Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Derült égből villámcsapás - Diego & Trin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Trinity Grenville
Városlakó
Életkor : 23
Foglalkozás : Zenész, énekes
Hozzászólások száma : 86

TémanyitásTéma: Derült égből villámcsapás - Diego & Trin   Vas. Ápr. 05 2015, 22:15




Az este olyan ihajcsuhaj volt, hogy csak na! Valami esküvőn voltam, vagy minek mondjam azt… nem, inkább csak eljegyzés, de muszáj volt olyan ruhában megjelennem, ami eleget tesz a formalitásoknak, így fel kellett húznom egy magassarkút is, ami nem az én stílusom. Körülbelül az éjszaka háromnegyed részét úgy táncoltam végig, hogy a cipőt eldobáltam valamerre. Kicsit felöntöttünk a garatra, pedig tényleg csak egy eljegyzés volt, de ha az embernek olyan barátai vannak, akiknek nem elég a szolid, visszafogott, egyszerű buli, akkor hozzá kell szokni előbb vagy utóbb, hogy ez márpedig nem lesz piskóta. Mondjuk vehettem volna fel valami kényelmesebb cipőt is, mert annyira nyomta a lábamat, hogy legszívesebben feldugtam volna valaki seggébe.
Muszáj volt ott aludnom, mert még csak a kocsim sem volt nálam, hát persze, gondoltam, hogy tök normálisan majd végig tudok sétálni az utcán – egyébként menne benne a séta, tényleg, de hosszas idő után már nem erőlködöm inkább. Szóval reggel gyorsan összeszedtem magam, elindultam a fekete combközépig érő koktélruhámba a magassarkúval a lábamon, hogy hazaérjek minél előbb. Körülbelül fél óra sétát vesz igénybe azzal a tempóval, ha enélkül rohangálok.
Álmos is vagyok ráadásul, szóval az első megállóhelyem egy kávézó lesz, hátha jobban felfrissülök tőle.
A séta közben a földet nézem, miközben panaszkodok, ami úgy nézhet ki, mintha a cipőmmel beszélgetnék. Annyira lefoglal ez a kis akció, hogy közben sikerül lábaimnak összeakadnia, és lendülök is előre, hogy aztán orral a betonon végezzem… de csak végezném, ha nem fog meg valaki, akinek eléggé rendellenesen csúszok az ölébe.

- Te jó ég! Azért már normálisabban is elkaphatnál! – pánikom nem hangzott gúnynak, felettébb nem leszidásnak, egyszerűen erre a cipőre voltam mérges, másrészt magamra, hogy kialudhattam volna magam jobban is, mielőtt elindulok. Még csak most nézek fel, hogy aztán elém táruljon „megmentőm” arca, akit inkább mondanék véletlenül lett megmentőmnek, akinek én ugrottam az ölébe.

- Bocsáss meg, hogy ennyire sors-szerűen ütköztünk, mint derült égből villámcsapás, s leginkább azért, mert lekorholtalak, holott nem tehetsz erről. Minden ennek a cipőnek a hibája – remélem, hogy nem okoztam ezzel neki nagy fejsérülést.

_________________
Vissza az elejére Go down
Diego Martín
Filmművészet
Életkor : 25
Foglalkozás : Segédrendező
Hozzászólások száma : 78

TémanyitásTéma: Re: Derült égből villámcsapás - Diego & Trin   Vas. Ápr. 05 2015, 22:51

A boltból tartok hazafele, egyszerű, fekete hátizsákomban benne van minden, amire szükségem van, és mivel itt lakok közel, és az idő is szép, ezért gyalog vagyok, séta közben pedig húgommal csevegek telefonon. Azt ecseteli épp, hogy az egyik barátnője hogy berúgott a múltkor a bulin, mikor egyszer csak belém ütközik valaki, aki szépen a földön is koppanna, de fél kézzel azért elkapom, tekintve, hogy csak egy szabad, a másikban telefon van. Még jó, hogy járok kondiba, és elég izmos vagyok ahhoz, hogy fél kézzel is megtartsam anélkül, hogy leesne, bár tény, hogy ez kicsit így esetlenül mutat, de hirtelen ennyit tudtam tenni.
- Majd visszahívlak! –  motyogom gyors a telefonomba portugálul, majd kinyomom a telefont, zsebre csúsztatom, mindezt pár másodperc alatt, így most már két kézzel tudom fogni a leányzót, aki kvázi a karjaimba esett. Felhúzom a szemöldökömet arra, amit mond, elég fura ilyet mondani annak, aki attól mentette meg őt, hogy lezuhanjon a földre, elszakítsa és összekoszolja a ruháját, és felhorzsolja magát.
- Bocsi, nem számítottam arra, hogy mondhatni a karjaimba omlasz, épp telefonáltam. – úgy gondolom, nem szorulok arra, hogy magyarázkodnom kelljen, de én ettől függetlenül igyekszem normálisan reagálni neki, meg hát amúgy is általában távol áll tőlem a gúny és az undokoskodás.  Mikor felnéz rám, megállapítom, hogy igencsak csinos lány, a haverok most tuti féltékenyek lennének, ha megtudnák, hogy hogy esett a karjaimba egy ilyen lány.
- Semmi probléma. Na de sorsszerű ütközés? Úgy gondolod, ez előre meg volt írva? – kérdezem egy vigyorral az arcomon, aztán ha az ütközés okozta pánik elmúlik nála, akkor szépen felsegítem állásba, remélhetőleg nem esik el ismét. Lenézek a cipőjére, tényleg elég gyilkos, nem teljesen értem a lányokat, miért szeretik ezeket, mikor nehéz benne menni, és lefogadom, hogy borzasztó kényelmetlen is, de az tény, hogy nagyon dögös tud benne lenni egy lány, illetve nő. Öltözetem a mai napon egyébként egy fekete trikó, miből kilátszódnak a karomon és a mellkasomon található tetoválások, lejjebb farmer halásznadrág, és fekete tornacipő, szóval semmi extra, sportos, mint úgy általában az öltözködésem.
Vissza az elejére Go down
Trinity Grenville
Városlakó
Életkor : 23
Foglalkozás : Zenész, énekes
Hozzászólások száma : 86

