Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Leopold K. Lindhardt
 
Felix Kaleolani
 
Quentin Collins
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Pént. Júl. 24 2015, 22:50

- Titokban? Á, dehogy! Hát mi vagyok én? Szatír? - némi fogalmi zavarba keveredtem, mert nem a mutogatásra gondolok, hanem a leskelődésre, de az a lényege, nem vagyok aberrált.
- Ó, te álnok! Azt mondod, igénytelen is vagyok?!- lököm meg finoman a vállát. Mik ki nem derülnek ma itt?
- Látod, ebben nem vagyok biztos... És nem is tettem ajánlatot, csak az evésre!- kapcsolok. Hiába. Sebastian meghülyít.
- Veled se jártam volna rosszul- mosolygok Sebyre. A simogatása biztosan enyhítette volna a fájdalmaim. A csokit pedig megfeleztük volna.- Úgy érted, te magad raktad helyre az orrod? Hű, ezt nem is tudtam!- elismerően nézek rá. Ha ezt tudom, lehet, egyenesen Sebastianhoz rohanok (és vittem volna Suzyt is, tanuljon a lelkem).
- Engedély megadva az örömködésre- mondom elnézően, jaj, Istenem, képzelem, már össze is boronál Suzyval, pedig erre inkább én vagyok hajlamos.
- Jaj, ne, ez eszembe se jutott!- pletyka. Mi van, ha az a valaki, aki ránk nyitott, mást feltételez, miért vagyunk ott? Milyen tekintélye lesz így Suzynak a diákok előtt? Mit gondolhatnak majd róla az oktatók? - Ezek szerint még semmit sem hallottál?
- Én is egyenesnek tartom- hajtok fejet Sebastian előtt. Igaza lehet. Ha nem lennék szimpatikus Suzynak, semmi oka nem lenne találkozgatni velem. Mert nem csak kajálunk, minden nap együtt vagyunk néhány órát, dumálunk, játszunk, hülyülünk. Füvet rágcsálunk. Hehehe.
Mesélek neki a tervről, hogy jövő hétvégén Santa Barbarába megyünk, és Sebastian szavaira úgy figyelek, mintha az életem múlna rajta.
- Nem az volt a tervem, hogy a múltammal untassam, de gondolod... érdekelné? - Eleevel el sem jutottunk odáig, máris elrepült, mint egy riadt madár. -Nem a nosztalgiázás járt a fejemben, hanem új élményekre vadászni, közös dolgokat csinálni, csak éppen egy olyan helyen, amit úgy ismerek, mint a tenyerem!
- Legyen igazad!- mondom optimistán, de nincs bennem félsz, mert barátként viszem el őt oda, s nem úgy mint (lehetséges) barátnőt. Nem volt nehéz rájönnöm, hogy sokat gondol még Mikera; nem valószínű, hogy könnyesén fogna új kapcsolatba. Amúgy sem úgy néz rám, mintha azt szeretné, hogy udvaroljak neki. De erről bölcsen hallgatok Sebastian előtt, mert az az érzésem, meg tudna győzni róla, hogy rosszul gondolkodok. Elvégre ő ismeri jobban a nőket, nem én.
- Na, valóban? Mikorra vegyek ki szabadságot?- hűha, tényleg komolyan gondolta az utazást! De ez csak apró kitérő, nem enged el jótanács nélkül.
Ajánlja, hogy vegyek egy láncot (vagy más apróságot) Suzynak, de félek ajándékozni, csak úgy... Nem szeretném azt a benyomást kelteni, hogy le akarom kötelezni valamivel. Ezt a kirándulást is tisztázni kellett... (ami az alvás részét illeti, ugye).
- Ez kedves gondolat, tényleg, de csak akkor hiteles, ha nem előre adom oda. Ki tudja, ha megtetszik neki valami, lehet, hogy azonnal megveszem, nagyon kedvelem, szeretek örömet okozni neki!- nevetek megint, mert hát ebből a szempontból nagyon könnyű dolgom van. Suzy olyan, mint egy a sivatagban élő növény. Minden dolognak úgy örül, mint a sivatagi növény az esőnek.
- És most mesélj magatokról egy kicsit...- fordítom félre a fejem, kíváncsian- Olyan, amilyennek elképzelted? - hunyorgok rá.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Szomb. Júl. 25 2015, 00:40

Számat takarva röhögök azon, hogy leszatírozza magát, mert hát ki mondott ilyet?
-Én csak... hhaha... mondom lopva lesed őt, tudod, mint aki nem meri megzavarni! - Nevetek, hát ez jó volt. Aztán csak vigyorgok az igénytelenségre és hiába nincsenek itt a többiek, suttogva teszem hozzá.
-Akkor magam is becsmérelném, tennék én olyat? - Nevetek elfojtva, vigyorogva, huncut mosollyal a szememben.
-Ennivaló vagy, több se kell! - Meghülyítem, áááá, alapból hülyék vagyunk, nem bírok magammal, bezsongtam hogy jó hírt közölt. Ha tudnám mi megy a fürdőben mindeközben...
-Jah. Kétszer. Szegény pára, megviselt már... - Simogatom az orrom és bandzsítva nézek rá, majd nevetek. Na igen, az nem volt séta galopp, de vagyok annyira hiú, hogy ne akarjak görbe orrot.
-Jeeee! - Emelem az öklöm a levegőbe. Szeressük az engedélyeket és az örömködést.
-Hm? Nem. Semmi bántót nyugi. Miért, mit csináltál? - Mérem végig mert mintha aggódva kérdezte volna a kis hamis.
-Miért ne? Ha az ember olyan helyen jár, amihez kötődik mesél, ez alap, én is szoktam. Eddig senki sem mondta hogy nem érdekli... ha én érdeklem, akkor ezek is. Ha érdekled, az is érdekelni fogja. - Vonok vállat, Elee kifejezetten élvezte mikor párizsi mindennapjaim ecseteltem. Remélem nem csak Párizs miatt...
-Miért zárja ki a kettő egymást? - Nézek rá értetlen, hát míg új dolgokat csinálnak nem lehet mesélni?
-Szeptember elejére van szoba, lefoglaltam! Volt szabad, le is csaptam! - Mondom Alaszkára már, büszke fejjel, később akartam mondani de már mindegy. ((Szeptembert írok, de elkezdhetjük majd hamarabb, mire végzünk valóban lesz szeptember xDDD))
-Hmmm, azt is lehet, az is jó! Csak akkor leállnak szabadkozni hogy jaaaj, ugyaaaan, de attól független vedd meg, max akkor mikor nem figyel! - Nevetek vele, na lám, nagyon be rá van kattanva, ha ennyire mosolyogni akarja látni!
-Áh... - Adom meg magam, mert faggatnám még, de terel. De a mosoly nem múlik. -Amelia egy angyal. Eleinte úgy éreztem nehezen szokja meg a dolgot, hogy nem... otthon van, pedig otthon van már, de megértem. Szóval igyekeztem a kedvére tenni folyamatosan. Olyan édes volt, mint megkérdezett, pakolászott, nem lehetett pihenésre fogni... de hát unalmas is egész nap feküdni, ez is tény. Nem szeretném ha megerőltetné magát. Amúgy... eddig azt hiszem olyan... most nem tudom miért nem örült, elvégre ha nem is mondta, szerintem aggódott mikor látjuk majd egymást, ha már dolgozik... - Piszkálom az arcom vakarás gyanánt, de inkább tanácstalanságot sugall a mozdulat, mint viszketéscsillapítást. De legalább már nem vagyok magam alatt mint az előbb, ahhoz túlzottan feltöltődtem.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Szomb. Júl. 25 2015, 01:32

- Na tessék, ki is röhögsz!- de nevetek én is.
- Elárulom... nem kell lopva lesni! - somolygok, kissé titkolózva még, de nem marad titok, hogy már többször találkoztunk.
- Ó, milyen igaz! Ha rólad van szó, rögtön szívd is vissza!- ugratom.
Komolyan mondom, ahogy mosolyogni látom, még jobban szeretem.
- Ó, az csak a te privilégiumod! Más nem harapdálhat!- suttogom én is, bár csak kettesben vagyunk. Amúgy is, én haraptam meg őt, és csak egyszer. Nem szándékosan.
- Tökéletes munka. Ilyen volt előtte is? - az orrának láthatóan nincs baja. Nekem tetszik a formája, s mert korábban nem láttam, nem tudom, van-e különbség, vagy nincs. - Majd mutatsz korábbi fényképeket?
Régen jártam már a lakásában; utoljára akkor maradtam itt éjszakára, amikor a ruháinkat eltulajdonította egy csavargó. (Ha jól emlékszem, karácsonyoztunk együtt; de mikor volt az már?)
Hülyülünk, nevetgélünk, ha kettőnkre lenne bízva a hangulat, nem lenne hiba. De azt egyikőnk sem sejti, hogy a mosdóban mi zajlik. Sebastian nem furcsállja a dolgot, én meg nem tudhatom, mi a szokás Liáék családjában.
- Semmi bántót? Ezek szerint mégis hallottál valamit?- kapom fel a fejem, amikor megemlíti, hogy az iskolában nem ritka, hogy pletykák kapnak szárnyra. A hajamba túrok.
- Nem csináltunk semmit... Csak... tudod, amikor ránk nyitottak a mosdóban, épp a pólóm fejtette le rólam...- ez lehet az egyetlen, ami félreérthető volt. Félmeztelen srácokat mindig látni a parkban. Napoznak. Mi kajáltunk. Nem hiszem, hogy ez lenne olyan érdekfeszítő; magyarázom Sebastiannak.
Később SB-ről mesélek neki, azaz a terveinkről.
- Ez is igaz. Amilyen kíváncsi... !- ah, így nem is lesz nehéz dolgom. Majd alkalmazkodom az igényeihez.
- Azért, hogy nem vonjam el a figyelmét egyik dologról a másik miatt. Így is... csapongó egy kicsit!- mondom mindezt mosolyogva, mert nem tartom különösebben hibának, hogy ilyen.
- Oké..., szerintem az menni fog; a nyár gázosabb lenne! - bólogatok. Egyre kézzel foghatóbbak a tervek. És a szeptember már nincs is messze! Fura lesz átmenni a nyárból a télbe...
- Ah, milyen furfangos!- Szóval olyasmit veszek neki, amiről biztosan tudom, hogy tetszik neki, de ő nem tudhatja, hogy megvettem neki. Cseles! Tiltakozni sem tud... Visszautasíthatja. Főleg, ha rosszul közvetítem, miért ajándékozom meg. Na, majd kiderül, addig még van egy hetem, csak jussunk el odáig! Számomra az a fontos, hogy jól érezzük magunkat.
Ha már így kitárulkoztam, arra is kíváncsi vagyok, hogy alakulnak a dolgok Sebastiam és Amelia között ... az összeköltözés óta. Sebastian továbbra is mosolyog, a hangja is meleg tónusú marad, érezni, hogy őszintén válaszol.
- Lehet, hogy korai volt még ez a vendégség, nem? Úgy volt, hogy a héten már dolgozik, lehet el van fáradva? Te ismered, én nem tudom megítélni...- csak azt vettem észre, hogy lesápadt egy kicsit. Reev még nála is rosszabbul festett, bakker! Hogy lehet ennyire fehérnek lenni?
- Kedves lánynak tűnik, komolyan ez a véleményem- mondom nyomatékosan Sebastiannak, és megérintem a kezét- Nem sárkány... - Óvatosan pillantok szét- Ha nem mondod, hogy ide költözött, észre sem veszem- nincsenek női cuccok szétszórva a lakásban. Gimis osztálytársaim egyikénél, Marcie-nál mindig szét voltak hajigálva a ruhák. Nem is értem, hogy tudott olyan rendetlenségben élni!
Furcsa zajt hallok, fülelni kezdek, de nem ismétlődik meg.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Vas. Júl. 26 2015, 17:10

