Vöröske és szöszi szobája - Iz és Bree

Tárgy: Vöröske és szöszi szobája - Iz és Bree Hétf. Dec. 26 2011, 00:11

*Kivágódik a szobaajtó, mikor végre sikerül odáig feljutnom. Hiába görgős a bőröndöm - mely olyan magas, és legalább kétszer olyan széles, mint én - ez a tény nem segít semmit azon, hogy nehéz felvonszolni a lépcsőkön a másodikra. Lehet, hogy modern a koli, de nem a Hilton, lift sincs, inkább a földszintre teszik azokat, akik nem tudnak lépcsőzni. Én nem tartozom ezek közé... De hol is tartottam? Jah, igen, kivágom az ajtót és bőszen szuszogva, magam után vonszolva a kerekes gyötrelmet lépdelek be, tekintetemmel a lakótársat és egyben barátnőt keresve.*
- Iiizzie! *szélesedik ki mosolyom. Jó volt az áthallgatás NY-ba, de hiányzott már ez a lüke vörös, meg az egész egyetem.
Hagyom is a táskát a fenébe, inkább gyerekesen szinte a másik mellé vetődök az ágyra, hogy megölelgessem.*

Fel-alá mászkálok. Tisztára, mint egy pók a falon, de azért szerencsére ebben a szobában nincs pók, az kéne még! Sőt, már kosz sincs, se rendetlenség, mert összepakoltam, hiszen nem akárki jön hozzám, hanem Bee, aki itt is marad, és ez olyannyira feldobott, hogy rögtön hozzá is fogtam mindent összepakolni, na meg helyet csinálni neki. Az ember lánya hamar hozzászokik, hogy nagyobb helye van, mint előtte, és akarva-akaratlanul is átkerülnek dolgok a másik térfelére. Még akkor is, ha van másik, hát még, ha nincs.
Mikor mindennel végeztem, elkezdtem fel alá járkálni. És most is azt csinálom, mert már alig bírok magammal, alig várom, hogy itt legyen végre újra. Azért mégis csak vele szeretek a legjobban lakni, még akkor is, ha heti háromszor programba van iktatva az egymással való üvöltözés valamilyen apróság miatt.
Sóhajtva ledőlök az ágyra, mert ezt már nem lehet ép ésszel bírni, amikor is benyit a Méhecske. Vigyorogva felülök, amint meglátom.
-Bííííííííí!-
Kiáltom neki, de nem, ez nem a legújabb csúfolódási szokásom, hanem a tőlem kapott beceneve. Ahogy mellém vetődik és megölel, hát persze, hogy én is átkarolom ölelgetve, és nem is engedem el egyhamar.
-Dejó, de jó, de jóóó hogy itt vagy!-
Ujjongok, és vállait megfogva eltolom magamtól, hogy megnézzem, mennyit változott, megvan-e mindene, meg úgy egyébként is, kell a látvány is, úgy hihetőbb a jelenléte.
-Végre már! Órák óta rohangálok a szobában, és várlak. Mesélj, zökkenőmentesen utaztál? Nem tűnt el semmid?-
Mindketten tudjuk, hogy a kérdésem nem alaptalan, mivel a lánnyal szoktak nehezen megmagyarázható események történni - én persze mindig mondom neki, hogy béna, de ez sose elég jó magyarázat.

- Én is örülök, hogy végre ideértem.*vigyorgom, s ahogy megszemlél, csak még szélesebb lesz képemen a vigyor. Semmit sem változtam - külsőre legalábbis. Ugyan az a szöszke, pirospozsgás képű, az életerőtől majd' kicsattanó nőszemély vagyok, akit elengedett pár hónappal ezelőtt az Államok túlsó felére.
Persze, közben én is szemügyre veszem kuncogva a vörösömet, magamban megjegyezve - sokadszorra - hogy milyen szuperül néz ki. Mindig is ő volt dögös kettőnk közül.
Kérdésére biccentek és feltápászkodom az ágyról, hogy beljebb vonszoljam rogyásig teli bőröndömet.*
- Igen, mondhatni. És minden megvan. *vágok édes fintort, felé fordulva. Nem is fordul elő sűrűn velem, hogy elhagyom a dolgokat, pusztán alapos vagyok! Nem tehetek róla, hogy amikor tavaly nyáron Kaliforniába repültünk, elkeverték a bőröndömet és lekéstük miattam a buszt, ami a szállodába vitt volna minket!*
- Csak a biztonsági őr volt egy kiéhezett tahó... *brrr, még most is kiráz a hideg a gondolattól, ahogy nézett. Az ilyeneket két rács mögé kéne zárni, nem motozásra kiképezni!*
- De inkább mesélj te! Mi újság az egyetem tengerében, Arielle? *emelem fel szemöldököm kicsit, hangom játékosan búgó. Naná, hogy a szaftos kis részletek is érdekelnek!*

