Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Azok a kék szemek... azok a kék szemek?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 273

TémanyitásTéma: Re: Azok a kék szemek... azok a kék szemek?    Szer. Máj. 20 2015, 00:02

-De pont ez az, az a futa ha nem szeret! Vagy arra gondoltál?
Vigyorog a másikra, nem csak az orrát verte be a srácnak úgy fest.
-Hát elvileg hivatalosan nem szabad, de szerintem kutya nem nézi meg... tök férfias vagy ne vedd zokon, de... senki meg nem mondaná, hogy nem diák vagy, szóval...
Mosolyog, fiatalos arca van a másiknak, akár neki, szóval MA-snak néznék és ennyi.
-Neeeeeem? Úúúúú akkor elviszlek, az tök jó, te rakod össze a szendvicset, meg fini a husi, meg a szószok, meg olyan zöldséget kérsz bele amit akarsz, jaj Josh, elviszlek, az nem olyan alja gyorssétterem ám!
Lelkendezik, mert szeret újat mutatni, akkor kissé olyan mintha neki is új lenne a dolog, ami szórakoztatja.
-Kösz.
Mosolyog arra, hogy igaza van, valahogy nem sűrűn hallja. Vagy csak nem mondják ki így direktbe. Aztán csak puffog, hogy nem segítenek neki, pedig lelkesen találgat ám, mi lehet a másik foglalkozása!
-Ahh...
Szontyolódik el csöppet, hogy közel sem jár, aztán csak kikerekedik a szemem.
-Sminkes vagy?
Neki ez ugrik be leghamarabb, maga sem tudja miért.
-Tényleg? Hmm, tök jó!
Vigyorog, hogy cuki lenne, nem tudja ez jó-e vagy idegesítő egy pasi számára, de reméljük előbbi.

-Tényleg? Modorosabb?
Vigyorog, de bocsánatkérően néz, bólogat.
-Jó, akkor legközelebb teázom vele. Úgy is mindig ott lebzsel, gondolom zh-kat javít.
Mert mindig írkál valamit a srác, úgy sejti javít.
-De ez feltöltődés, az a célja, nem céltalan! Meg mondom, ha olvasol, külön jó!
Ő nagyon kitart a napozás mellett, ha nem is annyira mint Josh Sebastian mellett.
-Hátőőő, igeeeen, de csak mert nem volt rá sok időm.
Mutat az ujjával is rá a szomorú tényre.
-De ezen akarok változtatni! Bár könnyen odasülök, szóval előbb be kell kenni magam, azt a részét nem szeretem, az uncsi, tény, de aztán jó heverészni!
Vállat von, nem tudja mire tudja rávenni a másikat, ő fog napozni nélküle is, de együtt se lenne rossz.
-A gimiben is sportoltál?
Kinézi a másikból.
-Hmmm, tollasozni szeretek, meg korizni, de úgy kimondottan nincs kedvencem, azt hiszem. Szeretem a jégkorit is, de ezer éve nem voltam.
Gondolkozik el, na igen, naaaagyon régen nem volt.
-Hát... jó. Majd valamikor megmutatom.
Ezt nem kapkodja el, de nem a képei miatt. Akkor be kell engednie a lakásba a másikat és noha kedvesnek titulálta, nem valami jó emberismerő nem akarja hoyg felhívásnak vegyék a dolgot keringőre. Nem az a fajta. Bár állítja, hogy mindent ki kell próbálni, azaz majdnem mindent, de az egyéjszakás kaland több szempontból visszatartja, ha kíváncsi ha nem.
-Amikor akarod.
Fel sem tűnik neki ez a fura párhuzam Sebastian és a nagyszülők között, de számára más kategória a kettő. Na meg... úgy is beszél majd előbbivel, majd akkor megismeri.
-John-nal? Aha, persze, rendes fickó. Meg nagyon szereti anyát, több sem kell nem?
Mosolyog, jó a viszonya vele, kicsit amolyan pótapuka, bár Suzy elég anyás természet.
-Hogy... egy egészet? Nem... mármint... szerintem nem, szóval eddig jól éreztem magam, leszámítva mikor a vért pucoltam rólad, szóval...
Vagy ez költői kérdés volt? Kicsit elpirul, nehezen dönti el. De mgjön a pizza az megmenti.
-Én? Mindenhez... nincs olyan hogy ne lehetne valami vicceset kanyarítani belőle! Legalábbis szeretném ezt hinni.
Von vállat vigyorogva, nem mindenki vevő erre a felfogásra, de akadnak azért páran a környezetében, amiért hálás.
-Szépen kérlek!
Mosolyog, miért ne? De addig sok idő van még, úgy is elfelejtik hatszor, Suzy legalábbis biztos.
-Hmmm, azért nem fogod számolni ugye? Olyan lenne mint egy visszaszámlálás, nem lenne jó!
Kuncog, de valóban az jutna eszébe, hogy már csak ennyi van, nem pedig hogy húú már ennyi volt. Maga sem tudja miért.
-Jajaja, mondtad, csak általában könnyű ott veszteni. Akkor szeretsz kártyázni meg kockázni? Vagy... nem tudom mi van még ott, én leragadtam hogy nézegettem hogyan tologatják a zseonokat, meg hogy nem dőlnek el, kedvem támadt lerajzolni, de letettem róla. Azt hiszem nem koncentráltam eléggé a játékra.
Nevet kicsit, nem is váltott sok zsetont, el is vesztette. Neki nem volt olyan szerencséje, mint a szemben ülő srácnak.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Azok a kék szemek... azok a kék szemek?    Szer. Máj. 27 2015, 00:48

- Nekem bizonyára fura, mert szeretek játszani. De ezek szerint ebben hasonlítunk- mosolygok a lányra.
- Elvileg, hivatalosan...- hümmögök mosolyogva. Tehát nem zavarná, ha bemennék- Igen, voltál szíves már diáknak nézni...- nevetek. Rövid hajjal tényleg kölyök képem van, főleg, ha le is vagyok borotválkozva (mint most). //Mi az a MA-s?//
- Komolyan azt gondolod, még sosem csináltam magamnak szendvicset?- forgatom meg a szemem, de nevetek. Biztos nem ez a legjobb abban a helyben, amit említ. Olyan édesen lelkes, ha a pokolba hívna így, valószínűleg vele tartanék.
A foglalkozásomat akarja kitalálni. Azaz először nem ez a szándék, de ha már szeret játszani, kissé próbára teszem. Találgatásban nem túl szerencsés, és amikor segítséget nyújtok neki, elbízza magát.
- Nem az vagyok, aki csinálja, hanem aki elszenvedi...- adok még egy kis segítséget.
Szórakozott beszélgetésbe bonyolódunk, igazat adok neki abban, hogy cuki, és meglepettnek látszik, de örül neki. Hát valóban cuki. Egyre kíváncsibb vagyok, tanárnak milyen. Szórakozott? Az tuti, hogy nem lehet nem kedvelni.

- Ah, Suzy...- először ugyan összeráncolom a homlokom, majd elnevetem magam, amikor rájövök, hogy csak ugrat. Mintha Suzyra könnyebben hatnék, mint Reevenre, hajlik rá, hogy más szemmel nézzen a barátomra.
- Javít, fordít... nem tudom, mit csinál. Gondolom, minden percét kihasználja- Idővel mostanában szűkösen van, és Amelia is igényli még a társaságát. Gondolom, otthon kevesebbet akar dolgozni, ha a barátnője is otthon van.
Témát váltunk, ahogy kiülünk a fűbe. A napozás mellett érvel nekem. Olyannyira tiszta lélekkel áll ki az érvelése mellett, hogy hajlok rá, kipróbálom és megtapasztalom, milyen a napon olvasni, holott én a hűvös szobába szeretek elbújni a kedvenc regényeimmel.
- Na, ha a kenekedés untat téged, azt megcsinálom helyetted, ha hagyod- nevetek Suzyra, mert sosem hallottam még olyan indokot, hogy valaki csak azért sápadt, mert nem szereti magát bekenni naptejjel, miközben szeret napozni. Miféle furcsa dolog ez?
- Semmi komoly- intek a kezemmel. Sosem voltam kiemelkedően jó sportoló. Időm se lett volna edzésekre járni, a színpad is jobban érdekelt.
- Ah, tök jó!- ezekben legalább jártas vagyok, nem sülök fel, ha tollasozni vagy korizni hív...- Van koripálya a városban, ha jégkorizni szottyan kedved. Tollasozni meg bármikor lehet, ha szélcsend van...- megyek a dolgok elé. Hívom én.
- Oké..., a valamikor tökéletes...- hunyorgok kissé rá. Most mi van? Hirtelen bizalmatlan lett? Persze, nem akarok most azonnal menni, de jobban hangzott volna, ha valami konkrétabbat mond. Hihetőbbet. Így olyan, mintha nem is akarná. (Eszembe sem jut, hogy már a szex jár a fejében)
Jelzés értékű (ha már így alakult), hogy én is zárkózottabb leszek egy kicsit, és nem szívesen beszélek többet a nagyszüleimről. Talán majd máskor... Valamikor(?)
Olyan témát keresek, amiről -úgy gondolom- szívesen vagy könnyebben beszél, ezért a családjáról kérdezem, a (feltételezett) mostoha apjáról. Mostohákról hallottam már jót is, rosszat is.
- Igen, az nélkülözhetetlen, legalábbis szerintem- bólogatok hevesen. Úgy tűnik, Suzy számára is fontos egy kapcsolatban a valódi érzelem. - Az is fontos, hozzátok hogy viszonyul...- Ezek szerint jól, erre nem is kéne válaszolnia. Csak azért tettem hozzá, mert önmagában nem elégítene ki, ha idilli egy kapcsolat, amiben nem vesznek részt a gyerekek. A család legyen teljes, bármennyi tagból is áll. Együtt egy egész. Úgy teljes, úgy erős, úgy szétbonthatatlan.
Előbbi hallgatagságom máris megbomlani látszik, amikor kiderül, velem jönne Santa Barbarába. Még a pirulása is jó jel. Biztos nem minden ajánlatra mond igent. Szerencsésnek érezném magam, ha velem taratna, ha együtt töltenénk néhány órát. Azalatt kiderülne, tartós és kölcsönös-e a szimpátia, amit érzek.
- Nagyon úgy tűnt, élvezed a helyzetet, még arról is beszéltél közben, hogy valaki vérrel festett...- emlékeztetem, hogy ő vállalta magára az egészet, én egy szóval sem kértem rá, és közben egész jól elszórakoztatott engem (talán magát is). Ennyire zavarban lett volna?
- Ah, értem. Te mindig a dolgok jó oldalát nézed, ugye? - mosolygok rá. Szimpatikus ez a hozzáállás, bár rám nem mindig jellemző. Néha hajlamos vagyok rútul látni a dolgokat.
Július negyedike még odébb van, de Suzy már közös programot tervez. Talán kicsit elsieti a dolgot, talán csak kárpótolni akar a képnézegetés halogatása miatt... Kicsit cukkolom, ő meg szó szerint veszi, és ezen megint mosolyognom kell.
- Ne most, most igent mondanék... Akard majd július harmadikán is, hogy veled legyek!- az esély megvan rá, hogy éppen, mint Eleenel, kiderül, más vágyak hajtanak bennünket. Nem szeretném, hogy így legyen, de jobb, ha több időt hagyok a megismerkedésre.
- Az első mégiscsak az első, a többit nem számolom!- ingatom a fejem. Gondolkodóba esek, vajon miért tart a visszaszámlálástól. Nem szándékozom abbahagyni azt, ami jó; ha kedvére való, hogy találkozgassunk, úgyis fogunk, ha meg nem... akármikor mondhatja: ennyi volt.
A pizza fölött aztán beszélgetünk a kaszinózásról is. Mint kiderül, művész szemmel nézett szét ott, és az nyűgözte le, hogyan tologatják a zsetonokat.
- Gyere el velem...- mondom neki, hirtelen ötlettől vezérelve. - Míg kártyázom, lennél a kabalám, én pedig leszek a zsetonjaimmal a modelled. Mit szólsz? - Nevetve nézek rá. Ha megunja a rajzolást, majd mellém ül, megtanítom játszani is, hátha olyan rejtett képességekkel is rendelkezik, mint Sebastian. Bankot robbantunk. Ki tudja?
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 273

TémanyitásTéma: Re: Azok a kék szemek... azok a kék szemek?    Vas. Jún. 07 2015, 23:17

Elmosolyodik, hogy találtak közös pontot, az mindig jó, az mindig kell, ezek szerint mindketten játékos természetűek. Nincs baja a túl komoly emberekkel sem, de nekik általában túl sok Suzy, Josh-sal talán más lesz a helyzet.
-Hát jah, hát most mit mondjak, nem régen tanítok és nem foglalkoztam az ilyen kiskapus részekkel!
Nevet, mert mit össze nem dünnyög a másik mosolyogva.
-Hát mert olyan... diákos vagy!
Löki a kezeit a srác fele, tenyérrel felfele, hogy hát tök úgy néz ki, de nem is nézi 25-nél többnek.
//Az MA az a Master Art rövidítése. Az egyetemi tanulást két résztre osztották, van alap és felső képzés. Az alap a BA (Basic Art és BSc Basic Scient.. vagy mi xD Az első a művészeti/bölcsész/kommunikáció szakok, a másik meg a term. tudomány. A felső ugyan ez csak MA és Msc Smile Ha megnézed a leírásokat ezen az oldalon is kidolgozta Bree, milyen szakok vannak BA-n és MA-n Smile Lui BA-s, Nicholas Hill pl már MA-s//

-Persze hogy csináltál, de nem ilyet! Meg ezt ők csinálják neked, te csak mondod mi kell bele, tök buli!
Legalábbis ő imádja, fincsi is, meg sosem ugyanolyan ha nem akarja.
-Hmmmmmmmm....
Agyal, kiket kell kisminkelni a foglalkozás kapcsán, műsorvezetőket, színészeket, modelleket, bárki aki kamera elé áll. Végignéz a másikon, annyi modell van erre.
-Modell vagy. Wúw....
Erre jut, szerinte ilyen külsővel simán lehetne a másik.
Sebastian kapcsán hecceli kicsit, kuncog, hogy Joshua ráncolja a homlokát.

