Frances University
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
KARAKTERES HÍREK
2017/2018-as tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Legutóbbi témák
» Kérlek, szükségem van... - megrendelések
Lebegések, zuhanások Lia - Reev EmptyPént. Feb. 14 2020, 20:58 by Sebastian McBridge

» New Possibility
Lebegések, zuhanások Lia - Reev EmptyKedd Júl. 03 2018, 22:01 by Judith Moody

» Befejeztük! - archiváltató
Lebegések, zuhanások Lia - Reev EmptySzomb. Ápr. 07 2018, 08:20 by Vincent Sparks

» Szalmaszál - Reeve-Eric
Lebegések, zuhanások Lia - Reev EmptyPént. Ápr. 06 2018, 13:20 by Reeven Callagher

» Rosemary Marshall-Gray
Lebegések, zuhanások Lia - Reev EmptySzomb. Márc. 17 2018, 21:56 by Rosemary Marshall-Gray

» Familiar stranger
Lebegések, zuhanások Lia - Reev EmptyHétf. Márc. 05 2018, 07:10 by Judith Moody

» Átalakítás
Lebegések, zuhanások Lia - Reev EmptyVas. Márc. 04 2018, 18:32 by Isabella Williams

» Hurtful love - Reeven*Felix
Lebegések, zuhanások Lia - Reev EmptyVas. Márc. 04 2018, 00:13 by Felix Kaleolani

» Claire és Kouji
Lebegések, zuhanások Lia - Reev EmptySzer. Jan. 03 2018, 10:50 by Claire P. Collins

» The hurt, the blame - SammyEric
Lebegések, zuhanások Lia - Reev EmptySzer. Dec. 27 2017, 22:59 by Eric A. Blake

Top posting users this month
No user
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Megosztás
 

 Lebegések, zuhanások Lia - Reev

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Reeven Callagher
Reeven CallagherKlasszikus kommunikáció
Életkor : 30
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

Lebegések, zuhanások Lia - Reev Empty
TémanyitásTárgy: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Lebegések, zuhanások Lia - Reev EmptyVas. Okt. 11 2015, 19:16


Elég sok minden történt. Találkoztam Felixel, megtörtént az, ami, Felix és én... Szóval Felix, Felix, Felix, Felix! Ácsi! Nagy levegő. A deprsszióra próbálok úgy gondolni "ennyit róla," valójában nem párolgott el, inkább csak próbálok nem foglalkozni vele. Az megy, a kóma előtt is valami ilyesmit csináltam és most könnyebb, mert beszéltem már róla, sőt ami a legjobban aggasztott: Lia véleménye is túlélhetőnek bizonyult.
Ma felhívtam. A hangom eleve vidámabb volt a telefonban, megkérdeztem mikor ér rá, mert szerveztem neki valamit, biztosítottam, hogy már sokkal jobban vagyok, jó lenne találkozni.
Úgyhogy kocsival éppen feléjük tartok. Út közben zenét hallgatok, dünnyögve dúdolom a ritmust, bár van bennem némi izgalom, ha oda jutunk Lia mit fog reagálni... Tudnia kell Felixről. Rengeteg átbeszélni valónk van, lehet, hogy Sebastiannal nem csinálja, de velem nem ússza meg. Szóval hosszú és tartalmas lesz a mai nap, érzem.
Nem öltöztem túl, fekete pólót és farmert húztam - elég egyszerű szerelés, de kiemeli a... Jó, jó hagyjuk ezt, nem lettem meleg! Viszont jobban nézek ki, határozottan látszik, aludtam mostanában, híztam egy keveset - ezen folyamatosan dolgozom.
Lia meg lesz lepve és biztos vagyok benne, nem fogja érteni honnan ez a hirtelen, éles váltás. Neki szembeszökőbb lesz, bár lehet, hogy Sebastiannak is az volt, csak nem akarta mondani.
Mikor megérkezem, kikapom az ajándékot a kocsiból, bezárom és szaladok a bejáratig. Háromszor megnyomom a csengőt, a dobozt magam elé rakom, hogy rögtön a kezébe tudjam adni. Egy sisakot vettem, amire kis fényképező gép van rögzítve, hogy akármikor meg tudja örökíteni a pillanatot. Aljas módon kicsaltam a szüleimtől, elég drága dolog, tulajdonképpen arra van, ha nincs kéznél a keze az embernek, például zuhan, akkor is meg lehessen örökíteni a pillanatot. Liával sok zuhanás és repülés lesz, rengeteg olyan szituáció, amikor nem fogjuk tudni használni a kezünket és meg kell őket örökíteni. De majd kölcsönkérem...
Ha ajtót nyit - hogy a hatás még sokkolóbb legyen a mosolyom fogja köszönteni. A régi, önfeledt, izgatott Reeven-féle vigyor.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

Lebegések, zuhanások Lia - Reev Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Lebegések, zuhanások Lia - Reev EmptyKedd Okt. 13 2015, 21:05

Elég gyakran beszélek Reevennel, de ma különösen örültem, amikor felhívott, mert kifejezetten vidámnak tűnt a hangja. Amikor megkérdezte, mikor érek rá, azonnal rávágtam, hogy akár most is, mert ha be is terveztem némi vásárlást, egyik sem olyan dolog, ami ne várhatna egy kicsit. Majd bevásárolok holnap vagy holnapután!
Izgulok, mert Reeven megint titokzatos volt, kb arra hasonlított, amikor először ruccantunk ki hétvégére. Egyértelműnek tűnt, hogy megint valamit a fejébe vett, de már nem is kérdeztem, miben töri a fejét, a telefonban úgysem mondta volna el. Szóval, míg oda nem ért, csak rágtam a kefét, és fogalmam sem volt, mit is vegyek fel. Elmegyünk valahova? Ha igen, hova?
Farmer van rajtam és világos póló, teljesen hétköznapi módon, mert úgy gondolom, ebben bárhova el lehet menni, de ha maradunk, akkor sem gáz, nem öltöztem ki vagy alul. Amikor meghallom a csengőt, éppen egy limonádét kevertem ki magunknak, sok jéggel, mert ma ismét meleg napunk van.
Nyitom neki az ajtót... Az első, ami szembeötlik, a csibészes mosolya, ami - akaratlan- visszaidézi bennem a régi arcát, pedig nem szereti, ha emlegetem... Igaz, hogy egy dobozt tart a kezében, de ennek kisebb a jelentősége, minthogy így látom, ezzel a mosollyal, ami... igazinak tűnik, belülről jövőnek, élettelinek.
- Hú, az'ta, nagyon lelkesnek tűnsz!- szívesebben mondanám, boldognak, de mi van, ha tévedek?
Beljebb invitálom, megnézem hátulról is, tényleg hízott-e, vagy csak a mosoly miatt látom szélesebbnek az arcát. De a segge is kerekebb, nem csal meg a "szűk" farmer!
- Jártok edzeni? Mintha... - szelíden meglegyintem a seggét- formásabb lennél!- mondom neki jókedvűen, aztán kap puszit is.
//Ha a dobozt közben a kezembe nyomtad, megkérdezem//
- Na és ez micsoda? - még nem merem kinyitni, hátha mondasz hozzá valami bevezetőt.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Reeven CallagherKlasszikus kommunikáció
Életkor : 30
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

Lebegések, zuhanások Lia - Reev Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Lebegések, zuhanások Lia - Reev EmptyCsüt. Okt. 15 2015, 20:32

Lia ráér, király, ígyhát ott is vagyok hamar. Kocsival, benne mindennel, amire a mai nap folyamán szükségünk lehet. Szeretem megtervezni a dolgokat, ha az ennyire extrém, s a társaság is ennyire jó. Bizonyos emberekkel bizonyos felemelő körülmények! Amiket mellesleg nem árt megörökíteni, így vettem magunknak valamit – mert az emberi emlékezet véges tud lenni és kell a dokumentáció öreg korunkra. Legyen mit mutogatni az unokáknak…
Teljesen fel vagyok spanolva, annak ellenére, hogy tudom a mai izgalmak mellé lelkiek is jönni fognak, hisz a Sebastiannal való beszélgetés és Felix óta még nem volt lehetőségem úgy találkozni vele, hogy akár egyiket-másikat megemlítsem.
De majd most… Erőt ad, hogy semmi nem lehet rosszabb, mint Liával megosztani egy az emberi életet elvevő történetet, de azt most hagyjuk. Ezt is elég necces lesz…
Bár Felix mellett edződöm rendesen és kezdem újra megtalálni magam. Ezt tükrözi a mosoly is, amit lelkesnek ítél. Rögtön a kezébe nyomom az ajándékot, a kis minikamerát a felszerelhetőségével, ha kinyitja láthatja, hogy extra helyzetekre tervezhették. De majd kölcsönkérem, mert van tervem Ravernonnal is, bizonyos szögekből látni.
- Naná! Végre belevághatunk a bakancslisátba, mert már elég jól vagyok hozzá.
Kacsintok, tudom, hogy én voltam az egyetlen gátló tényező.
- Ja nem, még nem, de jó, hogy mondod, pl holnap elhívom Josht.
Hú ez az edzés dolog teljesen kiment a fejemből… Ahogy belépek mit kapok!
Kicsit elkerekedik a szemem, de nem látja, háttal vagyok. Rálesek a vállam felett.
- Lia… hm, tetszik? Gyere csak, nem ér, hogy te lecsekkolhatsz
Fordulok meg incselkedő mosollyal, mondhatni van rám az új…öhm partnerem némi hatással. Kipirulva vigyorgok rá, megcsapott!
- Furán néz ki, de kell, hogy elkapja a pillanatot. Engem érdekel, milyen arcot vágsz repülés közben.
Lépek közelebb, hogy most én adjak puszit az ő arcára. Lassúbbat, mélyebbet a szokásosnál, még egy félreeső tincsét is elkapom, hogy kivonjam a forgalomból, elvégre az arca kilátását látni kell!
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

Lebegések, zuhanások Lia - Reev Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Lebegések, zuhanások Lia - Reev EmptyPént. Okt. 16 2015, 08:22

Reeven felhívott, és máris randit beszéltünk meg: azt mondta eljönne. Nem beszéltem le róla, sőt! Izgatottan várom, hogy beállítson. Limonádét keverek magunknak éppen, amikor csenget. Örömmel látom, hogy jól néz ki, mosolyog, hízott.
- Ez mind jól hangzik, örülök!- azt sem tudom, melyik hírének örüljek jobban. A legjobban annak, hogy nem csak saját bevallása szerint van jól, úgy is néz ki! Még a seggét is lecsekkolom.
- Hihi, igen, egyre formásabb vagy!- nevetve ölelem meg és adok neki puszit, kicsit féloldalasan, mert közöttünk lenne a doboz, amit aztán a kezembe is nyom, kissé pirulva.
- Repülés közben...?- hűlök el egy kicsit, valamiért az orgazmus jut először eszembe, de aztán a homlokomra csapok- Ja, repülés közben!- nevetek. Hehe, hol jár az eszem?
Reeven meg közben elkap, és az arcomból kisodorva egy kósza tincset, puszit nyom oda. Éppen elönt a pír, az egész olyan viccesen jön ki, vagy nem is tudom... Kissé zavarba jövök, és nagyon örülök, hogy nem látja, mi jár a fejemben. Jesszus, Reeven, repülés, bakancslista, hát persze! Nem mintha elfelejtettem volna. Csak hát... szabad asszociáció, ugye.
- És akkor mi is ez pontosan? Valami kamera?- kezdem bontogatni a csomagot, de a konyha felé megyek, hogy a következő pillanatban már egy poharat adjak Reeven kezébe.
- Iszol? Most készítettem- nézek rá, féloldalasan, vigyorogva.
Aztán ahogy kiveszem a csomagból a kamerát, eltátom a szám.
- Hű, ez nagyon komoly!- //Ha jól gondolom, ez valami sisakra szerelt izé, sisakostól//- Így nem ér, én téged örökítenélek meg! És ha éppen... hányok? - röhögök. Nem hiszem, hogy hánynék, még nem találták ki azt a játékot, ami megforgatná a gyomrom, de rémes arcokat tudok vágni, az biztos. Seby sem rakná ki a polcra!
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Reeven CallagherKlasszikus kommunikáció
Életkor : 30
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

Lebegések, zuhanások Lia - Reev Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Lebegések, zuhanások Lia - Reev EmptyPént. Okt. 16 2015, 20:35

