Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Félretárcsa Sebastian-Reeven

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Félretárcsa Sebastian-Reeven   Szomb. Máj. 23 2015, 23:18

-Nem vagyok munkamániás, csak most összejött minden és mindet élvezem, ennyi... - Dorgálom szolidan. - Amúgy is bízhatsz bennem. Lia most a családom része, és az ő családja az enyém is. Plusz még a tanítványom is vagy. Ha mást nem ezért a kettőért már önmagában is segítek amiben tudok, de így pláne. - Dörzsölöm finoman a karját, hogy semmi gond, itt vagyok neki. Amúgy is segítenék, de nincs kedvem ahhoz hogy ő is hülyének nézzen ezért.
//Nem baj, vicces volt xD//
-Bombát? Honnan volt neked olyanod? Meg hogy jutott ilyen eszedbe? Azt hittem lelocsoltad benzinnel vagy valami... - Képedem el. Ez így még durvább.
-Reeven... azt hitted üres.... Ez.. ez baleset volt. A robbantás szándékos volt, de nem a halál. Ez olyan mint mikor egy vadász azt hiszi vadra lő és véletlenül mást talál el. Balesetek sajnos vannak... meg kell tanulnod elviselned a tényt. Ha lenne katonaság kötelezően, akkor is megtapasztaltad volna... ölni, a tudat, hogy életet oltasz ki nagyon nehéz teher. Akár véletlen akár szándékos. - Magyarázom, mert látom, hogy főleg itt a gond, nem bírja elfogadni és feldolgozni.
-Tess, értem. Szóval találkoztál vele... - Huh, az nem lehetett egyszerű.
-Ez nem kifogás. Egy kis szeretettel sok mindent el lehet érni... Az én öcsém is sok butaságot csinált, volt egy nagyobb is... de ettől ő még teljesen szerethető, tudom is hogy szeret minden kimondott szava és minden tette ellenére. A szüleid is szeretnek. Hidd el... csak... - Sóhajtok, ez a része Henry fele sem ment meggyőzően, Reeven fele sem lesz jobb, sajnos. - Az árvaház ostobaság, senki sem adná be a gyermekét árvaházba, nem is lehet. Maximum ha anyagilag nem bírná eltartani, de nálad ez nem releváns. - Rázom a fejem, hogy ez butaság, nem tudom honnan szedte.
-Igen. Vagy talán ölni akartál? Azt akartad meghaljon valaki? - Nézek rá komolyan, szerintem nem.
-Tudom... meg az egy idegen, nem is érdekli.... - Rázom a fejem, nekem főleg ez a bajom. Csak azért hallgat meg, mert ezért fizetek, de nem is érdekli, akkor meg? - De attól még jobb ha van kivel megbeszélni, azt hiszem. Ez túl nagy teher. Velem akkor beszélsz erről amikor akarsz. Jó? De tényleg. Vagy nem is kell beszélni, csak... akkor vagy velem amikor akarsz. - Mondom inkább így, nekem pl ez többet jelentene, mint hogy elmondhatom.
-Ez nehéz, mindenkinek máshogy megy, hogy elterelje a figyelmét. Én... én futok. Az levezeti a stresszt, sokat futok... Meg kell találnunk neked mi segít. Együtt megkeressük, mit szólsz? - Simogatom, tudom milyen egyedül szembenézni a démonjainkkal, nehéz. Így talán egy kicsit könnyebb lesz neki.
-Ez butaság... akkor annak sincs joga, aki elalszik a volánnál és balesetet okoz? Vagy annak, aki sebész mondjuk és elront egy műtétet és belehal a beteg? Vagy bárkinek aki véletlen balesetet okoz? Ez ostobaság! Bárkinek aki bánt másokat? Az öcsém, mikor... mikor nem volt önmaga nem is fogta fel mit csinál, mit mond. Talán utálnom kéne? Azt mondani nem méltó a szeretetemre, a bizalmamra? Baleset volt az is, még ha szánt szándékkal tette is akkor. Reeven ez butaság amit mondasz. Egyszerűen soha többé ilyesmit. Drogot sem, semmit. Ha józanul élsz, másokat nem bántva, miért ne élhetnél úgy ahogy akárki? Minden katonát vessünk meg mert ölt? Na és a rendőrök? Őket is? - Magyarázom hevesebben, mert ez szörnyű, nem mondhat ilyet! Húzom is magamhoz, el ne vonja magát.
-Igen, vannak dolgok amikről nem beszélek szívesen. Nehéz is, nem is megy... de ezek nem ilyenek. Ez... meg kell oldanunk, hogy elfogadd újra önmagad. Érted? - Szerintem itt lesz a legnagyobb gond. Én nekem ezzel van folyamatosan, magamból indulok ki.
-Jó, nem tudom hibáztatni. Több évet elvettél az életéből, bár bűnrészes volt, tegyük hozzá. Te meg kómában voltál, szintén elvesztetted azt az időt. Lehet áldás is volt, hogy nem kellett elszenvedned az elvonási tüneteket, de akkor is, az az idő kiesett. Nézz magadra. Fizikailag teljesen legyengültél... megvan a magad büntetése, nem is kevés. Őt ez nem vigasztalja, de nehogy azt hidd, csak ő vesztett valamit. Te is. - Magyarázom míg iszik, én csak most kortyolok a sajátomból, sóhajtok. Fogalmam sincs, tudok-e neki segíteni... elvégre nem vagyok senkije, hogy érdekelje amit mondok. Nehéz ügy.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Félretárcsa Sebastian-Reeven   Hétf. Máj. 25 2015, 17:11

Szerintem munkamániás, hisz ő mondta, hogy állandóan fordít. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy cukkoljam, nagyon nem kéne…
- Csak egy kicsit… Jól van, ne sértődj meg…
Még a végén! Levezeti miért is visel el, Lia miatt és amiatt a szerencsétlen tény miatt, hogy felvettem a franciát. Nem is én, anyám. Persze nem várhatok mást, a személyes varázsom nem olyan erős, hogy egyetlen mondat után favorit legyek… Főleg, ha az a mondat fenyegetés volt. Szóval biccentek, ezért is hálás vagyok…sőt meg sem érdemlem.
- Hát…tudod a pirománia
Kezdem magyarázni.
- Imádtam a dinamitokat és a tüzijátékokat, ez utóbbiak mindig jól sikerültek, a bomba, dinamit... erősebb volt, a kanóca egész hosszú…épp….annyira, hogy...miután meggyújtottam ki tudjak gurulni a kocsi alól, aztán elrohanni. Tudod én…elég őrült voltam, nem számított, ha megsérültem.
Most sem számít, de ezt az aprócska tényt nem teszem hozzá. Így is baromi sírós, zihálós meg minden lett ez az önvallomás is, talán csak a végét mondtam normálisabban, mert az tényleg nem számít. Hozzájutottam, jó áron, a megfelelő embertől, de nem akarom tudni kitől és hogyan, a fejembe ígyis éppen lyukat lékelnek, rettenetesen erőltetem most az agyam emlékezésért felelős részét, észre sem veszem, de lassan elered az orrom vére //tudom ez nem pont olyan, de mint a pillangó hatásban…ha nagyon erőlteti az agyát, emlékekért felelős részt Razz//
Azt mondja baleset volt, könnybe lábad tőle a szemem, úgy szeretném ezt hinni, úgy kapaszkodnék hüledezve ebbe. De… Katonaság? Igen, az kellett volna nekem, akkor tuti erősebb lennék.
- Gyenge vagyok
Suttogom, Usuinak igaza volt, amit annyira nem akartam, amit soha, amitől mindvégig menekültem bekövetkezett, végül gyenge voltam.
- De a katonaság harc…az más, ők dulakodnak…az kicsit olyan, mint az önvédelem. De ők nem harcoltak velem…
Törlök le egy újabb kibuggyanó könnycseppet és vért. Először nem értem, aztán rájövök, hogy nem is akarom érteni, csak kérek egy zsebkendőt, vagy ha van a közelemben elveszem.
- Ühm…igen…elég nehéz felfogni… Kösz, hogy nem nevetsz ki… Ha katona lennél biztos alaposan hátha basznál és közölnéd, növesszek tököt.
Szipogom. Biccentek, hogy találkoztam Tessel és ehhez most nem is akarok többet hozzátenni.
- Tényleg? Ő is bántott valakit?
Kérdezem Sebastiantól, amikor megint az öccséről beszél. Sírok, úgyhogy törölgetem a könnyeim közben. De szar…
- Nem hiszem, hogy én szerethető vagyok
Szalad ki a számon. Basszus…biztos a pia. Persze ez nem volt baj, csak egy tény a sok közül, nem igaz? Miért lett volna baj? Megtörlöm a szemem.
- Nem számít…
Nyögöm. Ha logikusan belegondolok, akkor az is világos Lia miért szeret. Mert a faszfejeket kedveli… Sebastian is faszfej volt az életstílusa miatt. Liának ez jó lecke, hogy megtanulja kedvelni a nem annyira köcsögöket is.
Bólogatok, hogy a szüleim szeretnek, a maguk beteg módján. Aztán felkapom a fejem.
- Ja, ezt nem csak kitaláltam. Lehet állami gondozásba adni valakit, igazából nálam sokat variáltak, mert egyik helyre se illettem, nem voltam elég őrült a hátrányos helyzetű gyerekotthonhoz, tudod akikkel a szülők nem bírnak, mert van valami deficitjük, ami által nem lehet velük együtt élni, mint a súlyos autisták. De túl hülye voltam egy rendes otthonhoz, meg aztán arra gondoltak ciki nekik, szóval…de ez nem számít, nem számít
Hadarom az egészet és az a vicces, ennél a résznél még csak nem is bőgök. Csak azért mondom el, hogy értse, meg most már azt mondom megérdemeltem volna, talán fegyelmet tanulok és ez nem történik meg… Szóval ez már régi mese… ez helytelen?
- Nem, nem akartam
Vágom rá holtra váltan úgy nézek Sebastianra, mintha belém döfött volna egy fejszét. Megint levegőkapkodás és durva könnymaszatolás roham következik. Bólogatok a pszichológusokra, aztán gyorsan visszakozni kezdek.
- Így is sokat fárasztalak most… üm, tényleg? Csak úgy?
Nézek rá a könnyeim mögött újabb könnyekkel a szememben, mert baromira meghat, hogy ezek után ő még azt mondja nekem, lóghatok vele. Pedig gyilkos vagyok és ez… nagy teher, jó mondja.
Lehorgasztom a fejem, hagyom, hogy kipotyogjanak belőle a könnyek.
- Neked is el kell terelni? Hm...tényleg?
Kicsit elsírom magam, ez már túl sok. Hisz…minek foglalkozna az én figyelemelterelésemmel? Egyébként azt hiszem, nekem tudom mi segít, csak nem akarom mondani… Persze nem biztos, lehet van más is. Kicsit nekidőlök, ha nem húzódik el, kicsit megint zokogva, de ez most miatta van, minden szaron meghatódom.
- Bocsánat csak…olyan…furcsa…olyan…durva nekem…hogy ezt mondod… Hogy keressük egy meg együtt…hogy segítenél…
Mondjuk ebből látszik, hogy elég hülye gyerekkorom volt, szeretetet tutira nem kaptam. De én nem is gondoltam, hogy kellett… Kellett volna?
Megint kicsit eltávolodom, amikor mondja, illetve sorolja, hogy hányan okoznak még…szóval hányan. Nyelek.
- De, az orvosok esetében, buszsöfőrnél kicsit más… az öcséd nem, őt szeretned kell, hát nem? Biztos baleset volt
Akármit is csinált…
- De hát az más, szerintem más, azok bűnözőket ölnek és másik gyilkost, azok csak…azok…
Elsírom magam, Derek és a női? Vagy haverjai?
- Kamaszok voltak…még csak nem is öregek…
Najó, Derekre túlzás azt mondani, hogy kamasz, de mondjuk annál több nem lehetett, mint amennyi most én vagyok. Mivel von maga felé, megyek.
- Ez nem olyan? Miért milyen az olyan dolog, amiről nem szabad beszélni? Például, amit a szüleimről mondtam az olyan, nem? Nehezen tudom….megkülönböztetni… Hát az jó lenne, mert most…
Nem mondom ki, de érződik a levegőben. Ki nem állhatom, gyűlölöm.
Tessnél a szemem törölgetem és hála a második pohárnak nyugodtabb vagyok.
- Gyűlölöljön is! Helyes! Ez tök jól hangzik, de igazából nem számít a testi leépülés meg nekem nem volt gáz, hogy kimaradt két év, olyan, mintha meg sem történt volna, mintha aludnál két évet és hirtelen harminc lennél. Naés? Nekem is ilyen volt, az elején annak örültem, hogy már elmúltam 21, meg ilyen bagatell baromságok, nem is lehet minket egy lapon említeni, a francba, jól mondod, fel kell dolgozni…menni fog, ugye? Ugye nem marad rajtam örökre ez az…érzés?
Azt nem bírnám ki. De ő tudja! Neki is kellett valamiért futnia!

