Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
SzerzőÜzenet
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Vas. Szept. 20 2015, 22:39

-Hah, az érezd magad otthon továbbra sem a pakolásról szól, hanem hogy lelkifurka nélkül elfolyhass a kanapén, meg ilyenek, míg én pakolok meg elvagyok! - Nevetek, de amúgy rendes tőle hogy segít. Gyorsabban indulhatunk majd, nem vitás.
Reeven képeit nézegetjük, majd kiválasztok egyet és kirakom a polcra, nem veszem észre, hogy megakasztaná bármelyik kép is. Henryt és Calliet ismeri is, Ameliát is már, jó, Eleet nem, meg a szüleim, de nekem szinte olyan mintha őket is ismerné már. Míg ő elvan a képek mustrálásával én pakolok össze neki kaját, vigyorgok, hogy kiakad.
-Ez csak a fele... komolyan... durva mi? Plusz nekünk Reeve is hozott kaját ne feledd, szóóóóval... lehet kéne még eltennem neked... hmhmhm. - Vigyorgok, majd ami megmaradt azt a hűtőbe teszem, Ameliának ne kelljen már pakolásznia, teljesen Reevenra fókuszálhasson.
-Aha, minden van nálad ami kellhet, szóval nyomás. Ha Amelia felhívna, akkor ugyan hazajövök, de szerintem jót tesz nekik egy kis... családi beszélgetés. - Mosolygok, vállat vonok, majd felmarkolom a kocsikulcsokat, a lakáskulcsot is, amin amúgy ott lóg Josh lakásának kulcsa is.
Közben nézegetem Josht, nem értem miért feszült, annak tudom be, hogy talán illetlenségnek gondolja, hogy lelépünk.
-Héj, meglesznek, Amelia mostanában nem tudott Reeve-vel beszélgetni, nem gáz, ha elmegyünk. Meg amúgy is... most lépjünk le, nem akarok úgy járni mint Henrynél... most még egész jó délutánnak él a fejemben a dolog... szerinted el vagyok átkozva? - Nézek rá, pillanatnyi tanácstalansággal a szememben az ajtóban, majd gyorsan rájövök nem kéne őt frusztrálnom és nevetni kezdek, bezárom az ajtót mögötte ha kijött és mosolyogva vezetek el hozzá. Az úton mesélek arról mit össze bénáztunk néha a konyhában Ameliával, mert külön külön nagyon megy nekünk, de mikor becsatlakoztam segíteni hááááát... kicsi volt a konyha kettőnknek, de elvicceltük. Meg finom is lett minden, a plusz pikantéria meg csak ráadás, ha valamit belekontárkodtunk a másik főztjébe.
-Jó újra itt lenni... - Mosolygok rá mikor kicsatolom magam és intek a fejemmel menjünk be hozzá, remélem van hely a hűtőjében...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Kedd. Szept. 22 2015, 19:49

- Ismersz...- az okaimat ne firtassa senki.
Seby aztán megmutatja nekem a képeket, amiket Reeven csinált, az egyiket ki is nyomtatja, és keretben egy polcra helyezi. Ott is megnézem, szép kép, jól mutat. Lia vizesen is szép, nem vitás. És míg pakol, megnézem a többi képet is, szaporodtak, mióta utoljára itt voltam (vagy megnéztem őket tüzetesebben). Észreveszem azt, amelyiken Elee van, leesik a tantusz Párizsról, és bármennyire nem szeretném, kombinálni kezdek. Elee Sebyt is "behálózta".
A barátságunkra gondolok. Nem tudom elképzelni, hogy Sebastian tudna a dologról, azt a lányt vitte magával Párizsba, aki nekem tetszett. Vajon rájött azóta? És Elee? Mégis lennének véletlenek? Kissé össze vagyok zavarodva. Nyugtalannak tűnhetek, ami abban nyilvánul meg, hogy topogok, indulásra készen. Hogy tereljem a gondolataim, a kajáról beszélek.
Szerencsére, nem kell nagy nyomást gyakorolnom rá, hogy siessen, ő is indulna, tekintettel Reevenékre.
- Oké, jól van- ha azt mondja, a macska kacska, akkor se mondanék mást. Máshol járnak a gondolataim.
Elindulunk az ajtó felé, Sebastian fürkésző tekintetére eszmélek.
- Dehogy! Miért lennél elcseszve?- valamiről lemaradtam. Hogy került szóba most Henry? Az ebéd kapcsán?
Ingatom a fejem, ne beszéljen zöldeket, Henrynek gondjai voltak, és rosszul reagálta le, ráadásul nem volt más támasza, csak Seby, nem csoda, hogy úgy reagálta le. Én lettem az ellenség. Reevennek viszont itt van Lia, el is vonultak; meggyőződésem, hogy ők ketten jól kijönnek egymással, nem lesz baj, nem lehet baj.
Sebastiannal végre otthagyjuk a lakást, ő zavartan nevetgél, én pedig igyekszem kirázni a fejemből a gondolataimat róla és Eleeről. Nem olyan könnyű. Furdal a kíváncsiság, mennyi igaz abból, amennyit el tudok képzelni. Ó, a francba!
- Addig jó, míg nevettek és nem veszekedtek!- kacsintok rá, és hozzáteszem- Minden ízletes volt, különösen a csirke! Az egyenesen mennyei! A te recepted?
Aztán hazaérünk, bíztatom Sebastiant, hogy saját kulcsával nyissa ki a lakást, szerezzen rutint és bátorságot.
- Jó, hogy újra itt vagy!- mosolygok rá őszintén és melegen.
Nem érdekel, mi VOLT közöttük. Az érdekes, mi VAN közöttünk. A barátságunk nem ingott meg egy pillanatra sem az elmúlt hónapokban, Párizs már régen volt, én még mindig itt vagyok, és Sebastian életébe belépett egy (másik) nő... Bár valószínűleg azt is túlélem, ha ők jönnek össze. Tulajdonképpen illenek is, nem épp gondolkodtam ilyesmiken? Elee Sebastian női megfelelője, ahogy én látom... Van ennek előnye is. Nekem is így kéne tekinteni rá.
A lakásba bejutva üdvözöljük Norát, majd közösen telipakoljuk a hűtőt.
- Sör, bor, Jack Daniels?- vigyorgok Sebastianra. Igyunk egy kicsit, nem fog ártani.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Szer. Szept. 23 2015, 18:20

A képeket nézegeti Josh, míg én összepakolok. Nem is sejtem, mi jár a fejében, elvégre számomra "Huncutka" nem Elee. Eleeről és Callieről mostanában amúgy sem beszéltem Joshnak, inkább Ameliáról. Meg úgy... a saját, nos... barátságunk volt terítéken, szóval el voltak terelődve a gondolataim. A zavarát Reevenhez kapcsolom, jóval logikusabb nekem, mint az a pár kép.
-Nem tom... hülyeség mi? - Mondom könnyedén, nevetve, de belül bennem a félsz, hogy minden ilyet elcseszek. A családi dolgok nem az erősségeim...
Inkább terelek is, elindulok vele, addig sem gondolok hülyeségekre.
-Nem, szerencsére nem veszekedős fajta. Meg lehet vele beszélni a gondokat ami... megnyugtató. - Mosolygok Joshra, Ameliába ezt a tulajdonságot különösen szeretem.
-Nem, az övé. Én másképp szoktam általában fűszerezni, a magyarok erősebben fűszereznek, egyszer kifejtette, de... végül is ízletes, vettem is neki mindenfélét. Olyat is amiről még ő sem tudta mi csoda... majd utánaolvasok a neten mire jó... - Legyintek és nevetek, a fűszerek elállnak szerencsére.
Mikor mondja van kulcsom, használjam, némileg zavarban vagyok, ahogy benyúlok a zsebembe és kinyitom az ajtót. A fura az, hogy én magam bárkinek odaadnám a sajátom, na jó, azoknak akiket szeretek, meg sem lepne, ha otthon találnék valakit. De az hogy én is be tudjak így menni máshoz... szokatlan. És kellemes.
-Ebben a sorrendben? - Vigyorgok rá, röhögök, régen ittam már, tudom is tartani a kontroll már évek óta, bátran iszom, főleg Josh-sal.
-Szóóóóóval Suzanna... mesélj már öregem, otthon nem mertem faggatózni de na! - Nevetek boldogan, közben bontok két sört, az egyiket a kezébe nyomom és ha nincs ellenére, ledobom magam a kanapéra, várva meséljen már még egy kicsit!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Szer. Szept. 23 2015, 19:04

