Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Heather Everett

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Heather Everett
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 8

TémanyitásTéma: Heather Everett   Vas. Máj. 31 2015, 00:57


Heather {Evelin} Everett


Nő; 25; Városlakó; Drogfutár



Titulus: Eszelős Dinka

Idézet „Ami az egyik embernek őrület, az a másiknak valóság.” /Tim Burton


This is me

Születési adatok: 1990. Március 13. Detroit, USA
[A következő hosszú iromány bőven tartalmaz nem finom mondatokat. A játéktéren ezt jelentősen mérsékelni fogom, de az előtörtánet így hozza át a legjobban, hogy a karakter mennyire is zakkant. Az olvasóktól előre is elnézést kérek. – köszenet a szerk. ]

Minden ember nyomorúságos életének megvan a maga nyomorult története. Ez alól pedig én sem vagyok kivétel, de ha ezt akarjátok hallgatni akkor én elmondom nektek, de a sajnálatotokat meg az összes többi belőletek áradó nyáladzást tartsátok meg magatoknak, mert nem vagyok rá kíváncsi. Elég szar mesélő vagyok, úgyhogy ne várjatok hosszú rizsázást az nem az én asztalom.
Szóval hol is kezdjem? Tudom, nyilván az elején, de csak a lényeggel akarlak untatni titeket. Nooos {Jajj mondjad már, itt száradunk ki mire elkezded} Igen húzom az időt és? Ne pofázzál bele, össze kell szednem a gondolataimat.
Detroitban születtem. Ez fontos, hisz minden depim oka onnan indult ki. Nem tudom tudjátok-e, de a top 50 legveszélyesebb városok közül a 30. helyet foglalta el azzal, hogy minden 100 ezer lakosra jut 48,47 gyilkosság. Így talán érthető, hogy miért is szar ott lakni. Már a hetvenes években nagy népszerűségnek örvendett, hisz itt gyártották a legtöbb járgányt, így gondolom itt lopták a legtöbbet is. Durvultak a helyzetek, most pedig a drog egyik virágzó városa, így ismét teljesen világossá válhat minden kedves unatkozó idiótának, aki ezt olvassa, hogy így lettem én drogfutár.
Nekem is van anyám meg apám, vagy is csak voltak. Szegények nem vitték sokra ebben a gyalázatos életben. Apucika egy benzinkúton dolgozott, amit előszeretettel raboltak ki, míg anyuci szintén egy igen népszerű és nagyszabású helyen dolgozott egy retkes éjjel-nappaliban. Családomban nem láttam túl sok örömöt. Ugyan próbálkoztak leplezni nyomorunkat, de valljuk be ezt egy lepraterepen igen csak nehéz kivitelezni. De kár is rájuk pazarolni több szót, ideje, hogy életem fontos személyiségét vezessem porondra.
Nekem ugyanis van egy ikertesóm. Úgy ám, egy nővérkém. Mi ketten egypetéjű ikrek vagyunk, vagy is úgy hasonlítottunk egymásra, mint az ember és a tükörképe. Nem tudtak minket megkülönböztetni, de nem is bántuk, sőt ami azt illeti tökéletesen elvoltunk mi ketten. Nem érdekel minket, ha az emberek megbámulnak, mi akkor is egyformának öltözünk és akkor is azt csinálunk, amit akarunk. Például nem jártunk iskolába. Egy ekkora szenny helyen nem is lehetett sokat tanulni helyette inkább kint játszottunk, bújócskáztunk, egymás haját babráltuk, meg a többi kislányokat szórakoztató baromság.
Egy nap azonban valami megváltozott…. a nagy lófaszt! Ne dőljetek már be mindennek, mondtam, hogy ez csak egy ótvar kis mese, nem lesznek itt görög drámai fordulatok. A maradék agyamat is eldobom tőletek.
