Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Yesterday at 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Back in buisness || Seby & Callie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Back in buisness || Seby & Callie   Kedd. Júl. 14 2015, 20:56

Imádom a tengerpartot. Nem csak azért, mert az otthonomra emlékeztet, mert rengeteg emlékem kavarog a végtelen habok között gyerekkoromtól kezdve a mostani napjainkig. De nem csak ezért vonz, nem azért, mert ő tudja a legféltettebb titkaimat, és hallgat róluk, magukkal ringatja őket. Nem csak azért, mert bámulatos képeket lehet róla készíteni, mert megnyugtató a hangja, mert hűvösségével lehűti az összes indulatom és kicsit visszanyugtatja a pulzusom. Azt mondja, állj, Callie, kapcsolj ki, nyugodj meg, lassíts le. Ha lehunyom a szemeimet, szinte hallom, ahogy a fülemben a morajlás ezekké a szavakká áll össze.
Jó érzés újra itt lenni. Nem messze a lakásomtól térdig a vízben állni. A szememmel eltakarom a napot, ahogy a távolba meredek, élvezem, ahogy a bőrömet simogatja, de nem szeretném, ha a víz csillogásával megvakítana. Szóval végül hátat is fordítok neki, beleborzongok, ahogy a hűvös, végtelen kékség felől érkező szellő átjár, ruhám alatt szaladgál. Szívesen úsznék egyet, de egyelőre még nem nézek ki annyira jól, és most túl sok ember van a környéken. Még vissza kell híznom egy kicsit, de már legalább nem vagyok olyan gebe, mint eddig voltam.
Nem tudom, ezidáig úgy tűnt, Los Angelesben élni csapda, némi kényszer, egy újabb őrültség. Hogy fojtogat az ittlét néhanapján, a bezártság, hiszen akkora a különbség a régi életemhez képest. Ez a pár hónap otthon viszont furcsa volt, feszült, mintha megváltoztak volna a dolgok. Mintha ez lenne most a szabadulás, hogy egy kicsit csak önmagam lehetek, független, szuverén Callie. Az egyetlen ezzel a roppant szabad mentalitással, hogy cseppet egyedül vagyok, mint a kisujjam, de talán az mégsem akkora tragédia, mint elsőre gondoltam. Talán jót tesz nekem, hogy én itt vagyok, szinte mindenki aki fontos nekem, az pedig távol tőlem. Így nincsenek elvárások, nincs megfelelési kényszer, sok dolog gyötört a családommal kapcsolatban, a volt párommal szintén.
És mielőtt még jobban belemerülhetnék a gondolatokba, meglátom Sebastiant, és egy kis ideig hezitálok, mit csináljak pontosan. Tudom, hogy rég nem futottam vele össze, tudom, hogy csak e-mailben tartottuk a kapcsolatot egy jó ideje. És hogy mindig ettől rettegett, hogy valaki csak úgy eltűnik az életéből, mert megunja. Sosem untam meg, csak egyszerűen nem fért bele az életembe, amíg Élias itt volt, még az sem, hogy magammal foglalkozzak.
- Szép napot, Mr. Drayton. - Köszönök rá elmosolyodva, úgy néz ki, hogy ez a partszakasz az, ahol mi mindig újra visszatalálunk egymáshoz, még akkor is, ha nem tervezzük. Kellemes kis romantikus gondolat, ugye? Simogatja a lelkem.
- Éppen meg akartalak látogatni, de házhoz jöttél. Olvastad mostanában az e-mailjed? - Semmi kérdőre vonás, csak egy kedves, mosolygós kérdés.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3205

TémanyitásTéma: Re: Back in buisness || Seby & Callie   Csüt. Júl. 16 2015, 20:26

