Egy farmer rövidnadrágba és egy pólóba szaladok le az emeletről. Rocky a német juhász tülkön ül az ajtónál. Igen van egy kutyám, mindig akartam egyet, aztán végül is kaptam, de egy csivavát. Mit ne mondjak nekem az inkább patkány mint kutya, úgy hogy oda adtam egy kislánynak a szomszédba, aki nagyon megszerette. Legalább jó helyre került.
Na vissza a jelenbe, picit hűvös van, szóval kapok fel egy pulcsit, mielőtt Rockyra ráraknám a pórázát. Meg persze nyomok a pulcsi zsebébe egy labdát és néhány juti falatot. Majd rárakom a pórázt. Boldogan néz rám, miközben arra vár, hogy kinyissam az ajtót. Kinyitom, ő meg kiszalad. Egészen a parkig futunk.
Ide értünk, és ja innen már elengedhetem. Gyorsan leveszem róla a pórázt, és elő veszem a labdát, eldobom neki. Ő vissza hozza, játszunk még ezt egy jó darabig. Majd a labdával a kezembe elkezdek futni, ő meg szinte ugrálva utánam.
Hitelen hátra nézek, és annyit látok, hogy rohan vissza felé. Persze én meg utána, miközben a nevét kiabálom.
-Rocky!!!!!

Már most halálra unom a kollégiumot, pedig még csak most jöttem. Lehet nem volt túl jó döntés már most koliba iratkozni, hogy hozzászokjak. Végül is minden napra ki lehet találni valami programot. Már azt találtam ki, hogy kimegyek a parkba és sétálgatok egy picit. Talán megeszek egy hamburgert vagy valamit. Bár lehet, hogy nem kéne, hisz így is felszedtem már pár kilót. Lehet, hogy nem is sétálgatni meg enni kén, hanem futni. Igen az jó ötlet. Futni fogok. Felveszem a futós ruhámat és el is indulok. Már megtettem jó pár kört és már kezdek fáradni, de akkor felém jön egy német juhász. Egy lány rohan utána és a kutya nevét kiabálja. Vagyis gondolom, hogy azt kiabálja. Mikor odajön hozzám a kutya, letérdelek hozzá. Elkezdem simogatni és nem engedem el míg a gazdája ide nem ér, hogy megfogja a kutyát.
- Aranyos, a kis rosszcsont. - Mondom mosolyogva. Szeretem az állatokat. Mindig is akartam egy kutyát, de sose kaptam.  
- Amúgy Brad vagyok. - Mutatkozok be a lánynak vidáman. Nem tudom, miért vagyok most is ennyire vidám, mert semmi sem történt.

Végre megállt Rocky, illetve egy fiú megállította és megfogta őt. Gyorsan oda rohanok, és átveszem a fiútól a kutyám.
-Úr isten, sajnálom. Általában nem csinálja ezt. - Mondom és ráteszem a kutyára a pórázt. Tudom most le kéne szidni, de legalább megfuttatott. Régen futottam úgy igazán, mindig csak kocogtam, vagy még rosszabb sétáltam.Mostanság eltunyultam.
-Én meg Lana. - Mondom immár én is mosolyogva, majd lenézek a lábam mellé és ott ül Rocky. Úgy látszik kifáradt a nagy futkározás közben.
-Bocsánat kérés képen, meghívhatlak egy kávéra, vagy hamburgere? - Kérdezem, remélve, hogy igent mond. Mert, hogy így lenne tiszta a lelkiismeretem. Nem tudok ellen mit tenni.

Szóval Lanának hívják. Szép neve van. Pont hamburgerre szeretne meghívni? Szeretem a hamburgert, szóval nem azzal van a gond. Csak pont fogyózni akarok és nem tudom jót tenne-e, de most belefér.
- Amúgy miért kérsz bocsánatot? Nem történt semmi. - Úgy mondom, hogy ne sértésnek vegye, mert nem annak szánom.
- Benne vagyok, hogy együnk egy hamburgert, de én fizetek. - Mondom mosolyogva. Mindig a fiúk szoktak fizetni, szóval én állom.  Elindulok a közeli hamburgerező felé. Szerencsére nincs nagy sor, szóval hamar sorra kerülünk.
- Milyet kérsz? -  Kérdem és, amint elmondja milyet kér rendelek mind kettőnknek.Amint kiadják az ételt én fizetek és leülök egy asztalhoz.
- És te mit csinálsz itt Hollywoodban? - Kérdem miközben jó nagyot harapok a hamburgerbe. Milyen rég ettem ilyet. Sok mindent lehet itt csinálni csak én nem tom, hogy mit csináljak az unalmas szabadnapjaimon.

