Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Sebastian McBridge
 
Kelly Evans
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
SzerzőÜzenet
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Pént. Dec. 11 2015, 22:22

-Igen, csekély. Igazából cseppet sem javít a dolgon, mert... ez olyan ellentmondás! - Szakad fel belőlem, ha mosolygok is. De én nem mondtam magamnak nemet, ha nem volt muszáj, mert okkal érzem amit és ennyi. Nem érzem, hogy bűnös dolgot tennék azzal, hogy szeretem, ha kicsit jobban is mint illene, mint alapjáraton szokás. De mivel jól esik neki, szereti (szerette) így pláne nem éreztem bűnösnek magam tőle. De mivel nem akarom, hogy feleméssze a bűntudat, hogy vétkezett (velem), így inkább gyökerében kezelem a dolgot. Nem, nem lehet sok olyan dolgot se, amit eddig igen, mert azóta történt megint pár dolog és egyszerűen kívánom. Saját elmondása szerint ő is engem, innentől kezdve mivel komolyan veszem a kérését, komolyabb elhatározásra is jutok. Úgy látom nem nagyon örül ő se, de megérti. Ő akarta igazából, nem kéne csodálkoznia.
-Jaj Joshom! Mire érted? A tied vagyok. Én arra értettem, kívánsz. Egyszer el fog múlni, ha már nem kívánsz, nem generálod ezt a testi reakciót, így én sem reagálok rád majd olyan hevesen, így talán majd visszatérhetünk egy két dologra, de addig nem, mert az lesz mint most. - Remélem így már érti. Én úgy érzem, nem tudom nem kívánni őt, de mivel én biszex vagyok, erre fogom.
-Akkor jó. - Mosolygok rá, bár átüt rajta a szomorúság amit érzek. Olyan mintha hirtelen megszűnne bennem a húst megemésztő képesség és nem ehetnék húst. Minden más étel is finom, minden rendben, az élet megy tovább, de mégiscsak imádom a húst! Minek is kóstoltam meg, nem de? Ha nem tudnám milyen az íze, nem fájna, hogy nem ehetem, misztikus maradhatott volna. Ahh... bújok a cicához, a hangja ráz fel.
-Hmmm, ennék, de majd én megcsinálom. Megint kimész és hozol egy tál ropit vagy ilyesmi, háááát sokra megyünk vele. Én nem ittam annyit. Addig keress valami filmet, vaaaagy nézz szét a csajos ruháid között, készítsd ki nekem amit megnéznél rajtam, hm? - Ülök fel, megsimogatom az arcát, nem bírom ki, megölelem, arcom a nyakába vackolva. De nem ölelem sokáig, ne legyen sok vagy kísértő jellegű, aztán kimegyek összedobni valami szendvicset magunknak, gondolom lesz hozzá minden, ő eszik pékárut. Ha van sajt én magamnak lehet inkább azt célzom meg önző mód.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Vas. Dec. 13 2015, 21:51

Sóhajtok. Nem vagyunk egyformák, most nagyon is kiütközik, miben vagyunk mások, és úgy tűnik, ezt a helyzetet csak úgy lehet megoldani, ha úgy tartunk távolságot, ahogy eddig talán még sosem. Nem ezt akartam, nem így, mégis belátom, talán így a legjobb. Ahogy azonban azt mondja, rá fogok unni, megijeszt. Miről beszél? Hogyan is unnék rá?
Válaszol. Haragszom a testemre, őszinte haraggal, vad dühvel, legszívesebben most azonnal megsemmisíteném, ha tudnám, van rá mód, hogy valamiképp tovább létezzek az "ördögi kívánságaim" nélkül. Haragszom a hormonjaimra, az elveimre... Mindenre. Miért vagyok most ilyen helyzetben? Elgondolkodtató, hogy én generálom az ő vágyait. Eddig azt hittem, fordítva van. Ezen gondolkodnom kell, komolyan. Én generálom? Tényleg?
A vádaskodás viszont távol álljon tőlem. Nem gondoltam, hogy bármelyikőnk is hibás ebben, egyszerűen csak.. így alakultak a dolgok. Nem gondoltam, hogy én generáltam, ahogy azt sem, ő. Kedveljük egymást, jól megvagyunk (több, mint jól), természetesnek tűnt, hogy nem három méterről beszélgetünk egymással. Természetes volt az érintés , az ölelés... még a csók is, holott az nem szokás hetero férfiak között. (Eszembe jut, Sebastian biszex, de ez nem izgat, nem zavar. Én nem vagyok biszex, mégsem zavar a közelség vele!)
Semmi okosat nem tudok mondani. A feje még az ölemben van, a kezem a hajában, de mintha kilométerekre kerültünk volna egymástól egy pillanat alatt. Szomorú vagyok, és látom rajta, hogy ő is az. Nora is érzékenyebben reagál, máris Sebyt kényezteti, bújik hozzá, a mancsával simogatja. Nézem őket, szeretteimet. Szinte csak ők vannak nekem.
Enni... Jó ötlet, hogy csináljak valamit, amitől nem bőgök, nem hányok (vagy ki tudja). Tagadón rázom a fejem, hogy nem ropit hoznék, de abban igaza van, ő ügyesebben mozogna a konyhában, mint én. Ad ötletet, mit csináljak helyette, halkan felnevetek. A humor, ugye... Aztán megölel, és nekem közben összeszorul a torkom. De amikor elenged, melegen mosolygok rá, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Pedig... semmi sincs rendben.
- Oké
Míg kimegy a konyhába, én a gardrób szekrényt túrom fel. Kezdetben még csak nem is csinálom lelkesedéssel, az egésztől elment a kedvem, kattog az agyam. Szívesebben csinálnám vissza, hallgatnék az egészről, hogy úgy legyen, mint azelőtt. Aztán történik valami... és elkezdek magamban nevetni. Tisztára hülye vagyok. Őrült. Úristen! Mire Sebastian jelzi, hogy készen van, már én is kész vagyok. Nem egy, hanem két garnitúra női ruci van a kanapén.
- Benne vagy egy oltári hülyeségben?- kacsintok rá.





_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Vas. Dec. 13 2015, 23:01

Na igen, nem erre számítottam ma. És én még attól féltem Elee miatt fog esetleg távolságot tartani, de nem. Saját hülyeségem okozza a vesztem, hogy vonzz engem mint a mágnes és ellen sem akarok állni. De miért is akarnék? Én nem értem bűnösnek szeretni őt, másképp is mint amúgy szokás de mások vagyunk. Tiszteletben tartom amit kér, de ebben segítenie kell. Neki is meg kell értenie, kis lépéssel nem megyünk semmire, mert simán berántjuk egymást. A nagyobb fáj, de majd hozzászokom. Ő gondolom könnyebben, mert nyugodtabb lesz, nem csinál olyat, amit nem akar. Inkább ez, minthogy megbántsam, hát tudja jól!
A kajával kapcsolatban meggyőzöm, hogy én alkalmasabb vagyok a feladatra, és míg elvagyok a kajakészítéssel (kicsit ferdék a szeletek, egyenletlen van elkenve a vaj, ilyesmi, hát ittam na) addig ő ruhát kotor elő, nőit. Ha már érdekelte, milyen vagyok nőként...
-Hm? Persze. Ismersz. - Mosolygok rá, bár értetlen nézem mit akar, nézem a ruhákat is, miket szedett elő. Hajjaj, remélem magassarkú nincs, abban zakózni fogok! A tálcát lerakom az asztalra, bekapok egy darab sajtot a számba, várom vázolja mi lesz az ökörködés tárgya. Lehet át akar menni a szomszédba cukorért? Hah! Én nem vagyok elég nőies ehhez attól tartok de ám legyen, bármit is akar!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Hétf. Dec. 14 2015, 00:15

Nem tudom visszaidézni, hogy is jutottunk idáig. Sokat ittam, kissé kótyagos a fejem... Bakker. Nem szabad innom.
Kavarognak a gondolataim (és egy kicsit a gyomrom is), a veszteség érzése kerülget és félek. Először Amelia, most meg ez... Pedig korábban azt hittem, nem lesz senki és semmi, ami éket verhetne közénk. Ez vajon az? Más lesz minden, mint ezelőtt? Miért félek, hogy rosszabb lesz, kevesebb?
Épp a gardróbban matatok, a női ruhákat kotrom elő (azóta sem volt rajtam egy se, hogy Sebastiannak beöltöztem), és közben pokoli ötlet jut eszembe. Mi lenne, ha nem csak ő öltözne be, hanem én is? Ha ma este nem egymás agyát húznánk halálig? Röhögök, tagadón rázom a fejem, kész vagyok. És nagyon hülye.
Sebastian megjelenik egy tálcával, ő maga sajtot rágcsál, úgy nézek rá, mint aki már elképzelte, miképp fog végződni ez az éjszaka. Az biztos, hogy sosem felejtjük majd el. De terveim szerint nem keserűen gondolunk majd vissza.
- Beöltözöl. Beöltözök én is...- hagyok egy kis hatásszünetet- ... aztán kiruccanunk.
Mint aki elvégezte a maga feladatát, nekiesek enni, ledobva magam a kanapéra. Pedig ha belemegy, az igazi meló csak azután jön. Felületesek nem lehetünk!

