Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Hétf. Máj. 04 2015, 19:55

Elvigyorodom, hogy szerinte is kihívóak a lányok. Na igen, tetszetős az új divat, ha ízlésesen kezelik a lányok, márpedig Elee és Hale igazán szemrevalóak. Főleg Elee, khm.
-Jah, igen, nem nézek ki 22-nek sem néha, van hogy a személyim is elkérik... - Legyintek, mert igaza van, csak én tudom hogy közelebb a harminc mint a húsz. - Néha idősebbnek is érzem magam, de botox elfeledteti vénségem! - Vigyorgok, nevetek kicsit, mert csak viccelődöm, hátha ő is ellazul, hogy ne feszengjen.
-Nem. Csak egyszerűen ha kellett valami akkor a szüleimet pont nem érdekelte. Ha megvettem volt, ha nem, akkor nem. Később mikor én gondoskodtam az öcsémről akkor meg külön tudnom kellett, hogy lássam eszik rendesen, van-e minden mikor főzök, ilyesmi. - Vonok vállat, kénytelen voltam írni, majd kialakítottam a mindennek-legyen-EGY FIX-helye elvet, ami... nos, már nem bírom elviselni ha nem ott van.
-Hidd el hogy jobb és teljesebb lesz. - Mosolygok, mert jó látni hogy magától belátta hogy jobb nélküle.
-Ha nem a drogról kéne beszélned, akkor szerinted miről kéne? - Döntöm félre a fejem, mert úgy tűnik érzi hogy jót tenne neki, de más lesz a gond. Áldott amnézia, jól mondja.
-Nem is kell. A lényeg, hogyha meg is volt az indoka, elmúlt, neked pedig új életed van, nem? - Mosolygok rá, látom nagyon el akar különülni a régi énjétől, de ez nem baj. Ha úgy könnyebb, hogy elzárja egy dobozba magában, akkor tegye, a lényeg, hogy most már jól van és jól legyen.
-Hmmm, ördögi kör, majd lavírozom a határon! Szeretem a kihívásokat! - Nevetek kicsit, ahhoz képest elsőre mennyire fárasztó alaknak tűnt tetszik a humora meg a stílusa. Ha többet beszélgetnénk szerintem könnyen megkedvelném.
-Meglesz. Majd ha Amelia bemutat minket, addig kifaggatom. - Mosolygok, persze ez nem kulcs a sikerhez, de jó alap.
-Lehet, de gyorsan lehet így tanulni. Már ha figyelsz. Ha Amelia gesztikulál is, segít, ismételgeti a kifejezéseket, szavakat, akkor ragad rád. Nem gyorsan, de nem rossz az. - Kell a másik támogatása, mert amúgy tényleg csak káosz, de Amelia biztos mindenben segítene.
Henry kapcsán felnevet, nevetek vele.
-Igen, igen, ő is kedvelne, ez biztos. Ha lesz valami ünnep remélem be tudom mutatni nektek! - Mosolygok melegen, mert hiányzik az Öcsi, nagyon is. De nem igen jön haza... "haza". Szóval ide.
-Az evés, a főzés eleinte unalmas és macerás. De az evésben is kéne örömöt találnod, szívesebben ennél, ami előny lenne. Majd ha jössz szólj és olyat főzünk Ameliával amit szívesen ennél jó? - Noszogatom, nem vagyok senkije hogy rászóljak, de ez fontos lenne. Majd mondom Ameliának is hogy "zaklassa".
A munkamániáson nevetek csak.
-Ott még nem tartok, de mostanában sok verset fordítottam. - Mosolygok, élveztem, jó volt, csak... az munkás.
-Ohohoho, nem lenne rossz, de kétlem. Főleg ha mondjuk onnan megyek el. Bár elég csábító ajánlat lenne hogy maradjak! - Nevetek, szerintem élvezném. De hát... ahh, majd döntök. Majd...
Meredek rá micsoda okfejtés ez, de vele nevetem el magam, hogy miket össze nem hord itt nekem.
-Ööööhöhö, okés, háát értem én, amúgy jah, mondták már rám ezt, nem tagadom! És nem, nem vagyok tyúk, kakas vagyok, bizony! - Röhögök. - Az meg kicsit odébb van, hogy legyen tojás, de remélem lesz. - Mosolygok és nevetek, mert ha a tojás a gyerek, akkor majd szeretnék és Amelia remek anya lenne, úgy gondolom. De az még odébb van, csak jó erre gondolni.
-Neked amúgy van barátnőd? Csak mert őt is áthívhatod majd ha van. - Vonok vállat mosolyogva, olyannak tűnik akinek van, miért ne lenne? Maximum még nem talált mert nem volt ideje.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Kedd. Máj. 05 2015, 16:59

- Ez majd később jól jön. Amúgy engem sem néznek 22–nek.
Tárom szét a karom félvigyorral, ne érezze, hogy csak belekötni akarok. Még nagyon új, hogy időközben nagykorú lettem és a kekeckedők orra alá tolhatom a bizonyítékot. A botoxon felhorhanok, aztán feltűnően nézem.
- Ahá, szóval ezért kezdtél ki egy plasztikai sebész lányával! Reméltél némi kedvezményt! Egész jó munkát végzett, így már értem miért volt tőled elájulva minden lány az órán
Mustrálom hülyéskedve, aztán ki tudja… Los Angelesben vagyunk, akár harminc alatt is kérhet valaki fiatalító kúrát. Mondjuk nem hiszem, ilyen típus, én is ilyen vagyok.
- A legtöbb szülő egyébként így van vele.
Nincs ebben semmi megható.
- Miért kellett neked gondoskodnod róla? Elhagytak titeket?
Az már meghatóbb lenne. Mondjuk az öccsét továbbra is max. kamasznak képzelem, lehet, hogy azért, mert ő ilyen fiatalos.
Jó, legyen igaza, legyen teljesebb, biccentve megköszönöm a biztatást.
Miről kéne beszélnem? Sok mindenről, amiről eddig nem…de igazából egyszer nyitottam ki a szám, Lia pl akkor is kiakadt mennyire komoly és más vagyok, mint a régi énem, de nem hiszem, hogy ez húz vissza. Csak nehéz az érzelmeimről beszélnem. Vállat vonok, nem akarok feltételezésekbe bocsátkozni.
- Nemtom pontosan. Igen, új van, igazad van.
Viszonzom a mosolyt halványan, erre nem tudok magyarázatot, nem hiszem, hogy rossz szándékkal mondana ilyesmit… talán Lia most jól választott?
Ahh igen, még az is lehet kedvelni fogom, viszont az ellen az egyik részem nagyon tiltakozna. Na mindegy, nem küzdhetek folyton saját magammal, majd elválik Sebastian betartja-e a szabályokat, boldoggá teszi-e Liát.
- Az sosem baj, én is mindig ezt mondom.
Egyébként tényleg…kihívások.
Vicces elképzelni, ahogy benyal az apjának, neki menne egyébként, tutira meggyőzi az öreget. Nem mondok semmit, nehogy elbízza magát, majd csinálja, ahogy jónak látja.
A nyelvtanuláson elgondolkodtat, lehet, hogy mégis megkérem Liát, hogy segítsen. De fura, hogy Ameliának hívja…
- Te vagy a nyelvész, biztos ragadna, majd meglátom akar-e velem bajlódni.
Én nem vagyok biztos benne, hogy igen. Az öccse nem tűnik rossz arcnak, bár még mindig kisfiúnak képzelem.
- A szüleiddel lakik?
Lehet ő különköltözött, vagy valami.
- Nem Los Angelesben?
Ki tudja hol… talán Londonban laknak. Szerintem az evés másnak nem macerás, csak én vagyok ilyen defektes.
- Hát jó, ha ennyire ragaszkodsz hozzá…régen szerettem a palacsintát. De mi jó van az evésben? Főleg, ha olyan ízetlen szarokat kell enned, mint nekem, hidd el az tök fárasztó. Rágni, rágni, nyelni.
Közlöm monotonon, én annak érzem. Nevet a kis munkamániás….
- A versek jók…
Pusmogom, egy dolgot elismerek a franciáknál, tudnak írni. Remélem nem kérdez versekről, az is elég „saját gondolat és érzelem téma” Látszik most dilemmázik mit adjon fel Liáért, ez jó dolog…ha ennyire szereti csinálni, mégis elgondolkodik.
- Akkor ne fordíts annyi verset és ne hagyd ott a rádiót, ha hiányozna. Vagy nem lehet nagyon rész-részmunkaidőben? Vagy vidd el Liát, majd mindig megvár és utána csináltok közös programot.
Azon kapom magam, hogy önkéntelenül is agyalni kezdek a problémájukon. Hát nem olyan irányba halad a beszélgetés, mint terveztem. Fenyegetésnek indulsz, de még a kibelezésig sem jutottam el…
Baromságokat beszélek és a végén már én is belezavarodom, de legalább elröhögöm, úgysem számít. Tojás, ettől kicsit meghökkenek, a tojás a gyerek minden bizonnyal.
- Ráértek még!
Kerekednek el a szemeim, belegondolni is rossz. Hisz alig költöztek össze. Aztán valamelyikük Lia, vagy Sebastian nyögött nekem olyat, hogy „már fél éve ismerem!” Na ne röhögtessenek, fél év alatt nem lehet rendesen megismerni a másikat. Ezen gondolkodom, mikor váratlanul bedobja azt a kérdést. Kicsit megszédülök.
- Hmm…nincs.
Pislantok a földre. Hiába akarok, ez nem olyan egyszerű…eleve nem is tudok érzésekről beszélni. Eszembe jut, amit Joshssal beszéltünk, mi van, ha nem tudok szeretni? Akkor nem nagyon van értelme egy barátnőnek… Mi van, ha nem tudok érezni semmit? Akaratlanul is belesóhajtok a mondatba.
- De majd elviszem a tengerimalacom. Bár nem, nem lesz, a lakótársnőm kikötötte, hogy nincs állat. Meg mellettem tuti megdöglene. Szóval be kell érnetek velem.
Próbálom poénosabbra kerekíteni a dolgot, nem lenne jó, ha azt hinné elszomorít a csajtalanság, vagy kérdezgetne mi a baj velem.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Kedd. Máj. 05 2015, 20:07