Bezony, egész jók a kilátások, de majd erről később… A lényeg, hogy bármilyen hihetetlen is, most jól érzem magam és úgy látszik a seggemről is ez ordít.
- Szuper!
Ez a cél végülis… Kapok egy puszit, ő pedig egy dobozt benne a sisakkal és a rászerelt kamerával, talán kicsit bányásszerű így, de a szerkezet miatt fel lehet ismerni. Nézek rá, a repülést nem érti, biztos a drogra asszociál. Nem, őt nem sodornám veszélybe.
- Igen, az a repülés, a szó szerinti
Vigyorgok rá féloldalasan és még mindig csibészesen, de észre sem veszem egyébként, automatikus. Kap egy puszit ő is, nem fer, hogy mindig ossza és én zavart kisfiú vagyok viszonozni, puhán csókolom rá pecsétjét minden szeretetemnek, látni akarom, milyen arcot vág, úgyhogy a zavaró tincset most félretolom. Hm…kicsit mintha zavarban lenne, mosolygom ezen, követem a konyhába, vetek egy pillantást oda, ahová én nem kaptam engedélyt nyúlni… Mondjuk minek ide belegyezés?
- Mindkettő, tud videófelvételt és fotót is készíteni.
Megtartom a poharat.
- Hogyne! Akkor főleg! Köszönöm
Lia készítette nemtommi, de inni mindig örömmel, bármi legyen is. Amint kézhez kapom a poharat, már kóstolom is.
- Én is felvehetem, ha nagyon akarod, szépen kéred és kapok egy… lelkes puszit
Összezavarodom, mert nem a puszi ugrott be először, mondjuk ez nem látszik, különben is iszom, amíg ő a cuccot nézi. Egészen addig, amíg a hányással nem jön, akkor az italba prüszkölök és remélem van pult, ahová fulladozva letehetem a poharat. A röhögéstől vegyes köhögéstől rekedten szólalok meg.
- Akkor lesz egy díjnyertes fotó! Tudod milyen nehéz lekapni a hányást? Kiállítanálak!
Cukkolom röhögve, ettől biztos hülyét fog kapni! Én inkább a döbbenetet, meglepetést, apró reakciókat akarom elkapni, visszahozhatatlan pillanatokat. Kicsit köhögök még, de nyúlok a pohár után, nem adtam fel az itallal, hacsak…nem nyög be megint valami hasonlót.
- Jah és előtte menjünk egy mosdóba, mert repülőről fogjuk csinálni.
Vízről jut eszembe, gáz lenne beereszteni közben, persze út közben megállatunk, bár egyre síkabb lesz a terep…sík pályáról indulunk.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

Lebegések, zuhanások Lia - Reev Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Lebegések, zuhanások Lia - Reev EmptySzomb. Okt. 17 2015, 11:49

Nem szabad erre gondolni, de Reeven jelenleg nagyon is visszaidézi azt az arcot, akit a balesete előtt ismertem. Fülig vigyor, csibész, vidám..., ah! Olyan jó így látni, ilyen... felszabadultan! Most értem meg, ez hiányzott belőle. De most itt van! Úgy örülök!
Máris beégek, mert a repülésről nekem a szex jut eszembe, és nem értem, hogy lehetene ott, amikor...
- Jól van már, én a... szexre- mondom ki, megrántva kicsit a vállam. Most minek tagadjam?
Kapok egy puszit, zavaromban alig veszem észre, hogy ez más, mint amilyet szokott adni. Bevezetem a konyhába, mert ott vár a limonádé. Amíg iszik, kinyitom teljesen a csomagot, kiveszem a sisakot a kamerával. Mindjárt reklamálom, hogy engem akar felvenni vele... tehát ő fogja viselni!
- Hát...- merengőn nézek rá, hogy milyen feltételekhez köti, hogy őt kamerázhassam le- mit értesz lelkes puszi alatt?- ugratom, van némi elképzelésem. Nem is kéne ok arra, hogy kérje, adok én neki szívesen, bármikor, csak azt nem tudtam, ennyire örül neki.
Különben is, ha engem vesz fel, akár kínos feltételek is születhetnek. Próbálom először elijeszteni, hátha magától lemond arról, hogy felvegyen. De ez is csak poén, sem ez alól, sem a puszi alól nem akarok kibújni. A benyögésemet azonban rosszul időzítem, ő is felröhög, miközben a szájában van az ital, így kicsit félre is nyel, prüszkölni kezd.
- Uh, bakker, bocsi...- ütögetem kicsit a hátát, ha nagyon köhögne. Nem volt szándékomban kinyírni.
- Na, csak az kéne még!- kiállítani, amint hányok. Még ilyet!
Újra a pohár után nyúl, és most nem merek megszólalni, nehogy megint megköhögtessem. És amíg iszik, kellően le is higgadok. Valami más jut eszembe, amivel orvosolhatnánk a problémát.
- És ha vennénk még egyet? - fordítom oldalra a fejem. Kamerázhatnánk egymást...
Töltök magamnak is limonádét, iszok vele, aztán bólogatok, hogy majd el kell menni mosdóba.
- Oké- mondom kicsit zavarban, mert valahogy eddig is a repcsire gondoltam. Lehetett volna máslépp is?- De kiugrunk, vagy "csak" repkedünk? Miféle gépen ülünk majd? Úgy érted, ma megyünk? Most? - ahogy leesik, egyre szélesebb lesz a mosolyom. Uh, ez izgalmas délután lesz!
Ha már nincs kezünkben a pohár, (és függetlenül, hogy mennyi puszit kapott már előtte), most mindenképpen megölelem és mepuszilom Reevent. Hosszan és lelkesen.
- Szuper vagy!
Míg a mosdót használja, én összepakolom a szütyőm (a kötelező dolgok mellé teszek el két almát és innivalót).
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Reeven CallagherKlasszikus kommunikáció
Életkor : 30
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

Lebegések, zuhanások Lia - Reev Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Lebegések, zuhanások Lia - Reev EmptyVas. Okt. 18 2015, 11:05

Ennél a jelentnél MÉG nem iszom, de ha innék, köpném ki az egészet. Szexre? A nagyot nézek pillantás megvan.
- Elég perverz lennék, ha vennék neked, nektek egy ilyet az ágyba. Pornó az unokanővéremmel és a párjával.
Nevetek fel, bár ajkamba harapok, kár tagadni, megnézném. Áh basszus ne már, pislogok, hátha kimegy a kép a fejemből, illetve jobb nem elképzelni. Kicsit nehezen térek vissza ebből, kell a limonádé, ami lehűt, csak hogy aztán fulladozzak benne egy sort. Egyelőre csak ízlelgetem, finom, szeretem az ilyesmit. Feltételekhez kötöm, hogy ő használja rajtam, a puszit megbánom, mert ha már a fenekeknél tartottunk…
- Félre ne érts, mindegyik lelkes, de ha már ára van, akkor az legyen…
Elgondolkodom, nagyot cuppanjon, félremenjen? Jaj franc, elkalandozom megint.
- Mondjuk különlegesebb helyre.
És itt nem az előbbi fenék témára gondolok, az ajkam harapom be és rágok rajta tűnődve. Ha szájrapuszit kapok, abban semmi beteg nincs és nem hiszem, hogy Sebastian ellenezné…igazán ártatlan. A gyerekek is szoktak, sőt az orosz férfiak is! Nah! Orosz férfiasan hajolok közelebb, incselkedőn hunyorítva egyik szememmel, meri-e. Nem mintha arról lett volna szó, hogy most próbálom fel, na igen. Inkább innom kéne. Nincs ebben a cuccban alholol? Hát hm…jobb ha repülés előtt nem iszom, még a végén bénáznék, nem nyitnám ki jól az ernyőt.
A hányásos megjegyzés kikészít és igen, szükség van arra a hátba veregetésbe, eléggé köhögök. Egy ideig, merthogy egyszer minden elmúlik.
- Semmi baj, köh
Vigyorgok rekedten, kicsit köszörülöm a torkom, de nevetésbe fullad, ahogy méltatlankodik. Befejezem az ivást, közben nevetős-összeszűkített, pajkos szemmel figyelem, mit talál ki megint. És igen, még jó, hogy leraktam a poharat!
- Ohhoho, nem, nem, ez nem két filléres dolog. Majd cserélgetjük, jó lesz úgy. Néha…kölcsönadod
Lendülök a sarkamra pirultan, ha eszembe jut, milyen terveim vannak ezzel és egy bizonyos illetővel kapcsolatban.
Én hamar felhajtottam a magamét, inkább őt figyelem, ahogy lassan összeáll a kép.
- Nem csak repülünk, ugrunk is! Fél órán belül jó lenne elindulni, időpontunk van.
Az út is kb annyi, én egy órával jöttem hamarabb érte, hogy legyen ideje rákészülni, arra tippeltem elég lesz.
Pillantok lazán egy vízálló, de elég férfias órára, amit mostanában szereztem be, eddig mindig a telefonomon néztem az időt, de be kell látnom az nem mindig kompatibilis az őrültségekkel.
- A gépet majd meglátod, de nem helikopter, egyszerű, kisebb gép, direkt ugrálósoknak.
A fajtáját meg ilyeneket nem tudom, nem értek hozzá, de ott a pilóták tutira felvilágosítják. Amíg ő pakol, elugrom a mosdóba, mikor visszajövök meg is ölel, sőt ez az arcpuszi //ha jól értem az Razz// hosszabb és lelkesebb, egészen belefúródom a karjaiba.
- Tudom
Vigyorgom kajánul.
- Megint szuper napunk lesz, készülj, jó ideig élvezned kell a társaságomat.
A repüléssel még nem fog véget érni a nap, bár tény, hogy ez a mai kaland fő témája, ha túl sokat vállaltam volna be, nem értékeltük volna ezt az egyet, márpedig repülni fontos,.Megvárom, amíg a mosdót járja, nézegetem addig Sebastian képeit, mosolygom, hogy kitett minket is. Majd szervezek valamit, amin ő is ott van és kocsit vagányabb, mint egy vacsora. Bár, ha a legközelebbire Felixszel állítok be, meglesz az izgalom…
Ha kijött, felé fordulok, indulhatunk-e.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

Lebegések, zuhanások Lia - Reev Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Lebegések, zuhanások Lia - Reev EmptyVas. Okt. 18 2015, 12:40

Látom, ahogy meglepődik. Kivételesen túl szókimondó voltam, ajaj!
- Tudom, ciki, de én arra asszociáltam... Csodálkoztam is, miért akarod látni az arcom "közben"?- kapom a szám elé a kezem, mert nevetek. Olyan hülye vagyok, nem?
- Igen, igen, belátom... Bocsi! - pirulok nagyon. Szegény Reev! Miket feltételez rólam? És mit gondol, én mit feltételezek róla, ezek után? Jaaaaaaajjjjjjjjjj..
Szerencsére ő is rötyög, ajkára harapva. Biztosan nem röhögni akar. Rajtam, természetesen.
Kap limonádét, alkudozik (én kezdtem), de aztán oda lyukadunk ki, hogy ha őt akarom megörökíteni, bizony annak ára van.
- Különlegesebb helyre? - ámulok, mire nem gondol? És én mire gondolok? Tisztázzuk gyorsan, mielőtt ezt is félreértenénk- Mégis miféle helyre? - Vajon a csókra gondol, csak ilyen... zakkantan fogalmazta meg? Bakker, de égő, hogy nem vágom azonnal, mire céloz! Megint az ajkát rágja, remélem, ez is célzás, nem szorongás jele. Bár ha szorongana a kérése miatt, ki merné mondani? Agyalok, már megint agyalok! Ez visz egyszer sírba engemet!
De aztán nem szól, csak hunyorog és közelebb dugja az édes pofikáját. Elnevetem magam, aztán az egyik kezem az arcára tapasztom, és selymesen lágy puszit lehellek az ajkaira. Kuncogok, és töltök magamnak is limonádét. Jó lesz belemenekülni a pohárba!
Aztán rosszul szólok, beleköhög a pohárba, hátba veregetem, életet mentek, krákogva beszél tovább.
- Na jó, belátom, ebben is van poén, hogy osztozkodunk - kacsintok rá az előbbi puszi miatt- de komolyan, nem gáz, van pénzem, vehetnénk... Hm?
- Szóval... néha kölcsönadjam? Amikor nem vagyok veled? - ejha! kezd érdekes lenni a dolog!- És akkor mit vagy kit fogsz kamerázni, te huncut? - elárulja ám a pirulása, régen láttam ennyire zavarban!
Aztán eszembe jut megkérdezni, mikor is van a nagy esemény, hogy repülünk is, ugrunk is (nem is hányunk).
- Víííí! tényleg? És ezt csak így mondod?- ugrándozok, mint egy hülye gyerek. De hát ez szuper!
Látom az óráját lesi, és mivel én nem hordok (főleg itthon), az övét lesem meg én is.
- Szép darab! Új? - még nem láttam.
- Ah, mindegy is, úgysem értek hozzá!- bár filmekben láttam ilyen gépeket, a nevüket meg nem tudnám mondani. Bízom Reevenben, és azt is tudom, a pilóta sem lehet képzetlen, ha újoncokkal száll fel. Szinte biztos, hogy az ugrást sem csinálhatjuk először egyedül.
Gyorsan összedobom a holmimat, míg Reeven a mosdóban van, és amikor kijön, újfent megölelgetem, hogy ilyen meglepetéssel rukkolt ki. Megölelgetem és kap puszit is (teljesen hétköznapi helyekre), de egy kicsit most összeölelkezünk, és ez tök jó. Aztán a biztonság kedvéért elrohanok én is a mosdóba.
- Mehetünk? Gyerünk!- mondom lelkesen, amikor végeztem, és felkapom a kulcsaimat meg a szütyőt, amiben összepakoltam.
- Várj! Írok Sebynek néhány sort, hogy veled vagyok, ne aggódjon, oké?- gyorsan előkotrok egy tollat, és papírt is, hogy lefirkanthassam az üzenetem, és azt kitoldom egy szivecskével.
- Na, most mehetünk!
Ha ő vezet, helyet foglalok az anyós ülésben,és úgy bámulok szerte és szana, mintha mindent le akarnék fotózni az elmémmel, de alig látok valamit igazából, mert már arra gondolok, milyen lesz (újra) repülni, ugrani, zuhanni... Ah! Baró lesz! És közben higgadok is, gondolkodni is van időm.
- Csoda jól nézel ki! Hogy csinálod? Mivel foglalkoztál mostanság?- kérdezem, beszélgetést kezdeményezve (ha netán csöndben lett volna)
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Reeven CallagherKlasszikus kommunikáció
Életkor : 30
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

