Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Hétvége Santa Barbarán

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
SzerzőÜzenet
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Szomb. Okt. 10 2015, 19:10

A pontosságról beszélünk, mint kiderül, Suzynak ez nem az erőssége. Megtisztelve érzem magam, hogy engem még nem hagyott a szószban. Az a kis késé betudható akár szándékosnak is, azt olvastam, a csajoknak illik is késni (néhány percet, nem többet).
- Nem hoztam pizsomát, alsónadrágban fogok aludni- ijesztgetem Suzyt, nehogy azt gondolja, ilyen könnyen megúszta a látványomat. Jól mulatok magamban rajta, igazából fogalmam sincs, tényleg elrettenti-e a gondolat. De valószínűleg nem.
- Olyanom még nincs, de csak a zavarod miatt, eskü, veszek egyet!- ölelem meg a vállát egy pillanatra, el ne ugorjon, különben is csak hülyülök. De szó, mi szó, tetszik, amikor pír lepi el az arcát, olyan élénk lesz tőle és a szeme...! A szeme megérne egy tanulmányt.
Százszorszépemnek hívom, mert illik rá, minden nap valami újat fedezek fel benne, és öröm látni, hogy sosem fogy ki a bájaiból. De hogy honnan a név, még nem jött rá. Megígérem neki, hogy majd felfedem ennek is a titkát (és nem csak azért, mert veszélynek tenné ki a füleim).
- Nocsak, képes lennél kárt tenni bennem? - nézek rá huncut  mosollyal. Képesnek képes volna belekapaszkodni a füleimbe, de le is tudná őket tépni? Vagy harapna? Rötyögök a feltételezéseimen.
- Veled kapcsolatban mindig csecsemőnek érzem magam...- nézek rá "bambán"- Tudod, akinek minden infó új...
Nyitva tartom a fülem, de időnként a gondolatmenetét is nehéz követni, nemhogy mindent megjegyezni. Azért abban reménykedem, semmi fontosat nem felejtettem el.
- Ismersz olyat, aki még nem tévedett soha?- kérdem, engesztelve. Nem hinném, hogy rossz emberismerő lenne, valahogy azt feltételezem, aki emberekkel dolgozik (tanárok, egészségügyi dolgozók), sokkal jobban ismerik az embereket, mint az átlagemberek.
Aztán már az ebédről beszélünk. A rákról.
- Az egy dolog, hogy ahhoz szokták hasonlítani, ha valaki felég, de hogy a rák mitől vörös? Az alma mitől zöld? Egyáltalán, valósak-e a színek, vagy csak a fények tévesztenek meg minket? - ő, aki annyira érti a színeket, biztos tudja erre a választ.
beszélgetünk tovább, kicsit ugratva egymást, előre vetítve a délutáni eseményeket.
- És ha nem a krém izgalmas benne?- kacsintok rá. Meg kell hagyni, izgalmasnak tűnik bekenni őt tetőtől talpig. Biztosan alapos leszek... Hehehe.
- Ah, remek válasz!- nevetek, megint hogy kivágta magát. - Szóval napi háromszor eszel? Vagy mára ezt tervezted? - Nem mintha nem gondoltam volna arra, vacsorázni is kell. Erre is van ötletem, Suzy úgyis kapható az utcai kajálásra...
- Nos, valóban..., így is lehet nézni a dolgot- hagyom jóvá az érveit. Egy kevésbé részletes leírásban jobban a fantáziámra vagyok bízva, viszont ha minden részletesen van leírva, biztos, hogy hasonló képet alkotok magamban, mint aki valóban "látott".
- Akkor nagyon sok múlik a mesélőn- hagyom nyitva a mondat végét, hátha van egy érdekes sztorija.
Suzy most sem hazudtolja meg magát, megint tesz fel érdekes kérdéseket. Most éppen az utazással kapcsolatban. Nem nehéz belőlem kiszedni, miféle helyre vágyom (készülök), de az is igaz, mehetnénk máshova, éppen így örülnék.
- New Yorkba... Miért éppen oda?-  Iszonyatos tömeg lehet, főleg ünnepek alatt. Gondolom, rengetegen szaladgálnak ajándékért még az utolsó pillanatban is.
Mesél, megint elábrándozik, az eget kémleli, mintha most is látná azokat a csillagokat.
- És nem félsz a hidegtől? - Északon hideg van, ezt tanultuk.- Biztosan szép, csak képet láttam róla
Kihoznak nekünk egy üveg bort. A felszolgáló tölt egy keveset, arra biztat, kóstoljam meg. Nem vagyok szakértő, de a bor különösen jó ízű, elismerően cuppantok. Ahogy kettesben maradunk, felemelem a poharam Suzy felé, hogy koccantani tudjak vele.
- A szép időre, a finom ebédre, a mai napra...?!- ha egyetért velem, koccintunk és iszunk. Megéheztem. Remélem, hamarosan kész lesz az ebéd is!

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 272

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Szomb. Okt. 10 2015, 20:27

-Már értem miért van olyan kevés csomagod... ilyeneken spóroltál?
Néz rá nagyobb szemekkel, mert nem bírja eldönteni vicc vagy sem.
-Hátööö.... inkább ne, kérlek ne....
Rázza a fejét, hogy nem kéne, jaj, hogy nézne már ki benne Josh? Így sokkal jobban fest, ráfekteti a kezét a másik mellkasára, ha már átkarolják, megpaskolgatja, hogy ne csináljon butaságot, költse másra a pénzét.
-Csak kicsipkézem a füled, attól még a hallásod megmarad!
Ugratja a másikat, mert amúgy nem tenne benne kárt, elég volt, hogy majdnem eltörte az orrát, khm.
A csecsemős dolgon ő is néz, hogy mi van, de aztán leesik neki, hogy a másik is jobban kifejti.

-Dehogy új minden infó, miket beszélsz!
Nevetgél, talán nem görögül beszél, hogy ne lehessen érteni vagy hasonló, reméli nem így érti a másik.
-Nem.... nem, de olyat igen, aki alig!
Anyukája jó emberismerő, ő ritkán téved szerinte.
-Ha máshogy sütne a nap a színek is mások lennének valószínűleg, de amúgy tudtad, hogy ennél jóval több szín van mint amit látsz, csak a szemed meg az agyad nem bírja feldolgozni? Mint az illatok meg a hangok. A kutyák szimata jobb, a hallása is. Fura lehet olyan színt látni ami nincs is, vagy nem tudtad, hogy van. Vajon milyen lehet?
Mereng el, de ez nagyon tetszik neki, új színek!
-Hát akkor mi? Hogy valóban megvéd-e vagy sem?
Nevetgél, nem érti mire akar kilyukadni Josh, mert neki annyira kötelező és muszáj feladat ez, hogy semmi jót tud hozzákapcsolni hirtelen.
-Hááááát, mióta veled vagyok azaz ismerlek lényegesen rendszeresebben és többször eszem, ami jó! De az lenne az ideális ha háromszor vagy akár többször ennénk, szóval...
Kuncog, törekedni kell erre, nem? Josh-sal szeret is enni.
-Hát igen, mert ha valaki csak azt mondja, jó volt, szép volt, kellemes volt az idő, ilyesmi, akkor bealszom. De ha elkezdik részletezni, hogy hogyan nézett ki a vendéglő, a szoba, az utca, az emberek, az épületek, a hegyek, a táj, milyen illatok voltak, milyen zajok és neszek, akkor máris jobban belehelyezkedem és olyan interaktív lesz valahogy!
Ecseteli neki tovább, miért szereti ha valaki mesél neki valamit.
-Nem tudom. Mert nem voltunk még ott és nagy város. Meg nincs annyira messze. Meg hát az mégis csak a Nagy Alma!
Nevet, maga sem tudja, miért választották ezt anno, de még mindig érdekli.
-Miért félnék a hidegtől? Semmi ijesztő nincs benne. Miért te félsz tőle?
Kérdezi meglepetten, megtalálta Josh "pókját"? Kuncogva figyeli a másikat, hogy nem éppen tudja mit csináljon, vagy éppen mit kell ilyenkor helyesen csinálni a borral, de aztán széles mosollyal koccint vele. Elfecserészik minden féléről, hogy milyen szép helyek vannak mindenfele, mert eszébe jutott arról, hogy Josh csak képen látta a sarki fényt. Közben az étel is megjön, Suzy kicsit tapsikol is mert örül, hogy megkóstolhatja a dolgokat, örömmel falatozgat, meg mesél mindenfélét, például azt, hogy egyszer vett garnéla rákocskákat, de valahogy nagyon elszúrta az egész főzés dolgot mert rágós lett az egész, de nem tudták amúgy milyen és Rachellel ott ültek felette egy csomót találgatva, most ez ilyen vagy sem és szinte játszottak már a kajával csak hogy könnyebben lecsússzon, majd a végén rendeltek egy pizzát, szigorúan nem tengeri herkentyűset. Igazából csak úgy csacsog, néha csak lazán kapcsolódnak az elemek egymáshoz, de vidáman teszi mindezt, ami talán kárpótolja Josht, hogy nem teljesen világos minden (kivéve ha kérdezget, mert akkor van esély kitenni a puzzle-t.)