-Áh egy férfinak jól áll a kor, charme-osabb lesz tőle! - Vigyorgok, elvégre a nők az érettebb nőket szeretik. (persze van kivétel ugye? XD)
-Plasztikai sebész Lia apja? - Lepődöm meg, új info, azt hittem házi orvos vagy gyerek vagy nem is tudom. - Amúgy jah, mindenkinek megadtam a fater számát, azóta döglenek értem. - Vigyorgok, végül is hollywoodból még ki is lehetne nézni, hogy vannak ilyen lányok errefele. De Valék pont nem olyanok.
-Olyasmi. Nem jó a kapcsolatunk. - Maradok ennyiben a szüleim és Henry kapcsán. Nem szoktam hangoztatni mi gondja volt Henrynek.
-Majd rájössz. A tabula rasa mindig jó. - Mosolygok vissza, én ezért senkit sem ítélek el. Valahol nekem is volt egy új fejezet, kellett.
-Húha, hasonlítunk? - Szűkítem össze a szemem a kihívások kapcsán játékosan, majd nevetek egy sort.
-A nyelvész túlzás, de ez bizonyított dolog. És nem brit tudósok mondták! - Nevetek, mert azok szavára nem adok, még én sem.
-Henry? Dehogy, hülyét is kapna! - Horkanok fel nevetve kicsit. - Külön él, vándorol a barátaival épp merre forgatnak vagy keres melót. Bár reméltem sűrűbben meglátogat, de... a lényeg hogy jól érzi magát velük. Bár ez a lakókocsizás és hasonlók nekem még mindig kényelmetlennek tűnik de felnőtt férfi, ha neki ez kell! - Legyintek, bár lehet azóta cseréltek és máshogy találnak szállást, nem tudom. Mostanában röviden írt, majd kifaggatom, jó ötlet.
-Áh, megoldom, hogy ne legyen ízetlen, hidd el. Az öcsémnél nincs finnyásabb ha arról van szó, szóval ha neki a kedvére tudtam tenni, te piskóta leszel! Amerikai típusú palacsinta, vagy európai? - Mert van különbség, tudok mindkettőt. - Enni jó, majd meglátod. - Mosolygok rá, remélem megszereti.
-Aham, én is szeretem őket. - Bólintok a versekre.
-Hm, nem versből van sok. Az amúgy is csak... mellékes. Inkább szakdolgozatokat, hivatalos iratokat, szakkönyveket, tájékoztatókat és hasonlókat fordítok, abból több van. A könyvek hosszabbak is ráadásul, de ezeket nem mindig tudom megválogatni. - Elvégre kapom a melókat, nem én választom őket. - Hmmm, így is akkor csinálom mikor van egy gondolatnyi szünetem, lyukasokban, míg várok egy diákra de így meg nehéz. Most esténként maradtam fenn, fáradt is vagyok. - Vonok vállat, nem egyszerű. Majd eldöntöm mi lesz.
-Hova vigyem el Liát? A melóba? Mindegyiknél unatkozna. Inkább most a délelőttöket célzom meg, meg hogy tudjunk együtt enni legalább egyszer. Meg pénteken egész nap együtt leszünk, alig várom. - Mosolygok, az tényleg jó lesz. Igaz, este rádió, aztán megyek Joshhoz, de addig is.
-Persze, tervezett gyereket szeretnék, az meg nem két perc. - Mosolygok, hogy nyugi, nem nő hirtelen a vérrokonai száma.
-Ráérsz. Nem egyszerű a döntés, nekem sem volt, de látod, megéri várni. - Legalábbis Liára megérte, úgy érzem.
-Ugyan, ugyan... Én mindig is macskát akartam, de az felelősség és eddig nem voltam otthon, most meg Amelia költözik, napolom a dolgot. - Vonok vállat, nem gondolom hogy baj lenne vele, attól, hogy még nincs neki. Ha azt vesszük, hogy nekem Callie óta, tehát tíz éve nem volt, fel se merül hogy piszkáljam ezért.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Kedd. Máj. 05 2015, 22:16