Az életem olyannyira sűrű lett, hogy csak na. És még csak Henryre sem foghatom, ó az én drága Henrym Kanadában leledzik, randizgat, az élet szép. Nem nem, csupán megcsappant azok száma akikkel rendszerese találkoztam, azaz Amelia visszatért, mert már jól van, kijött a kórházból, sőt. Eleevel is azért össze-össze futok, Josh-sal szintén, habár a nyakamba szakadt annyi munka, hogy csak most tudtam leadni belőle végre. Azt hiszem elhavazódtam, de sss. Callie miatt viszont egyre jobban aggódom, ha épp ajánlottam fussunk össze, közölte rohan ide vagy oda, de, majd ekkor és akkor. Persze volt olyan is, hogy pont én rohantam ide vagy oda, például Reevenért... Egy szó mint száz, belém hasított ma a felismerés, hogy a suliban is pont elkerüljük egymást, mert máskor tartjuk az óráink, amúgy meg máshol dolgozunk/vagyunk, nem érünk rá benn lenni, de már azt se tudom mikor láttam őt. Meg is ijedtem, Amelia dolgozik, szóval hagytam neki üzenetet, hogy később találkozunk, mert próbát teszek Callienél. Mi történhet? Max kidob, hogy húzzak haza... de csak nem. Kopogtattam az ajtaján, vártam, de semmi... csüggedten botorkáltam le a partra, ha már itt vagyok, legalább kiülök a partra. Még ez a szerencsém, a vakító fényben a napszemüveg ellenére sem látok sokat, de a hang, ó a hangot ezer és egy közül is felismerném! Édesen cseng, oda is kapom a fejem.
-Callie! Azt hittem most is dolgozol... hiába kopogtam, ugye... - Nevetek boldogan, oda is lépek, arcon csókolom, kicsit megölelem ha hagyja.
-Ööö a mostanában mit takar? Kicsit összeszaladt minden, de úgy voltam vele élőben jobb lenne már találkozni, olyan régen nem akar összejönni, aggódtam is szóval.. szóval épp jöttél át? Remélem nem baj ha megelőztelek. Jól nézel ki. - Mosolygok rá, na igen, jobban néz ki mint mikor legutoljára láttam, bár nem annyira egészségesen mint mikor viszontláttam itt, mikor belefutottam.
-Gyere, akkor ezek szerint ráérsz, üljünk le, jó idő van! - Javaslom, mutatom a homokot a víz mellett, hacsak nem akar visszamenni a lakásba, mert melege van vagy akármi. Nekem jól esne a levegő, de igazodom persze.
-Hogy vagy? Tudsz pihenni azért? - Tudom, hogy sok a dolga, amikor hagyta hagytam kaját meg édességet az asztalán, legalább ennyivel támogassam, ha mással nagyon nem is tudtam. Meg a kajálásra tudom hogy nem figyel, de a nasira talán elcsábult és evett belőle. Na meg gondolt rám és nem mentem a süllyesztőbe... remélem.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Back in buisness || Seby & Callie   Csüt. Júl. 16 2015, 21:01

- Nem, kivételesen egy kicsit le akartam ide jönni és lazítani, ezt kapd ki! Fejlődök. - Vigyorgok Sebastianra szélesen, majd mosolyogva tartom oda az arcom a puszijának és viszonozom az ölelését. Jól esik újra látni őt, mosolyogni rá a napfényben, és még mindig nosztalgikus érzések öntenek el. Ettől nem tudok szabadulni, de annyira jól esik gondtalan tizenévesnek képzelni magam, visszavágyom azokba az időkbe, még ha csak pár szép emlék erejéig is.
- Előtte azért terveztem megkérdezni, hogy akarsz-e még találkozni velem - mondom töretlenül mosolyogva rá, kezeimet a rövidnadrágom zsebeibe süllyesztve és finoman megvonva vállaimat. Nem voltam biztos benne, hogy ezek után, szóval... hogy az után, hogy mennyire nem volt rá időm, akar-e még látni. Vagy azt hiszi, hogy én is elhagytam, vagy már csak nem is érdekli. De egyik sem lenne igazán Sebastian.
Rábólintok a dologra és leülök a homokba, lábaimat felhúzva hunyom le pár pillanatra a szemeimet. Annyira jól esik itt lenni most. Amúgy is imádom a nyarat, tudom, hogy itt mindig jó idő van, de ilyenkor még inkább forróság van, aminek én csak örülni tudok.
- Élias otthagyta az intézetet meg a kísérletezgetést, szóval mostanában igen, lassan azért helyreállnak a dolgok... gondolom - nem vagyok benne olyan biztos, de azért már tudok biztató mosolyt küldeni felé, ami azért nem rossz kezdet. Jó, nagyon sok veszekedésembe telt, hogy meggyőzzem, így lesz a legjobb, de megérte. Azóta sokkal inkább önmaga, visszatértek a dolgok a régi kerékvágásba.
- Vagy az is lehet, hogy tökre kicserélődtem, mostanában odavagyok a müzliért. Sosem voltam, nem is tudom, mi a fene ütött belém - nevetek kicsit magamon, miközben megrázom a fejem és aztán ismét Sebastianra pillantok. Annyira jó érzés, apró, jelentéktelen dolgokról mesélni neki, a nagy, drámai dolgok és munka helyett, hogy azt el sem tudnátok képzelni.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3205

TémanyitásTéma: Re: Back in buisness || Seby & Callie   Csüt. Júl. 16 2015, 21:53

