Már vagy három hete itt élek ebben a nyomoronc városban. Különösebben nem rossz. Rengeteg ember fordul meg erre, főleg azokból van sok, akik drogot keresnek. Hála nekik elég hamar sikerül visszarázódnom a piacba. Találtam egy ipsét, aki elfogadja, hogy nem leszek a kis csatlósa, nem veszek részt bandaháborúkban stb. Szépen megveszem tőle a cuccot és hagyja, hogy nyugodtan terjesszem, persze némi %-ért cserébe. Teljesen elfogadható az üzlet, cserébe védelmet kértem, hogy mások ne mászkáljanak a területemen. Ravasz kislány vagyok, és a férfiak, főleg a pénzesebbek jobban szeretnek hozzám hasonló szépségektől vásárolni. Hamar rájött, hogy ezáltal velem jó üzletet lehet teremteni. Mindig időben viszem a pénzt, a vett árú nagyon kis részét szívem el, úgyhogy igazán meg van velem elégedve. Nekem is teljesen jó lenne, ha ez a tetves város nem lenne ilyen drága. Ah... hányni tudnék. Hollywood fényűzés és álmok. Naivok szellemképei lakják ezt a helyet. A drogfutárkodás sajnos nem hoz elég pénzt a konyhára ahhoz, hogy egyek is illetve kecóm is legyen, így állások után kutatok.Legfőképp úgy, hogy legalább 3-4 órát tudjak aludni naponta. Persze nem vagyok én ostoba. Olyat helyet keresek, ahonnan némi vacsit le lehet nyúlni, így elsődleges célpontjaim a kajáldák. Több helyre is jelentkezem, aztán egy csak beválik. Most is éppen egy állásinterjúra baktatok. Kreatív pizzázó. Hogy lehet így valami elnevezni? Egyáltalán nem cseng jól, nem lopja bele magát a füledbe. Hogy hangzik az, hogy Hé! Eljössz velem a Kreatívba? Chö... tök gagyi, de ez is csak egy állás. Benyitok és egyből körbe is nézek. Felmérem a terepet, majd megszólítom az egyik ott dolgozót, hogy a főnököt keresem és az állásra jelentkeznék. Gondolom ezután lesz kegyes előhívni nekem az ürgét én meg addig ácsorgok és nézelődök. Megjelenésem most kicsit összeszedettebb. Egy normális ing, ami fehér színű, egy egyszerű kék csőfarmer és egy piros convers hamisítvány. Semmi ékszer, nincs giccs. Lazán és egyszerűen.

Megint el vagyok úszva a melóban... A papírmunka sosem volt a kedvencem, de a hónap vége felé mindig elkezdem, hogy időben kész legyek. Napi, heti rendelések, beosztás, szabadság, fizetés, átutalások... Zsong a fejem a sok számadattól és időnként pihenőt kell tartanom, mert elhomályosodik a látásom a monitor előtt.
Mindemellett folyamatban vannak az állásinterjúk. Kb. két tucat email jött ez ügyben, és néhányan személyesen hoztak be önéletrajzot. Olyanok is akadnak, akik személyesen keresnek fel, bízva abban, hogy gyorsabb elbírálásban részesülnek, mintha csak levélben jelentkeznének. Willy, aki részmunkaidőben dolgozik nálam, most is azért kopog  be hozzám, mert valaki személyesen keres állásügyben.
- Oké, pár perc türelmet kérek, azonnal kimegyek- üzenek ki a hölgynek.
Rám fér egy kis pihenés. Fáradtan dörgölöm meg az orrnyergemet, pedig még a nap java hátra van. A mosdóhoz megyek, megmosom az arcom, iszok egy pohár vizet, megszárítkozom. Szétnézek az irodában... Papírhegyek mindenhol; teljesen alkalmatlan a helyiség, hogy most ide bárkit is beengedjek. Megigazítom a nadrágom (kicsit fogytam az utóbbi időben), aztán kimegyek az étterembe. A leírás alapján, amit Willy adott, egyenesen a lányhoz megyek, és megszólítom.