- Ha a nők így gondolják, szar az ízlésük.
Vonok vállat, most miért reklámozzak valamit, ami nem vagyok? A fiatalság igenis jól áll, azt a hatást kelti, hogy a génjeid még nincsenek elhasználva, később patkolsz el.
Vigyorogva bólintok, nem tudta? Pedig akkora poén! Műcicigyártó! Emlékszem az ex nője is klasszikus plasztik-cica volt.
- Húúú, akkor azért ilyen szépek!
Vigyorogok egy sort.
- Aha…hát legalább akkor a tesóddal kijössz. Gondolom ettől fontosak lettetek egymásnak.
Próbálom megragadni a pozitív oldalát ennek a témának.
- De azért sajnálatos.
Harapom be az ajkam és bólogatok, mert jobbat nem tudok, komolyan. Még Josht is olyan bénán vigasztaltam… A tablua rasában igazat adok neki, kap egy öblös bólintást.
Húha, hasonlítunk? Én pislogok és irtó hülye képet vágok, mint aki falat nyalt.
- A stílusunk biztos nem! Te…túl kedves vagy!
Szögezem le rögtön, én tuti nem tudnám megnyerni mindenki bizalmát, tanítgatni… Kicsit el is húzódom tőle és gyanakodva összeszűkítem a szemem.
- De az vagy….franciatanár vagy és fordítasz. Vagy a nyelvész valami túlzó kifejezés ebben az esetben? Nekem annak tűnik, aztán lehet én vagyok hülye.
- Színész? Nem gyerek? Én totál jófej kisfiúnak képzeltem.
Felnőtt férfi, szóval ez az illúzióm oda.
-Nem rossz az, van egy fajta bája, én is éltem csöves életet.
Akkor tetszett, most már nem tudnám fenntartani, rászoktam a kávéra és a barackos üdítőre. Fiatalság bohóság, bár azt mondja felnőtt férfi, lehet idősebb nálam.
- Én nem vagyok finnyás, egyszerűen csak nem szeretek enni. De kösz, hogy fűszereznéd, vagy valami.
Vakarom meg a fejem zavartan. Félrepislantok. Most komolyan fűszerezné? Mármint, ha náluk eszem, de szerintem az nem lesz sokszor, egyikőjük se ér rá ennyire.
- Hm…hát az amerikai, de az európai sem rossz.
Nem hiszem, hogy miatta megszeretem az evést, nincs arra neki ideje, de úgy vigyorog mint egy ovis, nem tiltakozom, hagy higgye, hogy van remény.
- Uh basszus, még a végén kiderül, hogy tényleg hasonlítunk.
Hőbörgök viccelődve, azt sejtettem, ha fordít szereti őket.
- Ez baromi unalmasnak hangzik. Szerintem egyértelmű mitől válj meg.
Szakszövegek? Ezt szerintem még ő sem élvezi. Ráhagyom, hát ha emiatt akar éjszakázni…
- Szerintem a rádiónál nem unatkozna, csak a szakszövegfordításnál. Nem volt még ott veled? Hát hajrá.
Mondom a péntek esti találkára.
Hála istennek, még legalább 2-3 év és addig ne csalja meg! Aztán se!
- Jól van, van eszed Drayton, helyes.
Vigyorodon el félszegen. Bár a barátnő témával kizökkent egy kicsit.
- Aha…
Bökik ki erre csak ennyit, inkább elkezdek a tengerimalacról beszélni, nem ér ennyiszer zavarba hozni!
- Én igazából kutyát akartam gyerekként nem tengerimalacot. A macskák kényesek, elég nőkkel bajlódni etéren.
Meg nehogymár még az állatnak legyen megtiszteltetés, ha megsimogatom. Bár gondolom Sebastian szereti a pöffeszkedő dolgokat, ha már franciatanár.
-De inkább legyen először közös növényetek meg állatotok, mint tojás, helyes. Ki tudja hogyan kezelitek az ilyen dolgokat, azért is lenne jó, ha főznétek nekem, mert lehetnek egyet nem értések az ilyen hétköznapi szituációkban. Áhhh…vicceltem! Biztosnemlesznek.
Teszem hozzá kicsit hadarva, mert ez tök olyan, mintha azt akarnám gondoskodjanak rólam! Pedig úgysem fognak és…nem is kell, nem is kell! Meg kéne gondolnom mit mondok ki, basszus! Megint felgyullad a fejem egy kicsit.
- Nem szoktál szellőztetni?
Igen, ez a tanári szobák negatív légköre lehet…

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Kedd. Máj. 05 2015, 23:33

-Hmmm, mi lenne a kihívás abban, ha nem írnád felül az elvárásaik és az állítólagos vágyaik? - Vigyorgok, de elgondolkozom egy pillanatra, Liának vajon mi a zsánere? Olyan mint Lio? Mert akkor jócskán felülírtam az övét.... remélem legalábbis.
-Naná, hát ez jobb mint a Photo Shop! - Nevetek, de közben azon is, hogy jó tudni mivel foglalkozik Lia apja. Hol máshol lenne kereslet a plasztikára ha nem itt? Már ha olyan sebész, persze.
-Igen, de nekem amúgy is fontos lenne. Mindig fontos lesz. - Mosolygok, mert hát Henry akkor is az lenne, ha minden idilli lenne.
-Nem számít. Egyszer talán belátják, hogy tévedtek, akkor pedig talán Henry is megengesztelődik. Talán... - Henry a legnehezebb eset, ezt apától örökölte. Én részre hajló vagyok mint anya... bár benne ezt nem szerettem sosem.
De vállat is vonok, lássa, semi nem történt és nem fogok bedepizni csak mert erről beszélek. Már amennyit beszélek róla, persze.
Aztán csak nevetek, ezzel sem vádoltak még!
-Óóóó, igazán? Cukros bácsi mindjárt! - Röhögök, mert ne már, mitől lettem hirtelen túl kedves, előbb meg akart verni!
-A nyelvész a nyelvtant kutatja, meg mittom én, megfigyeli a jelenségeket vele kapcsolatban, én tanítom a nyelvet, használom a nyelvet, de... inkább irodalmárnak vallom magam. - Mosolygok, nem vagyok nagyon nyelvészes, szerintem.
-Idősebb nálad egy évvel. - Vigyorodom el, örök Öcsi marad nekem, de azért tisztában vagyok a korával. - Színész amúgy, igen. - Nekem örök gyerek marad, de ne mondd el neki, kitekeri a nyakam érte! - Nevetek, főleg a legutolsó este után, szerintem pláne. Mondjuk tudok már férfiként is gondolni rá de... nekem ő a kisöcsém. Pont.
-Henry nem csövezik.... - Mondom komorabban, majd felfogom mit mondott. - Tessék? Mi? Miért?! - Kerekednek el a szemeim.
-Ízesíteném, nem fűszerezném, a fűszer sok esetben nehéz. De csak jól kell elkészíteni és finomabb. Majd meglátod. - Mosolygok, ó, Henry miatt kitanultam pár dolgot, sok odakozmált tepsi ára volt, de megérte!
-Oké. Szerintem még juharszirupot is veszek akkor, azzal az igazi. - Mosolygok, én nem szeretem, fura íze van, de hát a mogyoróvajkrémet se szeretem túlzottan.
-Ugye? Tiszta durvaság... mi lesz ha még többet beszélgetünk? Még több dolog derül ki és... ah, ki sem mondom! - teszem a kézfejem a homlokomhoz, de röhögök, nem bírom ki. Ripacsságból ötös vagyok.
-Sokszor az. De ez fizet a legjobban. És én osztom be az időm, sok esetben ez fontos. - Vonok vállat. Valamit valamiért. Többet lehetnék Liával, teszem azt.
-Nem, nem volt, de szerintem nem valami nagy szám, unatkozna. De majd megkérdem, úgy is szereti hallgatni, bár nem értem miért. - Mosolygok, fel sem merül hogy azért mert a hangom élvezné annyira. Hihetetlen érvnek tűnik.
-Elhamarkodott következtetés! - Nevetek, mert elég lökött vagyok én is, de ez a Draytonozás amúgy is kikészít, de titkolom.
-De pont ez az, a macskák olyanok mint a nők, a nőket meg csak szeretni lehet. Bújósak, önállóak, imádni valóak... de nem zárnám be a lakásba a macsekot. A barátomnak van egy macskája, kisnövésű, nagyon aranyos, nála kimacskázom magam. Amúgy most már lehetne kutyád, nem? - Kérdezek vissza.
-Beszélgettünk már a gyerekekről, a lényegi dolgokban egyetértünk. De ha gondolod lehetsz a mindennapjaink része, ha, HA, eszel rendszeresen! Hmmm? - Nevetek, vigyorgok csak vicc. Amúgy is lehet, azt a felét komolyan mondtam. Mindig is nagy családot akartam, szóval...
-De, szoktunk, úgy érzed kevés a levegő? - Állok fel, hogy menjek az ablak felé, mögötte van. - Valami fojtogat, hogy kimondd? - hajolok közel vigyorogva, majd nevetek és kinyitom neki.
-Jobb? Amúgy valóban össze kell szoknunk Ameliával, de szerintem jó lesz. Na és neked milyen az albérlet? Azt mondtad van szobatársad, kijöttök? - Kérdezgetem, közben visszaülök a helyemre, de már sokkal jobban elkényelmesedem.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Szer. Máj. 06 2015, 21:34

