Valahogy az éjszaka folyamán nem tudtam aludni, ami azt eredményezte, hogy elég korán túlestem a reggeli kérdésén, a kávén, és nagy semmittevésemben arra jutottam, hogy elmegyek futni. Ez nagyjából két órával ez előtt esett meg. Azóta körözök lassan kocogva a reggeli enyhébb időben. Igazából ilyenkor még tök jó a part és környéke, mert nincs annyi turista, és egyáltalában ember sem. Jó, bikinis csajok sincsenek annyian, de pár elvetemült futó, kocogó, jógázó, szóval egyéb sportoló lányokat azért látni.
Mivel azonban az atlétika edzések ellenére sem vagyok egy nagy sportember, mostanra igencsak kifulladtam. Az órámra lesek az egyik pad mellett álva, majd szuszogva le is dőlök rá.
Fülemben továbbra is ott marad a fülhallgató, és dübörög benne a zene, miközben két könyököm a pad háttámlájára támasztva lógatom kezem, fejem pedig hátra vetve, szemem becsukva, és igyekszem levegőhöz jutni. Kellett nekem ennyit futni. A végén itt fogok elpatkolni...

Kényelmes nihil telepedik rám ott, a pad nyugalmában. Légzésem lassan rendeződik, és átadom magam a zene ritmusának. Tagjaim fáradtak, de jól eső az érzés, így csak sütkérezek a reggeli napfényben. Gondolataim nem nagyon kalandoznak, még csak arra sem gondolok, hogy mi vár rám ma, vagy mit kéne teljesítenem. Totális a zen, az agyam kiürítettem, és csak a dal visszhangzik benne. Még a végén lemegyek itt alfába és a kutya sem tud majd visszazökkenteni...
Persze alig pár perc és Elee meg is cáfolja mindezt. A hirtelen érkezett impulzusra összerándulok, szívdobogásom ismét felgyorsul, szemem felpattan, pupillám pedig a lehető legkisebbre szűkül hirtelen jött rémületemben. Még a fejlógatást is beszüntetem és ülő helyzetbe rántom magam, majd igyekszem a hátam mögött álló felé nézni, hogy realizáljam, ki is az az elvetemült, aki spontán infarktust okozott így kora reggel. A mázlim csak annyi, hogy gyenge sportember vagyok, de még ez is elég ahhoz, hogy a ketyegőm ne adja fel itt helyben a küzdelmet.
-Baszki, a frászt hoztad rám! - Lesek a lány arcára, és lassan megnyugtatom magam, hogy nincs veszélyben baromfiürülékes életkém. Igazából végig sem gondoltam, hogy milyen eshetőségekkel járhat a galád megtámadásom, csak egyszerűen megállt bennem az ütő. Megesik.
Lopva körbepillogok, akkor veszem észre a táskáját, csizmáját és még a törölközőjét is. Azta! Vajon mióta sunyiskodik itt mellettem? Jó, nem ülhetek ott 10-15 percnél régebb óta, de ki tudja. Lehet kicsit bekómáztam egy rövid időre. Már arra sem emlékszem, mennyi volt az idő, mikor utoljára ránéztem. Éljen az agy, ami totális blokkot hirdet, ha megcsapja a félelem szaga.
-Hol hagytad a vízes pólód? - Kérdezem már kissé kitisztultabb elmével. Hirtelen azt sem tudom, hogy mit reagáljak, annyira meglepett. Halvány mosoly szűrődik azért az arcomra, hiszen Elee-nek azért örülök. Viszont ma is tanultam valamit: nem alszunk el köztéri padon! Vagy akár jöhetnék azzal is, hogy lankadatlan éberség!...

A mentő szerencsére a helyén marad, mert a szívem még nem adta fel, de az tény, hogy nagyon megijesztett. Lehet, hogy még rémálmaim is lesznek, bizony!
-Jogos. - Biccentek a fejemmel, hiszen anno ezt én sem bírtam ki Lizi esetében. Ő mondjuk egy picit rosszabbul járt velem, de úgy látszik a fagyi egy kis fázis késéssel és más ízben, de visszanyalt. Hát megesik.
-Ha lenne bennem elég erő, nem csak a pólód lenne most vizes... - Sandítok rá még mindig egy kicsit morcosan az előbbiért, de a szám szegletében egy halvány mosoly azért már előbújt. Rövid pillantást vetek a tenger felé, így azzal is tisztáan lenne, hogy ha nem lennék a futástól ennyire kidögölve, most a vállamra kapnám és becipelném a vízbe. Tennék rá, hogy hideg, vagy sem, nyakig vizes lenne mindkettőnk. Megérdemelné. Na meg nem utolsó sorban szép látvány volt múltkor is a rá tapadó nedves felsőjében.
-Korán keltem, untam magam, lejöttem futni. Ez volt úgy két órája... - Talán sokat elmond ez a rövid leírás, mert fel óránál többet szerintem senki nem lát futni heti 2 alkalomnál többször, így egy huzamban csoda, hogy még életben vagyok. Nem mintha kergettek volna, és ne hagyhattam volna abba. Inkább csak kocogás volt az a futás és közben elmerülés a gondolataimban, aminek ez lett az eredménye... Néha nagyon elmebeteg tudok lenni.
-És te hová készülsz ebben a szerkóban? - Pillantok végig a hátizsák, motoroscsizma, bőrdzseki és egyebeken. Fogalmam sem volt, hogy motorozna, lovagláshoz meg furcsán nézne ki.