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Félretárcsa Sebastian-Reeven   Hétf. Máj. 25 2015, 18:24

-Nem szokásom, csak ne skatulyázz be így. Bár jobb mintha szakmabelinek könyvelnek el! - Nevetek kicsit, éppenhogy mert hát vagyok és voltam én már minden. Még negédes sznob is, aki maga Vicomte de Valmont. Bár nem tudom, honnan jött hogy olyan romlott lennék...
-De akkor is... - Azért a bomba durva dolog, pirománia ide vagy oda.
-Reeven.... - Ezt hallgatni is rossz, elképedve hallgatom, hogy majdnem ő is odalett, mert nem volt esze.
-De ha oda kellett menned, hogy nem vetted észre, mielőtt meggyújtottad... - Nem értem, azért látni ha ülnek a kocsiban, hallani...
//Nem hallottam még erről, de még össze is vérzel xDDD Ejj xDDD//
Törölgetem az orrát, eleredt neki a vére is, biztos a stressz. Egyre jobb, lehet tényleg be kellene vinnem...
-Hát most fizikailag igen, de amúgy nem vagy. Meg fogsz erősödni, idő kérdése. - Nem tudom pontosan hogyan érti a gyengét.
-Az lehet, de nem mindenki harcol és mégis megölik. Nem ők akarják, megtörténik. - De inkább hozok más példákat, ez lehet nem a legjobb valóban, mármint a katonaság. Bár a feldolgozási folyamat szintén nehéz.
Zsebkendő van, de én is törölgetem. Éljen az allergiaszezon! Mindig van kéznél takonytörlő.
-Ha katona lennék már sírva kúsztam volna haza... úgy nézek én ki mint aki bírja az erőszakot? Legutóbb mikor verekedtem eltört az orrom, megrepedt a bordám és több zúzódásom lett... - Mondom keserűbb mosollyal, nem, nem, túl művészlélek vagyok én a katonasághoz. Nem is tartom helyesnek más parancsára vakon dolgokat csinálni.
-Igen... engem. - Mondom csendesebben Henryre, mert engem vert meg. Fel sem fogta, de én önvédelemből sem lettem volna képes megütni. Nagyon durván néztem ki pár hétig... de nem érdekelt, szerencsére ő nem emlékszik, vagy gondosan titkolta.
-Miért ne lennél az? Nagyon is az vagy. Amelia például nagyon szeret. És ahogy hallgattalak, sokat változtál. Szerintem előnyödre. - Nem ismerem a régi Reevent, de az új szimpatikus.
//Pontozd ki a csúnya szavakat, mert szólni fognak xD//
-Tessék? - Képedek el, tényleg van ilyen? Mármint... nem lett jó véleményem a szüleiről, nem tehetek róla, erre érzékeny vagyok. - Akkor is... te vagy a fiúk, ők szültek meg, ők neveltek, ez nem olyan, hogy megveszek egy tévét és ha megunom, vagy sok a gond vele kidobom! - Háborodom fel, de veszek egy mélyebb levegőt, hogy csitítsam magam, nem akarom még jobban felzaklatni. - Lia nem ilyen. Én sem. Szerintem a szüleid is mélyen bánják. - Ajánlom nekik.
-Ha nem akartad baleset volt Reeven. Érted? Baleset, durva baleset, de baleset. Te vagy érte a felelős, ez tény, de nem vagy gyilkos. Az semmiképp. Gyilkos az aki tudatosan teszi amit. - Magyarázom tagoltan, hogy értse meg, nem gyilkos egyáltalán. Okozott halált, de baleset volt. Én legalábbis hiszek neki.
-Nem fárasztasz, ne butáskodj. - Csitítom halkan, törölgetem az arcát. - Persze, nem kell indok, ez már a te otthonod is. Akkor is, ha Amelia nem marad velem. Akkor jössz amikor akarsz. - Nem akarom attól féljen, csak Lia miatt jöhet. Akkor jön amikor akar, jó ha van valami semleges terület, ahol biztonságban érezheti magát.
-Igen, nem viselem valami jól a stresszt... de kezdenek helyrejönni a dolgok. Neked is helyrefognak Reeven, segítek, ha hagyod. - Felesleges lenne erősnek mutatnom magam, mikor nem vagyok. Ami azt illeti legalább olyan rosszul viselem a stresszt mint ő. Ha nem rosszabbul, mert hát... neki komolyabb baja van.
Átkarolom jobban, hogy nekem dől, simogatom a hátát, remélem estére elcsitul. Jó lenne ha aludna is majd, biztos pihentebb lenne. Majd alszik Liával benn, én meg kinn a kanapén. Liá biztos nem zavarja majd a dolog.
-Ugyan már... kedvellek. És tudom hogy egyedül nagyon nehéz. A felelősség nehéz. És szeretném kiérdemelni a bizalmad is, ha már megosztottad velem a terhed. - Elvégre csak elmondta, nem lökött el, pedig nem vagyok Amelia, nem vagyok barátja, nem vagyok senkije igazából, bár szeretnék, elvégre Lia rokona, így valahol, romantikus elképzelésből már saját rokonomnak tekintem.
-Nem más. Felelősséget vállalnak a tetteikért. Hányan sérülnek meg, mert nem voltak elég körültekintőek? Bárki okozhat balesetet, egy munkás építkezés közben elejt valamit, fejbe talál valakit és az ott meghal. Akkor ezért, mert egyszer nem volt elég figyelmes, vessük ki, gyűlöljük és taszítsuk ki? Akkor is ha látod hogy megbánta? Nem mindig hoz az ember bölcs döntéseket, de ha vállalja a felelősséget, tanul belőle és megbánja... miért ne kaphatna egy második esélyt, bizonyítani, hogy soha többé nem tesz ilyet? - Noszogatom, mert szerintem senki sem feddhetetlen.
-Sosem tudnám nem szeretni az öcsémet. De néha ő sem értette szerintem, miért maradtam vele még a legnehezebb időkben is. Pedig én tudtam hogy feláll belőle, ahogy az is tudom, te felfogsz állni. Tudom. - Sulykolom belé, hogy képes rá.
-És ha csak véletlen, aznap volt arra a srác? Ha véletlen keveredett egy bandaháborúba? Akkor? Akkor is azt mondod a rendőr nem tévedett? - Balesetek mindig vannak.
-A balesetben a halál nem válogat. Sajnos el kell fogadni. Nehéz, de visszacsinálni nem lehet. Üresnek hitted a kocsit... nem tudtad... azt hitted csak a kocsi robban fel. - Magyarázom neki, hátha előbb utóbb eljut hozzá, hogy ő nem gyilkos. Nem úgy az.
-Bármiről lehet beszélni, csak nem mindegy kinek és mikor. Ez most olyan, hogy bármiről lehet. De ne fojtsd el ezeket most Reeven mert felemészt. Apránként, lassan és fájdalmasan teszi, egyre nehezebb és nehezebb lesz felállni belőle. Tudom, tudom, most.. most nem érzed úgy, hogy lehetne téged szeretni, pedig lehet, hidd el. - Ezt át tudom érezni. Ha mást nem is, legalábbis nem kellőképpen, mivel nem tapasztaltam, de nem is akarom.
-Nem marad. Ami történt megtörtént. Hogy egy barátom idézzem: Lehetett volna rosszabb is. Örüljünk, hogy Tess él, hogy te is élsz, hogy a szüleiddel vagy, hogy itt van Amelia. Hogy felfogod a tetted súlyát, hogy nem veszed félvállról. Idővel csillapszik majd az érzés, bár rágondolni fájdalmas lesz. De Reeven, élned kell tovább az életed, csak közben meg kell tanulnod együtt élni ezzel a rossz döntéseddel is. Nehéz, de menni fog. Idő kell hozzá, de időnk az van. Van időnk... - Eszembe jut Callie öccse. Neki alig van pár éve. Neki ideje nincs. Belegondolni is fájdalmas, összeszorul a torkom, inkább ölelem Reevent, simogatom, az élet nem könnyű, de valahogy túl kell élni. Lehetne rosszabb is...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Félretárcsa Sebastian-Reeven   Kedd. Máj. 26 2015, 13:37

Jah, az igaz, hogy nem kéne beskatulyázni, kicsit biccentek, aztán csak nézek a szakmabelire, ezt nem értem. Nevet, úgyhogy biztos poén.
Ráncolom a szemöldököm, erőltetem az agyam, szedem elő a mélyen eltemetett emlékeket, mert jogos kérdéseket tesz fel, igyekszem nem törődni a hasogató fájdalommal. Sóhajtva hunyom le a szemem, hátha úgy könnyebb felidézni. A kezem hamarosan már sziszegve emelem a homlokomhoz, akármekkora is a küszöböm, nem vagyok mindenható, úgy érzem menten szétreped a koponyám.
- Hm…lopta azt a kocsit. Emlékszem… sötétek voltak az üvegei és nem vett észre, mert éppen el volt foglalva… Lányokkal. Igen, a másik kettő lány volt…
Zihálós, sziszegős levegővétel.
- Onnan tudom, hogy a kocsi alatt hallottam valami…cuppogó hangot, de azt hittem csak képzelem…Tudod az is homályosított, hogy be voltam állva, még az is lehet hangosak voltak, nem tudom…. És
Levegő
- Amikor kirohantam épp letekerték az ablakot, már elég messze voltam, gondolom meghallottak… Már nem volt időm visszarohanni, épp csak egy pillantás volt, ő, Derek és a kócos…csaj…ok.
// nem láttad a pillangó hatást? Nagyon jó, nézd meg Razz meg abban a filmben is volt bőven orrvérzés, a szuperhősös tinis, amiről beszéltünk, am. Naná! Legyél véres XD//
Az orrom kicsit jobban vérzik, de majd a zsebkendő megoldja, illetve…
- Kimehetek megmosni?
Közben nekem is eljut mi a probléma, hogy az orrom vérzik, konkrétan úgy érzem a szememből árad, de azok csak könnyek, mintha a koponyám kapott volna léket. Igaz baromira szédülök, de majd megoldom, meg kéne mosni, így mindent összevérzek, Sebastiant is.
Nem így értettem a gyengét, de nem vitatkozom vele. Sosem akadályozott, ha fizikailag nem voltam ász, simán csináltam tovább a baromságaimat gyerekként is, törött lábbal. Reszketős sóhajjal értek egyet az alapigazsággal, furcsa lesz, ahogy a könnyeim keverednek a vérrel. Ha Sebastian katona lenne? Jól csinálja, jobban érzem magam, hogy nem bírná.
- Nem, nem úgy, biztos megsajnálnád a feléd csörtető, felajzott fegyvereseket. Nahát…furcsa, hogy verekedésbe keveredtél. Valaki megtámadott?
Mert ő csak úgy? Nem tudom elképzelni, hogy nekimenne bárkinek. Mondjuk én a helyében büszke lennék, azok harci sebek, teljesen más kategória, jobban venném, ha nem a lelki dolgoktól vérezne most az orrom.
Kiderül, hogy az imádott öccse bántotta. Furcsa, hogy nem tudta mit csinál, miért?
- Ou…hát…sajnálom. Remélem nem nagyon, de úgy tűnik meg tudtátok oldani, bocsánatot kért?
Kérdezem, ugyanakkor próbálok úgy tenni, mintha sosem böktem volna ki a baromságot, amiről mégis hiszem, hogy igaz: engem nem igazán lehet kedvelni…
- Lia különleges
Motyogom. A szüleimet talán nem most kellett volna felhozni, esetlenül vállat vonok.
- Tényleg elég nehéz volt velem, egy idő után feladták, ez érthető… Persze én is baromi dühös voltam egy ideig, azért is léptem meg 16 évesen, de selejt voltam
Vonok vállat, mert tényleg. Igazi csoda, hogy most ezt legalább felismertem. Persze így elég szánalmasan hangzik, a menő jelenetek, ahogy házak ablakán török be és ugrálok a szomszéd ágyában sáros lábbal, hiányoznak. Nem tudom bánják-e.
- Most már könnyebb velem
Eresztek meg felé valami meggyötört, nagyon gyatra mosolyfélét, ami persze csak árnyéka a régi vigyorgásomnak, de mégis, ezt poénnak szántam.
Sebastian nagyon szuggerálja a balesetet, nekem enyhül a fejfájásom a piától, bár újra és újra elbőgöm magam, most például azon, hogy azt mondja, nem vagyok gyilkos. Szerintem nem tudja mit okoz ezzel, szinte hiszek neki, bár a megkönnyebbülés is olyan, mintha egy nyílt sebbe szórnék éppen homokot. Biccentek folyó könnyekkel, megint hozzá akarok bújni, de most nem merek, véres is vagyok. Menstruál a fejem.
- Otthon? De hát…
Várjunk ,várjunk, ez gyors tempó, nekem ez nem lehet otthonom csak Lia miatt. Persze jó, hogy ezt mondja.
- Sebastian…legalább egy hétre el kell tűnnöm…Lia nem láthat így, tudom, ismerem, kérdezősködne és még nem vagyok elég erős hazudni.
Szipognám, csak nem nagyon tudom az orromtól, inkább: hörgöm, vagy gurgulázom rekedten.
- De kösz ez nagyon…
Nem tudom befejezni, mert a végét elsírom. Franc! Bólogatok és a sírás közepette, ahogy von magához, nem állok ellen, újra a mellkasának döntöm a fejem. Jó lenne, ha tudna segíteni…
- Kapnál cserébe…ajándékot…
Nyöszörgöm, hülyén hangzik de…hogy viszonozhatnám, hogy segít? Bárcsak tényleg…csökkenne ez, egy kicsit, mert nem bírom. Neki sikerült, lehet hogy az öccse miatt, mert megverte. Bólogatok, hogy nehéz és a felelősség, meg minden, de nem tudom valakivel hogy lehet könnyebb.
- Te egyedül voltál?
Kérdezem, lehet tapasztalatból beszél. Nem tudom milyen másokkal. Nem tudom elképzelni…
Belezokogok a pólójába.
- Hát igen, de ezt rajtad kívül úgysem fogja megtudni senki… csak én, én tudom, hogy valójában, igazság szerint azt sem érdemlem meg, hogy te most ilyeneket mondj nekem és egyáltalán hozzám érj.
Merthát ez az igazság… Ez a sulykolás és az öccse példája hatásos, bár nem tudom elképzelni milyen az ilyen szeretet, bólogatok, hogy sikerül, most elhiszem neki.
- Nem…nem tudom… talán csak baleset.
Bólogatok, igen, azt hittem csak képzelem a hangokat…vagyis szándékosan sosem sosem nyírtam volna ki őket!
- Nem, nem akartam… azt hittem, azt hittem….csak tönkre akartam tenni a kocsiját…hisz nem is az övé volt…
Bólogatok megint, úgy nézek rá.
- Ühüm, igen, érzem is, hogy hát…hogy…hát, amit mondtál, hogy az lenne. Felemésztés… Tényleg lehet kedvelni? Nem hiszem, de mindegy…nem is bánnám, ha érted….merthát ez van, csak… csak ne lenne, hogy…tönkretettem négy életet.
Motyogom. Az még valahogy menne, hogy nem szeretnek. Illetve Lia és Sebastian kedvel, Josh is, Chris is, Lizzy is, de ők pl nem tudják, amit Sebastian igen és egyik se, biztosan nem…
- Hát, ha meghaltam volna az szerintem jobb lenne. Ne akadj ki, csak belegondolva… Tessnek nehéz elviselnie, hogy élek, Lia akkor nem ismert volna meg, te sem, a többiek pedig egyenesen örültek volna neki. A szüleim megkönnyebbülnek.
Sorolom, mintha a sors egy durva fintora lennék. Igaz, hogy kegyetlenül hangzik, de így van. A létezésem olyan lokis (borsot tör mások orra alá, pusztán azzal, hogy van)
- De igazad van… most már meg kell tanulnom együtt élni vele, menni fog, te is azt mondtad, menni fog
Mondogatom magam elé.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Félretárcsa Sebastian-Reeven   Kedd. Máj. 26 2015, 21:07

