Elvigyorodom, hogy szerinte is kihívóak a lányok. Na igen, tetszetős az új divat, ha ízlésesen kezelik a lányok, márpedig Elee és Hale igazán szemrevalóak. Főleg Elee, khm.
-Jah, igen, nem nézek ki 22-nek sem néha, van hogy a személyim is elkérik... - Legyintek, mert igaza van, csak én tudom hogy közelebb a harminc mint a húsz. - Néha idősebbnek is érzem magam, de botox elfeledteti vénségem! - Vigyorgok, nevetek kicsit, mert csak viccelődöm, hátha ő is ellazul, hogy ne feszengjen.
-Nem. Csak egyszerűen ha kellett valami akkor a szüleimet pont nem érdekelte. Ha megvettem volt, ha nem, akkor nem. Később mikor én gondoskodtam az öcsémről akkor meg külön tudnom kellett, hogy lássam eszik rendesen, van-e minden mikor főzök, ilyesmi. - Vonok vállat, kénytelen voltam írni, majd kialakítottam a mindennek-legyen-EGY FIX-helye elvet, ami... nos, már nem bírom elviselni ha nem ott van.
-Hidd el hogy jobb és teljesebb lesz. - Mosolygok, mert jó látni hogy magától belátta hogy jobb nélküle.
-Ha nem a drogról kéne beszélned, akkor szerinted miről kéne? - Döntöm félre a fejem, mert úgy tűnik érzi hogy jót tenne neki, de más lesz a gond. Áldott amnézia, jól mondja.
-Nem is kell. A lényeg, hogyha meg is volt az indoka, elmúlt, neked pedig új életed van, nem? - Mosolygok rá, látom nagyon el akar különülni a régi énjétől, de ez nem baj. Ha úgy könnyebb, hogy elzárja egy dobozba magában, akkor tegye, a lényeg, hogy most már jól van és jól legyen.
-Hmmm, ördögi kör, majd lavírozom a határon! Szeretem a kihívásokat! - Nevetek kicsit, ahhoz képest elsőre mennyire fárasztó alaknak tűnt tetszik a humora meg a stílusa. Ha többet beszélgetnénk szerintem könnyen megkedvelném.
-Meglesz. Majd ha Amelia bemutat minket, addig kifaggatom. - Mosolygok, persze ez nem kulcs a sikerhez, de jó alap.
-Lehet, de gyorsan lehet így tanulni. Már ha figyelsz. Ha Amelia gesztikulál is, segít, ismételgeti a kifejezéseket, szavakat, akkor ragad rád. Nem gyorsan, de nem rossz az. - Kell a másik támogatása, mert amúgy tényleg csak káosz, de Amelia biztos mindenben segítene.
Henry kapcsán felnevet, nevetek vele.
-Igen, igen, ő is kedvelne, ez biztos. Ha lesz valami ünnep remélem be tudom mutatni nektek! - Mosolygok melegen, mert hiányzik az Öcsi, nagyon is. De nem igen jön haza... "haza". Szóval ide.
-Az evés, a főzés eleinte unalmas és macerás. De az evésben is kéne örömöt találnod, szívesebben ennél, ami előny lenne. Majd ha jössz szólj és olyat főzünk Ameliával amit szívesen ennél jó? - Noszogatom, nem vagyok senkije hogy rászóljak, de ez fontos lenne. Majd mondom Ameliának is hogy "zaklassa".
A munkamániáson nevetek csak.
-Ott még nem tartok, de mostanában sok verset fordítottam. - Mosolygok, élveztem, jó volt, csak... az munkás.
-Ohohoho, nem lenne rossz, de kétlem. Főleg ha mondjuk onnan megyek el. Bár elég csábító ajánlat lenne hogy maradjak! - Nevetek, szerintem élvezném. De hát... ahh, majd döntök. Majd...
Meredek rá micsoda okfejtés ez, de vele nevetem el magam, hogy miket össze nem hord itt nekem.
-Ööööhöhö, okés, háát értem én, amúgy jah, mondták már rám ezt, nem tagadom! És nem, nem vagyok tyúk, kakas vagyok, bizony! - Röhögök. - Az meg kicsit odébb van, hogy legyen tojás, de remélem lesz. - Mosolygok és nevetek, mert ha a tojás a gyerek, akkor majd szeretnék és Amelia remek anya lenne, úgy gondolom. De az még odébb van, csak jó erre gondolni.