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Hétf. Dec. 14 2015, 00:48

-Ó a fenébe is... ismerlek! - Röhögök, sejtettem, kivisz, bár azt nem, sorstársam is lesz. Tény, így jobb, bár lettem volna a csaja, komolyan! Nevetve veszek el egy szendvicset, eszem én is, közben pár falat között "duzzogok".
-De te rutinosabb vagy! Én aztán semmihez sem értek, menni sem tudok úgy! Meg kell mutatnod, ki kell csinosítanod ám! Nehogy már ne legyek olyan szép mint te! - Röhögök, hagy legyek már hiú! Aztán nézegetem a ruhákat is.
-Melyik az enyém? Van cipőd nekem is akkor? - Ez sem mellékes, amúgy. -Mellet is kapok? - Röhögök, az kell, kéne, úgy lenne az igazi!
De ha ettünk hagyom hogy segítsen, bár nem vágytam nőnek lenni, de így poén lesz, úgy érzem.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Hétf. Dec. 14 2015, 01:12

Az ötletemen kapásból röhög. Jó kezdet! Ez éppen olyan, mint amikor más hülyeségen törtük közösen a fejünk.
Tömjük a fejünket, mintha ezzel merítenénk bátorságot (pedig azt a hatást már elérte a pia)
- Te sokkal szebb vagy, mint én...- mondom neki, és megérintem a haját- tetszik a sűrű, sötét hajad, a rakoncátlan hullámok benne..., ah- elhallgatok. Nem folytatom, pedig tudnám, de attól tartok, ez megint oda vezetne, hogy elérzékenyülünk vagy olyan területre tévednénk, ami... fájdalmas.
- Nem kell feltétlenül tűsarkúban menni. A teletalpú cipő egész kényelmes! Hányas a lábad? - ha nincs megfelelő méretű cipőm, kútba eshet az egész.
Aztán egyre hangosabban nevetek, hogy melleket akar magának.
- Mekkorát akarsz, hm?
A sötét haja miatt neki adom a sötétebb garnitúrát: fekete koktélruha, lilával és sárgával szövött, hosszú, fekete blézerkabát (remélem, valami ilyesmi a neve. Ruházkodásban sosem voltam jó).
Választok neki egy sportmelltartót, abba sok tömítés is belefér (ha éppen az tetszik neki), aztán odaadom neki a ruhát, bújjon bele.
- Gyere, teszünk rád némi sminket- hívom nevetve, de már úgy röhögök, fáj a hasam. Közben már én is elkezdtem öltözni. Az én ruhám kissé színesebb, de hát Johannáról "köztudott", hogy exhibicionista.


_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Hétf. Dec. 14 2015, 01:29

Röhögök, hogy nem tudom hogyan kéne nőiesnek lennem, ami nem mű, hanem normális és hihető, de mikor közli szebb vagyok, ecseteli, hogy szereti a hajam, hát... kicsit elnyílik az ajkam úgy nézek rá. Mosolyogva fordulok a kaja felé inkább.
-Kösz... legalább paróka nem kell majd, hm? - Mondok inkább csak ennyit mert ez a sokkal szebb vagy mint én még a végén pírt csal az arcomra, de komolyan. Bennem a vágy, ha még magam is elől is rejtegetem, hogy szeretnék tetszeni neki, mert ő tetszik nekem. Igaz, férfiként jobban, mint nőként, de nőként is tudott hiteles lenni, ugye.
-Jah, az jó lenne, talán nem töröm ki a nyakam. 43-as. Van akkora cipőd? - Jó kérdés...
-Kisebbet, de formásat, ha már azt szeretem! Amelia méretei már nagyok lennének nekem. - Nevetek, majd odaadja a ruhát, húha... a melltartó meg... basszus én csak leszedtem a lányokról! Csak onnan tudom hogyan kell felvenni, hogy láttam, de... haha.
Ha van valami, amivel kitömhetem, adok neki egy kis formát úgy jobb lesz, talán nőiesebb leszek tőle. A ruha maga rám jön, bár fura kissé, más a szabása mint a férfi ruháknak, mily meglepő.
-Ne röhögj már ki, milyen izé vagy már! - Röhögök én is, de követem, hagyom hogy sminkeljen. Én úgy sem értek hozzá.
-Ó Johanna édes, olyan régen láttalak! - Vigyorgok nagyon. Mikor a szemem húzza ki azt megkönnyezem, nem vagyok hozzászokva, fiatalon egyszer kétszer a rocker korszakban megtörtént, de azóta nem. A szájfény vagy rúzs viszont tetszik, érzékien nyitom el neki az ajkaim, mert élvezem az érzést, ahogy simítja a szám a hűvös anyag. A szemhéjam ha kifesti az szinte semmiség, a púdertől igyekszem nem tüsszenteni, de ha megvagyok biztos belenézek a tükörbe. És meglepődöm, mert rá kell jöjjek... nem vagyok elég markánsan férfias, hogy ne lehessen nőnek nézni, főleg ha nem nappal van, hanem éjszaka.
-Na és... ha te Johanna vagy, én ki vagyok? - Ahhoz hogy nőnek higgyem magam, akár csak estére is, nem lehetek Sebastian, evidens. De akkor ki legyek? Elszakadok közben a tükörtől és a nőies képmásomtól.
-Csókálló a rúzs, ugye édes? - Dobok egy csókot kacsintva, lágyabb hangon megszólalva, nevetve aztán. Csak Amelia ne lásson így, kiábrándul belőlem, hogy nem vagyok elég férfias!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Hétf. Dec. 14 2015, 01:54

Örülök, hogy Sebastian rögtön benne van a buliban. Nem gond kimondani, hogy helyesnek tartom. A haja igazán szexi, tetszik, hogy hullámos és sötét.
- Paróka valóban nem kell, de egy kicsit át kell fésülni a hajad, a választékod oldalt legyen, kissé hulljon az arcodba, hogy sejtelmesebb legyél...- folytatom, bár elfordította az arcát.
- Minő véletlen... Van 43-as női cipőm- magamnak vettem (Johannának), hátha egyszer még szükség lesz rá.
Elő is kapom az említett lábbelit, láthatja, hogy nem vészes a cucc. Az enyém szörnyűségesebb, de eleget gyakoroltam tűsarkúban, szóval..., kibírom ma este is.
A melltartóval aztán bíbelődünk kicsit. Ahhoz, hogy szép is legyen, formás is, egy pár zokni kevés, kettő meg sok... Szóval a zokni mellé adok neki némi zsebkendőt is (vattám nincs).
Folyamatosan röhögünk, egymáson, magunkon. Csak legyintek, amikor leszól; ő ugyanúgy röhög, ahogy én.
- Nem tudom, válassz magadnak nevet, Bébi- kacsintok rá. A Johannát én is magamnak találtam ki. De hogy honnan jott? Már nem tudom.
Az enyém nagyobb lesz, kb. mint Ameliáé, (ha már Sebastiannak bejön). Egy tarka ruhát veszek fel és harisnyát (most nincs idő borotválni). Kimegyünk aztán a fürdőbe, és előszedem a sminkcuccot, ami hónapok óta most veszek elő először. Kissé poros, de a minősége semmit sem változott. Használni nem nehéz.
Kisminkelem: kihúzom a szemét, kifestem a szemhéját, pírt teszek az arcára, szájfényt az ajkaira. Megnevettet, ahogy tartja az ajkait. Igazából érzéki, ahogy elnyílik, ha ezt csinálja, tuti felszed estére valakit. Megnézi magát a tükörben, pedig még nem vagyok kész vele, és látom, ahogy magára csodálkozik.
- Várj még, hátra van a szempillaspirál és a hajad...- ha engedi (és nem sírja szét), megcsinálom azt is. A haját jobb oldalra fésülöm, kissé megtupírozva, hogy többnek hasson és szétcsússzanak a fürtjei. Most már valóban kész...
Amikor csókot dob, elnevetem magam, de őszintén vallok neki.
- Gyönyörű vagy. Inkább lennék férfi ma este, hogy te lehess a nőm!