-Az- hagyom rá. Nem szeretem, amikor ócsárolja magát, de az érzés ismerős. Magammal is előfordul, nem lenne illő, ha a szemére vetném, amin magamnak is dolgoznom kell.
- Az fontos!- bólogatok, bár vannak kétségeim azt illetően, mindent megbeszélnek-e. Ameliáról inkább azt képzelem, hajlamosabb lenyelni a dolgokat, mintsem konfrontálódjon. Bár lehet, csak előttünk nem akarta megbeszélni Sebastiannal, ami bántotta ebéd közben.
- Hm, nem ismerem a magyar konyhát, de ha minden ilyen ízletes, könnyen rá fogok szokni, vigyázz!- kacsintok a barátomra. Mert ugye, ennek egyenes következménye, hogy gyakrabban szeretnék náluk enni, ha Lia főz.
Annak ellenére, miféle meglepetés ért Sebastian lakásában (a felismerés, hogy ő is Elee ismerik egymást) folyamatosan mocorog az agyamban a kérdés, hogy biztos legyek abban, amit tudni vélek, semmiféle haragot vagy csalódottságot nem érzek Sebastiannal kapcsolatban, De meg kell mondjam, még Eleevel kapcsolatban sem. A sors fintora lett volna, ha ők jöttek volna össze. Bár a fene tudja, lehet, annak is örülnék. Egyenlőre nem beszélek Eleeről, bár nem kenyerem a hosszú távú titkolózás.
Sebastianra bízom az ajtó nyitást, szokja csak, ide tényleg bármikor jöhet. Nora is ismerősként fogadja, dörgölődik, dorombol. Mi egy-egy sörrel tesszük magunkat kényelembe.
- Hosszú még a délután, talán ki szeretnéd ütni magad? - nevetek arra reagálva, hogy mindent végiginna. (Nem veszem szó szerint komolyan)
Ő meg huncut mosollyal néz rám, és Suzyról kérdez. Jó érzés jár át, vidám és boldog.
- Barátom, már ebéd közben is mondtam neked, ne képzelj bele túl sokat, alig néhány napja találkoztunk...- ismétlem meg szavaimat (mert amikor kettesben maradtunk az ebédnél, mintha ezt már említettem volna). De a kíváncsisága engem is spanol, nem is nagyon engedem szóhoz jutni, magam is szívesen mesélek Suzyról.
- Eljárunk enni és mindig hozzácsapunk valamit. Sétálunk, dumálunk, hülyéskedünk, ismerkedünk. Eddig az ebédszünetekben találkoztunk, max 2-3 órája volt rám, de... ennyi azt hiszem, elég is kezdetnek. Barátkozunk...- nézek rá jelentőségteljesen, hogy éreztessem, nem nyomulok.
Meghúzom a sörömet, a hideg szénsav kellmesen hűti és marja a torkomat. Szinte biztos vagyok benne, hogy ennyivel nem úszom meg, mert Sebastian homlokára van írva, hogy máris kombinál.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Szer. Szept. 23 2015, 19:20

-Hát el is várjuk, hogy sokszor gyere, Amelia szeret főzni én meg gyorsan tanulok, szóval... - Vigyorgok, remélem a kedvére tudunk tenni a magyaros kajákkal. Bár a főzelék még mindig, nos... uh.
Ahogy belépek a lakásba - amit én nyitok ki a saját kulcsommal - Nora rögtön jön, nagyon zabálnivaló, amint lepakoltam a cuccokat fel is kapom és megnyunyorgatom. Erre nincs jobb szó, a szeretgetés nem elég kifejező. Nem is értem, hogyan visel el engem ez a macska, de addig jó nekem!
-Nem feltétlen, de miért is ne? Ha van aspirined. - Röhögve vonok vállat, lehet jót tenne, most hogy mondja...
-Nem, nem képzelek bele túl sokat, csak annyit amennyit látok, az meg eléggé bizalomgerjesztő! - Vigyorgok, reméltem most hogy kettesen vagyunk megtudok még ezt azt, hiába mondja, hogy ez nem komoly, látom milyen lelkes!
-Na, ez jól hangzik! Szerintem ez így pont klassz, Ameliával mi is ebéddel kezdtünk, aztán a tánc. Már a nyelvórákon kívül, persze! Szóval ha már vannak fix programok az nagyon jó! De amúgy... ő nem túl szeles neked? Már nem az, csak olyan... hát rosszabb mint én! - Röhögök, mert tény, hogy én szeretek dumálni, de az a csaj még nálam is jobban. - Szóhoz jutsz mellette? Vagy csak hallgatod ahogy beszél és az is jó... - Vigyorgok rá sokat sejtetően, de aztán én is kortyolok pár nagyobbat. Ahh, kellett a sör, bár attól becsípni sem tudok, de az íze, meg a hangulat kellett inkább.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Szer. Szept. 23 2015, 20:27

- Bakker, tényleg meghívattam magam?- nevetem el szégyenlősen, hogy Sebastian ilyen gyorsan átlát a szitán.
Seby és Nora szerelme nem kétséges, örömmel nézegetem őket. Szerencsés kis állat a macskám., eddig mindenkinek tetszett, és ő is kedveskedik mindenkinek (néha kicsit féltékeny is vagyok emiatt). Mivel kényeztetve van, én csak megsimogatom a fejét, nehogy azt gondolja, elhanyagolom.
- Minőségi piától nem fáj a fej!- túllőhetünk a célon, de a fejfájást el lehet kerülni- Amúgy van gyógyszerem, tudod, a fürdőszobai szekrényben, a mosdó felett.
Egy-egy sörrel vonulunk be a kanapéra, oda dobjuk le magunkat, Nora is csatlakozik, dagaszt a szentem.
Sebastian Suzyról kérdezget. Nagyon kíváncsi, de örülök, hogy nem mások előtt hozakodott elő a témával. Nem vagyok kifejezetten csajozós típus, a magánéletemet sem élem a nagyközönség előtt, és beszélni sem szeretek róla olyanok előtt, akiket nem ismerek elég jól. (És Lia éppen ilyen. Ráadásul nő!)
- Bevallom, először nagyon furcsa volt, de betudtam, hogy zavarban van, elvégre úgy orrba vágott azzal az ajtóval, hogy elestem...- nevetgélve idézem fel az eseményt. Bár akkor csillagokat láttam, és nem tetszett az esemény, nem kellett sok, hogy a rosszból is a legjobbat hozzam ki.
- Várj, mutatok valamit!- jut eszembe, és felpattanok, beszaladva a hálóba. Néhány rajzot veszek magamhoz, amit az első éjjel rajzoltam (még a casino után) Suzy szeméről. Sebastian kezébe teszem a mappát, amibe a rajzaimat szedtem össze. Nincs túl sok, csak néhány darab, de egyik-másikat javítgattam azóta.
- Nézd el nekem, nem vagyok valami ügyes, de ... Emlékeztet ez téged valakire? - Nem csak Suzy szemszíne, ami olyan különleges. Azóta többször volt alkalmam megnézni, és mindig az a véleményem: olyan, mintha rácsodálkozna valamire. Hatalmas, nyílt, kedves tekintete van.
- Tudod, tetszik, hogy mindenről véleménye van, és kimondja azokat. Mégha úgy tűnik, néha összefüggéstelenül beszél is; az igazság az, én nem tudok olyan gyorsan asszociálni, mint ő. De szokom!- nevetek, mert valóban, minél többször beszélgetünk, annál kevesebbszer maradok le. Mintha kezdenék ráállni a tempójára.
Visszaülök Sebastian mellé, együtt nézegetem vele a képeket. Az egyiket most egész jónak is látom.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Szer. Szept. 23 2015, 21:04

-Nem, mert már párszor meghívtunk téged, szóval csak emlékeztettél erre! - Nevetek, hátba veregetem, hogy nem kell ezen fenn akadnia, jól tette.
A kismacska dögönyözése amolyan alap, simán az ölemben tartom és simogatom, vakargatom, közben faggatom barátomat, mi is van közte meg az új "barátnője" között, aki még nem az de csak az lesz már.
-Orrba vágott? - Tátom el a szám, de röhögök.
Aztán felpattan, beszalad valamiért, majd visszatér pár rajzzal. Meg is lepődöm, Josh nem tűnt rajzolós valakinek de úgy fest csak egy múzsa kellett neki.
-Hát annyira nem nézegettem meg a kedves Suzanna-t, de erősen gyanítom az ő tekintetét akarod visszaadni. Ezen pont olyan, így nézett rám, mikor elhívtam teázni, csak több volt benne a csodálkozás! - Nevetek, mutatva az egyik rajzra, el is utasítottak, ami azt illeti.
-Szóval szokod, haaa? Nocsak, szóval érdemes igazodnod hozzá, azt mondod? - Vigyorgok mert ez jó hír, nagyon is jó.
-És mikor akarod elmondani neki, hogy tetszik neked? - Nézek rá széles, mindent tudó mosollyal, mert én látom rajta, hogy odavan, kérdés miért nem mondta meg eddig a csajszinak? Rendben, kicsit bizalmatlannak tűnik nekem, de Josh jól néz ki vicces, kedves, van munkája, állata, akiről gondoskodik, barátai. Összefoglalva teljesen normális, sőt, jó parti. Suzanna-nak csak nem lenne kifogása!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Szer. Szept. 23 2015, 21:15

