak. Lehet a brit állítólagos hűvösség itt előny! - Mosolygok, vállat vonok, nem számít. Rég volt.
Fogalmam sincs, hogy elijesztem a csókról való felfogásommal, imádok csókolózni, észrevette, vele kiváltképp ha épp engedi, neki is jól esik. De csak legyintek, hogy furán néz rám, más is így szokott, elvégre nem mindenkinek erogén zónája a szája, vagy nem ennyire, mittom én! De Josh előtt semmit sem szégyellek, nem tudom hogyan érte el de megtette.
-Hm. Igazából ő veszít vele többet, lemarad rólad. - Mosolygok rá, szerintem Josh remek srác lett, az apja bánhatja hogy nem nézett felé eddig. (Már ha tudott róla)
-Áhh, azt hittem anyából többet kinézel, de téged nem lehet átverni. Jaja, az volt a hamis. De milyen könnyen kinézted belőlem az evőeszközöset! - Nevetek, nocsak.
A harmadik opcióra kikerekedik a szemem.
-Ha a hármas igaz, ne máááááár! Így most olyan jó! Ehh... Elee szerintem igaz, nem hibáztatnálak érte. Az éneklést is simán kinézném belőled, bár kétlem befuccsolnál színésznek Joshom. De legyen a hármas a hamis, mondd hogy aaaz! - Röhögök, siratom minden hajszálát, kopaszon ne mááár!
-Na folytassuk. 1:Volt részem már távkapcsolatban. 2: Cipőből sosem veszek fehéret egy nő tanácsát megfogadva. 3: nem voltam veled őszinte anno és Phoenix-szel igazából szeretkeztünk is, csak féltem elmondani ezt is, mondván amiatt tényleg kiábrándulnál belőlem... - Húzom el a szám, nézek rá nagy szemekkel, vajon mit szól és mit választ, hmhmhm.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Kedd. Dec. 01 2015, 22:43

- Ha koktélozunk majd, lesz az is- kacsintok. Hát legyen minden kívánsága szent!
Kinevet, hogy későn esik le. Igazából azt sem vettem észre, hogy harapom a szám.
- Ne harapd te se, kevésbé izgat, mint amikor...- basszus. Kicsit elfordítom a fejem. Ez csak egy baki volt, nem felhívás keringőre.
- Veszem észre! Tudod, milyen jó ez? - nekem tetszik, hogy lehet hülyülni vele. Különben már veszekednénk, vagy valami ilyesmi.
Zavartalanul beszélgetünk, játszunk tovább.
- Na, nem szégyen az, nőnek lenni jó! Én már csak tudom, udvarolt nekem egy magadfajta srác!- ugratom. Azt az estét sosem felejtem el. (Bár a csókig sem jutottunk el)- Amúgy emlékszel, ki volt a partnered? - visszautalva az álmára. Kivel álmodott?
- Valószínűleg ez volt a mázlim. Az önkontroll. Hihetetlen az a nő...- nem kell ecsetelni, hisz ő is pontosan tudja. Jaj, a fenébe, ilyen nincs.
- Ne is, hazudnál!- nevetek rajta. Durcizik? Elröhögi. Imádom a pasast!
- Nem is egy... Fura, hogy oly kevés figyelmet szenteltek a megelőzésre...- ingatom a fejem. Nagyiéknak ebben is igazuk volt. - Tényleg, nálatok nem voltak tini-mamik?
Komolyabb témát feszeget, mint amilyen a csók. Nem tudok igazán kiigazodni rajta. Néha úgy érzem, valójában úgy érez, ahogy én, máskor úgy érzem, számára sokkal többet jelent, és néha úgy, kevesebbet. Ha róla van szó, vele kapcsolatban a csók nem kötődhet a szexhez, semmilyen módon, nem azt kívánom kifejezni vele, hogy kívánom, hanem azt hogy bízom benne, szeretem.
- Lehet, hogy azt sem tudja, a világon vagyok- jobb lenne így. Gondtalan ember!
Az új játékban könnyen átlátok a szitán. Magyarázatot kér, hát adok neki:
- Te magad mondtad, hogy a szüleid sznobok, már bocsánat, így fejezted ki magad. Azt is mondtad, állandóan utaztatok, gondolom, együtt ettetek, de ha mégsem, akkor sem tűrhették, hogy ne legyetek műveltek az evőeszközökkel kapcsolatban. Még azt is kinézem belőlük, ülve tanítottak pisilni, nehogy mellé találjatok Henryvel...- vonom meg a vállam. Folytatom- Azt is mesélted, dadáid voltak. Kizártnak tartom, hogy ne ők meséltek volna, hanem a mamád... Így már könnyű volt, a gitárt nem tudtam volna.
Aztán én adok feladványt, épp csak nem röhögöm el a végét, olyan arcot vág.
- Az! A hármas! - nem gondoltam, hogy ez ennyire egyszerű lesz. (A másodikat tudtam, hogy vágja.)
Folytatjuk. Távkapcsolat, hm, nem olyasmi, amiben Sebastian hisz. Cipő... sosem láttam fehérben, akár igaz is lehet. Phoenix... Miért hazudott volna? Miért vallaná be most? Kezdetektől őszinteséget kaptam tőle, nem hiszem, hogy beismerte volna a csókot a pasassal, és elhallgatta volna a ...
- Az első. Nem vagy híve a távkapcsolatoknak...- kicsit be vagyok feszülve. Hazugság? Közöttünk? Mi végre?
Töltök magunknak, iszok. Megvárom a válaszát, mielőtt feladatot adnék neki. Ha tévedtem, talán többet is akar mondani, nem véletlenül hozakodik elő vele... most.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Kedd. Dec. 01 2015, 23:44

Nagyon nevetek, de azért értem mire céloz. Széles is a mosolyom.
-Mint mikor puhán simul rá a szám, tudom én! -Én is így vagyok vele, de hát csak akkor csókolom, mikor látom neki is jól esne, úgy igazán. Nekem örökkön jól esne, puszilgatnám egész nap...
-Remélem! Egyszer ráunsz mi lesz velem? - Remegtetem az ajkaim, de vigyorgok, kétlem megunná a hülyeségeim ha eddig nem tette.
Felrántom a fejem, hogy hah, ne mááár! Ugyan az a nóóóta és igen igen, benézteeem, naaa! De csak röhögök.
-Nem, arra nem. El voltam foglalva női mivoltommal... - Nevetek, bár ha tippelnem kéne ő volt az, másban nem bíznék ennyire szerintem. Maximum Amelia férfi változatában de az már nekem is sok lenne.
-Najah, nem semmi, kikészíti az embert, megkapja amit akar... hah. - Mosolygok Eleen, nehéz volt neki ellenállni, tény ami tény.
-Azt nem szoktam, igaz lenne akkor! - Öltök nyelvet, röhögök tovább. Jaj remélem sosem kapunk össze semmin, belepusztulnék!
-A-a. Nem voltak. Egyetemen voltak, de az már megint más. - Mázlim volt, vagy csak a főváros tette, nálunk bőven akad szórakozni való, egyéb agyrombolások, mulatók, nem tudom.
A csókot nem érti, nem is zavar. Nem tudom másnak mit jelent. Nekem nagyon sok mindent. Egyszerre természetes, egyszerre belsőséges, mint az ölelés, ha elnyújtott és szenvedélyes, fókuszált, testileg-lelkileg kielégít mint a szex. De van hogy köszönöm puszi, vagy ne mondj butaságokat arccsók, ezernyiféle lehet. Én csak arra utaltam, nekem tud ilyen jellegben is mély lenni.
-Valószínű egyébként. - Legalábbis én azt mondanám, mert az anyja könnyen dönthetett így.
-Nem, derogált nekik ilyen dolgokat tanítani, de a dada ügyelt erre. Más kérdés, hogy állva szeretek. Lázadok! - Röhögök, de igazat adok neki, jah, ez így könnyű lehetett neki. -Áh, pedig onnan van! Vigyázok is rá, emlék. Bár Amelia a múltkor jól elfelejtette, hogy a sarokba űztem, jobban elférjenek az ő cuccai! - Nevetek, viccesnek találom.
Meglep, hogy feltételezi, bármennyire is erre játszom, hogy Phoenixszel több is volt. Pislogok rá.
-Azt hittem a cipőt mondod... Nem, nem, nem titkolnám el előled, nyugi. De távkapcsolatom is volt, legalábbis Jane annak vallotta, én azt mondtam, időszaki... ha Londonban voltam a suliban, jártunk, ha nem akkor nem. Alig váltottunk pár képeslapot, nem nevezném távkapcsolatnak, de ő állította. - Vonok vállat.
-A cipő is igaz. Egy francia nő egyszer azt mondta nekem, az igényes nők két dolgot néznek meg egy férfin: a kezüket és a cipőjüket. Hülyeségnek gondoltam, de mikor kifejtette, hogy mennyire sok minden leszűrhető abból, mennyire ad magára valaki, mennyire ápolja a kezét vagy a fehér cipőjét ha van neki, sokat elárul. Na én tudom magamról nem tudnám makulátlan tartani a cipőm hogy az tetsszen is, így nem veszek. Nem akarok hanyag benyomást kelteni. - Vigyorgok, lehet az egészre azt mondja baromság, de bennem eléggé megragadt.
-Szóval elhitted volna, hogy lefeküdtem egy férfival és nem merem neked elmondani? - Kérdezem teljesen őszintén, mert oké, a csókot és az egyebet is féltem, de akkor már mindegy lett volna nem? Érdekel a válasza nagyon is. Aztán eldönti ad-e újabb feladványt. Közben felhajtom a pohár italt, már át vagyok melegedve teljesen, de legalább az ölem nem feszít.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"


