Újabb átlagos nap a város valamelyik elitnek számító, de amúgy semmi újat nem nyújtó elit klubbjában. A tánctéren szenvtelenül gazdag, és ugyanilyen pimaszul fiatal kölykök vonaglanak valami idióta zenére, amely mostanában nagyon kezd trendivé válni, miközben sznob macák az öltönyös pasijukkal kényeskedve szürcsölgetnek valami koktélt és közben szapulják a szórakozóhelyet. Egyre jobban kezd elkapni az az érzés, hogy nekem bizony lépnem kéne innen, még hozzá minél hamarabb. A zene amúgy se az én ízlésem...már ha zenének lehet egyáltalán nevezni ezt az elektronikus pittyegés áradatot, amit néha valami kitalált hangszerrel "festenek alá", s valami idióta barom közben oltári nagy hülyeségeket pofázik közbe. Húszszor ismételt refrén után egy cenzúrát nem bíró szöveggel zár le, vezet fel....a fene tudja. Adam, a haverom, aki az est elején kiütötte magát a szokásos hernyó+vodka kombójával, valamelyik undorítóan nagy mellekkel megáldott nő ékességei között pihentetve a fejét. Ismét elgondolkoztam azon, hogy még is, mi a francot keresek itt?
Ja, meg van. Kihajtogattam a papírfecnit, amely még a külterületi kis kuckómban hagytak. Találkozó este tízkor a Katakombákban. A hely ismerős volt számomra, River építtette fel még nem régiben, valami homályos magyarázatot adott csak arra, hogy még is, miért vágott bele az egészbe. Valami megemlékezés egy volt barátnője iránt, aki sajnálatos módon korán elhalálozott. Ránéztem az órámra. Fél tíz. Lassan ideje indulni. Még gyors megittam az üveg sörömet, amelyet szégyen lett volna kint hagyni, majd felállva Adam után indultam. A privát szekcióban, ahova elvileg csak hastáncolni járnak a hölgyek (gyakorlatilag annál jóval többről van szó) már nem találtam a barátomat, úgy látszik, hogy lelépett. Vállvonogatással nyugtáztam a helyzetet magamban. Tud magára vigyázni, ha meg nem, akkor így járt. Nem vagyok a gyámja, se a felvigyázója, azt csinál az életével, amit csak akar. Nekem meg amúgy is, sürgősen indulnom kéne, ha tízre a város másik részén akarok lenni. Gyors lehajtva a sört, visszaraktam kifelé menet az egyik pultra az üres üveget, majd sietősen távoztam a disco-ból. A biztonsági őrök kifelé menet még egyszer megnéztek maguknak, arcukon semleges arckifejezéssel, majd kiértem az utca frontra.
Magamba szívtam a kipufogógáztól, drága (és silány) dohányoktól és likőrös üvegekből áradó enyhe cefreszagtól sűrű levegőt. A lámpák néhány helyen pislákoltak, hangos zúgással száguldoztak el az autók, és minden nyüzsgött...ahhoz képest, hogy a város külterülete volt, elég nagy volt az élet egy álmos péntek estéhez képest. Csak reménykedni tudtam, hogy az utcákon nem lesz nagy forgalom. Utáltam volna dugóba keveredni, és emiatt lekésni a találkát. Zsebemből előhalásztam a Ford kulcsát, majd hátra slattyogtam a parkolóba, menet közben még egy szál cigit, és öngyújtót kaparva elő. Mire a Mustang-hoz értem, a fél száll már leégett, nem siettem, a cigit mindenképp elszívom indulás előtt. Cigi elpöckölve. Csikk elnyomva. Indul a mandula!

A motor felbőgött, gázpedált satuzod. Széles vigyorral húzol el a biztonsági őrök előtt, arcodon fölényes vigyorral. Ismét tiéd a város. Pár sör indulás előtt? Kit érdekel? Csatlakozol a forgalomhoz, az élethez. Menő kocsik húznak el melletted, ahogy még nagyobb gázfröccsökkel gyorsítasz, és lehagyod őket. Az utcai lámpák fénye egy folytonos csíkká alakul át, és semmi...de tényleg, semmi nem érdekel téged ezen a világon. A rádióban üvölt a zene, valami zúzós metal, mert most ez illik a hangulatodhoz. Éles jobbos kanyar jön. Vissza három, heves kormánymozdulat. A kocsi seggét kidobod. Kézifékkel játszol egy kicsit. Egyenesbe jössz. Gázfröccs. A kocsi megugrik. Még több gáz, felkapcsolsz négyesbe. Letörlöd az arcodról az izzadságot. Épp csak hogy centiméterekkel úsztad meg, hogy telibe kapj egy kivilágítatlan autóst. De túl élted, és most csak ez számít. Hejhó, Leo úton van. Az irány: Katakombák. Egy régi cimborád már vár rád...és valószínűleg a húga is. Az a csábos kis nőstény ördög. Kell ennél jobb? Na ná, hogy nem.

Finom fékezéssel álltam meg a Katakomba mögötti parkolóban. Ez a környék ismerős volt számomra. Gyakran megfordultam itt, amikor vagy az ikrekkel, Antonio-val vagy épp River-rel találkoztam. Bár tény, hogy a húgicával leginkább az utcán futottam össze, vagy épp a versenyeken. Nagy ritkán az egyetemen, de akkor minden percét kiélveztem...aztán utána visszatértem az unottan egyhangú ribancokhoz, akik meglátják bennem a gazdag pasit menő autóval és valahogy mindenképp az ágyamba akarnak kerülni, valamiféle előnyre számítva ezzel. Alkalmi szórakozásnak megteszik, de....egy idő után az embernek ebből is elege van. Na, de a lényeg. Megérkeztem. Biccentettem az egyik biztonsági őrnek, aki már kérdezés nélkül beengedett engem, majd a hallba érve körbenéztem. Eric-et nem láttam sehol, ahogy Zach vagy Antonio arca se tűnt fel a tömegben. A megbeszéltek szerinti boxba ültem be. Kellemes egy kis beugró volt: nagy körasztal, körülötte öt kényelmes fotel, lábtámaszokkal, hogy megfáradt végtagjait pihentethesse az embert. Lerogytam a bőrfotelek egyikébe, amelyet valami vörös anyaggal párnáztak ki. Kellemesen süppedős volt.
A háttérben halnak szólt valami disco zene, de itt ezt tényleg csak halványan lehetett hallani. RIver gondoskodott arról, hogy a zenét csak azok hallják, akik tényleg hallani is akarják. Az elhaladó, dögös csajnak intettem, aki egy tálcával mászkált a kezében, hogy hozzon egy üveg sört. Míg megérkezett a söröm, az elhaladó tömeget figyeltem. Volt itt mindenféle ember, fajban és társadalmi rangban is különbözőek. Nem akartam és nem is próbáltam kapcsolatot teremteni velük, bár páran pislogtak felém és mint ha integettek is volna, mint valami régi ismerősnek. Lehet, hogy párszor találkoztam már velük, lehet, hogy ittunk is...nem emlékszem. Sok durva buliban volt részem már az elmúlt két évben, mióta ebbe az átokverte városba költöztem. Merengésemet egy alak betoppanása zavarta meg.
- Ciao, Leo!
Eric levetette magát a mellettem lévő fotelbe, kezében két pohár whiskey-vel, amelyek közül egyet nekem nyújtott.
- Késtél.
Jegyeztem meg mogorva arccal, miközben az órámra pillantottam. Egy perccel múlt este tíz. Eric zavarodottan vizsgálta az óráját, amely szerint még egy perc kellett volna, hogy este tíz legyen.
- Rossz az órád...
- Meglehet, de ez az arckifejezés megérte - nevettem el magam.
A mellettem ülő fejcsóválva jegyezte meg magának az apró csínyt. Egy ideig csak lötykölgettük a kezénkben a whiskey-s poharakat, miközben egy szót se szóltunk egymáshoz. Az én okom egyszerű volt: sose szerettem nagyon ezt a piát, de azért kénytelen voltam lehúzni. Eric valami dögös csinibabát vizsgálgatott felvont szemöldökkel. Hátba paskolgattam régi cimborámat, elvonva a figyelmét a lányról, mielőtt még akcióba lendülne.
- Na, és akkor? Elmondod végre?
- Én is ezt szeretném tudni...de most mi? Menjek oda és kérdezzek rá rögtön?
- Te miről beszélsz?
- Mi van? Nem a csaj neve érdekelt?
- Hagyd már a csajt...engem az érdekel, hogy miért is hívattál ide, ilyen késő este, mikor lenne jobb elfoglaltságom is.
- Mint például?
- Hmm....valamit kitalálnék, csak hogy ne kelljen a rusnya pofádat bámulnom.
- Kösz, kedves, mint mindig.
- Tudod Te, hogy megy ez... - vigyorodtam el, mélyet húzva a piámból.
- Hagyjuk is. Figyu, következő a téma. A haveromék öt napra elhúzna Costa Rica-ra nyaralni, tudod, nekik L.A. meg a többi nem jó. Viszont van egy cuki kis szigetük, nem messze. Öt napra csak a miénk a sziget. Hívtam pár embert, de nem hinném, hogy eljönnek, nekik is csak azért szóltam, hogy jelezzem nekik, még élek és néha gondolok rájuk....leginkább megvetéssel, de kellenek a kapcsolatok a TV-show-hoz. Na viszont, neked azért szóltam, mert jó lenne ha eljönnél. Zach örülne neked, lehet, hogy Antonio is beugrik. Na, mit szólsz?
- River is jön? - tettem fel a kérdést olyan ártatlan arccal, amennyire csak tudtam.
- Tetszene, mi?
- Csak kérdeztem. Azt hittem hogy ez akkor ilyen családi kirándulás lesz plusz egy fővel.
- Amúgy elvileg jön. De ezt kérdezd meg tőle.
Ahogy elnéztem a tömegbe, megláttam a bár tulajdonosnőjét. Fapofát varázsoltam magamra, majd hátradőlve vártam, hogy megérkezzen. A whiskey kivégezve. Na, mi jön még ma?