- Hát csak konkretizáld, ott leszek!- nevetek, mert nem hiszem, hogy ellent tudnék állni a meghívásnak- Azt hiszem, nem volt lehetőségem megköszönni rendesen Ameliának a meghívást, úgyhogy majd add meg a számát, majd felhívom, hogy elmondjam neki is! És persze, neked is köszönöm!- veregetem meg barátságosan a vállát.
- Persze, az ajtóval... Ezt már meséltem!- nevetek, azt hiszem, ugrat, hogy nem emlékszik, hiszen amikor Lia meg Reev kint voltak a fürdőszobában ezt a részt már elmeséltem neki. Orrvérzésestől, mindenestől. Még azt is megkérdeztem, hallott-e valami pletykát erről, mert valaki meglátott minket, amikor Suzy szedte le rólam a pólót.
Míg felidézi az emlékeit, előszedem neki a képeket, amit Suzy szeméről próbáltam rajzolni.
- Igen, az ő szeme... Ugye, hogy különleges? - kicsit elmerengek rajta.- Az elsőket akkor rajzoltam, amikor nyertem a casinóban. Arra emlékszel? - azt hiszem, másnap jött át hozzám, és akkor kerültünk egymáshoz mi is... közelebb. - Arról meséltem neked, hogy megigézett a szeme, és akkor nyertem a félkarún? Pedig én azon soha nem játszom!- mondom nevetgélve, mintha máris becsíptem volna, pedig alig fogyott a sörömből.
- Erről a meghívásról hallottam...- kuncogok a tenyerem mögött. Nyíltan nézek Sebastianra, mert biztos vagyok benne, hogy kedves akart lenni. Sebastian mindenkihez kedves. Fogalmam sincs, Suzy miért utasította vissza. Már a jelzőjére sem emlékszem, amit Sebyre használt, annyira elfogadhatatlannak tűnt számomra.
- Hát, ha nem akarok kuka lenni mellette, fel kell vennem vele a tempót! Bár lényegesen műveltebb, mint én, jókat szoktunk beszélgetni, aha...- ha ez igazodás, akkor igazodok, de mert tényleg jó kis vitáink szoktak lenni (nem veszekedések). Ezeket nagyon élvezem.
- Tudod, szerintem...- harapok a számra-... ebben az esetben ezt nem kell kimondani. Jó ez így, ahogy van, nem akarom lerohanni, nem akarom elrontani... Tetszik, hogy függetlenül és elkötelezettségek nélkül találkozgatunk, kiélvezve azokat az órákat, amikor együtt vagyunk, de nem annak nyomása alatt, hogy esetleg nem egy dologra törekszünk. Te biztosan azt mondod, ez struccpolitika, de nem az. Nonverbálisan számtalan jelet küldünk egymásnak, és tudatom vele, hogy tetszik nekem, de szándékosan nem hozom zavarba, és nem mondok vagy teszek olyat, amiből arra következtethetne, többet akarok, mint ő.
Mindezt magabiztosan és mosolyogva adom elő. Barátkozunk, ennyiről van szó. Szándékosan nem gondolok előre, mi lehetne ebből, élek a mának, a pillanatnak, és bevallom, sokkal könnyebbnek és felszabadultabbnak érzem magam.
- Ha a közös ebédek a korábban megbeszélt egy hónapra szólnak majd, én akkor is elégedett leszek, meg megismertem egy bűbájos lányt, ha viszont folytatódik... Ez a jövő zenéje. Egyenlőre úgy néz ki, el tud viselni; akkor is, ha éppen kuka vagyok!- vonok vállat nevetgélve, mert azért többnyire még Suzy viszi a beszélgetések fonalát.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Szer. Szept. 23 2015, 21:40

-El is várom! - Nevetek, reméltem, hogy nem utasítana vissza egy meghívást.
-Ehm, persze, megadom. - Nem értem miért érzem furának, hogy elkéri a számát. Talán mert akkor jön át amikor akar... de el is kérem a telefonját és beleírom, ha engedi, tudom fejből. Régimódi vonás, bizonyos telefonszámokat tudok fejből. Az övét is, ami azt illeti.
-Oh tényleg... nem tudom mi van velem! Talán túl sokkoló első talis sztori, reméltem ugratsz... - Amúgy tényleg, de kissé el vagyok kalandozva még mindig Reevenen és Amelián azt hiszem. Kicsit Henryn. Koncentrálnom kell, majd a sör segít, meg hogy Suzannáról többet mesél, legalább kettő legyet ütök egy csapásra.
-Hát... - Szerintem nem, de ezt nem fogom mondani. Ha azt mondom nem, bántó, ha azt mondom igen, fura. Ehehe. -Iiiigen? Ő jobb múzsa, úgy gondolod? Bár határozottan könnyebb lerajzolnod, ha nap mint nap látod, nem de? - Vigyorgok rá, nem kapcsolom össze a két dolgot.
-Igen, de miből veszed, hogy a két lány ugyan az? - Mosolygok rá, szerintem ennek roppant kicsi az esélye.
-Áh... mesélte? Érdekes... mi olyan vicces ezen? - Nézek rá összezavarodva, mi olyan vicces azon, hogy elhívtam teázni?
-Fogadjunk hogy csak azért érzed műveltebbnek, mert az ő témái vannak terítéken! Kérdezne a King regényekről, biztos lepipálnád! Szerintem nem olvas annyit mint te! - Nem, nm könyvmoly a barátom, de Suzanna nem tűnik könyvmolynak, ő úgy hallottam mindig fest, ergo nem olvas annyit, ergo örülnék ha Josh észrevenné, nem kevesebb annál a lánynál.
Aztán olyan magabiztosan mondja el, hogy nem kell ezt kimondani, jön majd magától, ha itt az ideje, hogy elhiszem.
-Nos, van amikor időt kell adni. Én már csak tudom. Ha Amelia bármikor előtte felhozza, hogy járjunk, sosem jártunk volna. Fura mi? - Mondom kínos mosollyal, némileg szégyellve a dolgot, mert az én hibám, hogy nemet mondtam volna. Mert nemet mondtam volna, tudom.
-Talán egyszer kifogy a szuszból és majd szóhoz jutsz, haa? Addig is... majd nekem mesélsz sokat! Én imádom ahogy beszélsz! - Vigyorgok rá, de érezheti nem gúnyolódom, szeretem a hangját hallani, ahogy mesél, engem is feltölt. Szeretek vele lenni, de persze az sem zavarna ha némán ücsörögnénk és iszogatnánk. Nekünk az is beszédes lenne, így nincs gond.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Szer. Szept. 23 2015, 21:59

- Csak ne merjek mást mondani, mi?- ugratom; értjük egymást.
Udvarias gesztusnak szánom, hogy ha nem is szemtől szembe, de személyesen mondok köszönetet Ameliának a meghívásért, a fáradalmáért, hiszen rengeteg étellel készült. Nem veszem észre, hogy Sebastiant bármi módon meglepné a dolog, már írja is a számot a telefonomba.
- Köszi- van még egy férfi a világon, aki egy másiknak megadja a barátnője számát? Na, ettől igazi a mi barátságunk!
- Semmi gond... Kissé mozgalmasan alakult az ebéd...- kuncogok, de legyintek, nem kell újra beszélni róla, ha úgy érzi, ciki.
Suzyról kérdez, és most, hogy kettesben vagyunk, nyugodtabban is tudok beszélni róla. Még a rajzok is eszembe jutnak, amiket meg is mutatok neki, pedig nem vagyok valami ügyes, ami a rajzolást illeti. Ami azt illeti, lehet, hogy csak én látom mögé Suzannát, de ő is felismerni véli. (Vagy csak kitalálta?)
- Jobb kinél? - először nem értem.
- Komolyan, meggyőződésem, hogy ő volt ott, ő nézett rám azokkal a nagy szemeivel... A mosdóban vettem észre, addig nem is nagyon láttam, kivel ütköztem. Később rákérdeztem, azt mondta, járt a kaszinóban - nem mondta ilyen határozottan, de én majdnem biztos vagyok benne, hogy ő volt.
Hogy könnyebb rajzolnom így, bólogatással erősítem; bár, sokkal könnyebb volna, ha modellt ülne-állna nekem. Nem mintha olyan jól rajzolnék, és könnyű lenne neki pislogás nélkül kibírnia néhány óra hosszat (sarkosítok).
- Mesélte, igen- nevetgélek, de nem vagyok hajlandó többet beszélni róla. Nem csak a fura jelző miatt, hanem... Csak gondolja át! Valaki kikosarazta őt, és nekem igent mondott! Nem teára, ebédre, nem egyre, sokra... Ez... hihetetlen!
- A horror nem az ő műfaja, amúgy megígértem neki, hogy majd mutatok neki jellemábrázolásos King regényt/filmet is!
Meglepődöm, ahogy Seby reagál, és hízeleg a májamnak, hogy valamiben jónak talál. Bár nem olyan nagy dicsőség ismerni valamit, amit szeretünk. Amúgy Sebastian téved, nem érzem magam kevesebbnek, csak azért, mert ő műveltebb nálam. Én másban vagyok jó. Mondjuk újságkihordásban, utánzásban?
Szívesen beszélek Suzyról, ha szabadon beszélhetek róla, és nem érzem a súlyát, hogy Sebastian elvár tőlem valamit vele kapcsolatban (nem hiszem, hogy ilyet tenne).
- Valahogy az az érzésem, mindkettőnknek szüksége van rá...- félmosolyra húzom a szám. Az első két lány az életemben nem nevezhető igazán rendes kapcsolatnak. Suzy ígéretes kezdete valaminek. Lehet, hogy barátok leszünk, bár jó vele lenni és el tudom képzelni, hogy egyszer majd túlnövi magát a kapcsolatunk ezen a dolgon, hogy együtt járunk enni.
- Biztos utálod, de a Biblia is ír erről: mindennek megvan a maga ideje...- mondom neki kedvesen- Talán nem véletlen, hogy ti is ennyi idő után kerültetek erre az elhatározásra. Nem siettétek el, az biztos, de ezalatt volt alkalmatok megismerni egymást, nem igaz?
- Annak is eljön az ideje, amikor majd én dumálok. Remélem azonban, hogy nem fogy ki a szuszból, tetszik nekem az a hév, ahogy beszél, ahogy rácsodálkozik a dolgokra; tudod, szívesen hallgatom, bármiről is beszéljen vagy csacsogjon, nagyon édes, tényleg!- "áradozok" Suzyról, észre sem véve, milyen hatást kelthetek. Magamnak annyit vallok be, rajongok azért a lányért, mert mindig mosoly van az arcán, mindennek örülni tud, és emiatt (is) szívesen vagyok vele.
- Azt tervezem, hogy elviszem Santa Barbarába. Nem feltétlenül nosztalgia szempontjából...- ingatom előre a fejem, mert félreérthető lehet a szándékom- Érdeklik a kagylók és a rákászat; arrafelé pedig jól ismerem a partot, talán a papa motorcsónakja is megvan még, akkor el tudnám vinni. Ha de nem azzal, egy másikkal- vannak terveim erre vonatkozóan.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Szer. Szept. 23 2015, 22:13