Hallgatom, ahogy összekaparja az emlékeit a balesetről. Új infó hogy nem is volt teljesen magánál.
-Akkor is épp drogoztál? Vagy ittál? - Ez egyre szörnyűbb.
//Az szuperhősös, ott átmutálódik az agyad xD Nem mérvadó Razz Amúgy nem láttam xD Te véresen komolyan ezt a vérzés dolgot Razz Hehehehe xD//
-Hogyne, menj csak. - Nem félek, hogy baja lesz, mivel nincs gyógyszer még mindig ott, hanem fantasztikus módon még mindig az óvszerek mellett pihennek a fiókban, valamint elektromos borotvám van, szóval hacsak nem a fogselyemmel tesz kárt magában, talán nem lesz baja. De... hát három percet kap, aztán kopogok, hogy minden rendben van-e.
A katonaság és a verekedés már kicsit más tészta.
-Hát... már ha el bírnám sütni... íjjal jól lövök, de amúgy... nem is tudom, amúgy sem tudnék senkire sem lőni... igazad lehet, bár az életösztön, ki tudja. Bár lelkileg nem bírnám. Nem, nem engem, egy... srácot... bah, Liot. Nem ismertem, segítettem neki, mert sokan voltak ellene... de ellene küldték a srácokat nem ellenem, szóval amit ő kibírt, azt én kevésbé. Persze nem bánom, nehogy azt hidd, csak... fura ez az emlék, tekintve mikor láttam legközelebb és hogyan.... - Pillantok félre. Meztelenül, Lia ajtajában, hát... nem volt felemelő.
-A fele pótlás. - Kocogtatom meg a metszőfogam. - Meg, nem volt egyszerű, hosszú idő volt de... megoldottuk kettecskén. Amikor épp tiszta volt, igen. Sokat szenvedett és nagyon hullámzó volt a kedve. Van amit a mai napig nem tudom eldönteni, hogy mi mondatta vele... - Sóhajtok, hát ez van. Én csak remélem, hogy sosem fog megutálni. Na meg hogy amit jelenleg érez kikopik, főleg ha bejönne ez az új csaj.
-Igen, ő az. De akkor is van alapja, hogy szeret. - Mosolygok rá, szerintem szerethető valaki.
-Dehogy voltál... senki sem selejt, meg neked van eszed, pár szóból lejött. Nem hiszem hogy 16 évesen sötét lettél volna mint a belső zseb... maximum túl eleven. De én is az voltam, csak akkor csitultam le, mikor majdnem kicsináltam magam. De ez a fiatalsággal jár, ha örökmozgó típus az ember. Oké, a pirománia nem jó dolog, de akkor meg tanítsák meg, milyen biztonságos körülmények között csináld és kész.... - Képedek el, erősen kétlem, hogy selejt lett volna. Amúgy is mi ez a szó? Ilyet nem mondunk.
-Idősebb lettél. - Vonok vállat, szerintem ennyi az oka, hogy könnyebb vele, mert amúgy sem nehéz vele. Jó, én könnyen beszélek azt hiszem... bár én sem voltam piskóta, Henrynek sem mutattam feltétlen jó példát.
-Persze, nem hiába akkor jössz mikor akarsz. - Jó, kulcsot még nem adnék, de csak mert Liának is éppen most adtam. Na meg én osztogatnám a kulcsomat, nem akarom hogy félreértse... (elvégre Henry meg Josh is kaphatna, de ez már Lia lakása is).
-Jól van, majd... majd mondom neki, hogy legyen velem. Meg itthon legyen. Úgy is dolgozik, majd hisztizem neki, hogy alig látom. ami igaz is, szóval nem lesz nehéz dolgom, ne félj. - Mosolygok, megoldjuk.
Ahogy elnézem fix otthona sem volt nagyon... nekem is Henry volt mindig az otthon, nem a lakás vagy az ágy, de gondolom neki a szülei miatt, testvér híján nem nagyon volt ilyen. Inkább át is karolom, ölelem, hátha megnyugszik kicsit.
-Nem kell, csak legyél jobban, az elég ajándék, te lüke. Ó, vagy eszel rendesen... majd viszek a suliba neked, aztán ne add a padtársadnak, hmm? - Mosolygok, de kis buta, máris azt hiszi ellenértéket kell adnia.
-Igen... az öcsémmel sokszor nehéz volt, magamat is hibáztattam... szerintem a szüleim is nagyon megsértődtek, hogy feleseltem nekik, de... Henrynek szüksége volt rám. Nekem meg rá, de neki nem mutathattam hogy megviselt vagyok. Nem volt senkim... csak ő. Nem volt egyszerű. Nem szeretném ezt neked. - Simogatom a fejét, elfésülöm a haját, nem szívesen beszélek erről, de neki lehet ez most segít, hát összeszedem magam.
-Már miért ne érdemelnéd meg? Olyan buta vagy... Ember vagy, az emberek hibáznak, a legfőbb tanulság az, hogy maradj tiszta, hogy belásd a tetteid következményeit még időben. Ráadásul fiatal is voltál... önmagában ez nem indok, de lásd be, kamaszként sokkal felelőtlenebb az ember, nem gondolkodik, csak tódul a fejbe az adrenalin. Nézd... - Húzom fel a pólót az oldalamon, ahol a hegem van. - Ez mindig emlékeztet arra, hogy gondolkodjak. 18 voltam, egy romos falat másztam meg az öcsémmel, parkouröztem. Természetesen fenn megbomlott a tégla a lábam alatt és lezúgtam a talajra, ami tele volt szeméttel, törött üveggel. Felvágta az oldalam, majdnem elvéreztem. Ha ott kicsinálom magam, a 13 éves öcsém végig kellett volna, hogy nézze... szerinted nem került volna olyan állapotba, mint te most? Az ember néha fel sem fogja mit csinál, de nekem még drog sem kellett... - Sóhajtok, senki sem tökéletes.
-Erről beszélek. Nem vagy gyilkos Reeven. Hulligán, az esetleg, de gyilkos nem. Szerencsétlen véletlen volt, hogy nem volt üres az autó. - Sulykolom bele, mert muszáj. Bele fog roppanni különben, de amúgy is igazam van szerintem.
-Sajnos a drog ilyen... mindent tönkre vág maga körül, mondjon bárki bármit. Tess élete még helyre jöhet, na meg nem kéne a négyet ötre növelni azzal, hogy te is tönkremész belé. Mi értelme lenne? Amúgy igen Reeven, én nagyon kedvellek, miután lehiggadtál és nem akartál megfojtani egy kanál vízben nagyon jól éreztem magam veled. Én kedvellek. - Nem hazudok, nekem tényleg szimpatikus. És hogyan vethetnék rá követ, mikor Henryre se akartam vagy tudtam soha? A drog megváltoztatja az embert...
-Ne mondj butaságokat. A szüleid magukat emésztették volna, hogy azért történt mert elfordultak tőled. Liát is megviselte volna, elvégre a rokona vagy, ismered őt. Szerintem azon gondolkodott volna, hogy még csak meg sem tudott ismerni... Tess... Tess haragszik, de szerintem ő sem kívánja senki halálát, bármennyire is rossz volt. Nem lett volna jó senkinek. Tényleg senkinek. Kaptál egy második esélyt az életre, hogy felébredtél. Ez nem véletlen, gondolj erre. Próbálj segíteni másoknak. Sok tapasztalatod van, oszd meg hogy más ne essen ebbe a hibába. - Szállok vele vitába, mérsékelten hevesen, mert szörnyű miket nem mond.
-Igen, menni. Nem vagy egyedül, én tudom, de látod, itt vagyok. Nehéz lesz, nagyon nehéz... de ez a büntetés része, hosszú az út a megbékélésig. De erősnek kell lenned, magadért és másokért. Nehéz élni, de meg kell találnod újra, hogy szépnek lásd és örömöd legyen benne. Hm? Gyere ide... - Ölelgetem meg megint, simogatom a fejét. - Nem akarsz ledőlni egy kicsit? Akár csak itt? Itt maradok. - Simogatom, biztos kimerült. Ki tudja mikor aludt utoljára?

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Félretárcsa Sebastian-Reeven   Szer. Máj. 27 2015, 21:33

Öblösen bólintok.
- Deh még mennyire! Azt sem tudtam hol vagyok, szóval ha nem feketített az üveg, lehet akkor sem veszem észre, vagy talán tényleg hangosak voltak, azt már tényleg nem tudom, csak, hogy… hát ez volt a maximum, amit most elő tudtam hozni.
//de ez így van a pillangó hatásban is! Erőlteted az agyad, ez lesz, abban a filmben is ez volt, úgyhogy mérvadó! Hányhatna és foshatna is, az rosszabb//
Aha, legjobb lesz, ha megmosom az arcom. Imbolyogva felállok, azt hiszem csak a pia tart egyben. Hunyorítok, nem nagyon látok a szédüléstől, rengeteg a színes folt és a könnyektől. Nagy levegő, ez olyan nehéznek tűnik most, mint megmászni a Mount Everestet. Megint nagy levegő, elindulok, voltam már itt, amikor Lia beköltözött, tudom merre van a mosdó, mégis rossz helyre akarok bemenni, kétszer. Nagy nehezen aztán ráakadok a kilincsre, bár egy kicsit összevérzem. A tükörbe nézve megállapítom, pont úgy nézek ki, mint egy zombi a walking deadből. Megengedem a csapot, merítek belőle és kb az egész pólóm eláztatom. Ez még kellett neki. Másszóval elég pocsék a mozgás koordinációm. Meg is állok zihálni a mosdókagylónak támaszkodva, aztán iszom egy kicsit a vízből, mert a remegő végtagok és az egyre sűrűsödő foltok szerint hamarosan össze fogok esni. De így hátha nem. Sebastiannak tök kellemetlen lenne. Nem tudom több-e ez mint két perc, nem érzékelem jól az időt most, egy idő után kitámolygom, bár visszafelé menet már igencsak szarul látok és a kanapé helyett megint a földre huppanok le. Aztán a felhúzott térdeimre támasztom a fejem, hátha elmúlik a pörgés.
- Jól vagyok csak egy pillanat
Mondom a levegőbe, ha Sebastian azt hinné haláltusát vívok.
- Íjjal? Hogyhogy?
Ez valahogy meglepő.
- Hm, kicsit ironikus, sok mindenki kötődött ahhoz a fazonhoz, Lizzy szobatársának is ez volt a neve, még az is lehet, hogy ugyan az a fickó… Mondjuk ő bírta, úgyhogy nem biztos. De rendes voltál, igazi hősi sebek lehettek.
Én kajak büszke lennék.
Rápislogok Sebastian fogaira, ekkor már tisztul a kép.
- Húúúha, a fogaid verte ki? Az kellemetlen. Ha megbeszéltétek, biztos nem gondolta komolyan. De miért szenvedett?
Vagy még nem mondta (vagy user hülye) vagy én vagyok kába és nem fogtam fel miért csinálta Henry.
- Jól van, kösz
Motyogom, elvégre ezzel nem vitatkozhatok. Bár a helyében nem tennék ilyen elhamarkodott kijelentést egy gyilkosra.
Az elevenség nagyon enyhe szó… kicsit beharapom az ajkam, fáj, de naés, inkább rá koncentrálok. Már így is túl sokat mondtam, olyan dolgokat, amiket igazából senkinek.
- Te is eleven voltál? Dejó! Ilyeneket én is csináltam!
Mondjuk ő csak egyes számot használ én meg direkt nem sorolok, durva lenne.
- Hát azért nem csak azzal voltak gondok…
Húzom el a szám, jelezve, nem véletlenül értem meg a szüleim most már.
- Öregszem
Bólintok, mert ma már logikával ki tudom következtetni, ha életveszélyes valami és szoktam is, mittom én nem próbálok meg lesétálni a tizenhatodik emeletről és tudom, ha megeszek egy csavarkulcsot, attól nem lesz jobb.
- Kösz, azt hiszem Lia is ezt mondta
Motyogom.
- Jajj kösz, én meg majd mondom, hogy most alvásra van szükségem, meg elkapja, ilyesmi.
Bűnrészesek vagyunk! Anyámra is rábízom, hogy ne engedje be, aztán valahogy összekaparom a darabkáimat.
Nekidőlök, amikor simogat, hülyén szipogok a karjaiban, mint egy kisgyerek. Azt mondja nem kér ajándékot.
- Oké, majd összeszedem magam…már most is sokkal jobb, hogy veled beszélgetek és tudok rád is figyelni nem csak a saját nyomoromra. Enni, ne már
Nyafogok, rágondolok és kavarogni kezd a gyomrom.
- Úgy értem persze, nagyon rendes tőled, de most egy hétig nem megyek suliba és aztán…hát aztán sem hiszem, hogy enni olyan egyszerű lesz, eddig sem ment valami jól. De kösz Seb, még a végén elbőgném magam ott az egyik folyosó közepén.
Most már elhiszem, hogy képes lenne enni hozni nekem! Hihetetlen…
Azt mondja nem volt neki egyszerű.
- Hát szerintem jól tetted, hogy megvédted az öcséd és ha nem is volt vele könnyű, de biztos viszonozta, ha ilyen jóban vagytok. Nekem ott van Lia, meg…
Pislogok
- Te
Sóhajtom, ahogy a hajam túrja, azt nagyon szeretem.
- Mert nem…
Jelentem ki, aztán kelletlen elmozdulok megnézni a sebét. Nem semmi. Elismerően pillantok rá.
- Ez nagyon király! Mármint persze, veszélyes, de parkorkedés! Végül ő hívta a mentőket? És abbahagytad azóta? Igen, nem lett volna jó, ha odaveszel… és ez most nagyon rossz, de ne gondoljunk erre. Egyébként én is megpróbáltam, de mindig szar volt a kondícióm, soha nem lett bajom, habár egyszer kificamodott a bokám, de csak zúzódások, kisebb törések.
Meg hát nem csináltam olyan komolyan csak hülye próbálkozó voltam.
- Ugyan, ez csak baleset volt, ez tényleg. Huligán…
Ezen sírva felnevetek, bár inkább hangzik zokogásnak. Folytatom az arcom kínzását, erősen megdörgölöm a szemem, ideje abbahagyni a bőgést. Még sokáig csak könnyeket törlök ki, de a végén már olyan agresszívan teszem és szívom meg magam, hogy eláll, nem keletkeznek újak. Bólogatok, csak baleset, szeretném elhinni.
- Hm, hát igen… Csak nem tudom mit csináljak Tessel? Tudom, hogy nem tudom rendbe hozni. Mit tegyek? Annyira nem voltam mérges, de bocs, hogy olyan voltam, tényleg… Ahhh…biztos? Jó, de még…még aludj rá egyet, annyira…annyira nehéz elhinni, hogy ezek után engem lehet kedvelni.
Rázom meg a fejem.
- Lehet, hogy valahol igen, de egyrészt megkönnyebbültek volna.
A többivel nem tudok vitatkozni. Egyezzünk ki egy tök mindegy lett volnában, oké?
Mindegy lett volna meghalok-e bár továbbra is hiszem, hogy sokaknak megkönnyebbülés.
- Jó, jó, persze, de megosztani nem fogom, mármint… így, mint veled
Megint könnybe lábadnak erre a szemeim, de már vérben úsznak egyébként, túl sokat dörzsöltem. Közelebb hajolok, mint egy éhes kutya, simogatásért.
- Igen….de most lehetetlennek tűnik…nagyon nehéznek.
Ráhajtom a fejem a mellkasára, bújok hozzá, nehezek a tagjaim, elpilledve ölelem, miközben simogatja a hajam.
- Hány óra?
Kapom fel a fejem hirtelen.
- Nem lehet! Tudod, hogy le kell lépnem mielőtt Lia hazaér!
Nézek rá megint holtra vált arccal, teljesen lesápadva.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Félretárcsa Sebastian-Reeven   Szer. Máj. 27 2015, 22:37