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Hétf. Dec. 14 2015, 02:09

-Sejtelmesebb, wúw! Oldalt.. sosem fésültem oldalt... meg sem fogom ismerni magam! - Nevetek, de komolyan, sokat számít ha másképp van elválasztva ez tény.
-akkor nem borult a terv! - Gondoltam hogy hasonló a lábméretünk, de nem voltam teljesen biztos benne. Előszedi az említett darabot, furcsa lesz, de talán holnap is tudok majd menni, ha nem lesz már rajtam.
Elbíbelődünk a mellemmel, Josh jobban látja, segít. Néha felsandítok rá, mennyire beteg már ez! De szórakoztató, ebben igaza volt.
-Jó, átgondolom! - Már a nevem, újjászületésem dicső vagy épp dicstelen pillanata ez, kell egy név. Míg keneget és sminkel agyalok.
Megnézem magam, de ez durva... azt mondja ráadásul, nem vagyok kész. Jah, szempillaspirál, van ilyen is a világon, tényleg. Meg a hajam, sosem csinálok vele sok mindent, bár nem szokatlan, hogy hozzányúlnak frizura ügyben, Violet is szereti macerálni, mikor épp teheti. Mikor kész vagyok dobok neki egy csókot, nevetek.
A szavaira elpirulok, mosolygok. Félek valóban lányos hatást keltek, ahogy lesütöm a szemem is, de bele sem gondolok.
-Ha akarod... legalább más nem szed fel! - Nevetek kicsit, ahogy neki jobban esik, Johannával is szívesen megyek kimozdulni, de Josh párjaként sem jönnék zavarba.
Újra megnézem magam, de basszus... nagyjából a pocsolya barna szemem maradt, ami ismerős, bár a sminktől vagy a ruhától kapott némi zöldes árnyalatot, vagy nem tudom, mintha nem is én lennék, óvatosan érintem az arcom. Ijesztő hogy egy kis smink mire képes!
-Mit szólsz a Lilyhez? Az egyszerű... a Sebastiannak nincs nagyon női párja tudtommal, de nem is baj, ha nem hasonlít. Hm? - Mosolygok rá, nevetek, úristen. Szokom még a cipőt, a ruhát, a hajam... az arcomon a smink érzését.
-Nos hova megyünk, mi lesz a program szervező úrhölgy? - Vigyorgok, érdekel az is hogy dönt, hogy jön velem, nőként vagy férfiként, nekem mindkettő buli lesz.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Hétf. Dec. 14 2015, 05:27

- Hát ez a cél... Hogy más legyél...- nézek rá, aztán másfelé. A haját annyiszor fésülgettem már, hogy szinte minden tincsét ismerem.
Bár az én lábam kisebb, és női cipőből nehéz volt nagy méretet találni, a 43-as méretet találtam kényelmesnek. Csöppet sem néztek furán rám a boltban, amikor végigsétáltam a cipellőben a szőnyegen, de úgy éreztem, kényelmesnek kell lennie; ha már pénzt adok ki rá, legyen használható. Remélem azonban, hogy Sebastian lábfeje anatómiailag keskenyebb, mint az enyém, és akkor az ő lábára is passzolni fog.
Szórakoztató a melltartóját tömni. Van bennem elég alkohol ahhoz, hogy "kiélvezzem" a helyzetet: játszom a melleivel, ahogy a sajátjaimmal is, körbesimogatva domborulatait. (Nem mintha lehetne érezni belőle bármit is). Az eredmény azonban fenomenális, amikor felveszi rá a fekete rucit, tökéletesen domborodik, ahol kell.
Félig már én is női ruhában, őt sminkelve a fürdőszobában, ahogy lépésről-lépésre változik "nővé", egyre inkább vetném el az ötletet, hogy én is nő legyek. Olyan jól néz ki, szívesebben lennék a kísérője, a "pasija", hogy biztos nyugtunk legyen. Ugyanis Sebastian olyan vonzó nő lett, hogy lefogadom, egy tucatnyi pasi kéri el még ma éjjel a telefonszámát. Sebastian is hasonló véleményen lehet, érzi, hogy vonzó lett (és férfi szemmel látja magát, nem igaz?)
A választott név miatt nem vagyok elégedett, átgondolom, mielőtt szólnék, de nem rejtem véka alá a véleményemet.
- Kérhetek valamit? Mondanál nekem francia lányneveket? - kicsit hunyorgok rá. Gondolkodom. A Lily valóban egyszerű név, és nem illik Sebastian női változatának. Bár Sebastian nem francia, hanem angol, a megjelenése nem tipikus, pláne így. Inkább tűnik... Miért ne lehetne éppen francia?
Sebastian tovább tapogatja magát, mintha nem hinné el, hogy amit a tükörben lát, az saját maga.
- Hé, ezt ne csináld, kezdhetem előlről...- ismét teszek rá egy kis púdert, aztán lefújom róla, hogy ne zavarja..., aztán a haját belehúzom kissé az arcába- Amindenit...
Egy darabig még nézem őt, ahogy tipeg-topog, aztán nekidőlve az ajtófélfának, megkérdezem:
- Menjünk csendesebb helyre. Nem a feltűnés a lényeg, hanem a... szórakozás, nem igaz?- nézek rá, kérdőn, azt mérlegelve, vajon mi jár a fejében. Mi lenne az igazi szórakozás? Bolondozni egymással vagy másokat bolondítani?
- Tényleg nem bánod, ha férfiként megyek?
Semeddig sem tart levetkőzni megint, és felöltözni úgy, mint máskor (vagy ha randira megyek). Elvégre lehetne ez egy randi.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Hétf. Dec. 14 2015, 19:37

-Tény, tény... - Igen, persze, az a cél, de attól még furcsa lesz.
A cipő szerencsére jó lesz, legalábbis egy estét el leszek benne, megtartani nem óhajtom. A melltartóm igazgatni már viccesebb, méregetjük mindketten, igazgatjuk, mikor pedig jónak ítéljük felveszem a ruhát és pont illik erre a méretre. Azután sminkel ki és csinálja meg a hajam, az az igazi munka, de Josh eleget gyakorolhatott magán, mert velem is relatív hamar végez.
Rácsodálkozom, hogy igazából így, kisminkelve még el is megyek nőnek, főleg, hogy a hajam az én hajam, nem paróka.
Mivel kell egy név javaslok egyet, de úgy érzem nem tetszik neki, francia nevet szeretne nekem.
-Persze... Céline (Szelín), Océane (Ószéán), Céleste (Széleszt)... vagy a Solange (Szolanzs) az egyik kedvencem. Jó a hangzása. Tetszik valamelyik ma chérie? - Mosolygok rá, ha szeretné, lehetek francia nő.
De közben csak rá kell csodálkozzak, hogy én nézek vissza magamra a tükörből, de ahogy hozzáérek az arcomhoz, már rám szól.
-Ahh, porcelán baba leszek? - Sóhajtom, de tűröm, hogy összeporozzon újra.
Mosolygok, hogy úgy látom, jó leszek így, akkor veti fel, lenne a kísérőm is akár, nem bánom, a programról kérdezem.
-Persze. Kérdés hogyan akarsz szórakozni? Táncoljunk, sétáljunk, vásároljunk... mit szeretnél? - Bármit lehet. Amit csak akar, elvégre ha már kimegyek így az utcára mindegy, nem de?
-Nem. De akkor csípd ki magad ám! Nem randizom slamp férfiakkal! - Nevetek, de próbálom szokni, hogy lágyítsam a hangom. Meg kell szokni, nem szoktam így beszélni.
Ha valóban átöltözik, megkérdem van-e táskája, már női, akkor abba átpakolom a cuccaim, vigyázva az arcomra, ne kapjon szívrohamot.
-Ha már te vagy a férfi, csinálj nekem programot! Szédíts el! - Nevetek, ennyi előnye legyen már a dolognak, elég arra koncentrálnom, hogy nő vagyok, másra nem is igen futja. De ha nekiindulunk, belé karolok és hagyom magam vezetni. Érdekel ő mit vesz fel, miben visz el.
-Na és kid vagyok? - Érdeklődöm meg, lehet nem barátnő feelinget akar, hanem testvérit, akármit. Úgy kell viselkednem, ugye.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Szer. Dec. 16 2015, 22:41