- Hát persze, felül kell, kihívás nélkül nem is ér az egész semmit.
Legyintek. Na egen…Lizzyhez is így álltam hozzá, de keményebb dió volt, mint gondoltam, menet közben ráadásul az is leesett, hogy ehhez értek a legkevésbé. Nemtom hogy lehetek ilyen béndzsa, de nekem az érzelmek olyan ingoványos terület mint valami dagonya.
- Tartós photo shop. Bár ha engem kérdezel, csúnya, rombolja a természetességet. Szóval jobb lennél botox nélkül.
Súgom oda neki kis rosszindulatú humorral (ennyit még tuti elbír)
- Hát az jó.
Szinte mosolygom. Biztos jó lehet ez a tesósdi sosem értettem, egyke vagyok, voltam, leszek.
- Ha olyan Henry, mint amilyennek vázoltad nem hiszem, vagy nagyon nehezen.
Makacs, forrófejű, szerintem én is csesznék anyámékra, ha mégis beadtak volna a menhelyre. Mondjuk nem sokon múlt, de most törleszthetnek.
Sebstiannak nem levágós, hogy milyen kis izé? Megfenyegettem és főzne rám, jó, hogy a gatyáim nem viszem hozzájuk mosásra.
- Ezzel a botoxsszal öregem, simán.
Szívatom vigyorogva. Hümh, ez tetszik.
- Ja, bocs.
Vigyorgom az irodalmárra, ez sem hangzik tudománytalannak.
Az öcsiről kiderül, hogy idősebb nálam, bár nem sokkal, a 21 még épphogy felnőtt. Ja nem, már 22 vagyok, akkor 23. Úgy látom a csövezős öcsivel beletapodtam a lelkivilágába. Hú, hogy védi a kis tyúkapó. Ez lenne a gyenge pontja?
- Ohh, hát oké, végülis a lakókocsi nem annyira az, nem sértegettem vagy valami, mondom, én is csináltam, meg az más, ha színész, az mégsem olyan hontalanság.
Látom az enyém is meglepi, pedig én élveztem, mondjuk kevésszer voltam józan, meg voltak sátorhelyek, néha lakókocsik, aludtunk mi mindenhol.
- Semmi komoly, én akartam. Tudod ilyen hippi életmód, zenekar, haverok, drogok, jártunk összevissza csak úgy. Azért mondom, hogy megvan a bája. Persze a te tesód másképp nyomja, ha társulattal van.
Mutatok rá, nem arra céloztam, hogy ő is drogozik, hanem, hogy megvan a maga bája, én akkor szerettem. Négy évig elvoltam vele. Kb, talán három és fél.
- Ahá, hát jó, hagyom magam meglepni.
Bár még mindig nehéz felfogni miért akar nekem főzni? Úgysem lesz rá ideje. Biztos csak ez a kedvesség hormon túltengés teszi…
- Hm, azért emiatt ne csináljatok gondot magatoknak, nem kell miattam palacsintázni.
Nézek egyik szemöldököm fel, a másikat lejjebb húzva.
Ez a hasonlítás engem is meglep, bár tuti, hogy nem vagyok ilyen kedves, azon én is röhögök, hogy a fejét fogja.
- Ne, bármi legyen is, ne mond ki
Nevetek, egyébként fogalmam sincs mire gondol. A fizetésre bólogatok, megtanultam már, ez fontos. Még ha nem is tűnik annak… Szóval akkor fordítson és az időbeosztás is kell, hát nincs egyszerű dolga.
- Gondolom tetszik neki a hangod. Kérdezd csak meg.
Logikusan könnyű kikövetkeztetni miért szereti hallgatni, ez még nekem is megy. Ráadásul Lia olyan romantikus lélek.
- Uh lehet
Húzom el a szám poénkodva az elhamarkodott következtetésen. A macskákkal nem értek egyet, legalább valami, amiben nem fogunk hasonlítani.
- A nők viszonozzák, legalábbis gondolom, nekem olyan kéne, a macskák nem. Azok olyanok, mint a franciák, pöffeszkednek, kiváltság, ha megsimogathatod őket. Jó, mondjuk dorombolnak, nagy kegyesen, néha ha olyan kedvük van. Mooost? Á, biztos nem. Egy kutyával törődni kell, többet, mint egy macskával, ráadásul már nem lakom otthon. A lakótársam meg nem bírná.
Teszem hozzá gyorsan.
Basszus, Sebastiannak az esik le, amit nagyon nem akartam. Úgy érzem a levegő is kicsúszik a lábam alól, nem még a talaj… Nem is tudom ülök-e vagy állok.
- Dehogy! Nem! Nem, éljetek csak, izé, nem.
Mondom kicsit zihálósan nagyjából mindenre, én barom. Érzem, hogy nagyon vörös vagyok, kicsit bágyadtan biccentek, hogy igen, meleg van, mint akinek elvitte a cica a nyelvét. Ha már macskák ugye. Aztán hirtelen olyan közel hajol, hogy összerezzenek, kicsit hátrébb ugrom a székben, meg is dől.
- Mi? Nem!
Vágom rá ijedt-hevesen. Nem, nem, én kapcsolatokat akartam, de nem ilyesmit, ezt valószínűleg nem komolyan mondtam. Anyámékat szeretem, de soha nem vágyakoztam család után, miért pont most?
Lesütöm a szemem, hümmögök valamit, aztán Lizzyről kérdez.
- Aha, lány, de nem bírja a többi lányt, szóval fiút keresett. Rendes, jó fej, jól kijövünk.
Eszembe jut, hogy be akartam fűzni, meg hogy milyen nehéz és, hogy mennyire… ki kéne böknöm dolgokat. De asszem neki is, ami még nehezebb.
- De lánnyal lakni jó, tisztább.
Motyorászom.


