Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Hétvége Santa Barbarán

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
SzerzőÜzenet
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 274

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Kedd. Aug. 18 2015, 01:02

-Érdekelt, hogyan áll neked a szakáll! És még nyertél is, tényleg gyorsan nő!
Vigyorog a másikra, mert igazából így is-úgy is helyes a másik, de ezt inkább nem teszi hozzá.

-Igen, persze... Kocsik terén például kimondottan hasznos, meg a fűtés...
Ő is belátja, kell ez, kell a fejlődés, csak kicsit kevésbé fogyasztóinak kellene lennie.
-Miért, te próbáltad?
Néz a másikra meglepődve, hogy honnan tudja, hogy kényelmes rajta aludni. Vagy csak azt szeretné, ha kinn aludna valamiért? Lehet tényleg horkol... de ha kijön rajzolni, esélyes hogy beszundít, ha nagyon kimerül.
-Jaj te szegény... pedig olyan kedves vagy, nem is értem miért tették...
e látszik tényleg nem érti, hát olyan figyelmes ez a srác, valószínű nem most vált ilyenné.
-Hú...
Kissé elképedve hallgatja a lánybarátos történetet, erre nem számított.
-Drayton ezek szerint figyelmes barátod. De több barátod is van már nem? Az a lány... nem gondoltál rá, hogy megkeresd?
Nem tudja, jó ötlet-e, de... miért ne? Ha tényleg jóban voltak... Biztos érdekli mi van vele.
-Neeeem, az neeeem, de a törit sem mondtam volna. A fiúk a kémiát szeretik a kísérletek miatt, meg a fizikát. Na meg a tesit!
Kuncog, Josh amúgy is sportos a szemében.
-Bár rájöhettem volna, ha már a történelmi filmeket szereted...
Kuncog tovább, lassan esnek le neki a dolgok, túl csapongó.
-Nézzük meg! Hátha találunk!
Mondja a képekre, jó lenne ha találnának, biztos Josh is jót mosolyogna rajtuk!
Be is érnek, Josh bekukucskál, egy idősebb férfi a portás, láthatóan ismeri Josht, felismerni felismeri. Mikor megöleli, úgy gondolja, biztosan kedvelte az öreg a másikat. A bemutatásra lesüti a szemét, integet, hogy ő lenne az említett, majd rögtön hozza a formáját. Lehet az oktatót le kellett volna hagyni, mert inkább tűnik most diáknak, úgy csillog a szeme és kezd be szép, kérlelő hangon.

-Tessék megengedni! Joshuánál jobb fiú nincs a földön, szeretném megnézni hol cseperedett ilyen derék legénnyé! Ígérem, hogy jók leszünk, meg megyünk majd ebédelni is, oda is oda kell érni, tényleg nem maradunk sokat! Kérem szépeeeen!
El is feledkezik arról, hogy fogja Josh kezét, azzal együtt húzza maga elé a sajátját, fog rá a másik kezével is és kislányosan illeg egy keveset, hogy ő ártatlan, csak kíváncsi leány, aki nem a bajt keresi.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Kedd. Aug. 18 2015, 02:36

Megfogadtam, hogy nem mondom majd: "ugye, megmondtam", így amikor kikívánkozna, inkább rácsapok a számra, úgy bólogatok.
- Fogadtunk? - kérdezem inkább, mert a részletekre nem emlékszem.

Bólogatok, de nekem elég ennyi, nem sorolom fel a háztartási eszközöket, amikkel áramot és energiát lehet spórolni. Így pénzt is, nem mellékes, ha az ember minimálbérből él.
- Ha nem is ezt, hasonlót igen- nevetek. Kényelmesek ezek a kanapék, majd ő is meglátja. Nem akarnám, hogy bármelyikőnk is kint aludjon (pláne nem egyedül).
- Nem tudom. Miért csúfolják, aki szemüveges vagy dagi? Én is préda lettem, mert az anyám lelépett. Bármi és bárki céltábla volt, ha eltért attól, ami számukra normális. Tiszta hülyeség...
Beszélek neki Marciról, és elmondom, Sebastiant tekintem barátomnak.
- Olyan barátom sosem volt még, és valószínűleg nem is lesz, mint Sebastian- mondom mosolyogva, és at hiszem, meg kell magyarázzam- Nem tudom neked jobban megmagyarázni, de mintha ősidőktől kezdve ismernénk egymást. Mások vagyunk, mégsem veszekszünk. Állandóan ugratjuk egymást, mindig nevetünk, közben mindenben számíthatunk egymásra...
- Marci... Nos, próbáltam keresni, de aztán kisebb gondom is nagyobb volt, amikor a nagyi is elment.... Nem volt mély a barátságunk, de ő legalább mindig rendes volt velem, jó szívvel emlékszem rá, de szerintem túl sok idő telt el, hogy ott folytassuk, ahol abbahagytuk. Nem voltam a fiúja, vagy ilyesmi, nem kötötték érzelmek hozzám- gyanítom, hogy érdekli ez is. Nem haragszom érte, engem is izgat, mennyit gondol Mike-ra, bár nincs merszem rákérdezni.
- Úgy látszik, eltérek az átlagostól- a kémia mondjuk izgalmas volt, de kevésbé szerettem a reál tárgyakat.
Nevetek, hogy beskatulyázott volna.
//Már nem vagyok benne biztos, Josh is a történemi filmeket szereti? Mintha azt Dével írtam volna. De nincs jelentősége... Very Happy//
Suzy aztán azt javasolja, keressünk fényképeket. Az iskolában talád akad néhány, előszeretettel aggatták ki a fényképeket anno, de hát azóta eltelt néhány év, miért épp azok lennének kint, amiken én is rajta vagyok?
Bemegyünk az iskolába, a portásban felismerem nagyapám régi barátját. Megismer, megölel. Bemutatom neki Suzyt. Elnevetem magam, ahogy "könyörög" , automatikusan ölelem meg a derekát, és adok a fejére egy puszit.
- Kinőttem már a csintalanságaimat- mondom Mr Petersonnak, de ő csak mosolyog, és áldását adja a dologra.
- Csak nyugodtan, gyerekek, csak nyugodtan, ráértek!- mondja, aztán elenged minket, és már húzom is Suzyt a lépcsősor felé.
- Hogy tudsz ilyen édes lenni? Azonnal az ujjad köré csavartad, láttad? - súgom neki, ahogy elhaladtunk a fülkétől. Hátamban érzem Mr Peterson tekintetét, és visszanézek rá. Még ott áll, ahol hagytuk, épp csak nem ránk figyel, mert a szemét törölgeti. Biztosan nagyapa jutott eszébe.
- Gyere, megnézzük a termet, ahol 4 évig koptattam a padot...- ha van esély rá, az osztályteremben lehet még néhány fotó a falon.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 274

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Kedd. Aug. 18 2015, 03:18

Kuncog azon hogy fogadtak-e, bólogat, jelezve pont a másik vetette fel emlékei szerint. Tétje nem volt, csak játékból.

-Hmmm, micsoda kanapészakétő valaki!
Vigyorog, lehet sokat alut másoknál, vagy otthon fáradtan eldőlt a sajátján, ki tudja.
-Hát ez az... mondjuk nálam a középsuliban csupa művészpalánta volt, mi összetartottunk, elvégre mind zizik vagyunk kicsit, ugye!
Mosolyog, szerencsére őt nem piszkálták, max mikor fiatalabb volt, de nem érdekelte különösebben, otthon pityergett kicsit, aztán festegetett tovább.
-Örülök, hogy találtál valakit, aki ennyire jó barátod. És... tényleg mások vagytok!
Kuncog, nem csak külsőre, de szerinte belsőre is. Nem teljesen, mert mint kiderült Drayton is figyelmes és előzékeny lenni, akárcsak Josh, de azért mások.
-Igen, gondoltam, ha nem lógtatok sokat együtt, csak... nem tudom, fura lehet, hogy nem tudod hogyan alakult az élete. De megértem, hogy így alakult, akkor épp neked is szükséged lett volna valakire, ahogy neki is, de... nem biztos hogy pont egymásra.
Látszik nem is arra gondolt, jártak, bár megtehették volna valószínű. Inkább csak az érdekelte, ennyi idő után felkeresné-e.
-Az nem baj!
Mosolyog, elvégre így izgalmasabb, nem olyan kiismerhető a másik. Bár Suzy esetében előnyös lenne, elvégre ő meg az emberismeret...
//Basszus, összekevertem őket >.< Látszik hogy fáradt vagyok, itt gondolkoztam melyik fiúddal írtad, de tényleg, az Dé xD Nem baj, Suzy is összekeverte vkivel, megesik xD Elég szétszórt hozzá xD//
Az iskolában előbb a portáson kell átjutni, mert valószínű idegenek most nem mehetnek be, ahhoz túl kihalt már és csak pár ember dolgozik még, azért van nyitva. De ve is veti magát, mert be szeretne menni és tényleg csak nézelődni, nem vandálkodni.

-Ú, köszönjük!
Lelkendezik, örül, hogy zöld utat kaptak, a puszira csak kuncog, mosolyogva néz Joshra. A másik szavaira aztán megint kuncog.
-Én csak az igazat mondtam! A bácsi volt az édes, hogy megengedte!
Mosolyog, átkarolja ő is Josh derekát és magabiztosan lépdel az üres folyosón, nézelődik.
-Ó az jó lesz! Majd mutasd meg hol ültél! Milyen volt a padtársad? Aludtál el órán valaha?
Már megint fecseg, de valószínű Josh már hozzászokott, talán fel sem tűnik neki.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Kedd. Aug. 18 2015, 04:00

- Fogadjunk, fogadtunk, és nem határoztuk meg, mibe!- tapintok rá, nekem ez szokásom, már csak a játék miatt. - Akkor most kérhetek valamit? - nézek rá pajkosan. Ugyan, mit is kérnék tőle? Még egy hónapot, hogy legyen velem minden nap? Kb.

