Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Leopold K. Lindhardt
 
Felix Kaleolani
 
Quentin Collins
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Black out - River&Leo

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Leo R. Dankworth
Műsorgyártás
Életkor : 25
Foglalkozás : Riporter, autóversenyző
Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTéma: Black out - River&Leo   Vas. Aug. 16 2015, 22:26


Újabb átlagos nap a város valamelyik elitnek számító, de amúgy semmi újat nem nyújtó elit klubbjában. A tánctéren szenvtelenül gazdag, és ugyanilyen pimaszul fiatal kölykök vonaglanak valami idióta zenére, amely mostanában nagyon kezd trendivé válni, miközben sznob macák az öltönyös pasijukkal kényeskedve szürcsölgetnek valami koktélt és közben szapulják a szórakozóhelyet. Egyre jobban kezd elkapni az az érzés, hogy nekem bizony lépnem kéne innen, még hozzá minél hamarabb. A zene amúgy se az én ízlésem...már ha zenének lehet egyáltalán nevezni ezt az elektronikus pittyegés áradatot, amit néha valami kitalált hangszerrel "festenek alá", s valami idióta barom közben oltári nagy hülyeségeket pofázik közbe. Húszszor ismételt refrén után egy cenzúrát nem bíró szöveggel zár le, vezet fel....a fene tudja. Adam, a haverom, aki az est elején kiütötte magát a szokásos hernyó+vodka kombójával, valamelyik undorítóan nagy mellekkel megáldott nő ékességei között pihentetve a fejét. Ismét elgondolkoztam azon, hogy még is, mi a francot keresek itt?
Ja, meg van. Kihajtogattam a papírfecnit, amely még a külterületi kis kuckómban hagytak. Találkozó este tízkor a Katakombákban. A hely ismerős volt számomra, River építtette fel még nem régiben, valami homályos magyarázatot adott csak arra, hogy még is, miért vágott bele az egészbe. Valami megemlékezés egy volt barátnője iránt, aki sajnálatos módon korán elhalálozott. Ránéztem az órámra. Fél tíz. Lassan ideje indulni. Még gyors megittam az üveg sörömet, amelyet szégyen lett volna kint hagyni, majd felállva Adam után indultam. A privát szekcióban, ahova elvileg csak hastáncolni járnak a hölgyek (gyakorlatilag annál jóval többről van szó) már nem találtam a barátomat, úgy látszik, hogy lelépett. Vállvonogatással nyugtáztam a helyzetet magamban. Tud magára vigyázni, ha meg nem, akkor így járt. Nem vagyok a gyámja, se a felvigyázója, azt csinál az életével, amit csak akar. Nekem meg amúgy is, sürgősen indulnom kéne, ha tízre a város másik részén akarok lenni. Gyors lehajtva a sört, visszaraktam kifelé menet az egyik pultra az üres üveget, majd sietősen távoztam a disco-ból. A biztonsági őrök kifelé menet még egyszer megnéztek maguknak, arcukon semleges arckifejezéssel, majd kiértem az utca frontra.
Magamba szívtam a kipufogógáztól, drága (és silány) dohányoktól és likőrös üvegekből áradó enyhe cefreszagtól sűrű levegőt. A lámpák néhány helyen pislákoltak, hangos zúgással száguldoztak el az autók, és minden nyüzsgött...ahhoz képest, hogy a város külterülete volt, elég nagy volt az élet egy álmos péntek estéhez képest. Csak reménykedni tudtam, hogy az utcákon nem lesz nagy forgalom. Utáltam volna dugóba keveredni, és emiatt lekésni a találkát. Zsebemből előhalásztam a Ford kulcsát, majd hátra slattyogtam a parkolóba, menet közben még egy szál cigit, és öngyújtót kaparva elő. Mire a Mustang-hoz értem, a fél száll már leégett, nem siettem, a cigit mindenképp elszívom indulás előtt. Cigi elpöckölve. Csikk elnyomva. Indul a mandula!

A motor felbőgött, gázpedált satuzod. Széles vigyorral húzol el a biztonsági őrök előtt, arcodon fölényes vigyorral. Ismét tiéd a város. Pár sör indulás előtt? Kit érdekel? Csatlakozol a forgalomhoz, az élethez. Menő kocsik húznak el melletted, ahogy még nagyobb gázfröccsökkel gyorsítasz, és lehagyod őket. Az utcai lámpák fénye egy folytonos csíkká alakul át, és semmi...de tényleg, semmi nem érdekel téged ezen a világon. A rádióban üvölt a zene, valami zúzós metal, mert most ez illik a hangulatodhoz. Éles jobbos kanyar jön. Vissza három, heves kormánymozdulat. A kocsi seggét kidobod. Kézifékkel játszol egy kicsit. Egyenesbe jössz. Gázfröccs. A kocsi megugrik. Még több gáz, felkapcsolsz négyesbe. Letörlöd az arcodról az izzadságot. Épp csak hogy centiméterekkel úsztad meg, hogy telibe kapj egy kivilágítatlan autóst. De túl élted, és most csak ez számít. Hejhó, Leo úton van. Az irány: Katakombák. Egy régi cimborád már vár rád...és valószínűleg a húga is. Az a csábos kis nőstény ördög. Kell ennél jobb? Na ná, hogy nem.

Finom fékezéssel álltam meg a Katakomba mögötti parkolóban. Ez a környék ismerős volt számomra. Gyakran megfordultam itt, amikor vagy az ikrekkel, Antonio-val vagy épp River-rel találkoztam. Bár tény, hogy a húgicával leginkább az utcán futottam össze, vagy épp a versenyeken. Nagy ritkán az egyetemen, de akkor minden percét kiélveztem...aztán utána visszatértem az unottan egyhangú ribancokhoz, akik meglátják bennem a gazdag pasit menő autóval és valahogy mindenképp az ágyamba akarnak kerülni, valamiféle előnyre számítva ezzel. Alkalmi szórakozásnak megteszik, de....egy idő után az embernek ebből is elege van. Na, de a lényeg. Megérkeztem. Biccentettem az egyik biztonsági őrnek, aki már kérdezés nélkül beengedett engem, majd a hallba érve körbenéztem. Eric-et nem láttam sehol, ahogy Zach vagy Antonio arca se tűnt fel a tömegben. A megbeszéltek szerinti boxba ültem be. Kellemes egy kis beugró volt: nagy körasztal, körülötte öt kényelmes fotel, lábtámaszokkal, hogy megfáradt végtagjait pihentethesse az embert. Lerogytam a bőrfotelek egyikébe, amelyet valami vörös anyaggal párnáztak ki. Kellemesen süppedős volt.
A háttérben halnak szólt valami disco zene, de itt ezt tényleg csak halványan lehetett hallani. RIver gondoskodott arról, hogy a zenét csak azok hallják, akik tényleg hallani is akarják. Az elhaladó, dögös csajnak intettem, aki egy tálcával mászkált a kezében, hogy hozzon egy üveg sört. Míg megérkezett a söröm, az elhaladó tömeget figyeltem. Volt itt mindenféle ember, fajban és társadalmi rangban is különbözőek. Nem akartam és nem is próbáltam kapcsolatot teremteni velük, bár páran pislogtak felém és mint ha integettek is volna, mint valami régi ismerősnek. Lehet, hogy párszor találkoztam már velük, lehet, hogy ittunk is...nem emlékszem. Sok durva buliban volt részem már az elmúlt két évben, mióta ebbe az átokverte városba költöztem. Merengésemet egy alak betoppanása zavarta meg.
- Ciao, Leo!
Eric levetette magát a mellettem lévő fotelbe, kezében két pohár whiskey-vel, amelyek közül egyet nekem nyújtott.
- Késtél.
Jegyeztem meg mogorva arccal, miközben az órámra pillantottam. Egy perccel múlt este tíz. Eric zavarodottan vizsgálta az óráját, amely szerint még egy perc kellett volna, hogy este tíz legyen.
- Rossz az órád...
- Meglehet, de ez az arckifejezés megérte - nevettem el magam.
A mellettem ülő fejcsóválva jegyezte meg magának az apró csínyt. Egy ideig csak lötykölgettük a kezénkben a whiskey-s poharakat, miközben egy szót se szóltunk egymáshoz. Az én okom egyszerű volt: sose szerettem nagyon ezt a piát, de azért kénytelen voltam lehúzni. Eric valami dögös csinibabát vizsgálgatott felvont szemöldökkel. Hátba paskolgattam régi cimborámat, elvonva a figyelmét a lányról, mielőtt még akcióba lendülne.
- Na, és akkor? Elmondod végre?
- Én is ezt szeretném tudni...de most mi? Menjek oda és kérdezzek rá rögtön?
- Te miről beszélsz?
- Mi van? Nem a csaj neve érdekelt?
- Hagyd már a csajt...engem az érdekel, hogy miért is hívattál ide, ilyen késő este, mikor lenne jobb elfoglaltságom is.
- Mint például?
- Hmm....valamit kitalálnék, csak hogy ne kelljen a rusnya pofádat bámulnom.
- Kösz, kedves, mint mindig.
- Tudod Te, hogy megy ez... - vigyorodtam el, mélyet húzva a piámból.
- Hagyjuk is. Figyu, következő a téma. A haveromék öt napra elhúzna Costa Rica-ra nyaralni, tudod, nekik L.A. meg a többi nem jó. Viszont van egy cuki kis szigetük, nem messze. Öt napra csak a miénk a sziget. Hívtam pár embert, de nem hinném, hogy eljönnek, nekik is csak azért szóltam, hogy jelezzem nekik, még élek és néha gondolok rájuk....leginkább megvetéssel, de kellenek a kapcsolatok a TV-show-hoz. Na viszont, neked azért szóltam, mert jó lenne ha eljönnél. Zach örülne neked, lehet, hogy Antonio is beugrik. Na, mit szólsz?
- River is jön? - tettem fel a kérdést olyan ártatlan arccal, amennyire csak tudtam.
- Tetszene, mi?
- Csak kérdeztem. Azt hittem hogy ez akkor ilyen családi kirándulás lesz plusz egy fővel.
- Amúgy elvileg jön. De ezt kérdezd meg tőle.
Ahogy elnéztem a tömegbe, megláttam a bár tulajdonosnőjét. Fapofát varázsoltam magamra, majd hátradőlve vártam, hogy megérkezzen. A whiskey kivégezve. Na, mi jön még ma?
Vissza az elejére Go down
River D. Woodrow
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : DJ, autóversenyző
Hozzászólások száma : 23

TémanyitásTéma: Re: Black out - River&Leo   Hétf. Aug. 17 2015, 13:12

A mai nap különleges. Nem azért, mert az átlagosnak mondható nap közül ez feldobottabb, hanem azért, mert a klubban is teljesen más lesz a zene. Kedvenc! A mai nap úgy döntöttem, mivel tudok arról, hogy Leo érkezik tíz tájékán Eric meghívása alkalmából, ezért éppen tízig csak disco, elektro és más ilyen zenéket játszanak a DJ-k, talán fél óra rádobással, aztán beindul az élet és jöhet az ütős rock. Szerencsére nem fogja a vendégeket váratlanul érni és a rockerek is örülnek, hogy végre van egy hely, ami nem csak egy lefulladt kocsma, s jól érezhetik magukat.
Már kora estétől bent voltam, tulajdonképpen a nyári időszakban este hatkor már nyitunk, télen csak hétkor, de előtte egy vagy két órával mindig megvannak az előkészületek. Nekem bár nem sokat kell, mivel a hely az én tulajdonom.
Nem láttam Leo-t bejönni, viszont láttam Eric-et eltűnni, ami azt jelenti, hogy már éppen a találkát bonyolítják le. Tudom azt is, hogy Eric mit akar Leo-val megbeszélni, volt rá szerencsém, hogy végighallgassam és be kell vallanom, hogy tetszik az ötlet, de csak azért, mert egy szigeten szabadabbnak érzem magam, mint egy nagyvárosban, akkor is, ha a szigeten egyébként nem vezetheted a kedvenc autód teljes gázzal. Ami azt illeti, talán jobb is, ha nem viszel magaddal autót. A pult mögött tevékenykedtem a mixer és a pultos mellett, mert nem csak süttetem a seggem az irodában, hanem olykor-olykor besegítek, pláne, ha teltház van, az pedig mióta híre ment a helynek, eléggé sokszor előfordul ezekben a nyári napokban. 
Kezembe fogtam egy tálcát, s arra tequilát és sört is raktam, mert tudom, hogy Leo nagy sörös és Eric sem mondana nemet rá. Plusz egy koktéllal is készültem magamnak (sex on the beach), még hangulathoz is illő, na meg hozzám is.
Elindultam a V.I.P. helység felé, amit egy átlátszó függöny választott el a külvilágtól, no meg egy magasított színpadias emelvény, éppen csak annyi, hogy fel tudj rá úgy lépni, hogy közben nem esel hasra, sarkán négy oszloppal, az egyik oldalon pedig be nem látható. Belül jól elrendezett, s csak azoknak engedek belépést, akiket nagyon jól ismerek, s szinte a családhoz tartoznak.
- Na helló! - jelenek meg végül, az asztalra rakom az italokat. - Hoztam nektek sört, és megisztok velem egy tequilát - nagy tequilás vagyok, nem is tagadom. Éppen belekortyolnék a koktélomba is, amikor Eric szinte kirántja a számból és beleiszik. Nem sértődöm meg, a bátyám, azt tesz, amit akar, ameddig nem valami fontosról van szó.
- Elmondtad már Leo-nak, hogy miről van szó? - térek a tárgyra.
- Aham. Két nap múlva indulnánk, szóval most döntsd el - fordul Leo felé, miközben felbontja a sört... gondolom kísérőnek a tequila mellé. Van citrom és só is, anélkül nem igazi a tequila.
- A függőágyat lefoglaltam - jelentem be előre, mert egyébként biztos, hogy Zach vagy Tony belehuppanna.
- Miből gondolod, hogy lesz olyan? - Eric mindig olyan flegma Leo társaságában. Ezek elrontják egymást. Különben az egyetlen a három testvérem közül, aki még akkor is megvéd, amikor nem kéne, mert ellenkezem ez ellen.
- Braty, az olyan nyaralókban, ami általában egy szigeten helyezkedik el, vannak függőágyak... ha pedig nem, a krapek egy balfasz. Sőt, ha nincs kettő belőle, akkor arra nincsenek szavak - nem, nem háborodnék fel, ha nem lenne, mert nem vagyok én igényes, de egy függőágyon bármikor, bárhol el tudok aludni. Eric furcsa arckifejezéssen, talán keserűen pislogott rám, aztán a sörös üveg száján át, mint aki citromba harapott. Talán tényleg, mert észrevettem, hogy a citromot pont akkor tette le az asztalra, amikor befejeztem a mondandóm. Szokása, hogy kipróbál mindent, amit még nem próbált ki.
- Nos, Leo? Eric megadja neked a választási lehetőséget, jössz vagy nem, de én nem vagyok olyan könyörületes, különben magammal rángatnálak - pislogok rá párat, miközben nyúlok a tequiláért, hogy mindenki poharába öntsek, majd a sóért és egy citromszeletért. Ha italról van szó és már a sajátom, akkor miért ne ihatnék meg mindent, amit szeretek?
Olyan érdekes, hogy Leo-val nem vagyok bunkó... de még kibukhat. És leplezni sem próbálom, hogy azt akarom, hogy jöjjön...különben kivel bunyóznék? A tesóimmal? Az már kicsit unalmas.