_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Szer. Máj. 06 2015, 22:17

-Jókor szólsz te is! Ahh, így kell belém szeress, majd kompenzálom a szilikont! - Nevetek, kevesebb műség mindenkire ráférne amúgy... talán rám is ha nem szilikon értelemben.
-Szerintem ő már nem akarja vagy ha mégis, tagadná. De amíg boldog, addig nem zavar ha így is alakul, hogy megszakadt valami. - Ez az igazság. Én is elvagyok a szülők támogatása és társasága nélkül. Hiányoznak azért, mégiscsak a szüleim de... túlélem.
-Ohohoho, szóval ezzel a fejjel elmehetek megrontónak, jó tudni, emellé kedves is vagyok, hmmmm! - Röhögök, tökéletes rohadék imidzs.
Persze Henry rossz színben feltüntetése nem tetszik, mert nem azt mondtam nincs hol aludnia, csak azt hogy szerintem a lakókocsi nem ideális hosszútávon.
-Nem, bár nem tudom mennyire veszi most komolyan. - Sóhajtok, legutóbb tervezte, hogy visszamegy, de hogy így is lett vagy nem... mert mindig mást ír, de nem ez a téma. Persze ha kéne neki pénz úgy is kérne, mert tudja hogy adok.
-Oh... Sejtem. Bár engem fáraszt a vándorlás már, megöregedtem. - Nevetek kicsit, de nem gondoltam arra céloz Henry (megint) drogozna, egyszerűen csak léha kissé.
-Jól van. - Mosolygok, remélem sikerül is majd meglepni, bár én ezeket el szoktam cseszni, na de sebaj.
-Miért ne? Palacsintázni jó. Meg nem tart sokba, ezt még én is szeretem. Meg a gofrit is, vettem sütőt is hozzájuk, de... ritkán sütök benne, most legalább fogok! - Tényleg, vettem, de magamnak sosem szöszöltem vele. Anno Henrynek igen, de magamnak...
-Te kis gyenge! - Röhögök, hogy ne mondjam ki, én sem gondolok semmire, ettől vicces. Lehetne akármi. Úúúú.
-Mondta, de... mindegy. - Vonok vállat szórakozottan, nekem akkor is fura, hogy csak emiatt hallgassa a híreket meg a klasszikusokat. (Bár én szeretem őket)
Nevetek azon is hogy elhúzza a száját, de a macskák nem a kedvencei.
-Jó esetben, tegyük hozzá! - Vigyorgok, mert hát nem mindenki ilyen, Elee például nem szerette ha bújtam. - Dorombolnak azok sokat, meg figyelnek rád, csak a maguk szabad módján teszik! Értem, hát akkor majd később, előbb épülj fel! - Bólogatok, előbb magára figyeljen, ráér még a kutya project.
Kedvesen mosolyodom el, lehet attól fél mint Josh?
-Amelia nem fog elhanyagolni miattam. De mint mondtam örülnék, ha sűrűn átjönnél. Amelia örülne mi meg legalább megismerkednénk. Igazából ez szükséges is lenne, nem gondolod? - Fordítok a dolgon, hogy ne érezze kínosnak a dolgot, mert látom zavarba jött.
-Nyugiii, nem eszlek meg... - Teszem a vállára a kezem vigyorogva, kicsit megszorítom hogy semmi gond. - De ha bármi van, elmondhatod. Engem úgy sem kedvelsz annyira, had szenvedjek hogy Amelia miatt úgy is meghallgatlak, haaa? - Nevetek, viccesen utalva rá, megtalál ha kellek, ha gondolja. Szerintem van valami amiről beszélgetne, de majd idővel talán eljut oda hogy megtegye, ha nem is velem, valakivel.
A lakótársáról kérdezem, úgy fest kedveli a lányt.
-Fiús lány? Amúgy az a lényeg, együtt élni nem egyszerű. - Legalábbis nem mindig.
-Tisztább? Hmm, szerintem egyén függő, én a koleszban jól elvoltam a srácokkal, nem volt rendetlenség vagy kosz... de lehet csak megsajnáltak hogy engem zavart... hm. - Nevetek kicsit. - És nem fura hogy lány de nem is ismered? Meg hát akkor nem vagytok olyan szabadon gondolom... mármint... otthon úgy elengedi magát az ember, de ő még csak nem is közeli ismerős, nem tudom, nem fura? És legalább külön szobád van? - Már alapnak gondolom, de aztán ki tudja.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Csüt. Máj. 07 2015, 21:38

- Beléd szeressek? Na ne essünk túlzásokba, először kedvelnem kell téged.
Nevetek, mert ez abszurd, de vicces is, humorban mindig partner vagyok. Az órán nem volt vicces.
- Hát, ahogy érzed. Attól még neked nem muszáj fújnod a szüleidre.
Biztos fontos a testvéri szeretet, de az embernek legyen egészséges egoizmusa és éljen úgy, ahogy jól érzi magát. Persze nem mondja, hogy rossz lenne neki, de ez a Henry is biztos azt akarná, hogy ne is legyen.
- El…a tanárszakma is gyanús és ki tudja valójában miért fordítasz!
Heccelem tovább, úgy néz ki lehet.
Hát ezt is nekik kell tudniuk, az öccséhez pláne nincs közöm, viszont meg tudom érteni, a dolog ad egyfajta szabadság-társadalmon kívüliség érzetet, ami nem feltétlen egészséges, de nem is szükségképp rossz.
- Így 30 felé elhiszem.
Hehe…
- Szóval ne aggódj szerintem, ha felnőtt, tudnia kell mi a jó neki, ennek az életnek is megvannak a maga szépségei.
Óh természet, dicső természet!
Eléggé fejébe vette a palacsintát, mit is mondhatnék. Esetlen megvonom a vállam.
- Hát jó, ha ti is esztek belőle…
Akkor biztos nem rohad rájuk, mert nekem tényleg nem szabad sokat, akármilyen finom. Valahol vágyom enni valami finomat, de szar…
- Hééé, nem vagyok gyenge!
Szólok rá élcesebben, azért ne essünk túlzásokba, semmilyen szempontból nem vagyok az! Még akkor se, ha nem akarom hallani most mit mond. És csak viccből, de még viccből se vagyok. Kicsit füstölgök, de hamar elpárolog, ezt nem szeretem hallani. A mindegyét nem értem, de nem firtatom, ha neki mindegy nekem is, az ő hangjáról van szó. Nekem nem okozna gondot, hogy ne tetsszen, főleg, ha francián nyomja.
- Hát az kéne, nem?
Fogalmam sincs én hülyén reagálok az érintésekre.
- Mindent a maguk módján csinálnak, de nem győztél meg, a kutyák akkor is jobbak! Legalább érzed, hogy jó úton haladsz a simogatással.
Nem hiszem, hogy lesz valaha kutyám, vagy nemtom, most nem lenne hozzá annyira kedvem, mint régen. Sebastian is kiéli a maga macskamániáját.
A vörösségemnek nem tesz jót, hogy folytatódik a téma és Sebastian egyre zavarba ejtőbb dolgokat mond.
- Nem, én egy percig sem gondoltam, hogy elhanyagolna!
Nem azért jöttem, hogy féltékenységi jelenetet rendezzek, nem vagyok ennyire kicsinyes. Remélem ezt megérti, ugye felfogja? Bizonytalanul nézek rá, igenis megfenyegettem. Kisebb adag sokáig tartogatott elhasználódott levegő akad ki a torkomon, mint sóhajtás.
- De, persze, meg kell, ahogy hülyéskedtél meg minden, nem voltál olyan szörnyű, mint órán.
Pislogok. Aztán úgy csinál, mintha félnék, kihúzom magam.
- Tudom, nem félek tőled.
Közlöm egyszerűen.
- Hát nem szoktam az ilyen dolgokról beszélni, szóval nem veled van bajom, vagy ilyesmi, hanem am blokk nem mennek az ilyen dolgok.
Sóhajtok bele a mondatba, aztán ismét felkapom a fejem, mikor kb megérzem a vállamon a kezét. Jaj! Próbálok nem remegni, az nagyon fura lenne. Inkább összeszorítom a fogaim, hogy még véletlenül se. Lizzy! Lizzy jó téma! Foggal körömmel kapaszkodom bele.
- Nem, csak…merev.
Keresem a jó szót rá.
- Vele az, jól kijövünk.
Nem kérdez az érzelmeimről az biztos!
- Milyen rendesek voltak… Én azt hittem ott agyba-főbe megy a szívatás.
Én azt csinálnám.
- Milyen volt koleszosnak lenni? Nem cseszegettétek egymást?
Visszakanyarodva a Lizzyvel való együttéléshez.
- Hát…nem Lizzyt ismerni kell, egyébként nehéz megérteni. Először én is azt hittem lesz valami, de… nem. Úgy érted meztelenül? Ő öltözik rendesen, nem hiszem, hogy bízik bennem, én meg szarul nézek ki az előző adoniszi lakótársához képest, szóval…
Várjunk csak? Az az a Lionel? Mintha egyszer már összeraktam volna.
- Nem, egy helyiségben vagyunk, de ritkán vagyunk otthon, ő dolgozik és iskolába jár, én meg elég sokat járok haza is. Szóval megoldjuk.
Már az olyan tevékenységeket. Legalábbis én. De nem erre kérdezett rá, ugye?