Mikor River betoppant, rögtön észrevettem a kezében a tálcát és rajta az italokat. Tequila. Régebben szerettem, főleg citrom és só kombinációval, ahogy azt szokás is inni, de mostanában már nem voltam olyan nagy rajongója eme alkoholos nedünek. Azért nem utasítom el, mert a kishölgy biztos, hogy bepöccenne rám. Előhalásztam a kulcscsomómra akasztott sörnyitót - mindig van nálam egy, vészszükség esetére. Hangos, édes szisszenés, ahogy a kupak elválik az üvegtől, és a kis beugrót a sör keserkésen édes illata tölti be. Elhúztam az üvegemet Eric elől, aki úgy gondolta, hogy vicces lenne sörszökőkutat csinálni ott helyben.
Elgondolkoztam, hogy még is, milyen indokaim lennének arra, hogy nemet mondjak a Woodrow testvérek unszolásának. Egy jó okom lenne is rá: cukkolni őket, főleg River-t. Szerintem nagyon is megharagudna rám, ha nemet mondanák, bár hogy miért, azt nem tudom. Tény és való, hogy amióta a környékre költöztem és ismét felvettem a kapcsolatot Eric-kel és a többi testvérével is, elég gyakran találkozunk. Olyan vagyok neki, mint egy negyedik fiútestvér....a "bátyó". Minden férfi úgy érezné magát ettől, mintha kasztrálták volna, főleg, hogy ha egy olyan csábító lány mondja ezt neki, mint River. Azonban számomra ez nem volt se kellemetlen, sem kínos. Az volt a "kapcsolatunk", ami: barátok.
- Hát, figyelj, River...függőágyat még bármikor tudunk fabrikálni bármilyen helyben található alapanyagból. A seregben kreativitásra tanítottak minket. Csinálunk egy bazi nagy függőágyat, amiben akár mindannyian elférhetünk. De amúgy meg azt hittem, hogy már holnap reggel indulunk, ez egy ilyen: "neaggódjsemmin-gyorspakoljössze-ésirányabuli!" típusú összeülés lesz. Jobban feküdt volna...legalább egyesek nem tudtak volna annyi cuccot összepakolni maguknak, hogy külön teherszállító hajót kelljen bérelni neki.
Vetek egy lapos pillantást River felé. Bár nem az a típus. Nem sokszor láttam, hogy pepecselt volna, és nem szokott sok cuccot hozni magával, de nem árt, ha néha előhozakodunk a női természet sajátos szépségeivel. Eric szemöldökfelvonással jelezte, hogy nem nagyon értékeli, ha a húgicáját csesztetem. Nem azért, mert nem tetszett volna neki, hanem mert attól félt, hogy végül az ostor rajta fog csattani valami megmagyarázhatatlan női okokból kifolyólag. Mielőtt még a csajszi válaszolhatott volna, gyorsan tovább füztem a szót.
- Nem mondok még se igent, se nemet...maradok tartózkodó. Már mint valószínüleg a szobámban fogok tartózkodni, iszogatom a sörömet, nézek valami értékelhetetlen TV-csatornát és jól fogom érezni magam. Ti mit szólnátok inkább ahhoz, hogy veszünk egy karton sört, én elviszem és megiszogatom magamban és közben gondolok rátok ahogy a tengerpaton süttetitek magatokat. Szerintem nagyon is jó ötlet, nem igaz?
Hátradőltem a székemben, miközben a sörömet iszogattam nagy kényelemben. Na ezt a müsort figyeljétek, amit River le fog vágni. Már előre várom. Elfojtottam magamban egy gonoszkodós vigyort. Eric-re pillantottam. Egy kicsit távolabb húzódott a leányzótól. Huh....ennyire durva lenne?

"Mi ütött ebbe a lányba?"
Ötlött fel bennem a gondolat, amint Rivert néztem. Azok a néha elvetett kaján vigyorok, az ajakharapdálás és a többi. Vajon csak mostanában kezdett el így viselkedni, vagy régebben is tett már hasonló megnyilvánulásokat? Vagy az egész csak Eric miatt van? Itt van a bátyó, aki még mindig facér, hát ideje egy kicsit szórakozni, csak hogy felhúzzuk az agyát. Elkönyveltem magamban, hogy az egész mögött ez húzódik. Lassan két és fél éve ismerjük egymást, vagy egy kicsivel több is, ha belevesszük, hogy Riverdale-ben egyszer találkoztunk. Eljátszottam a gondolattal persze, hogy egyszer majd egymás mellett ér minket a hajnal, de aztán le is tettem az ötletről. River tabu téma Eric, Zach és Tony miatt is. A barátaim voltak, nem hajtok rá a húgicára, akinek már biztos van valamiféle kiszemeltje. Udvarlója legalábbis tuti, hogy sok akad, egy ilyen dögös csajra csak úgy buknak a magam fajta férfiak.
- Igen, minden helyzetben...
Válaszoltam fapofával, miközben az agyamban nem éppen tisztességes embernek való gondolatok futottak át. Menet közben én is inkább a sörös üvegemért nyúlok és egy lapos, sokat sejtető pillantást vetem Eric-re, akin látszik, hogy kezd az egészből nagyon elege lenni. Már mint abból,hogy a húga így viselkedik a jelenlétében. Kívülről tehát próbáltam komoly arcot vágni, de magamban vigyorogtam, mint a vadalma - mellesleg, egy vadalma hogy a fenébe vigyorog? - elképzelve, hogy most mi játszódhat le szegény Eric fejében. Közben egyszer-kétszer River felé nézek, pillanatnyi időre elidőzve a szolíd dekoltázsán - hozzá képest legalábbis mindenképp szolid - aztán inkább az arcára próbáltam fókuszálni. Csak az arc, Leo, csak az arc. Tabu. Elvileg. Gyakorlatilag meg hát, ki tudja még? Egy szigeten lesztek Leo...négy pasi, meg egy csaj. Abból három pasi a csaj testvére, így te maradsz ott egyedül. Eh...River megint babrál a fejemmel. Túl sok pózolás, túl sok sokat sejtető félvigyor és édes tekintet. Az istenekre, ez az egész kezd egyre abszurdabb lenni.
- Mellettem, vagy ahol akarod, River. Tudod, neked bármit - ha Ő így, akkor én is így.
Eric hirtelen felkapta a fejét, először engem majd River-t nézve. Óh, haver, azt hiszem, hogy megszokhattad volna ezt már. Ha River és Leo egy házba kerül, egy kis, szűk térbe bezárva, akkor bizony, furcsa dolgok is megeshetnek, főleg olyanok, ami a többi jelenlévőnek nem nagyon tetszik. Gondoltam, hogy a lánynak nem nagyon fog tetszeni az otthonülögetős ötletem. Ezért is vetettem fel, csak hogy piszkáljam már egy kicsit a csőrét, ha már az a feltett szándéka, hogy engem cukkoljon és izgasson az est hátra maradó részében. Arra, ami ezek után következett, nem nagyon számoltam. A sör eltűnt a kezemből. Ez volt az első figyelmeztető jel. Aztán River ott landolt az ölemben. A maradék sör, ami még a számban maradt, majdnem Eric arcán landolt, de erőt vettem az ösztöneimen és inkább lenyeltem. Elég hangosra sikeredett a nyelés, amely szerintem csak tovább tüzelte River alantas ösztöneit. Nem is olyan alantas...igen csak kellemes volt. Leo, élvezzd egy kicsit az életet! Álmaid nője az öledben pihen és Te a sörödet sajnálod? Na de, most nem is tudsz semmit kezdeni az egésszel. Meg hát, nem is tudod, hogy mit is érezz a lány iránt. Őt nem akarod kihasználni úgy, mint a többieket, eddigi életed során. Azok hülye lotyók voltak, elkényeztetett kis picsák. Ő nem olyan. Úgy hogy nyugi, Leo RIley Dankworth és koncentrálj valami kevésbé kellemes dologra.
A kezem finomat átkarolja River csípőjét, aztán a tenyerem megpihen az ölében. Érzem azt a jellegzetes "River illatot", amit nem tudnék rendesen szavakba önteni, csak annyit, hogy ez....ez barátaim, River. Óh, de most ne gondolj rá. Gondolj valami másra.
- Tudod, így jobban meggondolva én se örülnék neki, ha nemet mondanék egy ilyen remek ajánlatra...
Próbáltam megigazítani az ingem nyakát, mert kellemetlenül elkezdett szorítani. Segélykérő pillantást vetettem Eric felé. Segítsen, mert ha River tovább üldögél itt az ölemben, nemsokára tisztán érezni fogja, hogy bizony, az az utolsó megjegyzése a szórakozásról beindította a perverz fantáziámat.
-River kedves, a dolgok majd csak úgy spontán jönnek...ki tudja még? - búgtam kedvesen a fülébe.
- Szóvel River, a válaszom, igen. Alapból igent mondtam volna, de egy kicsit húzni akartam az agyatokat...főleg Eric-ét, aki az elmúlt két hónapban ügyet se vetett rám, két nem fogadott hívása van legalább tőlem hetente...
Az említett bátyuska idegesen húzta össze magát, legalábbis félősen. Tudja, hogy kapni fog majd tőlem még a szigeten. Ahogy River is kapni fog tőlem egy kis...Eh, Leo, nyugi van.Nem lesz semmi.
- Na, de akkor kéne egy kis before partyt csapni nem? Bár nincs itt se Zach, se Tony, de mi azért ihatunk egyet, kicsit előre a medve bőrére, nem igaz? Szóval, üzletvezető néni, mi a hely specialitása, amit most ajánlani tudna? Remélem, valami ütős kis motyó...Érezzük végre egy kicsit jól magunkat ebben a rohanó világban, amikor minden elsuhan mellettünk, legyünk mi a biztos pontok. Legalábbis most. Huh, ennyi hülyeséget összelocsogni. Azt hiszem, hogy tényleg kéne innom valamit...
Az utolsó mondatot inkább csak motyogtam magam elé. Aztán majd valaki hazavisz engem. Vagy beugrok a kocsiba. Mi bajom lehet belőle?