Nyoszolya. Ültünk tesómmal egy padon, éppen valamivel bogarásztunk, amikor oda jött hozzánk egy bájos nigger rabszolga, hogy ezt adjuk már oda annak ott és kapunk két fagyit. Furcsán néztünk rá, de a mi köreinkben luxusnak számított a fagyi, úgyhogy fogtuk a kis borítékot átsétáltunk és mire a padon ültünk már ott pihent a két fincsi fagyi. Aztán ez pár nap múlva megint megismétlődött. Minden délután azon a padon ültünk a házunk előtt, mert vártuk, hogy őseink hazatérjenek. Nekünk nem volt kulcsunk a lyukhoz, amiben elvileg éltünk. No, de a lényeg a lényegben, hogy pár naponta kaptunk valamit, mi elvittünk, amiért mindig kaptunk valami mást. Mi meg közben csak nőttünk és nőttünk és rájöttünk, hogy mi folyik itt, és hogy hülyék lennénk abba hagyni. Sose tudtuk mi van a dobozban, táskában, levélben, nem is érdekelt minket csak a jutalom, esetekben pénz, szarabb verda, esetleg pár fuksz. Aztán ez egyszer csak véget ért, amikor egy helység felrobbant velünk. … … Haha látom most már figyelsz. A középsuli vége felé jártunk tehát olyan 20 éves körül (mert hát megbukni meg kell néha) amikor tesókám beteg lett. Szüleim pedig még mindig csórók voltak, én meg hiába gyűjtöttem a szaros lepedőket a dokik nem bírták megmenti az életét. {Legalábbis ők azt hitték, igazából csak kikapcsoltam a gépeket és elszöktem pár éjszaka a kórházból, hogy végre az a troll fejű nővérke ne döfködjön halálra a tűjével. De aztán visszatértem a húgomhoz. Hu durva mennyire haragudott rám. A kis hisztis pinavirág.}
Ez nem kis nyomást gyakorolt az életemre, teljesen magamba fordultam, sőt ami azt illeti meg is roppantam lelkileg. Olyan volt, mintha elvesztettem volna saját magamat. Hiányát droggal kezdtem el pótolni, amiknek hála néha láttam őt. Elkezdtem eljátszani, hogy ott van velem és beszélgetünk, meg hozzászól a dolgokhoz. Nos elmém itt adta fel valahol a harcot és szakította meg a kapcsolatot a valósággal, legalábbis a dokik szerint, akikhez muterék elcipeltek. Kitalálták, hogy beadnak engem a gyogyóba, hát ezen baromi jót kacagtam és pár napra eltűntem, azonban eközben elkövetett tetteimet meg a rendőrség nem értékelte így ismét bent ülhettem a börtönben. Ahova azonban most nem érkezett meg a váltságdíj, mert betörtek hozzánk és az én kis megtakarításaimat is elvitték. No azok voltak aztán a szar hetek, de nem tartottak sokáig, mert a benti agyturkász megállapította, hogy nincs ki mind a négy kerekem, ezért elzavart egy másik lepraterepre. Ott eleinte még jó is volt, kaptam finom ebédet, jó volt az ágyam, de meguntam a helyet, meg azt, hogy agyatlan baromnak kezelnek, ezért balhézni kezdtem mire átpakoltak máshova. Egy évig ott elvoltam, de aztán azt mondták, hogy itt nem tudják kezelni a hasadt személyiségemet vagy mit, ezért elzavartak Los Angelesbe. Ez volt aztán az igazi változás. Ott aláírattak velem valami papírt, hogy önkéntesen vonulok be meg bla bla bla. A lényeg az, hogy két évig „kezelés” alatt álltam, aminek az eredménye sikertelen volt. Ez nem lepett meg, hisz nem vagyok gyogyós. {De százas sem voltál soha} Még egy évig ott loptam a napot, mire végre kiderült, hogy igazából én bármikor elhagyhatom azt a helyet, hisz „önként” vonultam be. Szóval 23 évesen végre elkezdhettük élni életünket. Ugyan még egy évig visszajáró vendégek voltunk, élveztük a kényelmet meg, hogy nem kell kajáért kódulni, de aztán meguntak minket és elzavartak. {Mert annak a tróger igazgatónak meg kellett dögleni}