Hujjogva nyugtázom, hogy ugyanolyan, mint volt. Ezek szerint nem szedték szét, nem éheztették, nem adták el örömlánynak, ami megnyugtató. Azért elég fura, mit elég, nagyon fura lehet ezt tőlem hallani, szóval még magam is elmosolyodok, fogalmam sincs, miért ilyen hangok jöttek ki belőlem.
Ezután még meg is tapsolom ujjongva, hogy mindene megvan. Akkor ezt elkönyvelhetjük egy sikeres utazásnak. Feltápászkodok én is, hogy segítsek neki vonszolni befelé.
-Fúújj, az olyat utálom. Ha nem helyes.-
Előbb kijelentem, majd pontosítom inkább, amit mondani akartam. Na igen, tény, és való, hogy furcsa az ízlésem, már ami a pasikat illeti - mert ha valaki megtetszik, akkor nem nagyon nézem, hány éves. Legalábbis egy bizonyos határig fölfelé és természetesen lefelé is. És ha már a furcsa ízlés, akkor pont kérdez is.
-Ehh... annyira bíztam benne, hogy nem rögtön kérdezel rá!-
Megkínzott vigyor, aztán, mielőtt mesélnék, még próbálom terelni a dolgokat, mert mégis csak ő a messziről jött nemidegen.
-Most akarunk kipakolni, vagy később tervezted?-
Nem is tudom, melyikben reménykedek, csak kicsit ne kelljen még beszámolnom neki az egész furcsaságról, ami van mostanában körülöttem.
-Szóval, hogyhogy visszajöttél? És az igazat akarom hallani! Engem nem etetsz meg azzal, hogy itt modernebb a a technikai felszereltség és jobb is.-
Csípőre tett kézzel vonom kérdőre, mert volt ám képe ezzel a dajkamesével etetni.

*Felnevetek a megjegyzésére akaratlanul is. Nem ő lenne, ha nem szúrta volna be azt a kis mondatot oda a végére. De csak ingatom a fejemet kuncogva.*
- Nekem nem volt, de ha neked a negyvenen felüli dohányosok az eseteid, ki tudja... *vigyorodom el gonoszul, még finoman meg is emelgetem szemöldököm célzás értékkel, ahogy Izziere pillantok. És lehuppanok az ágyra kérdővé váló arckifejezéssel a terelést illetően.*
- No... miért, mi baj? Alig megyek el pár hónapra és... ugye nem vagy terhes?! *látszólag teljesen komolyan kérdezem, de a végén az apró, letörölhetetlen vigyor a képemen azt hiszem, árulkodó. Fel is tápászkodom az ágyamról, hogy felé lépdeljek. Kit érdekel a bőröndöm, na meg a meglepetése sem olyan nagy szám, mint a kihagyott idő pótlása, az emlékek megosztása.*
- Ráér később is. *Már a kipakolás, ugye. Csak lehuppanok Izzie mellé és felé pillantok, még mindig kérdőn. De csak nem mesél, hogy a radai rosseb vinné el! Terelget, én pedig megadón szusszanok. Oké, kezdjük velem és felettébb unalmas elmúlt hónapjaimmal.*
- Nem is akartam ilyen kifogást, New York isteni volt, de valahogy nem az enyém, ha érted, mire gondolok... Itt is hatalmas és őrült minden, de az egy teljesen más világ. *fejcsóválok kicsit, majd felnevetek.*
- Persze, ez nem jelenti azt, hogy ott nincsenek jó pasik... *oké, mintha itt kissé elhalkult volna a hangom. Már az ajkamba is harapok... totál bukta. Még jó, hogy csak könnyed kaland volt az a srác, Fred, akivel egyébként nem olyan izgalmas a történetem, mint amilyennek tűnik*