Az este további része részeg mámorban telt el. River hozta az italokat és tényleg elég sok mindent "kipróbáltatott" velem. Mire végeztünk, Eric-kel már-már könnyesre röhögtük magunkat a régi sztorik felidézésével, a sok ökörséggel, amit vagy együtt, vagy külön-külön műveltünk. Egy fajta melankólia fogott el, ahogy felrémlettek előttem a Riverdale-i időszak eseményei. A katonás fegyelem, vegyítve az éppen csak kamaszodó élet sajátos élményeivel. Elég érdekes keverék volt, de jól éreztük magunkat. Valamilyen szinten hiányzott is az akkori gondtalan élet, amikor még tudtam, hogy mit is kéne csinálnom...most csak tengetem az életemet lényegében, semmi célom sincs. Elvégzem a sulit, talán haditudósító leszek. Vagy az sem. Még én se tudom, hogy mi lesz az egyetem után. Úgy hogy inkább alkalmazom magamra az "élj a mának" életvitelt és lesz, ami lesz. A hangulat most legalább jó volt. Dallamos zene, jó társaság, jó italok. Ilyenkor valahogy minden szebbnek tűnik, aztán irány a komor világ, a maga rémisztően teljes valóságában. De erre most inkább nem kell gondolnom.
Mire az est véget ért, úgy döntöttem, hogy inkább nem szállok volán mögé. Enyhén szédültem, a járásom se volt valami túlságosan biztos, és amúgy is, most először életemben csak élvezni akartam az utazást úgy, hogy nem nekem kell minden apróságra figyelnem. Úgy hogy miután búcsúztam a Woodrow testvérektől, fogtam magamnak egy taxit és elvitettem magam a város forgalmasabb térségében elterülő lakásomhoz. A bejutás maga egy kész művészet volt, ahogy a kulcscsomóval szórakoztam és valahogy sehogy se akartam megtalálni a kulcslyukat. Ha részegen a csajoknál is ilyen teljesítményt nyújtanék, hamar nagyon zuhanna a meglevő reputációm, így ittas mámoromban megfogadtam, hogy inkább ilyen állapotban nem próbálok közeledni egy nő felé sem "aljas" szándékokkal. A szobába beérve pedig már ott várt rám az ágyam. Ruhák szétdobálva rajta. Elkéne egy női kéz, hogy néha rendet rakjon. Aztán végül is, tettem az egészre és úgy, ahogy voltam, bedőltem az ágyra, pár ruhát fekvő helyzetben rúgdalva vagy dobálva szét, hogy legyen valami hely nekem is, majd elégedett morgásokkal nyugtáztam, hogy milyen királyul beágyaztam magamnak. Másnap reggel felkelve majdnem elkapott a hányinger a szoba állapotát látva. Hááát...van két nap semmittevésem, ami alatt akár takaríthatnék. Az indulás napján jöttem rá, hogy semmiféle inspirációm nem volt ilyen jellegű munkavégzésre. Majd legközelebb összepakolok. Talán.

Kényelmesen nyújtóztam el a repülőgép ülésén. Rögtön elfoglaltam magamnak két ülést, hogy kényelmesen tudjak fészkelődni. Öten voltunk össz-vissz a gépen, így sokkalta kényelmesebb volt, mint ha rendes polgári járattal mentünk volna. Az idő tökéletes volt, az indulás napján majd' szétsültem, mire kiértem a repülőtérre. Nem sok cuccot vittem magammal. Jó pár váltás inget - a pólókat mindig is rühelltem, sokkal jobban éreztem magam, ha olyan ruházat volt rajtam, amit nyugodtan kigombolhatok, gondoskodva az azonnali hűsülésről - pár rövidnadrágot és pár üveg piát csomagoltam be magamnak a szivarok, és a karton cigi mellé. Ahogy láttam, a többiek se készültek fel jobban erre az öt napra. Elvileg nem a világ végére megyünk és nem is öt hónapot fogunk ott tölteni, boltok lesznek, úgy hogy a hiánycikkeket simán be tudjuk szerezni.
Az ablakon kinézve idegesen doboltam a lábamon. Soha se szerettem a repülést, akkor már inkább hajó, hisz úszni még mindig jobban tudok, mint repülni. De aztán hamar leküzdöttem a kezdeti szorongást és feloldódtam a társaságban. Póker, black jack és még több kártyajáték minden mennyiségben. A végén már előjött gyerekkorunk kedvence, az üvegpörgetős...mersz vagy nyersz jellegű hülyeség. Célunk egymásnak minél cikisebb kérdéseket feltenni, vagy lehetetlenül undorító feladatokat adni, csak találgatva, hogy a másik megmeri-e tenni azt, amit mondunk neki. A megfelelő mennyiségű elfogyasztott ital után Eric-et alig sikerült visszafogni, hogy véghez vigye a meztelenség és az üres üvegek zsonglőrködése köré szőtt "küldetését". River is el volt a maga módján, néha beszállt a pasis buliba, vagy éppen Tony-t ölelgette, és elkapott az irigység egyszer-kétszer. Huh, több piát nem kéne innom.
A táj gyosran suhant el alattunk. Úticél: Maldív-szigetek. Egy laza öt napos lazítás és bulizás. Nemsokára kezdődik a következő év, irány vissza az "iskola padba". Újabb évfolyam, egy évvel közelebb a vágyott cél eléréséhez. Vajon, ha ennek az egésznek vége, akkor is együtt marad a társaság? Reméltem, hogy igen. Jó fejek voltak, bennük igaz barátokra leltem, még ha néha egymás agyára is mentünk, de pont ez a lényeg, nem? Fesztelenül viselkedni, néha hangosan anyázni, ahogy a másik épp kikészíti az embert. Mire megérkeztünk a szigetre, az összes, útra hozott pia elfogyott. Két üres Jägeres üveg az egyik hátsó sori üvegben hirdette a maga egyszerűségében, hogy elkezdődött a buli. Tőlük nem távol a neve nincs vodkás palack nézelődött egymagában. A többi üvegről igyekeztünk nem tudomást venni. Majd valaki összetakarítja. Fiatalok vagyunk, bulizni fogunk és nem, nem érdekel minket ez a sok hülye takarítós baromság. Vannak erre emberek, akik majd feltakarítanak utánunk. A lépcsőn lemenve a szememet bántotta a napfény és csak nagyokat pislogtam, mire rájöttem, hogy a fejemen ott fityeg a Rayban szemüvegem. Egy fokkal jobb.

