Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Sebastian McBridge
 
Kelly Evans
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Tagliavini Reunion - Nora & Lulu & Adam

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Adam Tagliavini
Vizuális kommunikáció
Életkor : 19
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 18

TémanyitásTéma: Tagliavini Reunion - Nora & Lulu & Adam   Szer. Júl. 15 2015, 20:38


Tesókák

Megérkeztem! Most hiszem el igazán, hogy felvettek - és a drága testvéreim is most fognak ezzel szembesülni. Biztos vagyok benne, hogy anya elkotyogta nekik, hiszen folyton hívogatja őket (már amennyire én tudom), de én nem mondtam nekik semmit. Én akartam dönteni.
Megtörtént, most már hiányoznak a testvéreim.
Szerettem volna rájuk törni - igen, igen, mindkettőjükre, ezért is nehéz a helyzetem. Miért nem tudnak egy szobában lakni? Persze, egy kis faggatózás után megtudtam, hogy nagyrabecsült Louis egy másik nőneművel él egy háztartásban - azt hittem azonnal megbotránkozok! Na jó, tudtam. Hogy van barátnője. Azt nem, hogy ennyire komoly. Ki is mesélne el mindent az öccsének? Hát Lulu! De ki próbálta kerülni a túl sok beszélgetést, nehogy az egyetemre terelődjön a szó? Hát én! Tessék megmondani, kész botrány. Nem mintha számítana, mi volt. Most már itt vagyok és el fogom kapni mindkét testvérkémet.
De térjünk vissza a problémára: nem egy szobában laknak. Pedig mekkora buli lett volna egyszerre törni rájuk! Nagy az én bánatom, mert egyikük szobatársait sem ismerem, és nem szeretnék már az első napon botrányt kelteni magam körül... Vagyis, nem ez az, ami visszatart. Sokkal jobban zavar, hogy nem tudok egyszerre találkozni velük - így biztosan sértődés lenne, ha valamelyikükhöz később mennék. Pontosabban, Nora megsértődne. Igazából nem hiszem, hogy Lulu a szívére venné. Hát miért nem megyek akkor először Norához? Mert csak! Mert ezek csak üres kifogások és mellézagyválás. Egyszerre akarom a két tesómat, egyszerre akarom lerohanni őket, nem külön-külön. Azért vagyunk hárman, hogy hárman legyünk most is, mint ötéves koromban. Szükségem van a nagytesóimra vagy elveszek egyedüüül!
Röviden: mindkettőjüknek írtam sms-t. Megmondtam Louis őméltóságának, hogy találjon egy megfelelő helyet az érkezésem tiszteletére. Most pedig itt várok. Ahol mondta.
Az étterem/kajálda/pizzázó/bármi előtt ácsorgok, amit Louis leírt és nagyon remélem, hogy nem tévedtem el. Voltam én már erre, mikor anyástul apástul meglátogattuk a többieket - vagy kétszer. Nem panaszkodni akarok a memóriámra, de túlterheltség alatt az olyan alantas dolog, mint az utcanevek felejtődnek el legelőször.
Ahhoz képest, hogy nyár van, kivételesen nem ömlik rólam a víz. Ingben és farmerben egészen tűrhető a késő délutáni meleg, és mivel beülünk valahová, talán nem vagyok túl szakadt. Remélem, látják majd, hogy megadom a módját ennek a beköltözésnek. Bár még nem pakoltam ki. Majd holnap.
Mikor érnek már ide? Mintha másodpercenként az órámra pillantanék...