_________________
Vissza az elejére Go down
Leo R. Dankworth
Műsorgyártás
Életkor : 25
Foglalkozás : Riporter, autóversenyző
Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTéma: Re: Black out - River&Leo   Kedd. Aug. 18 2015, 21:12

Mikor River betoppant, rögtön észrevettem a kezében a tálcát és rajta az italokat. Tequila. Régebben szerettem, főleg citrom és só kombinációval, ahogy azt szokás is inni, de mostanában már nem voltam olyan nagy rajongója eme alkoholos nedünek. Azért nem utasítom el, mert a kishölgy biztos, hogy bepöccenne rám. Előhalásztam a kulcscsomómra akasztott sörnyitót - mindig van nálam egy, vészszükség esetére. Hangos, édes szisszenés, ahogy a kupak elválik az üvegtől, és a kis beugrót a sör keserkésen édes illata tölti be. Elhúztam az üvegemet Eric elől, aki úgy gondolta, hogy vicces lenne sörszökőkutat csinálni ott helyben.
Elgondolkoztam, hogy még is, milyen indokaim lennének arra, hogy nemet mondjak a Woodrow testvérek unszolásának. Egy jó okom lenne is rá: cukkolni őket, főleg River-t. Szerintem nagyon is megharagudna rám, ha nemet mondanák, bár hogy miért, azt nem tudom. Tény és való, hogy amióta a környékre költöztem és ismét felvettem a kapcsolatot Eric-kel és a többi testvérével is, elég gyakran találkozunk. Olyan vagyok neki, mint egy negyedik fiútestvér....a "bátyó". Minden férfi úgy érezné magát ettől, mintha kasztrálták volna, főleg, hogy ha egy olyan csábító lány mondja ezt neki, mint River. Azonban számomra ez nem volt se kellemetlen, sem kínos. Az volt a "kapcsolatunk", ami: barátok.
- Hát, figyelj, River...függőágyat még bármikor tudunk fabrikálni bármilyen helyben található alapanyagból. A seregben kreativitásra tanítottak minket. Csinálunk egy bazi nagy függőágyat, amiben akár mindannyian elférhetünk. De amúgy meg azt hittem, hogy már holnap reggel indulunk, ez egy ilyen: "neaggódjsemmin-gyorspakoljössze-ésirányabuli!" típusú összeülés lesz. Jobban feküdt volna...legalább egyesek nem tudtak volna annyi cuccot összepakolni maguknak, hogy külön teherszállító hajót kelljen bérelni neki.
Vetek egy lapos pillantást River felé. Bár nem az a típus. Nem sokszor láttam, hogy pepecselt volna, és nem szokott sok cuccot hozni magával, de nem árt, ha néha előhozakodunk a női természet sajátos szépségeivel. Eric szemöldökfelvonással jelezte, hogy nem nagyon értékeli, ha a húgicáját csesztetem. Nem azért, mert nem tetszett volna neki, hanem mert attól félt, hogy végül az ostor rajta fog csattani valami megmagyarázhatatlan női okokból kifolyólag. Mielőtt még a csajszi válaszolhatott volna, gyorsan tovább füztem a szót.
- Nem mondok még se igent, se nemet...maradok tartózkodó. Már mint valószínüleg a szobámban fogok tartózkodni, iszogatom a sörömet, nézek valami értékelhetetlen TV-csatornát és jól fogom érezni magam. Ti mit szólnátok inkább ahhoz, hogy veszünk egy karton sört, én elviszem és megiszogatom magamban és közben gondolok rátok ahogy a tengerpaton süttetitek magatokat. Szerintem nagyon is jó ötlet, nem igaz?
Hátradőltem a székemben, miközben a sörömet iszogattam nagy kényelemben. Na ezt a müsort figyeljétek, amit River le fog vágni. Már előre várom. Elfojtottam magamban egy gonoszkodós vigyort. Eric-re pillantottam. Egy kicsit távolabb húzódott a leányzótól. Huh....ennyire durva lenne?
Vissza az elejére Go down
River D. Woodrow
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : DJ, autóversenyző
Hozzászólások száma : 23

TémanyitásTéma: Re: Black out - River&Leo   Kedd. Aug. 18 2015, 22:21

Meg se vártam, hogy ők igyák a tequilát velem, majd én szépen megiszom egyedül, ha azon múlik. Legközelebb egy egész görögdinnyét meglékelek, belerakok egy tequilás üveget, benne hagyom egy éjszakán át, aztán feldarabolom, pálcikára tűzöm a megsózott citrommal, és isteni lesz. A dinnye szépen megszívja majd az alkoholt, hmm. Miféle gondolatok járnak az eszemben, miközben inkább Leo-ra és Eric-re kéne figyelnem? Gyorsan felnyaltam a sót, megittam a tequilát, majd egy szelet citromot nyomtam be. Már hozzászoktam a keserű ízhez, éppen ezért kellett a citrom/lime, hogy elnyomjam ezt az ízt... egyszer próbáltam tisztán inni, ahogy azt teszik mexikóban a hagyományok szerint, de ehhez én túl gyenge vagyok... azt hiszem, vagy még nem vagyok hozzászokva.
Közelebb húztam magamhoz a sört, miközben Leo azt magyarázta, hogyan lehetne megoldani a függőágy problémákat. Kaján vigyorra húztam a szám, mert ha Leo beszél, akkor sajnos olyan dolgokra gondolok, melyekre nem lenne szabad... talán azért van ez, mert nem látja rajtam, de rá kicsit másképp nézek. Eléggé közeli viszonyban vagyunk ahhoz, és azt sem mondhatom teljesen biztosra, hogy bárhol azt mondanám, hogy olyan nekem, mint a testvérem. Szeretek vele kötekedni is és cukkolni őt, főleg elővenni olyan témákat, amitől látom, hogy nehezére esik velem arról beszélnie.
- Hmmm... függőágyat bármilyen helyzetben? - megkocogtatom a sörösüvegem oldalát, s beleharapok alsó ajkamba, miközben végigmérem Leo-t tetőtől talpig, egy ponton megáll a tekintetem, ezt is csak azért, hogy felhergelhessem, különben annyira nem érdekel, hogy mit kezd vele, mert tudom.
- Bazi nagy függőágy, nem is olyan rossz. Akkor alhatok akár melletted is? - a szemébe nézek, majd meghúzom a sört, bár egyszerre még nem megy olyan sok, mondjuk félig tuti nem, de egy negyedrész már lecsúszik. Eric tátott szájjal néz rám, hogy mi történt velem, de már hozzászokott, hogy amikor Leo itt van, s én is megjelenek, akkor ott kő kövön nem marad. Amolyan... flörtölésszerű az egész, de nem mondaná meg senki sem, hogy az, mert szerintem még mi sem tudjuk pontosan, csak a másik agyára szeretnénk menni.
- Mellesleg nekem éppen elég annyi holmi, amivel kényelmesen érzem magam, elvégre nem vagyok plázapicsa - ezt ő is nagyon jól tudja, különben pirosra lennének festve a körmeim, piros magassarkúban járkálnék, mindenféle feszülős ruhában, amiben menni nem bírnék, különben azzal vezetni se jó, ha száguldozni akarok. Mellesleg imádom, ha bepiszkíthatom a kezem, a plázapicsák pedig messziről elkerülik az olajat, vagy egyáltalán a mosogatóvizet.
Ha Leo szerint egy otthonülős, tévénézős, sörözgetős este jobb egyedül, akkor nagyon is téved. Komolyra fordult a tekintetem, Eric már biztosan tudta, hogy valami itt készülőben van, talán azért nem is szólt bele ebbe az egész beszélgetésbe.
- Kihagynál egy ilyen lehetőséget, hogy velem nyaralhass, Leo? - hangom nyájas volt, de csak erre a pillanatra, különben nem szoktam így beszélni... keményen meg nem akarok, milyen példát mutatnék itt a vendégeimnek. Habár arra képes vagyok, hogy valakit fenéken billentsek, ha randalírozik a klubbomban. Leteszem a söröm az asztalra, Leo sörét is kiveszem a kezéből, s áthuppanok gyengéden Leo ölébe, átkarolom a nyakát és a hajával játszadozom.
- Nagyon nem örülnék neki, ha visszautasítanál. Pláne azért, mert ez nem kívánságműsor... nincs olyan, hogy nekem nemet mondj. Különben... tudom jól, hogy jönni akarsz csak azért, hogy egy jót szórakozz velünk... vagy rajtam - utolsó két szavam, a "vagy rajtam" a fülébe súgtam úgy, hogy leheletem csiklandozhatta a fülcimpáját.
- Ha benne lennék a maffiában, egész jól csinálnám - el tudok szórakozni az emberekkel, az életükkel meg még inkább. - Szóval, Leo? - mondanám, hogy mondjon igent és akkor megmenekül, de van egy olyan sejtésem, hogy még elviselné, ha elszórakoznék vele még egy picikét.
- Mondj igent és hagyjuk már ezt az egészet - Eric már nem bírta elviselni a látványt... ki tudja, miért, azt pedig sosem fogom megérteni, hogy miért nem fog már magának valami jó bigét. De ha valami k*** lesz, akkor kiteregetem a lapjait!

_________________
Vissza az elejére Go down
Leo R. Dankworth
Műsorgyártás
Életkor : 25
Foglalkozás : Riporter, autóversenyző
Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTéma: Re: Black out - River&Leo   Vas. Aug. 23 2015, 18:45

"Mi ütött ebbe a lányba?"
Ötlött fel bennem a gondolat, amint Rivert néztem. Azok a néha elvetett kaján vigyorok, az ajakharapdálás és a többi. Vajon csak mostanában kezdett el így viselkedni, vagy régebben is tett már hasonló megnyilvánulásokat? Vagy az egész csak Eric miatt van? Itt van a bátyó, aki még mindig facér, hát ideje egy kicsit szórakozni, csak hogy felhúzzuk az agyát. Elkönyveltem magamban, hogy az egész mögött ez húzódik. Lassan két és fél éve ismerjük egymást, vagy egy kicsivel több is, ha belevesszük, hogy Riverdale-ben egyszer találkoztunk. Eljátszottam a gondolattal persze, hogy egyszer majd egymás mellett ér minket a hajnal, de aztán le is tettem az ötletről. River tabu téma Eric, Zach és Tony miatt is. A barátaim voltak, nem hajtok rá a húgicára, akinek már biztos van valamiféle kiszemeltje. Udvarlója legalábbis tuti, hogy sok akad, egy ilyen dögös csajra csak úgy buknak a magam fajta férfiak.
- Igen, minden helyzetben...
Válaszoltam fapofával, miközben az agyamban nem éppen tisztességes embernek való gondolatok futottak át. Menet közben én is inkább a sörös üvegemért nyúlok és egy lapos, sokat sejtető pillantást vetem Eric-re, akin látszik, hogy kezd az egészből nagyon elege lenni. Már mint abból,hogy a húga így viselkedik a jelenlétében. Kívülről tehát próbáltam komoly arcot vágni, de magamban vigyorogtam, mint a vadalma - mellesleg, egy vadalma hogy a fenébe vigyorog? - elképzelve, hogy most mi játszódhat le szegény Eric fejében. Közben egyszer-kétszer River felé nézek, pillanatnyi időre elidőzve a szolíd dekoltázsán - hozzá képest legalábbis mindenképp szolid - aztán inkább az arcára próbáltam fókuszálni. Csak az arc, Leo, csak az arc. Tabu. Elvileg. Gyakorlatilag meg hát, ki tudja még? Egy szigeten lesztek Leo...négy pasi, meg egy csaj. Abból három pasi a csaj testvére, így te maradsz ott egyedül. Eh...River megint babrál a fejemmel. Túl sok pózolás, túl sok sokat sejtető félvigyor és édes tekintet. Az istenekre, ez az egész kezd egyre abszurdabb lenni.
- Mellettem, vagy ahol akarod, River. Tudod, neked bármit - ha Ő így, akkor én is így.
Eric hirtelen felkapta a fejét, először engem majd River-t nézve. Óh, haver, azt hiszem, hogy megszokhattad volna ezt már. Ha River és Leo egy házba kerül, egy kis, szűk térbe bezárva, akkor bizony, furcsa dolgok is megeshetnek, főleg olyanok, ami a többi jelenlévőnek nem nagyon tetszik. Gondoltam, hogy a lánynak nem nagyon fog tetszeni az otthonülögetős ötletem. Ezért is vetettem fel, csak hogy piszkáljam már egy kicsit a csőrét, ha már az a feltett szándéka, hogy engem cukkoljon és izgasson az est hátra maradó részében. Arra, ami ezek után következett, nem nagyon számoltam. A sör eltűnt a kezemből. Ez volt az első figyelmeztető jel. Aztán River ott landolt az ölemben. A maradék sör, ami még a számban maradt, majdnem Eric arcán landolt, de erőt vettem az ösztöneimen és inkább lenyeltem. Elég hangosra sikeredett a nyelés, amely szerintem csak tovább tüzelte River alantas ösztöneit. Nem is olyan alantas...igen csak kellemes volt. Leo, élvezzd egy kicsit az életet! Álmaid nője az öledben pihen és Te a sörödet sajnálod? Na de, most nem is tudsz semmit kezdeni az egésszel. Meg hát, nem is tudod, hogy mit is érezz a lány iránt. Őt nem akarod kihasználni úgy, mint a többieket, eddigi életed során. Azok hülye lotyók voltak, elkényeztetett kis picsák. Ő nem olyan. Úgy hogy nyugi, Leo RIley Dankworth és koncentrálj valami kevésbé kellemes dologra.
A kezem finomat átkarolja River csípőjét, aztán a tenyerem megpihen az ölében. Érzem azt a jellegzetes "River illatot", amit nem tudnék rendesen szavakba önteni, csak annyit, hogy ez....ez barátaim, River. Óh, de most ne gondolj rá. Gondolj valami másra.
- Tudod, így jobban meggondolva én se örülnék neki, ha nemet mondanék egy ilyen remek ajánlatra...
Próbáltam megigazítani az ingem nyakát, mert kellemetlenül elkezdett szorítani. Segélykérő pillantást vetettem Eric felé. Segítsen, mert ha River tovább üldögél itt az ölemben, nemsokára tisztán érezni fogja, hogy bizony, az az utolsó megjegyzése a szórakozásról beindította a perverz fantáziámat.
-River kedves, a dolgok majd csak úgy spontán jönnek...ki tudja még? - búgtam kedvesen a fülébe.
- Szóvel River, a válaszom, igen. Alapból igent mondtam volna, de egy kicsit húzni akartam az agyatokat...főleg Eric-ét, aki az elmúlt két hónapban ügyet se vetett rám, két nem fogadott hívása van legalább tőlem hetente...
Az említett bátyuska idegesen húzta össze magát, legalábbis félősen. Tudja, hogy kapni fog majd tőlem még a szigeten. Ahogy River is kapni fog tőlem egy kis...Eh, Leo, nyugi van.Nem lesz semmi.
- Na, de akkor kéne egy kis before partyt csapni nem? Bár nincs itt se Zach, se Tony, de mi azért ihatunk egyet, kicsit előre a medve bőrére, nem igaz? Szóval, üzletvezető néni, mi a hely specialitása, amit most ajánlani tudna? Remélem, valami ütős kis motyó...Érezzük végre egy kicsit jól magunkat ebben a rohanó világban, amikor minden elsuhan mellettünk, legyünk mi a biztos pontok. Legalábbis most. Huh, ennyi hülyeséget összelocsogni. Azt hiszem, hogy tényleg kéne innom valamit...
Az utolsó mondatot inkább csak motyogtam magam elé. Aztán majd valaki hazavisz engem. Vagy beugrok a kocsiba. Mi bajom lehet belőle?
Vissza az elejére Go down
River D. Woodrow
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : DJ, autóversenyző
Hozzászólások száma : 23

TémanyitásTéma: Re: Black out - River&Leo   Vas. Aug. 23 2015, 22:04

Eric arcán láttam a kifejezést, miszerint ebből semmit nem ért. A dolgok miértjét, hogy miért teszem ezt Leo-val, miért beszélünk egymással úgy ahogy, az a kérdő tekintet, amivel csak úgy fogózkodik belém és válaszra vár. Már tudom, hogy valószínű, ha kettesben maradok a bátyámmal, akkor elárulom neki, mi történik körülöttem, Leo körül, és persze körülötte is.
Leo persze mint aki bedrogozott, vagy manipulálják, úgy válaszolt nekem vissza, s én magamban dicső éneket zengtem, hogy sikerrel jártam, és sikerült behatolnom a fejébe. Habár... azt sem tudom, hogy mi játszódhat le benne ilyenkor, mert alapvetően biztosan nem értem volna célba. Nekem bármit, hm. Erre felkaptam a tekintetem, tetszik ez a gondolkodásmód. Na azért nem kérnék sok mindent, egyáltalán nem vagyok igényes.
Érzem a kezét a csípőmön, s egy suttogást, miszerint azt mondja, hogy nem mondana nemet, s alapból az volt a terve, hogy igent mond. Módszereim aljasak... nem igazán bírná sokáig húzni Eric agyát, ha közben én is ott vagyok, mert kiötlök valamit arra az esetre, és voálá... itt vagyunk, mint ebben a helyzetben. Eric persze gubbaszt... megvallom, különben én sem tudom, hogy az utóbbi időkben hol járt. Eric a legfaszább, legmacsóbb bátyám, akiről fogalmad sincs, hogy mikor hol találod meg épp, még az ikertestvére is elbújhat mellette, Tony meg végképp. Ő visszafogottabb, de ha jó társaságban van... köhm, éppen a bátyókkal, akkor ott kő kövön nem marad.
- Attól függ, mit szeretnél ma inni, drágám - húzom az agyát, aztán felállok, hogy megszabaduljon a fogásomból. Megiszom a maradék koktélom, amit útközben Eric elfogyasztott a negyedéig, s megállok a függönyök előtt, ahol épp kiléphetek ebből az odúból.
- Dry Gin, Jack Bourbon Whiskey, amit neked ajánlok kizárólag, de ihatsz esetleg egy torokmaró Label Skót whiskey-t is... tudod mit? Igyál mindből - vigyorgok rá, ahogy kilépek a függönyök takarásából, amolyan jellegzetes szexis River-léptekkel, és ez most nem a tipikus menésem, amit az autók mellett szoktam. A csípőm ring, vele együtt a fenekem, de éppen csak minimálisan, nem úgy, mint a kihívó ringyóknak.
Ahogy a pult mögé érek, jelzek a zenekezelő srácnak, hogy adjon valami ütőset. Hirtelen a fények össze-vissza villódznak, olyan képet festve a tömegen, mintha mindenki őrülten rázná magát. KoRn Right now. Ez éppen az a pillanat. A pult mögül előrántom a slagot, meghúzok egy biztosítót rajta, s a víz csak úgy áramlik belőle a tömeg felé. Ha láttatok már ezer embert begerjedni tőle, akkor most is ez a látvány. Mindenki tombol, mert élvezik, hogy itt lehetnek, s ez csak engem önt el nagyobb boldogsággal.
Az estét már csak hagyom, hogy így menjen tovább, hogy a nép tombol, átadom a slagot másnak, miközben a pultot már három ember is viszi, én pedig kiviszem a frissen töltött italokat Eric-nek és Leo-nak...