A hozzászólást Sebastian Drayton összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Dec. 03 2015, 23:03-kor.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Csüt. Dec. 03 2015, 22:39

- Hát igen, khm- ez nem ugratás. Kőkemény igazság. Nevetve nézek rá, de ez nem teljesen fesztelen. Sebastian a vesémig lát, és ha nem is mondja, tudom, hogy tudja...
- Ne félj te attól!- tiszta zizi. Megunhatatlanul! Hisz most is hülyül!
Beszámol egy álmáról. Milyen jól tette! Ismét valami, amin elhülyülhetünk.
- Aha... És milyen volt?- beszéljen akkor erről. Ilyen élményem nekem még nem volt.
Elee is szóba kerül. Nem csodálkozom, hogy Sebastiant ugyanúgy lehengerelte, ahogy engem. Azon sem csodálkozom, hogy mindkettőnknek tetszik az a lány.
Röhögcsélve dumálunk, időnként cukkolva egymást, de jókedvűen. Aztán játszunk, időnként komolyabbra is véve a szót. A játék érdekes, nem csak egymásról tudunk meg dolgokat, hanem a tini-mamikról (köztük az anyámról), a szüleiről...
- Ah, értem- akár ez is lehetett volna a kakukktojás? Nevetek, hogy lázadás állva pisilni- Nekem kényelmesebb ülve, komolyan- vonogatom a vállam. Nem vagyunk egyformák.
- Mert mit tesz a gitárod helyére?- forgatom a szemem. Mintha a falon lógott volna Sebastian hangszere. Hogy kerülhetett a sarokba. Mi miatt?
A következő feladványban kissé elértem, amit mond, ezért rosszul tippelek, de csak akkor jövök rá, amikor magyarázkodni kezd.
- Ú, nem, nem, bocsi, ezt elcsesztem, ne haragudj!- keresem a szavakat- Én... azt gondolom, elmondtad volna, ha lefeküdtetek volna egymással... Nem hiszem, hogy titkolóznál előttem. Egyáltalán, azt sem kellett volna szóba hoznod, hogy csókolóztál már férfiakkal. És ha már szóba hoztad, és nem akadtam ki (miért is tettem volna?), és van még mit "bevallanod", miért ne ragadtad volna meg a lehetőséget? Ez... nem logikus. Nem tartom jó módszernek, ha a "mérget" lassan csepegtetik- Kinek mi a méreg: rossz hír, kellemetlen tartalom, bármi, aminek kiszámíthatatlan következményei lehetnek a másikra nézve.
- Úgy tudom, nincs fehér cipőd, ezt eleve kizártam. És azt is, hogy hazudnál. Valószínű, arra koncentráltam, féltél, hogy kiábrándulhatok belőled. Ezt a csók kapcsán is mondtad, egyértelmű volt a megkönnyebbülésed, hogy lazán kezeltem...- magyarázkodom tovább. - A távkapcsolati dolog meg nem rád vall, azért gondoltam, hogy az a hamis.
Ha sikerült ezt megbeszélni (és iért ne sikerülne), felteszek neki egy kérdést.
- Izgat téged ez a gondolat? - kíváncsioan nézek rá, vajon mennyire foglalkoztatja a homoszexualitás. Konkrétan arra gondolok, hogy férfival akarna lenni, hiszen tudom, hogy (én) bejövök neki. Vajon arra akar utalni velem megtenné? Nekem hagyná? Az a "mindent" megtennék érted szöveg sokat sejtető volt, de ez csak erősítené az eddigieket. Más kérdés: csak miattam hagyná/tenné vagy ő akarja (jobban)?

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Csüt. Dec. 03 2015, 23:28

16+ //a téma miatt nem árt xD//

Kedvesen mosolygok rá, hogy tudom, jobban esik neki az ajkam puhasága a sajátján, mintha finoman harapdálnám azt. Nincs ebben semmi, legalábbis én nem érzem hogy lenne, tényként kezelem, mert én is így vagyok vele.
-Hát nehéz leírni... amikor benne vagy minden természetes tudod... izgató volt, mert szeretkeztem, amolyan női pózba, mert fel volt húzva a lábam, de ez is természetes volt. Éreztem a hátam alatt a paplan puhaságát, a másik testének melegét, éreztem hogy szeretkezem, de az érzésre konkrétan nem, de nem is lehetne, hát erről nincs emlékem ugye, az agyam kreálta. De amúgy jó volt, ott és akkor, csak mikor felébredtem volt fura... eleve hogy emlékeztem rá! Hát hallod, mondjuk nem bánom, vicces volt! - Nevetek, ennél többet nem tudok hozzáfűzni.
Játszunk, beszélgetünk, elvagyok az ölében feküdve.
-Kinek mi? Keveset vagyok otthon, már csak megszokásból is állva csinálom, ugye. - Legyintek, nem számít, mindenki úgy csinálja ahogy jól esik nem? Vagy ahogy jobban csorog, ahaha.
-Raktam oda polcot, hogy jobban elférjenek a dolgok. Sok könyve van neki is, az én polcom tele van, meg úgy... kellett. - Vonok vállat, jelezve nem bánom, Ameliáért ez a legkevesebb, nem érzem, hogy nagyon belakta volna a lakást.
-Igen, ezért furcsállottam, nem vagyok jó színész, bármennyire is füllentést akartam mímelni. Elvégre neked bármit elmondok... komolyan. A te reakcióidtól azóta egyáltalán nem félek, bármiről legyen szó. - Mosolygok rá hálásan. Tényleg sokat jelent nekem hogy van nekem.
-Hát... igen, most gondolj már bele, ha zavart volna, mit csinálok? Főleg ha távolságtartóbb leszel? Megértettem volna, csak... ahh... én nem tudok távolságot tartani tőled, hiányoznál, akkor is ha mellettem lennél. - Mosolygok, lehet túlzónak talál majd, de tényleg így érzem. De szerintem ő is érzi, olyan vagyok mint egy koala, rákapaszkodom és el sem eresztem.
-Tényleg nem vall rám, én nem is úgy fogtam fel, csak a lány ragaszkodott ehhez én meg engedtem a dolognak. - Vonok vállat, nincs mit tenni, a nőknek igazat kell adni a békesség érdekében.
-Mármint... a szex férfivel? - Kivételesen kicsit zavarba jövök. Gondolom, hogy erre utal vissza, csak ugratni akartam őt, nem vallani. De ha már egyszer azt mondtam az előbb az ő véleményétől nem félek... Lehajtom a poharat és elkenem az ízt a számban, csak aztán válaszolok, oldalt fekve merőlegesen mellette.
-Hát... összetett kérdés. Alapjáraton nem, mert nem hoz lázba, egy nőnél sem, hogy nem csak egy bejárat van... ha értesz. De rengeteg a meleg férfi és ha nem lenne jó, valószínű nem csinálnák. Ergo lehet az jó is, de alapból én félnék kipróbálni. Ám amikor veled voltam, azon a szombaton, akkor... veled nem féltem, kicsit sem, azért is mondtam, feküdj rám, nem értem félre de nem is hoz zavarba a dolog. Még kellemes is volt, hogy annyira közel vagy testileg is, nem csak lelkileg. Az akkor izgató volt... - Préselem össze a szám és sütöm le a szemem, nem tudom, ez baj-e, zavarja-e. Inkább a pohár alján lévő pár sűrű cseppet nézem, ahogy forgatom a poharat merre folynak.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Pént. Dec. 04 2015, 00:44