Lebegések, zuhanások Lia - Reev Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Lebegések, zuhanások Lia - Reev EmptyKedd Okt. 20 2015, 20:00


- Nem, nem…vagyis
Félrenézek.
- Az arcod érdekel mindig
Najó, ebből hogy jöjjek ki? Bólogatok hülyén. Érti, nem? Azt akarom mondani, nagyra értékelem az arcát és ez elég érthető, ugye?
És igen, lehet még kínosabbá tenni egy szituációt, mindig van fokozási lehetőség. Íme: hová kérem a csókot és rengeteg hely eszembe jutna egyébként… De mielőtt nekiállok vörösödni, gyorsan szétcuppantom az ajkaim.
- A számra gondoltam. Ahogy az orosz férfiak szokták!
Vágom rá gyorsan. Na ezt megint nem kellett volna, nem férfias csókot akartam, olyan kapok eleget köhm…mostanában. Bár Ravernonéi is tudnak nagyon puhák lenni… Fenébe, megint elkalandoztam!
Pláne, amikor megkapom az óhajtott puszit, lehunyom a szemem, ez édes, Liás, Lia illattal, Lia -érzetekkel.
- Hm…bárhogy levehetsz!
Motyogom, kicsit még andalgok a csók után lehunyt szemmel, csak egy lépést teszek előre, aztán megállok, kinyitom a szemem és próbálok úgy tenni, mintha ebben semmi különleges nem lenne, hiszen rokonok vagyunk és nem csókról beszélünk. De én annak érzem minden érintését, főleg ami ilyen bensőséges.
A köhögés után csak a fejem rázom, minek nekünk két ilyen szerkezet.
- Felesleges, nem foglak mindig zsarolni, ígérem. Felveszem, ha szeretnéd és néha…kölcsönkérem.
Pillantok rá, áll-e így az alku, tényleg nem olcsó és nem kell adósságba vernie magát. Vagy erre kiadnia, csak azért, hogy egyszerre lehessen használni, hisz úgysem együtt lennénk rajta.
Jaj basszus! Elszólom magam, vagy a pofám égése beszél, hogy kiiiit? Kiguvvadnak kicsit a szemeim.
- Őőőő…egen, tényleg valakire gondoltam…
Most minek hazudjak? Valahogy be kell vezetni a Felix témát. De úristen, ha majd odajutok, hogy nem nő…
Inkább lesem az órám és jelentem be, hogy ugrunk, aminek ő lelkesen örül, mosolygom, de nem ugrálok vele. Jó lesz, persze, adrenaliiin. Talán azért nem ugrálok, mert már szervezem egy ideje a dolgot, szóval nekem nem meglepetés.
- Jah, az óra? Egen…
Mutatom gyorsan, nem kínai, de nem is a legdrágább, viszont…olvastam, hogy „férfiassá” tesz, vagy ilyen hülyeség, gondoltam rám fér.
- Én se, de nincs is jelentősége szerintem. Persze attól majd még megkérdezheted.
Engem aztán nem izgat a gépmárka, csak szálljon fel. Mosdóba megyek, kijövök, kicsit Liázom, jó közel tudni, elengedem őt is, szerintem útra készen állunk.
Figyelem, ahogy Sebastiannak ír, biccentek, hogyne, a szívecskék láttán elmosolyodom. Mégiscsak szereti, hát nem? Elkérem a tollát, nálam most nincs.
- Írhatok én is?
Kérdem, aztán ha megengedi firkantok az egyik szívhez egy nyilat: Látooood??? és alá: Vigyázok rá Reeven.
Szállunk aztán a kocsiba,én vezetek természetesen, Lia most kirándul, nem kell koncentrálnia. Vele ráadásul nem megyek annyira vadul (csak az átlag tömeghez képest) Már dobnék is fel egy témát, mikor…
- Igeen? Biztos a hízás miatt. Hát… biztos feltűnt, hogy jobban vagyok, ami fura, nem? Ahhoz képest milyen rosszul voltam. Igen, foglalkoztam valakivel, aki sokat segített…. Tudod egész jó boszi vagy.
Biccentem oldalra a fejem na és most vagyok piros!
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

Lebegések, zuhanások Lia - Reev Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Lebegések, zuhanások Lia - Reev EmptySzer. Okt. 21 2015, 17:09

-Oké, oké- teszem az ujjaim a szájára. Nem akartam zavarba hozni. De van, amikor a sors éppen szembejön velünk, vannak elkerülhetetlen dolgok. Most is megpuszilom, "lepkefing" féle csókot adva neki, de nem célom vele felhúzni.
- Na, azt azért mégse! Tudod, milyen keményen nyomják? Szinte összekoccan a foguk!- húzom fel az orrom röhögve, hogy miféle csók lehet, ami fáj. Valahogy mindig ezt gondoltam az oroszok szokásairól. Amúgy sem vagyok férfi. Se orosz, tegyük hozzá.
Akárhogy is, a csókom eléri a kívánt hatást, legalábbis Reeven úgy tesz, mint aki le van kenyerezve, mostmár a markomban van. Kuncogok, ahogy reagál, és menekülök a poharam tartalmát segítségül hívva, hiszen nem vagyok érzéketlen, Reeven aranyos és helyes srác, szívesen vagyok vele és nem feltétlen jut eszembe a rokoni szál (bárhogy is van, nekem mindig az unokatesóm marad, és jobb, ha ő is ezt hiszi)
- Hát oké, nem erőltetem...- Nem kell két kamera, értettem. Pedig abban is lenne poén, hogy párhuzamosan tudjuk egymást videózni (ha már van rá mód). Persze, valószínűleg igaza van, és nem tudnánk kihasználni.
Nem is gondolom, hogy elszólja magát, akár általánosságban is érthettem volna, amit mond, de aztán kiderül, többről van szó, tényleg konkrétan gondol valakire. Elmosolyodom, kíváncsiság csillan a szememben.
- Nocsak? Ugye, megmondtam?- érzek rá, hogy érzelmileg érintett az ügyben, olyan kis pirulós tud lenni, tényleg, imádom!
Az órájára pillant, és arról kezd beszélni, menni kéne. Teljesen behülyülök, több szempontból is fel vagyok dobva, minden okom megvan rá, hogy hevesen reagáljak, mondjuk szökdécseljek. Milyen szép nap ez a mai!
- Ah, eszembe sincs, még a végén kiderülne, mennyire nem értek ehhez- ingatom a fejem. Jobb csendben maradni, akkor rejtve maradnak a hiányosságaim!- sosem érdekeltek ilyen mélységben a repülőgépek. Legalábbis eddig.
Elkészülünk. Hagyok üzenetet Sebastiannak, ne aggódja túl magát, ha nem talál itthon. Nem beszéltük meg, hogy megyek valahova, nem akarom, hogy aggódjon. Hajlamos rá. Meglep, hogy Reeven is akar írni, de nem vonakodom odaadni neki a tollat. Bár furdal a kíváncsiság, mit ír ő, nem olvasom el. Azt nem illik.
Reeven vezet, én ellazulok, nézelődök, próbálok rájönni, mi az oka a kivirulásának. Mert ami nekem nem sikerült, valakinek vagy valaminek sikerült elérnie, és ez egyrészt örömmel tölt el, másrészről kíváncsivá tesz. Ha hajlandó beszélni, többet megtudhatok róla, talán legközelebb nagyobb sikerem lesz, ha próbálkozom őt felvidítani.
Érdeklődve fordulok felé az ülésben, és azon gondolkodom, mi az ok, és mi az okozat, meglehet, nem egyformán gondolkodunk erről. Szinte egészen bizonyos, hogy az a titokzatos személy lesz a dologban, akire már célozgatott.... (Nem tudom pontosan, a lakásban mennyit árultál el róla)
- Ha jó boszi lennék, már akkor ki kellett volna virulnod, tudod, a közös hétvégénk után!- Bár már tudom, hogy utána tudta meg, hogy... Nos, baleset okozója volt, nagyon le volt gatyásodva, és nem tudtam rá igazán hatni. Valakinek sokkal jobban sikerült rá hatást gyakorolni. Na, az a személy (csaj) lehet igazi boszi! Mert lányra gondolok, nem is vitás. Átnyúlok, megsimítva a térdét:
- Mesélj!- kérem, ellenállhatatlanul. Szeretném ismerni azt a lányt, aki ilyen jó hatással van rá. Nagyon komoly lehet a dolog, Reeven máris pipacspiros!
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Reeven CallagherKlasszikus kommunikáció
Életkor : 30
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

Lebegések, zuhanások Lia - Reev Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Lebegések, zuhanások Lia - Reev EmptyCsüt. Okt. 22 2015, 19:15

Őt viszont nem érdekli, hogy érdekel az arcom. A számra teszi a kezét, kicsit meresztem a szemem, de a lényeg, hogy halkulok.
A puszin igyekszem nem zavarba jönni, az ujjait érezni az ajkamon inkább az volt. Nade az oroszok! Gyorsan lecsapok a témára.
- Pedig milyen király! Én bírom őket.
Lehet Felixszel kipróbálom, úgy adok neki legközelebb csókot, hogy orosz dallama legyen. Az övé persze egész más, felpezsdülök tőle, mondom is, hogy megnyert magának, felvehet a sisakkal.
- Még hányás közben is, tudod avantgárd művészet
Hülyéskedek, én simán bevállalnám egyébként, még egy ilyen pusziért.
Jobb belátásra tér, okosan bólintok, most nekem van igazam és ebből nem adok, másra költse azt a pénzt.
- Inkább menjetek el Sebastiannal wellnesezni, vagy akármi. Voltatok már?
Kérdem, ez ugrik be valamiért //user hatás XD//
Húúú, konkrétan, ilyen hamar szóbakerül? Zavartan kifújok egy kis levegőt, amit forrónak érzek.
- Hát igen…bár nem pont olyan formában, mint amire gondoltam.
Hehegek, pirulva megtúrom a hajam hátul és úgy teszek, mintha marha fontos lenne az órám.
- Nem is kell. Nő vagy, miért értenél a repülőgépekhez? Én se értek.
Pedig férfi vagyok és lehet kéne. Minden nem érdekelheti az embert.
Fura, hogy nem olvassa el az üzenetem, mert nem titkos, de ha így akarja, hát jó. Bár így meg írhattam volna neki valami személyesebbet, mondjuk heccből: lopom a nődet!
Vezetés közben, mielőtt bármilyen témát felhoznék, a dolgok közepébe vág. Beharapom az ajkam, ümmögök tagadólag.
- Fel voltam, de utána kiderült az a dolog és… tudod, hogy nehéz volt elmondanom, főleg neked.
Kicsit elkomorodom, komolyan nézem az utat, gyorsítok reflexből. Megrezzenek, amikor megsimogatja a térdem, a levegő is bennem marad és a kormányt is félrerántom egy percre. Uh, még jó, hogy nincs előttünk semmi.
- Bocs
Pislogom, gyorsan helyre kormányozom a járgányt, a tempón is lassítok.
- Szóval találkoztam valakivel. Aki elég nagy hatással volt rám. Van rám.
Nem múlt idő! Érzem az arcszínváltozásom, igen…
- Mert hát baromi intelligens és hihetetlen kisugárzása van.
Jajj ne, jön…
- Nagyon filozofikus, de vevő minden ötletemre és izgalmas, nagyon az, még ha nem is pont a legegészségesebb értelemben.
Vigyor. Csak későn gondolok bele, hogy ezt necces Liának nyíltan kimondani.
- De legalább jó tudni, hogy létezik olyan őrült, mint én. Öm..ja és a legfontosabb, hogy már az elején közölte: engem akar. Semmiféle régi Reeven nem érdekli, hanem amilyen most vagyok testesül lelkestül.
Önkéntelenül is elmosolyodom nagy, csillogó szemekkel meredve előre, ez nekem még mindig nagyon sokat jelent.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