Sebastian átalakítása egész jól sikerül. Egész jól? Gyenge kifejezés, bombasztikus! Nem csak nekem tetszik, ő magának is. A hátsójával sosem volt gond, és ahogy a magassarkúba belebújik, még szebben domborodik (ahogy és ahol kell). A blézer pedig előnyösen takarni fog ott, ahol nem kéne domborodnia...
- Solange- ízlelgetem a nevet, aztán elmosolyodom- Azt hiszem, ez jó lesz! Illik hozzád...- mosolygok vissza rá.
Leheletnyi púdert teszek rá, és ahogy tapogatja magát, szét is keni. Sebaj, megigazítom, és leheletnyi krémmel rögzítem. (fogalma sincs, a nőknél hogy marad fent a smink)
- Legalábbis érinthetetlen...- de ez részemről inkább bók. Fogalmam sincs, érti-e.
Rácsodálkozik újra magára, és végig mérem én is. Szeretnék a barátja lenni, nem a barátnője, kicsit villogni vele. Az ötlet nem borzasztja el, mindjárt veszi is a lapot, programokat javasol, mit lehetne csinálni.
- Hosszú sétára nem kényszerítenélek ebben a cipőben...- szó-szó, bármennyire tűnjön kényelmesnek, hosszú távon szokatlan lehet a magasított sarok, főleg, mert nincs hozzászokva- Inkább üljünk be valahova: egy kávézóba, egy bárba vagy valami hasonló, hangulatos helyre...- javaslom kissé félre billentett fejjel. Azon gondolkodom, szőhetnénk sztorit is a kiruccanásunk köré.
Csak nevetek, ahogy veszi a lapot, és azt mondja, nem randizik slampos pasikkal. Ki kell tegyek magamért!
- Gyere, akkor segíts olyan holmit keresni, amiben tetszem neked, Solange, drágám!- nevetek, mert a hangja furcsán cseng.
Közösen választunk valamit, hajlok az ízlésére, bármit hajlandó vagyok felvenni, amit ajánl. Aztán kerítek neki egy retikült. Fekete, lapos, egyszerű, mégis elegáns. Amilyen ő.
Elnevetem, ahogy beszól. Kicsit elgondolkodom, vajon hova vezet, ha "elszédítem", de azt hiszem, megint a saját vermembe estem bele, hiszen az ötlet, hogy ő nő legyen, én meg férfi, az enyém. Az ajkamba harapok, aztán bólintok.
Hamar elkészülök, gyorsan kicsinosítom magam. A karomat nyújtom neki, úgy hagyjuk el a házat. Hívtam taxit. Azzal az alkoholmennyiséggel, ami a véremben csörgedezik, valószínűleg az őrsön kötnék ki, ha elkapna egy zsaru.
- Legyen ez egy x-ik randi... Nem az első, már jól ismerjük egymást, de a kapcsolatunk még... hogyismondjam... plátói. Mondjuk, neked van egy komoly udvarlód, legalábbis régóta jártok, de ő Franciaországban él, és te most ... Miért vagy itt, Solange? - tegyen ő is valamit a sztorihoz, aztán majd alakítjuk a sorsunk...

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Szer. Dec. 16 2015, 23:05

-Örülök, ha találtam olyat, ami tetszik! - Mosolygok, szóval Solange leszek ma este. Wow.
-Az nem jó, de majd fogdosom a kezed, azt szabad nem? - Vigyorgok, nem értettem az utalást, csak annyit: ne kend el kisanyám! EHhehee.
-Igazán rendes fickó vagy te Joshua! - Nevetek a hosszú séta miatt, való igaz, estére meghalnék benne, de max levenném...
-Jól van. Menjünk, igyunk valamit. - Kacsintok rá, belőlem már a pia java kiment, kiröhögtem, ihatok megint. Mértékkel, mert amúgy nincs lányos hangom hálistennek.
-Ah, vannak ötleteim mon amie... - Vigyorgok, uhm, nem lesz nehéz dolgom, hát amúgy is tetszik nekem de sss. Ha engedi kap egy klassz farmert, egy szexi fekete inget és valami kellemes parfümöt vagy arc szeszt.
A kis női táskacsodába bepakolva elindulunk, ha úgy ítéli meg van valami kis sál és kell, hogy férfi mivoltom egyetlen feltűnő jelét, Ádám csutkám elrejtsem, megteszem.
Fura belékarolni, de nem idegen érzés Igaz, mindig én adom a karom, de legalább átélem milyen is ez.
-Plátói? Elcsavartad a fejem, de egy éjszakára nem adom ám magam. Amúgy is várnak odahaza. Üzleti ügyben jöttem, itt maradok még egy ideig, csak aztán mehetek haza. Nem ismerek senkit, te felajánlottad szolgálataid... ejj, vajon maradásra bírsz? Vagy haza fogok menni? Az izgalmas amerikai férfi és az amerikai álom, hmm, mennyi igaz a mesékből? - Somolygok, kuncogok, lágyabb hangon ecsetelem neki, nem is szólalok már meg direkt a sajátomon. Nézzük mi sül ki az egészből.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Csüt. Dec. 17 2015, 12:47

- Úgy értettem, mások számára vagy tiltott gyümölcs...- persze, ha ő másképp akarja, nem szólok bele, bár én szeretnék vele lenni, nem vitás.
Elkezdünk tervezgetni, mit is csináljunk este (és éjjel). A lábát kímélném (egy picit. Lehet, hogy még megtáncoltatom ma éjjel, de pszt!) Így csak somolygok azon, rendes fickó lennék, mert hát honnan is tudhatná, miféle szándékaim vannak? Csendesben fogunk őrültködni, nem látványosan. Legalábbis ez a terv. Hogy mi lesz belőle? Ha Sebastiannal (pardon, Solange-val) vagyok, sosem lehet tudni. A piálás belefér, lassan az én fejem is tiszta már, noha a képzeletem időnként elragad. De most vessen rám követ, aki csodálkozik!
Segít öltözködni: hanyag eleganciát tükrözök, amikor kész vagyok. Lezser és egyszerű, egy kicsit alulöltözött (hozzá képest), de a sztoriba illik, amit kitaláltunk. Ő francia úrihölgy, én csak egy amerikai srác vagyok, még csak nem is ismerjük egymást régóta, és engem lepett meg a legjobban, hogy igent mondott a randira... (Hiszen komoly barátja van!) És ez már nem is az első... (a sztorink szerint)
Hívok taxit, nem lenne okos ötlet ittasan vezetni, lebukni. Igazoltatás, szonda, személyazonosítás... Még a végén Sebastiannak is baja kerekedik a törvénnyel egy hülye húzás miatt. Csak hogy gyakoroljunk (vagy amúgy is) a karom nyújtom neki, míg kilibbenünk a házból. Solange légiesen lépked, nem is tűnik úgy, kényelmetlenül érezné magát a női cipőben.
- Ej, nagyon jól csinálod, szinte irigy vagyok!- én összevissza binyegtem, mire megtanultam, hogyan is kell menni az effajta topánkában.
És a hangja! Odavagyok, ahogy elváltoztatja, meglágyítja. Igazán visszafogott, de abszolút hihető, hogy eredeti. A sztorimat kiegészíti. Nevet rajtam, de nem mond ellent, színezi tovább a mesét.
- Plátói, mert tudatában vagyok, erkölcsös lány vagy, ráadásul elkötelezett, így csak sóvárgok utánad, de biztosra veszem, nem leszel az enyém...- ecsetelem neki, hogyan is képzeltem ezt. Elvégre udvarolhatok, azt szabad, csak éppen beteljesedni nem fog a szerelem soha (könnyű eljátszani, ha nagyon nem is kell megjátszani).
Megérkezik a taxi, udvariasan nyitom ki előtte az ajtót, segítek neki beülni, aztán beülök én is a másik oldalról. A belvárosba vitetem magunkat egy közismert, jó hírű bárba, ahol félhomály, halk zene és szeparált boxok várják a turbékoló párokat. A kocsiban visszafogottak vagyunk, igyekszem komoly maradni. És hogy ne legyek teljesen kuka, a város nevezetességeiről beszélek Solange-nak, mintha először járna itt, hogy a sofőr figyelmét eltereljem. Nagyon kukkol ugyanis.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Csüt. Dec. 17 2015, 20:28