-Neked amúgy van barátnőd? Csak mert őt is áthívhatod majd ha van. - Vonok vállat mosolyogva, olyannak tűnik akinek van, miért ne lenne? Maximum még nem talált mert nem volt ideje.

-Áh egy férfinak jól áll a kor, charme-osabb lesz tőle! - Vigyorgok, elvégre a nők az érettebb nőket szeretik. (persze van kivétel ugye? XD)
-Plasztikai sebész Lia apja? - Lepődöm meg, új info, azt hittem házi orvos vagy gyerek vagy nem is tudom. - Amúgy jah, mindenkinek megadtam a fater számát, azóta döglenek értem. - Vigyorgok, végül is hollywoodból még ki is lehetne nézni, hogy vannak ilyen lányok errefele. De Valék pont nem olyanok.
-Olyasmi. Nem jó a kapcsolatunk. - Maradok ennyiben a szüleim és Henry kapcsán. Nem szoktam hangoztatni mi gondja volt Henrynek.
-Majd rájössz. A tabula rasa mindig jó. - Mosolygok vissza, én ezért senkit sem ítélek el. Valahol nekem is volt egy új fejezet, kellett.
-Húha, hasonlítunk? - Szűkítem össze a szemem a kihívások kapcsán játékosan, majd nevetek egy sort.
-A nyelvész túlzás, de ez bizonyított dolog. És nem brit tudósok mondták! - Nevetek, mert azok szavára nem adok, még én sem.
-Henry? Dehogy, hülyét is kapna! - Horkanok fel nevetve kicsit. - Külön él, vándorol a barátaival épp merre forgatnak vagy keres melót. Bár reméltem sűrűbben meglátogat, de... a lényeg hogy jól érzi magát velük. Bár ez a lakókocsizás és hasonlók nekem még mindig kényelmetlennek tűnik de felnőtt férfi, ha neki ez kell! - Legyintek, bár lehet azóta cseréltek és máshogy találnak szállást, nem tudom. Mostanában röviden írt, majd kifaggatom, jó ötlet.
-Áh, megoldom, hogy ne legyen ízetlen, hidd el. Az öcsémnél nincs finnyásabb ha arról van szó, szóval ha neki a kedvére tudtam tenni, te piskóta leszel! Amerikai típusú palacsinta, vagy európai? - Mert van különbség, tudok mindkettőt. - Enni jó, majd meglátod. - Mosolygok rá, remélem megszereti.
-Aham, én is szeretem őket. - Bólintok a versekre.
-Hm, nem versből van sok. Az amúgy is csak... mellékes. Inkább szakdolgozatokat, hivatalos iratokat, szakkönyveket, tájékoztatókat és hasonlókat fordítok, abból több van. A könyvek hosszabbak is ráadásul, de ezeket nem mindig tudom megválogatni. - Elvégre kapom a melókat, nem én választom őket. - Hmmm, így is akkor csinálom mikor van egy gondolatnyi szünetem, lyukasokban, míg várok egy diákra de így meg nehéz. Most esténként maradtam fenn, fáradt is vagyok. - Vonok vállat, nem egyszerű. Majd eldöntöm mi lesz.
-Hova vigyem el Liát? A melóba? Mindegyiknél unatkozna. Inkább most a délelőttöket célzom meg, meg hogy tudjunk együtt enni legalább egyszer. Meg pénteken egész nap együtt leszünk, alig várom. - Mosolygok, az tényleg jó lesz. Igaz, este rádió, aztán megyek Joshhoz, de addig is.
-Persze, tervezett gyereket szeretnék, az meg nem két perc. - Mosolygok, hogy nyugi, nem nő hirtelen a vérrokonai száma.
-Ráérsz. Nem egyszerű a döntés, nekem sem volt, de látod, megéri várni. - Legalábbis Liára megérte, úgy érzem.
-Ugyan, ugyan... Én mindig is macskát akartam, de az felelősség és eddig nem voltam otthon, most meg Amelia költözik, napolom a dolgot. - Vonok vállat, nem gondolom hogy baj lenne vele, attól, hogy még nincs neki. Ha azt vesszük, hogy nekem Callie óta, tehát tíz éve nem volt, fel se merül hogy piszkáljam ezért.