-Hát igen, igen, nem lenne szép ám! - Nevetek, de remélem ha nemet mondd, azért lesz mert valóban van valami más dolga, nem azért mert nincs kedve jönni. Bár az is egy indok, elfogadnám.
-Hát.. jah. - Préselem össze az ajkaim mosolyogva, így is fogalmazhatunk.
-Hát a csajnál a casinoban. - Mondom, hogy kire értem, mert akkor még nem sejtem, hogy szerinte Susanna volt ott. De aztán kifejti, kissé csodálkozom.
-Hát... lehet. Bár érdekes véletlen, nem? - Mosolygok, szerintem csak Joshom képzeli ezeket bele, mint az előző csajnál is, de nem baj. Romantikus lelkület, akkor ez teljesen normális.
-Ennyire nem volt vicces a sztori, Susanna színesített! - Nézek rá értetlen, nevetve, hogy mi ezen olyan vicces? Komolyan tudni akarom, de úgy fest Joshom nem akarja megosztani velem.
-Na, jól teszed. - Miért ne? Ez is jó ismerkedés alap, kinek milyen karakterek tetszenek és miért.
-Akkor meg türelem. - Mosolygok, hogy idő kell nekik, nem rossz dolog az, bár egyesek szerint időpocsékolás, ha működik, működik rögtön is, ha nem, akkor meg mindegy mennyi idő telt el. De ezzel nem értek egyet...
-Joshom, nem utálom a Bibliát, tiszteletben tartom a vallásod, csak én magam nem a Bibliában hiszek... azt is csak emberek írták, vagy hogy mondjam és hagyjuk a sugalmazást. - Mosolygok rá, nem vagyok ateista, kicsit sem, csak épp utálom a papokat és szektásnak hiszek minden vallást, meg ilyenek. Ahhoz hogy higgyek, nem kell nekem semmi a hitemen kívül, ennyi. -Persze. Nekünk is kellett idő, az is biztos. Elvégre egészen másképp gondolkodtunk... gondolkodunk? - Nevetek, ki tudja.
-Ahaaaam! - Vigyorgok rá, szóval mindegy mit csinál, mondd, a lényeg hogy ő csinálja és kész.
-Igen, mintha ezt is mondtad volna. De szerintem az jó lesz, ismered a környéket, tudod mit érdemes megnézni, tudsz mindenfélét mesélni. Szerintem jó lesz. Meg nem árt felülírni a kellemetlen emlékeket az előző randidról nem? Őt is elvihetnéd oda, mint az előző lányt, szerintem Susanna végigenné veled a menüt. - Mosolygok rá, remélem nem bántom meg ezzel, de szerintem neki is jót tenne, meg ha az előző csajt is elvitte oda, rossz hely nem lehet.
-Ez jó ötlet, ha nem fél a víztől szerintem imádni fogja, ezt olyan romantikusnak találják a csajok! Már a csónakázást, nem a rákászatot... érdekli a rákászat? - Vigyorodom el, ez a Susanna elég fura csaj, ki nem néztem volna belőle.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Csüt. Szept. 24 2015, 00:15

Nem sokat számít, hogy nem a tervezett módon ért véget a mai ebéd (se), bár én nem vonok párhuzamot Henry és Reev esete között. Nem Sebastian tehet róla, hogy nem minden a tervei alakul. Ettől függetlenül elmegyek bármikor, ha hívnak.
- Ezen én már nem töröm a fejem. Bár először azért hívtam meg ebédelni, hogy valamiképp megköszönjem neki a nyereményem, és egy ebéd nem lett volna elegendő, ezt te is beláthatod. De örülök, hogy nem csak a szeme szép. Tudod, azzal, hogy állandóan nevetésre ingerel, kifejezetten jól érzem magam vele- megvonom a vállam. Úgy tűnik, nekem egy kis nevetés is elég, hogy ne gondoljak rossz dolgokra. Nem csinálom folyton, de amikor egyedül vagyok, hajlamosabb vagyok a magányomon rágódni.
- Ez most nem Suzanna hibája. Ő csak annyit mondott, hogy meghívtad, ő meg nemet mondott. Minden más az én fantáziám műve- nézek ártatlan vigyorral Sebyre- Mondtam is neki, hogy nálad egy teázás teljesen természetes dolog és udvariassági formula az ismerkedés első lépéseként...
Kicsit szépítem az igazságot, mert nem akarom elmondani, mi volt az első benyomása Suzynak róla.
- Ebbe már belementünk, csak Shakespeare kapcsán...- bólogatok mosolyogva. Most is megmosolyogtat, hogy Rómeót lehurrogta.
- Nincs vallásom, csupán nézeteim, amik egyeznek azzal, amit a Bibliában olvastam...- javítom ki, bár sejtem, hogy így gondolja ő is. Én sem gondoltam mereven azt, amit mondtam.
- Mégsem lehettek egyformák....- bólintok rá- A lényeges dolgokban biztos meg tudtok egyezni, nem? - Különben az egész nem ér semmit. Mi tartaná össze őket?
Beszélek Suzyról, a ziziségéről, ahogy korábban fogalmaztuk meg, hogy az egész nincs ellenemre, sőt, lényegében szórakoztat, és felpörget, mert érteni és követni akarom. Meggyőződésem, és egyre inkább, hogy csak azok az emberek képesek így beszélni, akik sokat tudnak a világ dolgairól, és egyszerűen nem képesek szavakba lassítani a gondolataikat. Nekem kell felpörögni, nem vitás.
- Eleve lényeges különbség, hogy Suzy érdeklődést mutat, különben eszembe sem jutott volna megint beégetni magam ugyanazzal a módszerrel, hagyjál már!- felhívom a figyelmét, mennyire más a helyzet most, mint a korábbi esetben.
- Na ja, a menü sem utolsó szempont. Bármilyen törékeny alkat, eszméletlen, mennyit tudunk enni! Én már híztam is vagy 3 kilót- csapok elégedetten a hasamra. Azt mondjuk nem hangsúlyozom ki, hogy ez nem randi. Sebastian ítélete szerint ugyanis minden randi, ami arra irányul, hogy ismerkedjünk. Hát mi mást csinálunk majd (és most), ha nem azt?
- Hát... nem tudom, igazából mennyire érdekli, de olyan lelkesedést mutatott, hogy... nem akartam csalódást okozni neki!- nevetem el magam- Nagyapám kapcsán jött szóba. Azt hitte, halász volt az öregem, mert meséltem neki a gyerekkori dolgaimról... Tudom, egyik kérdésből következik a másik, de nehéz elmagyarázni, mi miért került szóba, olyan sok mindenről beszélgettünk rövid idő alatt, el sem tudnám ismételni- mondom nevetve, és a hajamba túrok, leplezve izgatottságomat.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Csüt. Szept. 24 2015, 17:43