16+  //Mert olyan eszement hülyék vagyunk már megint//

Megint valami, amit így beszélünk meg: félig sután, de mégis mindenttudón. Nem kellenek ahhoz feltétlenül kimondott szavak, hogy értsük egymást, ha a csókról van szó.
Más kérdés, milyen lehet igazából nőnek lenni. Azt hiszem, sosem tudjuk meg, bár úgy tudom, nem különös eset, hogy az egyik nem tagja a másik nem bőrébe "éli bele magát". És most nem is a kóros formára gondolok, Sebastian még csak be sem öltözött nőnek (nem úgy, mint én!)
- Te... most komolyan kérdezem... nem akarod kipróbálni, milyen női cuccban lenni? Nem most azonnal, hanem... később. Mondjuk, lefekvés előtt...- kuncogok. Biztosan izgalmasnak találná, ha én vetkőztetném le. Nem is lenne nehéz megjátszani, hogy odavagyok érte!
Az ölemben felve aztán beszélget komolyabb dolgokról is. Sokszor elgondolkodtat, ha nem is látszik. Küzd bennem kétféle parancs, kétféle érték, kétféle vágy. Miért is ilyen nehéz olyan utat találni, ami minden kérdésre választ ad? Egyáltalán, létezik ilyen út? Avagy:  melyik ujjam harapjam, hogy ne fájjon?
Szerencsére, nincs időm folyamatosan agyalni. Így is néha a pohárhoz nyúlok, hogy tereljem, vagy lazítsam a gondolataim, amelyek mint száradó és egyben keményedő kötelek csavarodnak egyre szorosabban a nyakam köré. Fojtogatnak: hallgassak vgy beszéljek végre, így se, úgyse jó. Sebastianban ugyanígy érzem, hogy látja vívódásomat, noha hangot nem ad értetlenkedésének, és igyekszik azzal segíteni, hogy mindenről beszél, csak arról nem...
És aztán mégis visszajutunk, gitár, cipő, meg mittudomén-mik után. Hálás mosollyal néz rám, hogy nekem mindent elmondhat, és emiatt lelkiismertfurdalás nyillal belém: én vajon mindent elmondok neki?
- Nekem is nehezemre esik...- vallom be elgyengülve. Hiszen épp azt fontolgatom, nem szabad ennyire közel engednem, amikor számára ilyen sokat jelent... minden. De a társaságán felül éppen az a meghitt viszony az, amit a legjobban szeretek, amitől működik ez az egész... nélküle a barátságunk is megtépázódik, kevesebb és gyengébb lesz, amit nem akarok!
Az egyik feladvánnyal kissé múltat idézünk, és ez megint passzol a gondolatmenetembe, ami ma megint hangsúlyosabbá vált, és a kérdés adja magát, ez már nyersen a szex, abban az értelemben, ahogy Sebastian használja (behatolással)
Nem válaszol azonnal. Ahogy én szoktam, megfontolás céljából, némi időt lopva magamnak (esetünkben neki), italt vesz magához, lassan kortyolja el, nem is sejtve, milyen hatást fejt ki rám mindaz, amit csinál. A szavai... Érzem, hogy átgondoltak, és érzem, hogy őszinték. Az a szombat... felejthetetlen volt neki is, nekem is. A kíváncsisága azonban nem csak sejthető, ki is mondja, bár a félelmét sem titkolja el. Aztán megint egy olyan adalék, ami nehezíti a dolgom: velem más a helyzet.
- Tudod jól... szeretlek. De ezen felül kedvellek is; ez veszélyesebb, mintha csak szeretnélek. Megbánthatlak, összeveszünk, kibékülünk, lesznek tabuk... mittudomén... De ha kedvelsz is valakit... Ah, nem is tudom, ez a dolog valahogy nem fér bele, tudod, hamis lesz az állítás, hogy az emberek bánthatják azt, akit szeretnek... Ez nem ennyi, ez...-keresem a gondolataim, de mintha elgurultak volna, mint az csapágygolyók a lejtős úton.
- Olyan érzés ez, mintha ketten ülnének a vállamon: az egyiken te, jóképű barátom, minden érzékenységeddel és szereteteddel, aminek nem csak lélektani jelei vannak, hanem..., ahogy számodra természetes, testi megnyilvánulásai. A másikon a nevelőim és a tanok, az Írás, az erkölcs, a bűn meg effajta... f*szságok, már bocsánat- mondom némi indulattal, hiszen tisztában vagyok vele, tehetetlen vagyok- Két erő húz, kétfelé, nem tudom szebben mondani... és nem engedhetek egyiknek sem. Most úgy érzem, ki van egyensúlyozva a helyzet, de ez úgy binyeg..., mint az a csepp alkohol a poharadban!
A kezem a hajában, szeretem simítani. A szemem a távolba réved, aztán az arcába néz: kissé homályosan látok, nem látom tisztán a szemét; az alkohol kissé beütött (vagy ki).
- Hehe, ez önmagában is elég sza*os helyzet, de a kísértés nem csak a te képedben jelentkezik... Te vagy viszont a legtöbbet velem, az alkalom... adott...lehetne- az ajkamra tapasztom a kezem, aztán mintha álomból ocsúdnék- Bazz, valamit ennem kell, különben kidőlök, mint az ólajtó.
Feltápászkodok. Az ingaóra hozzám képest semmise, kuncogva indulok ki a konyhába. Visszanézek:
- El ne menj! Mindjárt jövök!- kurjantok, csuklok, nevetek.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Pént. Dec. 04 2015, 22:12

16+

-Hm? - Kérdezek vissza mit kérdez oly' nagy komolyan. De csak meresztem rá a szemem. -Miért... van női cuccod? Vagy Johanna ruháira gondolsz? - Vigyorodom el, szóval még megvannak, áhá! -Ha akarod, megnézhetjük, bár Johannát nem múlhatom felül. - Kacsintok rá, mert igazából nem vagyok egy nagy beöltözős, de a kedvéért megnézhetjük. Biztos nem bírja elképzelni, milyen lennék csajnak. De egye fene, segítek neki!
Beszélgetünk míg játszunk, ő többet iszogat mint én, de nekem nem árt némi szünet az előbbi után. Bevallom, hogy mennyire őszinte tudok lenni vele, talán csak Henryvel rajta kívül még, ami nagy szó, bárhonnan is nézzük és hálás vagyok neki ezért. Mikor azt ecsetelem, nehéz lenne távolságot tartanom, bármilyen értelemben, megerősít, hogy neki is az lenne, erre lágy mosoly pihen az arcomon, úgy nézem őt. Olyan jó hogy van nekem!
Aztán mivel konkrétan rákérdez arra, vágyom-e hogy szeretkezzek egy férfivel, nos... burkoltan közlöm és maximum vele próbálnám ki, mert benne bízom annyira, hogy elengedjem magam. Tartok is a válaszától, mert nem akarom, azt higgye erőltetem, vagy ilyesmi, de ha már megkérdezte, elmondtam.
-Hogy tudnál szeretni valakit, ha nem kedveled? - Nézek rá, nekem ez magas. Aztán próbálom követni mit akar mondani, bevallom, nem egyszerű, mert töredezett, csaponganak a gondolatai, nem kicsit.
Elmosolyodom azon hogy én vagyok a jóképű ördögöcske a vállán. Hát néha tényleg valami kísértést generáló rossz fiúnak érzem magam mellette, de ha egyszer muszáj, muszáj, muszáj?
Fésülgeti ujjaival a hajam, nézem őt, bűntudatom van. Folyton nyaggatom, de egyszerűen nehéz megállni, ha érzem, amúgy ő is élvezi és valóban csak a belső normái szólnak rá hogy ejnye bejnye fiam, mit szól ehhez Isten? Mit szólna... semmit... szeretni nem bűn. Hogy paráznaság e... tudja a fene, de szerintem ez nem az. Nem tivornyázunk egy kocsmai lebujban majd megyünk a bordélyba!
-Gondoltam, hogy nem csak én környékezlek meg amikor lehet... - Mosolygok, hát egyértelmű. Mosolygok azon is hogy ennie kell vagy bealszik és ennyi volt az este, pakolhatom ágyba és reggel tömhetem aspirinnel. Felkászálódik a földről, de eléggé bizonytalan. Az ő lakása nem féltem mikor megindul, de csak a fejem csóválom rajta, töltök magamnak még egy pohárral, basszus tényleg nem bírja a piát.
-Nélküled nem megyek el, egyedül snassz lenne és kevés lenne az inger. - Vigyorodom el gonoszabban és belekortyolok a szeszbe. Közben azon gondolkodom mi lenne a jobb neki? Hagyni az egészet, majd megoldódik egyszer és remélem nem kattan meg addig, vagy kicsit erőszakosabbnak lenni és elérni hogy engedje meg magának, hogy ússzon a gyönyörben legalább egy-egy este. Tényleg rezeg a léc, ez tény, a pia nem segít nekünk, fokozza az érzést, jó lenne b.sszam.g. Legalábbis én ezt érzem... De nem akarom, hogy megbánjon bármit is. Annál sokkal de sokkal jobban szeretem az én Joshom. De mindig elfelejti, hogy elég lenne csak elfogadnia, adni sem kéne, csak hagyni nekem, hagy bűnözzek és kalandozzak... oh, de jó is lenne!
Ilyeneken agyalok, elfekszem a földön, nézem a plafont, felhúzom a lábaim enyhe terpeszbe tartva, az üres pohár valahol mellettem. Kezeim a fejem alá hajtogatom, hallgatom túléli-e a konyhai hadműveletet, vagy ha nagy a csörömpölés utána eredek, de talán beér épségben, ha imbolyogva is.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Szomb. Dec. 05 2015, 06:02