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Kedd. Okt. 13 2015, 22:51

- Hát... - nem is tudom, hogy vágjam ki magam. Ha azt mondom, nem akarok 5 percenként átöltözni, még véletlenül megsérteném- Valóban nem hoztam sok holmit. Úgy terveztem, sokat leszünk a vízben. Vagy legalábbis a közelében- nézek rá szelíd mosollyal. Ha csak egyetlen fürdőruhát hozott volna magával, akkor sem okozott volna csalódást.
- Hát, ahogy akarod...- nevetem el magam. Nem túl határozott, hogy mit is szeretne, ami azt illeti. De cseppet sem bánom, hogy nem kell tangát húznom.
- Várj csak várj... Milyen módszerekkel?- mert ha harapdál, hát... még hajlamos is lennék, odakínálni a fülem, de ha valami kínzóeszközt vetne be: felejtse el!
Látom, hogy nem teljesen érti, mire gondoltam, ezért kimagyarázom, nehogy azt gondolja, nem tudom követni:
- Úgy értem, neked lényegesebben nagyobb a lexikális tudásod, mint az enyém; mindenhez hozzá tudsz szólni, érdekes témákat dobsz fel, mindenről saját véleményed van nem csak önmagában, hanem más dolgokkal összehasonlítva, komplexebben... Érted? Noha nem mindent ismerek, amiről beszélsz, sokkal könnyebb elképzelnem, mert általában kötsz hozzá másik dolgot is, hétköznapibbat, megfoghatóbbat, így úgy mutatsz meg új dolgokat nekem, hogy rögtön másikhoz tudjam kapcsolni. Ez nagyon tetszik, komolyan!
- Na és ki az? - hú, szeretném én is megismerni azt az embert, és megtudakolni a nagy titkot: hogyan csinálja?
Bólogatok, ahogy a színekről magyaráz, nagyon édes (megint), ahogy bevonja az illatokat és hangokat is. Észre sem veszi, hogy ezt csinálja. vagy tudatos?
- Egyszer láttam egy tesztet. Egy szinte monoton piros lapról kellett elmondani, hány árnyalatot tudunk rajta megkülönböztetni. A legtöbben 24-ig jutottak. Közben 100-on felül volt az árnyalatok száma...- mesélem a sztorit a színekkel.
- Szerintem ez izgalmas!- időnként szeretnék jobban látni, jobban hallani és jobban érezni. Bár valószínűleg nagyon fárasztó is lenne az a sok plusz információ.
A napvédő krémről nyitunk vitát.
- Aj, engedd el a fantáziád! Vajon miért lehet izgalmas számomra a naptej, ha veled összefüggésben beszélünk róla? - és enyhén el is pirulok, noha nem célom, hogy olyan helyen tapogassam, amivel esetleg zavarba hoznám.
Az ebédről, az evésről dumálunk, és hát kiderül, megfordult a fejében néhány gondolat.
- Hát..., ezen könnyen lehet segíteni- vonok vállat, rajtam ne múljék, bár megfordul a fejemben az is, nem csak az evés kedvéért szeretne velem napi háromszor találkozni. Aztán hozzáteszem- De aztán törekedjünk arra is, el ne hízzunk hirtelen!- azaz mozogni kell mellé, vagy okosabban enni. Jelenleg össze-vissza mindent eszünk/zabálunk, épp, ahogy kedvünk tartja, rendszer nélkül.
- Ah, rabja vagy a leíró részeknek, mi? Akkor igaz az, hogy jobban tetszik a természetfilm mint a kalandfilm? - ha bele tud menni a részletekbe, és inkább azt szereti, akkor a pörgősebb jelenetek esetleg el is siklanak a tudatában. Nem tudja úgy megfogni őket, hiszen minden gyorsan változik, nem hagy nyomot. Ez is rávilágít bizonyos személyiségjegyére!
- Ah, jogos, jogos!- nevetek a Nagy Almán- Biztosan szép. És nagy, meg forgalmas, ezáltal koszos és szürke...Ezáltal csúnya...- fintorgok egy kicsit- Most, hogy a város peremén élek, sokkal kevésbé szeretem a forgatagot. Nem mondom, megvan annak is a helye az életemben, amikor pörögni kell, és jólesik, ha zajlanak az események, de ugyanakkor, amikor hazamegyek, jól esik a csend, a friss levegő, a békesség. Szóval jó hazamenni- foglalom gyorsan össze, hogy el ne szaladjon velem a ló.
- Nem, azaz... nem tudom. Biztos szokatlan, hogy mínuszok röpködnek a levegőben. Engem néha attól is kiráz a hideg, ha fagyasztott terméket tartok sokáig a kezemben. Elképzelni, hogy az egész testem fázik, nem kellemes!- mondom őszintén.
...
Az asztalnál a közelében ülök, bort iszunk, és hamarosan megjön az ebéd is, csupa gusztusos dolog, és aztán kiderül, minden nagyon ízletes is. Ráérősen eszünk, sztorizgatunk, és egyre inkább ráhangolódom Suzyra és a családjára, akikről mesél. Néha ott érzem magam közöttük, mintha én is ott lettem volna, olyan ízletesen tudja előadni a dolgokat, hogy gyakran felnevetek, elképzelve a helyzetet, amibe a testvérével keveredtek. Nem szakítom félbe, maximum, ha elvesztem a fonalat; néha említ valakit, akiről nem tudom, kicsoda, ilyesmi, de egyre könnyebben váltok, amikor vált, és fel sem tűnik, hogy csapongana. Jól érzem magam a társaságában, és tetszik, hogy ennyire felszabadult.
- Ez az utolsó falat...- szúrom a villámra az apró húsdarabot- legyen a tiéd!-emelem a szájához a villámat. Teli a hasam, és Suzy sem maradt le sokkal mögöttem. A borból is éppen csak annyi maradt, hogy majd le tudjuk öblíteni az utolsó falatokat.
- Desszertet kívánsz-e? - van itt palacsinta, poharas krém és torta, gyümölcssaláta és talán fagyi is.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 272

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Kedd. Okt. 13 2015, 23:43

Nem is veszi észre micsoda dilemmát okoz a másiknak egy egyszerű kérdéssel, de Josh nagyon találékony.
-Jaaa, hát igazad is van amúgy, nekem is eszembe juthatott volna, olyan szép az idő!
Ért teljesen egyet, de elfelejtett időjárás jelentést nézni, meg amúgy is sosem tudhatja, mi kell éppen.
-Alattomosakkal!
Vágja rá nevetve a fülcsipkéző módszerekre, majd folytatja.
-Például míg alszol elropogtatom a kis falatkákat belőle és ráfogom a házimaóra hogy ő volt!
Nevetgél, semmi komoly, amúgy sem akarja este a másik fülét csócsálni. Legalábbis nem úgy hogy alszik, de persze ha ébren van se pont ezt, de itt megállítja a gondolatait, mert arcpirítóak lennének.
-Tényleg? Azaz... aha, köszi, lehet, nem tudom.
Nevetgél zavartan, nem gondolja magáról, hogy húú de olvasott lenne, vagy ilyesmi, egyszerűen sok minden érdekli és imád fecsegni. Mindenről. Véleménye akad, de könnyen módosul ha logikus érvet hall.
-Igyekszem érthetően magyarázni a dolgaim, meg rá is szoktam a diákok miatt is... de hasznos!
Teszi hozzá mosolyogva, mert így könnyebben megértik őt.
-Anyukám!
Mondja mosolyogva, szeretetteljesen. Anyukája ritkán téved, meg is szokta fogadni a tanácsait.
-Tényleg? De izgi! Tök érdekes teszt lehetett! 24 fajta piros... szerintem sokan nem is pirosnak mondják mind. Mert a vörös még piros, de a bordó sokaknál már nem piros!
Kuncog, a színek téma is tetszik neki, de tudja, hogy sok férfinak ez elég unalmas lehet, főleg ha nem is kapcsolódik a munkájához mondjuk.
-Ugye? Szerintem is! De vajon észrevennéd, hogy az új? Mármint... hogy ezt más nem hallja és látja?
kérdezi nagy szemekkel a másikat, mi lenne ha szuper hallása vagy látása lenne. Mennyire lenne természetes az összes szín és hang?
-Őőőő...
Pislog egy kicsit a másikra, miért is izgalmas Joshnak hogy elkenheti rajta a ragacsos cuccot.
-Őőőő..... izgalmas? Azt nem tudom, lehet kíváncsi vagy ha te csinálod, akkor kevésbé utálatos-e nekem a dolog? Elvégre a simogatással nincs bajom...
Döbben rá kicsit a végére, csipkedi a száját, emiatt lenne? Kicsit elpirult a másik, de lehet csak a meleg teszi. De eddig is simogatta, ha olyanja volt, jó nem ilyen célzatosan, ez tény.
-Dehogy hízunk, hát csomót sétálunk is mellette! Most is meg amúgy is!
Legyint, hát mindig csinálnak valami programot is.
-Hmmm ezen sosem gondolkodtam el, de szeretem a dokumentum filmeket. A kalandfilm néha túl pörgős, de akkor meg éppen az kell általában szóval...
Mosolyog, vállat von, nem is tudja. Szereti mindkettőt végül is.
-Jaj Josh!
Nevet a levezetésén, hogy NY igazából szürke és csúnya.
-Én is szeretek hazamenni, itt is nagyon kellemes, de most pár napra, nem jó az a forgatag? Nem lakni akarok odamenni!
Vigyorgok, aranyosnak találja ezt az okfejtést.
-Szerintem izgalmas! Gondolj bele, elkezd pezsegni a véred, látod a leheleted, minden fehér, szinte törékeny!
Őt nem zavarja ha elgémberedik a hidegtől, ha közben hócsatát vívhat mondjuk.
Aztán megebédelnek, Suzy észre sem veszi mennyit beszél, mert Josh mindig a tudtára adja figyel, de azt nem hogy unná, így csak lelkesebb lesz. Az étel is gyorsan fogy, a borból is iszogat, de abból mértékkel, nem akarja, hogy elálmosítsa, mikor még annyi mindent akarnak! Az utolsó falatnál kuncogva mosolyog és fogadja el a pukkasztó utolsó falatot, mert ő is jól van lakva de hát ennyi még kell!

-Hmmmm... dugig vagyok... ez fincsi volt. Uhh... nem. Azaz kívánni kívánom, de csak a szemem, mert nem férne el. Itt sincs hely... nem, már itt sincs...
Nyomogatja finoman a hasa különböző pontjait, keresve egy dugi zugot, amibe még becsoroghat valami.
-Majd a parton! Vagy ilyesmi... De te egyél nyugodtan, majd eszel velem is! Aztán hogy ne gyere megint azzal, hogy nem mozogjuk le, majd futsz egy kört!
Vigyorog gonoszabban a másikra, de nevetgél. Kicsit megpihen a széken, elbambul a tenger csillogásán. Nem sokáig.
-Merre menjünk?
Mosolyog a másikra, a fizetésbe beszáll ha hagyják, ha nem, akkor kiköti a vacsit ő rendezi. Nem emlékszik rákászni mennek most vagy fürdeni, egy kis napozás most nem lenne rossz, csak feküdni, emészteni... kiterülni.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Szer. Okt. 14 2015, 02:08

A dumám simán beveszi, hogy csak fürdőnacit hoztam. Pedig dehogy! Csak jó a hajtogatási technikám, ennyi. Amúgy nem hoztam sok gúnyát, de azért készültem erre is, arra is, mert nappal jó idő lesz, este meg eső lesz (vagy nem), és nem tudom, kint leszünk vagy bent, szóval ebben hasonlítunk Suzyval: mindenre fel kell készülni.
Elárulja magát, hogy szívesen lenne kint a napon, de lényegében erre készültünk is, nem véletlenül vagyunk itt.
A fülem megtépázásának új lehetőségeit vázolja fel előttem, én meg csak nevetgélek, mint egy hülyegyerek.
- Ah, téged tényleg többször kell etetni, mert kannibalizmusra vagy hajlamos!- kifejezetten vicces az ötlete a házimanóval. Rá is kérdezek:
- Kék ruhácskája van és be van fonva a haja? - a manócska lehet nőnemű, ugye?
Aztán kicsit félre értjük egymást, és kifejtem neki, hogyan értem, amit mondtam. Először mintha nem értene egyet, aztán mégis, nevetgél.
- Nagyon bírom, bár először szokatlan volt!- vallom be neki, mert kezdetben csak kapkodtam a fejem, miről beszél egyáltalán?!
- Kitalálhattam volna!- mosolygok rá, hogy az anyukáját említi, mint aki keveset téved. Jó lenne ismerni, tudni a véleményét; talán ő már most látja, hogy az esetünk reménytelen, én lúzer vagyok, és nem az a pasas, aki a lányához való. Vagy ideális vagyok arra, hogy naponta megetessem, és jókat hülyüljek vele, azaz különlegesen jó barátja lehetek, és nem több. Vagy pont ilyen vejet képzelt magának, férjet a lányának, sógort Rachelnek... Hehe, kész arzenál, ami a fejemben most végbemegy. Suzy hatás, nem vitás. Különben csak egy alternatíva körül járna a fejem!
- Ez piros volt. Tényleg. Nem bordó és nem vörös... Bár vörös talán igen- bólintok kényszeredetten. Régen volt, nem emlékszem pontosan. De az tuti, hogy bordó nem volt. - Nem figyelsz- korholom egy kicsit- 100 féle piros volt, legalább, nem csak huszonnégy!- emlékeztetem. Ha a 24-nek így örül, mit szólt volna a 100-féléhez?
- Ha új képesség lenne, mondjuk máról holnapra... Észrevenném és megütköznék rajta, kezdetben furcsa, és talán megterhelő lenne. De aztán örülnék, azt hiszem, hogy több mindent látok, veszek észre, talán olyan dolgokat is, ami most fel sem tűnik... Az ég kékje, a tenger zöldje, a tűz színei... - kissé elábrándozom, tetszik a gondolat, szívesen élem bele magam.
- Na és a hangok? Hallom a zenekart, ahogy egységet alkotva játszanak valamit. Ha élesebb lenne a hallásom, hallanám az összes hangszert, külön-külön, mégis egyszerre. Nem lehetséges, hogy a nagy zeneszerzők mindegyike képes erre, aki komponál? Talán nem is tudják, hogy képességük nem átlagos, hogy ez csak számukra természetes!- lendülök bele a magyarázkodásba.
Aztán más témára térünk át, mégsem nagyon messze az élvezetektől. Látom, lassan leesik neki, hogy milyen előnyei vannak, ha én kenhetem be őt. Láthatóan nem jön annyira zavarba, mint én, bár elgondolkodik.
- Gondolod, hogy kevésbé utálod majd, ha én csinálom? - azt hittem, a naptejjel magával is gondja van, nem csak akkor, ha a kezéhez ér.
- Ne feledd, most még csak napi egyszer eszünk együtt...- ezt még könnyű lesétálni, ugrálni, bármi... De mi lesz, ha napi háromszor kajálunk együtt felelőtlenül?- Sebastian célzatos megjegyzése jut eszembe, és kissé elnevetem magam (nem hangosan)
Annyira megkönnyebbülök, hogy Suzy nem ragaszkodik egyetlen stílushoz sem, ami a filmeket illeti, hogy el is felejtem meghívni moziba. Pedig mehetnénk oda is, s közben ehetnénk pattogatott kukoricát vagy burgonya szirmot.
Később már tervekről beszélgetünk, ki hova menne és fog menni, mit néznénk meg szívesen, stb. Kitalálom, hogyan lehet valami egyszerre szép és csúnya, ezáltal meg is nevettetem Suzyt.
- Nem is tudom. Nekem sokszor LA is nagyon nagynak és zsúfoltnak tűnik... - És NY csak még nagyobb!
Aztán Alaszka, a tél a hideg kerül szóba.
- Fogalmam sincs, amíg ki nem próbálom- mert valamit meg kell tapasztalni, ugye?