-Figyelj, az nagyon fontos, hogy tudtok együtt nevetni. Igazából egy kis nevetés sok mindent megold, nem de? - Mosolygok rá, nálunk is sok mindent megold Ameliával, de még Josh-sal is.
-Nos... igen. Kényelmesebbnek gondoltam, mint a folyosón ácsingózni... Különben sem ért rá, mert az egyik diákjával volt szakdolgozat megbeszélése. - Eszembe nem jut, hogy csak leráztak, ilyen-olyan okokból, én teljesen úgy mondom, hogy okkal mondtak nekem nemet. Az más kérdés, mennyire volt valós az ok...
-Igen? Jó téma, szeretem Shakespearet. - Nekem róla Phoenix jut eszembe, meg... sok minden más, huh, vajon a jó öreg Will is tényleg meleg volt? Oh, a fenébe is, csaponganak a gondolataim!
A Bibliára nem mondok inkább semmit, ráhagyom, arra meg csak bólintok, hogy nem lehetünk egyformák Liával.
-Persze. - Adja magát a válasz, ha nem bírnánk kiegyezni, nem lennénk együtt.
-Figyelj, minden ember más, ha téged elviszlek egy 2000 képből álló fotókiállításra, nem csak te, hanem én is halálra unom magam, de ha Calliet viszem, szerintem úgy fel lenne pörögve, hogy én is ébren maradnék. Kinek mi jön be, nem a módszerrel volt baj Joshom, azzal, hogy lehet nem a megfelelő embernek vezetted fel. - Vonok vállat, erről nem tehet, azt a csajt annyira nem ismerte. Susannát se még annyira, de addigra szerintem kipuhatolja, mit szól hozzá a csaj, tetszene-e neki.
-Huh, többet kéne edzened akkor öregem, mert ő szerintem nem cserélt ruhatárat! - Nevetek, hogy csapkodja a hasát, nem vettem észre hogy hízott volna, de jobb megelőzni a gondokat.
-Hát azt látom, hogy sokat beszélgettek. Amúgy kétlem hogy csalódást okoznál neki. De komolyan, úgy fest élvezi a veled töltött időt, nem? - Különben nem ment volna el újra meg újra vele. Drukkolok nekik, Joshra ráférne már egy normális nő, aki értékeli, milyen is ő. Ráemelem a söröm, majd meg is húzom, közben iszogattam, már nincs sok benne. Vissza is fojtok egy böfögést, sok volt a szénsav.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Kedd. Szept. 29 2015, 20:56

- Régen rossz, ha már nevetni sem tudunk- értek egyet. Közöttünk is oldott már feszültséget.
Elmeséli a saját szemszögéből azt a meghívást, és valahogy így képzeltem magam is: könnyedén, lazán. Bólogatok, jelezve, én is így tudom. Nem teszek hozzá mást, csak magamban mosolygok. Nagyon bízom benne, hogy Suzy is meg fogja kedvelni a barátomat. Csak jobban meg kell ismernie, ennyi az egész.
- Na igen. Azóta elolvastam a Vízkereszt, vagy amit akartok-at, és ez lesz a következő, amit majd kitárgyalok vele, ha úgy adja a helyzet- vagy nem, igazából nem lényeges, bár a mű egyáltalán nem rossz, és akár a félreértések vígjátékának is lehetne nevezni.
Eleet felemlegetve kellemetlen görcs lesz a gyomromban. Eljutottam addig a pontig (azóta), hogy ne csak magamat hibáztassam, de a rossz érzés ezzel együtt sem múlt el. Ott van és kész, kudarc az az este, pedig nem a nyomulás volt a szándékom, csak hogy jobban megismerjem a nőt, aki tetszik, és lehetőséget teremtsek arra, hogy máskor is lássam.
- Sosem gondoltam volna, hogy egy vacsorának olyan vége is lehet...- mondom halkabban, aztán vállat vonok.- Sose nézzünk hátra, igaz?
A számon van a kérdés, mi lenne a véleménye, ha tudná, az a lány Elee volt. A képek tanúsága szerint minimum ismeri, jól ismeri. Ha tudta volna, hogy ő az, mást mondott volna? Más tanácsot ad? Másképp vigasztal? Egyáltalán... hogy viszonyult volna ehhez a helyzethez?
- Elhanyagoltál az utóbbi időben, valld be!- hibáztatom őt, hogy felszaladt rám néhány kiló. Elvégre, ha össze is jövünk, már nem a sport az elsődleges időtöltési tényező. Persze, húzom. Nem bánom, hogy nem látni a csontjaim, és a biciklizés sem lett nehezebb attól a "súlyfeleslegtől". Vállammal kissé a vállának dőlök, vigyorgok.
- Hát, ha azt nézzük, állandóan mosolyog, valószínűleg nem untatom- ennél több is történik, de ha elmondom, hogy puszilkodunk, biztos ebbe is többet képzel.
Suzy mosolyára kell gondolnom és a varázslatos szemeire. Összeszedem a rajzokat, és visszarendezem őket a mappába, de az asztalon hagyom, és nem viszem el. Felemelem én is a söröm, Sebastianra emelve.
- Egészség!- én is meghúzom, elégedett sóhajtással befejezve az ivást.
- Ne fogd vissza.... - ha böfögni kell, hát böfögjön. Itthon van. Különben is normális dolog, ha a gyomorból kiszökik a levegő- Jöhet a következő?
Kimegyek a következő két üvegért, és némi mogyorót is viszek magammal, hogy legyen valamit rágcsálnivalónk. Ahogy kimegyek a konyhába, megakad a szemem Norán, aki kisunnyogott utánam. Felszedem és megcirógatom, majd töltök neki egy kis tejet. (A sör nem neki való) Jár az agyam, nem tehetek róla, ás újra meg újra Elee jut eszembe... itt, a konyhában is. Piszkálja az agyam, hogy Sebyvel volt Párizsban, miután mi lefeküdtünk (és mielőtt randiztunk Santa Barbarán). Mit akarok tudni? Miért akarom tudni? Számít egyáltalán? És jó az, ha Sebastiant is belekeverem? Össze vagyok zavarodva, nem vitás.
Mellé ülök a kanapén és zavartan nézek magam elé, idióta mosollyal az arcomon. Mintha csak oda ragasztották volna. Nem az enyém, nem valódi. És ritka gyávának érzem magam.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Kedd. Szept. 29 2015, 21:02

-Mint a Sok hűhó semmiért vagy a Szentivánéji álom... sokban ez az alapkoncepció. - Mosolygok a jó öreg Will kapcsán.
-Áh, az ember sosem tudja előre... Emlékszel? Pont akkor volt nekem is pocsék vacsorám Aubreyval. Pedig csak annyi történt, mint nálad... őszinte voltam. - Vonok vállat, de már nem bánom. Amelia azóta itt van nekem és minden oké. Sőt Aubreyval is megbeszéltük aztán.
-Csak annyira hogy tanulj belőle. Nekem is tanulságos volt a sajátom. - Mosolygok, ezek az élettől kapott pofonok kellenek, ha nem is jó bevallani. Formálnak minket.
-Tudod... nem foghatom a kezedet minden futásnál, ráadásul ha többet eszel mint mozogsz, inkább az újdonsült barátnőd hibája, egyetek több Sushit! - Nevetek, na persze, mindjárt az én hibám!
-Mondom én, de már az eleve árulkodó, hogy ennyi időt szán rád. Haaa? - Vigyorgok, főleg, hogy a vállamnak dől, összemosolygok vele.
-Hát... max én hívom Ameliát... Szívem, gyere, böfögtesd meg az uradat... - Röhögök, sosem hívnám ilyenért, de azt szokták mondani inkább mint az orvos.. jelen esetben ápolói kényszersegítség.
-Persze! - Kimegy, gondolom addig macskázok, de nincs sehol a kis dög, kinn hallom hogy nyávint egyet, gondolom adott neki kaját a gazdi. Megvárom Josht, elég szórakozottan rakja le a sört meg némi mogyorót, fürkészve nézek rá.
-Héj, valami baj van? Izgulsz a csajszi miatt, vagy mi a baj? - Simítom a kezem a combjára, kicsit behajolva a látóterébe, hogy mi üthetett belé, látom, hogy nincs teljesen itt. Kétlem, hogy a pia, hát ettünk, meg ez csak egy sör, még csak nem is tömény!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Kedd. Szept. 29 2015, 22:33

- Több Shakespeare-t kell olvasnom- kuncogok, de igazából nem zavaró a téma. Meglehet, az angol irodalom nem állt közel a szívemhez, amikor tananyag volt az iskolában, de könyvek mindig voltak, vannak, lesznek, és olvasni sosem késő.
- Jelenleg nem agyalok ezen. Minden helyzet más, minden lány más, én sem leszek ugyanaz az ember már, aki fél évvel ezelőtt voltam. És állandó hatások érnek, mindig változok, és meglehet, ha már akkor Suzyt viszem magammal, az egész estét végignevetgéljük, és kicicomázzuk az előre elképzelt esküvőnket, mint például veled, és tudjuk, hogy az egésznek nem sok köze van a valósághoz. Ellentétben veled...- ugratom Sebastiant, nehogy bagyon elkomolyodjon, mert akkor megharapom. (Kevésbé látható helyen. Lia előtt van olyan terület?)
- Santa Barbarában tuti, hogy nem hízlal fel...- ingatom a fejem a kifejezésen, újdonsült barátnő, de már nem kezdek emiatt vitába. Végül is, barátok vagyunk, vagy valami olyasmi. Kedveljük egymást, én is őt, ő is engem, legalábbis minden jel erre mutat. Szóval, barátnő. Barát. (És nem a csajom. Legalábbis még nem.)
- Többet kellene edzenem, igaz. Tervezem is, éppen Reevennel, már fel is kerestem egy helyet, az egyetemi klub az, ismered? Nem árt annak a srácnak, ha erősödik egy kicsit, és én, naív azt gondoltam, nekem sem árt, bár ezek szerint inkább fogynom kéne- nevetem el, természetesen tudom, hogy nem vagyok kövér, de jó látni, ahogy kínos vigyorba torzul Sebastian arca: "én nem ezt mondtam"!
Kimondhatná azt is, kövér vagyok, meg nem bánt vele. Elgondolkodnék, és elkezdenék számolni, mennyi ennek a valóságalapja... Összemosolygunk.
- Dőlj az én vállamra, megütögetem a hátad, ha úgy könnyebb!- ajánlom fel és szívből nevetek.
Kimegyek sörért, valamiért mégis meglep a múlt, Elee, az a fénykép (vagy fényképek) Seby polcán... Agyalok, filózok, agyalok... Semmi értelme ezen rágódni, de az agyam csak kattog. Hiába mosoly, sör, mogyoró, Sebastian átlát rajtam, mint a szitán.
- Hülyeség, ne foglalkozz vele. Elmúlik!- legyintem le, és közben ingatom a fejem- Nem Suzyról van szó. Ne aggódjon már feleslegesen, elébe megyek a dolgoknak.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Kedd. Szept. 29 2015, 22:58

