Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
SzerzőÜzenet
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Szomb. Dec. 19 2015, 03:21

Megsimogat. Örülök neki. Nem tenné, ha szigorúan hallgatna Sebastianra... Örülök, hogy most Solange, aki nem tett fogadalmat, óvatosabb lesz és távolságtartóbb. Én ezt nem fogom kibírni így!
- A lélekre gondolsz? Lelkiismeretre?- sokan hiszik, hogy a szívből jönnek ezek a dolgok. Hitem szerint nem csak vegetatív tünet, valóban fejben dől el. Az ember csak úgy képes hazudni, ha minden mást kikapcsol, csak az agyát használja. Hiszen a hazugságokat emlékezetbe kell vésni, nagyobb energia az, mint érezni, jó-e az, vagy sem.
- Akkor éppen olyan vagy, mint a legjobb barátom, Sebastian- mosolygok rá. Öröm tölt el, hogy Solange-nak sem szán más jellemet, egyetlen éjszakára sem, bármilyen csábító lenne a kísértés.
Párizsba invitál, nem csak Solange nevében, jól tudom. Látom, érzem az izgatottságát, hogy hajlanék rá. De még előttünk van Alaszka, és az is nagy kihívás lesz, főleg a jelen állás szerint.
Hogy ne búslakodjunk, visszacsöppentem magam a játékba: ezek szerint neki barátja van Franciaországban (talán Párizsban épp).
- Nehogy azt hidd, egy békés, szerelmes szív nem veszi észre a vetélytársat..- oldalra biccentem a fejem. Ha a középkorban élnénk, már azért párbajra hívna, mert szemet vetettem a nőre, akit szeret! Kétkedve hallgatom, hogy meg tudná akadályozni- Hány nő hitte azt, meg tudja védeni a férfit? Hány férfi halt meg értelmetlenül nő miatt? - A féltékenység nagy ellenség, én csak ezt akartam mondani.
Amíg arról beszélek, milyen "egyszerű" romantikát teremteni két ember között (közel sem az), szinte elbűvölve néz rám. Mintha hipnotizálnám, vagy a fejében olvasnék, olyan rácsodálkozós a tekintete. Az az érzésem támad, egyazon dologra gondolunk, egy rugóra jár az agyunk. Mintha az agyunk összekapcsolódott volna. Különös érzés, egyben kellemes is.
Annyira sikerül belemélyednie neki is, hogy megfeledkezik a cigiről. Akkor nyomja el kapkodva, amikor megérkezik a pincér (én pedig elszalasztom a pillanatot, hogy szájon csókoljam).
- Rómeó alig 15 éves, amikor találkozik Júliával. Én már bőven túl vagyok azon a koron! Nem vetted észre, milyen tejfeles szájú volt a srác, aki játszotta? - nevetek, de örülök a bókjának. Egyszer "Júlia" is azt mondta, jobban örülne nekem.
Magához ragadja az italt, közben a keze a kezemhez ér. Látom a zavarát, rácsodálkozok. Miért? Belekortyol az italba, jólesően hümmög, majd felajánlja nekem a poharát, kóstolásra. Nem olvasok a fejében, de eszembe jut a szája, onnan inni egyetlen kortyot. Elveszem tőle a poharat, beleszagolok az italba. Csak a mangó illatát érzem. Belekortyolok a koktélba, tartogatom egy kicsit a számban az alkohollal kevert gyümölcslé elegyét. Hűs, savanykás, mégis édes.
- Finom- mondom egyszerűen, és adom vissza a poharat. Úgy érzem, vigyázni kellene vele. Itatja magát, és majd üt, mint az ostor.
- És te az enyém?- 3 cl barna lé egy túlméretezett pohárban. Otthon bátran ittunk, ez fél kortynak se illene be, de lerészegedni nem akarok. Kiszámíthatatlanná és gyengévé válhatok, márpedig Solange bennem bízik. Tartanom kell magam. Így sem könnyű, már az előbb majdnem meginogtam.
- Mihez volna kedved, míg itt vagy LA-ban?- kérdezem Solange-t. Nem szabad elfelejteni, hogy őt hoztam el szórakozni, és az ő kedvét kell keresni a következő napokban.







_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Szomb. Dec. 19 2015, 13:53

-Mindkettőre. - Mosolygok rá, én nem hiszem, hogy fejben dől el, ez lelkiismereti kérdés szerintem.
-Megeshet. - Somolygok rá, mert nem akarok nagyon más milyen lenni, mint önmagam. Önmagam női változata nekem megfelel, nagyobb eltérést egy estére nem bírnék eljátszani, belezavarodnék a felénél, úgy sejtem.
Aztán szóba jön karakterem szülővárosa, nekem majdnem szülővárosom, Párizs. Szeretnék vele közös élményeket ott, mert abban a városban nincs rossz élményem, talán ezért is olyan eszményi nekem. De már önmagában az is boldoggá tesz, hogy eljönne velem, így a lehetőség fennáll.
-Nem, én sem gondolnám. - Tény, ez gondolom észrevehető. Már ha épp csapná a szelet. Mert én magam elég szerelmetesen tudok nézni Joshra, mert nagyon szeretem, de szerencsére Amelia még nem gondolt arra, félnie kéne a barátomtól. Lehet amiatt gondolnám, ebben a szituációban sem lenne másképp. Jut eszembe, én nő vagyok, Elee kapcsán már lehet Amelia sem lenne nyugodt. Újragondolom.
-De mon amie, ez nem a sötét középkor, de nem is a túlfűtött romantika időszaka, nem vár Párizsban halál, csupán élet és pezsgés, beauté et la grâce. - Mosolygok, szépség és kellem, ezek várják még, mert Párizs csodálatos. Ő is csodálatos, de ezt már nem teszem hozzá...
Amiket mond és ahogy mondja a romantikáról, meglep. Kellemesen, bár kissé ijesztő is, mert összezavar vele. Én ezt érzem, ő érzi? Vagy azt hiszi Solange érzi csak? Vagy... semmit sem értek, de arra kell jussak, én kértem, hogy csábítson el, mutassa milyen ha udvarol, szóval megkaptam. Nem is értem, a lányok miért nem omlanak a karjába, ezt elvégre szeretik. Jó hallani ilyesmit, most nekem is, ha ez... fogalmam sincs mennyire szerep a részéről.
Inkább gyorsan elnyomom a csikket, Rómeóról faggatom.
-Nem őt figyelmet... - Sütöm le a szemem, de amúgy tény, elég gyerek volt még a színész, de ettől volt hitelesebb: maga sem tudta mit érez, csak azt, hogy érzi. Akaratlan párhuzamot vonok Rómeó és magam közt, az is eszembe jut, a kocsim Rómeó, már rég Júlia vagyok, de mi van ha Josh is az én Rómeóm? Sok baromság, végigcikázik az agyamon, mint megannyi futó gondolat, míg hozzáérek zavarba is jövök, de a koktél íze kimos mindent és újra összhangba kerülök magammal és a szerepemmel. Már természetes újra érinteni, ahogy mindig is az volt.
Mosolygok mikor megkóstolja és finomnak ítéli, nekem is ízlik. Kevés alkohol van benne, nem fog megártani. Max ha sokat iszom belőle.
-Neeem, merci, maradok ennél. - Nem keverem az ízeket, a lányok sem szokták. Lány vagyok, mantráznom kell. Finom, mint a koktél maga... ah.
-Szeretném megismerni a mindennapokat itt. Megnézni a legnyüzsgőbb pontjait. Úgy érezni, mintha kicsit én is az aktív résztvevője lennék a város életének. - Kortyolok még párat, tényleg itatja magát, mint valami kellemes üdítő. Igyekszem nem nagyon ízlelgetni a saját szám, mert lejön a rúzs/szájfény. Talán betettem, taln rakok majd még rá, nem lehet olyan bonyolult nem?
-Párizs után érdekes az itteni élet. Más a két város. Sok a külföldi itt is, mint odahaza, de... Par conséquent, une telle chose passionnante. - Ha már francia lányt választott... somolygok is rá, én élvezem, hogy franciául szólhatok hozzá, szórakoztat. Jól is esik.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Szomb. Dec. 19 2015, 15:10

Mosolyogva nézek rá. Nagyon jól játszik. Solange abszolút érzelmi beállítottságú (bár ha jobban meggondolom, Sebastian is). A lélek... A lélek megfoghatatlan, senki sem tudja, igazából hol a helye, micsoda az?
- Ha hazugságról van szó, ha megfontolt, kitervelt hazugságról, az az agy munkája, az agy szüleménye, nem lehet hozzá köze a szívnek. Hogyan is lehetne, ha ki kell zárni az érzelmeket, hogy hazudni tudjunk?- gondolkodjon csak el. Nem lehet, hogy kivételesen nekem van igazam? Bár meglehet, ez sem a teljes igazság.
Számomra megnyugtató, hogy Solange karaktere nem idegen Sebastianétól. Mindkettőnknek könnyebb dolga van így: nekem neki udvarolni, neki saját magát adni, aki szerethető figura.
Solange-val beszélgetni kezdünk, szülőváros, romantika, féltékeny kedves...
- A fejemben olvasol, vagy neked is Shakespeare töltötte tele a fejed? - nevetgélek. - Ok, nem leszek szélsőséges, de vajon a kedvesedben nem támadna-e fel az ösztön, hogy valamiképp sárba tiporjon engem előtted? Behúz egyet, tökön rúg... tudomisén...- Valószínűleg én odatenném magam hasonló helyzetben. Már ha Solange-t hoznák kellemetlen helyzetbe, tuti megvédeném.
Aztán csak mosolygok, hogyan teszi csábítóvá előttem Párizst. Ismerek valakit, akinek ez a két jelző maga az élet: Elee. Nem is csodálkozom, hogy ők ketten jól kijönnek egymással. Az jut eszembe, vajon mi nem stimmel, hogy nincsenek együtt? De aztán elmagyarázom neki, én nem a körülmények hatására leszek romantikus, hanem attól, ami bennem, benne, közöttünk zajlik. Az, amiről beszélek, élő és szinte tapintható. Olyan erős, kétségem sincs felőle, hogy érti (és érzi), amiről beszélek.
A pincér szakítja félbe gondolataink összekapcsolódását, intim együttlétünket, aminek lényegében külső jelei nem voltak, hacsak nem az elmélyült szemezés. Témát váltunk, legalábbis lazítunk valamennyit, hisz Rómeó szinte kisfiú. Solange arcán érzelmek sokasága rohan át, meg nem tudom fejteni, mire gondolhat most.
- Nocsak, nocsak. Romeó a legtöbb lány kedvence. És neked kicsoda? - kérdem, mintha nem tudnám. Befolyásolja, hogy én játszottam? Ha a szerzetes lettem volna, most azért rajongna?
Kóstolót ad a koktéljából, kínálom a saját italommal. Nem keveri, marad finom nő.
Beszélgetünk tovább, én, az amerikai bennszülött, és ő, az európai átutazó. Figyelem, milyen elképzelései és vágyai vannak.
- Nem tudom, milyenek a franciák. Itt is lehet nyüzsögni, pezsegni, de az ember mégis idegennek érezheti magát. Sokszor érzem ezt. Emberek vesznek körül, mégsem látom őket. Csak a tömeget látom. Nem vagyok a része, senkit sem ismerek. Mintha egyedül lennék. Nem ellentmondásos ez?
Nehéz elmagyarázni, hogy mitől válik élővé számomra valami. Egy idegen közegben, sok arc között, akik közül senkit sem ismerek, magam is csak egy személy vagyok. Nehéz különbséget tenni tömeg és csoport között, ha kívülről látja valaki. Benne lenni a tömegben, vagy annak részének lenni egészen mást jelent. Egyedül viszont nem lehet pezsegni, ahhoz társaság kell.
Solange természete vonzza az embereket. Már rájöttem, én nem vonzom őket. Solangehoz odamennének, nekem viszont kezdeményezni kéne, hogy ne legyek egyedül.
- Bocsánat, nem értem...- franciául beszél, és csak egyetlen szót értek ki belőle, ami hasonlít ahhoz, amit mi is használunk: szenvedély. De hogy milyen értelemben és melyik városra érti, nem tudom. Éppen összehasonlítja a kettőt.
- Szívesen élnél itt? - kérdem. Úgy érzem, tetszik neki a város.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Szomb. Dec. 19 2015, 15:27

