Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Quentin Collins
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 A lampionfesztiválon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
SzerzőÜzenet
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Szer. Máj. 06 2015, 19:02

-Hát... annál folyósabb... - Nem jut eszébe a szósz szó, jobb híján mondja a krémet. - Az étel akkor jó ha magától színes, bizonyított hogy úgy egészségesebb táplálkozni. - Ő legalábbis nem híve hogy a fűszerrel színezze az ételt, amúgy sem szereti az erős ízeket általában.
-Én is. Attól is felkavarodhat a gyomrod. - Nem, ő pontosan értette a másikat, csak épp nem akar a főétel és a desszert között táncolni, vagy épp mozogni.
-Hát.. cáfolnám. - Közli komolytalanabb éllel, hogy nem minősül gáznak jól lakva forgolódni.
//Igen, a tavasszal, de az eddigiek alapján.... sztem a kórház előtt. Olvasd el az első hszed ebben a játékban, akkor könnyebben belövöd sztem//
(Usuival kemény csatákat vívsz folyamatosan csak nem tudod xDDDDD)
Leengedi a kezét amiben a dió van, mert Amelia úgy érzi sikere van, hát ő is figyeli. Még mindig mereven tartja a pálcikákat, de legalább fogást talált, ami kezdetnek jó. Nézi ahogy közeledik a falat, kicsit rásegít és elébe megy, mielőtt leejtené és bekapja a rákot, bólogat, hogy ügyes.
A villás megjegyzésre hirtelen préseli ki magából a levegőt, jókedvűen szólal meg.
-Csak most. Rá kell érezned hogy kényelmes fogni. Mert már megy. - "Tolja" a másik szájába a diót, de persze csak ha kinyitotta a másik a száját, nem erőszakos. Elég távol áll tőle most.
-Kóstold meg a kacsát. - Tolja közelebb a tányérját.
-Szerintem praktikusabb ez mint a villa. Könnyebb letenni és felvenni a falatot, villával nehezebb, kell kés is hogy normálisan lehessen enni. Nem mindig, de sokszor. - Teszi hozzá csak úgy.
-Szoktál járni fesztiválokra? - Kérdezget, közben már ő is eszeget, bár nem kapkod, ráér, szóval ha Ameliának nem ment volna még egy ideig a dolog sem lett volna baj, ahogy a mellékelt ábra mutatja.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Szer. Máj. 06 2015, 21:03

- A paprikakrém, amit én ismerek, az nem folyik szét, nem lágy, nem vizes...- ingatom a fejem, talán nem egyre gondolunk. -Ha kanállal szedsz ki az üvegből, nem folyik le róla, még a formáját is megtartja. Épp ezért kell belőle kevés. Sűrű- próbálom magyarázni.
- A paprikakrém nem mesterséges színezék, ha valódi paprikából készül, és nem téglaporból...- egyszer valamikor volt egy botrány Magyarországon. - Olyan, mintha magát a paprikát tennéd az ételbe. Csak nem kell belőle olyan sok... - És paprika sem terem nálunk minden évszakban...
Annyi féle étel van kínálaton, és Usui szívesen venné meg mindegyiket, ha hagynám..., és nekem is villog a szemem, hogy mit próbáljak ki, úgyhogy az a meggyőződésem, nem csak egyszer eszek ma itt... A mozgásra való utalás azonban nem lesz jó poén, Usui olyan tekintettel néz rám, mint aki rossz fát tett a tűzre.
- Jó, akkor nem forgunk, csak mozogjunk kicsit..., úgyse esszük egyszerre teli magunk, ugye? - nézek rá békésebben. Semmi hülyeségre nem akarom rávenni, csak hogy mozogjunk is evés közben, éppen azért, hogy ne tudjon eltelni a gyomrunk. Amúgy a táncba végül beleegyezik...
//Korábban is beszéltünk róla, ez a választások után van 1-2 héttel (eredetileg), de nem gond... legyen tavasszal, a kórház előtt, amikor még keveset tudok a hányásról. Razz//
(Milyen csata lehet kemény, amiről nem is tudok? Te így éled meg? - User érti!)
Aztán tanítgat a pálcikával evésre, közben etet is, és mivel ő nem eszik, még jobban rákapcsolok, hogy bebizonyítsam, nem vagyok gyámoltalan. Az első ügyetlen kísérletem végülis a szájához ér...
- Csaltál- mondom neki, de hálásan nézek rá. Ez kedves volt, bárhogy is nézzük. Nem akarta, hogy bénának érezzem magam, inkább, hogy sikerélményem legyen- Köszi...
Úgy érzem, mintha végigdolgoztam volna fél műszakot (na jó, túlzok), de megjegyzem, fárasztó lehet így enni, Usui meg csaknem kinevet. (A hangja legalábbis több, mint jókedvű)
- Oké- mondom, ahogy elrágcsáltam a kesudiót- de nem baj, ha néha csalok? Csak most..., az elején...- éhes lettem, megjött az étvágyam ezektől az ízektől.
Aztán elém tolja a tányért, hogy kóstoljam meg a kacsát, ergo, nekem kell kiszolgálnom magam az ő tányérjából. Hát, izé... Nekiveselkedek, és némi bénázás árán, de sikerül megcsípnem egy falatot, és be is teszem a számba.
- Hmmmm, ez is nagyon finom!- és a hangom sokkal vidámabb, mint ahogy indokolt lenne. Naná, a pálcikák miatt.
És közben Usui a villáról mondja el a véleményét. Rázom a fejem.
- Megtanítalak villával enni, jó?- kuncogok. Nekem az az egyszerűbb, de mindegy, most csak "szemtelenkedtem".
Usui aztán "magamra hagy", és ő is enni kezd (rendesen), de közben beszélgetünk is, hogy ne csendben teljen az idő, amíg "bénázgatok". A fesztiválokról kérdez.
- Olyasmikben, mint ez?- mutatok körbe, és bólintok is, mintha nem is vártam volna választ- Szeged, ahol éltem, évente rendeztek ilyesmit, 2-3 napra lezárták az egyik hidat, és ott ill. két-három utcán kirakodóvásárt rendeztek, egész napos programokkal, koncertekkel... És ha már koncert, kifejezetten zenei koncertekre is jártam, bár nem túl gyakran... Amióta viszont átköltöztem ide, s ennek már 6 éve, ez az első...

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Szer. Máj. 06 2015, 21:25

-Akkor ez nem az. - Állapítja meg, mint mondta, ő nem vesz ilyeneket, nem tartja számon. - Ez híg. Sűrűben még nem ettem. - Igen, így talán közelebb kerülnek a megoldáshoz.
-Hm. Én akkor is szeretem, ha színes az étel. Saját színű. A curryt sem szeretem. - Csóválja kicsit a fejét. ami így színez általában erős ízű.
-Nem, miért tennénk? Amúgy sem jó olyan sokat enni, elnehezíti a gyomrot és az embert. Többször keveset jobb. - Egyáltalán nem akart dorgáló lenni, csak nem értett egyet.
//Nekem mindegy, Usui nincs idővonalban xD//
(xDDD)
-Mi számít csalásnak? Csak türelmetlen voltam, mint te. - Mondja vidáman, mert nem csalt. Kicsit közelebb hajolt, de ennyi. - Én vagyok hálás, mégiscsak eszem ma. - Kacsint egyet, bár tőle lehet fura, de tud ilyet is. Bár lehet azt gyanítani csak a szemébe ment valami por, de talán túl sok az egybeesés.
-Nem, ez nem csalás, ez evés. Úgy eszel ahogy tudsz. Kérjek kanalat? - Azzal még könnyebb mint a villával.
Magában mosolyog hogy mit össze nem szöszöl a másik egy falatért, de legalább jobban fog esni neki a falat - remélhetőleg.
-Vegyél. - Nem bánja ha felesben eszik, maximum vesznek még valamit.
-Hmm, úgy érzed tanításra szorulok belőle? - Kérdezi kajánabbul, mert tud ő vele enni, csak nem szereti annyira.
-Igen. Olyasmi. - Bólint, de már folytatja is a másik. - Miért? - Kérdez vissza, hogy hat éve ez az első. - Itt nem olyan jók? - Dönti félre a fejét, nem érti mitől másabb itt mint ott.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Szer. Máj. 06 2015, 22:50

