Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4
SzerzőÜzenet
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Pént. Aug. 21 2015, 12:13

- A túlzott kényelemnek is megvannak a hátrányai...- nevetem el magam halkan. A fiúk kocsival járnak melóba, ezért nem vették észre a cukrászdát. Mentségükre legyen mondva, messzebb laknak az egyetemtől, mint én a kórháztól, szóval nem nagy érdem, de én gyalog járok. Joshnak viszont igaza van abban, hogy szünetek között ki lehetne ugrani. Mondjuk, lehet, nekem se jutna eszembe, Reeven is erre hivatkozik. Josh választása már önmagában a sárgarépa miatt érdekes, de a fűszerezés miatt kifejezetten pikánsnak tűnik. Azt mondja, finom volt. Talán érdemes próbálkozni...

Reeven dala után, látva a furcsa reakcióját, úgy hiszem, valamit megint félreértettem. Miért is képzeltem, hogy örül annak, amiről beszélgettünk? Két hete még felvillanyozta, hogy 80 évesen is közünk lesz egymáshoz. A hallhatatlanságot, mint a fiatalságunk megőrzését értelmeztem, azaz, hogy mindig azok maradunk, hisz 80 évesen is éppen olyan őrültek leszünk, mint most, hülye (és aranyos) ötletekkel, vágyakkal. Nem véletlen, hogy azt mondtam neki, számíthat rám! Ő meg a magányról beszél. Miért? Önelemzést tartok, mit rontottam el, de nem sokra jutok.
Josh-sal maradok kettesben az asztalnál, amikor Reeven után Sebastian is kimegy a mosdóba. Kihasználom az alkalmat, hogy beszélgessek Josh-sal, de már az első kérdésemen megbukni látszik a dolog, mert a barátságunk nem régi, nem hiszem, hogy a további kérdéseimet meg tudná válaszolni ez alapján.
- Ó, csak...- mondom kissé elkeseredetten. Most, hogy végiggondolom, nem lehet túl régi a kapcsolatuk, Reeven is csak nemrég "jött vissza". Olyan furcsa erre gondolni, szívesen törölném ki az emlékeimből azt az időszakot, amikor nem volt a közelemben. (És sose úgy gondolok rá, nem "élt"; éppen csak velem nem volt kapcsolata. Ez viszont ilyen hibákhoz vezethet, mint ez is.)- Azt hittem, régről ismered...- fogalmazok "finoman".
- Szerinted... ez a dal... szomorú? - nézek rá kérdőn, aggodalmasan. Reeven tűnt annak, a dal meghallgatása után. De hogy lehetséges, hogy ennyire mást gondoljunk róla, ő meg én, ha ... én ihlettem? S ha valóban én ihlettem..., miért szomorú?

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Pént. Aug. 21 2015, 21:35


Josh mintha kötekedne, de lehet már csak beképzelem. Vállat vonok erőtlen, nem mondhatom, hogy az evés abszolút nem motivál, minden fagyizó mellett simán elmegyek.
Unom már, hogy ez a téma, hihetetlen…
- Én nem tudtam, hogy ehetek-e egyáltalán…
Fintorgom kicsit, de úgyis belepizek, úgyhogy nem fog számítani.



Hahhh, ugyan ki lenne velem halhatatlan? Persze megérdemelném, de ki bírná egyáltalán ki? Semmisen vállatvonok, most mintha nem számítana, hogy annak szoktam magam képzelni. Iróniából persze, ez gáz tulajdonság, nem érezni a veszélyt és tenni mindenre.  Tökmindegy, úgyis kimegyek bőgni és…Sebastian utánamandalog. Megint nem szégyellek hozzábújni, teljesen meg vagyok őrülve!
- Nem is tetszett neki…
Piszmogom, a többire nem figyelek, mert nem érzem igaznak.
- Szar, utálom, folyton arra gondolok, de nem bírom magam lefoglalni, semmi nem köt le, szinte…
Jó, ezt nem mondom ki, inkább törölgetem a szemem, hadarok és ölelem Sebastiant.
- De… tudom de, le fogok bukni. A zenével biztos…és a társas, hát nem tudom, elég komoly játék. Neked menne, a többieknek is, hát…mondjuk vannak benne passzolási lehetőségek…annyiból jó lenne, hogy figyelnék másokra.
Kapkodom a levegő furán, aztán erősen, kényszeresen ismét végigdögölöm a szemem.  Nem akarja, hogy elmenjek, de a többiek? Hisz itt van neki JOsh egy depressziós f*al senki se akar foglalkozni…
- Gondolod? Mondjuk…hánytam. Oké? Egyébként, ha többet ennék tényleg…
Vonok vállat, ez jó terv, talán…talán megpróbálhatnám.  Azt mondja látszik hogy sírtam, a drágát…hát ő biztos mindenkit így hív, megyek vele a hideg vízhez, simogat én meg nézem a vizet, aztán leöblítem a kezem.
- De…még vizesebb lennék…
Inkább a szám törlöm meg, ha látszik, hogy onnan csöpög, elhiszik, hogy kiöblítettem a szám. Nem értek az ilyesmihez, soha nem voltam sírós, nem tudom miért segítene a hideg víz, vagy hogyan tüntetné el… szerintem csak ártana. A törölközőben jó erősen megtörlöm az arcom.
- Ahhh…hát nem baj, majd azt mondom a hányásba kipirultam.
A szemem, nem lényeg, piros mint a paradicsom. Rossz ötlet volt dörgölni.
- Volt bors a kajához? Vagy allergia?
Nézek rá, őt mit javasolna…
- Ühm….te nem is szerethetsz
Közlöm vele megint könnybe lábadt szemekkel, hisz alig ismer, de a pusziktól, a puszik őőő… Mi ez? Döbbent, elnyílt szájjal meredek a semmibe.
- Veled jár? Tudom, hogy Lia veled jár.
Pislogok, de gondolom elvétette, izé… Nyelek, a vörösség most nem látszik, mert alapból olyan volt az arcom színe.
- Tudom, hogy nem direkt, semmi baj.
Motyogom a földnek.
- Visszajössz velem?
Én azt hiszem utánam jött… naiv vagyok… Ha azt mondja pisil, akkor közlöm megvárom arrébb (mármint kimegyek a mosdóból, úgy arrébb) és majd együtt visszamegyünk. Bár nem tudom jó ötlet-e, de az is feltűnő lenne, ha lelépnék.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Szomb. Aug. 22 2015, 01:47