A nyaralóhoz vezető út eseménytelenül és unalmasan telt. Mindenki kidőlve, élvezve azt, hogy pihenhetünk egy kicsit a masszív alkoholizálás után. Legalábbis River nyugodt volt, a három fiú testvér és én meg már tűkön ültünk, várva, hogy végre leparkoljunk, aztán megkeressük a legközelebbi bokrot, mert biztosak voltunk benne, hogy nem lesz elég WC mindannyiunk számára, meg mert hát az nagyon férfias, ha megjelőljük a territóriumonkat. A bérelt autó begurult egy elegáns, de a maga egyszerűségében igen csak csábító nyaraló udvarára, és meg se vártuk, hogy megkérdezze a sofőr, hogy segítsen-e kipakolni, mi már rohantunk is. Öt perces könnyítő "sétánk" után végre kipakoltunk a kocsiból, a táskák ledobva a fűre, aztán irány felfedezni a környéket, kipakolni ráérünk később is. Óvatosan haladva előre, figyelve egymás tócsáira és kerülgetve azokat hamar megtaláltuk a helyünket magunknak. River már a függőágyakat figyelgette, én a tábortűz gyújtási lehetőségeket kutattam. A sziget külterületén volt a nyaraló, a part csak két percnyi sétára. Tökéletes hely ahhoz, hogy egy bazi nagy máglyát gyújtsunk és körbetáncoljuk, mint az indiánok, valami hülye rituálét hajtva végre.
A gyors helyzetfelmérés után következett a második legfontosabb dolog: hűtőbe bepakolni a piákat, hogy jól le legyenek hűtve, mire elkezdődne a következő menet. Két karton sör (a fenébe, hogy ezek milyen nehezek!), pár üveg tequila, hogy kielégítsem River ilyen irányú vágyait, egy literes Jäger, ami valahogy túlélte az ide vezető utat, és valami nevetségesen drága, és ugyanilyen nevetségesen irtózatosan rossz bor, amit úgy se fogok meginni, de a többiek talán igen és végeztem is. Majd feltöltjük a készleteket később, meg hát van a tulajnak is piája még bőven. Durva egy öt napnak nézünk elébe. Az egyik szobát le is foglaltam magamnak, amelyről király kilátást nyílt a tengerre és volt az ablakon szúnyogháló is, nehogy valami irtózatosan undorító bogárral kelljen megosztanom az ágyamat. Mire végeztünk a kipakolással, eltelt vagy negyed óra, de utána szabadok voltunk. Számban egy szál cigivel, kezemben egy sörösüveggel indultam a többieket megkeresni és rögtön össze is futottam River-rel.
- River, ugyan, mire gondolsz? Pár éjszakát? Öt napot vagyok hajlandó rád áldozni... - jegyeztem meg egy jellegzetes félmosollyal, majd: - Pont ahogy a tesóidra is. Egy közös nagy bulinak nézünk elébe, nem igaz?
Elindultam a part felé, hogy egy kicsit megmártózzak. Egy rövidnadrág, meg valami igen csak kényelmetlen papucsban csattogtam le, inget nem vettem fel, semmi értelme nem lett volna, úgy is leveszem a parton, miközben a leányzó ott lépkedett mellettem. A papucstól hamar megszabadultam, törte a lábamat és behajítottam a teraszra, épp hogy csak elkerülve, hogy Tony arcát trafáljam telibe vele. Jó érzés volt a homokba süllyeszteni a lábamat. Meleg volt, de nem kellemetlenül forró, felszabadító érzés volt.
- Persze, hogy melletted alhatok. Együtt nézve a homokos talajon feküdve a csillagokat igen csak jó móka. Talán még hullócsillagot is láthatunk, ha szerencsénk van.
Már majdnem a parton voltunk. Végigmértem River ruháját. Tökéletes...egy kis pancsolásra. Lépteket hallottam magam mögött. Zach érkezett meg. Tökély. Két emberes meló lesz úgy is. Gyors elszívtam a cigit, megittam a sört, majd az üvegbe bedobtam a csikket - minek szétdobálni, az nem az én szokásom - majd bólintottam a tesónak. Két oldalról megtámadva felkaptuk River-t és rohantunk a partra, hogy bedobjuk őt a vízbe. Csak nincs semmi értékes nála...ha igen, hát, így járt. Hangos csobbanás. Sátáni kacaj. Majd Zach-et megragadva őt is berántottam a vízbe, aminek nem nagyon örülhetett, épp a kedvenc pólója volt rajta, amit nagyon féltett. Bocsi tesa, ez így alakult. Legközelebb jobban vigyázol.
- Helló Maldív...jöttünk hódítani! - kurjantottam hangosan, ahogy nem éppen finomkodva rohantam be a vízbe, nagyokat csobbanva, beterítve mindenkit a környéken.

- Eh, Zach, tudod, hogy nem szoktam semmilyen jellegű kábítószert fogyasztani. Az nem illik az imidzsemhez, és amúgy is, nagy ökörségnek tartom...
Jegyeztem meg a pajtinak, miközben a seregben tanult és jól begyakorolt mozdulattal kigáncsoltam, majd a víz alá nyomtam azt a hülye fejét. Ideje kimosni a butuska kis buksijából az elmezavarodott gondolatokat. Az egész csipet-csapat ekkora már a vízben volt, River élvezte talán legjobban az egészet. Meg én is, ahogy néztem a vízcseppek őrült versenyzését, hogy minél előbb eljussanak mellei közé, s ott egy elégedett sóhajjal megnyugodjanak. Költői kép...hogy mi van? A francokat, ezek nem az én gondolataim. Még mindig a pia beszél belőlem. Úgy hogy inkább, hogy eltereljem az eszecskémet ilyen eszement dolgokról, Eric ellen indítottam bosszú hadjáratot.
- Hagyd, Tony, megbosszulom az ellened elkövetett aljas tettet!
Ordítottam, majd úgy ahogy voltam, rohantam Eric felé...hát, ha azt rohanásnak lehet nevezni. Térdig érő vízben, akármennyire is kisportolt az ember, azért igen csak nehéz még a menés is, nem hogy a rohanás. Túl nagy az ellenállás. Azért egy próbálkozásnak belefért. Eric először tettetett ijedt arcot vágott, aztán amikor Zach hutolról lefogta, rájött, hogy eljött a végső bosszú ideje. Ketten fogtuk meg egy-egy végénél szegény testvért, majd párszor meglóbáltuk. Hangos csobbanás.
- Sört valaki?
Szólok hátra. Tekintetem megakad River-en.
- Bár van közöttünk egy nőnemű egyed is. Szegénykének a lelke és a szervezete nem bírja az alkohol fogyasztását. Hozzak neked egy kis narancslevet, drága?
Kérdeztem tőle negédes hangon. Eric mintha instant köhögő rohamot kapott volna, amint kicsúszott a számon a "drága" jelző. Ezzel meg mi van? Tony határozott mozdulatokkal veregette hátba, amitől szegény srác majdnem előre dőlt. Halvány mosoly. Visszarohantam a házhoz és a hűtőből előkaptam a rekesz sört, meg a hűtőtáskát jégaksikkal, majd lecaplattam vissza, a parthoz.
- Ezennel hivatalosan is megnyitom az idei utolsó nyaralásunkat. Egy sört az estére, amire sose fogunk emlékezni a barátokkal, akiket sose felejtünk el!
Dobtam egy dobozt Eric-nek, aki olyan kecsesen kapta el, mint egy végtagok nélküli kutyus a neki dobott labdát. Az utolsó pillanatban sikerült Zach-nek megmentenie az üveget a merüléstől.
- Hogy mindig maradjunk pozitívak, és a tesztjeink negatívak!
Gyönyörű ív. Gyönyörű elkapás. Egy üveggel gyarapodott Zach italkészlete.
- A feleségeinkre és a barátnőinkre...és hogy soha se találkozzanak!
Dobom Tony-nak. Szegény srác kicsit elpirult. Kicsit tapasztalatlanka még szegényke, vagy visszahúzódó. A fene se tudja, nem nagyon szoktunk nőkről beszélni.
- Gyerekeinknek legyenek gazdag apái....és gyönyörű anyái...
Ez pedig River-nek ment. És nem csak a sör. A halvány utalás is. Direkt nem néztem Eric-re.
- És ezt pedig az Istennek ajánlom közvetlenül! Hogy hallja meg mindig az imáinkat és szálljon le közénk, most, erre a strandra. Jaaa, hogy már meg is tette. Hát, akkor helyesbítek: magamra!
Szissz. Egy nagy korty. Hehe, nekem van sörnyitóm. Nekik nincs. A nyitót gyorsan visszaakasztom a nyakamba, majd elégedetten kortyolgatom sörömet a parton. Merje valaki elvenni tőlem...megbánja.

Még egy laza fél órát elbohóckodtunk a tengerben a sörös jelenet után. Egy ideig "haragudtam" River-re, amiért meghiúsította aljas terveimet, miszerint csak én fogok sört inni, de ez az érzés hamar tovaszállt ,ahogy láttam Eric arcán az őszinte örömet, miközben az Istenek Italának első kortyai végigcsúsztak torkán, hogy eljusson végső állomására. A többiek is élvezték az italt, bennünk, fiúkban még maradt a repülőútról is némi maradvány, úgy hogy a tűző napsütésben, hullafáradtan(tényleg nem aludtunk egy percet sem a repülőn? Hogy a fenébe bírtuk?) azért ütött egy kicsit. A végső szót az adta meg, amikor valami rejtélyes, fiús módon egyszerre éreztük azt, hogy bizony nekünk sürgősen meg kell látogatnunk valami bokrot, ami csak a háznál volt. Csodák csodájára a bokrok még ezt is túlélték, bár titokban azt gondoltam, hogy ennyi ammóniától, meg mit tudom én még mitől ott helyben ki fognak égni. Szívós egy gazok ezek.
Míg a többiek azzal voltak elfoglalva, hogy kicsit kipihenjék magukat, gyors vettem egy fürdőt, hogy lemossam magamról a homokot - vagy inkább sarat - és kicsit felüdüljek, majd nekiálltam megszervezni és tervezni az esti tábortüzet. Egy rövid nadrággal és papuccsal fedve mezítelenségemet, nekiálltam fát gyűjteni, ami nem volt nehéz, tekintve, hogy a házat egy kisebb fajta erdő vette körül. Száraz gallyak, hogy könnyebben begyulladjon a tűz, és vastagabb faágak, hogy jó nagy máglyát rakhassunk. Néha a többiek is besegítettek, de a fűrészelést inkább én vállaltam el egymagam, főleg amikor fel kellett mászni a fára vastagabb ágakat keresve. Röpke egy óra alatt összekészítettük a nagyját, volt időnk még sötétedésig további előkészületeket tenni. A hűvös szobám magányában üldögélve átnéztem a cuccaimat, hogy még is, miket vigyek magammal? A piák már rég a hűtőben voltak, így nem volt már más ott, csak a gitárom. Régi darab, még az apám vette nekem talán a tizedik születésnapomra. Régóta nem használtam már, de az alapokat az ember nem felejti el, a többi meg már jön magától, ha ismét belemelegszik.