-Úristen, csak nem? Karácsony van? - Húzom össze gyanakvóan a szemem, de nevetek, na igen, mindenkire ráfér egy kis lazítás, ha bevallja, ha nem.
-Már miért ne akarnék furákat kérdezel... - Nézek rá őszinte csodálkozással, elvégre engem nehéz vakarni, bárki megmondhatja. Csak akkor eshet meg ha nagyon nyomatékosan közlik ennyi elég volt belőlem. Nagyon nyomatékosan. Abban meg csak reménykedtem nem udvarias tucatlerázást kaptam az elmúlt időben. Nem vonakodik aztán lehuppanni a forró homokba, én aztán pláne nem, leveszem a szandált és belefúrom a lábam a nedves homokba. Hűt kicsit, jól esik ebben a kánikulában. Sosem fogom megszokni, azt hiszem.
-És hol lakik? Veled? Vagy hazautazott? Nincs egyedül ugye? - Szeppenek meg, mert jó hogy felhagyott ezzel, de azért remélem nem egyedül próbál mindent megoldani. De annyi bizonyos, hogy Callie talán nyugodtabb lett, ami jó hír nagyon is!
-Az ember ízlése változik. Kivéve az enyém, a kenyér még mindig bizarr kaja... - Vigyorgok rá szélesen, lehet megunta a kajákat amiket ott hagytam neki és a müzli puffancs karjaiba menekült. Csokis-mazsolás karjaiba, oh!
-Na és van még szabad felület a faladon, vagy mindent beborítanak a képek? Kinézem ám belőled! Mondanám hogy csináljunk egy tisztasági festést, vagy valami, de mire a sok képet leszedjük a falról... - Hülyéskedem, tudom, hogy szortírozza és albumokba teszi, de lehet már nincs nekik hely, ellenben a plafon pont szabad préda volt. Vajon miért nézem ki ebből a nőből ezt a megszállottságot? Aahhaha, azért meglepődnék ha így lenne.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Back in buisness || Seby & Callie   Csüt. Júl. 16 2015, 22:48

- Kicsit olyan érzésem van nekem is, őszintén szólva - mosolyodok el végül, mert valóban. Ez a sok lazítás, meg nem gondolkodás, mintha tényleg valami ünnep lenne. Nem tudom, pontosan mit ünnepelek, de kezdek lassan megszabadulni a rossz szokásaimtól, amiket út közben magamra szedtem. És talán kezdek végre kicsit önző lenni, figyelni magamra. Talán ez a normális.
- Lenne rá okod, de örülök, ha nem így van - világtok azért rá a tényre, hogy igenis lenne rá oka. Nem voltam jó barát, sem jó társ, se jó ember. Talán soha nem is voltam az, túl sok embert bántottam már meg, túl sokakon gázoltam már át a gyerekes hülyeségem, vagy éppen az ambícióim miatt. De nem akarok változni.
- Nem, ő most... ő most a barátnőjével van - mondom végül, elégedett mosollyal bólogatva felé kicsit. Valahol kicsit irigylem őt, hogy még ilyen helyzetben is tudott találni valakit, aki szereti, még akkor is, ha nem tudja a mágikus öröklétet ígérni. Jó, az öcsémet sosem kellett félteni, de most mégis kellemes csalódás volt.
- Amióta önmaga, igazán pimasz lett. Tökinek nevez, csak mert alacsonyabb vagyok nála, kisebb és valószínűleg gyengébb is. Meg azt hiszi, gyerekes vagyok, csak mert szeretem rózsaszínre festeni a körmeimet, de mi baj a rózsaszínnel? - kérdezem, miközben kezemet kinyújtva vizsgálom kicsit a körmeimet. - De bezzeg a kedvenc Arctic Monkeys albumunknak nem tud ellenállni és ugyanúgy énekli velem az összes dalszöveget, talán még jobban is beleéli magát. Nem tudom, miért mesélem ezt neked - nevetem el magam végül. - Talán csak túl sötét oldalát láttad a kapcsolatunknak és próbálok kissé kompenzálni. - mosolygok rá és bocsánatkérően emelem fel a kezeimet. Úgy érzem, már egy örökkévalóság óta nem volt lehetőségem csak így csacsogni valakinek, főleg nem ilyen boldog dologról, kellemes emlékekről. Igen. Teljesen biztos vagyok benne, hogy ez az én öcsém, akiről mesélek. Nem az, aki úgy bánt velem, aki kezet emelt rám, aki nem tudja türtőztetni az indulatait. Az egyszerűen nem ő és nekem az öcsém kell, rá van szükségem.
- Nem olyan borzasztó, de próbáld ki helyette a pitát, vagy csak egy finom lepényt... - hmm, nyamm. Így belegondolva milyen furcsán rég nem ettem én sem ilyesmit. Vagy valami finom görög kaját. És a főzés! Na az is, hogy hiányzik...
- Ha már azt hiszed, nincs több hely a falon, csak nézz a plafonra! Ezt jegyezd meg alaposan - nevetgélek jóízűen, mert ez igen komoly és hasznos bölcsesség ilyen esetben. Főleg, ha csak egy apró lakásod van, amit nagyon otthonossá szeretnél tenni. Véletlenül képzett fotós vagy és van pár jó képed. Az ilyen véletlenek megesnek az ember lányával.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3205

TémanyitásTéma: Re: Back in buisness || Seby & Callie   Csüt. Júl. 16 2015, 23:34