-Veled neveteeek, az tök máááás! - Röhögök tovább.
-Ezek szerint rád köszön ha lát, jó hír! - Nem, nem bírom ki, genyó hangulatban vagyok vagy nem tudom, de megfogom a kezét, hogy meg sértődjön, örülök ám neki, nagyon is, lehet jobban mint ő maga!
-Miért én? Te szívd vissza, te nevezted magad igénytelennek! - Nevetek, csóválom a fejem, hogy én tiszta vagyok, ő a saras!
-Grrr... foglak is! - Röhögök, rosszabbak vagyunk mint a tinilányok de ha egyszer jó a kedvünk? Nekem legalábbis hirtelen nagyon jó lett!
-Annyira nem, érezni benne a törést, egyenesebb volt. - Simogatom az orrom, mert én érzem, de a korábbi képekre bólintok. A Callies képek például tökéletesek erre, amúgy is egymás mellett vannak a keretben is.
-Hát róla igen, rólad nem. Kissé... hóbortos művészlélek, ezért is akartam megismerni. Különben is grafikus, szeretem a grafikát is, övé a rajzszakkör, gondoltam beülök hozzá órára, nem rajzolni, csak nézni ahogy alkotnak, szeretem nézni. - Legyintek, nincsenek hátsószándékaim a lánnyal meg figyelem a pletykákat azért de róla inkább csak vicces történetek keringenek. Szórakozott nő. A szabadkozására somolygok.
-Az sem biztos hogy aki rátok nyitott tudta hogy tanár. Én diáknak nézném... Ahogy téged is! - Bököm meg kicsit, hogy szerintem ne akadjon ki. Ilyenkor az ember amúgy is spurizik ki, vagy épp Joshon akad meg a szeme, aki félmeztelen, nem?
-Kíváncsi? - Vigyorgok, olyan lelkesen ecseteli milyen ez a Suzy!
-Azt hallottam... - Nevetek, igen, csapongó, ez jó szó!
-Igen, amúgy is a havat akarom megmutatni, az meg egy jó szálló, csak most tumultus volt. De majd most! - Alig várom!
-Csak figyelmes... - Ártatlan simlis mosoly, sokszor csináltam már, de ha egyszer jó! Aztán rólunk kérdez Ameliával, ha az előbb nem is úgy tűnt, én igenis boldog vagyok vele.
-Lehet... vagy csak nagyon feszült Reeven miatt... még fel sem épült és lebetegedett... megértem, ha aggódik. De később nem tudom meg tudtuk volna-e oldani. -Vonok vállat, sajnos ez az igazság.
-Igen? Örülök, tényleg kedves, szeretni fogod szerintem, csak eleinte kicsit zárkózott. - Ez tény velem is az volt.-Jaj, hát persze hogy nem! - Nevetek fel a sárkányra, de szabad kezem az övére teszem, jelezve örülök hogy eljött és hogy változott a véleménye.
-Háát... kevés ingósága van, a könyveit sem akarta mind áthozni... igazából kevés dolga volt. De azoknak mind találtunk helyet! Örülök hogy velem lakik. - Mosolygok, vagy inkább bazsalygok, szórakozottan simogatom Josh kezét, észre sem veszem a neszeket.
-Nagyon eltűntek... kihűl a kaja... ejj ejj... kérsz még levest? Valamit? - Nehogy éhezzen nekem Joshom, az kéne még! De még várok egy kicsit, nem kiabálok értük. Csak remélem hogy nem most vall színt Reeven. Bár megteheti, akkor magára hagyom őket, hazaviszem Josht, ott maradok... elvégre AZ a téma nem két perc!
//Sztem majd várjunk pár kört, ha mi "végeztünk", amíg Lia-Reeve beszélgetnek xD //

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1211

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Vas. Júl. 26 2015, 17:55

Lia mintha nyugodtabb lenne, a viccem is jól sikerül ezek szerint, mert kuncogást hallok. Én nem lehetek, vagyis biztos felőle jön!
A vigasztaló fél szerepe biztonságot nyújtó és ismerős, mindig ilyennek akarok megmaradni a szemében, valami vagány, védelmező figurának, aki letöröli a könnyeit. Hát öm…
- Akkor jó, már a tütüt is odaképzeltem. Valahogy nekem a rózsaszín olyan tütü
Tudom, hogy hordják férfiak is ezt a színt, de engem a hideg ráz ki tőle, lehet ebben a szüleim nem tévedtek, kék volt mindenem gyerekkoromban, zöld, max. sárga, nem bicsaklott ki az ízlésem.
A továbbiakban, mintha beragadnék aközé a két kifejezés közé, amiket magamnak szoktam ismételgetni éjszakánként. Fel sem tűnik, hogy ez…gáz. Sebastiannál még talán nem, hiszen semmi baj, megismertem, jó fej és boldognak kell lenniük. Gondolatban megköszönöm, hogy tényleg nem mondott semmit, de talán érzi, hogy hálás vagyok, például az ajándékozásnál is odafigyeltem rá és hogy miket szerethet…
Kis sóhaj hagyja el ajkaim.
- Ö
Valahogy nem ez az a mondat, amit meg akartam fogalmazni, de mikor keresem melyik, hirtelen nem jut eszembe.
- Elmentem hozzá miattad és egy kisebb veszekedés után helyrerakott. Néha elég csak beoltani, hogy viselkedjek.
Levegővétel.
- Aztán egyszer véletlenül segített nekem egy dologban, helyetted hívtam, véletlenül.
Pislogok, álljt jelez a tábla. Ez túl sok volt? Igen! Elfehéredek, még jobban, mint az asztalnál, kitágulnak a pupilláim, mintha azt a szörnyet látnám, amitől minden gyerek halálra rémül. Csakhogy az a gond, felnőttem már és Reeven vagyok, nem bánthat semmi! Ez…ez…mégiscsak látszik rajtam, mégis észrevett valamit, jézusom!
Elfordulok egyetlen mozdulattal, de közben olyan hevesen jár föl-le a mellkasom a léghiánytól, mintha újraélesztenének.
- Semmi
Nyögöm elcsukló hangon, gyorsan behunyom a szemem, emlékeznem kell mit beszéltem meg magammal az ájulásról és a hólyagommal kapcsolatban. De nem akarom, hogy Lia azt higgye csak amiatt jöttem ki… Mert nem igaz, igaz hogy megbántódtam, ami rám nem jellemző, de francba!
- Igen, egy kicsit…úgy értem, hirtelen eléggé ki kell mennem. Kérhetek egy percet, egyetlen egyet?
Kicsit hátrálok a nedves izé elől, nem akarom én azt most. Össze kell szednem magam valahogy, valamilyen hirtelen csoda folytán. Nem, Lia nem láthatja meg mennyire gyenge vagyok, azt hinné…nem tudok rá vigyázni, talán nem is szeretne és ha megtudná miért, ha…úristen.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Vas. Júl. 26 2015, 19:13

Egy apró kis humoros megjegyzés, és máris kuncogok. Reeven mestere, hogy rövid időn belül feledtesse velem a hülyeségeim.
- Akkor még kevésbé rózsaszín!- rázom nevetve a fejem; elképzelni is vicces Reevent tütüben.
A nevetés kicsit felráz, és megtörölgetem magam. Könnyebb már így beszélgetni, hogy a súly egy része már lehullt rólam. Észre is veszem, hogy az egész nem csak rólam szól, Reeven éppúgy küzd valamivel, mint én. Az ösztön, hogy őt védjem, erősebb, mint hogy magam is vigaszra szorulok.
- Emlékeztet ez arra, amikor a kórházban nekiugrottál Lionak..., emlékszel? A gipszelt lábú pasas a liftből...- csóválom a fejem, és azon gondolkodom, vajon mi veszi rá Reevent arra, hogy kiskakasként viselkedhen, ha rólam van szó- Gondolom, ő egész másképp reagált, ugye? -Mármint Sebastian. Nem hinném, hogy a fizikai erejét bevetve akart volna győzedelmeskedni Reeven felett.
- Veszekedtetek? Miattam?- nézek rá nagyra nyílt szemekkel. Ó, hát mégis fejébe vette, hogy kioktatja Sebastiant hogyan kell viselkednie velem?- Jaj, Reeven, imádlak, de nem védhetsz meg mindenkitől! Sebastiantól meg nem is kell, annyira... jó lelkű, sosem bántana!- ölelem meg újra Reevent, bár csak futólag. Istenem, hogy szeretem!
De a dolog ennyivel nem ér véget. Nem is a közlés váratlan, hanem a reakció, amit Reevenből kivált késztet gondolkodásra. Sápadás, remegés, zihálás...
- Reeven..., nyugalom, semmi baj... Elvégre, nem hívtál fel utána..., megoldottátok..., ugye? - megint félelem marja a torkom. Valami történt, és nem tudok róla. Sebastian sem említette. Megijesztene? Felzaklatna? Miért nem mondták el? És Reeven? Mi bántja még? Mi bántja most?
A választ jól ismerem. Semmi. Mintha megint kapu csukodna be előttem. Nem akar beszélni róla, velem nem. Kirekeszt. Megbántottságom ellenére segítenék neki, vizes ruhával törölném át a homlokát, tarkóját, ahogy a WC ülőkén elhelyezkedik, de nem hagyja. Idő kell, míg leesik, mit kér tőlem.
- Jaj, persze... ne haragudj!- pattanok fel gyorsan mellőle- Kint leszek..., azaz... érted...
Kisietek a fürdőszobából, és óvatosan becsukom az ajtót. Nem tudom meghatározni, milyen érzések kavarognak bennem, hiszen egy részről megkönnyebbültem, hogy az érzéseim nem csaptak be, mégsem vagyok paranoiás, másrészről kissé csalódott vagyok. Sebastiannal és Reevennel is megegyeztünk, hogy nem titkolózunk egymás előtt. Két hét sem telt el azóta... Mit rontottam el?
Határozottan indulok el az asztal felé, ahol Sebastian és Josh ül és beszélget jókedvűen.
- Bocsánat, csak még egy perc még, aztán folytathatjuk az ebédet, jó?- kérdezem, s igyekszem nyugodtnak látszani. Éppen csak a tekintetüket kerülöm. Inkább pakolászok valamit.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1211