- Hehehe, vannak még rejtett képességeim!- adom a nagyot, szeretem, ahogy húzza az agyam.
- Igen, vettem észre, mármint, hogy zizi vagy, az összetartást nem tudom megítélni!- ugratom én is, kicsit neki döntöm a vállam, meg ne haragudjon, elvégre ő mondta ki. Zizi... Nagyon illik Suzyra. Olyan kedvesen dilis.
- Hű, nem is hinnéd!- ugyan, mennyit lát belőle a suliban? Majd megláthatja saját szemmel is, milyenek vagyunk együtt (hacsak nem lesz túl szoros a program, vagy komoly a hely, ahol nem lehet eszetlenkedni...)
Marciról:
- Érettségi után beszéltem az osztályfőnökünkkel Marciról- a szülei gyorsan elköltöztek a "botrány" miatt, nem lehetett utolérni őket- onnan tudom, hogy mi történt pontosan vele. A szülei nem engedték meg, hogy kapcsolatot tartsunk vele. Gondolom, minket (is) hibáztattak. Ennek ellenére próbáltam egy ideig keresni, csak...- hát, nekem is húzósabb időszakom következett.
A suliról és az érdeklődési köreimről is beszélgetünk, örülök, hogy nem baj, ha nem vagyok átlagos. Mr Petersonnal futok össze, még mindig ő a portás, és egy pirinyót sem változott, de ő is megismer, és Suzy bekönyörgi magunk. Kap egy puszit, ő meg csak kuncog, mint egy kislány, és Mr Peterson épp úgy el van ragadtatva tőle, mint én, ez nem titok.
Felérve az emeletre már lassítok kicsit, a falon itt már tablók sorakoznak, bár más sorrendben, mint amire emlékezte. Festettek, talán, mindig akkor variálódtak át a tablók. Anyámé nincs a "megszokott" helyén, kissé csalódott vagyok, bár nem mutatom. Elsősorban nekem lett volna fontos; bár nem tudom, egyáltalán fontos-e. Élőben sosem láttam, legalábbis nem emlékszem rá. Csak egy-két hónapos lehetettem, amikor elhagyott.
A termet gyorsan meglelem, amiben a mi osztályunk általában tanyázott, oda is vezetem Suzyt a középső padsor második asztalához.
- Itt ültem én. Jobbról egy Peter nevű bunkó ült, balról egy okos kiscsaj, Agnes. Mögöttem Tim, kis szürke egér, ha nem szólalt meg, észre se vette senki, hogy ott van. Néha akkor se. Nagyon magának való, csendes srác ült. És előttem... Marci. Miután kimaradt, üresen hagytuk a helyét. Visszavártuk...
- Várj csak, egyszer elaludtam, igen, mert újságot hordtam ki hajnalban, és előző este olvastam ki valamelyik King könyvet... Nem bírtam letenni, és persze, nem aludtam eleget...- nevetve idézem fel, pedig nem volt vicces. Szerencsére, a tanár is tudta, hogy dolgozom suli előtt, így nem hurcibált meg.
Ahogy szétnézek, megakad egy fényképen a szemem.
- Nézd csak!- hívom őt is közelebb. - vajon megtalálsz?
//Nem találtam alkalmas képet, így csak leírom: A Jézus Krisztus szupersztár-t adtuk elő, és ennek egy jelenetét ábrázolja a kép. Smile//


























_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 274

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Szomb. Aug. 22 2015, 22:49

-Igen és nem, mert csak játék volt, miért lett volna tétje?
Nevetgél, nem az volt a lényeg meglátása szerint.
-Hah, milyen rámenős vagy... de... lásd kivel csapatott orrba a sors, igen!
Kuncog, nem hiszi, hogy olyan húúú meg haaaa dolgot kérne a másik, meg tényleg igaza volt, miért ne?

-Húhaaaa, akkor számíthatok meghökkentő dolgokra?
Vigyorog a rejtett képességeken.
-Naaaa, nézzenek oda, bagoly mondja verébnek, ugye tudod?
Kacarászik, nem, nem sértődött meg, csak viccesnek találja a szituációt. Meg aztán, tényleg zizik mindketten kicsit.
-Féljek?
Vigyorog a Josh-Drayton pároson, hogy bohócok együtt. Aztán mesél egy régi barátjáról a másik, figyelemmel hallgatja.
-De ez gonosz dolog volt a szülőktől... barátok kellenek az embernek! Meg csak rád kell nézni... régebben még kedvesebb arcod lehetett, nem is értem... de nem a te hibád, ki tudja, talán majd egyszer összefutsz még vele, valami váratlan napon.
Mosolyog rá, kicsit megsimogatja a karját. Reméli nincs bűntudata Joshnak, vagy hasonló.
A suliban szerencsére nincs akadálya, hogy szétnézzenek, hamar az egyik osztályteremnél lyukadnak ki.

-Hmm... szóóóval itt ült a kis Joshua...
Ül le az említett helyre, ami a fiúé, immár férfié volt és körbenézeget.
-A gimiben én is itt ültem, mármint a saját termünkben, ez a legjobb hely, nem?
(Én is ott ültem, közép, 2. sor, jobb oldalt xD) Meséli lelkesen, közös pont, mégha elég csekélyke is.
-Áháá, te kis könyvmoly!
Cukkolja de nevetve, simogatja a padot.
-Nem lehetett valami kényelmes... Szóval King... de úgy fest az újságkihordás megmaradt azóta is. Szereted?
Mosolyog fel a másikra, kivéve ha leült mellé a másik székre.
-Úúú, fénykéééép, megkereslek!
Eleget nézegette a vonásait a másiknak, ha lopva is, hogy felismerje a jellegzetesebb dolgokat. A kép kicsi, a szemszín nem fog segíteni, de a szája íve, az orra formája, az arca maga. Alaposan megnézegeti, mert sok fiú van a képen, de csak egy hasonlít igazán, diadalittas mosollyal bök rá a képen.
-Jaj de cuki voltál! Biztos vagyok benne, hogy Ő vagy, ott ni! Hány éves voltál itt?
Nézegeti a képet, próbálja belőni, de ez nehéz. Közben nézi mit is játszott a kisfiú Josh, nagyon tetszik neki a kép.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Vas. Aug. 23 2015, 01:26

- A komoly fogadásoknak mindig van tétje, ez alap!- nevetgélek. Suzy már tudja, néha casinokban játszom, ott pénzben megy a játék, de erről szól, fogadásról- Bármiben lehet fogadni, amiben csak akarsz!
- Ó, ha azt hiszed, csak ki akarom használni a helyzeti előnyömet, nem is kérek semmit!- nem akarom, hogy rámenősnek tartson, még ha viccel is, inkább visszafogom magam. Ha szeretné, úgyis elnyúlik az egy hónap, hiszen júl. 4-re ő tervez közös programot (ha még nem felejtette el). De mert kuncog, hozzáteszem:
- Hm, hm... rám szánsz még egy hónapot, ha letelik ez? - kérdezem, óvatosan feltérkepezve, tervez-e valamit a nyárra... Egyáltlán lenne-e kedve még velem találkozgatni.

- Hát azt nem tudom. Mi  okoz neked meghökkenést? Eddig nem tudtalak igazán meglepni!- -fejtörést is okoz, mert minden ötletemnek örül, nem olyan, akit könnyen ki lehetne billenteni (és ez igazából nem is célom).
- Hogy micsoda?- csiklandozom meg egy kicsit- Talán megorroltál, hogy nem vétózom meg, amit magadról mondtál?- kérdem nevetgélve- Ha pedig te engem zizinek tartasz, vajon bók-e vagy bírálat? Na, halljam! - cukkolom, elvégre lehet, hogy ami előnyére válik neki, nekem hátrányom. Valószínűleg passzolunk így, ha idegesítenénk egymást, már kiderült volna.
- Hogy esetleg beégetünk? Megeshet. Bár valószínűleg hölgytársaságban modorálnánk magunkat...- hízelgek neki. Mondjuk, nincs ránk garancia, belőlünk csak úgy jön a hülyeség, ha együtt vagyunk Sebastiannal.
- Azt hiszem, nem válogattak. Lehet, hogy nem is az ő ötletük volt. Az osztályfőnök aztán hívott valakit, aki beszélt a drogokról, és ő mondta: az elvonó egyik feltétele, hogy kiazskítsák az egyént a szokott környezetéből. Tudod, mintha nulláról kellene kezdeni mindent. Nem tudom..., sosem akartam drogozni, a cigit is csak egyszer próbáltam ki, de nem tudnám elviselni, ha nem tarthatnék kapcsolatot azokkal, akiket szeretek...
Egyébként Suzynak igaza van. Megeshet, hogy összefussak Marcival valaha; bár a régi életemből senkit nem láttam azóta, hogy elhagytam Santa Barbarát. Ha igazaat akarok mondani, senki társaságára nem is vágyakozok, elég rossz véleménnyel vagyok a legtöbbjükről.

A suliban feljutunk a terembe, Suzy a helyemre ül, én sétálok a teremben, megérintve a táblát, a katedrát, a székeket...
- Micsoda véletlen...- mosolygok rá, hogy éppen ez volt a helye neki is, a saját termében. - Ha van kedved, oda is elmehetünk!-javaslom. Én is kíváncsi vagyok, láthatok-e képeket róla. És érdekel, milyen sztorikat mesélne.
- Amikor volt időm, olvastam. Szerettem olvasni. Most is szeretek. Lényegében mindenevő vagyok, úgyhogy sosem unatkoztam.
- Amikor álmos vagyok, mindegy, hol vagyok, tudok aludni. Viszont..., ha nem vagyok álmos, csak forgolódok, ha tudom, hogy aludni kell, akkor is...
Nehéz volt megszokni az új lakást, az új ágyat (pedig annál kényelmesebbet és nagyobbat keresve sem találtam volna). Gyakran fárasztottam le magam szándékosan, csak hogy normálisan tudjak aludni, mert csak azért, mertblefeküdtem, nem ment. De ezzel már nincs gondom egy ideje.
- Azért másmilyen volt kölyökként újságot hordani- nevetek, össze sem lehet hasonlítani a kettőt- Tudod, a gyerekkori az a dobálós stílus, bicikliről hajigáltuk a napilapot vagy a reklámújságot, felhengerítve... Most egy gyűrődés nem lehet rajta, különben reklamálhatnak, és nem az ajtó elé kapják, hanem a postaládába. Lényegesen több idő, és nem szeretem kimondottan, de elvagyok vele.
Észreveszek egy fényképet, messziről is ismerős, közelebb megyek és Suzyt is odahívom, amikor ráismerek régi önmagamra. Egy csoportkép; azokat ábrázolja, akik szerepeltek az egyik darabban., amit előadtunk. Szemtelenül fiatal vagyok rajta, azt hiszem...
- 16 körül...- felelem Suzynak. Nem látszom túl boldognak rajta. Mint egy bús lovag- Jézus voltam...

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 274

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Vas. Aug. 23 2015, 02:05

-Jaj ugyan, elég ha tudod hogy te nyertél!
Neki nem fontos a tét, inkább a végkifejletig tartó út, vajon ki fog nyerni.
-Pedig most már érdekel, mit kérnél!
És valóban, nem tudja vicces dolgot, érdekeset, vagy mégis milyet? Aztán mikor meghallja a választ, akkor kuncog egy kicsit.
-Na mi az? Itt a nagy zsugás és a tétet sem meri emelni, csak tartani?
Vigyorog csípőre tett kézzel Joshra, egy hónap... akkor legyen mindjárt kettő! Alább nem adja!

