KARAKTERES HÍREK |
2017/2018-as tanév II. félév
|
STATISZTIKA |
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
|
Legutóbbi témák | » Kérlek, szükségem van... - megrendelésekPént. Feb. 14 2020, 20:58 by Sebastian McBridge» New PossibilityKedd Júl. 03 2018, 22:01 by Judith Moody» Befejeztük! - archiváltatóSzomb. Ápr. 07 2018, 08:20 by Vincent Sparks» Szalmaszál - Reeve-EricPént. Ápr. 06 2018, 13:20 by Reeven Callagher» Rosemary Marshall-GraySzomb. Márc. 17 2018, 21:56 by Rosemary Marshall-Gray » Familiar strangerHétf. Márc. 05 2018, 07:10 by Judith Moody» ÁtalakításVas. Márc. 04 2018, 18:32 by Isabella Williams» Hurtful love - Reeven*FelixVas. Márc. 04 2018, 00:13 by Felix Kaleolani» Claire és KoujiSzer. Jan. 03 2018, 10:50 by Claire P. Collins» The hurt, the blame - SammyEricSzer. Dec. 27 2017, 22:59 by Eric A. Blake |
Top posting users this month | |
|
Design: Izzie & Bree
A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!
|
| | Run, Forest! Run!!! - Reeven & Chris | |
| Szerző | Üzenet |
---|
Christian S. Storm
Életkor : 37
Foglalkozás : kaszkadőr - volt iraki katona
Hozzászólások száma : 16
| Tárgy: Run, Forest! Run!!! - Reeven & Chris Kedd Júl. 21 2015, 23:43 | |
| - Az éjszakai égbolt gyönyörű! - állapítom meg, mikor egy pillanatra megállok, és felnézek rá. Csillagpettyezett sötét lepel, de a város fényei tudom, hogy sok, kevésbé erős fényű csillagot takarnak el. - Talán ki kéne hajtanom a városból egy kicsit. Elhívhatnám Calliet csillagnézőbe. Vagy Usuit. Vagy...vagy akárkit. - morfondírozok magamban, és cseppet sem zavar, hogy így hajnali fél kettő tájékán kicsit hülyének néznek a még kint bóklászó járókelők. Igen, néha ezt kéne tennem. Egyszerűen motorra pattanni, és elhajtani a vakvilágba, csak egy kicsit, hogy nézhessem a csillagokat. Olyan ritkán nézem őket, pedig kevés ennél szebb dolog létezik a világon, szerintem. Aztán összekapom magam, és tovább indulok. A motoros szerkóm kicsit furán hathat motor nélkül, de az utcában, ahol a bár volt, nem mertem leparkolni. Nem jó környék ez, jobbnak láttam egy parkolóházban hagyni a drágámat, mielőtt még megfújnák. Az este amúgy is szép, nyárias, egy pár utcás séta meg még nem ölt meg senkit. Így tovább sétálgatok, kezemben lóbálva a kulcsomat. Befordulok egy sarkon, de ahogy továbbmennék, hirtelen hangok ütik meg a fülem. Nem tetsző, nagyon nem kellemes hangok. Megállok az egyik sikátor bejáratánál, és ekkor látom meg a hangok forrását. Két nagy darab férfi ütlegel egy nem túl termetes embert. - A francba! - morgom, és azonnal átváltok a kellemes andalgásból katonai üzemmódba. Azok annyira belemerülnek a dologba, hogy észre sem veszik, hogy futni kezdek feléjük. Amint odaérek, elkapom az egyik vállát, magam felé fordítom, és akkorát húzok be neki, hogy úgy dől el, mint egy liszteszsák. A másik erre elengedi a szerencsétlen áldozatot, és ordítva nekem esik, megpróbál képen verni. De épp rossz emberrel kezdett, végtére is katona voltam, az ilyen utcai pancsereket én nyersen fogyasztottam odaát. Így mikor nekem ront, elhajolok az ütése elől, majd kissé alá fordulva, egyetlen, jól irányzott ütéssel alulról felfelé gyomron vágom. Ez nem okoz halálos belső sérüléseket, de ha jól eltalálom, olyan fájdalmat tudok vele okozni, amitől a pasas akár el is ájulhat, nekem pedig nem szándékom megölni, csak szeretném hatástalanítani, hogy ne verjék péppé se a szerencsétlen áldozatot, se pedig engem, ha már voltam olyan hülye, hogy nekiessek ennek a két baromnak. Éppen felállnék, hogy megfordulva ránézzek végre az áldozatra, amikor hirtelen egy ököl találja el a szemem alatt az arcom. Súlyos ütés, hátratántorodva esek neki a falnak, és hirtelen azt sem tudom, melyik kontinensen vagyok. - Ezért kinyírlak, te kis mitugrász! - hörgi a nagy darab pacák, ami már eleve azért fura, mert én sem vagyok kicsi, a magam 185 centijével, és a 95 kilómmal. Igen, annyi, ma reggel mértem. De a pasas sem épp nádszál legény, bár így, kissé szédelegve nem igazán tudom felfogni, hogy is néz ki. Csak azt, hogy kopasz, nagy, és az ökle baromi kemény. A francnak kellett nekem beleugatni. Remélem legalább megérte szétveretni magam. // Nos, ez lenne a kezdő részemről, remélem megteszi, ha valami nem jó, szólj! // |
| | | Reeven Callagher
Életkor : 30
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383
| Tárgy: Re: Run, Forest! Run!!! - Reeven & Chris Csüt. Júl. 23 2015, 16:38 | |