-Dehogy vagyok! Még csak az hiányozna, magamról se tudok gondoskodni, nemhogy egy gyerekről!-
Nevetek fel, és belegondolok, milyen sorsa lenne szegény porontynak az én önpusztító életmódom mellett. Nevelhetné Bee, meg a koli takarítónői, amennyi anyai érzés, vágy, és ösztön van bennem jelenleg, biztos, hogy nem vállalnám be.
Lehuppanok, ha már ráér később is, és várom a mesét, miután tereltem. Tudom, hogy tudja, de szerencsére belemegy a játékba, és rám hagyja. My girl!
-Értem hát, hogy mire gondolsz!-
Nevetek megint, mert azért itt már egy jól kialakított élete van. Vannak barátai, sokan ismerik, és ezt nem lehet pár hónap alatt kialakítani egy vadidegen helyen. Pláne nélkülem!
-Naaaa, mesélj, tudni akarom az összes mocskos részletet! Ezek szerint Gabe mégis jó hatással volt rád!-
Nem tudom, hogy áll jelenleg magában a pasival, de az is érdekelne. Mert ő kereste Bee-t, és elég csalódott volt.

- Ne! Ne ejtsd ki annak a pasasnak a nevét előttem! *morranok rosszallón sandítva a barátnőmre. Igazán tudhatná, hogy akármennyire is szeretem, még tőle se tudom elhallgatni, hogy Gabriel így, Gabriel úgy... Orwell forogna a sírjában, ha tudnám, mekkora pokolfajzatot szabadított a világra azzal, hogy továbbörökítette a génjeit!*
- Nem tagadom, hogy jó volt, deh... *szusszanok egy nagyot magam elé tekintve inkább. Egy pillanatra megrohan az emléke az együtt töltött estének. Az illatának, az ölelésének és a hangjának emléke, ahogy a fülembe duruzsolja a becézéseit, amiket annyira utálok, hogy már szinte haragudni se tudok igazán rá miattuk.*
- Hiba volt vele összefeküdni. *biccentek is, de inkább magamnak akarom megerősíteni a mondatom befejezését, mintsem Iznek. Végül csak rá pillantok.*
- Volt egy Dave nevű srác... írtó segítőkész volt, meg édes és képzeld, koncerteken kisegítőként melózik, így be tudott juttatni a legtöbb menő bulira. Ilyen messzire ment el tőlem Katy Perry, mint ahogy most te ülsz! *szélesedik ki mosolyom lelkesen, észre se véve, hogy már régen nem a pasiról beszélek. Annyi baj legyen, Dave valójában elég unalmas srác volt, még abban az önelégült McAdam-ben is több élet volt, aki majdnem fellökött, mikor segítettem pakolni a backstage-ben Daveéknek.*

-Akkor mit mondjak? Akit nem nevezünk nevén? Nem Voldemort!-
Torkollom le vicceskedve, és nevetni is kezdek, aztán végre - VÉGRE - belekezd abba, ami igazán érdekel. Én meg csak sokat sejtetően, és mindent tudón elmosolyodok.
-Hát ő nem úgy gondolta, hogy hiba volt. Legalábbis az üzenetekből ez derült ki.-
Nem is mondok semmi többet, csak úgy csinálok, mintha az egyik sarokban valami nagyon érdekeset láttam volna meg, mondjuk színes pókhálót, vagy Isten tudja, mit. De gyanítom, hogy hamar elkezd faggatni, és ha mégsem tenné, akkor még egy lapáttal pakolok a kíváncsiságára.
-És elég csalódottnak tűnt, hogy nem vagy itt. Vagyis tűnt volna, ha létezne, de mivel nem veszünk róla tudomást, így hát c'est la vie. Kiről is beszélünk már vagy 5 perce?-
Egyszerűen imádom szívatni, olyan aranyos képe lesz, amikor igazán felspanolja magát, így összehúzza az arcát, mint egy mopsz, és tajtékzik. Képtelen vagyok komolyan venni, annyira mókás és szórakoztató, de azért nem csinálom a végtelenségig (első nap még) a kiidegelését, hanem meghallgatom a sztoriját.
-Katy Perry? Őt nem bírom. De azért elég híres, szóval vúúúú! Kivel találkoztál még?-