-Közeleg a nyári mikulás ünnepe, hmm? - Nem tudom van-e ilyen, de most lesz, miért ne?
-Ugyan, nem lenne, miért lenne. - Mosolygok rá kedvesen, tisztában vagyok vele hogy a család az első, nekem is az. Nekem Henry az első, még mindig, és ez így is marad, míg világ a világ, legyen bárhol is a világban.
-Óóóó, csak nem? Hát ez nagyszerű! Csak nem az egyik ápoló? - Nevetek kicsit, nem tudom amúgy hol ismerte volna meg. Persze ha nem volt mostanában annyit a kórházban akkor akárhol végül is.
-Hát őőő... csajos szííín. - Emelem meg a vállaim kínos mosollyal, nevetve, mert hát annyira nem Callies nekem a rózsaszín köröm, de aztán ki tudja. Lehet ha látnám fele, az lenne. Aztán mosolygok hogy mesél nekem. Bármiről mesélhetne igazából, arról is hogyan pucolta tegnap a klotyót, nem számítana. Jó hallani a hangját, hogy nevet. De persze az öccséről szívesebben hallgatom a sztorikat mint a szutyoktalanításról szó se róla!-Lehet.... de csak az számít hogy boldogok vagytok, nem? Én legalábbis nagyon boldog vagyok hogy látlak nevetni. - De érezni tényleg így gondolom, aggódtam, hogy sokat sír, maga alatt van és beleroppan. De Callie mindig is erősebb volt nálam, rájöttem nem magamból kéne folyton kiindulnom, de nehéz másból, én vagyok folyton kéznél...
-Phhh, kösz nem, maradok egy kis steaknél mondjuk, vagy óóó valami szaftos oldalasnál! - Kacagok fel, mert hát én tényleg nem változok, húst hússal, hússzósszal és húspogácsával...
-Egy létra és te is eléred... picikém! - Röhögök, ha már harap érte, nem lehetett kihagyni! Bár lehet rossz ötlet volt, az egész lakás egy montázs lesz... szó szerint belelépsz a képekbe! Uh, egész forradalmi!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Back in buisness || Seby & Callie   Pént. Júl. 17 2015, 16:17

- Igazából tényleg közeledik egy esemény, nemsokára ismét haza kell utaznom, az éves nyári zarándoklatra. Egy nagyon különleges hely van a szigetünkön és tavaly elmaradt, szóval idén nyáron mindenképp el kell mennem, annyira felfrissítő - mosolygok rá szélesen, mert tudom, hogy Seb nem valami vallásos, vagy legalábbis nem annyira, mint én. De úgy vagyok vele, hogy kell valami, amiben hihetek, valami kapaszkodó. És ez a zarándoklat kicsit leterheli a testet, meggyengíti a lelket, rengeteg embert vonz a szigetünkre és én egyszerűen csak imádom az egészet. Olyan, mint egy igazi újrakezdés.
- Örülök - mondom még egyszer, miközben visszamosolygok rá. Örülök, hogy megértő és eszében sincs a fejemhez vágni mindenfélét. Így abszolút meg is érdemli, hogy lecsüccsenjek mellé, jól esik a homokban ücsörögni és idekint lenni kicsit, meg csak úgy semmit sem csinálni. Mostanában nem annyira megy.
- De, beletrafáltál. Szóval rá is merem hagyni, bármi van, tudja kezelni - mosolygok vissza kicsit zavartan, mert honnan tudta? Ennyire egyértelmű lenne a történet? Mondjuk jó, sok időt töltött velük mostanában, és igen, elég régóta volt már ott abban az intézetben. Jobban belegondolva tényleg elég egyértelmű a dolog.
- Ez nem volt meggyőző - állapítom meg, miközben lesújtva pillantok Sebastianra. - Tényleg le kell szoknom a rózsaszínről - mormogom halkan, sóhajtva egyet. Na mindegy, majd csak összeszedem magam annyira, hogy találjak valami normális színt. Annyira akarom, hogy a manikűröm színe legyen a legnagyobb problémám az életemben. Egy üres fejű, felszínes lány akarok lenni, akit nem bánt semmi, maximum az, ha elviszik az utolsó körömcipőt az orra előtt egy leárazáson.
- Hát, nem lehet örökké csak sírni, nem? Csak türelmesen kell várni, amíg elfogynak az ember könnyei - újabb Callie-féle bölcsesség, amire valószínűleg semmi szüksége nem volt. Bizony, aztán ha feladod az önsajnáltatást, a személyes drámád feletti sajnálkozást, ha már nem tudod többet siratni a boldog éned, akkor megjön a vágy, hogy visszaszerezd. Nálam legalábbis ilyen egyszerűen működik.
- Tudod, hogy ha örökké csak vörös húsokat eszel, nem tesz jót neked, egyél néha egy kis halat. Csak nézz rám, halon nőttem fel és mi lett belőlem - vigyorgok rá, miközben megemelem a kezem, hogy megmutassam neki a nem nagyon létező karizmaimat. Nem baj, karizma legalább van bennem, meg némi reális önkép, szóval elnevetem magam a saját, alaptalan önbizalmamon. - Jársz még futni? Ha igen, eljárhatnék veled néha, most, hogy több időm van. Persze, ha elnézed, hogy valószínűleg haldokolni fogok - nevetek saját magamon kicsit még, mert látom magam előtt, ahogy két perc után lefekszem az út közepére és hagyom, hogy menjek a fény felé.
- Hééé, ezt most úgy mondod, mintha te a plafont nyalogatnád! Picinek lenni jó dolog amúgy is, felhúztatok bármilyen cipőt és nem leszek magasabb nálad és ez tök jó! Meg nagyon hatásosan tudok tömegben közlekedni, észre sem vesznek tulajdonképpen - sorolgatom máris a méretem előnyét, igen, apró helyeken is el tudok slisszolni, de azért kikérem magamnak, nem vagyok olyan pici. Tök átlagos a magasságom, nem tudom, miért hiszi minden férfi, hogy pici vagyok... az jobb lenne, ha én néznék le rájuk és éreztetném, hogy igen, legyen csak kisebbségi komplexusod? Ugye, hogy nem! A harcias gondolatokra pedig egyből csücsörítek is és hunyorgok rá, iiiszonyat gonoszan.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3205