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Vas. Júl. 26 2015, 20:23

Nevet… Megkönnyebbült sóhajt hallatok, mintha megnyertem volna egy menetet. Akkor is, ha ez azt jelenti, talán elképzelt tütüben. Jóég!
Mosolyogni nem tudok, de csinálok valamit, ami talán ahhoz hasonlatos.
- Tökéletes, tudod, hogy nagyon szeretlek, ugye?
Mármint érti, remélem még érti, mikor voltunk a tónál, először nehezebb volt kimondani, érzelemről volt szó, most kigördül, talán mert ez még mindig sokkal könnyebb, mint bevallani mit csináltam, ami végleg tönkretehetne mindent, ami kiábrándítaná, ami miatt…sosem bocsátana meg. Jó belekapaszkodni az egyetlen dologba, ami nem tört össze a világomban.
- Igen, tényleg! Azt jól tettem, most is, bármikor
Mondom harciasan, ez megy még, úgy nézek körbe a fürdőben, mintha Lio kimászhatna a mosógépből.
- Igen…ő hatásosabb volt, a másik csak káromkodott, de hát Sebastian tanár, tud konfliktus kezelni.
Még mindig meggyőződésem, hogy ezt tanulta valahol.
- Nem, én veszekedtem, ő… jobb volt. De igen, bármibe is kerüljön, mindig meg foglak védeni mindenkitől. Tudom már, hogy jó lelkű…és örülök, nagyon örülök neki, hogy ilyen.
Megölel, istenem… sajnos nem tart sokáig, de legalább nem sírok és nem hugyozom magam össze tőle.
Aztán megint közel kerülök a tűzhöz és elég hülyén reagálok, annak ellenére, hogy elfordulok látja…biztos látja. Amit mond az megnyugtató, hogy már megoldottuk, bár most hazudnom kell, talán nem akkorát.
- Igen…
Veszek reszketős levegőt, hunyom be a szemem és próbálok számolni, erős maradni, ez most vészhelyzet, Lia most nem jöhet rá, egyszerűen…nem szabad, nem veszíthetem el, mi lenne, ha? Hát akkor tényleg nem maradna semminek semmilyen jelentősége, akkor is, ha Sebastian kedves volt, még csak a barátjának se tart.
Kinyögöm, hogy pisilnem kell, Lia kimegy és most nem veszem észre, hogy csalódott… Elvégzem a dolgom, ez az első, mikor csukódik az ajtó és csak a második az, hogy szembenézzek saját sápadt, borzasztó képmásommal a tükörben. Még egy idegen is megmondaná, hogy a keretből kifelé bámuló fickóval nem stimmel valami. Sőt én valami halálos betegséget is betudnék neki… Magamnak. Megmosom a kezem, aztán az arcom, ez kell…valahogy ki kell néznem.
Halkan visszaandalgom az ebédlőbe. Lia pakolászik, a srácok dumálnak, hezitálva állok meg az ajtóban, aztán Liához lépek.
- Segítek…
Lábatlankodok ott előtte.




_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Kedd. Júl. 28 2015, 00:30

- Igen, tudom...
- Hát, köszönni néha elfelejt, de órákig elviseli a társaságomat, milyen erény már?- kacsintok, hülyülök. Nem kell engem félteni, ha Sebastiannal belelendülünk.
- Én... már összezavarodtam, ami ezt illeti...- Ki kinek tetszik, valahol itt indult, de nem is érdekes.
-Szándékodban áll?- vonom fel a szemöldököm, erről eddig nem volt szó! - Nyugtass meg, kiveszed a protkód, mielőtt megharapsz!
- Tényleg?- én is megsimítom az orrát, apró kis dudort érzek az ujjam alatt- Itt? Hidd el, tetszetős az orrod.
Figyelek, hallgatom, milyen pletykák keringenek máris "rólunk", de igazából semmi újat nem mond.
- Lényegében engem is hívott, vagy nem ellenezné, ha mennék, kipuhatolhatolnád az órarendjét, és akkor meglepjük, mit szólsz? - Okés, hogy Sebastian érdeklődést mutat a grafika iránt, de miért is ne használhatnám ki a lehetőséget, hogy én is bemenjek vele Suzy órájára?
- Hát... - nevetek- egymást is diáknak néztük - meg megannyi másnak. Mi is voltam? Büfésfiú, pizzafutár...
Kedvesen és meleg tónusban beszélek Suzyról, elvégre nagyon kedvelem.
- Meglehetősen. Tele van kérdésekkel, de ez nem baj... Ő is állandóan képes mesélni, mulatságos lány, nagyon nyílt, kedves... aranyos!- mennyi minden tudnék róla még mondani!
Megemlíti, hogy szeptemberre esik a közös kirándulásunk, és ezen elmosolyodom. Végre igazán kikapcsolódunk, csak mi ketten. Némán jelzem neki, én is várom, hogy ott legyünk.
Ad még néhány jó tanácsot Suzyval kapcsolatban. Biztosan él még benne az emlék, hogyan fürödtem be Eleevel, és nem akarja, hogy megint rosszul süljenek el a dolgok. Én hajlamos vagyok megfogadni a tanácsait, de az biztos, hogy százszor megfontoltabb leszek.
Mert adott a helyzet, és mert fúrja az oldalam a kíváncsiság, megkérdezem, hogy alakulnak a dolgok "itthon". Nem titkolom, hogy némi feszültséget vettem észre, de Sebastian védelmébe veszi Liát.
- Igazad lehet. Nagyon szeretik egymást, ezt rögtön észrevettem- mi sem bizonyítja jobban összetartozásukat, hogy még a mosdóban is együtt vannak?
- Mintha váratlanul érte volna, a hír, hogy hétvégenként fogsz dolgozni... - (a feltételes módot most felejtsük el) - Vele nem beszéltél a terveidről?- kérdem óvatosan, mert közöm nincs hozzá, de érthetőnek tűnik, miért lepődött meg Amelia.
Elmondom a benyomásaimat róla, megnyugtatva Sebastiant, hogy a félelmeim is nagy mértékben csökkentek. Igazából már egy hete ledobtam a terheim, amikor Amelia nem gurított akadályt a találkozónk elé. Sebastian magyarázata, hogy Ameliának kevés ingósága van, azért "nem látszik", hogy ideköltözött, kissé kétkedve fogadom. Sebastian nem költözött hozzám, mégis "érzem", hogy jelen van a lakásomban. Itt mintha semmi sem változott volna. Bár magam is régen jártam itt.
Még a kezem Sebyé alatt van, amikor megjelenik Lia.
- Épp csak emlegetned kellett- suttogom Sebastiannak. A lányra emelem a szemem, de ő másfelé néz (az asztalra?), majd elfordul. Épp csak annyit közöl velünk, hogy mindjárt folytathatjuk az ebédet. Valami bántja, talán sírt is, olyan furcsán kimért a viselkedése. Mamát láttam ilyennek, amikor a papa kicsit többet ivott. Sose veszekedtek, de a viselkedésével elárulta, hogy nem örül a dolognak. Sebastianra nézek, de ha indulna, némán megrázom a fejem. Most hagynia kellene...
- Meséltem már, milyen furcsa ízű fagyikat lehet enni az egyetem mögött?- próbálom terelni a témát, ez vicces is; lehet, hogy Sebastian is kóstolta már némelyiket.
Aztán megjelenik Reeven is, oké, egyben van, bár a színe nem az igazi. Azonnal Liához megy, és azt hiszem, közöttük történt valami.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Kedd. Júl. 28 2015, 21:44

-Őőőő... akkor én kva erényes lehetek, mert én imádom! Akkor én vagyok az erényesség mintaképe? - Ugratom, de hát ha egyszer tényleg tudnék vele éjjel-nappal együtt lenni... csak jelent valamit.
-Nem kéne annyit inni... - Röhögök, mennyit ivott, két kortyot?
A harapó szándékra csak összecsattintom a fogaim, visszaadhatnám a múltkorit, de hát akárcsak Elee esetében, Josht is hamarabb nyalogatom halálra, mintsem komolyabban megharapjam.
-Ha kiveszem akkor nem harapok, hanem szopogatok... - Simlis vigyor, gondoljon amire akar, igazából mind igaz lehet. Durva mi?
-Aham. - Mondom az orromra, de ő is érzi. -Kössz. - Somolygok rá, szóval tetszik neki? Még a végén elpirulok! Na jó, nem, de jól esik. A hiúságom is simogatni kell néha.
-Nem nehéz kipuhatolni, megnézem és kész. - Mosolygok, nem valami ördöngösség ez. -Amúgy benne vagyok, menjünk. Ha nem égő neked hogy beégetlek... ha veled vagyok lököttebb vagyok mint szoktam! - Nevetek, heccelem, de talán Suzanna előtt összeszedném magam.
-Nem nehéz... - Röhögök, kis csibéim, terelgetnem kéne őket, kis fiatalok! Jaj neeee... túl sokat voltam Phoenix-szel!
-És csinos és vicces és édes és bájos... - Sorolom tovább olyan hangom mint amit ő ütött meg hangszín, de nevetgélek halkan, megcsípem azt a szőrös arcát, hogy látom én, hogy tetszik neki a csaj. Remélem  ez a csaj nem bánik el vele, mert rosszban leszünk.
Aztán szép lassan áttérünk Ameliára és rám, mesélek.
-Igen, szerencsére. - Mindkettejükre ráfér ez, úgy gondolom. Főleg Reevenre.
-Nem, hát akkor mi lett volna benne a meglepetés? Te és Reeven nagyon mondtátok változtassak mert ez nem állapot, Amelia meg nem mondta de éreztük hogy nekem kell, ő elvégre nem tud. De azt hittem ez kellemes meglepetés lesz nem kellemetlen, hogy többet leszek itthon... - Nem is értem, látszik is rajtam. Megnyugtat, hogy kedveli Ameliát, ez jó, ez tényleg jó. Aztán Amelia is bejön, nem is igen néz erre, én már állnék fel hogy odamenjek, mi lelte, de érzem hogy Josh megfogja a kezem. Értetlen bámulok az arcába, hogy ezt miért csinálja, erre Reeven is kiőgyeleg. Jó sápadt, láttam már ilyennek. Most vagy elmondta vagy lódított... nem tudom melyik a rosszabb.... Josh szólal meg, én kínosabban rendezem vissza magam normális ülésben, kezem a keze alatt ernyed el, hogy akkor maradok.
-Nem... nekem nem. - Mondom félszegen, mert Reeven tekintetét keresem, baj van-e, segítsek-e, mi történt? A mosolyom is halvány, mert frusztrál hogy érzem a feszültséget de most ülnöm kell és amúgy is lehet én generáltam. Még jó hogy Josh összeszedett... Nem vagyok valami jó házigazda, ha a barátnőm és a bajtársam is maga alatt van.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Csüt. Júl. 30 2015, 21:19