Este. A nap még egy utolsót kacsint a nyugati láthatáron, vöröses ragyogásba vonva a vizet és a fák lombjait. A parton egy hatalmas máglya ég, pont, ahogy elterveztük. River-ék már lecipelték a hangfelszereléseket, én pedig a gitár hangolását fejeztem be épp egy cigivel a számban, s egy sörös üveggel magam mellett. Eric az utolsó simításokat végezte testfestésén. A házban talált alapanyagokból - inkább én se merek belegondolni, hogy mikből is - hamar összedobtuk a kenőcsöt, ami egy kicsit égetett az elején - csak nem lesz bajunk tőle - és rohadtul erős szaga volt, de legalább nem volt büdös. Kacskaringós mintázatok, fallikus ábrázolás - ez Tony ötlete volt, néha tud ilyeneket is - és egyéb, obszcén tartalmak. A nap folyamán valamikor Zach eltűnt egy rövid időre, és a fene tudja honnan, tollakkal tért vissza. Reméltem, hogy nem egy vadonélő példányt kapott el és kopasztott meg, de ki tudja? Így hamar összedobtunk magunknak valami tollas fejfedőt, a ruhánkhoz ragasztottunk párat. Jobban belegondolva, ha egy indián meglátott volna minket, tuti, hogy kinyír minket, amiért kigúnyoljuk a kultúrájukat. De nem érdekelt...elvégre, mi esélye lenne annak? Fából még gyorsan faragtam egy tomahawk szerűséget is magamnak, hogy adjak az érzésnek.
Zach hiába próbált rábeszélni a hülye növényeire, nem vállaltam be, akárhogy is unszolt Ő, vagy akár RIver is, ebből a pontból nem engedtem. Semmi kábítószer, és magamban kicsit bevallottam, hogy mindannyiukban csalódtam, amiért engedtek a csábításnak. Tény, hogy felengedettek voltak, lazák, de ugyanezt ilyen stimuláns anyagok nélkül is el lehetett érni. Mikor már a hangulat a tetőfokára hágott, a tábortűzet táncoltuk körbe, hujjongtuk, ordibáltunk és vertük az ütemet vagy egymás seggén - uramisten, ez nagyon undorító, kivéve, amikor River került nálam sorra - vagy éppen a másik fején - szegény Eric, majdnem agyhely rázkódást kapott. A pia természetesen töménytelen mennyiségben fojt, célunk volt, hogy az összeset bepusziljuk.
A következő, amire emlékszem, hogy River ott csimpaszkodik a hátamon, galád módon kihasználva, hogy lehajoltam a földre a whiskey-s üvegért - máskülönben nem is nagyon ért volna fel. Felegyenesedtem, gyors megfogtam a lábát, hogy ne tudjon elengedni, majd elkezdtem egy helyben forogni, hogy szédüljön egy kicsit a leányzó. Ötletnek jó volt, kivéve, amikor elkezdtem szédülni és majdnem hogy ki is dobtam a rókát. Sikeresen el is dőltem valamelyikük papucsában. Annyi lélekjelenlétem még volt, hogy irányítsam az esésemet, így nem River-re estem és menet közben elengedtem őt, így puhán landolt a homokban, én meg mellette. Rögtön felültem, ellenőrízve, hogy nem lett-e semmi baja. Nem, semmi. Csak koszos lett az arca, amitől inkább csöves indiánnak nézett ki, főleg abban a ruhában. Apropó, honnan a fenéből szerezte ezeket? Ruhámba törölve a kezemet, lesöprögettem arcáról a homokot. Menet közben a szemébe néztem. A másodpercek teltek, de nem bírtam elszakítani a tekintetem róla. River tartotta a szemkontaktust, és már majdnem úgy volt, hogy ott helyben lesmárolom őt, aztán lesz, ami lesz, amikor Zach teste landolt rajtam.
-Kicsi a rakás!
A hívószóra a másik két srác is megjelent, így nemsokára három izzadt férfitest temetett maga alá. Igyekeztem erről a tényről nem tudomást venni, és elemelni magam a földtől, de nem nagyon sikerült. Egyikük se volt épp egy vézna alkat, majd' háromszáz kilót meg nem tudok fekve kinyomni.
- Száll...ja...tok...le...- próbáltam kinyőgni, amikor már éreztem, hogy nem sok levegő maradt bennem.
Huh, végre. Felszabadultam. Pár nagy korttyal teleszívtam a tüdőmet. Megváltás. Amint felálltam, kiválasztottam a hozzám legközelebbi alakot - aki Zach volt - és gyors felkaptam őt, mint ha csak egy krumplis zsák lenne és futottam vele a tűz felé.
- Tűzbe vetlek, te galád áruló!
Majd a tábortűz előtt megállva biztonságos távban ledobtam a máglyától. Huh, majdnem beleestem, amikor kissé megszédültem, de inkább egy sörös üveg után nyúltam.
- Na, most hogy egy kicsit pihenjünk, úgy érzem, míg még van elég józanság bennem, gitároznék egyet. Igen, kihagyhatatlan alkalom. Élőben hallhatjátok Leo R. Dankworth-öt gitározni...éééés River D. Woodrow-ot énekelni!
Nem sok választást hagytam River-nek, igazából énekelni még nem hallottam, hát majd kiderül, hogy is tud. Összeszedtem a gitáros felszerelést és rádugtam az erősítőre. Pár pengetés. Egész jól be lett hangolva.
- Kezdjük egy klasszikussal. Blur-től a Song 2 mehet?
Kérdeztem, miközben magamban felidéztem a kottát. Jó, dob nem lesz benne, meg csak egy basszus gitárral fogjuk előadni, de akkor is jó lesz - reméltem.

Uh...enyhén szólva is hasogatott a fejem. Szinte nulla pihenéssel másodjára rúgtam be röpke huszonnégy órán belül, kiugráltuk, futkostuk,doboltuk, úsztuk, ökörködtük, rúgdostuk magunkat, hújjogtunk, mit elképzeléseink szerint a régi indiánok a totemoszlopuk körül...egyszóval, úgy viselketünk, mint a részeg fiatalok - a nagyon részeg fiatalok. Mindenkinek egy olyan oldalát láttam meg, ami azért valamilyen szinten tetszett - tudtam, hogy mindannyian állatok ,de hogy ennyire...? River szokása szerint benne volt minden ökörségben, Tony amilyen nehezen kapcsolt sebességbe, annál nehezebb volt megállítani (ki a franc próbálkozna egyszerre három üvegből sört inni? Senki, mert lehetetlen. Majdnem sikerült mondjuk neki.) Eric messze vitte a prímet, amikor próbált átugrani a tűz fölött (embe, még méteres lángok voltak!), aztán menet közben meggondolta magát és inkább csak körülötte ugrált(csodálkozom, hogy nem égett meg negyed méterre se a lángoktól...); Zach, hát Ő meg Zach volt, hasonlóan az ikertesójához, őrültségeket művelt állandóan. Néha kezdtem már magam úgy érezni, mint egy türelemes óvóbácsi, amikor követelték, hogy mutassak be rajtuk pár, a katonaságban tanult fogást, aztán újra és újra, mert nagyon baró, amikor tök mozdulatlanok, a kezük majd kitörik és próbálnak kitörni a szorításból. Na de most...ezekkel mit csináljak?
River...hát, Ő róla ne is beszéljünk. Egész jó ének hangja volt - egyszer tuti hogy felkérem, gitározásom mellé énekeljen egy kis stúdióban - és egész jól nézett ki abban a szinte semmit sem fedő ruhában. Részben sajnáltam, hogy Zach olyan otromba módon megszakította közöttünk az idilli pillanatot. River már hónapok óta incselkedik velem, elején még betudtam annak, hogy csak idegesíteni próbál vagy engem, vagy a többieket - vagy egyszerre mindannyiunkat - mostanában viszont már kezd megváltozni a véleményem. Tény és való, hogy néha elmerengtem azon, hogy lehetne-e kettőnk között több is, mint barátság, de ahhoz nekem is meg kéne változni. Egyre jobban elkanászodtam, és kezdett eltelni a fejem. Volt bőven pénzem - szüleim támogatása és a saját maszek melóim és az illegális versenyek szép jövedelmet hoztak - és sikeres voltam a tanulmányaimban is, emellett még egész sok időm maradt az egyéb elfoglaltságaimra is, amik általában nagy ökörségekből telt - és ezek bizony túlságosan is magabiztossá, néha már-már felelőtlenné tettek. Kicsit vissza kell fognom magam és rendbe tenni magamat. River is néha túlságosan is makacs és önfejű tudott lenni, s jó párszor kellett vigyázni rá és visszafogni, mielőtt tényleg valami nagy őrültséget tett volna - s a nap végén csak röhögve emlékeztünk meg róla pár tequila mellett elmerengve, hogy mi is lehetett volna az egészből. Amennyiben sikerülne végre egy kicsit felelősségteljesebb felnőtté változnom - hogy de utáltam ezt a "felnőtt" szót, hisz egyelőre még csak egy nagyra nőtt kisgyerek voltam - talán adnék egy esélyt magunknak. De a kísértés akkor is nagy volt, hogy csak fogjam magam és vágjak bele a dolgokba. Amikor River magánakciós kicsi-a-rakást kezdett el játszani és konkrétan belém csimpaszkodott, hát igen csak nehéz volt megállni, hogy ne engedjek a pillanat csábításának.

Egy gyors zuhanyzással sikerült valamiféle mágikus módon elmulasztani a fejfájásomat és kicsit józanodtam is tőle. Míg a többiek készülődtek - River hogy a fenébe tud ennyit zuhanyozni? - én gyors összeütöttem magamnak valamiféle kaját a konyhában, hagyva a többieknek is - egyszerű tojásrántotta jó kis sonkával, hagymával - aztán visszamentem a partra. Rengeteg szemetet hagytunk ott, azonban egyelőre letettem arról, hogy feltakarítsak magunk után. Majd amikor mindenki munkára kész állapotban lesz, akkor közösen összeszedjük a szemetünket, ha valaki akadékoskodik, maximum kényszerítem rá. Éppen a part felé bámultam, valamin gondolkozva - bár hogy min, azt meg nem tudnám mondani - amikor River szólalt meg a hátam mögül. Nem vettem észre, hogy közeledett, igaz, hogy a homok elnyelte a léptei zaját, de azért egy ex-katonát így meglepni eléggé szégyen. Nem fordultam meg rögtön, még egy ideig néztem csak magam elé. Végül lassan fordultam felé.
- Ha ruhahiányban szenvedsz, nyugodtan szolgáld ki magad a ruháim közül, aztán ha visszaérünk L.A:-be, elviszlek bevásárolni. Valami feszülős bőrszerkó, mély kivágással mennyire tetszene neked? - kérdeztem vissza, miközben közelítettem felé, alig egy-két lépéssel állva meg előtte.
- Tudod, van az a mondás, ha egy nő az ingedet viseli, az már-már egy győzedelmi zászló. S végül is, ki tudja? - folytattam fojtott hangon, miközben mélyen a szemébe bámultam.
Óh, az istenekre, de szép szemei vannak. Hossszú haját kibontva hagyta - ritkán láttam még összefűzve - s pár rakoncátlan tincs az arcába hullot. A tusfordője és a parfüme illatát még erősen lehetett érezni. Csábító volt. Túlságosan is. Óvatosan félre söpörtem a tincseket, s kezem az arcán maradt. Arcunk közelített egymáshoz. Majd egy puszit nyomtam a homlokára.
- Fincsi a tusid illata. Gyakrabban is használhatnád. Emlékeztet a gyerekkoromra - kezem szépen lassan lecsúszik River kezére, könyék táján megállva és csak tartod.
- Tudod, gondolkoztam...Tudom- furcsa,hogy én gondolkozok néha, na mindegy. Az az ing...az egyik kedvencem. Mi lenne, ha megvállnál tőle?
Huh, nem hittem volna, hogy tudok ilyen hangon is beszélni. Mint ha teljesen be lennék gerjedve. Hagytam egy kis hatásszünetet.
- Van egy másik, lazább cucc, teljesen fehér, bár vízesen rendesen az emberre tapad. Ha gondolod, és nem vizezed össze - nehéz ám kivasalni - nyugodtan vedd majd fel ehelyett. Jah, és csak megjegyzésképpen - egész életemben kevés feneken doboltam még, és most a tesóidat inkább ne számítsuk bele, és eddig a tied hangzott a legjobban. Gitározni már tudok, talán egyszer el kéne kezdenem dobolni.
Ennyi elég? Talán. River egész végig incselkedett velem, hogy aztán csak függőben hagyja a dolgot. Ideje viszonozni egy kicsit. Mellesleg magamban reménykedtem, hogy ott helyben megváljon az ingemtől, és remélhetőleg semmi se legyen rajta. Bár valószínűleg melltartót azért viselt. Milyen kár.
- Ja, és a nyalóka szexi, meg minden, de árt a fogaidnak. Bár látványnak nem utolsó...sőt!
Adtam meg a végső döfést. Ha Eric itt lett volna, tuti hogy most fuldokolna. Mostanában mindig ezt teszi valamiért. Talán tud valamit, amit én nem?

Ott álltunk egymással szemben River-rel, és hát, a lélegzetem elakadt tőle. Egy száll melltartóban és egy igen csak rövidre szabott nadrágban, a haja igézően omlott a vállára és az egész olyan valószerűtlen volt. Ha most megjelenne valamelyik fiú tesó, tuti, hogy ott helyben idegbajt kapnának. Bár tény és való, hogy már-már a család egyik tagjának számítok, de egy kapcsolat River-rel azért még mindig kissé furán venné ki magát, na nem mint ha ebben bármit is adnék mások véleményére. Elfordultam az édeni látványtól, amelyet River nyújtott (azért elég nehéz volt az arcába nézni, amikor levette az inget és épp hogy csak sikerült tűrtőztetnem magam) majd óvatosan becsuktam az ajtót, nehogy észrevegyék, hogy itt vagyunk, úgy, hogy az egyikünk félmeztelen, a másikon pedig csak egy száll melltartó van a felső testén.
- Cuki melltartó... - nyőgtem ki, amikor elfordultam az ajtótól.
Az ágyra dobált ruhák közül kiválasztottam azt a fehér inget, amelyet még a parton említettem meg a leányzónak. Egyszerű ing volt, semmi minta vagy motívum rajta, igazából csak akkor szoktam használni, ha már kifogyóban volt az ing-kollekcióm; vagy ha éppen egy brutál meleg napon kellett a városba mennem és nem akartam, hogy a többi, értékesebb vagy szívemhez közelebb álló darab izzadság folttól éktelenkedjen. Óvatosan gomboltam ki, nehogy meggyűrődjön, majd átnyújtottam River-nek.
- Tudod, az a közös fürdőzés most jól jönne. Nem lehet egy nap elégszer lezuhanyozni, főleg ilyen döglesztő melegben, míg a többiek az előző este viszontagságait pihenik ki. Nekem se ártana felfrissülni...
A cuccaim közül végül kihalásztam még egy videókamerát is, amelyet mindig magammal hordok, ha már egyszer riporternek készülök, haditudósítónak. Nem ártana elkezdeni gyakorolni, és amilyen állapotban a partot és a ház környékét hagytuk, simán felér egy háborús övezettel. Bekapcsoltam a szerkentyűt, egy piros karika felvillanása jelezte, hogy készül a videó. A kamerát lassan végigvittem a szobán.
- Üdvözlöm Önöket. Itt Leo R. Dankworth beszél élőben a Maldív-szigetekről. Nemrégiben egy terrorista csoport érkezett a szigetekre, akiknek szent céljük, hogy elpusztításk egymás agysejtjeit, későbbiekben ezt tovább terjesztendő a többi szigetlakókra. Élőben ad nekünk riportot az egyik terrorista, aki a legfélelmetesebb mind közül, hisz egyrészt olyan dögös, hogy az ember nem tud másra koncentrálni...másrészt az első áldozatát már be is zsebelte. Térjünk hát át River D. Woodrow-ra.
Az objektívet lassan River felé irányítom távolról, hogy egész alakos képet kapjunk, bár néha a zoom-olás inkább a felső testére irányul.
- Ms. Woodrow. Mondja, mik a terveik ezzel az akciójukkal?

Úgy látszik, hogy River benne van a mókában, bár ahogy észrevettem, nem nagy kedvvel vette magára az új inget, amit adtam neki. Én azért reménykedtem benne, hogy visszautasítja, vagy ha fel is veszi, legalább nem gombolja be, hogy ne fedje el tökéletes alakját, de így is jó. Az inget eléggé szűkre szabták ahhoz, hogy kiemelje a domborulatait (óh, és még mennyire hogy kiemelte. Már csak egy push-up melltartó és nyáladzó idióta lesz belőlem).  Miközben Ő ott öltözködött (én meg magamban keseregtem) hallottam, hogy valaki a konyhában matat, aztán a WC-ajtó csapódását. Valamelyikük felkelt és dobta is ki a rókát. Ő valószínűleg még jó pár órán keresztül használhatatlan lesz, tehát valószínű, hogy nem is fog belépni a szobába, egy ilyen félreérthetetlen helyzetben. Miközben a kamera forgott, néha fel-felvillant bennem egy kép a régi, katonás időszakból, amelyeket igyekeztem elhesegetni. Egy halott férfi arca, egy szétrobbant kamera darabjai; égő hűs émelyítően édeskés bűze, és a többi. Ennek itt és most nincs ideje, így kellemesebb témák felé kormányoztam gondolataimat. Például arra, hogy miért voltam olyan hülye ,hogy River-nek inget adtam. Akkor most egy szál melltartóban kamerázhattam volna, ahogy csábosan pózol a kamerának és borongósabb napjaimon visszanézhettem volna, ha kell ami felderíti a hangulatomat. Lehet, hogy le kéne csábítani róla azt az inget valahogy.
-Világuralom és az áldozat meghódítása? Nem kis léptékű célok egy maga kaliberű embernek? Már megbocsájtson Hölgyem, de ezzel a kinézettel minimum a világuralom mellé hozzáadnám azt is, hogy a világ összes férfiját meghódítsa és utána kénye-kedvér játszadozzon velük. Szerintem a férfi állomány fele még örülne is neki, ha ilyen dominája lenne...
Hűűűha, na ezt hallgasd majd meg egyszer Eric. Szerintem instant ki akarnál érte nyírni engem. Ez van, játszani kell a szerepet. Hízelegjünk egyet a csábos terroristának, hátha kiadja az összes többi titkát is. Egy kis nyers pszichológia, meg a többi. És vajon, mik lehetnek még a céljai? A fejemben lejátszódott pár jelenet, amelyek igazából az én céljaim voltak River-rel, de még várni kell arra, hogy kiderítsem, vajon Ő is hasonlókat tervez-e? Amikor River felém jön és elveszi a kamerát, simán átadom neki. Szerepcsere. Király. Gyakorolnom kell azt is, ha majd rivaldafényben állok és mindenki rám lesz kíváncsi. Egyszer csak eljön az az alkalom is. Leo Dankworth, világhírű haditudosító...és az az ember, akinek sikerült megzaboláznia River-t. Nem tudom, melyik lenne a nagyobb dicsőség.
- Kedves terrorista hölgyem. A kérdésére igen csak egyszerű válaszolnom: ki mondta azt, hogy én nekem bármi ellenvetésem lenne az "áldozat" szerepével? Még ha egy kicsit tovább kínoz, a Stockholm-szindróma legjobb példája leszek. Menthetetlen vonzalmat fogok érezni a fogvatartóm iránt. Bár amennyiben figyelembe vesszük az eredeti, 1949-es genfi egyezmény pontjait, abban ki van mondta, hogy a hadifoglyokkal szemben megfelelő bánásmódot kell tanúsítani. Gondolom, én most hadifogolynak számítok, tehát: hol van az a megfelelő bánásmód? Példának okáért, miért kínozza magát azzal, hogy ilyen meleg napon még is csak felvette azt az inget? Én csak jót akarok magának, nem hittem volna, hogy be is gombolja. Már most látom az izzadságcseppeket lefolyni a felsőtestén....ja, meg az arcán is.
Na ez az, húzzuk még River agyát egy kicsit. Már majdnem hogy jobb, mint egy elcseszett előjáték.

Elraktározom rövidtávú memóriámban a River által mondott dolgokat, hogy később még felhasználhassam ellene, valami szivatás formájában. Tehát megelégszik, csak velem, amikor övé lehetne a világ összes pasija? A maga módján romantikus - olyan River-féle "én ugyan be nem vallom, mit érzek irántad, inkább csak utalgatok" módon. Na nem mint ha én nem ezt csináltam volna, de az Istenekre, Ő kezdte először, én csak folytattam a kis játékot. Már mint...Istenekre? Mióta vagyok több isten vallású? Ja, meg van, amióta tisztelem az összes vallás összes duhajkodás istenét. Na nem mintha ez lenne a megfelelő kifejezés rájuk. De ott van Dionüsszosz a görögöktől; Aegir, az Asgardi szeszfőző mester; vagy éppenséggel Bacchus, Dionüsszosz római megfelelője. Mindegyiküknek áldoztam már rendesen, de akkor is a kedvenceimet Centzon-Totochtin-nek nevezik(hogy miképp ejtik ki, arra még nem jöttem rá). Ők pedig nem másik, mint az azték Négyszáz Részeg Nyúl istenek. Négyszáz nyúl, akik konstans részegek. Na, az már buli lehet öcsém. Ki az állat, aki annyit iszik, hogy ennyi részeg tapsifülest lát és még istenként is tiszteli őket? És vajon mindegyiküknek van külön nevük? Ha igen, ki jegyzi meg őket? És mi a hierarchikus sorrend alapja náluk? Aki több piát tud meginni hányás nélkül, vagy aki az első hányás után többet tud még inni? Vagy ők sosem dobják ki a taccsot? Látott már valaki valaha is nuszi-muszit rókázni? Bár azok ketten ősellenségek, már mint a róka meg a nyuszi, úgy hogy most jöttem rá zseniális gondolatmenetemmel ,hogy bizony a nyulak nem hánynak. Ez alapján nem a "ki bírja tovább nyelesbüfi nélkül" a legfőbb szempont, ami alapján a Főalkeszt választják ki. De ha nem büfiznek, akkor mi? Mert akkor végülis, addig isznak, amíg akarnak. Itt valami hatalmas turpisság van, és egyszer elmegyek az aztékokhoz látogatóba, Gambrinus(aki mellesleg a flamand sör-király) legyen a tanúm rá!
-El kell mennem az aztékokhoz...bassza meg.
Adok végül hangos jelét is gondolataimnak. Igazából én is hirtelen értetlenkedve nézek, hogy még is, ez mi váltotta ki belőlem, hát még gondolom, hogy River mekkorát pisloghat ezen spontán megjegyzésre. Na nesze neked, és még hogy a nők nem veszik el a férfiak eszét? Meg a francokat nem. De még szerencse, hogy két agyunk van; és kár, hogy egyszerre a kettő nem juthat vérhez. Ez a lehető legelcseszettebb mérnöki munka, köszi Isten-koma, hogy ilyen hülyén tervezel. És ezért a szakállas, ősz fószerért van oda annyi katolikus? Bah...Most is éppen azt hiszem, hogy a rosszabbik agyammal gondolkodom. Jó, ennek is meg van a maga racionális, tudományos magyarázata(behalok, még a kangörcsöt is képesek tudományosan megmagyarázni). Az emberek, mint minden állat(khmm...amikor a férfiakat állatnak hívják, nem is tévednek annyira nagyot lényegében, és én büszke vagyok az ösztön állat létemre, főleg ilyen környezetben)...na szóval, az ember is arra lett kitenyésztve, hogy reprodukálja magát, tehát lényegében amit most csinálok, az csak az eredeti funkcióm teljes körű betartásához vezető hosszú tánc első lépése. Elvégre, megtaláltam azt a nőt, aki szintúgy jó génekkel rendelkezik, egyszóval vonzónak találom és a későbbiekben - ha lesz gyerek, ha nem, de magyarázatnak mindenképp jó - ez még jól jöhet. Na, hol is tartottam? Rossz agy, Leo, rossz agy! Gondolkodj! Te meg ott alul, fogd már be a pofád, és ne nyútózkodj itt nekem. Nem vagy akrobata. Az az, jó fiú. Tudod Te a dolgod. És most maradsz is így. Jóóól van, csak nyugizz tovább. Még is, mivel magyaráznám ki? "Áh, semmi River, csak zseblámpát tartok a zsebemben, hátha hirtelen ránk sötétül, és így kitaláljunk a szobából!" ...ez még számomra is szánalmas magyarázatnak tűnt.
- Hát, tudod, a katonaságban a hadi gyakorlatokon gyakran kellett rögtönöznünk bilincset, hogy az elfogott terrorista-gyanús embereket megkötözhessük...csak úgy szólok, hogy tudd, milyen sokrétű tudásom is van.
Szúrom közbe még egy kicsit szemétkedően, mert az jó, hadd húzzam még az agyát, bár párszor látom rajta, hogy mindjárt felrobban idegességében. Mi az, egy kis pír az arcán? Jajj, de kis cuki, hogy egyem a pici pofiját. Hogy ezért hogy fogom én még szívni a vérét. Nem is tudtam, hogy ilyen mutatványokra is képes.
- Mi van, ha éppenséggel azért adattam rád, hogy utána levehessem?
Amiben néminemű igazság lehet, hogy van. Vagy a fene se tudja. Ez meg mi? Jajj ne már. Hé, kis fickó, nyugi van, mondtam már! Huh, ember, így kigombolva az ing ultra szexin áll rajta. Én meg állok csak ott, mint farok a lakodalomban, mint valami szűz kisfiú az első alkalommal, amikor azt se tudja, hogy hova nyúljon.
"Anyáám, az két mell? Jujj. Milyen lehet a fogása? És ha elrontom? Mi van, ha kidurrantom?" - vetődött fel bennem a gondolat, kicsit túlozva az első alkalmasok állandó aggódását.
Bár tény és való. Egy mell vajon ki tud durranni? És egyszerre mind a kettő? Kell szereznem egy lufimellű csajt és kipróbálni. Bár ez elég morbid egy gondolat. Honnan a fenéből jött ez elő? ÉS egyáltalán, most őszintén, mit eszünk mi férfiak annyira a női melleken? Ja, meg van, nem kell tovább keresni a magyarázatot. Amikor River a melleire teszi a kezem, elhatároztam: game over. Játék vége. Örülsz River, Te nyertél! Én adtam fel előbb...ezt nem hiszem el.
- Hölgyem, gratulálok, Ön nyert. Meghódította ezt a férfit, és örülök, hogy ezzel az eggyel is megelégszik...
A másik, szabad kezemmel lesöpröm River-ről az inget, majd átölelem a derekát, és közel húzom magamhoz. Van egy olyan érzésem, hogy nem nagyon fog ellenkezni. Másik kezem még mindig formás idomain, azokat nem nagyon akarom elengedni, majd megcsókolom, remélve, hogy nem húzódik el. Édes ajkai érintésétől hirtelen elszáll a tudatom, és csak a pillanatnak áldozom magamat. Hogy mennyi ideje vártam már erre az alkalomra. És végül is, Ő is akarta, nem? Akkor meg semmi baj nincs belőle. Vagy nem akarta? Csak játszadozik velem, ahogy játszani szoktuk a pár szerepét pár verseny után, hogy ne akaszkodjanak rá? Na, de mindjárt kiderül, nem igaz?