Elee természetesen jogosan aggódik baromfiürülékes kis életemért, de erről mit sem sejthetek. Arról meg ő nem sejthet semmit, hogy Lizre már hoztam a frászt ennél sokkal rosszabb módon. Ha nem vágta volna le a körmeit, valószínűleg örökre meglátszanának a karomon a karmolás nyomai, és lehet a szemem sem marad épen. De hát barátok közt mit számít egy kis szívroham okozás?
-Hm. Most, hogy mondod! - Vigyorgok a másikra, miután rendezem soraim, viszonylag hamar. Igazából lehet, hogy képes lennék felkapni és a tengerbe csattogni vele, na de utána? Kapnék egy vízes, motcis csajt, aki talán fázni is kezdene. Hm. Még a végén meg kéne melengetnem a szintén csurom vizes testecskémmel... Borzalom. Bele sem mernék gondolni!
-Inkább utóbbi! - Nézek rá bamba fintorral, amivel csak annyit jeleznék, hogy magamat is őrültnek tartom. Úgy tűnik több volt az utóbbi időben összegyűlt feszkó, mint gondoltam. Így vezettem le...
-Vagy úgy! Nem tudtam mire vélni ezt a menetfelszerelést! - Bökök a halom holmira. Táska, csizma, egyebek... A motorról nem is beszélve, bár azt még nem raktam össze, hogy az is van neki, lévén nem húsz centire áll mellettünk. Nem vagyok egy iq bajnok na...
-Így? - Szakad ki belőlem az őszinteség. Az oké, hogy kedves felajánlás, meg minden, de miután kiveséztük, hogy futottam vagy 2 órát, - és ugyan nem döglöttem bele, de - a szagom azért hasonlít valami elhullott állatéra... Vagy kénytelen lesz hazajönni velem és megvárni a zuhanyozást, a napozást pedig az erkélyemen megejteni, miközben szuper a társasága, vaaaagy kénytelen leszek én megejteni a hűvös, tengerparti fürdőt... Szép kilátások, én pedig túl bonyolult vagyok, és csöppet sem spontán... Valahol mélyen egy grófnő veszett el bennem...

-Nem vagyok én olyan gonosz, hogy ilyesmi eszembe jusson! - Persze hazudni sem tudok elsőosztályúan, szóval az apró mosoly, ami a szám szegletében bujkál, rögtön elárul, hogy biza gondoltam én rá, csak bátorságom nem volt hozzá!
-Különösképpen semmi, csak sok volt a feszkó az utóbbi időben! - Diplomatikus válasz egy olyan kérdésre, amit nem igazán tudok megválaszolni. Sok lehetett a suli, vagy apám, a béna magánéletem, ki tudja... Minden esetre úgy éreztem, hogy erre szükségem van, s az ember sokszor tesz olyan dolgokat, amit nem tud megmagyarázni...
-Nincs! - Vigyorgok a másikra, bár még mindig nem szoktam meg a látványt. Nem is tudom megmagyarázni, hogy min ütköztem meg ennyire, mert semmi kivetnivaló nincs a dologban, csupán máshoz lehetek szokva. Maradi egy vénember vagyok, annyi szent.
-Hát, maradjunk annyiba, hogy nem vagyok túl friss és üde! - Próbálom pedzegetni az így kérdését, de valahogy sejtem, hogy a megoldás itt terül el előtem, hisz a vizet választani olyan kézenfekvő lenne, de mégis egy kicsit ódzkodom tőle. Biztos baromi hideg. Vajon Elee megmentene, ha a felhevült testtel vízbe való ugrásom után beállnék az élőhalottak sorába egy röpke időre?