-Hmmm, mi lenne a kihívás abban, ha nem írnád felül az elvárásaik és az állítólagos vágyaik? - Vigyorgok, de elgondolkozom egy pillanatra, Liának vajon mi a zsánere? Olyan mint Lio? Mert akkor jócskán felülírtam az övét.... remélem legalábbis.
-Naná, hát ez jobb mint a Photo Shop! - Nevetek, de közben azon is, hogy jó tudni mivel foglalkozik Lia apja. Hol máshol lenne kereslet a plasztikára ha nem itt? Már ha olyan sebész, persze.
-Igen, de nekem amúgy is fontos lenne. Mindig fontos lesz. - Mosolygok, mert hát Henry akkor is az lenne, ha minden idilli lenne.
-Nem számít. Egyszer talán belátják, hogy tévedtek, akkor pedig talán Henry is megengesztelődik. Talán... - Henry a legnehezebb eset, ezt apától örökölte. Én részre hajló vagyok mint anya... bár benne ezt nem szerettem sosem.
De vállat is vonok, lássa, semi nem történt és nem fogok bedepizni csak mert erről beszélek. Már amennyit beszélek róla, persze.
Aztán csak nevetek, ezzel sem vádoltak még!
-Óóóó, igazán? Cukros bácsi mindjárt! - Röhögök, mert ne már, mitől lettem hirtelen túl kedves, előbb meg akart verni!
-A nyelvész a nyelvtant kutatja, meg mittom én, megfigyeli a jelenségeket vele kapcsolatban, én tanítom a nyelvet, használom a nyelvet, de... inkább irodalmárnak vallom magam. - Mosolygok, nem vagyok nagyon nyelvészes, szerintem.
-Idősebb nálad egy évvel. - Vigyorodom el, örök Öcsi marad nekem, de azért tisztában vagyok a korával. - Színész amúgy, igen. - Nekem örök gyerek marad, de ne mondd el neki, kitekeri a nyakam érte! - Nevetek, főleg a legutolsó este után, szerintem pláne. Mondjuk tudok már férfiként is gondolni rá de... nekem ő a kisöcsém. Pont.
-Henry nem csövezik.... - Mondom komorabban, majd felfogom mit mondott. - Tessék? Mi? Miért?! - Kerekednek el a szemeim.
-Ízesíteném, nem fűszerezném, a fűszer sok esetben nehéz. De csak jól kell elkészíteni és finomabb. Majd meglátod. - Mosolygok, ó, Henry miatt kitanultam pár dolgot, sok odakozmált tepsi ára volt, de megérte!
-Oké. Szerintem még juharszirupot is veszek akkor, azzal az igazi. - Mosolygok, én nem szeretem, fura íze van, de hát a mogyoróvajkrémet se szeretem túlzottan.
-Ugye? Tiszta durvaság... mi lesz ha még többet beszélgetünk? Még több dolog derül ki és... ah, ki sem mondom! - teszem a kézfejem a homlokomhoz, de röhögök, nem bírom ki. Ripacsságból ötös vagyok.
-Sokszor az. De ez fizet a legjobban. És én osztom be az időm, sok esetben ez fontos. - Vonok vállat. Valamit valamiért. Többet lehetnék Liával, teszem azt.
-Nem, nem volt, de szerintem nem valami nagy szám, unatkozna. De majd megkérdem, úgy is szereti hallgatni, bár nem értem miért. - Mosolygok, fel sem merül hogy azért mert a hangom élvezné annyira. Hihetetlen érvnek tűnik.
-Elhamarkodott következtetés! - Nevetek, mert elég lökött vagyok én is, de ez a Draytonozás amúgy is kikészít, de titkolom.
-De pont ez az, a macskák olyanok mint a nők, a nőket meg csak szeretni lehet. Bújósak, önállóak, imádni valóak... de nem zárnám be a lakásba a macsekot. A barátomnak van egy macskája, kisnövésű, nagyon aranyos, nála kimacskázom magam. Amúgy most már lehetne kutyád, nem? - Kérdezek vissza.