Megebédelünk, szokás szerint elpusztítunk mindent, és már a desszertnek sem marad hely. Én sem eszek, tele vagyok, Suzynak sem erőltetem, nem örülnék, ha belebetegedne a sok evésbe. Fizetek, nem hagyva, hogy rendezze a részét, és titokban már is vétózom, hogy este majd ő fizessen, de látszólag beleegyezésem adom.
- Gyere, most akkor kihajózunk, kidobjuk a hálót, lesz, ami lesz!
Felsegítem az asztaltól, és kezembe fogom a kezét, úgy megyünk el először a szállásra (fürdőruci, naptej, törölköző), majd le a kiskikötőbe, ahol a régi csónak is áll. Kikölcsönzöm, egész napra, úgy adom meg, este tízig érünk vissza, addig enyém a hajó. (Merthogy már nem az enyém)
Suzyt besegítem a hajóba, megmutatom, mi merre van rajta, hol tud átöltözni, pihenni, majd szélsebesen kihajózunk a nyílt tenger felé, ahol már csak a sirályok repkednek elvétve, apró halra vadászva. A hálót kilököm a vízbe, nem várom meg vele a lányt, hisz ezt a folyamatot még megcsináljuk egy párszor, nem késik le semmiről.
- Na, kész vagy? - kérdezem, amikor felbukkan a feljárón. Míg átöltözöm, neki kell tartania a kormányt...

//Színezés később, bocsi. Elfáradtam//

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 272

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Vas. Okt. 18 2015, 21:51

-Látod! Mire vállalkoztál! Valami ma nem lesz elég jó, este megeszlek!
Nevetgél, nem harap ő! Legalábbis nem nagyot, hehe.
-Miért, van haja? De a kék ruhácska tetszik!
Valahogy az ő fejében a manónak nincs haja, de ruhája igen, az meg lehet akár kék is.
-Hááát, igen, hozzám koncentráció kell míg meg nem szoksz!
Nevetgél kínosabban, csavargatja a haját, az már igaz, hogy nehéz őt követni néha.
-Miért, már meséltem róla?
Nem érti honnan kellett volna tudni a másiknak hogy anyukájára gondolt.
-Áhááá, akkor te is látod a különbséget! Sokan nem szokták!
Mondja lelkesen a vörösre meg a bordóra.
-Na igen, de 24 is sok, 100 meg olyan felfoghatatlan!
Nevetgél tovább, figyelt ő csak felfogni volt nehéz, mert elképzelte.
-Ugye? Olyan jó lehet, kicsit ijesztő, de közben meg olyan jó! Bemennél egy erdőbe, az a sok zöld, meg barna, vagy egy búzatábla! Ó vagy egy tengerpart fehér homokkal! Egy havas puszta ezernyi fehérrel! Vajon ki lehetne keverni minden színt?
Elmereng ezen, magába arra jut nem, mert látni és tudni mit látunk egészen más.
-Szerintem a karmesterek ezt csinálják, különben honnan tudnák, ki hibázott?
Ezután jön szóba a naptej és annak előnyei.
-A te kezed lesz ragadós meg csúszós nem az enyém!
Nevet fel, ezért (is) utálja a naptejeket, de a többire most inkább nem reagálna, emészti a felfedezést.
-Ez nem igaz, ma is meg holnap is mind a három főétkezést együtt töltjük.
Teszi csípőre a kezét, hogy talán nem így van?
-Hát majd diétásabb kajákat eszünk, mitől félsz, gurulni fogunk?
Nevet fel, nem hiszi, hogy a rendszeres kajálástól elhíznának. Akkor senki sem enne rendszeresen!
A zsúfoltra bólint, neki is az, de attól még szereti.


-Jóóóóó!
Lelkesedik a hajókázás miatt, meg hogy rákásznak is.
-Ha halat is kifogunk azt vissza kell dobni? Vagy az nem baj? És ha kagylót?
Nem tudja hogy megy ez, ha már ez egy rákászós hajó.
Összeszedik a cuccokat, majd elmennek a hajóra, Suzy elvan az átöltözéssel, felveszi a fehér alapon piros pöttyös bikinijét, arra egy pólót meg egy rövidnadrágot, majd kimegy körülnézni Josh mit csinál.

-Ahaaa, kész. Ú, már ki is dobtad? Eléggé benn vagyunk akkor? Vagy ez mindegy? Jaj de izgi! És te meg is tudod főzni a rákokat?
Kérdezi szinte levegővétel nélkül, nézi ahogy kilóg a kötél a vízből, nem is sejti hogy kormányoznia kell majd, elvégre ő még sosem csinált semmi ilyesmit.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Szer. Okt. 21 2015, 20:28

- Le se tagadhatod, erre hajtasz!- kacsintok rá. Már nem csak a fülem kell neki?
A manócskával rá céloztam, ahogy most van öltözve, de nem veszi észre a poént.
- Naná, hosszú, barna, két felé fonva...- nézek rá elgondolkodva- Éppen, ahogy a tiéd, most- Hisz ő a manó, a fület rágcsáló!
- Fogalmazzunk úgy, mostmár kevésbé kell koncentrálnom...- sóhajtok aprót, de mosolygok. Először  fel sem fogtam, és minden nappal csak könnyebb lett. Mostmár élvezem, hogy ennyire színesen beszél, csapong. Kihívás követni, de egyben öröm is.
- Külön róla nem, de a családodról igen... Valahogy észszerűnek tűnt- magyarázom, miért nem meglepő, hogy az anyukájára gondolt.
- Hát persze..., szerintem ez nem különös képesség- mondom szerényen. Tényleg nem tartom annak.
- Ugye-ugye?- bólogatok, mosolyogva. Úgy vélem, Suzynak sem okozna nehézséget megkülömböztetni a száz árnyalatot. Hisz olyan élénk a fantáziája!
Bólogatok lelkesen, hogy én is éppen így képzelem. Lélegzetelállító lehet(ne) az az élmény.
- Bevallom, fogalmam sincs...- rázom a fejem tagadólag. A zenét egyben hallom, nagyon kell koncentrálnom, hogy egy nagyzenekarban külön halljam a hangszereket, és meglehet, észrevenném, ha nem stimmel valami, de fogalmam se lenne, ki hibázott.
- Lehet, a naptejjel volt valami probléma, Suzy- mondom szomorkásabban- nekem nincs ilyen tapasztalatom a naptejjel. Csiszamlós, könnyen felszívódik, nem ragad!- nevetgélek. Ha ellenérzéseim lennének vele, én se használnám, és nem is erőltetném rá.
- Ez igaz, de két nap még nem csinál rendszert...- forgatom a szemem. Sarkosíthatunk, de minek?
Nevetek, hogy azt feltételezi, félek a hízástól.
- Ehetünk, amit csak akarsz. Majd több időt fordítunk arra is, hogy mozogjunk. Elhízni nem akarok, és azt sem szeretném, ha te híznál el. Csinos vagy, egészséges, maradj ilyen!
Beszélgetünk még mindenféléről, Suzy stílusban, olykor felszínesen.

Evés után visszasétálunk a szállásra, és összerakunk néhány dolgot, amire szükségünk lehet még délután. Eszembe jut, hogy a szálláson öltözzünk át, de aztán mégse szólok. A hajónak vannak erre alkalmas helyiségei, nem egy csupasz bárkával hajózunk ki.
- Amit fogunk, az a miénk, azt csinálunk vele, amit akarunk. Megfőzhetjük, megehetjük, eladhatjuk, visszadobhatjuk...- nézek Suzyra. Erős a gyanúm, hogy vissza fogja engedni a halakat és a rákokat a vízbe.
Aztán elfoglaljuk a hajót, lényegében alig változott benne valami. Furcsa érzés fog el, ahogy a fát érintem, amit nagyapa csiszolgatott, pácolt, festett... Évek óta nem használtam már. Meg se néztem. Szerencsére, jó kezekbe került, vigyáznak rá. Míf Suzy elvonul felmérni a terepet és átöltözik, én kikormányzom a hajót a nyílt vízre, és amikor elérjük a kellő mélységet, a hálót is kidobom. Mire Suzy megérkezik, már minden a helyén van, én is otthonosan mozgok.
- Gyere ide...- hívom magamhoz, és a sebességet minimálisra csökkentem- Egyenesben kell tartanod a kormányt. Itt látod, hogy milyen sebességgel haladunk- mutatok egy kijelzőre- és ez egy radar- mutatok egy másikra- Megmutatja, ha valami megközelít bennünket. - A többi kütyü jelenleg nem érdekes.
Óvatos vagyok, olyan helyet választottam, ami nem tűnik forgalmasnak, elvileg nem szabadna kereszteznünk senki útját.
- Tudsz kiabálni?- kérdezem Suzyt, és vigyorogva nézek rá. Még túl van öltözve ahhoz képest, hogy majd úszni és napozni akar, de én se javasolnám neki, hogy teli gyomorral tegye ezeket. A fejét azonban nem óvja semmi. Még jó, hogy most árnyékban van, de gondoskodni kell róla, nehogy napszúrást kapjon.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 272

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Csüt. Okt. 29 2015, 18:08

-Hááát elég édesnek tűnsz...
Vigyorog és kuncog, még nem kóstolt Josht, de ha olyan édes mint a jelleme, akkor felér egy karamellöntettel. Tömény cukor.
Aztán elkezdi ecsetelni a másik a manó haját, Suzynak nem esik le az összefüggés.