-Na ha erre rájössz, akkor majd meghökkenünk együtt!
Nevetgél, ő sem tudja, de így viccesebb.
-Áj, Héj! Hihihihi!
Kuncog fel magasabb hangon, hogy csikizik, váratlan fordulat, még csak kitérni sem tudott a gaz tett elől! Válaszolni is nehéz a nevetéstől.
-Igeeeeen!
Röhögcsél, majd úgy tesz mintha gondolkodna, de már óvatosabb, nehogy megint megcsikizzék.
-Nem mindig az ellentétek a jók, nem gondolod?
Ölt nyelvet, hogy neki így, zizin szimpi Josh, de azért most visszacsikiz, remélve nem lesz hatástalan a "támadás".
-Na szép, szóval hölgytársaság kell, hogy embereljétek magatokat? Tudtam én hogy vaj van a fületek mögött!
Kuncog, ezt már Josh nem mossa le magukról!
-Ezt nem is tudtam... de nem örökre kell kiszakítani nem? Mármint... jaj.
Ez elég sokkolóan hangzik, szegény lány! Aztán csak mosolyog, hogy egyetért, a szerettek fontosak, nem éri meg semmi, ha van veszély az elvesztésükre.

-Persze, legalább bemutatnálak Rachelnek!
Azt nem teszi hozzá, hogy a húga már képet is kért, mert Suzy mostanában csak róla mesél...
-Hmmm, nem rossz dolog olvasni, nekem kevés időm jut rá... olvasni időigényes és... eléggé egy helyben ülős!
Kuncog, ő maga elég izgága, mint ismeretes.
-Szerintem ezzel mindenki így van, aki nem az füllent!
Mosolyog Joshra, neki elég nehéz volt megszokni, hogy egyedül alszik, mikor évekig mással tette. De az idők változnak.
-Mert fiatalon szabad volt, most meg már nem? De érdekes...
Néz nagy szemekkel az újságkihordás kapcsán, neki mondjuk fárasztó lenne, majdnem mint postásnak lenni...
-Akkor már nagy fiú voltál, fiatalabbnak tűnsz... Jézus... huh, nem egyszerű szerep. Első főszerep vagy már a sokadik?
Elég ügyes a másik, hogy több is legyen, csak érdeklődik.
-És szeretted amúgy? Nem volt túl... nyomasztó?
Nem is tudja, nem a legjobb szerep egy gyereknek... miért pont ezt választották? A dráma tanárja is fura.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Hétf. Aug. 24 2015, 22:48

- Olykor maga a játék jobb, nem a győzelem!- ennek a szakállnövesztésnek is pl. volt néhány előnye számomra. Rájöttem, hogy milyen csiklandos az arca, és hogy szereti sercegtetni az ujjait a borostámban (nem gyakran, de előfordult, hogy minden ok nélkül megsimogatott)
Odáig húzzuk egymást, hogy kiszedi belőlem, mi (lenne) a kívánságom, és nemhogy meglepődne, rá is trónfol.
- Saját magamnak nem emelhetek tétet, de ha te akarod... tartom!- kacsintok rá. Legyen amennyit akar. Mosolyogva nézem, ahogy csípőre vetett kézzel áll, s próbálom kitalálni, mi jár a fejében- Két hónap? - Megnyugszom, ha így gondolja. (Én, a "nagy zsugás")

- Úgy legyen!- nevetek én is, megnézném, milyen.
Megcsiklandozom, mert rámorrol a zizizés miatt, pedig ő mondja magára, én csak egyetértek vele. Cserébe én is zizi leszek.
- Mi igen?- csiklandozom tovább. Választásos kérésre hogy lehet igennel felelni? Csiklandozom tovább.
- Á, szóval így kell kijönni jól a dologból!- ámulok, milyen furfangos megoldás. A zizisséget, mint  tulajdonságot úgy teszi pozitívvá, hogy mindkettőnket jellemez vele. Ha hiú vagyok, magamról nem mondok rosszat, ergo róla se; vagy ha magához hasonlatossá tesz, az ő zizisége sem olyan rossz tulajdonság, nemde? Ahogy elmaradok a csikizésben, ő csiklandoz meg és nevetek fel. Nem is amiatt, mert nagyon csiklandos vagyok, de meglep vele. Aranyos.
- De legalább hölgytársaságban tudunk viselkedni, az is valami!- meg kell kérjem Sebastiant, fokozottabban legyen óvatos! Suzy érzékeny a hülyékre!
Marciról beszélgetünk, elmondom neki, amit tudok róla, és miért van az, hogy mást nem.
- Azt hiszem, ez az elvonókúra idejére szól; de nem tudom, jó ötlet-e visszaengedni a régi (és feltehetően rossz) társaságba. Te engednéd?- kérdezem, s elgondolkodom, én akarnám-e. Marci kedves lány, de igencsak befolyásolható, nem biztos, hogy nem hajlana meg a kísértések előtt. Az biztos, hogy én meg sem kockáztatnám.

Az iskolalátogatás kapcsán szóba kerül Suzy iskolája is és a testvére is.
- Bemutatnál, tényleg?- kérdezem, meglepődve. Örömöt érzek.
- Olvashatsz más tevékenység közben is... Pl. ha hintázol, ha napozol, ha füvet rágcsálsz, ha velem lógsz...- ábrándosan nézek rá, ha akarná, olvasnék is neki, miközben rajzol, fest, vagy elaludni készül... Ah, Jesszus, megint előre szaladtam.
Az alvás kapcsán megemlítem, idegen helyen nem igazán megy, csak ha nagyon ki vagyok ütve; megnyugtat, hogy ezzel mindenki így van, bár nem aggódom a dolog miatt. Szerintem éppen eléggé kifáradunk estére, hogy ne legyen gond az alvással. Az, hogy a padon elaludtam egyszer... csak véletlen lehetett.
- Ne csodálkozz: gyerekkoromban egy itteni lapot hordtam körbe a körzetemben, most meg nívós hetilapokat és reklámújságokat közvetítek az előfizetőknek. Össze sem lehet hasonlítani a kettőt...- magyarázom készségesen.
Megtaláljuk a fényképet, Suzy keres meg rajta, rám bök, elsőre, pedig még teltebb az arcom (és a hajam is egészen másképp hordtam még)
- Első... Korábban nem volt kedvem játszani, csak magamat szórakoztattam, de énekelni szerettem, ez a zenés darab, a "szupersztáros" feldolgozás. Megnéztük valamelyik dráma-órán, és sokan beleszerettek, ezért játszottuk ezt. Jó volt... A Jézus-téma nem nyomasztó, inkább felszabadít, ha van hit mögötte...- magyarázom Suzynak- Tényleg, te vallásos vagy? Van hited... bármiben?- kérdezem.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 274

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Szer. Aug. 26 2015, 22:52

-Ez így van!
Vigyorog, ő is így gondolja, amúgy sem egy nyerő típus általában, de nem is azért fogad vagy játszik, hanem a játék öröméért magáért.
-Miért, ki tiltja, hogy megtedd? Legyen kettő, így már jobban hangzik!
Nevetgél, snassz lett volna megint csak egy hónap, legyen több, ez a pár hét nagyon tetszett neki így is.

-Nem vétóztál, az az igeeehehehen!
-Igeeen, igenigenigen, nahahaaaaa!
Röhögcsél, hogy csikizik, de cserébe ő is visszaadja, nevet azon, hogy Joshon is működik, ez még hasznos lesz!
-Na igen, a semminél több, ti rosszcsontok!
Kicsit nehéz elképzelnie, de ahogy jobban belegondol mégsem, Drayton is szórakozott ahogy josh is néha, mégiscsak "félnie" kell mi lesz ha ezek összekerülnek.
-Te nem vagy felelőtlen vagy rossz társaság... ha egyszer is találkoztak veled a szülei ők is tudják. Aki normális barátja volt, akire azt mondja kell neki a felépüléshez, engedném. Az lenne az elsődleges szempont, hogy felálljon, felügyelném persze, de az eltiltásnak semmi értelme.
Magyarázza Marci kapcsán.

-Persze! Rachel imádna!
Mosolyog szélesen, örülne, ha bemutathatná Josht, nagyon jól érzi magát vele, meg szeretné osztani az élményt a testvérével is.
-Napozás közben szoktam, de olvasni akkor szoktam ha egyedül vagyok, most veled vagyok! Szeretném kihasználni az időt és rád figyelni, nem egy könyvre.
Mosolyog a másikra, olvasni bármikor lehet, de Josh-sal nem lehet mindig.
-Hááát, igen, másnak is hangzik valahogy...
Mondja elgondolkodva az újsághordásra, érdekes elképzelni a kicsi Josht, meg így a nagyot. Főleg így, hogy lát is róla képet!
-Itt kaptál igazán kedvet ahhoz, hogy színész légy? Amúgy érdekes, azt hinné az ember, inkább a west side story vagy valami más jellegű hamarabb megtetszik a gyerekeknek...
Bólint arra, hogy nem nyomasztó a dolog, szerinte akkor is az, mert Jézus szenvedett, meg nem is olyan gyerek téma ez... a kérdésre kalandozik vissza.
-Hát... hiszek Istenben, templomba nem sokat jártunk, de szerintem nem is ez a fontos. Meg vagyok keresztelve, tanultam egy kevés hittant is... de elfogadok minden vallást. Te hiszel Istenben? Bár gondolom igen, ha te játszottad Jézust.
Mosolyog, buta kérdésnek érzi. De érezni nincs kiforrott véleménye, hisz, de nem mélyen, legalábbis elsőre nem érződik semmi ilyesmi.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Csüt. Aug. 27 2015, 19:11

Elmondanám, hogy a fogadásnak mindig vannak szabályai, de aztán inkább befogom a szám, és örömködök, hogy simán beleegyezett, hogy egy újabb hónapra elköteleztem magam neki. (Vagy kettőre? Két újra? Nem lehet ekkora szerencsém!) Meglehet, az időnek már nincs is jelentősége, akár egy hónap áll előttünk, akár kettő, ha marad a szimpátia, úgyis megnyújtjuk az időt.

- Suzy, félrebeszélsz!- csiklandozom tovább, nevetek vele. Még mindig kikerüli a kérdést, de nem feszegetem. Már úgyis tudom a választ. Nem lehetek elég óvatos vele, ahogy elmarad a csiklandozása, ő lép akcióba. Újra felnevetek, máshogyan, meglepetten, jóízűen.
Sebastiannal való "összezárásom" lehetséges szövődményei nem riasztják meg túlságosan. Bízik benne, hogy rá való tekintettel, tudjuk majd magunkat (vagy egymást) kontrollálni. Legyen igaza!
- Az igazság, hogy én sem maradtam ki néhány balhéból. Marcie szülei ismernek ugyan, de sosem kedveltek túlságosan. Egy zabigyerek a kis közösségekben mindig fekete bárány!- mindig találni indokot, miért nem lehetek olyan, mint az átlag gyerekek. - Azt hiszem, Marci szülei sem tolerálták túl jól, hogy ők kerültek a figyelem középpontjába. -Nehogy véletlen kiderüljön, otthoni problémák miatt került a lány rossz társaságba...