TémanyitásTéma: Re: Back in buisness || Seby & Callie   Pént. Júl. 17 2015, 18:20

-Ó, tényleg, mintha meséltél volna róla! - Dereng valami, valami vallásos dolog, meg hogy ez az egyik fix dolog ami miatt mindig hazamegy.
-Tényleg? Azta! Mondjuk reméljük ő nem aggódja túl az ápolást, de ha boldogok csak az számít. De tényleg. - Nem hittem volna hogy tényleg egy ápoló, de velük vannak sokat. ha mindketten fiatalok, sokat beszélgettek, miért ne?
-Hát... - Vonom meg ártatlan a vállam, nem tudok jól hazudni ez tény. De hát a rózsaszín olyan... - Inkább csak valami másik színt válassz... olyan kagylóhéj fehéret, vagy... nem is tudom... - Nem értek a színekhez, de vannak még csajos színek amik nem a rózsaszín kategóriája. -Vagy rakass rá matricát, olyan picit, az olyan csajos. - Vigyorgok, azt szokták szeretni nem?
-Nem, valóban nem, értelme sincs. Míg sírsz lemaradsz a vidám részekről. - Keseregni érelmetlen, de ha épp benne vagy a szituban egyszerűen nehéz kiszakadni belőle. Legalábbis nekem nagyon nehezen szokott menni.
-Kicsi és vékonyka lettél... hhmmm....szerintem maradok a vörös, szaftos husiknál. - Öltök rá nyelvet, nevetek, a hallal is elvagyok de nem tudnék csak halat enni. De megsimogatom az arcát be ne durcizzon, főleg hogy ő is poénkodik.
-Persze, járok mindig. Vagy hajnalban vagy este. Attól függ. Ha neked nem akadályok ezek az időpontok szívesen futok veled. - Mosolygok rá, főleg hogy haldokolna, megedzem őt! Futót faragok belőle!
-Hááát több vagyok mint 180, szóval szinte hegyi levegőt szívok hozzád képest! De amúgy igen, előnyös hogy nem vagy magasabb nálam, így neked kell felnézned rám! - Húzom ki magam önelégülten, majd nevetek. Callie így jó ahogy van, így sokkal aranyosabb és bájosabb. -Ó, tömegben suhanó vagy? Felslisszolsz mások előtt a buszra meg a metróra mi? Meg a bevásárló kasszánál is, hogy hamarabb fizess, ejj ejj! átlátok rajtad! - Nevetek, ha beelőz valakit nem azért lesz mert pici. Egyszerűen lehengerlő a stílusa és mire észbe kapsz már késő. Callie elérte amit akart, neked meg sss. Ehhehe. De ahogy néz, olyan pukkancs mód, csak jobban nevetek, átkarolom, nagyon hiányzott a lököttsége.
-Akkor ezentúl jobban rá fogsz érni Mangas tanárnő? Főleg hogy nyár van és lemennek a vizsgák, hmm? - Mosolygok rá, nem szökik meg, innentől rendszert csempészek a dologba, nem fog megúszni!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Back in buisness || Seby & Callie   Pént. Júl. 17 2015, 20:08