A különös ízekre Amelia -meglepő módon- Amelia reagál a leglelkesebben, legalább kiderül, ő már próbálkozott hasoinlóval. Reeven inkább csüggedt és lahangolt, Sebastian meg csak udvariasságból kíváncsi. Nem egy édes szájú valaki, elnézem neki.
- Ugyan, Reev, a fagyi az víz meg egy kis gyümölcs, jobb estetben tej meg csoki, semmi olyan, ami árthatna neked... szerintem- teszem hozzá, hiszen zöldséget, gyümölcsöt úgy eszik, hogy öröm nézni. - Biztos találnánk olyat, ami semmilyen módon nem ártana neked...- nézek rá kedveskedőn, hát jót akarok neki, nem rosszat!
Lehet, hogy ez is csak egy lépcső volt a depijéhez... Később a dal kapcsán mélyebb pontra jut. Az a megérzésem, Amelia is érzi, nem csak szükségből ment ki a mosdóba (és Sebastian sem véletlenül megy utána). Fura egy kicsit ez a család; sokkal érzékenyebbek, mint akiket eddig ismertem.
- Nem, nem igazán jól...- hazudnék, ha azt mondanám, túl sokat tudok róla, bár néha nem az adatok beszélnek magukért, és nem a kimondott szavak, hanem az, ahogyan viselkedik és cselekszik valaki. Ha így nézzük, mondhatnám, az életének egy kis szegletét ismerem, és fogalmam sincs, mekkora lehet az egész, hisz a nagy részére ő sem emlékszik.
Megszánom ez a lányt; nagyon aggodalmasnak tűnik. Átnyúlok az asztalon, hogy megsimíthassam a kézfejét.
- Hé, kérlek, ne sírj, nem lesz semmi gáz... - Aztán a kérdésén agyalok. Ilyen helyzetben hülyeség lenne azt mondani, amit gondolok. Ő is érzékeny, Reeven is, nem célom, hogy magamra haragítsam őket egy buta gondolat miatt. Mert hát..., valóban, ez... - Iiiiigen, egy kicsit- húzom el a szót- az okát ugyan nem tudom. Talán, amit utóbb mondott, hogy halhatatlannak lenni a legszomorúbb... Nem gondolod, hogy attól fél, magányos marad?
Ha jobban belegondolok, sokat beszélt arról, hogy vágyik egy barátnőre, egy igazira, de mintha esélytelennek érezné magát. Ha nem tudnám, hogy Lia ihlette ezt a dalt, még elfogadható is lenne ez a magyarázat. De ... hogy jön ebbe a képbe ő? Úgy tűnik nekem, ők elég szoros kapcsolatban vannak, szeretik egymást, nem is lehet kérdés. Unokatestvérek, ha jól emlékszem.
- Az biztos, hogy társaságra vágyik. Jó fej, szerintem nem lesz gondja az ismerkedéssel, Sebastiannal is remekül összebarátkozott, ahogy látom...- kicsit elnevetem magam. Emlékszem rá, mennyire fel volt húzva, amikor arról beszélt, majd ő elrendezi Lia fiúügye(i)t.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Szomb. Aug. 22 2015, 20:21

-Ezt meg honnan veszed? Figyelj, annyira már ismerem Ameliát, hogy tudjam mi tetszik neki és mi nem és hidd el, ez neki is tetszett! - Nem is értem honnan veszi ezt a butaságot, különben is Liáról van szó!
-Tudom, nehéz, de csak eleinte. Minden nappal könnyebb lesz, hidd el. - Simogatom, míg ölelem, a fejét is, olyan elesett szerencsétlen, nem tudom mivel lehetne felvidítani.
-Akkor inkább hagyjuk máskorra, mikor jobban leszel, hmm? A zene meg... olyan dalt válassz, ami tök más, mint a mostani érzéseid, gondolataid... de azt sem muszáj, csak kísérd Josht mondjuk. Hmm? - Puszilgatom, remélem érzi, hogy semmi sem kényszer, hogy az a cél, hogy jobban legyen, hogy jól érezzük magunkat.
-Oké... ha kijött, kijött, de azért majd csomagolunk neked kaját jó? Ennyit sosem eszünk meg! Légy könyörületes és egyél majd te is otthon jó? - Puszilgatom tovább, fogom a kezét, ne dörzsölje már a szemét, csak vörösebb lesz tőle.
-A könnyeket le kell mosni te buta és megtörölközöl. Nah, gyerünk. - Noszogatom finoman, csóválom a fejem, hogy olyan erősen törülközik, mintha radír volna, ami eltörli a könnyeket.
-Nyugodtan fogd a hányásra a könnyeket. Akkor én is volt hogy bekönnyeztem, mert mar az epe meg a gyomorsav. - Simogatom, nem lesz itt baj, megoldjuk.
-Ühüm. - Bólogatok a kipirulás füllentésére.
-Végigmarta a torkod a sav, ennyi. - Amelia csínján bánt a fűszerekkel, az allergia meg nem ilyen. Én már csak tudom.
-Miért, tilos? - Mosolygok szélesen, miért ne szerethetném? Egyre könnyebb amúgy, kedvelhető srác teljesen és látom mennyire szereti Ameliát, nehéz lenne nem szeretnem.
A puszik közül egy kissé félremegy, én csak röhögök, szerencsétlen milyen fejet vág! Még a végén kizökkentem, lehet le kéne kapnom, tuti kiakadna. Foghatna mindent rám, joggal... de azért nem, ez sok lenne.
-A hülyeség jár velem Reeven, de amúgy igen, Amelia a barátnőm, szerencsés vagyok. - Kócolom össze a haját, de lökött. Nincs teljesen itt, látom, vagy csak rettentően megleptem.
-Szeretnél direktet? - Nevetek halkan, viccelődöm, bár adnék ha kérne. Egy szájra csók... Legalább érezné, hogy kedvelem. Tényleg kedvelem. De csak hülyültem, bólintok arra, hogy menjünk vissza, el is felejtem hogy eredetileg a mosdó is hívott, de tény, inkább Reeve miatt jöttem, szóval elindulok vele vissza mosolyogva.
-Azt hiszem nem volt jó ötlet még az ebéd szívem. Vagy csak nehéz volt így is... Muszáj lesz Joshnak megennie mindent... - Vigyorgok az említettre, de szelíden mosolyogva nézek vissza Reevere, nyugalmat sugárzó mosollyal Ameliára, hogy nincs baj.
Reevent kicsit oda is tolom Amelia fele, én meg Joshhoz ülök közelebb, megveregetem a combját. Nem tudom miért, kell a kontakt, meg hogy "ugye, hogy nem evett meg a barátnőm?" és hasonló hülyeségek.
-Neked hozhatok még desszertet? Bármit? Reeven szegénynek ez is sok volt, de nem kell szolidaltanod. Vagy inkább... kérlek ne tedd, mert egy hétig ezt esszük! - Mosolygok Joshra, közben odapillantok Ameliára, hogy van, Reeve hogy van.
-Vagy ha gondoljátok kihozom a gitárt. Hm? - Én magam megnyugodtam hogy nincs komoly baj, Reeven jobban lesz, tudom én. Josh meg ne higgye, hogy Reeve vagy Lia problémásak, mert nem. Ahogy Josh sem az természetesen. Én.... én néha igen, de most szerencsére nincs gond.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Szomb. Aug. 22 2015, 22:52