Itt is beálltunk egy bandának segíteni, egész jól elhelyezkedtünk, virágzott az üzlet. Azonban mi csak kis halak voltunk, akik harmadkézről szedték a cuccot. A feljebb lévő főnöknek azonban tetszett, hogy gördülékenyen dolgozom, de ezt nekem csak egyszer mondta, akkor amikor azok a zöld ruhás őrültek. {A katonák} Ja azok felrobbantották az egész kócerájt, ahol dolgoztam. Csengett bongott a fülem a robbanástól, majd elájultam.
Ájulás után azonban a felébredés nem volt ennyire kellemes. Persze párszor magamhoz tértem menet közben, de abból nem emlékszem semmire. Egyedül ami eszembe jut az, hogy a beleimet hányom kifele. Gondolhatjátok mekkora pánik lett rajtam úrrá! {Sikítoztál, mint a Harry Potterben az a hülye gyökér, amitől mindenki beájult. Totál szánalom, de legalább jót röhögtem.} Kurvára nem vicces! No mindegy, tehát egy raktárban ébredtem, aminek nem voltak ablakai, berendezései csak egy ajtaja. Ki kellett pihennem a pánik fáradalmait, ezért leültem a földre, homlokomat, pedig a hideg lemeznek nyomtam. Mi a pokol történt itt? A retkes életbe már! {Semmire nem emlékszel? Mit is vártam tőled? Eddig sem használtad az agyad miért működne most, az az elcsökevényesedd gombóc, amit a fejedben tárolsz? Majd én mindent elmesélek neked.
Szal jöttek a katonák és jól szétrúgták a seggünket. Mi nem maradtunk bent, a harc nem nekünk való, ezért elbújtunk, azonban azok az őrültek felrobbantották a helyet, aminek a lökés hullámai vagy mi kicsináltak téged és kidőltél. Aztán muksók jártak erre fele, fingom sincs, hogy kik, de az egyik megtalált. Előcipeltek, lebasztak a porba aztán figyeltek végül megegyeztek, hogy elmennek. Már kezdtél magadhoz térni, amikor az egyik nyomorék visszatért és neki állt simogatni a képedet miközben egy nevet ismételgetett… Ne nézz már ilyen hülyén megfogdostak és kész, lépj túl rajta. Beszélt valami idióta nyelven aztán egyszer csak meghúzta a kulacsát, majd szájból szájba itatott…. ritka undorító volt, össze vissza szörcsögöt te meg neki álltál kéjesen vonaglani. Jobban élvezted, mint azt a baszott nagy néger vibrit, amit szoktál használni. Fúj… mindjárt hányok. Öcsém, ritka gusztustalanok voltatok, de aztán idióta ízlésed megint a felszínre tört, mert úgy tapadtál nedvet adó szájára, mint takony az ablakra. Egyszer csak kiköpted, aztán rángatóztál, majd hirtelen fonalszakadás. Mintha lekapcsolták volna az áramot. A következő kép, pedig az, ahogy visongsz.}
Hát ez fantasztikus! Megtapizott az a barom? Legalább helyes volt? {Hát ez fantasztikus. Te is a lényeget fogtad fel. Nem, ocsmány képe volt. Csupa kosz meg szőr, mint a nyomorékok mikulása} Te, ezek meg mik? Ezek a beleim? Tuti nem ettem ilyet, hallod ez nagyon undorító! Hogy lehet ennyit hányni? {Honnan tudjam mi a tökömet okádtál ide? Kétszer buktunk meg bioszból, ne nyaggas már! Inkább itt hagylak a nyomorban.} Na fasza! Tényleg leléptél. Fúj, minek fogdostam meg ezeket? Most csupa ragacs a kezem. Na húzzunk erről a szennyről.
A baleset nem változtatott sokat az életemen. Pár hónapra eltűntem, gyakoroltam az eleven testek életformáját, majd visszatértem a droghoz, a szállításhoz. Beköltöztem a városba és azóta is nyomom a melót. Remélem, minden tiszta. Úgyhogy elvagyok, mint a befőtt. Tengetem napjaim ezen az új helyen, keresem az új vásárlókat, terjesztem az anyagot és próbálom eltartani magam. Lényegében ennyi. Ja… még valami. Nem ártana valami nappali meló. Nincs valami jó ötleted? Mondjuk egy pizzázó, ahol néha fel lehet falni a maradékot? Az király lenne.