-Na pont ez az! Erről beszélek, hogy szerintem te nem tudnád. Ahogy én sem. - Mosolygok, ezért nem gondolnám, tudnánk egymásnak hazudni (vagy bárki másnak).
-Nekem épp az Anyegin, mon cherié. - Kuncogok, verses regény vagy dráma... irodalom mindkettő!- Milyen agresszív elgondolások, mon Dieu! Mint mondtam békés kedvesem van, illedelmesen közölné, lépj egy lépést vissza, vagy határt sértesz. Amíg nem vagy tettlegesen agresszív, ő miért lenne? - Mosolygok, én sem vagyok ilyen. Még Lionelnek sem mostam be, mikor ráripakodott Ameliára, pedig akkor nagyon is kedvem lett volna!
Összezavar a vallomás szerű monológja, de az ital meglepő finom íze helyrezökkent, nem gondolkodok (tudjuk, hogy nekem az nem egészséges).
-Nekem? Szeretem Rómeót. Könnyű vele azonosulni. De a dajka az egyik kedvencem, az olyan tünemény karakter! - Kuncogok, de amúgy tényleg. Nála jó lelkűbb karakter szerintem kevés van. Tybalt karaktere engem nem vonzz, most is csak azért szenteltem neki több figyelmet (jóval többet), mert Josh játszotta.
-Nem, egyáltalán nem. Amíg nem köt érzelmileg a dolgokhoz valami, amíg nincs vele valami emléked, semleges marad. De már itt laksz egy ideje, nem lett otthonosabb? - Remélem de, nem örülnék, ha magányosnak érezné magát. Kuncogok megint, hogy nem érti a franciát, lehet ezzel húzom majd az agyát.
-Azt mondtam, ezért érdekes az egész. Mindkettő város más, de mégis hasonló. Hm, meglehet. De az több szempontból is valami új kezdete lenne. - Emelem rá a tekintetem, elvégre francia partnerem nem költözne ide, én is csak nyomós okkal. Inkább somolyogva lesütöm a szemem és előveszek még egy szál cigarettát, jól esik most rágyújtani. Solange meg lehetne dohányzó fiatal nő is, nem? Mindenkinek kell egy rossz szokás.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Szomb. Dec. 19 2015, 16:01

- Ráhibáztál; nekem nem menne- sem hazudni, sem kizárni az érzelmeket. Túlontúl érzelmes vagyok, hamar kötődöm, bár nem felszínesen.
- Ah, Anyegin! Inkább barátom legyen, mint az ellenségem!- eszembe jut az eszmecserém erről Felix-szel //Remélem, az korábban volt. Már nem tudom követni az időben, mi mikor van, volt, lesz//
- Akkor te még nem tudod, mire képes a féltékeny szörnyeteg!- ijesztgetem nevetve. Meglehet, hogy a párja diplomatikus és nem az erőszak embere, de ha a tulajdonát veszélyeztetné valaki, vajon megőrizné a hidegvérét? Amelia talán csak szép szavakkal próbálná lerázni... mondjuk Eleet? Érne valamit?
A biológiatanárom jutott eszembe. Azt mondta, mindig az a nőstény győz, aki alkalmasabb a fajfenntartásra, az életre. És a hímeknél is csak az erő számít. Kedvességgel, udvariassággal nem lehet sokra menni; legyen szó családról, karrierről. Felixnek is ez volt a véleménye, bár ő egyértelműen csak a munkáról beszélt.
- Amúgy, csak tegyük fel... Elviszel Párizsba, és a párod felszólít, lépjek hátrébb. Mit tesz akkor, ha én nem akarok? Mi van, ha el akarlak hódítani tőle, és közlöm is ezt vele nyíltan, hisz őszinte ember vagyok?- ez a szituáció bármelyikünkkel előfordulhatna. Általában titokban mennek a "mutyizások", de mi van akkor, ha én komolyan gondolom? Ha nem akarok titkot csinálni belőle, ha Solange-t a magaménak akarom?
Valamivel később már drámákról beszélgetünk. Arról is, amiben játszottam.
- Meglepsz, Solange. A dajka csak egy báb volt, ráadásul gyáva, mint egy nyúl. Nem Júlia boldogsága volt számára a legfontosabb, hanem hogy a munkaadói ne találjanak hibát benne. Úgy táncolt, ahogy azok fütyültek, eszébe sem jutott védelmébe venni Júliát.- támadom az álláspontját. Mit szerethet a dajkában épp?
A két városról beszélünk: ahol én élek, és ahol ő. Bár az övét nem ismerem, sem az embereket, akik ott laknak, a saját élményeimről keserűen beszélek neki. Megköszönöm, amikor lefordítja, amit mondott. Automatikusan váltott anyanyelvére talán, ahogy Sebastiannal is előfordul olykor.
- Otthonosabb? Mit jelent ez? Kiismerem magam benne, főleg abban a körzetben, ahol dolgozom. De nem kötődöm ide, a helyhez. Csupán néhány barátom van. Viszont őket nehezen hagynám itt, ez igaz...- ha váltani kéne... Csak őket sajnálnám, a várost nem.
- Újrakezdés...- gondolkodom el- Időnként csábító képzet, hogy valamit újra lehet kezdeni, de az ember már csak olyan, mindig ugyanazokat a hibákat követi el. Mintha meg lenne írva a sorsa..- noha ebben nem hiszek, kíváncsi vagyok, Solange mire és hogy érti az újrakezdést.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Szomb. Dec. 19 2015, 16:25

-Nekem inkább egyik se! - Nevetek, hát Anyegin nem egy ideál szerintem, Lenszkijt jobban szeretem. Szerintem Solange is utóbbi pártját fogja, vagy a lányokét.
-Nem, valóban nem. - Sosem tapasztaltam, ha láttam is mit tesz. Érteni nem értettem, nem is akarom. A féltékenység nem az én asztalom, szerencsére.
De hogy Amelia mennyire az azt nem tudom, remélem nem is tudom meg, nem akarok okot adni neki erre.
Amit felvázol több szempontból is nehéz. Egyrészt mert egy olyan férfiról beszélünk aki nem létezik. Másrészt én most nő vagyok nem férfi, egy nő másképp reagálna. De keresek valami kiskaput.
-Szerintem rajtam állna. Erőszakkal nem tarthat maga mellett, ahogy te sem tudsz elrabolni tőle. Hiába verekedtek meg értem, a szív nem az alapján dönt, ki az erősebb, ki tud megnyerni egy küzdelmet, mert egész más küzdelmekkel kell szembenézni az életben. - Azt nem mondom meg, kit választanék. Talán mert fogalmam sincs. De ha már Josh felkeltette az érdeklődésem és hajlandó voltam randira menni vele úgy, hogy van valakim, szerintem önmagában sokat elmond.
-Mindig máshogy ábrázolják, de a szülei voltak elfogultak Júliának. A dajka szervezi meg a találkozót, hogy Júlia találkozhasson Rómeóval. És csak aggódik érte, nem báb ő. Nem veheti védelmébe a lányt, rögtön elbocsátanák, akkor hogyan segítsen? Továbbá sosem tartotta jó ötletnek ezt, de attól még segített, mikor kellett. De ugyan ki tartotta ezt jó ötletnek, hogy azok ketten enyelegnek? Senki. - Nekem a dajka máshogy él a fejemben, de lehet mert sok feldolgozást láttam már.
-Hát nem ettől lesz otthonos? Mert olyan dolgok és személyek kötnek ide, akiket szeretsz? - Nekem attól lesz az. Henry miatt volt otthonos London, és emiatt kicsit mindig is üres Párizs. Most itt van az otthonom, teljes egészében. Solangenak nem, de könnyű Párizst annak tekintenem a szerep kedvéért.
-Mon cherié, a sorsod te magad írod. Rajtad áll vagy bukik tanulsz e a hibákból vagy sem. Újrakezdeni mindig lehet, kérdés valóban ezt akarod-e? Nem-e azért kanyarodsz vissza, mert rájössz, a régi volt a jó? Vous ne pouvez jamais savoir qu'il envoie, ce que l'avenir apporte comment. De mindig oka van, ha változást akarsz, nem de? Ok nélkül nem cserélsz, kezdesz valami újba... - Ha most Solange cserélne, okkal tenné, nem? Josh lenne az oka. Más nem is igen lehetne. Josh nekem is új dolgokat hozott, sokat, mind jó. Segített újrakezdeni, vagy inkább folytatni? Ki tudja már.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Szomb. Dec. 19 2015, 17:23