-Oh... hát ez alap, csak neked vagyok Solange, más hagyjon békén! A tied vagyok! - Vigyorgok, de komolyan, durva lenne, ha valaki kikezdene velem, lenni neki pofára esés, ha a saját hangomon mondanám hogy sorry.
A szándékok... ami azt illeti, eldőlt már rögtön a legelején hogyan végződik majd az este, szobára kell hoznia, nincs mese, így haza nem mehetek! Itt alszom, nála, ha nem is vele, szóval ehhehe.
A kitalált sztorival sincs gondom, elvégre Josh mint udvarló? Rosszul nem járhatok! A cipő maga mivel illeszkedik a lábamra, telitalpú, eleve kisebbeket lépek, ösztönösen, így nem megterhelő, tudom tartani a tempót. Szokatlan, de nem elviselhetetlen, a "tangapapucs" óta én azt mondom annál semmi sem lehet kényelmetlenebb.
-Mert okosan csinálom! Amelia is mindig olyan aprókat lépked, már értem miért! - Nevetek, lágyan, kezdem egyre normálisabbnak érezni, már a helyzethez mérten.
-Hááát, nem egyszerű meghódítani engem! Nem lehetetlen, de nem könnyű. - Somolygok rá, ha ügyesen csinálja miért ne? De akkor legyen ügyes, adjon bele mindent! Érdekel milyen az, nagyon is!
A segítséget elfogadom, ez a szűk szoknya nem semmi... de beülünk, bemond egy címet, nézelődöm. Közel ülök, de nem érek hozzá, ölemben a kezeimmel figyelem az elsuhanó esti fényeket. Nagyon szerep hű akar lenni, mert mesél a városról. Nem bánom, csak három éve lakom itt, mindig lehet újat mondani.
A sofőr sokszor pillant hátra a tükör segítségével, néha direkt "szemezek" vele egy sort, jelezve látom ám. De Joshra mosolyogva tekintek, bólogatok pár aprót, visszakérdezek francia akcentussal, ami nem nehéz, tudom milyen az. Pár alap szót, amit Josh is ért beleszövök, mint az igen, köszönöm, szép, rendben. Érdekelne vajon azért néz a pasi, mert tudja, hogy férfi vagyok, vagy mert nem bírja eldönteni? Igyekszem nem zavarba jönni a gondolatra mennyire nyilvánvaló tény, hogy férfi vagyok női ruhában.
De nem is ezt lesz nehéz megszokni... hát basszus most mindent Josh fog fizetni! Hogy fogom én ezt lenyelni? Ú, feszengek is mikor Josh fizet a taxisnak az út végén, bár remélem azt hiszik a randi miatt vagyok ideges. Mikor már ketten vagyunk oda is hajolok a füléhez, lágy, érzéki hangon duruzsolva, mintha flörtölnék.
-Ugye tudod, hogy legközelebb egy szót nem szólva kell tűrnöd, hogy mindent én fizessek... mon amie. - Hajolok vissza és kisimítok egy ráncot a szoknyámon, majd belekarolok megint, vezessen. Fene belé, ő tutira tudta, hogy most aztán nem szólhatok ezért!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Pént. Dec. 18 2015, 21:07

- Lehet, hogy neked az, de lefogadom, lesz kéretlen rajongód!- udvarlok neki újra. Hát tényleg jól néz ki, ő is érzi, látja, nem?
Nos, ha valaki ráakaszkodna, és Seb.. Solange-nak nem sikerülne rövid úton lekoptatnia (eszembe nem jut, hogy majd az eredeti hangját veti be ehhez), hát belőlem is elő lehet hozni az ördögöt, azt mondom. Ne adja Isten!
Mindazok után, ami ma történt közöttünk, egy kikapcsolódós-őrültködős estét tervezek, sok nevetéssel. Kell, hogy nevessünk, hogy kicsit oldódjon a feszültség kettőnk között, ami most úgy feszül közénk, mint egy láthatatlan lepel. Nem áttörhetetlen, nem legyőzhetetlen, de zavaró. Mintha nem látnám, nem érezném rendesen.
A beöltözéssel és a sminkeléssel gyorsan megvagyunk, a szerepéhez gyorsan alkalmazkodik, már a hangját is elváltoztatja, külön örömöt szerzve, hogy ő is "komolyan" veszi az egészet. Apró titkokat is elárul, hogyan lehet pl. női cipőben ügyesen mászkálni.
- Aha! Túl nagyot lépni nem is lehet!- nevetgélek. Egyszerűen szexi, ahogy lép, meg kell néznem jobban is.
Meg kell magyaráznom, mire gondolok a plátói kapcsolatunk kapcsán (némiképp lefesti a valós helyzetet), de ő nemhogy helyeselne, hanem arra biztat, próbálkozzak. Fürkészve figyelem: komolyan gondolja? Legyen játék? Vegyük így? Nem lesz ... nehéz; neki, nekem? Rábólintok, kissé elpirulva.
- Ám legyen...
Talán érdekli, milyen vagyok, ha egy lánynak udvarlok (s majd kitanít, mit csinálok rosszul. Hisz valamit rosszul csinálok...) A taxiba már úgy segítem be, mint férfi ismerőse, és az út alatt a városról beszélek neki, részben, hogy a sofőr figyelmét eltereljem, részben Sebasatianét. Kissé feszeng (ő is észrevette a taxis pillantásait, össze is akasztotta vele a pillantását). A kezembe veszem a kezét, a számhoz emelem, finoman megpuszilom. Nevetgélek, ahogy akcentussal és francia szavakkal válaszol.
- Tudom, hogy nem kedveled a rámenős pasikat, de tudod te, milyen eszméletlenül szexi a hagod? Egyáltalán, milyen kívánatos vagy? Két perc alatt a sofőrünket is az ujjad köré tudtad csavarni...- kérdezem és megszorítom finoman a kezét. Apró (és udvarias) jelzés a sofőrnek, hogy észrevettem ám az érdeklődését (és visszafoghatná magát)
Aztán, amikor megállunk, kisegítem Solange-t a kocsiból, és kifizetem a taxist. Egy pillanatra a szemébe fúrom a szemem, mint aki rosszallja, hogy megbámulták a partnernőjét. Jobb ez, mintha vitáznék vele.
- Jaj, hagyd már, csak élvezd, ami történik veled!- intem le finoman, hagyja már az anyagiakat, semmit nem számít. Ha férfiként jöttünk volna el, akkor se sajnálnám rá költeni.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Pént. Dec. 18 2015, 21:54

-Pfff... kétlem! - Nevetek, annyira nem vagyok nőies meg szép, vagy igen? Pár ittas férfi bizonyosan megtalál, de azok kit nem? Igazgatok a hajamon, a fülem mögé tűröm, nem hiszem, hogy fel akarnának szedni. Különben is, ott lesz velem Josh!
-Nem, vagyis de, de akkor szerintem eltaknyolsz... vagy nem tudom, de én ebben el sem bírnám képzelni, kicsit olyan érzés, mintha naaaaagyon pisilnem kéne! - Röhögök, máskor nem zárom ennyire a lábaim, de remélem a nők nem ezt érzik mindig, mert az kényelmetlen!
Vigyorgok, el is pirul, vagy nem? Már azon, hogy próbáljon "felszedni", de hát ha randi, akkor ez is a cél nem? Érdekel hogyan udvarol, kicsit átélhetem, akkor miért ne? Izgalmasan hangzik.
A taxiban már érződik rajtam némi zavar, de csak mert annyira néznek, elpirulok önkéntelen, mikor Josh megcsókolja a kezem. Jaj mi van, ha tudják férfi vagyok és rájönnek, egy férfi kezét csókolgatja! Joshnak nem akarok én rosszat... De hogy oldjam saját feszültségem és jobban elhiggyem, nő vagyok, franciának gondolom magam, francia nőnek, így akképp is válaszolgatok, ez valamelyest megnyugtat, mert otthonos.
-Mi? Dehogy! Hmm... szeretik a hangom, de hogy szexi legyen! Zavarba hozol... - Nevetek kicsit tényleg zavarba jőve, kívánatos vagyok így? Tényleg? Azért néz? Nem azért mert azt lesi mi az eredeti nemem? Férfiként szeretik a hangom, de nőiesítve is szexi lenne? Zavartan nézelődöm, úgy fest nem tudok még mit kezdeni a helyzettel, de próbálok erőt meríteni abból, hogy Josh ismer és mégis látja bennem a... nőt. Azaz most látja rajtam a nőt? Hogy is van ennek értelme? A lényeg, hogy megszorítom a kezét, ne engedje el, nekem ez most kell.
De legalább a taxis kevesebbet néz felénk, kiszállva igazítva a ruhám nem látom Josh harciasabb habitusát, csak realizálom, hogy most pénztárca ügyileg is nővé kell válnom és nem fizethetek.
-Ahh.. igyekszem. Csak... fura. - Vallom meg, de mit tagadjam, ha le is jön a pirosító sem gond, az izgalomtól ki vagyok pirulva. Félek nyilvánvaló, hogy mi van a lábam között vagy mi nincs és... jobban Joshba karolok, mikor belépünk a bárba. Szétnézek, itt még nem is jártam, olyan lehetek mint egy fruska, aki izgul a randin. Kéne egy cigi... Óh, ez jó ötlet! Az majd eltereli a figyelmem!
-Josh... nem mennénk ki a teraszra? Jól esne egy cigarette. - Mosolygok rá, kissé bizonytalan, nem bánná-e. Tudom, hogy ő nem dohányzik egyáltalán, de... nekem most kell, kevésbé lennék talán feszült, jó persze a pia is ellazít majd, de addig is. Valahogy úgy érzem mindenki engem néz és... huh. Lehet emberemre akadtam kihívások tekintetében? Vagy csak egyszerűen nem tudom elhinni hogy nőnek néznek...
Minden esetre ha igent mond, akkor kisétálok vele és az egyik asztalnál a retikülből nehézkesen (anyám ezek a feneketlen női táskák!) előhalászom a dobozt és kihúzok finomabb mozdulatokkal egy szálat és az öngyújtót, lassú mozdulatokkal meggyújtom és az asztalra teszem ami nem kell. Szívok egy mélyebbet és sóhajtva kifújom a füstöt a másik oldalra, mint ahol Josh ül. Kicsit hátrébb dőlök, óvatosan átemelem egyik lábam a másikon, keresek egy kényelmes pózt és kezdek megnyugodni, hogy nem lehetetlen ez, csak nyugi!
-Kitalálod, mi az ízlésem finom italok terén? - Somolygok rá hosszabbított pilláim mögül, elvégre sört most mégsem ihatok!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Pént. Dec. 18 2015, 22:47