-Pontosan így, ahogy mondod! - Megerősítem a mondandómat egy bólintással is. Én jó fiú vagyok, csak nem úgy, ahogy mások gondolják. Ez olyan sajátos jó fiúság. Ettől vagyok én Mark, az egyedülálló és egyetlen. Sosem szoktam sem rosszat csinálni, sem rosszra gondolni. Talán pont ezért koptattam le a másikat, mert éppen még csak a gondolatát is elutasítottam pajzán közeledésének. Kitartó és masszív férfi vagyok, akit nem ingathat meg holmi női báj és kacérság.
Megjegyzésére csak vállat vonok. Általában én sem így szoktam, de most ez esett jól. Mivel nem nagyon aludtam, így mással nehezen tudtam volna levezetni a felgyülemlett feszkót anélkül, hogy katasztrófát ne okozzak valamilyen szempontból.
-Kivételesen jól esett. - Nem vagyunk egyformák. Kinek a pap, kinek a paplan. Én meg addig viszem a papnét.
A pajzánság persze mindig ott bujkál Elee környékén, így aztán most sem volt rest otthon hagyni, és talán most az egyszer beadom a derekam. Nem olyan rossz az a vizeskedés talán. Bár tény, hogy nem így gondoltam az izzadt testem megtisztítását, de egye kutya... Még a végén görcsöt kap a lába, ha ilyen hideg vízbe merészkedik, akkor pedig valakinek ki kell mentenie... Nem lehetek ilyen önző, hogy végig nézem a padról.
-Ahh, legyen... - Egyezem bele nagy nehezen. Valahol csak kiteríti majd a törölközőjét, és akkor szépen mellé dobhatom a pólóm, meg az edzőgatyám. Szépen eláztatom majd az alsónadrágom, de talán nincs olyan rossz idő, hogy hamar megszáradjon. Máskülönben kénytelen leszek levenni és csak edzőgatyát felvéve hazakocsikázni, nehogy összevizezzem a bőrülést. Nem ám.
Megszabadulok hát a ruháktól, amik jelenleg feleslegesek, aztán szemrevételezem a vizet közelebbről, egy szál fekete alsónadrágban.
-Nem mondanám melegnek... - Szólok hátra a hátam mögött a másiknak, de most már nincs visszaút, mert még azt mondják, hogy nyuszi vagyok. Van bennem egy kis McFly vér...
Apránként araszolok hát befelé, hogy szokjam a vizet. Nem volna jó a futás utáni kimelegedésnek és a hidegebb víznek hála itt rögtön elpatkolni... Így is nagy valószínűséggel csak mártózom egy kört és már csaholok is kifelé a partra száradni. Nem vagyok én akkora uszikálós, mint aminek gondolhatnak...

Hogy éppen mennyire adom elő az ártatlant és mennyire vagyok az, azt még talán magam sem tudom. Nem hiszem, hogy ártatlannak vallanám magam, vagy a közvetlen környezetem, akik jól ismernek. Pl Aubrey. Ő biztosan nem mondana ártatlannak. Ettől függetlenül nincs azzal gond, ha azt hiszi a másik, hogy szende szüzet játszom. Legalább értelmes társalgás is folyik majd talán köztünk, nem csak a vágyak irányította. Bőven sok volt a múltkori vizes pólózás. Erre persze most belemegyek a játékba és vizes gatyára váltok. Eszem, amennyi látszik...
-Több, mint gondolnád! - De hát ezt pont Eleenek magyarázzam, akinél először próbálkoztam be a póni szeretetemmel? Az is mekkora koppanás volt. Mázli, hogy legalább Nanát megtaláltam és megért. Ez van. Defektes vagyok, de talán a mai világban senki sem normális...
Bizonyítja ezt az is, hogy képes vagyok a tök hideg vízben mártózni. Bár otthon ez nálunk nem újdonság, és ott télen szokás ilyesmivel szórakozni. Minden esetre szépen lassan locsolgatom magam, hogy szokjam, de azért a bőrömön látszik, hogy igencsak fázom... Nem beszélve róla, hogy az alsóm diszkréten takarja, amint a nemesebb szervem éppen visszamászik a testembe...
Sebaj. Persze mire már combközépig érne a víz, a hátam mögül meghallhatom, ahogy Elee kever befelé, és szinte időm sincs odébb ugrani, hogy ne ránthasson le. Úgysincs esélyem, mert vagy odébb botorkálok és eldőlök magamtól, vagy rám veti magát és leránt ő... Ez a szopacs, nem az orális szex...
Kibukkanva a vízből végigsimítom a hajam a kezemmel, és az arcomat is igyekszem letörölni.
-Elmebeteg vagy! - Vigyorgok a másikra, de lassan már a víz hűvösségéhez is hozzászokom.
-De asszem ennyi elég is volt! - Ha mázlim van, ki tudok slisszolni olyan gyorsan, hogy ne tudjon újra utánam kapni és a vízben tartani. A-a... Elég volt. A micsodám egy hétig haragudni fog rám ilyen gyilkossági kísérlet miatt és nem fog majd működni... Nem kockáztathatok.