-Az enyém? Manós hajam van?
Pislog párat, nem épp manós akar lenni.
-Mert már a felére sem figyelsz, aha, lebuktattad magad!
Nevetgél, de reméli csak megszokta a másik a stílusát.
-Áh hát igen, végül is... bár a nagyiról is beszélhettem volna!
Vigyorog anyukája kapcsán.
-De igeeen, mert sok férfi nem látja, nem érdekli, pedig olyan jó! Szép!
Mondja a színekre.
-De amíg felszívódik sok idő, meg izé érzés, én semmilyen krémet nem szeretek!
Ráncolja az orrát enyhe fintorral.
-Dehogynem, ha eszünkbe jut és ügyelünk rá!
Vagy máskor is esznek együtt többször, de az más lapra tartozik.
-Haaaah! Szóval ha felszedek egy kilót már nem leszek csinos?
Mereszgeti a szemeit, de látszik rajta nem hiú és nem hiszi, hogy ezen múlna, találkozik-e még vele a másik, de muszáj cukkolnia.

-Óh... értem. Hááát... nem főzni jöttünk szóval... olyan keveset meg eladni... dobjuk vissza őőőőket...
Játszik az ujjával a hajó oldalán, szépen kérve, nem szeretne tömegmészáros lenni, főleg mert félne nem tudnák kíméletesen csinálni a dolgot, hogy ne szenvedjenek a rákocskák.
Elmegy átöltözni, majd siet vissza, Josh már előkészített mindent. Mikor hívják odamegy, bár nem tudja mi vár rá.

-Uhh... megközelít? Mondjuk egy bálna... vagy egy jéghegy, ahaaa...
Nevet, mindkettő vicc, de azért titkon fél mindkettőtől. Az a sok katasztrófa film...
-Kiabálni? Majd sikítok... de itt akarsz hagyni? Mi van ha rossz fele kormányzok? Vagy.. vagy...
Néz kétségbeesetten a másikra, nem valami ügyes, fél elront valamit, míg Josh elvan. De persze fogja a kormányt, csak idegeskedik egy sort.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Csüt. Okt. 29 2015, 18:56

- Majdnem elfelejtettem, hogy édesszájú vagy!- ha én vagyok a desszert, nem csodálom, hogy ebéd után kihagyta. Nyomok vagy 70 kg-t.
- Suzy...- ciccentek. Nem vártam volna, hogy nem tud követni. A fülrágcsálást ő akarja a manóra fogni, de mivel ő rágja a fülem, ezért hasonlítom a manót rá. Nem fordítva!- Az a manó hasonlít rád, aki megrágcsálja (majd) a fülem! - magyarázom kedvesen, és közben megigazítom a hajfonatát.
- Ha nem figyelnék minden szavadra, nem is tudnék mit mondani!- tiltakozom. Méghogy nem figyelek!
- Ez igaz: a nagyi!- csapok a homlokomra és aztán nevetek. Hiába, a családban is a nők tartanak össze, ismerik egymást legjobban.
Aztán csak bólogatok, igazat adva neki, hiszen beismerem, mi férfiak kevésbé vagyunk oda a színek árnyalataiért, mint a nők általában. A lányok hamarabb meg tudják mondani, a kék milyen árnyalátát hordják, mi csak azt mondjuk: kék.
- Akkor túl sokat kentek a bőrödre, vagy rossz a krém. Majd meglátod, túl fogod élni! Ha mégis zavar, lemossuk, itt ez a rengeteg víz..- mutatok körbe.
- Hát igen...- mondhatnék mást is, mint pl. ha összeköltözünk; de ilyesmin egyenlőre nem jár a fejem, és nem akarom, hogy félreértsen. Nem mintha bánnám, ha együtt kéne élnem vele, de az ok és a cél nem lehet mindegy.
- Biztos csinos leszel így is, úgy is. Egy kiló amúgy sem számít. Én már többet felszedtem, mióta ismerlek- vallom be neki férfiasan- Én csak azt mondom, így most szívdöglesztő vagy..., vagy valami hasonló- pirulok el, mert nem így akartam bókolni.

- Honnan veszed, hogy kevés lesz? - kérdezem és nevetek. Fogalmam sincs, milyen lesz a kapás. Lehet, hogy egyetlen halat sem fogunk fogni, lehet, hogy tele lesz vele az - erre szolgáló- "medence". Titokban vállon veregetem magam, hogy kitaláltam, mit tenne Suzy a zsákmánnyal.
Amikor az öltözésből visszaér (még mindig fel van öltözve), odahívom a kormányhoz, elmondva neki, mit várok tőle.
- Jéghegynek kevés az esélye, és azt hiszem, bálnának is... - nevetgélek, milyen megszeppent képet tud vágni, miközben nevetgél is- Ne izgulj, nem jön erre semmi és senki... Már látnánk!- hacsak nem jön rettenetes sebességgel, de ez kizárt.
- Jó, akkor sikíts! Bármilyen hangot adsz ki, meg fogom hallani!- nyugtatom meg. Ő az egyetlen élőlény jelenleg a környezetemben, nem fogom azt hinni "téves" a riasztás, ha sikít vagy kiabál.
Még mindig tele van vibrálással, feszülten figyel rám, hova akarok elmenni. Mögé állok, úgy teszem a tenyereim a kézfejére. Halkan beszélek, közvetlenül a fülébe, egy hajtincse birizgálja az arcomat.
- Csak lazán, semmi para. Ha mozgatod a kezeid, változik az irány, és az autóhoz képest pl. sokkal finomabb az irányzék. Szóval, ha kicsit mozdítasz, már azzal is viszonylag nagy mozgást tudsz elérni, de most nem tudsz igazán mihez viszonyítani, előttünk csak a végtelen óceán van- magyarázom neki nyugodtan- Próbáld így tartani a kezed, 2 perc és itt vagyok, csak leveszem a felesleges holmijaimat- vigyorgok rá, és arcon csókolom, majd el is tűnök a fedélzetről.
Két percet mondtam neki, de nem kapkodok. Az öltözéssel 1 perc alatt megvagyok: mennyi idő levenni egy nadrágot és felvenni egy másikat? De aztán csinálok egy-egy limonádét. Jól fog esni ebben a nagy melegben.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 272

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Szomb. Okt. 31 2015, 02:29

-Hogy lehet ezt elfelejteni?
Mondja míg a levegőbe löki a kezeit, nevetve.
-Óh... De nem hasonlítunk, mert a fülnyűvő manó csak csipkésre harapdálja a füled, de én nem állok meg ott, rágcsállak tovább és tovább és tovább!
Neveti el magát, hogy így már leesett neki a dolog.
-Dehogynem, reflektálnál egy egy szóra, igaz, elég elvontnak gondolnálak akkor de beszélgetnénk úgy is!
Vigyorgok, kuncog, szerinte ő még úgy is szívesen lenne a másik társaságában, hogy nem értené hogy miért azt a témát mondja a másik.
-Áhááá, látod! Pedig a nagyot nehéz elfelejteni, megmondja amit gondol! Neked is megmondaná! Nem tudom mit, de azt nagyon!
Nevetgél, vicces nagyija van, viccesen morog. Amúgy meg nagyon csupaszív nő.
-De ha lemossuk mi értelme van?
Néz a másikra kiábrándultan, azért szenvedjen a kenegetéssel, hogy haszna se legyen? Na nem, azt nem. Ha már bekenik, maradni fog. Csak reméli Josh nem szívatja meg ezzel. Aztán jön szóba a hízás, meglepődik mikor kitudódik, Josh nehezebb lett. Aztán csak les, hogy bókot kapott? Ő mint szívdöglesztő csaj? Huhaaaa... de látja milyen zavarba jött a másik, hát lazán meglegyinti a mellkasát neki és könnyedén kezd el beszélni, hiába lesz egyre vörösebb.
-Hát... én is elnézegetnélek téged... mondjuk félmeztelenül... vagy valami samponreklámban a zuhany alatt... vagy valami hasonló...
Használja direkt a másik szavait, de inkább mutatja a haladási irányt, merre a szálloda, igyekszik semmiben sem elbotlani közben, a nagy koncentrálásban, az elég ciki lenne...

-Ööööö... mert... rég csináltad?
Mondott valamit, fogalma sincs milyen rutin kell ehhez, ez látszik. Neki nincs is szóval ő nem is számít.
-Hááát jóóó... cápa? Aranyhal... arra elcsábulnék, bocs!
Nevet, fogalma sincs, de csak arra utal, a váratlan neki nagy falat lesz.
-Igen? Olyan gyors vagy hogy ide sem érhet semmi?
Nem bánja ha igen, de nem akarja sürgetni sem a másikat. Az izé dolog lenne.
-Igen? Szóval az elhaló suttogásom is, vagy az egércincogásom? Az jó, klassz!
Hülyüli el, mert reméli nem akad a hang a torkán, mint valami szálka, ha baj lesz. Aztán mögé állnak, kicsit fura is neki, hogy hirtelen ilyen közel érzi magán a másikat, érzi a teste melegét, ahogy ontja a hőt, de nem kellemetlen egyáltalán.
-Jó...
Mondja fáziskéséssel, mert egy pici is soknak számít? Úgy bemerevedett a keze, hogy reméli egy fél centit nem mozdul el, még hátra sem mer nézni, pedig a puszi is olyan volt neki, hogy ezzel ám nem kenyerezhető le! (csak egy kicsit)
Nem számol vissza 120-tól, azért annyira nem kétségbeesett, ha nem marad el a másik több mint tíz percet észre sem veszi majd. Mikor hallja Josht közeledni persze rögtön megszólal.

-Nah, még jó irányba megyünk? Vagy már nem? Nem láttam semmit ám... de alig mertem elnézni nehogy kövesse a szemem a kezem, tudod az autósoknál is nagy hiba, itt meg azt mondtad ez érzékenyebb, szóval vigyáztam ám! Nagyon!
Meg sem fordul, csak mikor már Josh közvetlen közel van és átveszi a kormányt (ha átveszi).
-Húú, limcsi? Ki lehet horgonyozni majd amúgy? Vagy akkor nem lesz kapás?

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Szomb. Okt. 31 2015, 12:14

Nem mondtam komolyan, hogy elfelejtettem, éppen csak appan az összefüggésben nem gondoltam rá, ahgy az imént beszéltünk róla(m). De csak vigyorgok, ha én vagyok a desszert, van esélyem.
Nevetek, ahogy ecseteli, mennyivel mohóbb a fülnyűvő manónál.
- Tudod, ha te akarnál megrágcsálni, hagynám is magam...- kacsintok rá.
- Ezt a pozitív hozzáállást!- inkább nevez elvontnak, mind idiótának, hű! Kezd az önbizalmam a helyére billenni.
- Éppen olyan szókimondó, mint te vagy?- kérdem, s ezzel neki akarok bókolni. Nekem tetszik a stílusa, hogy kimondja, ami az eszébe jut, és nem kell agyalnom rajta, vajon célozni akart-e vele valamire. A nagyival meg renélem, összehoz majd a sors (vagy Suzy), kiváncsi vagyok, ő hogyan lát engem. Vajon hasonló szemmel mér, mint a mama?
- Csak akkor mossuk le, ha kényelmetlen érzésed lesz tőle. De hidd el, jó a krémezős technikám, eddig még senki se panaszkodott- magyarázom, hogy értettem. Nem feltétlenül kell lemosni azt a krémet. Mosolygok, mosolyogjon ő is, szebb az arca, mint amikor ilyen elkeseredett képet vág- Hé, egy kis bizalmat, please!
Zavarba jövök (és ő is zavarba jön), amikor szívdöglesztőnek nevezem. Igaz, véletlenül csúszik ki a számon, de talán azért, mert így gondolom. Aztán vörös képpel bámulunk újra egymásra, amikor ő vallja meg egy "vágyát" , vagy valami hasonlót.
- Hát, ez a kívánságod hamar valóra válik- nevetek, remélem, beéri majd a félmeztelen testemmel, mert a hajón csak fürdőgatya lesz rajtam, más semmi.