A hozzászólást Adam Tagliavini összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Júl. 16 2015, 11:51-kor.
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: Tagliavini Reunion - Nora & Lulu & Adam   Szer. Júl. 15 2015, 21:23

A fejem fogom, a hajam túrom, és röhögök, mint a fakutya. Hát igaz! Adam is utánunk jön! Noha anyám már rebesgette, hogy az öcsinek is ilyen tervei vannak, sosem hittem, hogy valóban megteszi, annyira a zenélésért volt oda. Hogy aztán miért a vizuális kommunikáció szakot választotta, a fene se tudja. De majd kifaggatom!
Rám írt, hogy megérkezett, de hagyjam békén kipakolni, inkább mondjam meg, hol és mikor vacsizunk, én meg Daryl éttermét ajánlottam, mert az öcsém odavan a pizzáért, és a legjobb pizza a városban ott kapható. Ezt még a hülye is tudja! (Ő is, mert kajáltunk már ott). Norát felcsörgettem, mi a helyzet, mi a kis hercegünk kívánsága, és megbeszéltük, hogy mi is a pizzázó előtt találkozunk, mert neki más dolga van (előtte).
Sokat gondolkodtam, hogy hívom Nanaiát is, de aztán elvetettem az ötletet. Valószínűleg Adam az egyetlen a családban, akinek fontos még a család, állandóan ő szorgalmazza az összejöveteleket, és nehezen viserli, ha valaki nem jelenik meg, vagy ha idegenek is jelen vannak, amikor ő fontos bejelentéseket akar tenni. Ha valakibe, belé rettenetes nagy exhibicionizmus szorult, egész életében szeretett középpontban lenni, és ha nem ott volt, kivívta magának a figyelmet. Leginkább a hangoskodásával... (ő azt zenélésnek hívja)
- Helló, Öcsi!- ölelem át szorosan, ahogy a közelébe érek. Le sem lehetne törölni a mosolyt az arcomról, annyira örülök, hogy itt van.
- Bazz, hova nősz még, majdnem akkora vagy, mint én!- dúrok bele a hajába.
- Nora? Szokás szerint késik? - nézek az órámra.
Vissza az elejére Go down
Nora Zoey Tagliavini
Marketing kommunikáció
Életkor : 20
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 55

TémanyitásTéma: Re: Tagliavini Reunion - Nora & Lulu & Adam   Csüt. Júl. 16 2015, 14:01

brothers <3

Adam üzenete őszintén meg is lepett meg nem is. Anya már utalt rá, hogy ide fog jönni, de nyíltan előttem sosem mondta ki. Emlékszem pár hónappal ezelőtt a szüleink nem örültek neki, hogy a bátyám példájára én is a Francesben fogok továbbtanulni. Jobb szerették volna, ha apa nyomdokaiba lépek, amikor szerintem nincs is meg hozzá a kellő tehetségem. Iskolát váltottam és itt kötöttem ki, de most már mindannyian itt vagyunk. A Tagliavini tesók újra együtt. Tudomásom szerint Louis választotta ki a helyet, ahol találkozunk. Egy pizzéria és biztos vagyok benne, hogy Adam miatt arra a helyre esett a választása. Nem szoktam gyors és hizlaló kajákat sem enni, így nem repdestem az örömtől, hogy ott „egyesülünk” újból, de a nemtetszésem hamar leküzdöttem. Néha tehetek kivételt, és ha már másokért nem is, a tesóimért igen. Ma este degeszre fogom enni magam és nem fog érdekelni.
Az órámra pillantva veszem tudomásul, hogy mindössze félórám maradt elkészülni és odaérni. Az időérzékem még mindig nem javult, valamiért mindent az utolsó percre hagyok, mert azt hiszem, van időm, így a késés már velem együtt jár. Kikapok a szekrényből egy farmert, hozzáillő inggel, ami nem túl elegáns, de nem is mindennapi viselet. Utálom, ha az arcomon smink van, de azért viszek fel egy keveset, mivel úgy gondolom, hogy ez egy különleges este. A hajvasalót még régebben bedugtam, ami mostanra már teljesen felmelegedett, hogy gyorsan áthúzzam az egyébként enyhén hullámos hajamon. Mikor már teljesen elkészülök, felkapom a táskám az ágyamról és hagyok egy cetlit a szobatársnőmnek, Monának, hogy ne várjon. Igazából nem tudom, hogy ez egy sima vacsora lesz- e vagy még a fivéreim terveznek- e valamit utána. Csak sodródom ma este az árral és azt teszem, amit szeretnének. Kilépve az ajtón veszem tudomásul, hogy mostanra már oda kellett volna érnem, de nem izgat túlzottan, emiatt nem fogok jobban sietni. Louis és Adam úgyis megértik, mindig ilyen voltam, nem hiszem, hogy várnának mást tőlem.
Jó pár perc gyaloglás után megérkezem az étteremhez és benyitok. Pásztázni kezdem az asztalokat, mikor is megpillantom az öcsém és a bátyám sziluettjét kirajzolódni előttem. Mosolyogva tipegek az asztalhoz.
- Sziasztok! – Nem tudom abbahagyni a vigyorgást. Olyan régen voltunk már hármasban valahol, szinte már nem is emlékszem. – Te jó ég, Adam, mi ez a haj? Vágathatnál belőle! – mondom neki nevetve. Igazából tetszik, nagyon kisfiússá teszi az arcát és pont ez az, ami jól áll neki.
Leülök a két fiú mellé az asztalhoz és a késést még véletlenül sem hozom szóba, hacsaknem ők nem akarják kitárgyalni, amit erősen kétlek.
- Rendeltetek már? – kérdezem az idősebb testvérem felé pillantva.