TémanyitásTéma: Re: Derült égből villámcsapás - Diego & Trin   Vas. Ápr. 05 2015, 23:31

Észrevettem, hogy telefonál, meg azt is, hogy nem éppen azon a nyelven tette le a telefont, amilyen nyelven másokhoz kellene beszélnie... legalábbis azokkal, akik itt élnek. Én csak minimálisan tudok spanyolul, meg németül, esetleg megértek még foszlányokat más nyelvekből, de amit most ő halandzsázott, az nekem kínai. Biztos valami szépet mondott, hogy "egy bolond a karjaimba esett", meg ki tudja, egyéb szép jelzőkkel illetett, de az is lehet, hogy csak szimplán elköszönt. Túlkomplikálnám.
- Hidd el, hogy nem akartam. Szép az a beton - na jó, ez kicsit furcsán jött ki, mintha jobban örültem volna neki, hogy arconnyom az aszfalt. Persze szívesen veszem, hogy segít felállítani.
- Nem, a sorszerű találkozást nem így értettem, hogy meg lett volna írva. Hanem egyszerűen úgy történt, mintha megírták volna egy drámában. Sorsszerűen - magyarázzam ki, amit nem lehet, oké. Az is lehet, hogy tényleg megírták a csillagokban, de ennyi erővel bármelyik találkozásomra mondhatom azt, hogy ezt megírták az égiek egy nagy könyvben, annak ellenére, hogy nem igazán vagyok vallásos, azokban a dolgokban hiszek, amit a saját szememmel látok, érzékelek, tapasztalok. Na, meg akadnak még, mint mondjuk a reinkarnáció, de az szerintem már egy teljesen másik dolog. Abban nem hiszek, hogy létezne szerelem első látásra, mert csak az illető külső személyiségébe szeretünk bele, aztán ha kiderül, hogy bunkó? Akkor mi történik? Szóval lehet a csávó helyes, ha közben meg nem az esetem. Nem, most nem erről a helyzetről beszélek, csak úgy általánosságban, mentségemre szóljon, de tényleg. Meg az is, hogy teljesen független vagyok, azt csinálom, ami jól esik adott helyzettől és időtől függően.
Egyébként tényleg jól néz ki a srác, nem szoktam én megbámulni mindenkit, akinek így véletlenszerűen az ölébe pottyanok, na nem mintha olyan sok srácnak pottyannék az ölébe. Másokat sem nézek meg, mert annyira nem érdekel, de ha így folytatom, soha az életben nem lesz pasim. Az a baj velem, hogy túl válogatós vagyok, a pasikkal meg az, hogy csak megfektetnének. Lehet, stílust kell váltanom, és belemenni a játékokba, aztán lehet, hogy egyszer majd ugyanígy "sorsszerűen" nem leszek egyedülálló.
- Ha ezt nézed, akkor máris elmondom, hogy nem igazán akartam én ezt felvenni, csak egy ismerősöm eljegyzésén vettem részt, oda meg azért illő volt így megjelennem. De gyűlölöm! Inkább vettem volna fel valami sportcipőt - ja, ruha mellé, milyen jól is nézett volna ki egy tornacipő. Még ha nem egy jóbarátomról lett volna szó, akkor meg is teszem. A jó Trinity az a fajta, aki inkább lapostalpú cipőkben járkál, és legtöbbször kondiba megy, nem pedig efféle bulikba.
- Azért köszönöm, hogy megfogtál, ebben az állapotban tényleg taknyoltam volna egy jót. Most megyek, és megiszok egy jól megérdemelt bazi nagy adag kávét, hogy felébredjek, mert még egyet esek csak úgy véletlenszerűen - célozgatok. Ez már nem jó. Nem szoktam. Te kis huncut!
- Esetleg ha gondolod, bejöhetsz velem, hogy végignézd, ahogy belökök egy dupla adag koffeinlöketet, vagy ha van kedved, tedd te is azt - szerintem még a tegnap esti alkohol hatása nem múlt el, máskülönben nem mondanék ilyeneket. Magamtól legalábbis nem. Pedig vagyok ennyire merész.