//XDDD Oda lenne a fehér kanapém Razz //
-Ahh... - Sóhajtok, egyáltalán nem szerencsés eset, csoda hogy emlékszik bármire is.
Kiengedem mosdani, de nem jön hamar, így utána megyek, visszafele kísérem is, mert imbolyog.
-Adok váltáspólót, ezt vedd le. - Csóválom a fejem, lehúzom róla, nincs apella, hozok neki egy tisztát, a háló a fürdővel szemben van úgy is. Kicsit nagy lesz, de nem számít.
-Tanultam egy nyarat lőni. Még anno. Lelkes voltam, ahhoz képest milyen rossz a szemem egész jól ment. - Vonok vállat az íjra később.
-Lia is kedvelte. Lehet ugyan az. Nem ismerem Lizzyt. - Mondom fanyarabb szájízzel, nekem Lio nem jó téma. - Inkább hülye. Majdnem kicsináltam magam. Egy hónapig alig csinálhattam valamit utána, mindig vigyáznom kellett. - Még szex közben is de ezt nem teszem hozzá.
//Nem mondtam xD//
-Letört. Az orrom meg eltört. - Vonok vállat megint. - Nem tudom. Sokszor elbizonytalanodtam. - Aztán lesütöm a szemem, de komolyabban nézek rá. - Elvonási tünetei voltak. Erős... tünetei. Nem két perc mire kiürül, és az sem, hogy elmúljon a sóvárgás. Azért mondtam, hogy szerencsés vagy, hogy neked ez öntudatlanul megesett. - Mondom komolyan, farkasszemet nézve vele, hogy én tudom milyen a drog másik oldalán állni.
-Nincs mit. - Enyhülök meg később, bár eddig sem szigorú voltam csak komoly. Érezheti erről meg én nem szoktam trécselni.
-Eléggé. - Mondom az elevenre kis mosollyal, ne higgye hogy egyedül volt ezzel.
-Bármi lehet gond. - Mint ahogy az is hogy könyökölsz az asztalnál és úristen micsoda szégyen... pedig valljuk be, kit érdekel?!
-Nem véletlen. Mert így van. - Mondom Liára, bár kicsit meglep, hogy valóban ezt mondta. De valahol jó érzés, nagyon jó, hogy nem beszélek hülyeségeket.
-Egyszerűen mondhatod, hogy alvással hamarabb kilábalsz, és inkább egyedül tévézel. Ennyi. Ne spilázd túl, fel fogja fogni. Majd az ebédre eljössz. - Remélem addigra jobban lesz.
-Enni bizony, nem örömöt akarsz nekem szerezni? Na biza így tudsz majd! Folyamatosaaan. - Simogatom, érzem hogy nyafog.
-Azért mondom, az én kedvemért figyelj erre oda. Hmm? Hálából. - Ez már kissé zsarolás, de... muszáj.
-Dehogy bőgnéd. - Legyintek, lüke.
-Sosem bántam. Ha előről lehetne kezdeni sem csinálnám másképp. Henry a boldogságával folyamatosan viszonozza. Nekem csak az számít. - Ezért is fájt elengednem, de azt mondta így jó neki. Hát megtettem. Legalább ismerkedik, már ha nem csak kitalálja. Bennem a félsz.
-Igen. Itt vagyunk. - Simogatom meg, itt vagyok neki, ha kellek. Nem bírnék nemet mondani neki, eléggé összetörött, pedig olyan fiatal.
-De fellelkesültél, elrettentő példa akart lenni! - Háborgok, de vigyorgok. - Én nem szeretem, nem szép. - Húzom le a pólót, hogy elfedje a heget. - Igen, Henry volt. Még jó hogy mindig tudtuk a helyi mentők, rendőrség és tűzoltóság számát... - Elvégre akkor is nyaraltunk. - Ezt nem lehet abbahagyni. Inkább úgy mondom, ritkábban járok el. - Felelem a parkourködésre.
-Örülj neki, én utáltam mindig is. A kórházakat is utálom. - Rázom a fejem, fúj.
-Igen, hát huligán, mi van vele... - Mosolygok, mert elég groteszk ez a nevetés, de talán annak minősül. Inkább simogatom a haját, úgy tűnt az megnyugtatja.
-Hát... ez egy nehéz kérdés. - Mármint Tess. - Kérdezted, ő mit akar? - Lehet az lenne a legtisztább. - Semmi baj, megszoktam, hogy nem vesznek komolyan. - Mert ez annak tudható be. - Nem kell aludnom rá, tudom mit érzek. És tényleg hidd el. Én sem vagyok makulátlan, nagyon nem. De ki az? - Mondom beletörődötten, hogy nincs olyan ember.
-Egy szülő nem könnyebbül meg ha meghal a gyermeke. Vagy akkor nincs szíve. - Mondom ridegebben, mert nekem ez nem tetszik.
-Nem kell. Nem másokért kell elmondanod ha megteszed, hanem magadnak. És magadért. - Simogatom, nem kényszerítem én semmire.
-Tudom, tudom... könnyebb lesz. Idővel. Idővel... - Simogatom, én már csak tudom, pocsékul kezelem, mikor magam alatt vagyok.
-Ráérünk. - Mondom mikor felriad, összepréselem az ajkam. - Csak az allergia miatt ilyen a szemed, feljöttél a francia jegyzetekért és mondtam dőlj le. Ha Amelia megjön, majd hívok egy taxit. - Fekszem el a kanapén, hívom, hogy feküdjön mellém vagy rám, pihenjen kicsit. Jót tenne neki. Közben gyorsan írok egy smst, hogy ma nem elmaradnak az óráim, pótlás később. Majd a titkárnő intézkedik.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Félretárcsa Sebastian-Reeven   Csüt. Máj. 28 2015, 22:00


// Húúúú, valahogy sejtettem, hogy fehér Very Happy Lehet írtad XD de most abban a boldog tudatban leledzem, jók a megérzéseim Razz Kiengeded XD mint Drazsét XD//
Emlékezésből elég volt, bár nem rakom össze, hogy az orrom azért vérzik, sőt már követni sem tudom milyen folyadék honnan jön. Azért a mosdóban felismerem a dolgokat, visszafelé pedig Sebastian újra hozzámér azzal, hogy támogat, karácsony van!
- Bocs…szédültem.
No alvás, alig folyadék és nulla kaja a jelenlegi idegállapot. Csoda, hogy nem f*tam még magam a túlvilágra //édes párom multkori filmje erről szólt -.-//
Hagyom, hogy segítsen levenni, bár biztos kiakad milyen vékony vagyok, így félmeztelen gubbasztok valahol (a földön, ahová ültem) amíg meg nem jön. A pólót megpróbálom egyedül felvenni és addig szárazra törölni a szemem most már tényleg. Jó így, hogy róla beszélünk, szeretném, ha nem létezne más mint a kis Sebastian ahogy lőni tanul, meg íjak és fantasyk, mert a valóság… Bárcsak csak egy kitalált személy lennék!
- Kontaktlencsét hordasz?
Kérdezem, belőle simán kinézem, piperkőcnek tűnik. Közben bólogatok, hogy lőni tanult, izgalmas.
Vállat vonok, ki tudja ugyan az-e de ha igen, legalább a múltban tettem valami hasznosat is, amikor rátámadtam a liftben.
- Az kemény. Biztos fájt… De ez abszolút nem a te hibád, előfordul.
Szerintem ezt még én is megérezném.
- Uh, akkor erőből csinálta.
Húzom el a szám, azért kiütni a fogát valakinek!
- Rendes tőled! Sőt… szerintem más, én is, eléggé mérges lett volna.
Én nem lettem volna szomorú, de dühös és visszaadom. A testvári szeretet csak nem akkora misztikum. Habár…nekem nincs jogom semmit visszaadni…és hagynom kéne, igen. Deh mégis, Sebastian helyében. Nézek a szemébe, de nem értem milyen elvonási tünetek…
- Drogozott?
Kérdem megütközve. Ezért akkora szakértő? És ennyire megértő?
Jó, hogy ő is eleven volt, egy kölyök legyen is, csak én… Lehorgasztom a fejem.
- Nem, nem bármi… Én…selejt vagyok. Úgy értve, hogy szó szerint… Az agyam, hát...
Levegőt veszek, erről pláne nem szoktam beszélni, csak így olyan érthetetlen és lelkiismeret furdalásom van, hogy szörnyetegként ábrázolom a szüleimet.
- Tudod van az agyban a veszélyérzetért felelős terület, ami ha aktiválódik, mert olyan a helyzet riassza a testet, hogy álljon le. Ezért vagyunk képtelenek pl beleugrani a kútba. Hát nálam ez nem működik, úgyhogy eléggé veszélyes kölyök voltam, ön-és közveszélyes, úgyhogy talán be kellett volna zárniuk. Ez segített, hogy…felmentsenek
Bököm ki, de ettől megint könnybe lábadnak a szemeim. Nem mentség, sőt…
Felkapom a fejem, ijedten.
- De mi van, ha tudja, hogy nem tévézek?
Kérdem egy percre holtra váltan, aztán eszembe jut, nem tudja. Biccentek, nem túlspilázni, feltűnő, ha túlspilázom.
- Ebéd, jó…
Kicsit megzsarol ezzel az evés témával, atyaég, reményvesztetten nézek rá, közben jól esik, hogy simogat. Sóhajtok, mintha a hányingerrel küzdenék.
- Oké…de csak lassan…oké? És most…most egy ideig lehet nem fog menni…
Hunyom be a szemem egy percre. Nem vagyok naiv, tudom, hogy ez depresszió lesz, minimum és azok nem esznek, én eleve nem eszem.
- De majd megpróbálom
Nézek rá aztán ijedten. Lehet, hogy emiatt ellök! Vagy…vagy nem is tudom, nem ér hozzám többé!
- Jó
Nyögöm. Hálából. De, most úgy érzem ingatag vagyok.
- Húha, te is olyan vagy, mint egy meseszereplő. Tényleg neked teremtették Liát
Tátom el a szám egy kicsit. Csesznék a hülye öcsém boldogságára, ha tök hülye volt és eltörte a fogam!
Szeretném azt hinni, hogy itt vannak nekem, pedig nincsenek… Mármint nem biztos, hogy vannak. Lia nem lenne, ha tudná és Sebastian csak túl kedves, még nem ismer eléggé, hogy itt legyen nekem. Belesimulok a gondolatba, aztán majd, később felfogom, hogy nem igaz, de most…most el kell hinnem ideiglenesen, bújok hozzá, ahogy simogat. K*ott macska vagyok!
Nekem semmi sem elrettentő, ami veszélyes.
- Szerintem…menő.
Bököm ki.
- De persze, rossz dolog, tudom. Még jó, hogy Henry segített. Hahh, dejó
Már csak nézni is tök jó lehet. Lehet majd egyszer, sokára megkérem, hogy mutassa meg.
- Feleslegesek. Én megszoktam.
Gondolom neki nagy trauma volt az a baleset és azért nem szereti a kórházakat.
- Semmi, csak vicces volt, ahogy mondod és hogy huligán.
Sóhajtom, a simogatás és a pia ellazít, jól mondja, el tudnék így aludni. Tessnél megremegnek a szempilláim.
- Nem, még nem… Amikor legutoljára találkoztunk nagy nehezen elmondta, de nem hittem neki… Tudom, hogy fel kéne keresnem…
Ettől megint bőgnöm kell, úgyhogy elhallgatok.
- Ne, ne mond ezt. Lia komolyan vesz! Az öcséd is hisz boldog, nem? Miért mondod? Én, nézd Sebastian, az az igazság engem nem kedveltek és megszoktam, elfogadtam ezt.
Sóhaj. Kicsit megremeg a tekintetem nem gondoltam rá, hogy ez…szar volt. Azért én meg Sebastian nem vagyunk összeegyeztethetők bűn-ügyileg.
- Jó, elhiszem.
Vállat vonok, de…de tudom, hogy nekik jobb lett volna.
- Szétaggódták a fejüket, belefáradtak… Ragaszkodnak hozzám a maguk módján, de ez ambvivalens… Mindegy, hagyjuk.
Veszek levegőt.
Reszketegen bólintok, kissé csukott szemmel dőlve neki, elveszve a simogatásban.
- Nem, nem láthat! Sebastian! Tényleg nem láthat!
Rázom a fejem. Ismerem! És én mit tennék, ha most, ilyen állapotban meglátnám? Kiszámíthatatlannak érzem magam. Mi van, ha zokogva omlanék a karjaiba? Így is olyanokat mondtam, amiket…amiket nem szoktam.
- Inkább előbb elmegyek. Biztos neked is dolgod van.
Keresni kezdem a telefonom, pedig már rég elhagytam a rendőrség körül.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Félretárcsa Sebastian-Reeven   Pént. Máj. 29 2015, 19:58