_________________
nora zoey tagliavini

Vissza az elejére Go down
Adam Tagliavini
Vizuális kommunikáció
Életkor : 19
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 18

TémanyitásTéma: Re: Tagliavini Reunion - Nora & Lulu & Adam   Csüt. Júl. 16 2015, 14:46


Tesókák


Meg sem lepődök, hogy Louis érkezik hamarabb - ez ilyen női dolog, mindig késnek. nem mintha bánnám, az időnk végtelen, révén nyár van és a beiratkozás papírmunkáin kívül semmi dolgom. Nem tudom, nekik van-e, de hát az meg az ő bajuk, mondtam, hogy mondjanak le mindent mára. Bár azt nem említettem, hogy egyedül jöjjenek, kicsit kétségbe esek, hátha Nora hoz valakit... De ez még a jövő zenéje.
Lulu rámveti magát, én meg vigyorogva ölelem meg. Igen, hiányzott. Igen, örülök, hogy látom, ahogy annak is, hogy semmit nem változott. Nem nőtt, egyik irányba sem, és nem gondolom, hogy én annyival magasabb lennék ahhoz képest, mikor legutóbb találkoztunk - de valahogy mindenkivel minden beszélgetésem így kezdődik. Nem veszem magamra. Ha mégis nőttem, az csak jó lehet, nem? Az nem jó, hogy a kobakolást is ugyanúgy folytatni akarja, mint régen, de csak a helyére rázom a tincseim és egy csúnya pillantást vetek rá.
- Szerintem te mész össze. Sok stressz ér mostanában? Figyelj, egy szavadba kerül, és segítek elintézni bármit - komolyan nézek rá, mintha csak én lennék a nagytestvér. Mókából.
- Ez nem tartozik az új szokásai közé - vigyorogva pillantok fel (na ugye, hogy még nem vagyok olyan magas!) Lulura. - Anya folyton Norán sápítozik, amióta átiratkozott. Azt hittem, én vagyok a kedvenc feketebáránya! - Újra elvigyorodok. Adam hangos, Adam zavar, Adam nem higgad le... Aha. - Esküszöm, lassan már menekülnöm kellett előle, hogy ne nekem mondja. Nem hiszem el, hogy ekkora lenne a gubanc. - Megvonom a vállam. - Még nem is késett sokat.
Attól függetlenül, hogy a hangom olykor elég nagy, igyekszem kerülni a konfliktusokat. Amíg a kedves nővérkém nekem nem okoz fejfájást, nem is akarok beleszólni. Még én lennék a hibás! Persze, biztosan örülne, ha anya nem vele kiabálna végre... De ekkora szívességet nem teszek csak úgy.
- Szerintem menjünk be, nehogy mire ideér, ne legyen helyünk - az ajtó felé biccentek. Közeledik az este, habár még van egy pár óra addig, a levegő egyre kellemesebb lesz a hőség után, és mindenki jön majd vacsizni. Azt gondolják, hogy a tesótalálkozó és közém állhatnak? Nem!
Betessékelem magunkat, pontosabban előreengedem Louist, de inkább a frissességem, mint az udvariasságom miatt. Bent persze megejtem a kötelező bámészkodást: A kajálda nagyon tágas, nagyon világos, tetszenek a színei, tehát a mosolyom az arcomra ragad. Luluval az egyik ablak melletti bokszba ülünk be, én foglalok helyet középen, hogy jól tudjak bámészkodni. Azt hiszem, jártam már itt... De nem árt most igazán felmérni a helyet, hátha szükségem lenne rá a jövőben.
Alig kell várnunk pár percet és az én egyetlen, drága nővérkém is berobban. A magasságom helyett (mivel ülök és ezt nem láthatja) a hajammal heccel. Istenem, ha tudom, hogy mindennel bajuk lesz, inkább nem hívom őket sehová!
Persze, ez nem igaz. Máris tudom, mivel vágjak neki vissza. Haj, haj.
- Ahogy hallottam, legközelebb mehetünk együtt fodrászhoz - kacsintok Norára. Anyánk elég depressziós, hogy a kislánya nélkül nem tud kivel csajos dolgokról beszélgetni, úgyhogy az elmúlt évben mindennel az én fülemet rágta. Következtetésképpen nincs több titok előttem. Semmi titok.