Már a repülőn voltunk mindannyian, Eric, Zach, Tony, Leo és én... no meg aki a repülőt vezeti. A Maldív szigetekre indultunk, ott van az egyik ismerősünknek a nyaralója. Az út alatt a fiúk kártyázgattak, én elvoltam magamban is, néha-néha közbeszóltam, ha valamivel bajom volt, vagy szükségem volt egy kis társaságra. No meg olyankor megöleltettem Tony-t, mint egy pandát, aki már kezdett hozzászokni ehhez.
Mindent elpakoltunk, ami csak lehetséges, mivel öt napot leszünk itt, azért egész sok italt hoztunk magunkkal, de Eric haverja megjegyezte, hogy a szigeten is lehet vásárolni, mert nem az övé az egész, mellesleg neki is van behűtve.
Megbeszéltük, hogy öt nap múlva találkozunk, értünk jönnek, és akkor majd együtt megyünk haza... Aztán addig elmókázgatunk itt, mint a bennszülött indiánok.
Szinte észre se vettük, úgy elrepült az idő, s már landoltunk is a géppel, hogy aztán kicuccoljunk a tengerparti nyaralóba.
- Mint mondtam, egy függőágyat lefoglalok - s ha jól látom, nem is egy van, kint legalábbis amit látok, az elég nagy. Habár nem tudom, hogy meddig bírok majd egy függőágyban aludni öt napon keresztül, azért biztos jól esik majd olykor bemászni egy jó puha ágyba. A nyaraló ízléseknek megfelelően van kialakítva, nem az az ultramodern - megjegyzem, hogy hála az égnek, mert elegem van már a túl modern házakból.
Körbenézek, hogy mi merre van, konyha, fürdő, nappali, minden a helyén. Most jól esik egy kicsit a civilizált világtól távol lenni, s biztos a tulaj is így gondolta. Szobából is van elég, meg egyébként is ha kevés lenne, akkor a testvéreim tuti elaludnának ketten is egy ágyba, a másik egy kanapén... én meg szívesen alszom Leo-val. S hogy ezt tetézzem, éppen összefutottam vele, sokat sejtető mosollyal néztem rá.
- Hm, kedves Leo, pont rád gondoltam. Volna kedved akkor esetleg nekem adni az életedből pár éjszakát? - na, hogy már azért félre ne értelmezze a helyzetet, kijavítanám magam, de hagytam még, hogy kicsit elkalandozzon a gondolattal. - Már persze úgy értem, azt mondtad, nekem bármit... mellettem is elalhatnál, hm? - játszadozom vele. Az már más kérdés, hogy komoly szándék is van mögötte.
Mellesleg amikor Leo épp nem velünk volt, megbeszéltem Eric-kel a dolgokat, miért viselkedek Leo társaságában úgy, ahogy. Már mindent ért.

_________________
Vissza az elejére Go down
Leo R. Dankworth
Műsorgyártás
Életkor : 25
Foglalkozás : Riporter, autóversenyző
Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTéma: Re: Black out - River&Leo   Hétf. Aug. 24 2015, 18:01

Az este további része részeg mámorban telt el. River hozta az italokat és tényleg elég sok mindent "kipróbáltatott" velem. Mire végeztünk, Eric-kel már-már könnyesre röhögtük magunkat a régi sztorik felidézésével, a sok ökörséggel, amit vagy együtt, vagy külön-külön műveltünk. Egy fajta melankólia fogott el, ahogy felrémlettek előttem a Riverdale-i időszak eseményei. A katonás fegyelem, vegyítve az éppen csak kamaszodó élet sajátos élményeivel. Elég érdekes keverék volt, de jól éreztük magunkat. Valamilyen szinten hiányzott is az akkori gondtalan élet, amikor még tudtam, hogy mit is kéne csinálnom...most csak tengetem az életemet lényegében, semmi célom sincs. Elvégzem a sulit, talán haditudósító leszek. Vagy az sem. Még én se tudom, hogy mi lesz az egyetem után. Úgy hogy inkább alkalmazom magamra az "élj a mának" életvitelt és lesz, ami lesz. A hangulat most legalább jó volt. Dallamos zene, jó társaság, jó italok. Ilyenkor valahogy minden szebbnek tűnik, aztán irány a komor világ, a maga rémisztően teljes valóságában. De erre most inkább nem kell gondolnom.
Mire az est véget ért, úgy döntöttem, hogy inkább nem szállok volán mögé. Enyhén szédültem, a járásom se volt valami túlságosan biztos, és amúgy is, most először életemben csak élvezni akartam az utazást úgy, hogy nem nekem kell minden apróságra figyelnem. Úgy hogy miután búcsúztam a Woodrow testvérektől, fogtam magamnak egy taxit és elvitettem magam a város forgalmasabb térségében elterülő lakásomhoz. A bejutás maga egy kész művészet volt, ahogy a kulcscsomóval szórakoztam és valahogy sehogy se akartam megtalálni a kulcslyukat. Ha részegen a csajoknál is ilyen teljesítményt nyújtanék, hamar nagyon zuhanna a meglevő reputációm, így ittas mámoromban megfogadtam, hogy inkább ilyen állapotban nem próbálok közeledni egy nő felé sem "aljas" szándékokkal. A szobába beérve pedig már ott várt rám az ágyam. Ruhák szétdobálva rajta. Elkéne egy női kéz, hogy néha rendet rakjon. Aztán végül is, tettem az egészre és úgy, ahogy voltam, bedőltem az ágyra, pár ruhát fekvő helyzetben rúgdalva vagy dobálva szét, hogy legyen valami hely nekem is, majd elégedett morgásokkal nyugtáztam, hogy milyen királyul beágyaztam magamnak. Másnap reggel felkelve majdnem elkapott a hányinger a szoba állapotát látva. Hááát...van két nap semmittevésem, ami alatt akár takaríthatnék. Az indulás napján jöttem rá, hogy semmiféle inspirációm nem volt ilyen jellegű munkavégzésre. Majd legközelebb összepakolok. Talán.

Kényelmesen nyújtóztam el a repülőgép ülésén. Rögtön elfoglaltam magamnak két ülést, hogy kényelmesen tudjak fészkelődni. Öten voltunk össz-vissz a gépen, így sokkalta kényelmesebb volt, mint ha rendes polgári járattal mentünk volna. Az idő tökéletes volt, az indulás napján majd' szétsültem, mire kiértem a repülőtérre. Nem sok cuccot vittem magammal. Jó pár váltás inget - a pólókat mindig is rühelltem, sokkal jobban éreztem magam, ha olyan ruházat volt rajtam, amit nyugodtan kigombolhatok, gondoskodva az azonnali hűsülésről - pár rövidnadrágot és pár üveg piát csomagoltam be magamnak a szivarok, és a karton cigi mellé. Ahogy láttam, a többiek se készültek fel jobban erre az öt napra. Elvileg nem a világ végére megyünk és nem is öt hónapot fogunk ott tölteni, boltok lesznek, úgy hogy a hiánycikkeket simán be tudjuk szerezni.
Az ablakon kinézve idegesen doboltam a lábamon. Soha se szerettem a repülést, akkor már inkább hajó, hisz úszni még mindig jobban tudok, mint repülni. De aztán hamar leküzdöttem a kezdeti szorongást és feloldódtam a társaságban. Póker, black jack és még több kártyajáték minden mennyiségben. A végén már előjött gyerekkorunk kedvence, az üvegpörgetős...mersz vagy nyersz jellegű hülyeség. Célunk egymásnak minél cikisebb kérdéseket feltenni, vagy lehetetlenül undorító feladatokat adni, csak találgatva, hogy a másik megmeri-e tenni azt, amit mondunk neki. A megfelelő mennyiségű elfogyasztott ital után Eric-et alig sikerült visszafogni, hogy véghez vigye a meztelenség és az üres üvegek zsonglőrködése köré szőtt "küldetését". River is el volt a maga módján, néha beszállt a pasis buliba, vagy éppen Tony-t ölelgette, és elkapott az irigység egyszer-kétszer. Huh, több piát nem kéne innom.
A táj gyosran suhant el alattunk. Úticél: Maldív-szigetek. Egy laza öt napos lazítás és bulizás. Nemsokára kezdődik a következő év, irány vissza az "iskola padba". Újabb évfolyam, egy évvel közelebb a vágyott cél eléréséhez. Vajon, ha ennek az egésznek vége, akkor is együtt marad a társaság? Reméltem, hogy igen. Jó fejek voltak, bennük igaz barátokra leltem, még ha néha egymás agyára is mentünk, de pont ez a lényeg, nem? Fesztelenül viselkedni, néha hangosan anyázni, ahogy a másik épp kikészíti az embert. Mire megérkeztünk a szigetre, az összes, útra hozott pia elfogyott. Két üres Jägeres üveg az egyik hátsó sori üvegben hirdette a maga egyszerűségében, hogy elkezdődött a buli. Tőlük nem távol a neve nincs vodkás palack nézelődött egymagában. A többi üvegről igyekeztünk nem tudomást venni. Majd valaki összetakarítja. Fiatalok vagyunk, bulizni fogunk és nem, nem érdekel minket ez a sok hülye takarítós baromság. Vannak erre emberek, akik majd feltakarítanak utánunk. A lépcsőn lemenve a szememet bántotta a napfény és csak nagyokat pislogtam, mire rájöttem, hogy a fejemen ott fityeg a Rayban szemüvegem. Egy fokkal jobb.

A nyaralóhoz vezető út eseménytelenül és unalmasan telt. Mindenki kidőlve, élvezve azt, hogy pihenhetünk egy kicsit a masszív alkoholizálás után. Legalábbis River nyugodt volt, a három fiú testvér és én meg már tűkön ültünk, várva, hogy végre leparkoljunk, aztán megkeressük a legközelebbi bokrot, mert biztosak voltunk benne, hogy nem lesz elég WC mindannyiunk számára, meg mert hát az nagyon férfias, ha megjelőljük a territóriumonkat. A bérelt autó begurult egy elegáns, de a maga egyszerűségében igen csak csábító nyaraló udvarára, és meg se vártuk, hogy megkérdezze a sofőr, hogy segítsen-e kipakolni, mi már rohantunk is. Öt perces könnyítő "sétánk" után végre kipakoltunk a kocsiból, a táskák ledobva a fűre, aztán irány felfedezni a környéket, kipakolni ráérünk később is. Óvatosan haladva előre, figyelve egymás tócsáira és kerülgetve azokat hamar megtaláltuk a helyünket magunknak. River már a függőágyakat figyelgette, én a tábortűz gyújtási lehetőségeket kutattam. A sziget külterületén volt a nyaraló, a part csak két percnyi sétára. Tökéletes hely ahhoz, hogy egy bazi nagy máglyát gyújtsunk és körbetáncoljuk, mint az indiánok, valami hülye rituálét hajtva végre.
A gyors helyzetfelmérés után következett a második legfontosabb dolog: hűtőbe bepakolni a piákat, hogy jól le legyenek hűtve, mire elkezdődne a következő menet. Két karton sör (a fenébe, hogy ezek milyen nehezek!), pár üveg tequila, hogy kielégítsem River ilyen irányú vágyait, egy literes Jäger, ami valahogy túlélte az ide vezető utat, és valami nevetségesen drága, és ugyanilyen nevetségesen irtózatosan rossz bor, amit úgy se fogok meginni, de a többiek talán igen és végeztem is. Majd feltöltjük a készleteket később, meg hát van a tulajnak is piája még bőven. Durva egy öt napnak nézünk elébe. Az egyik szobát le is foglaltam magamnak, amelyről király kilátást nyílt a tengerre és volt az ablakon szúnyogháló is, nehogy valami irtózatosan undorító bogárral kelljen megosztanom az ágyamat. Mire végeztünk a kipakolással, eltelt vagy negyed óra, de utána szabadok voltunk. Számban egy szál cigivel, kezemben egy sörösüveggel indultam a többieket megkeresni és rögtön össze is futottam River-rel.
- River, ugyan, mire gondolsz? Pár éjszakát? Öt napot vagyok hajlandó rád áldozni... - jegyeztem meg egy jellegzetes félmosollyal, majd: - Pont ahogy a tesóidra is. Egy közös nagy bulinak nézünk elébe, nem igaz?
Elindultam a part felé, hogy egy kicsit megmártózzak. Egy rövidnadrág, meg valami igen csak kényelmetlen papucsban csattogtam le, inget nem vettem fel, semmi értelme nem lett volna, úgy is leveszem a parton, miközben a leányzó ott lépkedett mellettem. A papucstól hamar megszabadultam, törte a lábamat és behajítottam a teraszra, épp hogy csak elkerülve, hogy Tony arcát trafáljam telibe vele. Jó érzés volt a homokba süllyeszteni a lábamat. Meleg volt, de nem kellemetlenül forró, felszabadító érzés volt.
- Persze, hogy melletted alhatok. Együtt nézve a homokos talajon feküdve a csillagokat igen csak jó móka. Talán még hullócsillagot is láthatunk, ha szerencsénk van.
Már majdnem a parton voltunk. Végigmértem River ruháját. Tökéletes...egy kis pancsolásra. Lépteket hallottam magam mögött. Zach érkezett meg. Tökély. Két emberes meló lesz úgy is. Gyors elszívtam a cigit, megittam a sört, majd az üvegbe bedobtam a csikket - minek szétdobálni, az nem az én szokásom - majd bólintottam a tesónak. Két oldalról megtámadva felkaptuk River-t és rohantunk a partra, hogy bedobjuk őt a vízbe. Csak nincs semmi értékes nála...ha igen, hát, így járt. Hangos csobbanás. Sátáni kacaj. Majd Zach-et megragadva őt is berántottam a vízbe, aminek nem nagyon örülhetett, épp a kedvenc pólója volt rajta, amit nagyon féltett. Bocsi tesa, ez így alakult. Legközelebb jobban vigyázol.
- Helló Maldív...jöttünk hódítani! - kurjantottam hangosan, ahogy nem éppen finomkodva rohantam be a vízbe, nagyokat csobbanva, beterítve mindenkit a környéken.
Vissza az elejére Go down
River D. Woodrow
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : DJ, autóversenyző
Hozzászólások száma : 23

TémanyitásTéma: Re: Black out - River&Leo   Kedd. Aug. 25 2015, 16:04

//Na, megtaláltam!//




Nem tudom, mit gondoltak ezek akkor, amikor megitták majdnem minden útra bekészített piát. Annak direkt megvolt a maga helye, a maga szépsége, hogy csak akkor isszuk meg, hogyha kegyetlenül jó estékre készülünk. Szerencsére azokat nem itták meg a hűtőládából, amit én hoztam magammal, különben túl sokat kellene majd vennünk. Bár őket ismerve, csak ők négyen képesek kiinni egy egész kocsmát a vagyonukból.
Ahogy végül sikerült kivergődnünk a gépből, majd végül kipakolni - ami a fiúknak valahogy másképp nézett ki, mert a szabadság friss ízétől az az ötletük támadt, hogy szimplán lebasznak mindent az út közepére, aztán majd ha lesz rá erejük, talán... de csak talán kipakolnak maguknak. Őket ismerve nekik jó az is, ha a ruháikat bent hagyják a bőröndben, aztán majd abból öltöznek, a szennyest meg szokás szerint mossa ki a lánytestvér. Azért nem panaszkodom, mert megteszem nekik... hála az égnek Tony még eléggé rendszerető.
Felkaptam a bikinimet gyorsan, arra pedig egy hálós ruhát vettem fel, mert úgy gondoltuk ha már itt vagyunk, akkor miért ne lehetne az az első, hogy csobbanunk egyet? Megtehetjük máshol is tulajdonképpen, de abban nincs semmi buli, hogy egy kijelölt strandhelyen millió ember nyomorog, alig van hely, meg kell osztanod velük a területet, s ráadásul még jól megbámulnak, ha elmész előttük. Bár attól függ, hogy kit, engem mindenképpen, pedig nem szeretném. Ennyivel jobb itt, ahol csak azokkal lehetsz, akiket szeretsz, a szűk kis családi köröddel, és nem vagy előttük szégyellős, különösképpen akkor nem, hogyha egy sármos férfi is van a közeledben, aki mellesleg nem vér szerinti családtagod és valamennyire vonzódsz hozzá... amiről persze ő nem tud, de talán sejti. Ha persze már akkora hülye, hogy nem fogja fel, hogy mi folyik körülötte, s nem csak szórakozás, akkor kár erőltetni.