- Van egy pár... Tudod, Marcie barátosném nővérétől...- amikor először öltöztem be nőnek és nagyira ráhoztam a frászt, úgy tetszetettem a csajoknak, hogy kaptam egy csomó kihízott rucit. Rám jók voltak, én nem híztam el ... semmilyen okból- Te szebb leszel, mint Johanna, nem kurvát csinálok belőled...- bár Johanna is házvezetőnő volt a szerepe szerint, ha jól emlékszem, de szándékosan volt kihívó (a smink takarta a saját vonásaimat, de ezáltal kihívóvá is tette Johannát).
- Hehe, jó móka lesz!- csapkodom a térdem, hogy Sebastian ilyen gyorsan belement.
Mindazok után, hogy felszínre kerül az igazság, a távolságtartást rossz ötlet, ami kettőnket illeti, belemegyünk olyan témába is, ami mintha azt feszegetné, mit bír el ez a közelség. Számítottam a válaszára, mégis meglep vele.
- Miért kell nagyobb bizalom férfiak között, mint egy heterogén kapcsolatban?- kérdezem nyíltan. Ő, aki szeretei a nőket, a szexet, miért tagadná meg magát egy másik férfitól (aki nem én vagyok), ha az nyitott rá? Nem érzem, hogy én lennék a kulcs ehhez a dologhoz. Nem én gyújtottam lángra, nem nekem kéne kioltanom. Tanácstalan vagyok.
- Ezt nem tudom jobben elmagyarázni neked. A "szeretni" lerágott csont, lehet felszínes, múlandó, túlcsorduló vagy pislákoló... A kedvelés csaknem állandó, nem befolyásolja lila köd vagy misztifikált érzelem- vonok vállat. Mondhatjuk úgy is, a kedvelés realizált szeretet. Próbálom magyarázni, de már nem jönnek úgy számra a szavak, félek, ne érti. De nem baj: érzi!
Nem árt, ha tudja, ha így néz rám, ő is kísértést jelent... Ó, többet kotyogok, mint kéne.
- Csak nyugi..., fontosabb, hogy el ne csesszem, úgyhogy... nem leszek hülye...- nem éri meg kockáztatni, sietni... Minek? Időnk van bőven! (Suzy? Seby? Elee? Ki jár a fejemben gyakrabban? És épp most?)
Észereveszem, hogy akad a nyelvem. Sokat ittam. Enni kéne, különben perceken belül valóban kiüt a pia és használhatatlanul részeg leszek és mélyalvásba zuhanok. Korai lenne, kár lenne. Még játszani is akarok! És hol van Nora? Kapott már enni? Hány óra van? Milyen nap? Ah...
- Várj, nem hallom, mindjárt... - nem fordulok vissza, mit is mondott. Enni meg neki is hozok, alap.
Kibotorkálok a konyhába. Szó szerint... Régen voltam ennyire kótyagos, kissé imbolyog a házam, de még tudok gondolkodni. Hogy hány másodpercig, azt már nem tudom. A mikróba teszek egy pattogtatni való kukoricát, beállítom 3 percre, és közben kiveszem a hűtőből a tejet. Úgy, ahogy van, üvegből döntöm magamba az első 3 dl-t, majd iszok még egy kicsit. A tejet a pultra teszem, miközben egy tálat keresek a kukoricának. Aztán észreveszem, hogy nyitva a hűtő..., a fene... Becsukom. Aztán észreveszem a tejet a pulton. Hehe, ez kint maradt. Elrakom. Csörren a mikró. összerezzenek. Mi a...? Ja, a kaja... Kiveszem, ahogy bontom, a gőz megkapja a kezem. A kukorica a tálba, az ujjam a számba veszem. nem olyan súlyos, hogy hűteni kelljen, csak egy pillanat volt, mindjárt el is múlik. Visszabotorkálok Sebastianhoz, elejtve közben néhány kukoricaszemet. Az egyiket Nora rögtön levadássza.
- ciccicciccc- hajolok le, de ahogy megbillanek, rájövök, ez rossz ötlet. Hagyom a csudába a macskát.
- Mit mondtál? Nem hallottam... Kicsit a fülemre ment a pia...- dünnyögöm, kacarászom, tömöm a számba a kukoricát. Adok Sebynek is, ha nyitja a száját, miközben visszaülök a "régi" helyemre, ölembe húzva a fejét (hacsak fel nem ül az evéshez).

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Szomb. Dec. 05 2015, 21:23

-Jaaajjj, hát ő sem kva volt, csak kihívóan öltözött! Különbség! - Legyintem meg a vállát, mert kvákkal nem szoktam kikezdeni általában. De Josh lakásában egy hivatásos, ki hitte volna el?! Senki!!! Még én sem...
-Nyeh, látom élvezed, úgy kicsípem magam, meglepődsz! - Nevetek, hát nem tudom mennyire leszek jó nő... De meglátjuk!
Aztán beszélgetünk minden féléről, az úgymond meleg együttlétekről is. A kérdése meglep, főleg hogy ő maga is meglepetten kérdezi!
-Na mégis miért? - Nézek rá, de rájövök ebbe nem gondolt bele. -Joshom, az én fenekemhez senki nem nyúlkált, utoljára a dadusom, amikor pelenkázott. Gondolj bele, ezt hagyni valakinek... Valamint úgy könnyű fájdalmat elszenvedni... ilyen szempontból átérzem a szűz lányok helyzetét, nem hülyeség mikor azt mondják várják az igazit, oda kell a bizalom! Ha egy nővel vagyok tudom mi fog történni, már tapasztaltam olyat, de ez ismeretlen és... nekem kell a bizalom, ha azt mondom elég, akkor a másik tényleg komolyan vegyen, vigyázzon... rám. - Elpirulok, mert ez de gázul hangzott most komolyan. De féltem a seggem nincs mese. Akárkinek nem adnám, maradjunk ennyiben. De így talán ő is megérti, benne annyira megbízom, hogy félni is elfelejtenék, mert tudom, hogy ő nem csinálna semmit sem amivel ártana nekem.
-Hm... de engem nem tudsz bántani, nem tudsz olyat csinálni ami bántana. Csak akkor tudnál bántani ha bántani akarnál szándékosan. De még akkor sem tudnál elüldözni, nem tudok rád haragudni. Hogy ez most lila köd vagy misztifikáltnak érzed nem tudom... de... én ezt érzem. Kedvellek, szeretlek, elfogadlak, imádlak... nincs jó szó rá, úgy érzem, mert ez mind együtt. - Mosolygok rá, ez van, nem tudnám titkolni se, de nem is akarom.
-Velem nem tudod, de a lányokat megértem. De nem fogod, ne izgulj. A kezdeti botlásaidon rég túl vagy, már nem lesz gubanc. Meg buta az a lány, aki ne akarna veled lenni! - Mosolygok, ne legyen lüke, imádok vele lenni, szerintem a lányok is.
Legyintek hogy nem hallja a poént, iszom, elfekszem, agyalok. Valamit melegít, helyes, ha éhes egyen. Lehet tényleg ráfér. Egy ideig el van kinn, de nem érzem szükségét kimenni így maradok, gondolkodom. Imbolyogva visszajön, fejem az ölébe teszi vissza. Mi ez popcorn? Rácsodálkozom.
-Azt hogy nélküled unalmas lenne elmenni és kevés lenne az inger. Amúgy... nem azt mondtad éhes vagy és enned kell? Mi ez öregem, szerinted kaja? - Nevetek, ha kínál nyitom a szám, elveszem a falatot, ha hagyja kicsit az ujját is bekapom, lenyalva a sót vagy a vajat, attól függően milyen a popcorn. Bújok az ölében a hasához, adok puszit is a hasára, de a ruha miatt kétlem érezne bármit is. Az arcára is felsimítok mosolyogva, tiszta lökött, főleg ha iszik.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Szomb. Dec. 05 2015, 22:43