_________________
           
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: Tagliavini Reunion - Nora & Lulu & Adam   Csüt. Júl. 16 2015, 21:13

A megbeszélt helyen találkozom Adammal. Jólesően mustrálom végig, bár nem volt olyan rég, hogy utoljára láttam. Mégis... Jól esik megdicsérni, hogy nőtt, változott. Elvégre belőle is egyetemista lett, a kutyafáját! Hogy szalad az idő! Nemrég még pelusban szaladgált az udvaron.... Nem csak érettebb a srác, a humora is egyre... mondjuk úgy, kifinomultabb.
- Stressz? Titokban pszichológiát tanulsz?- nevetek. Csak lassanként engedem el. Öcsém még hajlamos az ölelgetésre, Nora már kevésbé. Amúgy is imádom a hülye fejét.
Nora még nincs sehol, de az öcsém ebből nem csinál ügyet, jól ismerjük már mindketten a rossz szokásait.
- És azt még nem is tudja, hogy le akarja vágatni a haját...- osztom meg a bizalmas infót Adammal. - Ugyan adtam neki egy tippet, de biztos majd a te véleményedet is kikéri...- kacsintok rá. A lányok már csak ilyenek. Szeretik meghallgatni mások véleményét, s bármilyen ellentmondásosnak is tűnnek, ki tudják választani a számukra legmegfelelőbbet.
Várakozunk még egy pár percet, aztán Adam tanácsára bevonulunk az étterembe.
- Menjünk jobbra, a boxok felé... Ha Nora esetleg nem akar pizzát enni, ne is lássa azokat...- nevetek össze Adammal. Ő is tudja, hogy Norának milyen "agybaja" a testsúlya.
Az illatok azonban azonnal megindítják az emésztőnedveim termelődését, és hangosan korogni kezd a hasam.
- Remélem, nem késik sokat, mert éhen halok!- s már azon agyalok, mit egyek. Ne pizzát? Itt? Imádom, hogy kérhetek serpenyős pizzát, és magam dönthetem el, mi legyen rajta... Ah, nehéz lesz...
Kapunk étlapokat (kérünk Norának is), amikor befut, lazán, mosolygósan a Hugi.
Röhögök, mert éppen Adam haját pécézte ki. Ez biztos nem marad revans nélkül, de ... én nem tudok semmiről!, de Adam lazán lerázza a témát. Ó, ilyen labdát veszni hagyni!
- Nem, még nem rendeltünk, mert...- az az átok pizza. - Te mit akarsz? Salátát, vegát? - el is bújok az étlap mögé, ne lássa, hogy én azokat szemrevételezem.