Kettesben maradok Josh-sal, és Reevenről akarok vele beszélgetni. Utóbb rájövök, eleve halott dolog volt, hiszen kevésbé ismeri, mint én. De talán, mint kívülálló, jobban érti, mi történt itt az előbb, mert én komolyan nem értem.
Reeven pontosan tudja, mennyire fontos nekem, és arról egyikőnk sem tehet, hogy a közös hétvégénk óta nem úgy alakultak a dolgok, ahogy tervetük. Biztosan nem szándékosan akart beteg lenni. Én nem adtam fel, hogy megvalósítsuk a terveinket, és nem csak azokat, amiket még soha nem próbáltunk, és afrenalinbombát várunk tőlük, hanem azokat a "csendesebbeket" is, amik csak vannak, ami csak maga az idő, hogy közösen érjük el a nyolcvanat, és szórakoztassuk az unokáinkat (vagy a kissrácokat az utcából)
Aggódom, mert most megint szomorúnak látom; a hangulata nagyon hullámzik, és ez kiegyensúlyozottságra vagy valami lelki betegségre utal, és ezt már nehéz a vírusokra és baktériumokra fogni, bár utóbbiak súlyosbíthatják a helyzetet, ha testileg is le van merülve. Josh ráérez a hangulatomra, megérinti a kezem, próbál lelket verni belém. Biztos nem lenne jó, ha megint elbőgném magam.
- Kösz, igyekszem.
Látom, ahogy néz, kissé fürkészőn, majdnem zavarba hoz azokkal a kék szemeivel. Fontolgatja a választ, nem kapkodja el; és attól félek, nem is azt mondja ki először, amit gondol.
- Igen, ez valószínű- adok neki aztán igazat. Nem hittem volna, hogy másnak is felfedi a "gyengeségeit", de ezek szerint Josh-t kedveli. Én is elárulok neki valamit.
- Én sosem akarom magára hagyni... És ezt el is mondtam neki. Szerinted nem bízik bennem? - kérdezem, és megint a számra kell harapjak, el ne bőgjem magam.
- Igen- mosolyodom el aztán- Sebastiannal összebarátkozott. El sem tudod képzelni, milyen megkönnyebbülés ez nekem! - nehezen tudnék választani, ha erre lennék kényszerítve. De ahogy Seb mondta: a vérségi kötelék mindennél erősebb.
- Örülök, hogy ti is barátkoztok...- nézek rá kissé zavartan- Rendes srácnak tűnsz... Sebastian is nagyon szeret...- lassan bólogatok, most kéne arról beszélni, hogy nem kell tőlem tartani, én nem akarok a barátságuk útjába állni. Egy nő felbukkanása mindig parázásra készteti a pasikat, vagy nem?

Aztán visszatér Sebastian és Reeven, utóbbi szeme túl piros, hogy ne vegyem észre, sírt. Felállok, hogy megöleljem, ha hagyja, vagy félrevonuljak vele egy kicsit, ha erre van igénye. Sebastian arca nyugodtnak tűnik, de jobb szeretném.... Nem tudom, mi lenne jó. Lehet, hogy ez olyan fiús dolog, és Reeven nem is engem igényel, hanem Sebastiant.
Ő viszont Josh-sal veszi fel a kontaktot, ijesztgetve, hogy majd neki kell mindent megennie... A gitározás ötletére elmosolyodom, de Reevenhez fordulok, halkan rákérdezve:
- Te mit szeretnél? - rejtett kérdés: hogy van, mihez lenne kedve? Számíthat rám.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Vas. Aug. 23 2015, 17:40

Lehet, hogy Josh mégsem szívózik, egyszerűen csak beképzelek magamnak minden baromságot...
Magam elé meredek, sóhajtok, amolyan életkedvtelen.
- Igen, talán igazad van, de egyedül nem jó fagyizni, esetleg társasában, majd veletek.
Ha én lennék jobb parti…

A mosdóban Sebastian arról próbál meggyőzni, tetszett Liának a dalom.
- Én nem ezt a hatást képzeltem…
Vallom be, de talán csak túlérzékenykedem, ez most ilyen időszak, állapot.  Simogat, én hagyom, továbbra is jólesik, bármennyire gáz is lehet ez a magas fokú szeretethiány. Tényleg nehéz, baromira. Összeszorítom a szemem, megtiltom, hogy több könnyet eresszen.
Sebastian szerint most hanyagolnunk kellene a játékot és csak Josht kísérni, a puszijaitól kissé vörösen állok meg előtte, bámulom a padlót, aztán összepréselt szájjal felnézek rá és bólintok.
- Otthon megpróbálok enni belőle, köszönöm
Pusmogom gyenge hangon, kicsit nekidőlök, sok puszit ad, elkényeztet…  A kezem megfogja, biztos érzi, hogy kezd fájni, úgyhogy nem dörzsölöm tovább, de ha a tükörbe nézek, sajnos így is látszik a nyilvánvaló.
- Ohh, jól van, nem értek hozzá, azt gondoltam, ha már egyszer levakartam őket, nem fognak visszajönni.
Magyarázom, hogy igenis van logika a cselekedeteimben, de túl erősen dörgölöm a szemem, amivel nem éppen a bizonyítékokat tüntetem el.
- Igen… remélem beveszik.
Fogom suttogóra a hangom, mintha valami összeesküvés elmélet cselszövői lennénk, a karját én is meglapogatom, ez már majdnem simogatás! Bólogatok, ahogy összeáll fejemben a hazugság, aztán arról beszélünk, hogy hát még korai éreznie irántam bármit is. Mosolyog és elhülyéskedi, de most csak erőtlen vállvonásra futja.
- Te is tudod mire gondolok…
A félrepuszi meghökkent és összezavar annyira, hogy félrebeszéljek, meredek rá döbbenten, aztán a hajam borzolja össze. Ez jól jön ki, tetszik, hogy a hülyeség vele jár, kár, hogy nem vagyok vállalható állpotban.
- Nagyon…
Hát hogyne, de ő megérdemli, én igazából semmilyen formában. Kicsit visszaigazgatom a hajam.
- Még a végén azt hinnék nekem estél, én rájöttem, meleg vagyok és elsírtam magam.
Közlöm rekedten, mint poént, a hangsúlyból érezni. Ennyire futja.
- Nem, nem akarok ilyesmire rájönni
Szögezem le kissé nyugodtabban, legalább eltereli a figyelmem az ilyen jellegű poénokkal. Kimegyek vele, legszívesebben fognám a kezét, de… nem vagyok öt éves. Sebastian előremegy és viccesen megfogalmazza, hogy hánytam, bár szerintem nem annyira egyértelmű.
- Igen, bocsánat, nagyon finom volt, de még nem vagyok jól.
Mondom kissé gépiesen. Lia megölel, koncentrálnom kell, mépedig erősen, vagy senki nem veszi be a hányós sztorit, még én sem. Úgyhogy elég hülye pillanatban, éppen mikor ölel elhagyja a szám olyasmi:
- Hánytam
Így könnyebben elhiszem. De kevésbé ciki, mint a sírtam, ugye? Hiszen miért tettem volna, mert Liának nem tetszett a dal?
- Én…szívesen kísérem Josht, ha megvett mindent, de most nem szeretnék énekelni, kimarta a torkom a sav, addig inkább néznék magam elé.
Ez hülyén hangzik. De amíg esznek mit csinálnék? Még egy kör sírás a mosdóban? Áh, akkor inkább némán szenvedek.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Szer. Aug. 26 2015, 19:06