Solange még mindig nem hiszi el teljesen, milyen szép lett... Mérföldekkel jobb, mint Johanna, hisz ő közönséges volt. Solange viszont egzotikus szépséggé lett!
- A hajad...- igazítom vissza a tincseit a füle mögül- hagyd az arcodban. Lágyítja az állad vonalát- nézem meg újra és újra. Nem először látom, ismerem minden görbületét.
Bólogatok, hogy eltaknyolnék, és felröhögök, amikor a pisilési ingert felemlíti.
- Ne már, tényleg? - ilyen tapasztalatom nem volt.
Aztán a humor heylét átveszi más: mintha színházban lennénk, legalábbis szerepet kéne játszani. Fura, hogy lelkileg könnyű beleélnem magam, noha a szerep, amibe beleéljük magunkat, adna lehetőséget... tenni bizonyos dolgokat, amiket máskor nem lehet. És annak ellenére, hogy megbeszéltük, távolságot tartunk, a szerep Sebastian számára is csábító(bb). Vajon tudja, hogy ennek következményei is lehetnek?
A taxiban visszafogott vagyok és udvarias, mindaddig, míg fel nem tűnik, hogy a taxis stíröli, és Solange is szemez vele. Férfi vagyok, és ő az én partnerem ma este, ezt mindkettőjükkel éreztetem. A kézcsók a mellettem ülőnek szól, a szavaim a sofőrnek. Utóbbi veszi a lapot, kevesebbet pillongat hátra. Jobban is teszi, ha az útra figyel. Solange pedig szabadkozik, ahogy egy finom lányhoz illik, és nincs kétségem affelől, hogy nem nehéz eljátszania ezt. Valóban zavarban van. A kezem is úgy szorongatja, mintha én lennék az egyetlen menedéke.
Az út további részében így zavartalanul beszélgethetünk, hétköznapi semmiségekről, a városról, a látnivalókról. A partnerem pedig hozza a francia nőt... Nagyon jól csinálja. El vagyok bűvölve és nagyon jól érzem magam. Sebastian hozza a szokott formáját, tuti, hogy jót szórakozunk ma!
- Szokjad, kedvesem- simítom meg az arcát, aztán nevetve hozzáteszem- Nyugi, nem megyek tönkre, mert kiruccanunk.
Kívülről olyan, mintha szerelmesen bújnánk össze, súgva-búgva, de kicsi az esélye, hogy bárki is minket nézne. Nem is azért csináljuk, hogy valamilyen benyomást tegyünk másokra, egyszerűen csak diskurálunk. Az más kérdés, hogy lerí rólunk, jó kapcsolatban vagyunk.
A bárban nincs tömeg, de néhányan megnéznek bennünket (inkább Solange-t), ahogy helyet keresve szétnézünk és beljebb nyomulunk. Ő ajánlja, hogy menjünk ki a teraszra, hogy rá tudjon gyújtani.
- Rendben- megcélzom az ajtót, és kivonulok vele. A helyiség légkondícionált, de a friss levegő lényegesen jobban esik, mint a benti. Talán szívesen is vagyok inkább a szabad ég alatt. Kevesebb a vizslató tekintet is, ami a partneremet pásztázza. Sok itt a férfi és kevés a nő...
Egy asztalhoz ülünk, és ő kiszolgálná magát, de mielőtt megtenné, a kezem a kezére teszem, mintha én adnék neki tüzet.
- Ne izgulj..., gyönyörű vagy és hiteles!- mosolygok rá, aztán kényelmesen dőlök hátra, le nem véve a szemem róla, mindenki számára tudtul adva, hogy ő az én barátnőm, el a szemekkel! (Csak a mazsolákat szerelem le ezzel a módszerrel)
- Nem tudom, hogy viszonyulsz a kevert italokhoz, viszont a fehér borról tudom, hogy szereted...- mondom, kissé hunyorogva. Akar vajon kísérletezni vagy marad egy már megszokott italnál? Megjelenik hamarosan egy pincér is, hogy felvegye a rendelést. Bármit válasszon is, kérek hozzá valami rágcsálnivalót is.
- Voltál már itt?- kérdezem (Sebastiantól), bár úgy nézett körbe, mintha nem ismerné a helyet. Valamiről trécselni kell, amíg fel nem oldódunk. Hazudnék, ha azt mondanám, én kevésbé vagyok ideges, mint ő.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Pént. Dec. 18 2015, 23:03

-Jó... de nem ígérek semmit, szokatlan, hogy nem érhetek az arcomhoz és a hajamhoz... - Nem bírok egész este erre figyelni majd szerintem. De maximum majd kiigazít.
-Hát én nem járok ennyire zárt lábakkal, de se a cipő, se a szoknya nem enged nagyobbat lépni... Mihez hasonlítsam? - Nevetek, nekem a pisilés jutott erről eszembe.
A taxiban Josh kisegít, bár másképp érzékeljük a sofőr kitüntető figyelmét. Hogy kinek volt igaza nekem rejtély, de könnyebb, hogy nem figyelnek már annyira.
-Ahh... szokom. - Adom be a derekam, nem gondolok ezzel most, bebeszélem magamnak, hogy legközelebb én viszem mindenhova, így kevésbé zavar. Na de őőőő bezzeg simogatja az arcom! Nem baj, jól esik, mosolygok is rá.
A bárban a teraszt szemelem ki, mert dohányozni szeretnék, szerencsére Joshnak nincs ellenére.
A rutinos mozdulatokat óvatosabban és vigyázóbban teszem meg, kezét adja, hogy könnyebben rágyújthassak, semmi szellő el ne fújja az aprócska lángot.
-Pff... Minden nőnek ezt mondod? - Kéretem magam, de megnyugtatnak igazából a szavai, ha kegyes hazugságok, ha igazak. Ahogy ráemelem a tekintetem, látom, hogy néz, én is nézem kicsit, szemem végigfut rajta. A randizó Joshua... és még ő nem hiszi el magáról hogy helyes, nem is értem.
-Piros pont. Szeretem a koktélokat is. - Teszem hozzá mosolyogva, szoktam azt is inni, ha táncolni megyek. Ráhagyom, hogy kérjen nekem valamit, kiélvezem, hogy most semmit nem kell csinálnom, "csak" nőnek lennem.
-Je ne suis pas. - Rázom a fejem, nem voltam még itt. -De tetszik, kellemes. Te mikor voltál itt? - Vagy kivel... Ki tudja, de úgy sejtem, párszor már járt itt.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Szomb. Dec. 19 2015, 00:29