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Csüt. Máj. 07 2015, 23:17

-Áh a kedvelés hosszú folyamat, a szerelem az első pillantásos, ne tagadd, hogy imádsz! - Röhögök, durva is lenne.
-Nem teszem. De én sem felejtek. - Teszem hozzá csendesen, váltsunk témát mosollyal.
-Miért fordítok? Inkább miket, pajzán elégiákat non-stop! - Nevetek, nah, megrontó is lettem, mondom hogy vagyok én minden!
-Japp, bár inkább a 20 év utazgatás teszi, nem a három X közeledte. - Vigyorgok, nem vagyok Phoenix hogy sírjak, mert öregszem. Na jó ez gonosz volt, de mindig nyafogott. Tényleg nyafogott, piszkáltam is érte.
-Najah, a lényeg hogy barátok között van. - Legalábbis úgy tűnt, tényleg jól érzi magát velük. Kevin és a többiek...
-Nem, majd odaadom Missis Blackwoodnak! - Vigyorgok fejet csóválva, persze hogy eszünk belőle!
-Akkor légy merész! Engedd a képeket a fejedbe áramlani! Ne szabj nekik gátat! Vagy... uhh, inkább mégis, uhh, hagyd abba! - Röhögök, alig veszem észre hogy komolyan megsértődött, elvégre én semmi komolyságot nem vittem most bele.
-Áh a macskáknál is érezni, hidd el! - Vigyorgok, ezen nem veszünk össze, de remélem nem kutya-macska barátság lesz a mienk.
-Biztos? Akkor jó, mert tényleg nem. - Erősítem meg, hogy Amelia nem hanyagolná, mert tényleg nem tenné.
-Szörnyű voltam? Szomorú, de remélem magánemberként kevésbé leszek kiábrándító. - Mosolygok, szerintem tanárnak jobban szoktak szeretni, de... majd meglátjuk.
-Ne is. Sosem bántanálak. - Mosolygok, de valóban nem. Egyrészt mert Amelia rokona, másrészt mert a diákom, harmadrészt meg, nem hiszem hogy kiérdemelné bármivel is. Kedves srácnak tűnik, a maga módján.
-Majd apránként ráérzel. Nem egyszerű elfogadni, hogy lehet, vagy hogy bárkit is érdekelne. Pedig érdekli őket, engem, hidd el. Figyeld meg! - Mosolygok tovább, nekem is idő volt. De én is azt tapasztaltam, hogy figyelnek. Nem is kicsit!
-Merev? - Érdekes szó, milyen felfogásban az? Háklis? Mániás? Milyen?
-Igen, kedveltem őket nagyon. Néha még levelezem velük. - Hú tényleg, Pierrenek ezer éve nem írtam.. - Nem, legalábbis mi nem szívattuk egymást. Inkább elvoltunk, én úgy is csak egy évet voltam kinn. Bár igazából csak pár hónapot. Nem zavartam sok vizet.
-Jó volt, nem, nem tettük, mármint poénból szívóztunk, de semmi komoly. Pierre tanított először főzni. Sok francia fogásra ő tanított. Az omlettem ma is népszerű!
- Vigyorgok, de rég volt... jó is volt.
-Már úgy lesz, hogy szexpartnert is keresett nem csak takarítót? - Vigyorgok, mert hát nem erre gondoltam feltétlen. - Az öltözés, meg hoyg otthon nem adsz úgy magadra, szakadt pólóban ücsörögsz, mindent elől hagysz, akármi. Amúgy ne foglalkozz az előző lakóval, a külső nem minden. Ha egy tahó volt, lehet elsőre szívesebben nézte őt, de akit kedvelünk megszépül, ne feledd. Simán elérheted, hogy te legyél a helyesebb, ne az az izomkolosszus, hmm? - Elvégre én is... nem vagyok izmos, szálkásan igen, de nem olyan mutatósan, mint Lionel. Ameliánál néha félek, hogy kevés ez így neki de ha tényleg szeret, gondolom nem zavarja, elfogad. Remélem.
-Hm, akkor így valóban. Kell a személyes tér is. - Pedig én szeretem ha vannak körülöttem, velem, de még nekem is igényem van rá.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Pént. Máj. 08 2015, 19:25

Poénkodós gyötrelemmel nézek rá, az elég kész lenne.
- Bármennyire is hatással vagy a nőkre , ne feledd, én fiú vagyok. Növessz cicit és beszélgethetünk.
Hülyéskedek én is…nagyon kész.
A témaváltás mosolyt értem és nem is rám tartozik a szüleihez hogy viszonyul, meg ha tényleg elhagyták őket…
A pajzán elégiákon felnevetek, aztán pár másodperccel később odasúgom: - Egyébként tényleg, olyat is?
Miért ne? Belőle főleg simán kinézendő. De azt akkor Liával ossza meg. Nem is gondoltam volna, hogy olyan hosszú ideig utazgatott.
- Az jó, akkor sok helyet ismersz, szerencsés vagy. Lehet a tesód meg egyszerűen csak megszokta.
Húsz év nagy idő, talán ő nem olyan típus, akinek elege lesz, ráér harmincig. Röhögök Sebastian „öregségén”
- Jól van na
Nézek félre a palacsinták, vagyis a még el nem készült palacsinták sorsára gondolva.
- Ő a szomszéd? Milyen?
Valahogy úgy gondolom Sebastiannak rossz szomszédja van, nemtom miért, pedig próbálok (most már) nem rosszindulatú lenni.
Nem fogja, hogy a gyengével ne szórakozzon, hagyom is boldog öntudatlanságban, különben is vicces, amit mond, nevetve tiltakozok.
- Állj, állj, milyen képek? Ha te szerepelsz bennük meztelenül nem kérem, neee!
Röhögve eltakarom a szemem, mintha máris mutogatós bácsist játszana, kicsit hadonászva tiltakozom.
Hogy jutott arra, hogy én…azt hinném hanyagolna, bár ha jobban belegondolok… Sebastian egészen más helyet foglalhat el nála, mint én. De annyira más kategória, hogy felesleges ezen agyalni.
- Biztos, nem vagyok hülye. Ha Amelia…vagyis Lia, de fura, hogy Ameliának hívod. Szóval Lia hanyagolni fog az gondolom nem miattad lesz.
Akkor valószínűleg bennem(lenne) a gebasz, bár miután bakancslistát írtunk, ez a veszély egyelőre(remélem) nem fenyeget.
- Magánemberként jobban bejössz, de lehet csak a téma miatt, meg a rajongó csaj effektus volt néha idegesítő.
Hát szerelmes verset kellett írnom, hogy rámfigyeljenek! Seby, aahh Seby, ahh tanárúr…wáááh, ezért tanulj nyelveket, tuti valami szexista bűvigét duruzsult a fülükbe éjjel. Még a végén megszépíti az óra emlékét, azt nem kellene hagyni. Bele is szólt mindenbe, amit mondtam, hülyén vigyorgott és égetett. Nem, tanárként nem szeretem.
Nevetséges ez a félek tőle dolog, megint emelgetgetem a szemöldököm
- Nem olyan könnyű az, bár mondjuk franciaórán…
Teszem hozzá viccesen, hogy ennek is elvegyem az élét.
Eléggé zavarba jövök, nehéz erről beszélni, arról sem könnyű, hogy azt mondom nehéz erről beszélni. Sebastian szerint érdekli az embereket…
- De nem úgy van, hogy az embereket főleg az érdekli, ami elsősorban róluk szól?
Próbálom ezt a témát is a semlegesség, vagy az „én” fogalmán kívül helyezni a messzi általánosságba.
Kicsit megnyugszom, már nem akarok lefordulni a székből, bár tény, hogy a téma és a vállon érintés kizökkent, valahogy ilyenkor kicsit mindig remegek. Lizzy viszont tökéletes téma, kapkodva beszélek róla, az előzőek miatt kicsit kipirulva.
- Szigorúbb, szereti a szabályokat, következetes, logikus.
Legalábbis én ezt vettem észre belőle, igaz annyira nagyon megintcsak nem ismerem még. A Pierr milyen egy buzi név…
- Ahááá, de ha sokat utaztál, gondolom sok embert ismertél felületesebben.
Szerintem pár hónap kevés, nekem az volt, ilyen kérészhaverkáimból rengeteg. Ez a Pierr tanította főzni… Kicsit megcsóválom a fejem. Omlett…
- Szexpartnert?
Ezt először nem vágom, mert a meztelenségről beszéltem, vagy alul ötözöttségről, nem a szexről.
- Lizzytől távol áll a szex. Bár ki tudja az előző lakótársával mi volt, azt nagyon kedvelte… A takarítóval ne viccelj, azt ő többet csinálja.
Én inkább megveszem hozzá a szerszámokat és alkudozom.
- Otthon sem ülök szakadt pólóban.
Mostanában legalábbis.
- A pornóim fenn vannak a gépen, az írásokat meg elrakom.
Vonok vállat, kicsit későn esik le, hogy megint két elég személyes dolgot említek, de pornói végülis mindenkinek vannak, az írások meg lehetnek jegyzetek is.
- Én se látom az ő női cuccait, amit meg igen az nem zavar, vagy nemtom micsoda.
Naná, olyan is van! Háááá, hamiskásan vigyorgok a tanárúrra, különben kedves, hogy biztat.
- Te mondtad, hogy kedvelni nehezebb… Nemtom igazából, Lizzy komoly lány, vele csak úgy nem lehet gondolni és én is szeretném kipróbálni a komoly dolgokat…deh éppen ezért nem egyszerű.
Vágom le ennyivel, nemtom képes vagyok-e rá egyáltalán.
- Az van, ő is igényli, én is.
Biccentek, mégis…elég keveset vagyunk együtt, elfoglalt, sok a haverja, nekem itt van már Lia, Joshssal is jó lenne gyakrabban összefutni.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Pént. Máj. 08 2015, 21:54