Hogy éppen van-e szexuális kisugárzásom, vagy nincs, arról nem tudok nyilatkozni. Hogy én milyennek tartom magam, az már más tészta. Hogy pedig Elee úgy érzi, nem az esetem és ezt megmondhatnám neki, az meg az ő baja. Főképp úgy, hogy legutóbbi és egyben első találkozásunk alkalmával is fejtegettem neki, hogy nincs ínyemre az a fajta nyomulás, amit felőle érzékelek. Ha neki ennyi nem volt elég ahhoz, hogy átjöjjön, nem igazán az esetem annak ellenére, hogy nagyon csinos, hát akkor lesz még egy pár fölösleges körünk.
-Alamuszi nyuszi... - Vigyorgok rá. Lányoknál is a legtöbb esetben az a legnagyobb ordas, aki a legártatlanabbnak adja elő magát. Lehet, hogy én is ilyen vagyok? Ki tudja. Az meg, hogy egy csajjal dumáljam ki a skalpjaim, hát elég érdekes lenne! Ha legalább a haverom lenne... Nem, szerintem akkor sem.
A vizet valóban nem élvezem, de ha már belementem a játékba, muszáj vagyok megbékélni vele. Őszintén szólva erősen szidalmazom magam legbelül, hogy képes voltam engedni a csábításnak. Baromi rossz, és kétlem, hogy ezt a lány élvezné. Bár ideje átgondolnom ezt a feltevésem, amikor hála neki a víz alá kerülök. Minek a fokozatosság? Így kell ezt! Durr bele, oldjuk meg a hideg problémát, és végezzünk gyorsfagyasztást...
-Ну, погоди! - Dünnyögöm az orrom alatt, hogy ezt nem ússza meg ennyivel, vissza fogja kapni és mennyire édes lesz a bosszú...
-Fiatalítja a bőrt, mi? - Húzom fel a szemöldököm vigyorogva... Lassan eunuchhá válok, nem hogy még fiatalodjak. A fröcskölés hatására persze megállok és fuccsba megy a partra osonásom terve. Vissza kell adni! Miféle férfiember lennék, ha csak úgy hagynám, hogy viszonzatlanul lefröcsköljenek?
Visszább araszolok hát a vízben és visszafröcskölök...

-De még mekkorát! - Bólintok a másiknak. Van bennem is perverzitás bőséggel, meg fétisek és egyéb őrültségek, de hát én nem az a fajta vagyok, aki ezeket konokul ki akarja elégíteni. Vagy, ha éppen mégis, arra nem Elee-t használnám. Gyönyörű, de az én perverzióim a fiatal szüzek elégíthetik csak ki... haha.
A másik amúgy sem lehet biztos benne, hogy nem vettem már egy fiatal, mondjuk palesztin szépséget, akit otthon tartok bezárva, és csak arra, hogy jól érezzem magam. Ilyen szempontból érhető, ha nem vadászok le mindenkit... Ki tudja, mit rejtegetek?
No, de vissza a vízhez, meg a csintalankodáshoz...
Mikor éppen akaratlanul, de orosz szavak jönnek a nyelvemre, észre sem veszem. A másik értetlen reakcióját látva kapcsolok csak és elhessegetem, hogy semmi, semmi, ne törődjön vele...
-A ráncok mi? - Nézek mosollyal a szám szegletében. Naná. Azért jó ez a hideg víz, hogy lefagyjon a szerkentyűm... Vagy rá akar rabolni és megmelegíteni?
-Mert nekünk aztán annyi ráncunk van... - Forgatom a szemem vigyorogva. Bár ki tudja? Lehet, hogy Elee csupa ránc lenne, ha nem fagyasztaná rituálisan halálra magát?
Minden esetre erőteljes ránctalanításba kezdünk, és úgy pancsolunk, mint az öt évesek. Nem mintha a gyerekesség ellenemre lenne, szóval én elvagyok és élvezem. Mozgással összekapcsolva már nem is annyira brutálisan hideg ez a víz...
Elee integetésére csak a fejem csóválom, hogy ő aztán mindenkire vevő. Persze ekkor még nem tudatosul, hogy miről is beszél.
-Kinek? - Fordulok hátra, amikor meglátom a vigyorgó srácot integetni. Banyek... Alexej... Sosem fogom levakarni ezt a csóringert? Más részt viszont: követett, bmeg? Már megint?
Elkomorul az arcom, mikor a másikra nézek...
-Na jó, ezt le kell rendeznem... - Nézek fintorral a lányra, majd röviden és nyersen búcsúzom. Kicsörtetek a vízből, és a ruháimért robogok, miközben az említett srác pincsiként követ, én meg valami érthetetlen nyelven hangoskodom, majd rövid időn belül eltűnök vele...