- Komolyan Liz, ez a suli annyira rossz, hogy el sem tudod képzelni. A székek műanyagok, a falak lehangolóak....
Zúdítom panaszáradatom a barátnőmre telefonon keresztül. Panaszkodni muszáj, és az egyetlen, aki meg is ért.
- És a pasik?
Megmosolygom, hogy egyből kitér rá, ugyanakkor a szám is elhúzom, mivel eddig csak egyel találkoztam, és ő sem volt valami, hű de pasi...
- Vannak, már csak azt kell kiderítenem, hol...
Hallom ahogy felnevet a vonal végén, ez annyira hiányzik. Annyira jó lenne, ha ő is itt lenne, még bulizni se voltam, pedig már be van tervezve...
Hirtelen egy kutya ugrik rám, mire felsikítok és a telefonom is kiesik a kezemből.
- Hát ezt nem hiszem el. Fájna pórázt rakni rá, vagy legalább szájkosarat?
Rivallok rá a gazdájára, majd el kezdem a ruhám törölgetni, bár tudom, hogy semmi kárt nem tett benne... szerencséjére.
A kezdeti sokkom kezd elmúlni, így már a gazdát is meg tudom nézni magamnak.
- Semmi gond, de komolyan. Póráz. Meg is haraphatott volna...
Nézek rá komolyan, aztán elfogadom a felém nyújtott kezet is.
- Jessica Vyxlin Stanwood, de csak Jess. És igen, odajárok.
Húzom el a szám, ezzel is mutatva, hogy mennyire nem tetszik. Kapcsolok és odasétálok a telefonomhoz, mi épp a földön hever, és felveszem, hogy megnézhessem, lett-e valami baja.