-Hmm, inkább nem, a hosszú haj nem elég? - Röhögök, istenem, de jó hogy nem tudja hogy nem csak nőkkel volt dolgom...
Nevetünk a "romlottságomon", majd röhögök, hogy megkérdi tényleg fordítok-e pajzán verseket.
-Jah, tényleg, csak nem elégiák. De vannak erotikus versek is, legalábbis voltak az egyik kötetben. - Vigyorgok, én szeretem őket, kellően felcsigáznak de nem vulgárisak.
-Nem kizárt.. Engem már fárasztana. - Örülök, hogy a seggemen vagyok már lassan három éve.
-Ms Blackwood... pff... kukkolós és mindig csúnyán néz, azt hiszi szerintem valami luxuskva vagyok, nők, férfiak jönnek vegyesen, az nem érdekli, hogy ha ott is aludnak esetleg, akkor mondjuk az az Öcsém, vagy a barátom... A nők meg a tanítványaim... de érted, egy óra, szerintem azt hiszi letérdelek és szeretem őket, másképp franciázom! Mindig olyan csúnyán néz rám, én már direktbe szívatom. - Röhögök, igazából nem érdekel, de néha fárasztó, hogy megvetéssel méreget.
-Késő. Csodálj! - Fordítom ki a tenyereim magam fele és tárom szét az ujjaim, kíhúzva magam, hogy "gyönyörködjön". Persze mivel nem látott meztelen szerintem nem képzel el ilyenkor semmit, bár ki tudja.
-De nem fog. Max ha sok a munkája, de azért is mondtam, hogy szólj rá, ne vállalja túl magát. Amúgy mindig Ameliának hívom, ritkán becézem valahogy... már a nevét, őt magát előszeretettel. - Mosolygok, hívom én mindenhogy, de Liának nem szoktam. Talán mert ő sem Sebyz és hasonló.
-Áááh bejövök mi? Lebuktál! - Röhögök, nem bírtam kihagyni. - Ah, csak tudják lehet velem hülyülni, nem vagyok az a véresen komolyan vevő típus, csak a ZH-kat meg vizsgákat, mert azt nem bohóckodom el. - Mosolygok, azt nem mondom, hogy tudják a lányok hogy szeretem őket, mert kibelez itt helyben.
-Hmm, ott valóban molesztálva leszel mon ami! Franciául duruzsolok majd neked szüntelen, hmmm! - Nevetek, olyan lesz kicsit mintha Henryt tanítanám, csak több eséllyel.
-Hmmm, de. De attól függetlenül aki fontos nekünk, arról minél többet meg akarunk tudni. És jó érzés segíteni. Tenni érte valamit. Ez pedig az a kategória. - Mosolygok rá, szerintem elmondhatná a bizalmasainak mi nyomja a lelkét.
-Azta micsoda nőszemély, katonás rend van akkor mi? De ha következetes az jó, könnyű a kedvében járni! - Mondom a szobatársára.
-Ezt jól mondod, sok ilyen ismeretségem van. Európa szerte... már ha emlékeznek rám persze. - Félszeg mosoly, ugyan, ki tudja... Azért is ragaszkodom Joshhoz és Calliehez. Meg Phoenixhez bár nála barátság szót kimondani elég... fura.
-Hát hogy csak fiút keresett, jöttél a meztelenséggel, utóbbival könnyű elcsavarni egy pasi fejét, már ha szép a látvány, hm? - Vigyorgok, nem ismerem a lányt, de Elee például biztos benne lenne ebben az opcióban.
-Ugyan, a lányok is igénylik. Max nem mondja. - Legyintek, mi az, apáca a csaj? - Akkor segíts be neki. - Mondom vállat vonva, ne vicceljek, miért is?
-Nem? Nekem van olyat amit sajnálok kidobni... - Merengek el, lehet kissé szentimentalista vagyok.
-A fontossági sorrend! - Nevetek, hogy a pornót említi először.
-Nem tudod? Óóó, kérd meg vegye fel és megtudod! - Nevetek, én tuti megkérném, hogy mutassa meg, tartson bemutatót, főleg ha szép hálóing, fehérnemű..
-Nem, tényleg nem. De megéri. Legalábbis hosszútávon jobban megéri. Csak próbálkozni kell. - Biztatom, mert tény hogy nem egyszerű a komoly kapcsolat, de többet tud adni, mint pár kaland.
-Szerintem mindenki. Vagy van olyan aki nem? - Mosolygok, az valami überszociális egyén... durva.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Kedd. Máj. 12 2015, 17:42