-Bocs, imádom az öreget, meg belőle szakdolgoztam, tudtad? - Vigyorgok, nagyon szeretem Willt.
-Megeshet, de lehet így a jobb. Áh, hát igen, ideje lenne már elvegyelek. De mivel nem lehet két ember férje, ahh, leszek a feleséged, na, megnyerted! - Röhögök, vállon lököm kicsit, ne komorodjon már el, hát jól alakulnak a dolgok nem? (nincs olyan hely xD)
-Nem? Nem tervezel enni? Vagy mindenhova gyalog mentek... hmm az is egy opció! - Vigyorgok, mert enni ott is fognak, ráadásul idejük mint a tenger majd!
Ismer már, produkálom a kínos nem így gondoltam fejem, de vigyorogva mentem a menthetőt.
-Ugyan már, ennyi kell, hogy ne zörögj és simán izom lesz belőle menj már, hát van rajtad az is! Hidd el tudom, kitapogattam. - Vigyorgok, tény, rendesen feltérképeztem a múltkor a testét....
-De jah, Reevenre ráfér valami erőnlét, de vigyázz vele, néha túlhajszolja magát, mert túl akaratos. - Mondom neki, de tudom, hogy jó kezekben lesz vele.
-De csak ha szakszerűen csinálod! - Dőlök neki majd megállok kicsit míg ezt mondom, majd nevetve borulok rá. Nincs gond az emésztésemmel szerencsére.
Aztán kimegy sörért még, de mikor visszajön mintha nem lenne már olyan jó a kedve.
-Én azt értem, de tudod barátok vagyunk, szinte a feleséged vagyok, szóval ha bánt valami legalább nekem elmondhatnád! Nora nem fog válaszolni, ha peched van a mondandód közepén leáll tisztálkodni. - Nézek rá kérlelően, nem értem mi nyomhatja a lelkét, ha nem Suzanna.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Hétf. Okt. 05 2015, 23:37

- Tényleg? Ha mondtad is, már nem emlékezem rá, bocs! És mit írtál az "öregről"?- Ha kiokosít kicsit, nem égek be úgy Suzy előtt. Biztos beszélünk még róla, hiszen egész jó műveket ír!
- Ah, ha magadtól eddig nem jutott eszedbe, épp ideje, hogy reakizáljam: soha nem is fogod megtenni. Szóla hűtsd le magad!- ugratom, imádom a témát, valószínűleg tényleg elvenném, ha lenne barátok közötti örök hűség. De egyesek szerint a házasság is felesleges procedúra, ami örök, papír nélkül is működik!
- Egyrészt egészségesen eszünk, vagy nem, Suzy nem számolja a kalóriákat. De ha véletlenül sokat ennénk, kitalálom a módját, hogy ne legyen emiatt lelkiismeretfurdalásunk...- kacsintok, mert tudom, hogy majd ő erre mit gondol. Majd nagy szemeket mereszt és úgy néz rám, mi történt velem (ha jók a megérzéseim). Mert valószínűleg rögtön a szexre gondol... Meghagyjam ebben a hitben, hogy "rossz" útra tértem? Mint opció, nem a séta jutott eszembe. De nem is a szex... Legalábbis... Szóval még... korai lenne.
- Ne, ne csináld, ez nem áll jól!- röhögök, miféle büntitől fél, hogy így viselkedik? Nem baj, ha őszintén beszél, szeretem, hogy képes rá és bátor hozzá. A legtöbb ember képmutató vagy teljesen közönyös.
- Na igen, akaratos és harcias, van abban a srácban kurázsi!- mondom elismerően. Eszembe jut az első nap, amikor sokan azt hitték, a botja miatt kikezdhetnek vele, aztán... hogy odaugrott! Eszméletlen a srác és haláli, nagyon bírom!- Persze, figyelek rá. Megkértem egy srácot, hogy állítson össze nekünk egy edzésprogramot. Úgy tűnt, ért hozzá, szóval jó lesz, bízom benne!
A sörtől visszafojtottan böfög, felajánlom neki a vállam, hogy eressze csak ki a szénsavat, hát nem jó az, ha a gyomrot feszíti.
- Lehet ezt elrontani? Gyere, barátom!- megölelgetem. Ha nem is böfög, jó okot találtam, hogy összeboruljunk egy kicsit.
A fene se tudja, mi jön rám... Állandóan a tudatomba kúszik Elee (és ő) azon a képen. Bár nem akarok vele előhozakodni, túl jól ismer ahhoz, hogy lássa, valami bántja a csőrömet, és hát nem hagy vele nyugton.
- Ez aztán nyomós érv, hogy előtted valljak, mi? - kérdem tőle, de meleg mosollyal nézek rá. Tudom, hogy vele bármit megoszthatok, nagyobb vallomásokon vagyunk már túl annál, hogy esetleg van egy lány, akivel, nos...
- Eleeről van szó...- kezdem, és valószínűleg nem fog kapcsolni, miért hoztam fel most megint ezt a témát, ezért hozzáteszem.- Arról az Eleeről, akivel Párizsban voltál....
Hosszasan nézek rá, vajon mennyit ért meg ebből. Elég okos, valószínűleg rögtön összerakja, hogy közös ismerősünk van.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Kedd. Okt. 06 2015, 00:10

-Összehasonlítottam Moliére barátunkkal több szempont alapján, meg elemeztem alaposan egy-egy művük és hatásuk a saját korukra és a későbbi nemzedékekre. Nem mennék most bele. -Vigyorgok rá, imádtam, de szerintem őt most untatná a dolog. De ha érdekli pár részlet elmesélek neki pár érdekességet, természetesen.
-Most miért? Mi az hogy soha? Soha nem mondd hogy sohaaaa! - Nevetek, csóválom a fejem, azt hiszi nem venném el? Simán, bár Amelia már kevésbé örülne szerintem.
-Hát igen, van egy ősi jól bevált módszer, ez tény... - Vigyorgok, majd ha nagyon csúnya szemekkel nézne akkor azt is hozzáteszem, hogy "a futás természetesen!". De mindenki tudja mire gondoltam, ugye? Na ugye! Bár nem hiszem hogy ágyba vinné, pedig rá férne már egy kis... kikapcsolódás.
-Mi nem áll jól? Ha dicsérem a tested? Tudhatnád, hogy nem esik nehezemre, haaa? - Nevetek, nem értem mire fel mondja ezt. Én csak arra utaltam, nem látszik hogy hízott volna.
-Jól van, én bízom benned, tudod. -Mosolygok rá, nem féltem Reevent ha vele van.
Nevetek, hogy a böfögtetést nem lehet elcseszni, hagyom is hogy megöleljem, de mivel kijött aminek ki kell, nyugodtan tudok röhögni a karjaiban.
-A legnyomósabb, látom nem is tudsz kibúvót találni. -Bólogatok, hogy csőbe húztam. Amúgy szelíden nézek rá, hogy nem muszáj de szerintem jót tenne neki.
-Elee? -Nézek rá értetlen, hogy jön ide Elee? Mármint beugrik az Édes, de idegen Joshtól a dolog. Meséltem már neki Eleeről, de nem úgy tűnt érdekelné.
-Öhm... igeeeen? Mi van Eleevel? Egyáltalán mikor jegyezted meg a nevét? Az mindegy is, baj van? Remélem jól van, néha olyan felelőtlenül lovagol... - Nézek rá értetlen-aggódva, zavartan, hogy valami tök másra számítottam, nem is értem az egészet. De az egyáltalán nem áll össze hogy az ő és az én Eleem ugyan az a lány. Az én fejemben két külön személy a kettő, nem csoda hát, ha teljes a káosz most nálam.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Kedd. Okt. 06 2015, 17:57