Lebegések, zuhanások Lia - Reev Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Lebegések, zuhanások Lia - Reev EmptyHétf. Okt. 26 2015, 09:49

//Az első mondatodat nem tudom hova rakni. Sad //

Valószínűleg elbeszélünk egymás mellett. Sajnos, velem gyakran megesik, hogy félreértek dolgokat vagy rosszul fejezem ki magam. A gesztus, amivel megállítom, hogy tovább beszéljen, annak szól, hogy ne bonyolítsuk túl a Reev-Lia-szex témát. Már az is arcpirító, hogy megemlítettem neki, mire gondoltam.
- Az oroszokat? Miért?- kérdezem csodálkozva.
A célom viszont elérem, megengedi, hogy rajtam is legyen sisak, őt kamerázva.
- Nem feltétlenül erre buknék...- a hányás sz*r érzés, sz*r látvány, egyike azon tevékenységeknek, amit nehezebben viselek. Hányás után a puszi sem... jóleső.
Megbeszéljük a sisakot, nem kell másik. Az ötletére azonban felkapom a fejem.
- Voltunk már. Nem mondhatnám, hogy sikert arattam vele...- Miért pont ez jutott eszébe? De legalább nem én vagyok az egyetlen, akinek a dolog bejön- Te szereted az effajta dolgokat: masszázs, szauna, pezsgőfürdő?- meglehet, legközelebb Reevennel megyek el. (Nem feltétlenül ugyanúgy, ami a ruházatot illeti)
- Hát milyen formában?- fogalmam sincs, mire céloz. Szokása szerint terel és minden gesztusa árulkodik, hanyagolná a témát. Veszem a lapot, bár a kíváncsiság egyre nagyobb bennem. Talán egy kicsit később majd újra előhozakodom vele. Elvégre: nincsenek titkaink, csak néha nehezebben mondunk ki dolgokat.
Felvillanyoz, hogy hamarosan repülünk, ugrunk, teljesen bezsongat! Készülődünk, örömködünk, üzenetet hagyunk Sebastiannak. Az autóban újra beszélgetünk.
- Igen, tudom. Megértem. Valószínűleg én is be lettem volna rezelve a helyedben. Lényegében... ez az oka annak is, hogy én halogattam beszélni veled dolgokról...- sütöm le a szemem. Még most sem tud mindent, pedig sokszor kérdezett rá, majdnem konkrétan, mi volt a szomorúságom oka. De hagyni kell a múltat, amúgy sem vagyok már szomorú. Ugye, látja, hogy nem?
Megsimítom, együttérzően. Korrigálnia kell a vezetést, de nem jut eszembe, hogy ez miattam van; gondolom, kikerült egy kátyút, kutyát, macskát... valamit.
Beszélni kezd, és megint olyan lassan buknak elő belőle a mondatok, de csak az érdeklődő tekintetemmel vágok közbe, mert tudom, hogy ha beindul, nem fogja abbahagyni. Felüdít, amit mond, mert érzem, hogy nem jelentéktelen kapcsolatról beszél. Az első meglepetés akkor ér, amikor úgy jellemzi a kapcsolatot, mint ami nem egészséges. Aprót hőkölök hátra, hogy jelezzem, ezt nem értem, több infóra lenne szükségem. Bár biztosan nem szándékosan, megint az orrom alá dörgöli, hogy én keresem benne a régi Reevent...
- Ezek szerint régóta ismered...- azt feltételezem, az "illető", akiről beszél, a régi életéből is ismeri.
Örülök annak, amit hallok, mert Reeven el van varázsolódva, és azt hiszem, vágyott erre az érzésre. Szerintem jót is tesz neki. Legalábbis abból, amit eddig tapasztaltam, ezt szűröm le. Reeven ki van virulva, most először mondhatom teljes meggyőződéssel, hogy boldognak látszik. Tartósan, nem csak pillanatokra.
És bármilyen furcsa, éppen most hasonlít legjobban a régi énjéhez. Bár ezt akkor se tenném szóvá, ha rákérdezne. Vagy akkor... talán.
- Mesélj még róla! - kérdem, kíváncsian. Az a stílus, ahogy Reeven mutatja be, sokmindent elárul. Például nem azzal kezdte, hogy milyen helyes, hanem a kisugárzásával és az intelligenciájával kezdte. Biztos, hogy nem egy buta fruska. Úgy tűnik, rá is nagy hatással lehetett Reeven, mert "mindenestől" akarja. Nagyon szerelem-szagú a történet. Bármennyire vagyok kíváncsi, hagyom Reevent érvényesülni.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Reeven CallagherKlasszikus kommunikáció
Életkor : 30
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

Lebegések, zuhanások Lia - Reev Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Lebegések, zuhanások Lia - Reev EmptyCsüt. Okt. 29 2015, 18:25


- Tök jó, hogy olyan kemények.
Válaszolok az oroszokra, ez elég elterjedt most, hogy nagyon „kész” nemzetiség. Elég csak megnézni egy orosz társkereső oldalt. Kiderül, Lia nem bukik a hányásra, felnevetek.
- Akkor majd olyannak veszel le, amilyenre buksz.
Ami pedig fogalmam sincs micsoda szerény személyem illetően. Adok tippet, hova menjenek Sebastiannal, szereti, ha kényeztetve van, úgyhogy beugrik egy wellness lehetőség.
- Hogyhogy?
Ráncolom a szemöldököm, Sebastian olyannak tűnik, aki élvezi a jó dolgokat.
- Én még nem voltam ilyen helyen.
Vallom be, elképzelni se tudom. Az nem rossz, ha kényeztetnek, de attól függ ki. Valami feszült nap után talán el tudnám magam engedni buborékok közt.
- Szóval nem tudom biztosra mondani, hogy igen, de elméletileg naná!
Mosolygok rá, viszont hogy milyen formában kopogtatott házamba egy kapcsolatszerűség? Azt külön történet lesz elmagyarázni és valahol még mindig fura, hogy Felix valamiféle külön kategóriát kapott nálam. Habár…az is biztos, ha létezik ilyen kategória, még Sebastian is beletartozna. Necces…. Megharapdálom az ajkam és elnézek másfelé, mintha nem hallanám a kérdést. Hamarosan úgyis elterelődik a figyelme azzal, hogy kiugrunk egy repülőgépből, ennek nagyon örül. Egyébként én is, fantasztikus lesz vele zuhanni és egyáltalán zuhanni, alig várom, nincs is más hátra, mint kocsiba pakolni magunk és elindulni.
A kocsiban elég mélyen belegyalogol a velejébe, finoman célzok rá milyen nehéz volt vallani neki. Egész egyszerűen azért, mert ő Lia. Nem egy egyszerű ember, valaki, akinek ez nem fontos, én akkor úgy láttam ezen áll, vagy bukik az egész világ.
- Nem voltam berezelve, az egy más kategória volt, valami különös pszichózis. Hogy…hogyhogy? Mármint az én nyomorom miatt nem beszéltél dolgokról? Remélem tudod, hogy most már nem úszod meg.
Vetek rá egy komoly, gyors (mert vezetek) de jelentőségteljes oldalpillantást. Igazán nem fer, hogy még mindig nem tudom miért sírt sokszor.
Felix…és a nem egészséges kapcsolatunk, ami nem csak ott sántít, hogy mindketten férfiak vagyunk, de hát betegesen vonzódom minden misztikumhoz, ami őt körülveszi. Észreveszem, hogy meghökken, de az útra figyelek és nem reagálom le, mintha meg sem történne. Meg kéne tanulnom jobban befogni, nem adhatok okot Liának arra, hogy aggódjon. Különben is, nincs miért.
- Nem, egyáltalán nem. Nemrég találkoztunk, pár napra rá, hogy vallottam neked a dologról. Könnyebb volt aztán, de még mindig nem voltam teljesen rendben. Éppen JOsh munkáját próbáltam ki, szórólapokat vittem házakhoz, amikor nekihajtottam egy postaládának.
Mesélem somolyogva, mintha egy esti mese kezdete lenne.
- Oké, szóval, szólj rám, mert eléggé el tud velem szaladni a ló, ha róla beszélek, de…úgy kezdődött, hogy felnéztem rá. Tudod idősebb és nagyon karizmatikus. Szimpatikus volt, beszélgettünk, hihetetlenül intelligens és művészlélek, elolvasta pl azt a könyvet is, amit neked is ajánlottam, a Csillagok és a várost és megbeszéltük.
Bár többet szexeltünk, pislogok ennél a résznél, addigis veszek egy levegőt és gondolatban megkerülöm a témát.
- Aztán megbeszéltük, hogy jól kijönnék és legyek az egyik szeretője, így az egyik szeretőm lett. Majd lesz több is, szerinte ez fontos, de még nem találtam megfelelő lányokat. Asszem modellekkel fogom kezdeni, de csak egy-két alkalomra, azok túl igényesek szeretőnek és hát ő is…szóval egy szerető és alkalmi kapcsolatok nekem bőven elég. Ha érted. Sok mindenről beszélgettünk és hát…majd egyszer bemutatom, meg minden. Igyekszem mellette férfias lenni, ami nehéz, mert elég karakán, de tényleg! Van egy csomó jelentéktelen és szórakoztató tulajdonsága, de a legfontosabbakat már mondtam szerintem. Hogy nagyon okos, filozofikus, elvont, mint én, fest művészi, tud vicces is lenni, nem szereti a meséket, szép a mosolya, sőt nagyon szép a mosolya, mindene az egyébként, irtó hatalmas kisugárzása van, egyszerűen egy nagy BUMM az egész, szerintem nekem is van, majd szépen visszaszerzem az önbizalmam, hogy érezze és lássa és mindenki lássa és húha…
Na most érzem elszaladva magammal lovat, óvatosan sandítok rá, ebből mégis mennyit fogott fel.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

Lebegések, zuhanások Lia - Reev Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Lebegések, zuhanások Lia - Reev EmptyPént. Okt. 30 2015, 18:24