- Anyegin kegyetlen, Lenszkij forró fejű, egyik sem hibátlan- Solange-nak nem vallom be, Lenszkijhez hasonlítanám magam.
Szomorkásan nézek rá. Én már tudom, milyen féltékenynek lenni, s rájönni, mekkora hiábavalóság az egész.
- Te féltékeny típus vagy? - vajon mennyit lehet Ameliának (a másik férfinak)?
- Modern kort írunk. Egy nő választhat két rajongója között, és szédítheti is mindkettőt, ha azok elég birkák hozzá, hogy hagyják. De mi van, ha a két érted epekedő férfi akkor is el akar számolni egymással, ha te már döntöttél? Ha annyi bennük a felgyülemlett érzelem, hogy mindenáron érvényesíteni akarják a jogot, rád? - burkolhatjuk más csomagolásba is: féltékenység, bosszú, akármi. A két férfi egymásnak esik.
- Á, értem. Hosszú távon gondolkodsz...- simogatom az állam elgondolkodva- Milyen nehézségekre gondolsz? - kíváncsi lennék, mi jutott eszébe. Ha állandóan nehézségeket lát maga előtt, miféle gátlásokat alakít ki magában?
Solange... Így nézek most rá. A francia lány, aki elsőre szimpatikus volt nekem, és szívesen karoltam fel, hogy lehetőségem legyen ismerkedni vele. A lány, akinek barátja van otthon, aki sok ezer kilométere lakik tőlem, akit csak a munkája hozott ebbe a városba, de aki randizni is eljött velem és aki... szimpatizál velem. Mintha a példa, amit hoz, arról szólna, lenne keresnivalóm az életében.
- Én nem így látom...- rázom a fejem, és noha a színházi megjelenítés pozitív szerepkörbe burkolja a dajkát, összességében, mint negatívum értékelem őt- Való igaz, hogy kezdetben a szerelmesek kedvében jár, holott tudja, Paris hercegnek szánják Júliát. Miért nem hűti le ő akkor Júliát? Hogy nem látja előre, ennek a viszonynak rossz vége lesz? És ha már pártfogolja őket, Júlia szülei előtt miért nem emel szót? miért fordul Júlia ellen, amikor a házasságról van szó? - Lehetett volna hű ahhoz, amit képviselt. Ha a szerelem bolondja ő is, mint a fiatalok, végig azt az oldalt kellett volna támogatnia. De úgy ingott véleményében, mint fűszál a szélben. Engedte, hogy mások nyomást gyakorolhassanak rá. Behódolt, talpnyaló, gerinctelen. BUTA!
- Nem lesz otthonossá egy város, mert van néhány barátom...- ingatom a fejem.- Otthonos akkor lesz, ha szeretek itt élni, ha el tudom képzelni itt a jövőm, és van kivel. Az otthon az otthonban, tudod, amikor hazamész, és nem csak egy üres házba. Te biztosan érted ezt, hiszen együtt élsz valakivel...- nézek rá melegen-szomorkásan. Van akinek sikerül és van, akinek nem.
- Örülök, hogy ezt mondod, mert én is ebben hiszek. Csak kifogás, hogy nem lehet valamit elölről kezdeni, okulva a hibákból. Nem fejlődnénk soha... Igazad van, ehhez akaraterő kell, legyőzni a hibáinkat, erőt venni magunkon, tanulni, változni, fejlődni- mosolygok rá. A kérdés megint a levegőben lóg, vajon mit mondott franciául, noha sejtem, hogy mindazzal van összefüggésben, amit mondott. Talán esz szólás, vagy valami olyasmi. Bólintok. Mindig oka van, ha valamit újra akarunk kezdeni.
- Általában azért, mert valami nem (jól) működik. De tudod... Könnyebb egyesül új életet kezdeni. És ilyenkor szembesülök más vágyaimmal: család, gyerekek. Mi lenne igazán jó? Hogyan lehetne igazán jó? Nehéz manapság jó társat találni. Tudod, olyat, aki kitart velem az élet küzdelmeiben- idézem vissza a szavait.
A kezembe veszem a poharam. A jég már csak apró porszem benne. Egy ideig csak bámulom az italt, aztán felhörpintem az egészet. Foghatom az erejére, hogy megvizesedett a szemem.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Szomb. Dec. 19 2015, 17:43

Igen, de a forrófejűség nem olyan szörnyű mint a kegyetlenség. - Teszem hozzá lágy hangon továbbra is.
-Nem. Ha féltékenynek kellene lennem, rég rossz, valamit nem csináltam jól. Irigykedni szoktam, mert azt nehéz elnyomni, de féltékeny nem vagyok. - Ezt nem érti meg Amelia, úgy hiszem. Tudom, hogy nem bántana, direkt nem. Ha tesz valamit, ami nekem fáj, annak oka van. Kérdés mi az az ok.
-Akkor csalódok mindkettőben és keresek egy harmadikat. Senki tulajdona nem vagyok, hogy ilyesmit kikérhessen magának. - Ezt nem nehéz nőies felháborodással előadnom, szerintem az ember mindig független, senkié sem, csak ha ő maga úgy akarja.
-Csak úgy. Bármire. Az együtt élés nehézségei, a mindennapi megélhetés, mi legyen a vacsora. - Mosolyodom el, nem kell tragédiákra gondolni, csak a napi rutin bukkanói.
-Hogy hűtesz le egy kamasz szerelmest? Kiszökik, ha kell füllent, nem is gondolkodik. De szerintem senki sem gondolta, hogy tragédia lesz a vége. Maximum annyit, Paris elveszi őt és mellette kell utána boldogulnia. Mint mondtam, kirúgnák, a házasság pedig... alig ismeri! Rómeó ráadásul megölte a rokonát. Rómeó mindenki szemében bűnös, a dajkáéban is. Adja olyannak a nevelt lányát, aki ölt? Én sem tenném, félteném, paris lenne a logikus megoldás, de a szív nem logikus. Júlia nem is gondolkodik, nem is tud, de észérvekkel hatni egy szerelmes szívre nehéz. - Fejtem ki, szerintem logikus ahogy viselkedik, de ettől nem érzem azt, rosszat akarna a dajka.
-Igen. De rajtad áll, egyedül élsz-e vagy sem. Persze találni valakit akivel megoszthatod nem egyszerű, belátom. De ezért kell keresni. Nem várhatod el hogy becsöppenjen és maradjon is minden és mindenki. - Elvégre ha komolyan akarna Solangetől valamit, azért is dolgoznia kéne. Értem már nem kell, nem tud levakarni magáról, mindegy mit csinál, ehehe.
Mosolygok rá, hogy egyetért velem. Azért is örülök, mert nem hiszi így hogyha nem jött össze egy párkapcsolata megint elrontja majd. Miért is tenné?
Én csak azzal szembesültem mikor egyedül csöppentem egy új városba, új munkával, hogy nem jó így nekem. Hiányzott Henry, hiányzott a társasága, hogy nem üres a lakás. Talán azért is voltam olyan cinikus és lehangolt sokáig. Addig míg nem jött Phoenix és rakott helyre, míg meg nem ismertem Josht. De mikor meglátom, hogy könnyes lesz a szeme, hogy szomorú... el is felejtem, hogy női ruhában vagyok, hogy nem Sebastian vagyok, belefűzöm a kezem a kezébe.
-Nem vagy egyedül, nem is leszel... - Nézek rá, egy társat már talált, ha nem is pont olyat mint keresett. Én mindig ott leszek neki, akkor is ha nem akarja. Egy lányt pedig fog találni, még fiatal, előtte az élet! Ne butáskodjon!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Vas. Dec. 20 2015, 16:56

- Az látod, igaz. De a tragédiát mégis előidézte- Ha olyan jó barátok, Lenszkij rájöhetett volna, hogy Anyegin viselkedése nem ellene irányul. De mint mondtam, megértem Lenszkijt is. Meglehet, abban a korban sértő volt, amit Anyegin művelt.
- A kettő nem testvére egymásnak? - féltékenység, irigység, számomra közeli fogalmak, s bár érzem, mi a különbség a kettő között, szinte egy lapra tartozik mindkettő. Egyik se jó.
- Nehéz elképzelni, mi az, amit te rosszul csinálsz...- felviszem a hangsúlyom, ugyan beszéljen már róla, saját bevallása szerint mit nem csinál jól?
A férfiak közötti kakaskodásnak, úgy látom, határt szab. Hogy valaki őt a tulajdonának tekintse, már sok neki. Kisajátítani nem hagyná magát. Felháborítja az effajta hozzáállás. El is ijesztené.
- Ezek apróságok. Oké, a megélhetés nem, de hogy mi legyen a vacsora? Ugyan már!- nevetek. Nem mondhatja komolyan. Az együtt élésről nyilatkozni nem tudok, ilyesmiben még nem volt részem, legalábbis párkapcsolati szinten nem- Rosszak talán a tapasztalataid?- kérdem talán kissé betörve az intim szférájába. Ki is találhat valamit, vagy beszélhet róla, milyen problémái adódnak, valóban, Ameliával kapcsolatban.
Kikötünk Rómeónál, vagy inkább a dajkánál. Érdekes, ahogy az egyik témából jön a másik.
- Nos, éppen erre való a nevelés. A gyereket is meg kell tanítani, hogy a döntéseinek következménye van; sokszor előre kell nézni, és mérlegelni kell. Nem hallgathatunk mindig az ösztöneinkre, azokat időnként felül kell bírálnunk, különben nem különböznénk az állatoktól. Vajon miért adatott meg a gondolkodás lehetősége, ha nem azért, hogy mérlegeljünk? - teszem fel a kérdést, de a dajkával kapcsolatban kifejtem az álláspontomat- A dajkának az lett volna a dolga, hogy elmagyarázza Júliának, miért veszélyes ez a kapcsolat, tekintettel a szüleikre; beszélnie kellett volna Rómeóval is. Az udvarlást is lehetett volna hivatalossá tenni; a kormányzó mellettük állt volna, számára fontos volt a két család közötti béke. És ne mondd nekem, hogy ha egy szülő szereti a gyerekét, nem ad neki lehetőséget, hogy beteljesítse a boldogságát!- és hogy ne legyen túl rideg minden, amit mondtam, megenyhülve hozzá teszem- Bár ha minden úgy lett volna, nem maradt volna fenn a történet az örökkévalóságnak...- elmosolyodom. Rómeó és Júlia halhatatlan- Amúgy ki nem rúgnám azt a dajkát, aki szeretettel és lelkiismeretesen neveli a lányomat...- vállat vonok. Ez én vagyok és én nem vagyok Capulet, ugye. Rómeó sem hibátlan, de ezt most nem kavarom bele. Biztos Parisnak is volt vaj a füle mögött...
- Igazad van. De... én úgy vettem észre, az emberek többsége nem törekszik állandó kapcsolatra. Mindenki rohan, önmegvalósít, pillanatnyi boldogságoknak dől be. Harcolni valakiért, valamiért? Kitartani? Mintha nem ismernék ezeket a fogalmakat. Könnyebb elfutni...- vonok megint vállat. Szerencse, hogy nem mindenki ilyen, de nehéz megtalálni azokat az embereket.
Nevetek a válaszán.
- Nincs olyan szerencsém, hogy számba repüljön a sült galamb!- kacsintok. Értem én, hogy keresnem kell, rajta vagyok az ügyön. Sokkal nyitottabb vagyok az utóbbi hónapokban, mint korábban. Most nem veszem magamra, hogy ő is alternatíva lehetne.
Suzy jár a fejemben (és Elee). Annak idején talán én is forró fejű voltam. Olyan szenvedéllyel égtem azért a lányért, valószínűleg bármire képes lettem volna érte. Még arra is, hogy elengedjem. De vajon jól tettem, hogy annyiban hagytam, hogy nem harcoltam érte tovább? Nem bizonyítottam, hogy odaadó társa lehetnék? Lemondtam róla, mert elfogadtam, hogy ő nem vágyik ilyen kapcsolatra. Akárhogy is, tanultam belőle. Sokkal jobban meg kell ismernem a másik embert, mielőtt hosszú távú terveket kezdenék szövögetni, bármennyire erős is a vonzás. Suzyval remekül megvagyunk, sokat hülyülünk, beszélgetünk, de ha őszinte akarok lenni, Elee nőiessége sokkal inkább piszkálja a fantáziám. Erotikus álmaim Eleevel szoktak lenni, nem Suzyval.
Kicsit elmerengek, a pohárba fojtom hibáimat, bánatomat. Solange pedig érzi a rezdüléseimet, a kezét a kezeim közé fűzi. Egyszerre látom benne Sebastiant, és az eszményi társat, és most nem érdekel, női cuccban van, akkor is megtenném, ha önmaga lenne. Szabad kezemmel megsimítom az arcát, közelebb hajolok, és puhán szájon csókolom.
- Köszönöm- hajtom homlokának a homlokom, hacsak el nem lökött magától.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Vas. Dec. 20 2015, 17:39

