Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Sebastian McBridge
 
Kelly Evans
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 A lány, aki... Tess - Reev

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: A lány, aki... Tess - Reev   Kedd. Máj. 05 2015, 21:30


Egy nagyon régi jegyzetből került elő, mindenféle összfeirkált, javított és százszor áthúzott szövegdarabka közül. Egy név, egy szám, a lány, akihez a dalt írtam, s talán nem csak azt az egyet... A lány, akiről néha bevillan valami, hogy aztán rettegve hesegessem el, a lány, akinek mindenét elcsesztem. A félelmet nem így akartam megismerni, ilyen formában, mégis hullámokban tör rám, ha eszembe jut, amire már…amire nagyrészt emlékszem. Hosszúnak és kegyetlennek tűnt az idő idáig, mire egyáltalán beletúrtam a jegyzeteimbe akkorról, felfedeztem a nevét és a számát, pedig csak pár nap volt. Néhány jelentéktelen, ostoba óra, ami alatt minden megváltozott.
Nem tudok otthon lenni, nem jó az utcán, egyetlen hely, amit elviselek az anyámék háza, talán mert bűnös az is, vagy mert vannak eldugott, sötét sarkai. Azóta suliban sem voltam, bár az a terv folytatom az életem, mintha mi sem… Rohadt nehéz. Semmi, soha nem volt tűnt még ennyire lehetetlennek. A legtöbben úgy tudják beteg vagyok, mindenki, aki keresett a héten azt hiszi otthon gyógyulok egy csúnya megfázásból. Azt hiszik alszom, pedig nem tudok aludni, nem járok iskolába és egyelőre a stúdióval sem foglalkozom. Minden áll, megállt körülöttem az idő.
Bepötyögöm a számot a telefonba, hülyén pípeg, le kéne venni róla a hangot, vagy egy másik telefont keresni. Minden drágább és jobb cuccnál azt érzem, nem érdemlem meg, idegen és mintha mocskos lenne… Kicsöng. Nem tudatosul bennem, hogy beszélnem kell, fogalmam sincs mit fogok mondani… Most is az utcán vagyok, egyre borultabb az idő, mintha hozzám akarna alkalmazkodni. Nem, meg sem fordul a fejemben, hogy a nagy melegek miatt van, azt hiszem hozzám kötődik. Minden. Mindenki tudja. Becsukom a szemem, össze kell szednem magam! Bár fogalmam sincs hogy fogok egyáltalán megszólalni, mit mondhatnék neki. Pont neki? Ez is lehetetlen. Mihez lenne jogom? Semmihez…
- Tess
Nyögöm, ha felveszi. Rekedt, elfúló sóhajtás, a nevén szólítom, ahogy régen tettem. Theresának sosem hívtam. Belesóhajtok a kagylóba, érzem, hogy nem bírom, egyszerűen nem megy, már attól összeomlok, hogy megszólaltam.
- Igaz…volt. Megpróbáltam….megpróbáltam….megpróbáltam magam lecsuktani. De nem ment.
Rengeteg erőre és lélegzetre volt szükségem, de a végére minden elfogyott és a hangom is elcsuklik. Megpróbálom a kezemmel valahogy visszatartani a zokogást, azzal, hogy a homlokom támasztom.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Tessie Windsor
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 23
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 28

TémanyitásTéma: Re: A lány, aki... Tess - Reev   Szer. Máj. 06 2015, 17:12

Reeven && Tessie

Már pár nap eltelt azóta, hogy méltóságteljesen távoztam Reeven lakásáról. Amint kiléptem az ajtón utat törtek magamnak a könnyeim és megalázva éreztem magam, pedig nem volt rá okom. Odaállított hozzá egy lány a múltjából, aki azt állítja miatta volt börtönben. Ez kicsit meredeknek hangzana bárkinek a szájából. Már bánom, hogy elmondtam és egyáltalán felmentem hozzá. De ezt akartam csak minden máshogy sült el, mint ahogy elterveztem. Ki gondolta volna, hogy egy baleset által teljesen megváltozik minden. Nem emlékszik semmire az életéből, rám meg pláne nem. Ennek nem így kellett volna alakulnia, de jobb híján bele kell törődnöm a dolgokba és továbblépni. Talán ez volt az a lezárás, amire vágytam. Hiszen sosem alakul úgy semmi, ahogyan azt megálmodjuk. Az élet akadályokat állít fel nekünk, amiket le kell küzdenünk. Meglehet, hogy ez is egy akadály volt és vége. Újra sima az út előttem, mehetek előre és nem szabad hátrapillantanom, a múltban ragadnom, ott élnem, ahogy eddig is tettem. El kell fogadnom azt, aki vagyok és ismeretlen vizekre evezni. Nem kellene elkönyvelnem magam a sitt miatt, még simán lehet bármilyen állásom és nincs a homlokomra írva, hogy hol töltöttem el az életemből másfél évet. Egy független fiatal nő vagyok, aki előtt ott az egész élet.
Elmélkedésemből a telefonom nyugtalanító csengése rángat ki. Morogva ülök fel az ágyon és nyúlok a készülék után. Mikor megpillantom a Reeven nevet a kijelzőn a szívem kihagy egy ütemet. Mit akarhat? Nincs kedvem a gúnyolódásához, fel sem kellene vennem, de egy láthatatlan erő arra unszol, hogy minél hamarabb a fülemhez emeljem a készüléket.
- Reeven – mondom ki én is a nevét. Emlékszem régen mindenki Tessie- nek szólított, Ő volt az egyetlen, aki a Tess becenevet használta rám. Akárhányszor meghallom ezt az apró kis szócskát Ő jut az eszembe és most, hogy Ő mondja ki a szívem olyan hevesen kalapál, hogy félő elejtem a telefont.
- Ezt meg hogy érted? – kérdezem összezavarodottan. Azt állítja, hogy megpróbálta lecsukatni magát. De mikor? Hogy történt? Biztosra veszem, hogy tudnom kellene, de az ideg olyan erős, hogy jelenleg a teljes nevem nem tudnám kinyögni. Szóval tudja, hogy igaz, amit állítottam. Tuti bűntudata van és ezért hívott fel, nem azért, mert számít neki ez az egész valamit. Minél hamarabb túlesünk ezen a kínos beszélgetésen annál jobb lesz.

_________________


Tessie Windsor
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: A lány, aki... Tess - Reev   Szer. Máj. 06 2015, 20:52

A szél jobban felkerekedik, hagyom, hogy túrjon a hajamon, nem állok neki igazgatni, jó most nem látni. Valamelyik utca végében ülök, nem tudom tulajdonképpen hol és miért piszkálom megint ezt az elfertőzött sebet. Már nincs mit tisztázni, csak a tények vannak és én nem tudom jóvátenni… De emlékszem már a lányra. Nem mindenre, nem olyan részletesen, de…dereng és fontos volt nekem és ennek ellenére elárultam. Azt hiszem ez a jó szó. Az átejt és a becsapás nem elég erős kifejezések és még az árulás is kevésnek tűnik. Nem vagyok tőle boldog, hogy már értem a beteges hozzáállásom az érzelmekhez, ha valaha szerettem…akkor hogy gyilkolhattam ezt meg csak így, ilyen egyszerűen? Minden olyan tiszta, csak én kerültem padlóra és mindig mikor megértek valamit magammal kapcsolatban, valami más összetörik.
Szinte felfogni sem tudom neki milyen lehet és fogalmam sincs…a késztetés ellenére hogy lehetne egy kicsit, valahogy enyhíteni. A börtön azért jutott eszembe, hogy bizonyítékot szerezzek és azért is mert jobb, egyszerűbb lett volna leülni. Nem kaptam az élettől büntetést és ez nem biztos, hogy jó. Bizonyos szempontból nagyon rossz, még szarabbá teszi az egészet, hogy mindent az ő nyakába varrtam. Már tudom mi elől menekültem, hogy úgy gondoltam a halál micsoda megváltás lehet, hogy sosem kell majd szembenéznem Tesszel.
Kimondja a nevem, szinte belebódulok, basszus milyen lehet neki, hányszor átkozhatta el. Mit tennék az ő helyében? Megpróbálnám…tönkretenni.
Nem sikerül, sem a kezem nem állíthatja meg, sem a levegővétel, megint szükségem van erőre. De…én egy olyan Superman vagyok, akit telenyomtak kriponittal, belülről. Basszus…nem megy, szaggatottan veszem a levegőt, kínlódva eltörlöm a könnyfolyamot, próbálom megtalálni a hangom és a gondolataim. Felhívtam…el kell magyaráznom, akkor is, ha nem ér semmit.
- El…mentem a rendőrségre. De nem jött össze, az ügyet már…lezárták. És eszembe jutott…
Nem tudom mit várok ettől, egy bocsánatkérés most annyira elcsépelt és szar lenne. Még egy kis levegőt veszek, a hangom folyton kisiklik, mint egy gőzös az ezernyolcszázas években a havas sínen. Bárcsak tél lenne, vagy állandóan vihar lenne. Az, hogy most be van borulva jó, de mi lesz, ha kisüt a nap?
- Nem tudom…nem tudom mit tegyek
Vallom be egyszer csak hirtelen és kétségbeesetten. Azt hiszem hallani a hangomon, hogy sírok, állandóan elcsuklik, bárhogy próbálom összeszedni energia darabkákat. Hülyeség jut eszembe, szinte el is röhögöm magam sírás közben. Tök abszurd…
- Nincs egy időgéped?
Bármit megadnék érte, hogy visszamenjek, akár magamhoz odasétáljak és mindent tönkretegyek. Tesst pedig, Tesst sosem csukták volna be, ha én…ha valahogy, ha észhez térek.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Tessie Windsor
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 23
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 28