//Lehet xD De küldök leírást a lakásról ha kell xD Tudd hol estél össze Razz Hhöhöhö jajaja xDDD Simogatom is xD Egybevág Razz //
-Semmi baj, gyere... - Vezetem vissza ha már szédül. De nem eszik, ivott is, nem csoda.
//Komoly?? XDDDD Gusztusos xD//
Leveszem a pólóját, rendesen vékony, meg kell hagyni, de nem szólok egy szót sem, inkább ráadom a váltópólót. Majd felhizlaljuk szép lassan. Persze ha mégis megy neki egyedül, akkor hagyom érvényesülni.
-Persze, nagyon rossz a szemem. - Mondom, nekem annyira semmi info a lencse, meg látni is közelről, csak ő most elsírta a szemeit, azért nem látja, hiába vagyok az arcában szinte.
-Hát... az én hibám volt, nem vigyáztam eléggé. - Sokkal jobban de kellett volna figyelnem, milyen példát mutattam Henrynek?!
-Teljes erőből. De nem igen tudta mit csinál. - Legalábbis szerintem. Akkor is épp be volt állva.
-Nem tudok rá haragudni. És tudom hogy józanul sosem ütne meg... - Bár a kezem kicsavarta Jodie esetében, de az is inkább a bordám miatt fájt szerintem.
Bólintok a drogozásra, hogy jól érti a dolgokat.
Inkább arról mesélek, hogy én is eleven voltam, nincs ebben semmi.
-Hogy mondhatsz ilyet?! Dehogy vagy az... - Nézek rá, hogy mi van az agyával, de szerencsére folytatja, türelmesen megvárom. Bár meglep azzal amit mond, hallottam már erről de... akkor is fura. Elképzelni milyen mindenképp.
-Inkább el kellett volna magyarázni, hogy ez veszélyes... tényleg nem érzed? Úgy se hogy tudod belehalhatsz például? - Kérdezgetem, mert sosem beszéltem ilyen emberrel. Persze a véleményem a szüleiről nem változtak, szóvá is teszem. - Akkor sem értek egyet a szüleiddel. Valakinek fogyatékos a gyereke mégis törődik vele, pedig az nehezebb feladat, jóval nehezebb.
-Akkor közlöd most szoktatott rá az egyik csoporttársad. Ennyi. - Mit számít? Bármi megeshet. - Amúgy is változtál a régi énedhez képest, azt mondtad, belefér.
Aztán noszogatom az evéssel, de mosolygok a válaszán.
-Nem is lehet másképp. Mindig kicsit többet eszel, egy-egy kanállal. Próbálj meg enni az étvágytalanság ellenére is, mert ha tovább fogysz az veszélyes. Érted? Legalább rostosat igyál. Megígéred? - A látszat ellenére nagyon aggódom hogy semmit nem fog enni, nem akarom sokat hívogatni. Jah, persze, mert fogom. Szerintem minden nap este majd felhívom, hogy egyen, jobban van-e és le tudta-e kötni magát. Ne érezze úgy egyedül van, legalábbis nem teljesen.
-Meseszereplő? Ahh, dehogy. De remélem nekem teremtették, jó lenne megállapodni. - Mosolygok, örülnék ha elmúlna a magány érzése.
Hagyom hogy bújjon, én is bújós vagyok, nem zavar cseppet sem, simogatom is.
-Menő? Hm. De akkor sem szép... - Én nem szeretem, azt hiszem ezen nem változtat semmi. Persze eltüntetni nem lehet, vagy csak műtéttel de hát azt lesheti a világ!
-Ahh... én nem tudom őket megszokni. Nem is akarom. - Rázom a fejem, egyik nagy gyengém, sajnos. Miért pont egy ápolóval költözöm össze, jó kérdés mi?
-Idővel, ha jobban leszel. Szerintem annyira nem epekedik hogy lásson, lásson akkor mikor már letisztáztál magadban pár dolgot. - Simogatom, nem elkeseríteni akarom, de az nagy falat lesz még.
-Tényleg? - Kérdezem Liára, jó lenne ha komolyan venne, néha attól félek, csak átmeneti megoldás vagyok neki vagy ilyesmi... - Bebeszéled magadnak. Kérdezted? Mondták? Indokot is mondtak? Mert ha nem, akkor miért ne kedvelhettek volna? - Nézek rá, szerintem csak most mindent feketén lát.
-A lényeg hogy szeretnek és adtak egy új esélyt a családotoknak. Mi kell még? - Bár nálunk is lenne egy ilyen újrakezdés... de nem hiszem hogy lenne. Talán ha lesz unoka, esetleg. Talán...
-Jó akkor nem fog. Hétre hívok egy taxit. Hamarabb sosem jön haza ne izgulj. - Simogatom, hogy nyugi, nem lesz gond.
-Ráérsz még, sok idő van addig és lemondtam az óráim míg a mosdóban voltál. Maradj. Gyere... pihenj le, ne félj, ügyelek az időre. Pihenj kicsit, jót tenne... Vagy menjünk a hálóba? Ledőlsz ott? - Én komolyan gondolom, hogy jót tenne neki. Hét előtt meg felkeltem majd, nem gond.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Félretárcsa Sebastian-Reeven   Vas. Máj. 31 2015, 12:11

// Oké, a négyeshez úgyis kelleni fog Very Happy A film kaki volt XD szó szerint XD//

Visszatámolygunk a kanapéra, majd biztos eltűnnek a fénykarikák csak idő kell.
Bénának érzem magam a pólóátvételnél, aztán gyűrögetni kezdem a sajátom, ami nedves. Próbálok arra koncentrálni, amit mond, addig sem kell foglalkoznom magammal.
- Mennyire rossz?
Kérdem, aztán vállat vonok.
- Ember vagy, nem tudsz mindig vigyázni, ezek előfordulnak.
Nem olyan baleset, mint az enyém… Henry elég kemény gyerek lehet, de úgy látszik Sebastian feltétlen bizalmát élvezi, talán túlzottan is. Nem akarom letörni, ha megtette egyszer, megteheti még egyszer, mert rám is igaz lenne és ettől most erősen émelygek. A tenyeremnek támasztom a fejem, úgy beszélek vele tovább.
- Te tudod, bár azért úgy látom megvisel és mostanáig nem tudtad rendesen megemészteni.
Különben nem bizonytalanodott volna el annál a résznél, megbeszélték. Szerintem nem beszélték meg, ami baj.
A drogozásnál kitisztulnak a dolgok, honnan ért ezekhez a dolgokhoz, ha be volt lőve, akkor lehet odahallucinált valakit a bátyja helyére.
- Értem…sajnálom, kemény dolog, sokat köszönhet neked.
Gondolom ő segítette át. Nekem nem segített volna senki, ha nincs a kóma sosem teszem le.
Először felháborodok, aztán lassan megérti, hogy tényleg selejt vagyok. Leszegem a fejem és megpróbálok hozzá tárgyilagosan állni.
- Elmagyarázták, de nem érzem. Nem, egyáltalán. Szóval simán megöletném magam csak úgy, természetesen tudom, hogy kb mibe halhatok bele, de csak logikailag. Érzés szinten nincs meg, elég nehéz volt nekem megtanítani, hogy ne nyúljak a tűzbe, a gyerekek még nem logikusak. Nem feltétlenül nehezebb egy fogyatékos, mint aki folyton, véletlenül, megpróbálja megölni magát.
Csóválom a fejem.
- Nagyon kellett rám vigyázni és ezt ők nem mindig akarták vállalni.
Kicsit megnyugtat, hogy Lia bevenné, tévézek. Nem szabad túlspilázni, mert bebukom. Biccentek.
- Jó, rászoktatott…
Felpislogok rá, egy-egy kanál, rostos, a rostos menni fog, szeretem a baracklevet.
- Jó, a rostosat biztos, hogy betartom és egy-egy kanál, megígérem
Sóhajtom, aztán közlöm vele, meseszereplő. Biccentek, hogy komolyan gondolja, az jó, nagyon jó. Nem tudok mosolyogni, de ha menne, kapna azt is. Túl sokkal tartozom neki…
- Igen, de ha úgy fogod fel, hogy ez jel, emlékeztető, hogy ne legyél elhamarkodott?
Pislogok rá és a hegre, ahol a helye van.
- Legfeljebb nem nagyon látogatod meg bent Liát, szerintem te pont az a típus vagy, aki egészséges életet él, nem lesz gond.
Simán el lehet kerülni a kórházakat. Megint belemélyedek a simogatásba, még Tessre gondolni sem annyira szörnyű.
- Igen, egy kicsit később
Sóhajtom szaggatottan.
- Igen, komolyan vesz.
Nyugtatom meg Liával kapcsolatban.
- Nagyon sokszor mondták. Igaz, hogy azok nem a barátaim voltak. De a szüleim is mondtak hasonlókat.
Reszketős sóhaj, ez most nem számít…nem volt fontos, mostanáig nem érdekelt. Nem tudom miért. Lehet, hogy sosem voltam erős, inkább gyenge, hogy még erről sem vettem tudomást, csak az űr fájt néha, de ott voltak a szerek és az adrenalin, mindentől megmentettek mindig, idáig. Nem volt helyes…emberek kellettek volna.
- Igen
Lehunyom a szemem.
- Most jobbak a szüleim...
Nem akarok arra gondolni, amikor újra apám szemébe kell néznem.
- Hamarabb, ne hétre, ne is lásson, légyszi ne hétre, hatra!
Zihálom.
- Hát…hát…talán egy kicsit. És te hol leszel?
Nézek rá ijedten. Neki biztos dolga van, ő nem akar aludni.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Félretárcsa Sebastian-Reeven   Vas. Máj. 31 2015, 14:15