-Majd megkérdezem, legalább lesz valami ürügyem.
Mosolyog, ha már megígérte, betartja. Nincs sok kedve, de ki tudja, lehet kellemesen csalódik majd Draytonban.
Lelkesedik egy sort miért jó süttetni az embernek a hasát szó szerint is, Josh meg kezd hajlani rá, hogy talán nem olyan borzasztó a dolog.

-Hm... jó. Akkor talán nem leszek rák vörös... Köszi!
Nevet a másikkal, ő azt tényleg nem szereti, olyan uncsi és sikamlós az egész, nem szereti kenegetni magát, idő mire beszívja a bőre. De ha ezt megússza és csak "tűrnie" kell, beljebb lesz. Anno is mindig Mike kente be, mert ő ismerte Suzyt, hogy amúgy nem foglalkozna ilyen apróságokkal. //Amúgy user is így van vele xDDD//
Mesél arról is hogy ő maga mit szeret sportolni, Josh meg lelkesnek tűnik, ez őt is lelkesíti.

-Elmehetünk, bár olyan régen voltam, hogy szerintem mindent elfelejtettem, előre szólok! De tollasban jó vagyok.
Vigyorodik el, mindig versenyezve játszott, ki éri el hamarabb az adott pontszámot és sokszor nyert. Igaz, néha vetődött meg hasonlók és pár folttal tért haza, de annál büszkébben. Talán csak ebben nem ügyetlen, szereti is.
-Jól van na... adj időt, ki is kell takarítani meg el kéne pakolni, valami még mindig dobozban van.
Von vállat szégyellősen, el van szokva attól hogy bárki átmenjen hozzá. Nem is érzi fontosnak, meg fura is neki.
Aztán más témák vetődnek fel, mint a család és Suzy mostohája.

-Na igen, nem szeretné anyát biztos én sem szeretném.
Kuncog, mert hát nincs mit tenni. De az anyja sem lenne vele valószínű.
-Persze... eleinte fura volt, mert van már egy lánya, össze kellett szokni, hogy már nem vagyok egyke. De nagyon szeretem Rachelt, ő a legjobb barátnőm. John meg rendes fickó, tényleg olyan apukás, szóval örültem ha ott volt mint apukám valami hivatalos cuccon pl a suliban.
Mosolyog, szereti a családját és John már a része lett rég. Csak nem akarja elfelejteni az igazi apukáját sem, hiába emlékszik rá alig.
-Jaaaj, hát jó, el kellett terelnem a figyelmed, nehogy rosszul legyél! Tudod te milyen sápadt voltál? Bár... nem lettél sokkal barnább... mondom hogy napoznod kell!
Nevet kissé kínosabban, próbálja kivágni magát, mert attól hogy idegesen fecseg minden hülyeséget nem jelenti hogy odavolt a dologtól.
-Próbálom. Buta dolognak érzem keseregni meg hasonlók. Bár van hogy beleszokik az ember valamibe és nem látja hogy az annyira mégsem olyan már, szóval próbálok megfontoltabb lenni...
Préseli a száját, mert ha előbb rájön hogy Mike-kal ellaposodott a kapcsolatuk és nem egy irányba tart a jövőképük, könnyebb lett volna az elválás, mint így.
-Áh... később már biztos, hát igen, hát igen!
Nevet kínosabban.
-Ha el nem felejtem addig, megkérdezlek. De aztán érjél rá másnap!
Kuncog, még a végén elkésik azzal hogy harmadikán kérdezi meg a másikat.
-Okés!
Mosolyog, hogy nem fogja számolgatni a másik hányadik találkozó ez a hónapban.
-Hú... a kockáid is megfújjam?
Nevet aztán a kabala dolgon míg esznek.
-De amúgy jó. Ha lesz helyem lepingálni téged, mindenképp, szerintem jó modell lennél. Főleg ha sok zsetont feltornyozunk neked, nem kell hogy nagy értékű legyen, csak a látvány miatt!
Vigyorog, az úgy néz ki jól. Amúgy sem tudja melyik zseton mennyit ér. De kéne színes is, a másik szemszínét mindenképp vissza akarja adni. Vagy csak kéket visz és minden kékes árnyalattal lesz kiemelve ami fontos. Ú, ez lesz.
-Akkor ilyen kártyázós esteket tartasz a barátaiddal rendszeresen? Vagy nagyban játszol és mindig kaszinózol?
Mosolyog, ki tudja, bármelyiket el tudja képzelni, sokaknak komoly hobbi a póker mondjuk. Közben lelkesen eszi kis harapásokkal a pizzát, látszik ízlik neki és elvan most azzal hogy eszik.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Azok a kék szemek... azok a kék szemek?    Hétf. Jún. 08 2015, 21:46

Suzyról kiderül, hogy mindent nagyon könnyedén kezel. Egyszerűen nem lehet zavarba hozni.
- Jól van, értem- nevetek, nem kértem, hogy szabadkozzon, mert nem fújja a suli szabályzatát. Akkor meg csak a hajamba túrok, amikor diákosnak nevez. -Ah, majd nem borotválkozom pár napig, és te is látod majd, öreg róka vagyok már!- kacsintok. Hülyülök. Messze még a negyven... (Very Happy)
- Megbocsáss, te sem nézel ki tanárnak...- én is simán diáklánynak néztem, meg is lepődtem, hogy tanít.
//Köszi. Jobb, ha ezekbe én bele sem folyok, úgyis égek mindig//
- Ah, szóval, én megmondom mit rakjanak bele, és megcsinálják... - nevetgélek, ez arra hajaz, amikor kiszolgáltatom magam, és Sebastian csinálja nekem a reggelit. "Mit kérsz bele?"- szinte hallom.- Meglátjuk... Azaz kipróbáljuk, feltétlenül!- bólintok lelkesen, azaz inkább az lelkesít, hogy ő olyan.
A feladványt nem adja fel, töri lelkesen az agyát, mi lehetek én, és megint végigmér, mintha most látna bizony először.
- Éppen-éppen...- kuncogok megint, mert olyan magabiztosan vágta ki magát, mintha mindig is erre gondolt volna. Nem kínzom tovább- Újságkihordó vagyok... De nem titkolom, járok meghallgatásokra is, amatőrként színészkedek, és hívtak már fotózásra is. De semmi komoly, nem vagyok felkapott ficsúr.
Sebastian kapcsán nem egyezik a véleményünk, de úgy látszik, hajlik rá, hogy higgyen nekem, és ne írja le kapásból a barátomat. Még arra is hajlandóságot mutat, hogy ő kezdeményezzen, hogy megismerje a másikat.
- Hát jó, akkor ebben is megegyeztünk- jókedvűen ingatom a fejem. Ugyan csak néhány perce (nos, jó, kb már egy órája) "ismerjük" egymást, de már számtalan programot terveztünk meg előre magunknak. És még ezzel sincs vége. Merthogy azután, hogy megígérem, bekenem helyette a testét naptejjel, azt is megbeszéljük, hogy elmegyünk majd korizni és tollasozni, és majd egyszer a képeit is megmutatja.
- Mondanám, hogy segíthetek pakolni, de magamról tudom, költözni egyedül a legjobb. Akkor biztos vagy benne, hogy mindennek tudod a biztos helyét. Ha nem, akkor is csak te lehetsz a ludas!- gondolom, ezzel nem csak én vagyok így. Amúgy megnyugtató, hogy nem a bizalmatlansága miatt nem hív el a közeljövőben, hanem mert még nincs rend az otthonában.
- Nálam viszont rend van. Volna kedved eljönni, szétnézni, milyen az otthonom? - kérdezem. - Nem vagy allergiás a macskára, ugye? Van egy macskám, ugyanis. Azt hittem, házi macska, de alig nőtt, amióta velem van, pedig lassan már egy éve...
Bár a nagyszüleimet már nem emlegetem, Suzy szívesen beszél a családjáról, ezzel fel is ment engem a sok duma alól. Rachel tehát nem az édes testvére, ahogy gondoltam, hanem a nevelőapja hozta a családba. Megnyugtató, hogy az ő családi háttere rendezett és békés. Kevesen tudják ezt elmondani magukról.
- Nyugi, én nem vagyok rosszul a vértől... - mentegetem magam. Sápadt lettem volna? Nos, egy pillanatra tényleg megszédültem, de inkább váratlan volt, mint ijesztő; felemlegetjük a balesetünk körülményeit.
Gyors ítéletet alkotok róla, hogy Suzy mindig optimista, és a dolgok jó oldalát látja, de ezt ő kevésbé érzi szerencsésnek. Az az érzésem, valami nyomja a szívét, de abban, amit mond, igazat adok.
- Ezen én is gondolkodtam az utóbbi napokban...- mondom- és azt hiszem, igazad van. Néha az ember azért nem szól valamiért, nehogy a másikat megbántsa. De sem a hallgatás, sem a túlzott őszinteség nem mindig eredményes, azaz... Nem olyan egyszerű az élet, ahogy élni szeretnénk, igaz? Mindig vannak bonyodalmak...- vonok vállat. Valahogy meg kell oldani őket. És ehhez nem is feltétlenül jó módszer kell, hanem jó partner. Lehet szó barátságról, vagy ... másról.
- Oké, nem elriasztani akartalak, tőlem ma is fixálhatjuk, és maxi töröljük, ha mégis meggondolnád magad... vagy én...- kuncogok. Nem valószínű, hogy lemondanék egy randit, de ki tudja?
Aztán a kaszinóról beszélgetünk, és kiderül, témáért ment oda, (valóban láthattam őt),  és az az ötletem támad, hogy menjünk együtt, ő rajzolhat, míg játszok, talán megint kabalám lesz és szerencsét hoz, de fontosabb, hogy ő is jól érezze magát.
- Hát ha csókot dobsz a kockákra, azt is kipróbáljuk!- azt én még sosem, utána is kell nézni a szabályoknak, mert nem igazán ismerem őket. De a félkarúval is szerencsét hozott, hát miért is ne próbálkoznánk?
- Van ott egy lány, akivel szóba elegyedtem egyszer. Ha még ott dolgozik, megkérem, hogy hagyja, hogy játék nélkül modellt ülhessek neked a zsetonokkal... Gondolom, előnyös, ha nem izeg-mozog állandóan a modelled... - mosolygok. A szöszi lányt ugyan már régen láttam, de kellemesen elbeszélgettünk, már amennyire a lehetőség engedte. Emlékszem, abban a körzetben lakik, ahol az újságot hordom, de már régen láttam.
Szimpatikus számomra Suzy. Vidám és nyílt természete van, barátságos és könnyed. Tetszik a mosolya is, van benne huncutság, de félénkséget is feltételezek róla.
- Nem, nem mondhatnám, hogy ilyen szokásaim lennének. Eddig egyedül kaszinóztam, bár épp a napokban javasoltam Sebastiannak is, hogy jöjjön velem...- nevetek. - Ritkán járok el. Nem játszom nagyban, nem állok anyagilag túl jól, de be tudom osztani, amim van.
Nem lenne jó, ha azt hinné rólam, szenvedélybeteg vagyok, vagy link, aki nem tud vigyázni a pénzére. Úgy érzem, egészséges keretek között tudom tartani ezt a hobbit. Mert annak tekintem, nem többnek és nem kevesebbnek.
Megeszegetjük a pizzát a dobozból, nem eszek gyorsan, ráérünk, bár nincs tervemben olyan könnyen szabadjára engedni ma ezt a lányt. Ha van kedve, még lófrálhatnánk, talán tényleg eljöhetne hozzám (ha ez a tempó nem rémeszti meg). Meglátjuk...
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 273

TémanyitásTéma: Re: Azok a kék szemek... azok a kék szemek?    Hétf. Jún. 08 2015, 22:33

-Húúú, hát azt kétlem, de rendben, megnézlek borostásan is.
Nevet, nem tudja mennyit dob a másikon a szakáll, de megnézné.