Reevennel összeölelkezünk és rötyögünk egy sort (tényleg elképzelem tütüben), de ez oldja a feszültségem, és amikor kimondja az érzéseit, én i viszonzom, mert jól esik érezni, jól esik adni...
- Én is nagyon szeretlek- mondom bólogatva, mert igen, tudom. Tudom, hogy ő is szeret.
Kiderül, hogy bement Sebastianhoz, és kicsit "elbeszélgettek" egymással. Lioval hozom párhuzamba a dolgot, és nem tagadja, hogy hasonló hévvel rontott rá Sebastianra; csak éppen ő egészen másképp reagált, mint anno Lio. (Apropó, Lio... Már tudom, hogy nincs a kontinensen, és hallani sem akar rólam.)
- Kösz, kösz, előre is, remélem, nem lesz szükség rá- nevetgélek száraz nevetéssel, kicsit fájdalmasan. Ha én üldöztem el, sosem bocsájtok meg magamnak. Csak remélni tudom, hogy éppen úgy rendet tudok tenni a szívemben, ahogy fejben már sikerült. Tisztogatni és felejteni kell, előre nézni, nem hátra, engedni, hogy jó dolgok történjenek velem és elkerülni a hülyeségeket!
Reeven egy kicsit megint elbizonytalanít, de éppen úgy zár kaput előttem, ahogy anno Lio, és nem merek tovább kérdezősködni. Talán nincs itt az ideje, talán... Jaj, nem tudom. Félek. De nem maradok bent, mert Reevennek kell a mosdó, én meg zavaró tényező vagyok, sután menekülök ki a mosdóból, és megyek vissza a többiekhez. Legalább nekik jó a kedvük.
Pakolászni kezdek. Csak néhány edény van útban, lassan pakolom el őket, de mire Reeven visszaér, már azzal is kész vagyok.
- Köszi- döntöm a vállam a vállának, váltunk egy gyors pillantást, hogy lássam, minden oké-e. Úgy mondom, hogy csak ő hallja: - Csináltam neked sajtban sült zöldségeket, de csirkemellett is pároltam mellé, ha kívánod. A húsevőknek sült csirke lesz, de te is ehetsz abból, ha szabad!
Aztán megkérem, segítsen az asztalra pakolni az ételeket.
- Vidd légyszi a köreteket, én meg viszem a húsokat, jó?- Van krumpli rizs és saláta.
Közösen tálalunk. Egyenlőre el tudom hessegetni a rossz érzéseimt. Háziasszony vagyok, vendéglátó, nem hozhatok szégyent Sebastianra (se magamra).

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1211

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Szomb. Aug. 01 2015, 22:04

Jó, akkor még nem jött rá, huh... szeret. Megkönnyebbülve nyugtázom, kis levegő is kiszökik belőlem, nevezzük megkönnyebbültnek.
Hülyeség, hisz miért ne szeretne? Nem képzelhetem be magamnak enynire, hogy sejti. Honnan sejtené? Próbálok visszazuhanni abba a megnyugtató lelkiállapotba: eloszlott a gyanúja. Vagy ha volt is gyanú, biztos nem azzal kapcsolatos, ami a...valóság.
Biccentek, nem reméljük nem lesz rá szükség.
Azt hiszem eloszlattam a gyanúját. Legalábbis remélem. A mosóban próbálom összeszedni magam, csak a ma estét éljem túl valahogy, aztán az idő majd biztos enyhülést hoz.
Még túl korai, most még szét vagyok csúszva, de nem mondhattam le... Úgyhogy most nincs más választásom, mint összeszedni magam.
Visszaandalgom, közben visszabillenek saját egyensúlyomba, nagyjából, vagyis a bepisilést, behányást, sírást most passzolom.
Josh és Sebastian dumálnak, elkapom ez utóbbi pillantását, de nem értem, megvonom a vállam. Lia? Odafordulok, oda is megyek, de nem tudom mi baja. Hacsak...nem voltam elég meggyőző. Nem látok a fejébe, megint nem értem a gondolkodását, mi az ördög játszódhat le benne.
Melléállok, de jön a kajával, esküszöm az evés, mintha karmikusan üldözne.
- Hú...köszönöm, jól hangzik.
Az egészből csak annyit jegyeztem meg: csirke. De amit mond, csinálom, viszem a köretet az asztalhoz és vizonylag normálisan el is érem azt, lerakom. Valami eszembe jut...aminek talán lenne esélye felvidítani Liát? Bár még mindig nem értem miért kéne? - és hülyeség? - Engem ki fog? Nekem nincs jogom ilyesmire gondolni...
- Sebastian...te rádióban dolgozol, be lehet telefonálni ilyenkor és számot kérni? Írtam Liának egy dalt, eladtam és nemrég jött ki...
Zuttyanok le, ez az utolsó, ami eszembe jut. A fejem mélabúsan megtámasztom a karomba, mintha ez egyáltalán nem lenne nagy dolog.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Hétf. Aug. 03 2015, 16:29

- Rád nincsenek szavaim, barátom...- kacsintok rá. Kva szerencsésnek érzem magam, hogy összehozott vele a sors.
- Ah, ezt nem befolyásolja a pia. Te zavarsz össze teljesen- túrok a hajamba.
Nevetek, amikor a fogait csattogtatja, és elkerekedik a szemem, hogy arra is válaszol, mit csinálna protkó nélkül. Miért is tudom én azt elképzelni?
Az orrát megtapogatom, és hiába mondja, hogy többször törött, nekem nagyon formásnak tűnik. Lehet, épp azért.
- Á, elcseszed az izgalmat, mennyivel jobb lenne már, ha nem lenne ilyen egyszerű!- ingatom a fejem nevetve. El is felejtettem, hogy ez neki nem kihívás. (Nekem se lenne az, elég csak megfigyelnem, mikor rohan vissza órára Suzy az ebédről.
- Majd fejbe kólintalak, ha csintalankodsz!- azt nem szeretném, ha megzavarná Suzyt munka közben, de vele vigyorgok, ismerem már annyira, hogy tudjam, nem tudna nyugodtan a seggén ülni.
- Iiiiigen..., ahogy mondod- bólogatok, amikor további jelzőket aggat Suzyra. Talán nem is csak olyan felületesen szemlélte meg, mint ahogy Suzy gondolja- Ó, ne már...- ha nem is veszem zokon, tudja jól, hogy érzékenyen érint, ha rajtam élezi a nyelvét.
Róluk kezdünk beszélgetni, és egyet értünk abban, hogy Reeven és Amelia nagyon szeretik egymást. A közöttük lévő feszültségnek azonban nem tulajdonít nagy jelentőséget, és ez valahol megnyugtató.
- Hát ezt ti tudjátok...- a hangom inkább bizakodó. Bizonyára néhány hét alatt ki fog derülni, mi ennek a változásnak az előnye és hátránya, és Amelia is tud majd alkalmazkodni az új helyzethez.
Amikor már épp hiányolnánk őket, megjelenik Amelia, kissé sápadtan, csillogó szemekkel; nem nehéz kitalálni, hogy sírt, és mert Reevennel volt együtt, azt feltételezem, miatta, hiszen az imént Reeven sem volt túl jól. Vannak helyzetek, amikor az ember szeret egyedül lenni, azt hiszem, ez is ilyen lehet, különben Amelia közénk ült volna (legalábbis szerintem). Sebastian megérti, hogy mit akarok üzenni neki, mert mellettem marad, és valami hülye témát vetek fel a fagyival kapcsolatban, amire persze a leányzó nem válaszol, de akkor megjelenik Reeven is, és valahogy kiegyenlítődik a helyzet, és mintha zökkenne egyet az idő.
- Hm, ennek a csirkének remek illata van!- szagolok a levegőbe, és összefut a számban a nyál, ahogy a pirosra sült csirkére nézek.
Amikor már mindannyian az asztalnál ülnek, ismét felteszem a kérdést.
- Tudjátok, milyen érdekes ízű fagyikat lehet enni az egyetem mögött? Reev? Lia? - nézek rájuk, de közben adogatjuk körbe a köretes tálakat, hogy mindenki tudjon szedni magának, amit szeretne.- Szívesen elviszlek benneteket valamikor, ha nem idegenkedtek a különlegességektől!- mondom jókedvűen. Feltett szándékom, hogy jó viszonyt építsek ki ezzel a családdal.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Kedd. Aug. 04 2015, 00:37

-Ó, szóval én? Elcsavarom a fejed? -Úgy lekapnál, talán érzi a szándékot, talán nem, de nevetek vele minden esetre. (Megcsókolni persze nem merem, most nem.) Aztán csak röhögök az elnyúlt képén, hogy elképzeli miként szopogatnám, hát ez haláli. Pedig nem is tudja, sosem csináltam, max a nyelvével és az ajkaival, az semmi!
-Elcseszeeeem? Örülj neki hogy zökkenőmentesen mennek a dolgok! Amint meglát minket együtt már nem fog minden simán menni, amilyen hülyék vagyunk! - Nevetek, nem beszélve arról meglátnak a diákok mennyire hülye vagyok... mondjuk látnak eleget, nekem mindegy. -Au, hogy te milyen brutális vagy, ütnél mindenki előtt? - Hüledezem, de vigyorgok így nem hiteles.
Nevetek és a fejem rázom, hogy nem érzi hogy őt cukkolom, nem néztem meg a csajt, nem tudom milyen igazából, de mikor már "ne már" mondatok röpködnek megsimítom az arcát és úgy mosolygok, nevetek.-Ó de már... csak örülök neked te lökött... -Mi tagadás, nagyon boldog vagyok, hogy talált valakit aki tetszik neki.
-Majd este megbeszélem vele... -Vonok vállat, jobbat nem tudok Ameliám kapcsán jelenleg.