_________________
Vissza az elejére Go down
Diego Martín
Filmművészet
Életkor : 25
Foglalkozás : Segédrendező
Hozzászólások száma : 78

TémanyitásTéma: Re: Derült égből villámcsapás - Diego & Trin   Vas. Ápr. 05 2015, 23:59

Alana is tud angolul, de sokkal egyszerűbb az anyanyelvünkön, a portugálon kommunikálni egymással, ezért szinte bármikor, ha beszélünk akár telefonon, akár chaten, ezt a nyelvet használjuk.
- Szép? Akkor ha gondolod, elengedhetlek, és közelebbi kapcsolatba kerülhetsz vele. – vigyorgok rá, de csak viccelek, nem engedném, hogy a földre essen, nem vagyok ennyire paraszt, és tisztelem a nőket.
- Ja, így már értem. És igen, tényleg olyan, mint valami ilyen drámában. A szép lány beleesik a hős lovag karjaiba. – nevetek fel ezen a sorsszerűségen, persze nem mintha lovag lennék, de na. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen eset megtörténik velem, de hát ez a szép az életben, hogy mindig történik valami váratlan. Na de azért most már szépen mind a ketten stabilan állunk a lábunkon, szerencsére nem történt semmi fizikai sérülés, legfeljebb a leányzó önérzete sérült, de nekem nem tűnik olyannak, aki hisztirohamot kapna amiatt, hogy „így beégett valaki előtt”, pedig ez nem égő, szimplán balszerencséje volt, de legalább nem esett el, ami jó dolog. Észreveszi, ahogy egy pillantást vetek a cipőire, és máris megtudom, miért vette fel ezeket.
- Gratulálok az ismerősödnek. Jó buli volt azért? – kérdezem barátságosan, elvégre személyiségemből fakadóan én könnyen el tudok csevegni szinte bárkivel.
- Amúgy elhiszem, hogy gyűlölöd, nem tűnik túl kényelmesnek, de így sokkal jobban nézel ki, mintha ehhez a ruhához egy sportcipőt vettél volna fel. – bókolok neki kicsit, miközben mosolygok rá.
- Igazán nincs mit, örülök, hogy jókor voltam jó helyen, és el tudtalak kapni. – legyintek, mert tényleg semmiség, mindig szívesen segítek másokon, főleg nőkön. – A kávé lehet hogy jó ötlet, nem lehetek ott mindig, hogy elkapjalak. – kacsintok rá, aztán mikor elhív kávézni, bár elég érdekesen teszi, eldöntöm, hogy nem mondok nemet, mert szívesen megismerném kicsit.
- Oké, megyek én is, ha tényleg nem zavarlak. Amúgy Diego vagyok,ha már így egymásba botlottunk… szó szerint. – mutatkozok be, mert most esik le, hogy még nemigen tudjuk egymás nevét, és ha már beülünk kávézni, akkor jó, ha tudjuk egymás nevét. Egyébként pont jó, mert kb. mellettünk itt egy kávézó, így hamarosan már bent is tudunk ülni az egyik asztalnál. Megvárom amíg a lány rendel, aztán rendelek magamnak egy hosszúkávét, majd amikor megjön, kifizetem mindkettőnkét, mert így tartom helyesnek.
- Egészségedre! – tolom elé a poharát, én meg kavargatni kezdem az enyémet, de még forró, szóval hagyom hűlni kicsit.
- Amúgy itt laksz a közelben, hogy a gyalogos utat választottad ahelyett, hogy taxizz, és kíméld a lábad? – érdeklődök, na nem azért, mert valami perverz alak vagyok, aki ilyen módon próbálja kideríteni, hogy a szép hölgy hol lakik, szimplán csak érdeklődök.
Vissza az elejére Go down
Trinity Grenville
Városlakó
Életkor : 23
Foglalkozás : Zenész, énekes
Hozzászólások száma : 86

TémanyitásTéma: Re: Derült égből villámcsapás - Diego & Trin   Szomb. Ápr. 11 2015, 23:16