-Beszélgettünk már a gyerekekről, a lényegi dolgokban egyetértünk. De ha gondolod lehetsz a mindennapjaink része, ha, HA, eszel rendszeresen! Hmmm? - Nevetek, vigyorgok csak vicc. Amúgy is lehet, azt a felét komolyan mondtam. Mindig is nagy családot akartam, szóval...
-De, szoktunk, úgy érzed kevés a levegő? - Állok fel, hogy menjek az ablak felé, mögötte van. - Valami fojtogat, hogy kimondd? - hajolok közel vigyorogva, majd nevetek és kinyitom neki.
-Jobb? Amúgy valóban össze kell szoknunk Ameliával, de szerintem jó lesz. Na és neked milyen az albérlet? Azt mondtad van szobatársad, kijöttök? - Kérdezgetem, közben visszaülök a helyemre, de már sokkal jobban elkényelmesedem.

-Jókor szólsz te is! Ahh, így kell belém szeress, majd kompenzálom a szilikont! - Nevetek, kevesebb műség mindenkire ráférne amúgy... talán rám is ha nem szilikon értelemben.
-Szerintem ő már nem akarja vagy ha mégis, tagadná. De amíg boldog, addig nem zavar ha így is alakul, hogy megszakadt valami. - Ez az igazság. Én is elvagyok a szülők támogatása és társasága nélkül. Hiányoznak azért, mégiscsak a szüleim de... túlélem.
-Ohohoho, szóval ezzel a fejjel elmehetek megrontónak, jó tudni, emellé kedves is vagyok, hmmmm! - Röhögök, tökéletes rohadék imidzs.
Persze Henry rossz színben feltüntetése nem tetszik, mert nem azt mondtam nincs hol aludnia, csak azt hogy szerintem a lakókocsi nem ideális hosszútávon.
-Nem, bár nem tudom mennyire veszi most komolyan. - Sóhajtok, legutóbb tervezte, hogy visszamegy, de hogy így is lett vagy nem... mert mindig mást ír, de nem ez a téma. Persze ha kéne neki pénz úgy is kérne, mert tudja hogy adok.
-Oh... Sejtem. Bár engem fáraszt a vándorlás már, megöregedtem. - Nevetek kicsit, de nem gondoltam arra céloz Henry (megint) drogozna, egyszerűen csak léha kissé.
-Jól van. - Mosolygok, remélem sikerül is majd meglepni, bár én ezeket el szoktam cseszni, na de sebaj.
-Miért ne? Palacsintázni jó. Meg nem tart sokba, ezt még én is szeretem. Meg a gofrit is, vettem sütőt is hozzájuk, de... ritkán sütök benne, most legalább fogok! - Tényleg, vettem, de magamnak sosem szöszöltem vele. Anno Henrynek igen, de magamnak...
-Te kis gyenge! - Röhögök, hogy ne mondjam ki, én sem gondolok semmire, ettől vicces. Lehetne akármi. Úúúú.
-Mondta, de... mindegy. - Vonok vállat szórakozottan, nekem akkor is fura, hogy csak emiatt hallgassa a híreket meg a klasszikusokat. (Bár én szeretem őket)
Nevetek azon is hogy elhúzza a száját, de a macskák nem a kedvencei.
-Jó esetben, tegyük hozzá! - Vigyorgok, mert hát nem mindenki ilyen, Elee például nem szerette ha bújtam. - Dorombolnak azok sokat, meg figyelnek rád, csak a maguk szabad módján teszik! Értem, hát akkor majd később, előbb épülj fel! - Bólogatok, előbb magára figyeljen, ráér még a kutya project.
Kedvesen mosolyodom el, lehet attól fél mint Josh?
-Amelia nem fog elhanyagolni miattam. De mint mondtam örülnék, ha sűrűn átjönnél. Amelia örülne mi meg legalább megismerkednénk. Igazából ez szükséges is lenne, nem gondolod? - Fordítok a dolgon, hogy ne érezze kínosnak a dolgot, mert látom zavarba jött.