Visszatér Amelia és Reeven is a konyhába, de Amelia eléggé... zárkózott valahogy, Reevenre meg hiába nézek, hogy mi van, ő sem érti ahogy elnézem. Akkor nem ő csinálta... én? Mivel? Kínos... nem értem, Josh is visszafogott hagyjam Liát. Hát várok, hogy visszaüljenek. Reeven hamarabb jön, meglepő dolgot mond. (Bocs, tényleg beleírtad, akkor rosszul emlékeztem xD)
-Írtál neki egy dalt? Nem is mondtad... játssza a rádió? Akkor fenn van a neten is nem? Nem tudom melyik adó vette meg és kinél van most kívánságműsor, de a laptopot ha behozom felkonferálom majd neki ha gondolod! - Mosolygok szélesen, hogy szívesen megteszem, hátha feldobná Liát meg engem is érdekel! Aztán jön Amelia is a kajával, segítek neki ha hagyja, elvégre nehezek a tálak, melegek. Josh ismét a fagyiról magyaráz, én szedek mindenkinek ha Lia hagyja. Én is látom hogy vörösebb a szeme, nem bírom ki, Joshnak lehet igaza van és hagynom kéne, de nem megy, nem én lennék, nem bírom ki, muszáj csókolgatnom az arcát, bújni kicsit hozzá, bocsánatkérően, mert nem tudom mi lelte, Reeve se...
-Milyen fagyik vannak arra, én sem tudom. - Kérdezem Josht, de még kicsit Liát puszilgatom ha hagyja, majd nekiállok enni, csak a lábam akasztom Liáéba ha nem tolt el most, meg ezt is hagyja. A kezét nem tudom fogni mert akkor nem tudnék enni, de hozzá akarok érni...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Kedd. Aug. 04 2015, 01:36

Nincs azzal baj, hogy Reeven hogy érez, és hogy érzek én; anno a közös hétvégén is beszélgettünk erről; a szeretlek szó kettőnk között nem is adhat félreértésre okot és nem csak azért, mert rokonok vagyunk. Ha nem lenne rokonom, és ugyanezen tulajdonságokat birtokolná, ugyanígy szeretném, de ezt nehéz megmagyarázni.
Erőt merítek a szóból, az érzésből, és ugyanezt próbálom közvetíteni is, hiszen érzem, neki éppúgy szüksége van megerősítésre, mint nekem. A beszélgetésünk azonban nem mélyülhet el, a folyó ügyek elszakítanak bennünket, és egy csomó (kimondatlan) kérdéssel suhanok vissza a konyhába. Felmérni sem tudom, mennyi ideig voltunk távol, de megnyugtató, hogy Sebastian és Joshua nem unatkoztak és feltalálták magukat.
Látszat pakolgatok, de közben valóban előkészítem a másodikat, és aztán befut Reeven segíteni, és úgy tűnik, örül az ételnek, amit készítettem neki, majd segít a tálalásban is.
A gondolataim össze-vissza kalandoznak, csaponganak, azt se tudom, miről van szó az asztalnál, (lemaradok a fagyiról is, a dalról is) és meglepődök, amikor Sebastian kiveszi a kezemből a húsos tálat.
- Köszi- mosolygok rá, kissé zavarban, mert fogalmam sincs, hogy került oda, és amikor leteszi a tálat, felém fordul. Jó érezni e kezét magamon, jó, hogy megölel és hozzám bújik, örülök a puszijának is. A füléhez bújok, halkan súgom bele:
- Ne haragudj, rosszul reagáltam. Kicsit zaklatott vagyok. Majd beszélünk, jó?- s egy hosszabb puszit adok az arcára, átölelve a derekát.  
Aztán leülünk, Sebastian átveszi a szerepem, és mindenkit kiszolgál, közben óvatosan a lábát az enyémhez préseli és néma párbeszéddel üzenünk egymásnak megnyugtató szavakat. Josh a fagyiról beszél (inkább kérdez)
- Fagyi? - kérdem értetlenül, majd amikor leesik, hogy különlegességekről beszélnek, mesélni kezdek, nem tudva, hogy ők konkrét fagyizóról beszélgettek- Szegeden van egy kézműves fagyizó, olyan ízkombinációkkal, hogy először azt hittem, hátast dobok. Pl.: muskotályos szilva, mentás málna, levendulás citrom, ibolya, rukkolás erdei gyümölcs...- sorolok csak néhányat, ami eszembe jut.
Aztán Sebyre nézek, furcsa a tekintete. Kérdőn nézek rá: lemaradtam valamiről? Rosszat mondtam?

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1211

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Kedd. Aug. 04 2015, 16:53

Valószínűleg rossz ötlet, Lia nem hallja, vagy nem is akarja. Josh kérdez valamit, ami már majdnem lendít a kedélyállapotomon, fagyi különlegességek, szerintem az menne, azt hiszem nem húzhatom ki magam belőle. Még azt hinnék valami bajom van…
Egyébként rendes Joshtól.
- Kösz, majd, persze, menjünk el, a különlegességekért érdemes élni.
Nyögök be valamit, amit régen vallottam, de még most is az enyém. Mintha ettől egy kicsit visszakaphatnám magam.
Sebastianhoz andalgom, pislogok rá.
- Nem, nem szoktam mondani.
Másoknak mutogatni az írásaim pláne, de ez bukta, én akartam Lia „guard dogja” lenni.
//mondtam én, látod? XD higgy nekem!!!//
- Persze, oké. Hozom.
Megyek és megkeresem, fogjuk rá, hogy sikerrel járok és odaadom a konferansziénak a laptopját.
- A címe Immortals, most elég híres lett, az első lesz az.

//kicsit átírtam a magyar fordítást, mindig erre a karira gondoltam, amikor hallgattam és hogy ezt Liának simán írhatta… Angolul jobb, azt is olvassátok el XD linkelek videót is.//

Immortals

They say we are what we are,
But we don't have to be,
I'm bad behavior but I do it in the best way,
I'll be the watcher (watcher) of the eternal flame,
I'll be the guard dog of all your fever dreams,

Oooooooh
I am the sand in the bottom half of the hourglass (glass, glass)
Oooooooh,
I try to picture me without you but I can't

'Cause we could be immortals, immortals
Just not for long, for long,
And live with me forever now,
Pull the blackout curtains down,
Just not for long, for long,
Because we could be immooooooo- immortals,
Immooooooo- immortals,
Immooooooo- immortals,
Immooooooo- immortals,

Sometimes the only pay off for having any faith,
Is when it's tested again and again everyday,
I'm still comparing my past to my future,
It might be your wound but they're my sutures,

Oooooooh
I am the sand in the bottom half of the hourglass (glass, glass)
Oooooooh,
I try to picture me without you but I can't

'Cause we could be immortals, immortals,
Just not for long, for long,
And live with me forever now,
Pull the blackout curtains down,
Just not for long, for long,
We could be immooooooo- immortals,
Immooooooo- immortals,

Immortals,
And live with me forever now,
Pull the blackout curtains down,

we could be immortals, immortals,
Just not for long, for long,
We could be immooooooo- immortals,
Immooooooo- immortals,
Immooooooo- immortals,
Immooooooo- immortals

Halhatatlanok

Azt mondják, azok vagyunk, akik vagyunk
De nem kell annak lennünk
Rossz a természetem (viselkedés, de szerintem itt inkább természet, személyiség), de mindent megteszek
Az örök fény látója leszek
Őrző kutyája minden lázas álmodnak

Oooooh
Én vagyok a homok a homokóra aljában
Oooooh
Megpróbálom elképzelni magam nélküled, de nem megy

Mert halhatatlanok lehetnénk, halhatatlanok
Csak nem sokáig, nem sokáig
És élj velem most örökké
Húzd le a fekete függönyöket
Csak nem sokáig, nem sokáig
Mert halhatatlanok lehetnénk, halhatatlanok
Halhatatlanok
Halhatatlanok
Halhatalanok

Néha a hit egyetlen viszontagsága
Hogy nap mint nap próbára teszik
Még mindig a múltamhoz hasonlítom a jövőm //átírtam, hogy stimmeljen, de csak a személytXD//
Lehet hogy a te sebeid, de az én varrataim

Oooooh
Én vagyok a homok a homokóra aljában
Oooooh
Megpróbálom elképzelni magam nélküled, de nem megy

Mert halhatatlanok lehetnénk, halhatatlanok
Csak nem sokáig, nem sokáig
És élj velem most örökké
Húzd le a fekete függönyöket
Csak nem sokáig, nem sokáig
Mert halhatatlanok lehetnénk, halhatatlanok
Halhatatlanok
Halhatatlanok
Halhatatlanok


Halhatatlanok
És élj velem most örökké
Húzd le a fekete függönyöket


Mert halhatatlanok lehetnénk, halhatatlanok
Csak nem sokáig, nem sokáig
Mert halhatatlanok lehetnénk, halhatatlanok
Halhatatlanok
Halhatatlanok
Halhatatlanok




_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Szer. Aug. 05 2015, 19:03

- Hát, nem ezt a kifejezést használnám, de... összezavartál, tény!- mondom nevetve, és megint úgy érzem magam, mint azon a bizonyos szombaton, amit olyan furcsán töltöttünk együtt. S ha már az a szombat jár a fejemben, nem csoda, ha elragad a fantáziám, mit csinálna velem Sebastian a "protkó" nélkül.
Sebastian teljesen belelkesül attól, hogy találkozgatok az egyik kolleganőjével, folyamatosan húz vele és cukkol (bár tudom, hogy jóindulatúan). Az ötlet, hogy bemenjünk az egyik órájára azért rizikós, mert Sebastian szerint elhülyülnénk az egészet.
- Ki tudja, milyen meglepetéseket tartogatok még neked?- szenvedély és brutalitás, két olyan dolog, ami bennem van, csak mélyre elástam. Jobb, ha tart tőlem, csak ne vigyorogjon!
Érzem, hogy cukkol, de figyelmeztetnem kell, hogy lassanként eléri azt a határt, amit humorosnak tartok. Van egy pont, ami már érzékenyebben érint, és noha mindent vele akarok megbeszélni, azt nem szeretném, ha kifigurázná a helyzetem (főleg, mert lenne rá oka). Az érintése megnyugtat, erősíti bennem a bizalmat iránta. Tudopm, hogy nem akar megbántani.
- Oké..., tudom. - nem ragozom tovább, olyan lenne, mintha mentegetőznék, mintha nem akarnék semmit Suzytól. Megismerni szeretném. Aztán, hogy abból mi lesz, nem tudom. Kedvelem és tetszik, de közel sem vagyok annyira forró fejű, mint Eleevel kapcsolatban.
Ameliáról és a kapcsolatukról beszélünk néhány szót, aztán megjelenik két másik asztaltársunk is, és az ebéd folytatódni látszik, bár mintha fejben kissé máshol lenne Lia és Reev, a kérdésemet ugyanis egyikük sem hallja meg (legalábbis nem reagálnak). Aztán újabb finomságok kerülnek az asztalra, Sebastian és Lia kicsit összebújnak, és amikor mindenki ül már, újra megkérdezem őket a fagyiról.
Reeven válasza először ironikusnak tűnik, Ameliáén azonban meglepődöm, mert egyértelmű, hogy fogalma sincs, miről beszélgettünk. Őrá nézek, kicsit mosolyogva, a kérdésem tovább már csak neki szegezve:
- És azt tudtad, hogy nem kell elmenni Szegedig, hogy ilyesmiket egyél?- nagy a szám, fogalmam sincs, hol van Szeged.
Reeven kihasználja közben a helyzetet, és Sebastiannal sutyorog, majd egy laptoppal jön vissza. Készülnek valamire.