- Hígban igen? Milyen volt?- húzom a szám. Nem tudom, mi volt az, de gyanítom, nem paprikakrém. - Nem lehet, hogy az paradicsomlé volt? - Pirosnak piros mindkettő...
- Oké, igazat adok abban, hogy a mesterséges színezékek nem jók, de a legtöbb zöldség és gyümölcs ereszti a levét, némelyik nagyon erősen fog is. Például: erdei gyümölcsök lilára, a vöröshagyma barnára, a sáfrány sárgára...- csak a példa kedvéért. Ha tudom, mi színezi be az ételt, szívesebben eszem meg, mintha nem tudom...
- Akkor nem lesz gond a forgással sem, kedves Usui- bólintok nagyot és vigsorgok, mint a jóllakott napközis. Ígért nekem (egy) táncot, a lehető legtöbbet fogom kihozni belőle. És az is tetszik, hogy többször eszünk keveset... sokfélét... hm...
//már úgyis nagy katyvasz az egész//
- Óh, szóval türelmetlen?!- mintha rajta kaptam volna valamin, elnevetem magam. Usui türelmetlen? Hihetetlennek tűnik. De azért megköszönöm neki, hogy nem hullott porba az első etetési kísérletem (valószínűleg nem sokon múlt, ezért avatkozott közbe). A következő megjegyzése (és a kacsintás) miatt egyszerre vagyok zavarban és nevetek megint. Próbálok kibújni a "felelősség" alól:
- És mikor lettél ennyire éhes, hm? - nem ér ám rám fogni, hogy nem eszik! Én mondtam is, hogy egyen, de folyamatosan az én számba dugdosta a falatokat.
- Kanállal csak a levest szoktam enni... - lopva körbenézek, mindenki pálcikázik. Nekem is menni fog. Mennie KELL! De ha villát mond, elfogadtam volna...
Biztos vagyok benne, hogy szórakozik rajtam, kín nézni, ahogy ügyetlenkedem, de némi rásegítéssel, és nem mindig szabályosan, a számba segítem a falatokat. Lassan megy, tény. Gyakorolni kell.
A kacsából megkínál, veszek is egy falatot (újabb két perc), én már le vagyok izzadva, kéne az a villa, de ő nem szereti. Szemtelenkedek vele egy kicsit, de csak mert provokált.
- Múltkor nem tűnt úgy, hogy segítségre szorulsz, de akkor nem a kezedet figyeltem...- amikor együtt ebédeltünk a suliban, mással voltam elfoglalva.
Ahogy eszünk, a fesztiválokról kérdez, és én beszélek neki az otthoniakról. 6 éve viszont, mióta átköltöztem apámhoz, nem voltam sehol. Usui rögtön rá is kérdez, mi ennek az oka.
- Még nincs összehasonlítási alapom... Azaz csak egy kevés. Hangulatában olyasmi... - újra körbe nézek, figyelem a hömpölygő emberáradatot, de nem borul meg a biztonságérzetem.
- Mondhatod, 6 év alatt már megszokhattam volna a környezetem, és nem is ezzel van a baj..., csak...- meghúzom a vállam, azt jelezve, magam sem tudom az okát (vagy nem akarom kimondani). Aztán felnézek és elmosolyodom, mert az életet pozitívan kell szemlélni:- De most megtört az átok, és majd gyakrabban járok.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Szer. Máj. 06 2015, 23:04

-Felismerem a különbséget. És csípős volt. - Neki ennyi elég volt, hogy elkerülje. Persze nem sértődött meg, csak tényt közölt, hogy nem keveri a két zöldséget.
-Igaz, de én ilyeneket nem használok. A hagyma meg nekem nem színezi be. - legalábbis nem tapasztalta eddig.
-Bah. - Horkan egyet, úgy sejti esélye sincs, táncolnia kéne, ha eszik, ha nem, ha emészt ha nem. Persze nem bánja, bár nem érzi úgy, hogy szerencsés választás lenne a lány részéről.
//Najah xD//
-Hmm, megeshet. Vagy csak éhes! - Igazából annyira nem éhes és nem is türelmetlen, de látva milyen jól szórakozik utóbbin a másik, nem cáfolja.
-Kábé fél perce. - Mondja az éhesre, kajánabb hangon, mert jót mulat magában a másik zavarán.
-Még válogatsz is és engem piszkálsz? - Kérdezi szemtelenebb hangon, de persze csak viccel.
-Jól haladsz. De van egy jó hírem. A szerencse sütit eheted kézzel. - Közli pimaszul, de nem bírta ki.
-Valóban? Mimet figyelted? Haaa? - Érdekes kérdés, bár nem gondol mögé semmit, csak visszacukkolódik épp. - Lehet csak jól trükköztem. Ne nézd a kezem, csalok, szokták mondani! - Viccelődik a maga bénácska módján, közben mozgatja a pálcikákat a kezében.
-De minden fesztivál más, nem? Az otthoniak is eltértek, azokkal nem jó ha ezt összeveted mondjuk? Vagy más, amerikai fesztivált? - Ő nem jár sokra, leginkább csak erre.
-Nem volt kivel? - Ő úgy sejti a baráti kör módosulása és hasonlók lehettek az okai.
Az átokra biccent egy mélyebbet.
-Én meg eddig egyedül jöttem, ezután már lesz társaságom is, ha tetszik. - Utal arra, legközelebb is eljönne vele, ha lesz kedve.
-És koncertekre sem jársz itt el? - Utal Amerikára, mert azt nem fejtette ki.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Csüt. Máj. 07 2015, 23:05

- Oké, elhiszem- teszem fel a két kezem, védekezésül, hogy lezárjuk a paprikakrém témáját, de fejben apró feljegyzést teszek, hogy majd egyszer megmkóstóltatok vele valamit, ami csemege paprikával van ízesítve.
- Milyen fűszereket használsz akkor?- kérdezem. Fűszer nélkül kevésbé ízletesek az ételek, szerintem. - Az a halvány barnás szín gyorsan eloszlik, és az sem mindegy, mennyi vízben illetve zsírban oldódik fel. Gyerekkoromban fonalat vagy tojást festettünk vele...- (utalok vissza a ahgymára) bár inkább a nővérem. Én akkor még kisebb voltam, később pedig már nem volt miért festeni...
Nevetgélek, mert tisztában vagyok vele, hogy ügyetlennek vallotta magát, és most nagyon be lehet rezelve, hogy forgatásokkal zaklatom. Azt sem tudom, a kínaiak hogyan néptáncolnak!
Aztán pálcikával ennénk... Hozzám birka türelem kell, Usui éppen csak nem béget, amikor én teszem az első falatot a szájába. Csipkedjük egymást, de ez már egész könnyedén megy; lassanként a stílusára is ráérzek, (vagy ő az enyémre), mert ha nem is nevet, egészen biztos vagyok benne, hogy jó a hangulata.
- Szóval szerencse sütit is kapok? - vigyorgok. Igazán el vagyok kényeztetve minden széppel és jóval.
Ha ki is mondom, hogy kevésbé lenne fárasztó villával enni, már csak dacból sem cserélném le a pálcikákat, ellenben Usuit a villa mintha frusztrálná.
- Nem, ezt rosszul tudod!- Javítom ki. - Éppen ezt mondják: "Nézzék a kezem, mert csalok!", azaz ő szólt előre, próbálják csak rajtakapni! -Nevetgélek, ahogy a pálcikával hókuszpókuszol.
Aztán fesztiválokról beszélünk. Azaz inkább beszéle, mert ő csak kérdez.
- Nem nagyon tudom összehasonlítani az itteniekkel, mert itt még nem voltam, ez az első... Hangulatában hasonló: sok ember, kirakodóvásár, kajaárusok, zene... Az otthoniak meg közel hasonlóak... ugyanolyanok nem lehettek, nem ismétlődhet meg minden, ugyanúgy, de nagy meglepetéseket nem okozott egyik sem.
Magam is rácsodálkozom, hogy már közel 6 év telt el. Nagyon begubóztam, főleg eleinte. Az első 4 évem másról sem szólt, csak a melóról (néha diszkóról, de nem volt sok belőle)
Csak bólintok a kérdésére, kimondani szörnyű volna, hogy elsőre telitalálatot ért el. Nem mondhatnám, hogy tipikusan társas lény vagyok. De aztán, mert már oszladoznak a felhők körülöttem, optimistábban nyilatkozom a jövőt illetően, utalva Usuira is, hogy -nem csak a fesztiválok tekintetében- de sok közös programunk lehet még.
- Rajtam ne múljék..- mosolyodom el az ajánlatán. Udvariassága még Sebastianét is felülmúlja.
- Talán arra is volna ötleted?- válaszolok kérdéssel. Lényegében már elmondtam, hogy otthon ülős voltam. Lehet, hogy tartogat még valami meglepetést a tarsolyában? Úgy érzem magam, mintha megint gyerek lennék.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Pént. Máj. 08 2015, 20:26