- Ez semmit sem számít- mondom komolyabban- Biztos, hogy vannak olyan halászok, akik ki tudják szagolni, éppen hol cirkálnak a halak, és hol a rákok, de néha ez csak szerencse dolga. Én csak kidobom a hálót, aztán vagy lesz kapás, vagy nem...- Olyan helyre hoztam, ahol általában nagyapával hajóztunk, talán csak nem égek be...
- Lenne néhány kívánságod? - döntöm oldalra a fejem. Érdekelné az aranyhal? - Ha csak egy lehetne, mi lenne az?- kérdem, hátha elárulja. Ki tudja, talán valóra tudom váltani?!- A cápa ritka errefelé, de megeshet, igen. Ha látsz egyet, ne ess pánikba, nem szokása megtámadni a hajót. Azzal nem lakik jól!
- Mint a villám!- nevetek. De tényleg, ha jelezne, hogy gáz van, azonnal ugornék.
Aztán csak csóválom a fejem, nevetgélve, hogy miket nem mond.
- Próbára akarsz tenni, már látom!- mondom jókedvűen, és nem reagálom le az egércincogást.
Mögé állok, és megmutatom, hogyan tartsa a kormányt. Kirögzíthetném, vagy megállíthatnám a hajót, de abban nincs semmi izgalom. Azt akarom, hogy Suzy érezze a személye súlyát. Ő a kormányos. Ő a kapitány. Nyugodtan és halkan magayarázok neki, a füle közel van a számhoz, olyan közel hajoltam, akátr el is kezdhetném cakkozni..., de csak az arcára adok egy puszit, mielőtt magára hagyom.
Éppen csak megjelenek a fedélzeten, Suzy már mondja is, mennyire vigyázott az irányra. Ahogy terveztem, csak egy fürdőnadrág van rajtam, és most két limonádéval a kezemben jöttem fel. Közelebb megyek Suzyhoz, egy pillantást veszek a műszerfalra, és látom, minden oké.
- Hű, nagyon komolyan vetted a feladatot, megdícsérlek!- remélem, a keze valójában nem gémberedett el. Direkt kértem, hogy ne görcsösen fogja a kormányt. De hogy közben nézelődni se mert?
- Leállhatunk, ha tetszik neked itt...- mondom. A parttól elég messze vagyunk, hajózási útvonalat nem érintünk, és itt nem zavarunk senkit. Ami azt illeti, minket sem zavar senki.
Néhány korty után leteszem a poharam, és megteszem a szükséges lépéseket. Leállítom a motort. A horgonyt ki se vetem, elhanyagolható a víz sodrása, különben is hazatalálok a világítótorony segítségével.
- Mit szeretnél előbb? Megmártózni vagy napozni? - a hálót kis ideig hagynám még...

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 272

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Szomb. Okt. 31 2015, 17:09

-Nem is tudtam, hogy mazochista vagy!
Nevetgél azon, hogy neki hagynák, hogy falatozzon.
-Ugye?
Nevet a másikkal, hogy őrültnek még akkor sem nézné, csak furának, tiszta pozitívum nem?
-Hááát, ő jobban! Én csak azért mondom, mert kiszalad, ő meg azért mert szerinte vicces fejet tudnak vágni az emberek!
Nevet a nagyija kapcsán, hát laza egy nagyi, az biztos. De fiatalon se volt másabb.
-Hmm, rejtett tehetség vagy?
Kuncog a kérlelés miatt, de elhiszi, hogy Josh rutinos. Vajon hány lány hátát kenegette már be? Biztos soknak...
-Elkényeztetsz...
Kuncog zavartan arra, hogy hamar teljesíti a kívánságait, de vajon melyiket? A félmeztelent, vagy a meztelen hajmosósat? Hahaha, mintha kérdés lenne. Amúgy egy gonosz hang a fejében már mondaná, hogy nem kötötte ki melyik fele legyen meztelen a másiknak, de ezeket a gondolatait megtartja magának, valószínű ő maga jobban elpirulna, ha kimondaná.

-Nem is ebből élsz meg, nekik azért ennyi kevés lenne.
Mosolyog, hát ha valakinek ez a szakmája az más, de Josh tök jó hogy ehhez is ért.
-Kinek nem? Ha egy... uhh nem tudom. Talán azt én is meg a nekem fontosak legyünk nagyon sokszor vidámak meg boldogok. Azzal nem járhatok rosszul, nem?
Von vállat, hirtelen ez jutott eszébe, ami átfogóbb és talán nem sül vissza.
-Tényleg van? És ha nagy és fehér és fémet is eszik?
Mutáns cápa, ki tudja?
-Mert az vicces!
Mondja a próbára, de még cincogni is elfelejt úgy koncentrál. Főleg, hogy Josh milyen módon magyaráz, szuggesztív, meg kell hagyni. De hamar visszatér a másik nem is üres kézzel. Míg Josh a műszerfalat csekkolja, Suzy Joshon legelteti kicsit a szemét. Oké, tényleg hamar látta félmeztelenül.
-Aha, persze, naná!
Ocsúdik fel, hogy komolyan vette, nem vitás, hát nem akart Honululuban kikötni. Bár Honululu jó hely lehet. Ha nála a pohár, kicsit átmozgatja az ujjait, mert de, görcsösen fogta, de nem vészesen és az üdítő is jól esik neki, ahogy belekortyol.
-Ühüm! Klassz itt!
Iszogatja a levet, közben nézi ahogy Josh izmai dolgoznak a hátán... na jó, persze azt is nézi, hogyan kell lehorgonyozni.
-Fürödjünk! Aztán jó napozni, mert akkor átmelenget a nap! Wúú, innen be lehet ugrani csobbanni? Tényleg?
Nem teljesen biztos benne, de ha azt mondják igen, akkor gyorsan lekapja a felsőjét meg a nadrágját, elvégre alatta van a fürdőruha, jó kis színes, meg is fogja Josh kezét, hogy fürödjenek, menjenek! Csak kérdés merre biztonságos csobbanni, a hálóba nem akar belegabalyodni például. Amúgy Suzy valóban fehér bőrű, alig van valami színe a karján és az arcán kívül.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Kedd. Nov. 03 2015, 12:03

- Egy kicsit...- mutatom az ujjaim között, hogy mennyire. Nevetek. Valószínűleg nem tiltakoznék, ha Suzy harapdálna. Sőt, most hogy említette...
Együtt nevetgélünk.
- Szóval igazi provokatőr?- nevetek tovább. Jó fej lehet a nagyija.
- Hát, még ezt se mondta senki, de mit lehet tudni? Majd te felfedezel!- vigyorgok jóízűen. Szívesen kenem be, akárhányszor csak akarja (vagy szükséges). Máris beképzelem magamnak, mennyire fogja élvezni, amikor kenegetem (mert rutinom nincs. Honnan is lenne?)
- Örömmel...- mondom én is kissé zavarban, hiszen szeretem, ha örül, ha jól érzi magát. Még jó, hogy a fejébe nem látok bele, azt hiszem, ez lenne az a pillanat, amikor törlöm a délutáni programot, és elcsábítanám.

- Hidd el, nem működik másképp. Nincsenek biztos helyek. Egyik nap jó a fogás, máskor pedig semmi sem akad a hálóba, pedig ugyanazon a helyen dobtad ki a csalit. Szerintem vakszerencse az egész...
- Ha belegondolsz, ez elég összetett kívánság- nézek rá, félrebillentett fejjel- Feladnád a leckét az aranyhalnak!- Vidámnak és boldognak lenni nem könnyű manapság. Annyi sz*r nyomasztja az embert!
- Egyik cápa sem eszik fémet. Sem fát. Biztonságban vagy, hidd csak el! Nem hozzuk izgalomba a cápát- a zsákmányunk talán, de vajon van-e?
Suzyban már megszoktam, hogy szeret ugratni és provokálni. Édesen teszi, sosem bántó, mindig nevetés a vége.
Hajót kormányozni azonban még akkor is odafigyelést igényel, ha a nyílt vízen vagyunk, szóval ennek tudatában magyarázok neki. És mert annyira összpontosít, hogy szinte beledermed, egy puszit is kap, hogy oldódjon. Aztán magára hagyom, amíg átöltözöm és keverek két limonádét, ezzel térek vissza a fedélzetre.
Az irányzék, amivel hagytam, éppen úgy áll, még egy centit sem tért el tőle, elég görcsös is, de alaposan megdicsérem. Aztán átveszem a kormányt, és leállítom a motort. (És mert Suzyt érdekli, a horgonyt is leeresztem). Iszogatja a limonádéját, és én is megiszom a sajátom, miután elintéztem a biztonságos horgonyozással kapcsolatos teendőket.
- A hajó jobb oldalán van kivetve a háló. Bal oldalon mindent szabad, akár ugrálhatsz is, ha szereted...- válaszolom neki, így érti-e a csobbanást, vagy csak hogy úszunk/fürdőzünk egyet.
A kezét nyújtja nekem, miután levetkőzik. Most látom először ruhátlanul, és noha nem meztelen, izgalom szalad rajtam végig. Szép alakja van, feszes hasa, formás feneke, melle.
- Szép... a fürdőruhád- mondom, de kissé elfordulok. Nem értem magam. Miért vagyok megint ennyire zavarban?
Fogom a kezét, így megyünk a hajó orrához. A kötelet, amivel ki szoktuk kötni a hajót a stéghez, bedobom a vízbe. Alkalmas lesz arra, hogy ezen visszakapaszkodjunk.
- Bevállalod, rögtön beugrasz? - kacsintok rá. Akkor ugorhatunk együtt. De ha előbb belemártogatná a kezét, levizezné magát, vagy lassan ereszkedne a vízbe, alkalmazkodok hozzá.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 272

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Vas. Nov. 08 2015, 23:24

-Nah, miket meg nem tudok!
Nevetgél, elvégre kinek jó a mazochizmus? Oké, persze a mazochiztásnak...
-Najah, olyasmi, nem is érzi magát 70 valamennyinek.
Kuncog, nem bírja megjegyezni a korát, de a nagyija sem mondogatja.
-Ez lesz a szakmád, hivatalos naptejező!
Nevetgél, durva lenne, de szerinte lenne rá kereslet a gazdag negyedeknél. Bár lehet inkább az idős nénik vennék igénybe, de ők nagyon.

-De biztos vannak kedvenc helyeik a halaknak is. Tudod, valami jó hínáros, vagy ilyesmi...
Nem hiszi hogy mindig máshol lazulnak a halak a tengerben.
-Nem kötötte ki, hogy mi közül választhatok nem? Különben is az Aladdinból tudjuk mik vannak tiltólistán, na ez nem az!
Vigyorog, szerinte ez jó kívánság, ha összetett, ha nem.
-De ha ez egy mutáns cápa? Hadicápa a tengeralattjárók ellen! Vagy Új biocápa, aki megtisztítja a hajófeneket a roncsoktól!
Kacarászik, tudja, hogy nincs mitől félnie, de már csakazértis eleresztette a fantáziája gyeplőit. Szerencsére nem mennek láthatatlan jéghegynek vagy hasonló így Josh úgy kapja vissza a kormányt ahogy hagyta, Suzy pedig jutalmul limonádét kap, amit örömmel kortyolgat.
-Úúúú, ez tök izgi! Van kötél visszamászni majd?
Ez fontos, mert amúgy fogalma sincs hogyan varázsolódik majd vissza a fedélzetre.
-Hmm? Ez? Köszi, nem új, de úgy szeretem, mert olyan jó színes!
Kuncog, mert gondolja hirtelen váltás volt, olyan mintha fehérneműben lenne valahol, tudja ő, de nem fog csak emiatt pólóban és kis gatyában fürdeni. Inkább húzza a másik kezét a hajó oldalához, hogy végre fürödjenek. Közben Josh a visszajutásról is gondoskodik, szuper!
-Naná! Kapj el ha tudsz!
Ölti ki a nyelvét és kisebb sikkantással már ugrik is, kis nekifutással egy fejest, majd úszik is elfele kicsit kacagva, dideregve, hogy hideg a víz, úszni, úszni kell! Ha jön Josh próbál elúszni előle, de nem megy messze a hajótól, közel marad. Ha nagyon közel jönne a másik megpróbálja lefröcskölni, nevetgélve, szeret fürdeni.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Csüt. Nov. 12 2015, 01:30

- Magamat is meglepem, időnként- nyújtom ki kicsit a nyelvem, kis fricska, hogy hát amíg harapdálásról nem volt szó, nem is tudtam, hogy vágynék rá.
- Szépen fogalmaztad meg a korát- nevetek. A nők mindig titkolják, hány évesek!
- Bármi lehet még belőlem! Fiatal vagyok, előttem az élet! - emelgetem a szemöldököm. Miért is ne lehetnék naptejező? És ha ahhoz értek a legjobban? Nevetek.