//Okés, pm-ben átdobom Smile Majd mentsd el xDDD Azt a filmet sem nézem meg xD//

-Mínusz hatos mindkettő. Szemüveg nélkül mondhatni semmit sem látok. - Nem titok, de a szemüveg még vékonyított lencsével is vastag, valamint muszáj a vastag fekete keret, ha lerakom is megtaláljam. Ki van ez találva.
-Ez igaz. - Jó, ez ésszerű érv, nem is vitatkozom vele, sajnos mindenki hibázik. Csak van aki gyakrabban.
-Hát... - Elszégyellem magam. Illet volna már régen túllépnem rajta, de.... nem tartom magam valami jó testvérnek, jó barátnak... szeretőnek még csak-csak, de élettársnak nem tudom mennyire leszek jó. Nem akarok belemenni, de azért kinyögöm, hogy Henry is belesétált a drog csapdájába, akárcsak ő.
-Magának köszönheti a legtöbbet, elvégre ő döntött. Én csak segítettem. - Én is sajnálom ami volt, de mivel már jól vagyunk mindketten, hamar túllépek ezen.
-De te akkor is felfogod, mit miért lehet vagy nem lehet, egy sérült ember nem bírja átérezni, vagy legalábbis megérteni. Te viszont nagyon is eszes gyereknek tűnsz.... szerintem sok magyarázattal és illusztrált elrettentő példákkal felfogtad volna. Elvégre el tudod képzelni magadon az eredményt ha látod máson is. És elég egy csúnyán felhólyagosodott kéz... - Szerintem nem lehetetlen. Bár én kevés dolgot érzek annak, lehet belőlem meg ez hiányzik.
-Látod... itt a baj. - Ez a nem mindig zavar engem. Ha a gyerek érzi hogy ezzel fájdalmat okoz nem csinálja, akkor sem ha őt magát nem is érdekli ha baja lesz.
-Sokat mesélt, érdekelt, ennyi. De ne menj bele a részletekbe, az ilyenkor sosem jó. Csak arra felelj amit kérdez. - Csak egy jó tanács.
-Helyes. - Mosolygok rá, örülök hogy a kedvemre akar tenni, hogy megpróbálja. Nem akarom hogy tovább fogyjon.
-Az is. Nyugodtabb vagyok. De attól még nem szép és nem is tetszik. - Mert teljesen igaza van a heggel kapcsolatban, de ez nem szépíti meg nekem.
-Persze, de ha itthon hagy valamit beviszem neki... max nem megyek be... vagy leadom a recepción... - Úgy érzem elő fog fordulni, mert meg kell szoknia, hogy mostantól ez az otthona.
-Jól van. - Ahogy elnézem Tessel kapcsolatban is kissé megnyugodott, remélem így is marad, nem lenne jó ha sokat sírna.
-Igen? Az jó... ez jó hír. - Mosolygok, nekem kell a megerősítés, hogy Lia komolyan vesz. Hogy komolyan gondolja a kettőnk kapcsolatát. Lio miatt bennem a félsz és nehezen múlik.
-Egy ismerős szava, aki nem tudja milyen vagy... és a szüleid, akik nem akartak veled foglalkozni... különben is régen volt, most most van, most kérdezgesd az embereket, szerintem mást fognak mondani. - Nekem meggyőződésem. Na jó Tess lehet kivétel de... hát megesik.
-Fél hét. Ez az utolsó ajánlatom, addig maradsz velem. - Mosolygok, csak hiszi hogy hamarabb elengedem. Aztán mosolygok, hogy beadni látszik a derekát.
-Melletted. Én is fáradt vagyok mostanság, rám férne. Bár vigyázz velem, mert ha egyszer elalszom senki sem menekül az ölelésemből... és nem tudsz arrébb tolni! - Nevetek, Allegrának sem ment, pedig ő keményen próbálkozott.
-Na gyere. - Igyekszem nem elaludni, szerintem hülyét kapna, ha én lennék a takarója mikor felébred. Közben felhúzom, fogom a kezét, jöjjön és átvezetem a hálóba. Be is noszogatom, feküdjön bele, csak nyugodtan, nem kell átöltözni, maximum a farmert vegye le, mert mégiscsak az utcán ült benne. Be is takarom ha hagyja, ott fekszem mellette oldalt és simogatom, próbáljon meg aludni.
-Hatkor felkelünk és fél hétre hívok taxit. - Emelem fel a telefont amit beállítok ébresztőre. - Aludj kicsit. - Addig is van még időnk bőven, lehet hamarabb is felkel.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Félretárcsa Sebastian-Reeven   Vas. Máj. 31 2015, 15:53

//köszi XD hehe, nekem -8 volt Razz//

- Szörnyű lehet, mármint, ha megszokja az ember, biztos nem.
Nekem fontos, hogy lássak, mindig. Kicsit beharapom az ajkam, lehet, hogy megbántottam? Végülis ez számára is necces téma és úgy tűnik telitalálat. Ijedten megfogom a vállát és próbálok ránézni.
- Jól alakulnak a dolgok, ne bánkódj. Veled is, Henryvel is.
Semmi jobb nem jut az eszembe, hogy adhatnék ebben az állapotban éppen én tanácsot? Gyorsan el is engedem, azt hiszem ez ciki volt. Bár Sebastian már rengeteg ciki dolgomnak tanúja volt…
Szerintem túl elfogult az öccsével.
- Is-is, azért sokat tesz, ha van melletted valaki.
Mondom jóval halkabban. Ha lett volna…soha nem történik az… Összekulcsolom remegő ujjaim, úgy talán nem olyan feltűnő és már ülni is képes vagyok normálisan.
- Igen, én felfogom.
Mondom csendesen.
- Kösz, én úgy emlékszem hülye voltam, de talán lehetett volna… Azért rossz is voltam.
Teszek még egy utolsó, elkeseredett próbálkozást hogy védjem a szüleim. Most már ez is jó, de…pl kamaszkoromban nem így gondoltam. Bizonytalanul meredek magam elé. Minél hamarabb a saját lábamra kell állnom, nem kell apám szaros pénze! Lehajtom a fejem, tudom, hogy baj, érzem, hogy baj…másképp is lehetett volna. Kicsit becsukom a szemem. Nem, ezért már kár sírva fakadni, hisz lezártam, nem kell, hogy érdekeljen. Úgy reagálok, ahogy ő az előbb az öccsére, csak én nem teszek hozzá hátot.
A Liával kapcsolatos tanácskor felnézek, bólintok. Jó, ezt megfogadom, csak a kérdésre. Megint bólintok, hogy teljesen világos.
Az evésbe is beleegyezem, bár könnyű megfogadni, nem tudom képes leszek-e… A rostos italok meglesznek, hacsak ki nem találom, hogy nem érdemlem meg a baracklevet. Nem, csak nem megy el teljesen az eszem…
- Értem. Nem baj, ha nem tetszik.
Szerintem ez a normális. Biccentek arra is, hogy Liának beviszi a dolgait, ha itt hagyná őket. Jó, hogy nem akar megfutamodni, így valamilyen szinten szembenéz vele.
- Igen, hidd el
Védte. Nem mondok példát Sebastiannak, hogy is mondhatnék ezek után? Védte, amikor én piszkáltam, úgy láttam fontos neki. Nem mondhatom meg, hogy védte, mert piszkáltam…
- Oké, de igazából nem szeretném kérdezgetni, nem vagyok rá kíváncsi
Pusmogom. Elég hülyén jönne ki, például odamegyek Joshoz kedvel-e, Lizzy vajon mit mondana?
- Ha kedvelnek úgyis észreveszem. De ha, ha valaki ezt tudná nem tennék! Úgyhogy ez álkedvelés, úgy kedvelnek, hogy nem tudják, hogy teljesen nem ismernek!
Észre sem veszem, de hangosabban, hevesebben beszélek. Elhallgatok, amikor ez tudatosul, megrágom a szám. Kicsit felsebzem, de nem érdekel, legalább jutok egy kis vashoz. A szüleim, akik nem akartak velem foglalkozni…miért fáj ez most? Soha nem érdekelt! Leütöm a fejem és egy ideig nem emelem meg, Seb csak annyit láthat, hogy lopva megtörölöm a szemem, vagy talán elcsíp pár földre hulló cseppet.
- Jó
Nyögöm kicsit elkínzott hangon, aztán azt mondja mellettem akar aludni.
- Nem baj, ez most nagyon szánalmas lesz
Sóhajtom tragikusan
- De szükségem van az ölelésre.
Vallom be remegve. Úristen mit mondtam… Nagyon részeg lehetek.
Hagyom is, hogy bevezessen és letuszkoljon az ágyra. Leveszem a nadrágom, bekászálódom.
- Jó… Akkor itt maradsz?
Kérdezem remegő hangon, el tudnék aludni, hogy simogat. Be-be csukom a szemem, féloldalt fordulok, az egyik kezem közel van a számhoz, érzem, ahogy rálehelem a kisóhajtott levegőt.
- Köszönöm…
Nyöszörgöm le-lecsukódó pilláim alól.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Félretárcsa Sebastian-Reeven   Vas. Máj. 31 2015, 19:10

//Akkor te kvára átérzed xD//

-Hát az inkubátor rontotta el a szemem, szóval mondhatni mióta megszülettem ilyen, nem tudom milyen a normális állapot, nekem ez az. - Vonok vállat, hogy nem számít, nem csináltam belőle sosem ügyet. Kicsinek nem szerettem, hogy csúfoltak a szemüvegemért de a kontaktlencse után már könnyebb volt.
Kicsit elbizonytalanodom, de magamban, nem benne, mikor közli nem léptem túl régi sérelmeimen, erre megfogja a vállam. kicsit meglepődve nézek fel rá, tök igaza van, összeszedett kell maradjak!
-Igen, igazad van. - Mosolyodom el hálásan, mert amúgy tényleg.
-Én is így gondolom. Azért maradok melletted. - Gondolom így már ő is megértette, miért nem tágítok mellőle sem. így könnyebb lesz neki, ami nekem is fontos.
-Ami történt megtörtént, most már minden más, nem. Ennyi a lényeg, meg hogy már nem vagy egyedül. Hmmm? - Igazából mindegy mi volt, azt mondta most sok minden más, hát kezeljük is úgy.
Látom ez nem túl jó téma, asszem lesz közös gyenge pontunk is, jeeee, khm. Vicceltem, szóval próbálok lelket önteni belé, hogy megőrzöm a titkát, csak arra kérem cserébe egyen.
-Ugyan, ártatlan kérdés. De ha csak annyit kérdezel szerintük mi a legjobb tulajdonságod, arra tuti tudnak felelni. És fognak is valami klasszat, nyugi. Amúgy erre mindenki kíváncsi. - Sustorgom neki, ha már itt duzzog, de én mosolygok. Adja ég, hogy a haverjai valami értelmeset mondajak, ne azt hogy... mittom én, csípem a hajad.
-Rólam sem tudnak nagyon sok mindent.. Még Lia sem... de azok rég voltak... mások vagyunk mint anno. Tudatosítsd te is. ne tagadd le ha direktbe kiszedik belőled de senki sem kötelez arra hogy elmondd. Mindenkinek vannak... magánügyei. - nem tudok szépen érvelni, de hát ennél most nehéz is. De próbálkozom. - De én is tudom mégis kedvellek... vagy olyan egyedi eset lennék? - Kétlem.
-Nah... én itt vagyok, jó? Bármi van itt vagyok. - Nem akartam hogy újra sírjon, nem vagyok valami jó segítség de mivel engem dobott a gép, duplán próbálkozom, ha el is cseszem közben néha.
-Micsoda? - Nézek rá, hogy ugyan mi lehet szánalmas? Elképzelni nem tudom. Aztán csak elmosolyodom. - Jah hogy ennyi? Már azt hittem baj van. Tőlem nem kell kétszer kérni... - Nevetek kicsit, hát ebben emberére akadt, Josh is megmondhatja ha Liát elfogultnak gondolja.
be is mászik az ágyba, én mellé fekszem, simogatom.
-Ühüm. Nem megyek sehova. - Bár megtehetném ha elalszik, mert tutira ne kelne fel, de inkább befekszem mellé. Lustuljunk. - Nincs mit.. - simogatom, de szerintem nem is kell sok, hogy aludjon. Ellenben én csak kicsit vagyok fáradt, így kiveszem a lencsém és cserélek szemüvegre (az ágy mellett van mindenem ehhez) aztán olvasok egy kevesek. aztán elálmosodom, főleg hogy itt fekszem vele, szóval bealszom én is kb másfél óra múlva. Az más kérdés, hogyha Reeven felébred, akkor ölelésben nem lesz hiánya, mert ahogy mindenkihez, hozzá is hozzábújtam. Oda is vackoltam magam közel mellé, szuszogok is halkan, fáradt voltam. Na Reeven, kellet ez neked? Ha igen, akkor jól van, ha nem, akkor nem tudsz kimászni mellőlem, mert felébredek. De legalább a szemüveg nincs rajtam, az nem nyom, volt annyi eszem, hogy rátegyem a könyvre magunk mellett.

//megrontalak hahah xDDD//

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Félretárcsa Sebastian-Reeven   Szer. Jún. 03 2015, 20:52

- Nem gondoltál még rá, hogy megműttesd?
De szar lehet, én gyerekként megőrültem volna az izgalomtól, ha nem láttam volna élesen az árnyakat.
Gondolom még mindig zavarja, ami a tesójával történt, de végeredményben nem rosszban váltak el. Kis, hülye-szentimentális jelenetet vágok le ezzel a váll dologgal, utána el is engedem de...ha megnyugtatja, nem bánom.
Lehorgasztom a fejem és halkabban motyogom
- Köszönöm, most nagyon sok…
Úristen, én ilyet mondok, nem csoda, hogy megakadok út közben.
-sokat jelent
Az, hogy van mellettem valaki! Azt mondja most már minden más és ebben igaza van, de valahogy a teher is nagyobb, szaggatottan felsóhajtok, kicsit lebiccen a fejem a vállára és nincs erőm tiltakozni ellene (hacsak ő nem teszi)
- De… azt hiszem egyedül megpróbálnám magam kinyírni. Lehet nem jönne össze, de megpróbálnám.
Nem lenne Lia, most ő, le se csuknak… Talán tudatosabban sikerülne. Baromság, biztos le fog szólni, de nem kárhoztathat,hogy megfordul a fejemben. Szerintem minden gyilkos gondol rá, aki nem hobbiból öl.
- Hm, hát lehet, viszont attól tartok annyira senki nem ismer.
Talán Lia, de teljesen még ő sem.