TémanyitásTéma: Re: A lány, aki... Tess - Reev   Szomb. Máj. 09 2015, 19:30

Reeven && Tessie

Remegnek a kezeim és velük együtt az egész testem. Félő, hogy elejtem a telefont, amit oly’ szorosan próbálok a fülemhez tartani, de egyszerűen nem megy. Hallani akarom a hangját, ahogy beszél hozzám, nem engedhetem meg magamnak, hogy elgyengüljek, még így éteren keresztül sem. Ha egy könnycsepp is legördül az arcomon az egyenlő lesz a teljes vereséggel. Erősen ráharapok az ajkaimra, de azért ne annyira, hogy kiserkenjen a vérem. Ökölbe szorítom a szabad kezem, amelyikben nem fogom a mobiltelefonom és érzem, ahogy a körmeim a bőrömbe vágnak. Tökéletes pótcselekvések ahhoz, hogy le tudjam vezetni az idegességem. A plafont bámulom az apró szobámban és a spotlámpákat számolgatom. Egy, kettő, három, négy, öt… Hangosan szisszenek fel. A kezemet ellazítom, és a körmeimre pillantok, az egyik letört. Pedig már oly’ régen növesztettem, hogy szép legyen!
- Tudhattad volna, hogy nem fognak lecsukni. Azok az idők már elmúltak Reeven. Utólag könnyű odamenni és kérni, hogy dugjanak dutyiba, már letöltöttem a büntetésed – mondom kíméletlen hangon. A körmeim nézegetem és próbálom felmérni a kárt. Nem elég, hogy letört a vége még valamennyire be is repedt. Magamban szitkozódom, de még véletlenül sem mondom ki a szavakat minimális hangerőn sem. – Ettől semmi sem lesz jobb – teszem hozzá halkan és erősen neki nyomom magam az ágynak. Nem akarok egy kicsit sem remegni, úgy gondolom, ha eléggé megfeszítem a testem nem fogok, de egyszerűen csak ki akarok zárni minden rossz dolgot, viszont Reevent meg akarom tartani. A fiút, aki minden rossznak és jónak a megtestesítője az életemben.
- Törődj bele a dolgokba és ne intézkedj, az lesz a legjobb mindenkinek. – Tudom, érzem, hogy könyörtelen vagyok, talán jobban is, mint kellene, de nem tudom és nem is akarom lazábbra venni a figurát. Vajon mit akar még? Mi lesz a beszélgetés végére? Nem akarom, hogy halljon sírni, még ha nem is látja. Az amnéziája előtt szabad utat engedtem a szomorúbb érzéseimnek is a szeme láttára, de azok az idők már elmúltak és számára a feledésbe merültek.
- Nincs – szólalok meg egy nagy sóhaj kíséretében. Azon gondolkozom, hogy hallgassam – e még tovább, hogy miket akar nekem mondani vagy nyomjam ki a telefont ezzel örökre megszakítva a kettőnk közti kapcsolatot.

_________________


Tessie Windsor
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: A lány, aki... Tess - Reev   Vas. Máj. 10 2015, 21:55

Pont olyan, amilyennek elképzeltem ezt a beszélgetést. Tehetetlen, elviselhetetlen, nehéz. Feleslegesen erőltetem és már rég tudom, hogy az elejétől fogva úgy kellett volna hozzáállnom, ahogy Usui mondta. Nem mint egy ki…ott hős, erőlködve és csakazértis legyalulva magam körül mindent.  Azóta sokszor rámjön, mintha újra tanultam volna olyan alapvető érzéseket, amiket mások gyerekként szoktak érezni, de nem is tudom én lemaradtam annak idején mindenről és nagyon vagány volt, könnyebb érzelmek nélkül. És még mindig…vágyom vissza, hisz akkor boldog voltam, még ha művileg is. De Tess..ő sosem volt az, fel akartam dobni a világot – mondta Usui, úgyhogy tönkretettem másokét.
- Nem volt…könnyű odamenni.
Nem, ezt ne mondja, sok mindent lehetne erre mondani, csak azt nem, hogy egyszerű. Odamenni, nem elfelejteni, ugyanakkor…igaza is van. Könnyű lett volna, ha lecsuknak.
- Én próbálok…próbálok szembenézni vele.
A hangom nyögésbe fullad, nedves lesz a pólóm a könnyeimtől, lezúgnak, mint vízesés, aztán befejezem a mondatot. Bár nem tudom mennyire érthető, a kezem is remeg és rázkódik minden. Tessre nem hat semmi, én  is így gondoltam, mintha egy sziklát akarnék gyümölcsfává változtatni.
- Tudom…
A mondat vége megint elcsuklik, sőt nem is lesz belőle mondat, kicsit eltartom a kagylót, hogy a karomba zokogjak. Ugyan azt mondja, mint Usui, amit én is tudok, röhejes vagyok, hogy erőltetem. Feldolgozni, elfogadni és nem keresni Tesst. Nem vágyni lehetetlen dolgokra… Igaza van, tudom, hogy igaza.
- Igen, igen, de… neked? Neked is? Biztos? Hagyjalak békén örökre? Ne…ne akarjam megbeszélni?
Mit megbeszélni? Mit akarok ezen megbeszélni? És nincs időgépe, nekem sincs, sem természetfeletti erőm és még meggyőző sem vagyok. Pedig az voltam… az tudok lenni.  Kétségbeesetten meredek egy szemközti lámpaoszlop kiégett és pislákoló pontjára, mint egy rossz horrorban, ha lenne igazság egy zombi járna erre, hogy letépje a fejem, mint a filmekben a negatív karakterekét, hogy a lány és az áldozatok hozzátartozói egy emberként hördüljenek fel: Igazság!
- Tudom, hogy nem kérhetem, hogy bocsáss meg és nem tudom jóvátenni, csak azt akartam, hogy tudd…hogy… vállalok…mindent, ami ezzel jár és bármire kész lennék, ha tudnám, hogy azzal segíthetnék neked. Azt mondatd szeretnéd, hogy…szeretnél sírni látni.
Most már bármikor elkap ilyesmi, szerintem elég simán rámnéznie.
- Ha ez neked...
Elégtétel? Elvégre ez olyasmi, amit nemhogy nem látott, de nem is próbáltam kb 11, 12 éves korom óta.
- Találkozzunk, csak utoljára…van valami, amit egyébként…oda akartam adni neked.
Zihálom, nehéz sírás közben beszélni, szánalmas, elmenő, rekedt, náthás-bőgős hangon.
- Azt mondtad az Egyetem környékén vagy, nem vagyok messze.
Csak mellékúton, mindig szerettem kitérni rájuk, de sosem omlottam még össze rajtuk úgy, mint mostanában.


_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Tessie Windsor
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 23
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 28

TémanyitásTéma: Re: A lány, aki... Tess - Reev   Szomb. Máj. 16 2015, 13:47

Reeven && Tessie

A zárkózottság sosem volt rám jellemző tulajdonság, de úgy érzem, hogy ebben a helyzetben az lenne a legjobb, ha kijátszanám azt a kártyát. De állandóan csak védekezek, menekülök a valós dolgok elől, félek a következményektől és rettegek Reeventől, pedig valószínűleg ezeknek semmi értelme. Hová tűnt az a mindig vidám, cserfes lány, aki anno voltam? A börtön elvette tőlem és többé már nem engedi vissza nekem. A gondolat, mely folyamatosan a szemeim előtt lebeg, hogy nyomjam ki azt az átkozott telefont kezd eltűnni. Beszélni akarok Reevvel, szinte már kétségbeesetten és vágyom arra, hogy szemtől szembe álljak vele. Azt akarom, ha egymással vagyunk minden olyan legyen, mint régen, zárjuk ki a külvilágot és csak mi létezzünk, mi ketten.
- Elhiszem – sóhajtok és biztosra veszem, hogy még a telefonon keresztül is lehetett hallani, mivel elég hangosra sikerült. Felpattanok az ágyról és körbe- körbe kezdek járkálgatni a szobában. Az idegességtől remegő testem elég bizonytalan séta közben, de már nem tudok tovább az ágyba süppedve lenni, kényszerítve magam, hogy nyugton maradjak. A képeket nézegetem a falon, amit nemrég raktam fel oda. A legtöbben én vagyok más emberekkel az életem különböző szakaszaiban, meghatározó eseményein.
- Jól van, beszéljük meg, de ne a telefonba. Ma este tízkor találkozzunk valahol, a helyet te jelölöd ki. – A hangom kimért, kiegyensúlyozott és legfőképpen szigorú. Minden zavaró tényezőt próbálok kizárni és magabiztosnak akarok tűnni. Olyannak, aki tudja, hogy mit csinál, amikor ez egy cseppet sem fedi a rideg valóságot. Milyen lenne az, ha eltűnnék a találkánkig? Nem találna meg senki, de hát pont én voltam az, aki Hollywoodba jött Reeven miatt. Hol van az a Tessie, aki elhatározta, hogy most megmondja a srácnak a magáét? Valószínűleg csak a szája volt nagy és semmi köze nem volt ennek a valós dolgokhoz. Pedig mindenki visszatartott, hogy ne menjek, maradjak otthon és a szüleim segítenek nekem a környéken elhelyezkedni. Viszont elszalasztottam ezt a lehetőséget. Itt meg minden percben attól rettegek, hogy mi lesz, ha kiderül a börtönből jöttem.
Nem állok készen arra, hogy most azonnal idejöjjön, és azt sem akarom, hogy feljöjjön nálam. Rengeteg képen, a falamon Ő is szerepel, és azt szeretném, hogy mielőtt ezeket meglátja, tisztában legyen mindennel. Még van pár órám felkészülni testileg, illetve lelkileg is a találkozásunkra. Minden pillanatát ki fogom használni.

_________________


Tessie Windsor
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: A lány, aki... Tess - Reev   Szomb. Máj. 16 2015, 22:30

Még mindig nem értem mit akarok ezzel elérni, amikor...én magam is arra jutottam, hogy nem kell tovább bolygatni, olyan seb, amit akárhányszor tépek fel, vérezni fog és főleg vele kapcsolatban.
De valami kényszerít, valahogy látnom kell még, úgy beszélni, hogy már én is képben vagyok. Így teljesen más lesz. Kicsit belesóhajtok a telefonba, amikor elhiszi, vagy azt mondja elhiszi, hogy próbálok nem elfordulni, mint régen, amikor egész egyszerűen elfutottam előle is.
Hát rohadt kényelmetlen, még mindig fizikailag fáj, valahányszor erre kényszerítem magam, mintha satuba húznák a belső szerveim, nyomnák kifelé a szívem és a szemgolyóm, miközben ellopnak előlem minden oxigént.
Tess kiköti, hogy csak tízkor akar találkozni velem, biztos...fel kell készülnie, nem lehet könnyű látni engem, egy levegőt szívni, valami olyan hely kell, ahol abból sok van, vagy épp kevés, elfogyó, vagy ahol a szél fúj jobban.
- Jó, jól van, akkor legyen az xy (épület neve) felhőkarcoló tetőterén, ott foglak várni.
Jól érzem magam a magas helyeken és legalább ott olyan, mintha terünk lenne, közeli csillagokkal, mélységekkel, magasságokkal. Addig nem tudom mit fogok csinálni, de majd elütöm az időt, majd valahogy legyűröm a végtelen perceket, eljön a tíz óra is...aztán a tíz óra egy perc. Talán még hazaugrom előtte és átöltözöm.