- Uppsz, én azt hittem, csak a tavakban él a hínár...- húzom be a nyakam- Itt, Santa Barbarán még sosem találkoztam vele, de ez nem jelenti azt, hogy nincs...- a halaknak is kell bújócskázni valahol. És valamelyik táplálkozhat is vele, miért ne?
- Igaz, igaz!- nevetgélek, elvégre klasszul megvédi a kívánságát- Bár Aladdinnak nem az aranyhalhoz volt szerencséje. De leszek én a Dzsined, tégy próbára!- kacsintok.
- Csak légy egészen nyugodt! Ha megjelenik ez a mutáns cápa, a pofájába vágom a vasmacskát, aztán megnézheti magát!- mutatom a bicepszeimet, milyen erős legény vagyok. Nem ilyedek ám meg holmi cápáktól!
Suzy elszabadult fantáziája előhozza belőlem a gyereket. Én is egyre nagyobb bolondságokat mondok, csak hogy nevessen a leányzó. Mert hogy én jól szórakozom, az biztos.

- Igen, van kötél!- és később be is dobom a vízbe, hogy majd azon másszunk vissza a hajóra.
- Így igaz! És remek formája van!- bólogatok a fürdőruhájára, ezzel persze ügyetlenül bókolok neki, hogy jó az alakja. Mármint neki. Hehe.
Nem sértődik meg. Kézen fog, és a hajó oldalához húz, mint aki be van sózva. Most dobom be a kötelet, amin majd visszamászunk, és Suzy már fel is szólít, kapjam el. Merészebb, mint gondoltam, rögtön a vízbe veti magát, bár úgy sikkant előtte, mint aki tisztában van vele, bizony, hideg a víz! Ugrok utána, lazán tempózok, nem célom elrontani a játékát, inkább teszem, hogy nehezemre esik utolérni. (Azért nem szenvedősen). Beérem, és hozzá érek, de akkor szembefordul velem és csapkodni kezd, a szám és a szemem mindjárt telemegy a sós vízzel.
- A limonádé finomabb volt!- figyelmeztetem játékosan és lebukok a víz alá. Fröcskölhet ugyan, de itt már nem árthat nekem. A szemem nyitva van, megszokta már a sós vizet az évek során, nem marja úgy, mint kezdetben. Szétnézek a víz alatt, olyan tiszta a közeg, hogy messzire ellátni: nem csak a hajót, a hálót, a zsákmányt (!!!) látom, és persze, nem csak Suzyt, hanem a kisebb-nagyobb halakjat is, akik kevésbé ijedtek meg a két bolondos felnőttől.
Biztos vagyok benne, hogy Suzy is lát engem, ha lefelé néz, ezért bátran közelítem meg, és simítok végig a lábán, mintha csak hal lennék, aki véletlenül ért hozzá. Felvet a víz, nem tudok sokáig a víz alatt maradni.
- A búvárszemüveg ugyan fent maradt a hajón, de érdemes szétnézni a víz alatt!- javasolom neki, de ha érzékenykedne, felmegyek a szemüvegért a hajóra. Nem tart semeddig.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 272

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Szomb. Nov. 28 2015, 23:54

-Hogy mindig izgalmas maradj magadnak mi?
Nevetgél, miért lepődik meg időnként meg a másik a saját mazochizmusán.
-Ahaaa!
Hááát nem fogja bevallani hogy nem tudja, annyi szent!
-Ez így van! De szigorúan fürdőgatyában teheted csak meg ezt a munkát. És télen is vállalnod kell!
Nevetgél, csak cukkolja a másikat. Bizonyára ha naptejező szakember lenne, azt is teljes beleéléssel tenné, mint a színészetet, így nagy hiba nem lenne benne.

-Őőőőő...
Ez mindet összefoglal, Suzy mennyire ért a hínárokhoz. Hát semennyit. Vízinövény.
-Hááát ki tudja, a halak biztos tudják!
Nevetgél, lehet nincs is a tengerben hínár, nem tudja. Nem ez volt a lényeg, hanem hogy a halacskák elvannak kedvenc helyeiken, ami... valamilyen növényzetű!
-Igazán? Kívánhatok? Vagy az említett kívánságom akarod teljesíteni?
Mosolyog a másikra, de ha azt vesszük, Josh már teljesítette is, mert Suzy boldog, a hozzá tartozók meg boldogok Suzy boldogságát látva.
A cápa leszerelésén nevet, fogja a hasát.

-Gondolod ha megeteted a vasat evő cápát jóllakottan odébb úszik?
Nevetgél, de nem bírja ki, megfogdossa Josh karját, ha már mutogatja.

Úgy döntenek, fürdenek, így lekapja magáról a pólót és a nadrágot, hogy fürdőruhában úszhasson, amit Josh meg is dicsér.

-A formáját a cicim adja főleg, köszi!
Kacag fel, nincs benne szivacs, azaz csak minimális, arra nem gondol, hogy lehetne háromszögletűbb vagy hasonló. De hát jól mulat, jobban is akar, így elcibálja finoman Josht az ugróhelyre, hogy csobbanjanak. Bele is vetik magukat, dideregve vág neki az úszásnak, játékosan úszik el Joshtól. Persze nem hagyja magát elkapni, fröcskölődni kezd, Josh szegény kap is belőle a szájába is.
-Csinálok neked ha visszamásztunk! Ebből ne igyál sokat, mert olthatatlan szomjad lesz!
Nevetgél, nem lenne jó, ha aztán egész nap mosdó közelében kéne ülniük. Bár... ha lesz elég fa, bokor, Josh meg tudja oldani... De mire felocsúdna a gondolatból, Josh már alámerül, látja még, mert nem úszik mélyre. Mikor Josh közel ér, igyekszik nem ficánkolni, szereti a fiú összes fogát... A simításra kuncog, majd felbukkan mellette a másik.

-Igen? Úúú, izgi... de...
Harapja be a száját, ujjával pacsál szemérmesen.
-Ijesztő a víz alatt lenni... nincs levegő, tudod...
Motyogja, nem csak a pókoktól fél ami azt illeti. Beugrani be mer, de hogy lejjebb ússzon, az ijesztő neki kicsit.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Hétf. Nov. 30 2015, 17:26

- Magamnak, másnak, ne szűkítsd be a lehetőségeket!- nevetek, kész vagyok.
A nagymamája korának eltitkolásán nevetek. Valószínűleg nem tudja pontosan, de szépen vágta ki magát belőle, megérdemli, hogy ne dörgöljem az orra alá!
- A naptejezés szabályai, aham. Kőbe vannak vésve? - Nem félek a feladattól. Nem zavarna a gatya sem, elvégre a munka az munka, nem is valószínű, hogy örömömre szolgálna, ha munka közben méricskélnének (kíváncsi női szemek)- A tél errefelé csak névleges, mi ebben a kihívás? - ezt nem értem.

Látom, a hínárok miatt zavarba jött. Nem piszkálom érte, nekem is vannak bőven hiányosságaim.
- Ott a pont! A halak biztos tudják!- nevetek. Imádom ezt a csajt.
- Kívánhatsz... Bár tudnám teljesíteni az eredetit is!- szívesen tenném boldoggá őt. Ha az valóra válna, a többi jönne magától, hisz Suzy ragyogása jótékonyan fertőző. Ha nevet, nem is lehet komolynak maradni mellette. Ha boldog, elmúlik minden gond és fájdalom...
A cápa leszerelésének terve nem győzi meg, hatalmasat nevet, még a hasát is fogja.
- Nem etetni akartam. Kiütni. Őt vagy a fogait, nem tudom, de elmenne a kedve tőlünk, ha meglepjük, az tuti! Hm? Hm?- nem hallott még a meglepetés erejéről? Milyen lenne már, ha a hamika ütné ki? Na, csak kicsit bízzon bennem! Az izmaimat lecsekkolja. Ez jó? Elnevetem magam.
- Mit gondolsz, van esélyem?- nála vagy a cápa ellen, én sem tudom.

Megdícsérem az alakját, ahogy fürdőruhára vetkőzik, de nem csinálom túl direkt. A válasza ezért lep meg, úgy, ahogy van, konkretizál.
- Hm, hm, ha jobban szemügyre veszem, valóban...- szemtelenkedek nevetve. Adja alám a lovat!
Perceken belül a vízben vagyunk, Suzy próbál leúszni, csapkod is, hátha emiatt hártányba kerülök. Teszem, hogy le tud győzni, hogy izgalmasabb legyen a játék. Kárpótlásul, hogy sós víz ment a számba, limonádé ígéretével engesztel. Bólintok, hogy oké, és már bukok is a víz alá. Szétnézek, barátkozom a halakkal, Suzy lábával. Invitálom őt is a víz alá, olcsó kifogásokat keres.
- Ne már...- rötyögök, bízom benne, csak kéreti magát- itt vagy a vízben, bátran ugrottál bele, most is csak ennyi... nagy levegő, uppsz... Segít a víz felhajtó ereje is, esélye sincs, hogy ne kapj levegőt, és...- mintha csak most jönne az adu ász- ráadásul nem is vagy egyedül. A kezed is fogom, ha az megnyugtat!- nyújtom is felé, csak kapaszkodjon belém, nem lesz semmi baj.
Ha arra panaszkodna, csípni a szemét a víz, lehozom neki a hajóról a búvárszemüveget (pipa is van hozzá, azzal úszhatna a víz tetején, lefelé szemlélődve) Mindezt a tudomására hozom, döntsön ő, mit szeretne. (Istenem, add, hogy engem! Bár ez még korai kívánság...)

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 272

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Csüt. Dec. 03 2015, 22:58

-Jaaaaj, bocsáááánat! Örvendenek a szadisták mi?
Nevetgél, ez kész.
-Hát íratlan szabályai vannak, jajjjj, hát nem is tudtad? Ejnye-bejnye!
Nevetgél, majd legyint.
-Ki mondta, hogy nem hívnak messzebbről is, északról? Hát minimum hogy híres leszel és hívnak mindenhonnan!
"Háborodik" fel, hogy milyen kishitű a másik és nem gondolkodik nagyban. De csak nevet.

Kuncog, mosolyog a másikra.

-Már teljesítetted, azaz folyamatosan teljesíted. Hát nem látod, hogy minden nap amíg veled vagyok mindig jó a kedvem? Ezzel a jó kedvel kutyagolom végig aztán az egész napot!
Mosolyog aranyosan a másikra, hogy jó dzsinn ő. Ügyes!
-De kis agresszív vagy! De jó, legyen, de azért ne üsd agyon. Mutáns vagy nem mutáns, sajnálnám ha leves lenne belőle!
Nevetgél, vicces ahogy Josh előadja magát és az izmait. Bár nem kétli, ha védelmező üzemmódba kapcsol, biztonságban érzi magát mindenki, aki vele van.
-Hmmmm van! Tejet meg spenótot eszel sutyiban mindig mi?
Vigyorog, bár tény, Josh küllemre nagyon is kellemes, legalábbis Suzy lopva szívesen pihenteti a másikon a szemét.