-Hát... igeeeeen, de hát nem is olyan régen végeztem, érthető. Na meg friss és fiatalos vagyok, mint te!
Böki oldalba a másikat, mondjuk ő nem akar idősebbnek kinézni. Bár ha nem alszik két napig és kómás az éhségtől, egész ijesztően múmia feelingje van. Hm. De ez nem publikus.
//Dehogy égsz, folyton variálják, van amit már én sem tudok xDDD //

-Igeeen, de csomó fincsi cucc van, főleg az öntetek meg a kenyér. Meg a husi. Jah...
Rájött csak a zöldséget hagyta ki, amúgy mindent felsorolt, na de nem baj.
-Szupi!
Lelkendezik még egy sort, hogy mutathat valamit ő is. Általában ő az akinek minden új, kiélvezi ezeket a pillanatokat.
-Óó... már majdnem megkérdeztem hogy Los Angelesben sminkelve kell újságot kihordanod de akkor nem...
Kacag fel, majd mosolyog tovább.
-És színházba? Vagy reklámokba? Hol színészkedsz? Amikor az újságokat hordod ki mindig megkergetnek a kutyák, azért vagy ilyen sportos?
Vigyorog, ki tudja, lehet ez tartja fitten a másikat. Kiderülnek a turpisságok ám!
-Áh... hiszed. Én csak elteszem valahova és másnap már nem tudom hova tettem. De csak mert még nincs helye. Attól hogy hétfőn azt mondom ott lesz az még nem a helye... ha mondjuk háromszor arra jutok az oda való, akkor talán. Szóval ezért van, ha én egyszer megszoktam mi hol van, nem variálok. Ahh... Sosem fogom megszokni azt a lakást!
Nyüsszög egy sort, ökleit kicsit az arcának tolja, amitől, vicces grimaszba rándul az arca, majd nevet egy sort saját bénaságán.
-Hát... persze, majd, csak még találkozzunk párszor. Ne vedd magadra, de fura felmennem egy... idegen lakására. Ha már nem leszel idegen, na jó most sem vagy már teljesen, de biztos értesz, akkor átmegyek.
Mondja némileg zavarba jőve, mert sosem tudja, miért akarják áthívni. Mikor jegyben járt is járt úgy hogy közölték, édes kettecskén vannak... azóta óvatosabb, nem akar félreértésre okot adni.
-Akkor pici cicád van! Jaj, szeretem a kisállatokat, bár én a hörcsögöket bírom nagyon. Kicsinek volt, nagyon szerettem, csak túl szaporán ver a kicsi szívük, nem élnek sokáig. Hogy hogy lett cicád?
kérdezgeti a másikat, ő valahogy nem érzi magát egyedül alkalmasnak egy kisállathoz. Max egy hörcsöghöz.
-Nem? Akkor jó, bár eléggé megkönnyezted, bocs érte. Remélem nem lesz most felvételid sehova, ha hazamész jegeld le, meg... nem tudom mi jó rá, de kezeld le!
Mondja kínosan, azért még fel van dagadva a másik orra, kínos, de hát ez van. Sajnos csak ennyit tudott tenni hirtelen.
-Tényleg?
kérdezi őszintén meglepődve, hogy Josh is mostanában gondolkodott az optimizmus árnyoldalain.
-Hát... igen. Vagy annyira kerüljük a bonyodalmakat, hogy túl egyszerű lesz. Az sem jó. Na de nem baj, előbb utóbb csak megtaláljuk az arany középutat nem? Máris sokat tanultunk hibáinkból!
Lelkesedik fel megint, mert nem akar arra gondolni, mit csinált rosszul, mennyi mindent nem vett észre. Az olyan lehangoló!
-Okés, legalább nem rakok oda semmit. Nem mintha annyi mindent odarakhatnék...
Ütögeti csöndesen a száját, sajnos nincs annyi programja mint szeretne.
-De nem akarok lemondani semmit! az olyan pazarlás érzetet kelt bennem!
Mosolyog a másikra, nem úgy tűnik, ő egyelőre le akarna mondani egy... randit is?

-Nem hiszem hogy szerencsét hozna, de az olyan jónak tűnik. izgalmasnak!
Mosolyog szélesen a kockázásra, semelyiknek nem tudja a szabályát, szóval...
-Hm... karakteres arcod van, gyorsan felskiccelem, amit kell, utána csak az árnyékokat nézem rajtad igazából. Szóval nyugodtan játszhatsz. Izeghetsz-mozoghatsz is, csak az elején ülj nyugton kicsit!
Kuncog kicsit, rutinos a mozgó alanyok rajzolásában, madarakon gyakorolt. azok meg nagyon gyorsan el tudnak repülni ha megunták!
-Höh, könnyű elképzelnem oda, főleg pókerban... senki sem tudná kitalálni miért vigyorog!
Nevet, neki fura az a férfi, hogy mindig olyan nyájas és vigyorog, tök mindegy mikor megy oda az ember, kinézi belőle, hogy csak a megnyerőség kedvéért teszi, aztán ki tudja mikre gondol! De ha Josh csúnyán nézne összehúzza magát bocsánatkérő mosollyal és elmormogja, hogy oké, oké, majd megismeri (xD)
-Az a lényeg, szerintem az a nehéz. Mármint... nekem is változó mikor mennyim van, Mike fizetése is ilyen volt, de ő pöpec beosztotta... nem is tudom hogyan csinálta. Azt hiszem elkényelmesedtem mellette... Most alig merek költeni, hogy nehogy ne legyen!
Kuncog kicsit, nagyon fura neki még mindig egyedül lenni, mindent egyedül csinálni, amit hosszú évekig nem is ő csinált. Ez van.
-Kirándulni szeretsz? Ó, jártál már mindenfele a városban? Én még mindig nem, gondoltam mindig elmegyek valahova ahol még nem voltam. Jobban megismerném hol élek. Te sok helyen voltál már?
Jut eszébe hirtelen ez is, míg nyammog jóízűen, aztán megint teletömi kicsit a száját és inkább figyel, míg rág.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Azok a kék szemek... azok a kék szemek?    Kedd. Jún. 09 2015, 01:21

- Akkor most egy ideig nem borotválkozom...- nevetek rá, már amúgy is régen voltam szőrös, hát miért ne. Amúgy még ha olyan szakállam is lenne, mint Tom Hanks-nek a Számkivetettben, igazán akkor sokkoló a hatás, amikor ki van fehérítve. (Legutóbb lisztféleséget szórtak rá. Döbbenetes volt, főleg, ahogy maszk is került az arcomra. Nagyapához hasonlítottam, tényleg!)
- Ahogy mondod!- imádom, hogy azzal, ahogy engem frissnek és fiatalosnak nevez, saját magát is. Amúgy igaza van. Hangosan felnevetek, ahogy oldalba bök. Váratlanul ért.
Ha lehet ilyet mondani, régen láttam ennyire életteli lányt, mint amilyen Suzy. Az élet legapróbb dolgainak tud örülni. Olyan dolgoknak is, hogy valaki más csinálja neki a szendvicset, vagy van benne hús. Lenyűgöző.
- Komolyan, szereted a kenyeret? - kérdezek rá, örömködve. Mióta Sebastiant ismerem, kicsit visszafogtam én is a kenyérfogyasztást, rá való tekintettel.
- Most hogy mondod!- nevetek fel jóízűen. Mulatságos lennék, ha sminkben mennék újságot hordani. Főleg nőiben...
- Hé, összebeszéltél Reevennel? A napokban ő is ezt kérdezte, megkergetnek-e a kutyák munka közben...- vigyorgok. Vajon az emberek hány százaléka társítja az újságkihordást a kutyákkal? - Nem, nem jellemző. A kertvárosban kapun kívül van a postaláda, nem kell bemenni- magyarázom Suzynak- Te merrefelé laksz?
A kérdésének másik részére sem felejtek el válaszolni:
- Itt a suliban is jelentkeztem egy szerepre... //sajnos, áll a sztori, nem tudom, mi lesz belőle//, van egy színházi szerepem, egy amatőr színjátszó csoporttal, és statiszta vagyok egy TV sorozatban...- sorolom, ami eszembe jut. Egyik sem túl megerőltető, ennél többre vagyok képes- és egy fehérneműreklámban is én pózolok. Úgy tudom, mostanában kerül majd piacra a termék, tehát a reklámok is megjelennek...- nevetgélek. Az a fotózás vicces volt.
A beszélgetésünk talán komolytalannak tűnik, mert kisebb-nagyobb terveket beszélünk meg jó előre, ennek csak egy része a kajálás, számos más dolgot is be kívánunk iktatni, és ahhoz képest, hogy alig ismerjük egymást elég komolyan kötelezzük el magunkat egymásnak. A lakáslátogatás az egyetlen dolog, amire határozott nemet kapok.
- Semmi probléma. Igazad van!- teszem fel a két kezem, jelezve, én voltam tolakodó, bocsánatot kérek. Látom a zavarát, meg is lepődöm rajta, de inkább erényeként könyvelem el, mint hibájaként, hogy elutasított.
- Ó, nem is tudtam ezt a hörcsögökről..., tényleg?- azt tudom, hogy az állatoknak gyorsabban ver a szívük általában, mint az embereké, de hogy ez lenne az oka a rövidebb életciklusuknak? Ezt nem tudtam. Remélem, Nora sokáig velem lesz.
- Nora..., a macskám, a véletlen következménye. Az utcán csapódott hozzám, miközben egy lányra vártam. Olyan édes volt, nem bírtam otthagyni... Már másnap bevásároltam neki, úgy él nálam, mint valami királykisasszony!- nevetek, valóban mindene megvan, amit csak el lehet képzelni.
A sérülésem miatt már megint túlaggódja magát.
- Megmaradok, a mellékelt ábra is mutatja. Kicsit bedagadt, na bumm, majd lelappad!- azt hiszem, késő már jegelni, azt azonnal kellett volna, de esélyem se volt rá. És nem is bánom, hogy nem jégért szaladtam el. Ha van is meghallgatás a héten vagy a jövő héten, úgysem ezen múlik- mutatok az orromra.
- Úgy neveltek, tételezzem fel mindenkiről a legjobbat, legyek mindig őszinte..., de... tapasztalatom szerint ez nem mindig eredményes, ahogy az ellenkezője sem- vonok vállat. Nehéz megtalálni az egyensúlyt, de igyekszem. Egymásra mosolygunk nagy egyetértésünkben.- Igaz. Tanulni kell a hibáinkból. Sajnos, ez nem feltételezi, hogy nem hibázhatunk újra...
Nem tudom, kettőnk között majd milyen kapcsolat szövődik, de szeretném, ha tudná, kész vagyok megbeszélni a problémákat, ha adódnak. Örülnék, ha nem kellene titkolózni egymás előtt. De egyenlőre úgy tűnik, nincsenek kommunikációs nehézségeink.
Lefixáljuk július negyedikét, pedig az még messze van... Együtt töltjük majd, s magamban elnevetem magam, hogy hasonlóképp áll a dologhoz, mint én. Hangosabban nevetek fel, amikor azt említi, a velem tervezett napot lemondani a pazarlás érzetét keltené.
- Nem te mondtad az előbb, hogy nem is ismersz? Akkor hogyan állíthatsz ilyet?- kérdezem, de szélesen mosolygok rá. Csak remélni tudom, hogy nem un rám olyan gyorsan, hogy le kelljen mondani azt a programot...
A kaszinózás olyan dolognak tűnik, amire nem kell heteket várni, hiszen nagyon lelkesnek tűnik, amikor a lehetséges kockacsókolgatásról beszél.
- Ha ez a vágyad, miért ne? - nevetek, vicces a lány, tényleg!
Felvázolja a terveit a rajzolással kapcsolatban. Ötletem van, nem tudom, jó-e?
- És mi lenne, ha a vázlatot hamarabb csinálnád meg? Úgy értem, nem a kaszinóban? - ha már úgyis naponta találkozunk majd, bármikor leülök neki, akár valamelyik nap ebéd után is...
A kaszinózás kapcsán szóba kerül, milyen gyakran és kivel szoktam játszani, emlegetem Sebastiant, és Suzy felveti, vajon milyen játékos lenne ő.
- A látszat csal, eszméletlen szerencsés keze van... és az örökös mosolyával tényleg megtévesztené az ellenfelet!- bólogatok, elmélázva. Nem szokás érzelmeket kifejezni, de az örökös mosoly éppen olyan megtévesztő lehet, mint a pókerarc. Ó, ez nem is butaság! (Nem nézek rád csúnyán.)
Aztán a pénzről kezdünk beszélgetni. Arra ügyelek, sose játszak el többet, ami "felesleges".
- Mindig úgy számolok, úgy költekezek, hogy ha lebetegednék, ne jöjjek zavarba anyagilag... legalább... hat hónapig- árulom el a titkomat. Persze, saját erőből ez nem ment volna, a postás fizetésem arra elég, hogy kifizessem a számláimat, de önfenntartásra már kevés volna..., ezért is jó, ha kapok egy fizetős melót vagy nyerek a casinóban. Az a baj, utóbbi teljesen kiszámíthatatlan.
Az első gyengeség, amit észreveszek, amit elárul magáról, hogy rosszul osztja be a pénzt. Talán, mert soha nem volt rákényszerítve, hogy ossza, vagy mert Mike gondoskodott mindenről, és mert ő is csak nemrég óta dolgozik... El lehet ezt nézni neki. Idővel majd megtanulja.  
Hálásabb téma a kirándulás.
- Itt a városban? Nem mondom, hogy minden szegletét ismerem, de nagy részét már bejártam. Amúgy Santa Barbarát ismerem... és ennyi. Nem voltam még világot látni...- vonom fel a vállaim- És te? Szeretsz kirándulni? Nem feltétlenül csak a városra gondolok...- az egy dolog, hogy feltételezem, igen. Könnyedén egyezett bele, hogy eljön velem Santa Barbarába, pedig ott is kifogásolhatta volna, hogy még alig ismer.
- Ha gondolhatod, együnk mindig máshol, és közben felfedezzük a környéket is. Mondjuk, sétálunk egyet ebéd után... - ajánlom. Gondolom, nem csak gyorsétkezdékbe hajlandó velem eljönni.
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 273