Fogalmam sincs, honnan vannak ismeretei az oroszokról, de nem akarok vitába keveredni vele. Csak annyit teszek hozzá:
- Én lemaradtam a XIX. századnál, amikor még a legtöbb író a romantikát helyezte előtérbe..- vonom meg a vállam. Dosztojevszkij és Tolsztoj meg tudott ríkatni.
- Ez vicces, bárhogy leveszlek, csak ne hányj!- nevetek; lényegében Reeven jóképű srác, nem kellene, hogy eltorzítsa a róla alkotott képet az a rondaság.
- Egyszer elvittem magammal egy ilyen helyre. Tudod, azt gondoltam, jót teszek vele, mert rám mindig üdítően hat, de... nem élvezte- húzom el a szám, kissé kínosan, hogy ennyire félresikerült az a dolog. Nem vádlom én emiatt Sebastiant, csupán más az ízlésünk, legalábbis ebben a tekintetben. Vígasztal, hogy az este további része azonban nem alakult rosszul. Egy kicsit talán el is pirulok az emlék miatt, de Reeven szerencsére nem rám figyel.
- Nos, ha van kedved, ennek gyorsan utánajárhatunk. Elviszlek, és kipróbálod... Hm, mit szólsz? - Reevent könnyű rábeszélni, és ha netán nem tetszene neki..., hát, majd kiengesztelem valahogy. De az biztos, már nem ér(ne) váratlanul a reakció.
A kapcsolatáról egyenlőre tereli a témát, ürügyet találva, hogy sietni kell, de a kocsiban már nem ússza meg, megpróbálok megint a téma közelébe kerülni.
- Akkor meg csak én paráztam volna...- húzom fel kicsit a vállam. Biztos én vagyok ennyire besz*ri. Aztán kicsit megdermedek attól, amit mond.
-Az igaz, hogy nem akartalak terhelni a saját gondjaimmal, de sosem tekintettem rád nyomorékként, ilyet ne is gondolj!- dorgálom meg. Időnként amúgy is közel voltam hozzá, hogy kiöntesem neki a lelkem, de aztán... valami mindig fontosabbnak tűnt, és a sajátom nem annyira-
Különben is, azóta minden megváltozott, látod, már nem is vagyok szomorú!- nézek rá és mosolygok. Nincs ebben semmi színészkedés, tényleg jól vagyok.
Rátérünk a kapcsolatára, és egyre inkább belemelegedve kezd mesélni. Felé fordulva hallgatom, nagyra nyílt, csodálkozó szemekkel, mennyi változáson ment át rövid időn belül Reeven a titokzatos idegen hatására. Ámulok-bámulok, örvendezik a lelkem. Úgy látszik, ez az, ami hiányzott neki, és amire én sosem lettem volna képes.
-Túl hamar terhelted meg magad- szúrom csendesen közbe, amikor a szórólapozásról beszél.
Csak figyelem, ámulattal hallgatom, hogyan lovallja bele magát egyre inkább a történetbe, újra a hatása alá kerülve, és az a gondolat fészkeli magát a fejembe, hogy Reeven szerelmes. Belemelegedem én is, ahogy mesél, mintha ott lettem volna én is, izgatottan várom, mi lesz a folytatás, és ezt a varázst csak egy szó töri meg: szerető. Kitisztul a fejem, akaratlanul leszek hűvösebb, húzódom kissé hátrébb ültömben.
Nem egészen értem Reevent. Ő, aki tiszta és mély kapcsolatot akart kialakítani valakivel, hogyan mehetett bele egy ilyenbe? És a tervek, hogy több szeretője lesz? Ez egyáltalán nem vall rá, ez nem az ő ideája, ez...
- Huh- sóhajtok egy nagyot-azt látom, hogy nagyon oda vagy!- mondom neki mosolyogva, és megérintem az arcát, légiesen simítva rajta egyet. Teljesen kipirult, csillog a szeme, olyan jó így látni!
- Nem lep meg, hogy ilyen gyorsan találtál valakit, de...- az ajkamba harapok. Van jogom beleszólni az életébe, amikor boldognak látom? Biztos véleményt vár tőlem, valamit mondanom kell!- Nézzd, örülök, hogy boldognak látlak, és tényleg, nagyon ki vagy virulva, ezt már az első percben mondtam...- A francba, hogyan mondjam neki, hogy egy nyitott kapcsolat hosszú távon nem jó egy olyan mély érzésű fiúnak, mint amilyen ő? Most még lehet, hogy elvakítja a szerelem, de mi lesz, ha... A francba! Nem mindenki olyan gyenge, mint én! Reeven sokkal erősebb! És választott, tudja, mibe ment bele! (Tényleg tudja?)Basszus, egyszerre féltelek és örülök annak, ami történik veled, meg tudod ezt magyarázni? - nevetek fel kínosan, elfordulva tőle. Valószínűleg néhány hónapja még vadul le akartam volna erről beszélni. De most nem akarom. Én mondjam meg neki, mi a jó? Én legtöbbször rosszul döntöttem! (Remélem, most nem). Feszengve nézek rá, vajon mit vesz észre lelki vivódásaimból. Nem akarom elrontani az örömét.

Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Reeven CallagherKlasszikus kommunikáció
Életkor : 30
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

Lebegések, zuhanások Lia - Reev Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Lebegések, zuhanások Lia - Reev EmptyPént. Okt. 30 2015, 19:15

Romantika? Kicsit vissza kell pörögnöm agyban, hogy felfogjam voltak az oroszok romantikusak is. Tolsztoj és Anna Karanyina, stb, ahá.
- Én a netes hülyeségekre gondoltam Várj csak.
Előveszem az okostelefonom, beírom a címet, ki is dobja az orosz közösségi oldalak képeit, megmutatom a képet Liának is.
Lebegések, zuhanások Lia - Reev 6137
- Tele van velük az internet, tudod a lábadozásom alatt sok ilyen néztem. Képek, videók, gifek az őrült oroszokról.
Nevetek fel és remélem ő is csatlakozik majd, hacsak nem áll le sajnálni a nagy realistákat. Szóval nem bejövős a hányás, nevetve bólogatok.
- Amilyen pózban akarod
Teszem hozzá hunyorítva. Sebastiant pedig el tudom képzelni egy ilyen helyen, szereti, ha kényeztetik. Vagy…masszírozták a hasát is? Igyekszem nem perverz, kacska vigyort vágni.
- Talán csak rossz napja volt, de legalább tudod mi nem jön be neki, ez is egy lépés előre. Amúgy ugye tudod, mennyire szeret téged? És nagyon hajt! Hogy egyszer te is tudd majd.
Előre nézek bekapva a szám, kényes téma, de megfogadtam magamban, fogok erről beszélni, hátha valami úton módon, valahogy segíthetek nekik. Célom, hogy örökre együtt maradjanak és valóban egy család részese legyek, semmire sem vágyom jobban pl a fa alá. (tudom, náluk még nincs novemberi hangulat) Erre és Felixre becsomagolva.
- Persze, szívesen, én szeretem, ha simogatnak. Habok, masszőrnők.
Masszőrfiúk – teszi hozzá egy gonosz hang a fejemben.
Para, pszichózis, inkább pánik.
- Majd megmondja a szakember, tudod, hogy az én agyam selejt.
Oldalt vigyorgok rá, aztán bólogatok, hát persze, Lia túl jó ahhoz, hogy bevalljon ilyesmit.
- Igen, látom, de téged mi változtatott meg? Elvégre sírtál, amikor felébredtem és nem csak miattam. Még mindig nem mondtad el miért. Aztán megéltünk egy sor jót is, de megint elrontottam, szóval aggódtam, hogy…az én
nyomorom. Nem mondom ki, keresgetek más szót
- Problémám megint tartósan elkeserít.
Viszont, ahogy látom nem vette annyira magára. Még jó, merthogy közben én magam sem, fogtam, megint betoltam egy fiókba, jó mélyre és előszedtem a legyünk vagány, erős szupermegaatom hősök szerepet.
A kocsiban nagyon hamar kilyukadunk Felixnél, de kezdem az elején, Josh munkájánál.
- Jah, be is ájultam. Majdnem.
Teszem hozzá, elvégre ő vitt be. A postaládát majd meg kell csinálnom, lopok apámtól szexi szerelő egyenruhát, majd abban. Beszélek és csak beszélek, az a bizonyos paripa el is szalad velem, de azt érzékelem, hogy valami nincs rendben. Szerető, ja persze… Nagyon oda, a francba, ezen valahogy változtatnom kell!
- Á, dehogy, annyira nem.
Nyögöm, bár szánalmas hazugság, főleg ahogy kínlódva röhögök hozzá. Találtam valakit, nos Lia, nem olyan formában, mint ahogy Te képzeled.
- Én sosem találtam volna egy olyan lányt pl, mint te, olyan kellett, aki elfogad azzal a ténnyel, hogy én tulajdonképpen
Nagy levegőt veszek.
- Négy ártatlan haláláért, egy drogos múltért, apácaszexért, kórházgyújtogatásért és hasonlókért vagyok felelős.
Bár még mindig csak az elsőt veszem komolyan. Megyünk tovább, harapdálom az ajkam feszülten, aztán rásandítok. Igen, szinte kézzel tapintható a vívódása.
- Nyugi, ami nem öl meg az megerősít, hát azt hiszem én is ezt érzem. Mármint, most már biztosan tudom, hogy ez jó és nem félek, de eleinte nehéz volt elfogadni és tudom… ne hidd, hogy teljesen hidegen hagy Seth meg a többiek, a szeretői, de…igazából egy, én mit remélhetnék? Pontosan ez az, amit kapnom kell, de kettős, mert valahol rossz, hogy vannak többiek.
Valahol mélyen. Kimondani sem egyszerű ezt, nagyon nézem az utat elől és megint önkéntelenül is, de gyorsítok picit.


Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

Lebegések, zuhanások Lia - Reev Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Lebegések, zuhanások Lia - Reev EmptyPént. Okt. 30 2015, 20:37

- Mi?- nem értem, mire gondol, és amikor megmutatja a telefonon, felnevetek- És ebből gondolod, hogy kemények? - kuncogok tovább. Jaj, Reeven, hát hova tetted a szemed?
- Ah, szóval őrültek!- így már értem, felszabadultabban nevetek vele.
Aztán később alkudozunk, ki kit milyen pózban vesz le.
- Kíváncsi vagyok, zuhanás közben mennyire lesz energiád hülyéskedni!- cukkolom. Valószínűleg én is sikítani fogok, akár a hullámvasúton.
Ránézésre azt mondom, Reevennek tetszene a massázs, elég néznem a kajla vigyorát.
- Nem jött be neki a masszázs, nem erőltettem azóta. Kéne?- Lehet, tud valamit, amit én nem?
- Hab nincs, de a többi stimmel. Elviszlek, Reev!-nevetgélek. Reev nagyon cuki.
Később komolykodunk, egy kifejezését durvának találok, rázom a fejem, ne írja le magát ennyire.
- Meglásd, minden rendben lesz, már nélküle is sokat változtál. Rád kell nézni!- simogatom meg.
- Igaz, sírtam...- adok neki igazat, majd a földet nézem, nem őt- Éppen nem voltam jó passzban akkoriban, tudod... De te és Sebastian segítettetek talpra állni- mondom, megint kerülve egy kicsit a lényeget, de tudom, hogy ezt már nem húzhatom sokáig. Azt viszont hiba lenne magára vennie, hogy később is voltak mélybb pontjaim.
- Nem tagadom, aggódtam érted, de láttam, hogy nem hagyod el magad, és azon dolgozol, hogy mihamarabb felépülj. Hidd el, ez sokat jelentett számomra.
Csóválom a fejem, hogy túlterhelte magát, és az ájulás meg is ijeszt. Rosszabbul is járhatott volna, ha pl. beesik egy jármű alá... El sem merem képzelni, mi lett volna.
Beszél, és belelendül, magával ragad a heve, teljesen be van zsongva, csak a vak nem veszi észre... De azért akad információ, ami nem tetszik...
- Tudom, hogy a múltad fekete pecsét, de senki sem tökéletes. Mindenkinek lehet takargatnivalója. Amúgy pedig nem az számít, milyen voltál, hanem amilyen most vagy, ezt épp te szoktad hangsúlyozni- koppintok az orrára. Talán tényleg csak én vagyok az egyetlen bolond, aki a múltjából ragaszkodik valamihez. (Nem a felsorolt dolgokhoz) Én épp a rossz példa vagyok.
- És ha jól értem, mégis találtál... Vagy neki nem mondtad el?- kétlem, hiszen azt mondta, elfogadta testestől-lelkestől.
- Reeven, ne csináld ezt, miről beszélsz?- kapom a szám elé a kezeim, érzem, valamire céloz, de nem veszem az adást. Ami nem öl meg, az megerősít? Miről beszél? Remélem, csak képletesen érti, és a lelki megterhelésről beszél.
- Több is van neki? Azt hittem, "csak" férjes asszony...- mondom, az idézőjelet macskakaromként mutogatva a levegőben. Nagyon tudhat valamit az a nő, ha így elbolondította Reevent.
Aggódom. Valami nem stimmel. Reevennek egy aranyos lány kell, nem egy szipirtyó, aki kizsigereli.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Reeven CallagherKlasszikus kommunikáció
Életkor : 30
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

Lebegések, zuhanások Lia - Reev Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Lebegések, zuhanások Lia - Reev EmptyPént. Okt. 30 2015, 21:15

- A videókból, extrém dolgokat csinálnak. Majdnem olyan jók, mint én.
De csak majdnem…
A képet megmutatom és egyből világossá válik a lényeg, ennyit az oroszokról.
- Hm…lesz, hidd el, a hülyeség határtalan.
Egyébként mivel én nem fogok félni, valószínűleg tényleg lenne, de nem akarom, hogy Lia az én baromságaimra koncentráljon a szabad zuhanás, repülés helyett.
Hogy vezessem rá, hogy szereti, ha simogatják a hasát? Nem tudná? Fura…biztos tudja.
- Szerintem próbáld meg te simogatni, az egész testét. Mindenhol. Akkor majd rájössz hol jó neki.
Nézek rá igyekezvén kifejezéstelenül, így tuti beletrafál. Bólogatok, hogy nincsen hab, én valahogy úgy képzeltem, mint kiskoromban a kádban, nemtom miért.
Megint csinálja, kikerüli a rá vonatkozó, fontos, mélyebb részeket, Sebastian szerelmét például, de most résen vagyok!
- Tudom, de még mindig nem mesélted el, hogy miért.
Nézek rá úgy, mint aki nem tudja. Ha hazudna most, simán leleplezném.
- Igen, mi Sebastiannal szeretünk és nem is hagyjuk, hogy visszatérjenek azok az idők, szóval készülhet a boldogság adrenalin szinted, mert fel fogunk törni a csúcsra!
Ha nem vezetnék hozzáérnék ebben a pillanatban, lelkesen feltörő lánggal, de figyelnem kell arra is, nehogy meghaljunk.
Biccentek, hogy hát persze, azon voltam. Most természetesnek tűnik, de nemrég igazából még nem volt az. Aranyos, hogy az ájuláson akad fenn, az annyira lényegtelen, csak a poén kedvéért van megemlítve. Fekete pecsét, tetszik a megfogalmazás, nem kéne mosolyogni rajta, igyekszem komorabban biccenteni.
- Igen, igazából az számít, persze.
Az orromra koppint, mosolygom ezen. Azt hiszem nem fogja érteni az én beteg filozófiámat ezzel kapcsolatban.
- A lényeg, hogy úgy érzem ez kell nekem, jó lesz és ő fejlesztő hatású.
Ami fontos, nézek is komolyan Liára, értse ez mekkora dolog! A mai társadalomban ilyen embert találni!
- De, tudja és nem érdekli. Tényleg engem akar.
Somolygom, aztán kissé megfagyok, értette volna?
- Úgy értem…erősödnöm kell, az fontos.
Pislogok, ajjaj kezd pikáns lenni a dolog.
- Nem, dehogy van még…három és
Még hány kuncsftja lehet? Férjes asszony, na elérkeztünk a necces pillanathoz. Órámra pillantok, van még idő, az első pihenőnél félreállok.
- Ne utálj és ne gondolj rossz dolgokat, jó?
Látszik ideges vagyok, szaporábban veszem a levegőt. Nyelek. Férfi…és Ravernonnak hívják, gyerünk, mondd ki.
- Kurva.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