-Mert az akkori szokások ilyen drasztikusak voltak. Vagy mert a könyv dramaturgiája megkívánta. - Ki tudja melyik, gyanítom az utóbbi.
-Valószínű, de én akkor sem vagyok féltékeny típus. Irigy is csak ritkán. Bár nehéz lenne szavakkal leírni, mi az éles különbség a kettő között. - Vallom be, ezen már elgondolkoztam párszor de nem jutottam sikerrel.
-Nem ismered minden oldalam Joshua mon amie. - Mosolygok rá, mert édes hogy azt hiszi nincsenek rossz húzásaim.
-Tudod egy idő után milyen nehéz kitalálni valamit, amit szeret a másik és régen volt, vagy nem is volt, hogy meglephesd? Hah! - Kacagok, bár visszafogom magam és el is takarom a szám finoman, tompítani próbálom a dolgot, elvégre nő vagyok.
-Nem, nem mondhatnám. Csak nagyon maximalista vagyok és... szeretném, ha a velem együtt élő emberek jól éreznék magukat, otthonosan... - Ez tény, Henrynél is és Ameliánál is nagyon odafigyelek erre.
-Ez így van, de van amit magunknak kell tapasztalnunk, mert másképp nem értjük meg, hiába magyarázzák el újra és újra. Ha tudnánk mások hibájából tanulni, akár könyvek alapján is, nem kéne már mindenkinek tökéletesnek lennie? - Az ember csak saját hülyeségeiből tanul rendesen, ez tény. Jó, Júlia halála végzetes hiba volt, de könyörgöm, miért rögtön a halállal kezdtek mindketten?
-Mon charié.. ez egy könyv. Ha valóságként veszed alapul baromság az egész, mert három nap ha eltelt az egész mű alatt. Ennyi idő alatt a kaját alig emészted meg, nem hogy halálosan belezúgj valakibe és ész nélkül cselekedj minden ostobaságot. Ennyi idő alatt elmagyarázni sem lehet, hogy nooormális vagy lányom? - Nevetek, vállon legyintem, majd bólogatok hogy a drámai túlzás kellett.
-Hah, mert nem vagy olyan begyöpösödött, mint a Capulet család, szerencsére! - Nevetek, azért Josh értelmes, ott a legtöbb karakter csőlátású valljuk be.
-Elfutni? Inkább feladni. Én inkább azt mondanám, személyiségfüggő. Meg sokan később érnek meg egy komoly kapcsolatra, mert a karrier, a flörtölés háttérbe szorítja a családalapítás vágyát. A szülés is kitolódott, ne feledd. Az emberek ráérősebbek. - Vonok vállat, én nem csodálkozom ezen. A védekezés is sokrétű és fejlett, nem úgy mint régen.
-Kivéve ha van valaki, aki a szádba repíti, mert szépen megkéred. - Kacsintok rá, majd nevetek kicsit.
Komolyabb témákat is feszegetünk, félek Josh magányosnak érzi magát, így is, hogy barátai vannak, van akinek udvarol... tudom, hogy nincs rokona, családja a véréből, de mindig próbálom vele éreztetni, ő az én családom része, nagyon is az, nem csak az életemé. Talán ezért is fűzöm az ujjait az övéi közé, mondom amit. Azt szeretném ha boldog lenne, de valahogy fáj, hogy nem tudom egymagam megadni neki amire csak vágyik. Buta elgondolás, nem de? Mikor megsimítja az arcom lejjebb eresztem a szemhéjam, meglep a csókja. Egyszerre kap lángra bennem minden, pirul ki az arcom. Ahogy a homlokát nekidönti az enyémnek, orrommal finoman simítom az arcát, most engem sem érdekel, nőnek, vagy férfinek hisznek-e az emberek. Jól esik vigaszt nyújtani neki.
-Nincs mit Joshom. - Suttogom neki, így is maradok vele egy ideig. Aztán ha elhajolna, akkor mosolygok rá szelíden, kezemmel simogatom az övét, iszok pár kortyok, hátha lehűt. Nem is tudom mi van velem, de boldogság szökött belém, hogy a csóktól, vagy azért mert engedte hogy a támasza legyek, nem tudom, lehet mindkettő.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Vas. Dec. 20 2015, 19:44

- Nos, akkor közelítsük meg másképp: mire voltál irigy mostanában? Mondj három dolgot!- kérem tőle. Lehet, hogy így megértem, miért nem féltékenységről beszél.
- Neeem? Ez csak azt jelent, keveset vagyunk együtt...- nézek a szemeibe, de belátom, ez most rossz beszólás volt. Nem tudom még, hogyan befolyásolja még az összejöveteleinket, ami ma történt.
- Túlbonyolítod. Legyél egyszerű, nyitott, kérdezz! Nem kell kitalálnod semmit. Mi vagy te, gondolatolvasó?- nevetem el. Olyan egyszerűnek tűnik, Suzyval is, mindig kérdezem, mihez lenne kedve, és vagy mond valamit, vagy az ötletemre mond igent. Tetszik, hogy benne van minden buliban, szeret kísérletezgetni, nincsenek bevett szokásai. Sebastianban is ezeket szeretem... Tetszik, hogy élvezi az életet!
- Figyelj... elárulok neked egy nagy titkot: senki sem tökéletes, és semmi sem az. Értem, hogy jót akarsz, mindenkit boldoggá tenni, de ez... lehetetlen. És minél jobban törekszel rá, annál kevésbé sikerül, hidd el, akarásnak nyögés a vége. Legyél laza! Legyél mindig az, aki akarsz lenni! Az a legjobb!- mondom neki. Hiszen valamikor hasonló dolgokat javasolt nekem, és lám, igaza volt. Suzyval hagyom sodortatni magam, és minden gördülékenyen halad. Semmi nyögdécselés, futkosás. Lényegében saját tanácsát kéne megfogadnia. Nem hinném, hogy Liának olyan elvárásai lehetnének, amit Sebastian ne tudna teljesíteni. (Sebastianról beszélünk, könyörgöm!)
- Nos, ebben is van valami. De akkor azt mondod: oké, gyerekem, a döntés a tied. Én csak elmondtam a véleményemet; hogy hogyan látom én... - színpadiasan felteszem a kezeim, mint aki azt jelzi: mosom kezeim, én szóltam. - Nem is az a lényeg, hogy egy gyerek azt csinálja, amit a szülője akar kicsiholni belőle. Inkább a bizalomról van szó, egyáltalán, hogy hajlandó meghallgatni, odafigyelni egyik a másikat és vica versa. Mert ezzel együtt jár az is, hogy a szülő is meghallgatja a gyerekét: ő mit gondol, érez, szeretne... Én így képzelem a családot, én így nőttem fel. Nekem ez jó példa volt...- magyarázkodok.
- Hát igen. Három nap. Ezt mindig elfelejtem...- nevetek. Solange-nak igaza van. Bár, ha jobban belegondol, nekünk se kellett három nap, hogy egymásra kattanjunk.
Véletlenül mondtam elfutást, mert Eleere asszociáltam, és mint tudjuk, ő mindig... ezt csinálta. Egyszerűen ott hagyott. Sietve. Bólintok. Említ olyan dolgokat, amikkel már magam is találkoztam.
- Igen, így érzem én is- remélem, hogy van még olyan ember a világon, akiknek nem ezek a dolgok a legfontosabbak.
- Szóval csak kérnem kell? - emelem rá a szemeim. Ez Solangenak szól, elvégre a szerepünk szerint éppen udvarolnom kell neki. Úgy tűnik, tetszem neki máris? Összehunyorgunk. Klassz ez a helyzet. Természetesen viselkedik, tetszik.
Apró hangulatingadozásomra érzékenyen reagál. Annyira szeretem! Nem tudom, nem érdekel... Gyengédséggel köszönöm meg neki, hogy mellettem van. Tényleg velem van. Hihetetlen ez az alak! Jó őt megcsókolni, hozzá bújni kicsit. Mint akik most zúgtak egymásba, szorongatjuk egymás kezét.
- Solange, máris az ujjaid köré csavartál. Rettegjen a barátod, vetélytársa akadt!- mondom neki mosolyogva.
Kérek még egy kör italt, duruzsolunk. Amikor nyitja valaki az ajtót, kihallani a zenét is a teremből.
- Megtisztelsz... Táncolnál velem?- kérdezem. Az alapokat ismerem, Sebastian pedig jó táncos (gondolom, Solange sem lesz rossz partner)