Igen, másik ruhában vagyok, mint egy zombi támolyogtam haza, hogy aztán ide hozzon a taxi, vezetni azóta még nem próbáltam, nem azért mert félek, illetve... attól tartok elütök valakit. Baromság, de egész egyszerűen rámtör, rohamvást kap el a pánik, szűkül be a világ, mintha szívroham környékezne, mindig nagyon-nagyon gyorsan akarok menni, elérni a fénysebességet.
Egész magasra liftezem, ez egy olyan tetőterasz, amit el szoktak kerülni, bár van benti rész és itt még könnyebb lélegezni. Nemtom Tess bent akar-e lenni, vagy kint. Én egész a szélére állok, nekidőlök a korlátnak és lebámulok. Minden olyan apró, mintha játékból volna. Rágyújtok egy cigire, hosszan fújom ki a füstöt, de az nem ölt semmilyen alakzatot, a szél szétcseszi. Eléggé fúj, hagyom, hogy játszon a hajammal, mintha neki szabad lenne, mintha az nem lenne gáz, ha a szellő ér hozzám, neki lehet, mindenkivel ezt csinálja, nem én vagyok az egyetlen kurvája.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Tessie Windsor
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 23
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 28

TémanyitásTéma: Re: A lány, aki... Tess - Reev   Szomb. Máj. 23 2015, 19:14

Reeven && Tessie

- Rendben, akkor tízre ott leszek – válaszolom hidegen és kinyomom a telefont. Los Angeles számomra még nagyon új és ismeretlen, így igazából fogalmam sincs, hogy hol fogunk találkozni. A GPS biztosan nagyon jó segítségemre lesz, mert ha nem, akkor bizony eltévedek és ugrik az esti program.
A telefont kezdem nézegetni és arra jutok, hogy az lenne a legjobb, ha elmenteném Reeven számát. Igazából, mikor kijöttem a börtönből első dolgom volt kitörölni és szerencsémre nem tudtam fejből, hogy hívogassam, zaklassam. Halvány lila fingom sincs arról, hogy ez a száma volt- e régen vagy megváltozott azóta, mióta együtt voltunk. A rengeteg éjszakába nyúló telefonálás és sms- ezés jut eszembe. A megannyi boldog perc, amelyet átéltünk együtt most teljesen eltűnt a feledés homályába. A tényleges feledésbe, mivel Reeven semmire sem emlékszik belőle.
A szekrényem elé sétálok, és azon pörög az agyam, hogy mit kellene felvennem. Szeretném, ha Reev- nek tetszene az, amit kiválasztok magamnak estére, de azt is akarom egyszerre, hogy rám se akarjon nézni. És hogy miért? Azt már nem tudom. Csak túl akarok esni ezen az egészen és folytatni az életem vele vagy nélküle. Első lépésnek talán tényleg az lenne a legjobb, ha kiteregetnénk a kártyákat. Elmondanék neki mindent és átgondolná, hogy mit szeretne kezdeni ezek után.
Kiveszek egy farmert, egy rózsaszín átlátszó inget és egy balettcipőt, majd magamra kapom és ugyan még csak kilencet üt az óra, de elindulok a megbeszélt helyre, hiszen sose tudni mennyire fogok eltévedni. Egy apró táskán kívül semmit sem viszek magammal, mivel nincs értelme és csak a saját erőmre hagyatkozhatok, mivel kocsit még nem vettem, mióta kikerültem a sittről.
Háromnegyed órás barangolás után megérkezem a helyszínre. A szívverésem okozta zűrtől a mellkasomban hányingerem lesz. Alig tudom megállni, hogy ne dobjam ki a taccsot helyben, de minden erőm bevetem. Felérve a felhőkarcoló tetejére Reeven már ott vár engem. A cigi kilóg a szájából és a régi Reevenre emlékeztet leszámítva azt a megtörtséget, amit az arca tükröz.
- Hát itt vagyok – töröm meg a csendet egy hatalmas sóhaj kíséretében. Nem pazarlom arra az időt, hogy köszönjek és megkérdezzem hogy van. Tudom a választ és nem bájcsevegni jöttem el idáig, ráadásul útközben egy kicsit el is tévedtem. Vajon mennyi időt fog igénybe venni, mire mindent át tudunk beszélni? Egy óra? Kettő? Vagy netalántán itt kellesz lennem reggelig?

_________________


Tessie Windsor
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: A lány, aki... Tess - Reev   Hétf. Máj. 25 2015, 16:18


- Oké, szia
Nyögöm és le is teszi. Huh, ez kemény lesz, még ahhoz mérten is, hogy elég ellenállónak hi(tt)em magam. Olyan, mintha csak kínoznám magam Tessel, magunkat, neki se lehet könnyű. De az ügy még lezáratlan, még nem beszéltünk úgy, hogy én is emlékszem, még nem beszéltük meg.
Valahogy jó lenne, legalább valami.
Ez motivál, meg hogy odaadjam neki a szöveget, még egyszer bocsánatot kérjek akkor is, ha nem ér semmit. Ilyesmi, homályos terveim vannak. Próbálom magam elfoglalni tízig, nem lenne jó, ha leterítene a pánik, fürdök, még egyszer átnézem a szöveget, próbálom magam összeszedni, ez hosszú és nyomorult folyamat.

Arra gondolok egy magas épülettető ideális, nincs zsúfolt étterem, ahol hallanák, ha például kiakad rám, sem forgalmas utca, ahol szar helyzetbe kerülhetnek ugyan emiatt. Itt csak a csillagok lesznek tanúink és a nagy büdös semmi, a tér. A sötét, hideg, éjszakai tér, meg a füst, ami a cigarettámból szállingózik.
Magamban újra végigveszem mit fogok mondani, elképzelem hogyan zajlik majd a beszélgetés, mindenféle lehetséges végkimenetelt legyártok, felpofoz, tökön rúg, megfenyeget, legrosszabb esetben: kilök. Végülis most erre is van lehetősége…
Pont arra gondolok micsoda megkönnyebbülés lenne zuhanni, még az unokanővéremről is megfeledkezem (az egyetlenről, akinek hiányoznék) amikor meghallom a hangját. Összerezzenek, a cigit elengedem, még utána pillantok, ahogy zuhanni kezd.
Levegőt veszek, sehogy sem megy a mosolygás, nem úgy, mint az első találkozásunkkor. Még egy levegőt veszek, érzem, hogy az agyam leblokkol és minden előre legyártott mintaszövegem lezuhan a kibodott cigarettával. Álltamban megremegek és belekezdek a harmadik levegővételbe is, mikor végre kinyögök egy sziát.
- Örülök, hogy…eljöttél
Nyögöm ki nagy nehezen, a gombóc, szinte magától telepszik meg a torkomon. Mintha sosem tudnék eleget bőgni, hogy eltűnjön. A földet kezdem el fixírozni, mikor úgy érzem, túl erősen szorítja a torkomat.
- Szóval…elég sok minden visszajött és… Lehet, hogy ostoba ötlet, de…valahogy nem akartam hagyni lógva ezt… tudom, hogy talán neked is egyszerűbb lett volna, ha soha többé nem látsz?
Itt felviszem a hangsúlyt és kérdés lesz belőle.
- Lehet, hogy te már feldolgoztad és nincs rá szükséged, de én azt hiszem könnyebben…könnyebben menne neked, ha beszélnénk róla. Beszéltél róla? Azt…azt hiszem fontos beszélni róla…mármint úgy egyáltalán, emberekkel.
Pillantok rá, Sebastian szavait böfögöm vissza, de össze-vissza. Azt akarom kérdezni megbeszélte-e, segítettek-e neki, olyan sok mindent akarok kérdezni! De a hangom folyton elfullad és nyelek, állandóan, sokat, visszanyelem a gombócokat.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Tessie Windsor
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 23
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 28

TémanyitásTéma: Re: A lány, aki... Tess - Reev   Hétf. Máj. 25 2015, 19:25

Reeven && Tessie


Minden porcikám remeg, fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem azért, hogy nyugton lehessek. Talán be kellett volna vennem egy nyugtatót idefelé jövet, de eszembe se jutott. A másik meg, ha már egyszer beveszek egyet máskor is kellesz és nem lenne jó, ha rászoknék. Inkább tördelem idegesen az ujjaimat és tűröm el másnap, hogy fáj és elejtek dolgokat, na meg remeg, minthogy valami függőségem legyen. Régebben, míg együtt voltam Reevennel cigizgettem, de sosem szoktam rá igazán. Akkoriban kívántam és vettem is magamnak, viszont nem gondolom úgy, hogy valaha is dohányoztam volna rendszeresen. Vagy csak nem merem magamnak beismerni és szeretnék abban a hitben élni, hogy még mindig szép rózsaszín a tüdőm és nincs rajta még egy fekete folt sem.
Egy halvány, s kínos mosoly kúszik fel arcomra, mikor meglátom, hogy Reev leejti a cigarettát a felhőkarcoló tetejéről. Mit gondolhat most vajon az arra járó ember, akinek ráesik a fejére? Már ha egyáltalán észreveszi valaki. Elejtek egy halk kuncogást, én biztos néznek egyet, hogy most akkor mi van. Ám a pillanatnyi jó kedvem, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is illan az előttem ácsorgó fiú miatt.
Köszön nekem. Az alapvető műveltségünk részének tartom a köszönést, de most nem tudom rávenni magam, egyszerűen csak túl akarok esni ezen az egészen. Ó bárcsak már holnap este tíz óra lenne! Legalább tudnám, hogy mégis hogyan sült el ez a beszélgetés és minden sokkal könnyebb lenne. Hát hajra, essünk túl rajta…
Csak bólintok a számomra a bájcsevej kategóriába tartozó örülök, hogy eljöttél szövegre. Nincs kedvem ilyen dolgokkal húzni az időt és remélem, ha Reeven meglátja, hogy nem vagyok kapható ilyenekre, akkor befejezi, mielőtt még ténylegesen is elkezdené.
- Nem tudom miért jöttem Los Angelesbe, de mikor megtudtam, hogy itt tanulsz és ráadásul a Francesen egyszerűen csak muszájnak éreztem idejönni és jól beolvasni neked. Hát ebből nem lett semmi és már átkozom ezt a gondolatot, de már itt vagyok, és nem fordulok vissza – rántom meg a vállam. Igazából, mikor találkoztunk az előadáson csak akkor döbbentem rá, hogy elég jól beletrafáltam mindenbe, hiszen még egy szakon is vagyunk. Még a sors is azt akarta, hogy tisztázzuk ezt a dolgot kettőnk között.
- Nem igazán. Mármint a szüleim és a legjobb barátnőm tudják, hogy mi történt, de annyi és velük is csak felületesen. Fáj, ha arra kell gondolnom, hogy mi történt, nemhogy még beszélni is róla. – A lehető legőszintébben beszélek, és csak ömlenek belőlem a szavak. Nem hittem volna, hogy ez ilyen egyszerű lesz.