- Hát persze, nem az volt- pillogok rá Johannásan, cél volt a megtévesztés, és minden eszközt bevetettem.
- Hát tényleg, kíváncsi vagyok, főleg, hogy elültetted a fülemben a bogarat!- hát ő akart nő lenni, nem igaz? Ha csak a tudatalattija volt, akkor is, talán érdemes utána járni, van-e valami értelme a dolognak.
Abból indulok ki, ami közöttünk történt. Milyen természetes volt számára minden... Meg sem fordul a fejemben, hogy a folytatás számára esetleg gondot okozna, ha már eddig eljutott. Mármint nem velem, úgy általában. Nem én vagyok az egyetlen, akivel csókolózott, nem is az utolsó leszek, nem estem a fejemre, hogy ezt ne látnám, nem kell nagy ész hozzá.
- Úgy képzeltem... - kezdek nehézkesen bele, hiszen mit képzelgek én, amikor nővel is csak eggyel voltam ezelőtt- a bizalom az bizalom, ha az együttlétről van szó, nincs különbség. Amikor először voltál lánnyal, nem kellett hozzá bizalom? Mármint a te részedről, felé...- Még mindig nem értem, milyen különbségről beszél. A fizikai kontaktust értem, de az oda vezető út épp a bizalom által van kizsírozva, hogy úgy mondjam.
Komolyan nézek rá:
- Ezt én is így gondolom: az igened legyen igen, a nemed pedig nem- most nem is vonatkoztatok el; csak annyit közlök vele, a véleményével nincs efgyedül. A száj eldönti, kinek engedelmeskedik, a száj kívánsága mérvadó, az az akarat, jelezhet a test mást...
Mosolygok, ahogy vall, érzem, hogy kapidgálja, miről beszéltem neki az imént, bár másképp foglalja össze.
- Hát ez az... épp ez az... - ismételgetem, mert nem tudnám én sem jobban megfogalmazni. Kuriózum, ami közöttünk van, egyszeri és megismételhetetlen, és korábban sosem hallottam még csak hasonlóról sem. Pláne, hogy ez még csak nem is szerelem. Vagy sokkal több annál?
- Jaj, Sebastian...- nevetgélek, hát ha nem akar érteni, ne értsen. talán jobb is. Megint úgy tűnne, én feszegetem a kérdést- Eljön mindennek az ideje. Nem izgulok.
Jó, ez így nem teljesen igaz, de magányos aggastyán nem leszek, az biztos
- rötyögök.
Bénázok egy kicsit a konyhában, és a legelemibb kaját veszem magamhoz, (és ami leggyorsabban a kezembe akad), nem is bonyolult megcsinálni, laktat is, szívja is az alkoholt. Legalábbis remélem. Arra még emlékszem, hogy mondott valamit, amikor erlindultam kifelé, de most nem értem, mire mondja. Arra, hogy elment volna, ha nem mondom, maradjon? Nélkülem biztos kevesebb ingerhez jutna, én legalább szórakoztatom.
- Hát ha több inger kell, maradj!- kuncogok, teszek a szájába kukoricát, nevetek, hogy elkapja az ujjam is- Hé, te, húsimádó! Az ujjam nem a vacsi része! Ez... kézenfekvő volt. És gyors.. Átmenetileg megteszi- fogom a kukoricára. Meglátjuk mire megyek vele.
Kapok puszit is, simogatást is. Megint ott tartunk, hogy a testem lángol, akarna még, többet, jobban...
- Uuuúúúuuu, a fény megint ragyog az arcodon, mi jutott eszedbe, Csillagszem? - nevetek, kezem a hajába túrva. Jó helye van ott. Basszus, jól érzem így magam.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Szomb. Dec. 05 2015, 23:52

-Hát szia édesem! - Vigyorgok, hogy Johannaként pillog rám.
-Elültetteeeeem? Milyen bogarat ültettem el hm? - Nevetek, nem akarok én nő lenni, szerintem maga a póz és a helyzet miatt jött, hogy nőnek képzeltem magam, de persze lehet más az oka, de nem tudok arról, hogy bajom lenne a nememmel.
-Khm, bizalom és bizalom között is van különbség. Phoenix rettentő gyöngéd volt velem, de... nem is tudom. Benned feltétel nélkül megbízom, más férfi iránt nem érzek ilyet Henryn kívül. Másnak nem is biztos hogy nemet mernék mondani menet közben, neked... nektek igen, bár Henry más lap. Most a szexről beszélgetünk. Mondok egy hülye példát. Megbízol Reevenben, gondolom. Hagynád neki a csókot is akár, mint nekem? Ez több mint bizalom szerintem ez... nem tudom. - Komolyan nem, nem bírom elmagyarázni neki attól tartok. Lehet egyszerűen csak intim nekem a téma, az érzés és nem merném átélni akárkivel.
-Ezt úgy mondod, mintha nekem a nemed nem jelentett volna nemet. - Szalad össze a szemöldököm, így érzi vajon? Olyan szigorúan mondja amit. Én legalábbis így érzem.
-Akkor mitől tartasz ha velem vagy, hm? Sosem teszek olyat amit te nem akarsz, tudod jól. - Mondom kedvesen, néha úgy érzem fél elmondani dolgokat, nemet vagy igent mondani. Pedig miért is teszi?
-Helyes, helyes, ne is! Imádni való vagy, törődj bele! - Vigyorgok, imádom én magam is.
Kinn csinál popcornt, visszajön, röhögök, hogy nem érti a kétértelmű mondandóm.
-Pedig finom! - Kacsintok rá, hogy szopogatom az ujjáról az ízfokozót, majd nevetek, csóválom a fejem az ölében, míg rágok.
-Azt hittem valami szendvics, akármi! Jól van, kicsit kijózanodom, maximum csinálok neked valamit! - Vigyorgok, bennem is van pia, csak rajtam kevésbé látszik egyelőre.
Nevetek a megszólításon is, hogy puszilom és simogatom. Megint fésülget, de szeretem, élvezem.
-Mi jutott volna? Visszajött az én napsugaram, hát én magam is fényesebben ragyogok általa! - Vigyorgok, tátom a szám, etessen még, ez tetszett, kényelmes, lassan úgy érzem majd magam mint egy görög isten! Kezem az oldalát simogatja most már, azt kényelmesen érem könyökölve is.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Vas. Dec. 06 2015, 01:19