- Lehet, tudod, nekünk ez nagyon fontos - mosolygok rá végül és bólintok kicsit. Igen, bár nem megyek bele általában hosszabban, említeni szoktam. Nem tudom, a külső szemlélők mennyire tudnák megérteni, ez mennyire fontos és milyen jó érzés. Az ember nem is gondolná, hogy néhol a föld mennyire közel van az éghez, vagy inkább egy másik világhoz, holott még csak magasan sincs.
- Én örülök neki, kicsit önző módon, mert egy cseppnyi terhet levesz a vállamról - mosolyogva vonom meg a vállam, miközben a lábujjaimat piszkálom egy kicsit. Lehet, hogy nem a legfelnőttesebb dolog, de örülök neki, nem csak azért, mert Élias boldog, hanem mert nem csak rám van itt utalva. Nagy felelősség volt, édes teher, de nehéz is. És amúgy is, rendes lánynak tűnik.
- Annyira vicces vagy, ahogy éppen a körmökről próbálsz csacsogni! - nevetek rá, mert elég sokáig tűröm a tanácsait, visszafojtva, de nem megy tovább. Aminek ki kell jönnie, az ki is jön, igyekszem nem úgy nevetni, hogy a fél part rám figyeljen. De hála istennek nem kezdek egy röfögni, az lenne még a jéghegy csúcsa.
Amikor válaszol a sírós részre, csak egyetértően bólogatok. Lehet, hogy nem volt értelme, de nekem kellett az a sírás, hogy át tudjam vészelni az egészet. Hátra kellett lépnem kicsit, engedni a gyeplőkön, hagyni, hogy maga alá temessen, hogy elgázoljon, hogy kiüssön. Eljutni arra a pontra, ahonnan már csak felfelé van út.
- Kicsi és vékonyka?! Irigyelni fogod még egyszer a cuki halhusimat, te szívtelen! - vádolom olyan hevesen, hogy végül kénytelen vagyok belenevetni magam. Még hogy én pici és vékonyka, kikérem magamnak, tök normális a magasságom és régebben tök egészségesen néztem ki, és fogok is még. Még hogy pici.. meg vékonyka.. elnézést, hogy nőies vagyok, nem egy NDK-s úszónő, akinek a combjába beleférnék!
- Nincs baj vele, még mindig nem vagyok valami nagy alvó - jegyzem meg mosolyogva, kicsit megsimogatom a felkarjaimat közben, olyan jól esik, ahogy a nap átmelegíti a bőröm. De van, ami sosem változik, nekem talán nem lesznek már soha nyugodt éjszakáim, de nem baj. Annyira nem bánom, nem félek tőle, meg tudok birkózni vele, ennyi idő után főleg.
- Naa, komolyan, Sebastian, ha tovább szemtelenkedsz, eskü, kárt fogok tenni benned a cuki, apró ökleimmel, szólok előre! - valós a fenyegetés, puffancsként nézek rá továbbra is, még a kezeimet is összekulcsolom a mellkasomon. Milyen jót mulat rajtam, meg a magasságomon, pedig nem is olyan vicces, és az sem, hogy milyen méregzsák leszek tőle! Ő meg csak nevetgél és átkarol, mintha minden rendben lenne és le lenne tudva. Na jó, mindig is tudtam, hogy van bőr a képén, de ez... tulajdonképpen hatásos.
- Igen, úgy néz ki, ezentúl több szabadidőm lesz, de ha bajod van a magasságommal, nem fogom colosokra pazarolni! - fenyegetem meg ismét, még mindig puffogva, de aztán végül oda lyukadok ki, hogy már én is csak nevetni tudok magamon. Cseppet vagyok csak nevetséges.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3205

TémanyitásTéma: Re: Back in buisness || Seby & Callie   Pént. Júl. 17 2015, 20:39

-Persze. - Sosem gondoltam hogy nem, de én tényleg nem vagyok vallásos, meg én a magam módján "zarándokolok" ha olyanom van, de az a lényeg, hogy Callie szereti és örömmel csinálja.
-Nem önző, a nyugalom érzete nem önző dolog. Szeretetben van, biztos kézben. Vannak dolgok amiket te nem tudsz megadni neki, de ez a lány igen. - Mosolygok, na igen, eszembe jut Henry és.. na igen. De szerencsére nem mélyedek el a gondolatban így zavartalanul mosolygok. Szerencsésnek érzem a srácot hogy minden körülmény ellenére megtalálta a boldogságát.
-Mindent, érted mindent, látod, ekkora az elvonási tünetem, hogy minden témába simán belemegyek nagy elánnal, csak hogy csacsogj nekem kicsit! - Nevetek, mert na igen... gőzöm nincs ezekről, csak annyi amennyit a tanítványaim vagy egyéb nők fecserésznek nekem nagy lelkesen. De a lényeg az hogy Callie nevet, ezért tényleg megérte, komolyan, jöhetnek a frizurák és a magassarkúk, meg mittom én!
Aztán csak felröhögök hogy kiakad, ha ő nem is nevetett hangosan én megteszem helyette, engem nem érdekel ki néz még, nagy a part, menjen odább, ha nem bírja. A szociális mindenemet mi?
-Legközelebb majd eleszem előled! - Röhögök, de szép lenne! Felfalnám előle és mutogatnék rá hogy miatta van!
-A CD sem segített mi? Pedig reméltem fog... - Sóhajtok egy kicsit, de mosolygok.- Majd ha megnyugszol lelkileg, akkor majd tudsz aludni. - Elég sok stressz éri folyamatosan, gondolom mikor alszik és az jár a fejében és nem tud aludni. De ezen meg csak ő tud segíteni sajnos.
-Úúúú de nagyon félek! - Nevetek rohadék mód de behúzom a nyakam meg fejem, elfojtottan röhögök tovább, de aztán csak odahúzom magamhoz ha épp nem számít rá, nehogy leteremtsen.
-Úúú sosem voltam még colos, még kosarasnak sem vettek volna be, teljesítetted egy álmom! - Nézek rá csillogó szemekkel, de aztán nevetek újra. - Jaj ugyan ugyan... tudod hogy nekem nem számít mekkora vagy. De tényleg. Max ha gonoszkodni akarok minden édeset a legfelső polcra rakok, de majd hagyok elől egy sámlit is! - Röhögök, na jó, ideje lesz abbahagynom mert a végén azt hiszi tényleg kinevetem, oda is bújok a nyakába és megölelem, ha hagyja ha nem és belesuttogok a fülébe.-Így vagy tökéletes drágám, kimondottan bájos vagy tudod jól! Elragadó! - Hízelgek kicsit, érzem én hogy ideje engesztelnem kicsit. Közben meg elönt az édes-ismerős illata, kicsit jobban is ölelem. - Hiányoztál ám.... - Sutyorgom még a hajába, úgy örülök hogy jobban van, féltem nagyon megviseli ez az egész és ő maga is belebetegszik. Érzem hogy én most kezdek megnyugodni hogy nem lesz baja, talán nem lesz. De megfogadom többet lógok majd a nyakán, nem akarom hogy hirtelen egyedül érezze magát, ne adj isten feleslegesnek, hogy az öccse párt talált. Aztán gondolok egyet és eldőlök, húzva magammal, de megint nevetek, kiterülök, a fent lévő kezem ami nem a nyaka alatt van, kinyújtom a homokban magam mellett míg a hátamra fordulok.
-Szabadságot kéne kivennem... - Nevetgélek, mert most érzem, tényleg rám férne. Annyit melóztam, jól esik ez az édes semmittevés és nevetgélés. Itt a homokban, a tenger mellett. Főleg hogy nem vagyok egyedül.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Back in buisness || Seby & Callie   Pént. Júl. 17 2015, 22:06

- Nem tudom, nem lenne muszáj utálnom meg féltékenykednem, hogy jó nővérnek tűnjek? - kérdezem, de nem vagyok teljesen komoly, szóval inkább csak vigyorgok hozzá, hogy Sebastian is lássa. Eszem ágában sincs hárpiának tűnni, sem megkeseríteni senki életét, az nem én lennék.
- Tudod, betegesen vonzódom az orosz realizmus irodalmához, ha órákon át akarsz beszélni velem, jobb lesz, ha felkészülsz belőle. Végtelen hosszú, leírású történetek az értéktelen ember motívumával középpontban - vigyorgok rá. Én igazából tényleg szeretem, de a legtöbb embernek ez kifejezett kínzás. A végtelen sorokban viszont az a jó, hogy annyira kikapcsolnak, nem pörög az esemény, közben gondolkozni is van időd és tényleg hihetetlen az irodalmi értékük. Itt vajmi kevesen ismerik behatóan, jó, én sem vagyok toppon amerikai írókból, szóval megértem. De ez még nem jelenti azt, hogy bárhol el tudnék csevegni Csehovról vagy Gogolról.
- Vigyázz a hallal, a végén még lehet összemész tőle és hirtelen pálcika leszel - ugratom én is kicsit őt, szemöldökeimet emelgetve, aztán vele nevetek kicsit. Komolyan ezen akar lovagolni? Nem tudom, hogy bizonyítsam be, hogy nem vagyok kis életképtelen, jelentéktelen kóró. Pedig akár az is lehetnék, de nem tudom, kompenzálok a kisugárzásommal vagy a csacsogással vagy... mit tudom én!
- Annyira már nem zavar, van, ami nem változik - vonom meg tehetetlen a vállam és megértőn mosolygok rá. Kedves ötlet volt tőle a CD, de már egészen hozzászokott a szervezetem ehhez az egészhez. Reggel szinte nem is emlékszem már rá, csak tudom, hogy megint nem aludtam végig az éjjelt, meg persze érzem, hogy húz vissza az ágy. De a munka az munka!
- Na megállj! - hiába húzza be a nyakát, morcosan húzok meg egy tincset a hosszú hajából, én szóltam, hogy bántani fogom. Bár valószínűleg sokkal jobban is bánthatnám, de ezt is csak azért csinálom, hogy betartsam a szavam.
- Sámli?! Elmehetsz te a ... tudod hova, amúgy se kell az édességed, te vagy a legbénább cukros bácsi a világon! - na ilyen sértést se vágtam még senki fejéhez, szóval amint leesik, mit is mondtam, nevetek is magamon, meg azon, hogy fel tudom húzni magam az ilyesmin.
- Ezt mindig is tudtam... - felelem neki kuncogva, mert annyira édes, ahogy átölel, tudja, hogy nem tudok neki ellenállni, szóval a... khm, apró kezecskéimet a dereka köré fonom és visszaölelem őt. Jól esik a közelsége, ahogy a fülembe suttogja, hogy hiányoztam neki, már érzem is, ahogy olvadok. Nem is a melegtől, vagy a napsütéstől, sokkal inkább Seb hízelgésétől. Aztán gondol egyet és eldől velem a homokban, én pedig elsőre kicsit megijedek és sikkantok egyet, de aztán csak nevetek vele és jólesően nyúlok el. Egyik kézfejem a szemeim fölé rakom, hogy ne süssön bele a nap.
- Ugye-ugye, és még én vagyok a munkamániás, hm? Üdv a klubban - üdvözlöm őt kuncogva. Én annyira örülök neki, hogy most itt vagyok és tényleg van időm kicsit magamra. Hiányzott már, és azt hiszem, ideje lenne lassan visszatalálnom magamhoz. Most olyan egyszerű, könnyed dolognak tűnik, és várom is nagyon. Egy kis gondolkodás után elveszem a kezem és Sebastian felé fordítom a fejem, rámosolygok.
- Seb, azt hiszem, te vagy a legjobb barátom. Tudod, valaki pótolhatatlan.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3205

TémanyitásTéma: Re: Back in buisness || Seby & Callie   Pént. Júl. 17 2015, 22:50

Kicsit felnevetek a féltékenykedős szösszenetén.
-Nem drágám, nem, bár csupa szívjóságból az agyukra mehetsz és tarthatod a gyertyát, ha kell hanem! - Nevetek vele, tudom én hogy örül az öccse boldogságának.
-Ó, hát az oroszokért pont nem voltam oda, de legyen, akkor diskuráljunk arról milyen rettenetesen stresszes is a tüsszentés! - Nevetek, még csak az kéne! Bár az irodalom jobban leköt mint a körmök, szóval alkuképes kompromisszumnak tűnik tőle! Aztán jön azzal hogy átok van a halon és lehet a szálka is megakad a torkomon! Na jó csak összemegyek és csontossá válok.
-Oda lennének a gondosan kidolgozott izmaim és domborulataim, ú! - Nevetek, végig simítok a mellkasomon és a fenekemhez nyúlok. Nem vagyok én olyan izmos szóval ironizálok, ha nem ennék hamar elérném a szintet amit említ, ha nem is lennék töpörödött törpördög tőle!
Sóhajtok, nem tudom hogy lehetne megoldani az alvászavarait. Szerintem doki kéne neki, de hát én pont nem vagyok a dokiajánlgató fajta.
-Aú! - Közlöm roppant férfiasan, igazi alfahímként hogy szalmaboglya hajam húzogatja, de nevetek még így is. Aztán már majdnem ki is dőlök, mélyebben veszem a levegőt mert kiröhögöm a tüdőmből mielőtt leérne, hogy én vagyok a leggázabb cukrosbácsi.
-Nem kell.. ehehe, nekem cukor... én magamban is... ahahah... édes vagyok! - Alig bírom elmondani, úgy nevetek, de aztán húzom is magamhoz, mert irtó édes ahogy puffog, de naaa, nem akarom én őt bántani, nehogy azt higgye. Bókolok, de megmosolyogtat a válasza, szeretem hogy így vág vissza. Na meg azt hogy visszaölel, hiányzott már nekem, kicsit féltem is, hogy túlzottan megharagudott rám, vagy az agyára mentem vagy... nem is tudom, de mindig ha eszembe jutott lebeszéltem maga, mert akkor nem is keresett volna, nem válaszol. Gondolom. Eldöntöm magunk, nevetek hogy sikkant, végtelen édes, jól esik ez a gondtalanság.
-Az enyém nem direkt volt! Frász hitte hogy mindenre igent mondanak nekem? Bár sejthettem volna amilyen ellenállhatatlan vagyok, óh! - Nevetek. De tényleg meglepett hogy felvettek az egyetemre, hogy tolmácsolást is kértek, fordítást... mindent. Bár elég húzós volt, szó se róla. Szusszanok egyet, sokat nevettem hirtelen, sajog az arcom, de olyan jó. Mikor felém fordul én is felé, elmosolyodom.
-Kölcsönös... elvesztettelek, de visszakaptalak... Olyan vagy mint egy örök ajándék nekem. Nem szeretnélek elveszíteni újra... - Mosolygok, komolyan gondolom. Nem lesz egyszerű, mert sokszor összekülönböztünk, de nem tartom lehetetlennek hogy ne menjek az agyára. Aztán el is vigyorodom. -Pont ezért fogok a nyakadon lógni és nem hagylak békén és hiába menekülsz majd, megtalállak mindenhooool! - Fordulok felé és megcsikizem, nevetek, mindkettőnkre ránk fér a nevetés, azt hiszem. De csak megkímélem, visszadőlök mellé, nevetek.
-Húúh... karban tartod a hasi izmaim... igazából a sok nevetéstől kockás de ssss, titok! - Röhögök. Lehet valami komolyról kéne komolyan beszélnünk de... ha egyszer ez jobb? Azzal ráérünk, nem szaladunk el ketten kétfele nem?

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Back in buisness || Seby & Callie   Today at 07:47

Vissza az elejére Go down
 

Back in buisness || Seby & Callie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Bellboy needed || Callie&Matt
» Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-