Az Úr Jézus Krisztus mentsen meg attól, hogy valaha csókolózzak a betonnal - bár nem vagyok hívő, legalábbis ezekben nem igazán hiszek, hogy egy felsőbbszintű akárki teremtette a világot, az én életem puszta tényeken alapul: amit látok, azt hiszem el, és a tudománynak élek. Jobban hiszem, hogy a semmiben hirtelen lett egy nagy bumm, amiből aztán lettek a bolygók, majd a kis mikroszkopikus baktériumokból lettek az élőlények, az evolúció során meg lettünk mi, majomszabású humanoidok. Tisztára úgy gondolok ezekre, mintha valami nagy tudós lennék, pedig nem. Hülye vagyok én ehhez, de komolyan.
Hős lovag karjaiba? Pislogok, hogy mi van, de közben rájövök, hogy semmi, csak magát fényezi, mondjuk ha van mire, akkor tegye, nem bánom, nekem csak egy plusz adag koffeinlöket kell, semmi más.
- Szerinted nem lett volna jó buli, ha így jövök? Amilyen eljegyzési party-t tudnak ezek! Nade nem múlja felül az én bulijaimat! - pláne, ha a téma Hawaii, Egyiptom, meg minden, ami csak jön és létezhet. El is képzelheti, hogy nem egy kényelmes cucc ez, elég sokat kellene innom ahhoz, hogy felvegyem önszántamból, de ha muszáj, akkor muszáj, tényleg nem nézhetek ki formális ruhában úgy, mint egy utcai tolvaj, aki most turkálta egy kukás zsákból a ruháját.
- Az biztos, hogy nem akarok még egyszer felbukni saját magamban, akkor már inkább álljon előttem valaki... izé, valami, hogy érdemes legyen - még mindig pislogok. Hova a fenébe tűntem el? Általában nem szoktam alkohol hatásától ennyire zavarosan beszélni, hogy még magamnak se értsem, hogy mit is akarok, lehet azzal van a bökkenő, hogy kezd belőlem kimenni a hatása. Olyankor fázok, meg minden kínom van. Szerencsére nincs hideg. Lehet a tavasz hatása, hogy ilyen vagyok, még elgondolkodom rajta, ha nagyon szeretnék, bár különösebb értelmét nem látom.
- Trinity vagyok. Trin - rövidítem le, mert igazából senki sem hív a teljes nevemen, sokan a barátaim közül is inkább szólítanak a második nevemen, ami annyi, hogy: Dee. Könnyebb.
- És nem zavarsz - szeretek ismerkedni, tény és való, mindegy, hogy kivel, akár még egy fával is elbeszélgetnék, ha egyszer annyira közel kerülnék ahhoz az állapothoz, amikor már tényleg nem tudom, hogy ki vagyok, hol vagyok, miegyéb. Közben bentebb tévedünk a kávézóba, ahol már Diego ki is kéri nekem a hőn áhitott kávémat - csoda, hogy azonnal megjegyeztem a nevét!
- Nah, a taxi a gyengék busza! - hát ez egy jó kifejezés, mondhatom, kis sügér. Valószínű, hogy leveszem majd útközben a cipőt és inkább mezítláb szaladgálok az örömtől, amint megkapom a kávémat - mint kislány a nyalókáját. De hamarosan meg is érkezik, amit rögvest felhajtok, még ha forró is volt, és nem szőrös a torkom.
- Olyan fél óra séta egyébként - aztán leesik, hogy elfogyott a kávém, amint nyúlnék a csészéhez, hogy igyak még belőle. Felmutatom a mutatóujjam.
- Na várjál! - ez egy figyelmeztetés Diego felé, hogy el ne tűnjön, hozok másikat. Hamar egy nagy műanyag pohárral térek vissza. - Ez kávé! - és megint jöhet az adag. Nem tudom, külső szemmel hogy nézhetek ki, biztos nagyon vicces lehetek, de nekem mindenesetre nem vicces, hogy valamire szükségem van, hogy ne aludjak el, mert a két óra alvásomat nem tudja kompenzálni fél liter kávé.
- Diego... nem zavar ez téged, hogy most találkoztál velem, de már kávézunk? Tök idegen vagy nekem, tudod? Én is neked. Azért kösz, hogy ezt kifizeted - bökök a kávéra, amit már megittam, meg amit most iszok. Jaj, de kis pofátlan vagyok, röhöghetnék magamon.
- Szólj, ha valamivel kiengesztelhetlek, mondjuk... meghívlak egy sörre, vagy valami - kávéééé.



_________________
Vissza az elejére Go down
Diego Martín
Filmművészet
Életkor : 25
Foglalkozás : Segédrendező
Hozzászólások száma : 78

TémanyitásTéma: Re: Derült égből villámcsapás - Diego & Trin   Szomb. Ápr. 25 2015, 23:04

Nem hagyom, hogy a leányzó a földön koppanjon, így elkapom, majd saját lábaira állítom, és bízom benne, hogy nem borul el megint.
- Ez jogos, beismerem, hogy tényleg hülye kérdés volt ez a részemről. – nevetek fel, majd azért csak felkelti az érdeklődéseimet, hogy vajon milyenek az ő bulijai, ezért rákérdezek.
- Miért, nálad hogy néz ki a buli? Mint a mesékben, hogy hetedhét országra szóló a party? – kérdezem vigyorogva, és igazából el tudom képzelni, bulis csajnak tűnik. Amúgy eljegyzései partyn én is voltam már egyszer, az egyik unokatestvérem kérte meg a barátnője kezét kb. másfél éve, nyáron lesz majd az esküvő, az is biztos jó buli lesz. Elvigyorodom azon, amit mond az elesés érdemességéről, aztán kifejtem a saját véleményemet a dologról.
- Hát, szerintem inkább ne ess el se magadban, se más miatt. – ez lenne a legjobb megoldás szerintem mindenki számára, mert így senki sem sérülne, és remélhetőleg a másik megfogadja a tanácsomat, na nem mintha ez 100%-osan rajta múlna, hogy elesik-e vagy sem. Na de ne ragadjunk le itt, így bemutatkozunk egymásnak, szóval most már tudjuk egymás nevét, szuper.
- Örülök, Trin. – mosolygok rá, és elgondolkozok picit, hogy a Trinity egész ritka név, de szép, és így elsőre úgy gondolom, illik is a lányra. Nem sokkal később már a kávézóban ücsörgünk a kávénk kíséretében, Trinnek biztos jól fog jönni, de nekem is jól esik majd.
- Haha, ezt a mondást se hallottam még, de végülis igen. Így beszél egy igazi harcos amazon. – nevetek fel, majd elkerekedik a szemem, ahogy a forró kávét ledönti a torkán.
- Te jó ég, te aztán nem vagy semmi! – mondom elismerően füttyentve egyet, mert ez tényleg parádés teljesítmény volt, és miután megtudom, hogy fél órára lakik innen, elmegy még egy kávét kérni, és nézem, vajon ezt is lehúzza-e egyből, de ez nagyobb, és nem esik neki úgy, mint az előbb.
- Ennyire koffeinmániás vagy, vagy ennyire fáradt vagy? Esetleg mindkettő?  - kérdezem mindenféle rosszindulat nélkül, ez csak egy szimpla kérdés, miközben pedig a válaszára várok, belekortyolok a kávémba, én nem tudom úgy meginni, mint az előbb a leányzó. Következő kérdése picit meglep, de ha őszinte akarok lenni, akkor igazából logikus az érdeklődése.
- Nem, egyáltalán nem zavar, hogy még csak most ismertük meg egymást. Van egy olyan tulajdonságom, hogy közvetlen és barátkozós vagyok, illetve segítőkész, és mivel láttam rajtad, hogy segítene egy kávé, illetve kettő, ezért gondoltam meghívlak. – mondom egy barátságos mosoly kíséretében, és feltűnik ám, hogy meghívatta magát a második kávéra, de ráhagyom, ennyit igazán megtehetek, nem szűkölködöm a pénzben, bár ezt Trin nem tudhatja.
- Ugyan, nem azért csináltam ezt, mert várok bármiféle ellenszolgáltatást. De azért kedves vagy. –legyintek mosolyogva, hiszen tényleg nem várom el, hogy meghívjon egy sörre, vagy bármi másra. Segítettem neki, mert így volt helyes.
- Amúgy jobb így most már, hogy jutott koffein a szervezetedbe? – érdeklődöm, közben pedig lassan elfogy az én kávém is, de nem sietem el, elvégre nem hajt a tatár.[/b]