A fiúk, mint akiket seggberúgott az ármány, úgy futottak, hogy megjelöljék a területüket, én még csak napszemüveget sem hoztam magammal... mármint az útra igen, de a partra készülünk, szóval jobbnak láttam, ha inkább nem, mert javarészt úgyis csak játszadozni fogunk a habokban.
Előtte még gyorsan elintéztük az elintézendőt, pontosabban ténylegesen kipakoltuk azt, amit kell, legfőképp a piákat, s ha voltak ételhez hozzávalóink, akkor azokat. Ha jól hallottam, egyébként is a nyaraló tulajának van itt egy raktára, ahol jó sokáig eláll a kaja, szerencsére tudok főzni és elég jókat, legalábbis a fiúk imádják a főztömet. Nos, ha egyedül élsz, ritkábban a tesóiddal és mindegyik fiú, akkor egy idő után rávisz a muszájság, hogy megtanulj, különben neked állnak, hogy miért nem. Aztán pedig egy angyal vagy, hogy hogy tudsz ilyen jól főzni, ki se néznénk belőled... hát persze, hogy nem!
Jómagam is egy saját magam által tekert cigivel indultam el a partra, ott futottam össze Leo-val, akinek feltettem a már bárban is megemlített kérdésem, amire úgy válaszolt, ahogy azt elvártam. Szerintem előre tudja, hogy mit kell nekem mondania...
- Valahogy sejtettem, nem is kértem az ötből mindet, használd csak ki, hogy ennyi férfi között lehetsz - mosolyogtam rá. Más kérdés, hogy be is tartatom e vele, még soha nem aludtam vele kettesben, és rettegek a gondolattól is, hogy mi történne. Egyébiránt türtőztetem magam, szóval rosszra nem kell gondolni. Az is lehet, hogy most csak elszórakozom a gondolattal... persze volt már úgy, hogy együtt ébredtünk fel, de az más volt, mert az előző este teljesen kiesett, és Leo, Eric, Zach meg én egy padlóra ledobott nagy szivacson ébredtünk fel.
- De még milyen nagy buli! Gondolkodtam rajta, hogy este gyújthatnánk egy nagy tüzet, aztán Shaka Zulu - hogy ezzel mit akartam kihozni, azt nem tudom, mindenesetre biztosan érti, hogy valami törzsi rituáléra gondoltam tánc keretében, mikor mindenki már annyira bepiált, hogy azt se tudja, merre van. Majd közben berakunk alá valami ősi indián zenét, amiben a dobokat püfölik, s furcsa hujjogató hangokat adnak ki.
- Nem tudom, hogy itt mit láthatunk, de az biztos, hogy tisztábban látjuk az eget, mint L.A.-ben - a homokos talajon fekvés jó móka... nem tudom, még sohasem próbáltam, vagy legalábbis nem volt kivel, egyedül meg unalmas, mert nem tudod mutogatni, hogy melyik csillagkép hol van, vagy beszélni róluk.
Gyorsan elszívtam a cigarettát, amit bevallok, hogy ritka alkalmak egyike, mert nem vagyok valami nagy bagós, tényleg csak ha valami kísértést érzek rá. Valamit láttam csillogni Leo szemeiben, amikor hirtelen felkaptak és beledobtak a vízbe. Ezzel még nincs is baj, hála az égnek nem volt nálam semmi fontos, és az se lett volna nagy baj, ha különben semmi nem lett volna a ruhám alatt, igazán jó móka a vizespóló, csak nem lenne kivel versenyezni.
A hajam vizes lett, Zach pedig ott vigyorgott.
- Tesó... olyat hoztam, amitől elszállunk! - karolja át Leo vállát, s biztosan valami drogra gondol, ami ritkán fordul meg a kezében, de az estére tutira jól jön, ha tényleg úgy akarunk a tűz körül táncolni, mint a vadak.
Hirtelen még egy csobbanás, s Zach is mellettem terem a vízben, azonban én kimegyek, hogy levehessem magamról a hálós ruhát, így könnyebb a vízben úszkálni.
Óvatosan bámulom meg Leo felsőtestét, amit azért láttam már többször is, de még mindig szédítő, hogy mennyit foglalkozott vele. Bár nem csoda, azért mégiscsak megjárta a katonaságot. Nő létemre pedig én sem panaszkodhatok, eleget edzettem ahhoz, hogy nőies izmaim legyenek, alkatra semmi panasz. A partról kicsit bentebb távolodok a homokon, hogy aztán nekiinduljak, s végül Leo mellett csobbanjak egy jó nagyot, hogy ezt most ő is visszakapja. Felbukkanok a vízből, az első dolgom pedig, hogy lepocsolom, mint azt a kisgyerekek szokták.
- Engem se hagyjatok ki a mókából! - hirtelen lendülettel csobban mellettünk Eric, akit követ Tony is.
- U...uh-óh... skacok, nem láttátok a gatyám? - Tony két kezét a vízben tartja, hogy takarja a gyíkot, én pedig nevetni kezdek. Kész röhej, hogy egyet ugrik és már eltűnik a nadrágja. Valahol a vízen úszkált, amit Eric dobott oda neki, ő pedig gyorsan magára kapta.
- Amúgy én voltam - nevetett ördögien Eric. Hát persze, különben olyan könnyen biztosan nem került volna elő!

_________________
Vissza az elejére Go down
Leo R. Dankworth
Műsorgyártás
Életkor : 25
Foglalkozás : Riporter, autóversenyző
Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTéma: Re: Black out - River&Leo   Vas. Aug. 30 2015, 23:27

- Eh, Zach, tudod, hogy nem szoktam semmilyen jellegű kábítószert fogyasztani. Az nem illik az imidzsemhez, és amúgy is, nagy ökörségnek tartom...
Jegyeztem meg a pajtinak, miközben a seregben tanult és jól begyakorolt mozdulattal kigáncsoltam, majd a víz alá nyomtam azt a hülye fejét. Ideje kimosni a butuska kis buksijából az elmezavarodott gondolatokat. Az egész csipet-csapat ekkora már a vízben volt, River élvezte talán legjobban az egészet. Meg én is, ahogy néztem a vízcseppek őrült versenyzését, hogy minél előbb eljussanak mellei közé, s ott egy elégedett sóhajjal megnyugodjanak. Költői kép...hogy mi van? A francokat, ezek nem az én gondolataim. Még mindig a pia beszél belőlem. Úgy hogy inkább, hogy eltereljem az eszecskémet ilyen eszement dolgokról, Eric ellen indítottam bosszú hadjáratot.
- Hagyd, Tony, megbosszulom az ellened elkövetett aljas tettet!
Ordítottam, majd úgy ahogy voltam, rohantam Eric felé...hát, ha azt rohanásnak lehet nevezni. Térdig érő vízben, akármennyire is kisportolt az ember, azért igen csak nehéz még a menés is, nem hogy a rohanás. Túl nagy az ellenállás. Azért egy próbálkozásnak belefért. Eric először tettetett ijedt arcot vágott, aztán amikor Zach hutolról lefogta, rájött, hogy eljött a végső bosszú ideje. Ketten fogtuk meg egy-egy végénél szegény testvért, majd párszor meglóbáltuk. Hangos csobbanás.
- Sört valaki?
Szólok hátra. Tekintetem megakad River-en.
- Bár van közöttünk egy nőnemű egyed is. Szegénykének a lelke és a szervezete nem bírja az alkohol fogyasztását. Hozzak neked egy kis narancslevet, drága?
Kérdeztem tőle negédes hangon. Eric mintha instant köhögő rohamot kapott volna, amint kicsúszott a számon a "drága" jelző. Ezzel meg mi van? Tony határozott mozdulatokkal veregette hátba, amitől szegény srác majdnem előre dőlt. Halvány mosoly. Visszarohantam a házhoz és a hűtőből előkaptam a rekesz sört, meg a hűtőtáskát jégaksikkal, majd lecaplattam vissza, a parthoz.
- Ezennel hivatalosan is megnyitom az idei utolsó nyaralásunkat. Egy sört az estére, amire sose fogunk emlékezni a barátokkal, akiket sose felejtünk el!
Dobtam egy dobozt Eric-nek, aki olyan kecsesen kapta el, mint egy végtagok nélküli kutyus a neki dobott labdát. Az utolsó pillanatban sikerült Zach-nek megmentenie az üveget a merüléstől.
- Hogy mindig maradjunk pozitívak, és a tesztjeink negatívak!
Gyönyörű ív. Gyönyörű elkapás. Egy üveggel gyarapodott Zach italkészlete.
- A feleségeinkre és a barátnőinkre...és hogy soha se találkozzanak!
Dobom Tony-nak. Szegény srác kicsit elpirult. Kicsit tapasztalatlanka még szegényke, vagy visszahúzódó. A fene se tudja, nem nagyon szoktunk nőkről beszélni.
- Gyerekeinknek legyenek gazdag apái....és gyönyörű anyái...
Ez pedig River-nek ment. És nem csak a sör. A halvány utalás is. Direkt nem néztem Eric-re.
- És ezt pedig az Istennek ajánlom közvetlenül! Hogy hallja meg mindig az imáinkat és szálljon le közénk, most, erre a strandra. Jaaa, hogy már meg is tette. Hát, akkor helyesbítek: magamra!
Szissz. Egy nagy korty. Hehe, nekem van sörnyitóm. Nekik nincs. A nyitót gyorsan visszaakasztom a nyakamba, majd elégedetten kortyolgatom sörömet a parton. Merje valaki elvenni tőlem...megbánja.
Vissza az elejére Go down
River D. Woodrow
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : DJ, autóversenyző
Hozzászólások száma : 23

TémanyitásTéma: Re: Black out - River&Leo   Szomb. Szept. 05 2015, 14:55

- Nem, tesa, ez nem kábítószer. Ezt csak beveszed, lenyeled és merészebb, boldogabb vagy, mint általában lenni szoktál. Természetes anyagokból készült., csak manipulatív - így beszél a zöld marihuánáról. Egyébként hamar elmúlik a hatása, hogyha nem szeded folyamatosan, mellesleg Zach-nél tényleg természetes állapotában lelhető fel, amikor még növény, amit szimplán el kell rágni.
Eric alig győz elmenekülni Leo elől, nem mintha lenne választása, minden út a tenger felé vezet, kivéve egyet, ami a part, de oda aligha érne el anélkül, hogy Leo ne dobná a vízbe. Először azt hitte a rémült arcával, hogy lenyomják a fejét a víz alá, de Leo biztosan tudja, hogy Eric nem sokáig bírja levegő nélkül.
- Sör? Bármikor! - bújik fel a vízből Eric, aki az előbb még az áldozat szerepét kapta, de a sör hallatán mindig feltámad.
Felvonom a szemöldököm, amikor narancslevet emleget. Kezdjük azzal, ha már vodkát kellene innom, akkor sem öntenék hozzá narancsot, mert elrontja az ízét, akkor már inkább tisztán.
- Kösz, kihagyom a narancslevet, de egy sör jól esne - mosolygok. Egyébként is azt fog hozni, ismerem már, ki nem hagyná, hogy ne azt hozzon. Mellesleg, ha nem így tenne, akkor tudja, hogy megint csak megbüntetem, ezúttal pedig lehet, hogy már nem bírná szusszal. A legutóbbi együtt töltött éjszakát...köhm, nem olyan együtt töltött éjszaka! Azt is eléggé nehezen viselte, pedig tényleg csak a közelében voltam és nem csináltam semmi érdemlegeset.
Eric már tudja jól, hogy miről van szó, ő az egyetlen beavatott, de még így is eléggé beteg a gondolattól szegény, hogy a húga éppen a legjobb barátjára van rákattanva, s biztosan tud valamit Leo felől is, amit nekem nem mond el. Biztosan megbeszélnek egymás között olyanokat, ami csak rájuk tartozik. Erre gondolva inkább megvonom a vállam, amikor végül Leo megjelenik sok sörrel a kezében. Azért de, fogunk emlékezni az estére, nyilván, hacsak nem állunk be annyira, mint az atom. Én szeretnék emlékezni minden egyes pillanatra, szóval nem rontom el az alkalmat és a fiúkat sem itatom le. Azt hiszem.
Eljut végül a kör hozzám is, ahol Leo olyan szöveget ad elő, ami eléggé... ööö, meglepő? Csak pislogok, aztán Eric-re nézek, aki inkább azzal van elfoglalva, hogy hogyan bontsa fel a sört. Férfiak!
- Szép embereknek szép gyerekeik vannak - igen, magunkra értettem. Biztosan szépek lennének, ha egyszer összeállnánk, de... jézusom! Nem tudnám magam elképzelni anyukának, vagy mint Leo szép szál feleségeként... de eljátszanék a gondolattal. Inkább csak úgy éldegélnék mellette.
A többiek nem tudták kinyitni sehogy sem a sört, szóval odabattyogtam Eric mellé, elvettem tőle a sört, s annak a szájával feltoltam az enyémen a kupakot, s így sorra mindenkiét.
- Leo, nem számolsz azzal, hogy itt van egy ember, aki lány, mellesleg találékony és van egy bárja. Tulajdonképpen, ha körbenézel, az egész világ egy sörnyitó! Nincs olyan, hogy valami ne nyitná - már meg is húzzuk a sörünket, a többiek hálásan néznek rám, biztosan örülnek, hogy van egy húguk, aki mindent megold...


Az este nagy tábortüzet akartunk magunknak, így hát egy hatalmas máglyát raktunk, de szó szerint, és körülbelül mindenki úgy volt felöltözve, ahogy azt az anyatermészet a legjobban meg tudja oldani nekünk, a fiúk hanyagolták a felsőtestükről az öltözéket, s egy szál rövidnadrágban flangáltak, felsőtestükre valamiféle kenőccsel törzsi jeleket festettek. Az is lehet, hogy sár, iszap, ki tudja, mit találnak...majomsz*rt esetleg. Jómagam is igyekeztem kevesebb ruhát felvenni, mintha igazi törzsi bennszülöttek lennénk. Kivittünk a máglyarakás mellé egy nagyobb lejátszót, amiből zene szólt, ízléseknek megfelelően váltogathattuk rajta a csatornát, akár még indián zene is bömbölhetett belőle. Zach tényleg elhozta a zöld növényét, amiből mindenki elrágcsált egy kicsit, igyekezett Leot is rávenni, ha akarta, ha nem. Ha akarta, akkor már nem nagyon kellett könyörögni neki.
Úgy érezte tőle magát az ember, mint egy könnyűszárnyú pillangó, aki bármikor elszállhat, akármit mondanak, teljesen másképp fogod fel, bátrabb vagy és mindent megteszel, amit parancsolnak... ha nem is parancsolják, csak mondják, akkor is. Plusz még ha mellé egy vodkás üveg is van a kezedben, akkor az összhatás olyan, mintha bizseregne a gyomrodban valami, mellesleg még csikiz is, és csak nevetsz tőle.
Táncoltunk, mint az őrültek. Azt sem tudom, hogy kerültem Leo hátára...