- Helló Édes!- a hangom is Johannás már, nem lehet kihagyni. Esküszöm, Sebastiannak bejött az a "nő".
- Na hát idefigyelj... Ha már álmodtál róla, hogy nő vagy, nem is akárhogyan, tudod..., hát illene kipróbálnod legalább, milyen, ha legalább úgy nézel ki....- nevetek - Mellesleg, én is megnéznélek!
Magyaráz a bizalomról, de mennél jobban, annál kevésbé értem. Ha bízik bennem és Henryben, miért akarna bármire is nemet mondani? És ha másnak nem mer, nem úgy jön ki, hogy éppen azzal teszi meg, akiben kevésbé bízik? (Ha már szexről van szó).
- Nincs más férfi, akitől elfogadnám a csókot vagy akivel akár kezdeményezném, csak te- leszek hirtelen nagyon komoly. Ha így érti a bizalom és bizalom közötti különbséget, akkor én kijelentem, ő áll a bizalmam legmagasabb fokán. El sem tudom képzelni, hogy ilyen módon kerüljek Reevennel kontaktusba. Jó vele hülyülni, jó vele dumálni, bírom a srácot, de ennyi. Nem hinném, hogy én nagyobb hatást váltottam volna ki belőle, mint ő belőlem. Esetleg célzott valamire?
- Most komolyan... Miért éppen Reev? - ők ketten barátokká lettek. Talán nem véletlen a példa.
Sóhajtok. Ezen már átestünk egyszer. Nem hinném, hogy ismétlésre szorulna, miért ragaszkodom a szavak jelentéséhez.
- Gondold csak végig. Épp az előbb mondtad te is. Ha valamire nemet mondasz, elvárod, hogy a másik ezt tudomásul vegye. Úgy fogalmaztál: vigyázzon rád. Én csak megerősítettem, így gondolom én is- nem merem kimondani, mert a levegő folytonosan rezeg közöttünk: ha ingatag lennék, megdőlne a nem.
Mintha a fejembe látna, ismét a vágy és a vád vív közelharcot.
- Ezek szerint nem voltál még úgy, hogy két ellentétes dolgot akartál volna egyszerre...- ehhez tudnám hasonlítani, és jobban le sem tudnám írni: a vállaimon ülő szörnyecskékről már beszámoltam neki.
Vékony jégre értünk. Ki tudja, ha beszakad alattunk, milyen sérülést szenvedünk. Kievickélünk a jégről, elbóhockódunk valamin, de tisztában vagyok vele, az alkohol most olyan irányba tol, amit józanul elkerülnék. Ennem kell, bármit. Popkornnal tömöm a fejem.
Etetem őt is, éppoly természetességgel, mintha nem ő lenne a vörös posztó, ha én a bika. Viccelődöm, de közben megint nő a tűz, a vágy, a... Ki vagyok én, hogy mindennel szembe tudjak nézni? Nem érdekel semmiféle szendvics. Szeretetre vágyom, fizikai érintésre, ölelésre... csókra is, hajaj.
- Bah, mint valami love story. Lapozzunk!- nevetek, megmentett a humor, Istenem, mindjárt körbevizelem magam.
Etetem, eszek magam is, elengedem a képet, hogy összebújok Sebastiannal egy forró csókban. Behunyom a szemem, és Suzyra gondolok, az ő édes mosolyára. A lány olyan kis szende, a puszitól is zavarba jön, nekem pedig ennél több kell, egy konkrét élmény... Hm. Elee. Elég konkrét csókokat váltottunk.
- Hehe, tudod, hogy most Elee csókjára gondoltam, nehogy rólad álmodozzak? - nevetgélek, és ellazulok. Ilyen a bizalom: bármilyen ciki, elmondom, ami bennem dúl- Mintha folyton kísértenél... - Bazz', lehet, csak ki kellett mondani. Megoldódik?

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Vas. Dec. 06 2015, 01:43

-Hát de rég hallottam a hangod! Elnyomásban vagy, igaz-e? - Vigyorgok ezerrel.
-Hah, na szép, értem! Na azt mindjárt gondoltam, hogy megnéznél! - Nevetek, kis hamis! De beöltözöm én neki, kérdés mennyire fog sikerülni.
-Na ez az, nekem meg csak veled menne a szex, a csók egy dolog, hogy simogatlak egy másik, de hogy fordított helyzetben legyek szex közben... nem bírom elképzelni mással. Mással szerintem félnék közben. - Nem céloztam semmire, egyszerűen próbálom elmagyarázni, az hogy neki engedem, nem jelenti másnak is megtenném.
-Mert ő jutott először eszembe... Hirtelen más közös férfi ismerős nem jött elém, csak az öcsém de... Henryt hanyagolni akartam, mert hát ő... rá még igaz is lehetne, bár szerintem ő még csak nem is biszex, mint én, de ne menjünk bele! - Kit kellett volna mondanom? Phoenixet? Az meredek példa lett volna. (Ekkor még nem tudom, hogy Reevenek ott van Felix)
-Jó, oké, értem, csak...féltem arra utalsz, én nem tettem eleget valamikor, mikor azt mondtad nem. Mármint komolyan, nemet mondtál. - Megnyugodtam, nem erre céloz. Megijedtem, hogy bántottam őt.
-De, hogyne lettem volna. De rá fogsz jönni, mi 'számodra a jó döntés, ettől nem féltelek. De tudom azt is, mindkettőnek nem lehet eleget tenni. Valamiből engedni kell. - Én leginkább Henry kapcsán tapasztaltam meg ezeket, de nem bántam a döntéseim. Remélem Josh sem fogja. De nem érzem, hogy vékony jégen táncolnánk, sosem éreztem vele. Ha több dolog történik, több dolog történik, de okkal, nem fogom megbánni. Vele semmit sem tudok megbánni, úgy érzem.
Elmegy kajáért, erre popcornt hoz be. Na szép!
Nem veszem észre, hogy mennyire felkavarom, nekem olyan természetes, hogy érintem, puszilom, de komolyan, így hogy van bennem pia, tényleg nem gondolkodom, csak élek a lehetőséggel, nem szól rám, etet, fésülget.
A love storyn nevetek, dobok neki egy csókot, kacsintok. Azt sem veszem észre hogy fantáziálgat, én nem teszem, elvagyok azzal ami jelenleg van, jó érzés így lenni vele, enni. De ki ne élvezné, ha etetnék? De mivel közli min agyal, csak lesek rá, felfele. Elmosolyodom, úgy érzem én lettem az ő Mephisto-ja.
-Álmodozol rólam? Na és miről? Mivel kísértelek? Hmm? - Mosolygok, nem, nem bírom elnyomni, még az ajkam is elnyílik, pajkosabb lesz a mosolyom, de észre sem veszem, a pia miatt van, de kiben ne szökne fel a pulzus az izgalomra, amit ez a mondat okoz? Nem tudom nem hízelgőnek gondolni, gondol rám úgy is, vágyik rám, tőlem valamire, általam valamire. És Elee kell, hogy elnyomja, ohohó, az már valami! De tény, Elee nagyon erotikus személyiség. De maradok az ölében, simogatom tovább az oldalát, másik kezem még mindig a mellkasomon pihen. Legalább nem incselkedem, pedig kedvem lenne, de vele sűrűn, ha nem mindig, szóval...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Vas. Dec. 06 2015, 14:42