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Vas. Dec. 20 2015, 20:12

-Ahm... - Ez nehéz, Solange nem tudom mire volt, de én? Az sem egyszerűbb.-Hát... nézzük... irigykedtem a múltkor Gabrielre, mert annyira lazán tudja venni, ha valami gond van, komolyan mondom benyomja a relax gombot és könnyedén megoldja, míg én szétaggódom a fejem. Aztán Ameliára is, ha nem is mondtam neki, mennyire ügyesen hajtogatja a ruhákat, annyira szabályos, nekem sosem ment, bármennyire odafigyeltem, meg... hát állandó jelleggel az igéző szép kék szemeidre vagyok irigy, hogy lehet valakinek ilyen szép szeme? - Pirulok bele, de tény, órákig el tudnám nézni neki. Amelia és Reeve szeme is gyönyörű, de Joshé valami egészen különleges kék, mintha a tengerbe néznék bele. Mély és sok mindent rejt, komolyan.
-Hah, nem rajtam múlik cherié. - Sütöm le a szemem, nekem is eszembe jut, mi volt délután, nem felejtettem el, csak alkalmazkodni nehéz hozzá. De a kérése üti a mostani óhaját, hogy megtudja milyen velem sokat együtt lenni, együtt élni velem. Abba beletartozik az is nálam, Henryvel sem voltam másabb (bár ott csók nem volt, se semmi több, nyilván).
-Szeretnék, de a koncentrálásba belesajdul a csinos fejem! Jól van na, kérdezek, de ha meglepetést szeretnék nem kérdezhetem meg! - Nevetek, hát szeretem Ameliát meglepni! Édes amikor meglepődik...
-Ühm... jó. - El is felejtettem már, hogy ezt javasoltam neki, sóhajtok egy aprót. De ha az lennék aki akarok, nos... önző mód ahhoz Ő is kéne nekem... Úgy is... szörnyű vagyok. Liának meg nem tudom hogyan lehetnék több, félek kevés vagyok neki. De ezt szóba sem hozom, fogjuk arra, Solange nem jár Ameliával.
-Akkor sem lenne sok értelme, ebben az esetben szerintem nem. Minden más esetben igen, így is a normális. - Ez a Rómeó és Júlia, itt semmi sem logikus.
[color=royalblue]-Igen, de a Capuleték meg sem hallották volna amit Júlia mond ez evidens, a Dajka is csak erős fenntartásokkal. De ő próbált segíteni legalább. Meghallgatta nem?
-Na igen, általában mindenki de mivel a legtöbb dráma 3 napos, vagy kevesebb, nem is fontos. - Legyintek, hogy nem fontos.
-Ki tudja, ki tudja... - Somolygok, iszok pár kortyot. Nem tudom mernék-e ekkora lépést tenni Solange helyében, de Josh rám mindig is nagy hatást gyakorolt, nem nehéz eljátszanom, hogy most is így van. De nehéz kiküszöbölnöm, hogy ismerem, jól ismerem. Nem lennék jó színész(nő).
Mikor elszomorodik elfacsarodik a szívem, félek nem boldog. Mikor én annyira vágyom a boldogságát! Nőnek is beöltöztem, csak hogy mosolyogni lássam! Igaz, perpillanat el is felejtem, hogy az vagyok, főleg mikor megcsókol, puhán, röviden. Komolyan, rosszabb vagyok mint egy tini, de megvett vele kilóra. Márpedig nyomok vagy nyolcvanat!
Elpirulok jobban, basszus lány vagyok! Lány vagyok és megcsókolt! Ugye nem látták?! Lesütöm a szemem, zavarba jövök.
-Bolondozol velem... - Nyöszörgök, de a mosolyom nem szűnik, mert mosolyog ő is. Beszélgetünk még kicsit, egészen megszoktam, hogy nem a saját hangomon beszélek. Zenét hall, felkér táncolni. Felcsillan a szemem, de aztán arcomra fagy a mosoly.
-Oh... kicsit... határozottan táncolok mon seul... Pipogya partnereim voltak, megszoktam hogy vezetnem kell... vesd be minden férfias habitusod velem! - Kuncogok, basszus, nem tudom milyen vezetve lenni, mindig én vezettem. Oké, ha nem társastáncra kér fel, meg is oldom, hogy csak ringassam magam neki. Bár előbbit is, csak meg kell szoknom, hogy 'fordítva' kezdek. Josh feladja nekem a leckét!
De elfogadom, ha menne, lássuk mit szeretne táncolni, a zene mindkettőre alkalmas, bár többen enyelegnek és simulnak össze, elvégre ez egy bár, nem egy szalon.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Vas. Dec. 20 2015, 22:41

Nevetgélek, ahogy sorolja, mi mindenre irigy.
- Gabriel biztos máskor is hűvös, mint a döglött hal. Uncsi, nekem a te tüzes jellemed tetszik! Liát lesd meg, tuti van trükkje; az enyém az, hogy a deszkához méretezem a ruhát. Így mindegyik egyforma- felemelem a harmadik ujjam is- a kék szemem örökség. Nekem a hullámos, sötét hajad tetszik. Egál?- nevetek. Ó, bakker, ha csak ennyi a gond!
- Hé, tudod jól... szeretek veled lenni- ne hülyüljön már, mert kénytelen leszek megharapni! Még így is több időre lenne szükségem. (Henryvel megvolt a csók, nem?)
Csóválgatom a fejem. Ez most valóban Solange, vagy Sebastiannak ment el az esze?
- Azt képzeltem rólad, könnyen kiismered az embereket. Figyelsz rájuk. Elejtenek egy-egy mondatot..., talán nem is szándékosan. Megjegyzed, mi érdekli, minek örül, mitől boldog... Érzékeny és okos vagy, a fantáziáddal sincs probléma... Mit akarsz még? - szerintem könnyű dolga lehet. Meggyőződésem, hogy az a baj, túl jó akar lenni. Különleges és mindig érdekes, mintha attól félne, könnyű ráunni.
- Kérdezz tőle társaságban, nem egyenesen tőle, ha körbeszélgetésről van szó, úgyis reagálni fog rá! Vagy figyeld, miről beszél ő. Milyen témákról beszél szívesen? - hihetetlen, hogy én ötletelek most neki- A meglepetés meg meglepetés. Néha bejön, néha nem. A szándék a fontos, nem igaz? - Ha jól emlékszem, Amelia is melléfogott azzal a masszázzsal.
Javaslom neki, hogy legyen lazább, legyen önmaga, ne görcsöljön- Hogy is van ez, szerepet cseréltünk? Ugrat! Elbizonytalanít, ahogy sóhajt. Vagy istenien játszik!?
- Akkor lapozzunk, a Rómeő és Júlia tragédia marad, amíg világ a világ!- nevetek, milyen hülyék vagyunk, hogy képesek vagyunk romantikázás helyett a dajkán "összeveszni". Hajlik rá, hogy ilyesmivel ne töltsük az időt. Nem is fontos. Hát persze, igaza van.
A sült galambbal elbizonytalanodik. Mintha sokat mondott volna, és megbánta. Nem dobom hát vissza a labdát, hanem lapozunk... Az a lényeg, hogy jól érezze magát.
Nem így sül el... Kissé elérzékenyülünk, aminek egy puha csók lesz a vége. Cseppet sem bánom, remélem ő se, annyira őszinte volt, olyan tiszta. Hátsó szándék nélküli. A szerep most segít, hogy kicsit közelebb maradjunk egymáshoz, mint amiben megállapodtunk, és fatökű lennék, ha nem használnám ki a helyzetet: megtáncoltatni őt.
A karom nyújtom neki, és a terembe vezetem. Nem klasszikus tánccal, hanem édes enyelgéssel húzom magamhoz, mégsem túl közel. (mondjuk egy kéz még közénk férne). Az egyik kezemmel a derekát ölelem át, a másikkal a kezéért nyúlok, amit aztán idővel a nyakamba vezetek.
- Nem vagyok gyakorlott táncos, jobb, ha nem lépek nagyot- súgom a fülébe, hozzá hajolva, mintha valami édes bókot osztanék meg vele. Aprót léepegetve forgok vele. Bele ne szédüljünk...






_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Vas. Dec. 20 2015, 23:12

-Nem is olyan mint a döglött hal! Oh mond Dieu! - Nevetek, még hogy én tüzes? A deszka elgondolkodtat, a hajam meg megnevetett. -Egal ma vie! - Mosolygok szélesen, ha tetszik neki a hajam, örülök.
(Megvolt, de nem akkor mikor együtt éltek, Seby most arra gondol)
-Je sais... - Persze hogy tudom, ő is tudja, hogy ha tehetném folyton velük lennék, egy lakatlan sziget kéne.
-Nem mondanám könnyűnek. Figyelek rájuk, ohm... - Sütöm le a szemem a bókra, hogy okos és kreatív vagyok. -Nem tudom, ez a tartós dolog nekem új... - Nem úgy mint Solangenak, de hát mit csináljak? Félek elrontok valamit és kirepülnek az életemből. Az állandóságot szoknom kell még mindig.
-Tudom, szoktam... de ritkán vagyunk társaságban, inkább magunk, mindenféle praktivál élek, hogy kicsaljak belőle egy-egy választ úgy, hogy ne legyen feltűnő. - Sóhajtom, de bólogatok, a szándék a fontos igen... Amelia is ezt mondaná, le merném fogadni.
Úgy fest nem vette észre még, hogy én magam roppant bizonytalan tudok lenni, ha önmagamról van szó. Nem azzal, hogy mit szeretek csinálni vagy mi érdekel, hanem hogy mások hogyan látnak engem, hogyan viszonyulnak hozzám, jó-e amit csinálok, mondok vagy teszek, boldoggá teszem-e őket, ilyesmi. Ha meg az önző dolgaimra gondolok nos... akad bőven, de hol van érte lelkifurkám, hol nem. Attól függ éppen milyen megközelítésből vizsgálom.
Mikor bánatos olyat tesz amit amúgy nem, de mégsem érzem, hogy ezt csak női szerepemnek szánta volna, azt a csókot. Talán azért is leszek olyan felhőtlen, úgy érzem én is kaptam, nem csak Solange. Felkér táncolni is, na az érdekes lesz!
De szerencsém van, ez inkább andalgás, lassúzni hív, bár még időben észreveszem, hogy ne a derekára tegyem a kezem, hanem a vállára. Hoppá! Zavaromban a nyakát cirógatom az ujjammal. Közben másik kezem is felvezeti a nyakába, lazán karolom át. Olyan közel van, most cseppet sem bánom, hogy női szerepbe kellett bújnom ezért. Közel hajol, meglegyint az illata, az ajkamra harapok.
-Ilyenkor nem is kell. Csak érezd a ritmust. - Én érzem, bár kapóra jön a lassú ritmus, ebben a cipőben jobb ha nem kapkodom. Végiggondolom, hogy mondjuk Elee hogyan mozogna, mert férfiként nem pont úgy mozdulnék, de annál maradok, hogy lassan ringatom a csípőm, a fenekemen legyen a hangsúly, közben játékosan ujjaimmal incselkedem a tarkójával és a hajával.
-Minden lányt megtáncoltatsz? - Somolygok rá, élvezem a táncot, szeretek táncolni, ha most másmilyen is.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Szer. Dec. 23 2015, 21:38