_________________


Tessie Windsor
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: A lány, aki... Tess - Reev   Szer. Máj. 27 2015, 20:30

Veszek némi levegőt, rápillantok Tessre, aki kelletlenül áll, csak bólint és láthatóan nem akar itt lenni. Nem hibáztatom, csak az idejét húzom. Persze, ha már iderángattam, nem bökhetem ki, hogy bocs, rossz ötlet volt, lehet, hogy csak rontunk a helyzeten…
Nagyon nehéz ez, alig bírok a szemébe nézni, erővel kell kényszerítenem magam és sokkal szívesebben lennék a föld felé zuhanó cigicsikk helyében. Igyekszem koncentrálni arra, amit mond, szinte pislogás nélkül meredek rá. Van egy szempozíció, amit, ha felveszel nehezebben sírod el magad. Először nem értem, hogy akkor most tudatosan keresett-e meg, vagy nem, nem direkt, de elvettem tőle a lehetőséget, hogy megalázzon.
- Ha akarod most megteheted, olvass be!
Lépek közelebb, ordíthat, üthet, nem fogok védekezni. Most ő jön. Most visszaadhatja, jobb lenne neki. És nekem, hogy neki jobb. Ennyi belefér, sőt ez a minimum. Széjjelebb tárom a karom, hogy csináljon, amit akar. Én a helyébe tuti pofonnal, gyomron rúgással indítanék, biztos vannak dolgok, amit nekem tartogatott.
- Huh, a szüleid gondolom ki voltak akadva…
Basszus engem azok vajon a pokol hányadik bugyrába kívánhatnak?
- Igen, megértem én is így vagyok vele, bár nekem azt mondták jobb kibeszélni és….
Nagy levegő
- Én is azt mondom jobb kiadni a dühödet, vagy valahogy levezetni a feszültséget. Mert akkor…örökre csak magadban hordozod.
Vonok vállat, nem vagyok szakértő, de ez logikus.
- Használhatsz boxzsáknak.
Most nem nehéz, se enni, se aludni nem tudok. Egyébként sem az, ha hagyom. Neki fogom.
- Vagy mondhatsz bármit, nincs jogom védekezni.
Igazából semmihez sincs, hiába mondja Sebastian. És egy kicsit most már mindig így fogom érezni és majd azt hiszik csak az önbizalmammal van baj. Pedig nem…

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Tessie Windsor
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 23
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 28

TémanyitásTéma: Re: A lány, aki... Tess - Reev   Pént. Máj. 29 2015, 20:54

Reeven && Tessie


Feszengve túrok bele a mereven egyenesre vasalt hajamba és akkorát sóhajtok, hogy félő még a szomszéd épületben is meghallják. Óvatosan pillantok Reeven- re és valamilyen szinten megnyugtat a tudat, hogy láthatóan Ő is ugyanolyan rosszul érzi magát, mint én, hacsaknem rosszabbul. Egy apró, szinte láthatatlan mosoly kúszik fel arcomra, a gondolatra, de nem akarom lebuktatni magam, így rögtön visszaváltok a rideg tekintetemre. Csak reménykedni tudok, hogy nem vette észre.
Szeretném, hogy jöjjenek a számból a szavak, de egyszerűen nem megy. Le kellene darálnom a sztorit szóról szóra, megérdemel annyit, hogy tudja mit tett velem, de egyszerűen nem megy. Minden szó, ami fontosabb lenne, a torkomon akad, és nem tudom kinyögni a lényeget.
- Nem, nincs értelme – válaszolom kimérten. Nem akarok ordibálni vele, olyan dolgokat a fejéhez vágni, amiket később még azok a dolgok ellenére is megbánhatok, amiket tett velem. Ha már ilyen helyzetbe keveredtünk, akkor véleményem szerint az lenne a legjobb, ha nyugodt, normális keretek közt meg tudnánk beszélni ezt az egészet és aztán megnézni hogyan viszonyulunk egymáshoz. Talán tudunk még valaha úgy beszélgetni majd, mint két normális ember? És olyanok lehetünk, mint régen?
- Hogy pontosítsak, ki vannak akadva. Apám mindennap imádkozik, hogy ne fussak össze veled és azt mondta, ha meglát, kinyír. Persze az ilyeneket nem kell komolyan venni, csak félti a lányát – rántom meg a vállam. Apám mindig is hősiesen, túlzásokba esve védett a fiúktól. Habár az én életemben csak Reeven létezik és Ő minden rémálmát megtestesíti.
- Reeven hagyd már abba ezt a hülyeséget. Gyerekesen viselkedsz. Mégis mi lenne jobb akkor, ha elkezdenélek püfölni? Abszolút semmi – forgatom meg a szemem. Legszívesebben azokért a dolgokért pofoznám fel, amiket most mond és nem azért, amit tett.

_________________


Tessie Windsor
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: A lány, aki... Tess - Reev   Vas. Máj. 31 2015, 16:16

Tudtam, hogy pocsék lesz, de most, vele szemben… ismét darabos és összevissza lesz a légzésem, tudom, hogy kevés is elég, hogy olyan gyengének és másnak mutatkozzam előtte, mint még soha. Egy teljesen új Reeven, aki már képtelen elrejteni az érzelmeit.
Nincs értelme már annak sem, hogy beolvasson nekem. Talán nem is sejti, de ezek a kis dolgok, hogy megöltem három embert (kis dolgok, TE jó ég) és nem mehettem börtönbe, hogy még arra sem vagyok elég…hogy beolvasson, kirántják a lábam alól a talajt. Tehetetlenül pislogok a földre, szinte azt várom mikor indul meg velem, nincs értelme…
Tess apja szimpatikus, mosolyogva pillantok fel, annak ellenére mosolyogva, hogy a szemeim megtelnek könnyel. Egyszerűen ott vannak, a gombóc, a kaparás, megint, tehetetlen vagyok…nem telt el még túl sok idő.
- Apád nagyon szimpatikus…
A megölés jól hangzik.
- Kár
Tudom, hogy borzalmasan hangzik, mintha meg akarnék halni. Lehajtom a fejem és tehetetlenül nézek a lehulló könnycseppjeim után a földre. Olyan, mintha cseperegne körülöttem.
Szeretném, ha megütne, kitöltené rajtam a dühét, kicsit kompenzálva érezné magát, egyre közelebb megyek hozzá, bármikor megteheti, nem fogok védekezni, csak magamhoz szorítani. De megtorpanok. Gyerekesnek nevez és igaza van.
- Azt hittem ezt szeretnéd. Mit szeretnél?
Kérdezem suttogva, hogy ne legyen sírós a hangom, a fejem sem emelem fel, de így is tök nyilvánvaló. Talán ő is csak megbeszélni akarja? De miért lenne ilyen rendes? Nem úgy viselkedtem vele, mint aki szereti, bár ez is egyfajta büntetés, azt hiszem hatásosabb, mintha lekeverne néhányat. Nincs jogom hozzáérni, pedig úgy magamhoz szorítanám és megmenteném azokat is, őt is, azt tenném, amit mondott, kinyitnám a szemem a szerelemre.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Tessie Windsor
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 23
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 28

TémanyitásTéma: Re: A lány, aki... Tess - Reev   Vas. Máj. 31 2015, 19:40

Reeven && Tessie

Majd’ megszakad a szívem, hogy így kell látnom Reevent. Fáj ez az egész, de nem törhetek meg. Nem hunyászkodhatok meg előtte, nem lehet olyan, mint régen voltam. Akkoriban mondhatni én voltam a papucs a kapcsolatunkban, mindig megtettem, amire megkért minden szó nélkül. Már bánom, hogy olyan voltam, amilyen. Talán, ha egy kicsit lettem volna másabb, erősebb vele kapcsolatban, akkor lehet, hogy nem történik meg ez az egész. Viszont abban is biztos vagyok, hogy abban az esetben nem lett volna hosszú életű a kettőnk kapcsolata.
- Jól van Reeven most hagyd abba – emelem fel egy kicsit a hangom. – Azt mondtam valóban, hogy akarlak látni sírni, megtörtént, de ez az egész már sok nekem. Ez csak önsajnálat, amit most leművelsz. Tisztában vagy a dolgokkal, mindennel, nem hiszem, hogy magyaráznom kellene, hogy mi történt. Tudsz mindent.
Nem akarom hallgatni ezt az egészet. Ha így folytatja, elmegyek, és nem fordulok vissza. Több okom lenne sírni, mint neki. Ártatlanul kerültem börtönbe és ezzel a tudattal kellett élnem. Ott voltam és mindent átéltem, amire Ő nem emlékszik. Hosszú ideig abban a tudatban élt, hogy minden rendben van az életében, kómában volt, elfeledte a szörnyű dolgokat, amiket tett. Irigylem Őt ezért. Én is ilyen szerencsés akarok lenni. Lényegében kapott egy teljesen tiszta lapot, ami nekem már sohasem adatik meg. Olyanért vádolnak az emberek, amiért nem vagyok felelős és jártathatnám a szám nem lesz jobb semmi.
- Már semmit, semmit sem szeretnék – mondom nyugodtan, kimérten. Egyre jobban közeledik felém és fogalmam sincs, hogy mit akarhat. Pofozzam fel? Szó sem lehet róla, az nem én lennék. Vonjam ölelésbe és akkor talán megnyugodna? Lehet, hogy ez lenne a helyes, de nem vagyok rá készen. Már attól alig bírok megállni a lábaimon, hogy itt van velem és ez az egész, az igazság, mely a felszínre tört csak nehezít a dolgokon.