Az osztályteremben nosztalgiázunk egy kicsit; aztán megemlítem, hogy Suzy iskolájába is elmehetnénk. Ő hozza szóba a testvérét.
- Gondolod?- kérdezem felettébb jókedvűen. Ha csak feleannyira édes Rachel, mint a nővére, már én is kedvelni fogom.
- Nem is a mostra gondoltam, hanem úgy általában... Például, ha én gyorsabban befejezem az evést, kihasználjuk az időt, és olvasok neked a könyvedből... vagy az enyémből... Vagy este, amikor már álmos vagy az olvasáshoz, de még nem eléggé, hogy igazán aludj... Szívesen szórakoztatlak, kérned sem kell!- nem is esne nehezemre. Így ezen tevékenység végzése közben is együtt lehetnénk, ha ez aggasztja.
Az újságkihordás típusait gyorsan megbeszéljük, azt hiszem érti, hogy nem lehet egy napon említeni a kettőt.
- A színészkedés is csak egy mód, hogy kikapcsolódjak, hogy szórakoztassak és szórakozzak; sokáig nem is jutott eszembe, hogy ezzel komolyabban kéne foglalkozni. De egyesek szerint nem csak az utánzásban vagyok jó, úgyhogy ütöm a vasat, amíg meleg, aztán meglátjuk, mi lesz.
Hogy kinek mi tetszik, csak megvonom a vállam.
- Itt inkább az játszott, hogy ez rock-opera, és nem szerelmi dráma áll a középpontban!- bár a West side story szóba sem került, néhány darabot azért vetettünk el, mert "nyálas" volt. A Jézus Krisztus Szupersztár mindenkinek tetszett. És hogy 16 évesen mennyire voltunk gyerekek...A legtöbben már nem.
Emlékszem, egyszer már említettük a vallást, de bevallom, nem emlékszem, Suzy hogyan foglalt állást. Ahogy a szavait hallom, deja vu érzésem lesz. Lehet, hogy ezt már mondta, hoppá.
- Azért lettem én Jézus, mert én énekeltem legjobban a szerepét...- nevetek, de lehorgasztom a fejem- A vallásosságnak ehhez nem sok köze volt. Ugyan vallásosan neveltek, de nem vagyok megkeresztelve, ne feledd, házasságon kívül születtem, nem is lehetnék!, és templomba sem jártunk...- talán pont ezért. Nem mintha hiányozna az életemből, hogy keresztény legyek. - Visszatérve a kérdésedre... Igen, hiszek. Bár volt idő, amikor szívesebben tagadtam volna, hogy van közöm Istenhez, a Bibliához, az Írásokhoz... Szerintem ezen mindenki átmegy, nem gondolod?
Elgondolkodva nézek rá. Bár azt mondta, él a családja, talán az ő életében is volt olyan esemény, amit nem akart, nem tudott először elfogadni, és könnyebb volt Istent hibáztatni...

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 274

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Csüt. Aug. 27 2015, 21:46

Remekül elbeszélgetnek, kicsit meg is csikizik egymást, aztán komolyabb téma jön fel, Josh régi barátjai közül egy.
-Dehogy vagy te zabigyerek! A családod nevelt, a nagyszüleid, nem idegenek... És megszültek, szóval valahol akartak, ha nem is ők neveltek fel konkrétan. Szóval semmi zabi nincs benned, remek srác lettél.
Mosolyog a másikra, az emberek néha annyira kicsinyesek és gonoszok, nem is érti. Inkább sajnálni kellett volna őt nem piszkálni.
-Az lehet, de ők akkor sem tudják pótolni a lányuk barátait, új környezetben, lábadozva sokkal nehezebb barátokat találni...
Lehet magányos volt a lány sokáig. Rossz ebbe belegondolni.

-Persze! Nagyon kíváncsi rád, képet is kért, hogy ne Orlando Bloomként képzeljen el, mert hát annak én nem örülök, az a pasas olyan nyálas, de Rachel szerint meg helyes, de nem is az, szóval jobban örülnék, ha látna élőben, akkor kép sem kéne. Élőben amúgy is kenterbe vered azt a szép fiút!
Nevetgél, a fele vicc, de tényleg bemutatná, örülne, ha Rachel megismerhetné Josht.
-Persze csak ha érdekel, ráér, meg hát ő mégiscsak családtagom, lehet ijesztő neked, de nem annak szánom, csak nekem Rachel fontos, fura hogy nem ismer téged, mikor annyit beszélek rólad, na szóval érted, majd egyszer eljöhetnél, ha ráérsz, ilyesmi.
Ebbe kezd belebonyolódni, zavarba is jött, tényleg mindent kimondott, vagy csak gondolta? Elhadarta... még saját magának is.
Aztán az olvasás kapcsán Josh elég rugalmasan kezeli a dolgot és az együttlevést, mosolyog is rá.

-Jó, miért ne? De ha általában gondoltad.. akkor fogunk még együtt aludni?
Vigyorog, nevetgél, érezni nem akadály, miért ne, csak viccesen jött ki számára.
-Pedig azok olyan jók...
Szól meg a romantikus lelkület csendben, mert ő szereti a west side storyt is, meg bármelyik szerelmi történetet ami szebb.
-Tényleg? Tudsz énekelni is? Énekelsz majd nekem valami?
Neki nincs hangja, gyerekesen énekel, a gyerekeknek tetszik is talán, de másnak kétséges. De Josh hangja érdekli, látszik lelkesedik.
-Igaz... de akkor is, Isten nem ezt nézi és megkeresztelkedhetsz utólag is nem? Mármint... felnőttként eldöntheted akarod-e vagy nem?
Annyira nem jártas a témában, érezni.
-Csak ha valami olyat él meg, ami nagyon fáj és igazságtalannak érzi meg. Akit nem ért ilyen veszteség, az nem. Nekem például nem volt... vagy csak volt mindig valaki más akit okolhatok a dolgokért.
Mosolyog Joshra, hogy vele is történtek rossz dolgok, de neki volt "bűnbakja".
-Gyere, menjünk, ne éljünk vissza a bácsi kedvességével! A régi ház ahol laktál még megvan? Vagy már eladtad? Tényleg, fényképeid nincsenek otthon? Tudod, szülinapok, karácsonyok, ilyesmi.
Elnézegetné milyen volt Josh, aztán bővíthetnék az albumot újabbakkal.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Csüt. Aug. 27 2015, 23:21

-Nem voltam betervezve, azt sem tudom, ki az apám. ..- ez az igazság, jobb ha tisztában van vele. Nem lesz kinek bemutatni, hacsak nem Norának, a macskámnak. Sebastiant már úgyis ismeri. Lehajtom a fejem, ahogy győzköd, "valahol" akartak engem. A nagyszüleim viszont a tőlük telhetőt megtették értem. Elmosolyodom, megsimítom a karját, hogy úgy véli, remek srác lettem.
- Látod, ez igaz- mondom aztán Marci kapcsán. El tudom képzelni, hogy neki sem könnyű az élete, bárhol is legyen most. Csak remélni tudom, hogy sikerült egyenesbe jönnie.

Suzy hozza a formáját; ahogy arról beszél, miért mutatna be Rachelnek, megint a körmondataiban beszél, nevetgélek, ahogy hallgatom.
- Szóval Orlando Bloom nyálas, szép fiú, de nem helyes? - már csak azért érdekel, hogy jól foglaltam-e össze, mert hozzá voltam hasonlítva. Most akkor azt szeretné, ha tetszenék Rachelnek? Az előbb azt mondta, kedvelni fog. Nem is ezt a szót használta!
Megsimítom az arcát, amikor hadarni kezd.
- Megtisztelsz vele, hogy bemutatsz. Miért lenne ijesztő? Sajnálom, hogy én nem tudlak bemutatni az öregeimnek. Nagyon szeretnének téged!- mondom meggyőződéssel, és kétsége sem lehet felőle, hogy szívesen megismerkedek a testvérével. Bármikor.
- Tudod, szinte mindig ráérek...- kacsintok rá, ne legyen már ennyire zizi, most nincs oka rá!
Aztán az olvasás kapcsán én szaladok előre, bár nem tudatosan... El tudom képzelni a helyzeteket, amit vázolok neki, és ő szavamon fog.
- Miért is ne? Ha ma kiderül, elviseljük egymást, máskor is kiruccanhatunk hosszabb időre...- kétségem sincs felőle, de jobb a bizonyosság. És persze, ehhez ő is kell. És úgy tűnik, nem ijeszti a gondolat. (talán mert nem is képzeli, hogy rá akarok majd mászni, vagy valami hasonló)
- Hát, akadnak jók... - bólintok, bár élénken él bennem az emlék, hogy kifiguráztuk Rómeót.
Elmondom, miért választottunk bemutatásra egy komolyabb darabot és miért én lettem Jézus.
- Tudok.., de ne képzeld, hogy felejthetetlen vagyok!- csak jobb voltam, mint a többiek, ennyi. - Hallanád Reevent, na ő aztán tud rekeszteni!- már meséltem neki a srácról, akivel barátkozom az egyetemről. Nem felejtve el a kérdését, bólintok- Persze, énekelek neked. Van kedvenc számod? -Nem mondom, hogy most azonnal dalra fakadok, de ha olyan dalt mond, amit ismerek, esetleg megpróbálkozhatok vele.
- Eldönthetem, ez igaz... De most úgy hiszem, nincs sok értelme keresztelkedni. Nem az számít, hanem, hogy mit érzek, mit hiszek... Hiszek-e egyáltalán? - nevetek, kicsit keserűen, de ettől nem lettem szomorú.
- Jól mondod. Valakit okolni kell... Miért ne lehetne az Istent? - olyan sokan teszik, nem hiszem, hogy emiatt megszólna bárki is. Különben is könnyebb volt. Nincsenek véletlenek! És ha véletlenek nincsenek, mindennek oka és célja van!
Suzy pedig nagyon szerencsés, hogy nem voltak még olyan veszteségei, amit értelmetlennek látott, vagy ami után kilátástalannak érezte a helyzetét. Remélem, soha nem is lesz ilyen helyzetben.
- Jól van, menjünk- elindulok vele az ajtó felé, majd még egyszer visszanézek, mielőtt kimennék rajta.
- Eladtam a házat, és meglehet, lebontották. De ha gondolod, majd elsétálhatunk arrafelé... Most viszont menjünk ebédelni, elszalad velünk a nap, és még nem csináltunk semmit!
Kézen fogom, és elindulok vele lefelé. Már nem akarom megnézni anyám tablóját. Mi értelme volna?

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 274

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Hétf. Aug. 31 2015, 17:59

Kicsit meglepi a válasz nyersessége, pislog egy keveset, de elmosolyodik, úgy simít Josh karjára.
-Nagy veszteség ez neki, hogy nem ismer, ha tervezett voltál, ha nem. Az amúgy sem fontos.
Ő nem tudja, be volt-e tervezve vagy sem, de nem is ez a lényeg, hanem hogy megtartották, megszülték, Joshnál is ezt tartja a lényegi információnak. Nem vetették el, ha nem is nevelték fel ők maguk.