- Liával…
Kezdem szaggatottan
- Sokat baromkodtam másfél éve. Ehhez értek, azt mondaná, lökött vagyok. Baromkodni könnyű, de komoly dolgokról, csak a kóma után kezdtünk beszélni, nem rég és először azt hiszem nem is tetszett neki, azt mondta túl komoly vagyok és ő szerette a hülye Reevent. Neki eltelt másfél év, nekem nem, vagyis nekem olyan, mintha alig néhány napra váltam volna tőle el és vele kapcsolatban frissebbek ezért az emlékeim. De ő nem tudom…
Még mindig nem vagyok biztos benne kellek-e neki így. Főleg most. Persze abban biztos vagyok, hogy gyilkosként nem. Remegő kezeimre pillantok, már úgyis mindegy, Sebastiannak már úgy is egy rakás személyes dolgot elmondtam.
- Rólad hogyhogy nem? Te olyan barátságos vagy
Neki biztos rengeteg barátja van.
- Hát…hát nem kéne ezt elmondanom.
Zihálom, kicsit összezavarodom, akkor most szerinte ne mondjam, vagy igen?
- Te egyedi eset vagy
Jelentem ki
- És kompetens. Figyelj, a te öcséd is drogozott, de akinek abszolút nem volt köze hozzá? Van egy haverom, aki még azért is csúnyán nézett, hogy megdugtam Lia ex mostohaanyját
Joshra gondolok, elítélne! Neki nagyon erős az erkölcsi rendje, elveszíteném! Soha többé nem állna szóba velem, nem tartana a barátjának. Nem is lehetnének barátaim! – magánrémüldözés
- Jó
Hüppögöm a szemem törölve.
- Nem baj, ha csak ma…csak ma
Ez nagyon szánalmas, én nem voltam ilyen, de Sebastian elvicceli, így én is könnyebben veszem, megpróbálkozom valami kínlódó mosolyfélével.
Bemászom az ágyba, szinte megkérem, maradjon. Úgy érzem a dolgokat már nem is fokozhatnám. Pedig lenne dolga, biztos csinálna valami franciát. Sóhajtok, félek, hogy ha becsukom a szemem és majd kinyitom, eltűnik, hogy csak álmodom és a rendőrőrs előtti kövezeten térek magamhoz.
Mégis annyira kimerült vagyok, hogy hamar elalszom, az utolsó, amit felfogok, hogy nem ment el. Nem zavar, ha hozzám bújik (amíg nem úgy bújik) sőt nem is nagyon fogom fel, bátran használom párnának a mellkasát. A dolog akkor lesz izgalmas, mikor elkezdek álmodni, Tess elsírt sminkét, kipirult arcát látom, aztán lángokat, hirtelen, sokat, két ijedt, halál előtti szempárt, az izmos srác, Derek, s mellette pislognak a többiek, aztán a lángok végleg elnyelik őket, minden a levegőbe repül
Zaklatottan veszem a levegőt, mozgok is jobbra-balra, ezzel nem tudom felkeltem-e, de hányom vetem magam verejtékező homlokkal, majd az ominózus pillanatban, mikor minden egy merő robbanás lesz a saját velőtrázó sikolyordításom ráz fel
- NEEEEEE
És azt sem tudom hol vagyok, hirtelen az sem tudom ki vagyok, mintha tényleg ott lennék, borzalomtól kitágult pupillákkal nézek Sebastianra, ha felébredt, márpedig erre elég valószínű, hogy felébredt.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Félretárcsa Sebastian-Reeven   Szer. Jún. 03 2015, 21:26

-Nem. Gyerekként sem szerettem az orvosokat, felnőttként egyenesen utálom őket, szóval jó így nekem... - De komolyan, jó így, jobb minthogy befeküdjek valami rendelőbe ahol belelézereznek... aztán nem látok napokig... és mi van ha simán újra visszaromlik vagy még rosszabb lesz? Nem kockázatok...
-Ugyan már... természetes. - Amúgy valahol tényleg az. Nem sokat találkozunk de valahogy mégis. Lehet mert Lia rokona, nem tudom, de az is lehet csak annyira megsajnáltam, hogy már személyes teher lett az övé is. Átölelem, én ugyan el nem tolom, nem szokásom.
-Ne beszélj badarságokat, kinek segítenél vele? Senkinek. Magadnak se hidd el. Annyi mindent meg kell még tapasztalnod! - Hiszen nagyon fiatal, meg amúgy is, rossz ezt hallani.
-Hát hagyd nekik. És kevés ismertség alapján is lehet erre válaszolni, te is tudnál rá nézve nem? Én is rád, én például a humorod kifejezetten jónak találom. - Simogatom, most hirtelen ez jutott eszembe, a múltkor is ezért kezdtem el hamar megkedvelni a nyitás ellenében is.

-Szerintem csak azt akarta mondani, hogy jobban szereti ha vidám vagy, a komoly dolgoknál általában komorabbak az emberek. Biztos attól félt, szomorú lennél, ha leálltok komolykodni. - Kétlem hogy Lia erre akart volna neki célozni, hogyha nem elég komolytalan már nem is kedveli.
-A barátságosság és a kiismerés, megismerés nagyon más dolgok. Van hogy egyszerűen nem jön szóba, máskor meg szavak alapján nem hisznek nekem... tapasztalniuk kell. Aki nem tudja, hogy Henry az öcsém nos... azt hiszik meleg vagyok. Pedig csak nekem ő volt az egyetlen igaz barátom, igazi családom nagyon sokáig így... nagyon ragaszkodom hozzá. Senki kedvéért nem nyomnál el az érzéseim. Persze vannak olyan emlékeim is amire nem vagyok büszke, azokat meg kerülöm ha szóba jön... Nem mintha nem bíznék meg Ameliában mondjuk csak... félek csalódna bennem... - Mondom halkan, de talán így jobban megért engem.
-Micsodát? - Nem értem mit nem kéne elmondania, vagy miért nem kéne elmondania, látszik várom hogy folytassa.
Összeszalad a szemöldököm, hogy egyedi eset vagyok, valahogy olyan érzésem van ez semmi jót nem jelent. Ahogy folytatja elkerekedik a szemem.
-Wow... az apja nőjével... - be sem fejezem, mert látszik erre nem számítottam, bár csak meglepett, ki tudja, lehet fiatal csaj volt, vagy elcsábította Reevent, mivel rafinált tapasztalt nőről van szó. - Megvan az idősebb nők bája de... nem volt fura? - elvégre Lia apja is úgy volt vele... félnék ez erősen kedvemet szegné mikor odajutnánk akció.
-Mindegy is... szóval az hogy megfektetted egy rokonod nőjét más, mint az hogy valahogy rászoktál a szerre és függő lettél. Tök más a kettő. Henryre én is csúnyán néztem volna ha mondjuk... - vakarom a fejem. - Nos... ha mondjuk olyan lánnyal szeretkezik akinek fiúja van. - Az nem zavart ha mindkettőnknek "megvolt" valaki. - De a drog tök más, nem vagy ura önmagadnak és nem is olyan mint a pia. Hidd el, tök más. - Nekem nagyon az kompetencia ide vagy oda.
-Amikor akarod Reeven, tényleg. Liával hosszú távra tervezünk, ha akkor jössz mikor ketten lennénk az sem baj. De bármikor itt aludhatsz, én ritkán nem vagyok itthon este, ha Ameliával lennél, de a barátomhoz akkor megyek amikor akarok. A lánybarátaimhoz is tudok menni, de félek Amelia féltékeny lenne ha sokat lennék náluk. - Pedig Josh-sal nagyobb az esély hogy "rosszalkodjak" de csak mert fiú és nem kell semmi extrát mögé gondolni, ellenben egy lánynál lehetne.
Marasztalom aludni, nem kell sok hogy elragadja a kimerültség, de nekem se, ami azt illeti. Odafészkelem magam közel (a lábam át szoktam bújtatni a másikén, meg a nyakába is simán odafúrom magam, ha nem az arcához simulok szemérmetlen, én olyankor nem vagyok ébren). Arra ébredek, mint oly sokszor már. Mocorog a másik, nyög... Magamhoz is térek, kicsit elnyűtten az álmosságtól próbálom simogatni, bár Callie esetén sem használt eddig. De fel is riad, hangosabb, mint amihez szokva vagyok, de mégsem tűnik ijedtnek. Ami azt illeti Callie megedzett.
-Sss.... itt vagyok, csak álmodtad. Feküdj vissza kicsit, ssss... - Karolom át és csókolom meg az arcát, ez már csak úgy jön, az is hogy tolom vissza az ágyra, ő valószínű nem fog kimenni kakaóért. Bár ki tudja...
Inkább odabújok, nem izgat, hogy mi hirtelen lettünk ilyen jóban, erre (is) mondtam, hogy nem igen ismernek, hogy én tényleg ennyire közvetlen vagyok.
-Nincs baj, nálam vagy, csak álmodtad... velem vagy. - Mondom némileg még álmosan, de nyugodtan és kedvesen, húzom magamhoz és csitítom, ölelem, a halántékát is puszilom, fésülöm el a haját. Azért önző mód örülök, hogy Amelia ritkán álmodik rosszat, mindig sokáig kalapál a szívem ha arra ébredek a mellettem alvó rosszat álmodik és még csak segíteni sem tudok.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Félretárcsa Sebastian-Reeven   Csüt. Jún. 04 2015, 21:25

Kicsit fürkészően nézek rá.
- Oké, de ma ezek már nagyon biztonságosak, tudod anyám is ezt csinálja.
Vagy nem tudja? Most már tudja. Bár a szüleimnek nem túl jó reklámot csinálok éppen.
- Szerintem természetellenes, vagyis én…nem ezt tapasztaltam.
Törődés? Nekem nem volt ilyen szó a szótáramban. Liával jött be és Lia eléggé piedesztálra is került nálam.
Én sok mindent megtapasztaltam, kicsit megrázom a fejem, de ez megint olyasmi, amit nem bizonygathatok mély meggyőződéssel. Csak futó gondolat, szóval rá is bólintok, hogy igaza van. Tudom, hogy igaza van.
- Ez volt a terv. De így…ezek után nem tudom. Nem lenne helyes. Nem ismerhetnek meg, teljesen biztosan nem.
Minden megváltozott, mintha a céljaim elfújta volna egy tornádó, mindent lerombolt körülöttem, amik végtére is csak légvárak voltak, de szépek. Azt hittem…lesz esélyem barátkozni, komolyabban, jobban, de élnem sem kéne.
- Hm, igen, mindenki ezt mondaná.
De ez kevés, ráadásul tudom. Még ebben a mély depresszióban is. Semmi más értékelhető nincs bennem a humoromon kívül. Legalább simogat, ezért hálásan bújok közelebb, akkor is, ha ez mindennek ellenére van, amit valaha is magamról gondoltam.

- Lehet, nem tudom. Biztos elszúrtam, mert ő szomorú volt.
Motyogom. Talán nem akkor kellett volna komolykodnom, amikor ő sírt. Persze aztán megpróbáltam helyrehozni, de az elején nehezen indult. Pislogok, nézek rá, igaz, én sem hittem neki. Behunyom a szemem egy kicsit.
- Nem hasonlít rád?
Ha van kép Henryről a lakásban én még nem vettem észre. Persze nem is csoda, először pakoltam és nem voltam kíváncsi Sebastian dolgaira, most meg…
- Értem… hát, ha így érzed talán nem kell róla beszélni, de nem hiszem, hogy csalódna.
Ugyan. Mi olyat tudna Ő csinálni, ami erre okot adna Liának? Viszont megértem, mert én sem ezzel köszöntenék senkit. Hello, Reeven vagyok, gyilkos, de ne foglalkozz vele, baleset volt. Egy frászt…hhhahhh istenem.
- Nem kéne elmondanom, hogy megöltem őket. Talán a drogozást se. Tesst se, a fél életem ki kéne hagynom, mert a szülős dolog is gáz.
Mondom a földnek. Nagyon szarnak érzem most magam. Viszont így Olyan barátaim, amilyeneket akartam nem lesznek. Felszínesek max. akik valójában nem fognak ismerni. Megragadnak egy szinten, pl ahol Josh van, de nem fogunk továbblépni, ha kihagyom a lényeges részeket… és megérteni sem fog tudni, ha pl nem tudja, hogy nem neveltek. Illetve próbálták, de nem lehetett, vagy, hogy miért éltem évekig az utcán. Kell az előzmény és ez az előzmény elég gáz.
- Te is megfektettél egy csomó nőt, nem? Én is
Tudom, belőlem nem nézni ki, de amikor senki sem számított aktív voltam.
- Nem volt öreg, hát…semmi sem volt fura. Alig volt józan percem.
Az egész összefolyik… de persze erre emlékszem,egyébként nem volt rossz.
- Igen, tudom. Az, hogy megfektettem teljesen rendben van, ribanc volt, bizonyítottam, de ez…
Kicsit mást mondunk, akkor ez most rossz?
- Lia miatt feküdtem le vele. Nem kedvelte, így az apja rájött, hogy csak a pénzéért volt vele, hisz simán el tudtam csábítani, a nő repült.
Még mindig nem fogom fel, hogy Liának ez trauma volt. Bólogatok, majd úgy marad a fejem, lehajtva.
- Igen…más, főleg…ha már nem csak…szívsz
Mindegy is.
Na igen…Lia és ha szakítanak? De csak nem! Lionelt majd eltüntetem. Még jobban!
- Szerintem maradj a fiúknál. (nem tudom mit beszélek XD) Kösz…hát nem akarok zavarni…

Tépelődöm, nem kéne elhinni, hogy ez nem egyszeri alkalom, igaz?
Az alvás aztán könnyen megy, álmomban és öntudatlanul még az is természetes, hogy hozzám ér valaki más, akkor is, ha az Sebastian. Mintha lenne egy nagyméretű játék mackóm. Hiába ez az idill, az álomkép betolakodik az agyamba és egy ordításban teljesedik ki. Halálra váltan meredek Sebastianra, az előbb még ott voltam a tűznél. Megölel, én is kapaszkodom belé, visszatér az a nyomasztó, súlyos szarság, ami sajnos nem álom, mintha hirtelen visszagördítenének valami ólmosat az egész lényemre. Se lélegezni, se beszélni nem tudok tőle. Simogat, törődik velem, egy puszit is kapok, vacogva böködöm az orrom hegyével az arcát.
- Ahh…nem, nem akarom megint ezt. Hány óra?
Kérdezem reszketve, elcsukló hangon. Érzem, hogy vacognak a fogaim. Aludhattunk legalább két, három órát.
- Bárcsak
Nyögöm, behunyom a szemem, nem akarok megint bőgni. Emlékszem, egész nap ezt tettem. Haza kéne mennem, ott nem látja senki.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Félretárcsa Sebastian-Reeven   Csüt. Jún. 04 2015, 22:35

-Mindig lehet komplikáció. És az olyan kiszolgáltatott... meg metszik a szemem, hagyjál már... - A hideg is kiráz, látható nem a szívemnek dédelgetett csücsöke ez a téma.
-Akkor csak én vagyok ilyen hülye, egyre megy. - Mosolygok félszegen rá, de csak ugratom. Bár lehet igaza van, de én mindig azt adom, amit kapni is szeretnék.
-Dehogynem. Senki sem tökéletes. Mindenki követ el olyan hibát, ami másnak kárt okoz. Én is tettem ilyet. Van rosszabb a halálnál... és te nem szándékosan csináltad. Vagy bárki aki egyszer vét pusztuljon? Ennek mi értelme van? Ne légy buta. - Magyarázom neki. Én úgy érzem Henry droghoz nyúlása az én hibám, ezáltal bűntudatból én is kiveszem a részem nap mint nap.
-mert ez a legmarkánsabb akkor. Kérdezz meg egy hónap múlva, akkor megnézzük változik-e a véleményem. - Jelzem felé, hogy alig ismerem. De persze remélem ez változni fog.