- Nem baj, ha hozzáérsz, bár majd igazgatlak, mielőtt lelepleznéd magad- olyan automatikus néhány mozdulat, tudom én, mit jelent nőt játszani! Ráadásul neki lehetősége sem volt gyakorolni, én meg Johannával sem először csináltam. Mondjuk, amit a mamának játszottam, vicces volt.
- Értem, miről beszélsz. A lányok merevebben járnak, kihúzzák magukat, nekünk lazább a testtartásunk, nem annyira feszes a gáttájék...- kevésbé ér össza a lábunk, vagy hogy is fejezzem ki magam? Igazából sosem voltam nő, nem tudom, ők szándékosan préselik-e össze, vagy csinálják-e egyáltalán. Vagy csak tűnik úgy?
A taxiban már Solange-zsal beszélgetek, rázom le a sofőr kutakodó tekintetét. Neki szentelem magam, és egyre inkább élem magam a helyzetbe: udvarlok neki, mert igenis, tetszik nekem. Más kérdés, hogy van párja; jobbára az ő döntése úgyis, hogyan alakul az este.
Más kérdés, hogy az udvarlással olyasmi is együtt jár, hogy megfogom a kezét, megérintem őt, megsimogatom vagy átölelem... Annyit teszek, amennyit szabad, amíg rám nem szól, csap a kezemre, engedem, ahogy adja a helyzet, vagy ahogy az "ösztöneim" irányítanak. Látom benne Sebastiant, és etszik, hogy mégsem egészen ő az... Mintha helyére zökkennének a dolgok, van helyük azoknak az érzéseknek és vágyaknak, amik dúlnak bennem, ha úgy ér hozzám, ha úgy néz rám, vagy ha... csak egyszerűen velem van. Motoszkál bennem, amit mondott, hogy az én vágyaim generálják az övét. Ha én vagyok az oka annak, ami közöttünk feszültséget szült, lehetséges, hogy ez mégsem volt jó ötlet, mert csak hergeljük egymást, hiszen ha udvarlok neki (ami nem esik nehezemre) ő is reagálni fog, arra én és így tovább...
Kint ülünk le a teraszon. Rágyújt, beszélgetünk, évődünk.
- Valaki azt mondta, meg kell dicsérni a szépet. Újabban szoktam. Nem te vagy az első, és talán nem is az utolsó, akinek bókolok, de ha ezt teszem, őszintén teszem, nem valami célból, nem olyan amerikai ficsúr vagyok- a szemeibe nézek, elmerülve annak szép vonalában. Ha játék, ha nem, ugyanaz a Joshua vagyok, akit megismert másfél éve. (Másfél év! Hogy repül az idő!)
Felveti, kitalálom-e az ízlését, és úgy tűnik, az édeset is szereti (ha italról van szó. Amúgy nem édesszájú, ezt már jól tudom). Kezembe veszem az itallapot, hiszen azt kérte, válasszak én neki. Vannak képes illusztrációk is és leírás, mi micsoda, mi van benne.
Mire jön a pincér, rendelek is:
- Kérnék a hölgynek egy Mango Colada koktélt, magamnak pedig egy Johnny Walkert- aztán megegyezünk, hogy hoz még egy kis harapnivalót is: mogyorót, sós pálcikát, mandulát.
Míg elvan, Sebastiant kérdezem, járt már-e itt (Solange még nem, hisz Solange ma este született) Franciául válaszol (csak sejtem, hogy nemet mond), biztos csak akkor vagyok benne, amikor számomra érthető nyelvre vált. Vissza is kérdez (kis kíváncsi; látom ám a szemében a kérdést: kivel?)
- Amikor a Rómeó és Júlia castingja volt, néhány sráccal jöttünk el ide. Megünnepeltük a sikert...- mondom mosolyogva. Akkor ugyan söröztünk, de a hely megtetszett. És bevallom, nem gondoltam volna, hogy ennyire hangulatos is tud lenni. Biztos a társaság teszi.  (Vagy a mécses az asztalon)

//A képre nagyíts rá!- Azt szerettem volna ide bemásolni//

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Szomb. Dec. 19 2015, 00:47

-Jójójó... - Mosolygok rá, majd ő megoldja, ha elcseszném, még ez a szerencsém.
-Őőőő ja...? Nem tudom, csak érzem, hogy oda kell figyelnem. - Nevetek, ennyire sosem gondoltam bele, de nem is én vagyok a színész.
Jelenleg nem látok veszélyt ebben a játékban, mert eléggé leköt saját nőies mivoltom. Kell az érintése, kell hogy ne legyen messze, mert amúgy feszengenék. Színész sem vagyok, hogy természetes legyen, szerepet játszom, főleg nem nőit. De próbálkozom, annyira nem bonyolult, mert mivel nem ismer senki, mondhatom saját tapasztalataim, élményeim, emlékeim. A francia akcentus és beszéd pedig természetes nekem, brit angolom kell csak elnyomnom, de mivel feszült vagyok, az sem nehéz. Majd ha már nagyon otthonosan érzem magam megint Josh-sal, lehet előjön újra, addig nincs veszély.
A teraszon már elegánsan szívom a cigarettám, ugratom.
-A szépet szépen dicsérni is művészet. Érezni ha üres és ha mesterkélt, de annál természetesebben hat, ha őszinte. - Tudom, hogy nem játssza meg magát, nekem legalábbis nem, ha lány vagyok, ha fiú.
Játszunk, kérem rendeljen nekem italt, de felcsillan a szemem az ital nevére. Mangó, istenem, Joshua tényleg ismer... Somolygok is rá, hogy nah, jobban is jártam hogy ő választott, jobban tudja mi kell nekem mint én magam! (főleg Solange-ként. )
-Oh, je comprends, mon petit acteur! Meg is kellett ünnepelni! Párizsban is mindig imádtam az ilyen helyeket, az egyetem alatt előszeretettel ültem be egy könyvvel vagy egy barátnőmmel. Szerinted is romantikus Párizs? - Jut eszembe a kérdés, fel is teszem, újabb adag füstöt szabadjára engedve oldalra, majd lassan visszaemelve a tekintetem Joshra. Én szeretem, ha a lányok ezt csinálják, de hogy nálam működik-e, majd meglátjuk!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Szomb. Dec. 19 2015, 01:19

- Bízz magadban és bízz bennem is- mosolygok rá. Olyan édes, hogy komolyan veszi!
Elnevetgélünk azon, milyen érzés női cipőben és szűk szoknyában mozogni. Ha nem is találjuk ki, mi az igazság, talán közel járunk hozzá. De valószínűleg az anatomia is szerepet játszik, és nem csak a lágy szövet, hanem a csontozat is, fene tudja, én csak találgatok. Talán Ameliát kéne megkérdezni!
Nem tudom azt játszani, először találkozunk, noha lány bőrébe még sosem bújt, és ebben a formában új nekem. De a belseje nem változott semmit. A személyisége, amihez jobban vonzódom, mint a külsejéhez (noha helyes srácnak tartom), nem változott semmi. A vonzalom most is működik.
- Bár színész vagyok, hazugságon gyorsan rajta kapnál- harapok az ajkamba. Mindig őszinteségre neveltek, akkor is, ha fájt elmondani. A mama szerint a hazugság olyan, mint a lassú haldoklás: mindig rosszabb és rosszabb lesz, míg egyszer csak visszafordíthatatlanul rám döl az egész, maga alá dönt vagy megfojt, kaput.
Nincs okom hazudni Sebastiannak. És nem is akarom becsapni soha. Többet veszítenék vele, mint nyernék, bármit is kecsegtessen egy kegyes hazugság. Mi értelme volna?
Ahogy az itallapot nézegetem, rögtön megakad a szemem egy gyümölcs nevén. Nem is gondolkodom, mit kérjek neki, úgy hiszem, ez ízlik majd neki. Én maradok az égetett szesznél, tökéletes a mai estéhez. Felcsillana szeme, amikor rendelek. Jó kezdet...
Beszélgetünk, közben fújja rendületlenül a füstöt (még jó, hogy itt szabad). Van abban valami erotikus, ahogy a fejét mozgatja: rám néz, majd elfordulva fújja ki a füstöt. Állandóan mozgásban van, állandóan néznem kell. Mintha a feje mozgásával képes lenne ... felizgatni(?) Elhessegetem a gondolatot, ritka percerz gondolataim vannak ma este... Ajajaj.
- Sosem jártam Párizsban- ingatom a fejem- Azt vallom, a romantika nem helyhez kötött, hanem két emberhez. Ahogy most, itt, hozzád és hozzám. Jól érzed magad? Oldottnak? Felszabadultnak?- kérdezem- Nem kell ahhoz a Louvre vagy az Eiffel torony, hogy elkápráztassuk egymást. Nem is a káprázat kell. Hanem tudod mi?