-Persze hogy nem helyes, azaz nem ocsmány, de nekem nem kéne, na ez a lényeg, hanem hogy szeretném, ha arcot kötne Rachel hozzád, szépet, mint a tied, nem valami nyálas szépfiút, mikor te nem vagy nyálas! Max ha alszol, de azt elnézzük!
Nevetgél, hülyéskedik, kissé belevörösödött a rengeteg felesleges információba, amit közölt. Megsimogatják az arcát, arra kicsit kizökken a hadarásból.
-Szerintem én is őket, kérném a nagypapád, hogy tanítson csomózási trükköket, meg ilyesmi. De ha nem ijesztő, hazaviszlek majd!
Ez így lehet kicsit hülyén lett megfogalmazva, de fel sem tűnik neki, inkább boldog, hogy Josh jönne, beköszönne a családjának.
-Szinte... ahaaa!
Nevet, de mosolyog kedvesen, hogy örül, hogy az idő nem akadály, akár holnap is mehetnének, de persze nem akarja elkapkodni Suzy se, majd egyszer csak.
-Ez igaz... benne vagyok!
Ez a hétvége jó eddig, nagyon jól elvannak mindig, nem látja akadályát most már, hogy igent mondogasson a hasonló felvetésekre. A darab kapcsán aztán felmerül, hogy Josh tud énekelni, Suzy prsze lecsap az infóra.
-Hmm, lehet, de őt nem ismerem, téged meg igen! Meg szeretem a hangod, szerintem klassz lehet ha énekelsz!
Josh mindig másokat emleget, hogy jobbak, Draytont, most Reevent, de Suzyt Josh érdekli. Megörül, mikor bólint és még választást is kínál.
-Húú... igazából nincs kedvenc számom... sok mindent szeretek, de kedvenc nincs. Inkább a te kedvencedet énekeld el! Neked biztos van, amit legszívesebben énekelsz, azt énekeld el nekem majd!
Lelkesedik, ez jó ötlet, egyszerre tudna meg Joshról sok mindent, jól hangzik!
-Miért ne hinnél? Nem tűnsz olyannak, aki tagadó szellemiség lenne. Inkább olyan, aki elfogadja, amit kap, ami adatik.
Mosolyog a másikra, szerinte ez jó dolog, süt is a hangjából. Aztán elindulnak kifele, közben a szülői házra kérdez rá.
-Ah, jó, menjünk együnk valami finomat ma is! De majd aha, sétáljunk el arra, nem hiszem, hogy lebontották, miért tettek volna ilyet? De csak akkor, ha neked nem fájó emlék vagy valami, nem szeretném, ha szomorú lennél!
Tenyerét már reflexszerűen simítja Joshéba, halad vele lefele a lépcsőkön. Ahogy kifele érnek és látja a portást muszáj megszólítania.
-Jaj bácsi, Joshua annyira aranyos kisgyerek volt, nem tetszik gondolni? Tetszett látni a darabot, amiben játszott? A Jézus Krisztust? Azóta csak még ügyesebb színész lett! Fogok menni előadására, tessék majd drukkolni neki, bár nem szorul rá, de minél többen gondolunk rá közben, annál jobb! Nem?
Fecserészik, reméli nem titkos dolgokat fecseg ki, de olyan büszke a másikra és olyan jól esett megosztania valahogy, szabad kezét Josh mellkasára is teszi úgy mosolyog boldogan rá, hogy megmutatta neki azt a képet.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Hétf. Aug. 31 2015, 19:34

- Ebben a közösségben a zabisághoz az is elég, hogy a szüleim nem házasok...- tompítom kissé az előbbi hangnemet, bár nyersnek nem szántam, csupán pőrén őszintének - Számomra fontos a családtervezés- eszemben sincs csupán nemi vágy miatt anyává tenni valakit- Nem hiszem, hogy erről másképp gondolkodnál akár te is...- nézek Suzyra. Sokkal komolyabb lánynak vélem. Bár a tervezett gyerek fogalma akár szélsőséges is lehet; én csak arra gondolok, legyen "akarva", ne csak úgy becsöppenjen valaki életébe.

Nevetek, ahogy magyarázkodik, eszméletlen édes, felkapnám és megpörgetném, hogy kacagjon ő is, ne piruljon, de valószínűleg ez "nyálas" dolog, szóval inkább nem teszem.
- Ennyire fontos neked Rachel véleménye?- nevetgélek tovább.
- Elolvadna tőled, ha ilyesmire kérnéd...- nagypapa szeretett kijárni a vízre, és mindent, ami ezzel kapcsolatos. Nagy mestere volt, hogy melyik halra mivel érdemes pecázni, és fájlalta, hogy engem nem hoz tűzbe a dolog. A hajó körüli dolgokat ugyan szerettem és megcsináltam, de a halak sosem hoztak lázba.
Hogy bemutatna a családjának, már nem csak utalásokból tudom; de a dolog nem lesz elkapkodva, nem kéri, hogy menjünk már holnap vagy a következő hétvégén. Én sem siettetem, elvégre újabb 2 hónap áll előttünk, szóval bármikor belefér, amikor ő alkalmasnak érzi. Szótlanul meg is egyezünk.
Az egykori darab kapcsán azt mondja, szereti a hangom, és rám bízza, mit éneklek neki. Nehéz leckét ad, sok kedvencem van, szívesen énekelek, ha olyanom van.
- Akkor gondolkodom egy kicsit... De ígérem, nem felejtem el!- majd valami olyasmit énekelek, ami hozzá is kötődik, talán nagyobb örömöt is lehetne vele okozni.
- Ezt jól mondod, elfogadom, amit kapok, ami adatik...- néhány ismerősöm szerint jobban kéne küzdenem a vágyaimért. Hogy nem küzdök egy szerepért, csak az lehet az oka, hogy nem vagyok elég motivált. Ami érdekel, ami fontos nekem, azért úgyis véremet adnám...
- Nos, akkor csináljuk úgy...- javaslom, amikor azt mondja, szeretné megnézni a házat, ahol felnőttem-, hogy most elmegyünk ebédelni, aztán hajókázunk, rákászunk, fürdünk, napozunk és majd holnap, amikor indulunk vissza LA-be, arra kanyarodunk. Jó lesz így?- Valószínűleg úgyis csak kívülről tudjuk majd megnézni a házat (ha még áll). Mosolygok rá, nincs az emlékeimmel nagy baj, ha a nagyszüleimre gondolok... Mostanában már nem érzem magam olyan egyedül, elvégre lettek barátaim.
Kifelé menet Suzy leszólítja az öreget; kicsit forgatom a szemem, amikor rólam kezd csacsogni. Az öreg is zavartan mosolyog, és hol rám pillant, hol Suzyra. (Utóbbira gyakrabban)
- Láttam, kislányom, láttam. Sokan emlegették még utána is a darabot, pedig ez egy prűd közösség, nekem elhiheted! Meg sem akarták engedni, hogy előadják azt a darabot, Istenkáromlásnak vélték, nagy ellenállásba ütközött a bemutató!- meséli, és közben rám néz, emlékszem-e, hogy egyes szülők még transzparensekkel is képesek voltak menetelni, hogy felhívják magukra a figyelmet.
- És most miben fogsz játszani, fiam?- kérdezi tőlem, és megint becsillan a szeme.
- Tybalt leszek..., korhű háttérben, semmi bicskanyitogatás...- mondom mosolyogva, hogy most nem haragítjuk magunkra a fél várost.
-Jut eszembe...- mondja az öreg, és egy irattárcának tűnő tárgyat húz elő a farzsebéből- Nem tudom, mennyi fényképed maradt a gyerekkorodból... Egyet tudok mutatni a nagylánynak- és Suzyra pillant- még nagyapád adta, amikor megbízott, hogy le ne vegyem rólad a szemem...
(Az általános iskola a gimnázium mögött terült el, az udvaraikat csak egy drótkerítés választotta el)
Előszedi a tárcából a képet, és rögtön Suzy kezébe nyomja. -Nagyon eleven kisfiú volt...

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 274

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Kedd. Szept. 01 2015, 22:42

Lebiggyed a szája széle, szomorú az igazság, de van abban valami, amit a másik mond sajnos.
-Hát... az tényleg nem szerencsés, de... erről te pont nem tehetsz.
Próbálja másképp megközelíteni.
-Nem, nem gondolkodom másképp. Én csak komoly kapcsolatban gondolkodtam mindig is.
Vallja be, de Josh már az elején leszűrhette, mennyire óvatos, így em lesz meglepő a dolog.

-Igen! Rachel az én Tücsök Tihamérom, szóval neki ne lehet ferde képe!
Nevetgél, Rachel látja el mindig jó tanácsokkal, nélkülük sehol sem lenne.
-Igen? Pedig tényleg érdekelne... Tudod nem ismertem a nagypapáim, korán meghaltak, mindig is szerettem volna egyet, a tied pedig biztos rettentő aranyos lehetett, ha te ilyen vagy!
Elvégre ő nevelte, ebből kiindulva, kedvelte volna.
-Ne is, mert térdig növesztetem a szakállad büntiből!
Vigyorog, nem, amúgy nem, de nem is fogja elfelejteni, ez is biztos. Vagy de, mert minden más eltereli majd a figyelmét... itt minden új neki végül is.
-Igen, teljesen!
Mondja lelkesen a programra, neki nagyon tetszik a felvetés, alig várja mindegyiket, pedig nem is egyszerre lesz és hasonlót, de Suzy már csak ilyen.
Aztán hozza a formáját, túl közvetlen, fecseg, bele sem gondolva, hogy a bácsinak van jobb dolga is. De már késő, túl lelkes.

-Tééényleg? De hát... az nem is az.
Pislog nagy szemekkel, elvégre nem egy tiltott darab. Aztán felcsillan a szeme, hogy van még kép amit nézegethet, látszik nagyon fúrja az oldalát és skubizza a tárcát, hogy tényleg szabad-e néznie, Josh sem bánja-e, de olyan mint egy nagyra nőtt lány, tényleg. Aztán elveszi de olyan széles mosolya lesz, hogy csuda.
-Jaaaaaj de cukiiii! Milyen édes voltál! Már nem azért, most is édes vagy, meg minden, de ezen a képen rettentő aranyos vagy! A hajad is hosszú, de fura! Nézd, nézd, milyen aranyos pofid volt! És hogy mosolyogsz, az mit sem változott!
Mutogatja Joshnak, mintha nem is az említett lenne a képen, de látszik nagyon olvadozik. Aztán ha Josh nem kéri el vissza is adja.
-Nagyon jól tetszettek nevelni Joshuát, igazi úriember ám, bár... az elevensége nem csillapodott!
Vigyorog, kicsit megböki Josht és kuncog.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Kedd. Szept. 01 2015, 23:28

- Ez viszont sokakat nem érdekelt...- mit számított, én tehetek-e róla? Én lettem a fekete bárány, a szenvedő alany; mindaddig, amíg mások nem kerültek olyan helyzetbe, mint én. Saját bőrükön. Milyen elégtétel lett volna az orruk alá dörgölni? Bátorítón nézek Suzyra és hálásan. Tudom, hogy ő nem ítél el, és azt akarom, hogy tudja, mindez már nincs rám hatással.
- Éppen így gondoltam én is- bólintok rá röviden. Meglepett volna, ha mást mond.