Elmosolyodok a nadrágjára mutatok. Tele van mancs nyomokkal a nadrág.
-Rá fog férni egy mosás. - Mondom még mindig mosolyogva.
-Én hívtalak meg, úgyhogy úgy illik én fizessek. - Nem szeretem meghívatni magamat senkivel. Nekem ez olyan érzés mintha tartoznék, és nem szeretek tartozni.
Egy hamburgeres felé megy Brad és én követem. Szerencsére nincsenek sokan, ezért hamar sorra kerülünk.
-Egy sajtosat. - Mondom, ő fizet. Valahogy sikeresen meggyőzött róla, hogy ő fizessen. Nem tudom hogy sikerülhetett neki.
Majd leültünk egy asztalhoz, Rocky meg befeküdt a székem alá.
-A Frances-ra járok. És te? - Kérdezem tőle érdeklődően.

Megnézem a nadrágomat és tényleg van rajta pár mancsnyom.
- Egy mosásba nem halok bele, meg amúgy is ez ilyen edző nadrágom, szóval volt ettől már koszosabb. - Mondom, hogy bebizonyítsam a lánynak, hogy nincs semmi baj, amiért bocsánatot kell kérnie. Ő akar fizetni, de csak elérem, hogy én fizessek. Leülünk és elkezdünk beszélgetni. Ő is Franceses. A lány visszakérdez.
- Hát nálam ez eléggé bonyolult, ugyanis én is Franceses vagyok, de még se. Vagyis hát úgy van, hogy szeptembertől fogok a műsorgyártás szakra járni, de már most a koliban lakok, hogy hozzászokjak, mert nem szoktam ilyen távol lenni a családomtól. És te milyen szakon vagy? - Hát ezt jól elmagyaráztam. Remélem nem voltam nagyon ciki.
- Te kolis vagy vagy albérletbe laksz vagy netán itt élsz? - Kérdem mosolyogva a lányt. Ha netán kínos csend ülepedne közénk akkor ismét megtöröm egy kérdéssel.
- És, hogy állsz a fiúkkal? - Ezt lehet, hogy nem kellett volna még megkérdeznem.
- Bocsánat, ha túl személyes. - Remélem nem hoztam magam megint cikis helyzetbe.

-Jó neked, hogy van időd edzeni. - Mostanában nekem az az edzés, hogy lehozom a kutyát sétálni. Nem tudom miért van így mert úgy még nagyjából az első félévben  el is tudtam menni. Úgy, hogy biztos nem az egyetem miatt van ez a helyzet sem. Talán a munka miatt van, már ha néha kapok egyáltalán.
Megértem, hogy ennyire korán ide jött. Nekem is furcsa volt Apától külön laknom, de megszoktam.
-És nem unatkozol a kolleszba? Engem megölne az unalom. - Mondom, főleg, úgy ölne meg, ha nem nagyon ismernék erre senkit. De hála elég sok barátom van.
-Filmművészeti szakon, minden igaz színész leszek. És te a műsorgyártás melyik területén vagy? - Alig várom, hogy tényleg komolyabb munkákat is kaphassak, meg persze azt is, hogy a diploma a kezeim között legyen.
-Itt élek, most már külön. - Igazából imádok külön élni, persze ez nagyobb felelősséggel jár, mert ott van például a rezsi, amit magamnak kell fizetni. Persze ha kell, kisegít Apa, de erre még egyszer se került sor.
Elmosolyodok erre a kérdésére.
-Jelen pillanatban nincs. És te a csajokkal. Persze csak ha nem személyes. - Ez azért váratlanul érkezett, de nekem ez a kérdés nem épp személyes.

- Rengeteg időm van edzeni, mert a kollégium nagyon unalmas. - Mondom és ezáltal két kérdésére is választ adok.
- Lehet, hogy nem gondolnád, de riporternek készülök. - Mondom mosolyogva.
- Jó neked. - Mondom, de nem teljesen őszintén, mert én szeretem, ha körülvesznek az emberek. Szóval nincs palija. Mikor megkérdezi, hogy hogy állok a csajokkal elnevetem magam.
- Ugyan már, nézz rám, kellenék valakinek? - Ez költői kérdés, mert egyértelmű, hogy nem. Szép lassan elfogy a hamburgerem.
- Valamihez még van kedved?-

Szóval riporternek készül, az jó szakma. Utazgathat a világba, persze tudom, hogy attól függ, hogy milyen riporter az ember, na d akkor is.
-Akkor majd lehet, hogy egyszer találkozni fogunk egy riportod kapcsán. - Mondom mosolyogva-
Érzem a válaszán, hogy nem őszinte. Bár szeretek egyedül élni, még is kell társaság, épp ezért vettem Rocky-t, meg ezért járkálok napközben.
Felvonom a szemöldököm mikor elneveti magát és felteszi nekem a kérdését. Ezt nem tudom szó nélkül hagyni.
-Ugye ezt nem komolyan kérdezed? Mert akkor én? - Mutatok magamra, előbb lesz neki itt csaja, mint nekem pasim, az tuti. Jó mondjuk nem is adom könnyen magam és pont ezért nem is erőlködnek. De akkor is, hogy kérdezhet ilyet?
Válasz képen csak lenézek Rockyra, aki éppen aludt.
Majd jelzet a telefonom, hogy jött egy SMS-es.
-Bocsi de ezt meg kell néznem.
És már is olvasom a SMS-et. Mikor elolvastam az a tipikus, ledöbbent arcom mutattam.