//bocsi, hogy sokat kellett várnod! :$//
Vissza az elejére Go down
Trinity Grenville
Városlakó
Életkor : 23
Foglalkozás : Zenész, énekes
Hozzászólások száma : 86

TémanyitásTéma: Re: Derült égből villámcsapás - Diego & Trin   Kedd. Máj. 05 2015, 21:31

//Bocsi, hogy késve, máshol voltam épp//


Ha Trin nem lenne másnapos, valószínű, hogy nem sikerülne egyszerre felhörpinteni a kávét. És ráadásul még harmadik személyben beszélek önmagamról! A következő kávémat azonban már nem iszom olyan gyorsan, nehogy valami baj történjen. Megkérdezi, hogy milyen nálam egy buli, amire csak szélesen elmosolyodom, majd nevetni kezdek.
- Nem is tudnád, az Óperenciás tengeren is túlra szól! Témafüggő. Akad, mikor hawaii-téma, akkor kókuszdiókból isszuk a koktélt, fűszoknyás lányok, meg ami még ehhez dukál. Vagy éppen, ami jön. De volt már vulkán is a medence mellett! Azt nem tudom, hogy csináltuk, de arra vagyok a legbüszkébb - belekortyolok a kávémba lelkesen, mert ha ezekre a bulikra gondolok, rögtön innom kell, akármi is legyen az. Meg egyébként is... lassan oda jutok, hogy hetente egyszer szervezek egy ilyen bulit, mert miért ne?
Az amazonon megint elmosolyodom, ezzel adott is egy ötletet. Amazonok... és gladiátorok! Na, egy ilyen jó kis középkori mulatság biztos jó móka lenne, majd kitalálom hozzá a díszeket, van rá emberünk. Felcsillan a szemem is, azonban ezt Diego már nem tudhatja, hogy miért, kicsit olyan, mintha a következő két percben ráugranék és megfolytanám... de nem fogom.
- Izé... ha másnapos vagyok, akkor számomra a koffein a megoldás, mer' egy bajom van az alkohollal, mégpedig az, hogy hamar bealszok tőle. Meg kicsit nem vagyok magam, de azt mondják, hogy az nem egy hátrány, könnyebben ismerkedem - na nem mintha nem menne alapból -, és látod, még képes vagyok arra is, hogy tudom, mit beszélek és nem felejtettem el a neved - újabb korty a kávéból. Nem kér semmi ellenszolgáltatást, de azért én mégiscsak úgy érzem, hogy nem szabadna csak úgy itthagynom... mármint ha meghívott két kávéra, akkor nem mondhatom azt, hogy hellószia, leléptem.
- Oh, hogy te milyen kedves vagy, Diego! - hátradőlök az ülő alkalmatosságban, de azon nyomban visszadőlök előre, mert eszembe jut valami.
- Most jut eszembe! Olyan a neved, mint a Jégkorszakból a kardfogú tigrisnek. Annyira megszerettem a nevét, hogy végül nem vettem észre, hogy még a kardfogú tigrisbe is belehabarodtam... legalábbis a hangjába. Most ne érts félre, komolyan így volt - és tökre komolyan nézek Diego-ra is, aki kezdhet amiatt félni, mert az ő nevébe is belehabarodtam.
- És igen, közben jobb lett. De azért na, igyunk meg majd valamikor egy sört! Vagy gyere el a legközelebbi buliba, majd felhívlak - pislogok a kávémba, legalábbis inkább a pohár aljára, merthogy elfogyott, az olyan bizisten, mint az, hogy itt ülök.
- Nem megyünk vidámparkba? - ocsúdok fel olyan hirtelen, amennyire csak lehet. Hogy az ötlet honnan jött, nem tudom, de lehet, hogy nem tenne jót, ha most felülök egy hullámvasútra. De a kávé hatni fog egy órán belül, szóval emiatt nem aggódom. Ha van kávé, akkor minden megoldódott.