- Hello. Daryl Brooke vagyok. Ha jól sejtem, engem keres.

Kell valami meló különben hajléktalan leszek. Az éhezést nem nagyon bírom, így előbb viselem el, hogy kitesznek az utcára, hogy aludjak egy padon, mint azt, hogy ne rakjam magam elé a napi hamikát. Nem is értem, hogy bírnak egyesek éheztető fogyókúrát végezni. Főleg miután annyit zabáltak, hogy akkora lett a seggük. Fúj... komolyan. Ők nem érzik már, hogy tele a belük? Örülök, hogy nem kell ilyen födi dolgokkal foglalkoznom. A testem pikk-pakk elégeti, ami belekerül, így szerencsémre nem kell attól tartanom, hogy elhájasodom. Mondjuk erről a zsaruk elöli spint is gondoskodik. Úgyhogy kell még egy meló. Nincs net a lakásomban, ezért az apró betűs hirdetéseket böngészem az újságban. Párat bekarikázok, majd útnak eredek. Az első választásom egy pizzériára esik, mert ott talán néha csurran csöppen egy kis kaja. Nem vagyok én finnyás megeszem a maradékot is, nem zavar, ha valaki beleharapdált már a kajába. Amúgy is a sok nyüzüge halott menyasszony baba a fél pizzát is alig tudja megenni. A helyet tanulmányozom és lopva a levegőbe szagolok. Oh... hiba volt. Nagy hiba. Gyomrom éhesen húzódik össze és kicsit fel is morran. Az ürgére kicsit várni kell és már ébredne fel bennem az aggodalom, hogy megvárat mire végre megjelenik. Mancsaimat kikapom a nadrágból, majd bájos vigyorral nyújtom felé a kezem.
- Hello. Heather Everett. Pontosan. Megtaláltam a hirdetést. Jelentkeznék a munkára. Mindegyiket szívesen csinálnom, de inkább itt bent lennék, mint kint a robogón. - jegyzem meg és remélem ettől nem tűnök túl hisztisnek. Jogsim ugyan van, de nem szeretnék hóban - fagyban - esőben furikázni. No meg egy futárnak milyen kaja jutna? Még se rágcsálhatom meg az éppen szállítandó cuccot.
- Ha kell azonnal munkába állok és próbanapot is vállalok. - egyelőre ezek az én ajánlataim. Szükségem van erre a melóra, de nem fogok hason kúszni és megalázkodni. Előbb utóbb csak felvesznek valahova.
- Önéletrajzot nem hoztam, de korábban is dolgoztam már ilyen helyeken. Előtte egy gyorskajáldában, rengeteg kávézóban, pultosként. Úgyhogy van gyakorlatom bőven. Rugalmas a beosztásom. Nem esik nehezemre akár 12 órázni se. Nincs család, gyerek stb. Úgyhogy ha kell sos-ben is riaszthat vagyok. Hétvége vagy ünnepnap nem zavar, akkor is szívesen bejövök. Suli nincs, úgyhogy ha kell főállásban is itt tudok lenni.- kb úgy is ennyi jönne le az önéletrajzomból. Nem vagyok egy nagy marketinges, de úgy vélem elég pozitívak a paramétereim. Hát igen... a magam nyomorában vagyok nagyszerű.

Fáradt vagyok, be kellene fejeznem, amit elterveztem, de olyan nincs, hogy ne csörögjön a telefon, vagy ne zavarnának meg időnként. Zavarni... Szép vagyok, mondhatom! Hálás vagyok a munkatársaimnak, hogy türelemmel viselik, ha feszültebb vagyok (bár az utóbbi időben kevésbé, mert igyekszem haza NEM vinni a munkát). Ez azzal jár, hogy itt vagyok többet az irodában, de ez is csak azóta lehetséges, hogy néhány új taggal bővült a pizzéria. Még most sem vagyunk elegen, azért nincs beszedve a hirdetés az újságokból... Nyáron gondolni kell a szabadságolásokra is; én is el akarok menni. Bár szimpatikus Sarah javaslata, hogy zárjak be egy-két hétre... Miért ne?, ez csak a B terv maradhat. A srácok javának kell a pénz nyáron is.