_________________
Vissza az elejére Go down
Leo R. Dankworth
Műsorgyártás
Életkor : 25
Foglalkozás : Riporter, autóversenyző
Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTéma: Re: Black out - River&Leo   Szomb. Szept. 05 2015, 23:16

Még egy laza fél órát elbohóckodtunk a tengerben a sörös jelenet után. Egy ideig "haragudtam" River-re, amiért meghiúsította aljas terveimet, miszerint csak én fogok sört inni, de ez az érzés hamar tovaszállt ,ahogy láttam Eric arcán az őszinte örömet, miközben az Istenek Italának első kortyai végigcsúsztak torkán, hogy eljusson végső állomására. A többiek is élvezték az italt, bennünk, fiúkban még maradt a repülőútról is némi maradvány, úgy hogy a tűző napsütésben, hullafáradtan(tényleg nem aludtunk egy percet sem a repülőn? Hogy a fenébe bírtuk?) azért ütött egy kicsit. A végső szót az adta meg, amikor valami rejtélyes, fiús módon egyszerre éreztük azt, hogy bizony nekünk sürgősen meg kell látogatnunk valami bokrot, ami csak a háznál volt. Csodák csodájára a bokrok még ezt is túlélték, bár titokban azt gondoltam, hogy ennyi ammóniától, meg mit tudom én még mitől ott helyben ki fognak égni. Szívós egy gazok ezek.
Míg a többiek azzal voltak elfoglalva, hogy kicsit kipihenjék magukat, gyors vettem egy fürdőt, hogy lemossam magamról a homokot - vagy inkább sarat - és kicsit felüdüljek, majd nekiálltam megszervezni és tervezni az esti tábortüzet. Egy rövid nadrággal és papuccsal fedve mezítelenségemet, nekiálltam fát gyűjteni, ami nem volt nehéz, tekintve, hogy a házat egy kisebb fajta erdő vette körül. Száraz gallyak, hogy könnyebben begyulladjon a tűz, és vastagabb faágak, hogy jó nagy máglyát rakhassunk. Néha a többiek is besegítettek, de a fűrészelést inkább én vállaltam el egymagam, főleg amikor fel kellett mászni a fára vastagabb ágakat keresve. Röpke egy óra alatt összekészítettük a nagyját, volt időnk még sötétedésig további előkészületeket tenni. A hűvös szobám magányában üldögélve átnéztem a cuccaimat, hogy még is, miket vigyek magammal? A piák már rég a hűtőben voltak, így nem volt már más ott, csak a gitárom. Régi darab, még az apám vette nekem talán a tizedik születésnapomra. Régóta nem használtam már, de az alapokat az ember nem felejti el, a többi meg már jön magától, ha ismét belemelegszik.

Este. A nap még egy utolsót kacsint a nyugati láthatáron, vöröses ragyogásba vonva a vizet és a fák lombjait. A parton egy hatalmas máglya ég, pont, ahogy elterveztük. River-ék már lecipelték a hangfelszereléseket, én pedig a gitár hangolását fejeztem be épp egy cigivel a számban, s egy sörös üveggel magam mellett. Eric az utolsó simításokat végezte testfestésén. A házban talált alapanyagokból - inkább én se merek belegondolni, hogy mikből is - hamar összedobtuk a kenőcsöt, ami egy kicsit égetett az elején - csak nem lesz bajunk tőle - és rohadtul erős szaga volt, de legalább nem volt büdös. Kacskaringós mintázatok, fallikus ábrázolás - ez Tony ötlete volt, néha tud ilyeneket is - és egyéb, obszcén tartalmak. A nap folyamán valamikor Zach eltűnt egy rövid időre, és a fene tudja honnan, tollakkal tért vissza. Reméltem, hogy nem egy vadonélő példányt kapott el és kopasztott meg, de ki tudja? Így hamar összedobtunk magunknak valami tollas fejfedőt, a ruhánkhoz ragasztottunk párat. Jobban belegondolva, ha egy indián meglátott volna minket, tuti, hogy kinyír minket, amiért kigúnyoljuk a kultúrájukat. De nem érdekelt...elvégre, mi esélye lenne annak? Fából még gyorsan faragtam egy tomahawk szerűséget is magamnak, hogy adjak az érzésnek.
Zach hiába próbált rábeszélni a hülye növényeire, nem vállaltam be, akárhogy is unszolt Ő, vagy akár RIver is, ebből a pontból nem engedtem. Semmi kábítószer, és magamban kicsit bevallottam, hogy mindannyiukban csalódtam, amiért engedtek a csábításnak. Tény, hogy felengedettek voltak, lazák, de ugyanezt ilyen stimuláns anyagok nélkül is el lehetett érni. Mikor már a hangulat a tetőfokára hágott, a tábortűzet táncoltuk körbe, hujjongtuk, ordibáltunk és vertük az ütemet vagy egymás seggén - uramisten, ez nagyon undorító, kivéve, amikor River került nálam sorra - vagy éppen a másik fején - szegény Eric, majdnem agyhely rázkódást kapott. A pia természetesen töménytelen mennyiségben fojt, célunk volt, hogy az összeset bepusziljuk.
A következő, amire emlékszem, hogy River ott csimpaszkodik a hátamon, galád módon kihasználva, hogy lehajoltam a földre a whiskey-s üvegért - máskülönben nem is nagyon ért volna fel. Felegyenesedtem, gyors megfogtam a lábát, hogy ne tudjon elengedni, majd elkezdtem egy helyben forogni, hogy szédüljön egy kicsit a leányzó. Ötletnek jó volt, kivéve, amikor elkezdtem szédülni és majdnem hogy ki is dobtam a rókát. Sikeresen el is dőltem valamelyikük papucsában. Annyi lélekjelenlétem még volt, hogy irányítsam az esésemet, így nem River-re estem és menet közben elengedtem őt, így puhán landolt a homokban, én meg mellette. Rögtön felültem, ellenőrízve, hogy nem lett-e semmi baja. Nem, semmi. Csak koszos lett az arca, amitől inkább csöves indiánnak nézett ki, főleg abban a ruhában. Apropó, honnan a fenéből szerezte ezeket? Ruhámba törölve a kezemet, lesöprögettem arcáról a homokot. Menet közben a szemébe néztem. A másodpercek teltek, de nem bírtam elszakítani a tekintetem róla. River tartotta a szemkontaktust, és már majdnem úgy volt, hogy ott helyben lesmárolom őt, aztán lesz, ami lesz, amikor Zach teste landolt rajtam.
-Kicsi a rakás!
A hívószóra a másik két srác is megjelent, így nemsokára három izzadt férfitest temetett maga alá. Igyekeztem erről a tényről nem tudomást venni, és elemelni magam a földtől, de nem nagyon sikerült. Egyikük se volt épp egy vézna alkat, majd' háromszáz kilót meg nem tudok fekve kinyomni.
- Száll...ja...tok...le...- próbáltam kinyőgni, amikor már éreztem, hogy nem sok levegő maradt bennem.
Huh, végre. Felszabadultam. Pár nagy korttyal teleszívtam a tüdőmet. Megváltás. Amint felálltam, kiválasztottam a hozzám legközelebbi alakot - aki Zach volt - és gyors felkaptam őt, mint ha csak egy krumplis zsák lenne és futottam vele a tűz felé.
- Tűzbe vetlek, te galád áruló!
Majd a tábortűz előtt megállva biztonságos távban ledobtam a máglyától. Huh, majdnem beleestem, amikor kissé megszédültem, de inkább egy sörös üveg után nyúltam.
- Na, most hogy egy kicsit pihenjünk, úgy érzem, míg még van elég józanság bennem, gitároznék egyet. Igen, kihagyhatatlan alkalom. Élőben hallhatjátok Leo R. Dankworth-öt gitározni...éééés River D. Woodrow-ot énekelni!
Nem sok választást hagytam River-nek, igazából énekelni még nem hallottam, hát majd kiderül, hogy is tud. Összeszedtem a gitáros felszerelést és rádugtam az erősítőre. Pár pengetés. Egész jól be lett hangolva.
- Kezdjük egy klasszikussal. Blur-től a Song 2 mehet?
Kérdeztem, miközben magamban felidéztem a kottát. Jó, dob nem lesz benne, meg csak egy basszus gitárral fogjuk előadni, de akkor is jó lesz - reméltem.
Vissza az elejére Go down
River D. Woodrow
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : DJ, autóversenyző
Hozzászólások száma : 23

TémanyitásTéma: Re: Black out - River&Leo   Szomb. Szept. 12 2015, 13:39

Nem tudom, honnan jött ez a "doboljunk egymás seggén" ötlet, mindenesetre furcsa volt az, amikor a bátyáim a hátsómat ütögették, csak néztam magam elé, mint hal a zacskóban, leginkább akkor, amikor Leo tette meg ugyanezt... ööö, hát mit is mondjak, nem vagyok éppen hozzászokva, mert normális esetben még csak arra sem vetemedne, hogy csak úgy rámarkoljon, most meg hirtelen dobolni kezd rajta - ezt betudom az alkoholnak.
Amikor forgatott, behunytam a szemem, de belátom, sokkal rosszabb döntés volt, mintha csak úgy simán nyitva hagytam volna, később már azt éreztem, hogy a földön fetrengek, erősen veszem a levegőt, mintha kifogyóban lenne, vagy ellopták volna tőlem, a következő percben pedig már Leo ágaskodik fölöttem, letörli az arcom és a szemembe bámul. Hát ha meg lehetne mondani, hogy a pupillám mekkorára tágult, akkor bizton állíthatom, hogy alig látszódott már valami az íriszemből, akkor gondoltam arra, hogy biztos történni fog valami. Vártam is... csak aztán csalódnom kellett, amikor a hülye bátyám megtörte ezt az idilli pillanatot - amit azért valljunk be, meg is köszöntem neki, mert nem éppen így képzeltem el az első rendes csókom Leo-val. Megtörtént már, amikor a versenyek alkalmával meg kellett játszani, hogy együtt vagyunk, nehogy másnak sikerüljön lecsapnia rám, de úgy gondolom és úgy érzem, hogy az csak egy játék, nem a valóság, ez teljesen máshogy történt volna, teljesen más lenne. Mindazt pedig nem részegen szeretném.
Nevetni kezdek, mert azon vagyok, hogy még én is ráugrom a rakásra, amikor Leo nyögdécselni kezd, hogy szálljanak le róla... tudjuk nagyon jól, hogy milyen kiképzésen esett át, de ezt senki sem bírná szusszal, úgyhogy inkább letettem róla.
- Tegyél le, rohadék! Wuhúúúú - kiabálta Zach, de aztán mintha lovat adtak volna alá, pörgette a kezét a levegőben, mintha egy kötéllel be akarná fogni a prédát, eszébe sem jutott, hogy a tűz felé haladnak, szerencséjére a máglya mellett dobta le Leo. Ő pedig még egy menet után könyörgött, de most körbe a tűz körül.
Tony az eseményeket figyelve iszogatta a sörét két ugrándozás között, bár nem értem, hogy mire jó ez neki, mert utána ki fogja dobni a taccsot.
Leo hívott. Szóval felocsúdtam, leültem mellé, amikor azt mondta, hogy énekelnem kell.
- River, te tudsz énekelni? - nézett rám fél szemmel Eric. A saját bátyáim nem tudnak ilyenekről, szégyentelen.
- Tudok, csak nem szoktam - kacsintok felé, biztos ezt is az alkohol teszi. Táncolni is tanultam, csak arról se tud senki, mert az ilyesfajta szenvedélyeket inkább titokban tartom, még a végén cikiznének miatta. Bár a saját bátyáim nem hiszem. Bólintottam a szám címére, nekem teljesen megfelel, bár nem fogom tudni, hogy mikor hol járunk, mert egy basszusgitár azért mégiscsak basszusgitár. A lábamon ütöttem a ritmust közben, hogy majd az lesz a dob, így hát végül is, nem tudom, mi sült ki belőle. 
A szám végén megvártam, hogy Leo majd odébbrakja a gitárt, amikor pedig megtette, rajtam volt a sor, hogy ráugorjak.
- Én nem vettem részt a kicsi a rakásban, most bepótolom! - úgy öleltem meg, mint egy nagyranőtt pandamacit egy lelkes kislány... körülbelül tényleg csimpaszkodtam, ha lehet ezt mondani így fekvő helyzetben. Egy ideig úgy maradtam, kaparófával sem tudtak volna leszedni róla, szóval magamtól másztam le...


Hamar eljött az éjszaka másik fele is, arra már egyáltalán nem tudtunk gondolni, hogy össze kellene szedni az eldobált sörösüvegeket - ja, majd River megteszi, amint józan lesz! -, mellesleg valami rendet tenni a parton. Ahhoz, hogy józanodjak, vettem egy fél órás zuhanyt, aztán rengeteg vizet ittam, bekaptam valami kaját, aztán jöhetett a fogmosás. A többiek is körülbelül így tettek, szerencsére nem csak egy zuhany és mosdó volt, különben várhatnánk itt egymásra, azt hiszem, Tony már be is nyomta a szunyát. Leo-t kerestem, mert nem tudom, merre lehet igazából ebben az órában, lehet még kint csinál valamit, vagy már teljesen józan ő is. Mindenesetre amikor nem éppen ott találtam, ahol lennie kellene - a szobában-, gondoltam, elcsórok tőle egy inget, azt magamra vettem, meg egy rövidnadrágban - tényleg nagyon rövid -, indultam útnak a felkeresésére. Ja, meg egy nyalókával! Olykor cukorhiányban szenvedek és muszáj napi egyszer valamilyen cukrot elfogyasztanom, bármilyen formájában.
Végül megtaláltam Leo-t is, aki nekem pont háttal volt. Nekidőltem féloldalt a falnak, s onnan bámultam őt.
- Ugye nem baj, ha kölcsönvettem az egyik inged? - amikor beszélek, arra az időre kiveszem a nyalókát, de utána felesleges lenne kint tartani szegényt. - Bár, ha nem tetszik, le is veheted - úgy viselkedek vele, mintha a pasim lenne: kölcsönveszem a holmiját, ilyen megjegyzéseket teszek neki... pedig nem az. Ha úgy tenne, hogy leveszi, akkor kicsit csalódnia kell, mert ez alatt is van valami, ami nem enged neki rálátást az ikrekre. Hahah! Na jó, úgyse teszi meg... nem olyan. Pedig ki tudja, mi lenne ebből, megnézném az arckifejezését.