- Na, akkor egyre gondoltunk!- a közös fagyizásra, természetesen. Naná, hogy Reeven sem maradhat ki belőle.
Később elvonul és Sebastian követi...
Mi meg Ameliával beszélgetünk egy kicsit. Többnyire Reevenről. Bevallom, hogy nem nagyon ismerem, és magam is azt hiszem, szüksége van barátokra, és a szeretteire. Kicsit magányosnak tűnt, és amikor Lia azzal hozakodik elő, hogy netán Reeven nem bízik benne, hevesen megrázom a fejem.
- Kétlem. Nagyon szeret téged, szinte folyton rólad beszél...
Igyekszem megnyugtatni, vagy inkább megerősíteni benne, amit -gondolom- ő is érez, sejt. Most érzékenynek tűnik, és közben rólam is megjegyzést tesz. Olyan óvatosan fogalmaz, elnevetem magam.
- Tőlem nem kell féltened Reevent. Tudom, most még nem ismersz, de ezen lehet változtatni. Örülnék, ha jóban lennénk- nézek rá kedvesen. Nem hiszem, hogy bármelyik szerettét is féltenie kéne tőlem, Veheti úgy, szerzett még egy barátot. (Azt nem garantálom, hogy annyira fogom szeretni, mint Sebastian, de gondolom, erre nincs is igénye)
- Tudom, hogy én vagyok idegen közöttetek, de... szeretném, ha a későbbiekben is csinálnánk közös programokat. Átjöhetnétek valamikor hozzám is...
A két jómadár ezt a pillanatot használja ki, hogy visszatérjen. Talán még kapok választ Liától.
Lia megint Reevet kapja a szárnyai alá, Sebastian pedig hozzám ül közelebb. Elmosolyodom, amikor hozzám ér, szemeim ragyogásából leszűrheti, hogy jól vagyok, nem főzött-sütött még meg a vasorrú banya. Jelzés értékű információ megy Liának, hogy Reeven kiborult a kaja miatt, nekem meg azt a sorsot szánják, hogy én legyek a konyhamalac.
- Igazán kedves vagy, de már így is dugig vagyok, én folyamatosan ettem, míg ti... - az ujjaimmal mutogatom, mászkáltatok.
Reeven Liával sutyorog, én csak egyetlen kérdést teszek fel Sebastiannak, azt is halkan, mert szívesen maradok, ha nem zavarok, csak...:
- Ne hagyjuk őket magukra?
Sebastian hozná a gitárt, Reeven azt mondja, játszana, de nem énekel, Lia Reeventől függ, nem is kell mondania. Csak közben meghallottam valamit...
- Figyi, ha nem érzed jól magad, bepótolhatjuk ezt máskor...Az előadásra úgy is jöttök, megbeszélhetünk egy hétvégét is, amikor nálam találkozhatunk. A macskára nem vagy allergiás, ugye, Reeven?- szétnézek hármojuk között, megerősítésre várok vagy cáfolatra.
Magamról tudom, ha hányok, nagyon szarul tudom érezni magam. Jobb olyankor egyedül lenni (vagy olyannal, akit legalább kedvelek)

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Szer. Aug. 26 2015, 20:23

-Ugyan milyet? Josh előtt visszafogta magát, lásd be, tuti azért nem könnyezte meg. Josht most látja először, tudod milyen szégyellős... - Noszogatom Reevent, hogy talán túl sokat várt Liától, vagy nem is tudom.
-Szuper! De ne csak mondd kérlek, hanem tényleg csipegess belőle, jó? - Kérem szelíden, mert nem örülnék, ha csak azt mondaná, amit hallani szeretnék. Aztán próbálom kipofozni annyira amennyire lehet, ne legyen ordító, hogy sírt, de nem lesz egyszerű.
-Nem akkora füllentés. Nem lesz baj. - Szerintem legalábbis, noha tudom miért pityereg.
-Tudom, de butaságokra gondolsz. Utána ismertelek meg, tudok mindent és látod... azon vagyok, hogy igazi barátod legyek. Gondolkozz el ezen. - Mosolygok, de tényleg nem kéne ostoroznia magát. A viccén nevetek, bár az nem vicces, hogy én is magam alatt voltam mikor Phoenix után... na mindegy.
-Hát, Amelia kidobna, nem örülnék, a könnyeket kenjük a hányásra, jó? - Kérem tőle de vigyorogva, közben nézem, hogy visszaigazítja a haját.
-Nem is értelek, nincs is annál jobb pedig... - Vigyorgok, pedig ez viccnek is kínos, szerencsére nem gondolok bele jobban, így nem vörösödöm el meg semmi. Vissza is megyünk Reeve-vel, azt mondom, hányt. Közben ledobom magam Josh mellé, Amelia úgy is ölelgeti Reevent, tőlem mindenki előtt szerintem cikinek érezné. Vagy nem tudom, minden esetre hagyom őket. Szerintem majd felvetem megint aludjon itt, talán kicsit megnyugodott, megnyugodna. Josh meg úgy fest jól elvolt a barátnőmmel, ez jó hír!
-Igazán? Na, helyes, egyél még! Egyéééél, egyéééél! - Mondom gonosz manó hangon, majd nevetek.- Nem, nem kell, csak egy kis desszertet majd, nehogy te is hányj nekem, mert szegény Ameliám itt főzött egy csomót és ha mind a porcelán istennek áldozzátok szépen fogunk kinézni! - Nevetek, közben nézegetem Reevenéket.
-Háát... ha Reeven itt aludna, lehet átmennék, nem zavarok? - Lehet nem pont erre gondolt, de én most speciel erre.
-Ha gondolod, pihenj le. Tudod... otthon vagy. Amelia otthona a tied is, gondolom alap neked, ha az nem is hogy az enyém a tied is. Hmm? Amúgy a cica annyira zabálni való kis szőrgolyhó, muszáj megnéznetek! - Közben elkényelmesedem, ha Josht nem zavarja a kezem elvezetem a széke támlája mögött, lelógatva a kézfejem a vállánál, másik kezemmel meg a számhoz emelem a poharat és iszok, falatozgatok.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Csüt. Aug. 27 2015, 19:45

Josh lesz a beszélgetőpartnerem, s Reeven a közös témánk. Úgy tűnik, sok dologban hasonlít a véleményünk. Bár amikor azt mondja, Reeven állandóan rólam beszél, kissé meglepődök. Mégis mikor? Miről?
Feloldódom, mert Josh rendes srácnak tűnik, mondom is neki, mire felnevet. Azt mondja, szeretne jóban lenni velem.
- Rajtam ne múljék...- egyenlőre azonban nem tudom eldönteni, csak udvarias akar lenni vagy komolyan beszél.
Aztán meghív magához, mintha csak a gondolataimban olvasna.
- Ne hülyéskedj, nem vagy idegen. Sebastian régebb óta ismer téged, mint engem, és ha szigorúan vesszük, még csak nem is vagyunk rokonok, szóval nem vagy idegenebb számomra, mint Sebastiannak Reeven- Az ajkamba harapok, mert azt nem tudhatja, hogy a mi rokonságunk Reevennel is erősen kétségbe vonható. Vajon hogyan fogja ez befolyásolni a kapcsolatunkat? Azon gondolkodom, el sem mondom neki. Minek izgassam fel?
Éppen a meghívására válaszolnék, amikor megjelennek a fiúk, és másra terelődik a figyelmem. Egészen pontosan Reevenre, akinek ki van pirosodva a szeme. Felállok, megölelgetem, halkan tudakozódom, mire lenne szüksége, mihez volna kedve.
Sebastian és Josh közben kajáról és zenélésről beszélnek. Reeven elárulja, hogy hányt, felszisszenek, hogy minden óvatosságom ellenére ez előfordulhatott.
- Jobban éreznéd magad, ha egy kicsit lepihenhetnél? A hálóban tudnál pihenni, ott kajaszag sincs...- mondom neki, a füléhez hajolva.
Aztán meghallom Sebastian hangját, amint éppen Josh macskájáról beszél.
- Éppen az előbb hívott meg bennünket Josh..., megbeszélhetnétek egy hétvégét, amikor össze tudjuk hozni...- javaslom a fiúknak, kihasználva a lehetőséget, hogy válaszoljak Joshnak is. Elfogadom a meghívását.
- Te minden hétvégén szabad vagy, ugye, Reev?- karolok belé. Ha nem is egyértelmű, a meghívás rá is vonatkozik.
Közben Josh és Sebastian is arról győzködik Reevent, hogy pihenjen egy kicsit, dőljön le, ha akar, mert úgy könnyebben össze tudná magát szedni.
Jost nyugodtan bízom Sebastianra, aki máris a desszerttel ostromolja. Remélem, szereti az édességet, mert van az is. Ha Reeven rábólint a pihenésre, bemegyek vele a hálószobába.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Csüt. Aug. 27 2015, 20:52