_________________
Vissza az elejére Go down
Diego Martín
Filmművészet
Életkor : 25
Foglalkozás : Segédrendező
Hozzászólások száma : 78

TémanyitásTéma: Re: Derült égből villámcsapás - Diego & Trin   Szomb. Máj. 09 2015, 17:58

- Vulkán a medence mellett? Azta, nem semmi, azt megnéztem volna! – esik le az állam egy pillanatra, biztos tök szuper volt. Úgy tűnik, Trin tényleg jó bulikat tud szervezni, egyszer szívesen elmennék egyik eseményére, de nem fogom meghívatni magam, az olyan pofátlan, inkább megvárom, hátha neki eszébe jut.
- Mese témájú bulid volt már? Oké, tudom, elsőre ez gyerekesnek hangozhat,de be lehetne szexi hercegnőknek és hercegeknek, és az úgy már mindjárt nem gyerekpartykra való. Te lehetnél Mulan… szerintem ő a legjobb női meseszereplő, bár nem hercegnő, de na, egy lapon szokták emlegetni a többiekkel. Ő nem olyan kis anyámasszony katonája, mint a többiek, ő igazi belevaló nő. – mondom, aztán rájövök, mekkora hülyét csinálok most épp magamból.
- Bocsi, most valószínűleg totál idiótának tartasz. Nem is értem, miért kezdtem el neked ezt ecsetelni, és mielőtt elkönyvelnél melegnek, közlöm, hogy nem vagyok homoszexuális, csak a húgommal sok mesét kellett nézni, és ez így megragadt. – talán már hiába mentegetőzök, na mindegy, én tudom magamról, hogy teljesen heteroszexuális vagyok, és ez a lényeg, na nem mintha bajom lenne azokkal, akik a saját nemükhöz vonzódnak, mert ez egyáltalán nincs így.
- Az alkohol köztudottan feloldja a gátlásokat, szóval tény, hogy könnyebben ismerkedik az ember, meg most, hogy két nagy adag koffein került a szervezetedbe, kicsit sokat kezdesz beszélni, de no para. – vigyorgok, és örülök, hogy emlékszik a nevemre, bár nagy IQ bajnoknak nem kell lenni ehhez, de ha neki ez örömet okoz, hát nem fogom letörni őt. Mikor a nevemről kezd beszélni, hogy a Jégkorszakban a kardfogú tigrist is így hívják, nevetnem kell.
- Ó, ha tudnád hány poént hallottam már a nevemmel kapcsolatosan, és ez a Jégkorszakos sztori is benne volt. Amúgy… szerelmes lettél egy név miatt? Ezt akár vehetem egy célzásnak a jövőre nézve? – kérdezem egy vigyorral az arcomon, mert ez ahhoz magas labda volt, hogy ne használjam ki.
- Oké, én benne vagyok, szívesen kipróbálnám, milyen ez a Trin-féle hiper-mega-giga buli. Itt a számom. – mondom, majd leírom az egyik szalvétára a számom, és átadom neki. Aztán innentől ez az ő döntése lesz, hogy hív-e vagy sem, én az esélyt megadtam, jófej lánynak tartom így elsőre, szívesen lógnék még vele a jövőben is. Az utolsó korty kávémát iszom, amikor csak úgy hirtelen felveti Trin az ötletet, hogy menjünk vidámparkba, én pedig meglepetésemben majdnem félrenyelek, így párat köhécselek is, de szerencsére nem fulladok meg, így felemelt szemöldökkel nézek Trinre.
- Vidámparkba? Szerintem azután, hogy tegnap buliztál, a vidámpark lenne az egyik legrosszabb ötlet. Szóval én nem tanácsolnám. – mondom nevetve, mert tényleg, kellemetlen incidensek érhetnék őt, mondjuk rosszullét, és róka koma kíséretében, az meg se neki, se nekem, mint kísérőnek nem hiányozna.
Vissza az elejére Go down
Trinity Grenville
Városlakó
Életkor : 23
Foglalkozás : Zenész, énekes
Hozzászólások száma : 86

TémanyitásTéma: Re: Derült égből villámcsapás - Diego & Trin   Vas. Jún. 07 2015, 22:49