_________________
Vissza az elejére Go down
Leo R. Dankworth
Műsorgyártás
Életkor : 25
Foglalkozás : Riporter, autóversenyző
Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTéma: Re: Black out - River&Leo   Vas. Szept. 13 2015, 12:38

Uh...enyhén szólva is hasogatott a fejem. Szinte nulla pihenéssel másodjára rúgtam be röpke huszonnégy órán belül, kiugráltuk, futkostuk,doboltuk, úsztuk, ökörködtük, rúgdostuk magunkat, hújjogtunk, mit elképzeléseink szerint a régi indiánok a totemoszlopuk körül...egyszóval, úgy viselketünk, mint a részeg fiatalok - a nagyon részeg fiatalok. Mindenkinek egy olyan oldalát láttam meg, ami azért valamilyen szinten tetszett - tudtam, hogy mindannyian állatok ,de hogy ennyire...? River szokása szerint benne volt minden ökörségben, Tony amilyen nehezen kapcsolt sebességbe, annál nehezebb volt megállítani (ki a franc próbálkozna egyszerre három üvegből sört inni? Senki, mert lehetetlen. Majdnem sikerült mondjuk neki.) Eric messze vitte a prímet, amikor próbált átugrani a tűz fölött (embe, még méteres lángok voltak!), aztán menet közben meggondolta magát és inkább csak körülötte ugrált(csodálkozom, hogy nem égett meg negyed méterre se a lángoktól...); Zach, hát Ő meg Zach volt, hasonlóan az ikertesójához, őrültségeket művelt állandóan. Néha kezdtem már magam úgy érezni, mint egy türelemes óvóbácsi, amikor követelték, hogy mutassak be rajtuk pár, a katonaságban tanult fogást, aztán újra és újra, mert nagyon baró, amikor tök mozdulatlanok, a kezük majd kitörik és próbálnak kitörni a szorításból. Na de most...ezekkel mit csináljak?
River...hát, Ő róla ne is beszéljünk. Egész jó ének hangja volt - egyszer tuti hogy felkérem, gitározásom mellé énekeljen egy kis stúdióban - és egész jól nézett ki abban a szinte semmit sem fedő ruhában. Részben sajnáltam, hogy Zach olyan otromba módon megszakította közöttünk az idilli pillanatot. River már hónapok óta incselkedik velem, elején még betudtam annak, hogy csak idegesíteni próbál vagy engem, vagy a többieket - vagy egyszerre mindannyiunkat - mostanában viszont már kezd megváltozni a véleményem. Tény és való, hogy néha elmerengtem azon, hogy lehetne-e kettőnk között több is, mint barátság, de ahhoz nekem is meg kéne változni. Egyre jobban elkanászodtam, és kezdett eltelni a fejem. Volt bőven pénzem - szüleim támogatása és a saját maszek melóim és az illegális versenyek szép jövedelmet hoztak - és sikeres voltam a tanulmányaimban is, emellett még egész sok időm maradt az egyéb elfoglaltságaimra is, amik általában nagy ökörségekből telt - és ezek bizony túlságosan is magabiztossá, néha már-már felelőtlenné tettek. Kicsit vissza kell fognom magam és rendbe tenni magamat. River is néha túlságosan is makacs és önfejű tudott lenni, s jó párszor kellett vigyázni rá és visszafogni, mielőtt tényleg valami nagy őrültséget tett volna - s a nap végén csak röhögve emlékeztünk meg róla pár tequila mellett elmerengve, hogy mi is lehetett volna az egészből. Amennyiben sikerülne végre egy kicsit felelősségteljesebb felnőtté változnom - hogy de utáltam ezt a "felnőtt" szót, hisz egyelőre még csak egy nagyra nőtt kisgyerek voltam - talán adnék egy esélyt magunknak. De a kísértés akkor is nagy volt, hogy csak fogjam magam és vágjak bele a dolgokba. Amikor River magánakciós kicsi-a-rakást kezdett el játszani és konkrétan belém csimpaszkodott, hát igen csak nehéz volt megállni, hogy ne engedjek a pillanat csábításának.

Egy gyors zuhanyzással sikerült valamiféle mágikus módon elmulasztani a fejfájásomat és kicsit józanodtam is tőle. Míg a többiek készülődtek - River hogy a fenébe tud ennyit zuhanyozni? - én gyors összeütöttem magamnak valamiféle kaját a konyhában, hagyva a többieknek is - egyszerű tojásrántotta jó kis sonkával, hagymával - aztán visszamentem a partra. Rengeteg szemetet hagytunk ott, azonban egyelőre letettem arról, hogy feltakarítsak magunk után. Majd amikor mindenki munkára kész állapotban lesz, akkor közösen összeszedjük a szemetünket, ha valaki akadékoskodik, maximum kényszerítem rá. Éppen a part felé bámultam, valamin gondolkozva - bár hogy min, azt meg nem tudnám mondani - amikor River szólalt meg a hátam mögül. Nem vettem észre, hogy közeledett, igaz, hogy a homok elnyelte a léptei zaját, de azért egy ex-katonát így meglepni eléggé szégyen. Nem fordultam meg rögtön, még egy ideig néztem csak magam elé. Végül lassan fordultam felé.
- Ha ruhahiányban szenvedsz, nyugodtan szolgáld ki magad a ruháim közül, aztán ha visszaérünk L.A:-be, elviszlek bevásárolni. Valami feszülős bőrszerkó, mély kivágással mennyire tetszene neked? - kérdeztem vissza, miközben közelítettem felé, alig egy-két lépéssel állva meg előtte.
- Tudod, van az a mondás, ha egy nő az ingedet viseli, az már-már egy győzedelmi zászló. S végül is, ki tudja? - folytattam fojtott hangon, miközben mélyen a szemébe bámultam.
Óh, az istenekre, de szép szemei vannak. Hossszú haját kibontva hagyta - ritkán láttam még összefűzve - s pár rakoncátlan tincs az arcába hullot. A tusfordője és a parfüme illatát még erősen lehetett érezni. Csábító volt. Túlságosan is. Óvatosan félre söpörtem a tincseket, s kezem az arcán maradt. Arcunk közelített egymáshoz. Majd egy puszit nyomtam a homlokára.
- Fincsi a tusid illata. Gyakrabban is használhatnád. Emlékeztet a gyerekkoromra - kezem szépen lassan lecsúszik River kezére, könyék táján megállva és csak tartod.
- Tudod, gondolkoztam...Tudom- furcsa,hogy én gondolkozok néha, na mindegy. Az az ing...az egyik kedvencem. Mi lenne, ha megvállnál tőle?
Huh, nem hittem volna, hogy tudok ilyen hangon is beszélni. Mint ha teljesen be lennék gerjedve. Hagytam egy kis hatásszünetet.
- Van egy másik, lazább cucc, teljesen fehér, bár vízesen rendesen az emberre tapad. Ha gondolod, és nem vizezed össze - nehéz ám kivasalni - nyugodtan vedd majd fel ehelyett. Jah, és csak megjegyzésképpen - egész életemben kevés feneken doboltam még, és most a tesóidat inkább ne számítsuk bele, és eddig a tied hangzott a legjobban. Gitározni már tudok, talán egyszer el kéne kezdenem dobolni.
Ennyi elég? Talán. River egész végig incselkedett velem, hogy aztán csak függőben hagyja a dolgot. Ideje viszonozni egy kicsit. Mellesleg magamban reménykedtem, hogy ott helyben megváljon az ingemtől, és remélhetőleg semmi se legyen rajta. Bár valószínűleg melltartót azért viselt. Milyen kár.
- Ja, és a nyalóka szexi, meg minden, de árt a fogaidnak. Bár látványnak nem utolsó...sőt!
Adtam meg a végső döfést. Ha Eric itt lett volna, tuti hogy most fuldokolna. Mostanában mindig ezt teszi valamiért. Talán tud valamit, amit én nem?
Vissza az elejére Go down
River D. Woodrow
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : DJ, autóversenyző
Hozzászólások száma : 23

TémanyitásTéma: Re: Black out - River&Leo   Csüt. Szept. 24 2015, 16:34

Olyan volt, mintha Leo-t már meg se lepné azt, hogy közeledik valaki felé. Bár nyilván a katonaságon hozzászokott, hogy hirtelen támadások érhetik, s bármelyik oldalról meglephetik, így az lenne a csoda, ha bármilyen neszre berosálna. Nem tudnám őt úgy elképzelni, aki megijed bármitől is.
Közelebb jött felém, persze én nem távolodtam el tőle, mert nem vall rám, hogy azt a pillanatot kutassam, hogy mikor lehetek tőle a legtávolabb, inkább ellenkezőleg, hogy hogyan kerülhetnék hozzá még közelebb.
- Hmm, nem rossz, nagyon badass lennék. Amúgy is gondoltam már rá, hogy veszek egy motort... szóval te elrángatsz engem megvenni a bőrszerkót, én pedig elrángatlak téged megvenni a motort - és akkor már kvittek is vagyunk. Nem viccből mondtam, tényleg akarok egy motort venni, tulajdonképpen ezt el is akartam már mondani neki egy ideje, csak a motorokhoz már kevésbé értek, mint az autókhoz, így nyilván kell mellém valaki, aki megmondja, hogy jó döntés e, avagy sem.
- Csak ki ne tedd lobogni - mondhattam volna, hogy veheti akár ezt győzelemnek is. A fenének néz rám így... tudhatná jól, hogy mit ér nálam el ezzel, csak nem fér abba a hülye fejébe. A katonaság biztos kiölte belőle a megfigyelő készségét, legalábbis azt a felét, ami segít neki abban, hogy leessen neki a közvetlen környezetében történő egyértelmű jelek hada. Így végül csak egy homlokcsókot kapok, ami már egymagában is elég, elvégre ez azt jelenti, hogy törődik velem. Ha a bátyáim ki akarják mutatni a szeretetüket, tőlük is javarészt a homlokomra kapom a csókot. Jó tudni, hogy vigyáznak rám, hogy bármit megtennének értem akkor is, ha ez nem látszik meg rajtuk, mert mindannyian ökrök.
Azt már végképp nem tudnám megmondani, hogy a tusfürdőmben mi az, ami Leot a gyerekkorára emlékezteti, mellesleg mindig ezt a tusfürdőt használom, amikor éppen a közelében vagyok. Ennek intenzívebb az illata, most bebizonyosult.
Nocsak, már váljak meg tőle?
- Ha nem vizespóló versenyt akarsz elrendelni, nekem bármilyen ruhadarabod megfelel - hozzátenném hangosan, hogy főleg akkor, ha éppen előtte rajtad volt és akkor vetted le, de valószínű, hogy magam is köhögőgörcsöt kapnék. Még ettől is, amikor megjegyzi, hogy jól hangzott a fenekemen dobolni... hát, még ha azt mondta volna, hogy hozzáérni volt királyság, az elfogadható kommentár lenne.
- Muszáj, ha nem eszek naponta valami édességet, akkor leesik a vércukorszintem - furcsa kimondani, meg abba belegondolni, hogy akár még cukorbeteg is lehetek, de nem akarok az lenni, mert minden nap figyelnem kellene arra, hogy beadjam az inzulint, és nekem nincs ilyenekre időm.
- Három szoba van, kettőt már befoglaltak a fiúk, Eric biztos arra gondolt, hogy majd lehuppansz mellé, de nem adom meg neki azt az örömet. Egyébként is azt mondtad, hogy öt éjszakát vagy hajlandó rám áldozni, élek a lehetőséggel - megfogom gyengéden a kezét és magam után "vonszolom", bár szerintem annyira nem kell rángatni, jön magától is. Útközben persze elengedem, s gombolom az inget, végül bent a szobában leveszem magamról, ami alatt valóban egy melltartó díszeleg. Mivel tudom, hogy eléggé félti az ingeit, ezért nem csak úgy ledobom, hanem egy vállfára akasztom.
- Na, hol az a másik ing, kedves Leonardo da Vinci? - hülyülök a nevével, miközben felé fordulok abban az egy szál melltartóban és a rövid nadrágban, ami beérné már egy egyszerű francia alsóneműnek is... de mégsem az. És ahogy beígérte, velem alszik, nincs apelláta.
- Különben kár, hogy már lezuhanyoztunk, biztos magammal vittelek volna - megintcsak incselkedek vele... de egy közös zuhanytól még nem omlik össze a világ.

_________________
Vissza az elejére Go down
Leo R. Dankworth
Műsorgyártás
Életkor : 25
Foglalkozás : Riporter, autóversenyző
Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTéma: Re: Black out - River&Leo   Csüt. Okt. 01 2015, 13:46

Ott álltunk egymással szemben River-rel, és hát, a lélegzetem elakadt tőle. Egy száll melltartóban és egy igen csak rövidre szabott nadrágban, a haja igézően omlott a vállára és az egész olyan valószerűtlen volt. Ha most megjelenne valamelyik fiú tesó, tuti, hogy ott helyben idegbajt kapnának. Bár tény és való, hogy már-már a család egyik tagjának számítok, de egy kapcsolat River-rel azért még mindig kissé furán venné ki magát, na nem mint ha ebben bármit is adnék mások véleményére. Elfordultam az édeni látványtól, amelyet River nyújtott (azért elég nehéz volt az arcába nézni, amikor levette az inget és épp hogy csak sikerült tűrtőztetnem magam) majd óvatosan becsuktam az ajtót, nehogy észrevegyék, hogy itt vagyunk, úgy, hogy az egyikünk félmeztelen, a másikon pedig csak egy száll melltartó van a felső testén.
- Cuki melltartó... - nyőgtem ki, amikor elfordultam az ajtótól.
Az ágyra dobált ruhák közül kiválasztottam azt a fehér inget, amelyet még a parton említettem meg a leányzónak. Egyszerű ing volt, semmi minta vagy motívum rajta, igazából csak akkor szoktam használni, ha már kifogyóban volt az ing-kollekcióm; vagy ha éppen egy brutál meleg napon kellett a városba mennem és nem akartam, hogy a többi, értékesebb vagy szívemhez közelebb álló darab izzadság folttól éktelenkedjen. Óvatosan gomboltam ki, nehogy meggyűrődjön, majd átnyújtottam River-nek.
- Tudod, az a közös fürdőzés most jól jönne. Nem lehet egy nap elégszer lezuhanyozni, főleg ilyen döglesztő melegben, míg a többiek az előző este viszontagságait pihenik ki. Nekem se ártana felfrissülni...
A cuccaim közül végül kihalásztam még egy videókamerát is, amelyet mindig magammal hordok, ha már egyszer riporternek készülök, haditudósítónak. Nem ártana elkezdeni gyakorolni, és amilyen állapotban a partot és a ház környékét hagytuk, simán felér egy háborús övezettel. Bekapcsoltam a szerkentyűt, egy piros karika felvillanása jelezte, hogy készül a videó. A kamerát lassan végigvittem a szobán.
- Üdvözlöm Önöket. Itt Leo R. Dankworth beszél élőben a Maldív-szigetekről. Nemrégiben egy terrorista csoport érkezett a szigetekre, akiknek szent céljük, hogy elpusztításk egymás agysejtjeit, későbbiekben ezt tovább terjesztendő a többi szigetlakókra. Élőben ad nekünk riportot az egyik terrorista, aki a legfélelmetesebb mind közül, hisz egyrészt olyan dögös, hogy az ember nem tud másra koncentrálni...másrészt az első áldozatát már be is zsebelte. Térjünk hát át River D. Woodrow-ra.
Az objektívet lassan River felé irányítom távolról, hogy egész alakos képet kapjunk, bár néha a zoom-olás inkább a felső testére irányul.
- Ms. Woodrow. Mondja, mik a terveik ezzel az akciójukkal?
Vissza az elejére Go down
River D. Woodrow
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : DJ, autóversenyző
Hozzászólások száma : 23

TémanyitásTéma: Re: Black out - River&Leo   Csüt. Okt. 08 2015, 22:10

Mivel Leo elfordult, rájöttem, hogy valószínűleg zavarban lehet, ezért csak egy halovány mosolyt engedtem meg magamnak - bár nem voltam szégyellős, már eléggé hozzászoktam. Mellesleg, nem értem a többi lányt, hogy miért nyavalyognak, ha valaki meglátja őket fehérnemüben, bezzeg bikiniben már simán mutatkoznak. Szerintem egy és ugyanaz a kettő, maximum az egyik intimebb, de hasonló. Ebből már nyilvánvaló, hogy mit hordok, talán a következő alkalommal megdob egy új melltartóval - sose tudhatom, belőle meg ezt is kinézem.
- Cukibb, ha nincs - pislogok egyet, ami valójában egy amolyan dupla kacsintás akarna lenni, máig nem tudom, hogy csinálják ezt az emberek, de biztos leesik neki, hogy ez tényleg az akart lenni. Átvettem tőle az inget, majd magamra vettem és lassan begomboltam, bár az is lehet, hogy a lassú nem épp a megfelelő szó rá, mert saját tempómhoz mérten gyors vagyok az öltözködésben... erről le kell szoknom bizonyos körülmények között. Most azt se lenne jó, ha ilyen helyzetben valamelyik testvérem meglátna. Eric-ről még elmondhatom, hogy maximum csak állna és az álla a padlót mosná, aztán egy második személynek kellene odébbraknia, Zach ezzel ellenben kiakadna és legelső feladata az lenne, hogy engem lehordjon, hogy miért pucérkodok Leo előtt, majd Leohoz fordulna, hogy ő mégis ezt miért hagyta, végül megbeszélné vele, hogy csak óvatosan, mert ha a hajam szála is meggörbül, akkor nem áll jót magáért. Nos, Tony pedig az az ember, aki benézne, megrázná a fejét, és lazán továbbsétálna, mintha nem látott volna semmit.
- És ezt most tényleg komolyan mondod, vagy megint hülyéskedsz? - húzom fel az egyik szemöldököm, mert szokása, hogy megismétli azt, amit én szeretnék, de csak poénkodik vele, nem gondolja teljesen komolyan. Ha úgy lenne, már biztosan cselekedne is.
Elővesz egy kamerát, amiről nem is gondoltam, hogy nála van, szóval csak hallgatom, hogy miről van szó, aztán leesik, hogy én vagyok az egyik terrorista, akinek már sikerült az egyik célpontot becserkésznie - amit erősen kétlek, de még bármi megtörténhet. Amint rám irányul a kamera lencséje, először egy gonosz vigyort ejtek meg, majd teljesen komorrá válik az arcom.
- Elsődlegesen az a cél, hogy mindent, ami mozdítható és iható, elpusztítsunk, másodlagosan ezek együttes erejével a Maldív-szigetek feletti uralom, később a világuralom. Mindezeknek köszönhetően pedig Ms. Woodrow, aki a szervezet tényleges, egyetlen és elismert vezetője, nos... neki valódi célja, hogy egy említett áldozatot meghódítson magának - az ágyon ülve közben a körmömre nézek amolyan maffiózó módban, mintha csak arra várnék, hogy mikor jön el a megfelelő ideje annak, hogy vérbe mártsam a kezem.
De felállok, Leo felé sétálok, s átveszem tőle a kamerát, amit immár felé fordítok.
- S Ön, kedves Leo Riley Dankworth, mit kíván tenni ez ellen? - ha már tudósítás, akkor ő is legyen benne a képbe. Talán reggel folytatódik a tesóimmal, kapjanak ők is kicsit a rivaldafényből.