- Az igaz...
Biccentek, végülis Lia viselkedése kiszámíthatatlan, nem biztos, hogy nem örült. Igérgetem, hogy enni fogok.
- Kösz, kösz, jó majd próbálok.
Rendes, tényleg, hogy így aggódik. Az, hogy az arcom vörös...hát rosszul néz ki, de szarom le, majd azt mondom a hányástól. Sebastianra bámulok, nagy levegőt veszek.
- Tudom, hogy elmondtam már vagy százszor, de még egyszer irtó hálás vagyok, hogy próbálsz életet verni belém.
Normálisan és határozottan tudom végigmondani, ahhoz képest...teljesítmény!
- Hm...jól van, tényleg, igazad van. Esküszöm jobb fej leszek, amint eltelik egy kis idő. Legalább az álmok ne lennének
Motyogok magam elé megsemmisülten, az utolsó mondatot nem biztos, hogy érti.
A puszi, ami félremegy uh, Sebastian, de nagyon oltogatnálak, ha elememben lennék! Nehogy már velem csalja meg! Kár, hogy nevetni sem tudok, valami olyasmit csinálok, ami régen nálam azt jelenthette.
- Még jobban elrontanám a vacsorát, de ennyire nem lehet velem pehhetek.
Nézek rá sunyin kicsit, de nem értem miért mondja, hogy nincs is annál jobb.
- Ha valakit ez tesz boldoggá…
Vonok vállat, bár bizonyos mértékben ez is trauma, na mindegy, nekem nem kell ezen filózni (muhaha) és Sebastiannak se (muhaha2) vonulok inkább utána, vissza a többiekhez, ahol próbáljuk eljátszani a Reev nem énekelhet, mert hányt kiselőadást. Most már elhiszik, ha bennem nem is bízik senki, Sebastianban biztosan, amíg ő az én oldalamon áll, nyerésre állok!
Főleg, hogy bamba képpel leülök, a rosszullétet tettetni sem kell, bár attól árnyalatnyival jobb lesz, ha Lia a közelemben van. Igaz, hogy gyomromba markol az eddig ismeretlen: szorongásos érzet a – rájön – elveszítem – végem triász.
Hm, ez a néma kiselőadás nagyobbat szakít, mint vártam, Josh máris mintha búcsúzkodna, ami abból a szempontból jó, hogy nem fogom tovább mérgezni a hangulatot.
- Igazából jó lenne…tényleg rosszkor jött ez a betegség. Előadás, igen, azt szívesen megnézem, jó lenne. Macska? Jöhet.
Pihenni? Azt hittem a Reeven rosszul van, menjen haza opció következik.
- Hát öhm… A macska, hogyne! Imádom a macskákat!
Mondom Sebastiannak. Nem igaz, kergetni szerettem őket gyerekkoromban. Nyilván ez a viszony most változott, nem akarnám felgyújtani, de kifejezetten kutyás vagyok.
Mindenki ezzel a pihenéssel jön.
- Hát jó, de nem akarok aludni… Csak egy kicsit, amíg jobban vagyok, de nem akarok aludni.
Megint nem veszem észre, hogy ismétlek, pislogok Liára kicsit riadtan (ez pedig nagyon nem jellemző rám) Bár az csábító, hogy nincs kajaszag…
- Igen, minden hétvégén, úgyhogy megyünk Josh, biztos tök jó leszel és olyan rég voltam már színházban…hogy soha! Úgyhogy alig várom!
Kiskoromban nem vittek el, féltek, hogy fölgyújtom, habár hazudok.
- Vagyis csak a zenekarral, de az lepukkant volt.
Játszottam már színházban nyáron, úgyhogy ez nem teljesen igaz. Ha Lia is jön, akkor felállok és lassan elbúcsúzom a többiektől.
- Kicsit mégis jobb lenne ledőlni, köszi a vacsorát Sebastian, Josh akkor majd találkozunk, megyünk az előadásra hétvégén. Sziasztok
Elbúcsúzok a srácoktól, aztán megyek a hálóba, remélem Liával.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Hétf. Aug. 31 2015, 23:14

Ameliával Reevenről beszélgetünk, aztán átterelődik a téma arra is, hogy akár mi is lehetünk jóban. Szerintem szerencsés a helyzet, hogy az unokatestvérét is ismerem, mert talán könnyebben elfogad így. Vagy nem tudom. A nőket nehéz kiismerni. Amúgy kedves, és hajlandóságot mutat a barátkozásra.
Visszatér Reeven és Sebastian, kissé megint megbontják a rendet, Reevent Lia karolja át, engem Seby udvarol körbe, hogy egyek még. Legalább desszertet! Azt hiszem, egész héten nem ettem annyit, mint ma Liáékkal, pedig Suzyval is rengeteg helyet jártunk végig és töltöttük tele a bendőnk.
- Senkit nem akarok megsérteni, de nem biztos, hogy az most menni fog!- minimum fél órát kell pihennem, mielőtt újabb falatot teszek a számba, különben kipukkadok.
Reeven rosszul fest, mint kiderült, hányt, így a felvetett közös zenélés-éneklés témát napolnám. Tudom, hogy Reeven képes lenne rá, és amilyen jószívű, nem is utasítané vissza a felkésérst, hogy gitározzon, de úgy tűnik, jobbat tenne vele egy kis pihenés. A gitár amúgy sem szalad el!
Aztán szóba kerül még a meghívásom, és Lia mindenki előtt ígéri meg, hogy eljönnek (szerencsére, nem a levegőbe beszélt). Reeven automatikusan mondja (szerintem), hogy szereti a macskákat, így ő is rábólint, hogy jön. Nagy nehezen beleegyezik, hogy lepihen egy kicsit, és Lia arcán mintha megkönnyebbülés szaladna át, de mielőtt elmennének, még egyszer tudatosítom Reevenben, hogy az előadásra is hivatalos.
- Reev, sajnos, nem színházban lesz, csak a suliban, de úgy fog kinézni, mint egy színpad; nagyon jó a diszlettervezőnk!- mondom neki; nehogy csalódás érje, hogy nem színházba megy. Majd oda is elhívom, ha ennyire rá van mozdulva a témára.
Reeven aztán elköszön mindenkitől (feltételezem, Lia is), mert az unokatestvérével akar maradni. Legalább, amíg elalszik... Mi meg újra kettesben maradunk Sebastiannal.
- Visszatérve a kérdésedre..- fordulok felé, és mosolygok rá- akkor jössz és annyi időre, amikor csak akarsz. Megvan még a kulcs a házhoz, nemde?- kérdezem. Hajlamos elfelejteni, hogy szabadon bejárhat(na), amikor csak akar.
- Amúgy tényleg teli vagyok, mozogni is nehezemre esik, szóval pihenjünk egy kicsit a desszert előtt... De neked is enned kéne, te lemaradtál, pedig ez a csirke tényleg mennyei!- dícsérema szakácsot, mert nem tudom, melyikük volt az elkövető... Husikban Sebastian verhetetlen!