Nos, valaki interjúra jött. Mielőtt kimennék hozzá, kicsit rendbe szedem magam. Semmi extra, de legalább frissebbnek tűnjek, mint ahogy érzem magam. Nem váratok magamra sokáig, én is utálom, ha várakoztatnak, de nem rohanok ki azonnal, lélekrohanva. Néhány perc, nem több. Talán elnézhető...
Bemutatkozom neki, mert nem nehéz rájönnöm, hogy ő keres. Helyet mutatok neki a pult mellett üljön le, én is oda ülök (ha ő leült). Ha állva óhajt maradni, én is állva maradok. Gyorsan belefog, nem körföntalaz. Tömören fogalmaz, máris megnyerő számomra. El sem lehet mondani, hányan írnak és mondanak el magukról felesleges információkat!
- A futárok többnyire fiúk, de belátom, a hirdetésbe ezt nem írtam bele...- vetem közbe kissé félszegen, de azért mosolyogva.
Az a benyomásom, nagyon szeretné megkapni az állást, és tisztában vagyok vele, sem én, sem a pizzázó jellege nem oka ennek a sietségnek. Ez a lány, bármennyire higgadtnak és kiegyensúlyozottnak mutatja magát, meg lehet szorulva. Szüksége van pénzre, ez a megérzésem.
- Sajnos, nem élhetek az ajánlatával. A szabályok elég merevek, ha megszegem őket, komolyan is megüthetem a bokám. Mielőtt munkába áll, szükségem van egy orvosi vizsgálatra és erkölcsi bizonyítványra...- mondom neki tényszerűen, de nem mereven. Mintha csak tájékoztatnám. Elvégre azt csinálom, nem?
- Jól van, mikor dolgozott utoljára? Ha érvényes még az egészségügyi kiskönyve, nem is kell másikat csináltatnia. Ha 1 éven belül csináltatott erkölcsit, azt is elfogadom...- bólogatok. Szerencsés volna, ha meglennének ezek a papírjai, lényegesen fel tudnánk gyorsítani a folyamatot. Bár ez nem azt jelenti, hogy máris alkalmaznám.
- Beszélne egy kicsit magáról? - kérdezem. Azt már tudom, nem iskolába jár, nincs (saját) családja (úgy értem, férje, gyereke), de az, hogy "rengeteg" munkahelyen dolgozott már, jelent valamit. Vajon ő váltott, vagy tőle váltak meg? Ezt ki kéne puhatolnom.
- Miért éppen erre a munkára jelentkezett?
Kicsit rámenősnek tűnik, ami nem rossz, csak... Nem tudom megmagyarázni miért, van valami zavaró ebben a lányban. Aztán ki tudja, lehet, csak a fáradtság miatt vagyok kritikusabb. Most van itt az ideje, hogy kicsit elbeszélgessek vele. Itt nem lesz második kör. Határozottnak kell lennem, amilyen most ő.

Elégedett vagyok azzal, ahogy sorsom eddig alakult. Abszolút úgy vélem, hogy semmi okom panaszra. A körülmények és a helyzet most is olyan, mint Detroit-ban, sőt utazásaim során voltam rosszabb helyzetben is. Azonban ezt az állapotot nem szeretném fent tartani, örülnék, ha végre valami változás következne be az életembe. Nem akarok én milliomos lenni meg ilyesmi, tök jól fekszik nekem ez a gettó stílus, de nem bánnám, ha mondjuk lenne mit ennem és nem a patkányok lennének a legjobb cimboráim. Ehhez viszont melózni kell, akár 2-3 helyen is. Persze a futárkodás mindig ott lesz nekem, de az még sem annyira kötött, amellett bőven tudok még ezt-azt vállalni. Mint például ez a pizzás dolog. Látok benne lehetőséget, főleg kajaügyileg. Hát ez van... valamiből meg kell élni én pedig nem az a finnyás fajta vagyok. Belépve a helyre azonnal el is telítenek az illatok. Hmm; mikor is ettem utoljára? 10 órája? Talán, ja. Nem csoda, hogy máris megéhezek. Na majd az interjú után bekapok itt valamit.