_________________


Tessie Windsor
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: A lány, aki... Tess - Reev   Szer. Jún. 03 2015, 21:24

Összerezzenek, mert erre nem számítok. Merthogy akarta is, az első találkozásunkkor ezt mondta, másészt elég szarul vagyok, hogy újra és újra megtörténjen akár akarom akár nem, hisz bárhogy vesszük megöltem három embert, egyet börtönbe jutattam kb kacagva, nem olyasmi, amitől nem borul ki az ember sokszor.
Persze azonnal az arcomhoz kapok és eltüntetem őket és a gombócot megpróbálom visszanyelni, összeszorított aggyal koncentrálni, kb mindenem össze kell szorítanom hozzá. Egy merő góc leszek, mint egy időzített bomba. Ajh…miért jut mindenről eszembe?
- Nem, nem sajnálom magam. Azokat sajnálom, akik meghaltak, téged, még az apád is. Nem kell magyaráznod
Próbálom elmondani normálisan, nagy levegőt véve, szinte kaparva az arcom, max piros lesz. Akaraterőm mindig van és még mindig hiszem, hogy (majdnem) mindent meg lehet vele oldani. Például átmenetileg erősnek mutatkozni. Az egom sem tűnt el, ha karcolás éri meg tudom magam emberelni. Max. álca, de hát eddig is álcázva éltem túl, nem olyan nehéz, őszintének lenni sokkal keményebb.
- Értem.
A helyében én sem szeretnék semmit, bár ez megnehezíti a dolgomat. Nem ajánlhatok és adhatok neki semmit. Belekotorok a zsebembe cigiért, úgy érzem anélkül biztos, hogy nem bírom ki.
- Cigit?
A sitten rá szoktak szokni. Ha valakivel együtt vagyok, akkor is.
- Nem akarlak kényszeríteni. Ha nem akarod megbeszélni, csak elfelejteni, megértem.
Nem fogom kényszeríteni, semmire.
- Elég kárt okoztam már neked, nem azért jöttem ide, hogy még jobban tönkretegyelek. Bár úgy érzem bármi, amit mondok nem jó és így egy kicsit nehéz. De ha azt hiszed megjátszom, vagy nem kib…ott szar nekem is, akkor tévedsz.
Remeg a kezem cigi előkotrás közben, de a hangom nem és a „régi” Reeven, ami elől nem lehet elfutni még mindig él és virul Az is én vagyok. Talán csak annyi történt, hogy őszintébb vagyok. A régivel, az újjal és Tessel is. Csúnyán, vagy szépen, sírva, vagy keményen.
- A pokolban vagyok, amióta megöltem három embert, csak sokáig nem akartam felfogni. Ketten vagyunk benne, nem akartam, mert téged küldtek oda saját magam helyett és tudod régen is gyenge voltam, sőt sokkal gyengébb, mint most, csak te nem tudtad. Nem tudta senki. Könnyebb volt elszaladni és szétszívni az agyam. Könnyebb bármi, mint ezt feldolgozni. Meghalni is könnyebb volna.
Jelentem ki vállat vonva, miközben felkapaszkodom az épület korlátjára, igazából elférek rajta, ráadásul ez pont olyan cselekedet, amit a régi Reeventől kapott mindig. Nem akarok tényleg leugrani, mert az megint neki lenne szar, ha komolyan gondolnám egyedül csinálnám végig…de ezt ő nem tudja és kockáztatni mindig szép.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Tessie Windsor
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 23
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 28

TémanyitásTéma: Re: A lány, aki... Tess - Reev   Kedd. Jún. 16 2015, 15:47

Reeven && Tessie

Akárhányszor az elmúlt időszakra gondolok, a sírógörcs környékez. Lényegében magamat is okolom minden miatt, ami történt. Jobban ki kellett volna állnom magamért, ha már tényleg annyira szeretett Reeven akkoriban, mint ahogy mutatta simán vissza tudtam volna fogni, ha akarom, de nem tettem. Féltem, egy papucs voltam, aki minden szavától betojt és mindig csak azt lestem, amit Ő mond, amit akar, mivel rettegtem attól, hogy nem lesz jó vége annak, ha az ellenkezőjét teszem. Lehet lenge leányálom az egész, ha azt hiszem vissza tudtam volna tartani a szörnyű dolgoktól, amiket művelt. Talán mindössze egy erős kéz kellett volna, ami visszarángatja a földre és nem engedi neki ennyire elszállni. Mondhatnám, hogy ez az egész csak nevelés kérdése, de a szüleit sem hibáztathatom. Nem akarok még jobban, még mélyebben beleásni a dolgok miértjébe. A múlt elmúlt, s nem hozható vissza többé.
- Ne sajnálj senkit. Nem tudod visszapörgetni az időt, az lenne a legjobb, ha mind a ketten túllépnénk, s lezárnánk a múltat – mondom már szinte diplomatikusan. A legrosszabb úton járok afelé, hogy elérjem az ajkaimon kiejtett szavakat. Itt vagyok a Frances egyetemen, ahová Reeven is jár, azaz mindennap találkozunk, szembe kell néznem vele, s hiába nagy az egész intézmény, ha akarnám, sem tudnám elkerülni, de nyilván nem akarom. Miatta jöttem ide, s a remény miatt, hogy egyszer talán még minden jobbra fordul. De ez egyáltalán lehetséges? Megannyi szörnyűségen mentünk keresztül együtt és külön is, amelyeket nem lehet csak úgy a feledésbe tuszkolni.
- Utoljára veled gyújtottam rá. – Halvány mosoly kúszik ajkaimra. Azért bármik is történtek senkivel sem cserélném el az életem. A hibáinkból tanulunk, és ha újrakezdhetnék mindent, akkor sem változtatnék semmin. Reeven nélkül kevésbé lenne izgalmas a földi létem, talán még értelme sem lenne, de így legalább van kiért felkelni nap, mint nap. – Na jó, adj egy szálat. Milyen fajta? – Nem kell győzködni, kívánom magamtól is.
- Felejtsük el, nem állok készen arra, hogy beszéljek erről az egészről, nyilván, ha vannak kérdéseid válaszolok, de nem fogom magamtól ledarálni az egészet, pedig azt hittem sima ügy lesz. Úgy néz ki tévedtem – a sóhajom hatalmasra nyúlik a mondandóm alatt.
- Azért tudom milyen az igazi Reeven, amilyen voltál anno. Nem láttalak még ilyennek és csak arra tudok ebből következtetni, hogy tényleg bajod van – húzom el a számat. Valóban, ha belegondolok, ebbe az egészbe fogalmam sincs, hogy tényleg az igazi Reev- et ismertem- e hajdanán, vagy csak egy olcsó drogos utánzatba szerettem bele. Nem számít, mivel a tényen semmi sem változtat.
- Ne mondj ilyet, kérlek ne – a sírás fojtogat. Egyre jobban készül előtörni. Erősnek kell mutatkoznom előtte, elég megtört Ő is, talán még jobban is, mint én. Nekem volt időm feldolgozni, míg neki nem. Mint holmi lavina, úgy omlott rá az egész ügy. Vajon meg tud vele birkózni?

_________________


Tessie Windsor
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: A lány, aki... Tess - Reev   Szer. Jún. 17 2015, 16:26

Oldalt pillantok Tessre, úgy mondja, mintha könnyű lenne, pedig baromi nehéz lehetett végigélni az egészet. Aztán eszembe jut, hogy neki volt ideje és az is eszembe jut, hogy mi van, ha csak azt mondja, lépjünk túl, de valójában nem tud. Ez nagyon komolyan hangzik, mintha készült volna erre a beszélgetésre. De lényegében ugyan azt mondja, mint Sebastian és én is tudom, hogy ez a megoldás. Felpillantok az égre, kicsit beleszédülök a csillagokba, aztán vállat vonok.
- Tudom, túl kell lépni, csak…
Ismét vállat vonok. A múltas dolgot talán úgy érti, hogy soha többé nem akar látni. Biccentek, végülis a múlton nincs már mit csinálni. Csak…
Tényleg ezt akarja? Megkérdeztem mit szeretne, de nem tudott válaszolni. Jó,nyilvánvaló, hogy nem akar többé látni, nem tudom mit reménykedem?! A sírással is beolt, így biztos nem vagyok olyan menő…
Inkább a cigire terelődik a figyelem, a könnyeket meg hamar eltüntetem és merítek valami erőfélét a saját férfiúi büszkeségemből. Sikerül, mert az baromi nagy.
Kicsit meglep a mosolya, hogy tud még rám, ránk így gondolni és nem mondjuk öklendezve mondja.
- Ahol…voltál nem gyújtottál rá?
Bár, ahogy emlékszem, ő alapból nem lett volna cigis, csak az én rossz hatásom. Felé nyújtom a dobozt, a zsebemből öngyújtót halászok ki, lángok vannak rajta. Amikor vettem még nem tudtam mennyire ellentétes érzéseket fognak kiváltani a lángok. Úgy volt, szeretem, sőt vonzódom hozzá, de a robbanás, minden éjjel azt látom.
- Nem füves, ne aggódj, Marlboro //rákerestem az amcsi cigikre és olyan náluk is van Razz//
Nem akar beszélni róla, esélytelen. Megértem, csak nem is tudom…születik így megoldás?
- Jó, én…nem akartam, hogy elmond. Tudom mi történt, legalábbis azt a részét, csak…
Heves levegővétel.
- Érdekel hová kerültél, mi lett veled aztán.
Biztos nem rózsaszín pónilovakról mesélne…
- Ha nem akarod nem kell róla beszélni, egyáltalán.
Úgy tűnik ez az egész terhes, úgy, ahogy van. Perszehogy az! Érthető. Én hülye meg feleslegesen akarom elvakarni ugyan azt a heget.
- Az igazi?
Kicsit megütődöm. Mi van, ha a gonosz az igazi? Lepillantok a földre, tényleg bajom van…
- Jah, valójában egy érzelgős f* vagyok, most kiderült
Mormogom a földnek, aztán felkapaszkodom a korlátra és szinte kívánom, hogy azt mondja, tegyem meg. Hogy azt mondja ettől jobb lesz neki, mindent helyrehozok azzal, ha egyszerűen eltűnök. Kísért a gondolat, nincs több gombóc, zokogás, hányás, álmatlan éjszaka, eltűnik a robbanás. Olyan egyszerű lenne és hihetetlen milyen könnyedén meg tudnám tenni.
De aztán rápillantok, mintha nem lenne feldobva, ráülök a korlátra. Most felőlem érkezik elnyújtott sóhaj.
- Oké. Sajnálom. Nekem könnyebb lenne, de… választottam már elégszer a könnyebb utat.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Tessie Windsor
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 23
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 28