- Tücsök Tihamér? - meglepődöm, nem tudom, kire gondol. Valószínűleg mesehős, de ebből kimaradtam. Az viszont egészen világossá válik, hogy fontos neki a húga véleménye, még ha nem is édes testvérek, és Rachel fiatalabb, mint ő. Még inkább súlyt kap, amit mesélt róla.
- Majd megpróbálom előkaparni az ismereteim...- mosolygok rá. Nem szeretném, ha csalódna, vagy hiányt érezne valamiben, bár nem leszek a legjobb. Szomorú mosollyal nyugtázom, hogy ő nem ismerhette a nagypapáit- Ha engem aranyosnak tartasz, nagyapába biztos beleszerettél volna!- mondom meggondolatlanul. Nagyapát mindenki szerette, nemre és korra való tekintet nélkül. Mindenkihez volt kedves szava, a megjelenése sem volt utolsó.
- Hehehe, aztán mehetnék valami mesébe varázslónak!- nevetek, hogy a térdig érő szakállamat is ki lehetne használni. De nem, nem fogom elfelejteni a dalt, csak meg kell találni a legjobbat.
Javaslom neki, hogy menjünk ebédelni; elszaladt velünk az idő, és még annyi mindent szeretnék vele csinálni. Elindulunk lefelé, de megint megállunk csevegni egy kicsit. Suzy rendkívül nyitott és barátságos. És meglehetősen kíváncsi.
- Némelyiknek annyi elég volt, hogy Jézus meg a rock... -forgatom a szemem. Hiába, XXI. század, nem mindenki halad a korral.
Suzy megkapja a fényképet, én is érdeklődve pislogok át a válla fölött, hogy vajon melyik képet adta oda a nagyapám. Nem lehetek 6 évesnél több. Akkor készítette a képet, amikor megajándékozott életem első baseball kesztyűjével. Kissrácként még érdekelt a sport. Nem számítottam rá, meglepetés volt.
Suzy szavaira melegség tölt el, arcomra pír szökik, zavartan túrom a hajam.
- Volt ennél hosszabb is, nagyapád haragudott is, azt mondta, épp úgy nézel ki, mint egy lány!- néz ránk felváltva Mr Peterson, és nevetgél, mintha valami vicceset mondott volna. A zavaromat csak mélyíti. Úgy tűnik, engedetlen gyerek voltam.
Visszakapja a képet, amit el is tesz akkurátusan, közben Suzy oldalba bök, miközben megint rólam beszél.
- Még nem ismered a haláli-nyugodt-fejemet, de csak adj rá okot!- "fenyegetem" meg. Ha ő nem ennyire pörgős, én sem vagyok az. Majd húzhatja harapófogóval az információkat belőlem! (Kétlem, hogy így lenne.)
Elbúcsúzunk aztán az Öregtől. Megöleljük egymást; nem kétlem, hogy Suzyt is magához fogja vonni. Mielőtt eltörne a mécses bármelyikőnknél, otthagyjuk az iskolát. Alig lépünk ki a kapun, derékon ragadom Suzyt, és felkapom.
- Szóval eleven vagyok, mi? - most aztán nem menekül, kicsit megforgatom.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 274

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Csüt. Szept. 03 2015, 22:43

-Igeeen, az élő lelkiismeret. Tudod, a Pinocchioból!
Emlékezteti a másikat kire is gondolt.
-Jó!
Örülne annak, ha Josh megosztaná vele amire emlékszik.
-Igazán? A nagyid nem örült volna, nem gondolod? Meg a fiatalabb férfiak bejövősebbek.
Kuncog a másik szavain, hogy beleszeretett volna a nagyapjába.
-Te lehetnél...őőőő... Az új Gandalf! Na az nem is mese várj...
Nevetgél, hirtelen egy mesés varázsló nem jut eszébe, aki szakállas lett volna.
-Hát... modern.
Mondja aztán később a rock és Jézus kapcsán. Érti a háttérben húzódó gondok gyökereit, de attól ez még csak egy darab marad.
Aztán meglátja a képet és rögtön olvadozik, mert nagyon aranyosnak találja a kicsi Josht. Az említett - azóta felnőtt férfi - zavarán is csak nevetgél.

-Igen? Nem tudlak hosszú hajjal elképzelni, ez jobban áll!
Nevet a bácsi megjegyzésén, megérti ha lányosnak vélték Josht, nem olyan markánsak a vonásai, kellemesen finomak, kiskorában a hajtól keretezett arctól valóban lányosnak hathatott.
-Olyanod niiiiincs, max ha alszol! Húúúhaaaa!
Kacag fel, de mivel úgy sejti jó színész a másik, megoldja azt a rémisztően unott fejet. (Így is harapófogóval húzkodott eleinte belőled mindent, szóval megedződött Razz)
Aztán mivel menni kell, eljön a búcsú ideje, Suzy is kap egy ölelést, viszonozza és ad egy puszit is, közben megköszöni, hogy kedves volt a bácsi és a képet is megmutatta, nagyon tetszett neki!
Kinn mire feleszmélne hogy újra élvezheti a friss levegőt, már el is emelkedik a talajtól egy halk sikkanással, meglepődve, majd nevetve, hogy realizálja mi is történt.

-Igeeeen, héééj!
Nevetgél, szereti a pörgést, a forgást, puhán megtámaszkodik Josh vállain, hogy stabilabbnak érezze magát.
-Na tegyél le, hacsak nem akarsz így elvinni az étteremig, de akkor aztán közszájon fogsz forogni ám!
Nevetgél, kétli, hogy ez lenne a terve, de azt nem, hogy összesugdosnának, mit csinálnak ezek ketten.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Szomb. Szept. 12 2015, 18:07

- Tényleg, a Pinocchio!- kapok a fejemhez, eszembe is jut a mese.
Ha nem is lesz szerencséje a nagyapámhoz, pár dolog biztos felidézhető, amit tanított. Az ember nem is hinné, mire nem emlékszik, ha éppen kezében van egy tárgy, vagy valami...
Nevetek, ahogy reagál.
- Szóval a fiatalabb pasik.... Hány éves vagy, Suzy?- korombélinek saccolom, vagy inkább fiatalabbnak.
- Ó, pedig mennyivel könnyebb dolgom lenne!- S bár nem kenyerem a Gyűrűk ura, valami eszembe jut belőle - Mert "egy mágus sosem késik, Zsákos Frodó. És korán se jön soha. Pontosan akkor érkezik, amikor akar"- elnevetem magam. Ha mágus lennék, ezzel a képességgel Suzyt is megáldanám.
- Egy nemzedék már biztos felnőtt azóta, hogy először bemutatták, igazából nekik (is) akartunk tetszeni, de nem jött be! A Jézus Krisztus Szupersztár 1971-es, tudtad? - mosolygok Suzyra. Akármilyen "régi" a darab, nekünk nagyon tetszett (nekem is).
- Arról pedig tudok mutatni képet- hosszú hajam volt, míg nem randiztam Eleevel. Mosolyogva nézek Suzyra. Egyre jobban kedvelem. Tetszik, hogy ilyen nyílt és barátságos. Nem mellesleg, elképzelhető, hogy egy-egy szerep kedvéért meg is kell majd megint növeszteni. Bár szó-szó, rövidre vágva kényelmesebb viselet.
- Még egy ok, hogy megless!- kacsintok rá vidáman. Ritkán vágok komoly fejet szándékosan.
Mr Petersonnal is összemosolygunk, aztán búcsút veszünk egymástól. Nem merem nagyon megszorongatni, nehogy kárt tegyek benne, mert bár elég magas az öreg, sokat soványodott, mióta nem láttam, és a csontjai sem lettek rugalmasabbak, meghiszem.
Suzy is kedves az öreggel, megöleli és megpuszilja; az öregem valóban oda lett volna tőle, Mr Peterson is elérzékenyülni látszik. Nem mondom, hogy "viszlát", hazugság lenne; nem vágyom vissza ebbe a városba, noha már kevésbé nyomasztanak a régi emlékek.
Suzy-n viszont megtorlom, hogy elevennek nevezett. Nem mintha kivetnivaló lenne abban, amit mondott, de kell egy indok, amit felhasználhatok, hogy megtegyem, ami már egy ideje kikívánkozik belőlem. Felkapom és megpörgetem. Sikkant, nevet, belém kapaszkodik. Puhán teszem a földre és még nem engedem el a derekát. Tetszik a csillogó szeme, a mosolygós szája, az édes copfjai.
- Ha rossz leszel, a hátamra kaplak, úgy viszlek el, Százszorszépem!- simítok az arcára az egyik kezemmel, aztán... a másikra adok neki puszit, ami kipirult és meleg, jó hozzá érni. Kár, hogy csak egy pillanat az egész.
- Na, gyere, rosszcsont!- fogom kézen, és ahogy vezetem az utcán, valamilyen gyerekkori csínyt mesélek neki.
(És eljuthatunk az étteremig, ami közvetlen az óceán mellett van, egy stég végében, rálátással a kikötőre és a végtelen vízre.)

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 274

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Hétf. Szept. 21 2015, 18:31

-Hölgytől ilyet nem kérdezünk! De 60 alatt és 20 felett vagyok nyugi!
Nevetgél, nem, nem mondja meg a korát. De inkább csak amiatt hogy húzza a másikat.
-Az biztos! Csinálhatnál tűzijátékot amikor csak akarnál!
Nevetgél, majd az idézeten is.
-Ez milyen joly joker szöveg már! Bármi van, ezt kell elsütni, ettől lesz valaki örökkön pontos mi?
Neki nagyon jól jönne ez a dolog, ha benyöghetné bármikor amikor elkésik.
-Tényleg? Jéé, nem is tudtam hogy ilyen régi. Azt hittem sokkal fiatalabb.
Csodálkozik rá a dátumra, ami a darabhoz tartozik.
-Tényleg? Akkor mutass majd!
Hazudott mikor azt mondta nem tudja elképzelni hosszú hajjal, de arról nem, hogy nincs annyira oda a hosszú hajért férfiak esetén. Ettől függetlenül érdekelné, milyen volt úgy Josh.
-Hát te ezt nagyon szeretnéd, érzem én!
Nevetgél, mert hát amúgy nem akarja meglesni, minek, ha ott van mellette amúgy is.
Kinn aztán se szó, se beszéd felkapják és megpörgetik, de persze ez nincs ellenére kicsit sem, nagyon élvezi a forgást. Mikor leteszik nem csak a puszi lepi meg, hanem a szavak is, kicsit bámul a másikra nagy szemeivel.