Szerencsére nem kell sokat várnom a tulaj máris megérkezik és a pultnál hellyel kínál. Nem vagyok én ló, hogy ácsorogjak így egyből le is huppanok. Ujjaim neki is állnak rohangálni a felületen, mint a levágott kéz alias Izé. Ezt azonban abba is hagyom, amikor kiejti azt a bizonyos sajnos. Kicsit oldalra húzom a számat úgy figyelem, amit mond, de szerencsére nincs gond. A diliházból szabadulva kaptam mindkettőt, pont azért,hogy most már "rendes állampolgár lehessek, aki tesz valamit a hazájáért". Jól kiröhögtem őket, de legalább ezzel már nem kell baszakodnom.
- Az nem gond, akad mind a kettő. Friss, még csak három hetes! - jelzem is egy kézlegyintéssel, hogy ezen a témán gyorsan túllendülhessünk.
- Persze. Detroitban éltem sokáig. Elég csóró egy negyed, ezért már a középsuliban elkezdtem dolgozni és azóta sem hagytam fel vele. Innen ered az a sok tapasztalat. Alkalmi melók, a legtöbbje turista szezonból ered, akkor van szükség plusz kisegítésre. Egyszer csak meguntam a város és útra keltem. Szó szerint keresztül szeltem az egész államot. Már két éve vagyok úton, aztán, ha itt sem tetszik akkor megyek tovább. - kezdek el mesélni, majd egy kis szünetet tartok és úgy gondolkozom, hogy mit mondhatnék még.
- Van egy rendszámtábla gyűjteményem. Igyekszem összeszedni az összes államét. Van néhány külföldi is, de az nem cél. - ez nem kamu. Az összes többi igen, hisz eddig egy diliházban tengettem a napjaimat, de a rendszámtáblák nem kamuk. A meglovasított autókról szedtük össze anno őket hugival. Azok már úgy sem kellettek senkinek nekünk meg legalább volt valami kihívás a melóban.
- Különösebb oka nincsen. Szeretem az éttermeket, többen is dolgoztam már, de ezerszer jobbak, mint a gyors zabáldák. A pizzát is szeretem és a művész vonzata is tetszett. Itt talán nyugisabb a légkör és nincs az a sok "hozd már a kajám, mert unatkozom" tahó.   - ezért kerestem meg ezt a helyet elsőnek, mint például a hamburgerest, ahova ha itt nem járok sikerrel, majd beugrok. Ott csak állnak sorba és téged bámulnak, hogy milyen lassan dolgozol, mert természetesen nem tudsz elég gyorsan dolgozni. Körbenézek a helyen és feltennék egy kérdést, ami hirtelen eszembe jut, de amilyen gyorsan jött olyan gyorsan ment. Helyette a levegőbe szippantok, majd a konyha felé nézek, ahonnan valami füst szivárog.
- Azt hiszem valami ég.- roppant értelmes megjegyzés. A főnökre pillantok, majd újra a konyhára, ahonnan most már hangosabb zajok szűrődnek ki. Gondolom Ők is felfedezték, amit én. Egy pincér csaj jön ki az ajtón, így egy rövid bepillantást nyerhetünk a helységbe. Füst gomolyog, de lángok sehol. Ez még a jobbik eset, lehet valami kaja füstölt oda vagy egyéb elektronikai  berendezés éghetett oda, de ez csak mind kalkuláció a részemről. Ha D megindul, akkor én is utána megyek hátha valamiben a segítségére lehetek.