- Nem, tényleg nem. Ő Szauron, Voldi és Darth Vader keresztezve! *Fakadok ki a végére már felkacagva. Ezt azért én sem gondolom komolyan, el is dőlök a vöröske mellett az ágyon sóhajtva, még mindig napsugaras, széles vigyorral a képemen. De el is komolyodok menten Iz szavai hallatán, és felülök. Csak szépen lassan, mielőtt hanyatt vágna bármiféle infó. Azt észre sem veszem, hogy a szívem kissé vadabbul kattog ott benn a helyén ~~zörgetve a láncait~~.*
- Milyen üzenetekből Iz? *És erről nekem eddig miért nem szólt?! Oké, heti egyszer, ha beszéltünk telefonon, vagy skype-on, de igazán említhetett volna ilyen "semmiséget", mint hogy a srác, akivel a távozásom előtt az ő lepedőjét gyűrtük össze, keresett. A pasik nem szokták keresni utána a csajokat, ha egyszeri volt a dolog, nem?!*
- Igazából én sem, de... érted, na! Hát ott volt McAdam is. Tudod aki ide járt fél évet és lelépett. Olvastad annak a névtelen csajnak a blogját, hogy már megint visszajött és ezúttal tanítani? Tuti csak a neve van benne, de amugy egy agyatlan barom.

-Lucifert kihagytad.-
Segítem ki készségesen, elvégre hülyeségért nem kell a szomszédba mennem. Sóhajtok egyet, és ránézek felvont szemöldökkel.
-Nem akartad hallani. Szóval ne csinálj úgy, mintha nem mondtam volna neked.-
Még a mutatóujjamat is felemelem, és megfenyegetem vele, mert téptem én a számat eleget, hogy fontos, és mégis csak meg kéne hallgatnia, de határozottan elutasította a dolgot.
-Itt volt, kérdezte, hogy hol vagy. Azt mondtam, a dolgodon, de persze nem elégedett meg ezzel. Aztán jött még párszor, és mindig arra volt kíváncsi, hol vagy, végül üzeneteket küldött, hogy nem akart megbántani, és sajnálja a korábbi dolgokat.-
Nem tudom pontosan idézni, de nem is az én dolgom. Majd ők megbeszélik, hiszen rájuk tartozik, én pedig nem tudom, mióta vagyok ilyen antikotnyeleskedő. Nem jellemző rám.
-Igen-igen, tudom ki ő. Aki miatt tönkrecsapta magát Rena. Képzeld, Zin megismerkedett vele, hitted volna?! Nate valamit pedzegetett, hogy talán Zin a rajongója, de ez ilyen szigorúan titkos infó.-
Ami persze minden lehetséges formában körbejár a suliban, így szokott ez lenni.

- Lucifer hozzá képest szent! Meg se érdemli a Gabriel nevet! *fortyogok helyezkedve kicsit az ágyon, hogy aztán hatalmas, kistányérnyi kék szemekkel tekintsek Izziere.*
- De az... de az... *hápogok, majd lebiggyesztem kicsit az ajkaimat.* Szerintem te se arra lettél volna kíváncsi, hogy "Látodénnyertem,tegnapéjjelhogyhagytadmagadéstudom,hogyélvezted." mikor az államok túlsó felén vagy, tele lehetőségekkel és csomó szintén ösztöndíjas sráccal. *Tekintetem ezzel ellentétben továbbra is kérlelő. Tudom, hogy úgysem bír ellenállni sokáig, meg aztán a meleg vize forog kockán, de ezt nem közlöm vele. Majd utólag jól megszívja, ha nem böki ki azt, hogy mit is akart Gabe.*
- Tényleg azt írta, hogy sajnálja? *suttogom, mint aki nem hiszi el - talán, mert tényleg nem. Szerintem csak Izzie mondja így, Gabe tuti máshogy fogalmazott. A szócsavarásban vérprofi a fiú, ha lehet ezt mondani.*
- V-várj... leragadtam ott hogy... *Gabe-nél, igen. Meg is rázom a fejem kicsit.* Nem lényeges. Egy: Mióta rajong Zin modellekért? Kettő: Ki az a Nate? És három: Te vagy Miss Scandalous, hogy mindenkit ismersz errefelé? *nevetem el a végét, ezt azért én sem gondolom teljesen komolyan.*