Shine on me

Intenzív lelki életet élek főleg az okosok szerint beképzelt nővérkémmel. Mi ketten tök jól elvagyunk, no meg írtó szeszélyesek vagyunk. Hangulatunk úgy változik, mint a tavaszi szellő. Általában a pillanatnyi hangulatunk hatására cselekszünk, ezért tetteink nem következetesek, sőt gyakran kiszámíthatatlanok. Gyakran vagyunk magunkkal elégedetlenek és szeretjük sajnálni, sajnáltatni magunkat. Ebből kifolyólag hajlamosak vagyunk a happyre-depire. Hajlamosak vagyunk fóbiásak és babonások lenni. Minden nap elolvassuk a horoszkópunkat, hisszük, hogy jó csillagalakzat alá kell születni, hogy a csütörtök és a hétfő a szerencse napunk. Eléggé ösztönösek vagyunk, amikre hallgatunk is. Nem vagyunk agresszívek, sőt ami azt illeti kerüljük is. De ha már itt tartunk akkor azt is meg kell említenünk, hogy elég gyávák vagyunk. Igen, bizony ha harcra kerül a sor akkor inkább megfutamodunk vagy megadjunk magunkat, viszont amíg nincs veszély, addig arcunk hatalmasra nő és hangosan szórakoztatjuk a társaságot.
Kinézet:
Nem gondolom úgy, hogy egy rusnya némber lennék. Viláogsbarna szemeim vannak, amik néha gondolnak egyet és vesznek fel egy kis zöldes árnyalatot. (Tökéletesen megmutatva, hogy nem százas a csaj) Egyszerű kis orrom van, semmi görbület vagy sebhely, kicsi és pisze. Alsó ajkam teltebb, mint a felső, de abban sincsen semmi különös. Hajam félhosszú és vörös, fufrumban hol van hol nincs attól függ milyen szeszélyem van éppen. Mint már említettem jó testem van és még csodásabb seggem. Formás, gömbölyű és öröm rá nézni, egyik kedvenc testrészem. Nincsen rajtam túl sok izom, nem edzett engem harc meg kondi, hogy az legyen. Csak lazán és nőiesen, hosszú végtagokkal és ujjakkal.