-Nyugiii, nem eszlek meg... - Teszem a vállára a kezem vigyorogva, kicsit megszorítom hogy semmi gond. - De ha bármi van, elmondhatod. Engem úgy sem kedvelsz annyira, had szenvedjek hogy Amelia miatt úgy is meghallgatlak, haaa? - Nevetek, viccesen utalva rá, megtalál ha kellek, ha gondolja. Szerintem van valami amiről beszélgetne, de majd idővel talán eljut oda hogy megtegye, ha nem is velem, valakivel.
A lakótársáról kérdezem, úgy fest kedveli a lányt.
-Fiús lány? Amúgy az a lényeg, együtt élni nem egyszerű. - Legalábbis nem mindig.
-Tisztább? Hmm, szerintem egyén függő, én a koleszban jól elvoltam a srácokkal, nem volt rendetlenség vagy kosz... de lehet csak megsajnáltak hogy engem zavart... hm. - Nevetek kicsit. - És nem fura hogy lány de nem is ismered? Meg hát akkor nem vagytok olyan szabadon gondolom... mármint... otthon úgy elengedi magát az ember, de ő még csak nem is közeli ismerős, nem tudom, nem fura? És legalább külön szobád van? - Már alapnak gondolom, de aztán ki tudja.

-Áh a kedvelés hosszú folyamat, a szerelem az első pillantásos, ne tagadd, hogy imádsz! - Röhögök, durva is lenne.
-Nem teszem. De én sem felejtek. - Teszem hozzá csendesen, váltsunk témát mosollyal.
-Miért fordítok? Inkább miket, pajzán elégiákat non-stop! - Nevetek, nah, megrontó is lettem, mondom hogy vagyok én minden!
-Japp, bár inkább a 20 év utazgatás teszi, nem a három X közeledte. - Vigyorgok, nem vagyok Phoenix hogy sírjak, mert öregszem. Na jó ez gonosz volt, de mindig nyafogott. Tényleg nyafogott, piszkáltam is érte.
-Najah, a lényeg hogy barátok között van. - Legalábbis úgy tűnt, tényleg jól érzi magát velük. Kevin és a többiek...
-Nem, majd odaadom Missis Blackwoodnak! - Vigyorgok fejet csóválva, persze hogy eszünk belőle!
-Akkor légy merész! Engedd a képeket a fejedbe áramlani! Ne szabj nekik gátat! Vagy... uhh, inkább mégis, uhh, hagyd abba! - Röhögök, alig veszem észre hogy komolyan megsértődött, elvégre én semmi komolyságot nem vittem most bele.
-Áh a macskáknál is érezni, hidd el! - Vigyorgok, ezen nem veszünk össze, de remélem nem kutya-macska barátság lesz a mienk.
-Biztos? Akkor jó, mert tényleg nem. - Erősítem meg, hogy Amelia nem hanyagolná, mert tényleg nem tenné.
-Szörnyű voltam? Szomorú, de remélem magánemberként kevésbé leszek kiábrándító. - Mosolygok, szerintem tanárnak jobban szoktak szeretni, de... majd meglátjuk.
-Ne is. Sosem bántanálak. - Mosolygok, de valóban nem. Egyrészt mert Amelia rokona, másrészt mert a diákom, harmadrészt meg, nem hiszem hogy kiérdemelné bármivel is. Kedves srácnak tűnik, a maga módján.
-Majd apránként ráérzel. Nem egyszerű elfogadni, hogy lehet, vagy hogy bárkit is érdekelne. Pedig érdekli őket, engem, hidd el. Figyeld meg! - Mosolygok tovább, nekem is idő volt. De én is azt tapasztaltam, hogy figyelnek. Nem is kicsit!
-Merev? - Érdekes szó, milyen felfogásban az? Háklis? Mániás? Milyen?
-Igen, kedveltem őket nagyon. Néha még levelezem velük. - Hú tényleg, Pierrenek ezer éve nem írtam.. - Nem, legalábbis mi nem szívattuk egymást. Inkább elvoltunk, én úgy is csak egy évet voltam kinn. Bár igazából csak pár hónapot. Nem zavartam sok vizet.
-Jó volt, nem, nem tettük, mármint poénból szívóztunk, de semmi komoly. Pierre tanított először főzni. Sok francia fogásra ő tanított. Az omlettem ma is népszerű! - Vigyorgok, de rég volt... jó is volt.