- Sima! - felelem a vulkánra. Nem volt nagy dolog, csak profi emberek kellettek hozzá, akik értenek is hozzá. Elég felállítani egy kis hengert, amiben lávaszerű folyadék van, és mellesleg nem mérgező, ha valaki beleinna, aztán arra mehet a vulkán kemény papírból és műanyagból, onnan már másik kérdés, hogy a lávafolyam hogy működik. Valahogy sikerül úgy megcsinálni, mint azokat a kis szökőkutakat, amikből sose fogy ki a víz, hanem ahogy folyatod, mindig visszatöltődik a helyére. Nem értek ehhez, nem én csinálom, mert ha én csinálnám, akkor valószínűleg minden felrobbanna.
- Te is egy hercegnő vagy? - kérdezem, amikor megemlíti Mulánt és ezt az öltözzünk be hercegnek és hercegnőnek dolgot. Én nem tudom, hogy néznék ki, de ha beöltöznék valakinek, az tényleg Mulan lenne, nem rángatok magamra olyan hacukákat, amik nagyobbak, mint én. Én egy harcos amazon vagyok, kész.
- Ne értsd félre, csak azért mondom, mert a legtöbb haverom, akik mellesleg nem normálisak, szoktak ezzel viccelődni, hogy "én hercegnő vagyok", aztán mellé még úgy mutogatnak, mint egy ki tudja honnan szabadult cselédlány - hogy ezt szemléltessem, két kezemmel legyintek magam előtt, mint azt a fruskák szokták tenni, amolyan "shoppingolós" mozdulat, vagy minek nevezzem.
- De nem tartalak idiótának, ne félj ezektől, mindent megoszthatsz velem... na jó, vannak dolgok, amiből nem kérek: például a ruhádból, a vacsorádból, a félig megrágott csokidból meg sok olyan holmidból, amit csak a legjobb haverjaiddal osztanál meg mondjuk egy szoba keretén belül kollégiumban... esetleg még a vacsorát elfogadom - nem utalok ezzel semmire, csak arra, hogy jó lenne betermelni pár szendvicset, de egy nagy tál bolognai is jól esne. Na persze magamba!
- Alapból nem beszélek sokat, csak értelmes dolgokat, de próbálok alkalmazkodni az emberekhez. Ha valakin látom, hogy seggfej, öntelt, nagyképű, bunkó paraszt, akkor szóba se állok vele - alapvetően mindenkivel igyekszem kedves lenni és megtalálni a közös hangot, így például Diegoval is, bár szerintem ha nem így futottunk volna össze, eléggé nehezen ment volna a vele való ismerkedésem. Bár nem tudom. Kiszámíthatatlan vagyok minden téren. Olykor eléggé nehéz velem beszélni, legtöbbször könnyebb, én is tudok seggfej lenni.
- Nem! Nem célzás, álmodozz csak. Ahhoz még nagyon sokat kell elérni, nem megy csak úgy hasraütésszerűen egy koppintásra. Tény, hogy vannak nevek, melyek kifejezetten tetszenek. Annak idején, amikor nem csak verseket, dalszövegeket gyártottam, de novellákkal és regényekkel is próbálkoztam, a legtöbbjükben úgy neveztem a férfit, hogy Theodor, vagy Leo. Az ilyen ritka nevek azok, amelyeket favorizálok - ha lesz valaha egy fiam, biztos ezek közül valamelyik lesz a neve. Vagy mindkettő, ha esetleg kettő lesz. Fiúpárti vagyok, a lányok nevén sose gondolkodtam, írás közben is mindig aktakukacoskodnom kellett, hogy mi legyen, mi legyen, és sose volt jó. De ne vegye célzásnak ezt, mert nem tudok beleszeretni egy srácba csak a neve alapján. Ahhoz tényleg sokat kell bizonyítani, le kell vennie a lábamról... nagyon. Még kellő alkohol hatása alatt is.
Elveszem a számát, és a kis tatyómba nyomom, amit magammal hoztam pénz gyanánt, máshova nem is tudnám rakni...vagyis de, a melltartómba, de ott ki tudja, meddig maradna meg egy buli alkalmával, pláne ha még medencébe is dobnak véletlenül. A pénz elúszott volna.
- Nem szoktam rókázni, ha erre gondolsz, de oké, akkor nem. Viszont kapjunk már be valamit! Úgy kívánok valami húsos kaját - nem tudom, miért hívom magammal, de olyan unalmas lenne most egyedül. - Egyébként ugye nem baj, ha magammal rángatlak? Vagy van valami jobb dolgod? Csak olyan szar lenne magányosan vergődni az úton, mint egy partra vetett hal.

_________________
Vissza az elejére Go down
Diego Martín
Filmművészet
Életkor : 25
Foglalkozás : Segédrendező
Hozzászólások száma : 78

TémanyitásTéma: Re: Derült égből villámcsapás - Diego & Trin   Csüt. Jún. 25 2015, 23:23

Felhozom témának a mesés témát,és nem csak úgy spontán azt kezdtem ecsetelgetni, hogy ki a kedvenc disney hercegnőm. Nem is buzis egy kicsit se, ááá. Na mindegy, azért még próbálom menteni a menthetőt, de inkább poénosra veszem a figurát.
- Természetesen drágám, hát nem látszik? – kérdezem, és úgy csinálok, mintha hátradobnám a hajam, és sűrűn pislogok rá, és hangom is cicafiúsabb lett, de aztán felnevetek, immár a saját hangomon és stílusomban.
- Én se vagyok teljesen normális, ha már itt tartunk, a hülyeségtől engem se kell félteni, de ebből az előbb mutattam is egy kis ízelítőt. – vigyorgok rá Trinre, és talán nem néz melegnek, ami mindenképp pozitív lenne. Nem akarom őt elcsábítani, ne értsen félre senki, de akkor is.
- Oké, vettem főnök. – nevetem el magam a felsorolása hallatán. Kaját, meg ilyesmit amúgy szívesen megosztok általában, nem vagyok irigy, de a négy fal közötti témás dolgokat nem hiszem, hogy elmondanám neki, vagy úgy bármelyik lánynak, ezek inkább pasis témák.
- Akkor ezek szerint megnyugodhatok, és nem tartasz seggfej, öntelt, nagyképű, bunkó parasztnak? – vigyorodom el, mert hát szóba állt velem, szóval vagy még mindig alkoholos befolyásoltság alatt van, vagy tényleg normális embernek tart, bár szerintem nem is adtam neki okot, hogy más véleményen legyen. De aztán ki tudja. Na de ezek után a nevemmel való viccelődés kerül előtérbe, milyen meglepő, hogy ő is pont a Jégkorszakot hozza fel. 10-ből legalább 8 ember ezzel jön elsőre.
- Óó, most egy világ tört össze bennem. – mondom eljátszva a nagy csalódottat, hogy nem szeretett belém rögtön a név hallatán, de aztán nevetni kezdek, pocsék színész lennék, az egyszer már fix. Nem tudok komolyan eljátszani egy szerepet.
- Amúgy ilyen kreatív vagy? Na várj, azt mondtad, hogy akkor még nem csak dalszövegeket meg verseket írtál, ezek szerint a mai napig szoktál írogatni? – kérdezem, és tök érdekes az ilyen, én sosem voltam ilyen kreatív, ezért is nem lettem mondjuk forgatókönyvíró, bár az a szak is érdekelt, de végül maradtam a rendezőnél.
A következőkben buli meghívásra kerül sor, majd telefonszámosztás után a vidámparkra terelődik a téma, és bármit mond, én nem tartom jó ötletnek a hullámvasutat, de nem is nagyon töri magát, hogy deee, márpedig ő hullámvasutazni akar, aminek örülök.
- Enni? Oké, benne vagyok, legalább nem kell főznöm, mert amúgy az lett volna a program. És nem zavar, hogy magaddal rángatsz, jófejnek tartalak, szóval szívesen lógok még veled kicsit. Hova szeretnél menni enni? Gyorsétterem, vagy rendes kajálda? – érdeklődöm, mert ez ugye csak kávézó, itt ételt nem kapunk, ahhoz át kell caplatni máshova, de szerencsére a környéken sok étterem van, különböző félék, szóval megtalálhatjuk a tökéleteset erre a célra.
Vissza az elejére Go down
Trinity Grenville
Városlakó
Életkor : 23
Foglalkozás : Zenész, énekes
Hozzászólások száma : 86