-Szezámmagot... mentát. Kabayaki-szószt...gyömbért. Furikakét... bár azt nehéz beszereznem sokszor, de nagyon szeretem. Sót, borsot, mustárt... néha wasabit. - Von vállat, mert fűszerez ő, de anyja miatt a japán ízvilágot szereti, japán fogásokat is csinál a lehetőségeihez mérten. Bár párszor csinált már hamburgert is, szó se róla.
-Hm. Hogy érted hogy belefestetted a fonalat? - Nem bírja elképzelni, talán értelmezni sem.
Ha már evés később le is ülnek ebédelni, vagy uzsonnázni, kinek hogy tetszik jobban, Usui pedig bevezeti a pálcikával evés rejtelmeibe a másikat. Siker is van, mert az első pálcikás falatot ő kapja, de legalább Amelia sem kapkodja el az evést.
-Kapsz. Aztán meglátjuk mit jósol neked a süti. Például azt: Partnered táncra ne csábítsd, mert szélviharban egy gyertya sem ég. Vagy akármi mást... - Mondja vidám hangon, beszéd közben mutogatva a pálcikával, valószínű gesztikulálni akarna, de tele a keze.
-Hmm... látszik hogy nem megy nekem ez a csalás dolog... egyszer próbálnám és akkor sem megy. - Horkan fel, csóválja a fejét, magában nevet a saját bénaságán.
-Akkor miért nem mentél? Ha minden adott és tudtad mire számíts? - Dönti félre a fejét, mert hát akkor ez is egy lett a sok közül, semmi extra, bárkivel megtehette volna. Arra jut a társaság hiánya az oka, hogy a barátai otthon maradtak, míg ő itt nem talált senkit, akit el mert volna hívni.
Biccent, ezek szerint eljönnének vele megint. Jó hír, reméli lesz alkalma elhívni újra egy év múlva is. Na meg addig egyéb programokra is.
//Úú übereltem Sebyt xD Na legközelebb Sebyn a sor, emelje a tétet xDD Viccelek xD//
-Hm, én nem szoktam, bár szeretem a zenét. De ha hallgatok, az inkább... a természet hangjai. Szeretem ha meditálok. Az eső, a tenger, a szél, a madarak, a tücskök. De az nem épp koncert. - Vallja meg, mert javarészt csöndben ül, tanul, dolgozik, főz... Nincs igénye a generált zajra.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Pént. Máj. 08 2015, 22:47

- Hm, hmmm!... Kabayaki szósz? Erről még nem hallottam... Furikake, remélem, nem káromkodsz, viccelek- folyamatosan követem, ahogy beszél. Só, bors, mustár... Ismerős, kár is beszélni róluk. - Szóval mi ez a kabayasi szósz meg a  furakaki? - kicsit nevetek, de ez tök normális nálam.
A fűszerekről aztán eszembe jut, hogy némelyik milyen jó színezőanyag önmagában. Mint a vöröshagyma, pl.
- Pontosan már nem emlékszem, elvégre, még a múlt században volt...- kuncogok, bár igaz- emlékeim szerint feltettük kis edénybe főni a vöröshagyma héját, tudod, amit más lefejt, és kidob, aztán egyszerű pamutfonalat tettünk mellé, és valameddig hagytuk benne állni. És olyan barnás-vöröses árnyalatú lett a fonal...- nézek Usuira, már érti-e.
Pálcikával eszünk (először etet), aztán csiga lassan, de eszünk, és közben dumálunk. Usui folyamatosan szórakoztat. Én legalábbis nagyon jól szórakozom. Nem tudom megítélni, ő hogyan érzi magát, de azt hiszem, jól.
- Na, ha ez lesz a sütimben, megkíméllek, megígérem- nevetek. Ennyire zavarná, ha megpróbálná velem? Át kéne ezt gondolnom. Nem akarom, hogy kényelmetlenül érezze magát csak azért, mert a kedvemben akar járni.
Usui nem béna. Ha tudnám, hogy ez jár a fejében, kiverném belőle. No, nem erőszakkal, de valahogy mégis.
- Egyrészt: nem tudhattam, hogy ilyen sok lesz a hasonlóság. Másrészt: az apám soha nem ér rá. Harmadszor: ... nem nagyon tudtam volna kit elhívni, egyedül meg nem volt merszem- vonok vállat. Na bumm, gyáva voltam. (Vagyok?)
Usui azonban volt olyan kedves, hogy meghívjon, s további programokat is szívesen megejtene (velem), szóval... Ezután már biztos több bátorságom lesz.
- Akkor mégiscsak meditálsz a szabad ég alatt...- hunyorgok egy kicsit. Ha csak az alvással van baja, akkor nincs olyan nagy gáz. Majd kötünk kompromisszumot.
- Minden zene, amiben van ritmus és dallam. Ahogy az eső veri az ablakot, vagy a fák leveleit, az a dob. Ahogy a szél fütyül, lehet a fuvola...A rovarok és a madarak a kórus; a tenger... legyen a hárfa? - kicsit becsukom a szemem, hogy könnyebb legyen elképzelni és párosítani... Nem mondhatnám, hogy hidegen hagy az érzés, amit a képzelődés okoz. Borzongok, jólesően.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Pént. Máj. 08 2015, 23:08

-Igen. Ez a neve. Édes szósz... A Furikake fűszersó. Alga van benne, szezámmag... meg még valami. A rizst szoktam vele ízesíteni általában. - Magyarázza, mert ő eléggé szereti az utóbbinak az ízét, ha magában nem is enné meg. - És Furikake, nem furikaki... - Mondja szórakozottan. - Baka... - Mondja kedvesen, mert utóbbi kicsit mást jelent az nem hintené a kajára.
-Hm. És ez miért volt jó? Miért nem vettetek eleve színes fonalat? Ha ezt kimosod kikopik a szín is, nem? - Legalábbis ő így gondolná.
-Hm, vajon fel tudom úgy törni, hogy ne vedd észre és tudok lopva írni egy ilyet? Bah, azt hiszem reménytelen... - Mondja szórakozottan, beletörődött hogy táncolnia kell, nincs mese.
-Utóbbit megértem. - Mondja az egyedül jövésre, érzi a másikon néha, hogy frusztrálja a tömeg. - Jóban vagy az apáddal? - Ritkán kérdez családról, de ha már felmerült, meg meri kérdezi.
-Igen. Szoktam. - Nem állította hogy nem, csak aludni nem szokott. Az alvás más kérdés. Az bonyolultabb. Akkor sebezhető. Vagy inkább kiszolgáltatott.
-Nem tudom. Lehet. Tudsz ilyen zenés előadást amit meghallgatnál? - Ő annyira nincs képben ezekkel, de biztos van olyan darab. Mint az állatok farsangja csak... jobban utánozós, hogy úgy mondjuk.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Vas. Máj. 10 2015, 20:50

- Édes-savanyú mártást ettem már, de... Mihez eszed a kabayakit?- Hm, ez érdekes. A fűszersó nevét szándékosan mondom rosszul, mert viccesen hat, de Usui kijavít, én meg nem erőltetem.- Az alga nem hangzik túl jól. Olyan zöldes gusztustalanság jut eszembe róla- borzongok meg egy kicsit.
- Baka? Az micsoda? - eddig erről nem volt szó.
A vöröshagyma héjának színező hatásáról mesélek neki, és jogos a kérdés, miért nem vettünk eleve olyan színű fonalat.
- Nem tudom. Talán csak a nővérem akart kísérletezni, vagy tetszett neki, hogy nem egyforma ideig áztatja benne a fonal különböző részeit, így olyan... színárnyalatos lett az egész. Jól mutatott, ez biztos, erre emlékszem - bólogatok meggyőzően. Arra viszont nem emlékszem, vajon a fonalból kikopott-e a szín...
- Nézzd, nem akarlak rákényszeríteni semmire, amit nem csinálnál szívesen. Akkor úgy fogalmazok, szeretném, ha legalább megpróbálnád velem, egy kis időre, csak a mozgás kedvéért...- nézek rá szelíden. Távol áll tőlem minden erőszakosság. Azért vagyunk itt, hogy jól érezzük magunkat.
A fesztiválokról beszélgetünk, és furcsállja, hogy ha otthon szoktam járni, itt miért nem. Nehezen, de elmondom neki, nem nagyon volt társaságom, egyedül meg nem volt merszem. Kár volt félnem, úgy tűnik, megért. Aztán apámról kérdez. Letaglózó a kérdés, mert mellbe vág. Nem örülök annak, ami kettőnk között történik mostanában, de erről nem akarok beszélni. Ez nagyon személyes.
- Igen, jóban, bár mostanában nagyon keveset vagyunk együtt. Ő is sokat dolgozik, én is, ráadásul már nem is nála lakom, hanem külön... - kicsit felvonom a vállam. Felnőtt vagyok, a saját életem élem, így kell ennek lennie, nem?
Észreveszem a különbséget, de nem teszem szóvá, mert nem sejtem, hogy mi áll a háttérben. A fejemben egy olyan kép alakul ki, hogy Usui pontosan képes irányítani a testét, nagyon céltudatos, és csak annyi időt tölt a szabadban, amennyit előre bekalkulált, ennyi.
Beszélgetünk a koncertekről, s kiderül, Usui inkább a természet hangjait szereti. Felhívom a figyelmét, ha van kedve játszani, akár zenét is hallhatn a természet hangjai mögött.
- Nem..., konkrétan nem- rázom a fejem, kissé értetlenül- én csak fantáziálok, érted? De fordítva is ellehet játszani: hallgatsz valamit, és megpróbálod elképzelni, mit fogalmaz meg a hangokban...
- Nagyon érdekes volt, egyszer hallottam egy darabot, nem tudtam mi az, csak utóbb. A tanárunk azt kérte, csukjuk be a szemünket, és hagyjuk, hogy jöjjenek a képek maguktól.... Én fákat láttam, amelyeknek lombját simogatja, olykor tépi a szél. Olyan volt, mint amikor viharban néztem ki az ablakon, és a téren álló fák mozgását figyeltem- mesélem neki, és úgy beleélem magam, hogy szinte megint ott állok az esőverte ablak előtt- Később kiderült, hogy Debussytől hallgattuk A tenger-t. Tudod, ez akkor volt érdekes, amikor sok évvel később először láttam az a rengeteg vizet... Eszembe jutott a zene...