//Adam szembe ült le velem. El kéne döntened, melyikünk mellé ülsz. Kettőnk mellé nem lehet!//
Vissza az elejére Go down
Nora Zoey Tagliavini
Marketing kommunikáció
Életkor : 20
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 55

TémanyitásTéma: Re: Tagliavini Reunion - Nora & Lulu & Adam   Hétf. Júl. 20 2015, 13:24

brothers <3

Régebben mindig azt hittem, hogy Adam a zenéléssel fog elhelyezkedni, de mint kiderült, inkább a vizuális kommunikációt választotta azon az egyetemen, ahová én és a bátyánk is járunk. Nem feltétlenül gondolom azt, hogy abbahagyná a zenélést attól függetlenül, hogy mást tanul az egyetemen. Biztosra veszem, hogy folytatni fogja, mivel ez nála nemcsak egy hóbort, mint sok más embernél. Néha nagyon jókat lehet nevetni a tehetségkutatókban feltűnő, kétségkívül rendkívül tehetségtelen emberkéken. Apánk hatására biztos vagyok benne, hogy nemcsak én, de a két tesóm is más füllel hallgatja az előadásaikat, mint a többi néző. Kritikusabban és hozzáértőbben. Még ha nem is érzem magam igazán tehetségesnek a zenélésben, akkor is értek hozzá valamelyest.
Az étterembe beérve Louis mellett foglalok helyet, hogy jobban szemügyre tudjam venni Adamet és talán így jobban tudok vele szórakozni egész este. Örülök, hogy egy boxban telepedtek le, mindig is jobban preferáltam, mint a sima asztalokat. Ugyan nem vagyok túl boldog amiatt, hogy egy pizzériába jöttünk, de már bármi is történjék ma telezabálom magam, majd holnap maximum koplalok. Elveszem az egyik étlapot és olvasgatni kezdem.
- Hogy mi? – kérdezem csodálkozva. – Honnan tudod? Vagy mondtam neked, hogy le akarom vágatni a hajam? – Semmit sem értek, az utóbbi időben nem beszéltem túl sokat Adammel, de ez nem jelenti azt, hogy nem említettem volna neki meg azért nem kicsi a család, hamar terjednek a pletykák még öt ember között is.
- Valóban le akarom vágatni, egészen rövidre, talán egy kicsit szőkítenék is rajta, de lehet meghagyom barnán, szerintetek hogy állna? – ugyan már Luival beszélgettem erről a múltkor, de inkább azt elemeztük ki, hogy anyának hogy adjam be a dolgokat. Már annyira belefeledkezem a hajamba, hogy szinte meg is felejtkezem a mellettem lévő két fivéremről, akiket valószínűleg nem izgatja annyira a lányos téma, mint engem.
- Ó itt van más is? Mármint, ami nem pizza? – kérdezem felcsillanó szemekkel, majd leállítom magam. – Akármilyen csábító is a cézár saláta, inkább pizzázok veletek, nem fogom kihúzni magam. Ma annyit fogok enni, mint egy normális ember – mondom kissé mosolyogva. Az utóbbi időben nagyon keveset ettem és fogytam is, habár nem látom az eredményét, így szeretném folytatni a diétát. Azért tudom hol a határ, így sosem fogok túlzásba esni.
- Egyébként terveztetek még valamit kajalás utánra? – kérdezem kíváncsiskodva.

_________________
nora zoey tagliavini

Vissza az elejére Go down
Adam Tagliavini
Vizuális kommunikáció
Életkor : 19
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 18

TémanyitásTéma: Re: Tagliavini Reunion - Nora & Lulu & Adam   Kedd. Júl. 21 2015, 12:12