//Ha jól értelmezem, még nem kezdődött el a szám, mert Sebastian felkonferálást ígért... Remélem, ezzel nem szúrom el a reagot. Ha másképp gondoltátok, szóljatok!//

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Szer. Aug. 05 2015, 21:25

-Ohm! Grrr... - nevetek, hogy összezavartam, remélem nem úgy gondolja, ezután ne tudja a lányok vagy a fiúk kellenek-e neki, de Suzanna miatt úgy sejtem, semmi ilyesmi nincs benne, csak hogy kicsit fura volt. Tény, még én is szokom a dolgot, de Josh... ő nekem különleges valaki, nehéz nem mindenhogy szeretnem.
-Óh, megcsillogtattad már sok oldalad, mind tetszett, nem hiszem hogy tudsz olyat ami nem! - Vigyorgok, de amúgy tényleg. Jó mikor nem mondta el mi baja és ellökött az rossz volt, de tanultunk belőle. Szóval bátran vigyorgok, hehehe!
Persze a cukkolásom is véges, ahogy a határai is, de pont ezért érintem, ha már csókolni nem merem, hogy ne butáskodjon, semmi sem komoly, csak az örömöm, hogy tetszik neki valaki. Beszélgetünk még rólam is és Ameliáról de félbeszakad, mikor megérkezik az érintett.
Mikor Lia visszajön, aggódom érte, Josh eleinte mondja, azaz kezével jelzi hagyjam, de mikor Amelia a közelemben van és látom nincs jól nem bírom megállni, hogy ne bújjak hozzá. Szerencsére nem zavarja, talán meg is nyugszik, én mindenképp. Valamint ha már sugdos nekem, visszasúgok.
-Persze életem, mindent megbeszélünk. Ne légy szomorú... - Csókolgatom, jó tudom elég gáz szöveg, de többre most nem futja, meg ez a lényege, hiába könnyű mondani, érezni nehezebb. A hosszabb puszi viszont mosolyt csal az arcomra, muszáj a száját is csókolnom, piszézni vele kicsit.
Josh valami fagylaltozóról kérdez, Lia kissé lemarad, először nem is értem, talán furán is nézek, majd kuncogok egy kicsit.
-Hát igen Szívem, amit Josh mond közelebb van életem, de azt már csak ő tudja mi is van ott! Meeeert nem mondja! - Vigyorodom el, jelezve az elejét nem hallotta, de nem baj. Persze Josht is cukkolom, muszáj, de nekem annyi elképzelésem sem volt mint Liának.
-Fagyit végül is akármennyit ehetsz nem, Reeve? - Nekem nem tűnt ironikusnak a srác, inkább csak bizonytalannak.
Közben Reeve idehozza a laptopot és a videót is megtalálta, csak ámulok a srácon komolyan. Ilyeneket miért nem mondd?! Aztán megköszörülöm a torkom, rádiós, brites hangnemre váltok.
-Kedves hallgatók, most következzék Reeven Callagher új dala, az Immortals, melyet nem más ihletett meg, mint csinos és bájos unokanővére! - Azzal el is indítom vigyorogva, figyelve a dalt, még nem hallottam szerintem. Figyelem is a szövegét, mókás de kedves is, jó a zene, minden, szélesen mosolygok rajta, kicsit meg is bököm Reevent, hogy ez jó, de csak némán tátogom. Mikor vége lecsukom a gépet, mert most eszünk, amúgy, szóval nincs gép. Szigorú vagyok mi?
-Héj Reeve, nagyon ügyes vagy! Amelia meg remek múzsa... - Teszem a kezem a párom combjára, kicsit megszorítom, finoman, vigyorgok. Gondolom elérzékenyült, hacsak nem hallotta már. Hálásan nézek Reevere, mert ez nagyon kedves volt tőle.
-Na Josh mit szólsz, milyen kreatív új barátunk van nem? Fel kell kötnünk a gatyánk, nekem biztosan hogy ne maradjak le Ameliámnál! - Mosolygok, megpuszilom az említett, de komolyan mondtam. Minimum verset kéne írnom de... hehehe, az jó gagyi lenne!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Szer. Aug. 05 2015, 23:25

A mosdóbeli kitérőm után kicsit magamba fordulok, lekötnek a belső hangok, miközben Reevennel is tudok pár szót váltani, aki segítségemre siet. Aztán ott terem Sebastian is, nem nehéz kitalálni, hogy aggódik, de most képtelen lennék feltárni mindazt, ami bennem kavarog. Tudom, hogy hibáztam, valamit elrontottam, és nem is akarok kibújni előle, hogy megbeszéljük... csak ne most! Az ölelése pedig jól eső, én is szívesen ölelem meg, hiszen nagyon szeretem. Ki tudom így fejezni neki, hogy nem haragszom rá, ugye? A szomorúság pedig nem az a fajta háziállat, akit egy "sicc"-cel el lehetne kergetni; azért igyekszem.
Josh próbál érdekesebb témával előállni (le is maradtam, hol tartottunk?), különleges fagyikról kérdez, én a magam tudása szerint válaszolok, de látszik, valamit nem jól értettem. Éppen csak nem vagyok kinevetve.
- Tényleg? A közelben is van ilyen fagyizó? - kérdem, de a zavaromat gyorsan legyőzi a kíváncsiságom.
Sebyre nézek, aztán vissza Joshra.
- Ne csigázz, milyen fagyikat árulnak és hol? - volt néhány, ami kifejezetten kellemes meglepetést okozott.
Kis mozgolódás támad, amíg a fagyiról beszélgetek Josh-sal, és aztán Sebastian köszörüli a torkát a laptop felett. Mire készül? Kissé megváltozik a hangszíne (és ezt is jól ismerem a rádióból), aztán boldog-értetlenkedve nézek Reevenre. Micsoda? Én ihlettem egy dalt? Mikor? Hogy? Aztán már csak a dalra figyelek, legfőképp a szövegre. Már a második refrénnél oda hajolok Reevenhez (ha kell, oda is megyek hozzá) és melegen át is ölelem, puszit adva a két arcára.
- Tudod, még 60 év múlva is... - mondom neki halkan, és remélem, nem felejtette el, hogy mit terveztünk öregkorunkra. Én komolyan gondoltam, ha vicces is volt! Remélem, most is rám mosolyog.
- Ime, a tehetségnek egy újabb megnyilvánulása!- Nem, ez nem az én érdemem, ebben téved Sebastian. És a képeket még nem is látta! Örülök, hogy most nem jut eszébe, hanem elteszi a laptopot. Enni kell!
Sebastian Josh-hoz intézett szavaira megáll bennem az ütő, Reevenre nézek, vajon ő mit szól ehhez a beszóláshoz? Vajon sejtette, hogy versenyszellemet ébreszt Sebastianban? Erre nem tudok mit mondani, hiszen ha ismer, tudja, hogy milyen sokat jelentett nekem, amit tett értem azóta, hogy kijöttem a kórházból. Azt nem könnyű felülmúlni. Másrészről nem értem, miért kellene versenyezni Reevennel. Hisz Reev nekem olyan, mint neki Henry (és egyikőnk sem tudja, mennyire találó/igaz ez...)


_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1211

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Csüt. Aug. 06 2015, 16:34

//Nem, nem volt ironikus, higgyétek el azt észreveszitek XD Most nincs hozzá affinitása.//
Josh nem nagyon reagál rám, de megértem, én se reagálnék most szívesen magamra. Sebastian még próbálkozik, de az egész helyzet ma, nem nekem kedvez. Megjegyzés a gyilkosságokról: antiszociálissá tehetnek.
- Azt hiszem...
Pillantok Sebre, végül bólintok egy határozottabbat, nem akarok ennyire szar lenni. Jelenleg hányingerem van mindentől, amit enni kell, de részletkérdés.
Uhm, ez ciki, nem is tudom mi ütött belém. Mintha elveszteném a maradék józan eszem is, ha Liáról, vagy a kedvére tevésről van szó.
Sebastian felkonferál, ehhez nagyon ért tényleg, kicsit elvörösödöm, beharapom az ajkam, senki nem úgy reagál, ahogy várom. Illetve Sebastian… Ő jó fej, hozza a formáját, énekli, igaz, hogy Lia odajön és megpuszil, de nemtom…valahogy arra számítottam érzékenyen fog reagálni, ha egyszer ilyesmit csinálok. Mert én…kiakadok. Csak belül, mások előtt mindig úgy, illetve egyszer nem, de arról csak Sebastian tud. A szöveg miatt, hogy mennyit jelentett, amikor írtam és hogy milyen méltatlan ezt a titkos dolgot mindenkinek megmutatni, mint valami vásári komédián. Talán jobb lett volna, ha Lia sem tudja meg. Valószínűleg a depresszió miatt gondolom így, de…ez van, mit csináljak. A padlót nézem és gondolatban látogatást teszek a mélyben.
- Ühm…
Nem fogok élni 60 évig. Tehetségesnek mondanak. Sebastian viccel.
- Igen, csak leírtam, amit…
Vállat vonok, nem lehet folytatni. Kár lenne tagadni a kreativitást, még ebben az állapotban is.
- Ne viccelj, én csak ostoba szövegeket írok
Tudom, hogy azzal jönnek majd, nem volt ostoba, de nem olyan hatást keltett, mint vártam. Mégis az volt. Csak egyetlen jó sorral… Vagy talán kettővel.
- Kösz srácok, örülök, ha tetszett, mindjárt jövök, egy perc, sok volt a víz.
Mondom, mint egy gép, úgyis evés van szerintem és Lia már jobb kedvű, észrevehetné mennyire szereti mindenki, Josh vele beszélget, Sebastian világa körülötte a forog és még az enyém is. Ha hallgatta a szöveget, akkor érti. Felállok és kimegyek a mosdóba tükörképet bámulni. Szerintem simán beveszik, sok vizet ittam. Veszíteni kell, bámulom a tükörképem és nézem, ahogy szánkáznak le arcomon a könnycseppek. Az enyémek, mégis idegenek. Ezen a héten csak úgy kitörnek. Bepótolom a rengeteg nem sírást semmiért. De majd vége lesz, azt mondom minden rendben van, újra a saját szemembe fogok hazudni. Aztán megint. Mintha sosem lenne vége. Mintha életre kárhoztam volna egy halálraítéltet – magamat.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Csüt. Aug. 06 2015, 22:58