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Kedd. Szept. 01 2015, 21:34

-Kedvellek Reeven, szeretném, ha éreznéd számíthatsz rám, jó? Ketten megbirkózunk vele. Ha engeded. - Teszem hozzá mosolyogva, mert szeretném, ha jobban lenne. Maga miatt, Lia miatt... jó lenne egy nagy családnak lenni. Henrynek nem tudtam igazán segíteni, de talán Reevennek menni fog majd. Talán...
Emlékszem, hogy rosszul aludt mellettem, így értem, mire utal.
-Idővel elmúlnak, ha benned is csökken a feszültség és a bűntudat. Csak idő... - Legalábbis remélem, Callienek nem segített az idő, de próbálok nem erre gondolni.
-Volt már rosszabb családi ebédem is, mint kiderült, csak második lehetsz, sorry! - Mosolygok rá, viccesen közlöm, de elönt a bűntudat belül. Nem akarok arra gondolni pocsék báty vagyok...
-Kit mi... engem az tenne, ha jobban lennél, na gyere! - Mosolygok rá, remélve jobb kedve lett hacsak minimálisan is. Visszatérve a konyhába Josh és Lia beszélgetnek, Josh mellé telepszem.
-Semmi baj. Nem ez volt az utolsó közös ebéd, nem igaz? Jöttök még, megyünk is. - Legyintek Reevennek, jelezve, nem történt semmi. Senki sem haragszik, én pláne nem, hát tudom mennyire nehéz neki.
-Hmmm, ez van, akkor később eszel meg mindent Joshom... - Nevetek, ijesztgetem a minden szóval csak.
-De nem ártana a pihenés. Beszélgessetek, vagy... csak pihenj le Amelia mellett, megnyugodna a gyomrod. Hazaviszlek Josh, mit szólsz? - Bár lehet maradnom is kéne, nem tudom.
Közben Lia és Reeven elmennek a háló fele, erőse agyalok mi lenne jobb.
-Oh... meg. - Önt el a pír és lesütöm a szemem, nem is értem mi van velem, de az olyan bensőséges ajándék volt, hogy hajlamos vagyok nem élni vele csak elégedett lenni a tudattal, hogy van.
-Amelia nagyon jól főz... eszem, jól van... Hm, szerintem rájuk férne, ha kettesben lehetnének. Szerintem elkéredzkedem hozzád akkor, nem tudom Reeven meddig maradna. Pillanat, aztán elcsomagolom a kaja egy részét. Mindjárt jövök! - Mosolygok Joshra, majd bekopogok a hálóba, ahol remélem nem zavarok meg semmit.
-Hazaviszem Josht. Szerintem maradok ott... nem fogok zavarni, ha picit aludnál. Picit... - Mutatom Reevennek az ujjaimmal, hogy picit. - De ha bármi van, csak egy telefon és itt vagyok, nem leszek messze, tudjátok. Egy picit elkérem Ameliát, fél perc Reeve. Addig is... - Megyek oda hozzá, megölelem és suttogok neki: -Nem lesz baj, csak pihenj mellette, meg fogsz nyugodni. Engem is megnyugtatott mindig ha Henry velem volt. De ha bármi van hívj fel a mosdóból és hazajövök. Nevessetek kicsit. A képeket odaadod? Megnéznénk Josh-sal őket. - Hajolok el, a végét már hangosan mondtam. Aztán félrevonom Ameliát kicsit.
-Szerintem jót tenne neki, ha vele lennél. Beszélni nem is muszáj, csak hogy ne legyen egyedül. Jah és... hát... szabad kérnem valamit? - Kezdek bele habozva, mert egy dolgot kért én meg már alkudozom... hah, szörnyű vagyok! -Tudom, hogy megígértem, de... nem aludhatnék Josh mellett az ágyban nála? A kanapén nem alszom ki magam annyira és mostanában fáradt vagyok, jól esne... szabad? Csak Josh mellett... Csak Josh lenne a kivétel, ígérem! - Látszik aggódom leteremt, vagy valami, harapdálom a szám, de hiányzik is Josh, meg... tényleg nem az igazi a kanapéja. Rossz egyedül aludni, mikor lehet mással is...