Tesókák


- Nagyon sok mindent történt, amióta nem jársz haza... - mondom neki komolyan. Akár tanulhatnék is pszichológiát, bár az biztos, hogy nem fogok. Sokkal jobban szeretem a kézzelfogható dolgokat, amikor csinálni is kell valamit, nem csak megtanulni, aztán meg... lelkizni. Nem, nem, az nem az én pályám. Zenélni szeretek meg rajzolni, és akkor ezzel ki is lőttük minden tehetségem. - Nem, természetesen nem. - Nem hiszem, hogy ebben a suliban akadna ilyen elmélkedős szak. Egyébként... azt sem tudom, tudja e, mire jelentkezett egyetlen öcsikéje. Nem én vagyok most a figyelem középpontjában. Végre.
Noráról beszél mostanában mindenki. Anya aggódik, apának hiányzik, én hallgatom, és tessék, Lulu is hozzá tud még tenni.
- Hát az tuti, hogy azon beszélgetés alatt nem szívesen lennék otthon - elhúzom a szám, majd elvigyorodok. Anyánknak mániája a haj-kérdés. A lányoknak hosszú, a fiúknak rövid, de ápolt, sosem kócos, mindig tiszta... Szerencsére a két nagytesóm magára vonja a figyelmet ezzel kapcsolatban: Nora azért húzza a száját, mert túl hosszú, Lulu pedig csak a fejét rázza, mikor anyu fodrászhoz küldené; és így mire elér hozzám és a "loboncomhoz", már nem is kell sokáig győzködnöm, hogy így vagyok tökéletes. Bár azért néha próbálkozik. Én pedig mindig találok valami kibúvót. Nem értem, miért kell ebből ekkora ügyet csinálni. Azt sem tudom még, mi lenne a tanácsom, de ezzel a fülessel talán lesz időm gondolkozni rajta egy kicsit. "Anya elől úgysincs menekvés."
Mivel az emberek egyre többen lesznek, a helyért való küzdelem megelőzése érdekében bevonulunk, hogy ott várjuk meg a tesókánkat. Louis megjegyzésére csak a szemem forgatom. Sosem fogom megérteni a lányokat. Még Norát sem. Mintha nem lenne elég vékony. Mintha számítana az a pár kiló. Mintha ez egy pizzán dőlne el. Hülyeség. A pizza mindig jöhet. Sok-sok sajttal, természetesen.
- Egész nap erre gyúrtam, ne is mondd! - felelem. Ez nálam annyit tesz, hogy alig ettem, hogy férjen belém repeta. Márpedig ha valamelyikőjük feladná a harcot, nekem kell majd tennem azért, hogy semmit se küldjünk vissza. Kell a hely, na.
Szerencsére nem az illatok alapján kell választanunk (bár kétségtelenül képes lennék rá), hamar kapunk étlapot is, és ahogy belemerülnék, feltűnik az elveszett báránykánk. És be is szól. Hihetetlen, le sem tagadhatnák egymást!
- Tudod, ezek a verebek... - bosszúsan fújok egyet, és még mindig az étlapba bámulva a levegőbe mutatok, mintha csak felettünk is repkedne egy. Ártatlan mosollyal pislogok fel a nővérkémre, hiszen tudom, úgysem fog haragudni érte. Főleg, hogy nem is érdekli igazán, honnan tudom, csak a véleményem érdekli, ahogy Lulu megjósolta.
Az jut először eszembe, hogyha anyánk a fejét veszi, már úgyis mindegy lesz, milyen a haja.
De ezt persze nem mondhatom ki. Főleg nem ebéd előtt. Talán tényleg megsértődne.
- Meleged nem lenne többet - megvonom a vállam. - Szerintem neked minden jól áll. - Igazából fogalmam sincs. Talán azért nem sikerül elképzelnem, mert kételkedem az ügy sikerében, de nem sikerül. Az viszont biztos, amit mondok, hiszen mind a hárman remek génekkel vagyunk megáldva.
Újra az étlapomba bújok, bár nem kétséges, mit fogok kérni. Lulu és Nora közben a pizzán kívüli életről beszélgetnek, és csak a "vega" szóra pillantok fel... Halkan kuncogok még a "normális ember" kifejezésen... Majd inkább nem szólok bele a társalgásba. A gyengék úgyis elhullanak, én pedig nagyon jól fogok lakni. Persze, ettől még szeretem őket. Csak ne próbáljanak engem is salátán nevelni.
- Mutattok nekem pár király helyet - kacsintok rájuk. Tök jó, hogy így egymás mellett ülnek, egy kacsintással el lehet őket intézni. Egyébként sem kérdezem, hanem mondom, mert ez volt a tervem. - Elsőnek kigondolnál te valamit, Nora? - igyekszem minél ellenállhatatlanabbul nézni rá. - Lulu választotta a vacsihelyet - magyarázom meg, ha értetlenkedne, miért ő. Aztán úgyis Louis jön majd. Amíg el nem fáradok. Jaj, de örülök, hogy újra itt vannak!