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Vas. Máj. 10 2015, 21:37

-Sok mindennel. Inkább húsokkal vagy szójával, tofuval. - Ő kedveli az ízét a szósznak, így sok ételhez használja, magához mérten. - Az alga nem gusztustalan. Szárítják, jó ízt ad. Nem nyálkás. Majd egyszer készítek neked olyan ételt. - Mondja szelíden, mert szerinte semmi gusztustalan nincs benne.
-Buta. - Mondja kajánabb hangon a baka micsoda.
-Hm. És már nem színezel így? - Kérdez rá, mert ahogy elhallgatta, Amelia maga már nem él ezzel a módszerrel.
-Megígértem. De mint említettem, nem vagyok benne jó. Félek nem fogod annyira élvezi, mintha valaki mást kérnél fel. - Őszinte, mert szokása, és nem akarja a másik kedvét szegni a saját tudatlanságával.
-Többet kéne látogatnod. - Ez az ő véleménye, mert ő már nem teheti, max a sírt látogathatja, de azt nem szokta. Nem látja értelmét.
-Nem értem. - Talán túl földhöz ragadt, de nem érti mire akar kilyukadni a másik. (User érti nyugi xD)
Hallgatja a történetet, talán kissé jobban megérti, miről beszélt előbb a másik.
-Akkor azt mondod hallgassak olyan zenét, ami megpróbálja a természet hangjait visszadni? Hangszerekkel? Szoktad hallgatni ezt a számot? - Utal végül Debussyre, ő maga nem szokott komoly zenét hallgatni vagy csak riktán.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Hétf. Máj. 11 2015, 22:03

- Hmmm- mondom elgondolkodva, mert megpróbálom elképzelni. Persze, amíg nem ettem hasonlót, nehéz dolgom van, de megpróbálom. Az alga nekem kicsit furcsán hangzik, biztosan, mert a vízben megtelepedő nyálkás holmi jut az eszembe róla. - Nos, oké..., megpróbálhatjuk...
Miért is zárkóznék el mereven, amikor én is azon vagyok, hogy pl. Sebastiannak kéthetente valami újdonságot szolgáljak fel? A főzeléket ugyan még nem próbáltuk ki, de nem lennék hiteles, ha én magam elzárkóznék az újdonságoktól, őt meg megpróbálnám rávenni, hogy próbáljon ki valamit, ami neki "nem szimpi"... Usui szelídsége pedig valóban meggyőz arról, nem vezet félre.
Nagyra kerekedik a szemem, hogy lebutázott, aztán elnevetem magam.
- Igazság szerint csak viccelni akartam, csak nem jött be...
Vöröshagymával megszínezni egy fonalat csak kísérlet volt, nem csináltunk belőle rendszert. Kipróbáltunk egy csomó mást.
- Nem... Már elég nagy a színválaszték a piacon, megtalálom a megfelelő árnyalatot, ha éppen olyat keresek... Amúgy is csak játék volt, kipróbáltunk valamit, igaz-e...
A tánccal kapcsolatban nem akarok olyasmit erőltetni Usuira, amit nem szívesen csinál. Örülnék, ha kipróbálna velem valamit, amire úgy gondolja, ügyetlen. Ahogy ő biztatott engem, talán én is tudnék némi önbizalmat csepegtetni belé, ha néhány lépésre meg tudnám tanítani (de még ahhoz is kevés vagyok, hogy a lelkesedését felébresszem).
- Veled vagyok itt, te is mindenre ráveszel... - nézek rá barátságosan- hidd el, nem kérek nehezet. És bármikor mondhatod: ennyi elég volt, rendben?- érzem, hogy hajlandó a kompromisszumra. Nem hiszem, hogy bármilyen "bénaságával" csalódást tudna okozni. Én milyen béna vagyok már a pálcikákkal, mégis türelmes velem? Én sem vagyok más.
- Igen, igazad van- lehajtom a fejem.   Eléggé érzékeny téma nekem az apám. Amikor idejöttem, abszolút támogatott, és most sem érzem, hogy magamra hagyott volna, és mégis... Akarva vagy akaratlanul eltávolodtunk egymástól. Fogható ez a melóra, de... ez nem teljesen igaz. Néha úgy érzem, ez csak kifogás, hogy ne találkozzunk. A telefonban is gyakran kimért, és amikor felkeresem, rövidre zárja a beszélgetéseinket. Ebbe azonban Usuit nem akarom bevonni (és egyenlőre mást se). Inkább elhatározom, hogy változtatok ezen, és gyakrabban fogok nála jelentkezni.
- Félek, nem tudom jobban elmondani- nevetgélek kínosan. Sosem voltam jó körülírásban. Inkább példával igyekszem elmondani, mit nyújt nekem a zene. De azt hiszem, ezzel sem érek célt.
- Nem...nem és nem. Én csak azt mondom, ha hallgatod a természet hangjait, önmaga az felérhet egy szimfonikus művel. Vagy ha valamely zeneszámot hallgatod, elképzelheted mögé valamelyik természeti jelenséget...- próbálom más oldalról megközelíteni.
- Ne szándékosan válassz zenét, hanem hagyd, hogy az szólítson meg téged...- az ajkamba harapok. Ez vajon hülyeségnek hangzik?

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Vas. Máj. 24 2015, 15:21

Biccent, részéről megbeszélték, hogy majd valami algásat készít a másiknak. Lehet majd sushit fog, az nem bonyolult és van hozzá mindene.
-Sajnálom, a humort még gyakorolnom kell, de igyekszem viccesebb lenni. - Legalábbis valóban próbálkozik, csak valahogy vagy nem érti, vagy maga is meglepődik, hogyha épp valami vicces sikerül mondania. De a butát nem bántóan mondta, de úgy fest Amelia is érti, mert nevet.
-Érdekes lehetett. - Mondja a kipróbálásra, ő valahogy ezekről réges-régen leszokott. Pedig csempész valami izgalmat a hétköznapokba a dolog.
-Igazán? - Nem érzi úgy, bármire is rávenné a másikat, ő csak ajánlgat. - Rendben. Szeretnék a kedvedre tenni. Szeretem a mosolyod. - Ha mást nem majd azon nevet a másik, Usui mennyire nincs képben a táncot illetően.
Az apa témát nem feszegeti, semmi köze hozzá, meg neki sem egy könnyű téma a család. Azonban szerinte fontos a kapcsolattartás, sosem tudhatja az ember, mennyi idő adatott meg beszélgetni, együtt lenni.
Félre dönti a fejét a sok nemre, úgy fest most ez keményebb dió, nehezebb menet lesz, de Usuit nem zavarja, inkább figyel tovább.
-Hm. Szerintem a természetnél nincs összetettebb muzsika. De így jobban értem. - És valóban, a másik akkor csak a kölcsönösségre akart utalni, félreértette.
-Kevés zene kelti fel az érdeklődésem. Szeretem a csendet, lehet azért. Ebből kifolyólag ritka hogy én magam válasszak, de értem mit akarsz mondani. - Legalábbis érteni véli.
-Demetria zenéjét szeretem. Szépen énekel. A legutóbb őt szívesen meghallgattam. - Emlékszik vissza az utcai zenélésre, eleinte nem is tudta, hogy Demetria játszik.
-Na, megnézed mi áll a szerencsesütiben? - Lassan majd végeznek az evéssel, meg aztán érdekli mit kapott a másik.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Kedd. Máj. 26 2015, 21:03