TémanyitásTéma: Re: A lány, aki... Tess - Reev   Vas. Jún. 21 2015, 16:08

Reeven && Tessie

Már sokadjára gondolkozom el azon, hogy vajon tényleg itt van- e a helyem. Most nem feltétlen erre az adott szituációra értem, hanem mindenre. Főként az egyetemre, talán mindez túl sok, amit teszek. Azt mondják, a feledés a legjobb bosszú. Lehetséges, hogy valóban el kellene felednem mindent és nyugodtan élni? Az lenne mindenki számára a legkellemesebb, de én azt akartam, hogy fájjon. Hát fáj is Reevennek úgy érzem. Túl messzire mentem volna? Vagy ez a legjobb, amit tehettem volna? Ezer meg ezer kérdés cikázik a fejemben, m egyikre sem tudok válaszolni. Csak találgatok, semmi több és már teljesen felemészt. Tudni akarom, mi a helyes.
- Csak? – kérdezem kábán. Itt már nincsen helye a kifogásoknak, a magyarázatoknak. Tudom, hogy Ő is ismeri a sztorit, akárcsak én, elmesélhették neki a rendőrségen részletesen, mikor odalátogatott és azért könyörgött, hogy lecsukják. Ha beszélünk róla, felemlegetjük a történetet az mindkettőnknek fájni fog. De akkor most újra előjön a kérdés. Miért vagyok itt, ha már nem vagyok hajlandó arról csevegni? Talán a kettőnk kapcsolatának a helyrehozásában reménykedem? Nehéz beismernem és választ adnom a kérdésre, de igen. Helyre akarok hozni mindent, még ha ez nem is az én feladatom lenne és akkor is, ha már mindez túl késő. Nem fogok lépéseket tenni felé, csak várom a csodát.
- Nem, egy igazi antiszociális rab voltam. Azért ezt ne úgy képzeld el, hogy ültem a sarokban és a történteken gondolkoztam. Volt egy- két leányzó, akikkel egész jól elvoltam, de itt véget is ér a történet – rántom meg a vállam mosolyogva. Látom rajta, hogy nem érzi jól magát és ezt nem is titkolja. Nem akarom, hogy a bú telepedjen le közénk és mind a ketten csak azzal foglalkozzunk. A felejtés a fő, még ha Ő nem is emlékszik semmire.
- Hmmm… azt szeretem – mosolyodom el halványan újból és elveszek egy szál cigarettát. Elveszem Reeventől a gyújtót is és meggyújtom. A számhoz emelem, mélyen beleszívok, majd letüdőzöm. Igen, erre volt szükségem már régóta. Nem akarok rászokni, eszem ágában sincs, de attól még néha napján jólesik elszívni egy- egy szálat. – Gondoltam amúgy, hogy jelen esetben nem szívsz füvest, azt mondtad tiszta vagy.
- Börtönben voltam egy jó ideig, aztán mikor kikerültem nyomoztam utánad. Mindenkit körbekérdezgettem, hogy merre lehetsz. Amint megtudtam jelentkeztem a suliba és itt vagyok. Nem nagy cucc, muszáj volt eljönnöm onnan, ahol felnőttünk. Innen már szerintem tudsz mindent – mondom higgadtan, miközben lassan szívok a cigimből. Teljesen őszinte vagyok mindennel kapcsolatban. Nem maradhattam a szülővárosomban, ott mindenki rossz szemmel néz rám.
- Az igazi, vagy hát nem is tudom. Akkoriban nem voltál éppenséggel tiszta, de én úgy ismertelek meg – gondolkozom el a dolgon magam is. Talán az igazi Reeven az lenne, aki előszeretettel lőtte be magát? Vagy én azt a srácot ismertem, aki az álca mögött lapult? Lehet, hogy ezt már sosem tudom meg.
Lassan felmászok mellé a korlátra és leülök alig pár centire tőle. Együtt érzően nézek rá, ám mégsem mondok semmit. Vigasztalnom kellene?

_________________


Tessie Windsor
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: A lány, aki... Tess - Reev   Kedd. Jún. 23 2015, 20:09

Ez nehezebb, mint gondoltam, de nem abban az értelemben, mint amire számítottam. Sok reakciót elképzeltem, egyik sem valósult meg, mintha beragadtam volna a tehetetlenségbe.
- Csak nehéz
Fejezem be a mondatot a cipőm orrának morranva. Ránézni sem könnyű, főleg azok után, hogy rám szólt a könnyek miatt. Nehéz így őszintének lenni és kimutatni bármit… Egyáltalán kéne? Ő sem akarhatja és nekem is le kéne szoknom erről a nyíljunk meg agybajról, senkinek sem jött be.
- Oh, akkor…nem bántottak?
Kérdezem szinte reménykedve. Ez egy kedvező válasz, jófej csajok, ismerkedett, de a többieket leszarta, akkor talán…nem molesztálták. Még nem merek rásóhajtani, vagy megkönnyebbülni, óvatosan, mégis válaszra éhes, kiguvadt szemmel figyelem.
//de, emlékszik, pont ettől van kiakadva, fokozatosan visszatértek az emlékek//
Asszem ez a megfelelő pillanat, hogy rágyújtsunk, elé tartom a dobozt, hogy vegyen ki egy szálat, aztán az öngyújtót, szerintem mindkettőnk gyomrában ott remeg, ami az új és kellemetlen társam lett Tess óta, stressznek hívják.
- Igen persze, bármekkora is a kísértés
Igazából ezzel most legyőztem önmagam. Soha máskor nem lenne jobb alkalom, menekülési lehetőség. Ugyanakkor a fűre is ráparázok, pedig az még csak nem is veszélyes. Bár nekem az lenne, egy erősebb adag padlóra küldene.
- De hát… miért kerestél?
Kicsit megingok itt, úgyhogy próbálok keresni egy stabil pontot. Rossz lehet az aszfalt íze. Visszatérve Tessre, mi? Miért keresett? Ha nem azért, hogy beolvasson nekem? Vagy az volt az eredeti terv?
- Csak mert nekem úgy tűnik, hogy el akarsz felejteni és túllépni, vagy ahááá! Ahhoz, hogy túl tudj lépni ezen az egészen látnod kellett, hogy szenvedek? Vagy várj… láttad, de mégsem azt akartad?
Összeráncolt szemöldökkel próbálom kislibaizálni, mert nem nagyon értem.
Az igazi…én is azt hazudtam magamnak, hogy akkor vagyok önmagam, ha betépek, szívok, vagy lövöm magam. Csoda, hogy így megúsztam, sokaknak lerohad az arca, olyan mennyiségtől, amit én magamba préseltem.
- Persze, beszívva nagyon jó fej tudtam lenni, de most is menne.
Ment, vagy csak én hittem, amikor magamhoz tértem.
- Sallang nélkül.
Nem kellenek érzelmek, nem neki, elbizonytalanított. Valamit elrontottnak érzek.
Felmászik mellém, meghökkenek, gyorsan elkapom a kezét.
- Basszus, le ne ess! Inkább mássz vissza, ilyet ne csinálj, ne kövess, egyszer már elrontottad és te zuhantál helyettem
Hajolok közelebb hozzá.
- Mi van, ha még egyszer magammal rántalak?
Kérdezem halkabban, nagy szemekkel meredve a szemébe. Észre sem veszem milyen közel vagyok…

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Tessie Windsor
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 23
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 28