TémanyitásTéma: Re: Azok a kék szemek... azok a kék szemek?    Kedd. Jún. 09 2015, 21:19

-Micsoda áldozat!
Cukkolja kicsit a másikat, de nevet, majd azon is hogy meglepi a böködéssel, viccesnek találja a másik reakcióit.
-Persze, miért, ki nem szereti? Az olyan alap kaja...
Nevet, neki természetes hogy eszi és szereti.
-De itt spéci kenyérkék vannak, majd meglásd!
Nem a sima fehér vagy barna, esetleg rozs, annál fincsibbek!
//Seby teljesen átformálja az életed xD De őt nem zavarja ha kenyeret eszel, amíg nem tolod a szájába xDDD //

-Ezentúl így csinálod mi? Jó fekete tussal kihúzzuk a szemed, rockeresre csinálunk, még jó lis fog állni!
Könnyű elképzelnie, egy kis tónus, egy kis kontúr... nem is lenne rossz, bár jobb szereti a természetes dolgokat, szó se róla.
-Reevennel? Nem. Nem ismerek senki ilyet... Kéne?
Nevet, neki nem ugrik be (Ez a Reevenes játékom előtt van xD).
-Amúgy nem hiába kérdezte ő is, hát a kutyák nagyon harciasak tudnak lenni!
Nevetgél. aztán bólogat, szóval nem így tartja formában magát a másik. Pedig vicces lett volna, ha csak kicsit is, mert belegondolva persze nem lenne az.
-Itt lakom a belvárosban, egy kis lakást bérlek, egymagamnak nem kell nagy. De közel minden munkám, sok a bolt, de a parkok sincsenek messze.
Von vállat, nem bánta meg hogy ide jött, itt bérel, a külváros Mike-ra amlékeztetné.
-Hú.. akkor sok mindent csinálsz. Melyiket szereted a legjobban?
Majd a fehérneműnél elvigyorodik.
-Úgy tudtam, nem is lőttem mellé akkor hogy modell vagy! De majd ha látlak a buszok oldalán, megböködöm az idősebb néniket, hogy "héj, vele szoktam ebédelni, ruhában is jól néz ki!"
Nevetgél, komolyan megcsinálná, végtelenül viccesnek tartaná, na meg az olyan menő, a poszteren lévő modellel ebédel. Kihagyhatatlan, majd vadászni fogja Josh képeit.
Azonban arra egyelőre nemet mond, hogy csak úgy felmenjen, sosem lehet tudni, meg nem akarja olyan lánynak nézzék. Már nincs baja azokkal a lányokkal, lehet jó is lenne, de nem vágyik rá. Josh annál jobban érdekli. Elnézést kér a másik szinte, ő csak szégyellősebben mosolyog. Nem feltételez semmi rosszat a másikról, lehet hozzá sem érne és olyan lenne mint egy úriember, de biztosra akar menni.

-Hát... nekem anya azt mondta. Én elhittem...
Pislog a másikra, hogy ő kiskorában elhitte, azóta is tart alapon, de logikusnak gondolta.
-De amilyen kis stresszesek, nem kizárt!
Mosolyog, elvégre folyton rohanásban vannak a kis lények.
-Te vagy a hercege mi? Szerencséje volt akkor veled! De akkor azt sem tudod mennyi idős?
Kérdezi Nora kapcsán.
-Jól van, de ha örökre ferde maradna, vagy lapos, akkor már tuti hogy sosem felejtesz el!
Mosolyog kínosan, reméli helyrejön.
-Na igen... nem egyszerű. De szerintem embere válogatja, kinek mi kell.
Von vállat, és ő itt bukik el már rögtön. Nem jó emberismerő.
-Egy idő után uncsi lenne ha nem tennénk.
Kacsint a másikra, hibázni emberi, nem is akar vele foglalkozni. azzal kell ami nem volt hiba! Mint pl ez a pizza, meg a társaság. Nevet, mikor a pazarlás jön szóba, összehozva vele.
-Hát annyira megismertelek, hogy mulasztásnak érezzem. Meg akkor hogyan ismerjelek meg? Attól hogy nem megyek fel rögtön a lakásodra még érdekelsz!
Nevet kicsit, de hát tényleg. /font]
-Mókásnak tűnik!
Mondja a kockázásra, ahhoz talán még nagy tudás sem kell csak szerencse. mondjuk neki nem szokott lenni... de... majd Joshnak!
-Hm... A krokinak az a lényege, hogy pár vonalból kapja el a karaktert és a mozdulatot. Ez egy karakteres gyors vázlat. Sok ilyet csináltam már, az egyik kedvencem. Hmm, nézd! Dőlj kicsit Hátra, könyökölj fel! Mosolyogj!
Vigyorodik el, míg a srác elfekszik ő előkotor egy sima füzetet, ceruzát és már firkantgat is. Tüzetesen nézi a másik felsőtestét, hasát, oldalát, izmait, arcát. De a rajzon egyelőre pár vonalból vázolja fel felismerhetően, határozott vonalakkal, az arcának is csak a vonalait vázolja, a haját. a mozdulat és a testtartás beszédes, ahogy Josh alakja is. Oda is tolja 1-2 perc után, vagy annyi sem, mosolyogva.
-Tádááám. mint látod a részletekben lesz a lényeg majd, pepecselni meg ráérek majd míg játszol.
Mosolyog lelkesen. Josh jó alany, legalábbis neki tetszik, főleg a szeme, de hát... azzal nem tud elpepecselni, vagy csak külön.
-Mondom hogy simlis!
Nevet, csak viccelődik Sebastian kapcsán. (Szépen nézel? *-* xDDD)
-Hmm... jó taktika. Bár olyan nyomasztó arra gondolni lebetegszel...
Már nem csak amiatt hogy Josh lebetegszik, hanem bárki más is. Reméli ő nem lesz, akkor sok mindennek lőnének. Aztán a pénzről inkább a kirándulásra tereli a témát, neki is kényelmesebb.
-Hm, én sem. De az kell nem? Mármint... a világ olyan nagy, meg olyan szép, mikor utazgass ha nem fiatalon, meg mikor még bírod a tempót meg a kevesebb pihenést is?
Lelkesedik be kicsit megint.
-Igen, én szeretek, bár nem vagyok nagy túrázó, hamar elfáradok, pedig szeretem. Az erdőben félnék eltévedek... nekem a térkép és az iránytű nem segítség a semmi közepén...
Nevet fel, de rajta az tényleg nem segít. Ő csak menne és talán kilyukadna a megfelelő helyen.
-Ú, az jóó, nekem tetszik az ötlet! Vagy míg eljutunk a kajáldáig útba ejtünk valamit! Kaja után jön a kajakóma, akkor lehet nem esne annyira jól, ki tudja!
Kuncog, de lelkesnek tűnik. Közben lassan csak megeszi a pizzáját, szemez még egy szelettel de az már sko lenne.
-Te el tudod felezni szépen? Én csak trancsírozósan tudom, az meg... nem túl nőies! De nem bírnék még egy egészet megenni...
Kuncog, mosolyog a másikra, nem kétli hogy ügyesebbek nála.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Azok a kék szemek... azok a kék szemek?    Szer. Jún. 10 2015, 00:05