_________________
Vissza az elejére Go down
Leo R. Dankworth
Műsorgyártás
Életkor : 25
Foglalkozás : Riporter, autóversenyző
Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTéma: Re: Black out - River&Leo   Csüt. Okt. 08 2015, 22:37

Úgy látszik, hogy River benne van a mókában, bár ahogy észrevettem, nem nagy kedvvel vette magára az új inget, amit adtam neki. Én azért reménykedtem benne, hogy visszautasítja, vagy ha fel is veszi, legalább nem gombolja be, hogy ne fedje el tökéletes alakját, de így is jó. Az inget eléggé szűkre szabták ahhoz, hogy kiemelje a domborulatait (óh, és még mennyire hogy kiemelte. Már csak egy push-up melltartó és nyáladzó idióta lesz belőlem).  Miközben Ő ott öltözködött (én meg magamban keseregtem) hallottam, hogy valaki a konyhában matat, aztán a WC-ajtó csapódását. Valamelyikük felkelt és dobta is ki a rókát. Ő valószínűleg még jó pár órán keresztül használhatatlan lesz, tehát valószínű, hogy nem is fog belépni a szobába, egy ilyen félreérthetetlen helyzetben. Miközben a kamera forgott, néha fel-felvillant bennem egy kép a régi, katonás időszakból, amelyeket igyekeztem elhesegetni. Egy halott férfi arca, egy szétrobbant kamera darabjai; égő hűs émelyítően édeskés bűze, és a többi. Ennek itt és most nincs ideje, így kellemesebb témák felé kormányoztam gondolataimat. Például arra, hogy miért voltam olyan hülye ,hogy River-nek inget adtam. Akkor most egy szál melltartóban kamerázhattam volna, ahogy csábosan pózol a kamerának és borongósabb napjaimon visszanézhettem volna, ha kell ami felderíti a hangulatomat. Lehet, hogy le kéne csábítani róla azt az inget valahogy.
-Világuralom és az áldozat meghódítása? Nem kis léptékű célok egy maga kaliberű embernek? Már megbocsájtson Hölgyem, de ezzel a kinézettel minimum a világuralom mellé hozzáadnám azt is, hogy a világ összes férfiját meghódítsa és utána kénye-kedvér játszadozzon velük. Szerintem a férfi állomány fele még örülne is neki, ha ilyen dominája lenne...
Hűűűha, na ezt hallgasd majd meg egyszer Eric. Szerintem instant ki akarnál érte nyírni engem. Ez van, játszani kell a szerepet. Hízelegjünk egyet a csábos terroristának, hátha kiadja az összes többi titkát is. Egy kis nyers pszichológia, meg a többi. És vajon, mik lehetnek még a céljai? A fejemben lejátszódott pár jelenet, amelyek igazából az én céljaim voltak River-rel, de még várni kell arra, hogy kiderítsem, vajon Ő is hasonlókat tervez-e? Amikor River felém jön és elveszi a kamerát, simán átadom neki. Szerepcsere. Király. Gyakorolnom kell azt is, ha majd rivaldafényben állok és mindenki rám lesz kíváncsi. Egyszer csak eljön az az alkalom is. Leo Dankworth, világhírű haditudosító...és az az ember, akinek sikerült megzaboláznia River-t. Nem tudom, melyik lenne a nagyobb dicsőség.
- Kedves terrorista hölgyem. A kérdésére igen csak egyszerű válaszolnom: ki mondta azt, hogy én nekem bármi ellenvetésem lenne az "áldozat" szerepével? Még ha egy kicsit tovább kínoz, a Stockholm-szindróma legjobb példája leszek. Menthetetlen vonzalmat fogok érezni a fogvatartóm iránt. Bár amennyiben figyelembe vesszük az eredeti, 1949-es genfi egyezmény pontjait, abban ki van mondta, hogy a hadifoglyokkal szemben megfelelő bánásmódot kell tanúsítani. Gondolom, én most hadifogolynak számítok, tehát: hol van az a megfelelő bánásmód? Példának okáért, miért kínozza magát azzal, hogy ilyen meleg napon még is csak felvette azt az inget? Én csak jót akarok magának, nem hittem volna, hogy be is gombolja. Már most látom az izzadságcseppeket lefolyni a felsőtestén....ja, meg az arcán is.
Na ez az, húzzuk még River agyát egy kicsit. Már majdnem hogy jobb, mint egy elcseszett előjáték.
Vissza az elejére Go down
River D. Woodrow
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : DJ, autóversenyző
Hozzászólások száma : 23

TémanyitásTéma: Re: Black out - River&Leo   Pént. Okt. 09 2015, 22:48

A fene se tudja, hogy Leo agyában most éppen mi játszódik le, pláne, amikor olyan mondatot jegyez meg nekem, amire számítani se számíthatnék. Világuralom mellett férfiak hada sorakozzon a lábam előtt. A látvány meglepő, túlságosan vizuális típus vagyok, szóval elképzelem, ahogy az a sok férfi a lábaim előtt hever, mert én vagyok az istencsászárnő, mint ahogy annak lennie kell. Mindegyik lesi a kívánságomat, két oldalról legyeznek, selymeket mutatnak és gördítenek a lábam elé, ékszereket halmoznak fel előttem, különböző kincseket, közben masszírozzák a lábfejem, és a kezem csókolgatják, minden egyes ujjamat végig. Ezzel egy bökkenő van: minden férfi Leo. Gyorsan elhessegetve ezt megrázom a fejem.
- Nem, teljesen megelégszem ezzel az egy áldozattal - az kéne még, hogy ennyi Leo vegyen engem körül, mert akkor tényleg nem tudnék hova nézni. Néha így is úgy érzem, hogy teljesen levörösödöm a közelében, persze nem látszólagosan, szimplán belülről égek el, ami azért jó, mert ő ezt nem veszi észre, a magam részéről pedig fogalmam sincs. Tulajdonképpen sokszor csak annak tudom be, hogy biztos a képzeletem játszik velem.
A következő pillanatban feleleveníti nekem a Stockholm-szindrómát, amiben ő játsza a fogoly én pedig a fogvatartó szerepét, amiben nyilván van valamilyen igazság, s hogy nem ellenkezik az áldozat szerepében, nekem csak kedvező. 
- Ha megfelelő bánásmódot akarsz, az ágyhoz bilincselhetlek, de sajnos nincs nálam bilincs - nyilván nem ilyesfajta bánásmódra gondolt, mivel hamarosan megemlíti nekem a meleget. Felvonom az egyik szemöldököm, mert nagyon gyanús nekem az, hogy ennyire le akarja tudni rólam az ingét, pedig még csak most vettem fel.
- Ha ennyire nem akarod látni rajtam, akkor egyáltalán miért engedted, hogy felvegyem? Valamint, ha le akarod szedni rólam, nem állok ellen - ahogy ő sem a fogvatartásnak. Szóval lerakom a kamerát, de immár kikapcsolva, mert senki sem akar szemtanúja lenni annak, ami majd itt el fog hangozni, mert lehet, hogyha visszanézzük egyébként is, akkor a többiek már csak ezen a részen is döbbenten fogják keresni a megrekedt szavakat. Közel megyek Leohoz, tudom jól, hogy mit akar az ingével, ami pillanatnyilag rajtam van, ezért kigombolom előtte az inget, aztán megfogom az egyik kezét, amit végül a mellemre rakok, mármint  arra a részére, ami éppen kilátszik a melltartóból.
- Csak azért, mert tudom, hogy valójában azt akartad, hogy ezért vegyem le - még mindig csak játszadozik, akkor még én is játszadozom. Aztán meg ki tudja, hogy erre mi a reakció, hátha nem szívózik tovább. Bár még mindig elhiszem róla, hogy megteszi.

_________________
Vissza az elejére Go down
Leo R. Dankworth
Műsorgyártás
Életkor : 25
Foglalkozás : Riporter, autóversenyző
Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTéma: Re: Black out - River&Leo   Pént. Okt. 09 2015, 23:29

Elraktározom rövidtávú memóriámban a River által mondott dolgokat, hogy később még felhasználhassam ellene, valami szivatás formájában. Tehát megelégszik, csak velem, amikor övé lehetne a világ összes pasija? A maga módján romantikus - olyan River-féle "én ugyan be nem vallom, mit érzek irántad, inkább csak utalgatok" módon. Na nem mint ha én nem ezt csináltam volna, de az Istenekre, Ő kezdte először, én csak folytattam a kis játékot. Már mint...Istenekre? Mióta vagyok több isten vallású? Ja, meg van, amióta tisztelem az összes vallás összes duhajkodás istenét. Na nem mintha ez lenne a megfelelő kifejezés rájuk. De ott van Dionüsszosz a görögöktől; Aegir, az Asgardi szeszfőző mester; vagy éppenséggel Bacchus, Dionüsszosz római megfelelője. Mindegyiküknek áldoztam már rendesen, de akkor is a kedvenceimet Centzon-Totochtin-nek nevezik(hogy miképp ejtik ki, arra még nem jöttem rá). Ők pedig nem másik, mint az azték Négyszáz Részeg Nyúl istenek. Négyszáz nyúl, akik konstans részegek. Na, az már buli lehet öcsém. Ki az állat, aki annyit iszik, hogy ennyi részeg tapsifülest lát és még istenként is tiszteli őket? És vajon mindegyiküknek van külön nevük? Ha igen, ki jegyzi meg őket? És mi a hierarchikus sorrend alapja náluk? Aki több piát tud meginni hányás nélkül, vagy aki az első hányás után többet tud még inni? Vagy ők sosem dobják ki a taccsot? Látott már valaki valaha is nuszi-muszit rókázni? Bár azok ketten ősellenségek, már mint a róka meg a nyuszi, úgy hogy most jöttem rá zseniális gondolatmenetemmel ,hogy bizony a nyulak nem hánynak. Ez alapján nem a "ki bírja tovább nyelesbüfi nélkül" a legfőbb szempont, ami alapján a Főalkeszt választják ki. De ha nem büfiznek, akkor mi? Mert akkor végülis, addig isznak, amíg akarnak. Itt valami hatalmas turpisság van, és egyszer elmegyek az aztékokhoz látogatóba, Gambrinus(aki mellesleg a flamand sör-király) legyen a tanúm rá!
-El kell mennem az aztékokhoz...bassza meg.
Adok végül hangos jelét is gondolataimnak. Igazából én is hirtelen értetlenkedve nézek, hogy még is, ez mi váltotta ki belőlem, hát még gondolom, hogy River mekkorát pisloghat ezen spontán megjegyzésre. Na nesze neked, és még hogy a nők nem veszik el a férfiak eszét? Meg a francokat nem. De még szerencse, hogy két agyunk van; és kár, hogy egyszerre a kettő nem juthat vérhez. Ez a lehető legelcseszettebb mérnöki munka, köszi Isten-koma, hogy ilyen hülyén tervezel. És ezért a szakállas, ősz fószerért van oda annyi katolikus? Bah...Most is éppen azt hiszem, hogy a rosszabbik agyammal gondolkodom. Jó, ennek is meg van a maga racionális, tudományos magyarázata(behalok, még a kangörcsöt is képesek tudományosan megmagyarázni). Az emberek, mint minden állat(khmm...amikor a férfiakat állatnak hívják, nem is tévednek annyira nagyot lényegében, és én büszke vagyok az ösztön állat létemre, főleg ilyen környezetben)...na szóval, az ember is arra lett kitenyésztve, hogy reprodukálja magát, tehát lényegében amit most csinálok, az csak az eredeti funkcióm teljes körű betartásához vezető hosszú tánc első lépése. Elvégre, megtaláltam azt a nőt, aki szintúgy jó génekkel rendelkezik, egyszóval vonzónak találom és a későbbiekben - ha lesz gyerek, ha nem, de magyarázatnak mindenképp jó - ez még jól jöhet. Na, hol is tartottam? Rossz agy, Leo, rossz agy! Gondolkodj! Te meg ott alul, fogd már be a pofád, és ne nyútózkodj itt nekem. Nem vagy akrobata. Az az, jó fiú. Tudod Te a dolgod. És most maradsz is így. Jóóól van, csak nyugizz tovább. Még is, mivel magyaráznám ki? "Áh, semmi River, csak zseblámpát tartok a zsebemben, hátha hirtelen ránk sötétül, és így kitaláljunk a szobából!" ...ez még számomra is szánalmas magyarázatnak tűnt.
- Hát, tudod, a katonaságban a hadi gyakorlatokon gyakran kellett rögtönöznünk bilincset, hogy az elfogott terrorista-gyanús embereket megkötözhessük...csak úgy szólok, hogy tudd, milyen sokrétű tudásom is van.
Szúrom közbe még egy kicsit szemétkedően, mert az jó, hadd húzzam még az agyát, bár párszor látom rajta, hogy mindjárt felrobban idegességében. Mi az, egy kis pír az arcán? Jajj, de kis cuki, hogy egyem a pici pofiját. Hogy ezért hogy fogom én még szívni a vérét. Nem is tudtam, hogy ilyen mutatványokra is képes.
- Mi van, ha éppenséggel azért adattam rád, hogy utána levehessem?
Amiben néminemű igazság lehet, hogy van. Vagy a fene se tudja. Ez meg mi? Jajj ne már. Hé, kis fickó, nyugi van, mondtam már! Huh, ember, így kigombolva az ing ultra szexin áll rajta. Én meg állok csak ott, mint farok a lakodalomban, mint valami szűz kisfiú az első alkalommal, amikor azt se tudja, hogy hova nyúljon.
"Anyáám, az két mell? Jujj. Milyen lehet a fogása? És ha elrontom? Mi van, ha kidurrantom?" - vetődött fel bennem a gondolat, kicsit túlozva az első alkalmasok állandó aggódását.
Bár tény és való. Egy mell vajon ki tud durranni? És egyszerre mind a kettő? Kell szereznem egy lufimellű csajt és kipróbálni. Bár ez elég morbid egy gondolat. Honnan a fenéből jött ez elő? ÉS egyáltalán, most őszintén, mit eszünk mi férfiak annyira a női melleken? Ja, meg van, nem kell tovább keresni a magyarázatot. Amikor River a melleire teszi a kezem, elhatároztam: game over. Játék vége. Örülsz River, Te nyertél! Én adtam fel előbb...ezt nem hiszem el.
- Hölgyem, gratulálok, Ön nyert. Meghódította ezt a férfit, és örülök, hogy ezzel az eggyel is megelégszik...
A másik, szabad kezemmel lesöpröm River-ről az inget, majd átölelem a derekát, és közel húzom magamhoz. Van egy olyan érzésem, hogy nem nagyon fog ellenkezni. Másik kezem még mindig formás idomain, azokat nem nagyon akarom elengedni, majd megcsókolom, remélve, hogy nem húzódik el. Édes ajkai érintésétől hirtelen elszáll a tudatom, és csak a pillanatnak áldozom magamat. Hogy mennyi ideje vártam már erre az alkalomra. És végül is, Ő is akarta, nem? Akkor meg semmi baj nincs belőle. Vagy nem akarta? Csak játszadozik velem, ahogy játszani szoktuk a pár szerepét pár verseny után, hogy ne akaszkodjanak rá? Na, de mindjárt kiderül, nem igaz?
Vissza az elejére Go down
River D. Woodrow
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : DJ, autóversenyző
Hozzászólások száma : 23