-Hiába van az államok másik felén annyi pasi, ha itt van, akit SZERETSZ!-
Ezt még én is tudom, a magam tapasztalataival, és a 3 hónapnál nem tovább tartó kapcsolataimmal, hiszen mindegyikükbe szerelmes voltam.
-Tényleg azt írta. De tuti nem a hancúrotokra gondolt!-
Nevetve hergelem, mert még annak a részleteiről se számolt be, óó, pedig én aztán mindent tudni akarok! El se tudom képzelni, hogy lenne olyan mondjuk, amit én ne mondanék el neki, ilyen téren. Szóval elő a farbával, kisanyám!
-Nem tudom mióta, keveset beszélgettünk, amikor itt aludt nálam.-
Dobom be a bombát, és már várom is a detonációt, ami persze nem marad el. Imádok így közölni híreket, és megbotránkoztatni embereket! Aztán meg persze másról beszélek, hogy tovább várakoztassam.
-Nate? A legújabb szerzeményem... mint én, csak pasi, és szemét. De azért cuki. Amúgy a Heavenly Hell tulajdonosa, arra még emlékszel, nem? Együtt mentünk a nyitóbulira.-
Magyarázom, és csöppet sem érdekel, hogy nem ezt akarja ő most hallani tőlem, hanem a Zines sztorit.
-Nem, dehogy is! Ha tudnám ki az, tuti megtépném... magamat pedig nem bántanám, olyan szép a hajam!-
Nagy szemekkel nézek rá, miközben simogatni kezdem a hajamat amit az egyik vállam elé húzok, és közben persze majd szétpukkadok a visszafojtott nevetéstől. Imádom, hogy visszajött!

- Nem szeretem. *fordítom fejem dacosan az ablak irányába és intenzíven kibámulok. Mert olyan érdekes a vaksötét, ami visszatekint bambán, még talán a képembe is ásítva odakintről.* Aki megvezetett és átvert, majd röhögve döfött kést a hátamba, az nem érdemli meg, hogy szeressem. *jelentem ki, holott a szívem mélyén tudom, hogy racionális magyarázat híján is, de tényleg szeretem - mindezek ellenére. Bolond vagyok. Az ő bolondja...*
- Izziiie! *horkanok fel nevetve, és ahogy visszafordulok, az első adandó tárgyat - a kispárnámat - finom mozdulattal hajítom felé. Szinte csak jelzés értékkel. Imádom ezt a csajt, hogy a legbúsabb - nem ez nem az, Gabe nem ér annyit, hogy komolyabban búslakodjak - pillanatban is képes mosolyt csalni az emberek arcára.*
- Itt aludt... nálad? *kerekedik el tekintetem Zin-t illetően. Iznél ez az itt alvás nem az a fogalom, mikor barátian leágyaz az illetőnek a pótmatracra a két ágy közé, vagy felajánlja az én amugy is üres ágyamat, hanem többnyire csak és kizárólag a sajátja van, mint választható opció. Na de Mr. Tökéletesvagyokésegyszerűenzseniális mi a halált keresett benne?! Várj... lehet, nem akarom tudni. Még kiégeti a retináimat a hozzá képzelt kép.*
- Igen, emlékszem. Jó kis hely, bár ez a pasas nem rémlik. Majd egyszer elmehetnénk megint és megmutathatnád... tudod, csak úgy távolról, hogy mégis milyen a fószer. *Vigyorodom el. Iz ízlése a pasik terén remek, de valahogy nem követ sémát a külsőt illetően. Sportoló, kocka, macsó, helyes kis lúzer... minden jöhet!* Na de mi van Zinnel? *kanyarodok vissza, mert mégis már! Lelépek fél évre, ezek ketten meg jó, hogy össze nem bútoroznak! Bár... Izzie nem az a fajta, szerintem ott hátrálna ki a dologból, ha már kezdene véresen komollyá válni. Remélem Zin nem élte bele nagyon magát ennek a lehetőségébe... Fura, de akármennyire plafonra tud kergetni, azért nem kívánom neki, hogy pofára essen.*
- Lehet, hogy neki is szép! *nevetek fel jóízűen, őszintén. Sose tudhatjuk.*