Sebastiannal a szokott lökött dumát nyomjuk, a rokonszenv semmit sem lappadt, sőt, közelebb áll hozzám, mint eddig bármikor. Suzyval kapcsolatban kicsit merészen fogalmaz, és nem akarom, hogy "rosszul" kerüljenek vissza a dologok, úgyhogy inkább óvatosságra intem, arra hivatkozva, hogy én sem tudom, mi lesz a dologból.
Lia és Revven közben visszatérnek, és lassan bekapcsolódnak a beszélgetésbe is. Kicsit ugyan erőszakosabb vagyok a szokásosnál, de kell a friss téma, különben bepunnyadunk.

- Na, ez tök jó, akkor kollektív fagyizunk- kacsintok Reevenre, mert nem maradtam le róla, csak Amelia meglepett, bocsi.
- Az egyetem mögötti utcában, nem is eldugott helyen, hogyhogy nem ismeritek? - bár van néhány fagyizó a környéken, lehet, hogy nem mennek el olyan "messze".
- Polipos, halas, kukoricás..., de majd meglátjátok!- csapok a számra, kár lenne lelőni a poént. Tátott szájukra amúgy is kíváncsi vagyok!

Reeven meglepetése jön, amit Sebastian konferál fel, és előre vigyorgok, tuti, hogy jó lesz, ha Reeven csinálta!
Sebastian a refrént már megpróbálja énekelni is, csatlakozom hozzá (remélve, nem rontom el ezzel reeven meglepetését), lesem Liát, ő vajon mit szól (vagy énekel). Nem énekel. Ellenben Reevenhez megy és megölelgeti, megpuszilja, szerintem nagyon örül. Én is örülök, hogy megint mosoly van az arcán és nem szomorkodik. Így valahogy... szebb.
Sebastian mindkettőjüket dícséri, Lia csak Reevent, én Sebastian táborát erősítem.
- Nincsen jó mű múzsa nélkül!- kurjantom vidáman. Ejnye, nevessenek már! (Suzy kéne ide)
- Reeven, ne hülyülj már, tök jó, amit írtál! Miért is ne lehetnétek halhatatlanok? - Ha nem tudnám, hogy rokonok, azt hinném, Reeven belezúgott Liába, ez az "élj velem most és örökké" úgy hangzik, mint egy lánykérés. Logikus, hogy szereti, logikus, hogy ragaszkodik. Talán másképp fejeztem volna ki magam, de lehet, hogy ilyen Lia stílusa, és Reeven neki akart imponálni. Igen, ez az!
- Biztos, ami biztos, kössed, kössed!- nevetek Sebastianra. Az előző analógián elindulva nem hiszem, hogy vetélytársak lennének, de Ameliának biztos tetszene, ha udvarolnának neki. Azt minden lány szereti, nem?
Reeven közben bocsánatot kér, és újra megcélozza a mosdót. Ahogy becsukódik az ajtó mögötte, Ameliára nézek, majd Sebastianra.
- Most meg mi lelte? Rosszat mondtam?- nem veszem be, hogy megint pisálnia kell.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Csüt. Aug. 06 2015, 23:25

Kuncogok Amelia szavaira, hogy visszakérdez, van-e itt ilyen fagyizó. Josh úgy is mindjárt mondja merre, legalábbis remélem mert az egyetem közelében olyan tág... nagy az egyetem.
-Nem arra járok hazafele...? - Nevetek Joshra, hát majd pont a fagyizókat lesem, nem is vagyok édesszájú, de Amelia miatt majd figyelek jobban ezekre is. Amúgy is másik épületben vagyok általában, ahogy elnézem.
Aztán hallgatom Josh miket sorol fel, mint menü és választék ott, háááát kikerekedik a szemem.
-Ez komoly? Te milyet ettél? Megetted egyáltalán? Mert amit Amelia mondott az elég gizgazos, könnyebb befogadni valahogy de ezek! - Nevetek, bár azok is bizarrak voltak kicsit, de ezek...
Aztán hozza Reeve a laptopot és konferálom fel a számát, Amelia tényleg meghatódik rajta, de nehéz lenne nem ezt tenni. Eszembe jut mikor Henry nekem küldött számot, oh, az is lassan egy éve lesz, hogy repül az idő! Hiányzik az öcsém, elfog némi melankólia, de mosolygok.
Aztán utalok arra, hogy feltette a mércét Reeve, mert ez nagyon szép és intim ajándék, persze nem kívánok versenyezni, maximum játékosan. Nem vagyok törtető fajta, bár lehet ezt még Amelia nem tudta kitapasztalni. Inkább csak igyekvő vagyok, szeretném ha sok ilyen szép dolgot kapna tőlem is. De ez igaz Joshra és Reevenre is, elvégre közel kerültek hozzám, csak hát elég suta vagyok ezekhez, azt hiszem...
//Hogy lett a némán tátogóból éneklés? Gyerekek xD De legyen, énekelt, ha úgy érezte nem zavaró nektek xD//
-Amit éreztél? Nagyon eltaláltad szerintem! - Legalábbis nekem tetszik, de majd még meghallgatom párszor, mert egyszer nem elég, nem lehet teljesen befogadni.
-Ha ez ostoba, akkor milyen amikor odateszed magad? - Vigyorgok rá, hogy menjen már a csudába, leostobázni a szövegét mikor olyan jó! Nekem nem fordul meg a fejemben, hogy ez lánykérés vagy hasonló is lehetne, mert Henrynek én is simán mondanék ilyeneket, sőt... szerintem ha nem is így, de mondtam is már neki párszor.
-Kötöm-kötöm, bár ha most sokat eszem szorosabb lesz a gatya, ha akarom, ha nem! - Poénkodom el a gatyafelkötést.
Eszünk, Reeve közben kimegy, simogatom Ameliát mikor érem, de úgy érzem nekem is esedékes lenne kimennem a mosdóba. Reeve még nem jött vissza, de ez nem baj, úgy is meg akarom kérdezni hogy nincs-e baj, mármint Ameliával, meg akarom neki mondani hogy én nem mondtam ám semmit sem.
-Dehogy Josh, többet iszik, hogy tágítsa a gyomrát, eléggé összeszűkült neki, sokat jár mosdóba. De ne nevezd pisisnek, arra felpaprikázódik! - Hülyülöm el, remélve nem hazudok (nagyot) mert én anno mondtam neki így csinálja, ne rögtön kajával. De mivel érdekel mi van vele, meg amúgy is hív a természet (ha nem is erősen, csak kopogtat, hogy lassan időszerű volna) felállok.
-Na egy pillanat, ez olyan mint a forma1, mindenki egyszerre áll ki a boxba kerékcserére! - Nevetgélek, majd a mosdó felé veszem az irányt. Ha Reeve kijön próbálom nem megijeszteni, suttogok.
-Héj, pajti, tudtál Liával beszélni? Hmm? - Ha látni hogy vörös a szeme sejtem hogy pityergett, Henry is ilyen, szanaszét dörzsöli a szemét, csak hogy ne sírjon, de a végeredmény látszatra ugyan az lesz. Na akkor abban az esetben megölelem kicsit és megpuszilom, majd a fülébe suttogok.
-Örülök ám hogy eljöttél, tudod-e? Ha nem vagy éhes, akkor meg ne egyél, bár tudom, akkor foghatod arra, visszajött és kijöhetsz de na. Nem akarsz ledőlni kicsit? - Simogatom a hátát, az arcát, mosolygok rá. Szeretném ha azt érezné, jó döntés volt hogy eljött és nem rossz. Ha nem hagyta és rögtön ment volna vissza, azt is hagytam, akkor csak szimplán bementem intézni folyó ügyeim.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Pént. Aug. 07 2015, 00:45

//Josh nevében: bocsi, Seb, benéztem, nem énekelsz... azaz most már mégis! Smile //

Picit elmerengtem, de Reeven visszatér, és úgy tűnik, vele minden oké. Aztán Sebastian is megölelget, neki sem lehet ellenállni, sugdolózunk egy kicsit, és tudom, hogy nem lesz semmi gond. Josh új témát dob fel, majd kinevetnek; kiderül egy itteni fagyizóról beszélt.
- Ah, na jól van...- Sebastian nem az a nagy fagyizós, amikor desszertet csinált nekem, csak azért evett belőle, mert én is... De majd Reevennel betolunk mindenfélét, úgyis ki kell próbálni mindent, nem igaz?
- Neeee..., ugratsz!- méghogy polipos, halas? Nem hiszem el. Kuncogok, Josht lesem, mikor árulja el magát, hogy füllentett.
Forgatom a szemem, Seby szerint én otthon gizgazos fagyikat ettem. Némelyik egész jó volt! Ahhhhhh....

Aztán Sebastian bekonferál egy dalt, amit Reeven írt, és közösen hallgatjuk meg. Már szám közben megköszönöm Reevennek, és ígéretet teszek neki, hogy amiről beszéltünk, az úgy lesz; számíthat rám, 80 évesen is ott leszek mellette, és csináljuk a közös hülyeségeinket... (úgymond halhatatlanok leszünk). A dal szövege nagyon sokat jelent számomra, és elsősorban jó érzésekkel tölt el, mert olyan üzenetet hordoz, hogy Reeven sem a levegőbe beszélt két hete, amikor együtt voltunk. Mintha ezzel a dallal pecsételte volna meg az egymásnak tett ígéretet.
Repkednek a dícséretek, de Reeven mintha nem lenne elégedett; nem örül öszintén, és hamar elhúz a mosdó felé. Hallom, ahogy Josh és Seb ugratják egymást, de aztán Joshra emelem a szemem. Nem hiszem, hogy ő mondott volna rosszat, de egyetértek vele, valami nem stimmel Reevennel.
- Alig ivott...- mondom, alig hallhatóan, mert Sebastian szerint jogos a kifogás. De én nem így érzem.
Sebastian közben elhúz a mosdó felé, szintén arra hivatkozva, hogy használnia kell...
- Josh- szólítom meg félénken a fiút, akivel kettesben maradtam- Mennyire ismered Reevent? - Nem kell hogy elismételje, hogyan ismerkedtek meg, nem arra vagyok kíváncsi, mi volt azzal a bottal. Az érdekel, miből gondolja, hogy Reevennek most valami (megint) rosszul esett. Hisz mindenkinek tetszett, amit hallottunk, mindenki megdícsérte! Ő sem mondott semmi rosszat!