TémanyitásTéma: Re: A lány, aki... Tess - Reev   Kedd. Jún. 30 2015, 16:23

Reeven && Tessie

Talán jól van ez így? Apukám biztosan azt tanácsolná, hogy ne hagyjam magam, álljak bosszút, ha már annyira sincs eszem, hogy jó messze elkerüljem azt a fiút, aki egy ideig édessé, majd teljesen keserűvé tette a mindennapjaim. Nem akarok a rossz dolgokra emlékezni, ha lehetne, kitörölném az emlékezetemből és csak azokra az időkre gondolnék, amikor még minden rendben volt. De valójában tényleg minden rendben volt? Én és Reev. Reev és én. Annyi a bökkenő, hogy az első barátaim, akit tiszta szívemből szerettem és talán még szeretek is sosem volt tiszta, viszont úgy gondolom az érzései akkoriban már annál inkább.
- Nyugodj meg, kérlek – könyörgök neki. Csak egy halvány mosolyt szeretnék megpillantani az arcán, egy mű is elég, de már abból is látszana, hogy jobban van lelkileg, viszont a teljes felépülés egy hosszú folyamat lesz.
- Nem bántottak tényleg. Valószínűleg azért, mert elkerültem őket, amennyire csak tudtam és meghunyászkodtam előttük, ha úgy éreztem baj lesz – mondom el neki, amit még senkinek. Minden ismerősömet inkább az izgatta, hogy végre kikerültem a sittről, de az ottani életemről senki sem kérdezősködött. Meghagyták nekem az emlékeket és a mai napig nem is igazán idéztem fel őket.
- Erős vagy, Reeven. Erősebb, mint valaha is hittem volna. – Nagyot sóhajtok. Valóban így gondolom, anno nem hittem volna, hogy valaha képes lesz leállni a fűvel, a szerekkel. Teljesen más ez az ember, mint akibe beleszerettem régen. Határozottan jobb és megérdemli, hogy élvezze az életet.
- Hát nem egyértelmű? – kérdezem kissé döbbenten. Azt hittem tudja. – Szimplán be akartam olvasni, úgy gondoltam ezzel bosszút állhatok, ha a fejedhez vágok mindent, de rájöttem, hogy nincs értelme. Jobb ez így sokkal, mint amit elterveztem. Legalábbis azt hiszem. – Halkan beszélek, mintha mások is lennének körülöttünk, akik hallgatóznának, de senki sincs itt. Csak én és Ő.
- Reeven olyan kérdéseket teszek fel, amelyekre jelen esetben magam sem tudok válaszolni. Volt egy konkrét elképzelésem, mikor idejöttem, de minden megváltozott pár nap alatt. Magam sem tudom, hogy mit akarok – válaszolom kissé már hangosabban. Az előbbi hangnememhez képest még félelmetesnek is tűnhet ez a mostani, pedig semmi rossz szándék nincs bennem. Nagyon gyorsan el kellene gondolkoznom mik is a terveim, mert ez így nem maradhat. Csak lézengek.
Nem válaszolok arra a megjegyzésére, amiben magát dicséri vagy szimplán így akarja feldobni a hangulatot. Egy nagy mosolyt küldök felé, ezzel azt sugározva, hogy Ő is mosolyogjon. Túl zord így minden.
A szívem hevesen kezd verni. Idejét sem tudom már mikor volt utoljára ennyire kevés távolság kettőnk között. Nem szabadna ezen gondolkoznom. Nagy levegőt veszem, próbálom stabilizálni a légzésem és csak aztán válaszolok.
- Nem félek, bízom benned.
Nem mozdulok. Nem fog lerántani, nem rángatna bele még egyszer a bajba. Akkor is bíztam benne, amikor nem kellett volna és most teljesen más lett. Kiszolgáltathatnám magam neki, akkor sem esne bántódásom.

_________________


Tessie Windsor
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: A lány, aki... Tess - Reev   Pént. Júl. 03 2015, 11:08

Kicsit tördelni kezdem az ujjaim, próbálok normálisan levegőt venni, még mindig ott van a cigi, ami segít, mint valami oxigénpalack...
Biccentek, kicsit lehunyom a szemem, onnan sandítok fel Tessre.
- Igen, jó.
Minden erőmmel megpróbálok nyugodt lenni, azt mondogatom: nem lehetek gyenge előtte, ezért sikerül. Akaraterővel tényleg minden elérhető és minden érzelem, pánik elfojtható. Próbálok rá koncentrálni és kicsit elvonatkoztatni magam gondolatban, úgy könnyebb.
- Ügyesen csináltad...
Nyúlok felé, hogy megsimogassam, de nem tudom akarja-e, a kezem is remeg, nem érzem, hogy jogom lenne hozzáérni... Azt mondja erős vagyok, megállok a mozdulatban. Beharapom az ajkam és hagyom, hogy ezt vissza-visszajátssza az agyam, mert nagyon jól esik. Még akkor is, ha nem teljesen igaz. Bár, hogy nem drogozom szét az agyam ezúttal az számomra tényleg emberfeletti és mintha kínoznám magam ezzel. Nagy a kísértés és mindig odamerészkedik, mint hátsó gondolat.
- Ahm, kösz, hogy így gondolod.
Közlöm kicsit remegő hangon, de aztán gyorsan torkot köszörülök, nehogy visszaszívja. Megrázom a fejem, hogy nem tudtam.
- Egy kicsit beolvastál, hatásosabb volt, nem adtad ki magad, mégis elérted a célod és te megmaradtál a szememben erősnek, szintén.
Míg én összetörtem... De nem volt ott, amikor történt, nem teljesen. Azt hiszem soha többé nem fordulna meg a fejében, hogy erős vagyok.
A kezem bénán hullik az ölembe, nem...nincs hozzá jogom.
Amikor erőltetem csak hangosabb lesz, nem rezzenek össze, csak kicsit meglepve nézek rá, aztán bólintok. Még ő sem tudja mit akar, vagy mit érez, érthető. A vicces megjegyzésemre mosolyt küld, mintha tényleg túltette volna már magát... Igyekszem viszonozni, de nem nagyon megy, nem állnak rá az arcizmaim. Félteni kezdem, felül mellém és ha lezuhan? Ha lerántom, ha megint bemártom? Nem kellene bíznia, mégis nem bírok mozdulni a közeléből, még pislogni sem, csak fáziskéséssel, de akkor már a szám is becsukom, ami időközben kicsit elnyílt.
- Jó, vigyázok rád.
Úgy helyezkedek, hogy szembe legyek vele és karjaimmal korlátként körül tudjam zárni. Így az orrom kicsit közel kerül az arcához, sőt az egész fejem, ezt biztos nem akarja, nem akarhatja... Az orrom hegye mégis az arcát simítja és az egész testem remeg egy csókra. Mégiscsak ő volt a legfontosabb nő az életemben...és most megint közel van.


_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Tessie Windsor
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 23
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 28

TémanyitásTéma: Re: A lány, aki... Tess - Reev   Hétf. Júl. 06 2015, 13:58

Reeven && Tessie

Még szívok egy utolsót a cigimbe, mielőtt végleg elnyomnám. Teljesen a szűrőig szívom, máskor hamarabb el szoktam dobni, de ezúttal úgy érzem kell, hogy teljes mértékben levezesse a feszültségem. A csikket, nem túl kulturált módon ledobom az épület tetejéről. Remélem senki fejét sem fogja eltalálni, mondjuk, nem mintha megégetné vagy valami. Minden figyelmem újra Reeven- re összpontosítom és hagyom a kis pitiáner dolgokat, minthogy feltámadt egy kissé a szél és a levegő is kezd lehűlni. Késő van már, így ez cseppet sem lep meg.
Halványan elmosolyodom a dicséretére. Vajon tényleg ügyesen csináltam a börtönben? Vajon, ha Ő került volna be helyettem olyan lett volna, mint én vagy inkább hülyegyerek módjára mindenkinek kivívta volna az ellenszenvét? Nem tudom miért, de egy belső hang azt súgja, hogy az akkori Reev a második opcióval élt volna együtt.
Kissé lefagyok, mikor feleszmélek, hogy a keze közeledik felém, ám mielőtt fel tudnám fogni, hogy mi is történik, visszahúzza a végtagot és úgy teszünk, mintha nem lett volna semmilyen apró mozdulat. Észrevettem nagyon is, de nem teszem szóvá.
Abba kell hagynom erről a töprengést. Nem élhetek a múltban többé. Fel kell ébrednem és sodródnom az árral. A megválaszolatlan kérdéseim beseperni a szőnyeg alá és úgy tenni, mintha mi sem történt volna, amikor pont az ellenkezője a nyilvánvaló.
- Nincs mit – mondom halkan. Tényleg erősnek látom. Még ha élete legmélyebb pontján van is, más a helyében már rég összedőlt volna belülről végleg. Úgy érzem, hogy pár hét elteltével majd minden jobb lesz, másabb. Ugyan a sebek nem gyógyulnak be végleg, a heg ott marad rajtunk, bennünk, de ettől függetlenül minden egyéb megjavulhat. Ő már bárcsak ott járnánk!
- Most, hogy így belegondolok érdekes lett volna pattogni neked. Képzeld el, ha én rád zúdítok mindent úgy, hogy te közben nem is emlékszel semmire. Őrültnek néztél volna és röhögve otthagysz. Talán tényleg ez a legjobb megoldás. – Mindig is szerettem belegondolna a „Mi lett volna ha?” kérdés minden lehetséges választási opciójába. Utólag örülök, hogy a dolgok így alakultak.
- Efelől nincs kétségem. – A hangom mindössze halk suttogás. Jól esik a csend, nem akarom megzavarni mindenféle buta monológgal. Hallgatni akarok és átélni a pillanatot úgy igazán. Itt ülünk, egy nagy épület, szinte már felhőkarcoló tetején és úgy érzem, hogy talán képesek vagyunk túllépni, s lezárni a múltat. Már csak egy kérdést hagyok nyitva. Mi lesz ezután? Elválunk, mint két holmi idegen, akik néha napján összefutnak az utcákon és odavágnak egymásnak egy sziát? Én ezt nem akarom, abba belepusztulnék.
Az egész testem remeg, nem tudom megfékezni magam. Az megmaradt józan eszem háborog, lázad a csók puszta gondolatára is, de minden porcikám vágyik rá. Egyre közelebb van hozzám, az orra érinti az arcom, érzem a lélegzetvételét, mindenét, a közelsége egyszerűen megbabonáz. Kábulatba esek és félő, ha nem zárnának körül erős karjai már rég lezuhantam volna.