- Én sem a jó humoromról vagyok híres...- vonom fel a vállam, és mosolygok. Ennyire azért ne legyen kényszeres, engem nem zavar, ha a mi beszélgetéseink komolyabbak maradnak. De ami vicces, az vicces, még akkor is, ha csak az én számomra az. Vagy csak neki... Csiszolódunk. Nem vagyunk egyformák. Na és?
- Tulajdonképpen sokmindent kipróbáltunk, voltak benne nagyon érdekes dolgok. Már sokra nem emlékszem, csak arra, hogy volt egy fizika könyv, és hogy abból is merítettünk ötleteket. Batikoltunk ruhát, festettünk tojást, üvegcserepekből és kavicsokból készítettünk vázát, ajándéktárgyakat...- tulajdonképpen a kora gyerekkorom egész jó volt..., amíg ki nem derült, hogy nem vagyok olyan lángelme, mint a nővérem.
A tánc kapcsán kissé húzódozik, azzal érvelek, hogy én is mindent kipróbálok, hogy a kedvében járjak - és közben ő az én kedvemre akar tenni, ez a poén az egészben.
- Én is szívesen megnézném a tiéd...- mondom sóhajtva. Nehezen tudom elfogadni, hogy ez egy tudatos viselkedésmód, amin nem akar változtatni. Örülni valaminek, nevetni nem bűn!
Apáról keveset beszélünk, de Usui rányitja a szemem, hogy lehetnék következetesebb, simulékonyabb. Mindenesetre próbálkozni fogok, hiszen nagyon szeretem őt. Megrémít, hogy egyszer majd nem lesz kihez szaladni, ha "szülőre" lesz szükségem. És talán neki is szüksége van rám, bár ő sosem vallaná be.
Aztán a zenéről beszélgetünk. Kicsit másképp gondolkodunk, de mivel úgy érzem, nem ért teljesen, tovább magyarázok neki.
- Ez való igaz- bólintok, amikor a természet összetett hangjairól beszél. Az egyetlen muzsika, amit sosem lehet megunni, ami sosem idegesít, ami mindig segít kikapcsolni, függetlenül a hangulatomtól.
- Én nagyon sok féle zenét szeretek...- mosolygok Usuira- meghallgatom a szimfonikusokat, de a pop-rock zenét is szeretem, kedvelem a musicalt... , talán csak a jazz-zel vagyok bajban...- húzom fel a vállam. Sosem értettem a jazz zenét.
- Remélem, az én kornyikálásomat már elfelejtetted- pirulok el, mert ugye, ma rajtakapott, hogy az autóban énekeltem.
Demetria már nem először van emlegetve. Sokszínű egyéniség lehet, és érezni, Usui kötődik hozzá valamilyen formában. Bizonytalan vagyok azt illetően, mennyit kérdezhetek róla.
- Szólóban énekel vagy valamilyen együttesben? //Már nem emlékszem, beszéltünk-e róla, de ha nem, megkérdezem// Játszik is valamilyen hangszeren?
Beszélgetés közben eszegetünk, s ahogy Usui tereli a figyelmem, egyre kevésbé vagyok görcsös, az evés is könnyebben és gyorsabban megy már, mint eleinte. Ki is ürül a tányérunk, bár időnként Usui szájába is tolok egy-egy falatot, "csak úgy", figyelmességből.
- A süti...- Szerencsesütinek hívják, de úgy tudom, általában valami szép mondást vagy idézetet tartalmaz a papír, amit a sütibe belesütnek- Megnézhetjük előbb a tiéd? - nézek kérdőn Usuira.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Hétf. Jún. 01 2015, 21:40

-Hm. Akkor sok vígjátékot kell néznünk és tanulnunk. - Biccent egy határozottat, de csak viccnek szánta. Szerinte a legtöbb vígjáték nem is vicces.
-Jó dolog, hogy ennyi mindent kipróbáltatok. Mi sokkal csendesebbek voltunk a húgommal. Én beértem azzal ha ő olvas hangosan vagy játszunk valami táblás játékot, karutázunk. Vagy hallgattam ahogy zenél. Nem nagyon csináltunk maradandó dolgokat... - Gondolkozik el, pedig most örülne nekik, mert több kézzelfogható emléke lenne.
Lesüti a szemét, mert hát nem érez magában erőt mosolyogni. Vagy fél bűntudata lenne tőle. Ettől még kevésbé kúszik a szájára mimika. Nem tartja lehetetlennek, de valahogy nem tudná azt mondani, hogy fogja. Félne hazudna, vagy nem is tudja. Inkább csak biccent, hogy tudomásul vette, bizakodik ő maga is, elvégre talán kedvelhetőbb lenne. Mit nem tesz egy kis mimika!
//Seby még jobban beléd szeretett xD Ő is csak jazzal van bajban XD Bocs, igen, meg kellett osztanom, mert ficánkolt belül XD//
-Nem csodálkozom rajta. Sokszínű embernek tűnsz. - Ő a zenét is ehhez köti, legalábbis szokása ehhez kötni.
-Az felejthetetlen! - Közli gonoszabb hangon, de csak mert élvezi a helyzeti előnyét. - Amúgy jó volt, szívből jött! - Közli kajánabbul, valóban nem volt vele baja.
-Hobbiból, szólóban. Gitározik. Ő is érzelmesen énekel, szeretem ha valaki beleteszi magát a zenébe. Amúgy bot fülem van, nem zavar ha hamisra sikeredik, ne félj. - Utal arra, neki Amelia hangja is tetszett, ha érezte is hogy Demetriának tehetsége is adódott hozzá.
Eszegetnek, a végére ő maga is egyre könnyedebben fogadja el a felé nyújtott falatokat, néha amit nehezebb pálcikával megfogni, például a kisebb diókat,azokat ő is a másik szájához emeli, ne menjen el a kedve.
-Persze. - Töri fel a sajátját, kisimítja a papírt. - "Az élet átalakítása a szív lélekteli mosolyával kezdődik!" Hm. - Egy kicsit mered a papírra, majd inkább komment nélkül hagyja. - Na és neked? - Nyújtja kicsit a nyakát, hogy érdekli a nő sütijében milyen tanács van.
//Ez volt az első amit kidobott, eskü xD ehehhe xD//