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1211

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Pént. Aug. 07 2015, 18:45

Fagyizó... Nem, nem voltam még ott, de érdekesen hangzik, amiket mond.
- Nekem nem nagyon jut eszembe olyankor fagyizni.
Mondom Joshnak, a polipostól stb már most felkavarodik a gyomrom, nem biztos, hogy én lennék az egyetlen, aki rosszul lenne. Már, ha vonatkozik rám a meghívás egyáltalán. Nagyon idegesítő, de folyamatosan zúgnak a fejemben a negatív gondolatok.
- Én kocsival járok.
Mondom Sebnek, igazából, csak annyi, hogy beülök és kiszállok, nem csoda, hogy nem fedeztem fel.


És a dalnál pl, hogy intim dolgot adtam ki, pedig nagyon jól tudom, egy írónak teljesen mást jelent minden szöveg, mint a hallgatóságnak, magamba roskadok. Tudtam, sejtettem, hogy ki fogom magam készíteni, ha meghallgatom ezt a szöveget, nem vagyok elég erős, felkészült, hogy ne szökjenek könnyek a szemembe,de Lia mosolya, egy hosszabb ölelés (rövid volt, igen, nekem most több kell) és valami bensőséges… vagy nem is tudom, ráadásul nem olyan vidám szöveg, a dallama is inkább eltökélt, de mindenki szórakozik… Lehet nem véletlen nem mutogatom a szövegeim senkinek, kicsit olyan, még akkor is, ha tudom, a depresszió miatt most a felét hozzáképzelem, mintha rajtam szórakoznának.
Josra nézek, kicsit falfehéren, bárcsak meghalnék. Az elmúlt napokban annyira kívántam ezt, mint az elítéltek, egy jó szexet modellcsajokkal. Halhatatlanság, érzelmek, szeretet, összetartozás, ezt nem most, ezen a héten kellett volna felhoznom. A dolog talán célba ért, Lia vidám lett, csak én süllyedtem el. De hát az nem számít, eleve lyukas hajó voltam.
- Halhatatlannak lenni a világon a legszomorúbb…
Jelentem ki, annak gondolom magam, agyi deficit. Meg egy kis önirónia.
- Aham…jobb, jobbak.
Motyogom Sebastiannak. Amikor nem bírom, kimegyek a mosdóba, szinte öntudatlan potyognak a könnyek, nem veszem észre mennyi idő telik el, gépiesen törölgetem őket. Zajt hallok, akkor rákapcsolok, szinte körömmel esem neki. Óvatosan kilesek, Sebastian az, kifújok egy kis bennrekedt levegőt megkönnyebbülésemben.
- Nem igazán… Én se mondtam el semmit, ő sem. Nem tudom mi baja lett… Engem a dal készített ki, nem kellett volna – csuklik el a hangom a végére, túl megható és intim dolog labilis időben. Leszegem a pillantásom és próbálok a szememben tartani egy összegyűlt könnyhalmazt, de azok bénán hullnak alá, hála a gravitációnak. Az ölelésében kötök ki, a szemem most összeszorítom.
- Hülye ötlet volt, nem szedtem még magam össze… Jobb lenne, ha hazamennék. Nem, azt biztos nem.
Azonnal visszajönnek a rémképek, sokszor elég, ha csak becsukom szemem, megjelennek.
- Azt fogom mondani, hogy rosszul vagyok.
Nézek rá, megint nekiesem a szememnek.
- Látszik, hogy izé?
Nem akarom kimondani „sírtam” azzal véglegessé válna ez a borzasztó tény.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Hétf. Aug. 17 2015, 13:18

- Milyenkor?- nézek Reevenre, nem értem, mire mondja. A fagyizás ötlete csak jön, magkívánom, megyek, veszek, eszek...
- Előadások között is kimehenétek, biztos van annyi idő, hogy elnyaljatok egy fagyit- teszem hozzá, amikor Reeven közli, kocsival jár, Sebastian pedig, hogy nem arra jár hazafelé.
Sajnos, azt nem sejthetem, hogy némely íz puszta említésétől is Revvennek hányingere lesz; azt gondoltam, majd ő is nagy szemeket mereszt, mint a másik kettő, esetleg nevet rajta, milyen ízeket találtak már ki.
- Egyébként sárgarépás fagyit ettem, curryvel- válaszolom, elsősorban Sebastiannak, hiszen ő kérdezett- Nem volt rossz!- mosolygok hozzá, ne legyenek már úgy megijedve az új ízkombinációktól.

Jön a dal, amit Reeven írt és megannyi tetszésnyilvánítás, Reeven meg mégis lógatni kezdi az orrát. Valószínűleg mindannyian félrteértettük az üzenetet. Ezt csak abból gondolom, hogy azt mondja, hallhatatlannak lenni a legszomorúbb... Ha azt gondoltam, szerelmes dalt írt, hát most belátom, tévedtem. De akkor hogy is van ez? Miről is szól a dala? Első hallásra ezek szerint (mindannyian) megtévedtünk. Reeven elvonul a mosdóba, amit azért tartok furának, mert nemrég jött onnan ki, és hiába Sebastian magyarázata, én aztán kb tudom, Reeven mennyit tud egyszerre inni. Szóval nem tud meggyőzni, hogy minden rendben van. Óvatosan kérdezem meg, nem lehetek-e én az oka, hogy Reeven lehangolódott.
Sebastian ki is megy (és szerintem Reeven után). Sűrűn látogatott hely lett a mosdó. Lehet, hogy nekem is mennem kéne? De Amelia szóval próbál tartani.
- Nincs egészen két hete..., szóval nem túl jól. Miért kérded? - nézek rá, és látom, hogy aggódás van a szemében. Az az érzésem, ő sem érti Reeven reakcióját.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Hétf. Aug. 17 2015, 22:37

-Az meg a másik! - Mosolygok Reevenre, hogy jah, kocsival járok én is, úgy meg nem feltétlen tud nézelődni az ember. Joshnak bólogatok, hogy igen, ez tény, kiugorhatnánk, talán már nem is leszek ennyire betáblázva, meg is tehetem majd.
-Sárgarépásat? Mondjuk az édes, de a curry.. uhh... te sem vagy semmi! - Nevetek Joshon, hogy miket ki nem próbál!

-Egyedül tuti. De ha más is az veled, akkor nem az szerintem. - Jó, persze, nem olyan happy dolog halhatatlannak lenni, ha egyedül vagy vele és mindenki meghal körülötted, az nyomasztó. De ha van társad akkor nem az szerintem.
Reeven kimegy, próbálom kimenteni, átlátnak rajtam, de tartom magam ehhez.
-Mondtam neki, hogy inkább igyon, mint egyen, nekem azt mondta próbálja betartani. Nem tudom reggelire mennyit ivott, mert most valóban nem sokat. - Vonok vállat, szerintem azért pisil is ő nem csak elvonul, el akarom hinni, mert akkor talán meggyőzőbb leszek én is.
Aztán később követem Reevent a mosdóba, már megvárom kinn, nem megyek be.
-Szerintem nagyon jól tetted hogy megmutattad Liának a dalt, meghatotta. Egy újabb megerősítést kapott arról mennyire szereted, ez jó dolog. Meg benned is tudatosuljon, hogy Amelia itt van neked. Ahogy én is. - Megölelem, simogatom, puszilgatom, jaj hát megint sír, bár most közel sem annyira, gondolom egész héten mást sem csinált.
-Ne kérlek ne... annyira örülök hogy itt vagy és nem jó ha egyedül vagy ilyenkor... tudom. Én... ah, akkor annyi hülye és képtelen gondolat gyötri az embert, minden egyre feketébb lesz, nem jó ha egyedül vagy. Inkább játszunk valamit, zenélünk, társas, ilyesmi. - Próbálok hatni rá, hogy ne menjen haza, félő nagyon magába zuhanna. Talán még bűntudata is lenne később, hogy hazament, ki tudja,
-Mondd hogy nagyon fáj a hasad, de gyógyszer nem mersz bevenni. Akkor a kaját sem erőltetjük beléd. - Simogatom, kicsit elhajolok, hogy megnézzem magamnak.
-Látszik drágám, gyere, egy kis hideg víz majd segít. - Sutyorgom neki, bújok az arcommal az övéhez, nagyon maga alatt van, olyan esetlen. Ha hagyja visszamegyek vele, jó hideg vizet engedek, simogatom a hátát, míg mosakszik.
-Puhán töröld az arcod jó? - Adok neki valami puhább törölközőt, hogy megszáradjon, aztán újra megölelem, kicsit szorosabban.
-Nincs baj,ugye tudod? Amelia és én is nagyon szeretünk, Josh meg jó barát, majd meglátod, ő is nagyon kedvel, ennyi bizonyos még nekem is. Maradsz? - kérdezem, mert kényszeríteni nem fogom, de határozottan örülnék, ha maradna. Közben csókolgatom az arcát össze vissza, hozom a formám, egyszer félig megcsókolom, mert nem figyelek, hiába az orcája volt becélozva, de csak nevetek kicsit.
-Oopsz, bocs... velem jár, de azért ne menekülj haza jó? - Nevetek halkan, remélem nem akasztom ki, de ha mást nem elterelem a figyelmét, na bumm. De látszik szórakozottan nevetek, kiakasztom teljesen szerencsétlent, de nem baj, legalább elfelejti, hogy rossz a kedve. Elvégre nekem mit számít? Még kellemes is, de tudom, hogy aki nem ismer eléggé annak kiakasztó lehet. Vagy nem? Mindjárt kiderül!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian   Today at 01:46

Vissza az elejére Go down
 

Nagy találkozások! ~ Amelia, Joshua, Reeven, Sebastian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 4 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next

 Similar topics

-
» Ragyogás (Sebastian és Joshua)
» Secrets - Zin & Amelia
» Nem láttál semmit! ~ Christian és Sebastian
» Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian
» Ha már a véletlen így hozta.... Eleonor és Joshua

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-