-Hát... jobb mint a Nebáncsvirág... vagy a Kaktuszom...
Neveti el magát, sosem volt az a becéző fajta, el is vicceli az egészet.
-Nem is vagyok az! Ééééén veled ellentétben szoktam napozni, ha nem is látszik, ez pedig erősíti a csontokat, szóóóóval nekem jók a csontjaim, jócsont vagyok!
Nevetgél, majd hallgatja a valóban rosszcsont Josh kalandjait. Csak nevetgél rajta, néha belekérdez, aztán oda is érnek az étteremhez. Persze első dolga a stég végére szaladni és megnézni magának az óceánt, megint.
-Úúúú... hogy ez mennyire klassz! Látod ahogy csillog a fény a vízen? Oh, hülyeség, hogyne látnád... max akkor nem, ha beépített napszemcsi lenne a szemedben, olyan terminátorosan, de az nem lenne jó gondolom, meg akkor sötétebb színű lenne a szemed, meg ilyenek...
Nevetgél a saját agymenésén.
-Menjünk enni, farkas éhes vagyok! De azért nem bárányt kérek, úú, itt gondolom sok halétel van, majd segítesz választani ugye?
Lelkesedik be, de nem nehéz, valljuk be, éhes is, új is a dolog... de hagyja hogy Josh vezesse, mutassa mi merre.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Szer. Szept. 23 2015, 02:03

Nevetgélek, és azon agyalok, a fiatalabb pasikat hogy értette. Nagyapámnál fiatalabbak vagy nála? Nem ártana tudni a korát, mert húsznak sem néz ki, de annál bizonyosan több. Van esélyem vagy vessek el minden illúziót?
- Ah, szép...- nevetek fel, hogy kibújt a válaszadás alól.
- Tüzijáték? Lesz az is, hamarosan!- július negyedikére gondolok, természetesen, de nem biztos, hogy Suzynak eszébe jut. Higgye csak, hogy készülök valamire.
- Ettől még senki sem lesz pontos, de jó duma, hogy kidumáld magad, nem?- kacsintok. Bár remélem, ellenem nem akarja gyakran bevetni (majd).
- Biztos vannak újabb feldolgozásai is, de az eredeti... ilyen öreg, bizony!- most is csak nevetgélni tudok azon, ahogy Suzy megszemélyesített egy rockoperát.
- Oké, ha nálam ebédelsz, majd mutatok!- //Azt hiszem, megegyeztünk már, hogy jössz oda is, remélem...// Nem szokásom mutogatni. Az a néhány ügynökség, ahol a portfólióm leadtam, amúgy is más szemmel mustrál.
- Én? Dehogy!- tagadok. Miért lenne nekem jó, ha valaki megles engem és megtudja a titkaim? Nem vagyok perverz! (Ebben a formában biztos nem)
Az iskola kapuján kívül aztán részesül a Josh-féle körhintában, aztán megsimogatom és puszit is kap, csak hogy teljesen összezavarodjon/jak...
- Szóval nem emlékszel? - a becenévre gondolok, nem véletlenül mondom ezt neki. Abból a könyvből való, amit ő ajánlott. De nem árulom el, csak nézem, mert fejembe verssorok tolakodnak... Milyen kár, hogy...
- Kaktusz, ejnye már... Hisz te nem is szúrsz!- nem úgy, mint az én borostám, ha van.
Aztán kézen fogom, és másik becenevet aggatok rá, ami ellen megint tiltakozik. Csak ciccegve csóválom a fejem, mit talált ki már megint. Aztán csak mesélek neki, kapásból, ami eszembe jut, se eleje se vége történeteket, de ő jól szórakozik, és ez így megy, amíg el nem érünk a stéghez, az étteremhez. Elengedem a kezét, amikor érzem, hogy szaladni akar. Erősebben dobban meg a szívem, amikor visszafordul felém, és megint meglátom az arcán azt a boldog mosolyt.
Hozzá bújnék, akaratlan vágy bennem, hogy együtt nézzük a végtelenbe nyúló víztömeget. Micsoda ő? Kicsoda ő? Mint egy energiabomba, ami eddig még csak az apró szikrákat hagyta kisülni.
- Mindenféle hal..., rák, herkentyű...- bólogatok álomittasan. Méghogy bárány!- Segítek, persze!
A stég végében van az étterem. Nem olyan pici stég ez, hosszan benyúlik a víz fölé, egyik fele a kikötőhöz kapcsolódik. Egész hosszát üzletek alkotják, többnyire éttermek és horgászattal valamint a tengeri hajózással kapcsolatos boltok. Magamhoz veszem a kezdeményezést, és Suzyt a teraszon lévő egyik asztalhoz vezetem, hogy ráláthasson a vízre. Kihúzom neki a széket, majd miután leül, én is elhelyezkedek. Nem szemben ülök le vele, hanem az asztal másik oldalára, ami szomszédos az övével, így közelebb vagyok, de még sincs az az érzése, kilesem a szájából a fogát.
- Szóval, jöhet bármi: királyrák, osztriga, kagyló, polip, tintahal?
Ha így dönt, száraz fehérbort fogok rendelni magunknak. A pincér már úgyis kinézett bennünket, és az asztalunk felé közelít.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 274

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Szer. Szept. 23 2015, 22:02

Diadalittasan kihúzza magát, hogy ügyesen nem adott választ, azaz adott, de olyat amibe nem lehet belekötni és nem árult el vele mégsem semmit. Mondjuk mivel már oktat, nem doktorandusz vagy hasonló, fiatal világhírű tehetség, így ebből már kikövetkeztethető a minimum életkora, ha azt vesszük.
-Tényleg? De izgi!
Ő persze arra gondol, itt valamiért lesz tűzijáték, nem azt hogy maaaajd júliusban.
-Elég átlátszó, hogy megrögzött késős vagy...
Kuncog hangosabban, ő nem alkalmazná. Bár rajta mindig látszik, hogy késésben volt, mert rohan, kimelegszik, kipirul és liheg.
-Jó!
Beszéltek róla, hogy átmegy enni, Drayton is győzögette róla, hogy Josh jól főz, meg amúgy is. Ha már itt egy szobában alszanak...
-Túl gyorsan rávágtad!
Mutat rá nevetve a mutatóujjával, de csak ugratja a másikat, ha lassabban mondta volna akkor "habozott" volna. Szóval "szeretné" ha meglesné valaki, hmhmhm.
-Kéne?
Nem emlékszik hívta már-e így a másik őt, százszorszépnek, vagy bármi másnak. A darab, azaz a mű, nem jut eszébe, teljesen máshol forog az agya, de a többi virágnév is ezt sejteti.
-Kivéve ha morcos vagyok! Akkor szúrok, csipkelődöm, nem segít ha meglocsolsz, közlöm majd hogy " nem kell!"
Nevetgél, nem, ennyire nem vészes, inkább puffog és duzzog, de más nem történik. Nehéz felbosszantani vagy ha mégis, inkább csak vörös lesz a feje.
-úúú herkentyűk, vicces neve van nem? Együnk olyat! Ó, vagy együnk többfélét és kóstolgassuk meg őket!
Lelkes, nem szokott sűrűn halat enni, pedig lehetne. De majd most! Oda is mennek az egyik asztalhoz, visszafojtott vigyor díszeleg rajta, hogy étterem, meg minden, herkentyűk és egyebek, amúgy is éhes és a víz látványa külön széppé teszi az egészet ,még ha néha vakítóan be-becsillan is a fény.
-Húú... miért ne? Mitől olyan királyi az a rák?
Nem, tényleg nem ért hozzájuk, de a mosolyával próbálja ellensúlyozni, ami kíváncsi.
-És mesélj, van olyan hely ahol még nem jártál a városban? Oh, vagy ahova elmennél, mert az olyan... muszáj hely neked? Egyszer az életben, tudod, mint mondjuk elmenni megnézni a piramisokat, vagy a függőkertet, vagy búvárkodni valamelyik tengerben, megnézni valaki szülőházát, vagy egy regény helyszínét... van?
A döntést teljesen Joshra bízza kaja ügyben, inkább beszélteti, érdekli mik a másik vágyai, tervei, álmai.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Kedd. Szept. 29 2015, 22:12

A tüzijátékot rá hagyom; még a végén tényleg szerzek néhány petárdát, ha mást nem, csak hogy ne okozzak csalódást. Úgy imádom, amikor így ragyog az arca!
- Én, késős? Mindenhova pontosan érkezem! Az órám is azért siet mindig 5 percet!- mutatom neki - Jó csel, bár egyszer-kétszer-sokszor megkaptam már, hogy semmi értelme sincs, ha tudom, hogy siet... Van. Igenis van, mert a látvány korábban ér el az agyhoz, mint a tudat, hogy előre van állítva, és ezért mindig iparkodom, ha úgy vélem, késésben vagyok. És örülök, hogy lényegében van még 5 percem! Logikus, nem?
Fecsegek neki, felszabadultan, kiadva infantilis kis titkaimat. De nem bánom, szívesen beavatom, mert közben olyan szemeket mereszt, amitől az ember úgy érzi, lebeg. Az arca amúgy is ki van pirulva, a kék szemei így még fényesebbnek tűnnek.
- Ebben az esetben nincs jó válasz. Ha habozok, nem lett volna baj?- nevetek hangosan, és közben nem is gondolom, hogy valóban ez jár a fejében. Kezdem megszokni, hogy fogást keres rajtam, de nem akarom elvenni a kedvét. Inkább adom alá a lovat.
- Hm, hm... Nem biztos...- Végül is csak egy versike egy darabban, amiről beszélgettünk. Csak éppen megfogott és... Talán egyszer el is mondom majd neki. Egy erre alkalmas időben. Hisz a dalnok éppen csókot kér a kedvestől.
- Te, morcos?- kételkedem- Fogadok, magadtól visszahúzod a tüskéid, igazából engesztelni se kell, nem gondolod komolyan!- nevetek rá. Hiszen csak látni és ismerni kell, egy apró érintés elég lenne, hogy kiengesztelődjön, minek oda cirkalmas (őszintétlen) szavak?- Vesékbe látsz, tudod, ki bánt vétlenül és ki szándékosan. Utóbbit szúrd össze, ne az ártatlant!- Előre jelzem, sose bántanám, ha véletlenül megtörténne, biztos lehet benne, nem szándékos. És ha rájövök, én mindent megteszek majd, hogy kiengeszteljem!
Az ebédre a "várt" formát hozza, nyitott és lelkes, bármit kipróbálna.
- Ez a neve..., de hívják vörös ráknak is- kissé elpirulok, ha az öregem itt lenne, tudná biztosan a helyes választ. Én sosem voltam kíváncsi rá, miért király a király- Meglehet, a származásával is van valami...- csapok a hasamra, de közben rötyögök, így Suzy biztos lehet benne, az információnak semmi hitele nincs- És eléggé nagy!
Leülünk, és miközben leadtam a rendelést a borra és az ételre vonatkozóan, Suzy újabb témával hozakodik elő.
- Kíváncsi vagyok a világra, noha még nem jártam sehol... lényegében. Minél többet olvasok, annál inkább úgy érzek, kevesebbet tudok a világról, az életről..., az Életről, ha érted...- nézek rá szelíden- Szóval, ha lehetőségem lesz rá, és miért ne lenne, bejárom majd a környéket, a kontinenst, a világot, kipróbálok olyan dolgokat, amiket sosem csináltam még és tudod..., te ehhez jó alany vagy, mert benned is éppen úgy fészkel ez a kíváncsiság, jól érzem?- mosolygok rá.
Nem gondolok én még közös jövőre, vagy ilyesmi, csak éppen feltérképezem, milyen közös pontjaink vannak, vannak-e, és hogyan lehetne azokat a javunkra fordítani, annak érdekében, hogy még inkább megismerjük egymást. Ha tetszik is nekem Suzy, márpedig egyre inkább tetszik, nem lennék olyan bolond, hogy elszúrjam a lehetőségét, hogy először legyünk barátok, mielőtt meggondolatlanságok jutnának valamelyikőnk eszébe.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 274