| Teljesen átlagos napnak indult. Céltalan kóvályogtam egy forgalmasabb utcán, szálszám szívtam a cigit, boldogtalan pillantásokat vetettem jobbom nikotintapaszára. Én megpróbáltam… A forgalmas utakból lassan kifutottam, így tértem rá egy olyanra, amit normális emberek messzire kerülnének. Tipikus a kövezete sem áll jól utca. Éppen a következő szálért nyúlok, mikor hirtelen bunkó beszédfoszlányt hallok. Nem foglalkozom vele, komótosan elhelyezem a szálat a számban, fél kézzel előhalászom az öngyújtóm és miközben meggyújtom, fél szemmel hátranézek. Klisés rosszfiúkból álló banda egyik tagja talált meg ma is. Volt már ilyesmi, nemrég egy meghallgatáson kötöttek belém, akkor még bottal jártam, kicsit csálén. Most semmi ilyesmi nincs, elég keményen küzdöttem, hogy le tudjam tenni a mankókat, később a botot, néha előfordul, hogy még sántítok, a maraton futást sem fogom megnyerni, de gyógyul. Most azért szólnak be, ha jól értem, mert vékony vagyok. Tényleg gyufaszálnak nézek ki, de ez egy marha hosszú és annál kiakasztóbb történet, ami még 16 éves koromban kezdődött laza marihuánás cigikkel és lázadó utcán éléssel. Hosszú, baromi hosszú, igazuk van, nincs jogom pattogni, mégis olyan mosollyal fordulok feléjük, mintha az ördög festette volna rám hirtelen, csak ezért, csak nekik. - Anyád Közlöm kedvesen azzal, amelyik beszólt, mutatok egy közérthető jelet,olyan emberrel kezdtek, aki pont leszarja él-e vagy hal, sőt… Sőt mostanában kezdem azt hinni, bevonzom ezeket. Indul az adrenalinfüggés, bár mosolyom enyhébb lesz, mert mi van, ha mondjuk nincs anjya? Persze megindul felém és úgy ráng a vállával, mintha ezzel a gorilla móddal meg tudna ijeszteni. - Mit ugatsz kis köcsög? Az arcába fújom a füstöt, de mondani bármit is már nincs érkezésem, egyszerűen megvernek. Nos mit szépítsem, háromszor akkorák, mint én…és au, ez a számnál kötött ki, remélem rendben van az állkapcsom. Nem szeretem, ha az arcom verik, az még elég jól néz ki a többi részemhez képest. Elé emelem a karom és hagyom, hogy rugdossanak, igazából van nálam toll, de nincs lehetőségem benyúlni a zsebembe. Kapok egyet oldalba, lábra, de történik valami, mielőtt elájulnék. Nekem kevés is elég, hehe! Köszönöm szépen alultápláltság, sok mindenre jó vagy… - irónia. Igazából klassz lenne kihívásnak lenni és valami olyasmit terveztem, hogy hősként halok meg, úgyhogy ez a halál most nem aktuális. Szóval az a helyzet, hogy valaki megment… Megint! Elkerekedett szemmel tápászkodom fel, a srác nagyon jó. - Azta… Változott a terv, nem most harapok fűbe, és ez tényleg…nem baj! El sem hiszem, hogy erre gondolok. - Vigyázz! Nem figyel és a másik kettőt sem kell félteni…de ez fájhatott a jófiúnak, merthát megmenteni engem? Jól van, beugrom elé, tényleg. Elég fürge vagyok és különféle múltbéli dolgok miatt a fájdalmat is jobban viselem, mint az átlag, kicsit kijózanít a tudat, hogy van itt valaki. Az ájulást nem most játszom be, a lábam fáj csak és a gyomrom, úgyhogy kicsit görnyedve állok be a férfi elé, de azért ott vagyok, nehogy nekirontsanak váratlanul. Elterelő hadműveletnek is jó. - Most lesz elég, barmok! Ő csak segíteni akart, le lehet róla szállni, értve vagyunk? Próbálom használni a nyelvüket. Mondjuk ez a duma sem hatja meg őket. - Hívjuk Fredet és nektek kampec… Fredet? - Freddy Krugert, vagy a kőkorszaki szakit a Frédi és Béniből? Vigyorgom pimaszul, véres ajkakkal a nyomorultra, kicsit úgy nézek ki, mint Dracula kisöccse, a fémes lét buzgón nyelem, szerencsére nem annyira durva, csak kicsit repedt szét az ajkam, bár csíp, amikor beszélek. Valahol elég au ez… Erre persze nekem esnek, de már nem is tudom, van miért harcolnom. Itt ez a valaki, aki próbált segíteni, ez elég szuperhősös volt tőle. Szóval mielőtt elkapna az, aki nekem esik, megragadom a mellbimbóit, egen kellenek az ilyen eszközök, különben esélyem sincs. Mivel kicsi vagyok és fürge szerintem menni fog, eztán már csak akkorát kell csavarni rajta, hogy nos…nem bánom, ha leszakítom neki. Én magam az ordítást hallom, érzek ütéseket is, kapálózik a nehézfiú, a másikat viszont a segítőre bíznám. Ha meglátom, hogy átvérzett a felsője, elengedem, de az biztos, hogy addig húzom, csavarom neki kifelé, amíg át nem üt az ő pirosa is. Szerencsém van, éppen bele tudtam kapni, mert ha pl elvétettem volna ezt a mozdulatot…nos akkor, ugyanezt megcsinálom a fülével. Egyébként ki lehet az a Fred?
|
| | | | Run, Forest! Run!!! - Reeven & Chris | |
|
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |