Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Accident (Amelia-Mark)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Accident (Amelia-Mark)   Vas. Júl. 12 2015, 09:41

- Jézusom!- magyarul tör ki belőlem a kiáltás, és máris nyitnám a kocsi ajtaját, de megakadályoz a biztonsági öv. Rángatom, de nem akar engedni, remeg a kezem, aztán valahogy mégis sikerül kioldani, és kivágódok az autóból. Nem érdekel a zuhogó eső, nem érdekel az sem, hogy maszatos az arcom a sírástól.
- Jól vagy? - hajolok a fiatalemberhez, aki a kocsim elejére támaszkodik (akit elütöttem).
- Gyere, elviszlek a kórházba, meg kell vizsgáljanak!- dolgozik bennem az adrenalin. Bár nem a testének csapódtam, azaz nem telibe kaptam el, és nem is mentem gyorsan, a zökkenést éreztem. Átmentem a lábán?
Az eső kellemetlenül csapkodja a bőröm, pillanatok alatt átázik a blúzom és tapad a testemre, de észre sem veszem.
- Meg kell kerülnünk az autót, csak onnan tudsz beülni- mondom remegve, és a srác kezét a nyakamba próbálom húzni, hogy átsegítsem a túloldalra- Kapaszkodj belém!
A kocsi mögül dudaszó hallatszik, de qrvára nem érdekel. Hát nem látják, mit csinálok?

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

TémanyitásTéma: Re: Accident (Amelia-Mark)   Kedd. Júl. 14 2015, 14:09

Vannak azok a napok, amikor semmi nem jön össze. De úgy tényleg, igazán semmi. Nem tudsz felkelni időben, elkésel egy találkozóról, zárva az üzlet, ahol valami fontos dolgot kéne elintézned, a kifőzdés kiderül, hogy nem fogad el kártyát, aztán a gyorsétteremben kiderül, hogy amúgy is lejárt a kis plasztiklap és így nem kapsz kaját, majd amikor mérgedben elmész egy kört gördeszkázni, hogy szusszanj, higgadj és jó irányba tereld a napod, akkor zuhogni kezd az eső, és már látszik az arcodon az a bizonyos "Ezt már tényleg nem hiszem el!" kifejezés. Na ekkor van az, hogy az "Ennél nem lehet rosszabb!" kifejezést is felülírja a sors...
Mivel az eső éppen zuhog, és nincs túl sok kedvem bőrig ázva gurulni, így hazafelé veszem az irányt. Az egyik zebránál, ahol piros a lámpa számomra, azonban nem tudok időben megállni. Valahogy síkos lehet a járda, vagy nem is tudom, de szépen kisiklik alólam a deszka és kigurul az útra, én meg megtántorodva utána lépek, mert az egyensúlyom is majdnem elveszítem. Amelia pedig pontosan ezt a pillanatot választja arra, hogy örömteli találkozásban részesítsen.
A deszkám nagyot reccsen, ahogy áthalad rajta, de jobban izgat, hogy az egyik lábfejembe is fájdalom nyilall. Tökéletes mozdulattal haladt át rajta, így ismét megtántorodom és ugrabugrálok egy kört a fájós lábamat felemelve... Ott bukdácsolok előtte, és más támaszt nem találva rátenyerelek a már lefékezett kocsi motorháztetejére. Mások persze dudálnak, mert hirtelen érte őket a fékezés, na meg mások látják, hogy én ott manőverezek az úton, ahol nem kéne...
-Basszameg... - Szalad ki a számon fájdalmamban és kínomban.
Ha mindez nem lenne elég, akkor még egy totál bepánikolt csajt is kapok a nyakamba, aki azonnal körülugrál, és kórházba akar vinni.
-Áh, nincs semmi baj, nem kell! - Ó dehogynincs, de hát utálom a kórházakat. Már akkor is utáltam, mikor Maisey-t kellett elvinnem, mert fellöktem véletlenül és beverte a fejét a járdába... Kórházfóbiám lehet. Inkább élek ezentúl sántán, minthogy engem most elcipeljen abba a fertőtlenítőszagú építménybe.
Persze nem sokat hatok a csaj lelkére, aki már karol is belém, hogy becipeljen a kocsijába. Ember, mégis hogy akar behajtogatni egy ilyen kis izébe?
A deszkám maradványait nézem szomorúan az út közepén, majd lehajolok, hogy összeszedjem a ketté tört, jobb napokat is látott tárgyat.
-Jössz egy új deszkával! - Mutatom felé, arcomon halvány mosoly. Nem, nem örülök túlzottan, én nincs is jó kedvem, de ha nem erőltetek vigyort a képemre, nem fogja elhinni, hogy haza tudok menni lábon, és nem kell elcipelnie sehová!
Valahogy mindig is éreztem, hogy a barna lányokkal nem jó kezdenem. Újabb strigula, ami engem igazol!
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Accident (Amelia-Mark)   Kedd. Júl. 14 2015, 22:08

Kiakasztó nap, kiakasztó család... Gyűlölöm, hogy tehetetlen vagyok! Az arcomat könny áztatja, az ablaktörlőt az eső. Ritka rossz kombináció. Az egyik kanyarodásnál nem is vészem észre az alakot... akin részlegesen áthajtok. Az autómra görnyed, azonnal tudom, csak a lába lehetett, de bármilyen kicsi a kocsi, súlya van, eltörhettem, megzűzhattam. Az első gondolatom, hogy magam viszem a kórházba, és nem hívok mentőt, legalább addig se ázik.
Bénázok. Ő is, Vagy inkább ellenáll. Nem csodálom, hogy bizalmatlan, és nem akar beülni mellém, de én jól vezetek! Nem is értem, hogy került a zebrára, amikor nekem volt szabad a jelzés.
- Ápolónő vagyok, tudom, mit csinálok! Ha semmi bajod... hazaviszlek!
Nem, nekem nem elég, hogy azt mondja, jól van, amikor látom, hogy biceg. Tudni akarom. Tudnom kell. Amúgy is kötelességem, hogy segítsek neki, nemcsak mert én vagyok a gázolója, hanem mert... nővér vagyok. Nem hagyhatom itt.
Áttámogatom a kocsi túloldalára, de az ajtó persze zárva, fújtatva rohanok vissza, hogy az autóba lökve magam kinyissam az ő oldaláról is az ajtót, aztán szállok ki megint, hogy besegítsem. Közben valamit felszed a földről, mögöttünk dudálnak... Lesz*rom.
- Kettőt is veszek, csak szállj be!- kérem tőle, és meglep a mosoly, ami az arcán suhan át.
Besegítem, a deszkát is elrendezzük a lábánál. Valószínű, az rosszabbul járt, mint a lába, de biztosra kell mennem.
Visszaszaladok a kormány mögé, behúzom az ajtót, körülnézek, indexelek, és kilövök, mint a golyó.
- Átmentem a lábadon, igaz? Meg kell mutassuk egy traumatológusnak. nyugi, protekcióm van az osztályon, egy percet sem kell várnod- hadarom neki, nézem a visszapillantót, indexelek, sávot váltok, vezetek, mint ha versenyautóban ülnénk. - Más sérülés nem ért? - pillantok a srácra is. Fiatal, barna, mosolygós.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

TémanyitásTéma: Re: Accident (Amelia-Mark)   Szer. Júl. 15 2015, 10:01

Azért valljuk be, ki ne ódzkodna attól, hogy beüljön a gázolója kocsijába? Na ugye... Ráadásul ez egy smart, könyörgöm! Ha még valakit elüt a kórházig, azt mégis hova tesszük? Felkötözi a tetőre, vagy mi?
Naná, hogy elsőre nem nagyon akarok beülni mellé, de - ahogy a barnáktól már megszoktam - nagyon erőszakos, és nem hagy kicsúszni az ujjai közül.
-Oké! - Győz meg azzal, hogy ápolónő (a deszkával már annyira nem, mert azt most is vehetnék, akár 40-et is...). Lehet, hogy éppen így szedi fel a pasijait. Elüti őket, de csak egy kicsit, hogy nagy bajuk ne legyen, és ne sitteljék le, de mégis bevihesse őket ápolásra... Milyen kis ravasz.
Belém karol és nyitná az ajtót, de az zárva. Ó anyám... Támasztom a verda oldalát, míg körbeszalad, hogy kinyissa az ajtót, aztán végig nézem, ahogy az esőben visszarohan, majd szépen be is hajtogat a miniatűr autójába... Az enyémbe legalább háromszor beleférne... Érthető hát, hogy több helyhez szoktam és jelenleg úgy ülök a kocsiban, mint egy hering a dobozban. Nem is vagyok kis darab, a kocsi sem nagy, és a lábam is fáj. A deszkáról és az egész napomról már ne is beszéljünk... Azért persze az övet bekapcsolom, biztos, ami ziher...
Apránként csepeg az ölembe a víz a hajamról, és muszáj letörölnöm az arcomat is a vizes kezemmel, mert irritáló, ahogy apránként csordogál az eső maradéka a bőrömön. Mindig olyan fura érzés, mintha viszketnél, mert apró hangyák rohangálnak rajtad. Az ülést elnézve pedig szép lassan issza majd be a kárpit a sebtében összegyűjtögetett nedvességet...
-Csak egy kicsit! - Nem vészes az, csak átgurult egy picit a jobbomon. Spongyát rá, csak ne rángasson be a kórházba... Sántán talán még kivívhatom egy két csaj szánalmát és felszedhetnék valakit...
-Remekül hangzik... - Biccentek egy fintor keretében és kibámulok az ablakon. Nem akarooooooom! Na jó, szedd össze magad, Mark fiam, voltál már ennél szarabb helyzetben is. Ha fegyvert fognak a fejedhez, az csak rosszabb, mint néhány fehér köpenyes, meg pár órányi kínzás, nem? Gondolj arra, hogy hátha van Ameliának egy szexi, szőke barátnője, aki majd ápolgat! Igen, ez az! Nem történhet meg, hogy egy öreg szakállas kezeljen, mert akkor ez a nap tényleg maga lesz az apokalipszis kezdete!
-Az önérzetemen kívül? Nem... - Nevetem el magam kínomban! Ó igen. Nincs is kínosabb annál, minthogy elüt egy csaj, majd bepasszíroz a kocsijába és még kórházba is visz. Tuti, hogy lesz ennél rosszabb is!
-Mellesleg lassíthatnál, ha nem akarsz még egy balesetet... Elvérezni nem fogok! - Próbálkozom, hisz jelenleg hajthatja az adrenalin és szerintem azért néhány helyen már átlépte a megengedett sebességhatárt. Nem mintha én foglalkoznék ilyesmivel, amikor vezetek, de jelenleg egy őrült gázoló kocsijában ülök... Jobb az óvatosság.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Accident (Amelia-Mark)   Szer. Júl. 15 2015, 17:19

Nem, semmi sincs rendben, én se vagyok rendben, az idegeim pattanásig feszültek, forró fürdőre vágyom, simogató kezekere vagy... magányra. Jobb lenne, ha nem is élnék! Franc!
Nos, a fiatalember gázolása mindjárt kilendít az önsajnálatból, van kiért aggódni, csinálom is, akár túlzásba is esve, de ilyen esetekben nem lehet parancsolni az izmoknak, a szájnak... Fogalmam sincs percek múlva, mit hordtam össze.
Már bent ülünk az autóban, az ablaktörlő sebesen jár, a srác mellettem a higgadtság szobra; szerencsére nem kiabál, nem hord le a sárga földig, vajon hol hagytam a szemem, amikor kanyarodtam? Meglehet, neki is zöldet mutatott a jelzés? Fogalmam sincs, én akkor is hibásnak érzem magam, ha a piroson ment át.
Én csak a magam nótáját fújom, ezer néma önátkozás mellett kismilliószor kérnék bocsánatot, és szívem ügye, hogy orvoshoz vigyem, hogy megfelelő elláttást kapjon, mert én még azt sem tudnám megmondani mennyi az a 2x2. Még az iróniáját sem veszem magamra.
Végre eljutok odáig, hogy a közlekedés kevésbé érdekel, jó sávban haladok, jó tempóban, és a kezdeti kapkodásomat is átveszi a rutin... Tudok a srácra is figyelni. Sérült a lába (és a deszka), de azon kívül? Nagy gáz lenne, ha nem venném észre (vagy legalább nem tudnék róla), hogy máshol is megütötte az autó. Nem értem, miért neveti el magát, a helyzetet nem tartom viccesnek, érdeklődve nézek rá.
- Ó, bocsánat, hogy nem rögtön Obama ütött el!- forgatom a szemem, de aztán rögtön meg is bánom. És ha nem így értette?- Ne haragudj, kicsit ideges vagyok...- mondom sokkal szelídebben.
- Nem is megyek... gyorsan, csak felvettem a forgalom sebességét!- kicsit gyorsabban haladunk, mint a megengedett, de előttem és mellettem is mindenki ebben a tempóban halad -Ha lassítanék, ledudálnának az útról! Tényleg vérzel?- húzom el a szám, a cipőjén leresztül nem látni semmit, de ő már érezheti, hogy csucsog a vérben. Jaj. - Mindjárt ott leszünk...
Még két kereszteződés, és rákanyarodok a kórházi feljáróra, ahol általában csak a mentők szoktak megállni, de ide ki van téve néhány ülőkocsi, és az "áldozatomat" ebbe kívánnám beleültetni. Ahogy megállok a feljárón, fújtatok egyet, és a srácra nézek.
- Ne haragudj, még a nevedet sem tudom... én Amelia vagyok. Simeon. Ne szidj nagyon!
Ha túl vagyunk a bemutatkozáson, kiröppenek az autóból, és elszaladok egy ülőkocsiért. A feljáró fedett, itt már nem kell tartani az esőtől.
- Gyere, ebbe ülj át, légy szíves!- szaladok vissza az autóhoz, Markért.





_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

TémanyitásTéma: Re: Accident (Amelia-Mark)   Csüt. Júl. 16 2015, 11:18

Magamat is meglepem, ahogy viselem a szituációt, mert nem hinném, hogy a higgadtság szobra lennék. Usui két szavával felbosszant úgy, hogy ölni tudnék, másokat egy apró botlásért meg tudnék ölni. Most viszont szépen csendben ülök, mint egy okos kis óvodás, akit az anyja utasított. Lehet, hogy az anyakomplexusomnak köszönhető a helyzet, hisz Amelia elég határozottan lép fel irányomba. Ám az is lehet, hogy csak baromira be vagyok tojva a kórházasditól. Nincs is nekem akkora bajom, hogy ez szükséges legyen. Minden esetre tartom magam, és jobb, ha nem szólalok meg, vagy csak nagyon keveset. Addig nem jön rá a parámra.
A másik megjegyzésére felszalad a szemöldököm a homlokom közepére és kínosan pillogok ide-oda. Mi van?
-Ő... Okkkééé... Hagyom rá, de azért foglalkoztat, hogy Obama hogy a halálba jött ide? Vagy ezt most úgy akarja érteni, hogy hímsoviniszta vagyok és sért, hogy egy nő ütött el? Pff... Banyek. Érdekes egy lány. Nem irigylem a pasiját... Már, ha van neki.
-Veszem észre! - Bólintok a másiknak és egy apró fintort ejtek meg az ablak elé. Hát ez aztán nem volt újdonság. A kapkodás, a beszéd, a száguldozás. Úgy viselkedik, mintha a deszkám fele a mellkasomba ékelődött volna és többszörös nyílt törésem lenne. Jó, gonosz vagyok... Ki tudja én hogy reagálnék, ha elcsapnék valakit. Maiseyt csak fellöktem az utcán és beverte a fejét a járdába, mégis kórházba vittem a parám ellenére. Mégcsak meg sem látszott rajtam, hogy baj lenne.
-A seriffet nem fogja érdekelni, hogy mi a forgalom sebessége! - Hogy nem szakad rám a kocsi teteje... Pont én papolok! Ettől függetlenül a másiknak van elég baja... Ha még a villogó kék fény is üldözőbe veszi, hogy lecsattinthassa, akkor tényleg nem lesz túl jó napja. Persze mit sem tudok a napjáról, és a könnyáztatta arcát sem vehettem észre az esőben. Az látszik, hogy nincs túl jól, de ezt betudom az aggodalomnak és a hirtelen jött szituációnak.
Minden esetre aprót rántok a vállamon, mert nekem aztán mindegy. Ha ennyire gáz, hogy ledudálják, hát haladjon, ahogy akar. Nem engem fognak megbüntetni, ha elkapnak. Nem mintha szabályosan közlekednék a saját autómmal, de hát a makacs paranoia mindig dolgozik.
-Persze, nézd! - Mutatom felé a bal tenyerem. Seggeltem ugyanis ma egyet már a deszkával, és az aszfalt végig horzsolta a bőrt. Apró foszlányok és egy ici-pici piros pontban látszik egy kis alvadt vér. Jó, igaz. Ez már nem vérzik. De vérzett! A vérem nem nyugszik és most is csak szemétkedek, így halvány mosoly ismét megjelenik a szám szegletében. Nem bírok komoly maradni. Hát nem akkora a gond. Remélem...
-Szuper, akkor talán még van esélyem az életben maradásra! - Érthető, hogy Amelia be van pánikolva, de... Ennyire??? Sebaj. Lassan már szórakoztat a helyzet. Kínomban... Jó, szórakoztat is. Tényleg. Beszélgetésünk néha elég kínos, de amikor bemutatkozik, majdnem kitör belőlem a röhögés.
-Szóval Amelia... Tudtam, hogy így szeded fel a pasikat... - Szélesen vigyorgok. Hát akkor mégsincs pasija, és megint igazam volt! Mark, egy kib*szott zseni vagy!
-Mark... - Mondom meg a nevem, mert hát nagyon úgy fest, hogy minden áron tudni akarja. Bár fél percen belül még azt is tudni fogja, hol lakom, akkor meg már nem mindegy?
Szórakozottságom és hirtelen jött jókedvem csak odáig tart, míg elő nem keríti azt a bizonyos kocsit.
-Te viccelsz! - Nem, nem kérdés. Tuti, hogy ez egy vicc. Nincs az az isten, hogy betologasson ebben a szarban! Inkább végig bicegem.
-Inkább adj egy mankót! - Legalább addig is telik az idő, míg kerít egyet, és annál később kell bemennem a fertőtlenítőszagú építménybe. Nővérként talán úgyis protekciója van az ilyesmire. Mégiscsak méltóságteljesebb bebicegni, minthogy egy nővér toljon be egy kerekesszékben. Ne már!
Nagy valószínűséggel persze nem fogok megszabadulni a másiktól és az ötleteitől sem, így egy "B*zd meg!" elsziszegésével, és egy szenvedő fintor és szemforgatás kíséretében be fogok ülni a nyomikocsiba. Azt persze előre ki fogom kötni, ha így lenne, hogy nem hagyom tolni... Legalább hagy randalírozzak egyedül!
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Accident (Amelia-Mark)   Csüt. Júl. 16 2015, 23:10

Hibáztam... Nem mentség, hogy fel vagyok dúlva, semmi sem mentség, az eső sem az, a rossz látási viszonyok se. Én óvatosan vezettem és mégis... Soha nem okoztam még balesetet, erre elütök valakit! Naná, hogy rosszul reagálom le a szitut. Tudom, hogy mit kell csinálnom, de nem hívok mentőt, akkora baj nincsen; és elhatározom, hogy saját magam viszem be a kórházba, így magamat is megnyugtatom, hogy a srácnak semmi baja, és ő is kap egy kis protekciót (általam. Használjuk ki, hogy ott dolgozom, juhé!)
Végül is szerencsés vagyok, nem kezd átkozódni, ütlegelni, szidni a felmenőimet, stb, hanem viszonylag kis rábeszélés (és némi bénázás után) beül az autómba, és elindulhatunk a kórház felé. Ahogy őt, magamat is igyekszem megnyugtatni, de a humorra jelenleg nem vagyok fogékony. Amikor az önérzetének sérüléséről beszél, idegesebben reagálok, mint ahogy érdemelné (így jön ide Obama. Az nem lett volna degradáló, ha ő üt el, mi?) Rögtön meg is bánom, bocsánatot is kérek, ah...
- Na, még csak ő hiányozna...- utálatos alak. Sajna, személyesen ismerem, megfordult már párszor az apám házában.
Amúgy, ha felveszem a forgalom ritmusát, az nem baj. Ha akadályozom a forgalmat, annál inkább, szóval... a ritka kivételek egyike, amikor megengedett a gyorshajtás! De fáradt vagyok hozzá, hogy még magyarázkodjak is.
Fejbe verve az iménti eseményektől, remegve az adrenalin utóhatásától, igyekezvén a koncentrációmat a vezetésre fordítani, felszisszenek arra is, hogy a srác vérzésről számol be; de amikor megmutatja, csak magamban hördülök fel. Még nem tudok kiengedni, pedig a srác igyekszik, azt gondolom, azért ironizál, hogy nevessek már én is egy kicsit (vagy csak magát szórakoztatja és engem bosszant) és erről örök cinikusom jut eszembe. Basszus!
- Beletrafáltál, Mark ez a mániám, de a két tucat kísérletem eddig mindig temetéssel végződött- vágok én is vissza valahogy. Legalább a nevét megmondta. Haladunk. Jól van, én sem vagyok már annyira ideges, ha ki tudom nyitni a szám, hogy védjem magam.
Begördülök a mentős feljáróra, ülőkocsit kerítek neki (ha mégis gond lenne a lábával, ne csináljunk már nagyobbat), de kritizál.
- Könnyebb lenne, ha megkérnél felségül; mankónk nincs!- Ne válogasson, ez van, vagy viszem a hátamon.
Elengedem a fülem mellett, hogy szitkozódik, de eszemben sincs tolni... A kezén lévő macskaszutyok nem akadályozza meg, hogy behajtsa magát a liftig, én pedig... arrébb viszem az autót, hogy ne legyen útban.
- Találkozzunk a liftnél, jó?- mutatok a megfelelő irányba, és "szépen" nézek rá; ugyan, ne lógjon már meg, és ne nehezítse a dolgom. Úgyis az lesz, amit én akarok! (Höhöhö. Kihozod belőlem a sárkányt, eskü)




_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

TémanyitásTéma: Re: Accident (Amelia-Mark)   Pént. Júl. 17 2015, 11:07

A kezdeti kínosnak ítélt szituáció lassan kezd szórakoztatni. Ugyan a lábam még fáj, de Amelia görcsössége annyira vicces számomra, hogy ismét kezdek önmagam lenni és előkaptam a béna humoromat is. Őszintén szólva esélyem sem volt másra, hiszen a lány olyan gyorsan kiugrott a kocsiból a "gázolás" után, és olyan hamar körberohangált, majd passzírozott be a kocsiba, hogy észbe kapni sem volt időm. Teljesen letarolt, hát nincs mit szépíteni ezen. Very Happy
Felnevetek, mikor a seriff ellen tiltakozik. Oké, az ember nem szokott röhögcsélni ilyen helyzetekben, de hát annyira kis harcimalac a másik, hogy az már mulattató! Ahogy az is, amint látom, hogy a tenyeremre néz, majd vissza az útra. Szó nélkül. Vigyorognom kell, mert szerintem forgatja a szemét, csak nem látom. De belül biztos elkönyvelte, hogy egy idióta vagyok. Hát végül is nem téved!
-Sejtettem! - Mondom, mint aki most leplezte le az évszázad bűncselekmény sorozatát, vagy fedezett fel egy új bolygót!
-De úgy tűnik, akkor én leszek az igazi, hisz még életben vagyok! - Vigyorom nem szűnik, bár csöppet sem tartanék igényt Ameliára barátnőként. Egyrészt közveszélyes, másrészt más az ízlésem, harmadrészt kétlem, hogy egy magam fajta őrült kéne neki. Még csak el sem mosolyodott a feszült szituban. Totál görcsös. Ember nincs, aki ezt kicsomózza! Ha mégis, akkor az nagyon bátor!
-Várd meg, baby, hogy életben maradok-e! Utána hozhatod is a papot! - Lassan úgy nézek ki, mint Cheshire cat... A vigyorom körbe éri a fejem. De hát muszáj baromkodni, különben belesavanyodok az aggodalmaskodásába. Ha tudná, hogy volt ennél rosszabb és akkor sem mentem orvoshoz, és még mindig élek, akkor nem aggódna... Áh, fenét. Inkább jól leszidna, mint egy óvónéni...
-Egy fogas is megteszi! - Mármint az a kabát akasztó állvány. Bár úgy néz ki, hogy Amelia hajthatatlan, így belehuppanok abba a székbe és szépen hagyom, hogy elhajtson a kocsival. Addig én támasztom az okos kis buksimat a karfára téve a könyököm. Nem akarok bentebb menni, míg nem jön vissza és az is megfordul a fejemben, hogy lelépek, de úgyis meglátna és a végén még megint elütne, csak hogy nyugton maradjak.Ugyan kiadta az ukázt, hogy a liftnél várjak, de már csak azért se. Dacoskodok anyucival. Slussz...
Szerencsétlenségemre hamar feltűnik újra a színen és vihet is leápolni. Ha esetleg értetlenkedni kezdene, hogy miért nem vagyok a liftnél, magyarázatba kezdek.
-Olyan súlyos agyrázkódást szenvedhettem az ütközéstől, hogy nem tudtam megállapítani, melyik a lift. Egyáltalán mi az a lift? - Játszom a lököttet, mert az mindig jól jön és legalább viccessé teszi az életet. Rendőrökből már csináltam hülyét, most jöhetnek a mentősök/doktorok. Liz olyan büszke lenne!
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Accident (Amelia-Mark)   Pént. Júl. 17 2015, 20:31

Az új helyzetektől mindig megijedek. Talán rosszul szocializálódtam, talán a nevelésemben akadt egy kis bibi, amikor valaki belém sulykolta, sosem lehetek olyan szép, jó és okos, mint a nővére. Kurvára nem a szépség érdekelt. Azon én nem tudok változtatni. Genetika, ilyen vagyok, kész.
- Talán te is ismered?- nézek a fickóra (Mark, bár akkor még nem tudom a neved). A nevetése azt sugallja, ő is tudja, milyen kiállhatatlan okostojás tud néha lenni. Néha?
Igyekszem több galibát nem elkövetni, még jobban figyelek az útra, mint szoktam. Mark vérzése elhanyagolható, azt hiszem, csak kis mordulásban nyilvánítom ki, hogy ezt nem tartom annyira jó poénnak. A következőt már lereagálom, mert én sem vagyok fából, és nehezen viselem, ha valaki élezi rajtam a nyelvét. Amúgy is, mint Cyrano, ha gúnyolnak, én mindig nagyobb rosszat tudok mondani (magamra, természetesen).
- Még...- na csak ne bízza el magát. Benne ül az autómban. És ha én vagyok a fejszés sorozatgyilkos?
Eszemben sincs bántani, elvégre hagyhattam volna sorsára, csináljon, amit akar... De legalább tereli a gondolataimat a saját gondjaimról. Szar ügy, de jó indok, hogy "gondoskodjak" róla. Ha már apám... Apám!
- Ha nem éled túl, akkor is... Fel is hívom!- először kuncogok magamban. Ez a srác a higgadtság mintapéldánya. De a vigyora... Ó, de szeretném, ha csak egy pillanatra kiakadna!
- Nincs fogas. Szegény a kórház, nem telik rá!- még válogat is. De nem vagyok mérges. Biztos cikinek tartja, hogy életerős férfiként ülőkocsiba kényszerítem. (De ha a lábad sérült, és ezt feltételezem, nem lenne jó terhelni, nehogy elmozduljanak a csontok.)
Megmutatom neki, merre van a lift, és azt javaslom, találkozzunk ott. Én leparkolom az autót. Az a pár perc segít abban is, hogy kissé megnyugtassam magam. Ha komoly baja lenne, nem így reagálna, ugye? Lehet, hogy igaza volt, és tényleg túlreagáltam a dolgot, de ... mégiscsak átmentem a lábán. Bakker!
Kissé tisztább fejjel, normálisabb pulzusszámmal megyek vissza a bejáratomhoz. Meglepetésemre ott van Mark is. Meg sem kell szólalnom, elég, hogy a kérdő tekintetem látja, már magyarázkodik. Húzza az agyam.
- Ez baj..., tényleg hívnom kell a papot!- s aztán, annak ellenére, hogy nem akartam én betolni, mégis megragadom az ülőkocsi fogantyúit.
Kb 20 méterre van onnan a lift, jól kitáblázva. Mark nem hülye és nem analfabéta, mégsem vágom fejéhez a nyilvánvaló tényt, csak egyetlen módon juthat be az épületbe. Ezen keresztül.
- Van nálad valami igazolvány, TB kártya? - kérdezem higgadtan, mert a rendszerbe fel kell majd venni. Ez az első, amit tenni fognak vele.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

TémanyitásTéma: Re: Accident (Amelia-Mark)   Hétf. Júl. 20 2015, 13:44

Látható, hogy Amelia azért eléggé frászt kapott a szitutól, és ha nem törődtem volna bele, hogy mennyire ultra rossz napom van, talán én sem lennék ilyen elnéző vele szemben. A mai napom azonban már tényleg nem lehet ennél rosszabb (max, ha vizsgálódás közben megállapítják, hogy impotens lettem és/vagy le kell vágni a farkam), így meghagyom a parát a lánynak.
-Ki nem? - Jegyzem meg. A seriffet mindenki ismeri. Ki így, ki úgy. Magamtól is volt már hozzá közöm és Usuinak hála is. Hogy szakadna rá az ég.
A feszültséget azért oldani kell, mert utálom az ilyen kínos helyzeteket (Usuival való vitatkozás közben is inkább mogyorót tömtem a fejembe...), szóval hülyeségeket kezdek magyarázni. A vérző kezemre csak felmordul a másik, amit elégedetten nyugtázok. Egy pillanatra kizökkent. Háhá!
-Még... - Ismétlem. -De, ha nem akarnál életben látni, akkor inkább visszatolatsz, hátha sikerül telibe találnod másodszorra! - Ez csak amolyan légypapír volt. Kis csapda, amiért még nem jelentik fel és sittelik le, de magához láncolja a kis áldozatát. Ha a vizsgálatok után még ápolónői szolgálatait is felkínálja, akkor már biztos lehetek benne, hogy csak meg akart fogni magának! Na jó, ezt a sok sületlenséget magam sem hiszem el, de jó dolog fényezni az egómat. Ha más nem, legalább magamnak. Kell az önbizalom!
-Csak figyelj rá, hogy ortodox papot keríts! - Bírom én a rabbikat is, de akkor már tartsuk magunkat a formalitásokhoz. Ha már egy orosz veszi el, legalább a vallás legyen rendjén... Vagy ha már meghalok, akkor főképpen ne valami hitetlent hozzon elém. Jah, és gyorsan végrendeletet is kéne írnom, és meghagyni, hogy csak a szent orosz földben helyezhetnek örök nyugalomra! Természetesen...
A kórház elé érve rövid nyivákolásba kezdek, hogy én márpedig nem fogok nyomikocsizni, és próbálok lehetőséget keresni, hogy kibújjak alóla. Persze lehetetlen... Hova az Isten háta mögé hozott ez a némber?
-Ennyire? - Döbbenek meg, hogy még egy fogas sincs. Hát akkor télen mindenki szorongatja a kis kabátját? Még a legcsóróbb kórházban is szokott lenni egy nyamvadt fogas... Na mindegy. A másik túl erélyes, így aztán hamar a kocsiban kötök ki. Remek. Szórakoztatom magam egy kicsit, míg nem tér vissza, és próbálgatom az új járgányom. Körözgetek, meg tekergek, de aztán hamar visszagurulok az ajtóba, hogy megint játszhassam az idiótát. Nincs elég baja Ameliának, még egy őrültet is ütött el, aki folyton szívja a vérét. Lehet ennél jobb napja? Kizárt!
-Gyorsan szerezhetnél egy ügyvédet is mellé, hogy megírhassam a végrendeletem! Meg egyet magadnak is, ha netán lesittelnének emberölésért! - Csak úgy mellékest... Hát most muszáj figyelembe venni a legrosszabb eshetőséget, aztán maximum kellemesen csalódik, nem igaz?
-Hééééééé, nemáááááááár! - Hördülök fel, mikor elkapja a kocsimat és benyom a liftbe. Hát mi ez már? Mondtam, hogy nem kell tologatni, erre meg itt... Áhh... Nők... Duzzogva ülök a kocsimban, miközben a lift felér a megfelelő emeletre és kigurítanak, hogy az orvos elé vigyenek.
-Ja... - Bököm ki, majd turkálni kezdek a zsebemben. Ha mázlim van, nem hagytam el a tárcám, amiben az irataim vannak. Rövid fészkelődés után kiderül, hogy a nadrágom oldalzsebében van az említett, így hamar át is tudom adni magamról az összes infót. Csak úgy... Hmpf...
Jó kedvem ettől függetlenül töretlen kezd visszatérni, aminek talán az az egyetlen logikus magyarázata, hogy a lábam már tökéletesen beledagadt a cipőmbe, és nem fáj annyira, hála az elszorított vérkeringésem. Vagy már teljesen elhalt, és üszkösödni kezdett. Ki tudja...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Accident (Amelia-Mark)   Hétf. Júl. 20 2015, 15:08

Amikor megemlíti, hogy ismeri a seriffet, óvatosan jobban megnézem. Vajon milyen ügye volt vele? Nagyon remélem, nem egy gonosz- (vagy erőszak)tevőt fogadtam be az autómba, mert akkor... Nem, nem úgy néz ki. De ha Reevennek van igaza, és rosszul mérem fel a férfiakat, akkor nagy gáz van!
Folyamatosan oltja az agyam. Biztos kedvére való, hogy kisebb sokkot kaptam, és tovább játszik az idegeimen, de még nem tudja, hogy ez rossz taktika, nálam néha... Még soha nem voltam ilyen szituációban, biciklivel is csak engem ütöttek el, hát mit kellett volna tennem? Nem a leggyorsabban orvoshoz vinni?
A dumája azonban bizonyos határt feszeget. Még hogy így fogok magamnak pasit? Akkor ezt benyalta. Haza is fogom vinni. Higgye csak, hogy pióca vagyok, levakarhatatlan, könyörögjön csak a szabadságáért! (Vagy a halálért?)
- Sosem tudhatod, mikor gondolom meg magam- rántok a vállamon. Még kilökhetem, és lehet ő a betege a 4-5-6-os kórteremnek. (úgy egyben) Ha befér, és nem kell falat bontani. Igaz, hogy nem vagyok úthenger... de nincsenek lehetetlenek, ugye? - Ki sem nézed belőlem, hányféleképpen tudnálak eltenni láb alól? - ha morbid, legyen kövér.
- Oké, ortodox papot hívok. De akkor temetés lesz, én nem vagyok megkeresztelve! Ez az utolsó kívánságod? - nincs ilyen szerencsém. De a kívánságlistáját még nem tárta elém. Apránként csepegteti, mint a mérget.
- Télen max ruhatár van, de ez California, ritkán fordul elő, hogy havazik!- túlzom el. A fogas csak felesleges balesetveszélyt jelent a váróban. Egyszer egy alkoholista azzal törte be a nővérpult feletti üvegablakot. Nagy mázli volt, hogy senki nem sérült meg súlyosabban.
Amikor eljátssza, hogy nem tudja, mi a lift (a sérülése végett), már semmit sem veszek tőle komolyan, és a lehetőségeimhez képest én is hülyeséget válaszolok neki.
- Majd kérek papírt, biztos lesz jelentkező, aki letanúzza neked... És ne feledd... még élsz- valamelyest ismerem a jogaimat. Olyan könnyen senkit nem sittelnek le senkit, különben nem lennének bűnözők az utcán.
Ha eddig nem aktivizálta magát, már nem fogja, mert elkapom a kocsi fogantyúit, és lazán betolom. Jól ismerem a kocsikat, nagyon könnyű azokat irányítani.
- Lazíts! Élvezd a semmittevést!- hülyítem. Negyed óra múlva már újra aktívkodhat, reményeim szerint.
A liftben morog, de más nem szó nem esik azalatt a 10 másodperc alatt, míg a félemeletre felérünk. Azalatt még a papírjait is alig bányássza elő.
Továbbra is magamhoz veszem a kezdeményezést. Elkérem az iratait és a triage pulthoz viszem, hogy felvetessem, miközben elmesélem, mi történt. Soma ül az asztal mögött, magas, vékony, kopasz srác, csodálkozva néz rám, hogy gázoló lettem. Vállat vonok, jobbakkal is megesik mód, majd nem törődve, hogy vizes lábnyomokat hagyok magam után a padlón, elindulok a vizsgáló felé. Soma azt mondta, üres a 3-as.
- Várnunk kell egy kicsit, a traumatológus épp a suturálóban lát el egy sebet...
Lepakolom a holmim, majd leguggolok a kocsi elé.
- Le kell venni a cipődet. Segítek, oké?- most nem csipkelődök, normális hangnemben beszélek hozzá.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

TémanyitásTéma: Re: Accident (Amelia-Mark)   Kedd. Júl. 21 2015, 15:02

Amelia láthatóan eléggé feszélyezett. Fordított helyzetben biztos én is ilyen lennék. Legalábbis nem tűntem túl nyugodtnak, amikor Maisey-t taroltam le. Vagy igen? Fene sem emlékszik már rá. Jut eszembe, régen láttam a csajt! Lehet túl sokat dolgoztatja a főnöke. Csórikám...
-Képes volnál eltörölni a cuki kis arcom a Föld színéről? - Megdöbbenést igyekszem színlelni, de a szám szegletében bujkáló mosoly elárul. Váhh. Tényleg kiakadok, ha a másik nem oldódik fel hamarosan. Ne feszkózzon már, hát látja, hogy élek!
-Egyébként meg nővérként könnyű... - Ha éppen nekem kéne válogatnom, hogy egy kórházban mivel tegyem el láb alól, nekem is könnyebben menne.
-Viszont jobb, ha ezt átgondolod, mert a gázolás mellé egy halálos fenyegetés... Hááát. Nem áll jól a szénád, doktornéni! - Hangom még mindig vicceskedő, és igen, tudom, hogy nővér, de azok kb annyit tudnak, mint az orvosok, csak nem praktizálhatnak. Meg jobban hangzik a doktornéni, mint a nővérke.
-Távozz tőlem hitetlen! - Adom ki az utasítást nagy színészkedések közepette.
-Amúgy én se... - Rántom meg a vállam. Soha nem is gyakoroltam semmilyen vallást, így azt hiszem nem lesz itt akkora gond! Bár az utolsó kívánság dologra kissé megrezzenek.
-Nem! Szeretnék egy kólát, és egy csokit az automatából, amit a bejárat mellett láttam, plusz három szöszi nővérkét, akik kényeztetnek az utolsó óráimban! - Ő kérdezte! Én meg álmodozó, vigyorral telt arcot veszek fel, ahogy végig gondolom ezt a szuper véget!
A fogasra csak bólintok. Évek óta itt élek, de még mindig a tél az tél. Hiába. Oroszországban a tél az durva dolog tud lenni. Na meg lehet azért hűvösebb idő, meg kabát, de hát nem kezdem ecsetelni. Ha biztonsági előírás, akkor nincs mit tenni. Nincs fogas, nincs mankó, így aztán nincs miről beszélni. Csak a nyomikocsiról.
-Ahogy már említetted, MÉG! - Már csak az hiányzik a határozott tekintetem mellé, hogy a még szócskánál az ujjamat is az orra elé biggyesszem nyomatékosításként, és figyelemfelkeltés gyanánt.
Mindezek után jöhet egy kis duzzogás, amiért kisajátította az új, kétkerekű verdámat.
-Igen, pont ez volt a tervem, mielőtt találkoztunk... - Jajj, de szemét vagyok. Nem is olyan burkoltan közlöm, hogy mostanára már otthon kéne lennem és élvezni egy finom italt, vagy kólát a kis kanapémon, ahelyett, hogy elütöttek és kórházat járok. Főleg, hogy utálom ezt a helyet. Muszáj vicceskedni, különben becsavarodok a szagtól. Bár a legrosszabb úgyis akkor lesz, ha elém járul a fehérköpenyes hóhér.
Igénylik közben az irataimat is, meg bejelentenek, és a munkatárs csodálkozni kezd Amelia gázolásán. Úgy tűnik, a többi delikvenst másik kórházba szállította, hogy ne tűnjön fel a sok pasi fogási céllal elkövetett gázolás.
-Hívhatná a rendőröket, meg keríthetne egy ügyvédet! Szándékos emberölési kísérletet szeretnék bejelenteni! - Fordulok a kopaszhoz. Persze a dolog nem komoly, de nem hagyhatom ki. Várakozásom ellenére azonban egy kicsit sem vesznek komolyan, így aztán a halál nővér képébe bújt angyala már tol is be valami vizsgálóba... Szuper. A fertőtlenítőszag, mintha egyre erősebb lenne. Lehetséges? Tuti, hogy ezeknek a légfrissítő is fertőtlenítős. Utálom.
-Emberi nyelven is lehetne? - Áhh. Szóval nem csak gyilkos, még az ufók is hozták. Ez legalább jó pont. Néha én is azt képzelem, hogy az ufók hoztak a Földre. Legalább lesz közös témánk. Talán az is kiderül, hogy egy bolygóról származunk!
-Mi lenne, ha nem? - Nézek rá, ahogy elém térdel. Egy pornófilm első kockáinak szuperül beillene a jelenet, de ezt most hamar mellőzöm az agyamból.
A cipőm viszont jobb szeretném még megtartani egy ideig. Plusz magamnak is le tudom venni. Attól, hogy nyomikocsiba ültetett, még nem vagyok nyomorék!
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Accident (Amelia-Mark)   Szer. Júl. 22 2015, 20:26

Mark talán nem sejti, de többet segít rajtam, hogy hülyül, mintha sopánkodna. Ha nem lettem volna eleve feldúlva, talán már az első poénján elnevetm magam, de ez egy másik helyzet. És ha az nincs, valószínű baleset sincs, mert jobban tudtam volna koncentrálni...
- Ha matrica leszel, kitapasztalak valamelyik tűzfalra... Az örökkévalóságnak!- oldódok én, csak rosszul! Sosem volt jó humorom.
- Most aztán nagyon megijedtem!- széna, doktornéni; Istenem, lökött a srác!
Az ortodox pap, vallás meg annak hiánya szinte színészi teljesítményt csal ki Markból, kuncogok halkan, amit azzal próbálok elfojtani, hogy beleharapok a számba.
A kívánságait hallgatva elmosolyodom.
- Fogalmam sincs, hány szöszi van ma szolgálatban, de ha tudom, elintézem neked... azt is...- ha kóla meg csoki minden vágya, ám legyen. Egy csoki nekem is jól esne.
Hiába a kívánságlista, duzzogás, mégis az az első, hogy el legyen látva, így felviszem a félemeletre, és annak rendje és módja szerint bejelentkezünk. Somát hónapok óta ismerem, néha egy műszakban dolgozunk. Annak ellenére, hogy van várólista, betessékel bennünket egy üres kezelőbe. Mark közben bemószerol Sománál, aki hangosan felröhög, majd azt mondja, szól az illetékeseknek. Lecsekkolom, hogy Bex a szolgálatos. Nem szőke.
A kórház szaga különösebben nincs rám hatással, valószínűleg már megszoktam. //Amúgy manapság már nem hypoval dolgozunk, és nincs rossz szag az osztályokon. Többnyire.//
- Bocsánat...- egy kifejezést automatikusan használtam latinul - Az orvosunk éppen egy sebet varr össze- mondom nyugodtan, s már térdelek le Mark lábához, hogy levegyem róla a cipőjét, hogy mire az orvos megérkezik, ezzel már ne kelljen foglalkozni. Megállít.
- Mindenképpen le kell venni, a lábadat csak úgy tudják megvizsgálni, ha nincs rajta cipő... - mondom türelmesen, a feszkóm már elszállt, jó helyen vagyunk- Addig legalább én is megnézhetném..- kérem tőle szelíd hangon; legyen rám belátással, hát aggódom még egy kicsit miatta, mit csináljak?

//Megy egy pm is!//

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

TémanyitásTéma: Re: Accident (Amelia-Mark)   Csüt. Júl. 23 2015, 13:28

-Ez hízelgő! Jól van. Kezded átérezni csodás lényem! - Vigyorgok a másikra. Nekem sem volt soha jó a humorom, csak maximum jól adom elő magam. Kac-kac... Frászt. Annyira béna humorom és előadásmódom van, hogy az már vicces. De hát a végeredmény ugyanaz. Az pedig, hogy csodás kis pofázmányommal kimázolnának egy falat és örök időkre - vagy amíg a fal áll - megcsodálható lenne... Ahh. Simogatja a lelkem. Bár annak nem örülnék, ha a graffitis kölykök fikát fújnának az orromba... Bár, az is az önkifejezés egyik formája lenne. Végülis... Legalább nem lennének irántam érdektelenek. Tök jó!
-Helyes! - Ijedjen is meg. Az őrültek mindig félelmetesek. Némelyik ugyan szerethető, mint én, de attól még ijesztőek. Önfényezésem egyébként nem foglal le annyira, hogy ne halljam azt a minimális kuncogást, amit igyekszik elfojtani. Úgy tűnik nem is annyira ideges, csak tartani akarja a szigorú nővérke imidzset? De minek?
-Tényleg? Ha sikerül, és elégedett leszek, máskor is elüthetsz! - Vigyorgok rá. Tudom, hogy most olyan vagyok, mint egy ötéves, de mindennek örülni kell az életben nem? Jobb, ha vidáman fogsz fel mindent és akkor sokkal egyszerűbb, mintha görcsölnél.
Közben túlesünk a bejelentkezésen, és még talán valaki komolyan is veszi, hogy ma meg akartak ölni és hívja a szerveket. Pacsi Somának. Már, ha nem ver át!
//A kórházaknak mindig fura szaga van. Very Happy Mindegy, hogy mivel van fertőtlenítve. Tisztítószer utálata van a drágának. És kórház undoritisz is. Ne keresd a logikát... Very Happy//
A magyarázatra csak bólintok, hogy éppen sebet varr a nekem szánt doktor. Remek. Addig nézzünk itt szét, és tereljük el a gondolatot a kórházutálatról. Mondjuk pakoljunk le mindent és kérdezzük meg, hogy az mi és mire való! Bár a kezdeti terveim Amelia hamar keresztülhúzza, mert a kocsi elé guggolva nem igazán van esélyem mozdulni ezzel a hatalmas nyomivagonnal. Ráadásul nem hogy mozdulni nem tudok, de még a cipőmet is el akarják csórni.
-De nincs semmi baja! - Megyek át ismét kisgyerekbe. Nincs nekem bajom, hagyjanak békén, azt kész. Haza sántikálok, vagy hívok valakit, hogy vigyen el, és slussz. Nincs itt semmi para.
-Jó szórakozás volt a kórházlátogatás, de most már mennék! - Lehet, hogy az orvosoktól parázok igazából és nem is a kórháztól? Ki tudja... Az mondjuk biztos, hogy nem akarom, hogy levegye a cipőm. Mindkettőnknek addig jobb, míg nem tudjuk, hogy mit rejt... Mondjuk sejtem, hogy úgysem úszom meg, ha már idáig eljátszottam magam...
-Bár, ha hozzáférsz a gyógyszeres szekrényhez és szerzel valami "izomlazítót", akkor felőlem le is vághatod a lábam... - Az izomlazítónál ujjaimmal macskakörmöket rajzolok a levegőbe, hogy értse, valami bivalyölő szerre gondolok, vagy orvosi fűre, de felőlem vodka is lehetne, csak azt itt tuti nem adnak. A lényeg, hogy ne tudjak róla, mit művelnek. Utálom a kórházat, és a dokikat is. Ráadásul annyira, hogy már nyíltan is kimutatom, ami eléggé gáz... Szedd össze magad Mark gyerek, mert ennek rossz vége lesz!
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Accident (Amelia-Mark)   Csüt. Júl. 23 2015, 16:08

Mark viselkedése szokatlan; már ahogy meg tudom ítélni, hiszen soha nem okoztam még balesetet. A csipkelődése először rosszul érint, hiszen abszolút jó szándékú vagyok, és azonnal a segítségemet ajánlottam fel, és nem értem, miért csinálja; aztán lassanként derengeni kezd, hogy vagy saját feszültségét igyekszik oldani, vagy az enyémet. Az irónia elveszni látszik a hangjából (lehet, hogy csak én képzeltem oda), s kezdek én is ráhangolódni a stílusára (már ha van nekünk olyanunk, hihihi).
Kezdetben kétségbeesett vagyok, majd abban a szellemben próbálok válaszolni, ahogy ő beszólogat nekem; aztán egyre kevésbé tudom leplezni, hogy mulattat, amit csinál. Nem is tehetne jobbat velem, mint hogy megpróbál megnevettetni. És még én vagyok az ápoló, mi?
- Hű, micsoda kihívás!- három szőke=egy gázolás. Összeszedem az összes szőkét, és tényleg tűzfalra kerül! A feszültségem, haragom azonban csitulni látszik, és csak a tompa fájdalom marad, amit az apám okozott. De arról Mark semmit nem tehet!
Bejelentkezünk, és Somával nondirektív lekommunikáljuk, hogy a pasas lökött egy kicsit, miközben ő éppen bemószerol. Kapunk egy üres kezelőt, betolom oda Markot, és hogy én se raboljam az idejét, munkához látnék (ismerem a protokollt), de Marknak nem tetszik a dolog.
- Most komolyan, nem fáj? - nézek fel rá, hiszen térdelek előtte; miközben a hajamból csendesen csöpög még az esővíz. Emlékszem, hogy felszisszent, amikor ránehezedett a jobb lábára.
- Mark, esküszöm, mint egy gyerek!- szólok rá. Én még hagyján, de ha az orvos hallja meg nyafogni, nem éri be ennyivel. Valószínűleg férfiatalannak fogja tartani, nem a legkellemesebb jellemű pasas, akit a hátán hordott a Föld. (A traumatológusok 90%-a bunkó.)
- Jó kis anyagból gyúrtak, hát nem haza akartál menni?- na akkor hol az igazság?
Sejtem ám, hogy fáj a lába.
- Klassz kis cipő...- ugratom, miközben húzom le a lábáról- jó pénzért el lehetne adni...., ha neked úgysem lesz rá szükséged...?- Adja Isten, hogy ne legyen baja a lábának, kell a fenének az a ... csónak! Jesszus, hányas ez?
Megjelenik Bex, és elképesztően riadt arcot vág.
- Hello, Amelia, hello ... Mark. Amelia, add át nekem a beteget, téged vár kint... két zsaru- szinte suttogja az utolsó két szót, de persze mindannyian halljuk.
Hirtelen meghűl bennem a vér, és ahogy felállok, szikralátásom lesz, megszédülök. Szótlanul támolygok ki a kezelőből, fal után tapogatózva... Persze, tudom, hogy poén, ennyire lökött nem vagyok, de a szédülés valódi, szükségem van ... valamire. Bex hangját hallom még a kezelőből.
- Szóval ez a buta tyúk áthajtott a lábadon... Tyű, elég ronda, szerintem eltört!
Sóhajtva veszek levegőt. Hát, jah. Gyanítom én is. Az öregujja borzalmasan beduzzadt. Míg megérkezik "Harapós" doktor, elszaladok az automatához, és veszek kólát, csokit. Visszaérve Mark már nincs a kezelőben, de tudom, hol keressem, és megyek utána. A röntgen részlegben találom, de azt nem tudom, átesett-e már a vizsgálaton, vagy még előtte áll; elég sokan vannak ugyanis.
- Tessék. Hoztam neked kólát és csokit...- kisebb bűntudattal nézek rá- Tudsz már valamit?

http://www.lanawin.hu/kocka.php?do=eredmenyek

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

TémanyitásTéma: Re: Accident (Amelia-Mark)   Csüt. Júl. 23 2015, 20:19

A viselkedésem általános, így aztán nem lehet ráhúzni, hogy bármelyikünk feszültségét is oldani szeretném. Mondjuk tény, hogy visszafogottabb vagyok, mint általában lenni szoktam, és véletlen egybeesés, hogy a hülye stílusom éppen feszültségoldóként hat bármelyikünkre is... Mondjuk érdekes, hogy ahogy Amelia oldódik, én úgy feszülök be egyre jobban. Lehet, hogy szivacsként magamba szívom a nyomorát.
-Főleg, ha megtudod, milyen válogatós vagyok! - Nem elég ám, hogy szőke legyen az adott hölgy! Azért nem árt, ha formás is. Az nem baj, ha duci, de arányos legyen ám! Very Happy
A poénkodás egyébként hamar kezd elülni, hiszen előtör belőle a szakmája és már hajol is, hogy leápolja a lábam.
-Dehogy fáj. Egy darázscsípés rosszabb ennél! - Bizonygatom, de a székből kiszállni már nem nagyon tudnék. Próbálkozom is vele, de hamar rájövünk mindketten, hogy csak erőteljesen kamuzok!
-És fáj az valakinek? - Már az, hogy én gyerek vagyok! Utálom a dokikat, meg a kórházat. Ha a tag meg bunkó, hát az az ő baja. Nekem jó így fájós lábú kölyöknek lenni. Neki lesz úgyis szar napja, ha nem lesz az, amit akar. Én ettől még nem megyek majd falnak...
Amelia hangja azért elég megnyugtató tud lenni és még vicceskedni is tud, szóval némiképp engedek, de nem sokat. Nehogy már elkanászodjon!
-Hát nézd, ha valami jobb van kilátásban, engedni kell! - Márpedig egy kis orvosi mariska csak jó lehet! Bár akár pár bogyót is csípnék. Mi baj van azzal? Orvosi felügyelet mellett működne! A terápia része. Ha már ilyen galád módon elcsapott, nem tagadhat meg ennyi örömöt! Nem lehet ilyen szívtelen! Túl szép ahhoz, hogy ennyire gonosz legyen a belsője!
-Mert ki venne meg egy félpár cipőt? - Ráncolom össze a homlokom. A másikat fix, hogy nem szedi le a lábamról! Már így is be vagyok rezelve... Ekkor meg jön egy újabb ápolónő... Agyam üvölt, hogy most kéne felpattanni és Hamupipőkét játszva hátrahagyni a csukám és eliszkolni, amilyen gyorsan csak lehet. Jobb, ha nem várom meg, hogy többen legyenek és a doki is ide érjen...
-Hello! - Nincs menekvés, így nyugalmat erőltetek magamra. Bár amikor suttogni kezdi, hogy Ameliát rendőrök várják kint, akkor azért egy kicsit összeszalad a szemöldököm. Ránézek, hogy ez most mi? Soma nem úgy tűnt, hogy komolyan vette a kérésem, feljelenteni meg eszem ágában nem volt. Baleset volt. Mi a fene? Vagy ez ilyen munkahelyi kötelezőség, hogy látlelet, meg mit tudom én? Furák ezek az amcsik én mindig tudtam! Nálunk ilyenkor kapnál egy üveg jó erős szeszt és minden bajod megoldódna másnapra!
-Baleset volt! - Vicceskedni próbál a Bex névre hallgató csaj, de nem fogok röhögve egyet érteni vele. Nem ismerem Ameliát, de nem hiszem, hogy buta tyúk lenne. Na meg tényleg baleset volt.
A törés hallatára azonban fészkelődni kezdek. Főleg, hogy kijelentik, kapjam az ölembe a lépőmet, mert mi most megyünk röntgenre... Hurrá. Azt hittem 10 perc és megszabadulok az őrült fehér köpenyesektől, erre nesze nekem. Törött láb. Bááár. Talán még lenne esélyem, hogy ezáltal kivívjam pár nő ismerősöm szánalmát. Mondjuk Nina sajnálatát, hogy főzzön nekem, mert gipsszel vezetni nem egyszerű... Bakker! A kocsi! Ha tényleg eltört, akkor egy hónapig nincs kocsi és nem vezethetek??? Ez komoly? Adná a magasságos, hogy ne legyen ekkora szerencsém...
Míg belül kislányokat meghazudtoló módon hisztizek, addig szépen feltolnak a röntgen elé, hogy várjak. Amelia is megjelenik nemsokára és kapok csokit, meg kólát! Isten királylány ez a csaj.
-Azon kívül, hogy pont jókor hoztál kaját, semmit! - Ingyenélő fajtám nem tiltakozik és hamar be is termeli a hozott, totálisan egészséges élelmiszernek nevezett izét.
Épp az utolsó korty kólával küzdök, amikor nyílik az ajtó, hogy bevigyenek...
-Megfognád? - Nyújtom át a szemetem, mert kuka nincs kartávolságon belül, be meg nem kéne vinni...
Ha a másik átveszi a szarjaim, akkor rövid időre eltűnök egy szobában.
Bentről ordítás hangzik, majd fapofával újra kigurulok pár perc múlva... Kínoztak ezek a vadállatok! A röntgenes persze csóválja a fejét, mert ő már tudja, hogy csak azért üvöltöttem, hogy frászt hozzak rá, majd kivágtam magam annyival, hogy féltem, hogy fájni fog, ahogy lefényképezi a kis jeti tappancsom! Ameliát egy életre leégetem. Csórikám nem tudott volna elütni egy értelmes embert???
-Mi volt a zsarukkal? - Azt az okos kis agyam össze sem rakja, hogy ha gáz lenne ennyi idő alatt nem húznak el, és ha a zsarukkal volt, mikor hozott volna csokit? Sebaj. Legalább szép vagyok, ha okos nem is...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Accident (Amelia-Mark)   Pént. Júl. 24 2015, 01:44

- Úgy látszik, hiába erőlködök, többször már nem üthetlek el...- hunyorgok rá, kissé vidámabban. Eszemben sincs megkérdezni, miféle szőkéket kedvel. Legyen ez a magánügye.
A kórház jó hatással van rám. Nővér vagyok, szabályok kötnek, tudom mi a dolgom... és ettől biztonságban érzem magam. A magánélet miért nem ennyire kiegyensúlyozott? Viszont ahogy én új életre kelek, Mark úgy lesz egyre "hisztisebb". Türelmetlenkedik, és még poénkodni is (majdnem) elfelejt.
Sajnos, a helyzet nem túl rózsás. Ahogy meglátom a lábujját, rögtön gyanítom, hogy sérülhetett az ujjperc (s nagyon remélem, hogy csak az!). Üröm az örömben, hogy deformitást nem látok rajta, azaz nagy a valószínűsége, hogy nincs lényegi elmozdulás. Még jó, hogy nem szandál volt a lábán vagy strandpapucs.
Nem szeretném, ha "harapós" doktorunk //Douglas, dog, kutya, harap// beégetné, ezért még én próbálom nyugalomra inteni. Doug nem a kedvességéről híres.
Finoman vállat vonok, jelezve, hogy a fájdalomról számtalan nézet létezik, és én nem a testi fájdalomtól kívánnám megkímélni. De ezzel egyidőben okoskodni sem akarok, ki tudja, talán Dougnak ma jó napja van, és nem ordítja le a fejét, ha meghallja, hogy haza akar menni ellátás nélkül.
- Ühüm, értelek... Szóval egy kis "cuccal" rábírhatnálak a maradásra...- tényleg ennyire burkoltan kér fájdalomcsillapítót? Na majd szólok Bexnek...
A cipőjével ugratni akarom, azt mondom el lehetne adni... Hülye vagyok, de egy régi jó hír-rossz hír poén jut eszembe, és ezt készülök elmondani, amikor Bex -hitelesen adva a rémültet- közli, hogy várnak rám a zsaruk. Annyira jól csinálja, hogy először magam is elhiszem, de aztán eszembe jut, hogyan akart nekem pasit szerezni, és rájövök, hogy hülyül. Soma adhatta tovább a drótot. Milyen pletykás az a srác!
Felálláskor azonban egy kicsit megszédülök, és akaratlan ijesztem meg Markot (ha ugyan megijedt), ahogy kibotorkálok az ajtón. Azt még hallom, hogy Mark a védelmébe vesz. Ah, nem reménytelen a helyzet, talán tényleg rendes a tag! Persze, nincsenek zsaruk, és ahogy elmúlik a szédülés, lemegyek az automatához kólát és csokit venni (nem csak Marknak, nekem se árt)
...
Markot a rtg előtt találom, és még nem történt meg a vizsgálata. Kezébe nyomom a kólát és a csokit, amit rögtön be is majszol. A kezembe nyomja a papírt meg a kiürült dobozt, és már viszik is a vizsgálóba. Kidobok mindent. Két perc múlva mindenki felkapja a fejét egy ordításra, és én tudom, hogy ő volt, csak azt nem, hogy miért. Nem is feltételezem, hogy szórakozik!
Amikor Markot kitolja a rtg asszisztens és meglátja az aggodó ábrázatomat,mosolyogva ingatja a fejét. Á, szóval csak hülyült...
- Átküldjük az eredményt, ne várjátok meg...- mondja sokat mondóan, én pedig elhúzom a szám. Törés. Francba!
- Visszatolom, ne fáradj...- mondom, és kezembe veszem az irányítást. Egy szót sem merek szólni. Ha csak az ujjperc van eltörve, megúszhatja gipsz nélkül, de ha valamelyik másik csont is sérült... Bakker. 4-6 hét gipsz, pihi, mankózás, aztán rehabilitáció... Félek kérdezni is, nehogy a ráutaló magatartásomból kiderítse, többet tudok, mint amennyit tudni szeretne.
- Jah..., a zsaruk. Hát, minimum életfogytiglan. De lehet, hogy nyakamat is veszik!- mondom, és nem tudom, nevessek vagy sírjak. Basszus, mit tettem? Vajon jól mímelem a jókedvet? Kétlem...

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

TémanyitásTéma: Re: Accident (Amelia-Mark)   Hétf. Aug. 10 2015, 11:02

-Kénytelen leszel új eszközök után nézni... - Biccentem félre a fejem egy mosoly kíséretében, mint valami érdeklődő német juhász. Mondjuk kitalálhatná, hogy elütés helyett legurít valami lépcsőn a nyomikocsimmal. Garantált lenne, hogy egy ideig nem boldogítom a hülye fejemmel. Már, ha túlélem...
A lábam vizsgálata egyre jobban feszélyez. Nem vagyok én hozzászokva az efféle taperoláshoz. Ha úgy egy fél méterrel fentebb tevékenykedne, még talán nem is lenne annyira ellenemre - bár ki tudja... -, de így! Ráadásul a kórházi látogatás sem a kedvencem.
-Azt azért nem mondtam, hogy rábírhatsz, csak van esélyed, hogy kedvesebb leszek! - A másik persze nyugtatni próbál, de hát vajmi kevés sikerrel. Főleg azok után, hogy rám szabadítanak egy másik ápolót is, aki baromira poénos akar lenni, aztán eltessékel a röntgenbe.
Hála az égnek, hogy hamar kikerülök abból a kis sufni vizsgálóból. Naná, hogy a másik előtt meg várni kell, és a halálán lévő többi várakozó arcát kell bámulnom. Szerencsémre nem sokáig, mert a Majdnem Gyilkosom már hozza is a vigaszdíjat. Teletömöm magam a csokival, meg a kólával, és cukorsokk következtében azonnal bátrabb leszek. Máris elememben érzem magam, és kicsit megviccelem az embereket a tágasabb helyiségben, ahová modellkedési célzattal gurítottak be. Túl nagy sikerre, visszatapsolásra, csokira és virágra nem számíthatok az öltözőmbe, mert ezek görcsös egészségügyi dolgozók és nem értik a poént. De attól nekem még jól esett. Addig is legalább kiadtam a kórház parámat és egy kicsit jobban lettem.
Hamar ki is dobnak a röntgenből, és egy Ameliát látok, aki felvette a várakozók nyomorúságos, aggódó arcát. Baszki, az ilyen helyeken az ember betegebben távozik, mint ahogy ide jött... Hogy képes valaki itt dolgozni?
No mindegy, a lényeg, hogy nem elég, hogy kitessékelnek, még el is küldenek. Áhh. Tényleg nem értékelik ezek a poént. Arról nekem halvány lila gőzöm sincs, hogy azért küldenek el ilyen gyorsan, mert tényleg eltört a lábam és szükségem lehet valami egyéb beavatkozásra. Én csak jóhiszeműen ott tartok, hogy nem bírják a fejem... Addig jó.
-Megy egyedül is! - Szólok a lányra. Ne tologasson már, mint egy ötévest. Legalább kiélvezhetném a szorult helyzetemben adódott lehetőséget...
-A fejvesztés túl gyors. De ha életfogyt, akkor ideje felkészíteni a segged! - Huncut vigyor terül szét a képemen. Persze ő nő, jobban jár, mert nem csak a seggével bánhatnak el, viszont köztudott, hogy a női elítéltek mindig is brutálisabbak! Bár ezt csak hallomásból tudom.
-Amúgy, ha már ilyen gyorsan kidobtak, akkor akár haza is mehetnék, nem? - Próbálkozom be. Gyanítom, hogy nem láttak semmi komolyat, ha már azt mondták, ne várjuk meg az eredményt.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Accident (Amelia-Mark)   Szomb. Aug. 15 2015, 20:36

- Még a végén kiderül, látens suicid hajlamaid vannak... Ötleteket nem akarsz adni, hogyan nyírjalak ki?- mosolygok vissza rá.
- Tudsz kedvesebb lenni? Tényleg? Na, akkor kerítek valamit...- kuncogok. Szerintem eddig sem volt bunkó, pedig megérdemeltem volna.
Aztán kis időre elválnak útjaink, én is benyomok némi szénhidrátot, és neki is viszek. Fogalmam sincs, hogy bátrabb lett tőle, az üvöltése elég meggyőző volt. Szorongok, mert nem akarok bajt, se neki, se magamnak, de a rtg asszisztens pillantása elárulja, van eltérés. Nem vagyok túl boldog tőle. Vajon, ha gondtalannak mutatnám magam, érzéketlennek tartana? Sosem tudtam igazán uralkodni az érzéseimen, és azt soha senki nem tanította meg, hogyan kell ilyen helyzetekben viselkedni.
- Bocsánat, igazad van!- elhúzom a kezem, ha valóban megfogja a kerekeket, és lökdösni kezdi magát. Igaz, hogy így koloncnak érzem magam, de legalább ő nem érzi magát teljesen kiszolgáltatottnak.
- Milyen együttérző vagy!- kuncogok halkan. A seggem félti. Ez vicces.
A rtg-ből való gyors távozásunkat félreérti (vagy kihasználja), és megint azzal próbálkozik, hogy lelépne.
- Vissza kell mennünk az orvoshoz, aki megvizsgált. Ő fogja megmondani az eredményt. Ha minden jól megy, kapsz egy negatív leletet, ambuláns lapot, és mehetsz haza. Azaz... ígértem neked egy másik gördeszkát. Essünk rajta túl még ma, és soha többé nem kell látnod a pofám...- húzom fel kicsit a vállam. Érzem én, mikor vagyok terhére a másiknak. Én vagyok hülye, hogy mindent ennyire a szívemre veszek. Mit fogok csinálni, ha tényleg gipszelni kell? Még nem tudom. Gyorsan ki kell találnom valamit...

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

TémanyitásTéma: Re: Accident (Amelia-Mark)   Hétf. Aug. 24 2015, 10:48

-Dehogy, csak mazochista! - Elpusztíthatatlan vagyok, szóval kár lenne az öngyilkossági hajlamaimmal jönni. Nincs ilyen. De ugye azt mindenki tudja, hogy akkor jó, ha fáj!
-Nem! Kíváncsi vagyok a mocskos fantáziádra! - Vigyorom széles, hangomban pedig egy cseppnyi huncutságot lehet érezni. Nem is tűnök úgy, mintha éppen az előbb mentek volna át a lábamon egy autóval...
Nem sokára már a röntgenen is túl vagyok, meg egy kis cukorsokk okozta poénkodáson, aminek ugye túl nagy sikere nem volt, de kit érdekel? Amelia arca az ajtóban minden megért!
Elbocsátó szép üzenet után tologatni akar már megint, de rászólok, hogy hagyja már, megy az egyedül is.
-Gyere, ülj az ölembe és viszlek egy kört az új gépszörnyemen! - Szokásos idiotizmus már megint... Nem hiszem, hogy valaha képes leszek leállni a béna poénjaimmal. Ráadásul túl nagyot mondtam már megint. ha az ölembe ülne, kettőnk súlyát már biztosan nem bírnám meghajtani ezzel a szakadt kis nyomivagonnal. De persze poénnak jó lenne, ha a lány nem lenne annyira görcsös, és végre élvezné az életet!
-Ugye? Puszta szívjóságból, segítek a felkészülésben! Csak, hogy tudd, milyen emberrel kezdtél ki... -Vigyorom olyan széles, hogy lassan körbe éri a fejem és a végén kiderül, hogy nem is 32 foggal rendelkezek, hanem 126-al...
-Mindig is utáltam a kórházakat... - Lankad le a jókedvem, amikor közli, hogy még mindig nem végeztünk. A frásznak kell a hülye papírjuk, hogy nincs semmi bajom. Hát tudom én azt magamtól is...
Mindegy. Talán Amelia által gyorsított eljárásban nem kell a fél életemet itt tölteni, mire közlik, hogy húzhatok a francba... Gurulok hát mellette a szoba felé, ahol majd elmondják, amit tudnom kell.
-Mi? Neehhhehem! - Röhögök fel az ötletén. Egyrészt, bőven van pénzem, hogy vegyek egy új deszkát, másrészt pedig ilyen fajankónak néz?
-Ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem! Egy életre a rabszolgám leszel! - Nevetek fel ismét. Még egy kicsit ismizünk, mielőtt megadom neki azt a kegyet, hogy lezártnak tekinthesse a velem történt balesetét. Ennyi szórakozás nekem is jár!
Közben némi hatásszünet is bekövetkezik közöttünk és szöget üt a fejemben, amit mondott. "Ha minden jól megy..." Ő okos és ide való, ergo tudnia kell, hogy van-e gáz, vagy sem. A minden jól megy nem arról árulkodik, hogy határozottan állítja, nincs semmi bajom.
-Egyébként mi van, ha nem megy minden jól? - Nézek rá olyan tekintettel, ami mellőzi az eddigi humoros megnyilvánulásaimat. Őszinteséget akarok és úgy kb most. De már egy órával ezelőtt is későn lett volna.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Accident (Amelia-Mark)   Hétf. Aug. 24 2015, 21:51

- Akkor ezt eddig jól titkoltad!- kuncogok. Ha mazohista lenne, dierkt kérte volna, hogy hajtsak még át rajta vagy harmincháromszor...
- Csak miattad kitalálok valamit!- már csak azért is, mert azt hiszi, hogy mocskos! (Egy kis játékban benne vagyok, jót tesz a kuncogás, oldja a feszültséget)
Kap egy kis csokit kólával, megkapja a sugarat, megkap engem is, minden aggodalmammal, mert a helyzet nem az, amiben reménykedtem. Biztosat nem tudok, de a kollega apró gesztusaiból egyértelműnek tűnik, hogy valami "nem normális". Valószínűsítettem a törést, amikor megláttam a lába ujját, és remélem, "csak" ennyi a gond, mert akkor még megúszhatná gipsz nélkül.
Tolnám megint, (majdhogynem kötelességemnek érzem), de ő leráz, mint tologatót. Inkább vinne.
- Azt azért mégse...- elfordulva nevetek az ötletén. A szemem sarkából nézek a "gépszörnyre", nem egy nagy darab, valószínűleg el se bírná kettőnk súlyát. Mekkora blamázs lenne, ha így okoznék neki balesetet (vagy egy újat)? Nem, szó se lehet róla, bármennyire vonzó az ötlet. Még sosem ültem ilyen székben, tök jó lehet...!
Később az együttérzésének ad hangot, amikor a sitten "ülő" seggem félti. Valószínűleg nem tudnék ülni rajta, ha igaz, amit mond.
- Szóval felkészülni... Elárulod a módszereidet?- nyitom nagyra a szemem. Hű, mintha én lennék Piroska, és ő a Farkas!
- Jaj, ne már, ha igazi mazohista vagy, ezt is élvezned kéne!- ugratom egy kicsit. Ne lógassa már az orrát, a nehezén (remélem), már túl vagyunk!
Hogy rosszkedvét enyhítsem, felvázolom neki, hogy nyer egy gördeszkát, és elveszti a társaságom, ahogy innen kiszabadulunk. Mindegyik jó hír, nemde? De nem tetszik neki.
- Mivel nem értesz egyet?- kérdezem, sajnos többmindent mondtam egy mondatban, ez a "nem" nem tudom mire vonatkozik. Kózben megyünk vissza a kezelő felé, Harapós dokinak nem látom nyomát, de Bex már vár bennünket. S közben ő el is árulja, mik a tervei. Nem veszem komolyan.
- És még rám akartad kenni, hogy így akarok férjet fogni!- hát nem ő akar magához kötni? - A rabszolgaságnak már vége, tévedtél pár évszázadot!- kacsintok vidoran, ez tuti nem fog menni.
A szavaim szöget üthettek a fejében, mert visszakérdez, mi várthat rá, ha nem megy minden jól. A tekintete elkomorul, most nincs helye hülyéskedésnek és mellébeszélésnek.
- Nos..., ha eltört a lábujjad... Kicsit pihentetni kell, de megúszod a gipszet. Ha azonban valamelyik csont tört el a lábfejedben...- elhúzom a szám. Mielőtt folytathatná, gyorsan betolom a kezelőbe- valószínűleg gipszelni kell- és azzal nem is ijesztgetem, ha valami elmozdulás van, műteni is.

//Ha gondolod, dobd ki te kockával, mi legyen a folytatásban... Nekem nincs szerencsém a kockával!//

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

TémanyitásTéma: Re: Accident (Amelia-Mark)   Kedd. Aug. 25 2015, 12:30

-Tele vagyok meglepetésekkel! - Vigyorgok a másikra. Sosem adhatom ki magam teljesen első blikkre, így aztán apró cseppenként adagolom csak beteges személyiségem.
-Alig várom! - Nővérként a halálosztó lehetőségei elég tartalmasak lehetnek, de túl egyszerű is. Kíváncsi lennék, mit hozna össze, ha megerőltetné énje sötét oldalát. Muhhahaha.
Aztán jön a csoki, a röntgen, az üvöltés, meg a többi, és már hagyjuk is el a terepet, de a másik nem vevő az ötleteimre. Ismét...
-Jajj, de finnyás itt valaki! Diszkriminálsz, mert rokkant vagyok és nem fehér BMW-vel jöttem? Cöhh... - Szám szélén azért mosoly bújik meg, de jobb szívatni a másikat. Főleg, hogy mekkora poén lenne. Még, ha nem is bír el minket ez a vagon, és összecsuklik, akkor is. A lábamnak már valszeg úgyis mindegy.
No, de mindegy. Ha már ilyen kis "igényes", hagyom is a témát, és inkább segítséget nyújtok, hogy kibírja a sittet. Kapom is az evidens kérdést, hogy mégis miben tudnék segíteni neki. Ha pedig hallanám gondolatait, még el is vigyorodnék, hogy mennyire nagyon Farka vagyok... Bizony ám...
-Hát, elsősorban ajánlanám neked a Big Stan magyarul Kegyenc Fegyenc című filmet! Sok hasznos infóval szolgálhat. Aztán a többit majd megbeszéljük utána! - Áh, nem ijesztem el elsőre! Na meg ilyen nyíltan sem adhatom ki szexuális aberráltságom... Még megint megvádolnának, hogy látens buznyák vagyok. Nyehh.
Bár még mindig jobb valahol máshol lenni és úgy élni, hogy melegnek hisznek, mint egy kórházban dekkolni...
Meg is kapom a magamét már megint, hogy ne rinyáljak, jó ez.
-Még csak most kezd előtörni belőlem az ősi mazochista ösztön! Egyelőre csak barátkozunk. Nem élvezhetek mindent, ami rossz! - Próbálom kimagyarázni. Nem sok sikerrel, úgy érzem. Nyűglődésem igyekszik hamar enyhíteni. Kapok deszkát, ha ügyes kisfiú leszek... Tényleg gyerek vagyok még.
-A tempóval! - Válaszolok kérdésére. Ilyen gyorsan ne szabaduljunk már meg egymástól. Elütött egy rohadt esős napon, eltörte a deszkám és nagy eséllyel a lábam is, berángat egy sátánista szentélybe, és csak úgy le akar passzolni egy deszka megvásárlása után. Hát na nem! Én is kínozni akarom egy kicsit.
-Idő közben már én is megszoktam a gondolatot, hogy meg akartál szerezni magadnak, és egyre vonzóbb, hogy magamhoz láncoljalak... - Vigyorgok Ameliára. Hát nem lenne szép? Címlapon hozhatnánk románcunkat, ami egy gázolással kezdődött. Igazi hollywoodi kasszasiker lehetne... Persze a másik csak a személyiségi jogait sérti és nem látja át az üzletet, de sebaj. Majd rájön!
De ezt hagyjuk későbbre, hiszen most komolyabb dolgunk is akad...
-Szép kilátások! - Nyögöm egy kis hatásszünet után... Nem számítottam rá, hogy ilyen nagy is lehet a gond. Majd a doki hamarosan megérkezik és elmondja, hogy levágja a lábam, vagy megtarthatom még egy kis ideig, míg elüszkösödik és magától le nem esik...

//http://www.lanawin.hu/kocka.php?do=eredmenyek Smile Remélem jó lesz!//
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Accident (Amelia-Mark)   Kedd. Aug. 25 2015, 17:42

Juszt se adok neki igazat, pedig Mark tényleg a meglepetések embere. Elütöttem, ahelyett, hogy veszekedett volna vagy rendőrért kiabált volna, a humorával oldott a feszültségemet, aztán a kórházban beparázott, de még itt is igyekezett tartani a formáját, csakhogy én ne legyek olyan gyászhuszáros... És vajon sikerrel járt? Azt hiszem, részben. Noha van bennem aggodalom, nem paráztam túl a dolgot, és az idegességemen is hamar átlendültem, talán hülyét sem csináltam magamból, mint ahogy az "ilyenkor" szokásom.
- Na, csak adj rá okot!- most nincs miért kinyírnom. Amúgy meg egész szimpatikus srác. Bár ha csak úgy eseménytelenül futunk össze, valószínűleg észre sem vesz. (Én se őt.)
A röntgenből visszafelé újra bohóckodni kezd, azt veszi a fejébe, hogy majd ő kocsikáztat engem.
- Nem kell nekem BMW, de nézz csak rám: csupa víz vagyok, kettő: a kocsi el sem bírna, három: biztos vagyok benne, hogy a hátadra sem kellek púpnak, nemhogy még összenyomorgassalak?- kuncogok. Na persze. Ha jó ismerősöm lenne, ha kicsit teherbíróbb lenne az a szék, vissza se lehetne fogni; miért is nem próbáltam ki soha még ezt a vacakot?
- Ah, szóval a Big Stan legyen a Bibliám- nézek rá, kissé félre fordított fejjel. - De ha már azt ajánlod, mégis miért kéne megbeszélnünk? Plussz infókkal szolgálsz? Helyi ismereteid vannak?- ugratom.
- Értem, képben vagyok. Na, akkor ebben én lehetek a te segítségedre. Én született mazohista vagyok!- kacsintok rá, kissé megint vidámabban.
Kiderül, hogy a sebességgel nincs megelégedve; nem elég gyors a leletező, nem elég gyors Bex, Doug... Várni kell, és úgy tűnik, ez a legrosszabb része a dolgoknak. Bár a lába is izgatja, nem kétlem. Erre gondolok, aztán helyreigazít...
- Tényleg, igazad volt, ez már igazi mazohizmus...- nevetgélek halkan az ötletre, hogy magához láncolna. Szenvedne, tuti! Elmosolyodom, most jól esik, hogy húz, hogy húzhatom, röhögcsélünk megint, pedig félő, hogy nagyobb baj van, mint elsőre hittem.
Abban nem tévedtem, hogy ő is aggódik a lába miatt. Nem titkolom előle, hogy nagyobb baj esetén akár gipszelni is kell (és azt nem is merem említeni, akár műteni is). Doug a felvételeket nézi a számítógépen, Bex firkál valamit az ambuláns naplóban, amikor betolom Markot (hacsak nem akarja magát deportálni a kezelőbe). Megállok az ajtónál, mintha csak megfigyelő lennék, és szuggerálom a dokit, mondjon már valamit.
- Mark, Mr Ivanov... Azt kell mondjam, nagy mázlija volt- fordul felé a harapós bácsi, de közben rám sandít, és önelégülten nyugtázza, hogy sápadtam le hirtelen- Eltört ugyan a nagylábujja, és valószínűleg el fogja veszteni a körmét, de lényegi elmozdulás nincsen, szóval csak sínezni kell és pihentetni, visszajárni kontrollra, és 4-6 hét múlva egészségesnek mondhatja magát!- mondja majdnem vidoran, pedig tudom, mark majd ennek a hírnek sem örül.
4-6 hét pihi? Vajon akart pihenni? Dolgozik? Suliba jár? Még ezt sem tudom. Basszus, jól betettem neki!

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

TémanyitásTéma: Re: Accident (Amelia-Mark)   Szer. Aug. 26 2015, 11:17

-Az eddigiek nem voltak elegendőek? - Nézek rá vigyorogva. Ha az eddigi viselkedésem nem volt neki elég ok, akkor semmi sem lesz az! Amelia túl toleráns lehet, ami persze nekem nem gond, sőt! Legalább találtam egy újabb személyt, aki el tudja viselni őrültségem. Kincs az ilyen ember!
[...]
Hiába ajánlom fel neki, nem akar velem kocsikázni. Pedig vicces lenne, de nem. Levonom hát a következtetést, hogy a másik túl válogatós.
-Egy: én is vizes vagyok! Kettő: Nem tudhatod! Három: Ha nem kellenél, kértelek volna? - Kérdőn nézek rá, mert abszolút megcáfolható az összes béna érve. Arról nem is beszélve, hogy ütközésünk előtt deszkával közlekedtem, így szerintem én több esőt fogtam fel a ruházatomban, mint ő abban a tíz percben, míg beszenvedett a gyufaskatulyájába. Ráadásul az ázott pudli szagom mellé nekem még a büdös cipőm és zoknim is le kellett venni, amivel egyenértékű, hogy megfázhat a lábam, és a végén tüsszögni fog.
-Na meg ugye mazochista vagyok, szóval lehet, hogy élvezném, ha összenyomorgatnál! - Teszem még hozzá úgy pluszban. De mindegy is, mert inkább a börtönéletről kezdünk csevegni, ami mindezért a lányra vár.
-Mert Big Stannek is segítségre volt szüksége! Egyedül nem menne. Én pedig puszta szívjóságból segítek majd! - Az egyéb ismeretekről nem ejtek szót. Túl hosszú tapasztalataim úgysincsenek.
-Szuper! Mi elmebetegek tartsunk össze, nem igaz? - Vigyorgok a másikra, bár nem tudom eldönteni, hogy mennyire lépek bele ezzel a másik lelki világába. Nem tudom, hogy csak szerencsétlen, vagy sok tragédia érhette, amit rosszul dolgoz fel és ezért nevezi magát mazochistának, vagy esetleg rosszul választ mindig az életben és szemét emberekkel van körülvéve, akik bántalmazzák? Akármennyire is érdekel, az első találkozás és az adott, extrém körülmények nem alkalmasak ennek kiderítésére.
Ráadásul még várnunk is kell, ami nem erősségem. Valahogy nem szeretek tétlenül ücsörögni és várni. Megőrít! Beszélgetésünk legalább nem hal el, és ez az egyetlen reménysugár számomra jelenleg.
-Miért, ennyire rossz barátnő vagy? Vagy csak ezt állítja a sok pancser, akinek eddig köze volt hozzád? - Muszáj megkérdeznem, mert nem tudom hová tenni, hogy miért is lennék mazochista, ha őt akarnám. Mondjuk kicsit tényleg az lennék, főleg, hogy nem az esetem és még csak nem is kötnek hozzá érzelmek, úgy, mint valaki máshoz, aki naná, hogy szóba sem jöhet.
A beszélgetés akkor fordul komolyba, mikor megemlítem neki, hogy mi is várható a lábammal kapcsolatban. Hát nem tartom magam túl szerencsésnek... Emésztgetni azonban nincs túl sok időm, mert a doki hamarosan megjelenik és Amelia azonnal jó nővérhez hűen be is tologat a kezelőbe.
A doki hamarosan közli a rossz hírt, ami minden normális ember esetében jó hír lenne, de nálam nem. 4-6 hét pihenés??? Mi? Ugye nem feküdni és sehova sem menni pihenés ez??? Na meg mi az, hogy elveszítem a körmöm? És úgy mindennek a tetejébe: KONTROLL??? Itt? Mégis hányszor? Kizárt, hogy berángatnak még egyszer ide, csak úgy... Áh, nem! Elég volt nekem a kórházasdiból ennyi... Mázli, hogy Amelia velem volt, mert különben már egy sarokban sírnék kínomban, ő viszont elterelte a gondolataim...
-Négy-hat hét. - Tudatosítom magamban hangosan is kimondva.
-Mármint úgy érti, hogy volt, nincs, sose lesz? - Kérdezem némiképp homlokráncolva a köröm dologra. Ugye lesz még körmöm? nehogy már egy kis húscafat legyen ezentúl a nagylábujjam! Hogy nézne ki?
A többit majd megkérdezem gázolómtól, mert talán a doki teljesen hülyének nézne, hogy bepánikolok egy kis ujjtörés miatt. De hát ő nem tudhatja, hogy nem bírok a s*ggemen maradni, és ez nekem egyenlő lenne a halállal, ha a pihentetés arról szólna, hogy nem csinálhatok semmit... Bár végülis, csak egy lábujj. Lehet teljes életet élni görbe, vagy hiányzó lábujjal is. Akkor legalább a körömgondom is megoldódna... Hátha még szexepilemmé is válna.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Accident (Amelia-Mark)   Szer. Aug. 26 2015, 23:21

- Hidd el, még nem vettelek fel arra a listára, akiket ki akarok nyírni...- nevetek; nehogy azt higgye, ennyivel kockáztatom a seggem! (Bár utóbbiról csak később lesz szó)
Az ötletét vétózom, hogy az ölében kocsikázzak. A felvázolt ellenérveimet sorban kifogásolja, a szemében kérdés:  "na, mi van, ennyi volt?" Béna vagyok, tudom, sosem tudtam jól érvelni, nem is fogok. Ha most ülnék bele abba a nyamvadt kocsiba, már nem lenne tökéletes. Fejemre olvasná, kényszerítve éreztem magam, nem csináltam szívesen, megszántam... Jönne más galiba.
- Majd legközelebb- kacsintok rá. Amilyen szédült vagyok, megeshet, hogy még egyszer "le akarom halászni" (férjnek vagy áldozatnak, ki tudja azt előre).
- Még egy kicsit edződj!-  mazohizmusból, természetesen. Ahogy nézem, a fizikumával nincsenek gondok.
Aztán valóban szóba kerül a seggem, amit fel kell készíteni a börtönéletre. Edzőm lenne, milyen kedves, csupa szívjóság!
- Ha elítélnek, felkereslek, megígérem!- nevetgélek. Na az verné ki a biztosítékot!
Nevetgélünk, húzzuk egymást, jobban telik az idő.
- Wow, micsoda lovag! - az őrültséget általában tagadják az emberek. Ha esetleg pacsira tartotta volna a kezét, belecsapok. Én ritkán kezdeményezek ilyesmit (és most nem). A mazohizmus is egyfajta deviencia, szóval akár őrületnek is hívhatjuk.
- Ha a kórháztól nyugtalan leszel, mi érne tartósan a közelemben, ha ápolónő vagyok? Hazaviszem a gondjaim, a kórházról fecsegek egész nap, más nem is történik velem, csak ami itt...- lódítok, gyászosabban vetítve fel a közös jövőnk, hogy ő tudjon kihátrálni abból, amit mondott. Nem mintha komolyan venném egy szavát is, de mennyivel elegánsabb így? Kuncogok, jelzem neki, ne vegyen mindig komolyan, ez is csak játék, szórakozás, jelen esetben időtöltés célzattal.
- Pancser, aki nem tud boldogulni velem- nem így gondolom, de Marknak nem kell tudnia mindent rólam. Higgye inkább, hogy főnyeremény vagyok. Valakinek biztos! Mint ahogy ő is biztos a tipikus esete valakinek.
Nem csak bohóckodunk, beszélgetünk a lehetőségekről is. Jaj, nagyon remélem, hogy megússzuk gipsz nélkül; lelkemre venném, hogy haza furikázzam és gondoskodjak róla, amíg meg nem bizonyosodom, át tudja venni a szerepem valaki más.
Megérkezik Doug, viszonylag normálisan közli a tényeket, egyszerre sóhajtok fel és remegek meg a hír hallatán. Mark nem nagyon érti, szerintem ez a hír is sokkolja, visszhangozza, amit hallott, de nem tudom, érti-e. A körme jobban izgatja. Nem szólok bele, ha Doug nem mondja el, majd mondom én, csak kerüljünk ki innen.
- Feküdjön fel, megnézem azt a körmöt...- mondja Marknak.
Én láttam, eléggé fityegett, valószínűleg rögzíteni kell majd valahogy.
Ha Mark felfekszik, Doug megvizsgálja, és megállapítja, hogy a körmöt rá kell varrni a lábujjra (ez valóban így működik; a körmöt használják fel sínezésre, elkerülhető, hogy legyen egy nyílt sebed...stb. )
- Bex, kérek egy suturációs tálcát!- szól a kolleganőmnek, aki már tolja is oda guruló asztalon, amit a doki kért. Elismerően mosolygok rá. Már régen elő volt készítve. Sőt...
- Tetanusz?- kérdi halkan Dougtól, meg ne feledkezzen az oltásról.
- Igaz is, Mr... Ivanov. Mostanában kapott tetanusz elleni védőoltást? - kérdi, mintha most jutott volna eszébe.
Na, most szeretnék elsüllyedni. Egy esős, de szép délután helyett inkvizícióba kényszerítettem Markot.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Accident (Amelia-Mark)   Today at 12:50

Vissza az elejére Go down
 

Accident (Amelia-Mark)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Secrets - Zin & Amelia
» Psyco in the school - Elee & Mark
» S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-