- Hát ne is...- röhögöm el magam. Azt se tudom, miről beszél. Aztán javítom magam: - Az érdekelne, rád miféle hatással van Shakespeare!- de tényleg? Sebastiantól mintha távolabb állna a romantika.
- Neee? Ezek szerint nem reménytelen? - nevetem el magam. Rám hagyhatta volna!
Ahogy az ősi módszert emlegeti, beigazolódni látszik a sejtésem, mire gondol, de egy szót se szólok inkább, nem akarom, hogy megint ez legyen a téma. Mindennek eljön az ideje. Ha a házasságunknak, a szexnek is. Utóbbira szerintem hamarabb kerül sor.
- Nyugodtan mondhatod, hogy megereszkedett a hasam, hiszen igaz!- és tényleg, mióta nem rohangálunk annyit, és Suzyval mindennap rendesen eszek, meg is látszik rajtam (ha valóban nem is nevezhet senki nyuszinak... izé, hájasnak) Nem, nem gondolom, hogy nehezére esne bármi kedveset mondani, ez nála olyan, mint másnál a levegővétel.
- Jól is teszed, ismersz már egy ideje!- húzom fel az orrom, hogy erről egyáltalán beszélni kell. Olyan magától értetődő, hogy nem vagyok felelőtlen (még mindig).
Magamhoz ölelem, a vállamra fektetem a fejét, gyengéden kocogtatom a hátát, hogy ha van még levegő a gyomrában, ki tudjon jönni, de csak röhögés szakad ki belőle. Aztán magára hagyom, hogy újabb sörrel és mogyoróval lássam el, ha már az első adag elfogyott.
Agyalok, előhozakodjak-e vele, és ha igen, hogyan, anélkül, hogy félreértene, mert nem számon kérni akarom, csak beszél(get)ni egy kicsit, Eleeről. Túl sokat morfondírozok, hamarabb kérdez rá, mi bajom, minthogy eldönteném, mit is csináljak, és előbb terelnék, de hát... Sebastiant nem abból a fából faragták, aki ne ismerne már jól.
- Ah, remélem, nincs baja... Nem azért... Szerintem te utóbb találkoztál vele, mint én- igyekszem lazán beszélni, noha észreveszem, hogy nem jött még rá az összefüggésre. Talán most?
- Valami olyasmiben maradtunk, hogy barátok leszünk, de tudod, ha meglátom..., nem tudok elvonatkoztatni, mennyire erős kisugárzása van. Egy ideje nem járok ki a lovardába se, ha tudom, hogy ott van- Úgy folytatom, mintha természetes lenne, hogy kimondtuk, ugyanaz a lány a barátnőnk (vagy volt), bár nem tudom, én egyáltalán használhatom-e ezt a kifejezést.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Kedd. Okt. 06 2015, 20:21

-Hogy rám? Az egyik kedvenc dráma írom! Jó persze egymás után nem jó sokat olvasni tőle, ez tény, de jók a karakterei, Hamlet filozofálását és tépelődését remekül leírta, vagy Jago ravaszságát, az nagyon jó, Benedek és Beatrice ércelődése és komikus egyámsba zúgása, zseniális ahogy felvázolja a karaktereket. Valamint sokszor rejtve ott lapulnak ilyen tök egyszerű igazságok, amiket ha észben tartanánk egy csomó gondot el lehetne kerülni, na meg a verselése, imádom a verselését, remekül bánik a szavakkal, a versei lüktetése egyszerűen adja magát. - Rossz kérdést tett fel, az öreg Will nagy kedvenc.
-Semmi sem az, még én sem! A szerelmünk amúgy is örök és eltörölhetetlen, cáfolod, bitang? - Vigyorgok rá, honnan is indultunk ki? Öhm, fene se tudja már.
-De ez nem vészes... majd ha az lesz szólok! Vagy dédelgessem az egód, hogy ez még szexi? - Nyúlok a pólója alá és megvakargatom a hasát vigyorogva, ez az 1-2 kiló semmiség.
Kimegy, majd mikor visszajön érzem nagyon nincs itt, így rákérdezek nála, ugyan mi lelte. Elő is hozza Eleet, számomra teljesen érthetetlen módon.
-Azt se tudtam, hogy tudod kiről van szó... amúgy lehet, de nem láttam egy ideje, lefoglalt Amelia és a költözés. - Óra meg már nincs, de láthatja rajtam, nem tudom hova tenni, hogy tudja ki Elee.
-Mi? - Nézek rá, mert várjunk... sandán nézek rá, forognak a kerekek, majd elkerekedik a szemem és elnyúlik a képem. -Hogy... Huncutka... Elenore... Elee a te... - Realizálódik bennem, hogy ismeri Eleet, sőt Elee A LÁNY b.sszameg, lesápadok. Csókolgattam a csaját! Na jó, a majdnem csaját. De Elee akkor... -Josh... te vagy az a Josh? - Tátom el a szám megint, mert Elee nevén nevezte a pasijelöltjét, de ki a franc gondolta ezt?! Hirtelen leszek totál józan, hiába nem ittam csak sört és abból is keveset.
-Mióta tudod, hogy ismerem Eleet? És miért nem mondtad? Ha én ezt tudom, akkor... - Újra lefagyok. Basszus, én adtam ennek a kettőnek tanácsot basszus...-Te jó ég... te jó ég... azt se tudom miket mondtam nektek! Mi van ha miattam... -Akad belém a szó, mert elönt a bűntudat, tenyerem az arcomra fektetem, mi van ha miattam nincsenek együtt? Mert hát mit tudom én már mit mondtam nekik, mindkettő nálam (is) kötött ki, hogy mit csináljon. Basszusbasszus... Az sem mellékes, hogy (én is) lefeküdtem Eleevel, igaz, csak kétszer, de megtörtént. Hogy hogy nem utál engem? Ha tudja akkor hogy? Értetlen nézek rá, lehet neki ez természetes, de nekem így nem az. Ha tudtam volna, más lenne, mert alapból nem csinálnék belőle gondot, ha tisztában vagyunk a helyzettel, Henryvel is voltunk úgy, mindkettőnknek megvolt egy-egy lány, más haverjaimmal is megesett ez, de Josh... azért Josh más, ő neki ez komoly dolog, nem holmi mozizás.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Kedd. Okt. 06 2015, 21:18

Ahogy elkezd beszélni, mindjárt rájövök, hogy ez egyfajta szerelem... Süt a hangjából a rajongás. Szélesen vigyorgom, mintha pontosan tudnám, kikről beszél. Hamlet még oké. De ki volt Benedek? Na, majd ennek is utánajárok, ha már komikus egymásba zúgás...
- Jaj, dehogy! Férfiak közül te vagy az első és egyetlen!- bólogatok, meglehetősen őszintén.
- Oké, éppen kérni akartam, nehogy leégjek, és rám fogják, nem törődöm eleget magammal. Tudod, bizonyos körökben megkövetelik, hogy kifogástalanul nézzek ki!- Félix szavai jutnak eszembe arról, hogy a meghallgatásnak is pozitívabb kimenetele lehet, ha megadom a módját.
A keze nem zavar a hasamon, könnyedén rakom rá a kezem, simítok végig a kézfején.

Néhány perccel később már más hangulatban talál, és nem kell sok erőlködés, hogy kihúzzon belőlem valamit, amin aztán el lehet indulni. Nem akartam ráhozni a frászt, és szájba rágós sem akarok lenni, de úgy tűnik, nem veszi a lapot. Fura a tekintete, én meg csak bólintok egy kicsit, aztán lehajtom a fejem. A francba...
Leesik. Kissé le is sápad, és ettől beigazolódni látszik a gyanúm. És aztán én kapom fel a fejem. Elee emlegetett Sebastian előtt?
- Ne izgasd fel magad..., semmi gáz! - Nyugtatom, mert eléggé ki van szegény- Ma jöttem rá. Amikor kitetted Amelia képét a polcra...- magyarázom neki nyugodtan. Akkor meglepődtem, most azonban már nem annyira különös az egész. Az egyetemről simán ismerhetik egymást, és ... No, hát el tudom képzelni, hogy felfigyeltek egymásra.
- Dehogy miattad! Miféle baromságot beszélsz?- ütközök meg azon, hogy miatta mentünk szét.- Annak csak az az oka, hogy mást akart ő és mást én, de ezt tudod, meséltem. Mondta is a randin, hogy volt valakivel, miután velem lefeküdt, de nem gondoltam, hogy épp te vagy az... Szerintem ő nem is tudja, hogy mi ismerjük egymást- veszem védelmembe a lányt is, mert nem feltételezem róla, hogy bármi módon bosszantani akart volna. Mi célja lett volna vele?
- Látod, ezért tipródtam, egyáltalán szóba hozzam-e... Nem akarom, hogy emiatt bűntudatod legyen, vagy ilyesmi, hiszen nem tettél semmi rosszat!- ölelem át a vállát, húzom közelebb.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Kedd. Okt. 06 2015, 22:13

(Benedek és Beatrice a Sok hűhó semmiértből, Jago az Othellóból Wink )
-Hmmm, na csak azért! Ne is cserélj le! -Nevetek, meg is fogom az arcát és vigyorgok, le kéne kapni, de nem merem, nem tudom mit szólna. Még most sem, ahh, sosem igazodom ki rajta teljesen már azt hiszem.
-Rendben, leszek az edződ is! -Ha szeretné, simán. Én nem tudok meglenni futás nélkül, de hogy erre rá tudom-e szoktatni, erre az életformára, már más kérdés. De azt a pár kilót lenyomjuk, ez tuti!
Az azonban fura bizsergést vált ki belőlem még most is, hogy simogatja a kezem ami a hasán szánkázik majd megpihen. Így csak vigyorgok inkább rá, azzal talán nem rontok el semmit sem.