TémanyitásTéma: Re: Derült égből villámcsapás - Diego & Trin   Szomb. Júl. 04 2015, 18:11

Kezdem úgy érezni, hogy az alkohol hatása ellenére egész jól megvagyunk mi ketten, mintha a testvéremmel beszélnék, vagy nem is tudom. Arról meg szó sincs, hogy a pia beszél belőlem, mert annak már régen kiment a hatása a két kávé után. Igen, már meg is ittam a nagy adagot is.
- Hát nem féltelek, az biztos - nevetek fel, mert még mindig az előző cselekedet hatása alatt vagyok. Már csak egy hercegnőruha kell rá és teljesen hatásos az összkép. Meg egy kis smink. Régen, amikor fiatalabb voltam, sokat játszottunk azzal, hogy kisminkeljük a fiúkat, már akik engedték, de eléggé makacsak ilyen téren, nehéz őket rávenni bármire is.
- Egyszer kisminkelhetlek? Megígérem, hogy szolid lesz és nem rakom fel Instagramra - ha valamit megígérek, azt betartom, meg általában ha meg is történnek ilyenek, hogy kisminkelünk valakit, azonnal le is töröljük a képéről a sok maszlagot. Általában én vagyok az, aki felkerül Instagramra, mert a kedves társaim elfelejtik velem közölni egy jól sikerült este után, hogy felnyomják a képeimet.
- Nem, nem tartalak seggfej, öntelt, nagyképű, bunkó parasztnak. Nagyon ritka, ha valakivel az elején megtalálom a közös hangot, mert bennem is van köcsögség... de hát nem lehet mindenki mindenkinek a puszipajtása, nem? - mondok valamit. Ha mindenki szeretne mindenkit, akkor a világ homokosokból állna, szerintem, vagy mindenki hippi lenne, hirdetnék a békét, meg "szeretkezz, ne háborúzz" táblákkal flangálnának fel-alá a városi utcákon. Azért meg kell hagyni, van értelme, mert a háborúnak egyáltalán nincs, akkor két ország oldja meg a konfliktust egymás között úgy, hogy seggbeb*szarintják a másikat a szó szoros értelmében, és probléma megoldva.
- Nem tudom, ebből mit értettél. Mai napig írok, igen, máskülönben hogy látom el a zenekart? A fiúk maximum olyan szöveget tudnának írni, aminek semmi értelme nincs, legalábbis nem sok, mert arról szólna, hogy kell vizipipázni a kanapén a tévé előtt ülve, miközben egy órán át csak bámulnál ki a fejedből és nem értenél meg semmit a tévéből - napi szinten tapasztalom, kivéve, ha nem nálam vannak. Jófej vagyok? Jó, hogy ezt is megtudtam végre, nem sokan mondanak nekem ilyet, csak azt, hogy milyen szép és ritka nevem van. Ez van, anyám szerette a ritka neveket, nem lehet mindenki David, Daniel meg Peter.
- Tudsz főzni? - még ha ezt én mondom! Félreértés ne essen, mert én is tudok, amikor a szükség megkívánja, csak furcsa ezt férfi szájából hallani. Manapság azért már inkább a nők létszáma csappan meg főzés területén, és átadják a színpadot a férfiaknak... habár sok férfi ismerősöm van, aki tud főzni, és mennyeien!
- Te egy igazi hímböllér vagy! - kövezzetek meg, nem tudom, ez honnan jött, pláne mivel a szó jelentése hentes... lehet, hogy pellért akartam mondani, de az meg egy gazember, és Diego nem az... eddig.
- Gyorskajálda, természetesen - nincs ínyemre az éttermi kaja jelen helyzetben.
Végül fizetünk, és kimegyünk a kávézóból, a lábam még bírja a cipő nyomását, de az tutifix, hogyha elhagyjuk a kajáldát, mezítláb folytatom utam.
Nem is olyan messze innen találunk egy gyorskajáldát - ahh, meg kellene állnom a sok zsír miatt, de tudom magamról, hogy úgyis letornázom -, ahova belépünk.
- Ezt most én fizetem, amiért ilyen könnyen elviselsz - leülünk az egyik asztalhoz, ahova rögvest jön az egyik felszolgáló, vagy minek nevezzem őket. Általában felveszik a rendelést és ki is hozzák, amint kész, de mégsem mondanád őket pincérnek.
- Quesadillas-t szeretnék! - közben várom Diego rendelését is, hogy aztán leadhassuk.

_________________
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Derült égből villámcsapás - Diego & Trin   Today at 23:21

Vissza az elejére Go down
 

Derült égből villámcsapás - Diego & Trin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-