- Holnap csak borostás leszek, de egy hét múlva már nem látod az arcom, és egy hónap múlva fonogathatod a szakállamat!- mondom komolyan, és felemelem a kezeim: én szóltam!
- Sebastian barátunk...- mondom nevetgélve, és megvonom a vállam. Ha nem is szándékosan, valóban hatással volt az étrendemre.
- Nekem semmi bajom a kenyérrel, de hajlandó vagyok kísérletezni- amúgy sem árt edzeni. Csak kicsin múlt, hogy nem Sebastian nyert a múlt szombaton, mert akkor mehettünk volna valami egzotikus vendéglőbe, ki tudja mit enni...
- Uh, hát voltam már rockernek sminkelve és voltam maga Jézus is, úgy nézz rám!- nevetek. Most már viccesnek tűnik az egész- És bevallom, nőimitátor is voltam...- félénkebben nézek Suzyra, vajon erre mit lép.
A munkámmal kapcsolatban ő is megkérdezi, mint Reeven, hogy megkergetnek-e a kutyák.
- Akár ismerhetnéd is. Ide jár. - bólintok az egyetem felé; aztán eszembe jut valami, ami őt egyedivé teszi- Ő az a szőke srác, aki mankóval jár- lehet, hogy a neve nem mond semmit, de ettől nagyon egyedivé válik (Bocs, Reeven! <3). - Nem jut eszembe, melyik szakra jár, de nemrég kezdett, és fényképeszetet is tanul..., ha jól mondom...- kicsit kótyagosak voltunk aznap, amikor megismerkedtünk.
- Hát igen... Egynémelyik nagyon harcias!- biztos veszélyesnek titulálná a melóm, ha tudná, vannak még kóbor ebek. Örömmel adok neki igazat, mert láthatóan valamin nagyon jól szórakozik.
- Ah, az jó, az jó- mármint, hogy kicsi, de közel van mindenhez. Abban nem vagyok biztos, hogy egy belvárosi kis lakásért kevesebbet kéne fizetni, mint egy külvárosi kertes házért (például), de Suzynak bizonyára több szempontot is figyelembe kellett vennie, nem csak azt, hogy mennyit költhet lakásra.
- Nekem kertvárosi házam van. Két szintes, de lényegében lakatlan a második szint. Majd ha családom lesz, az lehet a gyerekeké...- mondom mosolyogva. Hát jah, vannak álmaim, amit nem adok fel.
- Szeretem mindegyiket. Az újságkihordást azért, mert korán kelek, de lényegében szabad az egész napom. A színészetet, mert kölyökkorom óta szeretek mások bőrébe bújni, elképzelni a különböző karaktereket és megformálni őket... , a modellkedés véletlenül jött, de vicces. Ugyan fárasztó is, de jó élményeim maradtak róla- vonok vállat most én.
Nevetek, amikor elmeséli, milyen "büszke" lesz rá, hogy ismer. És közben elraktározom a bókját. "Ruhában is jól néz ki".
- Képzelem, mit gondolnak majd rólad a hölgyek!- Egyrészt, a bökdödés miatt. Másrészt: biztos elsőre azt feltételezik, Suzy is látott már ruha nélkül. Nos... nem is áll ez messze az igazságtól, igaz?
Elfogadom, hogy nem mehetünk hozzá, mert rendetlenség van, de a meghívásomat sem fogadja el. Kicsit elpirul, miközben arról beszél, még nem ismer eléggé, de igazat adok neki. Ki tudja, talán a hálóban elkapnám, mint legutóbb Sebastiant... várjunk csak! Mi? Meglep a gondolat, hogy a falnak döntöm, és szenvedélyesen megcsókolom ezt a lányt, hiszen tényleg alig ismerem. Honnan jött most ez a kép a fejembe??? Jobban is teszi, hogy elutasít..
- Sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom- vonom fel a vállaim. Rám ne nézzen így, nekem nincsenek tapasztalataim a kisállatokkal, csak egy macsekkal, de lám, az is megtréfál!
- Amikor rá találtam, azt gondoltam, kb két hónapos lehet. De most sem tűnik sokkal többnek. Termetre sem nőtt olyan sokat, mint az utcában a többi macska. - Biztos, hogy eleget kap enni, mert mindig teli hassal dorombol! Amúgy tényleg jó dolga van. Akár herceg is lehetnék abban a kulipintyóban. Bár aki oda beteszi a lábát, tenyéren van hordozva, azt hiszem...
- Nem hiszem, hogy el tudnálak felejteni, az orromtól függetlenül- kacsintok rá. Mert ugyan bóknak szánom, nem akarom, hogy emiatt zavarba jöjjön. Kedves lány, és nem akarom elbarmolni a dolgot, mint Eleevel.
- Látod, ez igaz!- értek vele egyet, hiszen pont itt van a kutya elásva (nem a kertvárosiak). De nem ragozom túl a dolgot, mert ez nagy hibám, már rájöttem. Ha egyetértünk, annyiban kell hagyni...
Szívesen látnám a gondolatait, örülnék neki, ha tudom, min jár a csinos kis feje. Én ugyanúgy örülök, hogy itt ülök vele a füvön és pizzázunk...
- Remek, kösz!- mondom őszintén, leginkább azon megragadva, hogy érdeklem.
Jó tudni, hogy az első találkozást (még) nem szúrtam el, hogy van kedve maradni, beszélgetni, és van kedve találkozni, ismerkedni.
Aztán az az ötlete támad (ha már meghívtam), hogy majd rajzolni fog a casinóban, és meg is mutatja, miért nem okoz neki gondot, ha gyorsan kell elkapnia egy-egy mozdulatot. Az utasításait gépiesen teljesítem, túl sokat hallottam ilyet, és nem is okoz nehézséget, mert nem kér nehezet. Pár percig rajzol, és közben az arcát nézem, a szemeit, ahogy elmélyül abban, amit csinál, s meg vagyok győződve, nem is érzékeli a külvilágot, amíg rajzol. Nagyon szépnek látom őt, ahogy dolgozik.
- Játszani nem félmeztelenül szoktam- húzom egy kicsit, de a lényeget értem. Amúgy rácsodálkozom a képre. Valóban csak körvonalak, de bele lehet látni, mi lesz a vége... Felismerem magam.
- A mindenit, te tényleg tudsz valamit!- adom neki vissza a füzetet. Egyre kíváncsibb vagyok, milyen képeket szeret, mit fest, hogyan..., hogyan....??? Ah, nagyon kíváncsi lettem hirtelen.
Sebastian megint szóba kerül, de legnagyobb örömömre Suzy hozzáállása is mintha változott volna vele kapcsolatban. Elneveti magát, ahogy felemlegetjük, hogyan verné át az ellenfeleit csupán a természetes viselkedésével.
(Ó, egyre szebben nézlek... Smile )
A pénzről is beszélünk egy keveset. Nem egyformán bánunk vele, az biztos.
- A betegség nem szól előre, hogy bocs, jövök!- nézek rá kicsit komolyabban, mert saját nagyszüleim jutnak eszembe. Nekik is nehéz volt szembesülniük a dolgokkal, én pedig egyedül vagyok. Bár tudom, hogy adott esetben kérhetnék segítséget Sebastiantól, nem rajta akarok élősködni. Megvan neki a saját családja, a saját élete, még ha én is fontos vagyok az életében, nem a legfontosabb. És nem is élhetek vissza a barátságával.
Aztán a kirándulásról ejtünk néhány szót, és abba a hibába esek, gondolatban, már nem csak Santa Barbarába viszem el. Úgy hiszem, szívesen mennék vele felfedezni a környéket, majd a világot, és szívesen fognám a kezét, el ne tévedjen... De ez még a jövő zenéje...
- Akkor megegyeztünk...- nyújtok kezet neki. Azaz kajálásokkal egybekötött városnézést tervezünk. Én minden napra betervezek valamit, ha akarja. Nem túl nagy falatokban, de felfedezzük a várost, jókat eszünk, és közben ismerkedünk. Tökéletes terv. Vajon kezet ad rá? Remélem! (Beavatom a terveimbe, tudja már, mire ad kezet, ha ad...)
- Akkor kaja után kifekszünk napozni és olvasni!- mondom. Hát nem volt szó erről is? Vigyorgok. Szerintem csak dolgozni és aludni válunk el egymástól.
Az utolsó szelet pizzánál tartunk, és Suzy nyuszi szemekkel néz rám.
- Ah, tartok tőle, én is csak trancsíroznám, de egyél annyit belőle, amennyit szeretnél, a többit meg megeszem én, így nem jó?
Ahogy elfogy a pizza, az jut eszembe, valami innivalót is kellett volna rendelni, mert én úgy sóvárgok egy pohár víz után, mint még soha.
- Mit gondolsz, visszamehetünk a suliba, hogy kezet tudjunk mosni?- nézek Suzyra, és közben már csomagolom össze a dobozt, hogy majd kidobjam valahol- Aztán, ha van kedved, elmehetnénk inni valamit, és megtervezhetjük, hova menjünk holnap, és mit együnk...- fordítom oldalra a fejem. Lehet ezt tervszerűen csinálni, igazodva az igényeihez. Nekem bárhogy jó.
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 273

TémanyitásTéma: Re: Azok a kék szemek... azok a kék szemek?    Csüt. Jún. 11 2015, 22:23

-Húúúúú ilyen gyorsan nő? Mondjuk a hosszú szakáll lehet túlzottan öregítene, de egy kis szakáll meg borosta is biztos jól áll. Amúgy dehogynem látom majd az arcod!
Nevet, nem akarja mondani, hogy a szeme és az orra is jellegzetes, szóval megismeri majd úgy is könnyedén.
-Komoly? Lisztérzékeny? Azért ilyen vékony?
Kérdezi kissé talán aggódva, akkor nagyon megszívta, alig ehet valamit. Na jó, ehet azért, de volt egy barátnője aki az és csomó mindent nem ehetett.
-Hidd el, tök finomak! Majd meglásd!
Vigyorog, majd megkóstoltat párat Josh-sal.
-Azta... hátöhm... hosszúkás az arcod, jellegzetes kék a szemed, de azért na...
Nevetgél, valahogy Jézus sok volt neki hirtelen. Jó hogy nem a szentlélek!
-És azért voltál rockernek sminkelve, mert rocker voltál a suliban vagy szerepért? Vagy játszol hangszeren?
Kérdezősködik, faggatózik, de csak mert érdekli a másik.
-Hmm... nem tudom. Nem láttam.
Rázza a fejét, azért járnak ide pár ezren...
-A fényképészethez nem értek.
Vallja be, mert tényleg nem konyít hozzá, telefonnal bohóckodik néha, de ennyi.
Beszélgetnek a postáskodásról, a lakásáról, majd Joshéról is.

-Ennyire előre tervezel? Nem akartál visszaköltözni Santa Barbarába?
Ő van hogy visszavágyik a szülővárosába. Mindent ott ismer a legjobban.
-Mondjuk ha mindet csinálod hosszútávon az fárasztó nem? Bár én is több mindent csinálok, de még nem tudtam fixen elhelyezkedni. A galériában kéne, de az szinte kihalásos...
Húzza el a száját, onnan nem szoktak kirúgni senkit, akkor meg kell várni mire nyugdíjba mennek... hát...
-Mit gondolnának? Irigyellek aranyom, én már öregecske vagyok, a fiam lehetne, de legyetek el ti fiatalok!
"Öregíti" meg a hangját, a saját nagyiját utánozza amúgy, ő szokott ilyeneket mondani. Aztán persze csak nevet.

-Biztos amúgy is kicsi. Vannak kisebb macskák, nem mind nagy. Biztos nagyon aranyos! Ő is elkezd rohangálni meg vadászni ha fénnyel kezdesz vele játszani? Mert akkor viszek, van halalakú kislámpám!
Nevetgél, szereti a macskákat olyankor.
(Jeeee Very Happy )

-Jóó, tudom, de nyomasztó ilyenekre gondolni. Nem szeretek, mert akkor valahogy elkezd fájni valamim vagy... oh... már érzem is!
Néz kissé megijedten a másikra, a derekához kap, de aztán nevet. Tényleg érezte, de ez közröhej, ő is tudja, gyorsan el is tereli a figyelmét, meg a srácét is.
-ohh... igen igen...
Törli meg gyorsan a kezét a ruhájában, nem sajnálja azt, majd kezet fog, bár elég finoman teszi, puha keze van, kevés erő van benne.
-Hmmmm... délutánonként nem szabad programot csinálni... de amúgy jó! Egyik nap mehetnénk a partra, van ott egy jó hot-dogos, akkor kifeküdhetnénk. Mit szólsz? Majd hozok pokrócot! Ha megtalálom... azt hiszem az ágy alá tettem... vagy nem?
Gondolkodik el, finoman vakarássza az arcát, hogy vajon ott van-e.
-Hát... de... de nem zavar? Bele fogok harapni...
Nem mindenki szereti, őt nem zavarja ez a dolog de Josh mégiscsak most látja először!
-Miért ne? Talán a pólód is már csak kicsit nedves, ilyen melegbe talán jól is fog esni nem? Hmm, jó, sulibüfé? Máshol hirtelen nem tudom... de ott vannak padok is, aztán majd mennem kell órára.
Mosolyog, nem felejtette el hogy dolga van. De addig ha a közelben maradnak még van ideje, jó félóra. Mutatja is az utat, ha jön a másik.
-Gyakran bejössz a suliba?
Mert akkor sűrűn összefuthatnak amúgy is, nem tudja. De ha Drayton jó barátja, elképzelhető.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Azok a kék szemek... azok a kék szemek?    Pént. Jún. 12 2015, 17:28

- El se hinnéd...- válaszolom bólogatva, széles mosollyal ötvözve.- Majd ha úgy látod, elég, szólsz!- nevetek. Hát, nem tudom, a mellkasomig még sosem növesztettem meg a szakállam. Valami olyasmire gondolt?
- Nem veszed figyelembe, hogy közben a hajam is nő. Behúzom az arcomba, és Mr Hair leszek, nagyon gyorsan. Még az orrom se fog kilátszani!- figyelmeztetem.
- Nem, szerencsére nem lisztérzékeny. Sebastian csak nem szereti az ízét... Fura, nem?- de vállat vonok, ez az ő dolga. Én mondjuk nem eszem meg a májat, pedig hányan mondják, hogy finom!
- Oké, már meggyőztél!- nevetgélek; azt hiszem, összetéveszt Sebastiannal, és azt hiszi, engem kell meggyőzni, milyen finom a kenyér.
- Én se élveztem a szerepet túlzottan. Meg... voltam... feszítve!- tagolom neki, hogy elképzelje azt a borzalmat. Azt már nem teszem hozzá, hogy mindezt egy fehérneműreklám miatt... Inkább lássa az Eleevel készült képeket, mint a parókás-keresztes-alsónadrágosat...
- Nem játszok hangszeren- legalábbis jól nem, nincs mire büszkének lennem-Rocker viszont voltam egy farsangon. Én voltam az énekes! Te játszol hangszeren? Szeretsz énekelni?- talán vele is énekelhetnék valamit a karaoke bárban.
Ahogy Reeven eszembe jut, máris olyat mond, amit ő; adja magát a kérdés, ismeri-e. Ugyan sokan járnak a fősulira, de Reeven mindenképpen kitűnik közülük. Nem egy mindennapi figura (és nem csak a botja miatt).
- Oh, nem tudtam...- valahogy azt képzeltem, a fényképészet és a festészet kézenfogva járnak a képzőművészetben. Társszakmák, vagy valami hasonló...
- Ezek nem konkrét tervek, csupán elképzelések....- vonom meg a vállam, jelezve, nem ragaszkodom semmihez szorosan- Santa Barbarába nem akarok visszaköltözni. Legalábbis nem volt szándékomban. Te talán a szülővárosodban telepednél le legszívesebben?- kérdezek vissza. Jó tudni, ha kötődik a megszokott dolgokhoz.
- Egyik sem fárasztó, mert egyenként kevés időt foglalnak le. Egyetlen állandó munkám van, és az az újságkihordás. Az napi 2-3 óra, viszont amit érte kapok, kevés, hogy komoly egzisztenciát teremtsek a leendő családomnak. Még egymagamra is kevés olykor-olykor...
- Nagyon szeretheted a galériát, ha ez az álommelód- nézek rá kérdőn, beszéljen erről a melóról, ha ennyire vágyik rá.
Aztán nevetek egyet, ahogy az idősebb hölgyeket utánozza.
- Egyre vagányabbak az öregek, mi?- néhány éve még fejcsóváló nénikbe akadt volna, és azt hallgatta volna, erkölcsösebb fiatalembert kéne keresnie magának, nem olyat, aki ledobálja a ruháit ország-világ előtt.