- Jól van na, nem döglött. Csak hűvös, úúúúú!- az se jobb.
Leszerelem gyorsan a témákat, amikre irigy. Hipp-hopp, túl kéne ezeken lendülnie. Boldogabb lenne akkor? Találna újabbakat? Egyáltalán, miért jó irigykedni? Mindenkiben van valami jó, amire méltón lehetne büszke. Bár a büszkeség sem kifejezett erény... Na, mindegy, hagyjuk már...
- Szóval új? - forgatom a szemem. - Én is új vagyok? Tudok újat mondani, tenni? Ismersz már annyira, hogy tudod, mi tetszik, és mire mondanék kapásból nemet? Mi az, amit szívesen eszek és mi az, amit kerülök? Ismered a terveim egy hétre egy hónapra előre? Na és ha tíz évet mondok? - Nem értem, most mi a baja. Talán pánikol a kapcsolataitól? Hát nem erre vágyot mindig, tartós kapcsolatokra? Végre van egy barátnője, hosszú hónapok óta monogám, itt vagyok én is, mint barátja... és azt mondja, nehezen megy ez neki?
Ingatom a fejem, amikor arról beszél, Ameliát milyen nehéz meglepnie. A szokásos dolgok nála nem jönnek be; talán Amelia nem túl közlékeny, vagy... nem is értem.
- Miért nem? Hívd el. Jöhettek hozzám ketten is, áthívhatjuk Reevent, Suzyt, mozizhatunk, játszhatunk, elmehetnénk kaszinózni, kirándulni, kajálni... Használd a fantáziád! - csak azt ne adja be nekem, hogy máris be vannak gubóckodva, mintha öregek és fásultak lennének.
Kicsit visszacsúszunk saját szerepeinkbe, s közben elérzékenyülök, ő lesz támaszom, vigaszom, később táncpartnerem is. Nem akarom széttaposni -valószínűleg így is megnyomorgatott- lábát, így óvatosan emelem és teszem arrébb a sajátom, ettől olyan lagymatag lassúzásba kezdünk. Birizgálja a tarkómon a hajam, ettől az egész testem bizseregni kezd. Ajaj...
A zenére és a ritmusra koncentrálok, ahogy ő javasolta, ez nem esik nehezemre, szeretem a zenét, érzem a ritmust.
- Drágám, ne izgass, mert kénytelen leszek belemarkolni a formás fenekedbe...- súgom neki, amikor már nem segít az se, ha szolmizálom, amit hallok. A csípője úgy ring, akár egy igazi nőé. Simán lehetne nőimitátor.
-Ritkán van alkalmam és lehetőségem, és nem is járok ilyen helyekre. Szóval, a válaszom: nem. Nem szoktam minden lányt megtáncoltatni. Te talán mindenkivel elmégy, aki hív?
Ha vége a számnak, megfogom a kezét és megpuszilom, aztán visszavezetem az asztalhoz. Ha engedi, rendelek még egy kör italt, neki a mangós csodát, magamnak a sárga tüzet. Lehet, hogy mert kicsi az adag, vagy mert lassanként iszom, olyan, mintha nem is lenne rám hatással.
- Hogy bírja a lábad? - kérdezem utólag.



_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Szer. Dec. 23 2015, 21:56

-Hűűűvös, na szép! - Jó hogy Gabriel nem hallja, habogna egy sort.
-Amúgy tudsz... de igen, igen, igen, ezeket mind tudom, hogyne tudnám. De attól még mindig szokom, hogy vagy nekem. Félek elkényelmesedem, megszokom, el merem hinni és... nem tudom, de nem is akarok arra gondolni, hogy nem leszel... - Rágom a szám, nem is tudom mit tennék, szörnyű lenne. Mindig bennem a félsz, hogy egyszer csak elmúlik, elszáll a dolog, pedig logikailag hülyeség.
-Jó, csak egyelőre még nehezen hangoljuk össze a szabadidőnk, akkor meg kettesben vagyunk, de próbálkozunk. De úgy érzem melletted is oldottabb, Suzyt... nem tudom. De örülnék, ha összebarátkoznának. - Kéne neki egy barátnő szerintem, de Szegedről nem tudom sűrűn elhívni őket neki.
Később már táncolni hív, de semmi hivalkodó, inkább csak lassan mozgunk a zenére, mintha ringanánk a tenger felszínén. Játszom a tarkójával és a hajával, jól esik (ha már fenn kell lennie a kezemnek... lefoglalom magam)
-Héj! Amúgy hajrá, de akkor illetlennek foglak titulálni mon amie! - Kuncogok, ejnye ejnye! Sebként nem zavarna, na de most lány vagyok. -Amúgy a lányok is mindig ezt csinálják, na! - Suttogom neki, kuncogok, de lázadok, folytatom. Úgy sem fogja meg a fenekem és legalább mozgunk kicsit, nem csak lépkedünk.
-Nem. Válogatós vagyok. - Legalábbis Solange, engem nem szokott zavarni, táncolni jó, megyek persze.
Megcsókolja a kezem, mosolygok rá, majd visszaülünk, elkényelmesedem megint.
-Bírja, így hogy eleget ülök nem vészes. Persze otthon jó lesz levenni majd. - Mosolygok, hogy aggódik.
-Hmm, tegyük fel, hogy szomorú lennék vagy fásultabb. Nem miattad, amúgy. Hogyan vidítanál fel, mint francia hölgyet? - Mosolygok rá, le is biggyesztem kikent ajkam, lássa, imitálom a csüggedtséget neki.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Szer. Dec. 23 2015, 22:41

- Hűvös. Miért, nem az? Te mondtad, hogy nem akad ki semmin! Halvérű....- szándékosan torzítom a hangom, mintha hű, mekkora szenzáció lenne, hogy a barátja nyugodt tipus (vagy épp érdektelen. Ez a jelző még rosszabb, mint a többi).
- Hát, na jah. Még mindig vannak olyan dolgok, amik nem kerültek szóba közöttünk, szóval oké, tudok újat mondani. De ... Igazából már kiismertél, ismered a szokásaim, ilyesmi, erre gondolok. Nehezen tudnál kellemetlen helyzetbe hozni, mert ismersz. Szóval... Hozhatsz döntéseket úgy is, hogy nem beszéled meg velem előre, nem fogom leharapni érte a fejed, ilyesmi- próbálom rávezetni, miért jó, hogy ismerjük egymást. Ugyanezt elmondhatja Liáról is, ráadásul vele együtt él, tehát olyan szokásait is ismeri, ami intimebb... (akár). Aztán elkerekednek a szemeim.
- Ugye, ezt nem mondod komolyan? - egy kapcsolat éppen akkor szilárdul meg, amikor már nincs szükség hitre. Van, létezik, él, fejlődik. Miért gondol arra, hogy meg fog szűnni?- Ugyan, mi okom volna rá, hogy elforduljak tőled? - Hogy elhagyjam, eszembe se jut. Ki van zárva.
- Nos, nem tudom, ő hogy van vele, de szerintem számára is fontos az együtt töltött idő. Ha csak egy lakásban éltek, az ... még semmit nem jelent. Ahogy téged ismerlek, számodra is fontos, hogy együtt legyetek, beszélgessetek, szeretkezzetek. Emlékszem, hogy miként segítettetek egymáson nehezebb napokon. Ne csak akkor figyeljetek egymásra, amikor kell... - úgy hiszem, mindenki szereti, ha kényeztetik (meglepetésszerűen vagy állandóan? Nos, erre nem tudnék válaszolni)
Bólogatok.
- Suzy mindenkire jó hatással van; eszméletlen mennyiségű pozitív töltet van benne; neked is többet kellene vele beszélgetned!- vigyorgok, nevetek. Odavagyok azért a kis bolondért. Vicces, mosolygós... ah!- Biztos vagyok benne, hogy Lia is kedvelni fogja...
Aztán táncolunk. Nem túlzottan összesimulva; vannak nálunk hevesebb vérmérsékletű párok is. A kifogásán felnevetek, a fülébe súgom:
- Illetlennek, itt? Nézz csak körül!- nem én lennék az első férfi, aki a pertnere fenekét fogja. Kuncog ő is, és azt mondja, a lányok általában ezt csinálják.
- Az olyan lányok, akik szeretnék, ha kézben lenne véve a fenekük- replikázom, de nevetek én is. Solange válogatós, engem mégis ... birizgál. (A hajam a tarkómnál) Csak véletlenül?
Nem kínzom sokáig, kézcsókkal köszönöm meg neki a táncot, aztán visszaülünk az asztalunkhoz. Rágcsálunk, iszogatunk. Szerencsére, a lába még nem fáj nagyon, így nem siettetem, hogy térjünk haza. Lehet nyújtani még ezt a "randit".
- Ne vedd zokon, de nem érdekelne, hogy francia vagy. Gyönyörű nő vagy és szomorkodsz- elgondolkodva válaszolok- talán megpróbálnám megkérdezni, miért vagy szomorú. de én nem vagyok túl jó lelkizős, ehhez nem értek. Így inkább... megpróbálnálak megnevettetni. Tudod, az utánzás nem áll távol tőlem. Vagy énekelnék neked valamit. Mi a kedvenced? - mondom egyiket a másik után, mert valószínűleg nem adnám fel, próbálkoznék folyamatosan, amíg mosolyt nem lopok az arcára.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Szer. Dec. 23 2015, 22:59

-Kiakad ő, de inkább magánéleti dolgokkal, amik kis semmiségek, ha valóban gond van, megőrzi a hideg fejét. - Nevetgélek, halvérű, na meg ahogy mondja!
-Tudom, tudom, kölcsönös, de nem is erre értem. Hát pont ez az, olyan mintha mindig is ismertelek volna, nagy az összhang, már... függő vagyok. - Kuncogok, nincs jobb szó, elvonási tüneteim lennének erősen, ha nem látnám.
-Nem tudom... vannak ilyen hülyeségeim... szerintem a mumus ezt a képet láttatná velem, komolyan... - pislogok rá bocsánatkérően, remélem nem haragszik meg rám.
-Én nem csak akkor figyelek, szerintem ez rá sem igaz. Csak nehéz összehozni ezeket a találkákat és nem akarom hogy csak engem lásson mindig, félek rám un. - Jövök megint a rám unással, de nekem ez vesszőparipám.
-Rajtam nem múlik, bár már bátrabban megyek oda, nem szalad el. - Mosolygok, kedvelem Suzyt, örülök, hogy Josh vele ismerkedik. (Bár nekem Elee ellen sem lenne/volt kifogásom)
-Én már csak azért is kedvelem mert ilyen mosolyt csal az arcodra. - Mosolygok rá, jó látni hogy boldog, nagyon is!
-Mon Dieu, és emiatt már be kell állni a sorba? - Somolygok rá, nem szólnék hevesen rá, maximum ciccegnék, szerintem ő is tudja, de jó húzni az agyát.
-Ki ne szeretné? De amúgy komolyan, testsúlyt váltani nem tánc! - Nevetgélek, így inkább érzem, táncolok, mintha csak lépegetnék.
A tarkója miatt mivel nem szól, birizgálom, jól esik ellenni így.
Mosolygok, a franciát csak úgy hozzátettem, kultúrából adódóan lehetne ebből is merítkezni. De inkább figyelem mit talál ki "nekem". A gyönyörű nőnek... nem bírom megszokni, hogy gyönyörűnek lát, de a pírt elegánsan az ital alkoholtartalmának tudom be.
-Énekelni! - Csillan fel a szemem, ha egyszer hallottam!-Főleg francia előadók, de nem az a lényeg, hanem ahogy előadod és választasz nekem! - Emelem a számhoz mosolyogva a poharat, hogy kortyoljak párat.-Szerinted mi vidítana fel? -