_________________


Tessie Windsor
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: A lány, aki... Tess - Reev   Csüt. Júl. 09 2015, 11:42

Figyelem, ahogy lazán eldobja a csikket, ez tetszik, az egész mozdulat, úgy ahogy csinálja bejön. Közben a sajátommal nem is foglalkozom, őt nézem, rá gondolok. Ilyenkor mindig túlégetem a dolgokat, csak akkor veszem észre, amikor már fáj és Tess után én is elhajítom az agyonszívott csikket. Elkapom a halvány mosolyát és pofátlannak érzem magam, amiért megdicsérem milyen jól csinálta, holott én juttattam oda. Engem tuti elástak volna már az első napon még ezzel az új, jobb hozzáállással is.
Sőt arra gondolok hozzáérhetek, nagyon szeretnék, szinte odaképzelem bőrének selymességét az ujjaim alá, és eszembe jut, hogy nincs hozzá jogom. Főleg az ő esetében. Nem érhetek hozzá, mocskos vagyok. És erős - szerinte, vagy hülye - szerintem. Lehet valaki azért erős, mert hülye?
Elnézek a távolba, hagyom, hogy a fejem szellőztesse a cél. Ha nekem rontott volna az igazsággal rögtön az elején...
- Először tényleg...de azért valami megmaradt. Az volt az érzésem van valami, amit jobb, hogy elfelejtettem. Mint egy szálka, ami belülről piszkál. Szóval, ha belegondolok megszereztem volna a számod és felhívlak, akkor is, ha előszörre őrültnek tűnsz. Különben is én szeretem az őrült embereket.
A mosolygás nem megy csak a szememmel, miközben oldalt pillantok rá.
- De biztos rengeteg benned a harag, ezt nem jó elnyomni. Emészteni fog és...magadnak teszel rosszat. Ezért...mondtam, hogy éld ki, rajtam.
Veszek még egy levegőt. Megoldani a helyzetet nem fogja, de neki jobb lesz és most ez a cél. Talán nekem is, úgy érezhetném kapok egy kis büntetést. Bár ha lelökne innen, például akkor kamatostul kapnám vissza. Elhiszi nekem, hogy vigyázok rá. Ebben a helyzetben nem hazudok, de őrültnek tartom érte. Menekülnie kéne előlem. A karjaim erősen és védelmezőn kulcsolódnak köré, érezhetné úgy is, hogy ez egy kalitka. Vonz egyszerűen, miközben tudom, hogy nem szabad, ez a hajó nem egyszerűen elment, hanem én magam süllyesztettem el. Orrom hegyével körülrajzolom az arcát, néha visszafogom a lélegzetem, aztán hevesebbet lopok egy-egyet néhány szóval.
- Ne haragudj...te mindig is hatással leszel rám
Nem szabad, egyszerűen le kell vennem innen. Megtámasztom magunkat biztosan, úgy, hogy a lábam beakasztom. Behunyom a szemem... Talán egy utolsó csókért nem fog megölni... Akkor is, ha nincs jogom hozzá, ha egyáltalán...nem gondolhatok ilyesmire. Lágyan bekapom az ajkait, hagyom hogy teljesen rám dőljön, ha szeretne, óvatosan, remegve, mégis magabiztosan csókolom meg. Lassan, gyengéden, először alig érezhető, mert ellökhet és nem biztos, hogy akarja, szinte csak simogatom nyelvemmel és ajkaimmal, de ha nem húzódik el nem hiszem, hogy meg tudom állítani magam.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Tessie Windsor
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 23
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 28

TémanyitásTéma: Re: A lány, aki... Tess - Reev   Szer. Júl. 15 2015, 13:59

Reeven && Tessie

Már semmi sem olyan, mint régen, vagy amikor idejöttem. A dolgok fenekestül felfordultak, egy tragédia által megváltozott az életem. Nem akarom ezt az egészet, de nem tudom megmásítani a múltam. Nem tudok már visszakozni sem, úgy érzem, semminek sincs értelme, ezzel párhuzamban minden értelmet nyer. Jelent ez valamit vagy csak úgy gondolkozom, mint egy elborult elméjű emberke, mert legmélyen az is vagyok? Ám valószínűleg ha visszapörgetném a múltat sem tudnám megmásítani az eseményeket. Ugyanabban a rózsaszín ködben úszkáló lány maradnék, aki akkor voltam és talán még jelenleg is vagyok. Elég zavarosak az érzéseim, még nekem is nehéz kibogarászni őket.
- Az őrült emberek mellett sosem lehet unatkozni – mosolyodom el halványan. Nem akarok vigyorogni, nem akarom azt a hatást kelteni, hogy minden rendben van, amikor semmi sincs. Mindössze annyi a célom, hogy mindössze egy kicsit jobb kedve derítsem Reevent, még ha csak látszólagosan is. Az én jó kedvem sem fedezi a valóságot. Legbelül már nincs ami megtartson, minden összeomlott, de annyi még van bennem, hogy úgy tegyek, mintha a dolgok a rendes medrükben folynának. Rendben van ez így vagy tükröznöm kellene a bensőm a külsőmre?
- Szóval ha megszerezted rád zúdítottam volna mindent, akkor is itt tartanánk – mondom egy sóhaj kíséretében. Nem menekülhetünk az igazság elől, ez elkerülhetetlen, bármi történt volna velünk, bárhogy oldanánk meg a problémáinkat mindenhogy szembekerülnénk a másikkal. A körülmények innentől semmisek, megszűntek, már tényleg nem számítanak.
- Nem akarom kiélni Reeven! Mi értelme van? – csattanok fel kissé, a hangom felemelem, majd amilyen hirtelen jön ez az egész olyan hirtelen múlik is el. Hát én ezt nem hiszem el! – Nagyon sajnálom… - mondom halkan, alig hallhatóan. Az egyik tanárom azt mondta a gimnáziumban a legnehezebben kimondható szó a sajnálom, ám mégis ezzel dobálóznak a legtöbbet az emberek. Most viszont az én számból ez teljesen őszinte.
Valóban az lenne a legépeszűbb dolog, ha most rögtön elmenekülnék, de nem akarok. Teljesen megfertőzte az elmém, a testem ez a srác, aki most túlságosan közel van hozzám. Nem szabadna engednem. Őrült vagyok tudom jól, de nem akarok változtatni magamon, míg nem esik bántódásom úgysem tanulok belőle, a börtön sem volt akkora lecke a számomra.
- Nem tudok rád haragudni… - Akármilyen hülyén is hangzik ez teljesen fedi a valóságot, nincs benne egy kósza hazugság sem.
Egyre nehezebben veszem a levegőt, ha ez még lehetséges, a szívverésem rég az egekben van, a gyomrom kezd felfordulni az izgalomtól. Lehunyom a szemem, próbálom stabilizálni a légzésem, ám akkor megtörténik az, amire már nagyon régen vágyom, az utolsó találkozásunk óta ezt szeretném. A csók, gyengéd, mintha meg akarna óvni, ha kell saját magától is. Teljesen lefagyok, lassan csókolok vissza, mindent beleadok, hogy felejthetetlen legyen. Ez vajon az utolsó vagy egy új kezdet? Ezzel a cselekedetünkkel csak még több kérdés vetődik majd fel, amelyeket meg kell válaszolnunk.

_________________


Tessie Windsor
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: A lány, aki... Tess - Reev   Hétf. Júl. 20 2015, 17:28

Elmosolyodnék, de nem vagyok képes rá, persze nem Tess miatt, hacsak nem számolom a lelkiismeret furdallást.
- Őrültnek lenni jó, ezért szerettelek.
Ajkamra forrnak a szavak, elkerekedik a szemem és még a pupilláim is kitágulnak. Hogyne emlékeznék, de... Minden zavaros és a feje tetejére áll, mintha hirtelen magamra borítottam volna egy könnyed kis lavinát az Alpokban. Nem tudom szerelem volt-e, milyen értelemben, de Tess nagyon közel állt hozzám, ezt…tudnia kell? Tudja? Vagy csak fájni fog neki? Talán nem kellene nagy ügyet csinálnom belőle, valószínűleg nem érdekli.
- Igen…itt. Ennél a helyzetnél ki sem lehetne találni meredekebbet.
Sandítok rá. Nem miatta, ő csak ott volt, mindössze ennyi „bűne” van. Nem csoda, hogy nem nagyon akarok létezni, egy ideig vicces, hogy mindig elcseszem a dolgokat, de amikor már ilyesmibe keverek másokat, átléptem a határt és most minden a visszájára fordult. Megbeszéltük, hogy a helyzettel nem lehet kezdeni semmit. És a semmivel nem lehet csinálni valamit…hiába próbálom. Se jóvátenni, se visszamenni az időben, sem elfeledtetni vele. Valahol szörnyű ez a tehetetlenség, nehéz, ha csak ránézek. Kicsit összerezzenek, amikor rámkiabál, pislogok, de ennyi.
- Hogy csökkent a frusztrációt
Jelentem ki magabiztosan, nem ijedtem meg, nem tudok és teljesen jogos. Levegőt veszek, kifújom, legalább szellőzik a tüdőm a cigitől.
- Semmi baj, teljesen jogos
Én kértem tőle, ordíthat, üthet, nem védekeznék.
Előre meredek, aztán hirtelen mozdulatot teszek. Ha nem lenne jó egyensúlyérzékem mindketten lezuhannánk. Most viszont kiül az arcomra a döbbenet, többedmagával. Hogy mondta? Fogtam, le ne essünk, de most elengedem, a karjaim egyszerűen felmondják a szolgálatot.
- Hm…tessék?
Rosszul hallottam, biztosan. Hirtelen nevetek fel, most már elé tartom a kezem, megijedünk vagy valami és végünk.
- De hisz utálsz! Semmi baj, érthető
Motyogom, de egy percre hiszek neki. Mintha nem telt volna el idő, még mindig vonzódom hozzá, automatikusan, szemét módon, ahogy régen. Akkor is, ha minden megváltozott. Gyengéden simulnak rá ajkaim az övére, akaszkodik bele aztán a nyelvem finoman és elfelejtek gondolkodni. Ezt is hülye helyzetben kell csinálnom, egy háztetőn ülve…úgy, hogy ő is ott van. Vigyázok rá, ha zuhanunk, csak én fogok. Neki jól kell lennie!
Egyre hevesebben csókolom, a hajába túrok, a nyaka alá, kicsit beljebb tolom közben, védelmezőn.
Nem telt el egyetlen perc sem, nem történt meg a baleset… Csak akkor engedem el, mikor levegőt kell vennünk, hosszú volt, nekem mégis rövid. Elképedve meredek rá, mélyen a szemébe.
- Öh…
Fel kéne fognom mi van, ugye? Viszonozta, de még hogy!
- Tess…én
Eddig jutok, elkezdek vészesen ingani.
- Másszunk be.
Csak az ő érdekében… Viszont valami megváltozott. Most nem akarok lezuhanni… Tüzel az arcom, lüktet a szívem, a nadrágom hagyjuk és…és…hihetetlen volt. Túllépett minden elmés akadályomon, nem tudtam gondolkodni… Segítenem kell neki bemászni, most már nem vagyok szilárd, vagy biztos.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: A lány, aki... Tess - Reev   Today at 15:39

Vissza az elejére Go down
 

A lány, aki... Tess - Reev

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Kerülőúton - Usui, Reev
» Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-