A macskámról neki is van véleménye.
- Meglehet, bár tényleg elsőre úgy néz ki, mint egy közönséges házimacska. És nem kell neki fény, hogy játszon, a zoknimmal is képes órákig eljátszani. ugyan használhatatlan lesz utána, de ... megtanít, hogy ne hagyjam szét a dolgaim!- kacsintok. Nem vagyok amúgy rendetlen alkat.
Dumálunk egy kicsit a pénzről is, a spórolásról (vagy inkább megtakarításról).
- Nem nyomasztó, nem gondolok rá folyton. Csak tettem félre, és ezzel le is van tudva. A betegség nem olyan, mint a jó vendég, hogy bejelenti előre, mikor érkezik...- vonom fel megint a vállam. Épp ez szokott a baj lenni, felkészületlenül ér, és akkor aztán borul minden, ami megszokott. Nagyapa példája kapcsán nagyanyám egészséges mértékben, de jól belém ültette a félszt. Inkább, mint hogy kapálózzak, ha baj van...
Meglepődve nézek rá, hogy a betegség említése is milyen hatásokat vált ki belőle.
- Úgy látszik, veled óvatosabbnak kell lennem!- azaz nem szabad erről a témáról felelőtlenül beszélni, mert képes a másik, és bebeszéli magának, hogy ő is beteg.
- Ó...- az ajkamba harapok, hogy figyelmetlen voltam, mert Suzy elfogadja ugyan a kézfogásomat, de hogy ne zsírozzon össze, a ruhájába törli a kezét. A kézfogása puha és meleg, gyors és határozott. Vége van, mielőtt igazán megismerkednék vele...
- Inkább a délelőtt jó neked?- kérdezem, s azon gondolkodom, hogyan osszam-szorozzam az időm, hogy alvásra is legyen időm. Csak az marad, hogy korábban fekszem le, mert délelőtt ezek szerint már nem alhatok!
- Oké, legyen! A pokróc meg ne legyen probléma, majd hozok én... - ajánlom fel. Én pontosan tudom, hol az enyém.
A pizza közben elfogyott, már csak egy szelet árválkodik a dobozban. Suzy megfelezné, de én sem érzem magam elég ügyesnek, hogy klasszul és gusztusosan szedjem szét, ezért azt mondom, egye csak, amíg jól nem lakik vele. (Az sem baj, ha mindet megeszi. Ha jól sejtem, így is többet ettem, mint ő.)
- Miért zavarna? - nevetgélek. Én is harapom a pizzát, nem csipegetem... Hátra dőlök, figyelem, ahogy eszik. Olyan kis óvatos!
Elpusztítjuk az utolsó szelet pizzát is, aztán azt javaslom igyunk valamit. Suzy at mondja, menjünk a suliba, van ott büfé.
- Tökéletes- legalább azzal sem vesztünk időt, hogy megfelelő helyet keresünk, ahova be tudnánk ülni.
A pólóm csak nem teljesen megszáradt, szóval belebújok. Mielőtt beérnénk az iskolába, a dobozt kidobom egy konténerbe, aztán csatlakozom Suzyhoz, aki fürge léptekkel halad az iskola bejárata felé. Megelőzöm, hogy kinyissam neki az ajtót. AZT az ajtót...
- Kisasszony...- udvariaskodok neki, és rá nevetek.
Mellé csapódok, ahogy megyünk a büfé felé, és mikor a mosdók mellett haladunk el, elnézését kérem.
- Bocs, csak kezet mosok... El ne menj nélkülem!- mert nem lenne most oka, hogy egy mosdóba menjünk be mi ketten... Bár nem zavarna, ha ő is bejönne...

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 273

TémanyitásTéma: Re: Azok a kék szemek... azok a kék szemek?    Pént. Jún. 12 2015, 18:37

Nevet, hogy elképesztő mód szőrösödne a másik, elvégre a mellkasa is csupasz.
-Ó hozzám igazítod a szakállad? Mivel érdemeltem ki?
Nevetgél mert ez így vicces neki. Elvégre lehetne gonosz is és akkor pont valami borzalmat hagyat meg. Persze nem tesz ilyet de tehetne!
-Áh, kétlem. De akkor a hajad se fogod vágni? Spártai körülmények!
Nevet tovább, szerinte így jó, de hát ő nem fog beleszólni hogyan nézzen ki a másik.
-Az ízét? A kenyérnek?
Mered a másikra, majd eltakarja a kezével a vigyorát. Kis finnyás a tanár úr, lehet majd mondja neki. Ha meri.
-Komolyan? De... juj.
Az kényelmetlen, de lehet még fájt is. Hát... nem irigyli Josht, reméli legalább sokat fizettek érte.
-Hahaha, én? Dehogy. A hangom... azt hagyjuk... Nekem az ecset a hangszerem, lefestem neked akármelyiket, szinte meg is szólal, de nem nyúlok hozzájuk. Amikor kicsi voltam, hegedűre is beíratott anya de... állítása szerint két hónapig bírta azt a tekergést és nyikorgást amit produkáltam a hangszerrel, és lemondtunk róla. Azóta nem is próbálkoztam, hamarabb ültem le rajzolni. De csak farsangon voltál rocker? Tök sok kamasz fiú lázad így! Te nem lázadtál?
Kérdezi vigyorogva, mert amúgy kinézné a másikból a komoly rockerséget. Szögecses csuklóvédő, hosszú haj, fekete cuccok, ilyesmi.
-Nem baj, már tudod.
Mosolyog kedvesen, hogy ő nem konyít a fényképészethez.
-Hmm, szerettem ott élni. Szívesen visszamennék, de hát itt kapok jobban munkát. De ha kapnék otthon fixet, akkor valószínű hazamennék.
Rágcsálja kicsit a száját, mert neki hiányzik a hely, a barátai, a családja, meg a megszokott helyek. Itt minden túlságosan nyüzsgő. De Joshuának valószínű nem az, ha szívesen cserélt, látszólag legalábbis.
-Hát az inkább diákmunka nem? És a színészet? Miért nem csinálod azt főállásban, elszerződsz valahova?
Csak kérdezi ha már egzisztencia kell a másiknak. Az hosszútávon tartható, a modellkedés szintén nem olyan, nem is említi.
-Hát igen... mindig bejön egy csomó új tehetséges művész, a képei, azokat szépen el kell rendezni, úgy keretezni hogy hatásos és beszédes legyen, körbevezetni az embereket esetleg... változatos és izgalmas, én szeretem.
Bizonygatja a galériát, szereti csinálni, látszik.
-Jah... vagy csak jobban ki merik mondani mit gondolnak!
Nevet, mert hát szerinte inkább itt van a kutya elásva.

-Hmmm, okos cica, neveli a gazdit ha már amaz nem neveli őt!
Nevet Nora miatt, miért nem szól a jószágra? Nem törik tőle össze.
-Manapság semmi sem ilyen. Jön és kész. Ott van.
Von vállat a betegséget illetően, érti ő a másikat de ettől még feszélyezi a dolog.
-Háááát... sosem voltam beteges, de mindig félek mikor jön ki. Még bárányhimlős se voltam...
Von vállat, óvva volt a széltől is, csoda hogy nem allergiás mindenre. Mondjuk az az apjának hála, ő nem volt aggódó természet.
-Háááát... változó...
Gondolkodik el a kézfogás után.
-Szóval általában kora délután jó, mert délután van órám. De az egyik nap van délelőtt, szóval akkor nem. Meg délelőttönként a galériában segítek, ha nem hétvégén vagy este.
Megszokták hogy Suzynak nincs gyereke, Mike nem szól érte, hát mindig ő ment ilyenkor. Most hogy még szabadabb, még inkább őt kérik ilyenkor.
-Jó, köszi!
Mosolyog hogy Josh intézkedik, neki ez könnyebbség így.

-Hát... összefogdosom, összeharapdálom... na jó utóbbi nem, de érted!
Mosolyog míg falatozik. A pizzának a felét se eszi meg és Joshnak adja jelezve, ő dugig van, ha neki még jól esik hajrá. Valóban nem evett sokat, de elég nagy szelet volt a pizza. (Neki legalábbis)

-Ehhh... legalább nem vágom ki mi? Köszi...
Nevetgél zavartan mikor AZT azt ajtót nyitják neki, de beillan, majf bevárja a másikat.
-Nem rossz ötlet... jössz a nőibe? Nem menekülök el, ne félj!
Nevet fel ha már ott mosdatta a másikat. De aztán bemegy (akár Josh-sal) és kezet mos ő is, ne legyen zsíros a keze, a száját is megmossa, kicsit megigazítja a haját. Kinn aztán ha Josh is ott van elindul a büfé fele.
-Szóóóóóóóval mit szeretnél a holnapi napra? Van egy pár. Háromig ráérek!
Mosolyog szélesen, neki mind tetszik. A hot-dogos napozós, a szendvicsezés, vagy valami egyéb amit Josh mond.
-Meg mondd hol és mikor találkozzunk. Jah és oh... hátha nem ültetsz fel...
Szedi elő a határidő naplóját és kitép egy lapot, ráírja a nevét meg a számát, meg a termet, ahol a suliban általában megtalálható.
-Tess...
Mosolyog a másikra, tegye el ha komolyan gondolja. Akkor is ha nem, legalább hitesse el vele mára.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Azok a kék szemek... azok a kék szemek?    Vas. Jún. 14 2015, 14:52

- Ennyi a minimum, ha már elsősegélyben részesítettél- mondom az első dolgot, ami az eszembe jut, amúgy meg... Nem érdem, hogy lustulhatok és nem kell borotválkoznom egy ideig. Engem nem zavar, ha szőrös vagyok, mást sem szokott zavarni, bár valószínűleg Sebastian a kölyök képem jobban szereti. Hehehe.
- Szokott hosszú hajam lenni- ah, valószínűleg nem nézné ki belőlem- Kb eddig ért legutóbb- mutatom neki a vállamon. Azt éppen Elee miattam vágattam le, és tekintettel a nyárra azóta havonta nyiratkozom (ami most jól is jött, mert a zöld hajamat keményebb lett volna eltűntetni).
Sebastian és a "kenyérfóbiája" esik szóba, s csak bólogatok, hogy így igaz, nem szereti a kenyér ízét. Suzy a tenyere mögé rejti a mosolyát. Hát jah. Fura, de igaz. Mosolygok vele én is.
A fotós munkám kapcsán kissé elképed, de nem volt olyan szörnyű, ezt láthatja is rajtam; továbbra is csak mosolygok. Lassan már a képemre fagy, le sem lehet törölni. (Az orrom is kevésbé fáj.) Érdekes, ahogy egyik témából jutunk a másikba, nem csapongunk, mégis úgy tűnik, mintha egyszerre akarnánk megtudni egymásról mindent.
- De szereted a zenét, a zenés darabokat ugye?- ha így van, mehetünk majd koncertekre is... Ki tudja, mit hoz még a jövő.
- Nem vagyok lázadó alkat. Inkább nyugis. Alkalmazkodó. Hacsak nem másznak bele nagyon a képembe, az önérzetembe vagy nem sértenek nyilvánvalóan, csöndes ember vagyok. Halkan megjegyzem, szerintem unalmas is, de ezen is lehet változtatni...- elnevetem a végét, mintha csak vicc lenne, de tudom magamról az igazságot. Nem árt, ha Suzy is tisztában van vele, mert nem szeretném, ha csalódna.
- Te mivel lázadtál? - igaz, nem fiú, de ez nem csak rájuk érvényes. Mindenki ki akar törni a szülői befolyás alól. Én csak azért nem tettem, mert... jobban féltem, hogy elveszítem őket.
Ahogy beszélgetünk, szóba esnek a tervek (ami a jövőt illeti) és azt találja mondani, szívesen menne vissza a szülővéárosába.
- Csak ezen múlik? Nem sajnálnád a kapcsolataidat, barátaidat hátra hagyni? - bár valószínűleg otthon is vannak barátai... Visszatérne. Ez nem ugyanaz, mint új városba költözni. Figyelem, ahogy a száját rágcsálja. Valami miatt szorong, és ez annyira nem jellemző rá, hogy nem tudok elmenni mellette.- Nem érzed jól itt magad?
Nevetek, amikor az újságkihordás kapcsán azt említi, olyan az, mint a diákmunka.
- Jaja, a filmekben így látni, hajt a srác a biciklivel, és csak behajítja az újságot a ház elé...- nevetek- A valóság eltér egy kicsit ettől. Több lapot viszünk ki egyszerre és reklámanyagokat. Tudod, hogy van ez: valaki járat egy bizonyos lapot, valaki nem, valaki kér reklámot, valaki nem. Szóval... nagy tömeg papírral indulok el reggelenként... - ennyi elég a melóból, már ami az újságkihordást illeti- Nem vagyok felkapott színész. Amatőr vagyok. Nagy a piac, sokan akarnak bejutni az iparba. Hosszú évek kellenek ahhoz, hogy ebből meg lehessen élni, és nem vagyok annyira biztos magamban, hogy valóban ez lesz a jövőm. Szeretem csinálni, de csak hobby, nem a mesterségem...
Az ő munkája azért (is) érdekel annyira, mert ha "beleszeretne" a galériába, nehezebben hagyná itt a várost. Jelenleg ez most még nagyon fontos tényezőnek tűnik, hiszen nem hihetem azt, miattam maradna, amikor még nem is ismer. Én viszont egyre jobban szeretném megismerni.
- Úgy van! Nekik már nincs vesztenivalójuk, igaz?- meglehet, hogy én is azért vagyok ennyire szókimondó, mert nekem ez a természetes, hisz ilyen közegben nőttem fel.