-Ugyan, Amelia néha... nem jól fejezi ki magát. Nálunk is előfordult már. Ne félj. - Nem hazudok, így gondolom. Nem azt mondom én perfekt mód beszélek mindig, sőt, de hát ez van.
-Hmmm, külsőre nem annyira. Kék szeme van, barna haja, izmosabb, alacsonyabb nálam kicsit. Igazán vidám mosolya van, kedves arca. A polcon van kép róla, igaz, régebbi, már hat éves is van talán... - Látszik elgondolkodom, nincs is frissebb képünk? Megeshet.
-Nem tudom... - Tényleg nem, de tényleg hagyjuk, nem akarok arra gondolni, hogy elhagyna.
-Reeven. Új életet kezdtél. A múlt csak annyiban számít neked, hogy tanulj belőle és ne kövess el újra ilyen hibákat. De új életed van. Az új életedről mesélj, ne a régiről. Senki sem várja el, hogy a régiről mesélj, ha mg akarnak ismerni, úgy is az új Reevent akarják, nem? akkor meg? - Biztatom kicsit, szerintem emiatt senki sem kövezheti meg. A félresiklásaimról én sem beszélek.
-Öhm, jah. Bár én a fiatalabbakra bukom. - Vigyorgok, mit szégyenlősködjek.
-Oh... de nem volt rossz hogy alig emlékszel rá? Ment úgy? Ha nagyon részeg vagyok én állítólag van hogy belealszom, ami elég gáááz. - Nevetek kicsit, ne legyen olyan komoly a szitu, ne érezze úgy elítélem.
-Tényleg? De durva... Ha jó is volt mindenki nyert, bár az apja biztos csalódott volt... - Vágok kínosabb fejet, mert azért elég meredek a dolog, de hát legalább ez is kiderült. - De gondolom biztos fura volt, hogy... a nála fiatalabb fiúrokona lefeküdt a mostohaanyjával... érted... - Úúú, meredek, mondom hogy eredek, de legyintek, rég volt, Reeven is fiatalabb volt.
-A fő hogy ez a múlt és leszoktál. A többi háttérbe szorul. - simogatom a hátát.
Aztán csak pislogok, ha Josh ezt hallaná... ahahha. Vagy Phoenix. nevetek.
-Hmmm, azt mondod váltsak? - Húzom végig az ujjam az álla alatt, közelebb hajolok, de aztán már nevetek is. - Nem zavarsz, hidd el. Örülünk ha jössz. Josh amúgy is nehezményezné ha hanyagolnám, szóval még jó is ez így, hmm? Gyere sűrűn. - noszogatom, tudom hogy nem fog itt lógni, de legalább nem havonta egyszer jön majd remélhetőleg.

Aztán alszunk, már amennyit alszunk. Néha félek én váltom ki mások rossz álmait, de ez baromság. Josh és Lia nyugodtan alszik mellettem, Elee is békésen durmolt velem egy légtérben. Felriad, nem kicsit, próbálom nyugtatni, de tudom alig fogja fel, Callie sem szokta, de azért... engem megnyugtat a tény, hogy azért csinálok valamit.
Bújik, ez jó jel, kicsit megnyugszom.
-Öt körül, van még időnk, pihenj csak. Semmi baj, majd csitul. Eleinte nehéz lesz, de egyre könnyebb, lesz, hidd el. Türelem. Türelem... - Simogatom, adok neki pár puszit, bújok hozzá, félig még álmosan, valahogy ettől az alvástól csak fáradtabb lettem... pech.
-Mi bárcsak? Mondjad... - Fésülgetem a haját, remélem nem zavarja, nekem tetszik. Kicsit legalább megnyugszom, még mindig dübörög a vér a fülemben.
//Bocs a hanyagságért, nem bírja ez a gép meleget... inkább elküldöm így >.< //

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Félretárcsa Sebastian-Reeven   Csüt. Jún. 11 2015, 23:18

Ha nem lennék ilyen pocsékul húznám még ezzel, valahogy…élvezem.
- Biztos, nemtom…anyám szerint biztonságos.
Mondok inkább csak ennyit, különben is most én tartozom neki, mert simogat. Most már biztos: szeretethiányom van.
- Hát igen, de jó értelemben
Teszem hozzá kicsit elhaló hangon. Ha nem lenne, ha nem lenne, nem is tudom mit csinálnék most.
- Te nem ilyet… Igen, van, ez…
Ez sokkal rosszabb, így, ezzel a tudattal élni. Kezdem megérteni Hamletet: lenni, vagy nem lenni… Persze csak úgy nem lenni hülyeség. Kicsit tragikusan megrázom a fejem
- Igen, csakhát ez nem egyszerű hiba…
Gyilkosság. A szó akkor is ott visszhangzik a fülemben, ha ő rácáfolt, ha kicsit hittem is neki: baleset.
Felsóhajtok, nem tudom, hogy egy hónap múlva is kedvelni fog-e
- Jó, akkor egy hónap múlva
Gondolom én most ezt, ebben a pillanatban halál komolyan.

Nem, azt én szúrtam el. Ezek után feltételezhetem egyáltalán, hogy nem én cseszek el mindent, ami elromlik? Összepréselem a szám, vállat vonok.
- Ugye nem veszekedtek?
Önző vagyok…akkor vége lenne az egyik kapcsolatomnak. És Liát választanám, gondolkodás nélkül, őt alig ismerem, csak most…minden rohadt nehéz. Túlságosan támaszkodom Sebastianra.
Hallgatom, ahogy az öccséről mesél, fáradtan elpillantok a kép irányába, de nem állok fel megnézni. Ahogy így mesél róla, tényleg nem hasonlít.
- Aha
Ez aztán értelmes hozzászólás volt!
- Én se
Piszmogok, amikor az kerül szóba, hogy Sebastian nem akar arra gondolni, hogy elhagyná őt Lia.
Azt hiszem, nem lehetnek barátaim, azon filózom, senki sem ismerhet meg teljesen és ez az új meg régi Reeven kezd kiborítani. Lassan rájövök, hogy sosem létezett régi Reeven. Nem úgy, mint mindenki hiszi.
- Jó, jó, nem mesélek róla. Hagyjuk most ezt is.
Nem akarok ordítani, vagy megint bőgni, sem elmondani az érzéseimet. Sebastian túl sokat tud, rengeteget. Soha, senki nem tudott még rólam ennyi mindent. Vissza kell fognom magam!
Aztán a szexről beszélünk, Sebastian valahogy azt hiszi a mostoha mami öreg volt. Liának az volt az egyik problémája vele, hogy kb egykorúak voltak.
- Nem volt öreg, Liával volt egyidős. Á, dehogy, megszoktam. Úgy is jó.
Folyton be voltam állva, az volt a kuriózum, ha józanon szexeltem. Remélem csináltam úgy is. Nem vagyok benne biztos…
- Az tényleg elég fura lehet, ha közben, érted a tested egy része másban volt.
Nem tudok most nevetni, de megpróbálom a hangsúlyommal érzékeltetni, hogy veszem a poént értékelem stb. Nem tudom mennyire világlik ki a dolog, inkább hangzok úgy, mint egy párzó őzbak.
- Sebaj, van már korban hozzá illő nője.
Jut eszembe mit mesélt Lia a vízesésnél. Meg az apját valahogy nem tudom sajnálni.
- Persze, utál, de nem nagyon izgat.
Minden szülő után, magától értetődik.
Simulok a simogatásába, kicsit sóhajtok múltas dologra, aztán Sebastian viccel, egy pillanatra lemerevedek, ahogy mit csinál? Fel sem fogom mit csinál, csak hogy rossz mederbe tereli a gondolataim. Gyorsan elhúzódok és tolom őt is el magamtól.
- Ne már, ne viccelj, amikor simogatsz
Kicsit gyorsan veszek levegőt, mert kimondtam: simogat. Mérhetetlen zavarba jövök, a Joshos részről le is maradok, hadonászva húzódom messze.
- Már úgy simogatsz, mint egy szerencsétlen nyomorultat, aki kiakadt
Hadarom és a fejem hagy ne írjam le milyen színben játszik. Hisz az érintéseket eleve nem bírtam…ez nekem túl nagy váltás, a világ mintha teljesen kifordult volna önmagából.

Jó, valahogy még ezek után bejutok az ágyába //ehhehhe XD// aludni! Csak sajnos éppen megálmodom mindazt, ami visszatért… Nem kellemes. Megint eltűnik minden gátlásom és úgy bújok Sebhez, mintha ő lenne az egyetlen oxigénpalack az űrben. Mellékesen levegőt sem kapok. Nem bírom ezt, miért kell folyton látnom? Mindig ezt fogom? Kétségbeesetten meredek egy pontra, érzem, hogy a könnyeim megint kicsordulnak. Öt óra… Ajkamba harapok, elfojtok egy nehezebb és mélyebb zokogásrohamot és szipogva bólogatok, hogy majd könnyebb lesz.
- Nem fontos…csak arra gondoltam, hogy a bárcsak milyen szomorú szó
Nyögöm elfúló hangon.
Lehet, hogy ha engedi, vagy valami, akkor kicsit hozzábújok, vagy valamelyik párnájához elfojtani jobban a rohamot, bár így is könnyezek legalább fél órát, az álom olyan realisztikus volt, mintha én…újra és újra felrobbantanám őket. Aztán talán még beszélgetünk és lassan eljön a hat óra, amikor menekülök, nehogy Lia itt találjon. Sietve, kómásan és nagyon ziláltan távozom. Elmenni rossz kicsit olyan, mintha egy nagy fekete lyuk szippantana magába.

// köszi Very Happy eddig bírtam a saját szenvedésem, de örök hála érte!!! :* Archiváltatod? Megtenném, csak nem tudom fogsz-e erre még válaszolni o.o//


_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Félretárcsa Sebastian-Reeven   Pént. Jún. 12 2015, 21:09

-Én akkor sem akarnám ha Henry mondaná ezt... - Mert Henrynek hiszek feltétel nélkül de van amire ő sem vesz re. Egy ferde éjszakára sokkal hamarabb elcsábít mint erre...
Nevetek, hogy jó értelemben vagyok hülye.
Aztán már komolyabban magyarázok neki.
-Ne is linkeskedd el. De ne is rokkanj bele, senki sem támad fel tőle, senkinek sem lesz jobb tőle. - Mondom komolyan, mert muszáj ezt megértenie.

-Mi? Nem... vitatkoztunk. Nem emeltük fel a hangunk meg semmi ilyesmi, csak mondtunk egymásnak dolgokat amik... nem estek jól. - Igen, talán így lehetne legjobban leírni.
Mesélek Henryről, de látom mégsem érdekli annyira a dolog, váltok hát témát.
-Reeven... Hidd el, ha csak egy tettünk miatt lennénk megítélve nem egész lényünk által... senkinek nem lenne senkije. Igen, hibáztál. Beláttad. De attól még nem vagy kevesebb senkinél. - Magyarázom neki, mert nonszensz hogy mindentől eltiltaná magát.
-Igen? Uh... jó az tényleg fura. - Mondom Lia mostohájára.
-Igen, én úgy nem szeretek aludni. Van akit nem zavar, de engem igen, úgy nem lehet odabújni a másikhoz. - Vonok vállat.
-Hm. Többet tudsz mint én. - Mosolygok, nem tudtam van új mostohája Liának. Nem beszél nekem a családjáról.
Aztán heccelem meg, de kiakad, huh, érzékeny erre... vagy csak azt hiszi meleg vagyok? Az unokanővérével járok!
-Bocs, hát nem tudtam kihagyni! - Mosolygok, de elhúzódom, ha már ennyire magára vette.
-Nem, nem úgy... csak jól esik. - Vonok vállat, amúgy tényleg. Bár elég nyomorultul néz ki, de ezt nem mondom neki.

Rosszul alszik, mikor felébred simogatom, nyugtatom, bújik is. Hagyom hogy sírjon, hátha megkönnyebbül tőle, én inkább csak simogatom, nem is csitítom, jöjjön ki.
Beszélgetek még vele, jelzem felé, hogy hívjon amikor akar, akár hajnali háromkor is, felveszem, bár akkor valószínű Lia is velem lesz, de maximum azt mondom Henry hív valahonnan Európából.
Persze nekem magától értetődő hogy minden nap felhívom majd mikor egyedül vagyok, hogy megtudjam hogy van. Minden esetre hatkor hívok neki egy taxit, kicsit rendbe szedem külsőre, lekísérem, kifizetem a taxit és mondom vigye haza. Otthon elpakolom a zsepiket, áthúzom a huzatot, nehogy Amelia megérezze rajta Reeven illatát (ki tudja...) aztán este ha kicsit merengősebb is vagyok igyekszem Liára koncentrálni és mosolyogni rá. Nem nehéz, elvégre szeretem ha mosolyog, feldob, csak hát... nekem is van mit emészteni.

//Köszi ^^ Mivel én archiválok, írnod sem kell ami az én karaktereimmel van, csak jelezd zártuk, át is teszem Smile //

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Félretárcsa Sebastian-Reeven   Today at 03:09

Vissza az elejére Go down
 

Félretárcsa Sebastian-Reeven

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Nem láttál semmit! ~ Christian és Sebastian
» Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian
» Daniel & Sebastian & Marcus Treadaway
» Ragyogás (Sebastian és Joshua)
» hiszem, hogy két paralell történet a végtelenben összeérhet ~ Sebastian

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-