Tettetett bizonytalansággal nézem a haját, tényleg baromi hosszú.
- Ha szőrös a mellkasod akkor nem.
Röhögök, de kész! Érdekel tényleg fordít-e erotikus verseket, kicsit eltátom a szám, kb olyan arcot vágok, mint aki két ismeretlenes egyenletet old meg fejben.
- Hú
Becsukom. Azt kéne olvasnom! Már nem francia szart! Úgy tűnik Sebatian szeret a seggén lenni, biccentek, mint aki kb megérti, nem kell túlagyalni.
A szomszéd nénin felröhögök és röhögve is maradok az egész beszámoló alatt. De tudtam! Kikapott egy nyanyát!
- Hát figyelj, ha vékonyak a falak végig csak azt hallja, hogy hörögtök.
Célzok a francia nyelv hörgési jellemzőire. Gondolom fiú tanítványai is vannak, vagy a barátjával beszél így, vicces.
- Franciázz oda neki a nyelveddel, hátha erre vágyik.
Elképzelem, hogy meglobogtatja előtte, hehehe.
Csak röhögök a csodálatán, eszemben sincs elképzelni.
- Ne már, a tenyered nélkül is ment volna, miért kell mutogatni?
Hülyéskedek, egy-két lapáttal fér még erre a baromságra. Úgy teszek, mintha a tenyere legalábbis a segge volna.
Liához visszatérve elkomolyodom, nem vagyok benne olyan biztos, hogy nem hanyagolna, de bólintok.
- Rendben, mondani fogom neki. Azt nehogy megoszd velem, inkább Ameliázd.
Ááááh fuj, nem szeretem az ilyesmiket!  Muciskodást hallgatni, áááááh.  Lebukom bazzeg, persze csak a fejem rázom nevetve.
- Te már foglalt vagy, nem nyúlom le Lia pasiját.
Baromkodok, ő is, addig még el lehet lenni ezzel a témával. A lányokra és a zkhra inkább nem mondok semmit, egyik sem lenne kedves.
- Jajj nene, legalább most ne
Kérődzök szenvedve, ez a mon ami kikészít, persze kicsit mosolygom, mert azért annyira már nem szenvedek.
Próbálok tőle ellesni ilyen (lelki) dolgokat, számunkra fontos embereknek információk és beszélések, hát öm… pislogok néhányat, bólintok és emésztem. Az már nekem egy következő fázis lenne, hogy bármiről beszéljek, Liával eljutottam oda, hogy kimondtam szeretem és éreztettem vele, fontos nekem. Lizzy még mindig a legkevésbé kínos téma.
- Egy fenét könnyű, még te is felsülnél vele! De amúgy nem katonás, nagyon szép és kecses, racionális művészlélek.

Próbálom definálni szegényt.
Biccentek a nagy világjáró személyiségéhez visszakanyarodva.
- Az jó, mindenhol hagytál egy kis lenyomatot, főleg, ha fényképeken rajta vagy! Az mekkora már, ezrek fotóin!
Vigyorgok, lehet túlzok, lehet nem, akkor is jól hangzik. Lehet, hogy száz év múlva csak az ismeretlen bácsi lesz a képen, de rajta lesz!
- Szép, de odafigyel.
Rázom a fejem, néha elgondolkodom csak én nem jövök be neki? Talán…talán tényleg a kigyúrt izomagyakra bukik, mint mindenki.
- Nem jövök be neki
Vonok vállat, nem tragédia, csak tény. Kicsit mosolygom, hogy neki van szakadt pólója, igazából nekem is.
- Nekem is van, hogyne lenne, csak Lizzy előtt nem hordom.
Ráncolom kicsit össze az orrom, mintha azt vallanám be, hogy lopni szoktam éjszakánként a fagyijából. Tudom, hogy hülyeség, mert nem jövök be neki…
A fontossági sorrendemen én is nevetek, igazából…nagyon jól elvagyok vele.
- Kértem én már sok mindenre
Rázom meg a fejem.
Kicsit mosolygom, bólogatok, hogy jobb a hosszú, amikor kopog valaki és benyit. Egy srác az űrlappal a kezében. Biztos egyéni tanrendes.
- Mr Drayton?
Én zavartan megmoccanok, keresik, dolga van. Már nem derül ki mit gondolok az überszociálisakról.
- Akkor én… hát jó volt beszélni.
Mondom először habozva, de aztán gyorsan és felállok, hogy elmenjek. Nem ezt akartam, rosszba akartam vele lenni. De jó fej, túl jó fej és csak reménykedhetek, hogy Liával is az lesz.


// azért lett zárós, mert kezdjük az újat majd o.o //

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Kedd. Máj. 12 2015, 22:18

-Hm, nem az. Szóval vigyázz, durvább vagyok mint egy szirén, énekelnem sem kell! - Nevetek, kikészítem rövidtávon azt hiszem.
Az erotikus verseken persze néz mint Rozi a moziban.
-Ajánljak? - Vigyorgok, ha kéri van francia meg angol is.
-Naaaaa, nem hörgés az, miről beszélsz! - Röhögök, hogy íly szavakkal illeti a francia nyelvet. - Fúj menj már... Nincs az a pénz, hogy franciázzak vele bármilyen értelemben is, kerülöm a szipirtyót! Meg beszélgetni sem beszélgetek vele, szerintem azt hinné a sátán fia vagyok és puszta romlott létemmel elkárhoztatom.. - Röhögök fejet rázva, hogy nem, hagyjuk is a szomszédot.
-De így feelingesebb, vili? Imádd a kezem is. Szeresd a testem béjbi! (Nem bírtam kihagyni xD) - Röhögök tovább, durva is lenne... Amelia örökre megátkozna hogy megrontottam a rokonát... khm.
-Hallani fogod... - mosolygok Amelia kapcsán, elvégre semmi durvára nem gondoltam, általában csak életem, édesem... ami épp a számra jön.
-Hmm... Túl becsületes vagy, mire viszed így az életben? Hol marad a jó görög hedonizmus ahol a férfiszerelem a tiszta? Ahhh. - Legyintek egy eltúlzót, aztán nevetek.
-Eehhhee... - Nevetek a francia viszolygásán, de abbahagytam, lássa kivel van dolga.
-Meglehet, de ezt nem tudjuk meg. - Mosolygok a szobatársa kapcsán, nem tudom fel tudnám-e amúgy szedni. Amúgy biztos, miért ne? (Esélye sem lenne xDDDD)
-Úgy értettem szereti a rendet, a gondolkodásmódja az, nem ő, kinézetre! - Vigyorgok, nem valami orosz küllemű nőt képzeltem el én sem.

-Hááát... ki tudja, megeshet, nem mindig néztem ki fotóz, főleg ha már nem voltam szomjas. - Nevetek kicsit, anno sokat buliztam, Henryvel pláne...
-Az nem baj, inkább figyeljen, mint ne tegye, kivívni a figyelmet nehezebb. - Mosolygok Lizzy kapcsán.
-Honnan tudod? Azt ha mondja is nem készpénz, én is sokszor megkaptam, hogy jaj Seby cuki vagy, de nem. Aztán meg de... - Legyintek, hogy nem az a lényeg mint mondd a lány.
-Na erről beszéltem látod! - Vigyorgok, szóval teljesen nem engedi el magát.
Beszélgetünk még, valaki kopog.
-Én vagyok gyere csak be. - Intek hogy jöjjön az emberke, nem esszük meg.
-Szintén, gyere majd át akkor, várunk ám! - Adom a kezem egy kézrázásra, majd ha kiment beszélgetek a másik diákkal is bár vele közel sem ennyire felhőtlenül.

//No problem, köszi, jó volt Very Happy //

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Today at 11:13

Vissza az elejére Go down
 

Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Nem láttál semmit! ~ Christian és Sebastian
» Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian
» Daniel & Sebastian & Marcus Treadaway
» Ragyogás (Sebastian és Joshua)
» hiszem, hogy két paralell történet a végtelenben összeérhet ~ Sebastian

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Frances épületek :: Archívum-