Röhögök, Sebastiannak mennyire tetszik újry találkozni Johannával. belemegyek a játékba.
- Ó, mon chérie, ha tudtam volna, hogy így hiányzom neked, hamarabb jövök...- pillogok megint, és a szám elé kapom a kezem, eltakarva egy "o"-t, ami a meglepettségem jele.
A dolog akkor fordul egyet, amikor elbeszéli, hogy nőnek álmodta magát. Segítek neki a megvalósulásban, ha máshogy nem, külső jegyeiben érezheti magát nőnek, egy rövid időre, hehehe.
- Hülye lennék kihagyni!- nevetek jóízűen.
- Ez azt jelenti... velem nem félnél? - csodálkozó szemekkel nézek rá- Én mindenképpen be lennék tojva...
- Jah, mert közös ismerős...- Valóban. Némely kérdésre sokkal egyszerűbb a válasz, nem kell kombinálni! Bár akkor most azt nem értem, mi is van Henryvel.
- Ilyen eset nem volt- rázom a fejem. Most talán ő kombinálta túl. Az egyetlen, amit szemére vethetnék, az én hibám is; nem voltam elég határozott, elég egyértelmű. Azt a dolgot már amúgy is megbeszéltük, lerágott csont, minrk emlegessem újra? Nem is ide való; nem is ... nem is rá haragudtam.
- Biztos igazad van...- mondom reménykedve.
Időnként úgy érzem, Sebastiannak van igaza, és az életből ki kell venni, amit kínál nekünk. Nem tudom, hol van annak a határa, hogy szeressük önmagunkat, de még ne legyünk önzők, feleljünk meg egy normarendszernek (akár Istennek). A határok nem elég tiszták, amit Sebastian ajánl és amit tesz sokszor jól esik, és nehéz visszautasítani, ami jó, miközben egy elv, egy tanítás, egy ige állandóan visszhangzik a fejemben és visszafog, ne csináljam, ne hagyjam, nem lesz ez így jó... "a test az ördögé". A testem a testem, szeretem a testem, a testem éhezik, táplálni akarom... Mi ezzel a baj? PONTOSAN tudom, mi a baj. Vívódásaimat igyekszem elrejteni, hogy mekkora sikerrel, nem tudom. A kajálás is jó ürügy, hogy időt nyerjek, frissebb gondolatokat...
Visszamegyek (hozzá), éppen úgy helyezkedem el, mint mielőtt kimentem. Nincs abban rossz, amit csinálunk, dumálunk, játszunk, nevetünk. Érintjük egymást. És? Az érintés éppen úgy része az életünknek, mint a lélegzés. Hozzánk tartozik. természetes része a kapcsolatunknak... Elmerengek, hülyeséggel billent ki melankóliámból, aztán nevetünk megint.
- Mintha nem értenél, drága barátom...- korholom kedvesen, miért játssza a hülyét. Engem kínoz ezzel? - Tudod, mit gondolok rólad, kettőnkről, ez az egész... fontos és ...- elakadok. - Olyan közel vagy, elérhető... Én küszködöm a nemi vágyaimmal, te meg azt mondod, engedjek nekik, veled... Bazz, ha erkölcsi nulla lennék, lelkiismert-furdalás nélkül élnék a lehetőséggel, de én nem ilyen vagyok, engem nem így neveltek, én ezeknek nem tudok egyszerűen hátat fordítani, bármennyire erős a vágy, hogy kielégítsem a szükségleteimet, ez így... nem megy...! A csókodra vágyom, de az olyan, mintha kiengedném a szellemet a palackból..., még erősebb lenne a vágy, még erősebb ez a harc bennem, még inkább össze kéne magam szedni, hogy azt mondjam: nem... És ha ki is tudnám mondani, TE éreznéd benne az igent, mert jobban ismersz olykor, mint én saját magamat, hiszen sosem kerültünk volna ebbe a helyzetbe, ha ez nem lenne igaz. - Lehajtom a fejem- Az a múltkori nem, és ami utána történt, vajon nem ezt támasztja alá? Csak szeretném hinni, hogy erős vagyok, de nem vagyok az. Úgy érzem magam, mint a repedt szélvédő... Egyetlen zökkenő, és szétrobbanok, milliárd darabra hullok... Azt már a jóisten se rakja össze! Hát ez a zökkenő vagy nekem most te, ebben a pillanatban... Látlak, és félek, nem tudlak kikerülni... de akkor végem...- kapkodom a levegőt, mintha futottam volna. Kimerültnek érzem magam.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Vas. Dec. 06 2015, 15:10

-Ma belle, nem hangoztatom eleget? Én kurafi! Kéretted magad, tudom én! - Kacsintok rá, nevetek, bírom hogy Josh minden marhaságban benne van!
-Nyah, sejtem, teeeee! - Vigyorgok, beöltözöm én, miért ne? Ha már melegnek beöltöztem Elee kedvéért, semmibe nem tart nőnek Joshéért.
-Hát ezt magyarázom neked öregem, már vagy öt perce. Benned megbízom annyira, hogy ne is féljek. Miért, hát gondolom férfiként olyan mint nővel lenni. - Mosolygok rá, megsimogatom a karját, de ha arra érti, ha ő lenne 'alul' félne, igen, igen, én is ezt mondtam, kivéve vele. Ő tudom maximálisan figyelne rám.
Megnyugszom, hogy nem erőszakoskodtam vele, csalódtam is volna magamban, mélyen.
Kimegy, kajának csúfolt dologgal tér vissza, de mivel etet, újra az ölében hever a fejem, kiűzöm a hülyeségeket a fejemből és élvezem a nevetést vele.
Akkor forrósodik megint a testem, mikor vall, mik járnak a fejében. Csábító amit mondd, de mikor kifejti, lehervad a mosolyom. Úgy érzi ha velem több lenne azzal elveszteni önmagából valamit ha nem az egészet? Nem tudtam, hogy neki ez ekkora teher és nyomasztó dolog.
-Talán jobb ha mégsem alszom veled drágám... nem tudtam hogy ennyire... megviselne, ha megesne megint, ami akkor. Én másképp éltem meg, én többnek éreztem magam. De nem akarom, hogy úgy érezd, hibát követsz el magad ellen, ha úgy vagy velem. Nem tudtam, hogy ennyire nyomaszt a dolog... - Mondom szomorúan, mert előbb is mondhatta volna, bűnösnek érzem magam, hogy rosszat tettem. Simítom az arcát, olyan fáradt.
-Visszafogom magam, ígérem. Nem akarom, hogy megbánj bármit is, hogy úgy érezd... ez rossz. Igazad van, érzem az igent, érzem, hogy jól esik neked, hogy szeretnéd valahol, ez engem is kísért, mert vágyom, hogy csókolhassalak, összesimulhassak veled, örömet okozzak neked, boldoggá tegyem a tested is, ne csak a lelked. De nem tudtam, hogy emiatt úgy érzed, elveszted önmagad és... nem is tudom. Nem akarlak megváltoztatni, mert szeretlek ahogy vagy. Ha változol magad miatt változz, saját döntésből. Sajnálom, hogy ennyi gondot okozok neked... - Mondom bocsánat kérően. Szívem szerint most is megcsókolnám, de ahogy említette, valószínű elindítanék egy lavinát. Én örömmel rekednék a hó alatt vele, úgy fest neki az végzetes hiba lenne. Tudja hogy nem akarom bántani, vigyázni akarok rá, hát ehhez mérten fogok cselekedni. "Ha tényleg szeretsz abbahagyod..." Már kezdem érteni mire mondta.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Kedd. Dec. 08 2015, 22:00

Pillogok sűrűn, ahogy Johanna tenné (teszi), továbbra is nagy "o"-kat formázva a számmal, amit a tenyeremmel rejtek (majdnem) teljesen el. De aztán nem megy tovább, röhögök én is.
Vonogatom a vállam, hogy naná, mit várt, majd kihagyok egy ilyen lehetőséget?
- Félnél velem is. Maximum jobban titkolnád...- nézek rá oldalra fordított fejjel, beszélek hozzá csendesebben, mint aki egy kisgyerekkel beszél, aki még hisz a Mikulásban. Van, amire nem lehet elég jól felkészülni. Lehet, hogy erősebben kíváncsi, mint amennyire fél, de hogy félelem benne is van, az biztos. Tudom, miről beszélek.
...
Mindazok ellenére, hogy férfiként hogyan érzek, nem érzek másként, mint barátja. A mi kapcsolatunk erősebb az átlagosnál és bensőségesebb. Tisztában vagyok ezzel és nem bánom. Úgy vágyom erre a barátságra, mint semmi másra ezelőtt életemben. És úgy vigyázok rá, mintha csak az életem volna. Még annál is előbbre helyezem. Nem tudom, mennyit tudok elmondani ebből Sebastiannak: igyekszem egy hasonlatba csomagolni, mennyire sérülékenynek érzem magam, ha "kísértve" érzem magam általa, mint férfi. De a barátságával nincsen semmi bajom...
Váratlanul ér, Sebastian mennyire szélsőségesen látja ezt a dolgot, de igyekszem az ő szemével nézni, és rájövök, ő talán éppen a cipőben jár, mint amiben én. Az együttalvás neki kísértés. Ha azt lehet, többet miért nem? Ezért bólintok.
- Lehet, hogy igazad van, bár az együttalvás önmagában nem nyomaszt- simítom megint a haját- Nem zavar, hogy körém fonódsz, hogy hallom a szuszogásod, érzem a lélegzeted. De ahogy múltkor, meglehet, egyik dolog követné a másikat, és melletted nem lehet az érzelmeken uralkodni, jönnek, sodornak...- elhallgatok. Nem vagyok olyan erős, mint hittem.
Megsimít, rá mosolygok. Úgy érzem, megértett, és képes változtatni a kedvemért.
- Látod..., nem te vagy a hibás, hanem én. Azaz a testem megnyilvánulásai. Nézz el ezektől, mintha nem léteznének. Én tudom, hogy mit szeretnék, és hogy milyen áron..., de ebben most nem vagy benne, Sebastian. A testem kívánságait nem szabad neked kielégíteni. A lelkemnek amúgy is sokkal fontosabb vagy, és remélem, ez nem változik a részedről sem. Ha ezt szem előtt tudod tartani, nem okozunk egymásnak gondot. Se én neked, se te nekem. Minden olyan lesz..., mint régen, vagy mint most- vonok finoman vállat, és simogatom tovább. Nem félek érinteni őt, vele lenni, vele aludni... Semmi sem változott. Többet nem akarok tőle. Azaz nem tőle akarok többet.
Nora épp ekkor ér oda hozzánk. Nem tudom, miféle macska az enyém, de most puha kis mancsaival megsimítja ő is Sebastian arcát, aztán dorombolva bújik a nyakába. Ő is szereti, akárcsak én.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Kedd. Dec. 08 2015, 22:41