Nevet, hogy azt mondja a másik jobban szemügyre veszi a melleit, hát de nem a cicije adja a ruha formáját? De, hát azt mondta amit Josh, csak kevésbé szabatosan.
A vízben jól elvannak, de mikor arra kerül a sor, merüljön le, pipogya lesz.

-Persze, az mindig megnyugtat ha velem vagy, csak... igen, beleugrottam, de mert tudtam rögtön jövök is fel... hát.. izé... Josh én félek a víz alatt...
Pacsál tovább a vízzel, míg lábaival lépeget úgymond, hogy fenn maradjon a felszínen, a kezét nézi, biztos hülyének nézik, mit fél, de most fél pillanatért nem dugja a fejét a vízbe. De azért a felé nyújtott kezet megfogja, azzal is "kacsázik" a vízben, mintha kő lenne finoman pattog a vízen, próbál nem elpirulni, milyen ünneprontó, hogy nem mer úszni kicsit a víz alatt. Pedig Joshnak igazán a kedvében szeretne járni, de ehhez most nyuszi. Persze ha Josh kitalál valamit, lehet belemegy, de ahhoz noszogatni kell még.


_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Szomb. Dec. 05 2015, 04:03

- Megint szűkítesz!- nevetek egyre felszabadultabban. Kész vagyok a csajtól.
- A kisgatya biztos íratlan, még sehol nem hallottam róla!- ugratom.
- Ha hideg is van, kinek kell majd a naptej? - nem értem.

- Neked mindig jó a kedved, ne tőlem függ, vagy igen?- kételkedek. Első naptól kezdve mosolygós volt. De azért, valljuk be, jól esik, hogy nekem tulajdonítja saját jókedvét. - Nekem is jó kedvem támad miattad, tőled- teszem hozzá, némileg komolyabban. Bók is, vallomás is, nem lehet elbohóckodni. Ezt nem.
- De ha a könyörgéssel nem megyek semmire...- nevetek- meg kell félemlíteni, hogy tudja, itt én vagyok a Jani!- Suzy biztos lelkes állatvédő, és még azt sem bánná, ha a mutáns cápánk leenné rólunk a csónakot, csak neki (a cápának) ne essen semmi baja.
- Viccelsz? Popeye, a tengerész volt a példaképem még pelenkás koromban!- na persze, spenót! A tejjel nem lenne bajom!

Szeretek hülyéskedni vele. Jó, hogy nem vesz mindent halálosan komolyan, így lényegesen lazábban tudok vele viselkedni, mindaddig amíg ő nem kezd el - mintegy- flörtölni velem. Vezsem a lapot, válaszolok úgy is, ahogy hallani szeretné, legyen a cicije szép és ne a melltartója. És csak mosolyog tovább, mintha elérte volna a célját, mégis oly ártatlanul, szerintem bele se gondol, hogy ő nő és én férfi vagyok.
A vízben jól elvagyunk, csak akkor akadok le egy kicsit, amikor bevallja, nem mer lemenni a víz alá.
- Ugratsz, hehe, be is vettem, de most már komolyan mondom, gyere, merüljünk le, nézz ott körül- értetlenkedek még egy kicsit, de aztán a félénk pillantása elárulja, komolyan beszél- Ó, Suzy, ha nem lennél, ki kéne téged találni!- nevetve húzódom hozzá még közelebb, olyan közel, hogy belém tudjon kapaszkodni akár két kézzel is, ha akar.
- Beszélgettünk a programról, mondtam, hogy mit tervezek, benne voltál, lelkesedtél, egy szóval se mondtad, hogy: "ácsi, Joshi bácsi, ezt ne tessék csinálni!"- korholom finoman, csipkelődve, nevetgélve. A fene se gondolta, hogy fél, alig várta, hogy beugorhasson!
- Próbáld meg velem együtt, oké? Mefogod a vállam, én a derekad, háromra nagy levegőt veszünk, lemerülünk, csak három másodpercre... megnézzük milyen, ok? - magyarázom türelmesen.
Ha beleegyezik, számolok, és közeben látványosan cserélek levegőt. Mire a hármat mondom, erőteljes légvételt mímelek, és ha leutánzott, és keze a vállamon van, lebukok vele. A víz alatt - ha eljutunk odáig- figyelem, nyitja-e a száját vagy a szemét. Figyelem a kezét is: elenged-e vagy jobban szorít. Mondhatni, minden rezdülésére figyelek. Nem szeretném, hogy baja essen, de meg akarom mutatni neki, milyen csodálatos odelent.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 272

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Vas. Dec. 06 2015, 02:21

-Jaj mááár! A többi mazochista és nem szadista jellemű miért örülne, hogy kínzod magad? Ennek csak egy szadista örülne nem?
Nevetgél, úristen, micsoda téma!
-Hát ha nem is kicsike, de na! Félmeztelen légy, ennyi! Úgy már megadod a fürdőruha adta forró hangulatot!
Nevetgél, mert ez így viccesen hangzik!
-Jaj hát síelésnél is durván le lehet égni, nem tudtad? A szűz hóról visszaverődik a napfény és olyan gyönyörűen leégsz! Meg egy csomó meleg vizű forrás is van, de ott is visszaverődhet a napfény, ki tudja!
Ő simán összekapcsolja, nem kel félteni, előrébb jár, nem csoda, ha Josh lemaradt.

-Tőled is, én sem nevetgélek, ha nincs okom.
Ő is csak ember, neki is van fáradt, vagy rossz napja. Lehet mosolyog, de csak megszokásból, nem olyan sugárzó, mint most.
-Ennek örülök, rossz lenne ha itt nevetnél, otthon meg sírnál, videókat kéne készítenem, rámondani mindenféle ökörséget, hogy sose legyél szomorú! Tiszta függésben lennél!
Bagatelizálja el, de csak mert zavarba jött a bóktól.
-Mert amúgy azt hiszed nem tudná? Hát te vagy a kapitány!
Vigyorog, még hogy megfélemlíteni a cápát! Egy cápa vajon meg bír ijedni? Az is csak állat, de olyan nem félős Suzy szemében.
-Áh, rögtön gondoltam, csak a pipa meg a tetkó kéne!
Nevetgél, úh, az kéne még!

Már úszkálnak a vízben, mikor Suzy bevallja, hogy nem csak a pókok kísértik rémálmaiban, hanem a vízbe elmerülés is. Azt hiszik viccel, de csak lesüti a szemét, hát mit csináljon, ha nyuszika?

-Ne cukkolj...
Mondja, mikor közelebb jön Josh, akkor a vállára teszi az egyik kezét, könnyebben fenn tudjon maradni.
-Jó de nem azt mondtad búvárkodunk, hanem hogy fürdünk! Fürödni és úszni nagyon szeretek!
Mondja lebiggyesztett ajakkal, mint akit épp dorgálnak jogtalan.
-Hááát... jó... de ha arra játszol, hogy megfulladjak és szájon át lélegeztethess, inkább máshogy érd el, jó?
Fogja az arcát és kuncog, sok pici, de mély levegőt vesz, edzi magát, hogy most egy darabig nem lesz levegő. Stresszel, de enged Josh kérésének, tapasztalni akart, hát... most fog. Csak nem fullad meg! Utánozza Josht, veszi a mélyebb levegőt, befogja szabad kezével az orrát. Lenn csak az egyik szemét nyitja ki, jobban karolja a másikat. De csak kinyitja a másikat is, tetszik neki amit lát, de sok levegő kiszökik a száján némi nézelődés után és mocorogni kezd, úszna felfele. Ha felér mély levegőket vesz, talán túl gyorsan is, érezhető, hogy neki ez is teljesítmény volt.
-Hú, tök szép, csak kicsit csíp a víz. Szóval nem sírok, tényleg nem, csak csíp!
Remeg a hangja is kicsit, de az csak a félelem utóhatása, tényleg nem sír, inkább boldog!

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Vas. Dec. 06 2015, 03:06

- Bocs, lemaradtam... Miért is kínzom magam? - nevetek, elvesztettem a fonalat.
- Biztos nagyon vonzó lennék térdig érő klottgatyában, hehehe...- ha ez lenne a munkám, biztos az is számítana, hány nőnek tudom úgymond felkelteni az érdeklődését, hogy bekenessék velem a hátukat (vagy mást). Elvégre ebből kéne élnem, jaj!- Jó, akkor majd rajtad tesztelem a hatást...- nevetek.
- Valóban? Látod, ez eszembe sem jutott- de akkor most síelés alatt is fürdőruhában vannak? Komoly? Látszik, hogy a dolog elgondolkodtat, mert még sosem láttam ilyet.

Boldoggá tesz a kicsiny kis vallomás, hogy miattam nevetgél.
- Gondold csak végig, esélyem sincs szomorkodni, nem is teszem, mert tudom, hogy nap mint nap találkozunk...- de komolyan, erőt ad, hogy tudom, találkozunk majd. Elég csak rá gondolni és mosolyt csal az arcomra.
- Neki csak zavaró tényezők vagyunk a kajáján... vagy épp feltétek, mint borsószemek a pizzán... - a cápának aztán mindegy, van-e rangom, amíg szájba nem csapom.
- A pipára nem veszel rá. Tetkó...  ? Alkuképes!- kacsintok rá.

A vízben akad egy kis galiba. Közelebb úszom hozzá, finoman győzködöm, hogy nem kell mindenre áment mondani, amit kiejtek a számon, de ha már itt van, akár meg is próbálhatná. Vigyázok rá. Kicsit elhűlök attól, amit a csókról mond. Nem ilyen áron akartam elérni, hogy megtegye, de ezek szerint még nincs is rá felkészülve. A "Százszorszépem" akciót most fújom le magamban.
- Hé , Suzy, hát mikor nem voltam úriember melletted?- korholom, de pajkosan, érezze, nincs harag.
Figyelem, ahogy veszi a levegőket, és ha felkészült, lebújok vele a víz alá, óvatosan lapátolva a vizet, hogy ne jussunk túl mélyre, de ne is dobjon fel bennünket azonnal a víz.
A víz alatt az egyik kezével engem karol, a másikkal az orrát fogja be, és látom, lassan ereszt ki, majd ahogy ellazulna, már ki is szalad a száján a levegő. Mielőtt rúgkapálna, delfinezek és felfelé lököm magunk. Nem prüszköl, csak majdnem, kapkodja kicsit a levegőt, a szemét törölgeti.
- Jobb lesz, ha kiviszlek, már így is sok só van a tengerben...- ha engedi, a hátamra húzom; vakon nehéz úszni, és a só valóban marhatja a szemét. Buta voltam, hogy egyáltalán rá akartam venni. Jobb lett volna visszajönni a búvárszemüvegért.
- Gyere, kapaszkodj a kötélbe, mindjárt felhúzlak, oké? - kérdem gyengéden. Magam két-három mozdulattal húzom fel magam, és már a hajóban is vagyok. Lenyúlok Suzyért.
Ha feljutott, bekísérem a fürdőszobába.
- Picit mosd ki a szemed, tudod, könnyebb lesz utána. Készítek valamit inni is, oké?- Kicsit aggodalmasabb vagyok. Nem csak a szeme miatt.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 272

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Vas. Dec. 06 2015, 15:52

-Ehm... már nem emlékszem...
Neveti el magát, tényleg nem emlékszik miből jött ez az egész.
-Huh... Jó majd teszteld!
Nevetgél, vicces lenne, ha divatbemutatózna neki a másik.
-Persze, van ilyen, biztos van aki le tud égni azokban a forrásokban is!
Ki tudja? Meg annyi a fura ember.