Show a little more

kikötőben:
Ma kicsit túlteng bennem a pezsgés, alig várom, hogy történjen valami. Vágyom az emberek táraságára, a tömegre, az sem érdekel, ha nem velem foglalkoznak, egyszerűen csak legyenek körülöttem. Bár lehet ez az energia éhségemből és szex vágyamból fakad, de nem érdekel. Mielőtt azonban egy forró éjszakába vetném magam valamelyik discoba, el kell ugranom a kikötőbe, hogy megszerezzem az új szállítmányt. Meg ha a már úgy is fiúcska hozza, akkor a szexet is egyben. Elég hasznos kitérő, bár nem jelenti azt, hogy éjszaka folyamán, ezt még nem ismételném meg. Szexi kis ruhácskában ülök a dobozkán. Fekete, így illik a hajamhoz és kiemeli hófehér bőrömet. Pántnélküli és rövid, vadítóan szexin rövid. Kicsit fodros és lengős, így bárki könnyen beférkőzhet alá. Izgatottan várom a csávót, miközben nyelvemmel néha végig simítok ajkaimon, finom dinnyés szájfényem van. Lengetem a lábam és várom, hogy végre felém tartson az ismerős arc, de helyette egy teljesen más számomra idegen fiúcska közelít meg.
- Szia Cica! – Mosolyodok el elégedetten és érzem, ahogy bőröm alatt felpezsdül a vér. Lábam között is elkezdődik a bizsergés. Invitálása remekül hangzik, örülök az izmos kis dokmunkásnak, megmozgatta a fantáziámat.
- Most várok valakit, de ha megjön utána rád érek. Maradj itt a közelben és megkereslek. – Kacsintok rá huncutul, majd dobok felé egy pusszanatot. Édes, szeretem, amikor csak így megkörnyékeznek és egyből a lényegre térünk. Így legalább nem kell a hosszas előjáték, az iszogatás, így a pénzem is megmarad. Remélem nemsokára meg jön az az idióta, hogy szépen eljátszhassam a kikötő prostiját. Minden porcikám erre vágyik, de előtte mindenképpen meg kell szereznem magamnak a kis matrózt. Merre is ment? Tekintetemmel már is őt keresem, de nemsokára meg lesz. Tovább járatom kukkolóimat a többi áldozat után kutatva, amikor kiszúrom Őt. Őt! A nagybetűs ellenséget! Még a hideg is kiráz. Egyszerűen lezsibbadok és csak rémülten bámulok előre. Jobb kezem megremeg, majd felemelkedik. Mintha nem is én irányítanám. Egyenesen rá mutatok és ujjammal magam felé hívom. Tudom, hogy látja, amit csinálok, hisz figyel engem, már csak az a kérdés mit válaszol, de nekem ennél sokkal nagyobb kérdésem van. MIÉRT TETTEM EZT? Elment az eszem? Ez egy szadista és amúgy is. Wáá. Megőrülök. {Heather! Fejezd be a hisztit. Nagyon nem vagyok rá kíváncsi, úgyhogy szerelj lakatot a szácskádra és várd meg, hogy az a majom mit reagál. Addig ülj itt higgadtan a popókádon és le ne vedd róla a szemed.} Hát ennek meg mi baja van? Már megint valami őrültségen töri a fejét, amit nem árul el nekem. Pukkadj meg Evelin! De azért teszem, amit mond, figyelem és várom mit reagál. Meg sem mozdulok, bár azért látszik rajtam, hogy feszült és ideges vagyok.



Show a little less


Hát… rólam csak annyit érdemes tudni, hogy a karakterhez hasonlóan dinka vagyok, bár sokkal szigorúbb keretek között. Gyengéim az abnormális karakterek, mindig kell, hogy legyen valami abszolút hülyeség a jellemében/nevében/előéletében.
Több éve szerepjátszom, bár eddig csak a megszokott környezetben, úgyhogy számomra ez most nagy újdonság lesz. Az oldalra úgy találtam rá, hogy legjobb barátnőm már egy ideje itt játszik és ma este, nagy nosztagizások közepette mondta, hogy hiányzom neki SZJ téren és már egy éve nem játszottam vele, úgyhogy úgy éreztem itt az ideje, hogy pótoljuk a hiányosságokat.



TEMPLATE BY BEE at CAUTION 2.0
Vissza az elejére Go down
Edgar S. Winters
Admin
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 109

TémanyitásTéma: Re: Heather Everett   Vas. Máj. 31 2015, 11:43

Elfogadva

Hell-No! Crazy!
Köszönöm az egyértelműsítést, így máris jobb. Piros pont röppen:. A javításra, az életedre nem, mert az sajnos egy óriási fekete pont lenne. Amúgy nem osztogatok ilyesmit, és leszámítva, hogy neked mennyire rossz lehetett, semmi kivetni valót nem találok benne. (De mindent XD) Remélem találsz magadnak játszótársat. De persze csak foglalás után! És ne aggódj megoldom, hogy találkozzunk! Wink



Nyilvántartás és avatarfoglaló
Karaktertabló
Kollégiumi házirend és beosztás / Albérlet, saját lakás
Felelős tisztségek

Vissza az elejére Go down
http://www.frances.hungarianforum.com
 

Heather Everett

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: Meseszereplők karakterlapjai-