A lány, aki munkára jelentkezik nálam, rámenős és lelkes, szinte azonnal munkába állna. Van abban valami megnyerő, ahogy az ügyhöz áll, de éppen ennyi veszélyt is tartogat. Emlékszem még arra a srácra, aki majd a kezét törte, hogy megkaphassa az állást, és a harmadik nap már be sem jött dolgozni. Még Stephen idejében volt, nem én voltam a főnök. Egyszerűen fogta magát, és nem jött többé dolgozni...
Kicsit idegesnek tűnik, mert ahogy leül, a keze nyughatatlanul dobol az asztallapon, de amikor észreveszi magát, megfékezi. Úgy teszek, mint akit nem érdekel túlzottan a dolog és beszélgetni kezdünk, amolyan "meghallgatás" stílusban. Utálok hivatalos lenni, de néha muszáj.
- Ez jó hír, valóban!- nem hiszem, hogy ez a szerencsének köszönhető. Gondolom, legalább ennyi ideje keres már melót. Talán máshol is kérték tőle ezeket az iratokat, azért ennyire frissek.
Arra kérem, meséljen magáról. Igazából nem az élete érdekel, hanem milyen jó és rossz tulajdonságai vannak, miket mond el szívesen (és önként) magáról. De azért előnye is van; magyarázatot ad, miért rendelkezik "sok" tapasztalattal. Nagyon fiatal még ez a lány, de azért igazat adok neki. Ha sok helyen megfordult már, mint alkalmi munkás, van már némi tapasztalata.
- Ó, értem- vándorló típus. - Nézze, őszinte leszek. Olyan embereket keresek, akire hosszú távon lehet számítani. Nekem az nem segítség, ha betanítom, és néhány hét, hónap múlva tovább áll. - kérdőn nézek rá, érti-e, hogy ezzel az esélyei csökkentek a szememben. Bár nem zárkózom el, emberre szükségem van. Igaz, jelentkező is akad néhány.
Kérdezem még, miért pont az én éttermem választotta. Figyelem, ahogy beszél, a gesztusait, a szóhasználatát. Nyugodtabbnak tűnik, mint a találkozásunk elején, a szavaira sem figyel olyan jól, szlengben beszél, de ez megbocsájtható. Nem egy elit étteremben akar dolgozni, hanem olyanban, ahova javarészt egyetemisták járnak. Olyasmi korú fiatalok, mint amilyen ő lehet. Elnevetem magam, ahogy a türelmetlen vendéget formázza.
- Ha jól értem, Ön is kedveli a művészeteket. Művelője is valamelyik irányzatnak?- kérdezem, mint magánember.
Észreveszem, ahogy a levegőbe szippant, amikor a pizzáról beszél. Ahogy nyílik az ajtó, füstszag csapja meg az orromat. Kissé kesernyés szag, nem a szokásos tészta illat.
- Előfordul. Ha gond van, szólnak. Ne nyugtalankodjon, megoldják!- látom, hogy ugrana, én viszont hidegvérű vagyok. Már meghaltam volna szívinfarktusban, ha minden semmiségre hevesen reagálok. Steven (de főként Lio) esete óta igyekszem jobban figyelni az egészségemre.
Alig egy perc múlva Terry feje bújik ki az ajtón. Kérdőn nézek rá.
- Megpörkölődött az egyik konyharuha. Bocs, Főnök, én voltam figyelmetlen!- mondja.
Biccentek, hogy oké, semmi gáz, majd visszafordulok az interjúalanyom felé.
- Mondana magáról három-három jó és rossz tulajdonságot, ami leginkább jellemzi Önt? - bevallom, sosem kérdeztem volna magamtól ilyet, de amikor elolvastam néhény önéletrajzot, észrevettem, hogy sokan írnak magukról ilyesmit. Elolvastam néhány ezzel kapcsolatos cikket a neten, és abban is feltüntették, érdemes ezekre rákérdezni. Jó módszer, hogy rövid idő alatt megtudjunk a másikról dolgokat... Elsősorban, hogy őszinte-e.