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Szer. Dec. 23 2015, 23:43

- Ah, egyre rosszabb, ne is folytasd!- semmiségeken kiakad, komoly dolgokat hűvösen kezel? Elég fura fickó lehet!
Elmosolyodom, amikor azt mondja, úgy érzi, mindig is ismert (és függő). Bólogatok: én is így érzek. Mintha mindig is ismertem volna. És függő vagyok.
- Győzzd le a hülyeségeidet, ezek tesznek tönkre téged!- mondom neki. Na ne már, hogy tudja magáról, mik a hibái, és nem akar rajtuk változtatni? - Gondolj mindig arra: mi szól mellette és mi ellen, hogy úgy legyen? Győzd meg magad, hisz azt mondod, ismersz. Ha a mumusnak hiszel, már kételkedsz, vigyázz!- ingatom előtte a mutatóujjam, nocsak, nocsak, hol az igazság? Bízik vagy bizonytalankodik?
- Magadnak mondasz ellent megint: hogy unna rád, ha alig lát? - komolyan nem tudom követni- Beszélnetek kellene: mivel tölti a szabadidejét, mit csinál, ha nem vagy otthon? Találkozik-e másokkal? Van-e igénye, hogy többet legyen a barátaival, esetleg akkor is, amikor veled lehetne? Elvihetne esetleg téged is, ha érdeklődést mutatnál a barátai és a szabadidős tevékenységei iránt. Vagy nem? Te hívod, amikor lelépsz valahova lazulni? - lehet lazulni együtt is, külön is (de egy helyen). Hát rugalmasan kell kezelni a dolgokat, erre Sebastian képes, Amelia talán nem?
Nevetve rázom a fejem.
- Megunhatatlan vagy, tényleg! Mégcsak unalmas se, ezt add össze!- nevetek.
Megemlítjük Suzyt is.
- Ah, szóval már szóba áll veled?- kérdezem nevetve. Elég sokat dumáltam neki Sebastianról. Talán most már ő is elhiszi, hgy nem harap a bácsi. Aztán kissé elönt a melegség, furcsa bizsergés a gyomromban.
A csók azonban miatta történik, és nem Suzy vagy Elee emléke miatt. Tánc közben aztán megint bolondozunk.
- Nem utánzok senkit, a magam ura vagyok. Éppen csak azt mondtam, senki nem titulálna illetlennek, ha én is "beállnék a sorba"- javítom ki. Nincs szándékomban csak azért taperolni, mert mindenki más ezt csinálja.
- Ah, szóval, ha nem fogdosom a feneked, az már nem is számít táncnak? - még egy indok, hogy abbahagyjuk.
Nincs bennem harag, iszunk, beszélgetünk tovább. Újabb játékba kezd; legalábbis annak érzem, amikor azt a feladatot kapom, vidítsam fel a szomorú francia nőt. Nem hiszem, hogy elvi választ vár, bár több lehetőséget sorolok neki, mivel próbálkoznék. Mindjárt lecsap az éneklésre, - gondoltam is, az utánzást már unalomig ismeri-, de ahogy tovább szövi a feladatot, érzem, nem lesz könnyű a feladatom.
- Nos, drága Hölgyem, járatlan vagyok a francia könnyűzenében, de ... - erősen gondolkodom, mivel is rukkoljak elő, míg ő pironkodva az italát kortyolgatja. Eszembe jut valami, a gondolattól nekem is mosolyra görbül a szám. Aztán nekikezdek a dalomnak Ebben aztán van minden, ráadásul megpróbálok "á"-san beszélni és raccsolni is, már amennyire bírom azt éneklés közben.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Csüt. Dec. 24 2015, 00:11

Nevetek Gabriel miatt, valóban fura kissé, de kedvelem őt. Csak kollégák vagyunk de ez nem probléma.
-Nem benned kételkedem, inkább a szerencsémben. Vajon meddig tart ki? - Simogatom meg az arcát, tudom, hogy ő nem hagyna magamra. Önszántából nem, ahogy én sem őt.
-Szoktam, kivéve ha veled vagyok... de általában akkor találkozom másokkal, mikor ő nem érne rá, bár Gabriel már megismerné, Barbara is. Amúgy nem tom, mindig tartok ettől. De ha olvas vagy elfoglalja magát ott szoktam lenni vele, szerencsére a lakás elég nyitott. - Én szeretem hogy ilyen, azért sem lelkesedtem a térelválasztóért, nyafogtam kicsit, hogy akkor nem látnám mikor dolgozom, pedig az jó... nem akarok egy sarokban dolgozni, mikor érezhetem úgy, sok a tér körülöttem.
Mosolygok hogy megunhatatlan és nem unalmas vagyok, úgy fest nekem ezt hallani is kell, jobban tudatosítom.
-Persze, a vacsi óta megkeresett. De mi az hogy szóba áll velem, hát eddig is szóba állt, csak pont nem értünk rá közösen. - nézek rá megütközve, de mosolygok, hát naivan azt hiszem, dolga volt.
-Hmm, na csak azért. Szóval elnéznék, én vajon elnézném-e? A lényeg úgy is ez nem? - Somolygok a fenéksimogatás kapcsán.
-Én a csípőringásról beszéltem, de meg szeretnéd fogni a fenekem! - Nevetek, ki beszélt arról, hogy fogdosson?
Aztán míg újra iszogatunk játszunk, adok neki feladatot, éneklésre buzdítom mikor megemlíti mint opciót a vidításomra. Aztán elkezd énekelni, először meglepődöm, majd felkacagok, főleg, hogy franciásan akarja énekelni, behalok rajta.
-Meggyőztél! - Nevetgélek, törlöm a könnyem, nem is Josh lett volna, ha nem talál ki simán valamit!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Csüt. Dec. 24 2015, 00:39

- Rossz pont. Mióta tartod szerencsének a barátságunkat? - ejnye, hát miket nem gondol? Aztán kacsintva hozzáteszem: -A mi szerelmünk örök!- hát jah, így nyilatkozik az örök optimista. Mellette amúgy annak érzem magam.
- Nagyon egyszerű. Hazamész, mondod neki: "Szívem, öltözz, ma a barátaimmal találkozunk." Nem kell túlragozni, lehet, hogy boldogan a nyakadba ugrik, és aztán megkérdezi, mit vegyen fel. - Nem értem, miért bonyolítja túl. Mitől fél? Ha Liának nem lesz kedve, úgyis megindokolja majd. De miért ne lenne kedve? Hol az optimizmus?
Hallgatom, ahogy beszél, figyelem a szemét. Odavan azért a lányért, nem vitatom, de valami... valami nem stimmel. Mintha csak távolról merné szeretni. Miért nem megy oda, ül mellé, fogja meg a kezét, érinti meg a karját, a haját? Miért csak nézi? A lakása elég nyitott, valóban, szinte csak a háló és a fürdő eldugott, amúgy egy légtér az egész.
//Az átalakításról még nem beszélhettem veled; de ez elhanyagolható jelenleg, hiszen Josh se tudhat róla, mert nem gondolatolvasó. Smile//
Megnyugtatom, hogy nem fenyegeti olyan veszély, hogy elhagyjam, és gyanítom, Lia sem tervez ilyet tenni (ő is szereti Sebastiant, meg vagyok róla győződve).
- Ó- csapok a számra- úgy értettem... - elpirulok- Szóval..., kezdetben rámenősnek tartott, talán azért futott előled. de aztán mondtam neki, hogy te alapból vagy kedvesebb, mint az átlag, és amúgy is, komoly barátnőd van, nem kell attól tartania, hogy rá akarsz hajtani...- vallom be töredelmesen, hogy Suzyval kibeszéltük. Vállat vonok; gondolom, nem orrol érte, hiszen azóta csak javult kettejük kapcsolata, nem?
- Hát elég okos nő vagy, sejtheted, hogy amit csinálsz, az viszonzásra találhat, és én kivételesen nem a hajad fogom simogatni, attól ugyanis nagyon messze van a kezem! A feneked viszont... Hm, bizony-bizony közel van...- nevetgélek okfejtés közben.
- Ah, a csípőringás, hát az fenomenális!- elnevetem. Hagyjuk már ezt a fogdosós témát, még a végén tényleg megteszem, csak hogy elhallgasson végre!
Nem sokkal később már máson nevet (azaz rajtam); a feladatot ezek szerint teljesítettem. Sőt, túl jól.
- Vigyázz, drága a sírással és a szemtörölgetéssel, nem vízálló a sminked!- figyelmeztetem. Nem mászhat úgy a szemébe, ahogy szokott, csupán apró mozdulatokkal törölgetheti a szemét. Már így is okozott egy kis kárt eddig makulátlan szeme körül.