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Pént. Okt. 02 2015, 20:46

-Igen, pont ezt akartam mondani, hogy mivel tudnám, hogy siet csak jobban elkésnék tőle…
Kuncog, valahogy rajta ez nem segítene egyáltalán csak összezavarná, hogy még át is kell számolnia.
-Hááát… vééégül is…
Vigyorog Joshra, neki legyen jó, ő lány, teljes mértékben megengedett, sőt elvárt az öt perc késés.
-Dehogynem! azzal is lebuksz!
Nevetgél a másikkal, ördögi patthelyzetet felvázolva, amiben csak ő nyerhet, a másik nem. De persze csak játék az egész.

-Nem biztos?
Milyen válasz ez? De nevetgél, tovább is lép a virágokról a kaktuszra és nevetgélve vázolja, milyen ha beborul az ég felette és villámlik.
-Nem láttál még mérgesnek! Csak az extra csokis dolgok engesztelnek meg, vagy legalábbis az extra édesek!
Nevetgél, mert persze ez nem igaz, de beválik abszolút a módszer, abban nincsen hiba…
-Gondolod?
Kérdezi már-már viccesen őszintén, mert szerinte ő nem tud különbséget tenni ezekben a dolgokban. Legalábbis nem eléggé jól.
-Hmm, biztos sokat sütkérezik a napon, onnan a jó színe. Én is szoktam úgy kinézni, de akkor eléggé nyűgös is vagyok, mert fáj ugye és mivel utálom kenegetni magam, ördögi kör az egész.
Kuncog, de Josh biztos figyelmezteti majd mindig, hogy naptejet is használjon.
-Nagy? akkor nincs benne hiba, nagyon éhes vagyok!
Nevetgél, a lényeg elhangzott ha azt vesszük.
-Jól, igazából én is így vagyok vele mint te, csak én nem olvasás közben érzem ezt, hanem mikor mások mesélnek nekem mindenféle érdekes sztorikat.
Mereng el mosolyogva ezen. De azért nem hagyja magát, van amire még nem kapott választ.
-Na de arra nem válaszoltál, mit néznél meg először! mire vagy a leginkább kíváncsi?

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Kedd. Okt. 06 2015, 00:12

- Akkor nem tudom... Talán másnak kellene beállítani az órádat, és nem megmondani, mennit siet (vagy siet-e). Tényleg gondjaid vannak a pontossággal?- nézek rá kérdőn, mert az a néhány perc, amit a velem való találkozáskor (néha) előfordul, nem jelentős.
Rá mosolygok, nem mintha nem tenném folyamatosan, ha vele vagyok újabban, de ez most szándékos, nem önkéntelen, és azt jelzi, bennem ugyan nem gerjeszt semmiféle haragot a helyzet, amibe hozott.
- Egy hajóban fogunk ülni, egy tengerben úszni... Biztos meglátsz gatyában! Legalább tudom, hogy nem kell miattad zavarba jönnöm!- próbálom őt zavarba hozni egy kicsit. (A közös szobát nem is említem)
A "Százszorszépem" miatt kerülök kisebb slamasztikába. Elárulni se akarom magam, de azt se, hogy azt higgye, csak a levegőbe beszélek.
- Egyszer beszélgettünk valamiről...Annak van köze ehhez, de ígérem, még a hétvégén lerántom erről az egészről a leplet, jó így?- kezét a számhoz emelem, arra adok egy puszit, megelőlegezve neki a bizalmat, hogy nem fog kérdezősködni.
- Hasznos infó lehet, köszönöm!- eszembe jut, Eleet hányszor és hányféleképpen szerettem volna visszatartani attól, hogy elszaladjon tőlem. Sose gondoltam volna a csokira!
- Hát... Nap mint nap sok emberrel találkozol. Jó kapcsolataid vannak. Csak ismered már annyira az embereket, hogy könnyen kiigazodj a viselkedésükön, nem? - bár Sebastiannal kapcsolatban először tévedett...
- Látod, ez nem jutott volna eszembe- nevetek fel, mert a király rákról nem feltételezem, hogy napozna. De meglehet, Suzynak van igaza, én nem tudhatom!
- Ne izgulj, én gondod viselem. Csak meg  ne fedj érte, ha 15 percenként le akarlak kenni!- Szívesen bevállalom én, hogy bőre őre leszek. Úgyis szeretném már megtapintani. Olyan hamvas, olyan selymes, ú, nagyon izgalmas bőre lehet! (A keze és az arca után fantáziálok egy sort)
- Az jó hír!- örülök, ha éhes. Legalább van már egy oka, hogy az ebédet megegye (velem).- Amúgy, komolyan, érezd megad leszidva. Hát nem hoztam neked szendvicset, kértem, hogy egyél, ha megéhezel? - ráncolom kicsit a homlokom, de igazából nem haragszom. Tényleg örülök, hogy éhes. Éhesen mindent ki akar majd próbálni, és mindenhez lesz kedve és remélem, mindent meg is eszik/eszünk majd.
- Igen, ez sem rossz, belátom!- nem is lehet összehasonlítani a két dolgot. Vagy nagyon is. Ha valaki jól tud mesélni, éppen úgy megelevenednek a dolgok, mintha olvasnék róluk.
- Igazából... az összefüggő hótakaróra, a fogcsikorgató hidegre, és a jégvirágokra az ablakon!- mondom egy tervem, mert ennek ígérete azóta kísért, hogy Sebastiannal először szóba hozta.
- És te merre utaznál, ha tehetnéd? Olyan helyet mondj, ahol sosem jártál még, maximum álmodban!- nyúlok a keze után, meséljen csak bátran, szívesen hallgatom.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 274

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Szer. Okt. 07 2015, 19:07

-Hááát... nem, vagyis igen, általában ránézek az órára és "óóó még mennyi időm van!" és belekezdek ebbe-abba, aztán mikor megint ránézek már ez megy, hogy "úúú mikor lett ennyi az idő?!" és akkor meg kapkodok és rohanok és... de ha elállítod az órám sosem fogom tudni mennyi a pontos idő, csak ha felhívom a tudakozót!
Kuncog, úgy érzi rajta az nem segítene.
-Jé tényleg... de az fürdőruha, nem alsónadrág! Az... más!
Nevetgél, mert már nem is tudja hogy lyukadtak ki itt, de vicces. Ha azt vesszük, Josh is fogja őt bikiniben látni, ha lemennek a tengerhez úszni (meg napozni).
-Amúgy nem kell, láttam már alsógatyás férfiakat, bármilyen hihetetlen is! Bár ha nagyon extravagáns alsód van, mint egy női tanga akkor lehet helyetted is zavarba jövök!
Nevetgél, jaj, na az durva felfedezés lenne!
-Hú... annyi minden mindenről beszélgettünk Joshua, hogy nem tudom így most... de jó, rántsad, mert különben nem lesz bal füled. De talán jobb se!
Kuncog, főleg a kézcsókon, lesüti a szemét, hirtelen nem tud vele mit kezdni, nem szokták a kezét csókolgatni.
-Hasznos hát, csupa fontos és hasznos információt fecsegek neked, csak még nem jöttél rá!
Viccelődik, mert tudja magáról, hogy csupa lényegtelen fecsegés hagyja el a száját általában.
-Háát... nem. Nekem ez nem erősségem.
Vallja be teljesen nyíltan, mert tudja magáról, hogy ez mindig gondot okoz neki. Általában nem is a jó szavakat szokta használni ha vigasztalni próbál, bár viccesen rontja el állítólag, így legalább eltereli a figyelmet az adott gondról.
-Hát mitől lenne olyan vörös mint a rák, mi?
Nevet, gyenge szóvicc, de ő elvan vele.
-Hm? Nem, nem zavar, de még mindig nem értem mit szeretsz benne, én utálom ha krémes a kezem, pfaj...
Vág egy enyhe elégedetlen fintort, majd nevet. Eszébe nem jut hogy a másik simogatni vágyja (xD).
-De én ebédet is akartam veled enni! Meg vacsorát! Hát szerinted bírok én ennyit enni egy nap? Spórolom a helyet a gyomromban!
Közli hitetlen, miért nem érti a másik, de nevetgél az egészen, mert sejti, hogy nem komoly a dorgálás.
-Én jobban szeretem, mert akkor olyan részletekre is rákérdezhetek, amire egy könyvben nem kapok választ! Meg akkor látod a másik reakcióit, az sokszor mókás!
Ecseteli vidáman, ő szeret másokat hallgatni.
-Jaaaj, jégvirágok! Olyan jégpalotában kéne sétálnunk, mint Elzáé! Jaj, az de csuda klassz lenne, te se láttál még havas tájat? Én már beszéltem Rachellel, hogy egyszer karácsony tájékán elmegyünk New Yorkba és ott telelünk egy pár napot.
Meséli a terveket, bár ezek már nem mostaniak, de annyi baj legyen. A kérdésre gondolkodni kezd, beszívja az alsó ajkát is, lopva mosolyog, hogy megfogják a kezét.
-Hát a sarki fényt szeretném egyszer megnézni! Északon fenn tök jó lehet amúgy is, Skóciában, vagy a finneknél! Vagy Izland! Izgalmas lehet, olyan szép lehet, ahogy csillog az egész és játszik az égbolton a csillogás! De nem? Olyan szép!
Áradozik egy sort csillogó szemekkel, ahogy elképzeli a sziporkázó és irizáló égboltot. kicsit fel is sóhajt belé.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Today at 03:14

Vissza az elejére Go down
 

Hétvége Santa Barbarán

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 6 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Világjárás :: Archívum-