Lebegések, zuhanások Lia - Reev Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Lebegések, zuhanások Lia - Reev EmptyPént. Okt. 30 2015, 22:19

- Szóval majdnem...- hunyorgok rá. Önbizalom van rendesen!
Nevetek a képen, vele együtt. Azt mondja, nevetni fog zuhanás közben is. Ha így lesz... Tudjuk, a nevetés ragadós.
Meglepődök azon, amit mond, hirtelen nem tudom hova tenni.
- Reeven...- aztán legyintek, fenébe a szemérmeskedéssel- a simogatás és a masszázs között azért van némi különbség. Arra még sosem panaszkodott, hogy simogattam!- próbálom elviccelni. Remélem, nem erről van szó. Egy világ omlana össze bennem, ha Sebastian megjátszaná magát velem az ágyban. Mire lenne jó az?
Nem tudom elkerülni a kérdést, Reeven kíváncsi, és magamat sem értem, miért titkolózok már tovább.
- Olyan jóban vagy Sebastiannal, ezt nem dumáltátok ki?- kérdem, kissé megbántottan, hisz itt már annyi mindenre derült fény, csak pislogok- Volt valakim Sebastian előtt... vagy inkább... nem is tudom...- túrom meg a hajam. Zavarban vagyok, utólag az egész más színben fest, tudom én. Aztán dumálni kezdek, lopva pillantok rá:
- Lionel Anderson, tudod, a liftes ürge, biztosan emlékszel rá, majdnem megverted...- kacarászok hülyén, az ujjamra harapok, hogy fájjon, legyek komolyabb- A múlt nyáron összefutottunk, és... kavartunk néhány hónapig- Kár lenne bevallani, hogy szerelmes voltam bele, semmi alapja nem volt!- Szó nélkül elhagyott. Azt mondta...- (azt mondta, szeretjük egymást Sebastiannal)- Mindegy, mit mondott. Sebastian ezután kérte, hogy költözzek hozzá- nézek rá, sután, vajon mit gondol, hogy ilyen gyorsan váltottam. Hogy közben volt majdnem egy hónapnyi kórház és depi, nem teszek említést. (Még?)
- Tudom, hogy számíthatok rátok. És érzem is...- (hogy szerettek). Érzelgős lenne ezt kimondani- Te is látod, hogy jól vagyok, nem? Nem is emlékszem, mikor sírtam utoljára- mondom könnyedén, pedig most is vissza kell tartani, bakker. Összeakad a pillantásunk, megint egy kötelék szövődött közöttünk, közelebb kerültünk, jó érzés. Mintha megölelt volna.
- Fejlesztő hatású, aha...- bólintok, mintha érteném, de csak azt akarom, beszéljen róla még.
Komolyabb lesz, és amit mond, nagyon komoly. Megértem, hogy ragaszkodik, számára ez az elfogadás dolog nagyon fontos. Azt is értem, miért vagyok kevés neki én. Nem lehetek a barátnője, hiába szeretem olyannak, amilyen. A titokzatos idegennel szemben én a régi énjét is ismertem, azt is szerettem, elfogadtam.
- Erősödni, miben? - kérdezek vissza. Mi lehet, amiben egy nő erősít egy férfit? Megint nem a romantikus dolgok jutnak eszembe. Vajon én erősítem valamiben Sebastiant? Kéne? Igényelné? És Reeven? Mint "testvére", mint nő, én tudnék segíteni neki?
- Három... szerető...- suttogom és elkerekedik a szemem. Reeven tudja és mégis...?
Megáll, érzi, hogy gáz van, hozza az ideges formát, de olyan abszurd dolgot mond, hogy egy pillanra el is akad a lélegzetem. Aztán nevetve rácsapok.
- Jaj, te bolond! - nevetek- Ezzel jól behúztál a csőbe, minden szavad elhittem!- nevetek, de nem egészen vagyok biztos a dolgomban. Honnan vezetett félre? Ki akart akasztani, de ez.... Ez... !
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Reeven CallagherKlasszikus kommunikáció
Életkor : 30
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

Lebegések, zuhanások Lia - Reev Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Lebegések, zuhanások Lia - Reev EmptyHétf. Nov. 02 2015, 21:55


Én a veszélyérzet nélküliséggel kenterbe verek minden őrültet az biztos! Bár néha olyan, mintha több eszem lenne, elvégre én tisztában vagyok a természet törvényszerűségeivel – az ember lefelé esik és az neki fáj. Agyalok, aztán biccentek, tényleg van különbség.
- Akkor lehet, hogy a masszázst nem szereti, inkább simogasd, ha az bevált.
Vágok teljesen ártatlan képet.
- Perszehogy nem! Imádja biztosan, hisz olyan közvetlen, meg bújós, biztos imádja. Alapjáraton ő olyan, mint egy nagyobbféle macska.
Nem akarok túl nagy szakértőnek tűnni, ezt lehet arra fogni, jó megfigyelő vagyok!
Hah, harapós lesz, összevonom a szemöldököm, miért neki áll feljebb. Különben már hogyne dumáltuk volna ki?!
- Nézd Lia, elég gáz, ha ilyen fontos dolgokat se mondasz el neki, nekem, hisz elvileg megbízol bennünk, nem? Akkor kivel beszéled meg, ha szomorú vagy? Gondolom tudod, hogy a szerettek azért is vannak, hogy meghallgassák az ilyen dolgokat és képzeld, ha igazán szeretnek még kíváncsiak is!
Közlöm gúnyosan, mert ne már, hálásnak kéne lennie, hogy nem leszaromüzemmódban működünk, hanem próbálunk rájönni!
- Tudod én milyen kib*ott kétségbeesetten próbáltam felhívni magamra a figyelmet gyerekkoromban? Senkit nem érdekelt, ha valami rosszul sült el, senki nem volt rá kíváncsi, az ember akarja, kell neki, hogy az legyen rá valaki és mi azok vagyunk.
Hevesen beszélek, észre sem veszem, de kipirultan, Felixnek igaza volt, Liára is érvényes, olyannak kell elfogadnia, amilyen valójában vagyok és nos…az igazából nem (csak) a szemérem.
Végül csak bevallja azt az idióta barmot. Háh kész… Úgy teszek, mintha még nem tudnám, lopva visszapillantok rá.
- Látod, nincs ebben semmi, csak keresztülmentél azon, mint amin minden nő. Igaz, hogy te másodszor, de hát az egy f*szkalap volt és most már tudod, mi a jó neked. Nem az, ha egy ilyen adoniszt játszó hülye köcsög ámítgat. Emlékszem, hogyne emlékeznék! Már akkor is egy féreg volt! Egy fél gondolatnyi szomorúságot se érdemel meg.
Dohogok, a megölöm, megkeresem, megfojtom és társai kicsit csillapodott bennem, persze még ott van…milyen lenne felkutatni és megd*gatni egy négerrel. Fel fogom vetni Felixnek, viszont most nagyon nincs energiám lenyomozni hol a tökömben van.
- Akkor jó, egyébként én tudom és vigyázz, jó a memóriám!
Pillantok rá oldalt, ezzel a dumával nem vág át, kb egyszer nem sírt, amikor én tettem, de azt most felejtsük el, én nem fogok többé. Örülök, hogy kibökte, úgy érzem így ledöntöttünk egy falat. Megkönnyebbülten fel is sóhajtok, vonásaim is lágyabb harcidíszt vesznek fel.
A fejlesztő hatású nagyon jó szó Felixre, remek, úgy tűnik ő is érti.
- Leginkább mindenhogyan. Az igaz, hogy az érzelmek nélkül régen, erős voltam. De amióta… beengedtem őket nehezebb, az emberek nem voltak rám hatással, de most…most mégis. Rájöttem, hogy nem az az igazi erő, amit akkor képviseltem, de rájönni, hogy mi az, elég nehéz.
Nézem, ő mit gondol és igen…kihadoválom  lényeget, hogy nem vagyok egyedül az életében, meg is ütközik. Felmegy a vérnyomásom, rendszertelenül lélegzem és megállok. Ahelyett, hogy kinyögném a lényeget közlöm, hogy kurva. Elsápadok magamon, míg ő röhög. Rámcsap, ránézek és vele együtt kezdek el röhögni.
- Hahaha…hát igen…egyébként Felixnek hívják.
A röhögés még akkor is a fülemben cseng, amikor már rég elhallgatott.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

Lebegések, zuhanások Lia - Reev Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Lebegések, zuhanások Lia - Reev EmptyKedd Nov. 03 2015, 00:11

- Azzal nincs probléma, Reev- pirulok el egy hangyányit, mert hát én eleve olyan vagyok, hogy mindenkihez hozzáérek, alapból, és Seby kifejezetten igényli is, szóval... egymásra hangolódtunk.
- Igen, ez igaz... Éppen, mint egy nagymacska- nevetgélek, és örömtelin nézek Reevenre. Ha ő is így látja, akkor biztos nem tévedek.
Aztán amikor bekérdez, első reakciómmal visszaszúrok (legjobb védekezés a támadás alapon), de tudom, hogy már régóta tartozom egy vallomással, és tovább nem odázhatom.
- Én... elmondtam neki...- halkulok el és kicsit megakadok, mert úgy hangzott, mintha Sebastian panaszkodott volna rám. Lesütöm a szemem, miközben Reev a "fejem mossa", és igazat adok neki. Hasonlóan érvelnék én is, sőt tettem is, talán; már nem emlékszem a módszereimre, de minden bizonnyal hatni akartam rá azzal, hogy fontos számomra, ami történt és ami történik vele. Elmondom neki Lionelt, annak ellenére, hogy ismerem a véleményét róla, és el tudom képzelni, hogy majd legorombít azért, hogy egyáltalán szóba álltam vele...
Ahogy beszélni kezdek róla, tompaság fog el. Mint egy lyuk a gyomromban, faggyú a fülemben, még lélegezni is nehezebb lesz kicsit. Reev egy csomó gorombaságot mond Liora, és ismét lehajtom a fejem. Nagy részük igaz, és egy részük nem; mégsem veszem védelmembe őt. Mi értelme lenne? Különben sem köt már hozzá semmi. És különben is...
- Attól tartasz, Sebastian nem érzi, hogy... szeretem? - lényegében arra vagyok kíváncsi, Seby panaszkodott-e Reevennek.
Próbálom emlékeztetni, hogy jó ideje nem sírtam már, és ez igaz is! Utóbbi időben nem is gondoltam Liora (vagy lényegesen kevesebbet, mint azokban a napokban, amikor depis voltam)
Kicsit puffog még, de aztán megkönnyebbülten sóhajt fel. Na, még egy titokkal kevesebb.
Beszélgetni kezdünk a kapcsolatáról, és most nyitottabbnak tűnik, mint a lakásban. Beszélgetés közben akadnak váratlan közlések, de Reeven fejlődése szemmel látható, visszafogom magam, hogy kritizáljam a választottját.
- Nem értem, hogy lehet érzelmek nélkül élni? Hogyan tudtad egyáltalán kivitelezni? És... már rájöttél, mi az igazi erő... benned?- rájött már vagy csak az úton jár, hogy megismerje magát? A fogalmazása most először homályos nekem, legalábbis most sokkal konkrétabban beszélt, mint általában.
És aztán közli, hogy kurva. Hirtelen, esik szét minden, jövök rá, hogy (rossz) vicc áldozata vagyok, és nem haraggal, hanem nevetéssel reagálok. Valószínű ez volt a cél: nevetni egy jót. Nevet velem, és én egyre inkább magamon nevetek: jesszusom, milyen könnyű engem lóvá tenni.
(Félxnek hívják)
Nevetek tovább, majd leesik, mit hallottam, de még mindig nevetek, bár már felszakadozik, és a szünetekben meghallom a csendet. Reeven nem nevet már velem. Belemarok az arcomba.
- Jesszusom... Nem tudlak követni. Azt mondtad, Félixnek hívják?- kérdezem, és egy pillanatra megrémülök. Miféle alak lehet, aki kurva, több szeretetőt is tart, erre biztatja az unokaöcsémet is, ráadásul... FÉRFI?
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Reeven CallagherKlasszikus kommunikáció
Életkor : 30
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