Elnevetem, ahogy bírálatot mond felettem. Valószínűleg azt hiszi, rendetlen vagyok, és széthányom magam körül a dolgokat, és csak a macska végett kerül a zokni a szennyesbe. Nem javítom ki. Majd ha egyszer eljön hozzám, megismeri Norát is, és a teret is, amit belakok (s talán engem is. Bár addig lesz alkalma ismerkednie velem, ha komolyan gondolja..)
- Nem, ez nem igaz!- csóválom a fejem. - Ha figyelmes az ember és nem úgy jár kel a világban, mintha vak lenne, egy csomó dolgot észrevesz. Te figyelsz a részletekre? - nézek rá figyelmesen, és közben elgondolkodom, én mennyire vagyok tudatos a hétköznapokban. Amúgy azt hiszem, figyel... ez is része a munkájának, és az ember agya, ha rááll valamire, nehéz attól elkülönülni.
- Ez jó! Erős az immunrendszered!- nem csupán szerencse dolga, ki mennyire beteges. Éppen ezért meglepő, hogy fél a betegségektől. Ez valami berögződés lehet. Talán a szülei aggodalmaskodók.
Közben megegyezünk, hogy felfedezzük a város, kisebb-nagyobb kirándulásokat teszünk majd az ebéddel összekötve. Kellemeset a hasznossal. Az időt összeegyeztetni azonban nehezebb feladat lesz... De semmi sem lehetetlen. Rugalmasan állok a dolgokhoz.
- Nos, ez már részletkérdés. Ebéd vagy vacsora, esetleg tízórai vagy uzsonna..., lényeg, hogy találkozzunk, együnk, dumáljunk, megismerjük a várost. Nem?- nézek rá kérdőn. Csak akad olyan órája a napnak, amikor találkozhatunk!
Rugalmas ember vagyok. Alkalmazkodó. Ha mindössze ennyi nehézség adódik a szervezésben, könnyen tudjuk majd orvosolni. Lám, a pléd sem okoz problémát!

Az utolsó szelet pizzán osztozkodunk. Nem zavar különösebben, hogy előttem ő harapott bele, sosem voltam finnyás, ettem más villájáról, ettem más kezéből, ez nem olyan, mintha nyálat cserélnék vele. (Van annak egy romantikusabb módja is; bevallom, nem lenne ellenemre).
Evés után visszamegyünk a suliba kezet mosni és inni. Előzékenyen nyitom ki neki az ajtót, de félre érti a gesztusom. Nem veszem zokon.
- Nem is feltételezed rólam, hogy jó modorra neveltek?- kérdezem, de kacsintok, ne vegye már zokon! Az ajtós incidenst csaknem el is felejtettem.
Mellé szökkenek. A mosdók mellett elhaladva válnék le róla, de a szavai nyomán gyorsan véleményt változtatok. Szétnézek... Ugyan, kit zavarnék vele?
- Miért ne?- ah, vissza a női mosdóba!
Kezet és szájat mosunk. Suzy igazgatja a haját. A tükörből nézem. Én csak egy pillantást veszek az arcomra (az orromra). Kissé duzzadt, kissé piros, de nem olyan szörnyű látvány. Takargatni nem kell.
Ahogy a büfé felé őgyelgünk, Suzy máris rátér a másnapi programra.
- Hm..., elmehetnénk abba a büfébe, a szendvicsesbe, amit ajánlottál. Áruld el hol van, és utánanézek, mi van a környéken, amit érdemes megnézni...- netek halkan. Nem ismerem a várost, mint a tenyerem, pedig már viszonylag régen élek itt.
- Általában 11-ig alszom a hajnali munka után. Délben találkozhatunk? Vagy inkább később?- lehet, hogy az első közös randira soknak tűnik 3 óra. Ha jól megy majd, kevés is lehet, de ezt honnan tudhatnánk előre? (Ha a mai napot vesszük alapul...)
- Oh, ez jó ötlet, köszi. Meg is csörgetlek, hogy te is el tudd menteni a számom...- kotrom elő a mobilom, és máris beleírom a számát. Megcsörgetem. (Ha nálad a telefonod, halljuk is, ahogy kicsöng. Vajon nálad van? )
Elmentem a számát, beírnám a teljes nevét.
- Még nem mondtad... mi a családneved?
A papírt gondosan öszehajtogatom, elvégre egy terem száma is rá van írva (ezt nem írom be a telefonomba)
Eljutunk a suli büféjébe, ahol alig lézeng valaki.
- Mit iszol?- kérdezem, és közben én is igyekszem felmérni a kínálatot.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 273

TémanyitásTéma: Re: Azok a kék szemek... azok a kék szemek?    Vas. Jún. 14 2015, 18:42

-Ó, igen? Azért ha akarok valamit nem okozok neked sérülést, nyugi!
Nevetgél, durva lenne és valószínű Josh is kerülné, logikusan.
-Igen? Akkor miért vágattad le?
Nem tudja, valahogy ilyen rövidre levágatni mindig valami nyomós ok, hacsak nem annyi hogy unta.
-Persze, szeretem, sok mindent hallgatok, a musicaleket is szeretem, ha az operákat nem is.
Mosolyog, szereti a zenét, csak létrehozni nem tudja. Vagyis... ő azt nem zenének nevezné, szimpla zajnak.
-Attól lennél unalmas mert nyugodt vagy? Szerintem az nem unalmas vagy nem feltétlen az. Rachel elég nyugodt természet mindig elrángatom mindenfele, telecsacsogom a fejét, de nem unalmas egyáltalán. Te sem tűnsz annak.
Mosolyog, valahogy nem érzi hogy unalmas délutánok várnak rá a másik mellett.
-Én? Hát... semmivel. Maximum annyival hogy este nem aludtam, ettem, mert festettem. Teh, mindenhol festékes voltam, aztán reggel suli, be is aludtam matekon. De nagyon jó volt! Anya persze leszidott, de akkor is megérte... szóval... tőlem nem fogsz izgi kamasz sztorikat hallani, bocsi!
Von vállat szerény mosollyal, ő talán túl nyugodt is volt, de mi ellen lázadt volna? Úgy érezte mindene megvan.
-Itt nincs sok barátom... inkább munkatársak... Mike barátai meg... ők Mike barátai valahogy, nem hiszem hogy külön keresnének, eddig sem kerestek.
Gondolkozik el, valószínű Mike új barátnőjével ismerkednek, ő már elfelejtődött. Amúgy sem volt sok közös témája a haverjaival.
-Hogy?
kérdez vissza hogy nem érzi itt jól magát
-Dedede... csak... fura egyedül.
Mosolyodik el, vállat von, nem bírja megszokni. Hazamegy és senki sincs otthon, nem is lesz. Sosem lakott egyedül, nem is akart. Azt hitte hamar megszokja de még mindig nem sikeredett. Itt még az sincs átsétál a családhoz vagy a régi barátnőkhöz.
[font]-Miért, te nem?
Csodálkozik rá, hogy akkor minden házba besétál? Az sok idő.
-Hát igen, de csak azt dobod oda ami kell neki, meg ami jár neki. Bár a lépcsőházaknál nincs esélyed, az tény.
Na igen, nem egyszerű mégsem, de akkor is inkább diákmunkának látja, nem tehet róla.
-Miért nem végzed el az egyetemet? Nem Drayton meg az én az én diákom lennél, de sosincs késő! Van színészképző! Sosem késő, csak bírd a tandíjat.
Mosolyog, szerinte lehetne ez a mestersége, mi akadálya? Főleg ha élvezi?
-Hát nem sok, nekik úgy is el van nézve minden, mint a gyerekeknek!
Vigyorog, ebben van valami, amit Josh mond.

-Észrevehet, de látni néha nem elég. Jó megtapasztalni valamilyen formán. Én h aolyanom van lefestem, akkor kcisit az enyémnek érzem a dolgokat. Szoktam, néha el is veszek bennük, de én kicsit szerintem másképp nézem a dolgokat. Sokszor megkapom, hogy nem látom egészben mert elmélyedek a részletekben. Nekem ez szokott a gondom lenni inkább.
Von vállat, a rajzainál is ez szokott a gond lenni, egészbe nem látja mindig át, mert túlzottan a részletekkel van el.
-Mert anya mindig óvott mindentől. Mike is. Én nem szoktam magamra ennyire vigyázni, azt hiszem....
Nevet kínosan, mert fogalma sincs mennyire strapabíró, de nem akarja tesztelni.
-Hm, ha nem csak ebéd jó neked, akkor persze. Akkor a fele vacsora lesz és meg van oldva. Majd onnan megyek a galériába, ha kell.
Kicsi a helyiség, a restaurátori munkákat este csinálja a főnök, oda szokott besegíteni, meg rendezgetni a dolgokat. Nap közben ugye nem lehet, mikor jönnek, szóval vagy reggel, vagy este.

-De, de azért sem hibáztatnálak ha óvatoasbb lennél!
Kuncog, főleg később, mikor bejönnek vele a mosdóba.
-Megártott neked a nőimitátorság!
Nevetgél, de nem csinál belőle ügyet, csak kezet mos a másik, nem pisilni megy be. Bár abban sincs semmi, ő is volt már a férfiben, mert tömeg volt a nőiben és hát ha kell akkor kell. Nagyon kell.
-A subwaybe? Jó! A harmadik sugárúton van egy, ha az jó. De ne menj addig el nélkülem, hát hol maradna a meglepetés, meg az újdonság neked! De amúgy oké!
Lelkesedik, jól hangzik. Már várja, pedig... addig még van egy nap szinte!
-Inkább előbb... nem, nem, aludd ki magad, jó a dél! Délben előtte?
Mosolyog, szerinte három óra nem sok, persze kicsit telhetetlen, de mivel nem csak ebédelnek hanem mászkálnak is, talán nem tűnik annak. megcsörgetik, rezeg is a telefon, csilingel de neki sem áll megkeresni.
-Női táska. Ne búvárkodom, bocsi!
Nevetgél, majd elmenti, ha ki tud kényelmesen pakolni, nem kell kapkodni, úgy sem keresi nagyon senki.
-Hmm? Jah, bocsi, Crystal. Suzanna Crystal a teljes nevem. Neked?
Ha már az övét tudják, ő se legyen hátrányban.
-Háááát mondjuuuuuk egy narancslét. Itt fincsit adnak. De van limonádé is, ha szereted, az is finom.
Mosolyog, ajánlja amit tesztelt már. Le is ül a másikkal, ha kikérték amit akartak (ez szeretné ő fizetni, ha hagyják) majd még beszélget vele kicsit, de odajön az egyik diák.
-Elnézést, tanárnő, a szakdolgozatom miatt lenne pár kérdésem, óra után akartam zavarni, de mondták akkor ne, így... nem tudom mikor lehetne...
Feszeng a srác, mert gondja van, érzi ezt nem illik, de Suzy könnyedén veszi.
-Most! pont most! Gyorsak leszünk. Kell hozzá gép? Mindegy, bemegyünk a terembe. akkor holnap Josh, el ne feledd, ne aludj el! Köszi a pizzát!
Pattan fel, mivel érzi sürgős a dolog, így gyorsan odahajol Joshuához, nyom egy puszit az arcára és már kapja is fel a cuccát, reméli megérti a másik, amúgy is lassan mennie kéne, kábé 10 percet maradt volna már csak. Még hátranézve integet neki lopva, bár a srác magyaráz mellette, valami mappát mutogat, szóval ezután már azzal kénytelen foglalkozni. De holnap úgy is találkoznak, elvileg... reméli.
//Még mehet egy kör, csak mondom zárósabbra fogom Smile //