-Akkor jó, ne is szomorkodj!
Mosolyog a másikra, örül, hogy sűrűn találkoznak, jó érzés.
-Apró fémforgácsok.
Nevetgél, ha már a cápa vasevő mutáns fajzat. A borsóra biztos nem gerjed, ahogy a pizzára sem. Szegényke, mit hagy ki!
-Majd rád festek valamit!
Nevet megint, még csak az kéne! Szereti Joshban, hogy sima a bőre, nem piszkálta tű.

-Mindig az vagy, mindig, de ez akkor is ijesztő!
Nem annyira mintha egy pókot kéne puszta kézzel megfognia, de közelít hozzá. De lebukik a másikkal kicsit ki is nyitja a szemét, látja a sok halat, a víz csillogását és átszüremlését a vízen. Tetszik neki a látvány, de ki is szökik a tüdejéből a levegő, a szemébe meg belemegy a sós víz, nincs hozzászokva. Érzi, hogy viszik fel, még könnyezik a szeme.
-Azt mondod telesírom? Nem is...
Duzzog, hát most mondja hogy nem sír, megkapaszkodik Joshban, hagyja, jól esik neki biztonságban lenni a vízben így. Josh ki akar menni, hát hagyja, majd visszajönnek még legfeljebb. Tényleg ég a szeme, mint mikor beleszökik a sampon. Felmászik, fél szemét nyitogatja, lásson is valamit, de folyik a könnye gonosz mód, így nehéz látni. Valahova vezetik, aztán jön rá a fürdőbe. Annyira nem vészes, el fog múlni. Kitapogatja Josh arcát, azon belül ujjai keresik a száját. Csak hogy ne menjen félre, mert nem lát ám, így az ujjával a száján fordítja oldalra a másik fejét, hogy puszit adhasson az arcára.
-Nem kell víz, jól vagyok, nem lett semmi bajom. Adtam egy pici pofont az ijedelmeim egyikének, hát ez tök jóóóó! Mekkora vagyok már! Olyan jó, veled nem is volt olyan ijesztő! És olyan szép volt, majd le kell festenem, olyan jó!
Lelkendezik a másikat ölelve kicsit, majd mivel még mindig folyik a könnye, kitapogatja a csapot és kimossa a szemét, meg lemossa az arcát.
-Amúgy is azt mondtam én csinálok neked limonádét!
Bírja végre kinyitni a szemét, még vörös, de az arca mosolyog, simogatja Josh karját, nyugi már nyugi, megmarad.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Kedd. Dec. 08 2015, 22:30

- Ideje elkezdenünk ginzenget szedni, nyanya- bököm finoman oldalba. Hgy én elfelejtettem oké, de hogy ő is?
- Szóval még csak nem is bánnád?- kerekedik el a szemem. Azt gondoltam, majd sikítva tiltakozik vagy küld el a francba.
- Ha te mondod...- leégni biztos bárhol lehet. Csak napfény kell hozzá. Egyeseknek az sem.

- Nem állt szándékomban...- rázom a fejem. A szomorúság nem az én asztalom, rosszul is viselem.
- Ah, dehogy! Nem, nem! Semmi fém nincs bennem. Te talán android vagy? Csuda szép és élethű példány!- tapogatom meg kicsit a karját.
- Hű, ebben benne lennék, de akkor nem érem ám be holmi miniatűrrel!- nevetek. Rajzoljon rám, miért is ne?

Nem értem, mi ijesztette meg, mivel ijesztettem meg. Annyira igyekszem jó fiú lenni, semmi olyat nem tenni, ami miatt megorrolhatna rám! Igaz, hajlamos vagyok hallgatni a megérzéseimre, amik most is azt súgják, hogy hogy Suzy kedvel és örül, ha vele vagyok, ezért lehetek bátrabb, kö9zvetlenebb. Tévedtem. Ijesztő vagyok és rámenősnek tűnhetek, ezt pedig nem akarom.
Lebukik velem a víz alá, de nem bírja sokáig. Kereshetném ennek az okait, de inkább nem akarom. Már így is többet tudok, mint akartam.
- Maradjunk annyiban, elég só van már benne...- nézek rá, legalább egy kis mosolyt szeretnék kipréselni belőle, de mintha csak azt venné észre, a könnyeivel cukkolom.
Visszamászunk a hajóra, elvezetem a fürdőbe, hogy meg tudjon mosakodni (legalábbis a szeméből kimosni a sót, ne marja tovább). A fürdőben aztán tapogatózni kezd (az arcom után), és belém szorul a levegő, ahogy a számat érinti. Felgyorsul a szívverésem, de az ajka nem követi az ujjait; éppen hoyg elfordítja magától az arcom, hogy csak oldalról érje, bennem meg mintha összetörne egy álom. Milyen buta voltam! Hogyan képzelhettem, hogy a kapcsolatunk megérett egy csókra? Hogy vallhatok neki egy verssel, ráadásul egy olyan műből, amit ő ajánlott nekem? A szavai örömmel töltenek el mégis. Amit mond, melengeti a lelkem.
- Nem kell félned semmitől. Pláne tőlem nem...- most már tudom, mennyit szabad nekem. Olyan ismerős ez a helyzet! Megpaskolom egy kicsit a vállát, és arra buzdítom, mossa csak ki a szemét, higgye el, jobb lesz utána.
- Legközelebb majd szemüveggel kukucskálsz lefelé: többet is látsz, nem is megy szemedbe a víz, meglátod, az még jobb lesz!- mondom vidáman. A közös programunknak még közel sincs vége. Egy szép hétvégét terveztem Suzyval. Nem lesz más, csak ennyi: egy szép hétvége Suzyval. Mondhatni, minden jó úton halad.
- Oké, de ez most más helyzet. Majd csinálod a következőt, hosszú még a nap!- vigyorgok, majd magára hagyom, készüljön csak el, addig én is hasznossá teszem magam.
Megcsinálom a limonádét, felviszem a fedélzetre. Kiterítem a strandtörölközőket, előkészítem a naptejet is. Lefekszem a fedélzeten, behunyom a szemem, hagyom, hogy átmelegítsen a Nap.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 272

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Szer. Dec. 09 2015, 23:33

-Mit mondasz papa? Nem hallak ám!
Válaszol nevetve, hogy megbökik, amúgy lehet nem ártana valami neki, bár amennyire csapongani szokott, mondhatni megszokta.
-Hogy nézem milyen hatást váltasz ki mikor közlöd az emberekkel, naptejezni jöttél? Nem hát! Főleg ha valami vicces gatyát veszel fel mellé!
Nevetgél, nem érti min ütközött meg a másik.

-Köszönöm gazdám, élethűre terveztek!
Kacarászik, hogy holmi robot lenne. Nem arra értette a fémforgácsot, de megszokta, hogy gondolatban messze jár, mire megszólal.
-Jó! Mondjuk a mellkasodra? Vagy a hátadra? Ha hennával festem még fenn is marad.
Mosolyog, szívesen telepingálná Josht, szó se róla.

Igazából az idegesség beszélt belőle és próbált vicceskedni, de Josh félreérti, ő maga meg észre sem veszi, mert lemerülnek. Így is ijesztő, de a pár pillanatnyi látvány busásan kárpótolja, annak ellenére is, hogy a szemét rettentően csípi a sós víz. Talán ezért is tűnik duzzogósabbnak, nem tud mosolyogni jelenleg, mert marja a szemét a víz. Josh vissza is viszi a fedélzetre, bekíséri a fürdőbe. Mivel rettentően könnyezik a szeme nem látja Josh milyen arcokat vág, de talán jobb is. Ad egy hálapuszit, mosolyog is a másikra, mert nagyon aranyosnak találja ahogy aggódik.

-Nem félek tőled, picit sem, pont hogy megbízom benned. Ha nem tettem volna, nem is merülök le.
Mosolyog a másikra. Jól hangzik az ötlete is, de ehhez feltétlen kell a másik, hogy fogja a kezét legalább, tudja, nem fog megfulladni.
-Hm, jó, de csak ha ott vagy velem, egyedül nem merném...
-Ahh jó... de akkor én fogom!
Mosogatja a szemét, addig Josh kinn lepakol. Végül nem fürödtek sokat, de talán nem is baj, hűvös itt a víz. Kisétál, látja napozás lesz napirenden, de nem bánja, leheveredik Josh mellé.
-Mondtam én, hogy klassz dolog napozni, te meg nem hiszel nekem! Pedig annyira jóóó, átmelenget a napocska, beférkőzik a napfény a bőröd alá! Most mondd hogy nem jó!
Kuncog és belekortyol a limonádéba mosolyogva, elfekszik ő is, lehunyja a szemét. Igen igen, ő a naptejről simán elfeledkezik, mint mondta, nem szokott magától használni. De nem is ő lesz az első hivatásos naptejező szakember!

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Pént. Dec. 11 2015, 23:01

- Mán' megin' elfelejtetted betenni a hallókészüléked?!- Jaj ne, túl jól csinálja, elnevetem magam.
- Asszony, hát hol jár ma az eszed? Azt mondtam, rajtad fogom tesztelni- magyarázom neki "Maaargit!" stílusban. Ha szándékosan csinálja, hogy nem érti, miről beszélek, nagyon jól csinálja.
A vicces gatyáról az jut eszembe, amiben idefelé vezettem. Miért is gondoltam, hogy jó ötlet?

- Tiszteletbeli tökfedő lengetés a terveződnek!- Igazán remek munka.
- Ahova csak akarod... Várj... megmarad? Meddig? - Ha így van, át kell gondolnom, nem lehet kipingálva a színpadon! Amúgy, pingálhat rám, amit és ahova csak akar. Biztos az is jó buli!

Suzy becsalogat a vízbe, de nem maradunk túl sokáig ott. Nem haragszom én semmiért, ha az én szemem marná a só, én se szívesen maradnék benne. Különben is, hosszú még a délután, majd legközelebb elővigyázatosabbak leszünk.
Pillanatnyi csalódottságomat Suzy maga töri darabokra. Csak egy apró jelzés volt (az is lehet, hogy akaratlan), mégis tudom, hogy tovább menni, közeledni butaság lenne (vagy korai). Akárhogy is, élvezem Suzy bizalmát, nem akarom eljátszani.
- Mindig itt vagyok...- megszorítom a kezét. Ha így akarja, így támogatom, öntök bátorságot belé. Őszintén gondolom. Nem csak most számíthat rám, a kirándulás alatt, hanem bármikor. Persze, ezt talán még nem tudja, nem érti, de majd idővel rájön.
Megelőzöm a limonádékészítésben, és még arra is van időm, hogy felpakoljak a fedélzetre egy pár dolgot, amire szükség lehet
a napozáskor. Nem sok idő telik el, amikor megjelenik ő is (kevésbé könnyesnek tűnő szemekkel)
- Látod, ez nekem nem megy igazán egyedül...- mosolygok rá- Ehhez te kellesz, ebben te vagy a profi!- azt remélem, a szokásos módon tart majd szóval, csacsogunk semmiségekről vagy az élet nagy kérdéseiről. Ha lefekszik mellém, a kezembe öntök egy kis naptejet, és meg sem próbálva titkolni a szándékomat, a közelébe settenkedek.
- Nos, hol kezdjem, kisasszony?- milyen vicces lenne ezzel a tevékenységgel pénzt keresni.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Today at 00:54

Vissza az elejére Go down
 

Hétvége Santa Barbarán

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 6 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Világjárás :: Archívum-