_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Csüt. Dec. 24 2015, 21:34

-Örökkön örökké, Édes? - Mosolygok rá, bár szerintem mázli hogy beleakadtam azon a napon. Rossz napom volt, egészen addig, míg nem segített ki egy szalvétával.
Nevetek, ahogy mondja hogyan vigyem el találkozóra Ameliát. Nem szólna semmit csak annyit: "jó" és már öltözne is. Ismerem, ha én ezt akarnám, megtenné. Nem is kérdezne semmit.
Észre sem veszem milyen hatást keltek Joshban. Bár lehet akad benne igazság. Én még nem érzem, még nem tudom mi okozza bennem az egészet. Erre csak később fogok rájönni, hetek múlva. (mikor beszél Ameliával de az odébb van xD)
//Igen, rájöttem xD De nem baj xD//
Félredöntöm a fejem, hogy miről beszél, hát Suzy szóba állt velem, nem utált vagy ilyesmi. Elpirul, hebeg, őszintén meglepődöm a reakcióján. Nézem egy darabig, miről beszél, mire leesik, hogy Suzy azt hihette, csapom neki a szelet. Felnevetek, gyorsan a szám elé kapom a kezem, mert nem sikeredett túl nőiesre, de még idejében elfojtottam.
-Á, oui, ez sok mindent megmagyaráz! - Kuncogok, hogy el kell fojtanom a dolgot, szegény. Jó, Amelia előtt valóban elhívtam volna akár randira is, de már egy ideje csak beszélgetni hívom a kollégákat, csak lehet a módszer és a körítés nem változott, hoppá!
-Oh, no lo, vraiment? Egy ismerősöm mindig azt mondja, attól, hogy valami fel van kínálva, még nem kötelező élni vele. - Somolygok rá, igen igen, rá célzok, de kedves a hangom, nem bántó, inkább olyan érzést sejtet: úgysem fogod meg a fenekem, mert nem vagy olyan, nem tartok én semmitől.
-Tényleg? Elég bizonytalan vagyok ám, elég nőcis? - Vigyorgok, de amúgy komolyan kérdezem, szerintem kiérzi.
Adok neki már újra az asztalnál ülve egy szituációt, hogy vidítson fel, egy dallal, de remekül választ én mondom, nevetek is.
-Ah mon Diou, ne máár! Alap hogy sírás állót vegyél, van egyáltalán olyan ami nem olyan? Szerintem tettem el azt is, kimegyek, megigazítom. Amúgy is illemhelyre kell mennem. - Mondom és kuncogva eltipegek a mosdók fele. A felénél jövök rá... na most melyiket válasszam én nagyokos? Oké, hogy dobnom kell egy sárgát de.... a férfiben vagy a nőiben? Így a férfibe nem mehetek. A nőiben voltam már, igaaaz nem könnyíteni magamon, azaz nem úgy könnyíteni de... hát jó. Pechemre pont van benn egy nő, meg is néz, hogy zavart mosollyal kopogtatok be az egyik fülkébe, de üres. Magamra is zárom aztán... banyek... a nők komolyan ilyenkor mindent lehámoznak magukról?! Nekem is le kell, szoknya, harisnya, bugyi (már ha adtál rá valami nagyobbat, amúgy a saját alsója van rajta)... ki kell csomagolnom magam, még jó hogy jól lövök célba... Egyik kezemmel fogom magam, másikkal az arcom fogom, mert belevörösödtem. Úristen, Josh megöl ezért a mozdulatért!
Na de fél kilóval könnyebb lettem, vissza is csomagolom magam, eligazgatom a harisnyát, a szoknyát... hú d macera basszus. De a java most jön. Táska a csaphoz, kotrok benne. Eredetileg azért hoztam, ha Josh ki akarna javítani valamit de... fura lenne ha ő sminkelne nem? Basszus... na jó, na jó... nem lehet bonyolult. A púder... az megy, azzal újra megvagyok, talán nem öl meg. De a tus... a szemfesték... igen, látom kicsit elkentem, de... na azzal elvacakolok vagy tíz percet is, mire olyasmi lesz mint amit Josh pingált rám. Kva elégedett vagyok, a szájfény már csak egy mozdulat. Remélem még ott lesz mikor visszamegyek, legalábbis nem alszik, na meg hogy nem szólít le senki... nem tudok sietni ugyanis, ebben a cipőben nem.
//Ho-ho-ho, Bóóóóódog Karááácsonyt xD//

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Szomb. Dec. 26 2015, 16:40

- Még azon is túl...- észreveszem ám, hogy a kérdésem mesésen kikerüli. De ami igaz, az igaz, nem tagadhatom meg tőle ki nem apadó vonzódásomat.
Ameliáról beszélgetünk. Véleményem szerint túlbonyolítja a dolgokat, bár azt nem sejthetem, hogy komolyabb kérdések is foglalkoztatják. Ezeket nem osztotta meg velem, így tanácsot adni sem tudok (amúgy se; kezdő vagyoik még az udvarlásban magam is)
Aztán Suzy is szóba kerül. Akaratlan árulom el, hogy miért tartózkodott kezdetben Sebastian közeledésétől. (És örömmel hallom, hogy azóta pozitívan változtak a dolgok). Sebastian azonban mintha csak most döbbenne rá, hogy a viselkedése akár félreérthető is lehet. Én nem haragszom ezért..., ismerem már annyira, hogy tudjam, mit miért tesz. (Vagy majdnem)
- Na igen, ezért is vallom: minden két emberen múlik- akár kettőnkről van szó, akár bárki másról, akit mindketten ismerünk. Sosem lehet csak egy embert felelősségre vonni a történtekért. És lehet ez a jelen helyzet, amikor nőies fenekét kínálja fel, vagy az, amivel még délután szembesített. Bár azt ő is tudja, hogy nemet mondani valamira, ami ennyire közel van, időnként nagyon nehéz.
- Nem esel túlzásba. Jól csinálod- és halkabban teszem hozzá- és izgatóan- Valószínűleg a táncos múltja teszi. Én ezt biztosan nem tudnám leutánozni.
Később, az asztalnál egy dallal vidítom fel. Úgy nevet, a könnye is kicsordul, automatikusan dörgöli is a szemét, elfelejtve, hogy smink fedi. Figyelmeztetem, hogy a toalettje kiigazításra szorul. El is tipeg a mosdóba (más kérdés, hogy könnyítenie is kell magán). Ahogy távozó alakja után nézek, eszembe ötlik: vajon melyik ajtón megy majd be? Remélem... Elnevetem magam. Sebastian fantasztikus!
Rágcsálok valamit, amíg visszatér. Amint leül, az álla alá nyúlok, felemelem kicsit a fejét, hogy megnézzem, mit alkotott.
- Hm, egész jó...- mondom mosolyogva. Picit több púdert tett az arcára, de amennyit tapogatja, biztos kopik róla valamennyi szín. Közel negyed óráig volt kint, biztos minden tudását bevetette, hogy jól nézzen ki.
- Hogy bírod? Lelépjünk? - ha már sminkelt, a női mosdóba ment be. Mennyire lehet ez kínos neki? Nem akarom kínozni. Már így is bizonyította, hogy megtenne mindent a jókedvemért.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Szomb. Dec. 26 2015, 18:43

-Az jó! - Mosolygok rá, ez tényleg jó, valahogy mindig megnyugtat, ha hallom.
Szóba jönnek a lányok is, Suzanna kapcsán nevetek kicsit, hogy félreértett, de nem haragszom érte, ahogy ő sem teszi irányomban. Azóta kijövünk, jól el is vagyunk.
-Ez így van. - Nem tagadom, ha valamit nem akar a másik fél, akkor nem lesz semmi, vagy ha mégis, akkor már más lapra tartozik.
Amikor azt súgja a fülembe, hogy jól csinálom a csípőmozgást, mosolygok, de elpirulok, hogy azt mondja izgatóan is.
-Oh... hát... nem tudom ez most jót vagy rosszat jelent! - Nevetek, mert hát férfi vagyok, maradjunk annyiban, nem kívánok nőként élni. Öltözni sem, ma oké, de ennyi. De tény, a tánc miatt lazább a csípőm, szerettem mindig is a latin táncokat... De nem lesz gond belőle, mert visszaülünk pár szám után. De nem ülök sokáig formás fenekemen, mert ki kell mennem a mosdóba. Ott el is vagyok egy ideig, mert vizelni sem egyszerű, aztán a smink... ah, jobb férfinek lenni, komolyan. De visszatipegek, ahogy tudok.
-Tényleg? Próbálkoztam ám... - Mosolygok rá, hogy megnéz tüzetesebben.
-Ahogy gondolod. Szerintem igyunk még egy kört, aztán ráérünk. Bár még rá kell venned, hogy hozzád menjek, na azt hogy éred el édesem? - Vigyorgok rá, óvatosan megtámasztom az állam alatt a fejem és pillogok rá, hogy mik a tervei.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Vas. Dec. 27 2015, 21:33

Elpirulok. Tudom, hogy az érzelmek közöttünk nem mindennapiak, nevezzük bárhogy. Tudom, hogy nem csak én érzek így, hanem ő is, néha játszunk is ezzel, de ettől függetlenül, nem csak a levegőben lógnak azok a szavak... A francba, néha tényleg átkozom a Jóistent, hogy egyneműnek teremtett bennünket.
Beszélgetünk; hol mint Seby, hol mint Solange a partnerem; jól értjük és követjük egymást, bár néha elbizonytalanít, hogy kinek a nevében válaszol (ahogy minden bizonnyal ő is elbizonytalanodik velem kapcsolatban...)
Táncolunk; gyenge tapasztalataim ellenére egész jól elvagyunk, még a lába sincs veszélyben, és a zene ritmusára már-már erotikus mozdulatokat lejtünk. Beleolvadunk a tömegbe, egy párnak tűnünk, azt is ki merném mondani: látható harmónia van közöttünk. Nőiesen ring a csípője, s ha nem lenne férfi, egészen határozottan húznám magamhoz közelebb. Így maradok a távolságtartó udvarló szerepében.
- Jót, soha rosszat... Hogy is jelenthetne rosszat?- kérdezem; nem értem, mire érti.
Nem sokáig kínzom őt a cipőjében. Visszakísérem a helyére, bár szinte azonnal el is szalad a mosdóba, hogy rendbe tegye szétröhögött sminkjét. (A dalom nyomán még a könnye is kicsordul)
- Belejönnél ebbe nagyon gyorsan- kacsintok rá nevetve. Nem kell megtudnia, legelső sminkem milyen túlzó lett.
Nem tudom, mennyire élvezi a női ruhát, cipőt, alakítást. Úgy érzem, eleget bizonyított már, miattam nem kéne tovább színészkednie, de a válaszomon nem kap azonnal. Maradna (és játszana) még, mert az a vágya, hogy ... magamhoz (el)csábítsam. De ahogy pillog, úgy tűnik, éppen ő csábít el engem.
- Nos, drága Solange... Meg kell mondjam, szavaid felkorbácsolják vágyaimat. Nem vagyok oly merész, hogy ilyen kívánsággal rukkolnék elő, gyere el hozzám, tudván tudva, hogy vár valaki odahaza. De a szavaid, a közelséged, a tekinteted..., az iménti csókod is, mely még most is perzseli a számat, olyan gondolatokat ébreszt, hogy... van esélyem...- halódik el a hangom, ahogy szemezek vele. Nem nehéz folytatni, mert szívemből beszélek:
- Szeretném, ha nálam aludnál. Jobban mondva, velem, az ágyamban, a takaróm alatt. Szeretném érezni a tested melegét, a bőröd illatát, szeretném átkarolni a derekad, simogatni a hajad, hozzád bújni, veled aludni el. Az vagy nekem, mint földnek az ég...

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Today at 22:19

Vissza az elejére Go down
 

A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 8 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

 Similar topics

-
» Az első nap! ~ Josh && Suzy
» Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-