Csak bólogatok neki, hogy nem szereti, na persze, és amikor elfordul, akkor nagyobb mozdulatokkal, gúnyolódva bólogatok tovább. Nem ver át, engem nem tud.
-Nem érdemelte meg. Azóta már lehet, hogy megérdemli, nem? Én hiszek abban, hogy a kutyából lehet szalonna.-
Megvonom a vállaimat, mert hát mit tudok én az ilyesmiről igazán. Inkább vigyorogva elkapom a felém dobott párnát, fogva az arcom előtt, utána oldalra kibúok mögüle egy széles, huncut vigyorral. Tudom, miért kaptam, meg hogy a nevemet is miért mondta úgy.
Meglep, de a terelésem Zint illetően sikeres, persze csak kis ideig, nyilván azért, mert Nate jobban érdekli a szöszit, hát ha még majd meglátja, azt hiszem lesz ám gond!
-Hát összefutottunk a HH-ben. Aztán elkezdtünk inni azután minden olyan gyorsan történt.-
Tudom, hogy ez nem fogja meglepni. Nálam mindig, minden pasis sztori olyan gyorsan történik, az eleje általában, ebből szokta már teljesen tudni, hogy mi is a sztori lényege - de most nem az. Szóval gyorsan felemelem a kezemet, megállítva, mielőtt még elszáguld mellettem a fantáziája.
-Az utcán feküdtünk, nem tudom már miért, csak hogy akkor mgcsókolt. Utána meg feljött, és egymásnak estünk, és aztán reggel így ébredtünk. De nem volt szex!-
Szögezem le gyorsan, miközben elgondolkozok ezen, aztán elröhögöm magam, mert eszembe jut a reggel.
-Totál szerencsétlen volt reggel, rám se mert nézni szinte, hát én meg nem ehhez vagyok szokva. De szerintem lesz itt még hajaj.-
Nem is fordul meg a fejemben, hogy az én jóbarátnőm aggódik a pasiért, elvégre én ártatlan vagyok, és nem szoktam pasiszíveket törni!
-Az nem érdekel, ha neki szép, vesznie kell, mivel pletykál rólam. Rólad is!-

- Nem tudom Iz... Igazából én szeretném, ha megérdemelné. De ugyanakkor félek is, hogy újra megsebez. - sóhajtok aprót. Ő nem ismert a gimiben. Nem tudja, mekkora roncs voltam és milyen hatalmas megkönnyebbülés volt az egyetem. Szinte új erőre kaptam! Egy új kezdés lehetőségét.
Inkább vigyorogva gyűrök magam alá egy kispárnát, ahogy hasamra fordulok az ágyon és hallgatom barátnőm mesélését a HÖK elnökünkről és róla.*
- Mi?! Nem volt? Azért legalább egy laza pettinget lenyomtatok? *vigyorodom el, húzva az agyát. Egek... megáll az ééész ettől a nőtől! Lehet, kellene lázmérőt kerítenem, mert beteg lesz.*
- Engem nem érdekelnek a hülye pletykái. *szusszanok, noha fenéket nem! Főleg, hogy ezeket beszéljük ki, miközben kipakolok a bőröndömből...*

//Köszöntem! Smile

//

karakterinformáció

» Thank you! - Bree && Zin
» Just came to say 'hello'... - Mark&Bree
» Főbejárat - Zin & Bree
» Everybody needs a little break [Usui & Bree]
» so hard to say sorry - David & Bree

Vöröske és szöszi szobája - Iz és Bree

Vöröske és szöszi szobája - Iz és Bree

Similar topics

Similar topics