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Szer. Jún. 03 2015, 16:07

- Na, persze!- ez még nekem is meredeknek tűnik. Nagyon remélem, hogy nem komolyan mondja! A vígjátékok nagy része nagyon erőltetett.
Megosztom vele, hogyan kísérleteztünk a nővéremmel, és ő elmondja, ők hogyan töltöték az idejüket gyerekkorukban.
- Ó, igen- hajtom le a fejem, kissé szégyenkezve. Olyan ideálisnak tűnhet a mi életünk, pedig mindig minden addig tartott, amíg ő akarta, soha tovább, soha többször! A nővérem volt a család közepe, mindent hozzá kellett igazítani, és gyerekként ezt elég nehéz volt elfogadni. De ez egy olyan dolog, amiről nem beszélünk. Usui gyerekkora sokkal csendesebbnek, mégis normálisabbnak tűnik. Bár velem is inkább játszottak volna vagy olvastak volna mesét! (Mindig magamnak meséltem, miután megtanultam olvasni)
Úgy fogalmaznék, félénk barátság alakul ki kettőnk között, ami szűkös keretek közé van szorítva. Nem igazán értem az okát, mert Usui olyan vágyaknak  ad hangot, amit önmaga nem képes végrehajtani (mosoly). Mintha szégyenkeznie kéne amiatt, hogy kikapcsolódik, ha szórakozik, ha barátkozik? Félek rákérdezni, félek, megbántódnék. Én nem vagyok elég jó társaság? De hiszen az ellenkezőjét mondja... Bólintását annak veszem, hogy tudomásul vette, amit mondtam, de még csak egy halvány rezdülés sem látszik az arcán.
- Sokszínű...?- kicsit játszok a szóval. Odahaza a kétszínű is negatív tulajdonság, vajon ha sokszínűnek lát, azt jó vagy rossz értelemben gondolja? Talán csak annyit akar vele kifejezni, hgy nem vagyok unalmas..., bár nem tudom.
Kicsit fintorgok (de igazából mosolyba van ágyazva), amikor azt mondja, hogy amiért szívből énekeltem, egész "jó" volt. Képzelem... A lelkesedésem eltompította a hamis hangokat? Neki bot füle van? Jó páros vagyunk! Csak a hangszíne árulkodik róla, mulat rajtam.
- Ó, szóval jól sejtettem... hamis voltam...- temetem a tenyereim mögé az arcom. Szó-szó, régen voltam megmérettetve. Amúgy nem valószínű, magam is zenéltem és általános iskolában még az énekkarba is beválogattak. Csak nem lehettem annyira rossz! Azért joban szeretném, ha nem hasonlítana össze Demetriával, valószínűleg én húznám a rövidebbet. Demetria zenei tudása előtt kalapot emelek (ismeretlenül is).  
A módszer, hogy beszélgetünk evés közben, és a figyelmem megosztott lett, kevésbé görcsöltem rá az evésre (annak technikájára) segített ellazulni, és egész jól boldogulok. Usuival felváltva etetgetjük egymást, mert az apróbb darabokat, mint pl. a kesudió, többnyire ő csippenti a számba. Szépen el is fogy minden a tányérról, és én elégedetten dőlnék hátra, de a "híres" süti még hátravan. Usuié nagyon találó, valahogy illik is a korábbi beszélgetésünk témájához.
- Ú, most csak még jobban félek, nekem mit üzen a süti...- kuncogok. - Amúgy találó..., nemde?
Óvatosan töröm ketté a süteményemet, és simítom ki a papírt, ahogy Usuitól láttam. Gondolkodás nélkül kezdem hangosan olvasni, de az agyam gyorsabb, mint a szám, így a mondat vége kissé "elhalványodik", csendesebb lesz, mint az eleje.
-"Ne felejtsd el, hogy nem megkapni azt, amit kívánsz, néha csodálatos szerencse."
Az ölembe ejtem a kezem, vele együtt a papírt. Elolvasom még egyszer, pedig megértettem az üzenetet. Aztán összehajtogatom a papírt, és zsebre dugom, majd Usuira nézek.
- Tovább állunk?- kérdezem tőle, de lélekben most eltávolodok tőle, és egy másik férfi jut eszembe. Ha ő nem akarja, én sem tudom megmenteni. Egyáltalán akarja-e igazán? Néha kétségek gyötörnek, hogy az a nap, amikor találkoztunk az Elm utcában, nem csak a képzeletem játéka volt-e. Az biztos, hogy hosszútávon nem szerencsés, ha olyan férfiért epekedek, aki nem tudja kimutatni az érzelmeit. Viszont belegondolni abba, hogy nem kaphatom meg Őt (ahogy szeretném), fájdalmas érzetet kelt. Miért lenne az szerencse?
//El ne felejtsd, ez a játék még a kórház előtt játszódik...//
Ha Usui rábólint, hogy induljunk, kidobjuk a műanyag tányérokat és dobozokat az erre a célra kihelyezett szemetesekbe, és folytatjuk a kört, hogy megnézzük a többi árust, kirakodást, mutatványost... miegyebet. Kifigyeljük a helyeket, ahol lámpásokat lehet majd venni, de egyenlőre nem veszünk, hogy nem kelljen cipelni. Egy helyen gyerekek állnak sorba; mint kiderül, az arcukra festenek pillangót, macit, kutyát (ki mit akar), és nem messze attól a helytől egy tattoo kiírás kelti fel a figyelmemet. Nem mintha szeretnék tetováltatni, de van egy ötletem...
- Megnézzük... azt?- kérdezem Usuitól, és már megszokásból is belé kapaszkodom. Egyre nagyobb a tömeg, ahogy belenyúlunk a délutánba.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Szer. Jún. 03 2015, 19:20

-Akkor kabarékat kell néznünk. - Folytatja, de elég játékos a hangja ha a feje komoly is marad, mert csak viccel amúgy. Ő nem az a hangosan nevető fajta, Ninának is mondta anno, hogy megölne egy stand up comedyst.
Tudja, hogy elég lehangoló hogy nem képes mosolyogni, de valahogy sosem érzi hogy teljes szívből tudna. Ennek nem a másik az oka, épp ellenkezőleg, csak azért nem mondta hogy nem megy, mert amúgy Ameliával kivételesen oldottnak érzi magát. Nem akarja megsérteni a másikat, de sajnos ez egy olyan dolog, amiről magától nem beszél, mert tudja, azután a másik sem mosolyogna egy ideig. Az pedig nyomasztaná őt, elvégre ő okozná.
-Igen. Olyan... változatos, sokrétű. Sokoldalú! - Talál egy jobb szót, ő így érti de a sokszínűt szereti használni, mert amúgy szereti a színes dolgokat, a részletgazdagság és az igényesség szokott eszébe jutni, de főleg mert képekhez köti.
-Kicsit. - Mondja ki kertelés nélkül, hogy hamis volt a másik, de érezni, ez Usuit magát cseppet sem zavarta. Amíg nem neki kell énekelni, minden szép és jó. Persze aztán lehet nem, csak a rádió miatt gondolja, de nem is ért hozzá mint mondta. Lehet teljesen jó volt a hangszín csak az eredeti sem tetszene neki, nem figyelt igazából az eredetire.
A sütemény szövege valóban találó, talán ezért is hallgat(na) Usui, de mégis válaszol.
-De... - Bólint is egyet mellé, majd elteszi a papírt. Ki akarja majd rakni otthon (a lakásában) a falra.
-Hm. Ez néha igaz. Talán. - Nem tudja, ő most örüljön hogy nem tudott még bosszút állni? Vagy mire vetíthetné ki? Rázza is a fejét, hogy érti a bölcseletet, de valahogy átérezni nem tudja.
Attól függetlenül érdeklődve fürkészi a másikat, hogy miért lett csendesebb.
-Ahogy óhajtod. - Közli és fel is áll, szalvétával letisztogatja valamelyest a pálcikákat és elteszi a sajátját, a lányét meg odanyújtja, itt ne felejtse. Azért érzi valami rosszat mondhatott vagy csinálhatott, mert másabb a másik hangulata, csak a tenyerét nyújtja, akarja-e fogni a kezét, míg sétálnak.
Ahogy sétálnak, nézelődnek Usui mesél arról amiről tud, egy-két története van az előző évekről, mi változott, mi állandó, azokról mesélget.
Az nem zavarja ha belé kapaszkodnak, mondhatni már ő is megszokta, egészen természetesnek veszi.
-Tetoválást szeretnél? - Néz csodálkozva a másikra, nem elítéli csak valahogy nem gondolta volna, felkeltheti az érdeklődését egy ilyen dolog. - Persze. - Teszi hozzá azért és arra fele veszi az irányt.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Szer. Jún. 03 2015, 20:11

- Kérlek, ne folytasd, egyre nő bennem a bizonyosság, hogy nem vagy vevő a humoromra- temetem el megint az arcom a tenyerem mögé. De most csak húzom, hiszen a hangján érezni, nem beszél komolyan. Valahol elkönyvelem, hogy akkor sem mosolyogna, ha volna rá oka. Biztos ennek is megvan a maga története, de fájdalmas lehet. Hiszen nem sok magayarázat van arra, ha valaki nem tud/nem akar nevetni...
A zenei ízlésem alapján sokszínűnek nevez, és félek, nem értem jól a kifejezést, ezért kérdezek vissza, jól értettem-e. Ki is fejti nekem, hogyan gondolja, rokon értelmű szavakat keresve a megsegítésemre.
- Ah, kösz, így már értem- mosolyodom el. Azért ez messze áll az unalmastól.
S ha már zene, kritikát kapok az éneklésemre (oké, én provokálom, de akár füllenthetne is)
- Tényleg?- jobban elpirulok, mint amikor rajtakapott. Hiába no, kijöttem a gyakorlatból. Majd ezután visszafogom magam, vagy tátogva énekelek, vagy csak magamban...
A sütitörés és a benne lévő üzenet mindkettőnket felkavar, ez látható és érezhető. Usui fukar választ ad a kérdésemre, én egy kicsit lehangolódom. (Kicsit?) Usui szavait nem is értem, hiszen fogalmam sincs, ő mire (vagy kire) gondol. Már sajnálom, hogy az előbb azt mondtam, találó az üzenet, amit Usui olvasott fel. Így a sajátoméra éppen így kell gondolnom. Mert ha igaz az egyikre, igaz a másikra is, nem?
Javaslom, hogy lépjünk tovább, és Usui hűvösebben válaszol.
- Ne haragudj, maradtál volna még? - kérdezem. Nem veszem észre, hogy miattam változott meg.
A pálcikákat akkurátusan tisztogatja, és felém nyújtja azokat, amikkel én ettem. Szalvétába csomagolom, és a táskámba süllyesztem őket- Köszi!
Elfogadom a felém nyújtott kezét, ezt nem érzem furcsának, így kezdünk el újfent nézelődni. Közelebb hajolok hozzá, ha éppen mesél valamiről, hiszen egyre nagyobb a nyüzsgés körülöttünk, és a színpadhoz is közelíthetünk, ahonnan zene szól. Szívom magamba a látványt, mint valami szivacs, és kombinálok, ötleteket lesek... Amikor meglátom a tetováló sátor reklámját, Usuit arra kérem, menjünk oda.
- Jaj, nem, dehogy! Csak van egy ötletem...- nevetek, hogy azt feltételezi rólam, tetováltatnám magam.
Usuival közelebb megyünk a sátorhoz, előtte nagy plakáton a minták, miből lehet választani. Van ott mindenféle minta fekete és színes, kicsi és nagy, egyszerű és bonyolult.
- Láttad az előbb a testfestőket, akik a gyerekek arcát dekorálják ki? - kérdezem izgatottan- Mit gondolsz, ha odaállítok, hogy ezt szeretném a bokám fölé, odapingálnák nekem?- mutatok az egyik ábrára, mely egy táncos párt ábrázol.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Szer. Jún. 03 2015, 22:06