Johanna örök szerelmünk marad, úgy érzem, mindig megnevettet minket.
-Nem titkolnám. Csak hamarabb ellazulnék, ahogy el is lazultam. Azért nálad más az izgulás oka, hagy jegyezzem meg, méretes vagy. Már az ijesztő kicsit, ne is haragudj! - Vigyorodom el, de tényleg, mekkora van már neki! Mire az belém kerülne... jó lehet nőként a nőjének lenni, nem mondom, de férfiként azért az már méret.

-Nagy áldozat volt nekem lemondani a veled való alvásról Amelia kedvéért, ugyan ilyen nagy lesz a te kedvedért, de... ha kísért téged, hogy közel a szám, ha érzed a leheletem a bőrödön, a kezem, meztelen felsőtestem a tieden, be kell látnod, nehéz elnyomnom akkor, hogy vágyik a testem a tiedre, vágyom rád. Főleg ha érzem a tieden, hogy kölcsönös. - Sóhajtok, lehet már soha nem alszom vele... ez valahogy fáj, de lenyelem. Ha szeretem, megteszem. Szeretem, tehát megteszem.
-Nehéz dolgot kérsz. Ösztönösen érzem és reagálom le. Ahogy ha látom, hogy barázdák lepik el a homlokod, mert aggódsz, vagy nem lesz őszinte a szemed mosolya, fel se fogom, tudom, hogy gondod van. Éppen így, ha érzem a tested reagálni az enyémre, nem tudom figyelmen kívül hagyni. Nem vagyok robot, hogy kikapcsoljam életem. De majd igyekszem elnyomni. Egyszer úgy is rám unsz, majd akkor elmúlik. - Most a testi vágyra értem, nem a személyemre, talál valakit, aki jobban vonzza és nem fogom már kísérteni.
-De te nem okozol nekem gondot, ne beszélj butaságokat. De nem lesz olyan mint régen drágám, nekem az nem megy, hogy csak egyet lépjek vissza, mert... megint megvádolsz, kísértelek. Majd megszokjuk, hogy körültekintőbbek legyünk. - Mondom neki szelíden, mert nincs mit tenni. Ha vele alszom, túl közel leszek. Ha sokat puszilom, közel leszek. Ha az ölembe húzom, sokat ölelem, akkor is. Azt mondja, könnyen megbotlik, nem tudom egyszerre kettőnket tartani a szakadék peremén, dőlni kell valamerre és ha ő zuhanni nem akar, sodródni, hát akkor marad a másik oldal.
Mosolygok rá, nem akarom, hogy korholja magát, bármennyire is nyúz már most a hiány, hogy nem érhetek hozzá már olyan bensőségesen, hosszan. Egyszerűen... hozzá fogok szokni, mint ahhoz, hogy Henry nincs már velem. Hosszú idő lesz, nagyon hosszú, de... muszáj. Nem vagyok gyerek, hogy hisztizzek vagy álmodozzak. Azt hiszem Nora megérzi a belső feszültségem, mert a nyakamnak dörgölőzik, jól esően bújok a kis szőrgolyóhoz. Hah... jó lenne ha legalább Nora velem aludna ma kivételesen, mert olyan hidegnek fogom érezni a kanapét, mint még talán soha... legközelebb már könnyebb lesz, csak meg kell rágnom lélekben az egészet.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Pént. Dec. 11 2015, 03:13

Megnevettetjük egymást. Johannával, a beöltözéssel. Ki gondolta volna, hogy odáig is eljutunk, mekkora a f*szom? Nem értem Sebastiant. Ha eddig értettem is, most aztán végképp nem, hát be van gyulladva tőlem, a méretemtől. Nem mintha ilyesmi járt volna a fejemben, de most még inkább erősödik bennem az elhatározás, távol tartom magam Sebastiantól, vagy őt magamtól, nézőpont kérdése. Távol álljon tőlem, hogy bárki is féljen tőlem, nemhogy ő...
Valamiképp megnyugtat, hogy Elee nem adta jelét, bármi hátránya is származna abból, hogy az átlagtól méretesebb vagyok. Ezt tudom egy ideje, a gimiben nem csak a lányok melltartójának, hanem a fallosz hosszának és átmérőjének is híre van, de egyéb jelentőséget nem tulajdonítottam neki.
Komolyan kell beszélnünk egymással, a játék és az idő alapot ad erre. Félek, hogy Sebastiant majd megbántom ezzel, de a dolog mintha fordítva sülne el. Sebastian ugyanis annak adja jelét, nem tud visszább venni. Szélsőséges megoldást javasol, és ezáltal én érzem megfosztottnak magam. Mintha éppen leforráztak volna, lelkem egy része hangosan tiltakozik, ne engedjem, hagyjam inkább... Aztán rájövök: amit Sebastian kér, ugyanolyan komolyan kell vennem, mint ahogy én vezettem fel a saját kérésem neki. A válaszát, -ahogy neki az enyémet-, tiszteletben kell tartani. Így működik, ez a szeretet.
Nem tiltakozom tehát hangosan, noha vitába keveredek magammal. Szeretném, ha lennének dolgok, melyek nem változnak, amelyek megmaradnának közöttünk, de ahogy Sebastian is mondja, a kísértés belőlünk ered, és mivel kölcsönös a vonzódás, egymást generálja.
- Csekély vigasz, hogy nekem is hiányozni fog? - kérdezem, és simogatom tovább. Lehet, ez az utolsó alkalom.
Ha el tudna tekinteni attól, ami bennem zajlik... Halovány remény, és nem is működik. Fejet hajtok. Igaza van. Nálam se működne... Épp ez a baj.
- Nem értem. Hogyan unnám, ami nem is az enyém?- szeretném érteni, mire gondol. Mi múlik el?
Megijeszt az új helyzet. Ha nem egyet akar visszafelé lépni, akkor ugyan hányat? Mi az, ami még a barátságunkba belefér, és mi az, ami nem? Mintha most ő lenne szigorúbb.
- Eszemben sincs vádolni...- elreked a hangom. Ez megint úgy ér, mint valami ostorcsapás, beleborzong a lelkem is. Hiába Sebastian mosolya. Csak a szája mosolyog, a szeme szomorú. Olyasmi érzés, mint amikor Elee hagyott faképnél Santa Barbarában. Nem értem, nem értem, hogy jutottunk idáig. Mintha valami végleg elveszett volna. Remélem, nem a barátáságunk.
Nora lopódzik közelebb, dorombol Sebastian nyakába, próbálva ösztönösen vigasztalni őt. Behunyom a szemem, hogy ne csípje a könny. Nem szabad sírni. Tiszta hülye vagyok!
Néhány perc kell még... A csöndet csak Nora dorombolása töri meg. Hihetetlen, hogy egy ilyen apró testből hogy képes ilyen erővel kitörni a rezgés, a dorombolás. Sebastian Norával van elfoglalva, én kettejüket bámulom: ez is egyfajta szerelem, hát nem?
- Ennél? Készítsek valamit? - a pattogatott kukorica csaknem elfogyott, de mintha éhesebb lennék, mint előtte. Aztán ki tudja... Meglehet, minden a WC-ben landol, mert ismét úgy érzem, elveszíthetem.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Today at 11:32

Vissza az elejére Go down
 

A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 8 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

 Similar topics

-
» Az első nap! ~ Josh && Suzy
» Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-