TémanyitásTéma: Re: Black out - River&Leo   Szomb. Okt. 10 2015, 20:24

Azt már eddig is tudtam, hogy Leo hülye, de hogy ennyire! Mindig többet gondolkodik, mint egy nő, és persze mondanom sem kell, hogy tökre felesleges dolgokon, talán kettőnk között ő az, aki túlkomplikálna egy dolgot, nem pedig én. Néha azt hiszem, hogy két személyiség, legalábbis két lélek van a testében, és hol az egyik, hol a másik szólal meg. Mint ebben a pillanatban. El kell mennie az aztékokhoz? Mi?! Már nincsenek, hacsak nem valami indián népet keres meg helyettük, akik tudhatnak róluk valamit, bár nem tudom, hirtelen hogy jött ide az aztékság.
Más különbséget nem vettem most rajta észre, talán azt, hogy kissé zavarban lehet úgy, hogy még ő sem igazán tud róla, vagy szimplán fél, hogy mi fog most következni. Hogy végül sikerül majd megvalósítani az elhatározott céljaimat, miszerint nem kell nekem a lábaim elé annyi férfi, csak ő? Pedig tényleg nem kötném magamhoz, nem vagyok az a féltékeny típus... azt hiszem. Tulajdonképpen azt se tudom, milyen vagyok a szerelem terén, mert még nem volt rá lehetőségem, hogy akárkit is szeressek. Biztos voltak, akik tetszettek, de a külső az nem minden, mert valljuk be, a mostani férfiak vagy melegek, vagy papucsok, vagy bunkó parasztok, vagy öntelt tuskók. Nos, Leo minden volt, amit akartam, hogy legyen, elsősorban persze önmaga. Az a férfi, aki úgy tudott elcsábítani, hogy közben azt nem is akarta... vagy akarta, nem tudom, hogy állna elő vele. Külsőleg is tökéletes, már ha csak az arcát és a testi adottságait vesszük figyelembe, és belsőleg sem kutya... eléggé kemény, ha azt a helyzet meghozza, gyengéd, humoros, és ha a hülyeségeitől eltekintünk, akkor nyilván van benne valami okosság is, csak még elő kell belőle hozni. Tudom, hogy ezelőtt eléggé züllött élete volt, amit a továbbiakban nem biztos, hogy fogok neki engedni... legalábbis nem kellene, hogy olyan szemétkupac között éljen, majd rendet teszek az életében.
- Oh, egy percig sem kételkedtem a tudásodban - továbbra is csak álltam, már a többire nem mondtam semmit, elvégre mégiscsak tudom, hogy valójában nem akarta rám adni az inget, hogy utána csak levehesse, mert ki lenne olyan hülye, hogy két lépést csinál egyből? Az arcán látom, hogy végül beadja a derekát, amikor a mellemen pihen a keze, közben bennem a dicsőség zenéje szól. Hogy megelégszem vele? A későbbiekben kiderül, ugyanis nem sok időm van gondolkodni a továbbiakon, az elmém teljesen üressé válik, amint megcsókol. Volt már köztünk hasonló, de csak a játék kedvéért, semmi olyan rejtett célja nem volt, hogy egymással legyünk a csillagok jegyében. Eszem ágában sincs elhúzódni tőle, ehelyett közelebb bújom hozzá, miközben nyelvem az övét keresi... először gyengéd, lágy csók volt, de úgy éreztem, nem bírok tovább magammal, szóval megadtam azt a kezdő löketet, amikor átléphettünk egy határt, szóval megharaptam Leo alsó ajkát. Végigsimítottam izmait, először a karját, aztán a mellkasát, végül a hasát, ami megintcsak kihozta belőlem az állat részemet, mert egy szenvedélyesebb csókra váltottam át, aztán megfordítottam Leo-t úgy, hogy az ágynak háttal legyen, s talán kicsit erélyesen... (nem akartam úgy, de így sikerült!) ledobtam az ágyra, ahol azonnali hatállyal az ölébe vetettem magam. Istenem, még azt sem tudom, mit csinálok pontosan! Ha történni fog valami, ő lesz az első férfi, akinek teljesen odaadom magam. Egy pillanatra elválok az ajkaitól, de csak úgy, hogy egy centiméter legyen a kettő között.
- Akkor most kérhetem azt, hogy bilincselj meg? - miket nem kérek! Ilyen titkolt, rejtett vágyaim vannak.

_________________
Vissza az elejére Go down
Leo R. Dankworth
Műsorgyártás
Életkor : 25
Foglalkozás : Riporter, autóversenyző
Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTéma: Re: Black out - River&Leo   Szomb. Okt. 10 2015, 23:44

Nem mondom azt, hogy nagyon keseregtem az egyszerű vérszívás kimenetelén. Végül is, úgy jöttem ebbe a szobába, hogy semmi konkrét tervem nem volt, csak hogy húzzam River agyát, aztán kivonszoljam a partra, igyunk egy kicsit, aztán találjuk ki azt, hogy aznap este milyen bulit csapunk. Erre meg...hát, itt fekszem az ágyon, enyhe fejfájással. Az a rohadt matrac keményebb volt, mint gondoltam volna, így amikor River hátralökött, az nem esett túl jól. Szerencsére érkezett a kárpótlás a leányzó személyében, aki rögtön rám vetette magát. Na, kérem szépen, így kell ezt csinálni. Többször is lökdöshetne ágyra, bár reményeim szerint nem ez volt az utolsó ilyen alkalom. Miközben ajkaink forró vágyban egyesültek, kezemet lecsúsztatom River testén, gyengéden végigsimítva formás hátsóján - tényleg jó dob lenne belőle, ötlik fel bennem - majd jobb kezemet a testén csúsztatom fel, végig cirógatva a hátát, óvatosan haladok mellei felé. Ha már egyszer Ő "erőszakolta" rá a kezemet, akkor már adjunk az élvezetnek bőven. Amikor abbahagyjuk a csókolózást, majdnem visszahúzom magamhoz - a fene se akarja pont most elengedni - de csak egy újabb, huncut ötlött eszébe.
- River édes, azt hagyjuk egy későbbi alkalomra. Most legyen inkább a gyengédségé a főszerep.
Súgom a fülébe, majd végig csókolgatom a nyakát. Hogy lehet valakinek ilyen puha bőre? És miért ezzel foglalkozok én, amikor álmaim nője épp vad szexre csábít engem, szinte izzik körülöttünk a levegő...és nincs bezárva az ajtó. Gáz lenne, ha most nyitnának ránk - aztán úgy voltam vele, hogy tojok az egészre. Carpe diem emberek! Élvezzük a pillanatot, éljünk a mának, s nyugtassuk a fejünket elbűvölő nők mellkasán, s álmodjunk szebb világról. River-t vad csóközönnel árasztottam el, úgy voltam vele, hogy vége a tétovázásnak, s közben egyik kezemet lecsúsztatva a nadrágjával babráltam, már ha lehet azt annak nevezni. Inkább egy kicsivel hosszabb kiszerelésű, izgatóan szexi fehérnemű, ami most éppenséggel feketenemű volt. Egyik karommal még mindig átölelve őt gyorsan helyzetet változtattunk és hirtelen már én voltam felül. Ajkammal először a nyakán haladtam végig, aztán haladtam egyre lejjebb. Egy ideig elidőztem a kebleinél, aztán már azon kaptam magam, hogy a köldökénél járok. Ezzel egyidőben a nadrágja már valahol az ágy mellett pihent. Még két ruhadarab, aztán ott vagyunk, ahogy Isten megteremtette Évát. Fejemet felemelve River combjáról az arcába néztem.
- Hát, dicsőség lenne kedves terrorista asszonyom, ha ezen combok között lelnék végső nyugalomra... - eresztek meg felé egy félmosolyt, majd egy lágy csókot hintek ajkaira.
Vissza az elejére Go down
River D. Woodrow
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : DJ, autóversenyző
Hozzászólások száma : 23

TémanyitásTéma: Re: Black out - River&Leo   Vas. Okt. 11 2015, 22:44

+18 


Teljes mértékben poénkodtam a bilincsekkel, egy következő alkalommal viszont tényleg kipróbálnám. Szóval... most már nincs visszatérés, én döntöttem így, odaadom magam Leonak, elvégre hosszú ideje csak arra várok, hogy a karjaiba zárjon, de mindkettőnknek úgy tűnt, hogy csak marhulunk a másikkal, és nem gondoljuk teljesen komolyan. Persze, mégis hogy vehetett volna komolyan engem, amikor próbáltam mindent rejtve mondani neki, s az csak kötekedésnek tűnt? De örülök, hogy végre megvilágosult, azonban én még mindig nem tudom, hogy ő mit gondol erről, hogyan vélekedik.
Élveztem a csókjait, tulajdonképpen az első csókokat a bőrömön, attól a férfitól, akit szeretek. Jézusom... ezt olyan furcsa még csak gondolatban is kimondani... hogy szeretem. Nem tudom, hogy ajkaimra miként jönne, milyen helyzetben, de a helyzettől függően, felhevült állapotomban biztos kikotyognám és eléggé hirtelen.
Leo továbbra is ostromolt a csókjaival, amelyeknek nem álltam ellen, inkább a hajába túrtam, vagy ha eléggé közel volt az ajkaimhoz, akkor a hátát simogattam. Leo szerencsés ember lehet most abban, hogy nem túl nagyok a körmeim, márpedig az elkövetkezendő pillanatokban biztos fogom használni őket.
- Azért nem szeretném, ha itt lelne a halál - megsimogatom az arcát, ahogy újra felém emelkedik egy újabb csókra. A lábaimmal a feneke környékén járok, hogy a nadrágja alá bedugjam a lábfejem és lassan letologassam róla az alsót... tényleg nagyon lassan megy, de nem sietek vele sehova, egyébként sem lenne teljesen fer, hogyha ő már teljesen meztelen lenne, én pedig nem. Persze annyira nem bírok ezzel a vággyal, a tűzzel magamban, hogy Leo hiába beszél gyengédségről, s hiába tudom azt, hogy ez az első számomra, abbahagyom, amit elkezdtem, s Leót próbálom úgy fordítani, hogy megint ő legyen alul. Rávigyorgok.
- Ahogy mondtad, szeretek domina lenni. Ezek szerint felül is - azt még persze teljesen nem tudom, de biztos van valami alapja, mondjuk, hogy szeretném Leót én kényeztetni. Megint lecsapok az ajkaira, csípőm pedig közben az ágyékához szorítom, persze nem úgy, hogy nagyon nyomjon, s enyhén mozgolódom még így is, hogy két ruhanemű választ el minket a közösüléstől. Lentebb haladok a nyakára, ahol érzékien végignyalom az egyik ér mentén - mintha egy vámpír tenné ezt az ivás előtt -, aztán ott meg is harapom, de nagyon lágyan, hogy ne fájjon neki - tényleg vámpír leszek. Egyik kezemmel az oldalát cirógatom ujjbegyeimmel, majd a hasát, és a mellizmait, amikor megint elválok az ajkaitól, s mámoros szemmel nézek rá.
- Leo, te... olyan isteni vagy - szebben nem is mondhattam volna, bár nem tudtam, hogyan fogalmazzam meg, amit mondani akarok, mert úgy mégsem tehetem, hogy "A mindenit Leo, milyen izmaid vannak!" Az olyan lenne, mintha azért akarnék vele lefeküdni, mert isteniek az idomai... tényleg isteniek, de nem ez az oka. Akarom őt. Most.
Közelebb hajolok hozzá egy újabb, azonban kisebb csókra is, két kezét pedig a melltartóm csatjához emelem, hogy végre levehesse rólam ezt a felesleges darabot. Amikor pedig megtörténik, valahol az ágy mellett landol. A csókot abbahagyom, hogy Leo jobban megnézhessen magának... mert tuti, hogy ezt meg szeretné tenni.

_________________
Vissza az elejére Go down
Leo R. Dankworth
Műsorgyártás
Életkor : 25
Foglalkozás : Riporter, autóversenyző
Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTéma: Re: Black out - River&Leo   Hétf. Nov. 02 2015, 17:49

18+

Vannak olyan pillanatok az ember életében, amikor aztán teljesen bebizonyosodik az, hogy a férfinek két agya van és képtelen a kettőt egyszerre használni. Most, hogy itt fekszem River karjai között, testünk olyan szinten összefonódik, hogy már-már összenőttünk, rájöttem, hogy teljesen igaz ez az állítás. Már bele se gondoltam abba, hogy mi történne, ha valaki ránk nyitna, csak élvezni akartam a pillanatot. Élvezni River gyengéd csókjait - a harapását a nyakamon, ami nagyon beindított - a tökéletes testét, gyengéd cirógatását. Égtem a vágytól, jobban, mint életemben valaha is. Voltak alkalmi kapcsolataim - a leghosszabb is csak két hónapos volt - de velük nem éreztem azt, amit most érzek River-rel. Azok a kapcsolatok inkább csak a kölcsönös vágyak kielégítéséről szóltak, lényegében egymásban csak a húst láttuk. River más. Őt a személyiségéért szerettem...Furcsa ezt így kimondani, de már régóta éreztem, hogy Ő más, és hogy szeretem is. Mindig másként viselkedek a közelében, és fáj, ha pár napig nem látom őt. Olyan, mint ha nekem lett volna teremtve. Végre egy nő, aki mellett tényleg férfinek érezhetem magam, nem pedig csak egy darab húsnak. Szerettem volna, ha minden reggel mellette ébredek, s az első látvány, ami fogad engem, a gyönyörű arca...és meztelen teste. Nincs is annál jobb, amikor az Ő hangjára ébredhetek. Szeretném ezen nap alatt felfedezni teste minden egyes pontján, ajkaimmal illetni minden porcikáját, fejemet beletúrni a hajába és csak magamba szívni az illatát. Alig bírtam visszatartani magam attól, hogy ott helyben letépjen az összes ruháját, s szinte már fájt a megtartóztatás. De nem akartam elsietni semmit, és ez a kis önmegtartóztatás csak még élvezetesebbé teszi majd vele az első alkalmunkat.
Szinte nem is emlékszem arra, hogy végül is hogy került le róla a melltartója, már csak arra eszméltem, hogy ott van felettem, s tökéletes idomai szinte az arcomba nyomulnak. Tökéletes formák, arra termettek, hogy szeressék őket, hogy finoman csókokkal hintsék az ikreket. S most belegondolva, csak az "enyémek" voltak. Azt hiszem, hogy ha valaki bármikor is akár csak egy sanda oldalpillantást is vet River-re, azt kinyírom. Ej, fránya féltékenység, de akkor is.
- Még hogy én vagyok isteni? Az antik istennők is megirigyelhetnék ezt az alakot. Mondanék most költői hasonlatokat, de semmi sincs, ami ezt...méltó módon le tudná írni.
Replikázom egy fülig érő vigyorral a számon. Mint ha először látnék melleket, pedig nem. Volt már olyan nő az életemben, akinek nagyobbak voltak a mellei - de plasztikázott műmellek, amikkel még mindig nem tudok kibékülni - és voltak kisebbek is, lényegében majdnem minden méretben és formában, de egyik se volt ehhez mérhető. Mint ha egy álomban lennék.
- Meg lehetne azt oldani, hogy a gyerekeddé fogadsz és minden nap megetetsz engem legalább háromszor....anyuci?
Majd a válaszát meg sem várva magamhoz húzom, és történetesen tényleg elkezdem a teste felfedezését tüzetesebben. Francba a domina-jellemmel, most rajtam a sor, hogy én legyek felül. Egy váratlan húzással - egy heves csóközön kellős közepén - a karcsú derekát átfonva gyors átfordítom - egy gyors mosoly - majd elkezdek ajkaimmal egyre lejjebb és lejjebb haladni. Egy jó ideig eljátszadozok a nemrégiben felfedezett ikercsodákkal, mindkettőnek méltó figyelmet szentelve. Gyengéden rájuk markolok, miközben az egyik kezem már azon a kis falatka fehérneműn dolgozik, ami még megakadályozza, hogy teljes mezítelenségében és tökéletességében csodáljam meg testét. Kis ügyetlenkedés - vágytól remegő kézzel próbálj meg lehúzni egy ilyen ruhát életed párjáról - de hamar túllendültem a kezdeti szerencsétlenségen. Egyre lejjebb hatolva már a combjai között jártam. Egy puszi a dombocskára. Óh, azt hiszem, hogy itt sok időt fogok eltölteni teljes békességben. De amilyen hirtelen odatévedtem, olyan gyorsan is elszakadok tőle, vissza River nyakához, miközben kezemmel formás hátsóját maszírozm, másik kezemmel derekát cirógatom...
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Black out - River&Leo   Today at 01:49

Vissza az elejére Go down
 

Black out - River&Leo

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Világjárás :: Archívum-