-Ez nem igaz. Szeretem a humorod. - Mondja már komolyabban, mert ő csak viccelődik a közös "edzéssel".
-Akkor jó. - Bólint is, hogy már értik, ez megnyugtató, mindig öröm, ha végül ki bírja fejezni magát úgy, hogy egyértelmű legyen és ne félreértett.
-Nekem tetszett. Vidám volt. - Mondja szelídebb hangon, mert lassan paradicsom lesz a másik és passzolni fog a zöldségekhez a tányéron.
A kis sütis incidens meglékel valamit egy időre, bár Usuit magát ez nem feszélyezi, nála gyakori, hogy elkomorul, csak megszokta, hogy senki sem érzékeli. Ezért is fura Amelia visszakérdezése.
-Nem. - Mondja könnyedén, mert nem akart maradni, kivételesen mindegy volt neki, nem nehéz ételeket választott direkt, hogy legyen majd hely még a gombócnak és hogy a séta kellemes maradjon.
Elteszik a pálcikákat és útnak erednek a tömegbe, beszélgetnek, Usui külön élvezi hogy nem egyedül mászkál, hanem valakivel.
A tetkó meglepi, de nem tűnik úgy hogy zavarná a dolog, elvégre neki is van.
Összeszalad a szemöldöke az ölet szóra, elvégre ötlete lehet ami tetoválással kapcsolatos, ha nem az hogy kér egy tetoválást?
-Persze. De inkább ide menjünk és kérj valami olyat, ami egy idő után lekopik. Amit a gyerekek arcára kennek, nagyon könnyen lejön, a bokádon, főleg ha táncolunk, nem fog megmaradni. Amúgy mi a gond a rendessel, hogy úgy nevettél a feltételezésemen, igazit szeretnél? - Dönti félre a fejét, ő is megnézegeti őket. Elég sok a kínai írásjel, elég nagy divatja van, az tény.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Pént. Jún. 05 2015, 21:37

- Úúúú, hogy lehet szeretni, ami nincs?- nem nagyon szokott sikerülni megnevettetni senkit sem. Sebastiant néha, de ő akkor is jókedvű, ha esik az eső. (Nem énrajtam múlik.)
Az éneklés emlegetése nem volt túl jó ötlet, mint kiderül hamis voltam. De Usui most is nagyon kedves, legalább valami jót is mond róla. Hálásan nézek rá, ma már nem először.
A sütizés megtöri a jókedvünket, de aztán igyekszünk visszarázódni, és nem tudomást venni róla, milyen gondolatokat indított el bennünk a két üzenet. Nézelődünk, beszélgetünk, aztán egy tetoválószalon előtt köünk ki. Van egy minta, ami tetszik, de annyira nem vagyok elszánt, hogy tetováltassam magam. Usui szóvá is teszi, hogy a testfestés nem lenne jó ötlet, mert gyorsan lekopik.
- Nem akarom örökké magamon viselni egy pillanatnyi elmebaj következményét...- kuncogok tovább. Csak csinálnék róla egy fotót, és elküldeném Sebastiannak... Vagy ha addig megmaradna... De nem is gondolom komolyan. Minek is akarnám ezt? Rázom is a fejem.
- Nem, nem is gondoltam komolyan, tényleg csak pillanatnyi elmezavar volt- magyarázom- Nem szívesen tetováltatnék magamra. Ez nem jelenti azt, hogy elítélném, aki csinálja, vagy csináltatja, csak...- meghúzom a vállam. Nem tudom ezt szavakba önteni- Neked van tetkód? - Amit látok a testéből, ott nincs.
Esetleg, ha lenne egy matrica, ugyanilyen táncos mintában, esetleg megvenném. De nem is magamra ragasztanám, hanem a tükörre, otthon. Apró emlékeztető...
// http://thumbs.dreamstime.com/z/dancers-9527630.jpg- ezeket most találtam. Van közöttük egész jó is! //

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Szomb. Jún. 20 2015, 20:10

-A sárkányokat is lehet szeretni pedig elvileg azok sincsenek, haaa? - Néz a másikra, hogy szerinte van humora, ha "hivatalosan" nem is ez az álláspont.
Jól elvannak, esznek, sütiznek, magukban elmélkednek egy rövidet, majd egy tetoválós hely felé kezdenek araszolni a tömegben, amit Amelia szúrt ki.
-Már miért lenne elmebaj? A henna például semmilyen káros anyagot nem tartalmaz és pár napig marad fenn. Annyi hogy leginkább barna színű. - Mondja kedvesen, szerinte nincs ezzel baj, ő támogatja ezt az "elmebajt".
-Csak? - Dönti félre a fejét. Kicsit úgy érzi a nő valahol mégis elítéli a dolgot. De nem érti miért, érdekelné.
-Van. - Közli egyszerűen, neki van tetoválása. Nem is gondolkozott sokat akarja-e. Annyira utálja azt a heget, de eltüntetni sem akarta, valószínű nem is lehetne. Így egy fokkal tűrhetőbb, ha látnia kell. Persze ha elkezdik nézegetni próbál humoros lenni. -Nem a fenekem van, ha érdekel megmutatom. - Rájött elutasítónak hat, ha csak szimplán válaszol, pedig ő csak szimplán válaszol ilyenkor, semmi egyéb.
//Hehe, ezeket tetkónak? Amúgy simán Very Happy //
-Nah? Nézzünk körül, gyere. - Beljebb viszi a képekhez, van itt a nonfiguratívtól az egészen bonyolultakig, sőt még fényképet is feltetoválnak ha kérik. Van ami egészen élethű.
-Szerintem a kulcscsontod felett is szépen nézne ki valami egyszerű minta. - Ajánlja, hátha mégis megtetszik valami a másiknak.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Hétf. Jún. 22 2015, 23:16

- Mert te szereted őket?- kérdezek vissza. Nem ismerek senkit, aki kijelentette volna, szereti a sárkányokat. De értem, hogy mire céloz, és valahogyan kedvemre való, hogy az öniróniámnak nem dől be.
A tetoválás kapcsán kezdünk újabb eszmecserébe, és Usui arra biztat, ne gyermeki módon festessek a bőrömre, hanem egy "magasabb" szinten; ami mégsem végleges, de pár napig megmaradhat. Tetszik az ötlete, az ilyesmit bevállalnám.
- Nem biztos, hogy minden légből kapott ötlet jó...- magyarázom Usuinak, miéret mondom, hogy elmebaj lenne magamra tetováltatni valamit.
- A tetoválás... visszavonhatatlan...- mondom ki, ami elsőre eszembe jut, mert Usui kiprovokálja belőlem a választ, majd hozzáteszem- Elismerem, némelyik jól is mutat, tényleg... most még... De az ember bőre nyúlik, változik, 20-40-60 év múlva vajon teteszeni fog, ha a bőrömön a huszonéves életem egyik emléke virít majd? - Láttam én elég öreget, hogy tudjam, nagyon rosszul mutat a tetoválás, ha alatta elnyúlik a bőr, vagy más heg torzítja.
Visszakérdezek, van-e neki tetoválása, és a válaszára elnevetem magam. Nem csak nevetgélek, komolyan nevetek, hangosan, hitetlenkedve.
- Szóval, ha ott lenne, inkább említést se tennél róla!- kuncogok tovább.- Amúgy érdekel..., tényleg megnézhetem? - kérdezem sokkal emberibb hangon.
Usuival aztán közelebb megyünk, és megszemléljük a kínálatot.
- Úgy érted, végig a csonton? Vagy ebben a ... lyukban? - mutatok a saját kulcscsontom feletti kis árokra. -Hm, én inkább a bokámra vagy a vállamra gondolnék. Vagy a nyakszirtemre... Azt nem láthatná akárki...
Nézegetem közben a tetkókat, mintha komolyan fontolgatnám, varratok magamra valamit. Ha azt nem is, lehet, hogy azt a henna-dolgot bevállalom...