-Már úgy lesz, hogy szexpartnert is keresett nem csak takarítót? - Vigyorgok, mert hát nem erre gondoltam feltétlen. - Az öltözés, meg hoyg otthon nem adsz úgy magadra, szakadt pólóban ücsörögsz, mindent elől hagysz, akármi. Amúgy ne foglalkozz az előző lakóval, a külső nem minden. Ha egy tahó volt, lehet elsőre szívesebben nézte őt, de akit kedvelünk megszépül, ne feledd. Simán elérheted, hogy te legyél a helyesebb, ne az az izomkolosszus, hmm? - Elvégre én is... nem vagyok izmos, szálkásan igen, de nem olyan mutatósan, mint Lionel. Ameliánál néha félek, hogy kevés ez így neki de ha tényleg szeret, gondolom nem zavarja, elfogad. Remélem.
-Hm, akkor így valóban. Kell a személyes tér is. - Pedig én szeretem ha vannak körülöttem, velem, de még nekem is igényem van rá.

-Hmm, inkább nem, a hosszú haj nem elég? - Röhögök, istenem, de jó hogy nem tudja hogy nem csak nőkkel volt dolgom...
Nevetünk a "romlottságomon", majd röhögök, hogy megkérdi tényleg fordítok-e pajzán verseket.
-Jah, tényleg, csak nem elégiák. De vannak erotikus versek is, legalábbis voltak az egyik kötetben. - Vigyorgok, én szeretem őket, kellően felcsigáznak de nem vulgárisak.
-Nem kizárt.. Engem már fárasztana. - Örülök, hogy a seggemen vagyok már lassan három éve.
-Ms Blackwood... pff... kukkolós és mindig csúnyán néz, azt hiszi szerintem valami luxuskva vagyok, nők, férfiak jönnek vegyesen, az nem érdekli, hogy ha ott is aludnak esetleg, akkor mondjuk az az Öcsém, vagy a barátom... A nők meg a tanítványaim... de érted, egy óra, szerintem azt hiszi letérdelek és szeretem őket, másképp franciázom! Mindig olyan csúnyán néz rám, én már direktbe szívatom. - Röhögök, igazából nem érdekel, de néha fárasztó, hogy megvetéssel méreget.
-Késő. Csodálj! - Fordítom ki a tenyereim magam fele és tárom szét az ujjaim, kíhúzva magam, hogy "gyönyörködjön". Persze mivel nem látott meztelen szerintem nem képzel el ilyenkor semmit, bár ki tudja.
-De nem fog. Max ha sok a munkája, de azért is mondtam, hogy szólj rá, ne vállalja túl magát. Amúgy mindig Ameliának hívom, ritkán becézem valahogy... már a nevét, őt magát előszeretettel. - Mosolygok, hívom én mindenhogy, de Liának nem szoktam. Talán mert ő sem Sebyz és hasonló.
-Áááh bejövök mi? Lebuktál! - Röhögök, nem bírtam kihagyni. - Ah, csak tudják lehet velem hülyülni, nem vagyok az a véresen komolyan vevő típus, csak a ZH-kat meg vizsgákat, mert azt nem bohóckodom el. - Mosolygok, azt nem mondom, hogy tudják a lányok hogy szeretem őket, mert kibelez itt helyben.
-Hmm, ott valóban molesztálva leszel mon ami! Franciául duruzsolok majd neked szüntelen, hmmm! - Nevetek, olyan lesz kicsit mintha Henryt tanítanám, csak több eséllyel.
-Hmmm, de. De attól függetlenül aki fontos nekünk, arról minél többet meg akarunk tudni. És jó érzés segíteni. Tenni érte valamit. Ez pedig az a kategória. - Mosolygok rá, szerintem elmondhatná a bizalmasainak mi nyomja a lelkét.
-Azta micsoda nőszemély, katonás rend van akkor mi? De ha következetes az jó, könnyű a kedvében járni! - Mondom a szobatársára.
-Ezt jól mondod, sok ilyen ismeretségem van. Európa szerte... már ha emlékeznek rám persze. - Félszeg mosoly, ugyan, ki tudja... Azért is ragaszkodom Joshhoz és Calliehez. Meg Phoenixhez bár nála barátság szót kimondani elég... fura.