//Kicsit sűrítettem bocsi//

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Szer. Szept. 02 2015, 00:37

Josh-sal barátkozunk, beszélgetünk, amikor visszajönnek a fiúk, és látszik, Reeven nincs túl jó formában. Sajnos, hiába minden igyekezetem, csak nem sikerült olyan ételt készítenem, amely Reevent ne gyötört volna meg.
- Jaj, ne haragudj...- némi bűntudatot érzek és agyalok, mit rontottam el, de aztán felülkerekedik bennem, hogy sajnálkozással nem oldok meg semmit, és legalább folytatni jól akarom. Arra kérem Reevent, pihenjen le egy kicsit, legalább, amíg a gyomra lecsillapodik. A fiúk mellém állnak, vagy hasonlóképp vélekednek, mint én.  
Josh megismétli Reevennek, hogy őt is meghívta az előadásra, mintha attól tartana, ma már nem találkoznak. Reeven kissé zavartan beszél, színházról, zenekarról, aztán azt mondja, nem akar aludni, de abba beleegyezik, hogy ledőljön egy kicsit.
Fél füllel még azt is hallom, hogy Seby mit mond Josh-nak. Egy részem nagyon nem akarja, hogy elmenjen, másrészről viszont tudom, hogy nem lenne nyugton, ott sündörögne Reeven körül, pedig rá nekem kell vigyázni. Szeretnék. Bár úgy tűnik, Sebastiant sem viselte meg, hogy Reeven hányt, nem nagyon szereti azokat a dolgokat, amiről eszébe juthat a kórház. Ha ne adj Isten Reeven rosszabbul lesz, meglehet, be kell vinni. Nem engedhetem, hogy kiszáradjon, így is olyan gyenge, mint a harmat!
Átölelem, így megyünk a hálóba, felhajtom neki az ágytakarót, azon az ágyfélen, ahol én szoktam aludni.
- Dőlj le. Nem kell, hogy aludj, csak pihenj egy kicsit. Hozzak neked valamit? Egy kis vizet? Kekszet? - ezek a legjobb dolgok hányás után. Megfogom a kezét, szerencsére nem meleg. Nincs láza, kiszáradva sincs még.
Mellé ülök, a földre vagy az ágy szélére, attól függ, Reeven hagyott-e nekem helyet maga mellett. Kopogtatnak, belép Sebastian. Furcsán nézek rá: miért kopogott? Ez az ő szobája... Talán észre sem veszi, értetlenkedésemet, mert Reevenhez beszél,  arra biztatja, aludjon egy kicsit. (Én meg pont azt mondtam, nem muszáj aludnia. Hát, így legyen okos az ember lánya.) Közelebb hajol Reevenhez, neki sugdos, most én érzem úgy magam, mintha idegen lennék ebben a szobában. Vagy legalábbis betolakodó. Miért kell sugdolózni előttem, így, ilyen nyíltan? Zavarban vagyok.
Elpirulok, amikor meghallom, hogy a képeket még meg akarják nézni indulás előtt. Tudom, hogy beleegyeztem, de... Nincs időm sokat agyalni, Sebastiannak hozzám is van néhány szava. Bólogatok, nem beszéltetem Reevent, hagyom pihenni. Nem akartam magára hagyni, nem tudja? Aztán kissé zavartan folytatja, ami szokatlan tőle.
- Aludhatnék én is a kanapén...- mondom kissé fájdalmasan, hogy nem akar hazajönni. Úgy hiszem, a mi kanapénkról beszél. Ha Reeven elalszik a helyemen, szívesen kimegyek a kanapéra. Elvégre Sebastiannal éppen olyan jól megértik egymást, mint ahogy mi. Ez ma kiderült, nem kell lángésznek lenni hozzá.
- Ja, hogy Joshnál? - esik le a tantusz. Hirtelen fel sem fogom, mire fel a kérés, hogy vele aludhasson, aztán rájövök. Én kértem tőle ezt, egy bolond pillanatomban. Úgy hiszem, nagyon féltem akkor még, hogy rosszul sül el a kapcsolatunk. Még némi bizalmatlanság is volt bennem az iránt, hogy Sebastiannak elég leszek... én. Valamiért ő is aggódik, harapdálja a száját, ami nem jellemző rá. Megsimítom az arcát, megcsókolom a száját.
- Az a fontos, hogy pihenni tudj. Itthon is aludhatnál, megoldanánk...- Reevenre gondolok- Majd beszéljünk később, jó?
Mert ha Reeven jobban lesz, és haza akar menni, én nem szeretnék egyedül maradni. Tudom, nem szép, de nekem is szükségem van Sebastianra, elég feldúlt hetem volt, és még nem volt alkalmam mindent elmesélni. Megadóan bólintok, arra az esetre, ha mégsem itthon aludna. Elvégre az ő jólléte feltétele az én boldogságomnak is. Holnapig minden rossz hír ráér.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Szer. Szept. 02 2015, 14:52


Meredten nézek Sebastianra, gáz lenne meghatódni. Aztán lesütött szemmel bólogatok.
- Igen…igen, hogyne.
Engedem, megbirkózunk. A hangom elég gyenge, de majd, majd bemélyül, csak idő kell neki. Ő is mondja.
- Remélem…én meg akarok gyógyulni, jobban lenni valahogy, így nincs értelme.
Rázom a fejem, ha soká fennállna ez az állapot az egész életem dobhatnám kukába, nincs értelme, nagyon rossz, ha alszom méginkább, kivagyok…
- Oh, legalább dobogós és a részvétel a fontos.
Nem nagyon mosolygom, de próbálkozom. Szegény, milyen ebéde lehetett? Ühüm, szerintem ezt csak úgy mondja, de nagyon jól esik, ühümögök hangosan is és követem vissza Liáékhoz.
- Nem, legközelebb eljutok a levesen túlra
Fogadkozom könnyednek szánt hangon Sebastiannak.
Közben kóvályog a fejem, hallom Josh előadására megyünk, azt hiszem én is hivatalos vagyok.
- Semmi baj, szeretnék megnézni valamit, az külön jó, ha benne vagy.
Szólok a srácnak, elbúcsúzok és gondolom Lia is jön velem. Sebastiannak bólogatok, majd úgy teszek, mintha pihennék, aztán kijelentem, hogy sokkal jobban és fertőzőbben vagyok, haza kell mennem. Ez a terv. Sebastian hazaviszi Josht, aztán biztos visszajön hozzá, lefogadom, hogy ezerszer szívesebben lenne vele kettesben, mint egy nyomorék gyilkossal.
Szóval beandalgok és leülök az ágy szélére, hacsak nem mondják, hogy nem szabad.
- Öhm…kösz, nem, majd talán vizet később, de igazán ráér.
Mondom Liának.
Kopognak, Seby az, megölelem.
- Csak egy kicsit… Minden rendben lesz. Nevetni nem tudok még, tessék
A zsebemben van pendriveon, most előhalászom.
- Szórakozzatok jól
Mondom halkan, aztán magam elé meredve várom Liát.

// Majd szóljatok, ha én jövök, addig már nem írok, amíg Lia nem jön vissza, nyugodtan játsszátok le, kezdjünk új topicot? Lia írd meg pmben, kezdhetsz és akkor arra már tudok írni hamarabb.//

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Hétf. Szept. 14 2015, 23:41

//Bocsi, a szétválás miatt lemaradtam egy kicsit; hogy másra ne fogjam...//

Sebastian azzal "fenyeget", hogy nekem kell megennem mindent, ami bevallom, nem is lenne ellenemre, mert a csirke szinte eteti magát, olyan finom, és a többivel sincsen gondom. A gyomrom kicsi! Nevetgélve rázom a fejem, egyenlőre semmi sem fér belém, én tisztességesen ettem, míg ők mindenféle mást csináltak...
Reeven gyengélkedik; mindannyian azt javasoljuk neki, hogy feküdjön le egy kicsit, és Lia bekíséri a hálóba, miután megbeszéljük, hogy eljönnek majd a bemutatóra, és egy majdani ebédre/vacsorára is. Sebastian lelépne, de még alig evett. Amikor rávilágítok erre, nekifog enni, aztán csak eszébe jut valami, és bemegy a hálóba, Lia és Reeven után.
Bár nem akarok a háztartásukban kontárkodni, összeszedem a szennyes tányérokat, és beteszem őket a mosogató gépbe, és a maradékokat is behordom a konyhai pultra. Amit tudok, lefedek (ha edényekben vannak, akkor a fedelüket teszem rá). Mintha "otthon lennék".
Egy pendrive-vel jön vissza, először nem értem, aztán eszembe jut:
- Reeven képei? - az ebéd elején említette, hogy elhozta, amit Liáról készített. Bevallom, érdekel. Az ajtó felé bökök az állammal- Amúgy minden oké?
Semmi sem oké, tudom én; a kérdés inkább arra vonatkozik, magukra lehet-e hagyni őket, meglesznek-e. Titokban remélem, hogy majd meglépünk, és valóban lesz egy kis időnk egymásra. Szükségem van a barátomra, és most olyan helyzet adódott, amit ki lehetne használni.