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Szomb. Dec. 19 2015, 01:34

-Benned könnyebb! - Mosolygok szélesen, de komolyan, benne egyszerűbb.
Egészen jól elvagyunk, kezdjük megszokni hogy önmagunk vagyunk de mégsem. Azért ez nem olyan egyszerű, ha bonyolultnak nem is mondanám. Nem tudom mennyire nehéz udvarolnia nekem, annyit tudok, nekem semmi sem megterhelő, csak szokatlan a női lét. Bár bizonyos aspektusai, mint a rám irányuló figyelem és hogy a kedvemre akar tenni mindenben, kényelmes. Cserébe próbálok nőiesen finom és erotikus lenni, bár fogalmam sincs mennyire megy.
-Gondolod? Biztosan csak azért, mert zavarba jönnél tőle! - Mosolygok, ha akarna, tudna hazudni, színész, egyszerűen el kéne hinnie, hogy igaz és sosem jönnék rá. De tudom, hogy lelkileg bántaná, így abban is biztos vagyok, furcsán viselkedne ha megtenné. De ezt a logikát követve, valóban szépnek tart (így) szóval...
-Eljöhetnél. Velem. - Szemezek vele egy rövid ideig, vele is szívesen koptatnám a macskakövet az öreg utcákon. -Igen, jól érzem. A felszabadultságban majd segít az alkohol. - Kacsintok rá, mosolygok. Aztán kérdőn felszalad enyhén a szemöldököm, hogy mi kell, mire gondol? Érdeklődve függesztem a tekintetem rajta, mindig az jut eszembe, elég a szemébe nézni, az elég káprázatos. Nem csak a színe, úgy az egész. Testemmel kicsit jobban felé fordulok, lábfejem is felé néz, ami a levegőben pihen.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Szomb. Dec. 19 2015, 02:10

- Hát... - kapok egy pillanatra levegő után- köszönöm- Most ezt általánosságban értette, vagy csak erre a csajos dologra? Talán utóbbi.
A beszélgetésünk egyre inkább hajaz arra az időre, amikor komoly beszélgetésekbe mentünk bele, és nem számít, hogy női külső mögé rejtette magát, ő Sebastian. Ezer és millió közül felismerném: akár a bőrét kell érinteni, akár a haját. Még a hangját is kihallanám a tömegből (bár akkor nem, ha elváltoztatja.) Nem nehéz rá figyelni, akkor is vonzódom, amikor nem így szép. A hajának önmagában a rabja vagyok, tetszik, hogy sötét, hullámos és selymes. De lagjobban azt kedvelem benne, hogy önmaga mer lenni velem, és én vele. Fura erre ráébredni pont akkor, amikor másnak mutatja magát. A másság ugyan csak külcsín (és éppen ezért nem is ér sokat)
- Valamiféle idegi válasz- kopogtatom meg a koponyám- Itt dől el.
Noha nem voltam rossz gyerek, időnként füllentettem otthon. Hogy hogyan, a mama mindig tudta, ha nem mondok igazat, és időnként le is buktatott. Azt mondta, még mindig jobb, ha tudom magamról, képtelen vagyok hazudni, mintha lejáratom magam vele. Különben is, lassú méreg. Milyen igaza volt!
- Neked talán egyszerű? Csak kimondasz valamit, és jól van? Nem érzel felelősséget az iránt, amit mondasz, vagy az iránt, akinek mondod?- nem kritikus a hangom, csupán érdeklődő.
- Majd talán Alaszka után...- kacsintok rá. Seb olyan sok szeretettel van megáldva, hogy az mérhetetlen. Bármit ejtenék ki a számon, megtenné. Értem. Nekem.
Aztán kicsit komolykodóbbra fogom, visszarázódva a szerepeinkbe:
- És ha magaddal vinnél, mit szólna a lovagod? - kuncogok egy kicsit magamban, nevetésem csak egy apró görbület árulhatja el- Nem szeretnék Párizsban meghalni, kedves kisasszony.
Nem is hiányzik Párizs, bár mondják, a szerelmesek városa. És ha oda elvinne, magával, azt is jelentheti... (Ez most szerep?) Kicsit elszomorít, hogy úgy érzi, felszabadultságához alkohol kell. Így nem az igazi...
A romantikáról aztán kifejtem a véleményem, kissé nyitva hagyva a kérdést, vajon rávágja-e, amit gondol, vagy amiről úgy véli, én gondolom. De olyan kérdés van a szemében, nem is kell visszakérdeznie.
- Szerintem elég egy apró hang a fejedben, ami azt súgja: igen, jó helyen vagy, jó emberrel vagy, ő kell, ő az igazi. És ettől az érzéstől bizseregni kezdesz, egyszerre van meleged és érzed úgy, libabőrös vagy, és szaporábban kapkodod a levegőt, kipirulsz, hevesebben kezd verni a szíved. Mindegy, hogy hol vagy: egy koncertteremben, ahol lágy muzsika szól, egy étteremben, ahol csak az evőeszközök csattogását hallani, egy épület ajtajában, épp, amikor orron töröl egy ajtó... Egyszer csak ott van. Akkor teljesedik ki, amikor ez kétirányú: oda-vissza működik.
Elhallgatok. Most éppen hasonló tüneteket produkálok, ha nem is túl látványosan. Régóta ismert (és nem titok), milyen erős a vonzalmam Sebastian iránt. Valóban tévedett Isten, amikor mindkettőnket pasinak teremtett, de így legalább ő lehet a legjobb barátom, életre szóló kapcsolatom. Hiszem, hogy így lesz. Hiszem, hogy semmi sem választhat el. Fenébe a szexszel!
Már hajlok rá, hoyg közelebb hajoljak, és megcsókoljam,. amikor megérkezik a pincér, és leteszi elénk a poharainkat, majd a három maroknyi tálat a rágcsálnivalóval. Nem tudok megszólalni.[/color]

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"


A hozzászólást Joshua McBridge összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Dec. 19 2015, 02:38-kor.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Szomb. Dec. 19 2015, 02:36

Mosolygok a reakcióján, olyan zabálnivaló! Meg is simogatom az arcát, amúgy általánosan értettem, mindenhogy bízom benne.
Ha tudnám mi jár a fejében összemosolyoghatnék vele ezen is, elvégre hasonlóan vélekedem róla. Bár ezeket én már egy ideje tudom, nem csak sejtem.
-Lehet, vagy inkább itt. - Fektetem a tenyerem a mellkasára, mosolyogva. Szerintem nála ez lelki kérdés, nem színészi képesség.
-Én pocsékul hazudok mon cherié! Amúgy is túl lelkiismeretes vagyok, nem nekem való. - Csóválom a fejem mosolyogva. Sose ment, mert túlzottan félek attól, csalódnak bennem vagy megbántok valakit. Ha a kényszer rávisz megteszem, de ügyes attól még nem leszek.
-Szavadon foglak! - Lesz szélesebb a mosolyom, izgatottabb a hangom. Jó lenne vele is elmenni! Szerintem tetszene neki!
-Megmutatnám a várost, ahol élek, ahogy te is megmutattad a sajátod. Kifogása nem lenne ebben szerintem. - Aztán nevetek halkan kicsit. - Azt nem is hagynám, de nem is esne meg. A párom békés természetű. - Mosolygok, adja magát a dolog, heves természettel nem szívesen lennék, féltékennyel.
Párizs kapcsán szóba hozom a romantikát, kifejti mire gondol. Elnyílnak az ajkaim, ahogy mondja... elpirulok. Nem is veszem észre, nem realizálom, de csak mert jól megragadja azokat a dolgokat, amiket érzek. De ezt most Solangenak vagy nekem szánja? Vajon azért mondja, mert látja rajtam, vagy mert ő maga is érzi? Ez csak a szokásos szöveg amit a lányoknak mond, ha udvarol? Annyira elragad a hangulat, csak szemezek vele, a cigaretta serényen ég ujjaim között, amit az asztalon támasztok. Arra eszmélek fel, hogy kihozzák az italokat, hát gyorsan mentem az abroszt és lehamuzom a cigit, el is oltom, mert már szinte kivégeztem. Érzem zavarba hozott, a fenébe is, mindig ezt csinálja velem. Inkább nyúlok az italért, közben kezem érinti az övét, éppen csak, de mégis ismerős meleg érzés önt el. Rámosolygok, ha félénkebben is, zavartan, majd közelebb húzom magamhoz a poharat.
-Nagyon érzékletesen megfogalmaztad dulcinée. Csodálkozom, miért nem te lettél Rómeó... - Kortyolok bele az italba, de jólesően fel kell hümmögjek, mert ez jobb, mint gondoltam. Kellemesen savanykás, nem túl édes. Meg is fogom reflexből a kezét.
-Nagyon finom, merci beaucoup! Meg akarod kóstolni? - Nézek rá mosolyogva, ahh... szívem szerint csókkal ízleltetném meg vele, de tudom, hogy azt nem szabad. Több okból, de nekem is csücsül kisördög a vállamon, nincs mit tenni.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Today at 15:39

Vissza az elejére Go down
 

A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 8 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

 Similar topics

-
» Az első nap! ~ Josh && Suzy
» Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-