-Hát hogy csak fiút keresett, jöttél a meztelenséggel, utóbbival könnyű elcsavarni egy pasi fejét, már ha szép a látvány, hm? - Vigyorgok, nem ismerem a lányt, de Elee például biztos benne lenne ebben az opcióban.
-Ugyan, a lányok is igénylik. Max nem mondja. - Legyintek, mi az, apáca a csaj? - Akkor segíts be neki. - Mondom vállat vonva, ne vicceljek, miért is?
-Nem? Nekem van olyat amit sajnálok kidobni... - Merengek el, lehet kissé szentimentalista vagyok.
-A fontossági sorrend! - Nevetek, hogy a pornót említi először.
-Nem tudod? Óóó, kérd meg vegye fel és megtudod! - Nevetek, én tuti megkérném, hogy mutassa meg, tartson bemutatót, főleg ha szép hálóing, fehérnemű..
-Nem, tényleg nem. De megéri. Legalábbis hosszútávon jobban megéri. Csak próbálkozni kell. - Biztatom, mert tény hogy nem egyszerű a komoly kapcsolat, de többet tud adni, mint pár kaland.
-Szerintem mindenki. Vagy van olyan aki nem? - Mosolygok, az valami überszociális egyén... durva.

-Hm, nem az. Szóval vigyázz, durvább vagyok mint egy szirén, énekelnem sem kell! - Nevetek, kikészítem rövidtávon azt hiszem.
Az erotikus verseken persze néz mint Rozi a moziban.
-Ajánljak? - Vigyorgok, ha kéri van francia meg angol is.
-Naaaaa, nem hörgés az, miről beszélsz! - Röhögök, hogy íly szavakkal illeti a francia nyelvet. - Fúj menj már... Nincs az a pénz, hogy franciázzak vele bármilyen értelemben is, kerülöm a szipirtyót! Meg beszélgetni sem beszélgetek vele, szerintem azt hinné a sátán fia vagyok és puszta romlott létemmel elkárhoztatom.. - Röhögök fejet rázva, hogy nem, hagyjuk is a szomszédot.
-De így feelingesebb, vili? Imádd a kezem is. Szeresd a testem béjbi! (Nem bírtam kihagyni xD) - Röhögök tovább, durva is lenne... Amelia örökre megátkozna hogy megrontottam a rokonát... khm.
-Hallani fogod... - mosolygok Amelia kapcsán, elvégre semmi durvára nem gondoltam, általában csak életem, édesem... ami épp a számra jön.
-Hmm... Túl becsületes vagy, mire viszed így az életben? Hol marad a jó görög hedonizmus ahol a férfiszerelem a tiszta? Ahhh. - Legyintek egy eltúlzót, aztán nevetek.
-Eehhhee... - Nevetek a francia viszolygásán, de abbahagytam, lássa kivel van dolga.
-Meglehet, de ezt nem tudjuk meg. - Mosolygok a szobatársa kapcsán, nem tudom fel tudnám-e amúgy szedni. Amúgy biztos, miért ne? (Esélye sem lenne xDDDD)
-Úgy értettem szereti a rendet, a gondolkodásmódja az, nem ő, kinézetre! - Vigyorgok, nem valami orosz küllemű nőt képzeltem el én sem.

-Hááát... ki tudja, megeshet, nem mindig néztem ki fotóz, főleg ha már nem voltam szomjas. - Nevetek kicsit, anno sokat buliztam, Henryvel pláne...
-Az nem baj, inkább figyeljen, mint ne tegye, kivívni a figyelmet nehezebb. - Mosolygok Lizzy kapcsán.
-Honnan tudod? Azt ha mondja is nem készpénz, én is sokszor megkaptam, hogy jaj Seby cuki vagy, de nem. Aztán meg de... - Legyintek, hogy nem az a lényeg mint mondd a lány.
-Na erről beszéltem látod! - Vigyorgok, szóval teljesen nem engedi el magát.
Beszélgetünk még, valaki kopog.
-Én vagyok gyere csak be. - Intek hogy jöjjön az emberke, nem esszük meg.
-Szintén, gyere majd át akkor, várunk ám! - Adom a kezem egy kézrázásra, majd ha kiment beszélgetek a másik diákkal is bár vele közel sem ennyire felhőtlenül.

//No problem, köszi, jó volt //