Nem mondom azt, hogy nagyon keseregtem az egyszerű vérszívás kimenetelén. Végül is, úgy jöttem ebbe a szobába, hogy semmi konkrét tervem nem volt, csak hogy húzzam River agyát, aztán kivonszoljam a partra, igyunk egy kicsit, aztán találjuk ki azt, hogy aznap este milyen bulit csapunk. Erre meg...hát, itt fekszem az ágyon, enyhe fejfájással. Az a rohadt matrac keményebb volt, mint gondoltam volna, így amikor River hátralökött, az nem esett túl jól. Szerencsére érkezett a kárpótlás a leányzó személyében, aki rögtön rám vetette magát. Na, kérem szépen, így kell ezt csinálni. Többször is lökdöshetne ágyra, bár reményeim szerint nem ez volt az utolsó ilyen alkalom. Miközben ajkaink forró vágyban egyesültek, kezemet lecsúsztatom River testén, gyengéden végigsimítva formás hátsóján - tényleg jó dob lenne belőle, ötlik fel bennem - majd jobb kezemet a testén csúsztatom fel, végig cirógatva a hátát, óvatosan haladok mellei felé. Ha már egyszer Ő "erőszakolta" rá a kezemet, akkor már adjunk az élvezetnek bőven. Amikor abbahagyjuk a csókolózást, majdnem visszahúzom magamhoz - a fene se akarja pont most elengedni - de csak egy újabb, huncut ötlött eszébe.
- River édes, azt hagyjuk egy későbbi alkalomra. Most legyen inkább a gyengédségé a főszerep.
Súgom a fülébe, majd végig csókolgatom a nyakát. Hogy lehet valakinek ilyen puha bőre? És miért ezzel foglalkozok én, amikor álmaim nője épp vad szexre csábít engem, szinte izzik körülöttünk a levegő...és nincs bezárva az ajtó. Gáz lenne, ha most nyitnának ránk - aztán úgy voltam vele, hogy tojok az egészre. Carpe diem emberek! Élvezzük a pillanatot, éljünk a mának, s nyugtassuk a fejünket elbűvölő nők mellkasán, s álmodjunk szebb világról. River-t vad csóközönnel árasztottam el, úgy voltam vele, hogy vége a tétovázásnak, s közben egyik kezemet lecsúsztatva a nadrágjával babráltam, már ha lehet azt annak nevezni. Inkább egy kicsivel hosszabb kiszerelésű, izgatóan szexi fehérnemű, ami most éppenséggel feketenemű volt. Egyik karommal még mindig átölelve őt gyorsan helyzetet változtattunk és hirtelen már én voltam felül. Ajkammal először a nyakán haladtam végig, aztán haladtam egyre lejjebb. Egy ideig elidőztem a kebleinél, aztán már azon kaptam magam, hogy a köldökénél járok. Ezzel egyidőben a nadrágja már valahol az ágy mellett pihent. Még két ruhadarab, aztán ott vagyunk, ahogy Isten megteremtette Évát. Fejemet felemelve River combjáról az arcába néztem.
- Hát, dicsőség lenne kedves terrorista asszonyom, ha ezen combok között lelnék végső nyugalomra... - eresztek meg felé egy félmosolyt, majd egy lágy csókot hintek ajkaira.

18+

Vannak olyan pillanatok az ember életében, amikor aztán teljesen bebizonyosodik az, hogy a férfinek két agya van és képtelen a kettőt egyszerre használni. Most, hogy itt fekszem River karjai között, testünk olyan szinten összefonódik, hogy már-már összenőttünk, rájöttem, hogy teljesen igaz ez az állítás. Már bele se gondoltam abba, hogy mi történne, ha valaki ránk nyitna, csak élvezni akartam a pillanatot. Élvezni River gyengéd csókjait - a harapását a nyakamon, ami nagyon beindított - a tökéletes testét, gyengéd cirógatását. Égtem a vágytól, jobban, mint életemben valaha is. Voltak alkalmi kapcsolataim - a leghosszabb is csak két hónapos volt - de velük nem éreztem azt, amit most érzek River-rel. Azok a kapcsolatok inkább csak a kölcsönös vágyak kielégítéséről szóltak, lényegében egymásban csak a húst láttuk. River más. Őt a személyiségéért szerettem...Furcsa ezt így kimondani, de már régóta éreztem, hogy Ő más, és hogy szeretem is. Mindig másként viselkedek a közelében, és fáj, ha pár napig nem látom őt. Olyan, mint ha nekem lett volna teremtve. Végre egy nő, aki mellett tényleg férfinek érezhetem magam, nem pedig csak egy darab húsnak. Szerettem volna, ha minden reggel mellette ébredek, s az első látvány, ami fogad engem, a gyönyörű arca...és meztelen teste. Nincs is annál jobb, amikor az Ő hangjára ébredhetek. Szeretném ezen nap alatt felfedezni teste minden egyes pontján, ajkaimmal illetni minden porcikáját, fejemet beletúrni a hajába és csak magamba szívni az illatát. Alig bírtam visszatartani magam attól, hogy ott helyben letépjen az összes ruháját, s szinte már fájt a megtartóztatás. De nem akartam elsietni semmit, és ez a kis önmegtartóztatás csak még élvezetesebbé teszi majd vele az első alkalmunkat.
Szinte nem is emlékszem arra, hogy végül is hogy került le róla a melltartója, már csak arra eszméltem, hogy ott van felettem, s tökéletes idomai szinte az arcomba nyomulnak. Tökéletes formák, arra termettek, hogy szeressék őket, hogy finoman csókokkal hintsék az ikreket. S most belegondolva, csak az "enyémek" voltak. Azt hiszem, hogy ha valaki bármikor is akár csak egy sanda oldalpillantást is vet River-re, azt kinyírom. Ej, fránya féltékenység, de akkor is.
- Még hogy én vagyok isteni? Az antik istennők is megirigyelhetnék ezt az alakot. Mondanék most költői hasonlatokat, de semmi sincs, ami ezt...méltó módon le tudná írni.
Replikázom egy fülig érő vigyorral a számon. Mint ha először látnék melleket, pedig nem. Volt már olyan nő az életemben, akinek nagyobbak voltak a mellei - de plasztikázott műmellek, amikkel még mindig nem tudok kibékülni - és voltak kisebbek is, lényegében majdnem minden méretben és formában, de egyik se volt ehhez mérhető. Mint ha egy álomban lennék.
- Meg lehetne azt oldani, hogy a gyerekeddé fogadsz és minden nap megetetsz engem legalább háromszor....anyuci?
Majd a válaszát meg sem várva magamhoz húzom, és történetesen tényleg elkezdem a teste felfedezését tüzetesebben. Francba a domina-jellemmel, most rajtam a sor, hogy én legyek felül. Egy váratlan húzással - egy heves csóközön kellős közepén - a karcsú derekát átfonva gyors átfordítom - egy gyors mosoly - majd elkezdek ajkaimmal egyre lejjebb és lejjebb haladni. Egy jó ideig eljátszadozok a nemrégiben felfedezett ikercsodákkal, mindkettőnek méltó figyelmet szentelve. Gyengéden rájuk markolok, miközben az egyik kezem már azon a kis falatka fehérneműn dolgozik, ami még megakadályozza, hogy teljes mezítelenségében és tökéletességében csodáljam meg testét. Kis ügyetlenkedés - vágytól remegő kézzel próbálj meg lehúzni egy ilyen ruhát életed párjáról - de hamar túllendültem a kezdeti szerencsétlenségen. Egyre lejjebb hatolva már a combjai között jártam. Egy puszi a dombocskára. Óh, azt hiszem, hogy itt sok időt fogok eltölteni teljes békességben. De amilyen hirtelen odatévedtem, olyan gyorsan is elszakadok tőle, vissza River nyakához, miközben kezemmel formás hátsóját maszírozm, másik kezemmel derekát cirógatom...