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Kedd. Jún. 23 2015, 23:54

-Igen. Bölcs és szép állatok. - Bólint rá, ő szereti a sárkányokat. Nem hiába tetováltatott magára azt.
-Nem, de ezzel nincs semmi baj. Nem kútba akarsz ugrani. - Dönti félre a fejét, mert ebben tényleg nem lát semmi kivetnivalót.
-Ez tény. - Igazat ad, de ő ezt szereti benne. Örökre elfedi amit el kell. - Én a magam részéről ilyentől nem félek. - Gondolhatja a másik azt, hogy ő akkor is ugyan ilyen sportos marad, ami valószínű is lenne, de ő szimplán nem hiszi hogy megéli azt a kort. Sosem gondol az öregkorára. Minek?
-Amúgy ha kellemes emlék köthető hozzá miért ne tennéd? - Ő úgy hiszi akkor mindig öröm lesz ránézni. Neki is mindig valahol az újrakezdést szimbolizálja. A tetkómentes fenék úgy fest tényleg tetszett a másiknak, jókedvűen horkant.
-Nem szokásom hazudni. Okkal tenném oda és ha kérnéd megmutatnám. Nem vagyok szégyellős. De nem egy tömeg közepén, az is biztos. De a fenekem érintetlen, hidd el. - Magyarázza a végét komolyabban, hogy nincs ott tetkó, észre sem veszi, hogy ez így lehet megint nem túl szerencsés megfogalmazás, mint oly sok minden tőle.
-Persze. - Mondja könnyeden, felhúzza a pólóját, a hasán oldalt ott "feszít" a sárkány. Izmos hasa van, szóval nem mutat rosszul rajta a tetoválás. Mások is odanéznek, nem értik miért mutogatja, de nem is az a lényeg ilyenkor.
-Mellette, felette... - Simít végig óvatosan a másik bőrén a kulcscsontja felett egyik oldalt, inkább oda gondolta.
-Jobban tetszik a gondolat, hogy nem láthatja csak az akinek megengeded? - Érdeklődik, mert ugye neki egész más oka volt, nem a díszítés. Fogalma sincs amúgy akart volna-e, hova tette volna...

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Szer. Jún. 24 2015, 22:56

Álmélkodva nézek Usuira.
- Nem is léteznek sárkányok...- mondom halkan; fura, hogy Usui olyan dolognak tulajdonít ekkora jelentőséget, ami nem létezik. Megbántani nem akarom, érezheti is, hogy megrebbenek, amikor kiejtem a szavakat.
- Ha kútba akarnék ugrani, ne tarts vissza!- Semmit se vesztene a világ, ha eltűnnék örökre. Nem feltétlenül érezni a hangomon, hogy komolyan beszélek.
A tetoválás hátrányairól beszélek neki. esztétikai és morális dolgok jutnak eszembe, azaz hogy hogy fog kinézni, illetve, hogy mit közvetít majd sok év múlva az a tetkó, amit egykor magamra varrattam.
- Legyen úgy!- gondolok a bőrére. Ha odafigyel magára, mindig feszes marad a bőre. De ehhez akaraterő kell, nekem meg az nincs.- Oké, de az is igaz, te sokkal megfontoltabb vagy, mint én, évek múlva sem lesz okod rá, hogy szégyelld, ami eszedbe jutott egyszer!- Ha nehezen is, de azt fejezném ki, megfontol abban is, hogy mit tetováltasson magára. Sokkal inkább képes előre gondolkodni, mint én.
- Igen, az még nem gáz, de például egy név, egy szó, egy jelkép...- Lehet, hogy pár év múlva már nem ugyanazt jelenti...- Nem arról van szó, hogy megváltozna a jelentéstartalma általánosságban..., hanem a személyes kötődésem alakul át az idők során. Hm?- vajon érti, mit akarok mondani?
Elnevetem magam, ahogy Usui a tetoválatlan fenekéről beszél. Nagyon vicces!
- Nem is feltételeztem soha- mondom, még mindig nevetgélve. Miért hazudna? - Milyen tetkót lehet okkal a fenekedre varratni? - Már meg sem kérdezem, vajon ki látná... Nem üzenetet közvetítenek ezek a testre varázsolt szimbólumok?
Aztán csak bólogatok, pironkodva, de nevetgélve.
- Elhiszem. Azt nem kell megmutatnod!- kuncogok. A tetkója azonban tényleg érdekel.
Usui fel is húzza a pólóját. Ami először feltűnik, mennyire szép felsőteste van: izmos, feszes. A sárkány motívuma az oldalán fut végig, és elkerekedik a szemem, bevallom, nem ilyenre számítottam.
- Wow. Ez nagyon aprólékos, kidolgozott munka, nem csak egy sötét folt, vagy körvonal...- mondom elismerően és kedvem lenne végigsimítani rajta. Persze, nem teszem. - Ah... Nem fájt?- ez kismillió tűszúrás... És még valami:
- Miért éppen ide?- általában karokon, lábakon, és a mellkas-, vagy hát felső részén szoktam látni tetoválást.
Ahogy javaslatot tesz arra is, hova tudná elképzelni az én (lehetséges) tetoválásomat is... Megérint, hogy pontosítsa a helyet, mire gondol. Nem idegen az érintése, voltam már átkarolva általa, fogta már a kezem, a karom, de olyan szelídség van ebben az érintésben, hogy akaratom ellenére belepirulok. Csak azt érzem, hogy ég az arcom. de közben dumálok...
- Abban van valami romantikus, hogy csak egy valaki tudja, létezik. Tudja, hogy hol, és mit jelent... - Igen, jobban el tudnám képzelni. Behunyom a szemem. Finom ujjak, gyengéd száj érintése a nyakszirtemen, szinte a hajam vonalában. Bakker, ébredj fel!

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Szer. Jún. 24 2015, 23:21

-mesék sincsenek, mégis szeretik őket. Nem valós dolgok, nem tények. Rengeteg hasonló dolog van. És a filmekben és könyvekben vannak, szóval... vannak is meg nem is. - Mondja kedvesen, mert érzi megszeppent a másik a saját kijelentésén.
-Hogyne, hogy mászhassak utánad? Ostoba vagyok én? - Mondja kajánul, dehogy hagyja kútba ugrani a másikat.
-Ez nem igaz. Vannak dolgok, amik nekem is szégyenérzetet okoznak. De a tetoválás pont nem ez a kategória. Főleg ha apróbb mintát választasz. - Ő nem gondolja, hogy sokkal megfontoltabb lenne, egyszerűen csak határozottabb.
-Lehet átalakul, de akkor veled alakul. De az alapjelentés mindig ott marad. Nevet valóban nem érdemes, de a szavak, jelképek szerintem olyanok lesznek mint egy fénykép. Ránézel és emlékszel. Attól függően mikor nézed, mást érzel és gondolsz, de közömbös sosem maradsz. Örök emlék. - Nem tudja mennyire értik őt, ő érti a másikat, csak nem tartja ennyire... rossz dolognak ezt. Vagy inkább aggasztónak.
-Fura is lett volna ha a fenekem körül az eszed. - Mondja kajánul, ugyan. - Lenne rá. Azaz lehetne, most nincs. - Nem megy bele, hogy sebhelyet ott is eltakarna, ha zavarná, hiába nem látja, neki elég a tudat.
-Nem állt szándékomban. - Nyugtatja meg a másikat, gatya marad, ez alap.
-Nem. Szeretem a részletes munkát. - Élvezi, hogy olyan mintha szaggatná a sárkány, így a heg is belesimul a képbe, mintha ott már felfeslett volna. Meg így az emberek nem is a heget nézik, hanem a tetoválást.
-Nem. Utána kissé, de nem érdekelt. Semmiség volt akkor már. - Sokkal rosszabb fájdalmakat megélt nem sokkal előtte, így nem tudta érdekelni. Amúgy is magas a fájdalomküszöbe, megérte szenvedni kicsit. A hely miértjére félrepillant.
-Majd egyszer elmondom. - Húzza le a pólóját, most nincs kedve erről beszélni. Ha mondaná a sebhely miatt logikusan jönne a kérdés, honnan a heg? Azután meg különben is már csak azt látná, azt meg nem akarja. Lássa csak a sárkányt.
Inkább áttér arra, Amelián hol tudná elképzelni a tetoválást, mert szép a mellkasa és a kulcscsontja a másiknak, de elpirul ahogy hozzáér. Nem érti miért, direkt finom volt, igyekezett nem tolakodó lenni. A magyarázatra félredönti a fejét.
-Mint egy közös titok. - Jegyez meg ennyit, de mivel lehunyja a másik a szemét, inkább elveszi a kezét. Közben hátulról kissé beléjönnek, közelebb lép, reflexből finoman megfogja a másik felkarját.
-Elnézést. Szóval? Rejtett helyre egy henna? Megvárom szívesen. Vagy ha akarod én is kérek. Oda ahova mondod. - Nem szégyellős, neki bárhol jó, az meg hogy pár napig az őrsön is látják mondjuk, ugyan úgy nem zavarja.
-Álljunk kicsit arrébb. - Javasolja, mert azért itt még mozog a tömeg ahogy nézegetik a képeket és mintákat.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Today at 12:56

Vissza az elejére Go down
 

A lampionfesztiválon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 7 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-