Lebegések, zuhanások Lia - Reev Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Lebegések, zuhanások Lia - Reev EmptyKedd Nov. 03 2015, 14:08

Az elpirulás jó, csaktalán nincs akkora szakadék köztük… Aggódom, meg is rágom a szám egy pillanatig, de aztán mosolygom a jó híren. Egészen addig meg is marad a mosoly, amíg ki nem akaszt megint. Merthogy a nagymacskán is bólogatva vigyorgok még.
Elmondta na igen, de azt nem, hogy sírt, mondjuk az ő szemszögéből fura is lenne Sebnek nyavalyogni Lio miatt.
- Igen? Az jó, legyetek egymással őszinték, de azt ő is észreveszi, ha nem vagy teljesen boldog.
Figyelmeztetem óvatosan, feltűnt neki azért, hogy Lia nem adja át teljesen magát neki, legalábbis nekünk úgy tűnik: könnyek, nem vállalja fel, stb.
- Igen. Amikor Sebastianról beszélsz, nem mondod ki konkrétan, hogy szereted, inkább attól tartok, hogy nem szereted. Hogy az a köcsög még mindig, láthatatlanul is közétek áll, minden miatta van, egy fertő, gyom, amit ki kell magadból irtani, tépni!
Hadarom növekvő haraggal, ami Lionelnek szól.
- Nem tudsz tőle rendesen figyelni arra, aki igazán fontos! Szerintem… de cáfolj meg, ha nem így van.
Nagy levegőt veszek.
- Ha Sebastian tudta ezt, akkor elég nagy dolog tőle, hogy mindazok ellenére beléd szeretett, hogy te másért voltál oda.
Felix legalább nem szeret senkit. Najó, hagyjuk most Felixet!
Próbálom rávezetni, hogy valahogy mutasson már valamit annak a szerencsétlennek, mert folyamatosan bizonytalankodik, ami érthető így. Sóhajtok és egyből rólam lesz szó, ami sokkal kellemetlenebb téma, még annak ellenre is, hogy a haragom Lio iránt átjárta az előzőt.
- Könnyen. Soha nem tudtam mi az, én nem tanultam meg gyermekkoromban.
Teljes, totális analfabéta vagyok, ezértis téved Sebastian, nem lehetek szerelmes.
- Nálad hogy volt? Tudom, hogy a te szüleid is szartak az egészbe, de te valahogy érzékeny lettél, kialakult nálad, azt hiszem nálam ott volt a hiba, hogy egyszerűen nem láttam milyen, csak apátiát, félelmet, haragot.
Sorolom, amiket egymás iránt és irántam éreztek mindig. Rájöttem-e… Beharapom az ajkam, megrázom a fejem. Amíg nem jövök rá, buta kisgyerek maradok Felixhez képest.
- Rá fogok, biztosan megtalálom!
Jelentem ki eltökélten, magabiztosan meredve előre, ameddig félre nem állok, mert elérkeztem ahhoz a bizonyos ponthoz. Nevetünk és én nem tudom miért, ő pedig nem hiszi? Nem tudom megállapítani, csak azt érzem, nem örül neki. Sápadtan meredek a kormányra és elég kétségbeesettnek hallom a saját hangom, amikor megszólalok. Ez például egyáltalán nem erős.
- Ettől….ettől remélem nem gondolod azt, hogy a fiúkat szeretem. Én nem, én a lányokat…elsősorban. De Felixnél ez annyira nem számított, hogy micsoda, mert maga az ember kápráztatott el, az, ami benne van, annyira, hogy nem számít lány-e, vagy fiú, hogy luxuskurva, vagy összesen négy szeretője van. Mármint igazából nem…akkor is látni akarnám, akkor is jobban megismerni és…miért ne? Nincs senki olyanom, mint Sebastiannak te, akkor….akkor miért ne?
Kérdezem remegő hangon a kormánytól.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

Lebegések, zuhanások Lia - Reev Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Lebegések, zuhanások Lia - Reev EmptyKedd Nov. 03 2015, 15:02

Nem tudhatom, hogy Seby tudja, sírtam, így ez eszembe sem jut. Azt hiszem, most csak Lioról van szó, de róla Sebastiannak nem is nagyon kellett beszélni. Lényegében benne volt a folyamatban, mégha nem is rakta össze a képet, csak a végén. (Összerakta?)
Rosszul esik az oktató hangnem; bár érzem, hogy valahol igaza van. Az elhallgatás is hazugság, ha szigorúan vesszük.
- Ezt mondta neked? Nem lát boldognak? - kérdem, és elhűl a kezem, szinte fázok. Nem azokkal az órákkal van a baj, amikor vele vagyok, hanem amikor egyedül.
Szememre olvassa, hogy úgy érzi, nem szeretem Sebastiant. Ez szíven üt. Liot okolja, ocsmány szavakkal illetve őt. Szúr a szemem, könnyek marják, de visszafojtom a légzésem, nehogy elsírjam magam. Nem Lio miatt. Amiatt, ahogy Sebastian érez.
Hallgatok, és Reeven csak mondja, mondja.
- Ebben tévedsz... - rázom a fejem. Reeven nem tudja, miket beszél. Méghogy Sebastian szerelmes? Sosem volt szerelmes, pláne úgy, amiket most Reev elmondott! Sebastiantól sem várom el, hogy szerelmes legyen, pikk-pakk, sőt, a szerelmet sem akarom, az egész csupán ábránd, nem is létezik, miről beszélünk? Magamban puffogok, dacos vagyok, hisz nem én jelentettem ki, ne legyünk szerelmesek. Akkor még hittem, hogy létezik ez a ...
Leszűröm, Sebastiannak kevés, amit nyújtok neki. Ettől elbizonytalanodok. Fogalmam sincs, mit akar: szeressem vagy ne? Avagy: kimutassam? Hiszen az érzelmeimet nem lehet egyik napról a másikra forgatni: igen-nem, igen-nem... Nem akarok teher lenni, kolonc lenni, olyan, amit nem akartak!

Reevenről beszélni és a kapcsolatáról lényegesen egyszerűbbnek tűnik. Utóbb kiderül, megint tévedtem.
- A szeretet ösztön, tanulással csak ... maximum szabályozni, irányítani lehet, ha lehet- ez nekem sem megy, ahogy a mellékelt ábra mutatja.
- Fogalmam sincs, én miért lettem ilyen...- sz*r, teszem hozzá gondolatban.  Bár lehetnék én is független az ilyen sz*rságoktól! Most nagyon kiábrándultnak érzem magam- Senkihez nem hasonlítok a családban, ez holt komoly! Anyám... egy maximalista robot, apám introvertált és szintén munkamániás, ahogy a nővérem is maga a tökély!- mondom, kicsit gúnyosabban, mint szeretném, mert csak én voltam, akinek voltak "gondjai". Vannak is...
Sóhajtok én is, ahogy ő. Kezd elpárologni a haragom. Nem Reeven tehet róla, hogy katasztrófa vagyok.

- Úgy lesz!- biztatom. Mindenkinek megvan a sámsoni ereje. Az enyémet is fel kéne fedezni, nemde?
Aztán a kapcsolatáról beszélgetünk, és úgy belemelegszünk, el is felejtem, miféle háború volt bennem nemrég. Félreáll a kocsival, hangosan röhögünk, mert azt hiszem átejt, ő meg... Szinte lesápad. Azonnal tudom, hogy elrontottam megint, komolyan beszélt, most meg azt hiszi, kinevettem.
- Sssss, csitt... -szedem le remegő kezeit a kormányról, és igyekszem magamhoz húzni. Átölelem.
- K*rvára nem számít, kicsoda, ha boldoggá tesz. Márpedig ezt látom rajtad, boldog vagy!- Persze, furcsa, hogy egy férfi egy férfi mellett keresi a boldogságot, de ettől még... Nem ez a lényeg! Különben sem Reeven az első férfi, aki egy másik férfivel... Istenem! Szeretkeznek? Megint eszembe jut Lio és Daryl... Róluk is azt hittük... Össze vagyok zavarodva, már abban sem vagyok biztos, az egészet nem álmodom-e.
- Most már érted, mit láttam Lioban...- mondom szomorkásan. Más kérdés, hogy csalódás lett a vége. Ha Reeven pontosan fogalmaz, valóban csak "káprázat" volt, és nem valóság. Valóság az, ami állandó, és folyamatos. Nem kell nagyra nyitnom a szemem, hogy kitaláljam, ki ez a személy az életemben...
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Reeven CallagherKlasszikus kommunikáció
Életkor : 30
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

Lebegések, zuhanások Lia - Reev Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Lebegések, zuhanások Lia - Reev EmptySzer. Nov. 04 2015, 08:14

Csálén nézek rá, pont azt mondta, hogy boldognak látja.
- Nem, nem mondta, arra akartam célozni észre fogja venni, ha nem leszel az.
Használok jövő időt, hátha abból világos lesz. Finoman utalok arra, mármint ahhoz képest tényleg finoman… hogy nem szereti, nekem nem mondta egyszer se, hallgatott, terelt, semmit nem tudok, már megint hallgat, s még jó, hogy nem hallom baj, hogy én beszélek, mert lehet elkezdenék tüzet okádni.
- Akkor magyarázd meg miért. Nézd Lia, te általában hallgatsz és szerintem elképzelésed sincs micsoda fejtörést, tortúrát csinálsz ezzel a másiknak. Neki, nekem és még annak a hülye, idióta p*nek se mondtál szerintem szinte semmit! Vagy nagyon keveset, vagy nem eleget ahhoz, hogy értsenek. Ha nem mondod soha nem fogunk tudni rájönni, mert a te fejedbe belátni lehetetlen!
Nézek rá mereven, nem érdekel, ha sírni fog, nem ijedek meg, de valahogy, valakinek egyszer szembesítenie kell azzal, milyen nehéz, ha nem szól max egy két-szót. Megőrülök ettől, tehetetlenné tesz, Sebastiant szomorúvá, lefogadom Lionet felb*ta.

- Lehet, ha de elnyomják, ha szándékosan megsemmisítik nem fog létezni.
Anyámék tettek róla, de Lia esete más, lehet, hogy más, nem éltem ott, fogalmam sincs.
- Szerencsés
Teszem hozzá a befejezetlen mondatához, nem hallom a szart hála istennek.
- Igen, sejtettem, de ettől még szerethettek, vagy ha odamentél valamiért nem löktek el, vagy szerettek az iskolában. De az is lehet, hogy ösztön, nem értek hozzá, és csak úgy ilyen jó vagy.
Vonok vállat. Ha figyelt, tudja, hisz az imént meséltem, nem megoldás elzárni, nem az az igazi erő.
Erről beszélgetve beugrik.
- Amikor elmondtam neked, hogy gyilkos vagyok, erős voltam. Te pedig most, hogy meséltél Liorol. Ezt kellene valahogy állandóvá tenni, hogy ne csak kitörésekben csillogtassuk meg.
Ez még oké, de a Felix téma… Meg kell állnom, valahogy tisztázni szerintem nem az, akinek hiszi. Remegek, sápadok, úristen egy életre elítél, a nevetés összezavar, groteszk lesz az egész és abszurd, magához ölel, bújok szorosan, már amennyire lehet ezt egy autóban.
- Igen…
Morcogom, de vajon mennyire gondol homokosnak, undorítónak és társai?
Ölel ugye, de ebben a percben megtorpanok, kibontakozom és szerintem olyan arccal nézek rá (a döbbenet egy egészen magas foka) hogy ezt majd mindketten megjegyezzük.
- Nehhhm
Hörrenem tágra nyílt szemmel.
- Felix egy olyan súlyos depresszióból rángat kifelé, amiről talán fogalmad sincs.
Mármint…sírtam neki egyszer, oké, de ki mesélte a rosszulléteket, az állandó rettegést és pánikot valakinél, akinek még veszélyérzete sincs? Annyit felfogtam, hogy komoly szarba léptem.
- Én egyszer találkoztam azzal a p*ccsel és már akkor szomorú voltál, a könnyeiddel küszködtél. Mekkora szerencséje, hogy kómába kerültem és nem tudtam egy életre nyomorékká tenni!
Hördülök fel.
- Az egyik boldoggá tesz, a másik szomorúvá, nem, nem értem.
Felix max megkínoz, hogy ismerjük meg a határaimat, de én ettől nem leszek szomorú, alapvetően boldoggá tesz. Ez hihetetlen.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