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Azok a kék szemek... azok a kék szemek?    Kedd. Jún. 16 2015, 21:48

- Ah, szóval semmit sem akarsz tőlem, ezért csaptál pofán!- mondom tettetett sértődéssel, de nevetek. Nem lenne velem, ha le akart volna rázni.
- Jó benyomást akartam tenni valakire- húzom fel a vállam- És bevallom, most, hogy ilyen gyakran van hőség, kényelmesebb rövid hajjal élni. De! ez nem jelenti azt, hogy ne növeszteném meg csak a te kedvedért...- a hosszú hajat is fel lehet kötni. És Suzynak is hosszú haja van, ráadásul nagyon szép, sűrű, mégsem nyafog miatta.
- Megjegyzem!- mosolygok. Butaság lenne operába szervezni egy randevút, ha Suzynak akarok kedveskedni.
- Lehet...- vonok megint vállat. A saját életemmel úgy, ahogy elégedett vagyok, de ahhoz képest, hogy mások mennyire pörgősen élnek, én tényleg le vagyok lassulva. Mosolygok azon, ahogy Suzy Rachelről beszél, el tudom képzelni, hogy kettejük kapcsolatában ki a domináns.
A lázadásról beszélgetünk, és kiderül, kettőnket ez a kérdés nem egészen úgy érintett, mint az átlagot. Egyikünk sem kezdett káros szokásokat űzni. Bár a kialvatlanság hosszú távon egészségkárosító lehet. Mama erre elég sokszor hívta fel a figyelmem.
- Milyen kár...- mondom mégis, a számat biggyesztve, amikor közli, nem hallok tőle majd izgalmas kamasz-sztorikat- Helyes lehettél festék-maszatosan...- nézek rá félig lehunyt szemmel. Próbálom elképzelni, ahogy a festékes kézfejével törli az arcát, homlokát. Nagyon édes lehetett!
Érzékenyebb témába tenyerelek, amikor a barátok jönnek szóba, annak kapcsán, hogy hol élne szívesebben.
- Értem. Látod, nekem ez meg sem fordult a fejemben. Úgy képzeltem, máris sok ismerősre, barátra tettél szert...- vallom be szelíden. Úgy tűnik, nem okoz gondot ismerkednie, de ezek szerint nem sok kapcsolata mélyült még el. Egyik sem annyira, hogy szívesen maradna miatta LA-ben.
- Mike idevalósi? - Elképzelhető, hogy Suzy csak miatta költözött volna ide? A kérdést nem egyenesen fogalmazom meg, de mintha mögé látna, vagy értené, mire gondolok.
- Igen, megértem- sóhajtok, és lefelé nézek, nem rá. Nekem se jó egyedül, azért van macskám is. Valaki, akiről gondoskodhatok, valaki, akihez szólhatok, ha hazaérek, valaki, aki a fülembe szuszog vagy éppen a dorombolásával vigasztal, ha éppen magam alatt vagyok. Suzy magányát nem fogja feloldani, ha naponta elviszem kajálni. Neki erre többre lehet szüksége. De vajon... Készen áll tovább lépni? Az a fura kis mosoly, ami átfut az arcán, nem győz meg teljesen. Mintha még mindig szomorítaná és kötné a múlt.
- Kertvárosi körzetem van, többnyire a házak messze bent vannak a kaputól, és az emberek nagy része postaládába szereti kapni a küldeményeit...- nevetgélek, mert meglepődik, hogy nem csak a "bedobálós" módszert használom. - Egy-egy családnak akár 5-6 féle reklámanyagot is be kell dobni. Nem lenne jó, ha ezeket szétszórnám, elvinné a szél vagy a kutya.
- Bevallom, gondoltam rá, hogy beiratkozom. De mindenképpen szerettem volna tapasztalatot szerezni előbb arról, aminek elkötelezem magam. Tudod, semmit sem szeretek félvállról csinálni...- a magánéletben ez a módszer nem túl célravezető, de nem tudok megváltozni- Ha majd olyan visszajelzéseket kapok, hogy érdemes ezzel foglalkoznom, megtalálom a módját annak is, hogy a tandíjat kifizessem- mosolygok rá. Lényegében már most ki tudnék fizetni néhány félévet, és képesnek tartom rá magam, hogy előteremtsem a hiányzó részeket is. Dolgozni mindig tudnék, nem igaz?

- Most a festő szólt belőled...- mosolygok rá. Nem egészen így akartam megközelíteni a kérdést, de üsse kavics- Ismerős a dolog, azt hiszem... Én is néha olyannyira egy dologra koncentrálok, mondjuk úgy, egy apróságra, hogy félreértelmezem vagy nem veszem észre nagyságában a dolgot. Hirtelen csak az az egy dolog (részlet) tűnik fontosnak, és emiatt szőrszálhasogatónak tűnhetek... Pedig nem vagyok az! Egyszerűen csak szeretem, ha helyén vannak a dolgok!-  mondom mentegetőzve.
- A magad megítélése szerint... olyan vagy, akire vigyázni kell, vagy megállsz a magad lábán? - ez fontos kérdés. Lehet, hogy eddig elnyomták, és most szabadságra vágynék. Nem biztos, hogy az én mentalitásom feltétlenül illeszkedne az ő szabadságvágyához, pláne, hogy máris egy hónapra elköteleztük magunkat egymásnak (már ami az ebédet illeti). Mondjuk, nem vagyok annyira aggodalmaskodó, mint Sebastian, de terhes lehet számára az a figyelme is, amit én tanúsítok, adott esetben.
- Nekem fixen csak a reggeli óráim vannak kilőve. A többi kiszámíthatatlan, de ebédideje mindenkinek van. A vacsora pedig ugyanúgy megfelel, ha úgy tudjuk egyeztetni- mosolygok rá, hálásan, hogy ő javasolja ezt. Azt sugallja, hajlandó rugalmasan kezelni a dolgokat (sőt, akarja is?!)

Előzékeny vagyok az ajtónál, nem csak azért, hogy senki ne vágjon orrba, hanem azért, hogy előre tudjam engedni, csupán udvariasságból. Elvégre egy kedves lánnyal vagyok, megérdemli, hogy kedvesen bánjak vele!
- Vagy inkább te vagy rám hatással. Először is te húztál be ide!- kacsintok. Majd rá kenem, ha valaki számon kér... (na, persze!)
- Nem megyek nélküled oda. Csak megnézem a térképet, van-e arra valami látnivaló. Vagy te máris tudsz ajánlani valamit?- ha ő járatos arra, talán az is megoldás, ha holnap ő kalauzol engem, és holnaputánra én viszem egy általam ismert helyre... Mocorogni kezd a mellkasomban valami, ahogy megint lelkesedni látom. Csupa tűz ez a lány, csak nagyon jól titkolja!
- Oké, délben... Mármint az üzlet előtt? Inkább veled mennék oda, ha nem baj. Te hol leszel délben? - ha itt a suliban, elé jöhetek, ha máshol szeretne találkozni, oda megyek. Ha mégsem marad más, marad az üzlet előtt. De akkor kevesebb időnk marad egymásra hangolódni.
Megadja a számát, és egy másik számot is ír rá (a suli egyik terméé), de amikor megcsörgetem, nem veszi elő a telefont, hogy mentse a számom. Elnevetem inkább, milyen indokkal menti ki ez alól magát.
- Crystal, értem, köszönöm- és bemutatkozom én is rendesen, teljes nevemen. Már az elején illett volna, de ki hitte volna, hogy ilyen sokat fogunk beszélgetni?
Beérünk a büfébe, és kérünk egy narancslét meg egy limonádét (utóbbi buborékos és jéggel készült!), ezt iszogatjuk, amikor megszólítja egy srác, egyértelműen hivatalos minőségben, én meg érzem, most lesz vége az első találkozásunknak, mert a srác nagyon kétségbeesettnek tűnik, Suzy pedig ugyanolyan segítőkésznek, mint velem kapcsolatban. Kétség sem fér hozzá, hogy nem rázza le a fiút. Csalódottságomat csak a puszi mossa el, amit az arcomra ad, és az, ahogy visszatekintve még búcsút int nekem. Elnevetem magam.
- Viszlát- formázom neki a szavakat. Naná, hogy nem hagyom cserben! Holnap ismét találkozunk...

//Köszönöm! Smile//

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 273

TémanyitásTéma: Re: Azok a kék szemek... azok a kék szemek?    Kedd. Jún. 16 2015, 22:22

-Öööööö igen! Szóval akard hogy akarjak valamit!
Neveti el magát, mert ez így külön vicces, legyintget is hogy komolyan ne vegyék.
-Az enyémért? Miért pont az enyémért? De amúgy jól áll ez a frizura.
Mosolyog, ő érzékeny a hajára, csak úgy nem vágatná le (ha a növesztés ellen nem is lenne kifogása).
-Én annyira nem sajnálom. Vagy nem is tudom... Akkor nem hiányzott, most meg jól esik mindenfélét kipróbálni. Lehet nálam most jött el az ideje!
Mosolyog, fogalma sincs, de lehet csak naaaaaagyon korai kapuzárási pánikja van. Ki tudja? A maszatosságon nevet, főleg hogy Josh méregeti.
-Láthatsz még úgy, ha nem figyelek oda simán összekenem magam.
Mosolyog, bár kisgyerekként és kamaszként persze más, akkor aranyosabb volt.
-Hogy én? Nem... nehezen barátkozom, valahogy... nehezen ápolom a kapcsolataim azt hiszem. De dolgozok rajta! Ha veled találkozom minden nap az tök nagy fejlődés lesz!
Mosolyog, bólogat, próbálkozik serényen csak... csak most van társa is hozzá.
-Mike? Nem, dehogy, oda ahova én. De itt sokkal jobban ki tudja építeni a karrierjét. Meg jól áll neki Los Angeles, jól érzi itt magát, otthonos neki.
Magyaráz Mikeról egy keveset. Az egyedüllét valóban nem kellemes téma, látja is Joshon, hogy neki is leesett, inkább váltani kéne, hát kapva kap az alkalmon.
-De azért van az okos kutya, hogy összeszedje és bevigye. Áh!
Legyint nevetve a postaládás dolgon.
-Hmm... nem lennék jó kihordólány...
Teszi a mutatóujját az ajkára, hogy háááát, jobb hogy nem ő csinálja a másik munkáját.
-Még nem kaptál? Lehet csak nem találtad meg azt benne, amiben igazán meg tudod mutatni mit tudsz, nem?
Valahogy úgy gondolja, ha valaki nagyon szeret valamit és tesz éret, összejön. Ha mást nem segítséggel.

-Bocs, szokott... kicsit szakbarbár is szoktam lenni, de leszokóban vagyok!
Mentegetőzik, mert tudja, hogy ezt nem szokták szeretni, nem értik és untatja a másikat.

-Hmmm, igen. Én tökre megértelek, nehéz kimozdulni egy szemszögből, ha észre sem vesszük, távolodni kéne és megnézni rendesen. Nem baj, majd gyakoroljuk! Ne kérdezd hogy, az még nincs meg, de megálmodom!
Nevetgél kicsit.
-Hát... nem tudom... elvagyok. De én eddig sem éreztem hogy vigyázni kéne rám, csak sokszor hallom nem árt.
Nem szokott ilyeneken gondolkodni ami azt illeti, érezni is hogy tanácstalan.
-Nem baj, legalább mindig izgalmas lesz összehozni is a találkozót! Nem fásulunk bele!
Vigyorog, nem zavarja ha alkalmazkodni kell, az megy neki. Meg egyelőre úgy érzi, megérné. Lenne fix városnéző-ebédelő pajtása.

-Hát mert reflexből a nőibe megyek és le akartam mosni a vért! A sírástól amúgy sem láttál rendesen!
Duzzog kicsit, de nevet, vicces már így visszagondolva.
-Hááát... nem. Csak azt tudom van ott egy jó cipőbolt...
Mondja kínosabban, mert oda nem rángatja be Josht.
-Őőőő... szerintem otthonról jövök. Max vásárolni megyek délelőtt, akkor kevesebben vannak a szupermarketben. Akkor találkozzunk a pláza előtt, az nincs messze tőle és könnyen megtaláljuk.
Ajánl valamit, de ha Josht mást mond, neki az is jó. (Bár a címét nem adja meg, ha érte jönnének, valahol benn találkozna, vagy végső esetben itt a sulinál, ahol ettek.
McBridge... reméli megjegyzi, bár nevekkel nem szokott gondban lenni, inkább az arcokat keveri. De Josht már megismeri, legalábbis holnapig csak nem felejti el!


//Én is köszi Very Happy //

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Azok a kék szemek... azok a kék szemek?    Today at 11:34

Vissza az elejére Go down
 

Azok a kék szemek... azok a kék szemek?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Frances épületek :: Archívum-