_________________
           
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: Tagliavini Reunion - Nora & Lulu & Adam   Szer. Júl. 22 2015, 11:01

Daryl pizzázójába ülünk be, nem véletlenül. Tudtommal ez a legjobb pizzéria a környéken és mi, akiknek olasz vér folyik az ereiben, mi mást szeretnénk enni, ha fiatalosan, hármasban ehetünk? Pizzát! Noha Nora hajlamos a vonalaira hivatkozva zöldségeket enni, nem mutatott ellenállást, amikor az ötletem felvázoltam neki. Adam pedig azonnal rábólintott.
Nora késése miatt Öcsivel mi hamarabb ülünk be, attól félve, talán nem marad szabad asztal, hiszen ahogy hűl a levegő, egyre többen jönnek ki az utcára és mennek el valahova (többen vacsorázni). Ma különösen meleg volt. Míg várakozunk, kedélyesen beszélgetünk. Adam szerint zajlik otthon az élet.
- Na, mesélj, miről maradtam le már megint? - kérdezem vigyorogva. Valószínű nem az a hír, hogy Cirminek kölyke született.
Nora is szóba jön, Adam szerint a szüleink aggódnak érte, és a hajával kapcsolatos megjegyzésemre is úgy reagál, ahogy vártam.
- Ki tudja, honnan ered ez a mániája- nevetem el egy kicsit- De mit értesz az alatt, hogy aggódnak Nora miatt? - kapom fel a fejem. Noha megváltozott a hugi stílusa, ez a változás számomra nem olyan égbe kiáltó, hogy aggódnom kellene miatta.
Választunk egy asztalt, és éppen csak belemerülünk az étlapokba, amikor bevágódik Nora is. Mellém ül le. Adammal kedvesen üdvözlik egymást (és nem szokványos módon, naná), és azonnak a haj a téma. Jaj, ne! Pedig számítottam erre, még Adamat is felkészítettem. Lehet, én vonzottam be? Akkor akarok egy...
- Szőke???- nézek nagy szemekkel egyetlen hugocskámra- Na, erről tegyél le, szerintem. Anyád megöl, ha festetni kezded a hajad!
Aztán belebújunk az étlapokba, Nora úgy tesz, mintha agyilag lenne szőke.
- Hol jár az eszed? Pizzák, saláták, piték, frissensültek...- sorolom neki, és közben hajtogatom neki az étlapot. Mintha először járna itt!
Aztán amikor közli, normális emberként akar étkezni, összevigyorgok Adammal. "Az nehéz lesz!" Szerencse, hogy mellettem ül, különben kapnék egy taslit a fejemre. Nora azonban már csacsog, és azon járatja a fogaskerekeit, hova megyünk vacsi után. Adam visszadobja neki a labdát, úgymond rá bízza magunkat, én meg grimaszolva felhúzom a vállaim: "Adam döntése, nem az enyém!" Adamre meg összeráncolom a szemöldököm, mintha kétségbe lennék esve: "Jól meggondoltad te ezt?" Hiába. Testvérek vagyunk. Ha egy szót se szólnánk is tudnánk beszélgetni. Ezért is imádom őket ennyire.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Tagliavini Reunion - Nora & Lulu & Adam   Today at 15:38

Vissza az elejére Go down
 

Tagliavini Reunion - Nora & Lulu & Adam

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Költözünk! Nana és Lulu chan

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: Hogy mire vagy jó... :: Munkahelyek :: Archívum-