-Már hogyne lenne! Mi van ha hülyeséget mondtam neked vagy neki és... adtatok a hülyeségemre?! -Szidom is magam, nem egyszer dumáltam velük külön külön a másikról.
-Csak ma? Egy ideje kinn vannak a képek. Callie eszembe juttatta, hogy nem csak üres képmutató díszek lehetnek a polcon, hanem tényleg jól eshet rájuk nézni... -Zavarodom össze, hogy csak most esett le neki. Tényleg nem utál?
-Hát... -Nehéz bevallom, nem akarom, hogy megutáljon. -Hát... várj. Nem hiszem hogy én vagyok. Viccen kívül, nálunk eléggé... szóval mi csak kétszer. De Párizsban nem is mert te elhívtad randizni. Őszinte leszek, én akartam, de nem tudtam hogy te vagy az de Elee nem akarta. Nm is csináltam semmit sem! Legutóbb meg sokat ittunk, ki voltam Amelia miatt is, és... akkor már nem voltatok együtt... az a férfi nem én voltam, Elee a barátom, nem a szexpartnerem. Amúgy nem tudja szerintem. Akkor másképp beszélgettünk volna rólad. - Fogom a fejem, főleg mert szerintem túl sok mindent mondtam egyszerre, de ideges vagyok.
-De... -Már karol is át, közelebb húz, ijedten nézek rá, de epekedem a közelségéért, ez azt jelenti nem utál? -Ha tudom én meg sem csókolom, ugye tudod? Mert megcsókoltam... ne haragudj! Nem... nem utálsz? -Félek megkérdezni de muszáj, kezem a térde felett állapodik meg, belekapaszkodva a nadrágba, na nem mintha ezzel meggátolhatnám bármiben is.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Kedd. Okt. 06 2015, 22:46

(Joshnak van mit pótolnia. User tudta Razz)

- Eszembe se jutott!- rázom a fejem tagadólag. Miért is cserélném le? És főleg, miért? Kire?
Felém néz, megérinti az arcom, ismerős érzés fog el; örülök a közelségének, a mosolyának. Hiába vagyunk jó barátok, mégis akkor a legjobb, amikor ketten vagyunk. Mintha felszabadultabbak lennénk.
- Köszi, számítok rád!- mosolygok. Én nem csak a futásra gondolok, hanem az ízlésére is. Fel kéne újítani kicsit a ruhatáramat, eléggé slampos vagyok, ahogy legutóbb Félix rávezetett.
Összevigyorgunk megint, ahogy a hasam simogatja.

- Nekem semmiféle hülyeséget nem mondtál...- nyugtatom meg, de az elgondolkodtat, hogy Eleenek tanácsra volt szüksége.
- Várj, ha tudod, hogy rólunk van szó... mást mondtál volna nekem..., neki? - Érdekelne, mit mondott neki, befolyásolta-e ez Eleet, másként alakult volna-e, ha...
- Igen..., nem tudom, legutóbb karácsonykor bámészkodtam a nappalidban, és akkor nem tűnt fel. Kint volt akkor is? - kérdezem, és csak arra foghatom, hogy elvoltam Callieval, meg a fával, az ajándékokkal, meg a kajával, a piával. Miféle vakegér vagyok én?
Én zavartalanul fecserészek vele, abban a hitben, hogy Elee róla beszélt. De Sebastian kiábrándít. De ha nem ő volt... Valaki más.
- Visszautasított rám hivatkozva? -kérdezem, és ezen meglepődök. Nem kicsit. Nem értem.
Zavarodottan beszél tovább, nekem más dolgom sincs, mit hallgatni, de zúg a fejem.
- Igazából sosem voltunk együtt. Nem jártunk, nem fogadtunk egymásnak meg semmit. Legalábbis ő nem- nem mondom, hogy nem fáj erre visszagondolni. Olyan... mereven elutasító tudott lenni! És máskor ellenkezőleg, olyan bújós!
Bólintok, egyet értek vele, szerintem sem tudja, hogy mi ismerjük egymást. Semmiféle harag nincs bennem Sebastian iránt. Átölelem, ne legyen ennyire berezelve, rossz nézni.
- Tudom; beszéltünk róla már, hogy egymás barátnőire sose vetnénk rá magunkat. És meg kell hagyni, Elee szemrevaló teremtés. Ami azt illeti, Amelia is- kacsintok rá- bár utóbbi soványka egy kicsit, nem gondolod?
Komolyabban nézek Sebastianra, fürkészem a tekintetét. Furdal a kíváncsiság, miket mesélhetett rólam Elee. Vajon elmondaná nekem? Mégis csak annyit kérdezek (lehet, ez is sok):
- Te tökéletresen ismersz engem, tudod, milyen vagyok. Szerinted reálisan festett le engem előtted Elee? - a válaszából kiderülhet, vajon Félixnek van-e igaza. Más lennék a csajokkal? Van valami, amit rosszul csinálok velük kapcsolatban? Úgy tűnhet, megjátszom magam? Talán Sebastian válaszából most kiderül.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Kedd. Okt. 06 2015, 23:23

(Akkor jó, sok kari van onnan, ők a kedvenceim, nekem így nem nehéz xD)

Jó érzéssel tölt el, hogy nem cserélne le/el, számít is rám! Érinteni is jó, kettesben lenni vele, ilyenkor valóban "merészebben" szerethetem valahogy. Jó érzés, de miért ilyenkor erősebb, nem tudom. Talán mert nem félek ő vagy más mit szól ehhez.

-Biztos? És ha olyat tanácsoltam, amit Elee nem is szeret? -Nem emlékszem továbbra sem mit mondtam neki vagy épp Eleenek, ez a legbosszantóbb az egészben.
-Hát lehet! Téged akkor már jól ismertelek, ha Eleet nem is annyira még, de Eleet biztosíthattam volna, hogy megéri veled lennie. Ahogy én is fokozott türelemre intettelek volna Elee kapcsán, vagy épp valamifajta... lazaságra, kezdetekben. Elee nehezen bízik meg párkapcsolat terén akárkiben is, de gondolom tudod. -Legalább is mostanra rájött. Sóhajtok is.
-Nem, még nem. Karácsony után tettem ki, mert jól esett visszanézni a közös képeket, mikor Henrynek mutattam őket. -Nem az ő hibája, mivel én meg magamnak tettem ki nem másnak, eszemben nem volt mutogatni.
-Igen... azt mondta, mivel ez igazi randi lesz, nem szeretne velem lefeküdni. Tiszteletben tartottam, amúgy sem azért vittem el Párizsba, ő is tudta. - Nézek Joshra, sajnálom azért hogy nem jött össze a randi nekik.
-De te neki igen, Josh, olyan mintha bántottalak volna... ha nem is direkt és nem is volt semmi olyan de... fura arra gondolni, hogy... - Míg ők összevesztek, én ölelgettem mindkettejüket.
-De csak mert beteg volt, láttad volna korábban, fogod még úgy. De ahh.. -Fogom meg a fejem, hogy nem Ameliáról kéne ömlengenem, hisz viccelt. -Igen, Elee gyönyörű, vicces és talpraesett. Ő az első igazi lány barátom, azt hiszem. - Mosolygok Joshra, hogy nekem Elee tényleg a barátom, nem holmi futókaland, egy széljegyzet.
-Hmmm... várj. Ez nem könnyű. Régen beszélgettünk komolyabban rólad. De arra emlékszem, hogy jól festette le a helyzetet, hogy csak komolyban gondolkodsz és félt megbánt. Ugyan az volt a bajunk, igazából. Én Aubreyt féltettem, hogy nem viselné el a magatartásom, Elee pedig azt, hogy mégsem működne és összetörné a szíved. Tudod Elee, akárcsak én, nehezen érő típusok vagyunk a komoly kapcsolatokra. Te sokkal hamarabb éreztél komoly érzelmeket, mint ő és ez aggasztotta. Mert rettentően kívánt téged, ahogy te is őt, de... a két végélet voltatok és nem láttatok középutat szerintem. -Ráncolom a homlokom, ahogy végiggondolom miket beszélgettem velük.
-Amúgy részletesen sosem beszélt rólad, nem tudom megállapítani Josh. De a főbb tulajdonságaiddal tisztában volt, mint hogy komolyban gondolkodsz, jófiú vagy, törődő, kedves, és... irtó szexi. -nevetek kicsit, mosolyogva rá, leheletnyi csókot adva az ajkára, érezhetően megnyugodtam, hogy nem utál, ellazulok a karjai közt, jólesően dőlve neki, fejem a nyakhajlatába döntve, ha hagyja. Simogatom a csípőjét is, jól esik. De nem tűnik úgy, hogy ne kérdezhetne tőlem, ha nagyon bizalmas, úgy sem mondom, elvégre Elee felé is tartozom bizalommal jócskán.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby   Today at 23:20

Vissza az elejére Go down
 

A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 8 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

 Similar topics

-
» Az első nap! ~ Josh && Suzy
» Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-