//Nem nyújtottam én se. Csak ki kellene játszani, amiről beszéltünk, ha emlékszel... Smile //

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Kedd. Szept. 15 2015, 18:22

//Rövidítek, bocsi xD//
-Van, csak kevesebb. - Jobb lenne ha rendbe jönne a kölyök, annyi szent.
-Jah, de legközelebb ne a negatív mércét döngesd, inkább a pozitívat! Jah, ha megéheznél, sütöttünk palacsintát is, ahogy te szereted. - Kacsintok rá, gondoltunk mi is rá kaja ügyileg.

Mivel Reeven nincs túl jól, felajánljuk, dőljön le, Amelia be is kíséri. Josh-sal tanakodunk egy sort és bemegyek elbúcsúzni mára Reevetől, elkérem a képeket.
-Kössz. Majd fogsz. - mosolygok rá, hangosan mondtam, de mivel Amelia nem hallotta, nem tudja, hogy a nevetésre értem. Majd összejön megint, idővel.
Aztán Ameliát vonom el kicsit, kérdezek párat.
-Nem aludnék itthon... - Mondom némileg zavarba jőve, mert hát a kettesben hagyáshoz ez elengedhetetlen, ha azt is vesszük, nem akarok megzavarni semmit. Hovatovább, hárman is elférünk itt, bár az én alvási szokásaim tekintve jobb ha én alszok a kanapén, mellékes is.
-Aha... nem tudom mikor jönnék, nem keltenélek fel titeket, meg beszélgetnék akkor az öregfiúval. - Mosolygok, jól esne dumálni Josh-sal, Suzannáról, mindenféléről. Megszoktam, hogy kettesben is beszélgetünk, rendszeresen.
Rákérdezek amire már egy ideje akartam, csak mindig elfelejtettem, elvégre Josh kanapéjával semmi bajom, de... az ágya kényelmesebb.
-Tudom, de szerintem rátok férne egy kis közös együttlét. Amúgy persze hogy megoldanánk, de most így egyszerűbb lenne szívem szerintem. - Mosolygok, de ahogy elnézem, ezt vehetem igennek. -Jól van, ha bármi van hívj és hazajövök. Ha mást nem taxival. - Mosolygok, nem azt mondom hú de berúgunk, de lehet iszunk pár üveg sört, akkor meg már nem ülnék kocsiba.
Adok neki még egy csókot, éppen csak hosszabbat, Reevent ne frusztrálja és mosolyogva magukra hagyom őket, hogy összeszedjem Josht, látom házi tündért játszik.
-Ugye tudod, hogy megcsináltam volna? Kösz. - Ölelem magamhoz az oldalánál odahúzva, majd mutatom a pen drive-ot, mint megszerzett kincset.
-Aha, megviselte a srácot, hogy hányt, Liát meg a tudat, hogy Reeven hányt, tudod, hogy megy ez. Lepihennek, kialudják! Gyere, nézzük meg őket! - Mutatom a képekre, majd berakom a gépbe, megnyitom. Vigyorogva nézem a képeket, bár a ragadozóra nem jövök rá melyik, Josht kérem tippeljem. Minden esetre egy olyat, amin esetleg mindketten rajta vannak, vagy amin Lia szépen látszik kinyomtatok méretben passzolóan és beteszem egy keretbe.
-Pillanat, kiteszem a többi közé, csomagolok kaját és mehetünk is, mit szólsz? - Mosolygok, majd valóban kiteszem a családi fotók mellé, feljebb ott vannak a barátosak is, köztük az Eleevel való képem is Párizsban az Eiffel-toronyban, kiöltözve, de idétlenül nagyon vigyorogva. Kell a kontraszt, ugye. (Ha mást írtam előtte akkor kettő van xD) Aztán csinálom a többi említett dolgot is, nálam a kocsikulcs.

//Josh, szerintem a következőt új topikba írd (Liával is sztem)//
//Köszi a játékot Very Happy //

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Szer. Szept. 16 2015, 21:46

// Bocs, de ezt még ide írom, mert a te lakásodban játszódik. Aztán úgyis lelépünk, az lehet új játék, új topik... Hm? Lia meg már régen játszik Reevennel Razz//

Míg Sebastian "elbúcsúzik" a fiataloktól, én pakolgatok. Nem érzem magam miatta zavarban, mintha otthon lennék; amúgy sem nyúlkálok a szekrényekbe, csak az asztalon próbálok rendet tenni és biztonságosan elzárni a kaját. Sebastian visszatér, és megölel.
- Tudom, de én unatkoztam, te pedig el voltál foglalva- mosolygok rá vissza. Így haladtunk egy kicsit.
Viszont még nem indulunk, Reeven képei mindkettőnket érdekelnek. Együtt nézzük végig őket, megcsodálom Liát és Reeven tehetségét, aztán Sebastian választ egy képet, amit keretben tesz a polcra. Vele tartok, megnézem a többit is, régen fordítottam már figyelmet a képeire, és úgy tűnik, vannak újabbak is.
Az egyiken Eleere ismerek. Egy kis időre ledermedek. Sebastian, Elee, Párizs... Pár dolog összeáll a mozaikokból, de nem akarok kombinálni (persze, csinálom). Sebastiant figyelem, és arra gondolok, milyen kapcsolatban vagyunk mi ketten. A barátsága őszinte, a segítő szándéka egyértelmű volt, amikor Eleevel kapcsolatban tanácsot kértem tőle. Elképzelhetetlennek tartom, hogy nekem ártani akarna, így valószínűsítem, nem tudta, hogy Elee az a lány, aki nekem is tetszik (tetszett? Nem beszélhetek múlt időben, most is vonzónak találom) Mégis együtt voltak Párizsban. Sajnos, ismerve a habitusukat, el tudom képzelni, mi történt közöttük. Erre számítani lehetett, Elee sosem fogadott hűséget, sőt... Mégis fáj.
Hátat fordítok a polcnak, mert ráébredek, lecövekeltem. Kimegyek a konyhába Sebastianhoz, aki szorgosan pakol.
- Wow, vedd figyelembe, hogy Liáék is megéhezhetnek! Ne csomagolj be mindent!- figyelmeztetem nevetgélve, amikor meglátom a kajahalmokat.
Igyekszem laza lenni, bár ha jól ismer, észreveheti, hogy titkolok valamit. Sosem tudtam jól palástolni az érzéseimet, de ebből a dologból nem akarok ügyet csinálni. Értelme sincs. Elvégre Elee szabad és független lány, mondta is, hogy szereti a kalandokat. Sebastian pedig vonzó férfi és ő is hasonló elveket vall(ott). Miért is ne találkozhattak volna? Ha jól emlékszem, Eleenek is van köze a főiskolához, ahol Sebastian tanít.
- Kész vagy, mehetünk?
Most szívesebben húznék el innen, pedig általában jól érzem magam. Úgy érzem, fojtogatnak, pedig az eszem tiltakozik az érzés ellen.

//Bocs, hogy nem tértem ki mindenre, de akkor ahogy javasoltad, kezdjünk újat. Nálam. Ha történik valami lényeges út közben, azt ott is kijátszhatjuk. És köszi Smile//


_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Today at 12:51

Vissza az elejére Go down
 

Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 4 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4

 Similar topics

-
» Ragyogás (Sebastian és Joshua)
» Secrets - Zin & Amelia
» Nem láttál semmit! ~ Christian és Sebastian
» Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian
» Ha már a véletlen így hozta.... Eleonor és Joshua

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-