Lebegések, zuhanások Lia - Reev Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Lebegések, zuhanások Lia - Reev EmptyCsüt. Nov. 05 2015, 17:58

- Jah, vagy úgy!- sóhajtok fel, és mintha kő gördülne le a vállaimról. Talán még sincs akkora baj, mint gondoltam az előbb.
Akarom, nem akarom, emlékek törnek föl, pláne mert Reev azt hiszi, Sebastian szerelmes belém (ráadásul meg sem érdemelném, sugallja). Szembesít azzal, hogy nem lehet rajtam kiigazodni és fejtörést okozok nekik. Még Liot is ide sorolja, holott fogalma sem lehet... Vállat vonok.
- A nyűgömre nem kíváncsi senki, Reeven. Ha állandóan picsognék, egyedül lennék, mint az ujjam. Megoldom magam a gondjaim, és nem is akarok mást ezzel fárasztani, tudod, mindenkinek megvan a maga keresztje. Különben is, ez már lejárt lemez, nekem kell vele megküzdenem, kár belevonni ebbe Sebastiant, csak fájna tőle a feje- mondom némileg feldúltan.
Kifelé nézek az ablakon, mintha erőt tudnék meríteni a tájból, amit látok, de nem látok mást, csak képeket a múltamból. Megint ott tartok, hogy sajnálom magam, pedig megfogadtam, hogy nem teszem ezt többé, hátat fordítok a múltnak és új életet kezdek.
- Hagyjuk a régi életemet Reeven. Ahogy te, én is meghaltam egy kicsit, és új életet kezdtem. Nem akarok emlékezni a régire!- kérem tőle. Sebastiant sem akarom bele keverni, elmondani, amit nekem mondott, mert Reeven talán ismét megharagudna rá. Ez a mi dolgunk, a mi egyezségünk és én nem vagyok türelmetlen.
- Ugye, nem gondolod, hogy összeköltöznék vele, ha nem szeretném? - hívom fel a figyelmét. És már együtt lakunk néhány hete, még a kezdeti problémás időszakban sem gondoltam meg magam. Egy percre sem.

- Igen, ebben reménykedem én is!- sóhajtok megint. Főleg, hogy már csak egy személyre kell koncentrálnom.
Felhorkanok, hogy szerencsésnek tart.
- Lényegtelen, néha úgy éreztem, csak örökbe fogadtak, annyira nem hasonlítok rájuk... - vonok vállat. Ha belegondolok, apám félelmei talán nem alaptalanok. (De akkor ki az igazi apám?)
- Ez igaz. Nem löktek el, szerettek is...- a maguk módján. Nekem valahogy ez jut. Mindenki a maga módján szeret. (Nem eléggé) Biztos én is ezért vagyok ilyen nyomorék. (Bocs Reev a kifejezésért.) "Jó" vagyok... Kinek, minek, mire? Megint nézelődöm, erre nem akarok felelni, a válaszokat sem akarom tudni, mert azok lelombozóak. //Ez még a depresszió jele, Reev, csak Lia nem akarja belátni. Nincs betegségtudata.//
- Reev..., a jövőt akarom építeni, a múltam csak mérgezné a jelent, inkább felejtsük el!- Úgy érzem, amit kellett, már megbeszéltem vele is, Sebyvel is. Igen, az a pszichológus, akit Reevennek ajánlottam, talán nekem is segíthet. Meg kell tanuljak szembenézni a félelmeimmel és konfliktusokat kezelni. Meglehet, lesz még néhány.
- Minden nap jobb ember szeretnék lenni, mint amilyen tegnap voltam, Reeven- ezt a célt tűztem ki magam elé, amellett, hogy Sebastiant boldoggá teszem és Reevenre úgy vigyázok, mintha testvérem volna- Ti ketten vagytok a legfontosabbak nekem, és ezt nem tagadhatod, a részese vagy, érzed is.... Vagy nem?- Lehet, abban van a hiba, ahogy kimutatom, amit érzek. Meglehet, annyira erőlködöm, hogy ne legyen túlzó, hogy nem is látszik? Nem érzik?

Megállunk, nem sokkal azután, hogy a kapcsolata lesz a téma, és egészen megdöbbentő felfedezést teszek. Reeven egy másik férfivel tart kapcsolatot, belé szerelmes. Mert úgy beszél, úgy viselkedik, nem is tudok másra gondolni. Megölelem, nincs azzal semmi baj, ha így érez, bár nekem furcsa. Eddig mindig egy lányról beszélt (ha nem is konkrétan) Nem is gyanítottam, hogy van benne ilyen hajlam.
Felhörren Liora, pedig ez a "káprázat" leginkább hozzá hasonlítható.
- Akkor nem, felejtsük is el!- Liot mindenképpen. Meg azt a libát is, aki mellette voltam.
Valamiért dühös vagyok. Felix maga lesz az Isten, én meg egyre féltékenyebb vagyok. Minden sikerül neki, ami nekem nem. Megint haszontalannak és sikertelennek sikerül érezni magam, pedig szakmámból adódóan is többet kéne tudnom Reeven kezeléséről, mint bárki másnak. Ki ő, egy pszihomókus? És közben... Hálás vagyok, amiért Reeven jobban van. Tökre nem értem magamat, mi bajom van?
És megint Lio... Úgy látszik, sosem tudok megszabadulni tőle, hiába költözött egy másik kontinensre.
- Megítélted elsőre, csak mert hülye p*csa voltam. Lehetséges, mindezek után, hogy én b*sztam el mindent?- fejemre olvassta, hogy nem beszélek. Magam vagyok oka az egésznek, az összes kapcsolatom én szúrom el, engem kellett volna megvernie! - Azt az egy pillanatot láttad...- mondom zaklatottan, szinte lihegve. Lionak erényei is vannak, velem is... Nem, nem, nem! Nem akarok rá gondolni.
- Aki boldoggá akar tenni, az Sebastian. Hagyjuk Liot a p*csába...- mondom keményen. Mi a fenének beszélünk róla folyton? Mintha kínoznának. Legközelebb én is elnézőbb leszek, ha titkolózni akar.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Reeven CallagherKlasszikus kommunikáció
Életkor : 30
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

Lebegések, zuhanások Lia - Reev Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Lebegések, zuhanások Lia - Reev EmptyCsüt. Nov. 05 2015, 22:07

Nah, sikeresen felb*tam asszem.
- De igen, én kíváncsi vagyok arra is, az is Te vagy. Én rád akarok kíváncsi lenni, de nem csak amikor könnyű veled, vagy jó kedved van, hanem akkor is, ha nem szólsz semmit, vagy ha ki vagy akadva. Tévedsz, nem lennél, vannak akikre számíthatsz, ideje lenne észrevenned. Persze, de amikor aktuális volt se beszéltél róla. Amikor talán szükséged lett volna rá, ennyi erővel minek mondtam el a robbantást? Több mint másfél éve volt, nem aktuális. Csak azt láttad volna, hogy beteg vagyok és talán meg se tudod soha. Nézd, én értem miért hallgattál, de értsd meg Te is, hogy ez nem mindig megoldás.
Nem mondom, hogy az jó, amit én csináltam, csak blöfföltem megint, hisz simán lehetett volna, hogy Lia nem elnéző és akkor teljesen jogosan elveszítem. Kockázattam, fejre fogadtam, a pénzérme jól gördül és én ezt megint betudom az őrültségemnek.
- Tény, hogy nem esne jól neki, de nem tudhatod ő mit gondol, amíg nem tudjátok együtt megoldani. Nem tudhatod… Sebastian amilyen jólelkű segíteni próbálna.
Kezdem úgy érezni, én vagyok az egyetlen hülye, aki erőlteti, beszéljenek már, mondják ki egymásnak a dolgokat, ebben nem csak Lia a ludas, ha belegondolok, én már most lehet többet tudok Sebastianról, pedig most ismertem meg. Két hottentotta!
Régi élete…én ebből ki is maradtam, ott tartok, hogy a liftben megszívattam egy idiótát, aki megbántotta az unokanővéremet, de a folytatásról lemaradtam.
- Oké, lépj túl rajta! De ne megoldatlanul, mert nem fog eltűnni. Különben is pszichológushoz akartál menni, szerinted nem fogja előhozni?
Lehet idegesítem, dühös rám, haragszik, de kérdő, provokáló és megingathatatlan marad a tekintetem akkor is. Unom a homályokat és ha én elkezdtem tiszta vizet önteni a pohárba és elhatároztam, hogy őszinte leszek még Felix kapcsán is, tőle is ezt várom el. Különben illúzió lesz az, amit rólam gondol, de semmi köze hozzám.
Őszintén, fogalmam sincs Lia mikor mire gondol.
- Gondoltam, hogy kedveled, akkor jó… én drukkolok nektek.
Hisz tudja és még tartozom egy csókkal!  

A lényeg tényleg az, hogy Lia érzékeny lett, azzal nincs egyedül, hogy nem hasonlít senkire.
- Rá se ránts, remélem én se, sértés lenne.
Próbálok humort belecsempészni a dolgokba, a szüleim elég gázak, de… biztos, hogy nagyban hozzájárultam, hogy ilyenek lettek.
- Nah, milyen szerencsés vagy akkor! Szerettek és most is szeretnek egy csomóan! Nem ez a lényeg?
Basszus, mit nem adnék, ha engem Felix valaha szeretni tudna?
Oké, ez a gondolat túl elhamarkodott volt, még visszatérünk rá, ki akarja, hogy szeressék? Én nem, chö, ugyan…
Sokat mondja ki a nevem, ez rosszat jelent, ráncolom a szemöldököm.
- Oké, helyes, nem jó a múltban élni, kezdj tiszta lappal, de nekem nem úgy tűnt, hogy el tudod engedni.
Vonok vállat, kemény téma, mert még mindig inkompetens vagyok érzelmekből.
- Hajrá, jó cél és erős cél, tudom és érzem is, persze. Te is nekem.
Vetek rá oldalpillantást, remélem ő is érzi, hogy nem azért támadom le, mert nem lenne fontos életének bármelyik kis, akár jelentéktelen részlete is. Viszont a könnyek, Sebastian aggodalmai és hogy hallgat, ha erről az egészről van szó, sokkal több lett, mint jelentéktelen kis részlet.

Ott tartunk, hogy Felix fiú, ő pedig egyre dühösebb lesz. B*zinak tart, semmi kétség! Morranok Liora, megint felhozta, ráadásul egy ilyen kontextusban, szeretnék Dobby manó lenni és a fejem a falba verni.
- Azért ítélem meg, mert szarul viselkedett, megríkatott, velem bunkózott, köcsög kis kalaposnak hívott, megvan rá az okom.
Pedig akkor még nem is voltam köcsög – villan be, felháborodottan nézek, most mit kell védeni?!
- Tipikus agyatlan barom, akinek mázlija van, hogy kómába estem, különben egy ujjal nem ér hozzád, soha!
Mutogatok kiabálva.
- Hiszen bántott….téged nem bánthatnak.
Teszem hozzá halkabban, amikor szembesülök a saját hangommal.
- Nemtom Lia, egyáltalán mit akartál tőle… de meg kellett volna mondanod neki, mert szerintem nem az a típus volt, aki értett a metaforákból és a hallgatásból.
Agya nem volt bazzeg!
- Többet! Láttam, hogy néha random elsírtad magad, mikor boldognak kellett volna lenned! Többet láttam, mint elég! Hálás lehet, ha nem találom meg soha
Szisszenem, esküszöm képes lennék mindent el*ni neki, ha Felix nem segítene, saját kezűleg…
- Igen, igen, ez a beszéd! Elengeded? Hm? Elengeded végre azt az idiótát?
Nézek rá komolyan, káromkodik, ez már jó, csak jöjjön ki belőle.



// bocsi, de nem hagyja színezni valamiért :S de kiemeltem Razz//

//Seby második gyerekkorát éli és színezett. Nem tom Reeven, nekem engedi xD//
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

Lebegések, zuhanások Lia - Reev Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lebegések, zuhanások Lia - Reev   Lebegések, zuhanások Lia - Reev Empty

Vissza az elejére Go down
 

Lebegések, zuhanások Lia - Reev

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Helló, Reev, itt Lia!
» Kettesben (Reev és Lia)
» Looking for you Elee - Reev
» Let's play! - Reev és Anna
» "Vizet" Felix-Reev

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-